Győzzél meg, legyőzni
könnyű engemet, csupán
oktatnám a feltaláltamat,
nem harcolni születtem.
Hát ne győzködjél kérlek,
mindennek megvan az ideje,
szükség van a sikereinkre,
az agyunk tápláléka az.
Egy minden,
minden egy.
Emberismeret
nélkül úgy sem megy.
Ki jön, ki meg már megy,
csak nekünk nem mindegy.
Felnőtté akkor leszel,
ha azt is felfogod,
hiába az akaratod,
egyedül nem megy.
Kérjél segítséget
ott, ahol olyan
minőség megy át
ami a megoldás.
Az intelligens belátja,
hogy neki kell alkalmazkodnia,
s ha már arra is rálát, soha nem az
életkorfüggvénye, ha dönteni képes lesz.
A döntéseitől felnőtté válik, a saját idejében,
mindent megbeszélni családon belül, hinnye.
Az otthon adják neki azt, hogy érzékelje, van
másképp is lehetősége dönteni, megelőzésben.
Úgy tálalni, hogy az át is menjen még időben,
a nagyszülők és a gyermekek értik egymást,
segítségül lehetnek, hogy legyen türelem.
Na meg, van az Isten, azt el ne feledjétek.
Apró fontos,
porszemként,
tenni most megint,
a jó kiteljesedéséért.
Remélem tisztában van
vele, aki mások tudását
szemezgetve ossza szét,
mintha a sajátja volna,
hogy a tapasztalatnak,
meg kell lennie benne,
hogy az emberek lelkét,
megérintve ne ártson azzal sem.
Mit akarsz, ha már kijátszottad magad,
az emberek nem hisznek a lejáratásnak,
a tiszta generációnak legalább ne árts,
mert a jövőnkben a bizalmat ásod alá.
Mi a valóság a sorsodban neked,
s mi a valóságos élet nekem.
Ki miben van éppen,
s ki meg mit hozott,
s ahhoz képest meg,
hol tarthat most.
Hangosabban is
lehet, viszont
azzal a hallását
is kibillented.
Hinnye, akkor
előle minden
lehetőséget,
jót és szépet,
vetés nélkül
learathatod.
Vannak akik
nem tudnak kérni,
csak tudatlanul minden
lelkiismeret furdalás nélkül elvenni.
Hiszen fel sem fogja mi megy akkor át, ami
marad a másikban kibillentő is lehet ám.
Bizony nem kért addig még,
senkitől sem soha,
ő sem bocsánatot,
talán nem is tudja, hogy
azzal mennyit árt magának.
Pedig úgy indult neki, hogy
a Népért, azzal értünk is tesz.
Hol mikor romlik el közben a jó,
aki tájékozatlan lett mindezektől,
nem érti már számára mi lenne jó.
Még csodálkozik, hogy nincsen
már körülötte, aki megértő,
aki tisztelni tudja, s szereti.
Nem tanult még meg adni,
azt, hogy elvesz és kap,
természetesnek veszi.
Akkor még nem
is gondoltam,
hogy érzik-e,
azt az emberek,
magamért is tettem
azt, hogy értük tettem, ettől
jól éreztem magam a bőrömben.
Igazából csak jóval később
jöttem rá, mert
már akkor is,
megtartottam
magamban
a döntéseim sikereit.
Így lettem ilyen amilyen,
erős lelkű, segítő ember.
Amikor már
úgy érzed,
elérted
a csúcsod,
akkor,
ha
dagonyázni
nem szeretnél,
itt az ideje változnod.
Nem mered meglépni,
mert számodra ismeretlen,
azon oldal, amihez nem hoztál
tehetséget,
vágysz rá,
hogy
megismerd,
de a váltást,
megkockáztatni
még sem mered.
Prevenciós vagyok,
sokat tapasztaltam,
mire átvittem rajzosan
az elméletbe, amikor
megrajzoltam úgy,
hogy át is megy az
oktatásom közben.
Amikor topogsz csak,
egy ideje már, a mások
tudását is át tudnád venni,
ha átveszed, megtanulod
mindazokat tőlük időben.
Kiegészítve mindazzal
amit meg hoztál,
mert már,
nem elég
a saját
tudásod,
a jó minőségű
hivatáshoz.
S ahhoz,
amiről
még
csak
most
álmodsz.
Mindennek
mindenkinél
más és más
a rálátása is,
az ahhoz kapott
különböző tudást,
hozzáadva jól jönne,
a saját Hazánknak is.
Megállni a talpunkon,
mind a két oldalunkat
mozgatva járni tanulni.
Amíg csak tanulod,
még nem tudod,
nehogy azzal a,
félig sem kész,
tudáséhségeddel,
másoknak okoskodj.
Addig biza az alázatot
naponta gyakoroljad, hogy
boldogulást hozzon a tanult,
és a már tapasztalt tudásod.
Várom a jelentkezőket többet,
akik rászánnák magukat erre,
hogy ezt a hivatást ilyen
módon és szinten,
magukénak tudják.
Nem egy emberes
ez már többfelé is
lehet jó megoldás.
Teljesen emberségest
kíván, sokat szükséges
tanulni hozzá, de nem
lehetetlen megtanulni.
Az alázattal szükséges
már a hétköznapjaiban,
a hivatásából eredően,
alapban abban lenni.
Nincs mire várnom,
úgy szeretném átadni,
hogy akár megosztottan is
tudják ezt, a hivatásukként
egész életükben gyakorolni.
Eddig 26 évem van benne,
nem volt egyetlen perce
sem üresben, egyben
az életemmé is lett,
megéltem a sorsomat.
Évekig nem használhattam,
mert valaki belakta, kampányra.
Reménykedem, hogy most már átjön
rajta az üzenet, az oktatásom tájékoztatása
okán, a julamami védjegy tulajdonom jogán.
Tisztelettel, julamami@gmail.com, talán.
A felületesen kapkodó,
nem ad csak visz onnan,
nincs egyensúlyban.
A váltásodhoz,
ha számodra,
is elérkezett,
a helyes idő,
tanuljál hozzá.
Ha az amit
hoztál mint
tehetséget
elfogyott,
nem
ad
már,
jövőképet, se
szebb holnapot.
Hát eljött az idő
ahhoz, hogy változz.
Meg lehet tanulnod,
azt amit nem hoztál.
Amikor ráébredsz
a valóságra,
ne uraljon
el a bánat,
úgy lépj
előre,
hogy
a jövőd,
majd, akkor neked is,
megveregethesse a vállad.
Amikor kinőtt már a feladatod,
s csak maradnak a kontroll nélküli
tanácsadók, s neked meg csak az álom,
amit már szeretnél elérni mindenáron.
Na itt az ideje, gondolkodj el most azon,
ha másoknak nem lenne más dolga itt,
erre a Világra, mind fölöslegesen,
születtünk volna meg, vagy csak
nézegetni, hogyan éled meg te.
Azt a jót is, amire vagyunk,
hoztuk a mi tehetségünket,
az abban való kiteljesedésünkre.
Mindenkinek szüksége van sorsszerűen,
egy saját és generációs életminőségre
a Világhoz való alkalmazkodáshoz,
ne mástól várd, te magad tanuljad.
A generációs határaid megadják
arra a válaszokat ha kérdésed lenne.
Túlképzetten mire mégy egy olyan
helyen, ahol az alapokat sem tudják
arról, mi a valós emberismeret, azt a.
A saját sorsodat is, ismerem mint a
tenyeremet módon át is láthatnád,
a helyedre kerülnél általa és utána
eldönthetnéd, inkább a gyakorlat-e
az, vagy az elméletet nyomod tovább.
Segíts magadon, az Isten is megsegít,
én magam a hivatásommal egy vagyok.
Különös oktatás, nevelés, önismereti,
emberismereti tréning, hogy így is
tudjad, hol van most az előre, a
döntéseid érintettjei számára.
Nézz magadban szét, látod,
milyen szép a lelked tiszta
tükre, így érkeztünk mind.
Ha eltértél volna tán tőle,
igazíts meg, tanuljál érte.
Mind a két oldalunknak
szüksége van arra, hogy
a megfelelő időben kapjuk
meg a fejlődési lehetőséget.
Várakozni tudok, ha van mire.
A megelőzés, a tisztelet,
a megbecsülés és a
tiszta szavaknak,
az együttes ereje van,
az emberséges létünkben.
Sok jót nem kaptunk érte,
viszont boldogulni tudunk.
Jer ide jó öreg bocsánatot
kérek, ha már nem szükséges,
menjél oda ahol még jól jöhetsz.
Jó egészséget kívánok, mert erre is
tanítottak és egy életre meg is maradt.
