Nézz a lelkes éned szerint, gondolkodva szét,
látod milyen

szép a lelkednek tiszta tükre, mind

így születtünk, maradjon hát meg.

Akárkinek nem szól ám a tiszta szó,

van aki hangoskodásnak hallja.

Gyakran sokan hamiskodnak,

divatossá lesz az ha akarja,

dívik a mágia, bírja azt

a kontroll nélküli.

Egyszer már

bejött, hát

most újra, hátha,

nem  jönnek rá, jobban

járnának,  ha jól megdolgoznának mindenért.

Mind a két oldalukat használva, egyensúlyban, mert a

racionálisról folyamatosan beszélnek, a lelkes, szíves, gondolkodó

nem kap lehetőséget arra, hogy bemutathatná, mit talált fel 11 éve.

Így aztán mivel nincs mindenkinek számolható mennyiségű pénze,

ugyan meddig tart  ki a nincsben, a bevétel  nélküli lelkesedése.

A megmondó nem adja meg a megjáró jólétet, na hiszen,

akkor meg, nem tudná féken tartani a véleményüket.

Várják ki a sorukat, amíg kiemelik a sok

hatalmaskodásról álmodozó számtalan sokat.

Az is addig tart, amíg hasznosan, jól és jókor

bólogatnak és egy ügy hasznát szolgálják.

Az Isten adta Nép meg jó lesz majd, ha

már lesz munkája tán napszámosként, az

 emberséges szabályokat betartókként.

A tevékeny ember arról is jól

gondoskodik, abba ne hagyja,

önmagát a saját életritmusában

tartsa, az önbecsülését az adja.

Nincs jólét hiába dolgozunk rá,

még sok évet érte, nem változott

a nyugdíjunk, csak aprópénzes törpe.

Üres perselyek, nem okoz gondot az

a megmondónak, nem okoz hiányt neki,

a mi felelősségünknek veszi,  nem érdekli.

Adót fizethetünk és minden elvártat, nahát,

úgy talán hasznára leszünk az elképzeléseinek.

Minden megváltozott, ahhoz képest változik meg

naponta minden, a gondolkodók agya felfogta azt,

teszik a dolgukat, mert tudják, tudás nélkül nem megy.

Érjük be azzal, hogy tudhatjuk amit feltaláltunk, mert azt,

nem mindenki képes érteni. Miért akarnánk jólétben élni, még

talán  elkényelmesednénk, akkor meg, nem lennénk hasznára neki.

70. az évünk, a hivatásunkat gyakoroljuk, hála Isten alázattal bírunk,

hisz meg szeretnénk csinálni a jó sorsunkat, a generációsan adottat.

Reménykedünk abban, hogy meglesz a jó gazdája, mindannak a jól

működő és  életszerűen alkalmazható tudásunknak. Az enyémnek

a jelnyelve, érthetően emberséges tartást és méltóságot ad.

Bocsánat hát azért, hogy nem mindenki tudja megtanulni,

a teremtő Isten így gondolta, az intelligenseknek szánta,

ahhoz amit ők tudnak a legjobban, kiegészítő tudásnak.

Az egyensúlyuk megtartása miatt jönne jól mindenkinek, aki

naponta azt is kapja, ami nem benne jött össze, csupán átárad rajta.

 

Se eleje,

se vége,

nem

ébred,

hisz még álmos,

nocsak ott egy táltos,

hogy – hogy nem most.

A férfi, az apa akkor

van a helyén, ha

tudja a családja

a múltja, akkor is,

ha váltana, a talajt

a lába alatt az adja.

Na meg attól van a

tartása és méltósága,

vagy szét lesz hordva.

S a jelen is az ő múltja,

ha a gyermeke sír utána,

hogy is hívják azt, aki onnan

az apját nyugodtan utánozza.

Komoly szervezéseket igényel,

hogyan oldják meg a hirtelen

változásokat hallva, akár

naponta, nincs másuk

mint a józan működő eszük.

Mérlegre teszik, hol miben

mennyire mehetnek el,  hogy

a legfontosabbak jól legyenek.

Megtanítani a gyermekeket és

a fiatalokat most úgy megélni,

hogy a szüleikkel közösen,

jól tudjanak boldogulni.

Minden ember tudja, hol van

az a határ, ami kezelhető még,

hogy ki ne kopjon a tisztelet már.

Emberséges oldal nézz kérlek rá.

Azt hiszi, hogy ő a vezető, pedig

őt vezették és alaposan meg,

minél feljebb, annál lejjebb.

Egyszer volt és már nincs is,

nincsen mit megfogni, se határ,

de kerítés sincs, minek a kilincs,

ha  meg sem kérdezi csak elveszi.

Szintelenűl hamisan ki és bejár,

az ismétlésből nem tanultak íme,

kileng a ringlispil most fordítva jár,

észre sem veszik, magabiztosak már.

Nem kérdez, de elrendezi tefeletted,

üvegből van átlátszó, se eleje se végszó.

Nem mond semmit se a gyors szó, ha csak

üres, nem építő az a szó, ha nem előremutató.

Szegény Hazám Csoda Szép, a felszínen a csilivili,

a mögöttes se nem látható, se nem hallható, zajszűrő

lett az aki azt érti is. Generációs jeleket és feladatokat

hoztunk, az is lenne ám a mi dolgunk, van úgy, hogy

előbbre jár a zsenge, mint az ő összes őse lehetne.

Hiszen megoldotta már előtte, a sok- sok elődje,

nem kell ismételjen, tudja, hogy mi a dolga, látja.

Ah, nem magyaráz, csak mondja, jól betanulta,

üresen honnan tudná mi a módja. A szinteket

élhetjük, mert megtapasztaltuk, kikínlódva,

óvatosan haladva, volt, hogy csak araszolva.

Van aki születésével hozza, van aki tanulja.

Mögötte a sok – sok munka, az a gerincet

kívülről formálja, a  belső tartást, a lélek, a szív,

 gondolkodó agya adja, ő tudja, hogy az a dolga.

Örülni kell ha most van tán már munka,

mert akire van az bízva, megtartja,

az át nem látja, csak kapja-marja.

Arra van beállva, tessék mondani

a minőséget ki adja, a hamar, gyors,

majd mit hoz utána, hogy újra, meg

újra, meg újra, aztán elillan csak volt.

A térképet, terveket értik-e, azt

  tessék mondani ki olvashatja, van

annak titoktartása, vagy minek a.

Ki kiben bízik, ki kinek a rokona,

jó barátja, sógor – koma, flaska, gomba,

jó nagy a tátott szája, ahhoz van szokva.

Befenyít ha nem úgy van az, aki eddig

nem tudta, majd megtudja, örül ha

hallgathat, aki azt már régen tudja,

eddig nem hozta nyilvánosságra,

más tegye meg azt várja, hátha.

Ez a mi Hazánk, vagy tanulta,

vagy veleszületetten is hozta,

aki ezt nem tudja, az mire

alapozza, van az Isten.

Van aki nem érti, hogy

mit nem értenek, hiszen

átlátja, összefüggésében

is láthatja, de az a sajátja.

Ki garantálja, nem lefele

van a felfele, ugye nem

adják azt parancsba.

Ha a hozzáértőnek

nincs ott munka,

akkor ki jelzi,

ha félrement,

a kifényesített,

megtévesztően

olyan mintha, de

csak üresednek,

csillogók a szemek.

Igen kényeskedően,

esendő, fekete-fehér,

igen-nem, ez kinek a

szégyene, te tudod-e.

Este sétáltatja, azt akit

nappal nem lehetne, se

fék, se emelkedő, ugyan

ki állítja meg, belyeztette

magát, lett hát privát.

Mindenbe belelát, már,

szava van, hallgatnak rá.

Kint gyűjti már régóta,

hogy legyen pénze majd

rabszolgákra, hét határra.

Nagy batárra, futhatnak tán

a gyermekek majd utána, a

zörgéstől a jajt úgyse hallja.

Édes Hazám Csodaszép, ne

menj még, várjuk, hogy azt

a sok szépet és jót, amit ide

teremtettünk, mi is élhessük.

Ha elszakad az ami tartotta,

hamar minden oda, se tartás

se méltóság, se veleszületett,

se tanult, csak a látszatra adva.

Hol a teteje, hol az alja, nagy a

katyvasz, majd kiválogatja.

A tanácsot azt valaki kívülről

adja, könnyű úgy, hogy nem él

benne, nem hat rá egy kicsit se.

Megkérdezték-e, hogy most hol

lehet élni és milyen minőségben,

van-e még, aki átlátja az egészet.

Fontos-e még az ember, vagy

az már mellékes, ha ő elég ügyes.

A kevésből ugyan, hogyan fizesse

 akinek nincsen, ugyanazt mint az

akinek túl sok van, miért kötelező

az, ami nincsen a hasznunkra sem,

belül marad ott egy körben minden.

Átlátja-e valójában az akinek ezt,

tudnia kellene, vagy a statisztika

is elég, nem számít már az ember.

Ha nagyon igyekszel, gyorsan érsz

el oda, ahova nem kellett volna soha.

Majd nem látsz mást, már csak olyat

mint önmagad, s mind ugyanazt

akarja majd, tán más formában.

Visszasírod majd az emberségeseket,

mert nem törődik majd veled senki,

pedig azt hitted, ha győzöl jobb lesz.

Rá kell jöjjél, a megoldás ott benned,

ha alázat hozzá nincsen, nem éred el.

Van-e neki hite, van-e még hiteles

szava, vagy már régen oda, pedig az

a tartást, a méltóságot mutatja, hiába

na, azt az Isten adja, ember nem ronthatja.

Ez itt a mester éve, ha elérted, köszönd meg,

ott leszel a legjobb helyen, amit az Isten ad.

Segítsék egymást az emberségesek túlélni,

ígéret sincs és úgy nincs is mit betartaniuk.

Vess számot magadban, honnan indultál, hol

tartasz, ez neked mennyi munka, feladat volt.

Felépültél-e oda ahol vagy, vagy mások tartják

a talpaidat, mi lesz ha nem törődsz te senkivel,

 elfáradt, éhes, elenged nem tart, kiben bízhatsz.

A legfontosabb az, hogy bármilyen magasságokban is

 időzől, ha megteremtetted és jó körülmények között is vagy,

el ne feledkezz arról, milyen nehéz munkás utat tettél meg.

Adj tiszteletet oda ahova még lehet, emberséges maradj.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, online oktatás.

Önismeret, Önbecsülés, Tolerancia, Emberismeret.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy Szeretettel.