Édes Hazám Csodaszép,

kérlek ne menj még,

ugyan hova mennél,

hiszen,

számunkra,

a széppel, a jóval,

amit ide teremtettünk,

nekünk még meg sem jöttél.

Hosszú idő kellett nekem is, amire

rájöttem, itt sem szenvedni születtem.

S azt is megtanították nekem az emberek

és az élethelyzetek, hogy a reményt azt el

ne veszítsem, még akkor sem amikor úgy,

kellett éreznem, elbujdosott énelőlem.

Túl korán, tán, amikor mások még

éppen elkezdik, én eltemettem, s

felébredtem tőlük, akikért viszem.

Megtaláltam a saját gondolataimat,

a szívem, a lelkem rezgését is időben

 felismertem, Hála Isten tőle erős lettem.

Mert a saját életemet a sorsomhoz így is

 elevickéltem, a gondoknak tengerében.

Beérhettem a sok tapasztaló hétköznapi

ünnepek minőségében, megtanultam bánni

az emberek lelkével, a megelőzésre tettem

rá a lelkiismeretem. Hiszen helyettük nem

dönthettem, önmagukhoz segítettem fel,

őket, a megelőzést erősítettem, ha még

lehetett. A lelki egészségükre figyelve,

adtam tanácsot, amíg még lehetett, ha

nem tudtak rám figyelni, elköszöntek.

Ők is megoldják, ahogy majd képesek.

Az Isten az embert is megteremtette,

tán azt is azért ő maga tette, hogy a

hozzáértésüket nélkülözve ne,

kísérletezhessenek a

kényük, kedvük

szerint az

önjelöltek,

rongálóan

látványosak.

A pénz jelével

rajzolták át, a

saját tisztára

vágyó arcukat.

A szeretetet

nélkülöző is

nehéz eset,

az nem úgy

emberies,

gyorsan a

kiüresedés

felé is vezethet,

találjad meg abból

 a számodra jó kiutakat.

Ne csapd be magadat se.

Ha a generációs feladatod

helyett a gyors, látványos,

mágiázót választottad, az

legyen a te gondod, ha az

majd önmagadtól elragad.

Abból meg sérülés nélkül

most gyakorolom, hogyan

tudnának visszafelé is jól

 kihátrálni az érintettek, s

ezt bizony most magamra

vetítve élni nem fogom.

Amikor rájöttem azt

megérzem, amikor,

túlmennék azon,

amiben addig

voltam, nem

vagyok se,

felelőtlen,

se ostoba,

hogy bele is

menjek abba,

amit fel nem

ismerek még a

rezgésében sem.

Így hát, tapasztalva

tanuló és oktató is,

lettem egyben.

Hol bujkálsz

szeretet, ó

mennyit

kaptam

érted,

hogy

én minden

körülmények

között kitartottam

melletted, nem tudtam

 kiszeretni se belőled.

Még akkor sem,

amikor úgy tűnt,

mindenki elhagyott,

csak egyedül maradok.

Azzal ami a lelkemből,

szívemből eredt és

tudtam, hogy az

csak jó lehet,

 azt ne, csak

magamnak,

tartsam meg,

 adjam át azt is,

 az értőknek, de

ne mindenkinek.

Persze akkor ha,

ők majd beérnek

arra és a saját maguk

sorsának megfelelő időben.

Megtanultam, ülni a küszöbön,

gyermekként, várni valakire,

aki úgy ment el,

hogy hozzám az

élete során meg

sem érkezett.

Megtanultam

felnevelni

magamat,

hogy ki

ne égjek,

mielőtt a

 gyermeki

énemmel is

megbékélve

felnőtt leszek.

Rájöttem arra,

menet közben,

hogy ne várjam,

az emberektől,

hiszen még csak

igen kevesen

tudnak adni,

 csakis  kapni

szeretnének.

Ezért, amikor

nagyon vágytam

a szeretetre, hát adtam,

hogy ki ne üresedjen az

a lelkemből, a szívemből,

a gondolkodó agyamból.

Amikor azt is

megérezhettem,

hol van az utam,

hát elindultam,

azon az úton,

ahol lehetett

s láttam az

emberek,

szemében,

a lelkük tükrét,

az örömüket, így

többet és többet, még

többet adni igyekeztem.

Kicsit rácsodálkoztam,

azt a, nem is üresedik,

inkább töltődik

a saját lelkem is.

Sokat és gyakran

imádkoztam értük,

mert egyszerűbb volt,

az is mint elmagyarázni,

hogy mit is jelent az ima.

Amikor egy nagyváros

gyönyörű templomában

imádkoztam az Istenhez valakiért,

némán haladtam, ahogy vettem

a vállamra a keresztet,

mintha igaziból tenném.

A félhomályban egyszer

csak megszólalt a négy

apáca, akik ott voltak,

s elmélyülten imádkoztak.

Éreztem, hogy ott én nem vagyok

egyedül, de látni nem láttam őket.

Hangosan kezdtek imádkozni és

én boldogan haladtam velük,

hiszen ugyanazt mondták,

amit én már egy órája

néma igyekezetemben.

Hiszen ott is belekerültem

egy új egészséges körforgásba, az

adok-kapok természetes folyamatába.

Az ima kapcsán néhány ember rám lelt ott,

s egy segítségért imádkozóhoz csatlakozott.

Aztán már megkértem a hozzám érkezőket,

hogy tegyék meg magukért és a szeretteikért,

tanuljanak meg imádkozni ott, ahol a helye van.

Nem siettem, nem kapkodtam, haladtam ahogy

azt megengedted Isten, s közben megéreztem az

életnek jó és rossz ízét is, hogy azt a különbséget

felismerve, tudjak adni a hozzám érkezőknek.

Közben meg áztam, fáztam, sok ridegséget

át, s megéreztem, a lelkemen átfutva,

így tőlem nem idegen már az sem.

Felismerem azokat a rezgéseket,

amikkel találkozhattam, a 22 gyakorló

éveim során, a velem szemben ülő emberek,

hozták ide. Megtisztelve azzal, hogy a tanácsomat

kérni érkeztek, szerettek volna rálátni valamire, ami

éppen akkor a hiányt keltette bennük, megkapták a

válaszaikat, s vitték haza, a szeretetet, amit hoztak.

Hol bujkálsz szeretet, hova mehetnek az emberek,

ha ebben a ridegségben veled töltődni szeretnének,

ne bújj el kérlek, segítek neked, hiszen mennyit kaptam

érted. Amikor a hiányoddal nem békéltem meg, csak mentem

úttalan utakon és kerestelek téged, még akkor is amikor azt is

megüzenték, hogy utcára akkor ne menjek, mentem, kerestelek.

Sok olyat élhettem meg, amit mások nem ebben a hivatásban, de ők

is valamiben biztosan rád leltek, látszik az emberek szemében, hogy

van-e bennük belőled, vagy csak élnek bele abba amibe, éppen lehet.

A sokfelől jövő, sokféle szeretetet felismerni gyakorlom naponta itt,

fel nem adhatom, hiszen ez a sorsom, az Isten ezt adta nekem, éljem.

Az ember, az embernek segítője lehet, ha értik egymást, még akkor

is, ha különböző nyelven beszélnek, kommunikálnak egy rezgésben.

Amikor megérzik az emberek, hogy a tisztelet, szeretet nyelvén ők

is értenek, már baj nem lehet. Van amikor az ember eljut a telített

energiához. Így, belerakja azt ami számára már fölösleges lenne,

nem halmozza fel, nem gyűjtögeti, hogy őrizgetnie kelljen, ott

 meg igen jól jönne, hogy a másik ember is érezze van aki

törődik ővele. Nem hagyja magára ha bajban van,

megtanítja arra, amin ő már régen és sokszor

túl van, menni előre az úton, hiszen az a sorsa.

Hahó szeretet, látod megbékéltem azzal is, hogy

most is egyedül kell menjek, mert rájöttem van már

bennem belőled bőven. Így tudok oda is adni megint

és újra, s újra, ahol, most éppen a tisztelet hiányával,

learatni szeretnék, azt is, amit nem is ők vetettek.

 Nem tudhatják, a jóérzés hiányától szenvednek,

ők is felnőnek, akik még csinálják a fölösleges

akaratos köreiket. Hiszen szeretet nélkül jó,

minőségi élet nincsen, tegyél érte, hogy

neked, neked, neked is legyen bőven.

Áldjon meg az Isten minden földi

jóval, azzal ami a legjobb nektek.

Éljen a tisztelet és a szeretet,

hiszen a legalapvetőbbek,

aki tud imádkozzon ezért is,

kérlek benneteket emberek.

Hinnye már, ej de kár,

bocsánatot kérni

tudsz-e már.

Ne aggódj,

nem úgy

mondom,

hogy nem

is ismerem fel,

azt az érzést amit

kivált, én is mondom,

nap mint nap többször is,

 a hivatásomban gyakorlom.

Vagy arra gondolsz talán,

hogy

majd

hírül

viszi

azt is, a

jaj de kár,

telemadár.

Nálad van-e

generációs

határ, vagy

úgy tudod,

neked

ott mindent

szabad lett már.

Ha olyat hallasz,

hogy neked azt is

és amazt is szabad,

amivel a többieknek

árthatsz, akkor bizony

nem jó helyen vagy.

Hiszen gyakran esik

meg, hogy az minta

neked, rád ragadhat.

A többieket kérlek,

ne törpítsed le te sem,

csak egyre, a saját szintedre.

Inkább tanuljad meg azt amit,

nem hoztál a születéseddel,

hiszen felfele néző a szem,

felfele fejlődő a lélek is.

A különböző kultúra,

generációs feladat,

egymás tisztelete,

nem ártva, nem is

bántva élnek ők,

egymás mellett.

Ugyan milyen is

lenne, ha minden

egy katyvaszban,

jól kitaláltan lenne.

Egyesek kényére és

kedvére, akkor ugyan

miért születtünk volna,

ennyire különbözően ide.

Egy Haza ez csak egy, mind

megfértünk benne, tedd a

dolgodat a tehetségednek

megfelelően haladj előre.

Ne kelljen megélni azt,

hogy csak számlálnak

bennünket, még a

sorsunkat sem

ismerhetjük meg.

Mindenkinek kell,

egy hely ahol ő is

megszülethet, s az

ő Hazája az lehet.

Az Isten nem

teremtett,

fölösleges

embereket,

mindenki fontos

feladattal jött ide.

Ha tolerancia még

nincs tebenned, hát

 tanuljad, hogy legyen.

Vannak határai is az

„emberesedésnek”,

hogy túl ne menj,

önmagadon sem,

hát ismerd meg, a

generációs jeleidet.

A lelkednek ereje az

a legerősebb benned,

nem pótolható mással.

Aki itt született annak

ugyanolyan a rezgése,

mint az ő Hazájának.

Az érzést is hozza,

mit jelent számára

az a szó, hogy Haza.

Ez lenne az első ami

meg is történhetne

vele, ha hitelesen

lenne az tálalva.

Megvan annak,

 a maga rezgése.

A gyermek csak

kicsi, nem hülye

gyakran tanulni

is lehetne tőle.

Amikor a szép

ruhádat betölti a

 tested, s nincs ott

még benne ember,

akkor tanulni kell.

Egyszer fordulsz

ki, utána nagyon

nehéz lesz majd

visszafordulni.

Meglátod-e

mond, amit

felvállaltál,

az nem csak

munka, feladat

is lehetne neked,

ha felismerhetnéd

abban a tehetséged.

Felismered-e a te

és a családodnak a

generációs jelét.

Látod-e már hol

lehetne nemet

mondanod,

ahhoz,

hogy

még

kezelhető

lenne a sorsod.

Mi a módja annak,

hogyan számolsz el

magaddal, ha feljön

amit

mások

ellenére úgy is

megtettél, hogy azt is

tudtad mit miért teszel.

S egyszer csak neked

is szembesülnöd kell

egy hasonló helyzettel.

A kontrollálhatóról ne térj le,

 ha biztos a sikered még akkor sem.

Ne árts, ne bánts, magadra is vigyázz,

s bármilyen magasságban is, ember

legyél a talpadon, ki ne billenjél tán.

Pedig azt hitted természetes az,

a nagyságodnak tudtad be, az

téged úgyis megóv mindentől.

Addig még kezelhető, amíg

rájössz, milyen nagyszerű is,

egyszerűnek lenni, akkor is, ha

  csábítana a telhetetlenség íze tán,

 másokat eluralhatnál, nem élsz vele.

Mert ha nem nőttél fel még ahhoz se,

kezelni a többieket, hogyan tudnád te.

Megkérnélek, hagyd meg azt amivel ők

megszülettek, fejleszd magadat, hogy fel

 ismerjed, a tehetségükben őket segítsed,

hogy egészséges lélekkel élhessenek.

Ismerem a sorsomat a tenyereimből,

a saját  találmányommal oktatom.

Általános műveltséget növelő

(Tenyérolvasó), neked, ha érted,

hogy mindez érted és a családodért.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból,

Online oktatásom, még  nem tanítottam meg

senkinek  sem, az oktatását, tervezem.

+36 30 2470 589 vagy

heringesarpadne@gmail.com

Mindent

idejében

mondják,

tapasztalom az,

hogy igen, valóban

megvan, mindennek

a maga ideje és helye.

Ezért, aki megengedi,

hogy alkoholt igyanak

nála a gyermekek és

amikor azt észleli,

hogy nem tudnak

már járni sem, nem

törődik mi lesz velük,

úgy, ahogy vannak

 őket hazaengedi.

Amit utána

nekik nehéz

lesz követni,

maradandó

lehet annak

is a ténye,

hogy nem

emlékeznek

abból semmire.

Viszont nagyon

rosszul érzik

 magukat utána

a saját bőrükben.

S majd egyszer

csak bevillan,

minden ami

történt velük.

Ne legyen senki

sem nyugodt, ha

bármi olyat tett,

készüljön fel rá

vállalnia kell annak

a felelősségét ám,

időben szembesíti

őt is vele az Isten.

Tégy érte, hogy

tiszta legyen a

te lelked, a szíved,

gondolkodó agyad,

az ember minden

körülmények között

emberséges marad.

Tud-e vajon

nyugodtan

aludni az,

eszébe jut-e,

 hogy nem tett

értük, pedig ő

tehetett volna

 akkor őértük is,

hogy ne legyen

olyan emlékük.

Gyors pörgésben,

a jó energiákban

vagyunk íme 3 éve,

rosszalkodhatsz,

csak ott lesz igen

gyorsan a tükröd,

bele tudsz-e nézni.

Megelőzni, megelőzni,

megtanulni toleránsnak

is lehetne abban is lenni.

A sors forgandó,

azt is tapasztalom,

amit elkövettél tudva,

mit teszel, azt odateszi

neked is okulásul az Isten,

tanulj senki sem tökéletes.

Amit teszel mások ellen, magad

ellen is teszed, majd észleled, ha

holnap ott van veled szemben.

Mindezeket azért, hogy

jól gondold meg és ne

legyél felelőtlen te sem.

Ha nem figyelsz arra, hogy

hol vannak a határaid neked,

magad ellenesnek is érzed, amit

a többiek ellen természetesnek

érzel, hiszen úgy tudod teheted.

Ha túl sok minden jön fel hirtelen,

fordulj oda ahol az Istennek a háza,

csak találsz valakit, aki segíteni tudna.

Változunk mi mindannyian és gyorsan,

tanuljuk azt amit addig nem tudtunk, a

 megelőzésben, mi már jól otthon vagyunk.

Nem különb senki senkinél, a saját sorsát éli.

Legyen ez a nap szép, mosolyogjon ránk az ég,

kívánok mindenkinek szép napot és jó szerencsét.

Mi mennyit ér,

az ami neked

fontos,

azt

más

miért

értékelné

fontosnak,

ha számára

ismeretlen az.

Minden sors más

és vannak amik

hasonlóan,

azonos

időben

zajlanak.

Ők, ha

találkoznak

meglepődnek,

hogy mennyire

hasonlóak azok

a történetek,

hogy az

egyikük

éppen túl

van azon,

a másikuk

meg ott van

a küszöbén

 már annak.

Így aztán,

van is miről

beszéljenek,

jól érzik

magukat.

Megvitatják

a dolgaikat,

nincsenek

egyedül

abban,

úgy

érzik

figyel

valaki

rájuk,

s attól

jó napjuk

is van nekik.

Megbeszélni

és nem kibeszélni,

árulni, de nem elárulni

azzal azt ami méltatlan

lenne önmagadhoz.

A fiatalok annyira

sokféle katyvaszt

látnak, hallanak,

amit feltaláltam

tartást adhatna

nekik, de nem

is tudják azt se,

hogy létezem.

Így aztán bárki,

akihez küldik

őket, össze is

szutykolhatja a

 tiszta lelküket.

Arról már nem

beszélnek, hisz

szégyenlik, hogy

az megtörténhetett,

hogy oda belementek.

Nem könnyű ez a rajzos

tréning, biza erős agytorna,

de a bugyrokat megnyitja.

Azt elvégezve, ha addig

nem tudott, tanulni fog.

Rátalál a saját útjára,

a sorsát tartásosan

felvállalva csinálja.

Nem kell már azt is

titokban tartania,

ami nyomasztja.

Kinek tudod

elmondani te

mondjad csak,

ki az akire te

hallgathatsz,

aki megtartja

azt, a számodra

fontos dolgaidat.

Mennyire fontos

a bizalom, s kiben

tudsz megbízni,

vagy az mindegy

csak kitudjad ott

azt magadból beszélni.

Azt a tanácsot kaptam,

hogy ha nem

akkreditáltatom

a tanfolyamomat,

akkor mehet minden úgy,

ahogy addig, nem piszkálnak majd,

ezért meg amazért az engedélyért,

hisz nem leszek benne a fontosban.

Mondjuk lediplomáztam 1999-ben,

olyanom is van amit nem várnak el.

Másik lehetőségről nem beszéltek.

Mindent végigjártam, kerestem a

megoldást, de nem leltem meg, ha

valakinek van információja erre,

jó lenne, ha közreadná láthatóan.

Valószínűleg nem egyedül vagyok én,

ebben a megoldás nélküli helyzetben.

Azután meg észlelem ám, látom,

ihajja, azt a, nahát, uram Isten,

kik vannak ott mint fontosak.

Hallom, látom a mondataim

ott is használva vannak, hát

itt már minden mindegy, a

tiszta és a katyvasz, egybe

mégsem mehet, mert ez itt

a  sorsa ám valakiknek, hahó.

A ló ha vak is, hallja ám ezt itt,

tartsad annak a ritmusát, mert

ha nagyon eltérsz tőle levethet.

Ne mondjad azt a fiataloknak,

hogy a spirituális dolgok, azok

nincsenek, amikor ennyire

érdekli őket, azok adják át,

akik azt a gyakorlatban is és

naponta tisztán gyakorolják.

Mert az, nem mindegy, hogy

 milyen kezekbe kerülhetnek,

a zsengék, kontrollálhatóak-e

azok akik hirdetve bevonzzák.

S mi lesz majd, ha kérdeznek,

 ugyan te meg milyen módon

magyarázod majd el azt is,

a sok hamisat a tieidnek.

Jól megcsinálták, előre

kidolgozták, ki mehet,

ki meg nem is lehet.

Gondolom jó nagy

számban ontják

kontrollálatlanul és

nagyon-nagyon bátran.

S hiába látszik az nyíltan,

hogy az lehetetlen, amit

csinálnak és tudásként ott

bennük nincsen láthatóan.

Mondjuk bizony meg is

járhatna a dicséret

azoknak,

akik

így

beállították

őket, adják

azt a formát is

majdnem, amit el

 akartak érni velük.

Remekel a hamis is.

A tapasztaltak

meg pontosan

tudják, hogy az

csak a látszat,

összeollózott,

innen-onnan, jól,

össze kotyvasztott.

Mondjad köztetek,

naprakészen most,

tisztánlátók, miért

nincsenek, csak

nem azért

mert nem

hiszitek azt sem

hogy egyáltalán

léteznek, hahó.

Na nem azokra

utalok, akik a

médiából

láthatók

által

képzik

magukat.

Hanem azokról,

akik már ott tartanak,

valóban tisztán is látnak.

Lehet viccel is elbliccelni,

mindezeket, inkább meg

lehetne győződni arról,

hogy vannak ilyenek.

Komoly létszámban

vannak a látszatosak.

Szaladtok messzire,

miközben itthon is

vannak már olyanok,

akik felfejlődtek oda.

Úgysem tudod már te

sem ráhúzni azt, ami se

ott sem itt nem működik.

A múlt elmúlt, mire te

kigondolod, a jelen is,

a múlt lett a mostban.

Az első hét évemben

igen sok ember jött,

akik azóta jól ki is

fejlődhettek, ki

miben éppen.

Itt vagyunk

gyors pörgésben, s

ahogy sokszor látszik,

egészen nyugodtan, azt

csinálják, a szerint ami,

már rég elavult, nem

működik, mert lehet,

hogy amikor ott és

valahol igen messze

volt csak lehetőség,

arra meg amarra, na

most megérkezett, s

 itt ontja azt is, ami

igen megtévesztő.

Gondolom jó pénzért,

ha meg nagyon kevésért,

akkor még nagyobb a baj,

hiszen odamennek, egymást

viszik bele, várják a csodát,

s talán soha meg sem

tudják, a csoda ott

bennük van.

A szívességükben,

a lelkességükben,

a tiszta gondolatuk,

a legjobb kontrolljuk.

Nem engednek be már

10 éve annak, amióta

vegetálok csak, s arra

leintve helyzetbe

hoztak,

hogy

ne is

lássanak.

Ne tudják

meg, mit

találtam a

22 év alatt fel.

Hát így jártam,

a kisember, aki

otthon van a

nagykabátban.

Hiszen ijedtemben

kiszaladtam a Világba,

pedig el se hagytam

a Hazámat, a házat.

Most itt tartok,

azzal, hogy itt

beengednek

nem számolok.

Gondolom nem

láthatnak engem, a

 turisztikai térképen.

Tán csak nem azért,

mert hamar kiderülne,

hogy hamis a hamissal,

kézen fogva lejáratják,

ezt a csodát, a Hazát.

Ha élőnek láttatják,

a hót energiákat, a

negatívat erősítve

nagy lesz a bánat.

S azzal igazolják is

az igazságaikat.

Az élet élni akar,

a tiszta vonzza a

tisztákat, öröm is

legyen, ne csak a

rárakodott bánat.

Egyedül megyek,

haladok ahogy

lehet, tiszteletben

tartva minden lépést,

amit most megtehetek.

Így, teszem azt

amit az Isten adott,

föstök, írom azt amiért

felébredek, hogy írjam le ide.

Oktatom azt amit a várakozás

gyümölcseként, én magaménak

tudhatok, amit ha jön egy alkalmas

ember arra, s jó kezekben lesz nála, el

is adok. Nem fontos, hogy birtokoljam,

az már megvolt, inkább fontos, az hogy

segítse az embereket a tisztaságukhoz,

az önismerethez, a valóságos élethez.

Kézzel foghatóan láthassák, olvassák,

a saját tenyereiket, legalább minden

családban legyen egy, aki tanácsokat is

tisztán ad, ha igénylik és kérik rá a többiek.

Nagy gond az egyszerűen nagyszerűeknek,

hogy ezt is mások oldják meg, azok akiknek

fogalmuk sincsen, mit jelent az, ebből élünk.

Ők csak a nagy üzletet látják ebben is mint,

minden egyébben, pedig ezt nekünk adta az

 Isten, hogy a minőségünknek megfelelően,

tegyük azt amiben mi tehetségesek vagyunk.

Viszont nem biztos, hogy van jó üzleti érzékünk,

de attól még, azok vagyunk akiknek látszunk,

az egyszerűségünkben rejlik a nagyságunk.

Mindenki hozott valami fontosat, ez a Hazánk,

ha mi is beletehetnénk a tudásunkat, azzal, biza

sokaknak és a családoknak az életét mentenénk.

Mert meglátva feltaláljuk magunkat abban is ami

mások számára még most nem is látható.

Szombatonként 10-12 vagy 14-16 között,

a kezdés előtt 9.30-ig,  bejelentkezéssel.

Magyarországon, Pakson a Hergál

Házban, vagy online megtervezve,

ha bárhol is élsz a nagy Világban.

Tisztelettel:

Adjon az Isten minden földi jót,

mindenkinek abból, ami neki a legjobb.

Mond, a lelked vágyát ismered-e,

s azt tudod-e, hogy a szíved,

a ritmust ahhoz,

miért

adja,

vagy épp,

nem adja

meg neked.

Ha magad

szerint nem

is tervezel,

hát mit gondol

majd arról a te

józan eszed.

Megsajnál tán,

azért mert,

a szinteden

akkor éppen

magad vagy

és ellened

cselekszel,

azzal, hogy

többre vágysz,

pedig már elérted.

Na ez a legnehezebb,

felismerned, kész a mű.

Önmagadat akkor

meggyőzni,

s ha kell hát

legyőzni az a

 legteljesebb.

Amikor a

családodat

elhagyod,

mert úgy

gondolod,

hogy az a

másik jobb,

s mindent ami

addig volt,

megvonsz.

Kibillented

a biztonságból

a saját gyermeked, s

 az anyját is ő előtte

alázod, hogy az se

maradjon biztos pont.

Akkor milyen energia

mozgat téged mond.

Az egész addigi életed

ott akkor le is rombolod,

mond mi adja neked az

alapot a továbbiakban, a

 hozzád való bizalomhoz.

Van-e akkor neked igaz

 barátod, aki azt mondja,

ne tedd, mert magadat

járatod le azzal.

Már nem a régi

megbízható vagy.

Akkor miért nem

kontrollálod jó-e,

amikor a döntést

meghozod,

vagy a

döntést

sem te

hozod.

Akkor

meg

ki éli

meg

helyetted

a saját sorsod.

Mit hagysz jó

mintának a te

sarjaidnak, s

mit amikor,

a lépésedre

nincs igazán

magyarázat.

Készen vagy-e

arra, amikor

a nagy

feladatot

elvállalod,

vagy csak

a kiemelkedés

erős vágya ami

vonzott ahhoz.

Tudod-e, hogy

a lelked adja

az impulzust

a szívednek,

s a gondolkodó

agyad dönti el,

azt, hogy mi jó,

akkor abban

neked, hiszen

akkor teljesedsz.

Ha hiányos a

” Hármasod”

akkor biza,

a gond meg

vissza is csurog.

Jönnek az ismétlések.

Amikor túl gyorsan

szeded a célod felé

a lábaidat és nem is

kontrollálod a saját

utadat, bizony az

könnyen

mellé

vihet.

Aztán

majd a

visszafelé

úton meg

evickélhetsz,

mert megkapod

mindazt a nehézséget

amit addig elodáztál,

azzal, hogy könnyebb

utat választottál annál.

Mint amit végigtapasztalva

már lenne rálátásod arra,

meg amarra, tapasztaltan,

ritmusosan haladhatnál,

s nem a gondoktól csak

vánszorogva haladnál.

S mond, ismered-e

a megcsináltam

állapotodat is,

vagy csak azt

halmozod, ami

mindig is ott volt.

S lassan módszeresen

üresedik ki az életed és

pont akkor, amikor azt a

jelzést kapod, hogy haladj

tovább, annál amiben vagy.

Hiszen kiteljesedett az már

nem ad, hétköznapivá vált

számodra, s te is azzá válsz,

mert nem látod tőle azt ami

a soros feladatod lehetne,

ha észre is vennéd végre.

Ismerem mint a tenyeremet,

stabilizáló tréning igényeseknek.

Akik már érzik a hiányát mindezeknek.

Bejelentkezéssel, Magyarországon, Pakson

a Hergál Házban, online ha kint vagy a Világban.

Szombatonként, 10-12 vagy 14-16 óra között,

neked akinek már van rá igényed, ne rontsd

 el az életed, mert a saját sorsod felismered.

skype julamami.julamami, +36 30 2470 589

Ha úgy döntesz, egyedül tanulod a rajzos,

általam feltalált oktatási anyagot,

 a saját sorsodra szabom azt.

Aközben oldod is azokat,

amiket fel nem ismerhettél

előtte, de már alaposan nyomtak.

Tüske a családbarát, minden jelenlévőnek felkínálja a labdát.

Igyekeztünk a nagy melegekhez igazítani a frizuráját,

mivel nagyon izgatott volt, vártunk kicsit hát.

Tisztelettel:

A múlt már elmúlt,

a mai nap is itt van,

mondjad hát tegnap

gondoltál a mára, a

 most értő pillanatára.

Az élhető értelmét az

életednek kerested-e,

figyeltél-e másokra,

az ő pillanatukra,

a következő,

s az azt követő

nap fontosságára.

A holnap a küszöbön

úgyis megvár majd,

az egész életünk a

döntéseink sora, s

az majd felül is lehet,

megint és újra bírálva.

Legyen mindenkinek az

 élhetőségünk hasznára,

 ésszel, tisztán és át is látva,

a lehetőségeink Hazája, ne

csak a sajátjaikról szóljon a jó.

Ne keseregni tanítson, ebben

 jól kellene érezzük magunkat,

ez a Hazánk, ide tettük a jót és

a szépet, ugyanazt kapjuk meg.

A szép jövőben is hinni,

életszerűen átérezve élni,

gondolkodva döntést hozni,

meglátni a hétköznapi

és a mai csodát.

Különbözünk,

a többiekre is

figyelve élünk,

nem bántunk,

nem ártunk,

hisz hatással

vagyunk mi is,

mindannyian és

nemcsak egymásra.

Tesznek jót és szépet,

nem szürkülnek el,

az emberiesek.

Akik értékelve,

a minőségre

is figyelnek,

tisztelettel,

szeretetben is

élhessen a Hazánk

és az egész nagy Világ,

kérlek Isten, figyelj reánk.

Mond miért,

nem érzed,

miért nem látod,

miért nem hallod meg,

azt amivel születtél, ott van

benned, a gyermeki éned is,

a lelkedben, a szívedben,

 a gondolkodó agyadban.

Adja a jeleket, érezteti

veled, hogy mi jó neked.

A felelős felnőtt énedhez

mond mikor nősz fel, amit

te nem csinálsz, azt mond,

másoktól miért várod el.

Van-e amiben hiszel,

van- e olyan aki

számodra

hiteles

 lehet.

Vagy csak

magadból

indulsz ki,

s azt hiszed el,

ami jó neked.

Ami nem jó

azt vigye el

nyugodtan

a kánya, ne

zavarjanak

téged azzal is

 kevés időd van,

hogy tapasztalj.

Mond, láttad-e,

olyan gyermek

szemét, amikor

ráébredt,

nincsen

segítség.

Mások

mondják

meg azt,

mi jó neki,

nem kap mást

eszi nem eszi.

Hagyod kiemelni

magad fölé, ihajja

magasságba, nincs is

kontrollod ahhoz se,

azt is megmutatja ám

az ijedt arcvonásod.

Tisztelni nem tudnak,

lenéznek a szintedre

azt te is látni fogod.

Mond tudod-e,

hogy a túlzások

ártanak, azoknak

is akik kapják azt,

s ott is, ahol annak a

 hiánya nem a látszatos.

Mond akik ide születtek

azok miért nem fontosak

annyira, hogy ők lesznek

akikre számítani lehetne,

ez maga az egész, a Haza.

Miből ad majd a gyermek

ha felnőtt, ha azt amit

elvársz tőle, ő nem is

látta, nem is tudja.

Mond tudod-e,

hogy te vagy

a mintája.

Hárítasz

akkor is,

máskor is,

ha nem bírsz

el a feladattal,

ráhúzod azt másra,

menjen ő cipő nélkül

a tarlón az éhesek báljába.

Majd leszel a kritikusa annak

ami nem jött össze másoknak,

s nem is látsz hozzá, jó az neked,

ha mások kárából megtanulhatod.

A jót, a szépet, a látványosat fel is

vállalod, ne mondja senki neked,

hogy nincsen felelősségtudatod.

Múlt nélkül nincs jövőd, vállald

fel a múltad, hogy jövőt építs,

a sokféle tapasztalatod segít.

Honnan jöttem, hova tartok,

mekkora utat tettem meg én

ahhoz, hogy tapasztalt vagyok.

Nem válogathattam én, ha csak a

rossz jött, megéltem, hogy legyen

majd utána szép jövőképem nekem.

Újraterveztem és megint terveztem.

Nem adtam fel azt amiről tudom, ez

az én sorsom, megtettem érte sokat,

hogy a megérdemelten jóig el is jussak itt,

a saját Hazámban érezzem megcsináltam.

Nem várok én senkitől semmit sem, csak

kérlek benneteket, több gátat ne vessen

már elém senki sem, hiszen jó ideje már

csak ismétlem, el kellene már jutnom,

oda ahol az a jó és szép rám vár rég.

Megtettem érte minden szépet és

jót, hogy amit beletettem ebbe a

valóságos, emberies életembe,

legyen az alapom nekem ahhoz,

érezzem magamért is tettem.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” tréning neked,

aki már érti mire lesz jó az,

hogy ő maga adhatja majd.

Tudva, hogy mit mond ad

tanácsokat is, ha kérik

rá, megtisztelve őt

azzal meg is teszi.

Bejelentkezéssel

szombatonként,

9.30 időpontig.

Az oktatás

10-12,

vagy

14-16,

időpontokban.

+36 30 2470 589,

julamami@gmail.com

Oktatás Magyarországon,

Pakson a Hergál Házban, vagy

online ha kint vagy most a Világban.

Szeretettel.

Amíg mások,

elmennek,

idegenbe,

hogy ott,

varázslást,

az interneten

mágiát és ártást

tanuljanak, én a

te tenyereidből

leolvasom ezzel a

 feltaláltammal,

a naprakész,

 valóságodat.

Hiába már

minden,

ami

ármány,

a bajt csak

magadnak

csinálhatod.

Apró, kicsi

porszemek

vagyunk mi a

mindenhez

képest is.

Szegényen,

vagy csak

hiányosan,

szerényen,

vagy gazdagon,

kicsi vagy nagy, de

minden körülmények

között emberies maradj.

Azt gondolom ez most a

 legfontosabb, megtalálni

a középpontodat, tartás,

méltóság nem is kell más.

Úgysem egyforma semmi

egy másik emberével, még

a vérszerintiekkel sem, nem

ugyanaz a feladatod a sorsod.

Ha elérted a lelki, vagy pénzes

nagyságod, akkor váltanod is

lehetne, hogy mind a két oldalt

ismerjed meg, na így légy emberies.

Válásnál, hogy lehet azon igyekezni,

a saját szeretett családodnak ne

kelljen az általad megteremtett

jólétből, vagyonból semmit adni.

A legfontosabbat veszítheted el,

hiszen pénzt még teremthetsz, de

 ha a szeretetüket kitakarítod azzal,

hogy nem úriemberként biztosítod

nekik azt amit addig ők megkaptak,

akkor magaddal hogyan számolsz el.

Új életet, alapok nélkül hogyan kezdesz,

mert abból fognak megítélni az emberek,

mi maradt mint levetetted mögötted.

Ne a te gátjaidat vessed, inkább az

emberiességedet gyakoroljad,

ott abban amiben éppen vagy.

Mert, ha mindent magadnak

tartasz meg, az bizony jól

magad fölé emelhet téged,

s elhiszik majd az emberek,

ó milyen nagy ember és azt

is várják el tőled, hogy őket is

segítsed, hiszen a látszatos az,

hogy nagy ember lett belőled.

Egy a Haza, mindannyiunké ez,

s tudod-e, hogy az érzése az ami

a legfontosabb, mert ha csak el is

röppennek az üres szavak, azzal

magadat építed szorgalmasan le.

Ha nálad van minden lehetőség,

akkor szorgalmasan adjad oda,

ahol régóta várnak már arra,

 tudást adnának a Hazájukba,

hogy ne kelljenek vándorútra.

Nem állandó semmi sem, ha

te vagy a sarjad elmégy egy

jobb élet reményében, akkor

betölthetik a helyedet itt is,

mint ahogy, te betöltheted ott ,

valaki másnak a helyét, tudtad.

Mindenkinek addig ott lenne a

helye a saját Hazájában, amíg

ki nem nőtte magát onnan és

mehetne megmutatni magát a

  tehetségében kész, a Világnak.

Nem érdemes vitatkoznod,

inkább érvelj, ha van mivel,

kommunikálni tanulj meg.

Nem mások felé, magad

felé tartozol azzal, hogy

amikor elmúlik a káprázat s

kitisztulnak a tájak, egészen

nyugodtan nézzél a tükörbe.

Ne aggódj, hogy hol léptél

túl azon, ami a saját és a

generációs határod.

Nem másokét, a

saját

utadat

lenne ám neked,

szükséges járnod.

Ugyan van-e neked

még jó barátod, vagy

már csak üzletivé lett

mindened, beálltál a

jó öreg, nemlétező

sorba. A sablonod

 már régen el is,

 meg is kopott,

használni azt,

már nem tudod.

Nem kellene újat

gyártanod, hiszen

ott van benned a

lenyomata,

minden

olyan,

szép és

 helyes,

emberies

tettednek,

ami örökké

emlékeztet.

Hova születtél,

miért éppen oda,

mit hoztál amit te

kellene helyesen

teljesíts és nem

várni rá, majd

a következő

generációs

családtagod

megcsinálja.

Mindig és újra

ugyanazokat a

köröket futva.

Mond neked

mennyi az elég,

miért kell azon is

felül még és még.

Mi az aminél már

azt éreznéd, most

jó, mert telítődtél.

Ha valóban fontos,

hogy minden pénzt

magadénak érezz,

nem értem, ha te

rájöttél a hogyanra,

akkor mi a gondod

neked azzal,

hogy újra és újra

teremtsed meg azt,

ami még szükséges,

hogy rendben legyen

a saját lelkiismereted.

Mert ha nem tudod hol

van a generációs határod,

akkor túlmenve rajta, oda vissza

nem találhatsz, mert azon közben

kikophat belőled az otthon érzése.

Ha már elérted a legfelső határod,

ahol tisztelni, szeretni is tudnak

az emberek, ah, jaj túl ne menj,

telítődik az energia tebenned.

Hiszen, onnan az út már csak

lefele vezethet, mert afelett

 az Isten lakik, ember nem.

A saját Hazámban élek,

itt tapasztalom, amit a

Világból érkezőkben is

észlelek, tanácsot adok.

Van úgy, hogy nem mentem

sehova, a Világ mégis itt van

nálam és én a nagy Világban, a

 tehetségemből hivatásom ez.

A sok éves tapasztalatom, hogy

az emberies sem lehet tökéletes,

csak maga az Isten.

 Az ember is lehet,

teljessé az életében,

de minek sietni, hisz

egy a helyszín a föld.

Ahol a lehetőségek is,

a határok is adottak,

megélhetők ezekben

a magasságok, a széles

sávok is. Eljuthatnak tán

a hatalomig is, csak azt

értem én nehezen meg,

ha eljut valaki odáig,

miért kezdi el ott is

a visszautat azzal,

hogy nem marad

ugyanaz az ember.

Hiszen azért volt

annyira sürgős az,

hogy azt csinálja,

amit akar, vagy

ilyesmi lehet.

Akkor valóban

vezethetne ott,

akkor miért is az

látszik, hogy ő nem

 is vezethet tán ott.

Egy ember kevés

a vezetéshez, mert

nincs folyamatos tükre,

hol és hogyan tesz jót és

szépet, hogy mellé ne

menjen, a vezetésnek.

Szüksége lenne egy

másik oldalon lévő,

másképp is látó,

szépben, jóban,

egészségesben

is otthon lévőre.

Vagy több olyan

emberre, aki így

és úgy is, látott

már embereket,

van emberismerete.

Persze, ha azt szeretné,

hogy élhető legyen minden

olyan hely ahol az emberek,

képesek szabadon levegőt

venni, nem gátolják őket

abban sem és senki se.

Amit először tanultam

meg ebben a hivatásban,

az a felelősségtudat volt.

Velem volt az Isten abban.

Tudtam, hogy csak akkor

szabad az emberek lelkéhez

közel kerülnöm, ha azt értem,

hogy programot nem ejthetek.

Nem mondhatom meg, hogyan

éljenek utána, amikor tőlem már

elmentek és élik ők a hétköznapi

életüket, a saját helyzeteikben.

Viszont, kötelességemnek

éreztem elmondani azt,

amit az ő tenyereikben

láttam, maradéktalan.

Ott volt a rögtön tükör,

azonnali a reakciója is

annak aki azt hallotta.

Amikor leolvastam a

generációs jeleit és

hozzá a magzati és

jelenlegi életéből is

azt, ami fontos neki,

 Nem hallgatva el azt

sem, amit ott még

látok és érintheti a

további fázisaiban.

Mint egy saját térkép

az olyan, nincs ám másik

csak egy, meg egy, meg egy…

Győzz meg, legyőznöd könnyű

engemet, nem harcolnék ellened

sem. Én látom amit látok, teret is

látok, átadnám a tapasztalt tudásomat,

oda, ahol ilyen nincsen, hogy ott is legyen.

Ahhoz viszont apró a „porszemségem”, hogy

ne lássam a hétköznapi életben még azt is meg.

Ami még akkor ott  és úgy is látszik, hogy helyben

állok, a tapasztalást iderakja az Isten, haladok is.

Fejlődünk, amikor a külsőségek erősen hatnak,

elnyomják azt, ami belül is fejlődne, de nincs rá

éppen annak az embernek igénye se, a látszólagos

erősebben hatásos, a megfelelésben járva körbe.

Egyedül születtünk le mindannyian, hiába az ami

hat, hogy mások szerint éljünk, nem lehet azt,

hiszen saját sorsot adott nekünk az Isten a földre.

A családunk a következő ami feladat nekünk, ha már

megteremtettük, léteznek, fontosak kell, hogy legyenek.

Azzal kell maga felé elszámolnia mindenkinek, hogy azt

amit megteremtett, milyen módon gondoskodja, neveli-e.

Az ő életükbe meddig szólhatunk bele, hol vannak azok a

határok, ahol a saját útjukat szükséges járniuk, ahhoz, hogy

kiteljesedve hordozzák azt a kicsit magukban, amikor ránk

emlékeznek és örülnek annak, hogy általunk is nevelődtek.

Mert a túlgondoskodás is, a gátak halmaza is visszahathat,

amikor mindent odaraknak, ők meg mivel nincs mi előre

vigye őket sem, fejlődés helyett csak punnyadnak. Vagy, ha

mindent mindig elmondanak nekik, hogy azt ne, és azt se,

akkor keresik a megfelelő kiskapukat, hogy megtalálják ők

önmagukat. Csináljanak valami olyat ami róluk és értük szól,

hiszen az Isten által teremtődött, intelligens is az emberi agy.

Olyankor aztán vagy kezelhető köztük a konfliktus, vagy még

és még jönnek a fokozottabb jelzések, hogy nem élheti a szülő

a sarja életét meg helyette. Engedje el, végre, ne várjon el tőle,

olyat ami a szülőnek lenne, a megmaradt, nem teljesített sorsa.

Az elengedés, a tapasztalatom szerint, az egyik legnehezebb

„lelkifejlődési szakasz”, gyakran szakítás van belőle, nemcsak

a távolságtartásról, de az elvárás szüneteltetéséről is szólhat.

A 2016. év különlegessége, hogy kommunikálni és megint és

újra, kommunikálni, ha nem tudsz még, hát tanulni is lehetne.

Megtalálom a generációs jeleket, leolvasom a magzati szakaszt,

összeolvasom a generációs feladatokat, összefüggésében látom,

azt is ami másoknak a figyelmét elkerüli még. A tapasztalatom is

teszi és én ebben vagyok tehetséges, számomra ez természetes.

Különös oktatás, nevelés, az összefüggésében látás gyakorlása,

az általam lerajzoltak, sokfélesége által, ami tükrözi az embereket.

Bejelentkezéssel, +36 30 2470 589 vagy julamami@gmail.com által,

találkozzunk, Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy online

ha magyarul beszéltek és van rá igényetek, bárhol a nagy Világban.

Szeretettel.

A saját tükröd,

vagyok neked,

s magamnak is,

amikor

leolvasom a

 generációs jeled.

Nem rakhatod

másra a sajátod

sorsodat sem,

a karmádat se,

elodázhatod, de a

  sarjaidra pakolod.

Tanuld meg, hogy

segíthesd őket a

szeretteidet, ne

 bízza rá magát a

 kontrollálatlan

ismeretlenekre.

A köröd körkörös,

vagy hosszirányú-e,

az ami nem jó irány,

 bocsánatot kérni

tudsz-e már,

vagy hírül

hozza azt is,

a káró madár.

Ha túl könnyen

veszed a dolgaidat,

egy idő után azt érzed,

 üres lufi lett tebelőled,

telítetten minden a tied,

így már nincsen jövőképed.

Divat lett az is mára már,

mutatja neked, hogyan

valósíthatod meg azt,

amit megjósoltatsz.

Nem figyelnek rád

az emberek,

hiába akarod,

hogy átmenjen az,

elszáll minden szavad,

van aki ilyenkor is bátor

marad, pedig nem is tudja,

kirakta magát a kirakatba.

Látszik már ami látható, biza

a tekinteten átható, ne told

túl magad, árt az neked, a

régi jól pörgő, csak nyígik,

 ellipszisként is nyekereg.

Hamisan nem épülhet fel,

a sikeres tornyod neked.

Addig jó, amíg át is megy

a jó szó, megelőző, biztató,

építően ható, egymásra rakható,

elvisz oda ahol a sorsodra találhatsz.

Ne hagyd el végleg a Hazád, mert van

aki betölteni próbálja a helyedet, s igen

rosszul esik majd az neked, neked, neked.

Ha azt veszed észre, hiába

a megteremtett jóléted,

ha most sem figyelnek

rád ott, ahonnan azért

mentél el, hogy hiányozz.

Mert amikor te visszamégy,

már nem ugyanaz az ember

lettél, mint amikor elmentél.

Azok a lépések, a mondatok,

akkor is hiányozni fognak ott,

mint amikor a döntést hoztad,

hogy majd megmutatod te is,

mire vagy képes, biza átutalod,

 magyarázat helyett azt a pénzt,

 amit adtak az induláskor neked.

Amitől jól fogod magad érezni

a bőrödben és léphetsz előre.

Hiány – többlet, könnyen vagy,

gyorsan surranva jársz, ha kell

már integetsz, oda is mondasz,

hiszen tudod már, nem tudja

azt más, mint csak te, hogy

akkor van ideje a szónak,

amikor a másik oldalon

éppen a híján vannak.

Felfordult az alja és

jól láthatóvá válva,

nem tudhatsz már

hamiskodni te se,

a tükröd mutatja.

Kommunikálni,

kommunikálni,

kommunikálni,

az a feladat most,

hogy megértse az

is aki anélkül nem is

boldogul láthatóan.

Mindenkinek az

volna a dolga,

amire képes.

Amiben ő is

tehetséges,

előbb neki

azt kellene

csinálnia,

hogy legyen

önbizalma és

talaj a lába alatt.

Nem mindenben

vagyunk sorsfordító

helyzeteben sem, s

nem szabadna azt

erőltetni sem,

mert ha

az

egyik

feladat

elfogyott,

hozza a

sors

a

másik

feladatot.

Így nem lehet

unalmas az élet,

adok-kapok,

végzem a

dolgom,

amit az

Isten

adott.

S nem

ártok,

nem

is bántok,

megelőzésben

járok és kelek,

oktatom azokat,

akik erre érettek.

Látom a hiányokat

sajnos ott, ahol

már nem is

lehetnének.

Akkor ugyan,

hogy menjen

át a szó, hahó,

ha nem az szól

aki tapasztaltan

mondja azt a jó szót.

Győzz meg, legyőzni

könnyű engemet,

nem harcolnék

ellened sem,

az oktatásnak

a lehetőségei

miatt vagyok itten.

Engedd el a múltat,

éld meg a jelent itt,

a holnapod az ajtód

előtt a küszöbödön,

megvár megint,

téged és téged.

Ismerd meg a

tenyereidet,

megtanítom,

hol van bennük,

a generációs jeled.

Ma 10-12 és 14-16,

között oktatást tartok.

Szeretettel várlak titeket

jelentkezzetek be 10-ig, a

Julamami Magyaros Agyalósa, vagy a

+36 30 2470 589, julamami@gmail.com

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

szeretettel:

Édes Hazám Csodaszép,

kívánom a jó szerencsét.

Adjon az Isten, a
Hazánkban maradva,
egész életünkben ide
teremtve, a jót és a szépet, annak
megfelelően, ahogy a Hazánkba adtuk,
kapjunk vissza minden földi jót itt.
Szolgáltatunk most is, a Hazánkban korosodva,
ahol, az emberi méltóságunkat megtartani igyekszünk.
Azon vagyunk,hogy önmagunkat eltartsuk, a tudásunkat oktatva éltünk,
mivel hirtelen megváltozott és azóta is, gyakran változik minden, ahhoz,
ha tudunk róla, alkalmazkodni is időben igyekszünk.
Nem áll össze, nem kapcsolódhatunk bele, valahol az üresben vagyunk,
mikor hát jusson eszébe mindenkinek, hova és mikor mennyit teremtett.
Ahonn indult az életünk és elértük a sorsunkban azt, ahol most tartunk,
hát mihez képest, éltünk a jóban és szépben, a sorsunkat építve,
s figyelve a generációs feladatainkra.
Magyarországon születtünk, ugyanugy rezgünk mint a Hazánk,
az itt élő, sokféle nemzetiségű Nép,
mi magunk vagyunk, addig egymás mellett jól megvoltunk.
Maradunk itthon alkotunk, teremtünk, a saját Hazánkban,
kitartunk, a szülővárosunk mellett. Lehetőséget adva arra, hogy
az alkalmazkodást, mások is tanulják meg.

Amit bele teremtettünk, a szülőhelyünkre,
annak a megmaradt rezgése az ami, emberileg és szakmailag is,
a tartásunkat adja, tisztelhetően, a szülőhelyünkön.

Nem birtokolhatja el, senki sem,
az általunk ide teremtettekért,
nekünk a Hazánkban megjáró, földi

jót.

Adjon az Isten,
a Hazánkba teremtőknek, hogy ne legyenek,
a szintjük alatt és úgy

éhesek, hogy mások mondják meg,
mi jár nekik és az étel minőségét, ne ellenőrizhessék le.

Jó minőségű, kontrollálható ennivalót,

s amellé számunkra megjáró jólétet kérünk.
A dolgosnak, az interneten is lehetőségeket, annyi

jó munkát,

a szülőknek, hogy biztosítani tudják,
a gyermekeiknek, szeretteiknek, a Hazánkban is mintha,
más országokban teremtenének, a jó életminőségért, világgá mennének.

A szülők és a felnőtt gyermekeik éljék át naponta, ha szükséges a gondoskodás

átható örömét is, a saját Hazánkban.

S éljék meg feltétlen,

amikor megláthatják, a

   már felnőttjeik, mi módon

 adhatják át, szívesen, szeretettel,
teszik a jót itt is.

Mi, e Hazánkban születtünk,

 itt is boldoguljunk, teremtsünk

a hozottal és hozzá is tanuljunk.

Gyógyítók, ápolók, segítők adjunk,

kinek miben van a szükség épp,

 boldoguljunk megérdemelten

 itt is, akiknek ez a hivatásunk.

Teszünk hozzá a Hazánkhoz,

a népünknek fejlődéséhez,

a legjobb tudásunk szerint,

hiszen egy Hazánk van.

A sarjaink is megélik,

 generációsan is viszik,

mond mit jelenthetne,

egy családban az első

diplomás, ha ott addig

nem is volt senki más.

A Haza a gyarapodása,

az Isten adta népnek,

kinek – kinek, a miben

  jóhoz, itt a lehetőségét

 azt alapban biztosítaná,

azáltal ő is gyarapodna. Hozzá adni,
bele teremteni, a Hazánkhoz,
s megvárni azt, ami a saját idejében megadatik.

Ne csak a számok legyenek

jók, mutatósak, mögötte

ott vagyunk, mi Nép vagyunk a Haza.

Mert felismertük már,

azt érzésként, amit

az megad, amit a

Hazaszeretet

bennünk áraszt.

Minden gazda, az ő

a munkáját látva, tudja

legeltetni, a jól tápláltján,

 nyáján, s jószágán tartja a szemét.

 S elégedetten mérhetik fel

az őket tanítók, nevelők,

az oktatóik,

az év végi

ünnepen,

hogy

mennyi

itt a jó,

kiváló,

s hogy

részesei

lehettek ők,

mindezeknek is, a

 láthatóknak a felfedezésében.

Diplomások lehetnek,

 mert megbecsülték a helyet és elvégezték,
amiért odamentek, ismerik az abból eredő, munkájuk becsületét.

Utána segíthetik felszínre

hozni, mindazokat a jókat,

a tehetségesekből, amire

 alapozhatnak, ki – ki, miben.

A Hazádat végleg ne hagyd el,

akkor se ha,
a megélhetésért mégy és gazdagítod az emberségeddel,
a tudásodat oda adod, azt az országot erősíted, ahova mentél.

Kívánom,
hogy maradjon meg e Nép, magyarnak,
a kultúráját, nemzetkiségét meg tudja tartani, itt a Hazájában.

Akik el is mennek Világot látni, azt

azért tegyék, hogy hozzáadhassák

ahhoz, amit tanultak, felfejlesztenék.

Visszahúzza majd a Hazaszeretet őket,

mert ez a föld itt, úgy rezeg, úgy dobban,

mint ők maguk, a lelkükben, szívükben.

S gondolkodó eszükre hallgatva,

amikor már hasznossá tehetik,

itt a megszerzett többletükkel

magukat. Tegyék ide a szépben,

a jóban megszerzett legjobbat.

A tudásukkal bővelkedve adják

hozzá a jót is, aminek az ittlévő

hiányok miatt innen elmentek.

Így fejezve ki a hálájukat is oda,

ahol hozzájuk is jók voltak, ahol

tiszteletet, elismerést is kaptak.

Majd, egészséges körforgásban

élik, a továbbikban az életüket,

mert ide az ő Hazaszeretetük,

a szeretteik vissza is vonzzák őket.

Az Ünnepléshez szívesen, lelkemből,

áldjon meg minden jóra valót az Isten.

Békében, tisztelettel, szeretetben élve,

ide a jót és szépet teremtve,
mert egy Haza ez, csak egy, itt a sorsunkat megélő, mindannyiunké.

Mond, átlátod-e, kihallod-e, megérzed-e,

van- e benned, gyakorlod-e a toleranciád.

Sokan csak akkor tudják meg, mit is

jelentett számukra a családjuk,

amikor, azt már szétzilálták.

Egy Haza ez, csak ez az egy,

ide születtünk, itt nőttünk,

ki ezt, ki meg azt a hatást is

hozta, van aki le is utánozza.

Addig nincs is gond a hatással,

amíg az nem árt túl sokaknak.

Tudod-e, jó vezető akkor vagy,

ha amit felvállaltál abban,

az általad irányítottak,

a rád bízottak, neked

kiszolgáltatottak is,

a sajátjuk szerint,

sem védtelenek.

Jól boldogulnak,

az intelligensek is,

jó minták lehetnek,

ha lelkesedve élnek,

szívükkel éreznek,

ésszel döntenek,

emberieseknek

is tudhatják

 önmagukat.

A nő és a férfi,

megismerik

egymást.

Ott van

az is,

az

egyre

erősödő

vonzó erő

és megsegíti

őket abban,

hogy ők,

ésszerűen

meghozzák

a döntésüket.

Egy párrá lesznek,

családot alapítanak,

így aztán igyekeznek,

teszik a dolgukat,

megteremtik a

lakhatásukat,

elrendezik

a fészküket,

 legyen hova, mire,

gyermekeket vállaljanak.

Ezek már adják a stabilitást

ahhoz, hogy abban megfelelő

fejlődésük legyen, s hozzá

igazodhassanak ahhoz,

amikor a gyermekük

 már megszületett.

Ők hárman,

legyenek,

biztosak

abban,

hogy

úgy is

élhetőek a

körülményeik,

ahhoz, is, hogy ők

megszaporodhattak.

Az együttélésben biza

már előjönnek azok a

figyelmeztetések is,

hogy kinél  és

milyen

minta

volt

ott,

ahol

nevelődött,

ami mintákat

ő ott kapott.

Ha nagyon

másak

voltak

azok,

a

minták,

ahhoz

képest,

amit a

másik

látott,

bizony

elő

is

jöhet

sok –

sok

olyan

helyzet,

ami

majd,

tükrözi

a másik

felé azt,

hogy

náluk azt,

 nem úgy

szokták,

nem

abban

nevelődött.

Nem igazán

értik miért

is ragaszkodik,

a másik ahhoz úgy,

ami számára teljesen,

feleslegesnek látszik.

Ha ismerhetnék azt,

amiket oly sok éve,

hogy feltaláltam,

nagyobb lenne,

a jelentősége,

ennek, annak.

Hogy a családok,

méltósággal éljenek,

abban is amiben vannak.

Jó lenne, ha tudnának róla,

 ami most van, az nem állandó.

Egy megléphető lépcsőfoka az

nekik, akik kitartanak abban ott,

amikor elérték, azt érzik hazaértek.

 Övék lesz a lelkes, szíves, gondolkodó,

energiája és az emberies mivoltjuk,

 tükröződik a hétköznapjaikban.

Az egeret gyorsan pörgetve,

átfordul spirálisan az írásom.

A család… írásomat, holnap

is, folytatom tovább…

Magyarországról,

Pakson a

Hergál Házból.

Szeretettel: Julamami

Hol bujkálsz szeretet, mennyit kaptam érted,

s mégis mindig kitartottam melletted.

Rájöttem, hogy

szeretettel élni,

az sokkal könnyebb.

Nem értem, hogy ezen

miért nem gondolkodnak el,

azok, akiknek volt már, igen

nehéz szakasz is az életükben.

S azáltal rájöttek, ezek azok a jelek,

amik figyelmeztetnék a jóra időben őket.

Mond neked mennyi az elég, azon kívül kell-e

még és még, hogy te is megelégedett legyél.

Gondolsz-e már arra, hogy ami nálad a többlet

többleteként van meg, az másoknak a hiánya.

Ez a „Föld Anya” mindannyiunké is lehetne, ha

aki eldönti a mi napjainkat, biza így is döntene.

S ők mégsem változnának meg, mert lehet, csak

mennek, törtetnek, semmi másra nem figyelnek.

 Hát mi az amit még megvehetsz a sok pénzeden,

ha megadja neked a lelked, a szíved és az agyad.

Ha van az a pillanat amikor minden megváltozhat.

A többieket én már jól megértem miért nem,

hiszen nem érezték még meg,

hogy nem állandó semmi sem.

S egy pillant elég ahhoz, hogy

megváltozzon ez egész élet.

Volt úgy, hogy másoknak

a félelme átrezgett, s féltem,

s volt, amikor már csak reméltem.

Hosszú volt az idő mire megértettem,

ennyi emberies, együttérzés adatott, mert

adnom kell, hiszen az lett a többletem nekem.

Nem kevés idő után, azonossá vált az is velem.

Sorsolvasónak indultam, tapasztaltam, tanultam,

íme 22 év telt el, nagyon sok ember tisztelt meg,

a generációs jelek, feladatok, felfedezője lettem.

Lám, lám, alázattal segítő ember lett belőlem,

most meg már azt is tudom, bíz, van az Isten.

Ah, de túlment, a rideg nyári érintésben,

a takarítógépekhez már hiába járkál,

őket már elvitte, a hiány – többlet ár.

Nem tisztelték meg, hogy lehet-e,

alaposan meg is pakolták vele.

Ne ártsál, senkit ne bántsál,

magadra is jól vigyázzál ám,

nem pótolható, csak egy.

Áztam, fáztam,

a rekkenő nyárban,

s rácsodálkoztam újra arra,

amit idetettek a holnapi napra.

Pedig már majdnem megrogyik

alatta, annyi a durván többlet ott,

már túlment és még azon is túlmegy.

Oda gyorsan, csak oda, de legott, mert már

csak az a fontos, hogy ő lehet az a kizárólagos,

a tudáshiányba futottak, oda bele is ragadtak.

Elkészült, na lám íme, mintha össze is tartozna,

olyan jól ki van találva, szépen tálalva a hamisa.

Mindig ugyanaz az ok és megint azok ott,

valamiféle, valamikori ide származékok

se itt, se nem ott, csak a másolatosok.

Jár az önjáró robot, se lát, se hall, kavar,

se nem érzi, hogy lelke is lenne, azt hallotta,

olyan nincs is, csak hóttban, élőbe meg, hogy vón.

Így aztán belenyúlkálnak rendelésre ebbe – abba,

nem gondolkodnak, sokszoroznak, nem kapkodnak,

már egészen biztosak, hogy mindent jól összeszutykoltak.

Egy kézből néhányon át, ugyanoda vissza, messze az okosa,

nem értik egymást, a szintkülönbség már akkora lett ott.

Nincsenek köztük, az emberiesen ide – oda fordítani tudók.

Jó ha odafigyelnek mit is csinál az ember alkotta robot.

Álomvilágukban, csőlátásban, hiányosan,

nincs már mi megérintse őket,

unatkoznak, hát kitöltik a napot,

s álmodnak ott megint egy nagyot.

S aki a szintje fölé, alá lődörgött, hogy

önmagától is elfordulva jól ki is látsszon ott,

már elég sokat ártott, bántott, s azzal révbe is jutott.

Óh, szeretet, ne vedd magadra kérlek, ha lepisszentenek,

ez megint csak, a sok – sokk után, megint nem a te szégyened.

Ne add fel, ne tűnj el, ne hidd a csábítóknak el, maradj önmagad,

inkább az igazi tehetségeddel tűnj fel. Ne kapkodj, a kiérdemelt

szinteden, ne mások szerint, az örök reménnyel benned éljed azt.

Tanulj, tanulj, tanulj, tapasztalva erősödj lelkileg fel, ne a mások

tudása, energiája építsen, önmagad fölé, a sorsod mellé vigyen.

Ha már tudod mit érzel, hogy mit jelent a Hazaszeretet neked,

hát el nem veszel, mehetsz, de a Hazádat végleg ne hagyd el.

Magyarországról, Paksról a Hergál Házból, most Online, a

 Világban bárhol is élnek, az emberségeseknek szeretettel.

Úgy 7. bizonyos szempontból meg 9. éve annak,

hogy megtörténtek mindezek, persze tudom,

hogy sokat erősödött tőle a lelkem,

szívem, emberiesebb lettem, s feltaláltam közben.

A Különös oktatás, nevelés, rajzos oktatási anyagát.

Ami arra vár, hogy beengedjenek vele, segítse a segítőket.

Valamit valamiért, szokták mondani, én már megértettem ezt.

Isten segítsd ezt a Hazát az Isten adta Népet,

még csak nem is a magyaros virtusról szól.

Valami össze – vissza kutyulódott,

tiszteld a másik kultúráját,

hogy ő is tehesse ugyanazt.

A csoda címet adtam,

a 126 bekötött oldalnak, amit írtam.

A 22. oldalon van az Emberséges !

Írnék belőle nektek,

mert ami most,

bennem van,

s le kellene,

írnom értetek,

ide, azt nem tehetem.

Nem okozhatok magamnak,

nagyobb gondot, mint amit ide kerekítettek.

Generációsan apai ágamon hozom a sorsomat.

Apai és anyai ágamon is volt aki a templomot szolgálta,

egyikük meg nő létére, kitűnő harmonikásként,

ahova meghívták, különböző imádkozó helyeken,

a lelküket tisztulni vágyóknak segítéséül húzta.

Letörlesztettek vele sok olyat,

amiben akkorát hibáztak azzal,

hogy mások rábeszélésére elváltak.

S amit az elődeik nekik hagytak

a velük született tehetségükkel,

  a jó életük megélése helyett,

mindent széthúzgáltak.

Az őseik megteremtettjében,

azután többek ártó segítségével mások éltek.

A nem általuk, sem generációsan teremtettben,

nem megérdemelten, önmagukhoz túl jól mások éltek.

Hát beálltak oda, s szolgálták a jót, azzal a tisztulni vágyókat.

Nem valószínű, hogy tudták elődeink, mekkora jót tettek ezzel, a

 következő generációknak és sorsszerűen a családjukon is segítettek.

Bizony, így az „egykék” végleg másokra nem a sorsukra voltak bízva,

ismeretlen, rideg anyáskodók és hatásaik kénye kedvére,

gyermekként agyondolgoztatva, egyikük annak a

következményeként, hamar a semmibe lett.

Tudom, nekem és a sarjaimnak már nincs,

ilyen törleszteni valónk, megtették ők.

Nincs szükségünk az ismétlésre sem.

Élnénk a saját sorsunkat megérdemelten

a jóban a szépben, a tehetségünkből élnénk.

Eltelt és egyre nehezebben a 7. – 9. év,

hiszek benne tapasztaltan, hogy átfordult,

mivel 2012 -2013 szilveszterén rávitte a vászonra,

az ecsetemen a festék, az Átfordultunk címet adtam neki.

Hahó, Ember, mind emberségesnek születtünk!

Az arra alkalmas sejted, mindig,

mindent megjegyzett,

ami történt veled.

A magzati szakaszban is,

látom a jeleit a tenyerekben,

nem a kezdettől fogva és annak,

bizonyára van jó magyarázata.

Visszarezeg, ismétléseket keres,

mindig jelez, rendezd el  azt amíg élsz,

mindenre emlékeztet majd téged, téged,

mielőtt újra megismételnéd a neked ártót.

Hiszen tiszta a lelked, azt is óvnod szükséges,

megmutatni a jókat, békén hagyni a szépeket.

Hiszen, nem a mindenféle könnyűségeknek a

megtapasztaltatására teremtetett az ember, ah, az

  Isten minden teremtménye fontos, ártót se alkotott.

Segítsed kérlek, a szeretet többlettel élő embereket,

segíts, hogy segíthessenek a tiszta lelkűeknek azok,

akik arra már érdemesen tapasztaltan tudják megélni.

 Mindannyiszor a jóval, a széppel élve a saját idejükben,

már a sorsuk szerint teszik, azt valósághűen megélik,

s azzal másokért is tesznek, jó minták lehetnek.

Kérlek segítsd azokat akik azt átlátva,

már a tiszta úton járhatnak, hogy

jól megértethessék magukat. Az élhető utakat láttatni tudják

és még megelőzésben a tisztalelkűeknek, az önmaguk szerintieket.

 Az élhető tudást mutatni az emberségeseknek, azt át is tudják adni.

Még a megelőzésben segíthessenek, akik segíteni születtek,

a tisztán a lélek hangján,

segítő embereket is, segítsd meg,

teremtő Isten kérlek.

Mutasd meg az igazat,

segítsd megtisztulni a hamisat.

Uram, hiszen tudod

ki szabadíthatta el,

a sok összeszutykolódottakat,

ki teremtette le, ah, futószalagon azokat, akik,

legyártódtak, valakik által egy katyvasszá lettek.

A minden egy, egy minden, félreértődhetett,

egyenként születtünk mindannyian meg.

Attól lenne szép, színes, szíves, lelkes,

gondolkodó, eszes, a csodálatos Világ.

Felhívott és közölte, hogy pszichológus,

gazdasági szakember, és rokkantnyugdíjas.

Megjöttem mondta a telefonba, költözz el.

Itt élem azt amit azóta lehet, engednek.

Másikuk azt a hírt hozta,

hogy ne menjek ki az utcára se,

 ne lássam, mi történik kint mondta.

Kimentem, bérelni akartam egy helyet,

visszaköltöztem onnan hamarosan,

látványosan adta a tudtomra,

jelezve azzal, menjek onnan.

Hát ilyen az életem azóta,

 nagyon szűkösre szabva,

behatárolva élünk itt mi, hinnye már.

Vakmerően nyílt az ahogy nem megengedőek,

tudhatják azt mások is , nemcsak velünk történik.

Nem várhatom, hogy valaki is felvállalja,

ő volt az aki ezt 7. éve elindította.

Nem kell bocsánatot kérnie nem elég  az már,

ő úgy sem tudna, csak tudjon ő is róla, ahogy,

 tették velünk szűkre szabták az életünket,

kigondolta, megszabta, sikeressé lett.

Talán, hátha az, hogy tud más is róla,

őt még időben megállíthatja, ah.

A saját sorsának a sablonját gyártja le, a

generációs feladatának megélése helyett,

ránk ezt a semmit továbbra hiába rakja.

Éveink mennek a pocsékba, a teremtés

helyett hiányosakká leszünk, azt a.

Nem törleszthetünk helyette,

azt az Isten neki rendelte,

  óvatosan mondom csak,

a saját, az Isten adta Népként

élhető életünket kérjük vissza.

Megélnénk végre mi is,

emberségesek, tehetségesek lévén,

amire születtünk, ez a Hazánk nekünk.

Kérlek Isten, mivel teremteni küldtél ide,

mind, óvjad a gyermekeket, a fiatalokat,

mutassad meg a számukra a nekik jókat.

Az ő sikereikhez vezető tiszta útjukat,

hogy egészséges lélekkel, boldogulva,

gyermekekként nőhessenek fel a jóhoz.

Hinnye, értékes felnőttekként élhessék az életüket,

hogy jó minták legyenek generációsan és a többieknek.

Istenem te tudod, nem egy ritmusra születtek a gyermekek.

Óvd őket, hogy a saját ritmusában nőhessen minden gyermek.

Ne szenvedjen, a más ráerőltetett ritmusától senki sem.

Isten te tudod, mind – mind más feladatra jöttünk,

ha tudunk, ha hagyják, időben teljesíthetünk.

Néhány sablon nem illik minden gyermekhez, sem

 emberhez, mint hatalmas Isten úgy teremtetted őket,

hogy megtalálják a saját sorsukat mindannyian,

a saját sorsukat, tehetségüket, amik által,

ők is sikeresek lehetnek mind.

Te tudod, a gyermekek mutatják,

az egészséges növekedésük során azt,

hogy mire is születtek, belőlük mi lehetne.

Még nem minden felnőtt tanulta meg,

tisztán látni a gyermekeket se. Isten.

óvjad meg a gyermekeket,

hogy tisztán nőhessenek,

s egészséges fiatal felnőtt életet élhessenek.

Istenem kérlek, adj értelmes életet a felnőtteknek,

hogy jó minták legyenek egymásnak, s a gyermekeiknek,

s az összes többieknek, akikre hatnak amerre járnak.

Segítsd őket jó  úton  járni, ne mások mondják azt

meg, mit tehetnek és mit nem tehetnek.

Isten, te úgy intézted a Világot,

hogy mindenki szabadnak született.

Isten te nem teremtettél óriás hiányt, se

 „krőzusnyi” többleteket nem teremtettél.

Kérlek, Isten mutasd meg  a döntőknek,

hol fordítható a helyére a történet.

Köszönöm neked Isten,

ha meghallgatod a kérésemet.

Az ember emberiesnek született,

s ha bármilyen magasságokat is érhetne el,

maradjon minden körülmények között ember.

Ezen írásom nehéz lett, bocsánatot kérek érte,

ha megérintett benneteket, mindenki kapott,

valami fontos tennivaló jót az életében.

Amikor másokért teszek,

azzal magamért is teszek.

Van aki tudja, van aki még nem,

mindenkinek adja a sorsa azt a maga idejében,

tanulni nem késő és nem szégyen semmiképpen sem.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, ha érted.

Segíthessél magadon, hogy az Isten is megsegíthessen,

ha az Isten velem, engedtessék meg, a sorsomat élnem.