Tisztelettel köszönöm mindenkinek,  aki jó volt hozzám  és tett  értem,  úgy, hogy nem vettem volna észre  és  nem köszöntem meg.

Futsz, szaladsz,

nem látsz mást,

mint árnyékot

s mire felfogod,

elmúltak a számodra

sokat jelentő pillanatok.

Nézz magadban is szét,

látod milyen szép a

lelked tiszta tükre,

mind így érkezünk le.

Ismerd meg önmagad és

 megismered az embereket.

Vedd észre az ide született

Isten adta Népet, akik

ide teremtenének,

a hivatásukká

lett munkájuk

tartaná el őket.

Ha segítségnek

szánod azt, amit a

  Nép megteremtett,

 adnád kölcsön azt, a

 Népnek, hinnye.

Nem lenne

egészséges

körforgás azt a,

persze szerintem.

Ha nem ismered  még

 az Isten adta, teremtő Nép

nyelvét, értőjévé válni tán ideje.

Mert ha nincs motiváció, az anélkül

 most már nem megy, hinnye.

Az Önismeret és

az Önbecsülés,

az alapja lenne, az

 emberismeretnek.

Most prevenciósként

is bocsánatot kérek,

mást nem tehetek.

Várni valamire, ami

 természetes

lenne,

hogy amit

feltaláltam,

megcsináltam,

becsüljék is meg.

A saját Hazánkban

is jól menjen, ekkora

ismertséggel, és jól el is

tartson engem. Hinnye,

nem szívességet kérek,

jól jönne a hivatásában

elkötelezett emberséges.

Az Isten

adta és az emberek

akik megtiszteltek

az érkezésükkel,

vagy online.

A tehetségem

 a tapasztaltam

általi tudásomat,

Oktatnám már, a saját

Hazámban is, hinnye.

Nincsen emberségesük

erre, aki érti ezt az általam

feltalált jelnyelvet, mert

én értem azt is, hinnye.

Aki rákérdezne az

Isten adta Népre,

lenne-e szükségük

a saját tenyerük általi

Önismeretre és az Önbecsülésük

megtartására a nehezekben is.

Mert a lehetőségeim csupán

az ingyenes reklámok, ah.

A 70. évemben csak

várakozni azt a,

ugyan hány

évem van

nekem, egyéni

vállalkozóként,

aprópénzes

nyugdíjasként

erre, hinnye.

Ha nem

adhatunk

alapokat a

következő

generációnak,

azt a, akkor talán

gondolkodjanak.

Mit kezdenek majd

ha rájuk maradunk, mint

akik arra várnak, hogy

oldják meg azt is, amit

lehetőségként nem

kaptunk meg. Ahhoz,

hogy működőképessé

téve most is megoldjuk,

mert mi ahhoz szoktunk,

ha van dolgunk megcsináljuk.

Gondolom ez a gyűjtőnevünk,

kisvállalkozókként várakozunk.

Azért írom, hogy tudjanak rólunk,

mi itt lent, tennénk a dolgunkat.

Nem szeretjük az üres napokat,

mert az bevételt nem hozhat,

inkább eltartanánk magunkat.

Gyere velem jó öreg, most

itt is bocsánatot kérek.

Egy Haza ez csak

egy, ide születtünk,

ide teremtettünk.

Vannak

akik biza csak

saját magukkal

törődnek, észre

sem veszik, hogy

mások is léteznek.

A belső hangodat

hallottad-e már, a

saját csendedben,

elbújtál-e kicsit már,

s mit súgott az neked,

amikor a lelked féltett.

Van olyan is, hogy van

aki segítsen neked, de

az jobb, ha megtanulod

mi módon, old te meg.

Gyakorolnia is lehetne

az embereknek, hogy

rájöjjenek, becsüljék

meg a belső csendet.

Mert zajongani

 azt se mindenhol

lehet, de ha a csend

megszűnik végleg, azt

pótolni, visszarendezni,

már nem lehet, a helyében

ott mint máshol, csak zaj lesz.

S ha még ki is vetíted azt ami

ott forog kezeletlenül benned,

az emberek csak nézik mi is

történhetett hirtelen teveled.

Néha nem elég, ha meggyőzöd

erről-arról magadat, bizony le

 kellene győznöd a tétovázásodat.

Az első döntésed a legnehezebb,

hiszen ott még attól is félsz, hogy

észreveszik, lassan felnőtté leszel.

Vajon miért érzik jól magukat

az emberek a zajban, miért

nem igénylik a belső

csendet, pedig ott

vannak ám az

igazi belső

értékeik nekik is.

Tisztelet, emberség

legyen otthon bőven,

hogy vigyenek azokból

is eleget kimenőben.

Tiszteletem.

Szeretettel. Julamami