A gyermek nem

a tulajdonod,

vedd

nagyon

komolyan,

az egy Isten

adta állapot,

becsüljed meg

ha azt megadja

neked a sorsod,

emberesedj

általa.

Szeret,

nem szeret,

 kicsit, szívből,

nagyon, igazán.

 S még jobban

talán,

meddig

mehet el

az ember

 ebben,

hogy

azt

hiszi,

a letépett

 virágnak

a szirmai majd

megmutatják,

pedig nem

a másikon

múlik a

szeretet.

Amikor

már a szót,

hogy Haza,

tudod mit

jelent, na

akkor

otthon vagy

te is már

emberiesen.

Vagy van

benned,

vagy majd

csak lesz,

otthon

szerető,

embert

tisztelő

erős erő.

Nem ártva,

nem bántva,

haladni előre,

mint, ahogy az

Isten azt, a sorsunk

megéléséhez idetette.

Te magadat már tisztelni,

és szeretni tudod-e.

Önmagadhoz, a

generációs jeleidhez,

mérni megtanultad-e.

Mindenki csak

kapni szeretne,

néhányan

el sem

jutnak

oda sem,

hogy adni

is lehet,

sőt,

mind adni

születtünk.

Nemcsak

beszélek,

az első 7 év

szólt erről a

hivatásomban,

 már akkor, 15.000

emberrel találkoztam,

nagy létszámnak grátisz,

csak voltam, csak adtam.

A legnagyobb kegyemet,

az alázatot gyakoroltam.

Bocsánatot is kérek íme,

ennek függvényében tőle,

meg tőle, meg tőle, nehogy

én legyek így  ismeretlenül,

az ellenére azoknak se, akik

ebből csinálnak nagy üzletet.

Tán emberesedjél, mert ha

azt szerette volna az

Isten, hogy angyali

legyél, szárnyad

is nőhetne.

Hát csak

várjad,

hátha

van arra is,

reményed neked is.

Vagy tán kinövöd, hiszen,

  van neked hozzá képzeleted,

 életvitelszerűen, hogy te

már emberies helyett,

inkább angyal vagy.

Ez itt ez a föld,

a mi Hazánk,

a szülőhelyünk,

ide születtünk,

itt tanulunk meg

úgy élni mi, hogy ne

ártsunk, ne bántsunk.

Ne csapjuk be az

embertársainkat sem,

mindenféle, kitalált

történetekkel,

életszerűtlen

okoskodással,

túláradással.

Inkább ismerd

meg az

emberies

önmagadat,

hogy azáltal,

megismerjed,

az embereket.

Nem siettem,

nem kapkodtam,

igyekeztem a saját

életritmusomban

 is haladni Uram.

Hisz szerettem

volna,

megérezni

az élet ízét,

a megélhető

és értelmes

pillanatokat.

Ezért van,

hogy nem

sok lett az,

amit

anyagi síkon

magam mögött

tudok.

Viszont,

megkaptam,

sok – sok

emberies

életszerű,

sorsszerű

pillanatot.

Múlt, jelen,

jövő, boldogulni

tanulj meg a “most” az

adottban, ne álmodban.

S akkor, amikor már te is

tudod,

honnan

jöttél és

hová tartasz,

s kihez tartozol,

akkor könnyebb,

mert már megértél

rá, hogy megértsed.

Amíg csak

a pénzen

vásárolsz

meg mindent,

nem is tudod,

mekkora a

lelkierőd és

szíves, eszes is

van tebenned.

Nem ismered fel,

a semmiből valami

teremtő érzését.

A háziasszonyok

akkor veszik

észre,

mekkorát

képesek

alkotni,

amikor

azt

hiszik,

hogy

nincs

otthon

semmi.

Micsoda

ételeket

lehet

olyankor

kerekíteni.

Elég hozzá az

a kevés amit

találsz,

s

működik

az alkotó

erőd,

az

ősi fantáziád,

s szeretettel

alkotod meg.

Használod azt

amit az Isten,

neked is adott,

tehetséget,

azzal alkotsz.

A belső erődről,

 a lelkes,  a szíves,

az eszes énedről

beszélek most.

Ti akik a jóba

beleszületetten,

a túl korán jött

jólétben, csak

megülnétek,

emberiesek

csak úgy,

miért is lennétek.

A saját Hazátokban

 arra miért mennétek,

ahol azt amit ti még nem

tudtok, megtanulhatjátok.

Hiszen annyi a jó reklámja

annak, hogy az ismeretlen

kultúrákat megismerheted.

Óvatosan csak annyit kérek,

ha egyszer megérintene az,

hogy vajon van-e valaki itt is,

a saját Hazádban, aki ezen

a helyen tapasztalta meg.

Azoktól, akik ide eljöttek

s elhozták a tapasztalást,

mint lehetőséget hozzá.

Azt, amiért mások, olyan

messze megtanulni elmentek,

mondjuk nem mentem el sehova,

ide érkezve tiszteltek meg vele.

Lerajzoltam egy reggel azt,

amit a sok év összegzett

bennem.

Különös

oktatás,

nevelés

tréning

lett a neve.

Ha az egyik

feladatban

már elfogyott az,

ami tapasztalva ad,

hát jól odafigyelve,

találni lehetne egyet.

Ami éppen napi szinten,

rekeszt meg, keseregsz,

pedig generációsan adott,

neked is a most tanuld meg.

Két oldalunk van, csakhogy

az unatkozónak,

aközben,

nem

erősödik

a lelke,

a szíve,

a gondolkodó

agya se, mert

nincs is miért

használnia se.

Minek tenné,

hiszen ki van

ő mindennel,

alaposan szolgálva.

Nem kell gondolkodva

élnie, csak beleél abba

a jólétbe, amit

valószínűleg,

valamelyik

családtagja,

lehet, hogy

a véres verejtékével

teremtett élete során meg.

Természetesnek veszik

az emberek, ilyenkor a

jólétüket,

hiszen

másra,

nem is

emlékeznek.

Megjár az

nekik gondolják,

s igyekeznek azon,

hogy még azt is felfokozzák.

S amikor már megvan minden,

na attól a pillanattól jön az amire

nem számítottak, a kiüresedés.

Eltérnek azzal a természetestől,

a saját őserőjüktől, a generációs

jelüktől, a generációs feladatuktól.

Keveseknek jut eszükbe a jólétben,

hogy képezzék magukat, tanuljanak

meg, olyat, amit ők még nem tudnak.

Hisz azzal az életükben boldogulnának.

Akkor a saját és generációs feladatuk

adná hozzá az erőt, s azzal teljesítenék.

Így nem teljesedik ki önmagukhoz a saját

világuk, csak mások szerint ott vannak és

élik azt, amit mások nekik megmondanak.

Pedig azon belül is kitűnően boldogulnának,

fejlesztve a saját és generációs tudásukat.

Amikor össze is tudtam olvasni már,

a generációs vetüléseket azzal,

amilyen feladattal az ember

született, s láttam a kettő

közötti különbségeket,

tudtam megcsinálhatja

az ember azt is, amit

hozott, teljesítheti.

Van az úgy, hogy

meghajolok

az ember

nagysága

előtt,

akkor

is,

ha

csak

gyermek.

Próbálom

érzékeltetni

érthetően,

az ő már

születésével

hozott

nagyságát.

Az ajándék,

ott akkor

nekem,

amit

látok,

hiszen,

ő

pontosan

tudja, hogy

én akkor

őszinte

vagyok, hisz látok.

A tiszteletemet

fejezem ki felé,

mert mindent

idejében,

szoktam

mondani.

Ha még

nem

hallod

azt ki,

amit

a

másik

közölni

próbál

veled,

elkésel,

lekésel a

 legfontosabb

történésekről,

pedig az akkor,

csak érted, neked

és rólad szólna.

Megmaradni

egyszerűnek

az nagyszerű

érzést jelent,

meglehetne

neked is és

egész életedben.

Az amire alapozhatod

a leglényegesebbet a

tehetségedet, mert

akkor már nem

billensz ki,

akkor sem,

ha bármilyen

jó dolog történik

is veled, tudod,

hogy azért van,

mert azt te már

meg is érdemled.

Elég erős lelkű vagy,

nem ronthat az sem

el, ami erősen hat

és igen csábító is.

Különös oktatás,

nevelés tréning,

neked aki már

érzed az

igényét,

annak

hogy

megértsed,

hogy addig,

mit

nem

értettél még,

hát tanuld meg.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból Online

  bárhonnan a Világból.

Nem tartozom se ide, se oda,

aki eljön és megtisztel engem,

hát akkor, éppen hozzá, oda

és egy kicsit tán akikkel

 már találkoztam,

mindenhova.

Tiszteletem.

 

Szeretettel.

Julamami