Címke: jó életminőség

Tudod-e, hogy ki vagy te… 2021.02.01 – 2016.08.27. https://julamami.com

Bocsánatot kérek így jól megszokottan előre.

 

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.
Heringes Árpádné, Julamami védjegy szerint.

Amikor elhiszed azt, amit neked szántak, s

felveszed azt a szerepet és valakinek érzed

abban a nagyságos magasságban magadat.

Majd rájössz, ha nem pótolod be mindazt,

ami hiányos a tudásodban, tiszteletet azért

nem kapsz. Hiszen nem  dolgozol meg abban,

a saját szintednek már nem jó a minősége,

nem  fejlődtél fel oda, nem pótoltad azt se.

A Világ gyors  pörgéséhez így nem tudsz jól

igazodni, hát mindig másokat fogsz okolni.

Vannak a szövegemben ismétlések, ott

van a helyük ahova írtam őket,

minden szónak van itt

mondandója.

Lehet

bárki

hasznára, ha

  úgy gondolja.

Tiszteletem.

 

A generációs feladatait az anyai ágáról hozza. Julamami

Mondjad hát, te

meg, hogy vagy és

 a sorsfordulódban,

tudod-e mi a dolgod.

Hányadik generáció,

milyen feladattal

született tagjának,

jöttél,

azt tudod-e.

Szükséged van-e

most tartásra és

az emberséges

méltóságodra.

Vagy egészen jól

elvagy nélkülük.

Mond miért nem

tudják az emberségesek,

a szakmájukban, a Hazájukban,

mit lehet tenni, hogy munkájuk

legyen, az Isten adta Népnek,

Mit engednek most megélnünk,

a sorsunkat hogyan teljesíthetjük.

Látszik, hogy mindent igyekezett

elfelejteni, mintha az tán meg sem

történt volna vele, pedig  ahonnan

jött, egész életében oda is tartozna.

Azt érzi kinőtte minden ártó múltját,

nem ismeri meg azokat se, akikkel a

 nehézben gyakran tán erről álmodott.

Majd megmutatja, ha egyszer elérte,

hogy mennyire fájt az akkor neki és

bizony nem csapja be magát teljesíti.

Miért törődne az Isten adta Néppel,

ha nem törődtek azzal, hogy arra ott

elég érett-e, képes-e arra, akkora  nagy

különbséggel. Úgy érezte akkor nem

bántak se megértően sem jól ott vele.

Az eszébe sem jut, hogy oda magától

ment, és a saját döntését élte ott meg,

úgy, ahogy azt a helyet biztosították

számára, a többi volt a saját megoldása.

Irigylésre méltó lehetett ott minden,

hiszen mások hazájának lakója lett.

Feldolgozni nem tudta, amitől ott

ha nem a sértődöttje lett volna annak,

megtanulhatta volna a kultúrájuk is más.

Úriemberek sora nőhetett volna ki onnan,

mégis valami azért megfogta abban is,

már láthatóvá vált az generációsan.

Érzi még sincs rendben benne a történés,

azzal nem számolt, hogy megdolgozza a

 lelkiismerete, szükséges megoldani azt.

Mindazért amit akkor abban a helyzetben

nem engedhetett meg magának, másokat

okol, mindenben szétosztja a felelősséget.

Hiszen tudja a lelkes, szíves énje  gondja

mindaz, amit megélni érdemben nem

akar, a tapasztalatának hiányát nem

tudja pótolni az üres elmélettel.

Egy szintre landolt mindenki,

aki addig teremtett, élte a

saját sorsát, csak néz ki a

fejéből és vár valami jóra.

A történésnek nem volt a

megelőzésben helye, átment

mielőtt bárki értette volna azt,

hogy mi is történhet a Néppel.

Tárgyilagosban folytatódik, de mi

történik, ha valakinek  nincsen

megfelelő pénzmennyisége

ahhoz, ami kifele  jól mutathat,

látszatra minden rendben van.

A  semmiből valamit ismerem,

sokszorosan átvitt, megéltem.

A Nép és korosodó gyermekei,

a rájuk vetülő döntéseknek

a következtében fogynak.

Nem az Isten adta Népnek

a jó életminőségéről szól,

az ami történik. Vegetálunk

önmagunkhoz, a tehetségükhöz

a Hazánkhoz való teljesítésünkhöz

képest. Mintha nem mindannyiunk

Hazája lenne, mint akikről már úgy

döntöttek, hogy nem ismerik el a

 saját Hazájukért aggódó Népet.

Várakozunk talán azt tudja már

valaki, hogy most éppen miért.

Magyar Hazánkból nagyon sokan

nőttek ki a tehetségükkel, most is

itt élnek hozzáértően, kihagyva,

abból ami segítségül szolgálna.

Sorstalanokká lenni most sem

szeretnénk, mert azt csak

itt tudjuk megélni mind,

amiért ide szült az

  Anyánk bennünket.

A szülőhely a város,

mindenkinek benne van a

lelkiismeretében, mindaddig,

amíg rá  nem talál a jobb életminősége

helyére, s lesz az második hazája, hinnye.

Ahogy látszik ezekből sokaknak sok ilyen

hely lehet,  ahova teremteni képesek,

a jó életminőségüket biztosítva.

S tudomásul veszik, hogy

alapvető, tiszteletben

tartaniuk a helyet, ahol

őket az emberségükért

befogadták átmenetileg.

Mert a belső tartásuk azt

a ritmust adja számukra, hogy

ne legyenek kiszolgáltatottak az

oda születettek, a gyarapodásukért.

Emberségesnek  lenni azt  is jelenti,

úgy ad abba a közösbe, hogy azt

fogadja el, ami építővé teszi,

van helye, ott az ideje.

Azt igénybe nem veszi,

 amire nincsen szüksége,

ebben a nehéz terhelt időben,

adja oda ahol még van miért a

túléléshez szükséges az agya.

Tud nemet mondani arra, amit

ha elfogadna, lehet, hogy már

önmaga és a sorsa fölé emelné.

Ami nincs benne a sorsunkban,

az olyan elkötelezettséget is

jelenthet oda ahonnan az kapta,

amire talán nincsen felkészülve.

Minden hat mindenre és minden

olyan emberre, akik másoknak

vannak a döntéseire bíza, azt a.

Emberségesnek lenni, az alapja

az emberi nagyságnak, ahova

úgy  lehet felnőni, hogy minden

lépcsőfokot érintve haladni, sőt

időnként ugyanazt megismételni.

Addig, amíg át is érezheti, azzal

mi lehet összefüggésében látva,

a döntésének a következménye.

A Hazájukban, ahova az  Isten jól

 boldogulni teremtette az Ő Népét,

megadta nekik a helyet mindenhol.

Ami a kicsiben már látható, az  van

a nagyban, ha másokra vagy utalva,

nem hozhatsz saját döntéseket sem.

A Nép gyermekei fejlődésre, haladásra

születtek, ha már racionálisan az

nem lehetséges, akkor bizony tán

be kéne pótolnia a lelkes énje felé,

azt amit eddig kihagyott, hiányos.

A saját génjeinek és generációsan

van bőven feladata mindenkinek,

akik csak a racionálisra gondoltak.

Egy idő után hiába topicskolhatnak,

lelkesítő erőt az már nem ad csak visz.

Hiába van meg mindene, pont azzal

nincs már egészséges motivációja se.

Ha az egyik oldala a túlzásban, a másik

meg tudáshiányosan, csak koricálhat,

hiába a talaj az egyik  talpa alatt,  ah.

Nem mindegy, hogy használja-e azt

amit azért bíztak rá, hogy óvja, védje,

azt attól még, el nem birtokolhatja.

Mi adhatja az ember tartását és

méltóságát azt a, szerintem az

annyi, amit a saját sorsában és

generációs feladatában hozott,

 ahhoz kivé vagy mivé változott.

Abban, azzal amit feltaláltam,

hol és hogyan, hova tudok oda,

  elmenni és ott bizalommal lenni.

Vannak-e helyek ahol mindazokat

ami fontos, az ő szintjükön változna

megkérdezhetik, mert meg is lehetne.

Némelyek büszkék arra, hogy itt sok a

 feltaláló, intelligens, tehetséges ember,

vagy az csak annyi. Felszínre hozni azt,

megmutatni, bemutatni mit találtak fel,

mi a különleges, a Népnek az jól jönne,

motiváló az ereje, hiszen közülük valók.

Amikor vergődnek a semmiben nem

is veszik észre, hogy ne legyen attól

lelkiismeret furdalásuk, másra bízzák.

Pedig szép színes, szíves és lelkes is

lehetne ez a Haza, ha azt csinálhatnák

először az emberek, ami a tehetségük.

S azután megkaphatnák a kibontakozási

lehetőségeiket abban amit nem hoztak,

megtanulnák, hogy fejlődni is tudjanak.

Mond, olyan módon, vagy-e képben

 ember, hogy mit hol és hogyan, vagy

csak nézel ki a fejedből, tájékozatlan.

Tudod-e milyen a magyarok kultúrája,

ismered-e, hogy a többiek különféle

 kultúrája milyen és hányféle van itt,

mennyiben különböznek egymástól.

Hogyan tudod tisztelni az embert,

a kultúráját ismerve tán menne,

ha nincs is emberismereted, talán

még önmagadat sem ismerted meg.

Én magam, a tapasztaló éveimben és

még mindig vagyok, sokféle emberrel

találkoztam, más és más kultúrákból.

Az emberséges része a tenyereiknek,

nem különbözött, a többi meg adott.

Szoktam mondani, én onnan sokszor

megjöttem már, ahova most indulnak tán el.

Nincs feljebb és lejjebb senkinek, a kettő között

éljük meg mi emberek, csak az nem mindegy, hogy

ott mennyivel feljebb, vagy magunknál még lejjebb.

A gondolkodó ember emberségesnek született,

úgy kellene éljen, hogy abból ki ne

billenjen véglegesen, az emberségeset,

 behelyettesíteni mással úgy sem lehet.

Az álságosan másolásos, nem hozza,

leginkább taszítja a gondolkodókat.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engem,

nem harcolnék ellened sem, ide megint,

az általam feltalált, már be is bizonyosodott,

generációs feladataink oktatása miatt jöttem.

Bizony kisember gyermekeként, emberiesként,

nem tudtam még befejezni azokat időben amit,

mások megtehettek már. Hát most tenném meg,

önmagamért, generációsan alapjául az Isten adta

 Hazánk Népének korosodó gyermekeként.

Valami teljesen megfordítva esett meg,

amikor azt feltételezte sok ember,

ha végigviszi az életét munkásan,

akkor majd nyugodt lehet felőle,

hogy nyugdíjas éveiben, a jól

megérdemeltben teszi azt,

amit addig nem volt ideje.

A tolerancia számomra

hétköznapi módon van,

az életem, a hivatásom,

anélkül nem is működne.

Amióta felismertem azt,

hogy az élet arra is való,

hogy a saját időnkben azt

éljük meg, hát igyekszem.

Éppen, a 60. életkoromra,

ennek is már 10. éve, úgy

terveztem. Azt a ha már

készen vagyok az

oktatási rajzaimmal,

akkor miután az Online

világában már ismertek.

  Hát itt a saját

szülőhazámban is,

megmutatnám mit is

találtam, a 27. tapasztaló

évemben a hivatásomban fel.

Már egyáltalán nincs hova fordulni,

 így nem csalódtam, háromszor

hozzáláttam, kibírtam azt

is, hogy meg is alázódtam,

de meg nem sérültem bele.

Nincs szükség itt erre, jönnek

mindenhonnan, mindenféle

tanfolyamok, tréningek, csak

remélem, hogy kontrolláltan.

Ügyesen elintézték a sorsom,

azok akik miatt itt tartok most.

Hát megyek tovább, minden apró

ösvényt megkeresek, nem  adom

fel, csak meglelem  a lehetőségemet,

majd egyszer a napi ingyenesekben.

Hiszen itt már minden csak a

pénzről szól, nincs semmi

olyanra szükség, ami más

módon emelkedhetett ki,

úgy, hogy semmiből valami.

Mondja meg valaki, vannak-e

embervédők, hogy néznek ki.

Tudják-e azt, hol vannak az élhető

lelkes, szíves, gondolkodó határaink,

vagy egy katyvaszba borult minden, ah.

Ugyan miért nem látják be, ha nem arra

születtek, tévedések helyett csinálja más,

üresben nem lehet mást csak várakoztatni.

Ezt itt emberséges nyelvnek mondom,

ahogy azt megfogalmazom,

azoktól, akik itt elolvassák,

nem idegen, mert ugyanez.

A saját életem, így néz ki,

amíg dolgozom élek, amíg

élek a jól élhetőért teszek.

Önismereti oktatás, az

Önbecsülésedért, azt a.

Másoktól, azt szoktam

hallani, hogy hát most

sincs rá idejük, mert

rengeteg a dolog,

amit még meg

kell csinálniuk.

Így nap mint nap

teszik a dolgukat

és nem jutnak el

a végére, hiszen

másnap, megint

újratermelődnek,

az állandónak is

mondható feladataik.

Hát tényleg ennyi lenne

az amit, a végigdolgozott

élet után elgondoltak azok,

akik addig csak teremtettek.

A lakhatásukhoz is hozzátettek,

na hiszen ők akkor többen lettek,

hogy legyen terük, a felnövők ne

 éljenek egymást, önmagukat

sem gátolva, szabad

mozgásuk is

legyen,

azon a

 helyen

amit ők

otthonnak

neveztek el, úgy is élnek.

Annyira nagy szükség van, az

igazi pedagógusokra, akik ki

is tartanak a felfedezettjük

mellett. S érdemben van

szavuk ahhoz, hogy azok a

 gyermekek bekerüljenek

oda ahol a legjobb helyen

vannak a tehetségükhöz.

Mert egyébként a szülők

választása, ha bejött akkor,

egyszerűen végig tanulták

és készen láttak rá a Világra.

Ha nem is sikerült eltalálni,

legalább, történt valami,

ami majd továbbra is

mutatja, hogy hova

lehetne még

menjen és

tanuljon hozzá.

A Hazájában

kapjon arra

lehetőséget,

korrigálni

tudja azt amit

akkor még nem

ismerhetett fel.

Megadva azt is,

amit még lehetett,

hogy el is induljon,

a saját útjára lépve,

boldoguljon, hiteles

ember legyen belőle.

Mi más lehetne a szülő

gondolata, hogy a gyermek

jól érezze magát a bőrében.

Találja meg a saját Hazánkban

a  lehetőségeit,  ne menjen el

addig amíg arra be nem érett.

Azt tehesse, amiben megtalálja

önmagát, a tehetségét, kibonthatja

a saját ritmusában, az ő fiatal életét.

S akkor a szülők azt érzik megtettek

mindent azért,  felnőve legyen alapjuk,

mert nekik nem volt, megnyugodhatnak,

teljesítették azzal a szülői feladatukat.

Majd azután, már a felnőttéletükben,

ők ugyanezeket, vagy az adottaknak

megfelelően hasonlókat tesznek.

A körforgás működik,

megy az élet előre,

annak rendje

és módja szerint,

ahogy a szülők, a mintát

mutatva előttük azt megélik.

Bizony mindezek jók is lennének,

ha ez így is lehetne, menne minden,

szépen ritmusosan kiteljesedhetne,

a gyermek, abban amit tehetségként

hozott. S hozzá tanulhatná azt is amit,

nem hozott, hogy kitejesedhessen ő is.

Azt mondják előző életek, ezen az úton,

ahol én is járok, az első dolga mindenkinek,

hogy megérintődik azáltal, a magas rezgésű

tanok által. Önigazolásnak tűnik, tán azért,

nem ritmusos valami az életében, mert,

az előző életében valamit ő elrontott.

S azt mondják, hogy akkor néhány

életen keresztül azt a rosszat éli.

Amint tapasztaló lesz az ember

ezen az úton rájön, az életnek

ritmusa van, meg lehet élni azt.

Ha a gondolkodó agynak van

a tehetség által motivációja.

Amikor felfedeztem én, a tenyér

alatt a csuklórészen, a generációs

jeleket és feladatokat, örültem neki,

hogy akkor megmagyarázódnak azok,

az addig hiányos részek, hogy mi miért,

honnan indul ki és miért más mindenkinél.

Nem lehet belőle sablonos mert, mind más.

Láttam, meg lehet csinálni, mert van miből

kiindulni, a folytatásra is rálátva, lépésről

-lépésre beigazolódva, ott vannak a jeleink.

Viszont nincs hova fordulni mindezekkel,

hogy kérem szépen én valamit felfedeztem,

védjegye van oktatnám, hogy a Hazámban

nagyobb rálátása legyen az embereknek a

saját életükre, generációsan hozottjukra.

Legyen meg, miért és hogyan, akkor is

 ha az emberek nem gazdagodtak meg,

legyen módja, egy rálátásos minőségi

életre, tartásra méltóságra ami a sajátja.

Egyedül születtünk, saját sorsot hoztunk,

hisz, a felnövésünk során ki is teljesedhetünk,

hát akkor jó nekünk. Ha nem, akkor csak nézünk

ki a fejünkből és szép lassan, van aki gyorsabban,

leépülhetnek, mert nem azt élik, amire születtek.

Hanem valamit, amit éppen lehet, mindazok helyett,

ami előre vihetné a családokat generációsan a következő

lépcsőfokukhoz, kifejlődni, kiteljesedni emberiesen végre.

Édes Hazánk Csodaszép,hát  ne menj még, hova mennél,

hiszen a széppel, a jó minőségű élettel, amiért mi itt,

  olyan sokat tettünk, nekünk még meg sem jöttél.

Bocsánatot is kérek és rögvest itt is,

hogy bajom ebből ne legyen nekem legalább, a

 saját minőségemben meg is élném szívesen már,

megtettem érte eddig is mindent, megvárnám.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, várom a Különös oktatás,

nevelés oktatásom után érdeklődőket,

tájékozódni, a Messenger Heringes Árpádné,

a +36707253808 és a régi telefonszám által is lehet.

Csoportos oktatások után igen jó ízűeket beszélgettek,

hiszen már ismerték az ízét az emberséges jelnyelvnek.

Emberünk korán született meg, a pénz miatt. Azzal az erős hatással, az anyja betolja a sikerbe. Julamami
Emberünknek az apjával való kapcsolatát lezárja, az anyja erős hatása. Julamami
Az anya egyedül döntötte el, emberünk megszületését. Julamami
Apai generációs hatások.
Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.
Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.