2025.02.05. ah, csupán szerintem, bocsánatot kérni se helyetted sem érted nem tud senki más, hát időben szükséges megtanulnod az alázatot, hogy meg ne alázódjál, ha magadat ott abban a megélésben elhelyezni még életszerűen működőképesen, a döntésed által nem tudod, azt sem, hogy abban a nehézben, vagy tán ahhoz a szinthez nem méltóképpen történésben, azt sem tudod, hogy a sorsod mit tartogat számodra azálal, amikor már azt érzed, nem bírod el azt amit te magad nem tervezhettél, mert feletted döntötték el, s nem készülhettél rá fel,

ah, eldöntötték, hogyan élj, meddig mehetsz és hol vannak az életedben a határaid, s nem láttál mást, hiszen arról, hogy fejlődhetnél nem beszéltek se neked, sem másoknak nem mondták el, hogy azok a pénzek arra valók voltak, amikről tán se magad, sem az Isten adta Nép nem is tudhatott akkor még tán, hogy léteznek, annyira rákaptak, hogy már lemondani egy garasról sem akarnak, csupán akarnak, akaratoskodnak, egyre erősebben fogalmaznak,

s megfogalmazzák a dolgozni, teremteni tudók helyett és felett, az általuk két lábon állásnak a csak tán terveit se, elmondják, mint a működőképes munkára alapozottakat, viszont mivel nem tudják, hogy az nem változott, hogy a munka által emberesedik fel és minden gondolkodó, a saját maga által megteremtettből akarna a saját gondoskodásáról, nem csupán beszél tesz is érte és tudja jól, hogy abból jól meg is lehetne neki élni, hiszen megdolgozott érte, vagy az alkotásával,

tán a tehetségéből lett hivatásával teremt, emberesedik azáltal amit hozott feladatnak, nem másoktól várja el, hogy helyette tegyék azt, ami által saját magának van szüksége arra, hogy felemberesedjen a maga szintjére, hogy ott jól megérdemelten éljen meg, mindent ami benne van a sorsában, hiszen azáltal haladhat előre és válthat szintet a saját idejében, ha előzőleg nem oldották meg a feladataikat,

akkor ott van mint számára még egy feladat, hiszen hiába várja el a többiektől, hogy oldják meg helyette, neki magának van szüksége arra gondolkodóként, hogy a belső embereséges tartását a következő feladataihoz felerősítse, s van úgy, hogy a szintentartására kell ügyelnie, s odáig elmehet, hogy abból is meg tud sporolni néhány, másoknak aprócskának számító pénznemet, mert nem a pénz által lesz az emberséges szintünk, hanem amikor már odáig elértünk, teremthetjük meg a megfelelő pénzösszeget ahhoz, hogy a jó életminőségünket biztosítsuk a saját és amikor már ott tartunk, a következőknek alapnak is szánjunk, mert mit ér az egész, ha egyedül csak magadra gondolsz és ha körülnézel magad köré, azt látod, hogy minden lefele pusztúl,

ahhoz képest amikor az győzelemért minden elhangzott, ami hatásos és a leghatásosabb is volt, nem látni azt, hogy bebizonyosodott volna az emberek életminőségében, még és még és még pakolják a terheket, s azt sem tudják, hol vannak a saját emberséges határaik, hogy az egészséges egyensúlyukra figyelni és önmagukért tenni, hogy arra, csak maguk tudnak vigyázni, hiszen a belső kontrolljuk már előre jelzi, hol álljanak meg, mert ami már nem a saját szintjükön történik, az nem segíthet, sem nem lehet a minősége ahhoz fogható, hogy másoknak minta legyen, akik most kezdenek el gondolkodva élni, soha nem késő semmihez a felzárkózás, mert többször ismételhető az, ami hiányozna az emberesedéshez, ha nem élné azt meg egyenként mindenki,

abban amiben képes volt túlélni a számára megalázó körülmények között túlélte és nem sérült bele, nem különb senki sorsa sem a másik embereknek a sorsainál, csupán az amikor eléri és a megmaradt teljesíteni valóinak a szintén teljesítése növelheti az ahhoz szükséges időt, hogy boldogulni tudjon azáltal, amikor már ő maga is odáig elérhet, nincs és miért is lenne jelen az irigység a gondolkodó emberek életében,

hiszen azzal vannak elfoglalva éppen, hogy meg tudjanak élni, az egyre nagyobb terhek alatt meg ne nyekkenjen a tartásuk, mert ha a könnyű felé veszik az irányukat, hát ugyan mi tarthatja meg a következő szintjüknek a terhei alatt az emberséges tartásukat, az emberséges és vagy a szakmai szintjük elérhet oda, a is lehet, hogy felmerül bennük az is, hogy akkor már megjár nekik azért az a szint, amikor elismerik az addigi munkájuknak a becsületét, viszont ha nem fogja fel azt és ott akkor, hogy ne a végére várjon, hanem csupán haladjon,

fejlődjön és közben szinte észrevétlenül szintet váltson akkor, amikor azt már elérte, jól megérdemelten az meg is jár számára, viszont ha alatta van az a szint, ahol az még nem várható el, mert átváltott közben a könnyűre és ugyan már miért érdekelné az, hogy körülötte a túlterhelteknek a tömegei nyögnek azáltal, hogy számára a könnyű és az annál is könnyebb is megadathasson, tegyenek érte és csupán érte szóljon már minden, mert az is látszik, hogy régen túl van a túlzásokat még kontrollálhatókon, se gátak sem fékek számára nem lehetségesek,

tán, volt úgy, hogy túlbillentették valamiben és azt még nem dolgozta fel, s jönnek az ismétlések számára, viszont azt más nem oldhatja meg helyette, kapkod és azt várja el mindenkitől, nincs tisztában azzal valószínüleg, hogy mindenkinek más az egészséges életritmusa, amin belül pihennie is szükséges lenne, valami más viszont a saját szintjén megélhető által, a hétköznapjainkban jelen vannak, a boldogulásnak a pillanatai, amikor már átéljük azt, hogy képesek vagyunk arra és meg is tudjuk csinálni,

maradva a hétköznapokban és onnan merítve a sikerek aprócska és nagyobbacska sokasásából, magunk szerint és a családunk körében élve azt át és meg, hiszen szüksége van az emberséges tartásunknak arra, hogy tegyünk magunkért és még időben, nem várva meg azt, hogy megbillenjenek a hétköznapok, nyugodtan lehet azt mondani, hogy én is csupán ember vagyok, szükséges feltöltődnöm ahhoz, hogy megint teljesíteni tudjak a magam szintjén és az ahhoz meglévő legjobb tudásomnak megfelelően az elég is lesz,

ah, ha hallgatod meg és kihallod azt is, hogy azt a, hát na lám, hiszen nem fejezi be a gondolatsorát sem, vált akkor is hirtelen, mert rájött, hogy képtelenség azt követni, aminek se alapja, sem nem emberséges, de szakmainak sem nevezhető, valami ami ahonnan az való, a fel nem tisztúlt valamiknek a felgyülemlettjeit halmozza tovább, mint megmaradt meg nem nevezhetők, amikből közben annyi lett, hogy már gátolja akár a napi fejlődésükben azt is ami ott, s őket is,

akiknek azt észlelve jelezni kellene, oda ahol ahhoz már értők véleményezhetik is, mivel az is a feladatuk lenne, hogy ha nem vették azt addig észre, hát a bocsánatkérés az már kevés ahhoz, hogy el ne szegényedjenek mindazok, akik az emberséges és szakmai tudásuk által, magukhoz képest annyi pénzt teremteni, azáltal tartalékot képezni most már nem tudnak, hiszen nem, hogy könnyebb lenne azáltal, amit naponta elvégeztek arról jó lenne ha tudnák, hogy arra számíthatnak, azok amik elhangoztak már régen átalakultak és megint vagy újra dombokat alkotnak,

hiszen ahonnan elvettek, vagy amit túlterheltek, az megmutatja magát, hát gondolkodva dönteni és annak a terheit is ki kell emberileg és szakmailag is pihenni, ami az életszerűségnek az egyik változata, aminek a teljesítése, az embereséges tartásukat adta amikor az még a felszínen, nem csupán látható, hanem megélhető is volt, adnia kellene számukra is tartást, ha lenne miből meríteniük emberileg vagy szakmailag,

mert a bádog tud ám zörögni akkor is, ha nagy ürt fed el, s ha már csupán lefegve beszél az üresben, az nem könnyíti meg az Isten adta Nép élethelyzetetét, ha tudtak előtte döntéseket hoztni, hát vegyék a fáradtságot és tudják azt ki is javítani most, mert nem lesz mire alapozniuk a következőkben, hiába várják, hogy tiszteljék őket, ha azért nem tettek meg mindent önmagukhoz és az ahhoz meglévő tudásukhoz képest,

ah, addig amíg el nem kezdett az felhalmozódni, mivel, a másoknak a kihasználását ismeri, tán minta is lehetett az, a saját életében hétköznapi történetek azok, viszont a többi ember nem úgy él, hanem gondolkodva él és tudja, ami mintát mutat, azt követik a sajátjai, addig, amígt nincs a saját szintjüknek megfelelő jó minta számukra, vagy ha magasabb szinten hozták a tehetéségüket, hát azon menjenek tovább, mert nem tartoznak ismétléssel oda, ahol nem kaptak sem jó mintát se alapot ahhoz, hogy azáltal fejlődni is legyenek képesek,

úgy, hogy azt a nehezekben válallták fel a sajátjaik, ahhoz képest amit hoztak a sorsukként élték meg, az is lehet, hogy éppen ott tartottak, hogy tartalékot tudnának képezni, amikor egy jólirányzott döntéssel, bejelentés nélkül megváltozott és minden amire addig alapoztak, a gondolkodva élők, s nem tartottak még ott, hogy tartalékuk legyen, vagy annyi tartalékuk legyen, ami kitart az azóta már nem működők helyett a semmire várakoztatásban is,

bele kerültek a tervezhetetlenbe, felváltotta az csilicsala szerű, hol arra utalva, hogy amit mond arra figyeljenek, hol meg arra utalt, hogy amit tesz azt úgy teszi, mint az arra nem alkalmas bűvészinas, hogy felhalmozott és mindenhol látszik már a nyoma annak, hiába akarja elfedni, az egészséges egyensúlyba nem tudja azt megtartani, s a viselkedése és az állításainak a hiteltelensége, meg fogja azt mutatni az Isten adta Nép számára, mindenben,

hiszen a tolerancia határait is döngetve nem lehet, lehet a hétköznapi életben jó és az életszerűben is hasznosítható eredményeket elérni, agyafurtságig eljutottban otthon van és szedegeti fel, hiszen arra tán nem gondolt senki sem, hogy úgy sem lehet utánozni, hát tán menjenek el oda, ahol azt tudják érdemben intézni,

hogy mennyiből lehet megélni most és ahhoz oda is adják azt kézhez ami megjár azon a szinten, ahol nem engedhetik meg maguknak azt, hogy egyre adva történjenek meg azok, amik azon a szinten már nem történhetnének meg, nem tehetnek úgy, mintha nem tudnák, mikor kezdődött az el és mivel emberségesen álltak ahhoz, tán ott és azáltal tévesztették el, mert az egyenes az egyenes, ha attól eltértek, hát másban már nem lehet azt rendezni, mint a megfelelő hiányokat rendezni annyi pénzzel, amit okozott az,

hogy elhitték azt amit látnak és nem néztek azonnal mögé annak, hogy amit elvesznek azok a pénzek hova is mennének, hitelesek- e ott a fogadásához, emberileg és vagy szakmailag is ott tartanak, hogy ne utána kelljen megint szembesülni vele, hogy nem nézték meg se emberileg sem szakmailag alkalmasak-e arra amit megugrottak és ahol azt elvárják azóta is tőlük, csak bologattak, ahova elér az emberlánya,

azért nem kell sehova se elutaznia, mert a saját szintjén van a helye és a hely is adja ahhoz a szintjének megfelelő tartását, akkor amikor arra már van igénye és nem várja meg, ne, hogy késő legyen, amikor mert nem figyelt menet közben, hát viszi az ami a többieknek jó, neki meg abban már az ismétlésre nincs szüksége, oda jön azért tapasztalni, akinek éppen akkor arra van igényesen szüksége, hiszen maga a hely adja azt,

ahova született ott tud a lejobb tudása szerint, a hétköznapokban is önmagához képest fejlődve úgy adni, s azáltal fejlődni, ahogy azt a teremtő Isten feladatként adta neki, más a rezgése annak ott ahol megalkották, mint ott ahova azt szánják, arról szükséges meggyőzödnie mindenkinek felelősen, hogy a hétköznapokban ahova szánják ott majd megfelelően működni tud-e, ne tévedj el a népszerűség tengere el is ringathat,

ahhoz képest amit ajánlana a hétköznapok sűrűjéhez szokottban, a gondolkodó agyad, nincsenek felszínre kerül az most úgy is, nem mások szerint vagyunk azok amiket tükörként mutatnak, azok ott, saját magukért azt mutatják, ami számukra is jó lenne, vagy azt tólják kontrollálhatatlanúl ezerrel, amibe szeretnék ha mindenki belekostólhatna, hiszen ha elhagyja a sajátjaként nem tudható és még meg nem érdemelt kiváltságos helyzetért, felváltja a saját jól megérdemelt hétköznapjaiban átélhető apróbb, nagyobb boldogulásában a jól megérdemelt helyzetét, már be is tölthetik ott az arra érdemtelenek azt a helyet,

ami ott kontrollálhatná azt is, hogy az Isten adta Népnek a jó és fejleszthető életminőségéért tenne, az is természetes és elérhető lenne, a jóban is életszerűen és hétköznapi módon is jól működne, ah, ne hidd el, hogy a jó életminőségnek amit megteremtettél amiért egész életedben dolgoztál, egyszerre csak vége, kezd előlről,

ah, ne aggódj, már ott van az emberséges tartásodban az ami szükséges ahhoz, hogy felépítsed a jó minőségű életedet, ahhoz képest amit már munkával, alkotással, az emberséges és szakmai szinteden a továbbiakban is ott maradva, hiszen az számodra nem ismeretlen, a tehetségedből a hivatásodba kerülésed által, jól megérdemelten érted azt el, szerintem, van az Isten hála Isten, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem ellenünk, persze csupán szerintem. Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó,

tán nyugdíjasnak nem, csupán méltányosságnak mondható, valóban semmitérő az amit eddig már dolgoztam, mihez képest mérték azt fel, önmagukhoz vagy az álmaikhoz képest, nem érdemlek meg annyi nyugdíjat, hogy abból el tudjam tartani magamat, hogy meddig szükséges az még, hogy szolgáltatni próbáljak ezen körülmények között, amiben semmi sem adott ahhoz,

azt ah, nem pironkodnak titokban, ah, esetleg tán néha, ha belegondolnak, hogy tán azért vannak ezek a helyzetek, mert akkor nem vállalták fel azt, hogy szakmát csináljanak belőle, seni sem vállalta azt fel, hogy ez nem a jóslás formája, sem a anank a szintje, nem ütközik a jóslásnak egyetlen vállfajával sem, mellette mehetne és más és más sziteket érinthetne meg ez az álalam feltalálta és egy napon egy ritmusban megrajzolt tudásforma,

vagy tán kiegészítésnek adják hozzá, más szakmákhoz, hogy emberileg is fejlődni tudjanak most ahhoz, van ami már hot tudomány régóta, van amit nem számoltak az eltérések után sem újra, s van ez, ami ott van a tenyereiben és mindenkinek, na meg vannak az ürestenyerek, aminek szerintem, szintén van magyarázata, meddig mehet ugyan, az ami reggelente lesz megálmodva, vagy napközbeni álmok valósúlnak meg általa, még ki lesz tán találva és nem emberséges annak már a szintje se, viszont nincs más helyette, az is lehet, hogy neki is más mondja meg mit tehet és mit meg nem tehet, persze csupán szerintem, s lehetne az, amivel az anyák, vagy az apák,

ki tudnák egészíteni a jó minőségű élethez nem elég pénzbeni bevételeiket, hogy másképp is meg lehetne azt oldani, most meg egyáltalán nem látszik, hogy a jó és életszerű megoldáson gondolkodnának, inkább arra megy amint a felszínen látható, az Isten adta Népre támaszkodva dönt, hiszen pontosan tudja, hogy az hiteles, hiszen az maga a saját szíves, lelkes, racionális, s többféle kutúrából összeadódott a Hazánk, mert egy Haza ez csak egy, nem nekünk szól az, hogy mindenki tartsa el magát, a sajátjaikhoz szólnak azzal tán, hogy ne számítsanak többre, azt már megtartják maguknak, ahhoz képest nagyon keveset adnak a felelősen vezetőknek, mint amit a saját maguk életminőségére szánnak, láthatóan a mások által kitalált mondatokkal mennek már tovább, keresik a megoldást, hiszen pontosan és jól tudják, hol lehettek azok a pillanatok, amikor már adni nem akartak, s kerültek általa a telhetetlenség csapdájába,

aztán hallani, hogy már kész a középosztály, hiszen több ezren pihenik ki, a csak maguknak szánt, a hirtlen lett jólétből adódottak fáradozásait, a mások által megteremtett luxusokban, s nem is csinálnak abból ügyet, hogy vannak akik közben meg nem tudják megteremteni a a legjobb tudásukból sem a jólétet a családjuknak, s vannak akiknek le kell mondania arról, hogy a tehetségükből legyen a hivatásuk, mert annyi pénzbe kerülne az iskoláztatásuk, hogy ahhoz nem tudják, a legszorgalmasabb munkájuk által sem előteremteni most, valami egyáltalán nem működik és át lett víve abba tán, ahol meg a sem emberileg se szakmailag meg nem érdemelt jólétekben nyugodtan dőzsölhetnek, mintha az a legtermészetesebb lenne most,

ah, tán nem is gondolkodnak, csupán leginkább csak magukra gondolnak és mindenben, amit a saját jövőképükre formálni igyekeznek, a gazdagnak tartott településektől elveszik azt, ami adhatná a maguk által megteremtettekkel a fejlesztését a város életminőségének, a saját városukban mint a jó mintát adhatna a többiek számára, azt nem kérdezik, hogy az eddigiek által,

mit veszítettek el, mi az amit nem csináltak meg, csupán igent mondtak és nem vállalták fel azt, hogy azzal nem emberileg és vagy szakmailag sem értenek egyet, ah, csak döntenek, a többieknek a munkájának a gyümölcsét, odaadják ahol addig, nem történhettek meg, aminek a hétköznapokban szükséges lett volna történnie, munkával és gondolkodva döntésekkel, most rögvest bocsánatot is kérek, ha van miért, ha nincs is miért, biztosítva azt is ami lehet, hogy azóta már biztos,

ah, megkérdezték-e a gondolkodókat, ahhoz mit szólnak, ha a Hazánkban élő Isten adta Nép helyett és felett már mindenben intézkedhet és egyről szól az csak ami csak egy irányba és egyre megy, persze bocsánatot is kérek, ahányszor az szükséges, az emberlánya és az emberfia, azt is tudja,

ah, hogy csak az lehet az övé amit saját maga teremtett meg, gondolkodva élj, hogy ne másolj, se ne vedd el azt ami nem a tiéd, inkább tanuld meg, hol vannak a sorsodban és a generációs feladataidban is a saját határaid, ahol még emberségesként gyakorlod a szakmáddal a napi munkát, ha ugyanazt a rutint mutatja csak, akkor se, el ne hanyagoljad, teremtesz,

ne mástól várjad azt, hogy igazítsa meg a belső tartásodat, csinálj mérleget magadban önmagadhoz képest, most hol tartasz, az előzők generációsan mit veszítettek el és ahhoz képest most, hogyan korrigál a sorsod éppen nálad, azt is neked szükséges megcsinálnod, mert most éppen azon a teljesíthető szinten vagy, készülj fel arra is, hogy mivel a könnyűt választották, dolgozni nincs kedvük, vagy nem is akarnak, az is lehet, hogy annyira nagyra tartják már magukat,

hogy szégyennek tartják azt, ha önmaguknak a fejlődéséért, a családjuknak a jó életminőségéért, s annak a szintnek a számukra tartást biztosításáért, annak a továbbiakban való megtartásáért, dolgozniuk kell még és még és még, s ha el sem várja tőlük senki, akkor se adni fel, még egyszer, még egyszer, még egyszer, met van az úgy, hogy az ismétlés adja meg a válaszokat, hogy most ahhoz képest ahonann indult emberileg és szakamilag hol tart és meddig mehet még, az embereséges határain belül, s szakmailag ott van-e ahhoz lehetőség, az is lehet, hogy megvárhatja, hogy ha odáig eljutnak a többiek, akkor talán megkapja azt a szintű dicséretet, ami annyi pénzt hoz majd, hogy tán már, a sajátjára válthat,

meddig az addig, amíg el nem érnek odáig, hogy elkedvetlenítsenek és mindenben és mindenkit, hogy már ne legyen tervük arra, hogy magukat is fejleszteni legyenek igényesek, beérik azzal tán, hogy majd meg modják, mit lehet tenniük és mit meg nem, s majd döntenek,

hogy neki személy szerint mi az elég, ahhoz, hogy fejlődni és fejleszteni se tudjék, majd amit elvesznek a gazdagnak mondott városoktól, oda is adják tán, amikkel csupán megint csak, a saját érdekeiket növelik, hiszen nem adtak lehetőséget a saját fejlesztésükre az Isten adta Népnek, úgy, hogy az a jó minőségben való megélhetésünket is biztosíthatta volna, úgy,

hogy ne leépítsenek bennünket, önmagunkhoz és az addigra elértjeinkhez képest, hanem adjon lehetőséget a saját eltartásunkhoz mérve, abban amiben elértük a sikereinknek azt a szintjét, ahol most is igyekszünk kitartani és a saját magunk álatl elért szintünket megtartani, amit most keresgélnek mint a lehetőleg már magukat eltarthatókat, ah,

s bocsánatot is kérek, tán nem készteti esetleg pironkodni az a gondolkodókat ott, ahol időben nem vették észre, vagy nem tettek akkor és azonnal annak ellene, legalább egy szintet biztosítani arról, hogy a gyermekek, a szorgalmas munkájukkal az eltartásukhoz elég pénzt keresőket állítsák tán jó életképes mintáknak, ahol megadják a tisztelhetőségüket is számukra, azt a,

nem egy katyvaszba szűkítenek mindent, ahol éppen tartanak most, hogy ne legyen látható az ami már, mindenki számára aki gondolkodva él, teljesen nyilvánvaló, hogy arról szól az, hogy ne legyen senki sem annál a szintnél feljebb a saját embersége és szakmai tudása által, amit még átlátni és felfogni képes most, bocsánatot is kérek most,

nesze semmi fogd meg jól, hogy az álmaid majd meghozzák a mások által már mesélt, onnan tudott, hogy azt hallották már valahol mások által is mesélni, tán az emberséges és szakmai szinted által elérhető hétköznapi csodáiddal be kéne érni és a benned lévő csodákat is, megköszönve az emberséges tartásodnak,

ah, persze csupán szerintem, tán azáltal is felerősíteni a következő emberséges szakmai feladatokat úgy elvégezni, hogy közben ne felejtsd el a gondolkodó agyadnak a kontrollját is használni, szeretettel, a julamami 2010. év óta a nevemen van mint védjegy, kérem tartsa azt tiszteletben, köszönöm, Paksról a Hergál Házból, mint a szülőhelyemen nem csupán lakó, lassacskán már itt a megélhetésemről, a feltaláltam által is gondolkodva gondoskodni igyekvő, a megszokott módon, az egyszerűben is a nagyszerűséget keresően élő és még korosodva is emberesedő, tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél,

2025.02.04. ah, ha szükséges itt van rögvest megelőzésként, egy bocsánatot kérek, persze csupán a tapasztalt tudásom szerint, amit a tömegnek számítóan sok ember tenyerének a leolvasásával láttam meg és évek múlva fedeztem fel és összefüggésében rajzoltam oktathatóra meg, az, hogy ki számít és kinek a megmondása alapján nagykorúnak,

ah, ha még csupán gyermekkor az amit akkor megél, amikor elvárják tőle, hogy a felnőttnek mondottak és csupán az elvártak és a saját döntésük szerint cselekedjék, hát gyermekként senki szerinti elvárásnak nem tud megfelelni, akkor sem, ha nagyon akarják ráerőltetni azt minden kultúrára, ami a sajátjukban a megszokott módon működik, s abban az életkorban a többi kultúrában még csupán gyermeknek számít, ha kamasz vagy serdülő akkor éppen, kinek az érdeke az, hogy minden egy katyvasz szerint legyen,

miért nem figyelnek arra, hogy ne kerülhessenek azokba a helyzetekbe, ahol nagyzolni akarnak mert egyébként az abban a kialakult helyzetben úgy látják, hogy érvényesülni nem tudnak, csak abban, ami a minta, hogy minden aszerint történhet, ahol az akaratot fokozzák piszkosul, s addig mennek, amíg ott abban a helyzetben, ki nem türemkednek a saját magukhoz nem mérhető nagyot mondással, vagy a többiekben azáltal amit mondanak, félelelmet nem keltenek,

ha az a legfelső megmondó minta, akkor azért sincs felelős, hogy nem mondja azt meg, hogy azt csupán neki szabad és másoknak nem szabad, azt a, s ahhoz alkalmazkodjon minden és mindenki, akkor is ha azt a saját kutúrája már nagyon régen is csupán csak látta, hogy van ahol létezik, az a nagyon csak akaratos alacsony szint, viszont a saját kultúrája szerint, már ahhoz képest nagyon magasan működött akkor is ott és mindenki, akit oda vártak és aki abba a kultúrába is született meg, ha lenne hol megtanulnia, akkor tán azáltal még időben megerősödhetne és annak a tudása által, már védelmet is kaphatna, ah, persze bocsánatot is kérek, s időnként azrt, hátha kedvet kapnak mások is, hogy még időben bocsánatot tudjanak kérni, hogy a saját kultúráját meg sem ismerhette tán, s már abban találja magát, mintha csak egy nagyon és egyre akaratosabb kultúra létezne, bocsánat, tán nem egy haza ez csak egy, megfértünk és most is megférnénk benne, a szépet és jót erősítve, mindenféle itt léső és adott kutúra megélhetne, tán a saját maga által megteremthető pénzből, ha már nem jutott az Isten adta Népnek, mert valahol tán van, csak nagyon elrejtve lehet, ha meg már rég el lett költve és az van elrejtve, hogy hova és mire, az sem tesz jót az Isten adta Népnek, ha csak terhelve van és már szinte mindendenben, bocsánat, természetesen tudomásul vettem, hogy nincs jogom azt kérni, hogy számolják újra, hogy legyen annyi nyugdíjam, hogy ne ide írjak, hanem a könyvemet rakjam össze, mert az is lehet, hogy ők már olvasni fogják, viszont már csupán emlék lesz számukra, mert a saját idejükben nem jutottak el oda, hogy csak túlélték mindig azt, amit éppen számukra kitalált a megmondó, s elkéstek vele, hgoy meg tudják oldani azt, amit az Isten a sorsuknak szánt volna,

mert bizonyára vannak országok, ahol ugyanazon a szinten tartottak, amikor bejelentés nélkül, egyik percről a másikra lett az, aminek tán hivatalosan általuk felvállalható neve azóta sincsen, azok az országok, ahonnan nem kellett elmenniük onnan, hogy az életminőségük fejlődni tudjon, ahhoz képest amit hoztak, vagy ahhoz képest, amit az előző generációik már megoldottak, hogy alapot tudjanak adni, a sok munkájukkal, a szorgalmukkal a jóhoz és a széphez, ugyan ki várhatja el azt, minden kultúrától úgy, hogy még csak nem is ismerője a többi kultúrának azt,

hogy egy legyen minden és minden sziten csupán a saját álmait erősítsék, s nem a maguk kultúrája szerint és ne a saját elért szintjükön élve teljesítsenek oda, ahol biztosítják azt számukra, hogy se meg nem rekesztik, sem meg nem szabnak számukra semmit úgy meg, hogy előtte nincs a megelőzésnek lehetősége, s a jóhoz vezető általuk már elért szinteken maradhatnak és az elkezdett fogyamatokon végig is mehetnek, akkor is ha azáltal, már amikor oda, nem a saját döntésük által kerültek be, már akkor fejlettebbek voltak és a saját sorsuknak és a generációs feladatiknak is, időben teljesítettek,

a saját idejükben, a munkájuknak a becsületét felismerve teljesítettek, s nem rakták át a felelősségeket, s nem a többiek által megfogalmazottakat haszáltak a sajátjuknak mondva, s azt sem tudva, hogy ha feljutott oda, ahol minden más magasabb szinten van, ah, mint saját maga lenne emberileg, hát azt is meg szükséges ám tanulnia, ha az álmait kergetve haladt és azt másokra is mint feladatokat, kivetítette volna, s nem gondolt arra,

hogy az Isten adta Nép számára biztosítsa az alapvető megélhetéshez adva azt akkor és utána folyamatosan biztosítsa, amit túlmunkával, a munkájuknak a minőségével, alkotásukkal, feltaláltjukkal biztosítani tudnak azóta is, viszont nincsenek ahhoz mérve megfizetve, az Isten adta Népnek a jó minőségben való megélhetését nem biztosították, különösen akkor, ha az egyre nagyobb terheket csak rájuk szánják rakni, nem térnek el attól amit ismernek, mert a többi kultúrát nem ismerik fel,

hiszen azokról csupán álmodozhattak, ha nem tettek semmit a jóhoz és széphez, odáig elérni ha minden akaratosságukat össze is adják el nem érhetnek, hiszen azt megszabják a saját határaik abban, hiszen az emberséges és a tudás alapú szakmai szintek, hivatások nem egyeznek azzal és eddig sem egyeztek, hát az is lehet, hogy nem figyelmeztette időben senki sem, azt ahova minden emberséges alap nélkül is bekerülhettek oda, vagy nem vették észre időben, hogy nem a saját idejére tervezték azt, nem fér oda bele egyáltalán,

ah, csak magáért tesz ott, s ellene van mindennek, ami érinthetné a jóban és szépben, ráillene a többiekére és az ott elvártak és az oda alkalmazkodó megoldások szerint, ha felfejlődött oda, esetleg mindegyikére, ah, hát ismeretlen területre tévedt, ami az idén már ki is látszik, hiszen most tudás nélkül már nem megy, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó, a feltaláltamat, ha van igény arra oktató, a julamami védjegy, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél, ha szükséges itt van egy bocsánatot kérek,

2025.02.03. ah, a legjobb az lenne, ha minden családban lehetne legalább egy ember, aki tenne azért, hogy a családtagjainak, egyenként és családként is, még megelőzésben, felismerhető legyen, a mentális / lelkes – szíves / egészsége, Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami

persze csupán szerintem, tán, ismerd meg a sorsod és tudjad leolvasni a tenyereidről a ganerációs feladatod, miért mennél azért máshoz, ha ott van a saját tenyereidben összefüggésében láthatóan, a saját sorsod, amire szükséged lenne most, hiszen mihez képest döntesz a saját sorsodról, ha nem tudod, hogy generációs feladatodat is szükséges lenne megoldanod, hogy ne kilátástalan vitákba bonyolódva éld az életedet, s tudjál arról is mindenki más sorsot hozott, sőt még a saját családodon belül is,

akkor meg miért kötözködnél, veszekednél bárkivel, vagy az osztálytársaiddal, ha ők másképp látják és gondolják mindazt, amiben különbözőek vagytok, a sorsotok szerint, és a generációs feladataitokban is, na meg ha tudtok róla és a saját kultúrátok is jelen van a megszületésetek óta az életetekben, abban is különbözhettek, na meg amit egyenként hoztatok, a tehetségeteknek azok is különbözőek, jó nagy kaland lehetne, megtanulni mindezeket, amiknek a hiteles tükrei ott vannak a tenyereitekben mindegyikőtöknek,

hiszen senki más nem csinálhatja meg helyetted, neked van rá szükséged, hogy fejlődni tudjál és ne másokat utánozva éld csupán az életedet, úgy, hogy azt sem tudod, hogy van neked személy szerint is fejlődési lehetőséged, ami közben megtanulod a toleranciát és a magadhoz mért kellő alázatot, hogy boldogulni tudjál a hétköznapokban, ne csupán várakozva élj, hogy csupán meg kell álmodnod és majd csak megjön a jó sorsod neked, tán akkor rögvest, valaki csak megcsinálja helyetted, nem lenne helyes, ha így gondolkodnál most, segíts magadon az Isten is megsegít, tán neked is beválna, tanulj, fejleszd magad, hogy te irányítsad amennyire lehetséges a saját sorsodat, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó, oktató, tiszelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél,

2025.02.02. bocsánatot is kérek tőlük, akik nem tudják miért nem vállalom az ismétlést, viszont ha úgy gondolják beszélgessünk arról is, ha bejelentkeztek az oktatásomra, hiszen az életkorom adja, nincs mire várnom, arra szükséges most megelőzésként gondolnom, s bele a beláthatatlanba, bármikor megváltoztatható semmibe se állnom, csupán a tapasztalatból lett összefüggésében látásomat, a magam módján leírnom, a 30 év adta rálátásommal már tudom, az lenne a dolgom, hogy közre tudjam adni azt, amit meg és feltaláltam a tenyereknek a lelkes – szíves és racionális sorsokat is megmutató térképein, hiszen oda adnám vissza, a mostanra már erre a tudásra igényes embereknek, akiknek a tenyereit olvasva,

akkor még nem tudtam, miért nem tudom azt másképp mondani, mint ahogy az ott akkor látható volt, s nem mindig tetszett az annak aki hallotta, s hiába várta, nem lett általam túlságosan körbe ajnározva, mert akkor már tudtam, hogy otthon kapják meg azt, amit akkor tőlem hallottak, arra a sajátjuknak a legmagasabb szintjén lévőjénél, a választ is megtalálhatja, s aztán sok év után állt össze a tudás ahhoz, amikor egy napon egy ritmusban összefüggésében megláttam és megrajzoltam, s azóta már bővűlt a rálátásom és azt is oktatom azóta, mivel adni születtünk mindannyian, s nekem adott sokféle féket az élet, odáig juttattak el, hogy ne legyen miből adnom, sőt, hogy ne legyen pénzem egyáltalán, vagy legalább annyi azon felül, amire az egyszerűben élve mellett is, adni továbbra is tudtam volna, a fékek és gátak adták azt az élethelyzetet, hogy most amikor a nyugdíjam összege a majd számomra megszabottak kapcsán, a ki nem fogyó,

meg – meg ismétlődő méltányosságnak a megszabottak ideje szerinti kérésére alapozódott, s annyira azért még sem lehet megszokott, hogy ne rakja az emberlányát vissza a semmibe, ahol nem az emberileg is hozzáértők, tán csak a szakmai tudásukhoz értők, vagy csupán a megoldás miatt, hozták azt össze, tán, most is azon legyek, azért van, hogy ne felejtsem el, honnan oldottam meg a sorsomat, s mi mindent tettem bele abba, hogy generációsan az meg legyen oldva, hogy meg tudjam tartani azt, amit addig a nehezekben megoldottam, nagyon sok időmet és szorgalmas napjaimat adva bele, azt, hogy most már magamért is tenni is kellene,

hiszen látszik és ki is lett mondva, hogy magunkra számíthatunk csak, persze ahhoz is voltunk szokva, nem nagyon volt jelentkező arra, hogy helyettünk azt úgy oldotta volna meg, felvállalva, azt, hogy emberséges maradt a szakmai nagyságában is, nem gondoltak arra, hogy az alapokat védjük, amiket generációsan elértünk, nem a könnyűben éltünk, a nehezeket kaptuk és oldottuk meg minden napunk arról szólt, s amikor már ott látszott az is, hogy vigyáznunk szükséges minden szóra és elhangzott mondatukra, hogy abba egy idő után már, bele ne sérüljön az emberséges tartásunk,

ah, a szakmailag elért szintünkön is meg tudjunk maradni, hát maradt a csináld magad, akkor, amikor a saját idődben már ott tartasz, ha időben ki van mondva az aminek el kell hangoznia, akkor haladhatunk tovább viszont csupán egyenként, hiszen mindenkinek más a sorsa és generációs feladata, ah, a hasonló szinten már értik egymást és még akkor is, ha az egyik a racionálisban van, a másikuk meg a lelkes – szívest hozta tehetségként, s mind a ketten már ott tartanak a fejlődésükben, hát akkor is az a módja annak, hogy segíts magadon az Isten is megsegít, az útja és módja nem változott és úgy néz ki az is marad, hiszen hatalmas az Isten, persze bocsánatot is kérek,

ah, a megoldását, akkor még nem ismertem fel, akkor még abban voltam, hogy legalább ne ártsak, hát úgy fogalmaztam meg, megelőzésben tartva a mondandómat, hogy ha még nem értették azt, tőlük elköszöntem még idejében, hogy ne tudják félreérteni azt, amit hallanak akkor tőlem és semmiképpen, ne ártsak, se ne bántsak és most már magamra is jól vigyázzak, hiszen miből adnék, ha nem lenne, ahhoz amit megcsináltam emberséges tartásom,

ah, a sok éves tapasztalatom az, amikor a szerintem szót leírom, hiszen nem okoskodom, csupán a bebizonyosodottakat írom le ide, mivel nincs más ahol közre tudnám adni, hiszen a tömegnek számítóan sok embernek, a tenyereinek a leolvasása közben lett a tengernyi tapasztalatom, nem alakult ki sablon, nincs mit keressen ebben az okosmód, meg lehet venni persze, s utána lehet róla érvelni, mivel minden ember tenyere más és másabb rajzolatokat mutatott meg számomra, ami egyre csak mutatta azt, hogy mindegyiken van eltérés, az előzőekben olvasottakhoz képest, menteni is lementették magukban még kezdetben,

ah, amikor az odavezető utat nem törölték le, látszott, hogy elfogadták azt amit akkor tudtam, viszont nem vállalták fel azt, hogy nem a saját tapasztalt tudásuk az, nem tudom mi történt az akkori oktatásomnak az oldalaival, mert nem kérdezték csupán elvitték onnan, már a kezdet kezdetén minden szűrőn átmentem, s jöttek az ismétlések, viszont senkinek sem jutott az eszébe, hogy felajánlja a megvételét annak, amit meg és feltaláltam azóta sem, hiszen látják mekkora a felelőssége annak amit fel és megtaláltam, viszont megtartottam magamat az Isten adta Néphez tartozónak, azért meg nem nagyon rajonganak ahogy látszik,

hiszen az alázat nélkül nem hiteles, aztán mivel nem vállaltam fel semmi mást, csupán a feltataláltammal foglalkoztam, hiszen közben találkoztam az emberekkel és kaptam az ujabb és másabb felfedezéseket a tenyereik által sok évig naponta többször is, tehát nem lehetett azt sem mondani, hogy ugyanazt mondtam volna amikor leolvastam a tenyereket, az oktatásom közben is, akkor csupán, arra az emberre, a saját szintjére és azt neki szánom és az érthetőségére szabva mondom, mert az a megoldás,

hogy nem elvárom, ugyan, hogyan várhatnám el, azt tőle, amiért bejelentkezett az oktatásomra, amikor tudom, hogy a megoldás az, hogy akkor még csupán én magam alkalmazkodom, azt, hogy nem fontos, hogy igazam legyen nagyon korán megtanultam, mivel leginkább magamat neveltem, az apámnak a néha nagyon erős megjegyzései mellett is emberesedtem, később már tudtam, hogy azért volt az úgy, mivel onnan hoztam a generációs feladatomat, hát az emberlánya lettem, az is lehet, hogy az majd tovább megy, azt még nem kaptam meg a tenyerek által bizonyosságul egyenlőre, viszont már láthatóan jelen van, hogy a leánykáknak,

a nagylányoknak, a nőknek, az asszonyoknak, nagyon fontos szerepük lenne, ha tudnának róla, nem az igazságérzetük vezényelné őket, hanem rájönnének, hogy a férfiak akik az erőt hozták, akik a férfi erejükkel teremteni születtek, fejlesztenek a munkájuknak a minőségével, ami adja számukra a nekik szóló, általuk emberileg és szakmailag is elért speciálisban, mint a legjobb minőséget adva, a saját utána már, számukra is oktatható, szakmájukig fejleszthető fel, persze ha azt fel is vállalja valaki,

hogy az erősködőkkel nem ért egyet, kommunikálni, a tudás által érvelni, s azáltal a tudásukat ki nem adni, mivel a másolónak állt igyekszik abból kihámozni, s azonnal magas szinten divatossá tenni, persze úgy könnyű, hogy azért felelősséget nem szükséges vállalni, s azon közben, az összefüggésében látásukkal a kifejlett gondolkodásuk által, amik szinte már az alkotásuknak fogadhatók el, akár a hivatásukig is elérhetnek a saját idejükben, a sokféle módon való rálátásukkal, egy bizonyos, hogy most már tudás nélkül nem megy,

ah, persze csupán szerintem, hogy a toleranciának és az alázatnak a hétköznapi gyakorlása nélkül, az egész csak álomszerű mese, legfeljebb a tetején habbal, s ha van még valami és csak egy van belőle, hát arra meg nagyon sokaknak fáj majd a foga, hiszen mindenki különb akar lenni a többiektől, mert azáltal tudja behúzni abba a mesés magasságba, ami ugyan csupán a látszatra épült, de nagyon sokba kerülhet az, hogy annyira jól mutassa azt, mintha az a valóságnak is megfelelő volna,

na most aztán bocsánatot is kérek 8 x, hiszen megtanultam a toleranciát és az alázatot nem volt nekem sem könnyű megtanulni, mert sokszor volt szükséges az, hogy elviseljem a megaláztatást, mert más megoldásom akkor nem volt, hát alaposan emberesedtem, s idejében felerősödtem a következő még mindig megalázó helyzetekhez, mostanra már egészen jól belejöttem volna, viszont közben kaptam, számomra nagyon megtisztelő feladatot azáltal, hogy a fejlesztésem más irányt is vegyen, mert az Isten adta Néphez tartozom, nem változom, hiszen akkor meg miért vállaltam volna fel a nezeket és még az annál is nehezebbeket, ha nem éreztem volna ki belőle,

hogy maradjak ott ahova születtem, mert a nehézben emberesedik az emberséges, azáltal fejlődik fel oda ahova az Isten szánta a földi létben, nem vágyik annál magasabbra mint amit éppen betölt, hiszen ott is megélheti azokat a magasságokat, ah, persze, ha nem csupán megugrotta, hanem emberségesként vállalta fel, hogy a nehezeket ahogy most lehet, meg is oldja, hiszen közben jön a naponta vagy még azon belül is változtatottaknak a könnyűben még tán élevezetet is okozó gátaknak,

ah, a valakik általi kiszámíthatósága, amiben hisznek a hiszékenyek, s annak a frissen tartott sorozata adja, a számoknak a bizonyáságát, szoktam mondani, na meg még, van az Isten hála Isten, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, a feltaláltamat, ha van rá bejelentkező oktatóként, megelőzésben vagyok és a megfogalmazásom szerint is maradok, Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvenek neveztem el, ha lesz arra is a saját eltartásom mellett pénzem, akkor befizetem a facebooknak azokat az oldalakat,

amiket azért raktam oda fel, hogy ha változnak az idők és már minden csupán a pénzről szól, hát mindent amit sok évig lehetőségként adott a facebook, most, hogy már az nem számít, hogy tán azok által amit felraktam is gazdagodtak, nevesedtek, arra való tekintettel, talán majd, nem törölnek onnan le végleg és mindenemet, azt hittem majd előtte figyelmeztetnek, hogy azután már csupán a gépies módon működnek, nagyot tévedtem, nem számít már semmi más,

csak hogy egy valaki a győztes legyen, ki törődne itt most ebben a meg sem nevezhető formában az Isten adta Népnek a korosodójával, mondjuk ebben az esetben éppen velem, ha nélkülünk is elérhetnek bármit, hiszen mindíg mindenben jók a számaik, ah, persze, csupán szerintem, ah, rögvest bocsánatot is kérek, viszont most már, a magam módján magamért is tenni igyekszem, tisztelettel élni szép, szeretetben élni jó, vigyázzunk rá, hogy őszinte maradjon a kimondott szó és megmaradhasson az, mert a kimondott szó által, nem megy át saját magunknak ártásba, hanem kimegy az ami összejött annak a hatására, ami úgy van lereagálva, kommunikálj, kommunikálj, ha már van érved azáltal is óvatosan kommunikálj, ne árts, se ne bánts, viszont magadra is jól vigyázz, köszönöm a megértést,

2025.02.01. ah, már bocsánatot is kérek, nem tudhatom, hogy mi íródik ki itt általam, tán a sorsod szerint is élhetnéd az életedet, amikor oktatom a feltaláltamat a magam által megrajzoltak ahhoz ott vannak, nem sablon tehát nem lehet senkinek sem a magáénak tudni, a megfogalmazása az oktatásomnak hasonló mint itt, julamami magyarosan agyalósa jelnyelvnek neveztem el, amivel nem tudom mi van, mert nem tudtam befizetni a díját a facebooknak, hiszen több oldalat is csionáltam, ha letörölnének egyet, legyen másik és most még nincsenek letörölve, de a legtöbb, számomra már nem működik, csupán remélni merem, hogy nem tulajdoníthatja el azt tőlem senki sem,

ah, azt úgy szoktam megfogalmazni, hogy megjött ahhoz az esze, hogy ott van annak a vonala a tenyerében, hogy attól kezdve már a saját sorsát élje, hiszen az látszik, nem szükséges másképp fogalmaznom, mert érthetően és azt amit ott éppen látok, a saját feltaláltam szerint, az emberek által hitelesítve mondom, ha tudod honnan jöttél és mi mindent csináltál meg, addig a családodért és akkor már önmagadért is teszed azt, hiszen azáltal akkor éppen már a generációs feladataidat is teljesíted egy időben, nem marad hátra a következő generációnak teherként az,

amit én magam teljesítettem idejében, viszont minden változott és az is előfordult, hogy azona napon is megváltozott tán, amit akkor már megélhettem volna, mint a saját szintemen a jólétet magam szerint számomra azáltal már biztosítva, másoknak is meg is lehetett volna azt csinálni, a saját idejükben és nem halogatni, a halogatás minél tovább tart annál nagyobb időveszteség, vagy tán a a döntéséhez nincs meg sem emberileg sem szakmailag az, ami azon a szinten elvárható lenne, viszont ott látható, a hozzá nem értésnek az elfedéséhez való igyekezet,

hogy tán közben megjön a megoldás, ami mások által találtatott fel, azt a magáénak tudja be, vagy csupán szivességet mutatva felé a szolgáltatótól ó maga vette meg, fizette be a díyját és került azáltal nevére, hiszen miért nézték volna meg azt is, mert akkor kiderülhetett volna, mondjuk a julamami védjegy, hogy is kerülhetett a nevére, ha azt nem kérdezte tőlem és úgy meg sem engedhettem, az lehetetlen, hogy csupán a sajátjai legyenek mindenben az elsők és a díjazottak is csak ők lehetnek, még abban is amihez a világon semmi közük nem is lehetett vagy lehetne, mindenben a szinteken és még annál is feljebb, nem is lehet gond akkor,

ha azt a szintet már elérték addigra, emberileg és vagy szakmailag is, kiemeltek és a világban híresedhetnek, nevesedhetnek, amiben csak csak akarnak éppen azok lehetnek, őgy nevezhetik magukat, hogy az csupán megtévesztésből van a nevük előtt, ám úgy fordulnak hozzájuk, mintha az a végzettségüket is tükrözné, azt a, ah, azt csinálnak amihez kedvük szottyan, mert nagyon jól ismerik azt, hogy hova és mindenben meg kell feleljenek oda, ahol azt csupán elvárják tőlük, mert számukra az a könnyebb, hiszen honnan tudnák, mihez kellene ott értsenek,

csak jelen kell legyenek, mert jól mutatnak, vagy mindenben a legerősebben bólogatnak, s azálal, a számok világának megfelelőket erősítik, hiszen a számok annak a minőségnek megfelelőek, ahogyan azokat megmérték aszerint vannak beállítva, ha nem nézik meg, hogy hitelesek-e, hát úgy jártak, az egyenesnek mellé találtak nyomni, vagy aszerint mondták rá az igent, s azok által lettek eldöntve és ki tudja hány évet jelent az Isten adta Népnek a várakoztatásában az, van sorsa mindenkinek, vannak-e arra döntő emberek, akik felvállalják azt felelősen, hogy a sorsok felett dönthetnek, mert azáltal már egy időben, a generációs feladataik felett is döntenek, persze csupán szerintem,

s vannak akik veszik a fáradtságot és megint és újra megoldják, akár napi szinten is, mivel felelősek nem csupán önmagukért közben, hanem az addigi alapokra ügyelnek, hogy azokat ki ne huzzák a talpuk alól közben, ha egy pillanatra nincsenek ahhoz és abban is résen, vannak akik megtalálják azóta is, a megoldásokat mindenhez és a saját idejükben és a feladathoz is megoldhatóhoz még idejében, sokat tesznek azért, hogy ki ne látszon az ami által megláthatnák azt, hogy csupán a számok vannak rendben, az Isten adta Nép számára létező valósághoz annak semmi köze nincsen,

Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból szeretettel, a julamami védjegy, 2010. évben került a nevemre, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm,

2025.01.31. ah, hát így előre már bocsánatot is kérek, bizony annyiszor nézem meg így és úgy is a lehetőségemet, hiszen éjjelente oktatott, aki magamra abban a nagy gondban nem hagyott, én is voltam amikor arra volt igénye, hát megmutatta, hogyan boldogulhatok az internet világában, úgy, hogy akkor meg tudtam élni abból, ahogy az online világában szolgáltattam, azáltal is fejlődtem, emberesedtem, ah, s jöttem rá és még akár naponta ér körbe, ah, már megint megjöttem onnan, ahova mások gyakran nagyon vakmerően indulnak neki,

ah, tetszik és az talán elég is ahhoz, hogy a sajátját azáltal is, nagyon burkoltan növelteti, ha a múltba maradva oda jól beágyazódva, s abba semmi újat be nem engedve, csak ugyanúgy és abban a ritmusban maradhat, mert attól el nem térhet, hiszen akkor talán mások is boldogulhatnának, mert megláthatnák ott vagy abban az érintettségben, a saját sorsuknak megfelelőt, az életutjukon ha végigértek, ott kezdődne maga a sorsszerűségüknek a kezdete,

ah, ha csak körbe – körbe és semmere attól el nem lehet, akkor arra már alapozni sem lehet, hiszen a múlt elmúlt, tiszteletben szükséges azt tartani, hogy honnan indult az éppen akkor ki, viszont, a megértéshez szükséges az is, hogy ahonnan a generációs feladataikat hozták, ahhoz már lehetne adni és a fejlődésnek az útját megtalálva, arról, hogy az honnan és kinek a munkája által lett akkor alapja azoknak, amik azóta már arra a tudásra építhették a sajátjukat,

ah, nem csupán egyedül vagyunk, vannak mások is körülöttünk, szép szíves – lelkes színes formát adhat a sokaság, hogy meg tudja tartani a sajátját és mellette meglátva azt, amit mások is a sajátjuknak tartanak, az egy szinten lévők, ah tetszik az, ha nem, az a természetes, hogy vonzák az egymás tehetségében lévő, hozzájuk hasonló közös szinteket, azáltal felismerik, hogy számukra is van még lehetőség, előre lehet lépni, akkor is fejlődni, ha kivűlről az látszik,

ah, hogy nem is léteznek, mert nem láthatták sok évig őket, viszont abban tehetségesek, ami jól jönne nagyon sok embernek, a saját sorsán végigmenni úgy, hogy nem árt se nem bánt, magára is jól vigyázva él most, mert az is lehet, hogy a generációs feladatokból maradt bőven megoldandó, amihez adott lehetne ha tudnának róla, majd a saját tudásukká is válhatna, amit inkább hisznek el másoknak, mint, hogy belenéznének, abból mit lenne jó tudni arról nekik, vagy a családjuknak, vannak azok a magasságok,

ahol már az ember csak beleadhat, azáltal, hogy el tudja tartani magát, erősödik általa, s fejlődhet fel oda, ahol előtte még, akkor, emberileg nem nőtt fel oda, mindenkinek van itt helye, ha ide született, akkor azt tiszteletben szükséges tartani, hiszen mindeneknek az alapját adja az, amivel itt elkezdték az életüket, s akik azóta ide jöttek, adtak hozzá ahhoz, nem elvenni, nem kivenni, hozzáadni azt a tudást, ami az emberek által hitelesített,

hiába a nagy igyekezet, ha el is készült az, amit az eredeti helyett lemásolva, kiszemezgetve, mintha ugyanaz lenne, viszont csak utánzata annak, amit úgy terveztek meg, mert egy Haza ez csak egy, hogy az arra már érett, az arra már éretten igényesek, az emberek által hitelesítettek által fejlődni tudjanak, akkor is ha csupán most a családjukról gondolkodva gondoskodnak,

ah, a tudás hiánya mögé, azt csupán okoskodással, elfedésnek a bőségébe kapaszkodva és azt még meg is sokszorozva, most már senki sem bujhat, kilátszik az is, jön minden felszínre, a valóságot mutatja, s ha az van megszabva, hogy attól el nem térhet, mert tán még fejlődhetne is, akkor mire vár, mind más sorsot hoztunk, ha nincs önismerete és nem gondolhat az önbecsülésére, hiszen az élet élni szeretne, minden pillanatban azon van, hogy most azt a minőséget mutatja, ahogy a továbbiakban élni szeretne, mert látszik az is, hogy mi történik, ha az Isten adta Nép nem kap lehetőségeket, ahhoz, hogy a jó minőségű munkájával megbecsült lehessen, ha egy csupán az amit lehet és azáltal az már elvárás mert átmegy önzésbe, annak volt-e egyáltalán, s miért lenne most, mint már kiüresedett sablonként is népszerűsége, ah, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2025.01.30. ah, ha minden úgy kell legyen szerinte, ahogy önmagáért is másokkal tetetne, ah, az álmaiban tán naponta megálmodja, ah, hiszen, egy Haza ez csak egy, nem vagyunk túl sokan, viszont sokfélén nevelkedtünk, vagy neveltük fel magunkat, akkor mind azon vagyunk, akik gondolkodva élünk, hogy a következőknek alapot tudjunk adni, ha más nem is, legalább az meg tudjon utánunk maradni, ki gondolhatta azt és miféle meggondolásból, hogy tán lehetne azt, úgy is csinálnia, mintha minden rendben lenne, viszont csupán a számok kerülnek egy idő után úgy is a helyükre, a helye meg az ahogy látszik, hogy neki ne kelljen vesződnie az Isten adta Néppel, ha egyszer ide született hát vessen magára, ha nem úgy döntött, hogy beleegyezett volna abba,

hogy néhányaknak a túlzásokban igen, nekünk sokunknak, meg nem ad lehetőséget az ország, maradt hát megoldásként, a saját Hazánk, ugyan ki vetemedett arra, azt túlgondolva, hogy szerinte, az jó lenne ha, az Isten adta Nép minden földi jóból és szépből kimaradna, sok év telt el, nem tudni, hogy ki volt az aki kitalálta és aki úgy is döntött felettünk,

ah, túl sok éve már annak, hogy a semmiben várakoztat bennünket, ah, csak nem, hogy csupán egy kézben van minden, nincs aki felvállalja, hogy elmondja, hátha nem is tud róla, hogy túl magasak az általa szabott árak, nem a pénzünkhöz van az mérve, nem jól van az így, hiszen nem sanyarogni születtünk, azért mert nem rá szavaztunk, hát megmutatja mire képes és már csupán saját maga szerint, rendelkezik felettünk, hahó, tisztelettel élni szép, szeretetben élni jó, vigyázzon ám ránk, hogy legalább ne ártson, se ne bántson, azzal ahogy dönt felettünk, ah nem azért születtünk ide, hogy kipusztuljunk mint nyáron a hóvirág,

ah, ha nincsenek hozzá bizalommal, akkor ne általa, hanem vállalják fel, hogy ez egy más helyzet most, s vállalják értünk a felelősséget, hiszen tudniuk kell arról mi történik itt túl sok éve már, ne várakoztassanak bennünket, ha tudják, hogy a semmire várunk, mi az Isten adta Nép, vagyunk magunkra maradva itt vagyunk és a saját Hazánk is mi vagyunk, ah, hát most csinálják meg életszerűre azt ami nem rólunk szól, a továbbiakban nekünk is adjanak,

lehetőséget a jóban és szépben élni most, hiszen ide teremtettünk, a magunk módján egész életünkben és nem kívánunk elmenni, nem hagyjuk el a Hazánkat, na hiszen, hát belőlünk van a Hazánk, mi magunk vagyunk az Isten adta Nép, a talpunkkal igazoljuk most is, kitartottunk a nagyon és egyre nehezebbekben, most legyen már végre mondjuk jogunk a jóhoz és a széphez, miért ne lenne nekünk is itt lehetőségünk, a jó minőségű életünket megélni, túléléshez már túlságosan sok év telt el,

ah, hát adjanak lehetőséget megfelelő mennyiségű pénzzel lássanak el bennünket, s akkor megoldjuk úgy, ahogy képesek vagyunk, hiszen tudjuk a módját annak is, hogy nem ártunk se nem bántunk magunkra is jól vigyázunk, csupán azért igyekszünk megértetni magunkat és azon vagyunk, hogy eltartsuk magunkat és ne visszafejlődjünk, azáltal ami itt a saját sorsunkban való jó minőségünk helyett, eddig és most is azt sem ltudjuk, hogyan dönt felettünk és mi történik azzal kapcsolatban majd velünk, nem vagyunk felelőtlenek, bebizonyosodott eddig, hagyjanak végre úgy élni bennünket, ahogy nekünk jó és ne csupán egy valakinek a döntése alapján,

ki tudja kik szerint, kell még élnünk, hanem adjanak ahhoz megfelelő pénzt számunkra és az addig, tartson el bennünket, aztán már megoldjuk azt, ami a sorsunkban van, adjanak lehetőségeket számunkra, s nem feledkezhetünk meg a generációs feladatunkról sem, ha ránk vetűl az is közben, hát azt is megoldjuk, az egyszerű is lehet nagyszerű, ha nem vágyunk többre mint amit a Hazánkhoz adtunk, s amiért már megdolgoztunk, van sorsunk és generációs feladataink,

ah, tudja-e valaki felelősen, hogy hova lett a jövőképünk, ah, most bőven lenne mit tennünk önmagunkért és a családunkért, hogy ne menjün lefele, hanem megmaradjunk abban amit ide teremtettünk, vagy annál már ne legyen lefele, ahhoz képest éljünk itt a saját Hazánkban, ah, legalább némileg, amit már régóta, mivel teljesítettünk, hát a jóban és szépben már megérdemelten meg is élhessük, szép napot kívánok, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami védjegy, 2010. év óta van a nevemen,Tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél,

2025.01.29. ah, persze csupán szerintem, amikor annyira különböző párkapcsolatból születnek a gyermekeik, nehezen boldogulnak, hiszen az is lehet, hogy nem is gondolják azt, hogy az egyik gyermekük az apjától, másikuk meg az anyjától hozza azt, ami az erősebb hatású rá, így aztán oda igazodnak, ahonnan a leghamarabb és le tudják másolni és vagy onnan elkezdenek már gyermekként fejlődni,

mert az a leginkább megfelelő számukra az alapjuknak, ahhoz, hogy a saját idejükben és maguk szerint tudjanak felnőni, ahhoz amit tehetségként hoztak, hogy aztán ahhoz, vagy csupán annak tükrében fejlődni fel oda, amit, mint a következő generáció meg tudnak oldani, gondolkodókként a saját kútfőjük által és vagy a tanulmányaikban találnak oda felhasználni való lehetőságeket, ami által aztán megint és újra és megújulva is fejlődhetnek,

persze csupán szerintem, azért vagyunk a földön és ott ahova születtünk, mert azt szükséges az emberségünk álal és a szakmai tudásunk által erősítenünk, hogy mindenki aki ebben az országban született, vagy ide úgy érkezett, hogy bele is teremt és hasznára van az emberséges tudása álal, az Isten adta Népnek,

tán legalább azért, nem kell kivándoroljanak, vagy elköltözzenek, hogy azokat a tudásformákat és szinteket meglátva felfogják, hogy azt, ők maguk is használni tudnának, s azon vannak, hogy megtanulhassák, tőlük, akik hasonlóan gondolkodnak, viszont már magasabb szinteket érhettek el addig, a saját kultúrájuk biztosította azt számukra, ott ahonnan jöttek, előre és vagy felfele van a húzóerejük, mert nem volt az kötelező számukra sem, a maguk által már több éve, bebizonyított és hasznos tudásuknak, az átadható és mindenki számára láthatóan oktatható, hogy maguk döntsék el, hogy számukra az most szükséges-e, vagy mást szükséges még tanulniuk, mert ott tartanak a fejlődésükben éppen,

ah, ha csak egy az ügy, s egy köré gyűlik mindenféle hatás, akkor emberesedni fog általa aki azt akkor bevonzotta, mert ha hagyta, akkora lett a rajongói tábora, hogy ha nem kontrollálta közben, akár naponta, az emberséges és szakmai tudása által, hát ami ott a legtöbb hatás, az nyom majd addig a latba, amíg rá nem jönnek a többiek, hogy ha nem vigyáznak el lesznek azok által a hatások áltál, a semmit várva, s magukhoz mérve a kiüresedésre állva, az akkor éppen átlaluk megélhető a jótól és a széptől elhatárolva, bár ott lesz az tán, mint ha róluk is szólna, s amikor szükségük lenne azokra, hogy fejlődni tudjanak, rá kell jönniük,

hiába szeretnék azt, ha nem tesznek a maguk szintjén és módján érte, hát, nem róluk szólnak azok a jók és a szépek, csupán látszatosítva vannak azok ott, nem róluk szólnak azok a tanulási lehetőségek, elérhetetlenek azok, a ki tudja kiknek a pénztárcáihoz mért áraikkal kínálkoznak és nem az Isten adta Nép számára lettek azok megcsinálva, nem elérhetőek azok mint fejlődési lehetőség számukra,

ah, hiába van az ott láthatóan a saját Hazánkban, a következő generációinknak nem kínál az, a tehetségükhöz mért tanulási lehetőségeket, hiszen azoknak a féléves, vagy éves díjai csupán a kiváltságosoknak megfizethetőek, akkor hol van a tehetségeseknek a lehetősége, majd lesz helyettük a sok rajóngóikból, lemásolva, helyettesítve, kicsi ez az ország, a Hazánk ehhez, a sokféle és vagy mindenféle, össze – vissza hatáshoz, mert elég az ha beálltak a nem létező, elképzelt sorokba, s ki tudja honnan, van a luxushoz, a szintjük feletteiekhez, elég pénzük,

egy ideig azt mondták, /munkaalapú/, aztán meg azt, hogy nem munkaalapú, most meg hitelt kínálnak és megmagyarázni igyekeznek általa, hogy van lehetőség a munkára, s úgyan már kit érdekel az, hogy mások a saját erejükből és sok mindenről lemondva közben, alapot adtak ahhoz, ami működőképes volt eddig és az is marad, mert az emberséges és a szakmai tudás, nem választható külön, persze csupán szerintem,

ah, hát valóban felvállalja ezekért a mellémenésekért bárki is a felelősséget, hiszen a Hazánk az akkori módon és formában lévő ország, neves volt híres és tiszelhető volt, akkor is úgy tudtuk, hogy a tehetségek jórésze, tán elmentek máshol keresték meg akkor is tán a lehetőségeiket, ahhoz, hogy kinőhessenek a tehetségükből adott saját nagyságukhoz, viszont tán nem csináltak helyettük úgy, az akkori országban, teljes egészében, ah, persze bocsánatot is kérek,

mintha a saját számaikhoz igazodva lenne helyes az életvitele és mindenkinek, ugyan hány tehetséges ember kallódott el, hány kirúgott ember ment tönkre, mert nem azt vallotta tán, mint amit szerettek volna, sablonként ráhúzni mindenre, s megy azóta is a szakembereknek a hiányát nem pótolva azóta sem, nem kerülhettek be a szintjeikre az azóta már jól megérdemeltek, egyformán díjazzák őket, egy szinten lévők mondják meg ki mit tehet, s tán azt sem tudják, mit vállaltak fel, hiszen akkora magasságokig értek el, s megy tovább, és újra és megint,

ah, mitha minden rendben lenne, hiszen az is lehet, hogy sok hónap kell még ahhoz, hogy a remény feléledjen az emberekben, viszont ha a szintjük alatt éppen csak túlélnek, lehetnek ott kérdőjelek bőségesen, ah megélik a hiányt s látják a káprázatosan magas összegeket, ami úgy néz ki, mintha minden egybe tartozna és csak oda teremtene, viszont, szerintem, az egyszerűségnek,
a nagyszerűségét megélőként, ezáltal a hiány és a többlet nem kerül egyensúlyba, már mindenben ott vannak a számok láthatóan, egykézből mozgatva, s bocsánatot is kérek 8x, ha szükséges, persze mindezek csupán szerintem vannak így, s elmentem két kellemes helyre, ki kellett adjak ahhoz,

az aprócska pénzemből, hogy a régen még bevált módon, hátha lesz a nyugdíjnak nevezetthez, kiegészítésnek a magam eltartásához, az oktatásom által, akkora összegű, hogy tartalékot képezhessek, mert mielőtt győztek volna odáig értem el, hogy elértem azt az összeget, tán három vagy négy hónapon keresztűl, amit akkor éppen megérdemeltem, hiszen az akkori, tudásomat tükrözte hitelesen, aztán úgy hírdettek, mintha az állandó bevételemnek a tükre lett volna azóta is, ah, s gondolom az akkor kazt felvállaló, az arra szorgalmasak, tettek róla és minden odalett, nem tudtam befejezni azt amiben akkor voltam, s az által a havi összeg által akkor arra, képes voltam,

hirtelen szünt meg és lett a hiány helyette, kezdhettem előlről, megint és újra, ismétlések sorozata, mert arról nem szól a nagyközönség felé semmi, ah, hogy mi az Isten adta Nép, hogyan éljük túl át és meg ezeket az éveket, arról gondolom nincsen számaik senkinek sem, gondolom nem volt annyira vakmerő és nem merte felvállalni azt senki sem, persze csupán szerintem és természetesen meg is értem, csak attól nem lesz élhetőbb a Hazánkban, az Isten adta Népnek, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, egyéni vállalkozó, Műhely, a megelőzésért, Paksról a Hergál Házból, heringesa1@gmail.com, +36302470589, szeretettel, a julamami 2010. év óta van a nevemen mint védjegy,

2025.01.28. ah, ha semmi nem az Isten adta Népről szól már, csupán még egyengetnek valamit, azt is azért, hogy könnyebben tudjanak, az ehhez már nemlétező tudásuk nélkül boldogulni, hiszen a most az adott pillanatról szól, ha sűrgősen meg nem változtatják, s a még csupán a tudásunkból eredő és általunk fellelhető, aprócska lehetőségeinket be nem határolják közben, a pénz arra való szerintem, hogy el tudja mindenki látni magát, korosodóként, a vállalkozásából megkeresett pénzt hozzáadva belőle,

s azáltal, megtartva az emberséges méltóságát, fejlesztheti ha kicsinyenként is, a szakmai tudását, ez most nagy kihívás minden korosodónak, aki nem állt be a nem létező sorba, mert az látszik, hogy ott támogatások talán pályázási lehetőségei is vannak, kinek a felelőssége ez most, hogy el tudja tartani magát, aki, bár végigdolgozta az eddigi életét, s akinek ki tudja, hogy miért nem adtak annyi nyugdíjat, hogy el tudja tartani magát vele,

nem magyaros az ahogy itt elbánnak az Isten adta Népnek a gondolkodóival, s azáltal a saját Hazánkkal, hiszen megalkottak maguknak egy országot, ahol szerintük már a saját tudásukhoz mérve, s ahhoz amit beleadtak egész életükben a közösbe, ahhoz képest, már nagyon kiemelten gazdagságban élnek, szinte mindenki tudja, hogy csupán a számaikat igazolják,

ah, ugyan miért tanulnának, fejlődnének fel az Isten adta Néphez, mert hála Isten sok a tehetséges és az intelligens a Hazánkban, akkor is fejlődnek, ha nem várják el, hogy a Hazánkba is adjanak bele, ah, ha nem gondolkodva élnek, nincs kizárva az sem, hogy nem lesznek a fura félre tervezettek szerint, egyszer csak megint benne a számukra jól megtervezettbe, ami már nem értük szól, csupán a következő győzelmüket szolgáló számokról és az új és még tudatlanabb arcokról, ah, persze bocsánatot is kérek,

hiszen nem vagyok tudás nélkül, a feltaláltamat oktatom, ha van arra igényes jelentkező, ellensége sem vagyok önmagamnak, hát igyekszem naprakésznek maradni, a tudásomat fejleszteni, s készülni arra, hogy a racionális oldalam a helyére kerül és akár csoportosan is lesz igény arra, hogy személyesen találkozzunk, egy általam kibérelt helyen Pakson,

az oktatásom közben melátod, hogy mi minden várna még rád, hogy megalapozd most a megmaradásod, hiszen, az életed még nem a sorsod, rád vár a generációs feladatod, oktatom, a saját tenyereidben lévő rajzolatokat meg utána már leolvasni is tudod, hiszen, annak amit mondok a hitelességét, igazolja az oktatásom közben a belső kontrollod, Heringes Árpádné prevenciós, nem vagyok üzletasszony, csupán az egyéni vállalkozásom által próbálkozó vagyok, hiszen a nagyon sok emberrel való találkozás, nem a pénzbeni gazdagságomat hozta meg, hanem a tehetségemből lett a hivatásom és most már a feltaláltam által, összefüggésében az arra igényes bejelentkezőknek oktatom, szeretettel, a julamami védjegy, kérem tartsa tiszteletben.,

2025.01.27. ah, sokszor megfogalmaztam a tenyérelemzésekből, egy idő után már lett az, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó ami által, meg is fogalmaztam, akkor amikor az szükséges volt, hogy megjöttem én már onnan többször is, ahova éppen akkor az engem megtisztelő készülne, s szerintem, azért jött el Paksra, mert szüksége volt egy tükörre, mielőtt elhitte volna, hogy az élete az már a sorsa is,

ah, de nem mindenkinek adatott az még meg, hogy a sorsát élje, sorsom az életem, ezt szoktam mondani, amikor azt fogalmaztam meg általa, hogy a neki és érte szóló, hazaértem érzés már valószínüleg többször is bejelentkezett és szívesen lelkesedne azért, hogy otthon legyen az már, a saját emberséges tartásában nála, el kellett fogadnom, hogy eljutottam oda, ahol már nem értik mit miért úgy mondok, csupán ők, a sokhoz képest néhányan tudják azt megélni, hogy a legnehezebb körülmények között is a sorsukban maradnak, mert nem vágynak a könnyen jöttre,

ah, hiszen a könnyen jött az úgy is megy, hogy köszönni sem fog, nem, hogy megköszönné azt, amit addig sem tesz meg, mert többre tartja magát annál, ah, most a tolerancia és az alázat gyakorlása nélkül már nem megy, amíg emberileg szüksége lenne rá, addig lényeges az, hogy tudja azt is hol a helye közben, ne kapaszkodjon feljebb annál, mint amit emberileg elbírna, ah most már, csupán annak az embernek van rá igénye, aki a saját tudása általi szinten, át, ki és meghallotta általa, azt, amit addig még nem láthatott át, se meg nem hallotta úgy, hogy tudjon róla neki szólt az,

ah, s bocsánatot is kérek,

ah, én egy jó ideje már az Istennek szoktam megköszönni, hogy nem hagyott magamra és kaptam a feladatokat, hát szorgalmaskodhattam, akkor is ha abból bevételem nem volt, hiszen magamért tettem azt akkor már, el kellett jutnom odáig, hogy engedjem el azt, amiből megélni nem tudok és vegyem észre, hogy azon a szinten vagyok, ahonnan akkor éppen kapunk lehetőséget, azáltal amiről beszélünk, mert adott, az emberséges tartásunkban, mind a kettőnknek azáltal, az ad ott,

ah, ahol nem csupán a saját magamnak az eltartásért, annak a díjáért történik a szolgáltatásom, hanem valószínüleg mind a ketten azt kapjuk ott és azáltal, amire akkor már emberileg és vagy szakmailag érettek vagyunk, győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolnék se veled, sem melletted, viszont ellened meg ugyan miért, meg és feltaláltam valamit, ami nekem sokat adott és mindenkinek magának szükséges eldönteni, hogy már eljutott-e oda, hogy kapjon emberileg és vagy szakmailag, egy a belső kontrollja által ellenőrizhető tükröt, ezáltal a tudás által, amit egyenlőre hitelesen még csak tőlem tanulhat meg, persze csupán szerintem,
Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. év óta a nevemen van a julamami védjegy, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm,

2025.01.26. csupán szerintem, otthon vagy, hazaértél, ha már tudod mit miért kaptál feladatnak a sorsodban és képes vagy azzal párhuzamosan, vagy eltérő időben is teljesíteni, mivel a családodban, eddig halogatták, így észre sem vették, hogy nincs mire alapozzanak, hiszen, generációsan már elég régóta nem teljesítettek, még csak zokon se vehette senki sem, mivel mások még nem tartanak ott és nem veszik azt észre, jobb ha megtiszteltetésként kezeled, s könnyen sem veszed, hiszen megmaradt számodra, mint az általad teljesíthető feladat, amit nem hoztál azt azon a szinten ahol most éppen vagy, tanuld meg, se le sem fel, nem szükséges menned, csupán azért tedd meg, hogy hiányos ne maradj, magad szerint, fejlődj és haladj, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2025.01.25. ah, csupán szerintem, hiába na, nem tudtam felvenni a ritmusát, annak a nagy sikereimnek, hát lettem a tartásos, miután ki lett fizetve mindaz, megfizettük az árát, tán van ebből is minden család számára, persze csupán akkor, ha azt látni is akarja, na attól az nem múlik ám el csak úgy magától, persze csupán szerintem, azért volt az életünk során, akkor a nehézben, viszont azáltal már meg is élhetően mindaz, ami akkor rámvetűlt éppen, 2009. évtől, a csak értem és csupán nekem szóló, szerintem, tán önzésnek nevezhetőnek, amióta tudom, hogy akkor jött meg az eszem ahhoz, hogy gondolkodás nélkül a saját életem minőségét nem javíthatom meg,

ah, hát azt láthattam ki akkor amit éppen át és megláttam, azok szerint döntöttem, akkor is ha ahhoz mint gyermeknek nem lett volna tán jogom sem, hogy ne azt tegyem, amit a felnőtteknek láttatottak, a saját maguk javára kitaláltak, mert feltételezték,hogy azáltal majd könnyen megúszhatják és se tanulniuk,

sem fejlődniük nem szükséges,

ah, tán el is hitték, hogy elég az, ha sodortatják magukat abban amiben éppen akkor és azok által lehetséges volt, nem találok rá más szavakat, mint, hogy magamat neveltem, mert magzatként átéltem azt, hogy mit jelent az amikor van már papíron is, azzal ami ránk maradt, mint a következőknek, az előző generációkként a nehézben át és megéltek által, már megdolgozva azért, talajnak, családként tudhattuk volna azáltal, a talpunk alatt talajnak, ah, aztán meg azt is át és túlélve, hogy mire megszülettem már nem volt semmink sem,

ah, ami adhatta volna a talajt a családunk talpa alá, mint a biztonságot nyújtó érzést, ha csak egy pillanatra is lett volna, mert utána, a szülőknek elfáradni nem lehetett, mert amikorra hazaértek és szinte minden energiájukat ott hagyták, a munka kivette belőlük azt, hiszen nem volt hátterünk, csak a még több munkából kerülhetett, lett kenyér az asztalra, nem vertek meg a szüleim, mert úgy 5 – 6 éves lehettem, amikor a kenyérnek a nagy részét kivittem a csordogáló keskeny csík mellé telepedettekhez, mert éjszakánként is a sírását hallottuk, egy a tán csecsemőnek, amikor megkérdeztem, az Apámtól, hogy ki és miét sír, szinte szünet nélkül, azt mondta rá az Apám, hogy vagy fázik, vagy éhes, bajban lehet, ott vannak körülötte a többiek, abba mi nem szólhatunk bele, megértettem és úgy gondoltam,

ah, hátha azzal segítem, hogy elvittem a családnak a heti kenyéradagjából, nem szidtak meg, csak azt mondta az Apám, hogy nekünk most kevesebb maradt, majd főzünk helyette krumplit, aztán eszembe jutott akkor, amikor csapatban ugráltak be a kerításen és nem voltak még felnőtt koruak, éjszaka ellopták a játékait a gyermekeimnek, csak álltam és végignéztem, annyit mondtam, legalább ne mindet vigyék el, nem felejtem el azt, ahogy akkor rám mint akik elérték abban amit akartak a sikerüket, visszanéztek, hogy azt csinálnak amit akarnak, hát folytak a könnyeim csendben,

Anyám együtt dolgozott a gyárban ahogy hívtuk az András nevű emberrel, aki közülük valóként ment dolgozni az éjszakai műszakban nem kellett egyedül mennie az itt – ott, meg nem világított sötétben és nagyon szorgalmas és rendes emberként ismertük meg őket a feleségével együtt, sokat dolgozott azért, emélte, hogy alapot adhat azáltal az övéinek,

ah, sok mindent tartogatott számomra megélésnek az élet, hiszen honnan tudhattam volna, akkor még, hogy mit hoztam tehetségnek, vagy mit voltak képesek törleszteni az előző generációk és közülük is mit, tartogatott számomra akkor mindíg megélésre, még és még és még, az élet, magamból indultam ki, ha én nem ártok, akkor nekem sem ártanak, hát nem úgy volt az, meg kellett tanulnom, a hétköznapok adták mindet és nem a sorsomban és nem tervezhetőek voltak nagy részükben, odáig is el kellett jutnom, hogy felfogjam,

ah, az amiért megdolgozom az adja az emberséges tartásom, s amikor már ráláthattam, arra, hogy valószínűleg én magam, már segítőként is teremtek, hát jött a hirtelen számomra addig nem létező siker, annak 30 éve, egy nap alatt, lett sok országban, tán mondhatjuk, egy nemzetközi táborban, néhány évvel utána kaptam meg a nemzetközi és magyarországi, kitűnő megajálott diplomát, azért amit addigra már a nagyon sok embernek a tenyereit olvasva meg és átélve a napi gyakorlatom volt, hogy szinte megállás nélkül szolgáltattam, meg voltam tisztelve, embernek érezhettem magam általa,

ah, bizonyítva éreztem azt, hogy adni születtem, azután jött, egy napon egy ritmusban oktathatóra rajzoltam, azt amit a van arra igényes, oktatom és közben fejlesztem, mindazt amit által, már összefüggésében meglátom, nem tartozom se ide, sem oda, tartozom, a feltaláltamért bejelentkező és messenger vagya telefonos módom által megérkezőhöz és akkor éppen oda, segíts magadon és az Isten is megsegít ez sok éve az, amivel akkor is tudom fejleszteni azt amit feltaláltam, ha nem engednek be a köztudatba,

ah, persze bocsánatot is kérek, Isten mentsen engem, hogy azt mutassam, hogy nem értettem meg, hogy azt gondolom azért, mert nem hittem abban, hogy nekem is jó lesz az, ami csupán róluk szól, nem is nekem, csupán maguknak, senki másoknak sem szánták, leginkább csak azért is, az önmagukért szóló jólétet láttattak, s mivel csupán a saját megfogalmazásukban, csak magukért kérdeztek, s tőlük nem kérdeztek a miértekre, a megfogalmazást nem kérdezték meg, hogy miért azt és miért úgy, ha kérdezték is, a válasz ugyanazon a módon volt és ugyanúgy,

ah, azt ne képzelje senki sem, hogy beengedik mintha a sajátjuk lenne, ejnye meg a bejnye, lehet a végén az úgy is, hogy hinnye má,

mivel nem találtak rá más módon kérdezhető megoldást, tán a legtöbben el is fogadták, nem kérdeztek, ah, hát a kérdésekre nem kaptak választ, a maguk módján csak ritkán igyekeztek megoldani, s nem belenyugodva abba, hogy a kérdésükre nem kaptak választ, hát aszerint van minden és megint úgy látszik, hogy nem lehet másképp, ah, tán nem kérdezett most sem, arra más módon, rá a saját kultúrájuk szerint megint senki sem,ah, hogy akkor mi lesz a sokasággal, ha csak egy az ügy és egy és ugyanazon a szinten történik, annak, a már elkezdődött és már láttatott módja, a lefele az se nem előre, sem nem felfele, csupán lefele,

ah, mert úgy nem macerás, minek fejlődni, ha ki vannak szólgálva némi odavetettért, vagy azzal amit tán, az Európai Parlament tán az Isten adta Népnek szánt volna, persze az is lehet, ha tudtak volna náhányan előre róla, tán másképp is lehetett volna az, ah, ha emberileg még nem élte át gondolkodóként, hát tán meg is lehetne tanulni a saját sorsát megtudva azt át is élve, és nem csupán az éppen adottba beleélve, azt a, ah, hát így jártam,

ah, még mindíg gondolkodom, az éppen lehetséges hétköznapokban a sorsom szerinti, túléléseket gyakorlom, nagy kaland ez már korosodva, viszont mit kezdenék egy magam által el nem ért helyzetben élve, hova lenne az amiért eddig megéltem a nehezeket, amikor még önmagam szerint, saját magam által, nem értem el azt ami adhatná a jól megérdemelt, magamat eltartva átélt életminőségemet,

ah, igen tudom, ah, ha, beálltam volna a számomra már többször is ismétlésként megélt, általam nem tervezhető és mindenki számára, sikereseknek láttatott sorba, akkor valószínüleg azt adtam volna tovább generációsan, hogy elveszítettem némi idavetettért, mindazt amit addig a nehezekben át és megéltem, ami adta a tovább lehetőségét az önbecsülésemig elérve, azoknak, amikért most is érdemes írnom, hiszen nem lett belőlem más,

ah, mint az, amit elérhettem úgy, hogy azt alapként tán, át tudtam adni, hogy ne legyen szükség a fölösleges ismétlésekre, hiszen mind más sorsot hoztunk a saját családjainkon belül is, a nehezeket vállalva, hogy ne legyünk sorstalanná válva, amivel nem bírunk el, azt már az Istenre bízva, viszont amit kapunk feladatnak azt már ahhoz a szinthez mérve és ha lehetséges azt a magunk módján, meg is oldva, hát így jártam, még mindig van mit tennem, nem unatkozom,

ah, teszem azt ami éppen a sorsom szerinti feladatom, a abban amiben éppen vagyok, mert nem álltam be, a szerintem kiüresítőként ható és számomra, mint gondolkodónak a nem is létező sorba, emberlányaként túléltem sok és még annál is több nehézséget, mert az életet élni nem könnyű, viszont az élet élni szeretne, s azért minden pillanatban meg is tesz mindent a jóban és szépben, azt mutatva, ahogy élni szeretne, ah és rögvest bocsánatot is kérek, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. év óta a nevemen van mint védjegy, kérem tartsa azt tiszteletben, köszönöm,

2025.01.24. ah, persze csupán szerintem, nem vagyunk egyformák sem egy szinten mindenben, hiszen kinek ebben másoknak meg egyenként másban van, a számukra elérhető legfelsőbb szintjükhöz, a saját idejükben megjövó lehetőségük, ha csak nem lettek gátolva úgy, hogy azt el is hitték és nem keresték meg tán azóta sem, magukban, a saját határaikon belüli lehetőségeiket, amikkel az is lehet, hogy nagyobbat lépnek, mint a sokfelé húzgált és mindenkinek megfelelni igyekvők, az oda, vagy az iránt elkötelezettek, vagy akik azt is elhitték, hogy mivel oda születtek, hát nincs is lehetőségük máskor mint a megmondó szerint, vagy csupán a megmondóknak a hangulatához igazodva élni, tisztelet, tolerancia, alázat, s szerintem attól kezdődik, a felnövési és vagy fejlődési lehetőség az alázathoz, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. év óta védjegy, kérem tartsa tiszteletben,

2025.01.23.ah, a most azt jelenti, persze csupán szerintem, kire mi hat tulajdonképpen, neki és talán azt általa akkor fel is fogva, számára, a továbbiakban, már azt is jelenti, hogy jelen lenni, abban és lehetőleg feldolgozni akkor azáltal a történés által, megtervezni nem lehet, a sorsunk adja hozzá azt, hogy mikor vagyunk képesek úgy reagáli, hogy az ne ártson nekünk sem, a gondolkodókra utalva írom, hiszen általuk lettem megtisztelve,

az általam történő sorsuknak a leolvasásáért, vagy az általam, egy napon és egy ritmusban, oktathatóra rajzoltaknak a megtanulásáért, a tudásra már igényesen érkezésükkel,

ha, hiszen otthon vagy, akkor is hazaértél, ha nem mentél sehova, a világból, mégis megtalál akinek igénye van, az álalad nyújtott, jóban és szépben való szolgáltatásra,

vagy adott az egy két óra, számomra, ha el is jön, a már nagyon várt, az arra alkalmas idő, a személyes találkozáshoz,

vagy a skype, tán telefonhívással, vagy a messengeren, együtt időztök velem, vagy megtisztelő az számomra, ha hasonlók az érzéseitek, hogy mikor történik az meg veletek, hogy a régihez képest, már összefüggésében olvasom le mind a két tenyereteket, a születésünkkel hozzuk annak is az összes átélését is,

hiszen a magzati szakaszban is ott vannak a rajzolatok és jelzik azt, mi az ami a magzatra, a nyugalmi állapotától eltérően hat, ami aztán addig látszik annak az embernek a tenyerében, amíg túl nem jut már gondolkodóként azon, egy a hétköznapi életében történő, hasonló meg és vagy átélése által, amit szerintem, nem lehet máskor átélni érdemben úgy, hogy azon akkor már túl is legyen, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami védjegy.

2025.01.22.ah, persze csupán szerintem, ha odáig jutott, hogy azt sem tudja az Isten adta Nép, azóta mióta megint győzött és akkor már nem ígért semmit, csupán folytatatását annak, amit úgy kezdett el, hogy be sem jelentette előre, hogy mit és mikhez képest mozdít majd az addig megszokotthoz képest el, s az is látszott, hogy nem kontrollálta azt sem, hogy az Isten adta Nép, mint a Hazánkban maradva és az elért szakmai minőségünkhöz képest csupán lakva, s még az is lehet, hogy rajtam kívűl még sokan a szülőhelyünkön sem megélve, az itt addig ide is, bele is teremtettekben, a jót és a szépet, ah, hát tudja-e az Isten adta Nép, mint a saját Hazánkból itthon maradtak közül, valaki és bátorkodik-e ki is mondani, hogy mennyit mentünk,

ahhoz képest lefele, amit elértünk addigra, hogy alapot tudjunk adni a következőknek, ah egy napon előjött azzal is, hogy tartsuk el magunkat, vállalkozzunk, menjün vállaljunk munkát, a megélhetésünkhöz már akkor is, kevéskének bizonyuló nyugdíjunkat, egészítsük ki azzal, amit nem csupán keresgélünk, de meg is találjuk a módját, hogy saját magunkért azt a pénzt, az emberséges és szakmai tudásunk megtartásával, meg is tudjuk teremteni, a nyugdíjunk mellé felvállalt vállalkozásunk által, többségünk nem volt még abban a helyzetben,

ah, szerintem, sokan az is lehet, hogy ki lettek szolgáltatva, nem, hogy az életét végig élte és elérte a sorsában az általa elérhető sikereit már addig, tán meg és fel is találta azt, amiből jól vagy kitűnően meg is élhetne, hiszen az most nem az a helyzet, mint régen azért előfordult az is, hogy nem hagyták a másikat megalázni, ha nem azt érdemelte, most ugyan, hogy várhatná el azt bárki, hogy kiálljanak a tudása mellé, mert hogy az jó lenne az Isten adta Népnek, a Hazánknak, mert a gondolkodó és értelmezni is tudó,

vagy intelligens réteget hoznák be azzal, annak a személyes, vagy online megtanulása miatt, okán, a Hazánkba, nem csoda, hogy nem állt mellé senki se, hogy azt minősítse azáltal, hogy neki azóta sokkal másabb az élete, hogy az is felvállalta volna, hogy sokat számított az abban, hogy a megtanultak által már másképp is látta a saját sorsát és azóta a generációs feladatát tán meg is oldotta,

ah, úgy bánik velünk, mint tán, maguk szerint, a sajátjaikkal megengedett neki, idegen volt tülünk az, ahogy azt is el kellett viselni, hogy azt éreztesse, hogy érjük be azzal, amit ad, s legyünk hálásak, lehetőleg, hétköznapi szinten, hogy mi már korosodókként nem vagyunk jók semmi másra, a saját Hazánkban nem számolnak a tudásunkkal, se az embereséges és vagy a szakmailag elért szintünkkel, hát úgy bánik velünk, mint akik csupán a gondot okozzák számára és nem jók már semmi másra és mivel lehetőséget nem kaptunk másképp, hát azóta is, próbálkozunk eltartani magunkat, hogy megőrizzük általa, a győzelmeikig elért emberi méltóságunkat, s igyekeztünk serényen, azon belül ami adott és lehetősége számunkra, eltartani magunkat, amit a többiek tán nem is értettek,

ah, hogy csupán szerintem, miért nem egyezünk bele abba, hogy a családtagjaink tartsanak el bennünket, küzdünk hát, hogy megmaradjon az alapja a következőknek, hogy az önbecsülésünk ne szenvedjen csorbát akkor se, ha kudarcot vallanánk és nem sikerülne, azt tudjuk, hogy a családunk eltart bennünket, viszont, amit elértünk addig, azt nem úgy vesszük, hogy vesszen, mert nem bírunk el a feladattal, akkor is igyekszünk megoldani, ha nincs belőle annnyi pénzbeni bevételünk, a lehetőségek hiánya okait megoldásként és nem kritikusként keressük, és annak a, már számunkra megalázóan ható fokán, ami nem múlt még el hatása lehet annak is,

amikor már megengedik maguknak azt, amihez nekünk is lesz véleményünk, s azt nem teszik esetleg zsebre, ha ahhoz is vannak szokva, hogy magukhoz képest, túl nagyra méretezett lehet a zsebük, eddig még nem véleményeztek bennünket, mindazok akik, a kényelmes kényeztető helyzetüket csak úgy megélik, nem láttuk addig, hogy az előzőek megalapozták volna azt számukra,

ah, amit szerintem, úgy élnek meg, hogy az számukra megjár és minden körülmények között, nem is titkolják, el is hiszik tán, hogy az neki és csupán neki meg is jár, nyilván nem vagyunk sem a családunknak se önmagunknak az ellenségei, hát panaszra végképp nincs azáltal okunk, a magunkhoz mért, egyszerűben élünk és eltart a családunk, mert az is lehet, hogy az már ebben a meg nem nevezhetőben, tán volt rövidebb ideig, esetleg, tán, fordítva is már, ah, ha nem sikerülne eltartani magunkat, akkor már látható is általunk, hogy miben van most az Isten adta Nép, a Hazánkban hogyan éli meg ezt, ami meg sem nevezhető tán,

csupán szerintem és bocsánatot is kérek, mert magamból indulok ki, hogy nincs miért kétségbe esni, remélhetőleg a többiek is így vannak ezzel, ne vegye senki sem zokon, én a megelőzésben hoztam a tehetségemet, s azáltal értem el a tömegnek számítóan sok ember által lett az hitesítve, vált a hivatásommá, annak az általam felfedezett és megrajzolt, oktatási módja, tudjuk, hogy eltart bennünket az akitől azt természetesnek érezzük, hiszen adtunk magunk is, amikor úgy éreztük, hogy az jól jönne a másiknak,

ah, csupán szerintem, ugyan miért sérülne bele az önbecsülésünk ha az, átmenetileg van csupán, azt viszont nem engedhetjük meg, hogy leépítse bárki, aki ezt emberileg még, vagy más a minta alapján nőtt és egyáltalán nem is érti, miért akarjuk megtartani az önbecsülésünket azáltal, hogy ne bonthassa le senki se, amiért volt értelmes napunk, vagy hónapunk, addig amíg ennyire nem jutottak el,

se önmagunkat le nem építjük, sem az önbecsülésünket nem hagyjuk cserben, mindent elkövetünk, hogy sorstalanokká ne legyünk, megigértük magunknak és a következőkre is gondolunk azált, hogy sorstalanokká nem leszünk, mindenkinek van egy belső kontrollja, ami saját magáért van jól megszabva, ha azt betartjuk, már azáltal is érezni fogjuk, hogy sorstalanokká nem leszünk,

ah, hogy át tudják látni azt, ami lett a sok év alatt, legalább azt adják meg ami életszerű és ha már kimondanak valamit, hát akkor legalább azokban ne gátoljanak bennünket, hogy el tudjuk tartani a nyugdíj mellett magunkat az önbecsülésünk és az addigi életün során megtermetett, a következőknek a szerintünk lehetséges és a szerintünk, fontos alapért is megdolgoztunk,

ah, persze csupán szerintem, akkor is ha más módon nem volt tán sikerélményünk, ah, na, aztán amikor sikerül egy vagy néhány hónap az eltartásunkhoz képest bevételhez jutnunk, hát oda vissza is adjuk, ahonnan az a legtermészetesebb módon van, mert ne akarjon meggyőzni róla senki sem bennünket, hogy ne legyen annyira, nagyon fontos számunkra és saját magunk miatt,

ah, az addigi életvitelünkben megszokottak, nekünk az emberséges és szakmai munkánk adta tartásunk, ha az is benne van már abban, hogy megtartjuk az önbecsülésünket, persze csupán szerintem, jer velem jó öreg bocsánatot kérek, tarts ki mellettem ebben, a remélem csupán átmenetileg nehézben,

mivel jól ki van találva, ha a más országokban élő és ott ahhoz, amit teljesítenek azért meg is fizetettek,

nem költenek mindent el, vagy gondoskodnak az itthon maradottjaikról, akkor az megemelheti a metakarításokat, tehát nem érdekli más csupán a számok szerinti saját vagy máshonnan leutánzott, elméletének a számok szerinti igazolása, miét érdekelné az, hogy a családok által létrehozott kis vállalkozásoknak nincs azóta sem támogatása, hogy fejleszteni tudjanak, vagy még az sem, hogy azt érezzék itthon maradva itthon is vannak, az Európai Parlament döntése által, hogy itthon érezhessék magukat, hát ideje lenne, ha kapnának is, ha már több éve bizonyítottak, és tán már, saját telephelyet is kialakíthatnának, ugyan honnan tudná, hogy ha nincs megrendelés, akkor is ott várja, hogy legyen munkája, legalább több féle általa elvégezhető munka is megengedett lehetne, ott ahol a bérelhető helye,

hát tudja-e, hogy mindenki más sorsot és életritmust hozott, s másban tehetséges, s aki már eljutott oda, hogy a legjobb szinten tudja gyakorolni a szakmáját, arról nincs sehol sem tájékoztatva a sokaság, azokon a szinteken amit elértek, már lehetne állandó megrendelésük is, ha tudnának a munkájuknak a minőségéről, tán nem a sajátjukat mint kezdőket sorolnák be oda, ahol az a minőség már elvárható lenne, mivel nem az Isten adta Népért tesznek se nem belőlünk vannak, tehát honnan tudnák,

hogy vannak akik a szakmájukban már elismertek is lehetnének, hiszen nem az Isten adta Népért van itt már szinte semmi sem, aki nem végzett abban fizikai munkát, ugyan, hogyan tudná átlátni azt, hogy különböző szakmai szintek vannak és nem kapkodnak, hanem az általuk elvégzett, munka becsületére az elvégzetteknek a minőségével is adnak,

ah, hát, aki átláják azt, majd helyettük kerülnek magas szintekre, úgy, hogy soha életükben nem voltak a szakmát gyakorolva benne a hétköznapokban, csupán az üzleti érzékük és a lehetőségeik adott arra, hogy helyzetbe hozzák úgy magukat, hogy a többiek fölé kerekedhetnek, mintha a többiek nem is érdemelnének meg jobb életminőséget a saját Hazánkban, ha az Isten adta Nép számára, nem áll az Isten adta munkáját végző Népnek a rendelkezésére, már senki sem érdemben, ha csupán fizetjük a megszabott több ezer fontintos díjat és nem kapunk semmit sem érte, hát nem is jutunk előre, a már megérdemelt szintünket meg sem ismerhetjük, azt sem tudjuk,

ah, persze csupán szeritem, hogy létezik-e számunkra is lehetőség, pályázhatnánk-e, vagy az Európai Parlamentnél vannak arra, számunkra is várakoztatásra állítva lehetőségek, csak nem tudunk róla, akkor, hogy gondolkodhatnának azon, hogy itt maradnak a munkaképesek, ha se a családipótlék, se a gyerektartás, se a megélhetésünket, nem bíztosító összegű nyugdíjainknak, mint az érintettjeiről sem tud, hogy ez nem, julmami magyarosan agyalósa, az biztos, rögves bocsánatot is kérek, nem tudom hol miben megszokott az, hogy nem törődnek az Isten adta Népnek az életminőségével, miközben meg azt mutatják,

ah, hogy itt a fényűző és ami már azon is felül van és pocsékolás, az már hétköznapi szinten is természetes, ugyan miért nem tud ezen változtatni senki sem, mire várakoztathatnak bennünket, a gyermekeket, a fitalalokat, a meg nem fizetett szorgalmas és jó minőséget nyújtó szakmájukat ellátókat, a hivatásukat gyakorlókat, az alkotókat, a tán a napjuknak nagy részében csupán a semmire várakozó szolgáltatókat,

ah, nem sorolt bele abba az elvárásba a sajátjuk, nem vonatkozik az sem mindenkire, hiszen mi akik nem rájuk szavaztunk le vagyunk tudva, lehet, hogy már nem is számolnak be bennünket, az Európai Parlament által, ha még létezik az oda, a tőlük elvárt számaikba,

hol tarthat most, az emlegetett majdnem elért aranykorukhoz képest, az Isten adta Nép helyzete, tán a roszdás vashoz lehet hasonlítani és most rögvest bocsánatot is kérek, ah, feltaláltam valami nagyon lényegeset, minden szinten érintene és mindenkit, aki a sorsát is szeretné még megélni, s nem csupán a meg nem valósult igéretekre még mindíg várakoztatva lenni, s nem azt az életet élni, ami éppen arra a napra, tán, a napi szinten a számaik igazolását teljesíteni igyekvőknek, azon a napon, az álmaikat igazolni van besorolva,

tán köztük vannak, a valóságot nagy ívben elkerülő mesemondók, vagy a saját kútfőjükből,az álmaiknak a megvalósításáról mesélők és egyre többen, igyekeznek bizonygatni annak az elképzelésnek a létezését, ami nem ebből az Isten adta Népből jött, s nem is, a Hazánkból való és nem is rólunk szóló, hiszen csupán arra koncentrálnak,

ah, szerintem gondolva, én már sok éve megértettem, hogy segíts magadon az Isten is megsegíthet általa, teszem azt amire képes vagyok most, nem vagyok üzletasszony és ahogy kinéz, az életkorommal már nem fogadnak be, sem el, tán nem is leszek az, aki a saját Hazánkban, lehetőséget kapna, ennyi üres év után végre, magam is szívesen és lelkesen megélném, a feltaláltamnak megfelelő szinten az életemet,

hát várom a vevőjét annak az üzletileg hasonló szinten lévő emberségesnek, aki azután miután megvette tőlem a feltaláltamat, majd tovább vigyáz arra, hogy ez maradjon meg a saját Hazánkban, az Isten adta Népért legyen, s én magam végig ott leszek, a keveseket és a sokaságot oktatni, be és megtanítani mindenre, amit a 30 év alatt, a nehezekben is sikeres napjaimat átéltem, hogy nekik már ne kelljen sok évet várakoznia arra, hogy át tudják látni, a saját életminőségükhöz szükséges tudást, benne van az már a gyakorlatukban, hogy azt mind, tőlem megtanulva már átlátták, vagy utána már a saját életminőségüket élik és a generációsan addig, el nem végzetteket is teljesíteni lesznek képesek, ezt a tudást hétköznapi szinten tudják már használni,

ah, persze csupán szerintem, tán, nagyon el tetszett a valóságtól térni, ha nem vette észre, hogy tíz éve annak, hogy az Isten a hatalmát visszavette, tán valószínüleg nem arra adta, hogy eltérjenek a jótól és a széptől, hát lehet erőltetni és nagyon sok pénz arra költeni, hogy be tudják a számokkal bizonyatani az igazukat, viszont az életminőségünk a gyakorlatban, az már hétköznapi szinteken mást mutat, ah, az ehhez már meglévő alázatom szerinti, bocsánatkérésemhez most megfelelően, a meglévő toleranciámat is bele és hozzá adva, jöjj velem kérlek, s maradj hűséggel mellettem, mert most újra bocsánatot kérek,

ah, hogy az Isten adta Nép ezáltal a tudás által, majd önmagáért és a családjának az életminőségéért is tegyen, nem kell aggódnia a pénzembereknek, nem csupán a pénzről szól ez, leginkább az emberséges és szakmai tartásáról szól az arra már igényeseknek, az erre a tudásra már érett gondolkodva élőknek, hogy ne vesszen oda, mindaz, ami éltetett bennünket az életünk során, hogy legalább az alapot meg tartani és át tudjuk adni a következőknek,

hiszen nem lehet kihagyni a valóságot és mű módon, felépíteni egy valamit látszatra, hogy azt is bizonygatni tudják, no lám, mégis csak megcsinálták, hiszen ha a számok rendben vannak, akkor ki találhat kifogást azon, amiben a szintje alatt van az Isten adta Nép és egyre lejjebb, bocsánatot is kérek minden szavamért, ami tán, nem úgy és szerintük, íródott általam ide, vagy amit tán félreértenének, mert azt is igazolják tán már, hogy mit lehet az Isten adta Nép korosodóiknak, meg mit nem szabad már az életkoruk miatt,

ah, a másik változata az, hogy jó az úgy, vagy jó az ahogy van, hiszen azt mutatják kifele, hogy nem szólhat már csupán saját maguk, más senki sem, nem lettünk valakik, se nem mutathattuk meg magunkat, abban amit a sok év várakoztatásban szakmailag már elértünk, mások kerültek oda ahol esetleg nekünk lett volna, emberileg és szakmailag helyünk, a lehetőségeinket várjuk és túl sok év ment el vele, legalább adhattak volna vissza abból, amit azáltal profitáltak,

mert az éljük mi hétköznapi szinten meg, hogy nekünk, ha voltak megfelelő lehetőségek számunkra is, abból a lehetőségekből nekünk nem adtak, ah jer velem hűséges alázatom, bocsánatot is kérek, Heringes Árpádné prevenciós egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami védjegy, 2010. évben került a nevemre, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm a megértést, tisztelettel élj, hogy a saját idődben, magad is tisztelhető legyél,

2025.01.21. ah, szerintem, azért nem engednek be a feltaláltamat oktatni, mert öregnek tartanak az engem már megillető racionális sikeremhez, nem vagyok öreg, csupán korosodom, nincs kedvem horgolni sem kötni, megpróbáltam nem volt benne sikerélményem, nem tudtam és nem nekem találták a kertészkedést se ki, kipróbáltam azt is most a cserepekben igyekszem jó életminőséget adni a növényeknek, amit elültetek tavasszal, csinálom és szorgalmasan, de nem várom a magam feletti eredményét, beérem azzal, ha ad pillanatnyi jó érzést, mert pár ehető zöldség a cserepekben is megterem, mert nem nekem találták azt ki, viszont tiszteletem érte, amit most már magam is szívesen látnék, a saját meg és feltaláltamhoz adnám, hogy na lám, hát itt a jót és a szépet is megélve élhetnék, azt a, remélhetőleg, azért nem csupán az irigység lett honossá,

ah, hanem megmaradt az egymás tisztelete is, vannak akik a két kezükkel vagy géppel, nagyon szépeket tudnak, azt tán meg és betanulva, vagy már a sajátjukat jól kigondolkova, a saját ízlésükre formálva alkotnal, szerintem a művszetekben is vannak tehetségek akiket még nem is láthattak, nem várható el a döntőktől, hogy a valóságot közvetítsék és azokat a köztudatba be is vigyék, tán tartanak a felelősségétől annak, mindenki hozott tehetséget, valamit ami által egyáltalán nem biztos, hogy meg tud pénzben gazdagodni,

szerintem, nehezen tudják még most is, a belső kontorolljuk szerinti jelzést elfogadni az emberek, ott megállni, ahol még a lelkiismeretük nem kezd el, saját magukért akár őket fékezni, hátha észre is veszik még időben, ne tudjanak a saját egészséges egynesúlyuktól végleg eltávolodni, vagy még időben tudjanak magukra hatva, addig amíg még végleg mellé nem mennek és mindannak, amit a sorsukkal teljesíthetnének, mert a tehetségükkel hoztak,

elgondolkova várakozni tudnak-e annyit, amíg megérzik azt, hogy ahhoz képest ahova születtek, vagy ahonnan elindultak, az életük során, mennyit tettek meg úgy, hogy nem csupán saját magukra figyelve haladtak, s megálltak és elgondolkodtak azon, hogy mekkora utat tettek már meg, s még mielőtt átformálták volna, a valóságot is magukhoz igazítva, az óriásira nőtt vágyaikat megvalósítási szándékaik miatt, vagy előzetesen a hozzáétőkkel azt hitelesen igazolva, valaki által annak a felelősségét felvállalva, minden ahhoz értés hiányával atrendezni az Isten adta természetet és a tájakat, csupán azért, hátha bejön az is, hogy még mielőtt rájuk szólhatnának, már mindenhol és mindent birtokolhatnak, vagy a sajátjuknak tudhatnak,

rögvest bocsánatot is kérek, hiszen nem tartozom se oda, sem amoda, tartozom az éppen engem megtisztelve bejelentkezőhöz és akkor neki megfelelően a számomra már működőképes szinteken, a toleranciát gyakorolva, s a számára akkor értelmezhetőre, az oktatásomhoz már a kellő alázatomat is gyakorolva éppen oda,

hiszen, szerintem vagy a racionális oldalunk által hozzuk a tehetségünket, vagy a lelkes – szíves oldalunkkal adatik meg, hogy jó minőséget biztosítva a tehetségünkkel, ami a magunk számára a jó életminőséget is biztosítani tudja, mert ha meg tudjuk állapítani azt, hogy mennyit ér tehetségünkkel hozott tudásunk, ha igyekszünk megtanulni azt a hiányosságunkat pótolva, tán, az árát is jól meg tudjuk szabni a tudásunknak,

szerintem, az azért fontos számunkra, hogy ne legyen alacsonyabb az eladási ára annak, amit a tehetségünk által mások számára, utána azt, álaluk is használva működőképesen átadni tudunk, mert akkor jön a saját lelkiismeretünknek a hatása, azt a, hogy már megint a saját szintünk alá helyeztük az emerséges tartásunkat, sőt nem hagyjuk kibontakozni azáltal, a lehetséges formában és a saját időnkben, számunkra megadatott és lehetséges fejlődésünket,

hiszen amíg nem tudjuk jól a tehetségünkkel hozott és már a hivatásunkként a napi gyakorlatban bizonyítottakat jól felfogottan beárazni, mert az csupán nekünk működik jó és kitűnő minőségben, amikor felfogjuk, hogy megjött az eszünk, a tehetségünkkel képesek vagyunk, megteremteni, azt a pénz, ami a saját eltartásunkhoz elégséges összeg, az lehet az első sikerélményünk a nagyon gyenge, vagy egyáltalán nem létező racionális oldalunk felé, elérve a megcsináltam érzését, ami maga a siker, persze csupán önmagunkhoz képest,

úgy, hogy nem másokat másolva, se nem utánozva próbálunk élni azzal a lehetőséggel, hanem már tudjuk, hogy mi az, amit nekünk szánt a sorsunk, s azt már szabad megélnünk, hiszen a gondolkodó agyunk, rá is bólint, s az el nem téveszthető határozott döntésünket igazolja, az Isten adta Nép által megtapasztalva és már az éppen akkori hitelesítésükkel, érezhetjük, hogy bár nincs racionálisan jó érzékünk, azért a kitűnő megajálottal is meg tudjuk csinálni, most is a saját életminőségünknek megfelelően, számunkra is lehetséges, a tehetségünkből eredő és az oktathatóságot is hitelesítő Isten adta Nép által, az elért sikereinknek megfelelő összegű pénzt is teremtenünk,

s nekünk ez igazolja, hogy nem tűnik el senkinek a hatására, inkább betudjuk oda, hogy amit hoztunk generációsan azt nem válogathatjuk meg, viszont nem is tűntetheti el az addigra már meglévő önismeretünket se nyomtalanul, telejsítettek amire képesek voltunk, a jóhoz és széphez magunk szerint adtunk, megdolgoztunk érte, nem ártva se bántva éltünk, hát megjött ahhoz is az eszünk, hogy magunkra is jól vigyázzunk, megtartjuk hát, a sok nehézben megéltek által, a már számunkra igazoltan jelen lévő önbecsülésünket, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami védjegy, 2010. év óta van a nevemen, kérem tartsa tiszteletben,

2025.01.20. ah, persze, szerintem, ha már csupán csak egy az ügy és csupán az a fontos, s láhatóan és hallhatóan, már csupán saját maga mellett áll ki, a saját szavazóinak a jólétéért küzd, ah, akkor ugyan ki tudna kiállni, a Hazánkért mint, az Isten adta Népért, a jó minőségben élhető életünkért, ki miben érintett, mi is itt vagyunk és gondolkodva élünk, hiszen emberségesen és szakmailag ott tartottunk, hogy a következőknek annyit már tudtunk adni, hogy a saját talpainkon megállva,

már talaj legyen a következőknek a talpuk alatt, mint a saját sorsuknak, az általuk való és szerintük teljesítéséhez, az az amit elértünk addigra, akik vagyunk sokfélék, nem egy kulturába születtünk bele, se nem egyforma az életkorunk szerinti teljesítésünk sem, s nem tudjuk egyszerre emelni a lábunkat se, mert nem az a hivatásunk nekünk, nagyon különbözően gondolkodunk és szeretnénk megélni a saját sorsunkat és megtartani azt, amit egészen a győzelmüig úgy gondoltuk, hogy az a dolgunk magunkért és a családunkért, nem ártottunk,

ah, sem nem bántottunk, csupán nem kirüresedni se leépülni, inkább ahogy azt az életünk során
itt – ott már megélhettünk, megszoktuk azt amit elétünk, a magunkénak tudtuk, hiszen gondolkodva fejlődtünk és haladni ahogy akkor éppen lehetett, az önmagunk fejlődésére is adtunk, volt emberséges és szakmai akaratunk, s azt amit elértünk mielőtt hatalomra kerültek volna, azt megtartani igyekszünk, viszont nem kedvez ahhoz már évek óta semmi sem nekünk,

ah, ha elfeledkeztek volna róla, hogy mindannyian az Isten teremtményei vagyunk, akkor majd valószínűleg eszükbe jut, ha a saját családjukban kapják meg a kritikát azért, hiszen gondolom, és bocsánatot is kérek érte, tán ott is a saját sorsukat élnék meg és mást és mást, személy szerint, ha nem vigyáznak ránk az Isten adta Népre, akire viszont akkora terheket raknak, hogy nem győzzük szedni a lábankat, már akik még vagy már,

tán, estleg újra átélve azt, ah, éppen nincsenek soron és nem vonszolják, a különböző sérüléseik, vagy a kivűlről is ható, lelki hatások által közülünk magukat, mindenkinek más a sorsa, s nem tudjuk, hiába várnák el, az emberismeretnek a hiánya, nem adja meg a tudás helyett ugyanazt a szintet, egy az Isten adta Nép sokaságának, egy időben megoldani azt sem lehet,

mert más tehetséget hoztunk és mésképp tudnánk azt a hivatásunknak már betudni, ki rövidebb idő alatt juthat el, a legfelsőbb szintjére, amit a belső kontrollja számára, általa betarthatónak és számára és a családjára hatással, azt akkor éppen jónak tartja, s tart már ott, hogy teljesíteni képes,

ki meg nem tartja fontosnak, saját maga számára lelkes – szíves énjének az egyre erősödő hatásait, inkább a könnyebbnek tűnőt választja, s mivel nem tudja még azt értelmezni, hogy miért kapja az ismétléseket megint és újra, tán nincs is igénye arra, hogy amit kihall és már átlátja, azt megtanulhatná, a tenyereinek a vonalai által, amit az oktatásomkor azokat, saját maga által be is tudja igazolni, a családja vonatkozásában is, nem csupán számára, lenne most már azt fontos betartania, s rögvest bocsánatot is kérek, azért amiért, szeretném,

ha bekerülne a köztudatba, azáltal, hogy oktatnám, mint a családokra hatással lévő rajzoltatokat, hiszen megtaláltam a tenyereknek az olvasása közben, s már több mint tíz éve annak is, hogy egy napon egy ritmusban oktathatóra meg is rajzoltam, hiszen most nehéz betartani azt amit elvárnak, mert nem lehet tudni, hogy mennyire és miben változott azóta, amióta az a köztudatba egyáltalán bekerült volna, hogy mit kell betartanunk, ha nem akarjuk, hogy ki legyünk téve annak,

hogy egy szóval, vagy bármivel az éppen aktuális elvárásoktól azt sem tudjuk mennyi az, amennyit elvárnának, hiszen nincs az sem közre adva, hogy az hol érint bennünket azáltal ahova be vagyunk talán mostanra sorolva, van- e még személy szerinti, ami egyenként értint bennünket és nagyon különböző módokon és időben, azt úgy tartsuk be, ahogy éppen ki sem mondják, viszont elvárják most, legyen módunk és lehetőségünk is, hogy tudjunk arra is figyelni, ah, meg is tudjuk tartani azt, amit a sorsunkban betarthatóan eltértünk eddig, s saját magunknak se ártsunk azzal,

ah, ha addig vagyunk szó nélküli helyzetekbe sorolva, amíg el nem megy a hangunk, vagy amíg ki nem mondujuk azt és úgy, ahogy azt sem gondoltuk volna, hiszen bennünket nem tájékoztatnak, hogy már összejött úgy is, az elvárás, a különböző hatások által, ami nem volt a sajátunk, távol volt addig tőlünk, van egy emberséges belső kontrollunk, ami a lelkes – szíves oldalunkat megtartó belső kontroll, ami az emberséges és vagy a szakmai,

ah, vagy mind a kettő hasonló szintjét adja számunkra, ami azáltal az ahhoz megfelelő, életminőségüket is számunkra és értünk, egyedül nekünk teljesíteni hagyja, az egészséges egyensúlyunkat amennyire lehet nekünk és csupán általunk, az Isten adta Népnek, mint a saját Hazánknak, egyenként is betarhatóan, még tán biztosítani tudjuk, a belső kontrollunk általi, lelkes – szíves oldalunkhoz adva, hiszen hiába várják el tőlünk, azt,

hogy hozzáértően, üzeleteljünk, ha nincs meg bennünk ahhoz a tudás, se nem adtak tanulási se fejlődési lehetőséget ahhoz számunkra, mivel korosodók vagyunk, már nem számítunk már tán sehova, csak úgy le lettünk tudva, nem számítunk bele a jó számaikba, a megélhetésünkhöz, a nyugdíjunk általi ellátásunk közben nem lett biztosítva, nekem most lett annyi nyugdíjam, hogy nem érte el a 88 ezer fonintot,

nem nyafogásra álltam, inkább feltaláltam és azóta, bár nagyon kevesen igénylik, azért mindig van egy valaki, aki arra már igényes és jelentkezik az oktatásomra, igen tudomásul vettem, nem álltam be a nemlétező sorba, hát ne várjam, azt, hogy abban az életminőségben tudom eltartani magam, amit addigra elértem és már megérdemlem, nem bánkódom, hogy nem számítok, ah, most is, csupán leírom, amikor megéreztem az életem során a hatalomnak az árnyékát, hármat léptem hátra és azonnal, nem volt azzal dolgom nekem, hiszen az embereknek a segítőjének szült az anyám engem,

mondta egy nemzetközi táborban egy ahhoz kitűnően értő, amihez társult, az 1999. évben, hogy egy egyetemre ahol arra volt igény, mehívtak és oktathattam, ahol azzal párhuzamosan egy
nemzetközi akadémián, az akkor ott kitűnő előadókat meg is hallgathattam, s az általuk megajánlott kitűnő nemzetközi és magyaroszági diplomát, amikor annak is eljött az ideje, nagy tisztelettel, a magam módján, s szóban is megköszöntem,

hát amit Kára néni a tenyereimet leolvasva mondott, a sok negatívat átéléseket követően, az már be is bizonyosodott azóta, hogy igazat szólt ő akkor, sokat adott azzal nekem, azóta az is bebizonyosodott, hogy az online világában sok országban ismerték meg az akkori tudásomat és tanulták meg tőlem néhányan, mert akkor még megvolt a nevemre szóló és julamami védjegyes skype, aminek a használatára, sok évvel ezelőtt,

Ausztráliából hívott meg egy akkor ott élő, hazánkbéli hölgy, annak a használatára és vált az évekig a magam eltartásához adta a pénzbevételt számomra, movel több országból a szolgáltatásomra és oktatásomra bejelentkezőknél használhattam, a racionális oldalamat gyakorolhattam álta és pénzt kereshettem általa, nehéz lenne lemondanom róla, azon sokáig igyekeztem, hogy kapjam vissza, a skype szolgáltatást a saját nevemre visszaírva, eddig nem sikerült megoldanom, időnként még igyekszem felvenni a kapcsolatot a skype szolgáltatással, ah, nem állnak szóba velem azóta sem,

úgy tűnik, mintha még használatban lenne a skype, amihez a julamai oda van írva, viszont sajnos nem általam van használva, így elestem a lehetőségétől annak, hogy a skype által megtaláljanak azokból az országokból, ahol akkor már szolgáltathattam, a házánkbéli, kint élő hölgynek, az Ausztráliából való meghívásával, részemre adott lehetőséggel most, is már, a feltaláltam által is, tudnék pénzkeresni valószínűleg, a már vagy még egyenlőre, nem nekem szolgáltató skype által,

ah, persze csupán a tapasztalt tudásomra hivatkozva írom ide, ah, ha bárkinek a sorsába, azért mert lehet belenyúlnak, akik azt úgy gondolják, hogy megtehetik, nincs tapasztalatom abban, hogy nem hatna az vissza ugyanúgy, ne élnék meg azt hasonlóképpen, azt amit tudatosan tőlük elvettek, ah, gondolkodtak-e arról, hogy mi lehet annak a következtében, azzal az emberrel,

aki elérte a sikerét és csupán a saját emberei és szakmai tudása által, ah, gondoltak- e arra, hogy vissza adják azt, ami veszteséget azzal okozhattak, hiszen azoknak az embereknek, a sorsukat megrekesztették azáltal, sajnos velem is megtörtént, várakozom a semmire, hiszen már azt sem tudják, akiknek a sok országban szolgáltattam, hogy feltaláltam valamit, ami nagy hasznára lehet minden gondolkodó arra már igényes embernek, ha megtanulná azt, s egyenlőre, mástól nem csupán tőlem,

bár azt amit a Klára nevű nagytudásu hölgy mondott, akkor még nem tudhattam, hogy igazat szólt-e, hiszen egy napos volt a papírforma, arról, hogy elvégeztem a tenyérelemzést,

s lám megint jön az ismétlésem, bocsánatot is kérek, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami védjegy 2010. év óta van a nevemen, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm,

2025.01.19. ah, csupán szerintem, hát nem mondhatja meg, hogy ne tovább mert kipusztulunk, mint nyáron a hóvirág, nem szólhat oda már senki, aki azt és annak a következményeit, fel tudná vállalni, hogy csupán együttérzésből tán, nem szóltak időben, hogy azt már nem, hogy ne rohanjon annyira gyorsan, hogy tán önmagáért is figyeljen a lóhátra terevezett magasságokra, ha másoknak a tudása által, vagy a rábeszélésével, az számára emberileg még nem meglévő, de másoktól elvárt, összetettekből eredő lelkierejével kerülhetne, csak fel oda, mert nincs ahhoz még sajátja,

ha önzésből, csak magukért, úgy tolnák fel a ló hátára, még ha nyereg helyett, akár trónszerűt is rakatott volna számára oda, ah, az nagy valószínüséggel, hogy ott egyedül utána, meg is tudjon ülni, ah, hát, tán, nem lenne még elérhető most sem számára, bocsánatot is kérek, csak a tapasztalt tudásomnak a védelmére kelve, az emberismeret már nem hiányozhatna senkinél se, ha azt a hatalmi álmát, célozta volna meg, ahol az ahhoz meglévő tudás és az önmagához mért, nem létező, emberséges hozzáállása nélkül, persze csupán szerintem, most már nem megy, azt modták nagyon sokan és sok éven keresztül,

akkor még az lehetséges volt, a hétköznapokban is ismert módon, hogy a tudás hatalom, azt nem tudom, hogy akkor ki mit érthetett mögötte, hiszen rábízták azt az emberekre, viszont most az emberséges tartáshoz és méltósághoz, ah, most már megfelelő emberséges és szakmai tudásra is szükség van, anélkül a jó és szép minőséget advni már nem lehet, a megfelelő helyekre megfelelően tudással és az azon a szinten lévő emberségesek nélkül, most már az Isten adta Népnek, mivel már nem számítanak bele, a jóba és a szépbe, hát mivel nem rájuk szavatunk, se magunkhoz nem mérhetjük, sen az eddigi teljesítésünkhöz, mert azt is tapasztaltam évekkel ezelőtt, hogy vannak akik abban vállalkoznak tán, hogy hitelesítőknek mondják magukat, aztán ha belugranál, tán azonnal, vagy később már el is veszítheted, azt amit meg vagy feltaláltál és az évek során, eljutottál oda, hogy hitelessé tette a tömegnek tudhatóan sok ember, akivel az ügyben a jó minőségű munkád, a tehetséged, vagy a hivatásod által, addig találkoztál, azt ah,

ah, tán, magadhoz mérhetően önismereted is lehetne, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, az oktatásomnak az elnevezése, bár nem ad végzettséget, viszont az annak megfelelően, hogy azt elvégezte, az oklevelet kiadom érte, régebben, tán huszon éve ez nem így ment, volt ahol elfogadták az általam kiadott oklevelet, ugyan azt nekem nem árulták el, de az is lehet, hogy az akkor végzettségnek számított, az általam kiadott oklevelekkel jelentkezőket, akár gyermekintézményekben is felvették akkor, ezt az elmondásuk alapján, tőlük tudom,

ah, jobb ha, bocsánatot is kérek, most rögvest, azt a, onnan ahonnan elindult, ugyan mekkorát ugrott fölfele, vagy ki tette azt vele, hogy annyira önmaga fölé, hozzá képest nagyon magas szintre iskoláztatta be, meddig futott, hova szaladt, önmagához képest és csupán saját magáért, mi mindennel lelkesítette, s önmagukhoz képest és helyette ej, mit meg nem álmodtak sokak, annyian voltak ott, akkor a lelkesítéseinek a hiszékenységet árasztó hullámainak a következtében, akár a családjukban is vita tárgya lehetett akkor az, annyira hitték amit mond, hogy már szinte láthatóvá vált előttük, biztosak voltak abban, hogy róluk is szól az, s a rajongóknak a sokasága álmában,

ah, tán a hiszékeny emberek sokasága, a csupán neki és a sajátjainak, a luxuséletvitelébe már önmagát is beleálmodva, tán sokan megálmodták önmagukról, ugyanazt, amit azóta, hogy ne tévedjen senki, már nagyon látványossá téve is csupán saját magáért és a sajátjaiért fogalmazott meg, megszokták, hogy mást mond majd helyette, azt gondoltán tán, hogy nem komolyan beszél, csak a lelkesítés miatt fogalmazza azt és úgy, hiszen annyira meg lett erősítve a sokaság által, hogy az Euróapi Parlament átlal átlátható számok, megfelelnek az elvárásoknak, azt tán nem vették még észre, hogy mostanra azok, a jóban és a szépben, már csak róla szólnak,

s csak kevesen tudják tán még lefordítani, hogy van aki a racionálisban hozza a tehetségét, s vagyunk, akik még csupán, a lelkes – szíves, oldalunkat ismerjük és nem mindannyiunknak lesz lehetősége azáltal kiemelkednie sem, hiába a sajátja az, ha emberileg nem elég erős még ahhoz, hogy az azzal járó mindenfélébe ne sérüljön bele, s mivel sokan, bár nem törődtek a saját fejlődésükkel, azért elvárnák, azután majd, azt amit hallottak a számukra egyáltalán nem, az életszerűben megfogalmazva, hát várnak arra, hogy majd feltálalják számukra és válogathatjak a jóban és szépben, azt várják, hogy megéljék maguk is azáltal,

amit ők hallottak azokból ki, bár még lehet, hogy eddig csak megmondókat olvastak és osztottak meg, ami nem a saját kútfőjükből való, hanem az abban tehetségesek által lett megalkotva, a saját sorsukat is abban a megálmodott jólétben szeretnék megélni, csinálja már meg valaki helyettük, ah, egyszerű is lehetne és hétköznapi szinten is megélhető, ha ismernék a sorsukat és a generációs feladataikat, s nem hagynák hátra a következőknek azt, ami akkor már, vagy megoldható számukra vagy nem, viszont teherként nyomja majd a vállaikat, akár nyugodtan is álmodozhatnak, várva, hogy meg valósíthassák az álmaikat, feltételezik, hogy számukra is hagynak helyet, aztán felébrednek egyszer csak és rájönnek, még nem csinálták meg a saját sorsukat,

ah, szerintem, a tapasztalatom szerint, a mostban vagyunk, tanulni nem késő és nem szégyen az semmiképpen sem, a nekik is megjáró túlzásokban, akár ki is viribülve a fölöslegesnek bizonyul bármi, tán azt majd, elpocsékolva is megélheti, hiszen a hallottak alapján, szerinte, nem vonhatja már felelősségre azért őt sem, tán senki se, persze csupán szerintem, ha lefordítom a saját megtapasztaltjaimra, ez csupán annyi, amit szabad neki, azt jó ha tudja mindenki,

hogy csak neki szabad és csak róla szól az, hiszen nagyon sok oldalas lehet az és szorgalmas annak a megálmodója, tán létezik a luxus bakkancslista, ami felemeli a többiek fölé és azt már kihallhatóan, benne van az elmodottakban, akár naponta, tapasztalatom szerint, ah persze csupán szerintem, a legmagasabb szintjükre elérhetnek és sokan, viszont azt tudniuk lenne fontos, hogy előtte szükséges lenne megtanulni, úgy gazdálkodni azzal amiért megdolgozott, hogy az elvégzett munkáját meg tudja becsülni vele, mert nem mindenki hozta tehetségként azt, hogy amit megteremtett nem költi el, arra ami a szemének szájának kiszolgálója lenne, hanem megtanulja megtakarítani,

hogy akkor is képes legyen megélni, ha a meggondolatlanul döntene és mivel nem volt kedve, na meg minek tanult volna, ha senki sem várta azt el tőle, hogy mutassa be azt, miben fejlődött fel ara a szintre, amit ő maga teremtett egyedül meg, így miért csodálkozna bárki, hogy már nem számít más csupán saját maga, hiszen azt is megfogalmazza akár naponta, hogy bármiből és bármikor saját magát kiszolgálhatja, mintha az volna már mint minden a sajátja, miért érdekelné az, hogy másoknak az benne van a sorsában, hogy alapot adtak a következőknek, ha a döntésével azt kihúzza alóluk, megrogyhat minden addigi teljesítésük, amitől jól érezték magukat, mert gondolkodva gondoskódókként cselekedtek, ha meg nem is gazdagodtak, hát ott volt a tehetségükkel hozott,

amiben otthon voltak, amiért minden napért hálásak voltak, amiért akkor élni érdemes volt számukra, az emberi értékekeinket ha nem becsülnénk meg magunkban, akkor ugyan, hogyan tudnánk tisztelni és elfogadóan szeretni, azt amit számunkra lehet, magunkhoz képest, előlről kezdve, akár minden napot, hogy fejlődésben legyünk és maradjunk, a saját talpainkon, nem mások megteremtettjeiben bővelkedve, hanem csupán a saját sorsunkat teljesítve és önmagunkhoz képest, csupán szerintem, kellemes napot kívánok, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. év óta van a nevemen, kérem tartsa tiszteletben,

2025.01.18. a saját sorsomhoz beérve is, hosszú és tartalmas volt az eddigi út, amit a nehézben, végig is járhattam, s amik közben adódtak a magam módján, szerintem az akkori jónak látott döntéseimmel, meg is oldottam, hiszen közben már megtanultam az életemet úgy élni, hogy se ne ártsak, se meg ne bántsam azokat, akik még csupán a saját igazságukat keresték és azóta is az álamikat kergetik még ahhoz valószínüleg, viszont azt is megtapasztaltam, hogy magamra is jól vigyázzak, beláttam, hogy jobb ha, nem tartozom se ide, sem oda, tartozom a hozzám bejelentkező és meg is érkezőhöz és akkor éppen oda,

ah, hiszen az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó a nagyon sok ember által igenlő lett azóta már, viszont maradt továbbra is úgy, hogy ne kelljen senkinek sem felvállalnia, hogy a saját hasznát nézve csupán, be is határolt engem és végleg, aki ismer, tudja, elmegyek a falig és azt is sokszor teszem meg ha szükséges a megoldáshoz, ott is elmentem és láttam a végkifejletet, volt aki az elérhetőségét még felvállalt és beszéltünk arról, hogy valamikor volt ott egy valamiknek nevezett amit valamiért azzal igazoltak akkor, később meg nem mindenki ment utána az interneten annyiféle képpen, ahogy én azt már a saját kínlódásaimmal sokszor végig is jártam, s megtaláltam a megoldásokat, ahhoz amire akkor volt szükségem, mindenhol található volt egy emberséges, hála az Istennnek,

azt, hogy nem oktattam még senkit sem, a feltaláltamnak a mások szerinti oktatására, valószínűleg nem tudja azt más, csupán én magam az Heringes Árpádné prevenciós, egyéni vállalkozóként, általam oktatható és szerintem fogalmazom meg azt, hogy ne legyek kitéve a szélhámosoknak, ne könnyítsem meg a dolgukat, hogy mindenféle módon be tudjanak bújni a tehetségemet a magukénak tudva, ah, tán, feltalált tudásomat teljesen nyugodtan lemásolni igyekezni, vagy engedélyt kaptak tán arra, hogy a győzelmük okán és miatt, akár hamiskodhatnak is, igen tudom, sok oldalat gyártottam le, eddig hagyták úgy egy hete, hogy észleltem, nem működnek az oldalaim, ahogy addig most nem tudok írni oda, vagy mivel én pénzhiányos lettem, azt kapom amit adtam, nincs okom mást mondani, mint hoy köszönöm a megoldásokat, mivel itt most már csak a pénz beszél,

az Isten adta Népet, meg már nem jegyzik sehol sem, hát itt már nincs gondolkodva gondoskodó döntés, hát a megfelelő mennyiségű pénz nélkül, semmit sem lehet megoldani, maradt jó ideig az ingyenes lehetőség, aminek az árát most leengedték, viszont minden oldalra ki kell külön fizetni, ami az én esetemben egy vagyont jelentene, hiszen alamizsnára lett emelve, a nyúgdíjamnak az összege, a mostani emeléssel, tán nem mérték fel előtte, saját magukon, hogy mit is jelent ez nekünk, akik nem rájuk szavaztunk, hát most addig is nyugodt lehetek, mert eltartanak engem, s már nem fáj, hogy eddig nem tudtam megoldani az eltartásomat,

viszont nyilvánvaló, hogy nem fogom feladni, megtartom az emberséges és szakmai szinten elért, nekem megjáró, emberi méltóságomat, a feltaláltamnak az eladásáról szóló megfogalmazásaimat, igyekszem bevinni a köztudatba, azáltal biztosítom magamnak majd az eltartásomat, hogy az emberséges és szakmai tudásom általi tartásom maradjon a helyén, hiszen megcsináltam, eljutottam oda amiről én nem álmodtam, inkább megdolgoztam mindenért és az tartást adott nekem emberileg, hogy a sorsomat a generációs feladataimat megoldva, az már hányszor volt általam újra és megint alkalmazkodva, ahhoz, hogy most az emberei méltóságot megtartó lehetőségek,

sokunkkal elért életminőségünk, már eltűnt odalett, a sokszorosan és szinte naponta, megváltoztatott, akár az ellenkezőjére is fordított döntéseik által odalettek, nagy valószínűség szerint, hirtelen döntések ezek, vagy ha az álmaikat követik, akkor hagyjátok nyugodtan kipihenni őket, hátha mások lesznek az álmaiknak a hatásai, az Isten adta Népre, mint a saját Hazánkra, most, az Isten adta Nép életéből, mint a tartását megtartó erőt adó róluk szóló döntések, már hiányoznak,

én Heringes Árpádné prevenciós, Általános műveltséget nyújtó Tenyérolvasó és oktató, ezt is magam oldom meg, oktatni és azáltal szolgáltatni, amit most éppen már nem enged meg a facebook, Meta, az ingyenesben, hol van ebben az emberies, amikor a rengeteg sok mindent olvasták a facebookon, mert naponta feltettem, az nem volt gond, hiszen valószínűleg gazdagította őket az is,

mert hogy engem nem az látszik már, az a fajta ellehetetlenítés, gondolom nem csupán nekem szól, a következményeként még ki tudja mit fognak kitalálni és mivel a fordításokkal nem megy át a valóság, miért is vesződnének vele, hiszen tán ők nem így bánnak az Isten adta Népükkel, nem csupán engem érint ez, mivel nem kerülhetett be a feltaláltam a köztudatba, mert nem álltam be, a számomra ott sem létőző sorba, számomra a megérdemeltem szerinti jó életminőséget nem nyújtja, mivel, akkor elfogadták és jó volt számukra az, hogy ingyen kapják, tán most is elgondolkodhatnának rajta, ha csupán annyit kapnék vissza amit felraktam, hát az életkorom már 73. van, s csupán addig fogadnám el ingyen, amíg meg nem teremtettem a lehetőségem a saját magamnak az eltartására, mert megtartanám akkor is az emberséges méltóságomat, a tehetségem által nyújtott minőséget, ami nyújtható, csak általam az Isten adta Néphez tartozóként, általuk már sok éve, hitelesített, jó minőséget adja, hát a legetőségeim most a mai nappal, lehetetlenítettek el engem, úgy, hogy, most ott tartok,

hogy az eddig, számomra is ingyenes lehetőséget használva, a facebook, a Meta, annyi szerkeszthető felületet sem ad, gondolom, nem csupán nekem nem ad, mivel most érett be az első szakmám arra, hogy gyorsan gépelek és ha netán elütöm, nem adja meg a lehetőséget a javításra, többszőri kattintás után ad, számomra csupán résnyit, ahol nem látom, hogy hogyan tudnék hozzáférni, szerkeszthető felülethez, hogy kijavítsam azt amit tán elírtam, vagy még írnék hozzá, nem tudom kinek a hatásköre az, viszont nincs is közöm ahhoz, hogy ki mennyire csak az elvárásoknak a betartására figyelve dönti ezt el,

hogy az ingyenesek ne tudják használni az eddig ott lévő oldalaikat, mert megfizethetetlen lenne, így hát, az oldalaim szerintem, nem élnek, akkor legalább adják meg a lehetőségét annak, hogy ne tudják ellopni és a maguk hasznára fordítani, mndazt, amit én magam találtam fel és írtam és 600 db nál több videóm is fent van az olalaimon, van-e mindenhez döntési lehetőségük, vagy adják vissza mindet és teszem el én magam Heringes Árpádné prevenciós, úgy, hogy legalább megmaradjon örögségként a következőknek, itt ebben a helyzetben, tehát, ha szerintem nem tudok élni a facebook által most ingeyenesen adott lehetőséggel, hát, a számomra nem használható oldalaimat, kapjam maradéktalanul vissza, ha lehet egy csomagban, amit azután is tudok használni majd, valahol máshol, ha már el tudom tartani magamat, mindezt vállalják át a saját költségük legyen,

mert ugyan ki garantálná azt, hogy a mondjuk egyszerű emberként azt az életművemnek tartok, nem lophatják el és nem hamisítják meg, akkor ezt aki ért hozzá minek nevezi, az Európai Parlament erre nem gondolt valószínűleg, hogy ez, hogyan hat ránk és mi lesz a következménye az Isten adta Népre, minta a nem rájuk szavazókra,

valóban azt is felvállalja az Európai Parlament és nem hoz rá döntést értünk az Isten adta Népért, hogy velünk mit tesz, ah, egy hirtelen döntése a hatalmasoknak, nem csupán magamért írom ezt, aki ismer tudja, se nem adnak a megélhetésemhez elég nyugdíjat, s akkor mint egyéni vállalkozó nyugdíjasok közé sorolt, már nem is vagyok jelen tán a Hazánkban, nem számítok bele a statisztikájukba, hogy dicsekedni tudjanak vele, hogy mennyire jól megy itt és mindenki,a megteremtettjének megfelelően, jó életminőségben él, a számaik gondolom, rendben vannak, hát akkor mi van, ha azt ami nem jó számokat mutat eltüntetik, mint ez is jó példája annak, akkor mi lesz itt, az Isten adta Néppel, ha még hozzáértők és emberséges kontroll nélkül, fokozódik ez, ah, na meg most rögvest bocsánatot is kérek,

eddig tartott számomra, nem vártam, hogy akad valaki aki a facebook által, megköszöni, viszont azt sem, hogy az a sok év, amikor felraktam több mint 600 videómat, hiába volt rajtuk a julamami védjegy, az húzgálhatta és már azóta, tán hamisíthatta is aki akarta, senki nem mondta azt, hogy mész innen, teszed le, nem veheted el mert nem a te alkotásod, nem intézheted úgy, hogy ne másoljad a saját neved alá és van ha van is annak módja, hogy áthiteltelenítsed a hangodra, akkor se tegyed, mivel senki sem tud értünk tenni, mert mindent egy kézben tart és már csupán egy valaki, hinnye már, hát csoda, ha az emberlánya kimondja, azt,

amit ha elhallgatna bele is betegedhetne, hát nem vagyok én a saját ellenségem, hiszen látható, hogy mi következhet, ha nem állítják meg ezt, amiről azt sem tudja aki csinálja, hogy honnan és kitől eredhet, csupán másolja, na meg azt sem, hogy hova viheti el az Isten adta Népet, állj meg ne tovább, már túl van a túlon, ha mi nem tudjuk eltartani magunkat, én Heringes Árpádné 36 évet és még hónapokat, adtam bele a közösbe, na és ki tudja miért azokat az éveket nem számították bele a nyugdíjamba, ahol jobb összegek voltak ezeknél,

nem azért gyakoroltuk és gyakoroljuk a tehetségünkből lett hivatásunkat, hogy nyugodtan ellophassák az alkotásainkat, vagy csaupán simán magukénak mondják, hiszen van ahhoz is lehetőségük, elfogadták azokat a kiváltságokat, mert a hiányzó tudást a még fel nem ismert tehetségük általit, nincs kedvük pótólni tán, persze csupán szerintem és rögvest bocsánatot is kérek azért, hogy segíteni igyekszem magamon, hogy az Isten is megsegítsen mód a jelenben és a jövőben is beválljon,

az írásaimat is olvasták ott a facebook, Meta által eddig elviselt ingyenesen fentlévő oldalaimon, az is lehet, hogy jól jött az mert onnan meríthették tán arra a saját tudásuk hiányát pótolva, amit most már a sajátjuknak betudtak és számukra látható, összefüggéseket adtak, s azóta is, igen jól profitálhatnak általa, persze bocsánatot is kérek, minden leírt szavamért és azért is, amit kimondtam és addig ki is fogok mondani, amikor egyedül vagyok, amíg a tehetségem által lett hivatásomat nem tudom úgy gyakorolni, hogy azáltal, már érdemben el tudjam tartani magamat, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért, nyugdíjasként egyéni vállalkozó, s akkor kritizáljál,

tán magad is kimondanád azt is, amit nem is gondoltál, hogy összejött benned, ha ennyi évet eltöltöttél volna, a szint alattiban, a semmire várakoztatásnak a fondolatos kapzsik által kitaláltjainak a hatásai alatt, sanyargatva az elért szinted alatt, győz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék sem veled, sem ellened, viszont melletted sem,

jönnek a furcsa hívások, néhány mondat el is hangzik, jó ha tudod, hogy én tudom, nem azért hívsz amit akkor mondasz, ha másnap már ebben a helyzetben vagyok, a lényeges és fontos az, hogy minden körülmények között emberséges maradj, nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az éppen engem megtiszelő bejelentkezőhöz és meg is érkezőhöz és akkor éppen oda, a bejelentkezéshez, elérhető vagyok, hétköznapokon 10.00 és 12.00 óra között, ha észlelem a hívásodat, egyet rád is csörgök, ha még akkor is van kedved hozzá, hívjál fel nyugodtan, hiszen jeleztem, hogy akkor már van időm, akkor arra a hívásra, ha már van rá igényed és elhatároztad, hogy megtanulod tőlem, mert hitelesítette az Isten adta Népből a sokaság, akik, a személyes találkozásukkal megtiszteltek, a bejelentkezük után a megbeszélt időre, meg is érkeztek,

ha megjön a jó idő és le lehet ülni oda, ahol már az elmúlt évben találkoztam több emberrel és ültünk egymással szemben, közben jöttek mentek az emberek mellettünk élték ők is a hétköznapi életüket, feltaláltam, megrajzoltam, jó minőségben oktatható általam, amit egyenlőre mástól megtanulni nem lehet, hiszen még nem adtam el, hogy utána aztán már az vigyázzon rá,

aki azt megvette és addig elérhető leszek, ha van igénye és arra utána is élhet azzal, fel – fel kérve általa, akár az azokat meg is ismétlő oktatásomra igényt tart, vagy arra is lesz igénye, hogy amit azóta fejlődtem, megint át tudjam adni, az emberséges és értő, s erre a csupán általam átadható tudásra, már igényes emberek jelentkeznek be, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért nyugdíjaként egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. év óta a julamami védjegy a nevemen van, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm,

2025.01.17. ah, szerintem, van a sors és a generációs feladat, mindenkinél más időben és másképp élhető az meg, hiábavalóság az irigység, hiszen ha ismernéd a saját vonalaidnak a jeletését, boldogulni is tanulhatnál most, s nem másokat utánozva élnéd az életedet, s várnád, hogy neked is valósítsák meg úgy, ahogy azt mint látod, önmagukért megtették, az egyes embereknek a jólétéről és a számára megélhető életminőségéről is szól, az idén már mindenben megtalálja, a számára látható lehetőségét, persze csupán szerintem,

aki azon a szinten már otthon van, persze csupán szerintem, a családokban is azért különbözünk egymástól és a sorsunkban is mást hoztunk, mint a többiek, hogy lelkesen – szívesen valósítsuk azt meg, úgy igyekezzünk, azon legyünk, ne gátoljuk vele a többieket, a 30 év alatt, az elém nyújtott, általam olvashatóan nyitott, tömegnek számítóan sok, engem a bejelentkezve megérkező emereknek a tenyereiknek, a leolvasása általi tapasztalatom az, köszönöm nekik,

s lett évek után lehetőségem, hogy egy napon egy ritmusban rajzoljam meg, az azóta is, jól oktatható, az arra igényesek számára, ah, lehet gátakat mások elé vetni, vagy megpróbálni, a saját dolgaikkal a többieknek a figyelmét elterelni, viszont az is lehet ám, hogy csupán saját magunk által megvalósíthatókkal kellene foglalkozni, hiszen szerintem, jól és kitűnően csupán azt tudjuk megvalósítani, tanulásról nem lehet lekésni, sem az életkor, se az életének a szintje, nem gátolhat abban senkit sem, mert, ha elvenni szándékoznak, a gyermekeknek, a fiataloknak, a felnőtteknek a tanuláshoz való jogát és nem adják meg, most az egyenként, számukra legjobb a lehetőségeiket sem, remélhetőleg, majd lesznek akik grátisz megadják azt, az információt úgy, hogy eljut az Isten adta Néphez, sokan várunk arra, hogy az Európai Parlament döntése által, legyen jó életminőségünk, s általa legen eldöntve, hogy minden oda tartozó országnak járjanak, ugyanazok a jogok és figyeljenek arra, hogy ne legyen az alatt szint alatt az itt élő Isten adta Népnek az életminősége, ahol adhatnának lehetőséget arra is, hogy ugyan más formában tanulhatnának az itt élő emberek és gyermekeik és lehet,

hogy nem ad papírforma szerinti végzettséget, viszont igazolni tudná azt, hogy nem hagyják leépülni, a szintje alá kerülve élni, az Isten adta Népet itt, ha nincs aki itt tenni tudna azért, mert az látszik, hogy akik megtehetnék azt, ah, tán behatárolják őket és nem engedik meg, hogy kilássanak és rálássanak a többi országnak a működésére, legalább az a fajta tudás, azért még és azután már, ott lehetne a családoknál és személy szerint az arra igényeseknél, hiszen itt tán divatossá szeretnék tenni, hogy csak magukkal foglalkozzanak az emberek, az emberek nem önzésre, hanem elsősorban a saját sorsuknak a teljesítésére születtek, viszont ahhoz,

hogy jól érezzék magukat a hétköznapi életükben, nem lenne helyes, s nem tudnának a jó életminőségükben jól megérdemelt szintjükön élni, amikor azt látják, hogy sokaknak nincs meg a saját sorsához az életminősége sem, ha meg is csinálta már, most itt van ami gátolja annak a megélésében, a jóhoz és széphez való jogunkat ugyan hol kereshetjük meg, hogy kinek lehet jó és szép életminősége, azt ugyan kik határozzák meg, nem gondolnak arra, hogy az Isten adta Népnek is van saját magáért teljesítendő sorsa, van az önbecsülésének a megtartására is igénye, hogy generációsan alapot adjanak azzal, a következő generációnak és úgy tovább és tovább és tovább, a tanulás nem szégyen, s nem lehet késő, hiszen az idén, ha nincs meg a tudás ahhoz amit megugrottak, bizonyára nagyon igyekezni fognak, bepótolni azt, mert a látszat mögé bújni az idén már nem tudnak, s valószínűbb az, hogy a hajlításokról is le kell szokjanak,

mert jönnek a kérdések, a családjukon belül is, s legalább, meg kellene keresniük a szülőknek, az ahhoz megfelelő kommunikációt, hiszen jönnek a feladataik, ami adja, hogy át szükséges beszélniük, az addig megoldatlanul maradtakat, bocsánatot is kérek és rögvest, hiszen, nap mint nap a hiteles valósággal találkozunk, Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, oktató, prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy, 2010. év óta van a nevemen, kérem tartsa tiszteletben,

2025.01.16. ah, csupán szerintem, ugyan felfogta-e aki, ezt mindenre és akik belemennek mindenkire szabta, mert tán el sem jutott odáig, hogy az emberséges határai nélkül, csak körbe – körbe pörög, ah, hiszen hiába a nagy másoktól össze ollózottan a magáénak mutatatott és plagizáltak általi, maga szerint szabadon választott és változtatott elmélkedése, ha a gyakorlatban nem működik az jól,

mert ott van az embernek az érintettsége és minden hathat mindenre, s amikor már valamiféle, vagy a megsokszorozottnak a sokféle módján, egyenként is önjáróvá válhatnak, azok amiket tudás nélkül fel és megnyitottak, s mindenki szerencsésnek érezheti magát, ha időben észleli, számára hol vannak az emberséges határai,

ah, a belső kontrollja megóvja-e attól, ha netán addig menne, mert úgy tudja, hogy nem állíthatja meg senki se, hiszen az a látszata, hogy nem lehet semmit sem tenni, mert körbe – körbe be van biztosítva a sajátja, ah, na aztán várhatnak arra, ameddig befékezi a saját lelkiismerete, mert ha ott sem változik meg és engedi a belső kontrolljának, mint az embereséges határainak, hogy az utat mutatva, általa betartva élje mindazt meg,

ami már addigra teljesen ismeretlen számára, hiszen nem tanulta meg időben, hogy mások is léteznek, s ami neki jó az lehet, hogy a többieknek az egyre rosszabb életminőséget ad csak, mert annyira eltávolodott az emberséges határaitól, hogy a viselkedése eltérő lehet attól, amit kifelé mutatni szeretne,

hogy tán mindenki féljen, attól, hogy mivel úgy néz ki, hogy a felfokozódott szerzésnek a már mindent szeretne hévjével, bármire képes lehet, mert hiába szeretett volna kibújni a bőréből és mást mutatni mint amire képes, ha nem ismerte önmagát sem, és mégis beállt a vezető vagy megmondó szerepköre helyett, az álmai szerinti, már a mindenek felett is uralkodónak, hogy elhitesse azt a rajongóinak, amit látnak az a valóság, hogy neki már nem szabhat határt senki sem, ah és mivel nem is tudott annak a létezéséről, s azt közben fel sem fogta, hogy előjön ám, a saját idejében az, amiért az emberséges önmagának már felelőse,

azt persze csupán szerintem, ah, hiszen nem válthatja ki senki sem abból, hogy neki is sorsa van, s, hogy megmentse akár önmagától is, hát, bizonyára, annak is átveszi már az irányítását felette az, amit úgy tudott és addig azt hitte, hogy meggyőzött mindenkit arról is, hogy képes rá, hogy irányíthatja, ha nem vállalja azt fel senki sem, hogy nem tévedhetetlen, s nem látta azt időben, hátha akkor még el is távolíthatta volna, hogy ne legyen belőle akkora hiánya az Isten adta Népnek, mert már úgy látszik, hogy nem tud megállni, s ha elengánsan nem tudják megállítani, akkor azt fel sem tudják vállalni, hát úgy tesznek,mint ha észre sem vennék, hog egyre kiterjedtebb lehet ám az, hiszen az álmok sokasága addig is elmehet, hogy majd azt is akarja, hogy megmutassa be van minden egy idő után bizonyítva, s ha kell, mert nagyra nőtt az, hogy akár már mindent is lehetne számára, az igazáért, akár elmegy addig is, hogy a saját jólétére szabott világa is úgy lássa,

hogy azt rájuk is szabta, na meg rájuk is bízta, ha szükséges volt, hát azt mutatta, hogy csupán önmagára való tekintettel, azt meg amazt, már a sajátjának tudottból kellene adnia, s nem engedi azt meg neki, mert a kapzsiságának a kitűnőségére, annyira rákapott, hogy az már teljesen nyilvánvalóan ki is látszott, viszont kereste a megoldásokat arra, hogy meggyőző legyen azzal, hogy csupán önmaga felé tud már teljesíteni, azt amit a számok miatt addig biztosítani tudott oda, a beérkező többletnek a hiánya miatt, már megoldani nem lehet, odáig is elment, hogy sajnáltatni kezdte magát, mert neki mennyire rossz volt a gyermekkora, s egyre nagyobb a fájdalma,

ah, persze csupán szerintem, hogy mindenki felelős azért, mert nem kértek tőle elég sokan bocsánatot, az mégsem lehet, hogy felelőse legyen és bárminek, hát ggy idő után, ha abban a helyzetben lenne bárki, felfogva azt, hogy mennyire ment túl az emberséges határain, ah, hát készülne leépíteni magát azáltal, ha felette nem adják meg számára azt a tiszteletet, hát oda megy ahol azt mutatják, hogy rajongói vannak bőven, az is lehet, hogy azután már azok által a hatások által él tovább és velük tart, ah, meglátogatja azokat a területeket, akik már a saját elért szintjüknél lejjebb vannak, a oda, hogy kifelé a látszatra adva annak is meglegyen a bizonyítása, hogy mennyi a rajongóinak a sokasága, miközben az is lehet, persze csupán szerintem, hogy óriásira nőtt az is, hogy a tiszteletkedéssel már elérte a saját túlzásokhoz szokott határait is, s azóta nőttön nő a szerethetőségének a hiánya, na itt bocsánatot is kérek, azt a,

s még nem tudja, hogy midezekből még, egy hirtelen számára váratlan fordulattal, ami bár nem úgy tűnhet, s mégis a megmentője lehet, mert ki is hozhatja abból az óriásira nőtt gödörből, ah, ami mellett meg kinőtt és mivel nincs már igény arra, hiszen azon is túl, amit a mesében is megálmodtak, már azokon is túl, a kezelhetőségen is túlontúl, hát már nem adnak a látszatra, meg is csuszhatnak rajta, ah, na arra régen még gondolt, viszont annyira hosszú idő telt el, hogy amiben hisz, az már nem máködik, hiszen minden telítődött és már az is régóta úgy van, hogy mivel már az sem motiválja, nem is akart gondolni arra,

ah, szerintem, csupán a látszattal és a fondorlatosokkal volt elfoglalva, hogy átveheti az irányítást, minden a végletekig elmenő, és az egyenestől végleg eltérő, na meg a habzsi – dőzsi felett is, mivel vele van a gondolkodó agya, hát megteszi amit lehet érte, nézz szét, magad is láthatod, hogy szép a lelkednek a magadhoz képest és a sorsodat élve is tiszta tükre,

vagy, ha csupán a mának élsz is megjön a hozadéka ám annak is, hogy el tudjad viselni mindazt, amit csupán csak magad szerint és magadért tettél, s menet közben aztán, már rá is jöttél, ha nem érzik jól magukat a többiek az rád is hat, ha akarod ha nem, hiszen szerintem, mindannyian az Isten teremtményei vagyunk, s ha megtagadod az Isten adta néphez tartozásodat, hát tudomásul veszik és menni hagynak, miért gátolnának meg abban, amit csupán magadért és úgy teszel, hogy nem akarod meglátni azt sem, hogy sanyarog az Isten adta Nép, a saját már általa elért szintje alá nyomva, nem teszel értük, hiszen tudás nélkül nem megy, be nem vallalja, hogy ahhoz ami most van, már nincs alapban sem tudása, hiszen a sajátjai megelégedésére formált mindent, hát, vagy működik az élethez szükséges egészséges egyensúly, vagy lesz ami lesz, hiszen felelősségtudatot ne várjon senki sem, hát vegyék észre, hogy kegyet gyakorolva feléjük, azt a felelősséget is ráhagyja a gondolkodókra, hiszen annyira meg is ismerte őket, hogy nem ártani születtek, majd megoldják azt is és a többit is, ha nem is mondják ki, már sejtik vagy azt is tudják, hogy az irányítást már vissza is kapták, persze csupán szerintem, na meg ide is írom, hogy bocsánatot kérek,

aki odáig már elért a gondolkodásában, tudja, se egyedül a többiek helyett, jól csinálni nem lehet, meg senki más nem tudja megoldani a sorsokat, azt magukért önmagunknak a megoldásai szerint oldjuk meg, hiszen nem ellenségei vagyunk se saját magunknak, na meg a gondolkodó önmagunknak egyáltalán nem, hiszen, hogy mutatna egy emberséges ha az önbecsülése helyett, ah, ha csupán az akaratosok megfelelve, s nem a saját tudása és emberséges felelősségtudata szerint tenné a dolgát, s azon belül meg, a saját magához képest, elhanyagolná a tanulási lehetőségét és a sorsának megfelelő tudás nélkül próbálkozna, hiszen pontosan tudja, tudás és az ahhoz társuló emberséges működése nélkül,

most, ma már jó és szép nem épülhet, hát tán ideje mérlegelni és azáltal már saját maga felett is felelősen tudna dönteni, mindenki aki odáig gondolkodva már elért, hogy emberileg mivé is lehetne, ha a belső emberséges kontrolljának a saját idejében való jelzéseire nem figyelne, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prenveciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, szeretettel, a julamami 2010. év óta védjegy, kérem tartsa tiszteletben,

2025.01.15. ah, megjöttem én már onnan többször is, ahova most ami helyzet jól bevált számodra és szeretnél belevinni engem abba, hogy azt éreztesd velem, ha neked van hatalmad ott abban, akkor én majd meghunyászkodom, hiszen össze – vissza rángatós az, amit sokan még észre sem vesznek, hiszen a túlzott jóindulat most bizony, sokszor viszi le, az embereket a saját elért életminőségük alá, bőségesen, van tapasztalatom és azt a 30 év alatt, a tömegnek számítóan sok embernek, akik a tenyereiknek a leolvasáért tiszteltek meg az érkezésükkel, vagy a telefonos szolgálatátomért, nekik köszönhetem, köszönöm,

nincs már más kapcsolatom a saját szülőhelyemmel, hiszen már csupán, a folyóparton találkozunk, azokkal akik felveszik a nagykabátjukat és felvállalják, hogy ülünk egymással szemben és jönnek – mennek az emberek, ott mellettünk haladnak el, akár a napi sétájuk közben, a 73. évemben, azt gondolom, a sajátjuk szerinti, jóban és szépben és sokféle, nagyon gyakran változtatását, szinte mindennek, úgy tudom könnyebben tudomásul venni, ha abban igyekszem a saját életemet is úgy elhelyezni, hogy érezzem én is jól magamat közben, ahol és amiben, számomra is lehetséges, akik azt és úgy felvállalják, az elmúlt évben, voltak már néhányan, s jól is érezték magukat,

nem zavarta egyikőnket sem, hogy zajlott körülöttünk a hétköznapi élet, volt, hogy közben az eső is eleredt, viszont készültem volt esernyő számukra is, mert nálam volt az is, hiszen a szolgáltatáshoz felkészülten érkeztem, sok évig nem voltam közösségben, viszont a szolgáltatásom megtörtént napi szinten, a füleim is ahhoz szoktak, hogy a telefonos szolgáltatásomat, a számomra kialakított és egy nagyobb képernyőre kinagyítva olvasom le, a tenyereikben számomra látható vonalaikat a két tenyerüket össze is hasonlítva és már összefüggésében, hogy akkor éppen hol tartanak a sorsukban, szerintem,

ha van arra igény, hát a nekem kialakított tíz négyzetméteren gyakorlom, a +36302470589 telefonomon, most még ezt a két lehetőséget tudom nyújtani, bár a messengert igyekszem jól működésbe hozni, hogy ott is a videós megoldással felém tudják a tenyereiket fordítani, igyekszem az adott körülményeimhez alkalmazkodva szolgáltatni, nem megyek se le sem fel, ahhoz képest amire most én magam a feltaláltam által, képes vagyok, ott tévednek sokan és van akik nagyot nagyot, ha elhiszik, hogy amit másoknak lehetséges, mert ott tartanak, az számukra is elég, ha ott van a szerintük mint lehetőség, pedig amire van lehetőség most, az nem elég ahhoz, hogy felmérje, ha nincs meg a tudása ahhoz, a divatosított kifejezéssel él és megugorja azt, pedig, ha ahhoz tudással nem rendelkezik, hát neki ahhoz, semmi köze nem lehetne, tehát, azt nem is szabadna megengedje magának, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel 2010. év óta van a nevemen a julamami védjegy, kérem tartsa tiszteletben,

2025.01.14. ah, hát mennyit ér az élet, mit és mennyit adsz a másokéból anélkül, hogy megkérdeznéd, azért, hogy híresedjél, tudod-e mit válthat ki az, a keserűségnek a kellős közepében, amikor a hétköznapi életminőségről, csupán álmodnak az emberek és kapaszkodnak abba, amit másoktól hallanak jót és szépet, ah, hát akkor állj meg és gondolkodjál el, mennyit vehetsz még el és azt miért teszed,

adna-e értelmes életet neked vagy felfogod-e, hogy rajtad kívül is vannak még emberek, szerintem, az élet sem az emberek, nem sanyargásra születtek, ha ki vannak billentve az egészséges egyensúlyukból, hát az szerintem nem tesz ám jót és senkinek sem, ami mint a sorsuk is más és másképp van személyükre szabva, s amikor már kialakult a személyisége valakinek, azáltal már több mindent bír el, mert tán van a megmondó ember, aki azt is megmondhatja, hogy ki mikor számít,

vagy miért nem néznek el felette, s miért nincs meg az se ami az embernek alapvetően az emberséges igénye lenne, hol az egyensúlynak a másik túlságosan kidudorodott másik része ami kevésre jut és mégis több mint a fele, ah, ha nincs felelőse már semminek sem, szinte azt éreztetik, akik még azt is megtehetik, hogy ha ide született, hát viselje mindazt, ami neki keserves és minősíthetetlen, a mindenbe ami neki jó és szép, azon is túlon túl,

hiszen nem kérdezett rá senki se annak még ott idejében, hogy hinnye má, aztán mi marad abból az Isten adta Népnek, az addig teljesítetteinek minőségében, vagy az azért lett, hogy legyen miből habzsolni és dőzsölni, vannak-e számok és azokkal életszerűen mérhetők-e, ah,hogy a jól megérdemelt életminőségek egyenként is megvannak-e, mit és mennyit szántak, az Isten adta Népnek most, a megélhetésére, s mihez mérik azt, hogy meglegyen a rajongóknak a még azon is minden, amiről még álmodni sem mertek, ah, meseszerúen túlzásokba is eshetnek,

a beleegyezőnek meg ugyan miből és hogyan nőhet folyamatosan az amit már úgy tud, hogy a sajátja lesz és azt is ugyanazok mondják-e meg, ah és véglegesen el van az is tán már döntve, hogy mikor mennek le oda, ahol várja őket, a számukra elkülönítettek a hegynyi valósága, s minden következők is hozzájuk már, az elképzelhetetlen mennyiségű, bőségek bőségére születtek, az Európai Parlamentnek a dötései, tán az Isten adta Népnek szánták, ami által megalapozottaknak azok, hiszen aki nem szerette meg azt, hogy a hétköznapokban megélheti azt és úgy, mint az emberséges tartasát is erősítőt, az elvégzett munkájának a becsületét, viszont azt már a döntők tán nem ismerik, mint az emberséges és szakmai tudásnak az együttállásából adódó szintet,

ahol valóban kinőnek a következő generációknak az alapjait biztosító, s azért naponta is nagyon sokat dolgozó és vagy még mellette is alkotó, hivatást gyakorló sokaság, adja a teremtésével a biztos alapokat, ami az azt csupán megélő, abban benne van és nincsenek rá szavak, ahogy beszél velük, akik megteremtik a bőséget, mert annyi hozzáállásuk sincsen, hogy a jó és szép minőséget megtartóknak az emberséges léte nélkül, nem dőzsölhetne, a sokat és értéket teremtőknek, hálásan köszönöm,

az is jár ám és akár alkalmanként és vagy naponta, mint a hazájukba teremtő sokaságnak, a becsületteldolgozóknak és ahhoz képest, csak nagyon szerényen megfizetetteknek, akik a megtartó erőt adják a közösbe, a nem hétköznapi emberek, akik a hétköznapi szinten teremtőkhöz képest, minden emberségeshez mérhetőben sem kapják meg a tiszteletet se a munkájukért nem kérhetnek annyit, amit megérdemelnének, annak az átadható minősége által, ah, ha, meg nem fiztik kellően őket, hát felgyorsulat az,

amikor kintről már rá és felébrednek és onnan jönnek a megfelelő minőségű jó életminőséget biztosító fizetések, ah, na hiszen, hát az meg, hogyan van, hogy itt ez van ott meg az van, és nem felfelé minősítve hanem lefele, ha így megy elembertelenítve, az Isten adta Népnek az életminőségét, ugye az nem lehet, hogy néhány ember a sokhoz képest, leminősítheti az Isten adta Népet, hogy a számok ott is, az elképzeléseik szerint és nekik vállalhatóvá jól kitaláltakkal ahhoz mérhetővé téve, se ők sem egyéb más, őket ne is érintse, azok által se és semmi egyébbel,

kikezdhetők ne legyenek, az Isten adta Nép meg várakoztatva van, már nem is ígérnek, csak rövid szövegek hangzanak el, hogy a szavazók száma számukra biztosítva legyenek, hű de mű, ha már aranyos a kösöntyű és az se számít, mert jönnek a még nagyobb szavak, jól megfogalmazott és senki által nem kontrollálható elképzelések és mivel az álmaikat, már régóta sokszorosan és azt is, megsokszorozva teljesítették, hát addig mennek, hiszen azt mondják a számaik, hogy nekik azt is nyugodtan lehet, s mivel nincsenek benne az egészséges egyensúlyhoz szükséges hétköznapok pörgésében, megelégedtek azzal, hogy jól kitalálták azt, hogy ne legyen idő másra,

mint a megélhetést biztosító összegeket, a emberséges tartást is valamikori még meglévő mérésekhez képest, most mindent ami érdemben fontos, hogy teljesülhessen, akkor is ha a gátakat akár naponta találják ki és méltatlan beszédformát is felvállalnak, csak, hogy azt láttassák, hogy mindenki másnál többet érnek, mert megérte akkor és azóta is azáltal és úgy dől feléjük, hogy nem mondtak nemet eddig még semmire sem, az meg hogy különbözhet ennyire attól ahol az mérhetnék is, hogy hol vannak az emberséges határok, a megélhetésünket emberségesként, a saját eltartásunkról gondolkodva, önmagunkról gondoskodni mi abban a minőségben szeretnénk,

amit már bele eddig teremtettünk és mivel még dolgozni akarunk, a lehetőségeinket keressük, ah, nem lehetne, hogyha nem fogják fel, mert már messze vannak tőle, kiváltanák őket a döntéseikkel, hogy még életünkben jót és szépet, mi magunk is éljünk, s ne a sokszoros munkájukkal pótoltassák be azt sugallva, hogy azt már értünk tetetik velük, akkor hova lett az amit mi a sokaság azt majd a nyugdíjunknak tudva, a Hazánkba beleteremtettünk, az is lehetséges, hogy nem hiába azokat az éveket számolták ki nekünk, ahol a legalacsonyabbak voltak az összegek azért azok az évek meg hova lettek, lehet, hogy vállalkozással próbálkoztunk, viszont ahhoz tán, azóta sincs racionális érzékünk, viszont nem punnyadoztunk, próbáltuk megoldani,

hát úgy ahogy képesek voltunk akkor, azok is, el lettek általunk végezve, tán, az nekik a számok miatt kellett, vagy úgy gondolták, még javítanak rajta, s csupán átmenetileg nem adták rá igen, ami a nyugdíjunkba számíthatna most, igy hát, az is lehet, hogy nem lettek beleszámíthatóak mint az akkori bevételeink, akkor is a munkánkat gyakoroltuk, mert a számunkra ismeretlen, újat tapasztalva is teremteni igyekeztünk, s akik most ezt így döntik el felettünk, tán még nem ismerik fel a saját határaikat se, felgyorsítják az Isten adta Népet, s őket is, akik felvállalták ebben a nagyon nehézben, hogy kiállnak az Isten adta Néphez tartozókként döntöttek, hát a jól kitaláltak nem nyugodhattak, igazuk kell, hogy legyen, tán nem is észlelik, mit gyártanak le éppen az emerséges és szakmait már kiiktatott, csak akaratosan döntők,ah, az általuk jól ismert, a sajátjuknak tudott, csupán ez már annyira felfokozott,

amíg és ahogy az irigységhez úgy érnek el, hogy az már, csak ott és belül kezelhetőkké lettek és az is lehet, hogy nem vették észre, hogy ott és azáltal már, csupán az övéik felé akarják azt bizonyítani, hogy na ugye, megint igaz lett amiket elképzeltek, meg is tudták úgy valósítani, hogy azt a tömeg észre sem vette, hiszen legalább látszatra szerettett volna, ott valahol beszélni, ahol az ahhoz értő, jó emberismerő hallgathatta volna meg, mert véleményezni is tudta volna, az ahhoz meglévő tudása által, az Isten adta Népnek az elmaradt, jólétéről ugyan, hogyan gondoskodjanak, ha nem adtak ahhoz pénzeket, úgy alakult, hogy megszünt minden hely, ami addig legalább úgy tűnt, hogy még volt, így senki nem reklamálhatott, mert már az is csak, itt – ott létezett, hogy adtak akkor még a látszatra, a múlt elmúlt,

gondolj a mára, arra amiért felvállalva küzdesz, hogy bizonyára van ahhoz értő fül ahol döntenek, s ha oktathatnák azt, hát lehetnének sokan, akik most is meghallanák azt, ott ahol azt meg nem történté nem tennék, mert tudnák és értenék, tenniük szükséges az Isten adta Népért, akkor is ha nem itt születtek, viszont felvállalták ezt, s most már a meg nem nevezhetőt, mert az is lehet, hogy félelemben élnek, hiszen nem ismerik azt, hogy után mik következhetnek, hiszen azt már tapasztaljuk, hogy bármikor és bármiben, most még csupán csak ők intézkedhetnek, nincs annyi tartalékuk, hogy tüntetni mernének, nem kockáztathatnak,

mert nem tudni, mikor mit változtatnak meg, nincs hol kiiabálják, tán kiórdítsák magukból mindazt a sok felgyülemlett fájdalmat, nem oszthatják meg az örömeiket sem, aztán tudja-e valaki, hogy mennyit bír így el, bocsánatot is kérek, ah, mérte- e az valaki, aki most szakembernek ismerhető el, az Isten adta Nép még meddig terhelhető, na jobb ha bekerül a hétköznapokba, az is, jobb előbb mint, ahogy utólag azt úgy, hogy át is menjen, s, azáltal, a lelkiismeretnek a takarítása is saját maga által legyen, van amikor hiába a bocsánatkérés, már nem megy át, mert azon túlhaladt annak a hatása, hát tán, találják meg most, hogyan tegyenek az Isten adta Népért,

hogy a jövőben a már felvállaló és emberséges felfogásúak által hozott döntések, mint majd, a nagy kártalanítási összegek, ne terheljék a következőknek, a túl hosszú idejű várakoztatásuk után, a jók és szépek helyett, össze ne gyüljenek a hiányok, annyira, hogy kezelhetetlenekké legyenek, jobb, ha most, bocsánatot kérnek, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel és tisztelettel, amikor arra már emberileg képes vagy hát magad is legyél, hogy amikor annak is eljön az ideje annak is számodra, hát azt is kapjad, a nevemen van 2010. év óta a julamami védjegy, kérem tartsa tiszteletben,

2025.01.13. ah, ha mindenkor és mindenáron igazad kell legyen, hát bizonyára közben sokféle megapasztalásod lesz, amire vagy szükséged van, vagy nincsen, viszont hiába a sok és mindenféle válogatás nélküli elmélet, ami nem onnan nőtt ki, nem abból keletkezett, ahova tartozónak gondolod magadat, az elmélet csupán beigazolódás nélküli elmélet marad, ami nem bizonyít semmit és éppen akkor, amikor az aktuális lehetne, hogy kipróbálnák az elméletnek a gyakorlatban való megtapasztalását, senki sem villanthat semmiféle csoda formát, vagy egyéb fantáziadúsított megoldásnak mondottat, mert pontosan tudja, hogy nem igazolja az elméletét sem, nem, hogy a gyakorlatba bele kerülhetne a hétköznapokban, amit meg és feltaláltam, az 30. éve bizonyítja a hétköznapokban, egy napon egy ritmusban megrajzoltam, egyenlőre még csupán kevesen jelentkeznek be az oktatásomra, azért van szinte mindig egy valaki, akinek van igénye az oktatásomra, gondolom már tájékozódott róla, hogy nem könnyű megtanulni, viszont meg és betanítás történik, tehát a rajzokon lévő elméletemet átadom azáltal, amikor ráírják a saját példányaikra azt amiről én már
tudom, hogy mit jelent az a rajzom, a saját életüknek vagy a sorsuknak tekintetében, s még vannak a generációs jelek és gyakran a feladatok is, amiket ha van rá igényük, akkor ott akkor, kontrollálunk a tenyereikben mindent és nem a kurzorral segített program által történik, mert nekem az nincsen, ha az oktatásomon résztvevőnek van, hát kontrollálhatja azzal is, most igyekszem beállítani az Árpádné Heringes messenger által, hogy ott azáltal is tudjam az oktatásomat gyakorolni, az oktatásom a gondolkodókra van szabva, a teljes bizalomra alapszik, azt is átéljük, ha az egyenestől eltérnénk mit tapasztalnánk meg, sokféle megtapasztalást éltem át és reményeim szerint tán, át is fogom még sokukat oktatva, velük együtt élni, a sikernek az érzését, s azt is, hogy ha a valóságnak mellé beszélnek, hát azt is az oktatásom után már, érzékenyen fogja észlelni, nem mondható, hogy csupán oktatom, mert mögötte van a tömegnek számítóan sok embernek az elém nyújtott, s felém nyitott tenyereikből való leolvasásomnak az akkor azonnal, vagy későbbiek során való megéléseiknek az igazolása, hát általam a gyakorlatból lett az elmélethez a rajzos oktatásom, hitelesítve nagyon sok ember által által lett, belekerül a hétköznapjaikba és életszerűen, jó minőségben működik, Heringes Árpádné prevenciós a végzettségem, egyéni vállalkozásban történik a szolgáltatásom, az oktatásomhoz szükséges idő, a személyiségére van szabva, az oktatásomnak a díja: 350.000.-Ft., ha végig megtanulja annak utána, már a gyakorlati bizonysága is ott lesz a hétköznapjaiban, nagyon sok, jó és kitűnő visszajelzést kaptam, a sok év alatt arról, hogy a sikerélményük mekkora, a megtanultaknak az átélései által, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami 2010. évben került a nevemre mint védjegy, otthon vagy, amikor a kicsikben már meglátod a gyermekkorodbéli önmagad, lehet, hogy régóta nem mentél sehova és mégis az internet által kiláthatsz a világra,

2025.01.12. ah, persze csupán szerintem, akkor is ismétlésben vagy, ha megmásítják azt ami alapban adta, amikor azt a feltalálója megalkotta, vagy az ő engedélyével más valaki akkor megírta, ah, ha az most nagyjából mindenkihez szólva lenne megtanítva, ah, hát essél csak nyugodtan, gondolkodóba, hogy van-e ahhoz tartása az emberségében és szakmailag felvállaltja által, ahhoz már hitelessége, hogy azon a címen azt oktathatja, ah, azt bebizonyította-e, vagy csupán a most megugorhatókra megírva történik és ugyanaz lehet annak a következménye,

hogy nem vállalja a felelősséget, abban se, mint amint azt bizonyította az elmúlt időszakban, hogy továbblép és halad felfele, miközben az elmondottjai szerint, nem tud haladni senki sem, hiszen összeollózott, lemásolt, plagizált az amit a sajátjának mutat, nem hitelesítette az Isten adta Nép sem, hogy rá miben és mennyire jó hatással lenne az, ha onnan merítene ahol a tudásnak csupán a hült helye, viszont kitűnően lelkesítő a személyisége,

viszont könnyű ott teljesíteni, ahol minden felétele adott ahhoz, sőt bármikor kaphat még hozzá, annyit amennyit kigondol, s a teljesítésével nem kell bizonyítania, majd kap másik feladatot, hátha az bejön számára, mert nem tudja miben tehetséges, pedig az is lehet, hogy a hivatását felismerve, abban bizonyára jól, vagy tán kitűnően teljesíthetne,

ah, ha nem ismered a múltadból eredő hozadékokat, akkor nem is láthatod azt, mit tettél azért, hogy az számodra teher ne legyen, inkább vedd feladatként, hiszen ha már észleled, hát érted szól és neked hozná a megoldásokat, úgy, hogy közben a saját sorsodban is megerősít az,
hiszen valamit hozunk, valakivé vagy valamivé válunk, annak a vonzatában vagyunk és ha tudunk haladunk,

ah, arra és annak a tudásához, már igényesként lenne szükségünk, hogy a könnyűt választva túl gyorsan ne haladjunk, vagy a nehezeket tapasztalva emberesedve, a saját sorsunkig elérve, már nem csupán bele éljünk, hanem megéljük azt, amit a sorsunk nekünk szánt, vagy kicsinyke, aprócska lehetőségeket se hagyjuk el, ám, az is lehet, hogy látszatra, résnyi csupán a különbség, viszont ha a saját időben történik meg az a nehézben, nem csupán, ah, csak időzés lehet,

ah, hanem számunkra, biztosítja a fejlődésünket, ah, ha valaki még nem látja a sorsában a fejlődési lehetőségeit, akkor tán nem kéne meglépnie azt, amihez még semmi köze nincsen, csupán a tájékozottsága van meg, vagy ott, a lelkesítésnek igen magas a szintje a többiekhez képest, a lelkes – szíves énünk, vagy oldalunk, ki, hogy látja azt gondolkodva és vagy már a saját lehetőségének tudva, ha a racionálisban már nagy az igyekezet, hogy az eddig elérteknek a lehetőségeit meg tudják tartani,

vagy az ahhoz, az Európai Parlamentnek a döntéseihez adva a sajátjukat, ami onnan át tud jönni, abból már ki ne hagyják az Isten adta Népet, mert akkora csalódást okozhatnak ott vele, hogy számunkra nem adatott meg a lehetőség, a saját időnkben megélni a sorsunkat, minden tudásunkkal várjuk a lehetőségünkhöz tán már bocsánatot is kérek, az állítólagosan ott lévő és számunkra is lehetőségként felhasználható pénzeket,

ah, hogy mindenféle lehetőséget feltudjunk dolgozni még, hogy sorsalanná ne legyünk és semmiképp, ami eddig nem adatott meg, hiszen ezt amit megnevezni sem lehet, ami van most és nincs más, az Isten adta Nép tömege nem ismerte el és nem vállalta fel, hogy kizárjon az Isten adta Néphez tartozó tömeget a jóból és a szépből, hát akkor ha nics alapja sem, arra építkezni sem lehet és az sem látszik mindenkinek ugyanúgy, ah, csupán másnak és másképp, mint, hogy majd, estleg, vagy tán lehetséges lenne, hogy igazolódjon a következőkkel,

ah, amikor abban már biztos lehet, nem lép semmibe és sehova sem, várakozik, viszont az hat mindenre és mindenkire, ah, ha nem kockáztatja a már csupán, sajátjának tudott jólétét, csak biztosra menne, ah, ha nem gondolkodva, hanem inkább kapkodva teljesültek azok és szinte minden, nem használható az Isten adta Nép számára, csak célirányosan a saját idejéhez igazítaná, ah, azt viszont, amit se nem a saját sorsa szerint él meg közben, hanem már felszínen is látható, hogy ki van billenve a saját egészséges egyensúlyának a lehetőségét nem találta meg, a megoldás, azt a, ami igen csak ingatagnak lett és túl sokáig hagyva, nem gondolkodtak el rajta, ha nem gondoskodókként állnak hozzá,

akkor ahhoz, aminek mondják magukat, nem vállalják fel a saját kultúrájukat, ahhoz elmennek, hogy máshol és mások szerint, most tán azt igazolnák, hogy oda tartoznának, ha oda még, ott befogadják őket, amihez itt nem értenek, ah, tán be is bizonyosodik, hogy a szülőföldnek mekkora a sajátunkra hatása és bárhol is időznek, a szülőhelyükhöz visszatérve, akkor amikor arra már igényesek lesznek, ah, ha itt nincs meg a szaktudásuk ahhoz, ami onnan jött, az oda való, ott jól beváltak szerint teljesíteni is képesek, viszont ahhoz meg ott tán nincsenek lehetőségek,

hogy ott, oda utazva, tömegesen vegyék azt igénybe, se ott sem itt, sem annak a szintnek megfelelően, ha a látszatosban maradva araszolva haladunk is, s azt mutatják és addig mondják, hogy a legmagasabb szintre jutottak abban is, hátha az a módszer beválik, ah, hát mindenhol más a rezgése az Isten adta Nép egy része már tudja, hogy hova nem tartozik, a többiek meg még keresik a hovatartozásukhoz a helyszíneket, ah, mert itt és most, sokak számára érzékenyen hat az, hogy itt mindenre ható lehúzó ereje lehet most, hiszen nem bizonyosodott be az álmaik lehet, hogy teljesültek, viszont most már a gondolkodó igénytelen nem lehet,

nincs hozadéka ah, annak, amit minden alap nélkül igen magasra, az álmaiknak a megvalósítására terveztek, pedig nem is volt meg ahhoz, se a szaktudásnak, sem az emberséges hozzáállásnak, az ahhoz mérhetően is megfelelő minősége, ami adhatná az Isten adta Népnek most is, az egyes embereknek a jóhoz és széphez való jogunk van-e még, él-e még az emberekben az önmagukhoz méltó igényesség, rögvest bocsánatot is kérek ezért, itt ahol élünk, a saját Hazánkban,

az életminőségünk meddig érhet, azt tudja-e valaki biztosítani most, hogy az ezeknek a nem a jóban és szépben lévő helyzeteknek, ah, az ahhoz értőknek a megoldása lehetséges-e, hogy utána még és vagy már legyen, elég idő arra, hogy magukra találjanak, megtalálják a talpuk alatt a talajt,

ne kelljen hiányokat megélnünk, ha nem vagyunk ahhoz igazítva ellátva, amire szavaztunk, hiszen bízunk a hozzáértő tudásukban, az Európai Parlamentnek a döntésére várunk, mint akik igyekeztünk megadni azt, hogy alapot tudjunk adni, a következő generációnak és az azután jövőknek a sarjai úgy nőjenek fel, hogy tudják a nagyban is tartozunk valamihez, ahol ott ülnek a hozzáértők és megtalálják a megoldásokat az Isten adta Népnek, hogy gondolkodva éljen, s vannak ők,

akik bár nem biztos, hogy megkapták a magukhoz képest megjáró tiszteletet, úgy, hogy az alpot adjon majd számukra, s ne azt tervezzék, hogy elhagyják és végleg, a Hazánkat a saját Hazájuknak is tudtat, sem a tehetségükhöz a továbbtanulási lehetőséget nem kapták meg abban a minőségben,

mint megjárót ingyen, mint az első diplomához való jogukat, ah, hiszen tán azért születtek ide, hogy megalapozhassák a jövőképüket, ha már az elődeik nem vették azt időben észre, s úgy komolyan sem tudták venni, hogy mekkora a felelősségünk, hiszen, hála Isten, sok az intelligens, magas szintet is elérni képes gyermek és fiatal, akiknek nem megfelelő most tán az, amibe bele vannak sorolva, ahol nem tudják majd, megélni a saját idejükben a saját sorsukat, azt a, hinnye má, hát ezért a két szóért, most rögvest bocsánatot is kérek,

na meg tán azért is, hogy odáig elértem, a túl hosszú, a rám is ható, várakoztatásban, úgy hát, a sorsomnak a sokszoros megismétlésében, már a saját időmben, rájöttem, mit jelent a talpalattnyi föld, s akinek szánta a sorsa, hogy legyen kiterjedtebb földterület számára, a talpa alatt, az csupán a megismétlése lenne a saját sorsa mellett, tán párhuzamosan a generációsan törlesztéséhez, mint a jól megérdemelt alapja, hiszen elérte, a munkájának a becsülete meghozta és vagy, a tehetsége általi hivatása, tán az arra alkalmas szintű alkotása, vagy feltaláltja, ah, hát hol is van, vagy vannak ők, akik most is képesek ezt átlátni és abban a helyzetben vannak, hogy meglátják a lehetőséget ahhoz is, hogyan lesz az a nagyközönség számára úgy,

hitelesként, látható és olvasható, hogy azt majd eldöntik, hogy ki és mit szeretne megélni a saját sorsában, mi az ami most számára is lehetőséget adna, s ahhoz szükséges meg is tanulnia, s azt már miután, megtanulta, kerülhetne azzal a tudással, alkotásával, a hivatása gyakorlásásának a jóhoz és széphez elért, megélhető minősége által, a most már megfelelő helyén maradva, az is megoldva, hogy a saját életminősége se legyen kitéve, annak a tulajdonlásnak,

ami most, akik azt láttatják, hogy értően tudják, az ahhoz értő szakmai és emberséges szintnek a hiányával küzdve csupán, az a terep meg ugyan mi, ami néhányaknak adja csupán az, amiről a többiek nem is álmodhatnak, ah, most már tudás nélkül az sem megy, hiába van meg hozzá minden, amit nem a szakmájuk szintje által érhettek el, a számukra hiányzó és nem meglévő most,

ami nem adja most a hitelességet, viszont vannak akiknek a számukra, felfoghatatlanul túl sok pénzhez van lehetőségüket bőségesen, vagy vannak az Isten adta Néphez tartozva, viszont a sorsukhoz elérve, ahhoz már a szaktudásukkal és vagy az emberségükhöz való bőséget adnák, viszont azt az ahhoz megfelelő pénz nélkül nem lehet, ah, hát akkor mi is van és hogy is tervezik ezt, az idén mér tudás nélkül semmi sem megy,

persze csupán szerintem, ezt a gyermekek is tudják hiszen ők is abban élnek amiből a felnőttek hazavisznek az azon a napon meg nem oldottak terheit és minden nehéz energiát, és a fiatalok meg, még nem szólhatnak bele, hiszen az életkoruk szerint vannak besorolva, viszont mindegyikük mást hozott tehetségnek, s nem képesek az elvárt egyformát hozni sem, hiszen van az Isten és megdja számukra azt, hogy ami megjár a testüknek a szerintük jó működéséhez, azt hagynák ám, beérni a saját idejükben, amit nem kapnak meg a saját tudásszintjükhöz mint lehetőséget, hát utána néznek, hogy hol és hogyan tudják az arra már igényességüknek megfelelően teljesíteni önmaguk felé más megoldással,

ha, ha nincs megfelelő emberismerete ahhoz, amit felvállalt s csupán azt várja, hogy majd az ígéreteknek megfelelően teljesítenek is abban, hiszen a hitelesség az a szavahihetőség is, amit elérhet aki odáig elért a sorsában, nem a múltbéli gondolkodás az, ami megoldaná azt, a múlt már elmúlt, vagy meghozta azt, ami által meg is oldhatta, vagy segíts magadon az Isten is megsegít a megoldása, hiszen lefele igazodni ah, óvatosságra intenék és minden gondolkodót,

ah, ugyan bizonyára tán lehetne lefel is keresgélni a múltat felhánytorgatva és abba bele is merülni, az idő meg múlik és elkerülik a lehetőségek, ha nem a saját szintjén éli azt, ah, tán még átmenetileg is meg, csupán felfogja-e, hogy aközben és azáltal mi történik majd vele, hiszen kilépne az elért szintjéről, amihez ha már kitartóan, társult már az embereséges tartása, az adja már ahhoz a lehetőségeire való rálátását is, persze csupán szerintem,

ah, nem a felszínen már jól kitaláltan láttatottak maradnak meg, hiszen még az alapjuk sem készült tán el, visszafelé igazolva, ah, azt sokszor korrigálva, az eredetihez méltó és annak megfelelően, jó minőséget adva, nem lehet építkezni úgy, hogy az meg is álljon mint életszerű, ha bármi is az amiben elképzelték, vagy megálmodták, hogy ha törik ha szakad is végigvisznek és minden álmukat, mint megvalósultat is igazolni akarják, hiszen úgy gondolják, hogy megóvja a számukra rendelkezésükre álló pénztömege,

ah, ha és hát mivel mindenben egyetértenek és mindenre igent mondanak, az egy bevált gyakorlat lett, hát a veszteségük lehetetlen, ha pótolva lesz, mert vannak arra pénzek, abból viszont, csupán a sokhoz képest néhányan adják a jó vagy a jól megoldott számokat, akkor abban reménykednek, hogy a jól beváltakhoz mérve, már megmaradhatnak abban is, amit elterveztek, ah, viszont, ahhoz már az életkornak nem sok köze lehet,

ah, hiszen szerintem, van az Isten, a hatalmat visszavette, mert rá kellett jönnie, hogy az emberek, akiknek a jóra és szépre szánva adta, nem lehetőségként fogják azt fel, nem is gondolta volna tán, hogy nem tudtak akkor még ahhoz a jóhoz és széphez felnőni, akár tán, a saját sorsukkal teljesíteni sem képesek, vagy a sorsukkal együtt járó lehetőségüket, nem vették a saját idejükben észre, vagy nem vették azt akkor, eléggé bizonyítottnak, sorsszerűként és a saját idejüket nem tudták kivárni, csupán elvárták volna,

ah, hogy adja meg a sorsuk azt, amit megálmodtak, s nem fogták fel azt ésszel, hogy teljesíteniük ahhoz és abban továbbra is, már magukra való tekintettel szükséges tenniük és önmagukért, a belső kontrolljukhoz való igényességükkel, csupán ők maguk tudnak jót és szépet tenni, tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, szép napot kívánok szeretettel, a julamami 2010. év óta a nevemen lévő védjegy,

2025.01.11.ah, ha netán tán, nagyon akartad és be is jutottál oda, persze csupán szerintem, aztán már vergődhetsz magad is, ha belementél abba, hogy megmutattad, mit szeretnél magadról láttatni, hogy odatartozónak be is tudjanak majd, nem néztél körbe sem, viszont nem is tudtad, hogy kinek vagy minek a hatására kerültél oda, az volt a fontos, hogy oda be kerülj és ott láttatni tudhassad magadat, mert a gyakorlatban ott kőnek ki, vagy teremnek a kiváltságosok, akiknek vagy amiknek, elég ha megálmodják és már meg is teremtik számukra azt, hogy ki ne fáradjanak, miközben a tapasztalásnak a lehetősége azzal együtt el is marad, s ha nincsenek valaminek meg az alapjai, hát, ah, tán, ugyan mire teszi le a mezítlábait, hogy érezve észlelje meg, mind azt, ami ahhoz szükséges, hogy tudja hol vannak a saját belső kontrolljának a számára jó és szép, életszerűen működőképes határai, hiszen mindannyian más sorsot hoztunk, s a tehetségünk is más időben és más módokon adott, amikor annak is éppen ott van az ideje, ahhoz, hogy lépni tudjunk, egyik láb a másik után, bal és jobb, jobb és bal, arra is rájüvünk hamar, ha csupán az egyik lábunkat használjuk, vagy kétlábbal ugrálunk, könnyen hasra is eshetünk már a harmadik lépésnél is akár, vagy egylábon ugrálhatnánk-e tán, egész életünkben, egy mások szerint számunkra is kitalált ügyben, hiszen, ha nem elég tájékozottak, akkor csupán egyet mutatnak tán, hátha bejön az, ha gyakran és csak azt látják, vagy azt mondogatják, hát el is hiszik, hogy nincs egyéb se számukra sem másoknak, csak ugyanaz, ami aztán, ha nem tud fejlődni a gondolkodó agy, mert nincsenek a számára elég széles sávban hatások rá, akár nap mint nap, a mások számára tán nem is létező, viszont számára napi sok kicsi sokra megy hatással, a neki azokkal és vagy, már a sikereinek számító hatásai által, a kontrollálatlanúl széles sávű hatások, előbb – utóbb kórossá is válhatnak, ha sem belső se a külső határaink, által időben nem tudatosodik, mert nem önmagunk szerint vannak azok számunkra felállítva, amit hozunk tehetségként azáltal el is érhetnénk, a legfelső határainkig, ha közben nem változna szinte minden pillanatban, valami egészen más, tán túlzásokat fel sem ismerő, akaratos hatásra meg az, amire éppen és akkor már észlelve is hat, annak a ritmusát is kénytelen kelletlen, ah, tán, azt, hiszen nincs más lehetősége, hát úgy, ha akarja ha nem, egy idő után már, tán, mint a sajátját fel fogja venni, ha felismerte már a saját határait, akkor nem sérülhet bele, ah, hiszen a saját belső emberséges kontrollja akkor is létezik, azt felfogva és abba beleállva már úgy, hogy a talpaink értintsék a talajt, hogy ah, tán, akkor éppen arra figyelve, a racionális oldalunknak is megfelelő érzéseinket is megtanulhassuk átélni is általa, s most rögvest bocsánatot is kérek, megtanultam, a fogadott gyermekeként velem nagyon szigorú, viszont számomra az a szigorúság már nem jelentette az ismeretlent, velem szerintem is elfogadhatóan jól bánó, fogadott anyámtól, hogy hol vannak a határaim, s, hogy mikor ne lépjek tovább, mert az már számomra és szerintem nem kontrollálható terület lenne, köszönöm az Istennek, hogy vele találkozhattam és mérlegre is tettem, viszont, addig hívott, amíg be nem adtam a derekamat, tudta, hogy nekem abban a sikeres időszakomban nincs időm arra, hogy elmenjek hozzá és a csoportos oktatásához csatlakozzam, úgy is, magamtól már végképp viszont, a családomtól is vettem el, az arra is nagyon kevés időből arra, hogy a számára megadatott, a szolgáltató által, a számára lehetőségként nyújtott, telefonon való okatatásomat megoldja, az egy órás ingyenes határain belül, naponta többször is hívott, s mindent átadott úgy, amit akkor lehetett, kérdezett és én a szerintem jó és szép szerint, válaszoltam, a megelőzést gyakorolhattam azáltal, ami számomra akkor működött abban a formában, aztán már feszegette is a határaimat, viszont szerencsémre, megtanultam, gyermekként azt, hogyan tudom túlélni mindazt, ami által aztán felnőttebbként láttam azokat a hatásokat, amik akkor voltak ott és túlélés lehetett, az is lehet, hogy nem csupán nekem működött vagy számomra volt az lehetőség, mindazokat átélve, azok aztán már hétköznapi tapasztalásnak számítottak, az is lehet, hogy azok mindannyiunk számára lehetőségek voltak, hogy azokat, aztán mások később tapasztalták meg, vagy ha nagyon elkényelemesedtek a jóléttől, felnőttként is úgy élnek, mint a gyermekek, akiket óvnak és túlféltenek, mindazoktól a tapasztalásoktól, a nehezekben való saját maguk szerinti megtapasztalásoktól, amik akkor ésazáltal, értelmet adhatnak rögvest, vagy majd utána, az életüknek, amit szerintem, már gyermekként is szükséges lenne át és megélniük, amikor a saját idejükben vannak ahhoz, s tán ideje lenne, a nagyon könnyen, fecsegőknek, a pletykálkodóknak, tán egy kellő időre, csendet rendelni maguknak, hogy meg és kihallják végre mindazt, amiről tudni sem akarnak, hát nincs is meg tapasztalatként az számukra, hát úgy csinálnak, mintha azok a hatások, nem is léteznének, finnyáskodva, tagadásban vannak, tán még némaságot is fogadnak, pedig ahhoz lehet, hogy nem oda valók és nem is méltóak tán ahhoz, ah, bocsánatot is kérek, hiszen, ugyan, hogyan adhatnának tanácsokat, vagy mondhatnák meg azt és ugyan mire hivatkozva, ah az is lehet, hogy csak azt mondogatják végnélkül, amiről fogalmuk sincs megtapasztalva, hogyan lehet azt át és megélni, megúszni, mindazoknak akik úgy kapják a tanácsokat, hogy nem hitelesítette azt az Isten adta Nép, hiszen tapasztalva tudjuk, mi igen és mi nem, szerintünk, vagy számunkra, nekünk megfelelően, hogy ne sérüljenek bele, ők sokan vagy kevesen, ha azt sem tudják, vagy megtagadják azoknak a hatásoknak a létezését, amiket át és meg kellett élniük, mert nem óvta meg őket időben senki sem, ah, csak nem azért, mert úgy könnyebb nekik, hogy ki ne látszon a tájékozottságokat is már régen elhagyó, az ahhoz a most már elvárt, a tanulás általi tudást nélkülöző voltuk, ah, persze csupán szerintem, győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék se veled, sem ellened, viszont, azt is megtudhatod, hogy oktatnálak-e téged most, ah, persze bocsánatot is kérek, vagy azt is felvállalnád-e, ha azt mondanám, pótold be mindazt, amit igyekszel elfedni és túl hosszú idő az már az Isten adta Nép számára, hogy ne fejlődhessünk fel oda, ahol már tartanunk lenne szükséges, ahhoz, hogy a következő generációt is ne várakoztassa már az, ami már most is rávetül, mint fék és pont abban, hogy a saját sorsát élje meg, a saját idejében, ami felhalmozódott az üresítésben, azt tessék mondani, ki tudja kibogoztatni, mindenkivel a saját idejének megfelelően, ah, hogy túl ne menjek, hát 8 x is bocsánatot kérek, s remélem elég lesz ahhoz, hogy oktatni most már végre, kapjak lehetőséget, hogy az oktatásom által át tudjam adni mindazt, amit alapként is megkaptam, mint amit akkor úgy, 26 éve, a saját határaimat betartóra nevelődve, tőlem kérdezett a fogadott anyám és azonnal válaszoltam arra, viszont a jóhoz és széphez is volt közöm közben és megtanultam nemet mondani és ott akkor ismertem fel, a saját egészséges határaimnak a saját magamhoz is szigorúan, a betartását, s fékeztem még idejében, azáltal és még sok minden által, amit megtapasztalva akkor már felismertem, hogy az egyenestől való eltérésnek, s a billegtető hatását is, s még időben a saját időmön belül felismerjem, s a számomra már akkor sem idegen, viszont azt számomra érthetően akkor megtanulva, s azáltal, a jót és szépet is tudva, megmagyarázva, azáltal és akkortól, számomra már nem annyira szigorú hatások által, megtanultam az ellentétét, mindazoknak, amiknek a hatása által, kimondta azt, amit akkor még elfogadni nem tudtam, hiszen nem volt az még tudásként akkor a hétköznapi gyakorlatomban, mert csupán akkor tanultam, viszont az elméletet azonnal átülteve ott akkor a gyakorlatban, nagyon szigorúan átadva mindazt számomra, szerintem meg is tanultam, Heringes Árpádné a 1994.évben számomra kiállított papírforma szerint, tenyérelemző, 1999.évben a kitűnő megajánlott szerint, prevenciós, Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozó, most vagyok a 73. évemben, várakoztam már elég sokat, nőttön nőtt attól is az emberséges tartásom, átadnám már a tudásomat, a szakmájukat, jó és kitűnő szinten gyakorló, erre a tudásra igényeseknek, én nem messziről jöttem, s mégis nagyon különböző kulturákkal találkozhattam, s azáltal a nagy különbségeket, s távolságot is megtapasztalhattam, hozzám érkeztek messziről is, a tömegnek számítóan sok embernek a megtiszelő érkezésével, jutottam el oda, hogy meg és feltaláltam és egy napon egy ritmusban megrajzoltam a 153 oldalt, egyedül nem tudom bevinni a köztudatba, eddig mindig megóvtak, akkor éppen amikor azt szükségesnek találták ott abban a helyezetben, mert szerintük az akkor szükséges volt, most már számomra láthatóan nincsenek körülöttem az emberek, hát úgy tűnik most ezt is egyedül oldom meg, hát várakozom, hiszen nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az engem megtisztelőhöz, most a telefonom által oda, s várakozom, arra, hogy amikor eljön az ideje számukra, hogy tudni szeretnék, mit tanulhatnak meg mindazáltal amit átadni az oktatásom által, hitelesen csupán még én tudok, szeretettel, a julamami 2010. év óta védjegy, kérem tartsa tiszteletben,

2025.01.10. ah, mivel jól betanulta, ott jár körbe, mint a sablonba rekedt, nem tud kitalálni belőle, mivel nem fejlődött fel oda, ahol, most már tartania kellene, azt oktatja és úgy, hogy előtte tán azt ő maga is csupán tanulja közben, mivel a jóhoz sem a széphez, nem bizonyított az élete során abban, s gondolom erre majd rácsodálkoznak sokan és nem csupán szerintem, ah, úgy tíz éve is annak, hogy szerintem, az Isten a hatalmat visszavette, mert jóra és szépre szánta, s lehetőséget is adott a hatalomhoz felnövésben, a tolerancia és az alázat jól működésére mutatott rá, hogy se előtte, sem közben, ne menjenek bele se mellé sem annak, mert nem egyezik meg az azzal, amit az addig elfogadottak szerint, oktatni tudtak, az egyenes számukra mutat, s vegyék időben észre, a saját belső lelkiismereti kontrolljuk által, hiszen, ha nem az egyeneshez vezeti az, mert mindenkire hatással van az ügyben is valami, vagy valaki, azért még, azáltal ami odáig egyenes volt, ne forduljon ki, hát alaposan át szükséges élni, azt amihez már emberig felér, az adott lesz a következőhöz, mint a szakmai tapasztalatai viszik el, az elmélet igazolva lesz általa, ha arra emberileg és szakmailag is érettek már, most már tudás nélkül az alapjára is figyelnie szükséges, ha nem fejlődik fel most ahhoz, amit feladatként kap, nem haladhat, elfogyhat a motivációja és csupán pörög körbe, se le sem fel, nem látja át, s elhiszi, hogy úgy van, ahogy volt és számára egyre szélesebb lesz az általa használható sáv, majd egyszer csak, ráébred, hogy úgy kérdeztek tőle, ahogy addig még nem, hát nem is érti, miért lenne szükséges a toleranciára, s ah, ne már, hogy az alázatot neki is szükséges lenne, néha, vagy egyre gyakrabban gyakorolnia, ah, mire belátja, már el is szállt az a lehetősége, amiben biztos volt és már úgy hozzá is szokott, ami mindenkiének mondott, viszont addig csupán számára biztosított, rájön tán majd egyszer, hogy amikor még maga dönthette el, hogy azt a lépést, vagy a másikat lépi-e meg, ott és azáltal volt lehetőség az számára, a generációs feladatának a sokadszorra is felkínált saját idejében és azt már önmagáért is elvégzésére, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami, 2010. évtől védjegy, kérem tartsa azt tiszteletben,

2025.01.09. ah, ha tudnád, már akkor amikor kiagyalod, hogyan tudnál anélkül meggyőzni másokat, hogy a saját tehetséged általi tudásoddal, már egyszer is elő állhattál volna és győzhetted volna meg általa az érdeklődőket, ah, azután, ha kérdeznének annak egyes részletéről, mivel a tudás ahhoz is ott van, azóta már a többszöröse is annak, benned, hát érvelhetnél, kifejtve a tudásodat, s közben ott hagynád, generációsan is alapként, az emberséges lenyomatodat, hogy legyen ott abból is, ne csupán a legyőzést választhassák, amihez nem tudom mi kell, hogy meglegyen akkor éppen ahhoz bennük, mert nem ismerem a racionális oldalamat, bocsánatot is kérek, ha ezzel most valakit megbántottam volna, a racionális énem által, csupán az van, tapasztalatomként, ami még nem tudott bizonyítani felém úgy, hogy a jó életminőségemet szerintem oldjam meg, egyenlőre nincs lehetőségem a nyugdíjamat annyival kiegészíteni, hogy jól érezzem magam, amikor újra átélhetem, s megerősíthet a megcsináltam érzése, mint a belső kontrollomnak, a bizonyságtétele, azt a legerősebb hatásként, akkor éppen és azután már többször is szívesen látnám, a saját életritmusomban már, akár örökbe is fogadnám, hiszen az önbecsülésünkhöz szüksége van arra és mindenkinek, aki már értően szemléli azt, a hétköznapi életét élve, vagy a sorsában már azt is felismerőként, akár napi szinten, tudnánk, mint az Isten adta Népnek, azon része, akik évek óta a méltatlanban várakoztatottan, mintha az most növekvőben lenne, egyre nagyobb a létszámunk, az érdemben megélhetők helyett, a saját életritmusunkhoz képest, lelassításba tereltek, sokaságává lehetünk, ha nem jön meg végre, magunkhoz képest az eszünk, hiszen nem titkoljuk, tehát tudják, hogy akkor is tudtuk miért, úgy döntöttünk, hogy nem rájuk szavaztunk, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. évtől védjegy, kérem tartsa tiszteletben, kellemes napot kívánok,

2025.01.08. ah, csupán szerintem, amit másoknak lehet, azt egyáltalán nem biztos, hogy szabad lenne neked, tán néha nézz szét, s megláthatod, a lelkednek a tiszta tükrét, gondolkodva élni, jó és szép, ha a múlt már el is múlt, nyugtáznod fontos, s nem csupán magad miatt, hogy most hol tartasz, ahhoz képest amit hoztál, az életed során mennyit változtál, kivé váltál, vagy tán ha nem a jó és szép mellé álltál, csupán a túl könnyű után mentél, az idő múlásával, ugyan mivé lettél, persze csupán szerintem, kellemes napot kívánok, éljen a tisztelet és ha már lehet, találja meg a helyét a szeretet, Heringes Árpádné prevenciós Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami 2010. év óta védjegy, kérem tartsa tiszteletben,

2025.01.07. ah, csupán szerintem, ha nem tudtad még elérni az életed által a sorsodat, hát azért megkapod ám és nem egyszer majd, tán háromszor is azt, amikor megint tudsz lépni előre, mert már átlátod azt ami akkor éppen számodra lehetőség, még akkor is, ha azt kívülről úgy látják, hogy megrekedtél, a sok éves várakoztatás a semmire, aztán egyszer valamicske, a sokhoz képest látszatra oda tenni az Isten adta Népnek, amiért legyenek hálásak, hiszen látszatra már adakozni is igyekeznek, vegyük megtiszteltetésnek, hogy mennyire gondoskodók, azt a, hiszen azt mi és akik már előtte is bele teremtettek, s raktuk bele a Hazánkba, ami mellett párhuzamosan, nevelődtek velünk együtt a következő generációnak az értő tagjai lesznek, vagy már a sok éve várakoztatásunk alatt lettek,

ah, lehet, az mondani, hogy keveset adtam bele, nem gondolom, hogy azt úgy lehetne csupán mérni, hiszen a segítőknek elnevezett hivatásom van nekem is, ami által gyakorolhattam úgy a tehetségemből lett hivatásomat, hogy adni is tudtam, igen bizonyára meg is gazdagodhattam volna, csak akkor nem tudtam volna letörleszteni azt, ami számomra megmaradt még mint általam teljesíteni való, s ha nem érek el oda a saját időmben, hát bizonyára nem lett volna lehetőségem arra, hogy feltaláljam azt, aminek megrajzoltam, a jó és a kitűnő minőséget adni tudó, oktatható formáját, ami persze csupán szerintem az, az egyik ami lényeges maradt számomra és generációsan, hogy nem felejtettem el adni,

ah, ami persze csupán szerintem van, amit ebben a meg nem nevezhető formában, már most éppen nem tudok gyakorolni, hiszen amikor nem lett annyi bevételem abban a hónapban, a hivatásomnak a gyakorlása által, akkor már engem tartanak el, kapom azt amit adtam, ah, most tanulom a racionális rám is érthető formát, amit én nem tanultam meg, hiszen nem volt honnan merítsek ahhoz, hát ne tessék letudni engem, inkább tessék elgondolkodni azon, hogy mi módon tudja megoldani azt Isten adta Népnek azon rétegét érintően, mi akik, a saját magunknak az eltartásukhoz a nyugdíjunk által, nem kapunk elég pénzt, s mivel számunkra már pár éve, nem kedvezők most az árak és egyéb, nem a nyugdíjunknak az összegéhez szabott körülmények, amit ki tudja, hogy mi alapján és kikre vannak szabva, ah, leutánozni most már nem lehet, hiszen a tudás hiánya mögé, a csak szavak pörgetésével, már elbújni nem lehet, ah, viszont, persze csupán szerintem, megtanulni most is lehetséges, az emberileg és vagy szakmailag azon a szinten lévőknek, az igényesen érdeklődőknek, van lehetősége azáltal, amit a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelv által formálok meg, a saját már elért szintjükre és személyiségükre szabottan, általam közben a toleranciát és az alázatot is gyakorolva, történik az oktatásom,

ah, hiszen igyekszünk beletanulni, viszont ahhoz a tehetséghez is szerintem úgy születnek az emberek, az elképzeléseik szerinti vállalkozásunk által, amivel, mint látható egyáltalán, nem biztos, hogy teremteni tudnánk a nemlétező, vagy még csupán a kezdeti szakaszában lévő üzleti érzékünkkel,

így aztán, az eltartásunkhoz a kettőt összeadva sem mindig van meg az összeg, amivel el tudnánk tartani saját magunkat, mert az igyekezetünk nem elég ahhoz, hogy meg tudjuk tartani a hivatásunkkal együtt a számunkra fontos, emberséges tartásunkat, hiába értünk a tehetségünkből lett szakmánk által lett hivatásunkhoz úgy, azon a szinten, ha akik kitalálták ezt, nem élték még át a gyakorlatban, hogy most is meg lehet-e élni abból, amihez mi nem nőttünk fel üzleti érzékünk hiányát pótolni, a szinte állandó változtatások miatt, nem biztos, hogy fogjuk tudni, viszont a saját érdekünkben megtartanánk a meglévő emberséges tartásunkat, amit a szakmai tudásunkhoz igazítani igyekszünk,

ah, viszont, ahhoz sem kedvező most semmiféle körülmény, ami számunkra is lehetőséget adna nekünk, ah, ha egy feladatunkat akkor éppen, nem tudjuk teljesíteni, akkor azt a sorsunk újra és megint, mint ismételhető lehetőséget oda teszi számunkra, a tapasztaltjaimhoz megrajzoltam, egy napon és egy ritmusban, az egyenlőre csupán általam oktatható formát, a várakoztatás nem tesz jót senkinek sem, hiszen a saját idejében szeretne teljesíteni, az Isten adta Népnek, azemberségesen élő és azt már értő sokasága, mert tudja, hogy mindent a maga idejében,

ah, viszont magam is igyekszem és ahogy látom sokan vagyunk akik már megtanultunk és a változásoknak a kellős közepében is igyekszünk, amihez szükséges alkalmazkodni, ahhoz is ami már túl sokszor lett átfogalmazott és a nagyon gyakran változtatott, bennünket a rangjaikra figyelmeztető megszólításaikhoz is, amit hála Isten nem szükséges gyakorolnunk, mert, hogy jönnénk mi, azokhoz a magasságokhoz, ahol az már tán bevett szokássá lett, hogy ahogy kedvük tartja, abban a történésben éppen minek szólíthatók ott és akkor meg, s rögvest bocsánatot is most éppen, 8 x, kérek,

ah, győzz meg a felém gyakorolt tudásod és emberséged által, hogy van mire alapozzad az Isten adta Nép számára elképzeltjeidet, van-e mögötted hiteles tudás ahhoz, hogy az a szakmádban, vagy a hivatásodban már bizonyított az Isten adta Népnek, az abban a most is érintettjei által neked visszajelzett, ah, már úgy van-e érdemben visszajelzés, hogy jó életkörülmények között él az Isten adta Nép, a sorsunk és a saját életkörülményeink már most igazolják azt, s nem a majd, tán, esetleg, méltányosan is csupán kérhetően, a még meg sem tervezhető jövőre utaltak szerintiekben fogalmazódnak meg, hiszen ott mi módon lehetne kontrollálni azt, hogy mire igen és mi nem a válasz, ah, persze csupán szerintem, fogalmaztam és írtam ide le, a +36302470589 telefonomat 10.00 és 12.00 között felveszem, tiszteljen meg az értően érdeklődésével, az oktatásomról, szép napot kívánok, szeretettel, Heringes Árpádné prevenciós 2010. év óta a julamami védjegy, Paksról a Hergál Házból,

2025.01.06. ah, persze csupán szerintem, ha már vannak emberséges és vagy szakmai érveid, akkor ott a megfelelő tudás ahhoz benned, figyelj rá, hogy ha a hatásokat véled igazolni most, bizonyos általad nem kontrollálhatók által, ah, hát be ne csapjad magadat, hiszen, amit hozunk tehetségként, abban a legfelsőbb megoldásokig is eljuthatunk, még akkor is ha ezer gátat kapunk, amit mások hoztak a tehetségük által, abban ugyancsak megélhetik, mindazt, ami számukra van megírva a tenyereikben, persze csupán szerintem, mindannyian máskor és mást hallunk ki, vagy másképp fogalmazzuk meg, számunkra az akkor azt jelenti, később meg rájövünk, hogy ahhoz képest hála Isten már fejlődtünk, hiszen ha akarunk ha nem, a saját sorsunkhoz is előbb vagy majd később, fel is nővünk, persze csupán szerintem, Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvnek neveztem el, a feltaláltam szerint alkalmazom, megtanulható, viszont egyenlőre még csupán tőlem és a feltaláltammal, szerintem, amikor már beértél arra, hát tán, engedd el a múltat, hogy észleljed a mai napnak, a számodra meglévő, emberséges és szakmai lehetőségeit, ha már felfogtad a saját belső kontrollod általi, az egészséges egyensúlyodnak a megtartására adott lehetőségeit, mint az önismereted által felismert határaidat, s azon belül haladsz, a saját életritmusodnak megfelelően,

persze csupán szerintem, hát megtapasztalhatod, az érzését annak, hogy hazaértél és megtanulhatsz járni és nem csupán jól járni, abban ami most látható számodra, hiszen kihallod azt amiért eddig tettél, az összefüggéseiben ott van neked, gondolkodóként tudod, a lehetőség nem elég, tudnod szükséges azt is, hogy azon belül mi az, amihez több évnek a hétköznapjaiban alkalmazkodni tanultál, a tolerancia nem idegen neked, hiszen éppen most tanulod meg, hogy az emberi és szakmai szintedhez, mekkora alázat szükséges tőled, hogy tudomásul vegyed, hiába minden amit beleteremtettél a Hazánkba, nem érted van és generációsan sem téged igazol, s nem általad döntenek, az is lehet, hogy majd ennek a hatásait is megélő következőkről sem szól, nem ad alapot helyetted, a következőknek,

persze csupán szerintem, ah, hiszen ez most itt nem érted és nem neked teremt, legalábbis nem aszerint, ahogy azt a sorsodban átélve megélted, hogy megtettél azért már mindent, amit magadhoz képest és arra eddig is képes voltál és most szinte minden pillanatban érzed és tudod is, hogy képes vagy, arra, hogy végig is vigyed a sorsodat, viszont aki ezt felvállalta megmondóként, lehet, hogy nincs is napi szinten tisztában vele, hogy mi és mit okoz most az Isten adta Népnek, mennyire vitt le a szintünk alá bennünket, hogy nem érdekelte, mit is adna tudásként az emberismeret számára, ah, viszont persze csupán szerintem, számodra, a belső kontrollod jelzi hol vannak a határaid, ah, azon tán túl ne szaladj, mert azt sugallja a lelkes – szíves éned, hogy most is boldogulni tudsz, s azt majd, nem hagyod kontrollálni a racionális énednek, nem vagy biztos benne, hogy tudsz még hozzáadni, tán, majd, ahhoz amit a racionálisban magad értél el, mert az életkorod szerint, ott tartasz, hogy letudtak, hiszen öregnek tartanak, pedig csupán korosodsz, s naponta tapasztalsz, s amikor körbeér egy – egy gondolatod, már összefüggésében igazolva vagy, ugyan kit és miért érdekelné, ha nem hoz az számára hasznot, hiszen a pénzről szól és már szinte minden, ugye az nem lehet, hogy megtehetik, hogy csupán ígérgetnek és közben is hosszú évek telnek el, az Európai Parlament által megszavazott pénzekből, pedig, amennyit lehet megtartanak tán maguknak, ah bocsánatot is kérek, hiszen nem tudom, hogy szabad-e leírnom így ezt,

ah, persze csupán szerintem, tudod-e, hogy minden egyéb, amiért nem dolgoztál meg, az nem téged, hanem csupán általad is, erősíti azt ahonnan azt a csak pénzben igazolt van, megéled-e azt felkavaró érzésként mint, akkor amikor még tudtad és igazolt is téged, fontosnak tartottad, azt amit már elértél és tudtad, hogy az már szerinted van, s úgy véled, hogy megérdemled, azt a hatást kaptad, hiszel-e még, a lelkesítőknek, s, hogy szívesen adnak, azt azóta tán már, el is hiszed, mivel az ellenkezőjét nem tudod, hát fel nem foghatod, mekkora hiányt okozhat az, ha végig dolgozod az életed és hirtelen minden, addigi ami számodra elérhetőként volt az életedben, most már, az elképzelésedből nem lehet semmi, az összes addigi terved odalett, a túl sok vagy a már nem tervezhető és a hivatásod által, ahhoz a lehetőségeknek a hiányának köszönhetően és annak a következtében, már elő sem teremthető,

ah, persze csupán szerintem, a szinteden maradsz, az alá nem kerültél, a pénzhiánynak a hatása az nem rólad szól, ah viszont teljes nyugalomban vagy, s ócsárolhatod azt, akit éppen feladatként kapsz, hiszen csak igazad lehet, mert odatartozol, ahol mindent eldöntenek, az Isten adta Népnek az életminősége felett, teljesnek érzed az életed, hiszed, hogy neked annak a pénznek hatására, már mindent szabad, hiszen meg tudod fizetni azt, amihez neked nincsen már sem késztetésed, se kedved elvégezni, ah, na nem azt, amit azért veszel igénybe szolgáltatásként, mert abban az időben az elért szinteden és érdemben teszed a dolgodat, a saját tehetséged adta hivatásod által, azt is a sorsoddal igazolva, hiszen, azt ha hiszed, ha nem, majd igazolják, a tenyereidben lévők, hiszen ott van benne és minden, ami rólad és érted szólna, ha tudnál róla,

ah, csupán csak szerintem, leírom ide, hogy a hazaértem azt jelenti, hogy érted és belőled való az, persze csupán a saját tehetségemből lett hivatásom kapcsán, ah, most még így, szerintem, hogy már a magzati szakaszomban átéltem a többletből lett hirtelen hiányt, amit már gyermekekként élték át, a szüleim, anyám hamar árva maradt, az apámnak, tán csak önmagukra gondolva váltak a szülei, s aztán kiderült, hogy sok volt az irigyük és szólhattak abba bele, hát a nem felelős döntéseik által elvesztették, az addig, közösen megteremtett és jó minőségű életüket, s a szüleim gyermekekként, kerültek bele abba a számukra át nem látható és a még ki nem alakult tartásukat nem megtartható helyzetekbe, a gyermekekként már felnőtt nehézségű feladattal ellátott szüleim, az érzéseikre hagyatkozhattak tán, s arra, nem jöttek rá, hogy miért csapnák be őket azok az emberek, akiket azt hitték, hogy annyira jól ismernek, hogy rájuk bízhatják, az anyám által örököltet, ami a mindent jelentette akkor nekik és nekünk a következőknek, a jövőnknek az alapjai lehettek volna, hát átéltem és megéltem a hiányokat, már magzati szakaszban, így tudom honnan indultam, mekkora rögös út van mögöttem, s magam szerint élem át és meg, a nehézségeket mind át és megélve már van sok mindenben saját magam által megtapasztaltam,

ugyan tudod-e, hol tartasz most, abban amit a magadénak tudhatsz már tapasztalt tudásként, hiszen megdolgoztál érte és most, már tudás nélkül nem megy, a tehetségedhez adódik a gyakorlati tapasztalatod, amihez tanultál és az csupán a tied, mert azt adta a sorsod neked, bocsánatot is kellene most kérnem, viszont nem tehetem, mert folyik a könnyem és az azt jelenti, megértettem, hogy azt a nehézséget azért kaptam, mint annyi mást már az életem során, hogy amint a nehézben és még annál is nehezebbekben, megtaláltam a túléléseknek a lépéseihez vezető utamat, hát le is törlesztettem mindazt, lehetőleg mindent és azok által ott akkor, s azokat is, ami azután is szinte naponta jöttek, mindent idejében, most úgy néz ki, mintha addig nem tettem volna semmit a saját sorsomért, hát megkaptam a választ, akkor ott voltam éppen abban amiben, ami éppen hatott ott rám ahhoz alkalmazkodva éltem,

ah persze csupán szerintem, a hova tartozásomról, nem kaptam igazolást eddig, hiszen csupán sejtések voltak csak bennem, azt kaptam ma a hajnali álmomban, elnézést én nem az álmaimat szeretném megvalósítani, mivel csupán ritkán marad meg az reggelig, amit álmodtam, úgy tűnt, hogy mintha, örökbe szeretett volna fogadni engem valaki, csak elkésett vele, s ráhagyta a feladatot valakire, s tisztelettel volt iránta, s amit megigért azt teljesíteni igyekezett, most egy akire rábízta és ért hozzá, tőlem várja a választ, rám bízta, hogy elfogadom-e, tele lett a lelkes – szíves énem jóérzésekkel, viszont ezt és a hasonló érzéseket, már felismerem, tudom, hogy az kevés, mert a lelkes – szíveshez még szükség lenne a racionálisra is, hogy életszerű döntést tudjak hozni, az egyik oldal, s utána a másik oldal, egyik láb után jön a másik, mert ha mindig ugyanaz a láb lép, könnyen hasra is eshet bárki, ha nem figyel és nem gondolkodva lép, mind ott marad nála, mint a nem kellemes hatás, amit nem oldott meg idejében, s nem tud róla, hogy lesz-e még lehetősége, már sok éve felismerem, ezeket a helyzeteket, oktatom is, ha van rá igény, hiszen a hivatásomat 30 éve gyakorlom, a tapasztalt tudásomhoz jött az elmélet, egy napon rajzoltam le, a 153 oldalt és egy ritmusban, a tömegnek számítóan sok engem megtisztelő emberek által, hitelesített és már bizonyított, hogy jól és kitűnően oktatható,

persze csupán szerintem, általa a nehézségek kellős közepében is, sok jó lelkes és szíves hatások értek már engem, na és ez tartott meg eddig is engem, szinte naponta, most viszont, barátkozom azzal, hogy ha most már végre, a racionális oldalam által szólíttattam meg, akkor is kivárom az életnek az igazolását, vagy felismerjem benne, hiszen, ígérgetéseket átéltem sokszor a hétköznapok adták azt, a 30 év alatt, aztán egyszer kimondtam, hogy ne tessék ígérni, mert az a pillanat majd elmúlik és elhalványul az ígéret, s a gyakorlat az, hogy úgy sem tetszik betartani, hát megkönnyítem azt és kérem ne ígérjen,

persze csupán szerintem, igen erős hatása volt a hajnali álmomnak, ah, van mit feldolgoznom, hiszen bennem van az érzés, ami nem ismeretlen nekem, hogy valami megoldódott, ah, hát, nekem meg miért kellene, mindent tudnom, van az Isten, s ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, sokat hoztam, a lelkes – szíves énemmel, a hozott tehetségem által, a túlélést gyakoroltam már gyermekkoromban, a több kilómétert tettem meg, a nehéz szatyrokkal, mire hazaértem a könyvtárból, a könyveknek az olvasása adták meg azt, hogy el tudjam hinni, hogy az élet nem csupán gond és baj, a sors megadja a jót és a szépet is, most még itt vagyok, ugyan azáltal most a saját eltartásomhoz elég pénzt megteremteni, még nem minden hónapban vagyok képes, viszont nagyon igyekszem, csak hát, hiányzik belőlem a most mindenkitől, racionálisan is elvárt gondolkodásnak az üzletasszonyként működőképes módja, megnyugtatni igyekeznek a szeretteim, hogy legyek nyugodt, nem is az a gondom, hiszen, már vannak hónapok, amikor eltartanak, aztán meg örülök mint egy kisgyermek, hogy be tudom takarni a számomra nagyon fontos, saját magam szerinti eltartásomat, s amikor egy hónapot megcsináltam, azoknak az elvárásai által, akik önmagukon valószínűleg, nem próbálták ki azt, hogy amit elvárnak az Isten adta Néptől, az egyáltalán működőképes-e most, vagy tudják-e, hány ember szégyellheti azt, hiszen úgy várják el, hogy eszi nem eszi nincs más megoldás, tartsa el magát, vagy viselje azt a lealacsonyító érzést, hogy nem tudja mi módon oldja, meg a saját eltartását, úgy van beállítva, mintha a saját hibájából nem tudná teljesíteni, az Isten adta Nép, azt amit elvárnak úgy tőle, hogy nincs ahhoz se racionális rálátása, sem tehetsége, sem megfelelő üzleti érzéke, hogy a vállalkozása által, megfelelő módon el tudja tartani magát, nálunk hála Isten, tisztelettel vagyunk, na meg, szerintem, sorsszerű az is, hogy azt kapom amit adtam, hát nincs miről írnom,

viszont, tartásos asszonyként, azon vagyok, hogy megtartsam az emberséges tartásomat, a szakmai hozzáértésemre rányomta a hitelesítőt a sok ember, akinek a felém nyújtott és nyitott, tenyereit leolvastam az elmúlt 30 év alatt, amit a hivatásom gyakorlása által kaptam a sorsom adja hozzá, a megtartó erőt, a tapasztalt tudásom az, hogy amit magunk megteremtünk, azt meg is szükséges tartani, a már meglévő tartásunkat megtartani, nem adni fel, kimondani azt amit akkor éppen szükséges, hogy bele ne sérüljünk, ahhoz szükséges mindez, hogy a következő generációnak legyen hova a talpait letenni, mégis van ami meg is sirat engem, ugye nem hiába volt az egész, felejtsem el, hogy nem lesz meg amit elterveztem, mert a döntők nem értik tán, hogy mit jelent, az emberséges tartásnak és a tudásnak a párhuzamossága, viszont azt is feldolgozva, megyek tovább és azt is tudom, hogy nem adom fel, mert eljön az ideje annak is, hogy lesz hozzáértő ahhoz is, hogy rájön, mit találtam fel,

persze csupán szerintem, s azon a szinten van, hogy tudja, szüksége van arra, a racionálisan bebizonyított tehetségéhez most, hogy a lelkes – szíves énjéért is tegyen, akkor amikor már ott lesz a hazaértem, mint a saját érzése átélve általa, mint tapasztalt tudás lesz utána az a számára,

a belső tartása kontrolljával igazolva lesz, hogy a döntése helyes, azt tudom, hogy sorstalanná már nem leszek, egy – egy életszakasznál, ott van a megnyugtató érzés, a megcsináltam érzése, ami tartást ad, s én már sokféle nehezet éltem meg, ah, ha érezted már azt, hogy hazaértél, akkor ha megismétlődött az már gyakran, s azóta már az ott van a belső tartásodban, aminek a gyakori átélése által és vagy annak az emberséges hatása alatt, már azt éled meg, hogy a feladatodhoz, most már emberileg és szakmailag is felnőttél,

amivel már nyugtázod a hétköznapokban, s mindaz a belső tartásodat igazolja, hiszen fejlődni születtünk mindannyian, ki mikor mihez képest, tudja általa már feldolgozva, elengedni úgy a múltat, hogy utána, az benne van a tartásában, mint amit megoldott a saját sorsának és a belső kontrolljának a hatására, most viszont rögvest bocsánatot kérek, hiszen, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami 2010. év óta védjegy, kérem tartsa tiszteletben, legyen szép ez a nap, ha tisztelettel vagy, előbb – utóbb, azt is kapod, már bocsánat,

2025.01.05. ah, csupán szerintem, ha megvan mindene amiről álmodott és még azon felül, ami hozzá adódott, amikről addig, tán még nem is álmodott, mert tán már tartanak tőle, s nincs más megoldás számukra, mint gondolkodni, hogy mikor és hogyan mondják ki, hogy azt már nem, na ott van mindenkinek, lehet, az is, hogy éppen fordított szerepben és másképpen, viszont mivel mindenkinek más a sorsa, s azáltal is más a megoldása, hiszen ha vannak generációs feladatai, tán halogatták, hát az is rá vár, hát akkor éppen, több feladata is lehet párhuzamosan, ami csupán, a számára legjobb és a saját döntésére vár, mindenkor és mindenben ott van, mint csupán érte és neki jelző, a saját a belső kontrolljának az emberséges határa, ahol jelzi számára, ah, ha átmegy azon, abban már nem tud az, a számára jó és szép szerint, a saját lefékezésével, önmagához képest, a jóban és szépben, még szerinte egyensúlyban maradni, ami a saját belső kontrollja, tehát érte van és vele, s nem ellene, se nem a saját jó döntése ellenére, szép napot kívánok, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami védjegy, 2010. évben került a nevemre, kérem tartsa tiszteletben,

2025.01.04.ah, ha a múltat igyekszik kitörölni, mintha az nem is lett volna, akkor azon is akar tán nyerni, hogy hátha elfelejtődik, honnan jöttünk és miben és mekkora utat tettünk meg, amíg a szerintünk helyes és a magunk módján, elsősorban a családunkért, viszont azzal párhuzamosan, a Hazánkhoz is teremtettünk, s odáig elértünk, hogy megkapjuk a tiszteletet, emberileg és szakmailag ahhoz, hogy összefüggésében látva azt, már érvelni tudunk, s tudjuk, hogy van sorsunk és generációs feladatunk, s ha nem volt elég jó minta, hát abban nőtt mindenki, ami akkor megadatott, van amit teljesíteni tudtunk, s van amit a szinte állandó változások miatt, hiába szedtük a lábainkat, amint megvalósítottuk azóta már megváltoztatták, tán másképp volt az aznapi álma annak aki azt éppen kitalálta, akkor éppen az aktuálisan megmondónak, a sorsunkért sokat tettünk és naponta teszünk, persze csupán szerintem, nyugodt lehet bárki, hogy gondolkodókként élve, önmagunkat és az önbecsülésünket megtartani is van kedvünk és azon igyekszünk, hát szerintem, úgy az életünk már a sorsunk és sorstalanná nem lehetünk, nem elég az, hogy gyakran és sokat beszél róla, azok csupán lepergő és tartalom nélküli szavak, amit be nem bizonyított, s tán nem is létező, viszont jól kiagyalt módszernek mutatott és már szinte el is hitte tán, hogy látni is úgy fogják azt, akik arra vágynak, hogy elég legyen az elmélet, nem szükséges ahhoz a már, a hétköznapi gyakorlatban is átélt és még meglévő munka, a munka becsülete arról szól, hogy elért valamit emberileg és a szakmájában bizonyítva, s ott tart, már a jóban és szépben, az Isten adta Népet, a jólétnek és a szépnek, a megélhetésében is már bebizonyította akár naponta, hogy van megbecsületen is, igénye a fejlődésre, emberséges és vagy szakmai gyakorlatát fejlesztve, ah, csupán szerintem, csak nem azt álmodta, hogy ha nagyon akarja, annak a megvalósulása annyi lesz csupán, hogy akár megállás nélkül és szorgalmasan mondogatja, mukodj, s majd megmagyarázza, mi miért nem úgy van, ahogy azt szerette volna, ment az éppen híres, vagy kiemelkedő többiek után, mert azt gondolja, hogy az majd időben a saját sorsát is helyette megoldja, miközben az is elég lenne, ha kimondaná azt, ami a saját sorsához és a generációs feladataihoz szükséges, ha azt hitelesítette az Isten adta Nép, mert már azt is elérte addigra, amire azt megálmodta, amikor azt kezdték bizonygatni, hogy már csupán a pénz mennyisége szabhat meg mindent, s nem látta el az Isten adta Népet, a már elért szintjéhez képest, a gazdagnak mutatott országban, azon a szinten és ahhoz a jóléttel, s nincs is szükség, az emberséges szintre, megoldódik az a számokkal majd, s nyugodtan kilehet hagyni belőle, a gondolkodó embereknek, azt a tudását, az akár napi megtapasztalásaikat, ami a gondolkodó agyuk által körbeért, s anélkül lapozták tovább, a mesésnek látszó forgatókönyvet, hogy megbecsülték volna azt amit addig az Isten adta Népből, már sokan teljesítve a saját sorsukat, s generációs feladataikat már addigra, vagy aközben, elértek, ah, már tovább is forgatták a mesésnek tűnőt, viszont csupán szerintem, ah, csak úgy mondottat, mert bebizonyosodott az, s minden apró részletet is életszerűként, maguk is át és megéltek, odáig elértek, hogy önmagukon már az emberséges és szakmai szintjeik által kontrollálva haladhattak, viszont, mivel az Isten adta Népre nem gondoltak, hát a fejlődésből és a saját maguk által, már igényesen fel nem vállalható és ahhoz lehetőségük sem volt, ah, hát, úgy ki is maradtak, a mások által ugyan még ki nem mondott, viszont már bennük is megfogalmazódott, hogy addigra már szakmailag a fejlesztő szintjüket elérték, amit már nagyon sokan tudnak, hogy egyedül nem megy, s nem elég az ahhoz, hogy kikopjon az irigység, úgy hát, még nincs a most éppen döntők által kimondva, hivatalosan az szakmai tudásnak ugyan nem nevezhető, viszont a fordított megtapasztalásból ered, az akkori gyakorlatból összegződött és általuk, azzal jól felfogott elméleti tudás és azt szánva alapnak, mint az abban, ott akkor jól működött, az csupán megtapasztalás, ha azt úgy tudja közreadni, hogy meg is tudja valósítani azt, a többiekre is hétköznapi szinten hat, a saját sorsukban megélhetik, a már jól megérdemel jólétet, ugye nem gondolja, hogy azáltal, mintha nem is léteznénk, kimaradhat az Isten adta Népnek a tömege, viszont a számoknak hisznek és csupán arról beszélnek, ah, pedig szerintem az emberséges és szakmai tudás, majd mindenkinek egyszer csak, a saját idejében ott van, ahol a sorsa megadja azt számára, mindenféle jó és szép, az amiben, egymást erősítve működnek jól és a már bebizonyítottan gondolkodó agy, mindenkinek emberséges és szakmai szintjén, meghozza az éppen aktuálisan jó döntéseit, az Isten adta Népet nem hagyva ki, mert minden és mindenki, abból ered, amit hozott és ahhoz képest, ami mintát mutattak, vagy csupán egyet láthatott, önmagából és ha volt miből generációsan merítve, kivé vagy mivé változott, az Európai Parlament döntése, számunkra szánt és ha az már részükre, általuk igazolva van, ah és meg is érkezett, a jólétünkhöz elégséges pénzek, mint a családipótlék, a jó minőséggel bizonyított és az már, azáltal aztán, jól meg is fizethető munka, a családokban élő gyermekeknek, a jó életminőségükhöz szükséges és arra költhető családipótléknak az utalása, amihez az arra már emberileg és szakmailag érettek és a mostani és nagyon gyakran változtatásokhoz igazodni igyekvő és fejlődni is tudók, a saját bebizonyításaik szerint, mint jó szakemberek bebizonyíthatják, a már meglévő emberséges és szakmai tudásukat a gyakorlatban, a jó és széphez alkalmazkodni tudó működésükben, jó vagy kitűnő minőségben, a racionális és a lelkes -szíves, anélkül nem ment és nem megy, a jó és a szép, az egymásra rálátásként és annak a jó és széphez, meglévő életképesen jó és kitűnő, minőségben működésében, évek óta már, csupán együtt rezeg hitelesen, a nagyon várt és elismertek tisztelete, az Isten adta Népből, amit szerintük és ők maguk választanak, ah, megjön az is ám, mindenkinek a saját idejében, hiába a nagy sietség, ha közben kikopik az emberség és azáltal kibillentve, nem hozza a szakmai tudást se, annak megfelelő minőségben, az Isten adta Népért is tett, s amit eddig a jóhoz és széphez adva élt, ah, mostanra már, a saját idejében és szintjére érve éli az életét, hiszen azáltal, az önbecsüléséig elért, azt már a hétköznapjaiban értve éli át és meg, hiszen persze csupán szerintem, a világ fejlődik és hat mindenre és mindenkire, aki azt már felfogja, hogy nem maradhat ki belőle, jó ha tudja, a rá és a családjára vonatkozókat, hogy ki mikor miben van abban is még érintve, mert vannak akik a jól kitaláltakat még nyomják naponta, hiszen nem akarják kiengedni belőle, hatásuk alatt tartják őket, akik még mindig a sokszorozásra állva élnek, ah, rögvest bocsánatot is kérek, nem szeretném ha félreértené bárki, a leírtak a saját magam által elnevezett, Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvnek tudhatók be, győzz meg legyőzni könnyű engem, nem harcolok se ellened, sem melletted, a felfedezésemet igyekszem, úgy bevinni a köztudatba, s azt tudatosítva, hogy meg lehet tanulni, ha rászánja arra az általam megrajzolt és szerintem oktatott, általam megrajzolt, nem könnyű oktatási formát, a saját kérésére, lesz ahhoz érvem, a sorsához már értően, az adott élethelyzetének a belenevelődésébe, viszont megtanulható az oktatási formája, s biztosítom, az ahhoz számára szükséges időt, mert tapasztalni fogja közben vagy utána, ki mikor és hogyan tudja, már boldogulva élni a sorsát, a személyiségére szabom, a közben a toleranciát és az alázatot, az oktatásom és a tenyerének a leolvasásakor is, én magam gyakorlom és ha szükséges, a tömegnek számítóan sok embernek a megtisztelő érkezése után, sok évvel szerintem felismert, emberismeretemet is használom, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozó, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. évben került a nevemre, kérem tartsa tiszteletben, kellemes napot kívánok emberek, éljen a hétköznapokban, s váljon éltszerűvé a tisztelet és a szeretet, persze most itt és csupán szerintem,

2025.01.03. ah, volt az úgy is, a saját döntésem szerint cselekedtem, amikor szerettem volna festeni, de várnom kellett, hogy legyen mivel és mire, s nem tűnt el, a megfesteni való belőlem, csupán tán érettebb lett mire a festéshez lett, vásznam, ecsetem, festékem, át kellett gondolnom, hogy mi az ami előbbre való annál, hogy kifessem magamból mindazt, ami akkorra bárminek vagy bárkinek a hatása által, összejött bennem, azután,

2010.11.30.

ahogy mentek az évek, a tehetségemet gyakorolva, megváltozott a hozzám bejelentkező és azzal engem megtisztelő embereknek az érdeklődése, haladtak előre és ha még maradt a tenyereiknek a leolvasása után, felém kérdésük, arról is már visszanézve, a tenyereikben lévő, lehet, hogy aprócska és mégis számukra fontos vonalakról még ott és akkor azt kifejtve, beszéltem, amit számomra látható formában tudtam elmondani, nem a még meg nem valósult, álmaikról kérdeztek és arról nem beszéltünk, hiszen gondolkodó emberekkel találkoztam, viszont volt gyakran az első években, amikor csupán a kíváncsiság hozta,

Paksra a Hergál Házba,
/ a Heringes és Gálosi neveknek a három betűjét
adtam össze,
mert hittem abban, hogy a két név,
nem véletlenül lett és nem csupán,
a saját döntésem által egy család /.

bejelentkezve el őket, leteszteltek, felmérték a tudásomat a maguk módján, voltak akik csupán azért jöttek, mert akik nem vállalták fel a személyes vagy online általi érdeklődésüket, a kíváncsiságuk megmaradt és megbíztak bennük, hát maguk helyett tájékozódni őket küldték el, sokféle hatás ért és hozzászoktam ahhoz, hogy tudjam, ezt a tehetséget azért is kaptam, hogy legyen emberismeretem, s a tenyérolvasásnak a saját tudásomból eredően és magam szerinti, leolvasása adta meg, a későbbi hivatásomhoz való alkalmazkodásomnak a lehetőségét számomra, gyakran hallják tőlem, hogy és még van az Isten, hát ne várjanak tőlem mást, sem nem teszek hozzá, se nem veszek el belőle, csupán azt olvasom le, amit ott látok, az lett hitelesítve a tömegnek számítóan sok ember által, akik azért tiszteltek meg, mert pont azt szerették volna akkor és annál nem többet, mint amit le tudok olvasni a tenyereikből, nem voltam jósnő és jósoktól nem is tudtam megtanulni azt amit elvártak volna, elfogadták és vizsgázhattam, ahogy a tenyereket akkor is szerintem láttam, nem másoktól tanultam azt, amit a tehetségem adott meg számomra és utána már, zömében, a hozzám érkező emberek által láttam meg, mint összefüggéseket a tenyereikből leolvasva, azt is pontosan tudtam, hogy várnom szükséges arra, mert azután annak is eljött az ideje,

hogy egy napon egy ritmusban rajzoljam meg a feltaláltamnak a 153 oldalát, akkor már szerintem oktathatóra, beigazolódott minden amit, a feltaláltam adhat, az oktatásomért hozzám bejelentkezőknek, hiszen önmagukra találnak közben, az oktatásomnak a végére vagy utána, már megigazíthatják a belső emberséges és vagy a saját maguk által megtalált, s azt már a szakmájuknak tudhatókként, elért eredményeik általi tartásukat, a 30 tenyereknek a leolvasása általi, tapasztaló éveimben a hivatásommá lett, a sok – sok ember által hitelesített és mostanra már, általam a szakmámnak tudott, mindaz, amit az oktatásommal átadni tudok,

a sok ember és a nehezített körülményeinknek is betudhatjuk, mint fejlődési emberséges és szakmai lehetőségünk által megélhetőinket, mint akik már a sorsunkhoz is nagy alázattal vagyunk, nem csupán alkalmazkodunk, a generációs feladatainkhoz, a nagyon nehezekben, már magunk szerint élünk, hiszen a sokszori ismétlések által és ahhoz is toleranciával rendelkezünk és úgy vállalkozunk, Julamami Magyarosan Agyalósa a feltaláltamnak a jelnyelve, amivel most is írok, megtanulható az oktatásom alatt azt használjuk és átfordítom magyarról – magyarra, azon a szinten alkalmazom, ahol ő éppen van,

s van amikor nem vállalom a szolgáltatást, hiszen felfele nem tudnék oktatni, sem tenyeret leolvasni, se toleranciát sem alázatot gyakorolni, s bocsánatot is kérek rögvest, hiába lenne a nagy igyekezetem, nem tudnék oda megfelelni úgy sem, nem rajtam múlna és akkor bizonyára nem tudnék eleget tenni számára, s azt érném el vele, hogy az ismétlődne meg amit már sok éven át tapasztalhattam, mert akkor ott volt az ideje számomra annak, hogy tanuljam az alázatot, ott és akkor, annak a történésnek megfelelően, ahogy emberileg és szakmailag az szükséges volt, akár hányszor is ismételni adatott meg számomra, most éppen a hétköznapokban megadatik már évek óta,

ah, szerintem, van a feltaláltamhoz kellő alázat bennem, bőségesen a toleranciával ötvözve használom és nem kevésszer, az is lehet, hogy túlrégóta van, mint az Isten adta Népnek, még az is lehet, hogy valószínűleg minden szinten mindenkinek, a várakoztatást követő lehetőség hiányos állapotoknak, mint a megaláztatásnak a bőséges és nagy választéka, viszont nem ismeretlen annak az átrezgése számomra, ami gyakran okozott nekem, nagy és alig elviselhető fájdalmakat is, még vissza – vissza rezeg, viszont találkozom nem kevésszer most is,

hiszen, a szolgáltatásom közben is hallom és utána van úgy is, hogy több órán át még érzékelem, viszont megtanultam, hogyan csökkenjen, vagy múljon el annak a hatása, ami nem a saját energiám, se nincs benne a sorsomban, hanem csupán átrezeg és bármi által és bármikor, tapasztalhatják mások is, ha a többiekre is gondolva élnek és érzékenyek még az emberséges és szakmai fejlődési lehetőségeik, tán számukra nem adják azt meg, amire akkor már szükségük lenne, azoknak a hatása következtében sem ingyen, megszabják az árát és a fizetéseknek nem, a családipótlékoknak, vagy a gyermektartásoknak, ah a nyugdíjunknak az összege nem takarja be az alapban megélhetésünket és ahogy olvasom abban is, egyre többen vagyunk már érintettek,

ah, akkor talán adjanak számunkra az egyéni vállalkozásainkhoz eszközöket az online világában legyen elérhetőségünk, a szakmánknak vagy a tehetségükből lett hivatásunkat tudjuk gyakorolni és azáltal már magunkat el tudjuk tartani, hogy az emberi méltóságunkat meg tudjuk általa tartani, a nyugdíjnak nem mondható összeget ki tudjuk egészíteni, akár mint magunkról gondoskodókként, mint egyéni vállalkozók az emberi méltóságunkat meg tudjuk most is, ebben a nem gondolkodva gondoskodónak nem mondható akármiben,

ah kipróbálták már, hogy mit élnek át azáltal, hogy méltányosságot kell kérnünk, amikor ide a saját Hazánkba teremtettünk, dolgoztunk, alkottunk, tán kedvező hitelt vettünk fel és vállalkozni próbáltunk, azt a megfogalmazást tegyék a helyére, vagy gyakorolják azt megfogalmazva, most magukra nézve is, hiszen mi még most is ide teremtünk, mint korosodók,

persze csupán szerintem, abban az akármiben is, azon vagyunk, hogy az elért szintünket meg tudjuk tartani, ne úgy tegyenek, mintha valami másképp lenne, mert ez lett itt, az ami van most és a mostani életszerűvel, még köszönő viszonyban sincsen, hát mivel meg és átéltem az életem során, sokszor azt is, ami nem volt benne a sorsomban, viszont átláttam azt, ha megmarad a következőkre már tán teherként rakódik, ezért megelőzésben fogalmazom meg mindazt, amit mondok és az is amit leírtam, az oktatásomnak a jelnyelve lett, igyekszem lefordítani, ha kérnek és vagy szerintem van arra igény, hát meg is teszem, megelőzés és megelőzés és megelőzés, Heringes Árpádné prevenciós Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozóként, ha bejelentkeznek, a heringesa1@gmail.com, vagy felhívnak a +36302470589 telefonomon, hát akár naponta is képes vagyok arra, hogy gyakoroljam a hivatásommá lett tehetségemet, amit a feltaláltam által, csupán szerintem teszek, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami 2010. évben került a nevemre és minden oldalamra és videómra és írásomra, festésemre, kérem tartsák ezt tiszteletben, köszönöm a megértésüket, szép napot kívánok emberek, tisztelettel, szeretetben élni könnyebb,

2025.01.02. ah, ha a felelősségérzet nem fejlődött fel a felvállalt és még előtte csak úgy a hiteles munka minőségét is látva, az Isten adta Néphez tartozókként és értünk is szólva és a jóhoz és széphez való eljutásunkig, azt meg is élve, s azért nem csupán a saját érdekeikért tevékenyen és érdemben az Isten adta Népnek a a jóban és szépben is, a többiekhez felérve és azt az életminőségét biztosítva, ha nehéz is azt felvállalva, nem ártva, sem nem bántva, magukra is jól vigyázva, s azáltal jó döntéseket hozva, mielőtt kialakulhatott volna menet közben, már eldönthette volna és önmagához hűen, fel is zárkózhatott volna, a nehezeket felvállalva, az azáltal és abban meglévő tudást, vette volna fel, mint az aktuálisan megtanulni valót, a tudáshiányok mögé nem bújhat már, az idén, ah, hát bizonyára szükséges lehet azt, most is megtanulni, az ahhoz méltó tudást, a nehezek által magához venni, hogy amit úgy tud a magáénak, hogy nem dolgozott meg és nem alkotott és a szakmai szintje sem tart még ott, s nem a sajátja az amit azóta, tán már meggyőzve magát, tán el is hiszi, hogy az a valóság, hogy ő maga is ott tart, hogy birtokol, ah, ha az emberséges és vagy a szakmai elért szintjén, még nincs ahhoz meg a tudása, hát akkor mi az ami által szerinte, már bizonyított, ah, persze csupán szerintem, nem tudhatja még magáénak azt, amíg a belső kontrollja nem adja meg, ahhoz az elért szakmai szintjéhez az embereséges tartását, s azt úgy át is éli, hiszen minden sors más, ah, hát az átélés ideje és életszerűvé válása is más és másképp van, persze csupán szerintem, hiszen amikor felfejlődhetett volna ahhoz, tán éppen akkor vetette rá magát a szerzésre, a bőség láttán, abba tán bele is feledkezett, elszunnyadt a pillanatnyi boldogságát még és még és még, akár továbbiakhoz is elringattatva maradva, mert már csupán azt látta, hogy mit tudhatna még, a nagy rendezetlenségből meríteni és azt a látszatot kelteni, hogy az már akkor is a sajátja lehetett volna, hiszen hisz az álmaiban és azt is megálmodta, ha másnak a verejtékes munkája által lett az, a maga a valóságában megteremtve és úgy, hogy nem kapta azért meg, a saját idejében sem, a számára megjáró fizetséget a jóban és szépben, látszik ám a tenyerekben a többlet és a hiány, hiszen a tenyerünk az, szerintem, egy térkép ahol minden láthatóvá lesz, ha megtanulják a nehezeket, abban a helyzetben is, ami a könnyűt adta számukra, ami egy idő után el is kezdhet billegni, s ki tudja hol áll meg, na hiszen akkorára nőtt a bizonytalanságból eredő bizalmatlanság, hogy miért gondolnák azt sokan, hogy hiteles amit feltaláltam, ha arra nincs rányomva az éppen aktuális és még hatalmasnak tudottaknak, a tudásuk és emberséges szintjüknek, a már az Isten adta Nép által is értékelhető igenje, ah és rögvest bocsánatot is kérek, hátha megjön a kedve ahhoz, az arra már emberileg és vagy szakmailag is, a már ott, azon a szinten tartóknak az igényessége, Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami 2010. évben került a nevemre, kérem tartsa ezt tiszteletben, kellemes napot kívánok,

2025.01.01. csupán szerintem, adjon az Isten minden földi jóból és szépből, annyit ami személy szerint éppen az érintett, számára a sorsában a legjobbkor van, ah, persze csupán szerintem, ha nagyon nagyot álmodva abba az irányba és önmagához mérten is túl gyorsan haladt, hát most szükséges lehet, az is, hogy a saját idejében és a tudásának megfelelő szinten, megtalálja oda, vagy onnan vissza, egészen odáig, ahonnan elindult annak idején, a számára azóta már, működőképes utat, ha nem tagadja meg azt, hogy honnan indult, persze csupán szerintem, sem az Isten adta Néphez tartozást, s a kivé vagy mivé válásnak az önmagához mért, a belső kontrollja által, mindig időben jelzéséből, a már sajátjaként felismert és megadatott tartását, tán el is kerülheti közben, ha rájön, hogy nem titkolhatja el azt, hogy emberséges maradt-e, vagy kikerülte azt, hátha megússza és közben előbb saját maga számára való felhalmozást választja,

ha nem ismeri még a sorsát és a generációs feladatát, hát az is lehet, hogy a felgyorsultat követve él, azt ami önmagához képest, a kapkodásba viszi el, mert azt látta és magára is vette, hogy az embereknek jobban tetszik az, ha valaki hirtelen, vagy magához képest kiemelkedett, s meg is gazdagodott azáltal igekszik élni, s az már amikorra, megugorható a mintának mutatkozott, meg is ugrotta, anélkül, hogy lett volna rálátása, vagy ahhoz megfelelő és önmagához mért tudása, amire igent mondanának az álmaikban is és el is hiszik, hogy az lehetséges,

sőt tán még azt is, hogy úgy is maradhat az, akár egész életükben majd, nem az akaratom íratja velem, inkább vagyok abban a helyzetben, hogy az egy nap alatt egy ritmusban megrajzoltjaim által már bebizonyosodott sokaknak, s hitelesítve van általuk, hogy van sorsuk és generációs feladataik és tán már, nem az életükben, hanem a saját idejükben a maguk módján élik a sorsukat, meghozzák azáltal az önmagukért felelős döntéseiket, s azt is tudják már, hogy az azzal jár, hogy azáltal felvállalják a felelősséget is, mindazért persze az is lehet, mintha a saját életéből a sorsáig érve éli meg a hétköznapjait, s az életéhez képest már a sorsában tapasztalva él, s azt azóta már átlátja összefüggésében és azt fel is ismeri, az egyszerűben is nagyszerűen, vagy a saját tudásának és emberségének megfelelően, a számára már sorsszerű és megadatott az is, hogy a nagyszerűben is a tudásából merít és azáltal is egyszerűen él, s az életminősége az önbecsüléséig is felér, csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.12.31. ah, ha nem tudod még hogyan tudnál, a jóhoz és széphez, elérni és utána a saját szinteden eredményesen boldogulni, hát majd rájössz, hogy csupán a saját hozott tehetséged általi hivatásodban, szakmai szinteden és az ahhoz a saját szinteden és a megfelelő szakmai tudásoddal tudnál boldogulni, ah, hát a hiteles önismereted miatt tanuld tán meg most, leolvasni a tenyereidből, hogy be tudjad azonosítani, hogy mit hoztál a kultúráddal, miért gondolkodsz szerinted, mást is belelátva már, arról, amit az előző generációd még másképp látott és élt, tán ahhoz képest, amiben úgy élsz, hogy megugrottad azt, ami elvitt az Isten adta Néptől és más irányt vettél, ah, tán segítségedre lehetne, hiszen, most akkor is ott van a belső kontrollodnak a jelzése, ha, még nem tudod a származásodat, s már éled azt aminek, tán a sorsodhoz semmi köze nincsen, és azt sem tudod, honnan jöttél és merre tartasz, nem tudod miért vannak a tenyereidben a rajzolatok, amik csupán rólad szólnak, lehetnek a családodon belül kicsit hasonló vonalak a tenyereikben, viszont, a 30. éves tapasztalatom szerint, felvállalom már az engem megtisztelő tömegnek számítóan sok ember által hitelesítetten, mondhatom és írhatom, hogy nem találkoztam eddig, az engem azzal megtisztelő embereknél, a felém nyújtott és nyitottan tájékozódni igyekvőknek a tenyereiknek leolvasása közben, ugyanazt mutató rajzolatokkal mint a tenyértérképeikkel, s azt az ahhoz szükséges óraszám után, vagy a saját idődben szerinted, át is láthatod és a saját idődben már önmagad szerint, összefüggésében láthatod, megegyezik a belső kontrolloddal, mint a saját határaidat megmutató rajzoltokkal és mint egy a belső emberséges kontrollodnak a tükre, ott van a tenyereidben, hát leolvashatod és ha már jó minta vagy a szeretteidnek, meg is kérdezik majd tőled, hogy honnan tudod azt amit mondasz, mert szinte el sem hiszik azt, amit tőled majd a tenyereiknek a leolvasása által hitelesen hallhatnak, éled az életedet és közben láthatod, a saját sors – térképedet, mivel a belső kontrollod abban is segít neked, hát már el nem tévedhetsz, hiszen a saját sorsodat éled, bizonyosság neked arra az önbecsülésed, ah, persze csupán szerintem, hiszen nem fogadták be a feltaláltamat, s nem is jött meg a vevője, hát bocsánat, hogy így írom ide, szerintem, ha a tehetségedhez van a hétköznapi életben is emberséges tapasztalatod és tudásod is bőségesen, hát egy idő után megtisztelnek az emberek azzal, hogy kikérik a véleményedet, aztán évek telnek el, amikor rájössz, hogy az elméleti formája összeállt benned és át tudnád már adni, azt az arra emberségében és vagy a szakmájában éretteknek a családodon belül, akik arra már a saját igényességük miatt tanulnák meg, hogy más szemszögből is rálássanak az életükre, hogy ne a sorsuk mellett éljenek, hanem a sorsukat és a generációs feladataikat is tudomásul véve, az önbecsülésük miatt éljék is azt meg, Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami 2010. év óta a nevemen van mint védjegy, kérem tartsák azt tiszteletben, köszönöm a megértésüket,

2024.12.30. ah, persze csupán a saját tapasztalatom által, szerintem, ha már megvan mindened, a jóhoz és széphez, emberileg és szakmailag, ha elérted a saját sorsodhoz az alapod és már arról láthatod a világod és a világot, ami számodra is megadatott, a belső kontrollod jelzései szerint éled az életedet, betartva a saját tehetséged által megadatott szakmai és emberi, az egészséges egyensúlyodat már általad is átlátható, általad is jól betartható magasságot, a saját idődben, a számodra elérhető sorsod szerinti határaidat betartod, ah, hát felismerheted a motiváló szinted, elmehetsz a falig, ha elég erős vagy már ahhoz emberileg és vagy szakmailag, mert, az most úgy van, a saját tapasztalt tudásom szerint, hogy az egyik a másikat, hozza magával, akik odáig már elértek, hát otthon van az náluk és benne van a tartásukban, az idén már, persze csupán szerintem, még keresve a saját magoldásait, ah, ha ott tart a gondolkodásában, hogy ki tudja mondani, amikor az szükséges a döntésében, hogy az szerinte, nem, bizonyára lesznek többen, amik azzal így, vagy úgy nem értenek egyet, viszont a saját idejükben rájönnek, hogy anélkül ők maguk sem fejlődhetnek, az emberséges és a szakmai tudása a helyén marad, hiszen, persze csupán szerintem, a nehezet megint, átélte akkor éppen azáltal, már nem különül az egymástól el, ha valami nagyon lelkesítené, hogy meg tudja mutatni a színes egyéniségét, hát erősen kontrollálni szükséges magát, mert a művészi érzékenysége, ha nem talál éppen sikert akkor magának, belekerülhet egy helyzetbe, amit később már sajnálhat, hogy megtörténhetett az vele, a megsajnálni mögött már negatívba billenhet, az esetleg általa még nem ismert, viszont a racionális és a lelkes – szíves oldala között van egy neki szóló és számára teljesíthető, az egészséges egyensúlyt szabályozni igyekvő jelzés, ami érte szól, s szolgálna is az, azáltal is, ha le és befékez és nem ellene van az, a létező emberséges határait erősíteni igyekvő mérleg, s mielőtt kibillenne, mert már a túlzásokba esne, azáltal, ha egy kívülről jövő hatást követni igyekszik éppen, ah és azáltal keresi, az addig már meglévő és általa azt már meg is élő, úgy hát, számára felismerhető, hiszen, addig életszerű hatással volt az rá, annak a számára az addigi motiváló hatása, meg vagy kikopni látszik, nem hozza már meg számára, ah, akár az addigi napi sikert, ahogy az ott és már egy ideje kívülről is látható, se nem a racionális, sem a lelkes – szíves oldaladhoz igazodva él és csupán teszi, azt amit éppen magának szeretne, még és még és még, a tehetségemből lett a hivatásom által, 30. éve tapasztalom, s 2010. évben már összefüggésében meg is rajzoltam, ami egyre több embernek, akik emberileg és vagy szakmailag ott tartanak, már hitelesen oktatható lenne, amire majd magad is rájössz, s remélhetőleg még a saját kezelhető idődben, hogy az addig általad megszokott, motiváló szinted elveszítheted és már egyre távolabb kerülhet azáltal tőled, ha nem figyelsz kellőképpen magadra és az Isten adta Néphez egyáltalán nem viszonyuló és nem adni tudó a gyakorlatban az, ha nem jutottál még el oda, akkor az a feladat nem most, vagy nem számodra van kitalálva, viszont, most is figyelned lenne szükséges, a minden lehetőséget magadó belső kontrollodra, hiszen minden sors más és más időben valósulhatnak meg, a sorsodban hozott tehetségből eredő, a saját szakmai és vagy emberi méltóságodat megtartó hatások, most, a sorban megoldhatók lennének, itt lenne az ideje, boldogulni tanulni abban is, ha már érted, hogy a nehezek nem ellened, hanem érted vannak, emberesedni születtünk, vannak akik már elérték generációsan azt, amin megállnak a saját sorsuk által a talpaikon, mert ott tartanak éppen, hogy a tudásuk és összefüggésében látásuk által már érveik vannak, s vannak akiknek még szükséges lenne, minden körülmények között megtartani azt, amit elértek emberileg és vagy szakmailag, pont azáltal, hogy el tudjakak jutni odáig, hogy nem tartják többnek az Isten adta Népnél, sem azáltal amit felvállaltak, kiváltságosnak magukat, hanem leginkább megmaradnak, az általuk már elértben, s nem akarják azt, amit nem nekik szánt a sorsuk, hiszen ott van a tükör most is, az Isten adta Nép által, mert tömegnek számítóan sokan vannak, akik már az elért, tisztelhető szintjükön vagy az alatt és gondolkodva élnek, viszont, persze csupán szerintem, ott a saját elért szintjükben élve, a már ismétlésekként történő nehezekben is megtanulják mindazt, ami napi szinten éppen ott és akkor megadatik, hiszen a tehetségük által születtek gazdagoknak, s nagy valószínűséggel, racionálishoz tehetséget nem is hoztak, szerintem, valamit a álmaiknak a megvalósításáért küzdőknek, tán még mindig a múltban élő és tevékenykedni igyekvő, tán küszködőknek elfelejtettek elmondani azt, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít, ami által, ha felismerik a saját sorsukat közben, tán, már emberesedhetnének, mint az Isten adta Népnek az azt már értő szintjén élők teszik, az ami szintén, persze csupán szerintem, a fejlődésüket is, a már elért embereséges tartásuk formálja, s az ami azzal jár, már az önmagukért való jó és szépben, az időben való döntésük által van, mint ami a saját egészséges egyensúlyukat szolgálja, az idén 2024. évben, persze csupán szerintem, a hatalmaskodás a felszínen jól látható, azt fokozni már minek, hiszen szerintem, az Isten visszavette és az idő s a hatalom már megoldásként, csupán az Istennél van, ah, vagy, tán még az is lehet, hogy nem tartotta még arra érdemesnek, a kiváltságaikért törekvő sokaságot, mert mint látszik bebizonyosodott, hogy a soknál kevesebben tudtak, elmenni mellette úgy, hogy ne érintődtek volna meg általa, mert van az a pillanat, amikor a szakmai és az emberséges oldal, már elvárná az elért szintjének, az általa meg is élhető formáját, amihez persze csupán szerintem, ott van ami már a tisztelhető, s ahhoz, a tolerancia és az alázat, mint a most megfelelő forma, hiszen hiába annak az elvárása, ha nincs meg ott akkor még benne, összefüggésében, a szintjének megfelelő tudása, s ez is, csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. év óta van a nevemen, kérem tartsák azt tiszteletben,

2024.12.29. ah, valószínűleg és csupán szerintem, feljön mindenkinél a lelkes – szíves, vagy a racionális oldalának az erős hatása, akinek azzal most még az idén van dolga, akik most a saját szintjükön időznek, s csupán szerintem van ez így, hogy megoldódik a sorsukban, egy – két számukra addig megoldhatatlannak látszó, s csupán szerintem, most ott tartanak a saját idejükben, hogy miután azok, vagy azokkal a történéseikkel már érdemben élhetnek, megoldódnak, vagy a saját megoldásukkal, a maguk szerinti módon meg tudják azt vagy azokat oldani, mert átlátják hozzá azt, vagy azokat, amiket addig meg még nem láttak, hiszen mások megoldásával és nem önmaguk szerint voltak jelen, a saját életükben, hát bizonyára, persze csupán szerintem, most ott tartanak a sorsukban, hogy miután azt úgy oldották meg, hogy ne ártsanak se önmaguknak, sem másoknak, hát azok után, miután már elérték, annak a lényegének az átlátásához, rájöttek, megbizonyosodtak arról, gondolkodókként, nincs más, mint a belső kontrolljuk szerinti határaiknak a betartása, s azáltal belekerülhetnek, egy ahhoz szükséges átélésbe, ami megmutatja, átérezteti azt, vagy azokat, amik akkor számukra lényegesek és pontosak, hát akkor már tudják, hogy az egyszerűségnek a nagyszerűsége hozza meg számukra azt, amivel egy másik szintre már úgy kerülnek, hogy annak a tudatában lesznek, hogy mit miért nem tudtak előbb teljesíteni mások szerint, úgy ahogy azt elvárták volna tőlük, hiszen persze csupán szerintem, odáig értek el, hogy meghozhatják az önismeretük által, a sorsukban éppen ott várakozó lehetőségükhöz, a saját döntéseiket, ah, szerintem, az oktatásom közben mindezeket átélik, akik arra már igényesek és emberileg vagy szakmailag azon, vagy azokon a szinteken vannak, ami adja azt számukra, hogy a jó és a szép megoldásokban, akkor ne csupán érintettek legyenek, persze csupán szerintem, meg is hozzák a döntéseiket úgy, hogy a belső kontrolljuknak megfelelően, nem térnek el a számukra akkori egyenesnek, az értelmes döntésük általi hatásától, még megelőzésben, Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.12.28. ah, persze csupán szerintem, ha nem járod végig az életednek az eddig rád eső tapasztalni valóit, hát megkaphatod azt megint és újra feladatnak, ki nem kerülhető, hiszen az a tapasztalatom,

hogy a sorsodig elérhetsz az életednek a megélésének a jó minősége az is addig határos lehet, amíg a családodon belül, az előző generációk megcsinálták a rájuk eső feladataikat az életük során, ah, ha mégsem végezték azt el eddig,

hát az eddig a most 30. évi tapasztaltjaim általi emberismeretem szerint, akár együtt is megkaphatják az előző és a következő generáció mint, az arra emberileg és vagy, szakmailag már érett emberségesek, akár egy időben,

vagy az is előfordult a tapasztalataim szerint már nem egyszer, hogy az utód van előbbre, hiszen a gondolkodó elődje, ha gátolva van a saját teljesítésében, akkor előre engedi és ott van mögötte, s csupán az addig ahhoz képesthez, mint egy látható tükörkép,

hogy honnan indult el a családjukban az, amikor már gondolkodókként találnak egymásra az előző generációk és a következő generáció vagy a közbülső is abból már meríthet, hiszen nem helyette tesznek, hanem érte is tesznek és közben önmagukért is igyekeznek tenni,

persze csupán szerinte, hogy meg ne inogjon az addig elért szintjük számukra, hiszen mint nagyon gyakran látható a döntő emberek, sem nem gondolkodó módon, se nem látják még azokat a megoldáshoz adott lehetőségeket,

s szerintem, amik kívülről és az azon a szinten még nem tartó emberek által, azok a lehetőségek még nem látszanak ugyan, viszont, a még feljebb döntők meg úgy látták tán, számukra a kényelmesben jónak, hogy azt mutatják ami őket is jól minősítheti,

mintha nem is léteznének már az addig nem teljesítőkkel egy a saját elértjükhöz képest, nagyon alacsony szintre vitt, s össze is mosott, akár mára már letudottak, akik felé nem teljesítettek annyira sem, hogy emberséges szinten meg tudjanak élni azáltal,

amit szerintem, a szakmai szintjüket már elértjeik által bizonyítottak addigra, mire megint győztek és mindig zömében csak ugyanazok, az is látszik, hogy mivel a fejlődésüket nem biztosították,

csupán az addigra már, az Isten által visszavett hatalmat, nem hitték el, hogy az megtörténhet velük és azóta is erősíteni igyekeznek, mert nem tudták elengedni azt, hogy az addig amiben biztosra mehettek elmúlhat, s az a számukra, megadatott lehetőségekhez már nem illik, mert aközben fejlődött fel oda, amivel ők addig nem törődtek, mert annyira biztosak voltak a saját módszereikben, s ment tovább minden, senki sem mondott nekik arra nemet, úgy hát, nem adtak okot arra számukra, nem várta azt el tőlük senki sem,

persze csupán szerintem, hogy bizonyítsanak az Isten adta Nép megkapta-e az Európai Parlament által megszavazott azt a számukra szántak, azokat a pénzeket megkaptuk-e és biztosítva van-e a megélhetésünk, abban a minőségben amit, mi már bebizonyítottunk szakmailag és emberileg, a sok év alatt már azt is bizonyítottuk, hogy érdemesek vagyunk arra,

szerintem, az általunk elvégzett sok jó minőségű munkával, s az alkotásunknak azon minőségével, amit az Isten adta Néphez tartozókként a többiek számára is szántunk, nem csupán magunkra gondolva tettük a dolgunkat, s közben fejlődtünk is, a sok nehézben, nem kerülve azt ki, hanem megoldottuk magunk szerint, hogy el tudjunk számolni a következő generációnk felé és megmaradjon az önbecsülésünk,

ah, hogy ne kelljen magyarázkodnunk, hanem elég jó minőséget adjon az emberileg, legyen az a saját minősítésünk, ahogy velük az Isten adta Néphez tartozókként, addig bántunk, a beérkező pénzeknek a bősége akár folyamatosan is kiszolgálta és csupán őket és újra átéltük azt is, hogy csupán ők győzhettek, senki sem kérdezte meg tőlük, hogyan képesek annyira előbbre tartani bárkinél,

csupán szerintem írom ide, mert megtapasztalhattam sokszor azt a tenyerekben lévő és mind mást mutató sorsaiknak, a leolvasása közben, aki azt generációsan úgy hozta, hogy van hozzá szakmailag tudása, az alkotásához tehetsége, s nem ugrált a könnyűek által kínált, lehetőségeknek a nem is létező lépcsőire, nem ment mellé, a tartását megtartva érte el azt, s a győzteseiket nyugodtan végig is nézték, megnyugodtak, hogy a többiek úgy sem tudják legyőzni őket, hiszen megszüntették szinte már azt, ezért kevesen vannak, hát nagyon szükséges most a saját szintjükön élve megbecsülni őket, az Isten adta Népnek is szolgálnak azzal amit elérnek, mert ha el is érték azt amit s saját idejükben a sorsuk megadott számukra, azért az látszik hogy emberileg és szakmailag most is közéjük tartoznak, nem tagadták meg őket,

s vannak akik, a hozzájuk képest és a teljesítésükhöz képest, túlzásokban számukra jól bevált bőségüket és csupán számukra jól kitaláltan biztosítottak szerint úgy élnek, hogy nem tartoznak tán sehova sem beszámolóval, hiszen nincs felettük már aki kérdezhetne tőlük bármit is, nem válaszolnak, azt mutatják azáltal, hogy a saját maguk általi véglegesitettségükön gondolkodnak, láthatóan már állandósított és meg nem változtatható a jólétük számukra adott az csupán, miért gondolnának az Isten adta Nép nem rájuk szavazóira, inkább azon vannak, hogy tán már, a következőiknek a teljesítések nélkül is örökölhetően legyenek és biztosítottják azt, azzal ha nem mondják azt nekik, hogy nem lehet azt úgy tovább növelni, ha az Isten adta Nép számára nem biztosítják visszamenőleg azt amit nem kaptak meg, úgy hát személy szerint sem a saját idejükben, azok nagyon hiányoznak onnan, amik túl sok éve vannak úgy hiányosan, hogy ne vegyék azt észre, az Isten adta Nép életminőségéből már nagyon hiányoznak,

persze csupán szerintem, mint az emberséges minőségben élhető, más országokban tán alapnak minősülő lehetőségek, csupán azért mert ide születtünk és ide teremtettünk, s még most is azon vagyunk, hogy meg ne szégyenítsenek bennünket, az életminőségünkről nem is tudó, a tájékozatlanúl és tudáshiányosan, kontroll nélküliek, a felettünk az Isten adta Nép feletti döntéseikkel, vagy ha azt akarják, hogy költözzünk el a saját Hazánkból,

akkor adják meg azt a helyszínt ahol abban a minőségben élhetünk addig, amíg itt meg nem változnak a ránk rakott és általuk kitaláltan csak számukra hozó, túlzó terheik és mivel ahhoz vannak szokva, hogy nem szólhat abba bele senki már, hát a túlzásokban élve, nehéz lehet másképp is gondolkodni, mint csupán a saját jólétüket biztosítani, hiszen már úgy tudják, hogy nincs fölöttük senki aki figyelmeztetné őket, hogy túlmentek minden az Isten adta Nép számára már álaluk, régóta nem biztosított életszerűn, s szerintem, már csak számukra adatott meg az Isten adta Nép felé nem teljesítéshez szokottak szerint meg, jó az nekünk ahogy van, miközben az enm értük szól és számunkra még el sem érte az életszerű szintet sem,

s az is lehet, hogy akár és csupán szerintem, már be sem kell jelenteniük sehova és mégis mindent szabad nekik, tán még a saját idődben fékezz, mielőtt megszoknád azt a magasságot, amit a lovadnak a magasságával értél el, s aki majd megpróbál vigyázni így is rád, viszont az is lehet, hogy kénytelen leszel megtapasztalni, amit megtehet a lovad helyetted, szerintem azt is érted is teszi,

s ha mégsem jött az ami eddig mindig bevált most már be, hát mint maga az Isten adta Nép ez idő alatt, azt magad is megtapasztalva, tán már megérted, miután átélted, ha nagyon túlmennél a saját, senki máséhoz nem hasonlító határaidon, s miután már a lábad megint érinti az Isten adta anyaföldet, magad is azon leszel, hogy bebizonyítsad, meg tudsz a hétköznapokban is állni a saját Hazánkban, a talpaidon, s a saját idődben majd rájöhetsz akkor, hogy az is érted van és nem ellened, rögvest bocsánatot is kérek, Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami 2010. év óta van és úgy tudom, hogy egyedül az én nevemen, mint védjegy, kérem tartsák ezt tiszteletben,

2024.12.27. ah, persze csupán szerintem írom ide mindezt, ah, hát látszik, hogy nem állsz meg, s nem gondolkodsz el sem, ah tán, még nem jöttél rá, hogy nem lehet minden a tiéd, s hiába mutatod azt kifelé, hogy az is, meg már szinte minden a tiéd, ahonnan a rávaló érkezett az Isten adta Népnek és azt átformálva, addig pörgetve – forgatva, amíg arról már azt sem tudják, hogy ki dolgozott azért meg, s érje be azzal az Isten adta Nép, hogy teljesíthet és egyre nehezebbeket szabnak ki, hiszen nekik nem abban kell élni, csupán a döntéseket hozzák, s nagyon vakmerően, már helyette megvalósítanak bármit és nem azt sem magyarosan, inkább a saját ízlésük szerint, mintha az a látványosított a helyére tenne mindent, ami az Isten adta Népnek a jóból és a szépből, nem jutott és már a megfogalmazása is méltányosság, mintha a sajátjukból adnák, így járt hát az Isten adta Nép, hogy az általuk meg nem szavazottaknak a győzelmükig, az Isten adta Nép sokasága, már elérte és addig, azt a jót és szépet már némileg, meg is élhette, most a saját elért szintünk már nincs meg, a feltaláltunk által, máshol talán megjárna az emberi és szakmai szintünknek megfelelően, viszont, már nincsenek meg, hát a szintjeinken nem élhetünk, hanem ha már sehol, tán az Európai Parlamentben sem felelősek értünk, hiszen annyira szint alá kerültünk, ahogy az kiszolgálta őket az akkor, s bármikor találtak arra amit tőlük elvártak, arra akkor rögvest meghozták, a megfelelő magyarázataikat, amikor úgy gondolták legjobb ha nem vállalják fel a sajátjaikat és helyette, magyar embereknek mondják magukat, az Isten adta Népnek, abból ami bejött számunkra a jó minőségű életünket biztosíthatta volna, most az alapvető megélhetésünkre sem gondoltak, vagy a számukra és rendelkezésükre álló, luxus mellett nem jutott eszükbe, vagy elköltötték a pénzt és már az Isten adta Népre nem futotta, meg nem fogta fel az embereknek a sokasága, hogy nem állnak ki mellettük az azóta már hatalmaskodók, hogy nincs most éppen aki érdemben meghozhatná a döntéseket és tehetne is értünk, az Isten adta Népért, ott jól befészkelődtek és ülnek a megugrott helyeiken, a hiszen az ott az, ami még álmukban sem járna nekik, ahhoz tudáshiányosan a megugrottjaikon, nem rájuk szabott az és ott a meg nem érdemelt magasságokban, csupán, a saját igényeiket szolgálják ki, hiszen nincs se szakmai, sem emberi érettségük arra magasságra, s ott a túlzásokban már nem gondolkodva élnek, csupán a saját érdekeiket nézik, hiszen ahhoz szoktak, hogy se nem kérdeznek, sem mást nem tehetnek ellenükre, úgy aztán addig tarthatják meg azt a kényelmes, hiszen nem kérheti számon azt rajtuk már senki, megugorva is elérték azt, amihez a többieknek már, azon a magas szinten, van a tudásukra és emberségükre épült hiteles életforma, amit a nehezekben éltek meg és általa érdemesek már arra, viszont ha, sem az emberségüknek se a szakmai tudásuknak, a meglétének a bizonyítására, ott nincs szükség és nem is kell arra gondolniuk, mert valamiért átmenetileg, tán ott éppen velük is beérik, azokat a bármikor és akárkivel betölthető helyeket, nem kell aggódniuk ott semmiért, hiszen, a kényelem elveszi a kedvüket a teljesítéstől, inkább elszunyókálnak és se nem fejlődnek, sem fejleszteniük nem kell, mert nem is lehet, mert mindig van kellő indok arra, hogy mire költik éppen el, az Isten adta Nép által megteremtett, vagy a nekünk már régóta megjáró és mégsem kaptuk meg pénzeket, így hát kiemelkedés helyett, tán beérik azzal is, hogy nem néznek annak utána, hogy ez a forma amit leírtak tán a legutolsó döntésükben, azt tudja-e az Isten adta Nép, hogy miért így él, vagy mehet ez még feljebb, ha már nem találnak indokokat, mind azokra, amiket még terveznek és az Isten adta Népre hárítanak addig is mindenért és minden felelősséget, s most rögvest bocsánatot is kérek, Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy, 2010. évben adtam neki ezt az elnevezést, kérem tartsák tiszteletben, hiszen a díját kifizettem,

2024.12.26. kellemes ünnepeket kívánok, most éppen megint magamért teszek, s ha lesz aki megtalálja a mondatot, ami számára is itt megadja a magyarázatot, hát köszönöm, hogy megtisztel a jelenlétével, viszont arra kérem, hogy ne gátoljon engem akkor sem, ha bármekkora magasságokig ért már el a divatosban, mint a mesében, elhisznek mindent amihez szép, nyájaskodó szavakat adnak hozzá, hiszen feltételezik, hogy az álmaikat meg tudják majd valósítani, nem tudom, hogy akik onnan fentről néha ránéznek, na nem a tizenéves alkotásuk következményeire gondoltam, hanem a sokaságra akik már, valószínűleg, persze csupán szerintem, úgy lettek a számokkal igazolva, hogy jól legyártva azt igazolja, hogy nem lehet semmit tenni, akkor sem, ha az Isten adta Népnek az nem jó és egyáltalán nem illik bele, a gondolkodó rétegnek a lehetőséghiányos, minden jóból és szépből a saját idejükben kimaradtaknak, a saját addig elért szintjükhöz képest, elhanyagolt, letudott, sokaságnak, nem illi bele sehogy sem, az életszerűségébe, persze csupán szerintem, ahogy látom a feltörekvő sokaságot, a tudáshiányosan és emberileg sem ott tartóknak a mégis divatossá tetteknek, a másolóknak, a kiszemezgetőknek, az elismertekké tetteknek a követését választották, mert akkor meg miért tenne bármit is a többiekért, akik gondolkodva élnek és nem rajongják körül, amikor azáltal, már jól megy a szekere, tolja azt a boldogságra vágyoknak a sokasága, na meg, a saját boldogulását megtanulni nem vágyóknak a tömege, nem szeretne fejlődni, nem láthat mást, mert be vagyunk fékezve a facebookon is alaposan, én még a facebook.com regisztráltam, nem tudom nem voltam akkor ott jelen, nem láttam, hogyan történhetett az velem, aki már 2009. évben próbálkoztam és 2010 év óta, már a julamamival vagyok ott, hogy lehet az, tán egy hirtelen ötletükkel, megváltozott az is a győzelmükkel, most rögvest bocsánatot is kérek, a minek fejlődnének, hiszen tökéletesnek mutatják magukat és lám ugye, az is meglátszik ám, hogy értük mennyien rajonganak, akik már sem önmagukért se érte nem felelősen gyűjtik a sokaságot, a legfelsőbb szintekre minden kontroll és tudás nélkül, azt számukra mások által már jó szintre, a sikeresre megcsinálva ugrottak, úgy, hogy még csak tájékozottaknak sem mondhatták magukat, ahogy látom vállalkozás szintjén működik minden, viszont megvan a háttere, hiszen a divatossá tettek mögött ott vannak, a magukat megmutató és gazdagnak számító vagy látszó emberek, s mivel még csupán kevesen, vagy egyáltalán nem hallgatnak a belső kontrolljukra, mindenkinek hisznek, akit ott látnak, feltételezik, mint ahogy ők maguk nem ártani vannak ott, hát akkor mások sem ártanának nekik, mert, hogy minden a látszatra azt mutatja, hogy azt nem megugorva el lehet nekik is érni, akár megrendelhetik a hitelesnek tűnő passzusokat is, sőt többen fognak mellettük kiállni mint, amit el tudnának képzelni, hiszen annyira magas szinteken, a hamis oldalaknak a sokasága látható ott, egymást erősítve, nevesednek már szinte, ah, persze most azonnal bocsánatot is kérek, azért, hogy ebben a minőségben látom meg, ne tessék csodálkozni rajta, hiszen 30. éve annak, hogy a tehetségemet sok országból ott időzők felfedezték és nevesítettek akkor, mert nemzetközi volt az a tábor ahol a tenyereiknek a leolvasásáért, a hűs fák alatt álltak sorban, megtisztelő volt számomra, hogy nyitottak voltam felém és elém nyújtották amit leolvastam a magam módján, mivel átéltem már magzati szakaszomban, az anyám öröksége által, megnyugtatóan csupán rövid ideig tartó jó élethelyzetet és annak az elvesztését és az utána jövő, ahhoz képest, kapaszkodó sincsen semmit, hát amikor rájöttem, hogy van bennem egy belső fék, ami mostanra már bebizonyosodott, s belső kontrollnak tartok, hát mivel a tehetségemhez társult, a már magzati szakaszomban átélt hiányokhoz való alkalmazkodásom által, magzatként és a születésem óta, a túlélést gyakoroltam, egy orvos mondta, hogy hordjon ki anyám, mert annyira legyengült, hogy nem tudott enni akkortájt, a veszteséget nem tudta, tán soha életében feldolgozni, ah, hát ne csodálkozzon rajta senki sem, hogy nem vágtam bele semmiféle üzletbe, hiszen rájöttem, hogy adni születtem, hát a megelőzésre adtam a fejemet, úgy néz ki, hogy hiába keresem magamban, azt a biztató hiteles kontrollt az üzelethez, nekem az nincsen, hát mivel most arra szükséges figyelnem, hogy a saját embereséges tartásomat megtartsam, azon a feltaláltamnak a szintjén amit elértem, s ha egyszer eljutok oda, hogy nem lesz ennyi, csupán mondvacsinált és sztárolt, a paletta tetején, hát talán bekerűlhetek magam is abba az elfogadó helyzetbe, ahol már a saját Hazánkban nekem is helyem lenne, hogy az emberek által hitelesített oktatási forma, amit magam rajzoltam meg, megelőzésként bizonyítottan jól és kitűnően működve lehetőséget kapjon, amit feltaláltam sokszorosan bebizonyította már a hétköznapokban is hasznára van, s remélhetőleg mostanra már, mindenkinek aki azt a saját szintjéhez akkor megtanulta, hogy ha a magam szintjén alkalmazkodom ahhoz, ami feladat éppen akkor ott van számomra, megtanulhatom azt is, hogy a különböző kultúrákban, mennyire mást jelentenek ugyanazok a szavak, a hétköznapokban már szépen haladok, hiszen arra vannak más kifejezéseik a többieknek, az Európai Parlamentnek a működését gondolom, persze csupán szerintem, kevesen ismerik jól, ha ott nem tudják mi van itt az Isten adta Néppel, akik nem a győztesekre szavaztunk, akkor talán előre meg kellett volna tudnunk, hogy készüljünk fel arra, hogy letudnak bennünket, s egy idő után már nem számítunk sehova sem, így nincs az sem, hogy bárki felelős lenne azért, hogy mi is legyünk láthatóak és végleg el ne tűnjünk a felszínen tán mindenkinek vagy bárki által látható számaik világából, mi az Isten adta Néphez tartozunk, s még itt vagyunk ezáltal, s nem akarjuk megélni azt, hogy mi legyünk azok, akik már nem számítunk, hiszen mi most is nyugdíjasokként, már a szakmai minőséget hozva dolgozunk, a hivatásunkat gyakoroljuk, az nem lehet ugye, hogy nekünk nem járnak pályázati pénzek sem, ha nem számítunk bele a többiek felé mutatott számaikba, hát nem szeretnénk odáig eljutni, hogy sikerüljön a tervük és az legyen velünk, hogy tegyük csak a dolgunkat, s ne is lássanak ránk már, hiszen ha az Európai Parlament ezt nem vállalja fel értünk, hát akkor nincs hova fordulnunk, mert pontosan tudják, hogy erre a gondolkodó rétegére az Isten adta Népnek, mindig mindenki számíthatott és azt csupán folytatják, hiszen az is látszik, hogy bár lefele adni egyáltalán nem akarnak, azért mivel össze lett mosva minden addig elért szintünket adták hozzá és azáltal van ott besorolva és mindenki, most éppen tán nincs még működőképes ötletük, hogyan lehetne, a mások tudásának az irigységből fakadókat már fékezőkként, legyártani az ellentétét, s abban a beszéd modorban, s még az alá is szándékoznak tán menni, ah, persze csupán szerintem, hogy és ahol már, eddig is jól bejött nekik, a legmagasabb szinteknek nevesíteni, hiszen kevesen jutottak még el oda, vannak akik a tehetségükkel hozták és vált az a hivatásukká, az elődeik megszenvedtek minden szinten mindent azért, hogy ők kontrollálni tudnak és annak megfelelően az egyenes utat választják, akkor is ha az már végképp kiment a divatból és kevesen fogják őket érte éljenezni, hiszen nagyon sokan vannak akik, nem ismerik fel egyáltalán azt, hogy most már a hitelesekért is ideje lenne és ha még most kedvetlenül is tenni, a hiteles megelőzésért kéne tenni, hogy be ne rogyjon minden oda, ahol van az eredeti és a saját és az övéinek a fejlődését nem vállalók általi csapdáknak, a sokféle lemásolt, tán már plagizált is, látványosított vagy a látszatosítottaknak a sokasága, ami mostanra már bárkinek és bárhol, akár a legmagasabbakat is érintően, már a hétköznapjaiba bekerülő kontroll nélkülieknek a sora lehet, megelőzés, megelőzés, megelőzés, persze csupán szerintem, annyi bocsánatot is kérek, amennyi ide szükséges, hiszen megtanultam, a toleranciának az időben való alkalmazását és van már a feltaláltamnak a szintjének megfelelő alázat bennem, sokféle embernek az egyénisége, személyisége által adatott az meg nekem, meg is köszönöm azt akkor nekik, még megelőzésben, Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami, a 2010. évben került a nevemre mint védjegy,

2024.12.25. kellemes ünnepeket kívánok, ah, ha több gyermek születik egy családba, jó lenne ha tudnák a szülők, hogy nem várhatják el ugyanazokat az egyik gyermeküktől, mint a másiktól, hiszen mindegyikük más sorsot és generációs feladatot hozott, ha tudná az anya, hogy ahhoz képest amit az egyik gyermeke hozott a sorsában feladatnak, a sorsának a teljesítésében, akár már messzebb járhat, mint aki egy életszakaszát már megcsinálta és annak az eredményét, már látja a saját családja, ha még nem teljesítette a sorsát egyikük, bizonyára nem csupán, az otthoni hatások következtében, s tán a helyesnek talált nevelésen belül, lenne szükséges keresni annak a magyarázatát, hiszen minden hat mindenre, ha nem teljesülhet a sorsának az a szakasza amit a családja elvárna tőle, hogy szerintük legyen az meg időre, akár meg is inoghat abban a hitében, a ah, ha ott nincs valaki aki tudna neki hiteles magyarázatot adni, hogy a saját idejében igen is képes megcsinálni, azzal meg párhuzamosan, a belső kontrollja hatására, a lelkes énje által meg jön az, hogy akkor éppen már ott lenne az ideje, számára és szerinte, annak a teljesítéséhez, igen ám, viszont, ha a külső körülmények nem kedveznek az Isten adta Népnek, akkor a gyermekeikre is vetülhet, ugyanaz a nem neki szánt nehéz időszak, hiszen ők azt egyszer már át és megéltek, s ha már teljesítették a nehezeket azért, bebizonyosodik azáltal, hogy, már képesek arra, ha elérték, azáltal annak a bizonyságát is megéljék, s azt használva a sikerélményüknek a hatására, már tartásuk is lehet általa, a belső kontrolljuk igazolja mindazt, amit azok által éppen elértek, hogy ahhoz képest már fejlődni tudjanak és a következő feladatukat is teljesíteni legyenek képesek, hát magam is meglepődtem amikor mindazokat, felfedeztem s ott volt az igazolva a tenyerekben, amiket most is ha van igény rá, számukra akiknek már van arra is igénye, fel is vállalják, hogy a több felől is jó ha van rálátás, adott a szerintem, a feltaláltamban meglévő, különböző szinteket felismerő tudás, ami a saját maguk fejlődésének a lehetőségét is adja, a szerintem, a tenyerekből leolvasható emberismeret, segíthetné a családokat, a családtagjaiknak, a különböző sorsaiknak a felismerésében, hogy ne ugyanazt várják el a gyermekeiktől, hanem akik már értik a miérteket, hát gyakorolják a toleranciát, Heringes Árpádné Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami 2010. év óta a nevemen van mint védjegy,

2024.12.24. ah, könyörüljön meg az Isten adta Népen és nagy tisztelettel legyen az Isten adta Népnek, a különböző kultúrájába születettekhez, mert ha jól körül is nézne a sajátjai között, ugyanúgy megtalálná mindazokat, megmaradt és mindig a legmagasabb szintűekre, mint feladatuknak szántak rávetülő, generációs hatásokat megtanulnák, mindannyian akik nagyon vágynak a vezetésre akkor is ha még se emberileg, sem a szakmai tudásuk által nem érettek arra, viszont vannak akik arra már éretten várakoznak a semmire és túl sok éve annak, aztán majd azt mondják, hogy nincsenek rá szabályok és annyi annak amit itt, a saját Hazájukban laknak és találtak fel, s azért itt a Hazánkban, mert elsősorban itt lenne arra a tudásra szüksége az Isten adta Népnek a gondolkodóinak, kellemes ünnepeket ott, ahol most ünnepelnek és számukra is kívánom, akik más módokon ünnepelnek a jóban és szépben, s kívánom azt is, hogy arra viszont nagyon ügyeljenek, hogy a jóra és a szépre, mint az ott otthon lévőkre, minden adott körülmények között is figyeljenek, s, hogy ne rontsák el a többieknek az ünnepét sem, azért írom ide, ah, hiszen már átéltem sok éve, a tömegnek számítóan sok emberrel való találkozásokkor, a sokféle kultúrát és más és még másabb hitüknek a rezgését éreztem át, hiszen ha már a hivatásomnak tudhatom, mint akit az apám nevelt, hát a magam módján vagyok az emberlánya, azt amit a tehetségemként a születésemmel hoztam, akkor éppen átélem azt is, amit a velem szemben ülő, éppen akkor él át, amikor a telefonos szolgáltatásommal létrejövő módon vagyok jelen, akkor éppen a sorsukat leolvasva, amikor a generációs jeleket és feladatokat olvasom le, gyakran találkozom teljesen más származásúaknak a most, jelenleg a sorsuknak a rájuk való hatásával is, ha nem tudnak jól tolerálni, vagy ha, azt még időben és át nem is beszélve élnek meg, vagy egyáltalán nem veszik észre, ah, viszont ha gyermekkorban még nem veszik időben észre azt, ah, mennyi mindenféle hatással vannak rá, a családjukon belül, generációsan addig meg nem oldottak, hogy már akkor többféle jó és szép hatásra lenne szüksége, amikor az életéve által, még csupán a többiekhez van sorolva, ah, az is lényeges lenne, hogy ha előbb születtek pár nappal, azt azért fontos figyelembe venni, hogy annak a még magzati szakasznak a kimaradását, a csupán türelemmel való pótlásához adják még hozzá, az egyre szigorúbb elvárások tekintetében, a plusz időnek a meglétét is élhessék ők át, ez ugyanaz a hatás, amikor a mondjuk egy valakihez kell mindenkinek igazodnia, akkor is ha más, vagy attól nagyon eltérő a kultúrája, a gyermekkorában való ráhatások és a neveltetése, az addigi élete, s a még a családjához is kötődő körülményei, vagy amikor nem kapta meg a számára szükséges időt és siettették mindenkor mindenben, persze önmagához a saját életritmusához képest, vagy a gondolkodásában érettebb a koránál, többféle tehetséget hozott és nem kapja meg ahhoz, a körülményeket nem élheti át, a saját Hazájában, azokon a helyeken, amit remélhetőleg azért hoztak létre, hogy a gyermekeknek az egészséges egyensúlyát biztosítani tudják általa, az eszközök pedig, a mozgásigényüknek megfelelően szolgálja ki őket, azokon a helyeken, szerintem, az idén, 2024. évben, minden felszínre jön és megmutatja magát, abban is ami jó az embereknek és azt is, ami hátráltatja őket, a saját kultúrájukhoz tartozókként, már emberileg is bizonyítottan élhetnek a saját kultúrájuk szerinti fejlődési lehetőségben, s nagyon fontos lenne, hogy a személyiségüknek a fejlődéséhez, kapjanak meg minden oktatási lehetőséget, hogy a saját talpaikat megigazítani legyenek képesek, ott ahova születtek, hiszen minden hiába, az álmok és a vágyak, a jobb minőségű élethez nem vezetik el őket, ha a nehezeket ott ahova születtek nem élték meg, persze csupán szerintem, szükséges egy alapműveltség ahhoz, hogy átéljék, nem hiába születtek oda, az anyaföld, a születési helynek a rezgése, ott marad bennük egész életükben, s amint látszik, nem tudják megélni azt sehol máshol, mint ott ahol megszülettek, s ha az benne van a sorsukban, hát utána kelnek útra, másoknak az országát és azáltal az ott adott kultúrákat megtapasztalni, akkor nem nézik már, gyüttmenteknek őket, na ezért most, bocsánatot is kérek, mert így szokták konyhanyelven nevezni a sokaságot, akik ide erre a helyre, Paksra is azért érkeztek, mert nem voltak itt ahhoz megfelelő végzettségűek, vagy a szakmai és emberi érettségük, egy arra érett emberként, azt már megengedte számukra a saját Hazájuk, hiszen ott nem lett azáltal, hogy elmentek onnan hiánya a szakértelmüknek, mert úgy már a helyiek is el tudják fogadni, hogy oda azért érkezett, mert a sorsa vezette arra a helyre, hogy pótolja az ott még meg nem lévő szaktudást, s gyakorolja a hivatását ott, s ki tudja fejteni a saját kultúrája szerinti életét is, annak az elfogadásának az idejében majd ott, tiszteletben tartva azt ahova, addig időzni érkezett, amíg a munkája azt tőle elvárja, mert már emberileg arra éretten érkezett a helyre, s nem azért, hogy vele is többen lakjanak ott, tehát oda is teremt azzal, a szakmai tudásával és vagy, a hivatásának az itt is gyakorlásával, s azáltal a helyieknek is jobb minőségű lehetne az élete, persze ez csupán szerintem, a feltaláltam szerint, aki már tömegeket kiszolgálóként gondolkodom, írom ide, a tehetségemhez adott lett a tengernyi sok, már általam megtapasztaltam szerint, tán ideje lenne arra is gondolni, hogy a lehetőségeknek és az ahhoz megfelelő mennyiségű pénznek, a hiánya, mi mindenben hátráltatja az Isten adta Népnek a gondolkodó sokaságát, feszegetve a türelmüket, szerintem úgy, hogy azt sem tudják tán, hogy mit jelent számukra a kultúrájukban hol vannak a határaik, vagy emberileg mit hoztak a sorsukban és generációsan, miben vannak a számukra is megjáró pénznek a hiánya mit okozhat, s főleg ott, ahol és amiért már megdolgoztak a gondolkodók, még abban is pénzhiányosan hátráltatva vannak, valószínűleg, csupán a saját kultúrájukat ismerik, akik azt az üresítő időpocsékolást kitalálták, s mindenkire érvényesnek csak az tartják, már bocsánatot is kérek most itt érte, hogy mit okozhat az Isten adta Népnek, s az arra éretteknek a személyiségüket az miben hátráltatja, vagy a családokat mennyi mindentől zárja el, ha nincs annyi pénzük sem, hogy a szeretteiket a hiteles fejlesztésekre bejelentkezéssel vihessék el, vagy ott tanulhassanak amire már a személyiségük elég érett a tehetségükhöz adottan, már tán a legjobbak lehetnének, miközben a saját Hazánkhoz is hűen, teljesíteni itthon is képesek lennének, mert most sokan, vannak éppen még, akik nem képesek megfizetni annak a díját, ezt én most itt, karácsonyi ajándékként élem meg, hogy nem törlik le és nem viszik el, mielőtt én menteném magamnak le, hiszen ahogy kinéz egyenlőre mást nem tudok hátra hagyni, a családom tagjainak, mint ezt, remélem lesz aki kitalálja azt, hogyan lehetséges ez, hogy ne húzgálják szét, hiszen nekem ez jelenti a napi jelenlétemet a Hazánkban, s ha még rám látnak az online világában, nem én találtam ki azt, hogy a julamami védjegyet, bárki igénybe veheti úgy, hogy én nem is tudok róla, pedig tudomásom van arról, hogy még bérbe is adhatnám, ha ahhoz, azért lett volna akkor még 2010. évben kedvem, de nem volt ahhoz, az megoldás, hogy legyen általa a vásott nyugdíjamat kiegészítésére még akkor nem volt alkalmas, hogy már akkor jól megérdemelten legyen elég pénzem, ah, szerintem, már kialakult a személyiségem, s magamhoz a tehetségeimhez képest, elértem azt amit az önbecsülésem most már elvárna tőlem, oktatva a feltaláltamat élhetném, a saját magam által a tehetségemmel elért, magamhoz képest, jó minőségű életemet, a saját magam számára megteremtve, mert az mint, a hivatásom által, a sok embernek a megtisztelő és számomra azzal, nagy megtiszteltetésnek bizonyult, egy életre, a szíves – lelkes, s racionális sokaságnak a hozzám érkezése által, vagyok ott, na meg a saját fejlesztésemmel akár naponta, ami számomra az emberséges tartásomat adja, a feltaláltamhoz, tartásos asszonyként élem az életemet, hiszen alaposan megszenvedtem érte, egyfajta pénzbeni forrást keresek, úgy, hogy megtartom a tartásomat, ha lehetne és megadathatna az számomra, az bizony már jól megérdemelt és nem ajándék lenne, hiszen most is, úgy néz ki, hogy nincs még a helyén, a racionális érzékem, igyekszem én azon munkálkodom, hogy rátaláljak legalább kezelhető szinten a racionális énemre, hát mára még nem tudtam megtalálni azt, a nekem is jó pénzbevételi módot, amit a tehetségeim által tudtam volna elérni, nem voltam vakmerő a julamami védjegynek a bérbeadását nem léptem meg egyszer sem, a használatát sem engedtem meg, hiszen nem tudtam volna kontrollálni, hogy mire használták volna úgy, hogy nem is tudok róla, Heringes Árpádné 1999. évtől, a végzettségem prevenciós, most már Műhely, a megelőzésért is tudtommal a neve, egyéni vállalkozóként, történik a szolgáltatásom, amit nem tudtam bevinni a köztudatba úgy, hogy tudjanak a létezéséről, ne vegye zokon senki sem, azt, hogy ugyan, mindenkit nem tud kiszolgálni a feltaláltam általi tudásom, viszont ha emberileg és szakmailag is elérték a gondolkodó szintjüket, már a megtanulása közben és van akinek majd utána, a hasznára lehet a hétköznapi életében, mert tán rájön arra, hogy nem véletlenül van a tenyerében, s csupán hitelesen még szerintem, az intelligencia és vagy a világhírnek a jele, ha tudomásuk lenne arról az Isten adta Nép gondolkodóinak, tán, az is érdekelné őket, hogy az életüket élik-e egyenlőre, vagy már a sorsuk az ami igazgatná őket az útjukra, viszont hiába várnak arra, hogy majd mások megoldják helyettük, mert ez a saját tenyerük és nem ugyanaz a többiekével, hát ha kénytelen – kelletlen látnának hozzá, az nem valósítható meg mások által, hanem szerintem, csupán akkor, ha már a saját idejükben odáig elértek, s az önismeretük elkezd dolgozni értük, hogy legyen annak megfelelően önbecsülésük, amit most éppen elbírnak, mert már megérdemelnek, s most is, csupán szerintem, Paksról a Hergál Házból szeretettel, a julamami védjegy nevet én magam adtam és került a nevemre 2010. évben, kérem tartsák azt tiszteletben,

2024.12.23. ah, csupán szerintem, kétszer voltam abban a helyzetben, hogy azt találtam mondani, buta vagy akkor ha és azt magára is vette, mintha kijelentettem volna azt, az úgy került nagyon sokba nekem, hogy nem kaptam meg azt a pénzt, amiért megdolgoztam, hiszen ki lett mondva és azt sem amit úgy gondoltam, azt a leírtak formájában teljesítettem és még azt sem, ami akkor, mivel én teljesítettem azáltal az megilletett volna engem, hát megtanultam kimondani annyiszor ahányszor az szükséges és úgy használni azt még megelőzésben, ha jobb szó arra nincsen ami ott akkor átmenne, kimondom ahányszor az szükséges, elhangzik a számból, a bocsánatot kérek szó, ah, még mielőtt a mondanivalóm arra a nem saját szintemre helyeződne át, félreérthető lenne, hiszen most már tapasztaltként tudom, hogy ami szerintem van, azt ha szükséges többször és más szavakkal is ki kell mondani, hiszen, még csupán tapasztaló vagyok abban, hogy a racionális módja és szintje, mit mond azzal a szóval, annak az embernek aki azt lehet, hogy magára veszi, tán meg is sértődik általa, pedig utaltam csak rá és buta módon voltam ott abban a helyzetben, hogy nem mondtam rá azt úgy ki, semmiképpen nem sértőnek szántam, csupán azt hallattam át, hogy szerintem, félreérthetően viselkedik ott abban a helyzetben, magamra vessek hiszen meghozta a másiknak a döntését általa, úgy kezelte azáltal hozta meg a döntését, mintha azt a buta lenne ha, oda annál jobb kifejezés lett volna, mivel csupán megelőzésként szántam, neki szánva megelőzésként hangzott az el, úgy vette mintha azt, minősítésként már ki is mondtam volna, pedig csupán a megelőzésnek a szintjén hangzott az el, hát most már tudom, ah, ha az elért szinted alá mégy, magad akkor is úgy véled, mert közben nem észlelted, hogy ismeretlen területre tévedtél, hogy abban a kommunikációban és azon a szinten vagy, ahol azt elkezdted, hát rá fogsz jönni, ha akarja úgy forgatja a szót, hogy neked kelljen gondolkodnod azon, hogyan tedd azt úgy a helyére a hiteles mondataiddal, hogy a másik ne kerüljön azonnal föléd, hiszen átadtad neki a saját győzelmének a lehetőségét, mert amit a magad szintjén a szavaid által mondtál, nem ment át, mert a másik oldalon nem fogadóképes arra, hiszen nem ismeri a megelőzésnek a kifejezéseit, ami megtanulható tőlem, s általam van az is, hogy a julamami magyarosan agyalósa jelnyelv, elnevezést az magam adtam, ami által oktatom és a szolgáltatásomhoz tartozóan alkalmazom is, az általam feltaláltammal együtt, amikor az arra az egyenként bejelentkezőknek, a tenyereiket más és más időpontokban le is olvasom, sem nem adtam közre még, a feltaláltamnak az arra alkalmas kifinomult nyelvezetét, hát nem is érthette azt megelőzésként, ha magyarázkodni próbálsz, egyre lejjebb vezet téged, hiszen ott van otthon és ahhoz van szokva, az egyetlen amihez odáig elért, hogy jól bejött neki és addig még mindenben, hogy nem jöttek rá a többiek, vagy a jóindulatuk szerint döntöttek, így nem lett láthatóvá sem hallhatóvá, hogy nem tud azon a szinten kommunikálni, ahol azt senki sem vette még megnyilvánulva ott zokon, csupán és még az is lehet, hogy együttérzésből, elnéztek felette és ahhoz már túl régóta időzhetett, hogy rájöjjön, az intelligensek és a szakmailag a szintjükön lévők, majd átugorják azokat a lehetőségeket, amikor szükség lenne azonnal arra, hogy ott abban a témában már érvelésbe menjen át, hiszen kiderült volna rögvest, hogy nincs meg ahhoz sem az emberséges szint, se a szakmai tudásból eredő érvek, a hiányosságok sora kerülhetett volna felszínre ot is még idejében, na meg az, hogy mindenben és mindig, csak győzni akar és mindenképpen, mivel nem kért arra téged, se senki mást, hogy mint ahogy téged, magát is felméresse, s utána már a saját szintjére lépve se próbálkozzál meggyőzni, sajátodként a már a szakmai szintedre jellemző érveiddel, hajlításból hajlításba, megingathatóvá tenni és vagy, körbe – körbe üresíteni, aztán hirtelen átlépni, kikerüli azt, hogy mivel azokat a közösben elhangzott szavakat, nem érti, vagy számára teljesen mást fog az elhangzása után jelenteni, hát ne, hogy kénytelen legyen kérdezni, vannak ahhoz kitűnő módszerei, s még az is lehet, hogy az egyetlen, aki azt azon a legmagasabb szinten gyakorolva teszi, s azon van, hogy azt minél többen el is ismerjék, akik szintén csupán önmaguknak a győzelmét, helyeznék hasonló magasságokba, viszont vannak módszereik, s azon a szinten azt ismerik, megelőzés, megelőzés, megelőzés, be és megtanítása az oktatásom által, persze csupán szerintem, ah, hiszen én értem, hogy mit és azt miért nem érti, a 30. évben a tehetségem általi tudásomnak köszönhetően és tömegnek számítóan sok ember megtisztelő érkezése következtében, lett a hivatásom a megelőzés, prevenciós lettem, ah, ha van kedved és magam is úgy gondolom akkor, hát, győzz meg, láss hozzá a saját tudásod általi érvelésedhez, legyőzni könnyű engem, hiszen nem harcolni születtem, csupán, a feltaláltamban lévő, a hasonló szinteken élő emberek általi, s az önismeretük adott, hát nekik szól az, a személyiségükre formálva oktatom, annyiszor fordítom le a saját szavaim által, ahányszor az akkor szükséges ott, az embereknek a sorsában már értelmezhető életszerűséget vehetik magukhoz, amihez akkor ott én magam alkalmazkodom, hiszen azt, hogy feléje a saját idejét tudomásul véve, hogyan, azt hála Isten, már régóta alkalmazni is tudom, az értőknek a szintjén számukra hitelesen, nem tartozom se ide, sem oda, tartozom, a személyesen hozzám, a megbeszélt helyszínre Paksra bejelentkező és oda meg is érkezőhöz és akkor éppen oda, még kevés ember vállalja fel, hogy szüksége van a már elért önbecsülésének a megtartásához, a most hiteles oktatási formában, amik az eltelt tíznél több év alatt, teljesedtek ki számomra olvashatóan és általam oktathatóan, gondolom, az elért szintjükön mások is, úgy vannak vele, hogy állandóan jelen lenni ott ahol másoknak is meg lenne engedve a még csupán szerintünk való oktatás, az nagyon nagy hiba lenne magunk ellen, addig, amíg azt, az aki vevője lett annak, a hitelességének a továbbiakban a felelősségét, már magára venné, azt addig butaság lenne elhinni, hogy nem akarják azt, megpróbálni lemásolni, vagy kifinomultan hamisítani, plagizálni, a magukénak tudni, nem lehetne abban most így senki sem nyugodt, s magam is azáltal adom át a tudásomat, számukra, mint az általam megrajzoltat, csupán általam, jó minőségben és kitűnően, most még, csupán saját magam által, oktathatóan, önmaguknak is a fejlesztését szolgáló és megtanulható működőképes formában, a toleranciát és az annak a tudásnak megfelelő alázatot is átadni születtem, több mint 10 éve várom, hogy lehetőségem legyen arra, hogy úgy oktathassam, hogy az eszközeim is meglegyenek ahhoz, az online világában, bár ismétlésben viszont, azóta akár naponta vagyok általa, ahhoz képest, hogy mit hoztak a generációs feladataikkal, azáltal is fejlődésben tudjanak maradni, most még hiányoznak az online eszközeim, ezért a telefonom által történik a szolgáltatom, hogy azon a szinten amit szolgáltatók nyújtani tudnak számomra, mint általam is jól használható szolgáltatásokat, én magam is meg tudjam fizetni és megkönnyítse az oktatásomat, számukra is akik, azokat a formai szinteket hétköznapi szinten meg tudják fizetni, volt aki helyettem megélte, átvette az emailcímemet és azáltal, tán úgy, mintha én magam oktattam volna, kiteljesíteni igyekezett és megtette azt helyettem, mivel nem kérte tőle senki tán, hogy igazolja magát abban, nem kérdezte meg tőlem és nem engedtem volna meg, hogy mindenféle módon az elért szintem alá vigye, gondolom a pénzszerzés miatt tette, hiszen a julamami védjegyért én fizettem, úgy tudom, hogy nincs több belőle a Hazánkban, mert a telefonos beszélgetésünk által rákérdeztem, hát nem mondhatom azt, hogy szerintem rendben, mert, most nem tudom, hogy működik-e még, a facebookon találtam meg, s nem kaptam érdemben választ azóta sem, hogy letörölték-e azt végleg, mert hogy azóta lett a fizetős része, s az is lehet, hogy az ad egy lehetőséget arra, mert nem vagyok fizetős, hogy kiszolgálja magát vele, valószínűleg, neki volt ahhoz elég pénze, vagy lehetősége, s azáltal, jó nagy katyvasz is lehetett általa, vagy annak a következtében, amiért nem vállalom a felelősséget, hiszen, nagy a valószínűlege, hogy ott sem kérdeztek rá, hogy van-e általa is, arra befizetve oda, ahol a julamami védjegynek a díját úgy fizettem be vagy ki, hogy nem volt befizetve ott mások nevére, vagy ugyan mi módon lett számára az lehetőség, a 73. évemben várakozom, ugyan még nincs mire, hiszen számomra is már adott volt az évekig volt arra lehetőségem, most még nem adatott meg, hogy legalább a saját Hazánkban, vagy azután már az online világában megint oktatni tudjam, hogy legyen hasznára az is, a Hazánknak és az azt már értő gondolkodó embereknek, s most rögvest 8 bocsánatot is kérek, hátha megjön a kedve többeknek is arra, hogy megtegye az idén, ha számára pont ott van az ideje annak, persze csupán azért, hogy a lelkes és szíves énjének is eleget tegyen, szeretettel Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, mint 2010. év óta, a julamami védjegy,

2024.12.22. ah, ha most meg már bőségesen áramlik, hogy mekkora jókat tesznek, s még odáig sem jutottak el, hogy rájöjjenek, az Isten adta Nép pontosan tudja, hogy minek tudható be, hogy számukra nem voltak lehetőségek, mint az adásban már hallható, meg is fogalmazzák, hogy az nem miattuk van, s azt is látják, hogy mi az ami adta az Isten adta Népnek a semmire várakoztatásában, a túlzásoknak az üresítő hatásait, az egyoldalú és csupán egy ügyért tevő, a felhalmozása általi fékeket, s általuk a jó és a szép, miért nem valósulhatott ennyi év alatt sem meg, s mivel az Isten adta Nép közé tartoznak, s nem is tagadják meg azt, hogy honnan jönnek és mekkora utat volt ahhoz ahol most vannak megtenniük, a legnehezebb helyzeteket sem kikerülve, az intelligensek, az összefüggésében okosan gondolkodók, emberileg is a helyükön lévők, ha szükséges meghozzák a nehéz döntéseiket, nem tagadva meg azzal az Isten adta Népet, azt is látják, mire van szüksége most mindazoknak, akik a felvállaltjukhoz és az emberségükhöz mért, szolgálatot teljesítenek, nagy a valószínűsége annak, hogy pontosan tudják, egyedül a siker sem igazi siker, akkor se, ha megtettek azért mindent és teljesítettek, azáltal a saját sorsuknak is megfelelően, hiszen minden túlzás meghozza az ellentétét is, hogy az egészséges egyensúly meg tudjon maradni, szerencse az már, hogy a többiek is látják, s egyre többen látják át, mi minek a következménye lett, miért nem tudtak mostanra eljutni a sorsukban odáig, hogy megálljanak a saját talpukon azáltal, amit a Hazánkhoz adtak, oda és bele teremtettek, azért mert a Hazájuknak tartják maguk szerint is, s annak a megélhető fogalma már számukra ismert, s tudják, hogy adni születtek, hát a sajátjaiknak az alapot adnak azáltal is, hogy kitartanak ott abban ami most, tán úgy látszik, hogy megint és most éppen másképp, viszont nagyon nehéz lett, ha azt megtehetik, úgy, hogy ki nem billennek, időben ki tudják mondani azt, hogy nem, hiszen felelőssége van mindenben mindenkinek, egyedül nem megy, amivel a saját szintjükön maradva már tovább is fejlődhetnek, ott ahol mások azt látják, hogy nincs lehetőség, az egyszerűben is nagyszerűen el tudnak lenni, élik éppen azt, amit most éppen abban ami van, lehet, hogy a nehezeket ne hagyják meg későbbre, mert tudják, hogy a saját sorsuk mellett, a sorsuk szerint cselekednek akkor is, ha a generációs feladataikra is figyelve élnek, hogy ne hagyják rá a következőkre azt úgy, hogy nekik az akkorra már, akár teherré is lehet, Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami 2010. évben került a nevemre mint védjegy, kérem tartsák tiszteletben,

2024.12.21. ah, szerintem, ha eljut valaki odáig, hogy mennyi mindent nem adott meg, ami alapban megjárna az Isten adta Népnek és mivel szerintem adni születtünk mindannyian, hát hiába a nagy álom valóság az addig nem lehet, amíg meg nem kapta az Isten adta Nép mindazt, amit neki szántak az Európai Parlament döntése következtében megérkező és az Isten adta Nép számára és a jó életminőségére szánt pénzekkel, na hiszen, hogy néz az ki, hogy akikhez tartozóhoz szavaztuk magunkat, náluk másabb minden magasabb szinten történik mint nálunk, természetes az, hogy szeretnénk úgy élni, ahogy egész életünkben terveztük, amikor beleadtuk a Hazánkba azt, amire akkor éppen képesek voltunk, csupán azért mert akkor is szerettük volna azt elérni és úgy érezni, hogy jóhelyre születtünk és ha megbecsüljük azt amit akkor amikor az tán megjárna nekünk meg is kaphatunk, akkor mi is fejlődhetünk és nem kell kimaradnunk a jóból és szépből, s magunkhoz képest annyira lemaradottaknak látszanunk, meg a többi országokhoz képest sem, hiszen voltunk gondolkodókként, akik akkor is tudtuk, hogy egyedül nem megy és nem csinálhat egy fecske sem nyarat, a sok lúd ugyan disznót győzhet, viszont az csupán az evésre vonatkozik, s nem csupán evésből áll az emberséges, hanem leginkább gondolkodva haladna most is ha tudna, hiszen amit megteremtettünk eddig alapnak szántuk, a következő generációknak, egyrészt azért mert nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy az álmaink majd megvalósítva hozzánk potyognak, már bocsánat, csak óvatosan írom, hogy szerintem az ember emberségesnek született, majd megtudja mindenki a saját idejében, hogy azért éli még az életének azt a minőségét, aminek a kiváltását, az álmainak a megvalósításától, vagy a megszerzett tárgyaktól várja, s ha már nagyon akarja, hát lehetőleg még ma legyen az meg számára, mert az akarja, hogy igaza legyen, akár a most és ha kell, hát még a tegnapi napra be is bizonyítja, hogy csak neki lehet igaza, a tehetségemmel hozott és a 30 éves tapasztalatomból lett a hivatásom, 1994. évben tapasztaltam meg, hogy elértem a sorsomat, akkor, azt gondoltam majd egyre könnyebb lesz, s annál mindenképpen, mint ami addig volt, aztán már megint tapasztalva tudtam, hogy mindent előlről szükséges megélnünk és akkor tudjuk azt, a belső kontrollunknak megfelelően, az emberséges tartásunkat megtartva, azoknak a sikerélményeit, meg is élni közben, mindenkinek a sorsa más és másképp történik annak a megélése is, a saját idejében haladva a sorsát elérve, s azon tovább haladva előre, persze szerintem, néha várakozva, ami látható mint rajzolat a tenyereinkben, amikor a megoldása még nincs meg a következő lépéséhez, az engem megtisztelő és velem szemben ülőnél látva, a döntéstől óvó, az akkor még elszigetelődést jelentő, a szerintem, mint, a belső kontrollja szerinti és érte való, ahhoz még időt kérő jelét, annak az akkor a saját tenyerében lévő és szerintem, számára egyértelműen azt jelző, rajzolatát, ha megelőzésben fogalmazom meg, tán azt kihallja, s már utána nem ugorja meg azonnal, hanem a továbbiakban is gondolkodik, s kivárja, a saját lehetőségéhez megadatott és a számára legjobb időt, közben vagy utána rájön arra is, hogy mikor volt az a pillanat, amikor nem volt még elég erős ahhoz, hogy csupán azt akarta, hogy ne szenvedjen abban, a tán mások általi várakoztatástól kínlódni már nem volt tovább kedve és egy hirtelen hatásnak köszönhette, hogy meglépte, tán akkor, egy kívülről jövő mások általi és magára vett, hatásnak a következtében, nem mondható, hogy akkor erősen mérlegelt volna, vagy tán nagyon átgondolva cselekedett, tán azt hitte, ha másoknak szabad azt, akkor neki is lehet, ah, nem gondolta végig, hogy mennyit veszíthet azzal, ah, ha az addigi nehezekhez képest hirtelen, az addig megoldásként nem használt könnyűt, mint egyszeri és könnyebbségnek ható, pillanatnyi megoldást választja, akkor azután, azt tán korrigálhatja és a nehezekkel majd megint megoldhatja, az addigi nehezeknek az újra átélése, sőt az embereknek a rosszindulatú megjegyzései is követik az át és az abban való nehézben azt, amit önmagáért szükséges megtennie akkor, abban a nehézben, a saját jól felfogott emberesedéséért, kapta mint, a saját megélési idejét és gyakori is lehet az, mert akkor az emberek nem gondolnak másra éppen, mint, hogy ha nem látják a többiek azt, ami akkor éppen velük van, akkor tán különbnek látszanak náluk, s azon igyekeznek, hogy lehetőleg hosszan tartóan, tudják fenntartani azt a látszatot, mintha, az övéivel, az elődjeikkel, mint az abban érintettekkel, generációsan velük az nem történhetett meg addig, vagy tán sohasem, ah, miközben, ha ismernék a generációs feladataikat, felismerhetnék azt is, hogy bizony – bizony látható az is, hogy ismétlések voltak és többszörözve lehettek, s maradtak meg azoknak a következményei, amit ha szeretnék, ha nem, újra és megint megkapnak lehetőségként, mint törleszteni valót, mert rájuk maradt, hiszen most éppen ők a legmagasabb szintűek, s azáltal meg is tudják oldani, ha szánnak rá elég türelmet és kitartóan végig is viszik, úgy, hogy nem ártva és nem bántva haladnak, s közben önmagukra is jól vigyáznak, Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.12.20. ah, voltál-e már úgy egy helyzetben, ami azért lett, mert nem szóltál időben, hiszen minden elhangzott szónak a maga minőségében, ereje van, a 30 évből volt így is úgy is hatás a szolgáltatásom közben és bőségesen, azoknak a számomra akkor még felismerhetetleneknek, a hatása által emberesedtem fel, oda, ahol már elbírom emberileg és a hivatásommá lett az amit a tehetségemként hoztam, oktatni most még csupán én tudnám, az arra már szakmailag és emberileg igényeseknek, ha megtapasztalnák és ők maguk élnék azt közben át, nem a mások által mondottakból és a tán plágiummal sem törődőkként, le és kimásolva azt amit a saját szintjeiken oktatni, látom, hogy próbálkoznak, viszont úgy, hogy az érdemben átmenjen, úgy sem tudnak, sok mindent átéltem, s miután megtapasztaltam már, jöttem rá, hogy hozzám bejelentkezett és utána előadni ment azt, amit a maga elképzelései szerint fogalmazott meg, nem csodálnám ha belebukott volna, láttam, azt is, hogy a fényképemet miként szándékoztak máséval helyettesíteni, szóltam érte, mert nem szerettem volna azt megélni, látni, hogyan szemezgetnék ki, úgy, hogy megmagyarázná azt tán nekik ott közben valaki, mintha az a saját összetett tudásuk lenne, hiszen az se nem a saját idejükben való tapasztalást, sem nem a saját idejükben való fejlődésüket segítené elő, hanem csupán, valaki mástól tudnának arról, hogy számára mekkora élmény volt és mennyit fejlődött közben az összefüggésében látásig, nem vagyok üzletasszony, viszont sok racionális emberrel találkoztam már eddig, ahhoz, hogy az oktatásomkor átmenjenek az általam az oktatásomhoz formált, kimondott szavaim, mindenki eddig is, a saját idejében jelentkezett be, hogy megtanulja tőlem, csupán azt hallom azóta tőlük, hogy rátaláltak az életükben azokra a feladataikra, amiket addig nem láttak még át, viszont, már meg is élik, nem mindegy, hogy éli-e valaki az életét, vagy megéli azt, ami a sorsához vezette és azóta már, ha néha araszolva is, viszont tud haladni előre, minden családban van valaki, aki elviszi a balhét, ez bizonyára találó szó ide, ők akik, már látják, átlátják, kihallják és meghallják, azután már azt ami a legfontosabb számukra, azáltal hozzák a döntéseiket és élik át, s attól fogva már nagyon jól tudják és nem bánják, hogy akkor rászánták magukat és megtanulták, a feltaláltam általi Julamami Magyarosan Agyalósa, ami az általam megfogalmazott jelnyelven történik, már akár le is utánozzák a szeretteik, mert akkor éppen értik egymást, tiszteltjeik körében használják tán, egy – egy kifejezését a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvnek, nem beszéltem és nem beszélek rá senkit sem, hogy tanulja meg tőlem, ezt a mások által még nem oktatható formát, mert meg sem engedtem azt senkinek sem, amit egy napon és egy ritmusban rajzoltam meg és oktatható, hol jól, máskor meg kitűnően átmegy és a saját idejükben már alkalmazni is tudják, maguk szerint és a szintjük az már, amit addig elértek, abban szolgálja utána őket, hogy fejlődni tudjanak, emberileg és vagy szakmailag is, nem árt felfrissíteni azt a tudást, amit az első években tudtam átadni, azzal kibővíteni ami most is jól vagy kitűnően működésben tartja, az életvitelüknek az emberséges tartásukat megőrző életminőségüket, ha van miért hát bocsánatot is kérek, ha nincs miért, hát megismétlem leírom ide, a bocsánatot kérek szót, hátha lesz akiknek segít az kimondani azt, hogy bocsánatot kérek, mert azt is akkor lehet csupán, amikor ott van az ideje számára, hogy megszabaduljon minden addigra felgyülemlett tehertől, amit a szavaknak a még időben ki nem mondása által keletkezett, s ha nem tud megszabadulni tőle, ártóan felgyülemlik és látszik a tenyereiben, adja a jelzést számukra, hogy a fel nem dolgozott, ki nem mondott szavak, számára ugyanúgy ártva hatnak, mintha az általa egyszeri vagy többszöri alkalommal elfogyasztott, túlzott mennyiségű vagy túlságosan
sokféle vagy számára nehéz étel vagy ital, által keletkezett volna, az emberséges, személyiségünkhöz kapott, határaink is különbözőek, mint az amin belül az egészséges egyensúlyunkon maradva éljük az életünket, s még sok mindent elmondok az oktatásom közben, kinek mit mutat a saját tenyere éppen akkor, amikor az oktatásomon a saját sorsára is kitérve ott akkor, számára érthetően beszélek, van aki érti, van aki még nem, tanulni nem késő és nem szégyen az semmiképpen, persze csupán szerintem, győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az engem az oktatásomra bejelentkezve megtisztelőhöz és akkor éppen oda, nézz a lelkes – szíves énedben szét, látod, hogy mennyire életszerű, jó és szép, mind így érkezünk le, ah csupán óvatosan, az intelligensek felé csak félhangosan mondanám, hogy ne legyen okuk rá, hogy átmenjen a jó kommunikácó helyett, abba, a meg nem fogalmazhatóba, amit magam is kipróbáltam, mert a hatások ott voltak a képernyő által, s mivel megtapasztaltam azt, hogy ha megint megnézek valamit, ami a külső hatásokat adja át, s az nem tartozna rám, hát ne nézzem meg, s nem tapasztalom azt sem meg, hogyan hat az rám, azt úgy lereagálva általam, amit tudomásul vettem, mert időben jelzett számomra a családom, hogy méltatlan az hozzám, nem tudhatja senki sem, mikor kerül abba a helyzetbe, ahol úgy hatnak rá az ott megülő rezgések, hogy az már ott felgyülemlett és mivel nem kezelték azt, hozzáértően és az odatartozók a saját idejükben, az is lehet, hogy mostanra az már, kezelhetetlenné vált és átment ő maga is, akinek abban nincs tapasztalata, se ahhoz nincs hozzá se szokva, eléri a hatását és átmegy az, az intelligens, emberségesek által ismeretlenbe és abból azután, az magukból már kifordultan történő, mások által lehet, hogy hétköznapi szinten folytatott, viszont számukra jól ismert hatású, orditozásba, a szakmai tudáshoz és az emberséges tartáshoz, a nehezek által adódottan már ott vannak az érvek, ha nem értik azokat ott ahol éppen akkor időznek, hát köszönjenek el onnan, hogy megtartva az önbecsülésüket, s minden nem ajándékba kapott hiteles érvüket, amivel oda úgy mentek, hogy nem mérték fel, akkor frissen előtte, a saját emberi és szakmai minőségüket, úgy azt sem tudták, hogy nekik szükséges megvédeniük azt amit addig a nehezek által megszenvedtek, nem tudják átadni úgy, hogy akinek az lényeges lenne, ne maga élje azt át mint nehézségeket, nem tudsz segíteni, mert magadat szükséges felerősítened ahhoz, amit megszenvedtél és azáltal csupán magad erősítheted fel, ha menet közben akarod segítségül adni azt, ami még nem adta meg számodra a bizonyosságot arról, az nem fog menni, mert a belső tartásod segít rajtad, ha még nem tanultad meg azt, hogy segíts magadon az Isten is megsegít azáltal, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevencós Paksról a Hergál Házból, ahol már nem történik személyes találkozás, helyette egy másik helyszinen tudunk találkozni, ha megfelelő az időjárás ahhoz, vagy megvárjuk a tavaszt és addig a telefonos szolgáltatásom által elmondottaim kitartanak, köszönöm a megértést, szeretettel a julamami védjegy,

2024.12.19. ah, szerintem, ha csupán magadért vállalod fel azt, amit tán az álmaidat kergetve céloztad meg, azt hitted mindent megtehetsz a végére akár, bárki vagy mindenki majd a kezedtől szenved, ha a gyermekeknek, fiataloknak, korosodóknak nincs meg, s nem lehet számukra az természetes, hogy a biztonságérzetüknek is van szabad tere, a vezetőknek az embereséges döntései, most a legnehezebbek, ha nem teszik meg amikor annak ott van az ideje, mi által kaphatnának feloldást azoknak a döntéseiknek, a következményei már sok mindenki számára láthatóan, vannak felszínen és itt meg ott, már a nemtetszését váltotta ki, az Isten adta Népnek, az ugye nem lehet, hogy ne valósulhatnának meg szakmailag ne kerüljenek a helyükre a történések, hiszen utána már borulhat és minden, kerülve a helyes útra, hiszen rá jönnek most és sokan, hogy az aminek akkor hittek, azok nem az emberséges és szakmai hitelességet követték, akkor is ha voltak akik abban hittek, hogy végleges lehet a megtévesztése az Isten adta Népnek, tán nem szabadna megfeledkezni arról, hogy embernek születtünk mindannyian, ki ezt kik meg teljesen más sorsot hoztak, ha már gyermekkorban nincs meg az önmagáért is tevő gondolkodásához, a saját életében a lehetősége, mert túl van szabályozva minden és mindenben, s mindenhol, viszont az egyes embernek van saját sorsa, ami felváltja az álmait, hiszen, nem mennének mellé, ha tudnának róla, hogy bele van rajzolva a saját tenyereikbe, hogy ha gondolkodva él, hát elalvás előtt, a napját végig gondolja és azáltal akár nyugodtan is alszik, hát álmodjon szépeket és jókat, hiszen az álom az alváshoz tartozik, s ügyel arra is, ah, ne, hogy kibillenjen minden jól kitaláltak hatására, által, amik mellé vinnék, ha arra az útra állna rá, ami csupán a jól kitaláltaknak az érdekeit szolgálná, ah, tán, ne a mások álmait legyen fontosabb megvalósítania, mint a saját sorsát megélnie, persze bocsánatot is kérek, a bocsánatkérésről annyit, ha a saját idejében nem kér bocsánatot aki pontosan tudja, hogy azáltal, mert hagyta magát kibillenteni az egyenestől eltért, Isten óvja tőle, hogy azt még fokozza azzal, hogy nem nézi a többieknek a sorsát és csupán neki legyen igaza, előtte át szükséges gondolnia, mások helyett nem tehet a sorsukért, mindenkinek szükséges előtte bizonyítania a hozzáértését, s s az arra a feladatra az emberileg is érettségét, mivel van felelősségtudat benne, amikor ott van annak az ideje, fel kell vállalnia, hogy emberek vagyunk mind, az sem szégyen ha még tudja, ah, ő maga is hozzátartozik az Isten adta Néphez, hogy amikor szerinte, már nem sérülhet ő sem tőle, akár bocsánatot is kérhetne, viszont mások helyett hiába kérne bocsánatot, mert nem hatásos az sem, ah, számomra szerintem, a hivatásomhoz tartozik, hogy a bocsánatkérés már hétköznapi, így maradok az egyszerűben és megélem ott azt, néha már, nagy levegőt is veszek és akkor nagyszerűen érzem magam, mert az idő gyorsan múlik, s nem biztos, hogy a kiüresítően ható várakoztatás mellett még, az önmagához képest várakoztatásával, az ott marad benne és nem fogyatkozik meg, vagy egy idő után már, a bocsánatkéréshez elég lesz-e, a bocsánatkéréshez az akkor még benne meglévő emberséges hatás, hitelesen, csupán arra használható az arra kapott energia, csupán egy szó, aminek erős az ereje, ha időben hangzik el, akkor nem lesz felhalmozódás benne se belőle, mert szerintem, a lelkiismeret jelez idejében, s aki azt észleli, hát persze csupán szerintem, örüljön neki, hogy még dolgozik benne, hiszen az érte szól és nem ellenére van, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évben neveztem el, a julamami védjegy, kérem tartsák tiszteletben,

2024.12.18. ah, otthon vagy, ha a saját leszármazottjaidban már meglátod a gyermekkori önmagad, ha nem is mégy sehova az online világa nap mint nap, ott van nálad, igyekszel kiegészíteni a nyugdíjadat, hiszen valamit másképp számoltak mint gondoltad, se nincs 40 éved, sem nincs 100 ezer forint sem a nyugdíjad, hát igyekszel, hogy el tudjad tartani magadat, mert a lényeges számodra, hogy megtartsad az emberséges méltóságodat, nem bánod, hogy úgy élted az életedet, hogy másokra is figyelve éltél, azt sem, hogy amiből lehetett kiraktak és kizártak, a jóból és szépből, akiknek az lett volna a dolga, hogy gondolkodva gondoskodjanak a korosodókról és ne csupán a családjukat tegyék felelőssé mindenért, nekem nincs okom panaszra, mindenért megszenvedtünk és hála Isten, egy család lettünk, hiszen mindenkinek, más és más a sorsa családon belül is, van aki az apja ágáról hozza a generációs feladatát, mások meg az anyjuknak az ágát vinnék tovább, önismereted lesz általa, ha felismered mi dolgod neked a földi életben, honnan származol és mi az utad, ami elér egészen a sorsodig, ha gondolkodva élsz, megismered a saját sorsodat és nem csupán önmagadért teszel már, hanem leinkább mindenért ami úgy állít meg, a nagy pörgésedben, hogy még megment általa téged, hogy végleg el ne tévedj, a sorsodhoz képest, mellé menésben, nem tudsz ellenállni annak, s rögvest ráállsz a megszerzéséhez, az őrizetlennek látszónak a lenyúlásához, ah, csupán óvatosan csendben írom le ide, nem lehet a tiéd úgysem az amiért nem dolgoztál meg, ami nem a saját alkotásod csupán azt mondod, azt láttatod, benne van mindenben annak az embernek az életrezgése, aki megalkotta azt, a munkájának a becsületéhez szükséges verejtéke, minden átmegy mindenen és mindenkin akit az bárhogy is megérint közben, 2024. évben vagyunk 1994. évben mint Tenyérelemző kezdtem, megtanulni nem tudtam, amit ott elvártak volna, megengedték, hogy vizsgázhatok, elém nyújtották a vizsgáztatók a tenyereiket és leolvastam a magam módján, ott akkor, egymás után és szerintem a tenyereiket, kaptam érte egy négyest, egy napos volt a papírforma amit oklevélként kaptam, s ahova meghívtak egy nemzetközi táborba, egész nap csak olvastam az elém nyújtott más országokból jött embereknek a tenyereit, vitték annak a hírét amit szerintem olvastam le, egy nagyon elismert jósnő is volt ott és hivatott a segítőjével, megnézte a tenyereimet, meg akarta nézni a tenyereimet, mert azt mondtam amit ő maga is olvasott, ugyanazoknak az embereknek a tenyereiből, Klárinéninek szólították, korosodó hölgy volt, azt mondta a sok mindenféle után, hogy az embereknek a megsegítésére szült az anyám engem, minden gondolatomat írjam le és adjam közre, vagy szóban mondjam ki, hogy tudjanak róla az emberek, 2009. év óta vagyok fent az interneten és írom, a különböző módon elnevezett oldalaimra a gondolataimat, felraktam 600 db is több videómat, mégsem tudtam megoldani azt, hogy annyi pénzt keressek általuk, nincs üzleti érzékem és kész, ezért adnám el a feltaláltamat, üzletembernek aki hasonló vagy azonos szinten végzi azt, amit a tehetségével hozott, amit a tudásomért szerintem már megérdemelnék, hogy oktatni tudjam, sok arra igényes embernek, ne mondja azt nekem egy tapasztalatlan sem, hogy tartsanak el engem, előbb próbálja ki, hogy ekkora tömeget az írásaimmal, videóimmal az érdeklődőket kiszolgálva, s számukra szolgáltatva, ugyan, hogy vélekedne, ha a saját Hazájába nem fogadják be azzal a tudással, amit a tömegnek számítóan sok ember hitelesített, akik a 30 év alatt megérkeztek, Paksra Hergál Házba és még közben négy helyszínre, amiket bérelni igyekeztem, amikor azt megtehettem, ah, ha ezt nem fogod fel, ne vállalj vezető szerepet az Isten áldjon meg, óvjál meg magadtól, vezető szerepben bennünket, persze bocsánatot is kérek, hátha mások is megteszik azt amikor arra már igényesek lesznek, a saját idejükben, Heringes Árpádné prevenciós, https://julamami.com

2024.12.17. ah, ha csupán szerintem, minden csupán mondvacsinált és amint látszik, addig dörzsölgetik, amíg az simának nem látszik, s megfelel kifelé látszatosként az elvárásoknak, ah, szerintem, tán azt gondolják, hogy akkor minek lenne szükség a felelősségtudathoz való fejlődésükre, hát rendben lehet úgy is, hogy egymásnak az érvekkel való meggyőzése helyett, beérik azzal, hogy megengedőek lesznek, így megfordult az egész, a győztesekért és a rajongóikért van minden, amit aszerint meg is mutatnak, mivel megváltoztattak mindent, ami a biztonságos megoldásokhoz eddig jelen volt, nem állnak meg, átcsoportosítják a pénzeket oda, ahol a győzelmet remélik és azáltal is, bebizonyosodik, minek fejlődni, fejleszteni ott, megmagyaráznák, viszont csupán magyarázkodnak, ahol gondolkodva gondoskodnának, azokra az elképzelésekre, tervekre, megoldásokra, most nincs szükség, nem hozzájuk tartoznak, hiszen akkor, ha az bejön nekik, már megint megvalósíthatják azáltal majd az álmaikat, a saját elképzeléseik szerint majd beáll mindenki, a könnyű megoldást elfogadva, a nem is létező sorokba, így minek tanulnának meg alkalmazkodni, ha a saját kultúrájukban kimondott szavaikat ahhoz, még nem fejtette ott meg és ki sem fejtette részletesen senki, hol tér az el attól, amiból a többiek teljesen más jelentést hallanak ki, azt szeretnék tán elérni, hogy akkor ha nem hagyják a többieket se érdemben megnyilvánulni, sem érvényesülni, hát majd aszerint fog mindenki teljesíteni, egy az ügy, döntés és ahhoz a pénz is egykézben, ami aztán megint a saját kényelmüket szolgálja ki, ha nem kérdeznek rá, minden elhangzott és leírt szóra, se nem fordíttatják le, mondjuk három, se ide, sem oda nem tartozó által, maradhat-e az úgy, hogy akkor, ha nem rájuk szavaztunk, azáltal már nyugodtan megkülönböztethetnek bennünket, nem készteti a magasabb szinteken döntőket, hogy tán, megkérdezzék, akarjuk-e, hogy úgy döntsenek, hogy azáltal a döntésük által, a továbbiakban már nyugodtak lehetünk, mert biztosítanak bennünket, hogy megtarthatjuk az önbecsülésünket, vagy marad az úgy, ahogy van és akkor a saját Hazánkban, mint az Isten adta Népnek, tudomásul kell vennünk, hogy ugyan felénk miért teljesítenének, ha tán még azt is megtehették, hogy fel se vállalták értük a felelősséget, ah, peresze bocsánatot is kérek, nem adhatom fel, hiszen feltaláltam valami nagyon lényegeset, ami minden gondolkodó embernek jól jöhet, a szakmája mellé, egy az összefüggésében is látást nyújtó tükörnek, vagy emberileg ad tartást úgy, hogy az egészséges egyensúlyából, sem a saját kultúrájából, kibillenteni nem lehet, mert nála vannak ahhoz az emberséges és a szakmai tudása által, már bizonyítottan az egymást erősítő érvek, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évben adtam a julamami elnevezést és védjegy lett, kérem tartsák tiszteletben,

2024.12.16. ah, hát akkor hol élünk mi, ahhoz a kirakatként mutatkozó országhoz képest, ahol megmutatkozni, a luxus és a bőség látszik és a kivagyiság van a felszínen csupán, valami alap nélkül alakult és eddig ért el mostanra, mit gondoljon erről az Isten adta Nép, hát amit ide teremtettünk abból azt mutatják tán, hogy semmi nem a miénk itt már, szerintem itt van nekünk a Hazánk, meddig még, mennyi az elég, már évek óta elveszett a fék, ott tart most, hogy azt mondják az övéi, hogy bármit megtehet és úgy is tudja már, hogy minden az övé, akik ezt látták és hallották, ugyan mire gondolnak, hogy vicceskednek csak és majd megváltoznak, szerintem már nem tudnak megváltozni, túl vannak azon, mint a mesében az óperenciáson is túl, ott ahol az újévi malac majd, valamit éppen kitúr, a múlt elmúlt ugyan, szerintem, az idén meg jön a felszínre minden, dolgozik a lelkiismeret, s azt is azért, hogy ne tudjon kifordulni az emberségéből, ami nem azon a szinten van aminek mutatja magát, ha nem oda való, az nem is tud oda beilleszkedni, hiszen rend a lelkes és mindennek, s mindenkinek megvan az elért szintjén a saját sorsa, a rámaradt generációs feladata, a saját kultúrájának az elvárása szerinti rendje, vagy az a magas szint, amit megugrott és az abból eredően átment ártásba, amihez hiába az álma ott el nem fogadják, vannak annyira igényesek, hogy előtte jól megnézik, kikkel közösködnek, kiért vállalják ott fel a felelősséget, s azt is, hogy bekerülhet-e oda, mert amit felvállalnának általa, ah, úgy már, a saját bőrüket sem viszik vele a vásárra, úgy azt minden gondolkodó embernek a döntésének a javára váltva, s megoldás az arra, az addig, minden jóból és szépből kimaradó Isten adta Népnek is megfelelő, azáltal, az érdemi döntést hozóknak is a megnyugtatására, azt új alapokra helyezik, a jó minőségű életünknek a megvalósító megoldását megtalálva, az nem válik a szégyenükre, megigazíthatják az önbecsülésüket, mert végre megoldást jelent, minden a Hazánkhoz is teremtőnek, a munkájuk becsületét ismerőknek a számára, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. év óta védjegy,

2024.12.15. ah, szerintem a racionális énünk mellé kaptuk a lelkes – szíves énünket, kinek egyikhez van tehetsége, másoknak meg a másikban van a tehetsége által kiteljesedhetett tudása, egyik lábunkat a másik lábunk után raktuk, s járni is így tanultunk meg, amikor a mezítlábunk érintette a szülőhelyünkön a talajt, akkor érezhettük biztosnak a lépésünket, amikor a bal és jobb lábunkat egymás után letettük az Isten adta földre, s tudtuk meg azt is közben, ah, ha nem teljes talpunk az alapja, az elrugaszkodásunknak, hát bele és meg is sérülhet annak következtében, mindaz, ami abban a mozgássorban akkor érintett lehet, lehet úgy is továbblépni, ah, mintha nem is történt volna semmi, s terhelni azt ami nem tudja aztán már ugyanazt, az előtte még egészséges folyamatot közvetíteni, megbillenhet az egyensúly, ha nem ment túlzásba közben semmi, akkor bizonyára vissza lehet még simogatni, az egyensúlyt az önismeretünk által a helyére tenni, gondolkodva élni és közben felejlődni oda, ahol a napi megélni valónk van, a sorsunkig is elérhetünk általa, ah, ha nem viszünk semmit sem túl azon, amit az egészséges belső kontrollunk jelez számunkra, közvetítve azt, hogyan lehet a saját határainkat a belső kontrollunk által betartva megélni úgy, hogy az önbecsülésünkig eljutva, azt megtartani is képesek leszünk, a körülményekhez felnőve és mindazok által fejlődve élünk, amik meghozzák számunkra a tehetségünknek a alapjából adódó és számunkra, abból alapként meríthető, az emberséges tartásunknak a megtartásával kiegészített érveink abból lesznek, egyik láb a másik után, egyik oldalunk vagy énünk a másikkal kiegészítve, lehet mindezeket alapul véve, a sorsunk teljesíthetőségének a végeredménye, persze csupán szerintem, 2010. évben a julamami védjegy lett, magam neveztem el, oktatom azt amit egy napon egy ritmusban megrajzoltam, mint az addigra összejött tudásomat, 153 oldalnak megfelelő az oktatását hitelesítette a tömegnek számítóan sok ember, akik megtiszteltek a személyesen Paksra a Hergál Házba érkezésükkel, s ők, akik az online világában ismerték meg azt az oktatási formát a rajzaim által, amit csupán magam Heringes Árpádné a tehetségemmel lettem tenyérelemző, úgy, hogy megtanulni nem tudtam semmit sem, úgy vizsgáztam, hogy azt mondta a vizsgáztató, hogy mondjam és mutassam azt amiről éppen beszélek, s megjegyezte, hogy nagy vagyok, mosolyogtunk aztán mind a ketten, amikor halkan megjegyeztem, hogy engem, Nagy Julianna névvel láttak a születésem után el, prevenciós úgy lettem, hogy oda azért mentem, megtudni miért azt és úgy mondom, amikor az engem megtisztelőknek a tenyereit leolvasom, van-e annak a már abban nagyon tapasztaltaknak a tudásában, számomra is értelmezhető magyarázata, megadva egymásnak a tiszteletet, megköszönték, hogy oda mentem tanulni és én magam is megköszöntem nagy tisztelettel, hogy hozzájuk vettek fel, nagy alázattal és arra nyitottan, hallgattam, a megtapasztalható előadásaik ott, szerintem, hiteles módon történtek, akkor váltak le, kétfelé irányt vettek, ott ahol az egyetem elnevezés maradt oktathattam, s köszöntek el egymástól tisztelettel, hiszen szinte naponta találkoztam akkor, az engem megtisztelő nyitott tenyereiket felém nyújtó emberekkel, ami által fejlődtem is közben, most attól függ, hogy mennyire sokat árt az irigyek által generált pletyka nekem, a megváltozott körülményeknek megfelelő helyszínen, néhányan megtisztelnek azóta is személyesen, viszont az online világa, nem is láthat rám valószínűleg, vagy túl sokan használhatják már azóta, a julamami elnevezést, s ki tudja, hogy mire, hát eladnám egy azon a szinten lévő üzlethez értő, emberileg érett felnőttnek, hogy megvegye és vigyázzon rá a továbbiakban, s tudjanak róla az online világában, hogy a szakmai és emberi szintjüket megerősíthetik a feltaláltam általi oktatásom közben, s kinél, mikor van a saját ideje szerint és ér az körbe, juthatnak el odáig a sorsában, hogy az egészséges egyensúlyához megtartó tudásforma is lehet belőle, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, persze csupán szerintem, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, https://julamami.com

2024.12.14. ah, persze el ne hagyjam, bocsánatot is kérek és rögvest, s szépen, ugyan most is még néhol, nagyon necces, így hát csupán suttogva írom le, hogy mindaz amit írok, szerintem van csupán, ugyan még mivel hárítják azt, hogy az Isten adta Nép rájöjjön, semmi nem úgy van, mint ahogy mondják és semmit nem úgy tesznek a jóért és szépért, ahogy az Isten adta Népnek az a hasznára lehetne, csupán gyorsan túl akarnak lenni rajta, hogy ki ne látszon a kiüresedés és a hozzá nem értés, ah hiszen innen – onnan el – el lesik, valamit amin az látszik, hogy az ott úgy mutatkozik, ahonnan elleste tán itt is működik, minek a jó működőképes minta, ha alapja sincs annak amit megcsináltattak és a sajátjukként bánnak vele és országnak mondanak, gondolom a felelősségüket mindenben és bármit érintő helyzetekben maguktól hárítják, azt is lehet mondani, hogy fejlesztésre van az a kevéske maradék szánva, mivel ennek a neve sincsen valaminek nincsen alapja, hát ugyan mire lehetne fejleszteni és mihez és kikhez képest, a sokból csupán keveseknek, azt a, legyen az Isten adta Nép érte és mindenért hálás, ha a méltányosságot emlegetik, tán mondjon el értük egy imát, és kuncsorogja körbe hálálkodva, hogy odavetnek valamit a hatalmas pénzekből, ugyan ki és miben, s kiket fejleszt, ha az Isten adta Nép nem is tud annak a létezéséről, se nem lehet a fejlesztésnek részese, ugyan miért szégyen az ha valaki többet tud annál, mint az alap lenne oda, tán tartanak tőle, hogy kiderül, nem ők vannak ott, akiknek ott lenne a helye, a gondolkodó elődeink által, s akik mire győztek már eljutottunk az önbecsülésünkig, ki mennyit és mit élt át közben a nehézben, s jutott el a sorsának a megéléséig, és az általunk egész életünkben és mára már, korosodókként továbbra is igekszünk megőrizni az önbecsülésünket, hát a tehetségünkből lett hivatásunk által, segítünk magunkon, hogy az Isten is megsegítsen arra már érdemesen és közben, most még így is van mit építeni a Hazánkon, mint a megmaradásunkért küszködő Isten adta Népnek, ha még létezik az ország egyáltalán, amibe úgy néz ki, hogy feneketlen katlanként megy, ah, minden jó és szép el is nyeli, naponta keressük a lehetőségünket, ah, szerintem, a saját elért szintünknek, a megtartásához adott tudásunkkal, most is hiszünk abban, hogy létezik még a Hazánk és az oda teremtésünkkel, hozzuk rendbe azt, amihez nem értően nyúlnak hozzá és ki tudja kik is hozzáférhetnek, csak, nem, hogy megjátszott minden és egyáltalán semmi köze semminek, a számunkra láthatók, a maradványként megmaradtak, aminek a valósághoz köze nincsen, s ha a túlmunkával teremtették azt más országokban, s megy minden meggondolatlanul a pocsékba, azt, hogy képes mindenre és bármire, hiszen azt mutatja kifele, ahogy azt láttatni szeretné, mindazokkal akik azt még elhiszik, a magának tudva, már szinte mindent, az eddigi hozzáadottja és beleteremtettje nélkül, mivel úgy tudja hagyják is azt számára, úgy él, ahogy álmodni sem merte volna, azért még mindig azt mutatja, ahogy a továbbiakban is, a legjobb minőségben élni szeretne, se eleje se vége, s nincs aki kiállna a hiteles tudás és az életszerű működés mellett, elnézést, vagy uram bocsá, ah, bocsánatot kérni, az ugyan kinek nem megy, miért nem természetes, mert nagyobbnak tudja és láttatja magát annál, aki és amit beletett a Hazánkba eddig tán, ah, gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni, mert a hiányokat egy jó nagy zokogással is ki lehet takarítani, ah, szerintem csupán csak, ha megengedők bármiben a saját szintjük alatt vállalnak akármit fel, hát bizonyára már csak a könnyük fog csorogni azután, mert elképzelni nem tudják, hogy mennyire mehet az még annál lejjebb, ami tán még a legmegrázóbb mesékben sincsen, ugyan hol mondhatja ki az Isten adta Nép, a szintje alá vitt, az elértjükhöz képest túl szerényben élő tömege, hogy kinek a és egyebeket a saját szavaikkal ami akkor éppen kitakaríthatná őket, ha az is be lett terelve, el lett lehetetlenítve a szókimondás is, ah, csupán szerintem, ha beszorítják még egy leheletnyit, azt a, akkor valamit félrenéztek, s nem gondoltak tán arra, hogy emberi minőség- e az még és az emberséges tartásában is vannak határai az Isten adta Népnek, a megmondók jönnek és mennek, s ha pihentették őket, újra felállítják és nyugodtan tovább mennek, ah, hiszen, a még lejjebb mintára szüksége van a gyermekeknek és a fiataloknak ugye, ah, azt a, hát ha csupán nekünk van felelősségtudatunk, akik nem rájuk szavaztunk, csak nem, hogy már nincs szükség, se hitelesítésre az Isten adta Nép által elvárható szinten és minőséghez nincsen, ugyan honnan tudnák, mitől szenved az Isten adta Nép szinte már minden szinten, ha csupán nekik van az szánva, mert a megmondók szerepét felvettek, tudáshiányosan vállalva azt fel, nem tudhatják, mi a jól működő ott, ah, szerintem, ha megugrották akkor éppen azt a szereposztást kapták ki és behelyettesítik úgy, hogy elviszik jó pénzért a balhét, hiszen odatartozókként nem felelősek semmiért, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból szeretettel, 2010.évben neveztem el a julamami védjegy, szerintem, kérem tartsák azt tiszteletben,

2024.12.13. ah, nem tartoztam se ide, sem oda, tartozom az engem azzal megtisztelő és a szolgáltatásomért bejelentkezőhöz és akkor éppen oda, úgy tűnt akkor, hogy elveszítettünk mindent, amit a tehetségemből eredően, az ismertségem által akkor már nagyon sok ember tisztelt meg, adták számomra a kihívásos fejlődési lehetőségeket, emberesedtem rendesen, fel kellett nőnöm emberileg ahhoz is, hogy legyen toleranciám, a nagyon különböző kultúrájú és a családjukon belül is más és más sorsú embereknek a tenyereinek, hogy a csupán szerintem, a számomra ott láthatóknak a leolvasását kövessem, meg is emberesedtem ahhoz is, hogy szinte naponta változott és sok minden, nekem ahhoz adott volt, az emberek tenyereiből a minden apró vonalat leolvasó, mondjuk tenyérelemzésem, mindazokat át és megélve velük az emberekkel együtt, látható lett számomra, az elém nyitott tenyereiknek az összefüggésében látásával való, azt is mondhatjuk, hogy a tenyerüknek a térképe, megtettem az utat az arra, rászánt idővel együtt, a fejlődési lehetőségem az oktatásom és az összefüggésében való tenyérolvasásom által adott, hála Isten van hozzá alázatom is bőségesen, az oktatásomnak amikor még 36 órában is oktathattam, az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, az elnevezése, ah, hát, tán, amikor a másiknak a mondatait ismétled, mert tán még észre sem vette, hogy már nincs is saját életed, se a jövődet nem tervezheted, akkor gondolkodj el rajta mikor volt az a pillanat, amikor a saját sorsodnak a megélése helyett, az üresedés megindult benned, s mennyi idő az amit azzal töltöttél, hogy várakozol valamire aminek abban, a számodra megélhető nem is volt benne, nem elemezted, sem nem voltál óvatos azzal ami annyira jól hangzott értettél egyet és ismételgetted, mert jópofának hangzott, akkor ugyan kinek a szekerét toltad azáltal, ahányszor az elhangzott, több évvel ezelőtt, amikor azt üzenték ne menjek ki az utcára, kimentem, megtettem tán néhány száz métert is, hogy az akkor felmerülő számomra lehetőségnek látszóval, továbbra is gyakorolva az akkor már hivatásomat, hogy a saját szülőhelyemen, élni és a hivatásomból megélni tudjak, mivel éltem az életemet, gyalogoltam is a szülő és lakóhelyemen, ismeretlenek a hirtelen megváltoztatott helyzeteikkel és mozgásukkal, megállásra késztetni igyekeztek, körülöttem bicikliztek, átéltem, megéltem, nem volt magyarázata azoknak a méltatlan helyzetekre, amit valószínűleg nem én éltem csak meg, több évvel ezelőtt csörgött a telefonom, s azt hallottam egy női hang által, a telefonom felvételével, hogy költözzek el, mert megérkezett, mivel nem hagytam el a szülőhelyemet, a telefonom hívásával, az általa felsoroltak szerinti, pszichológusnak, gazdasági szakembernek, rokkantnyugdíjasnak és sárga lappal rendelkezőnek mondta magát, ezek azok amikre a telefonom hívásakor hivatkozott, azt is hozzátette, hogy nem büntethető mert sárgalapja van, sokat erősített az akkor az emberséges tartásomon, apám nevelésében bízhattam, na meg gyermekkoromban egyedül én voltam a környékünkön lány, aki focizhatott a fiukkal, megkaptam a magamét, ha beengedtem a gólt, az életminőségemnek a megóvásához is, s szerintem, valószínűleg a feltaláltamhoz hozzásegítettek ezek a történések, nem hagytam el a hivatásomat, mentem tovább és minden arra szolgált, hogy szolgáltatni tudjak, az emberileg arra már érett és az oktatásomra már igényeseknek, nagy megtiszteltetés minden alkalommal, amikor az általam Isten után az elsőnek tartottak közül, megint egy férfi is bejelentkezik az oktatásomra, tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évben adtam a julamami elnevezést a védjegynek, kérem tartsák tiszteletben,

2024.12.12. ah, szerintem, ha nem látja a gyermek se a fiatal, hogyan lehet tisztelni mindazért, amit a Hazánkba bele teremtettek a most aktívak, a dolgozók akik a saját tartásuk okán, tisztelik önmagukat, az önbecsülésük tartást ad számukra, tiszteletet az elvégzett munkájuk becsületével már maguknak tudnak, a tehetségükkel, a születésük által hozott szerint élik az életüket, alkotásnak minősülhet az a szint, ami szerint a Hazánkba bele adnak, azáltal amit a saját szintjükön úgy végeznek el, hogy nem szükséges másoktól várniuk az elismeréseket, mert elegendő az, hogy gondolkodva tudják, a legjobb tudásuk szerint végzik a feladatukat, a tehetségükből lett hivatásukkal megoldották, jutnak el odáig, ha nem ártanak se nem bántanak, magukra is jól vigyázva élnek, megteremthetik azt pénzben, amiből annak a minőségében, amit a Hazánkba teremtettek, abból jól megélnek, jó mintát adhatnak a gyermekeknek, a fiataloknak, s még azoknak is, akik nem jutottak el tán oda, hogy a saját sorsukat tudva, megoldják azt, amire akkor éppen képesek, s ha abból kicsinyenként is, viszont lehet sikerélményük, akkor azt betudják oda, ahol arra még szükségük van az önbecsülésük megtartásához, s lehetőséget kaphatnak azáltal a továbbiakban is, a saját sorsukban előrehaladásuknak a fejlesztéséhez, hiszen akkor már tudják azt is, mi a dolguk a generációs feladataikkal, hogy ne maradjanak azok hátra a következőknek, hiszen azt már lehet, hogy teherként kapnák meg, a saját sorsukkal párhuzamosan való megéléséhez, ah csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évtől a julamami védjegy, amit magam neveztem el, kérem tartsák tiszteletben,

2024.12.11. ah, ha már feljön a bizonyosság ahhoz, hogy káros az amikor nem látott el a saját magad által is bele teremtettek általi, a még magadénak is tudott ország, ahol most már, semmi biztosnak látszóval nem találkozol, ami számodra igazolná azt, hogy amit beletettél a Hazánkba, a munkád becsületével, a szakmai tudásoddal, az emberséges hozzáállásoddal, azt amikor azt érzed, hogy ott az ideje annak, azt vissza is kapod, amikor nincs annyi bevételed, nem emelték fel az árakhoz azokat, amik addig amíg nem győztek, azok annyit amire szükséged volt a szerényben, számodra is biztosítottak voltak, amivel az ünnepre készülődhetnél úgy, ahogy azt az életed során már megteremtetted, mert elhitted, hogy lesz még szép és jó azután, mert talán arra is hagynak időt a nagy az egészséges egyensúlytól való eltérést fokozva, a nagy hirtelen ötleteikkel és az azoknak a megvalósításába beletereltek által való kapkodásba, ami tükrözte az igaz valójukat, hogy mire felfogják azt, hogy nem is ismerik az országban élőknek a többieknek a kultúráját, a gyorssal el van intézve minden, majd kiválogatják maguknak, belefértek a legalacsonyabb sablonba, amit kitaláltak számukra, hiszen nem az Isten adta Népért mint a Hazájukért álltak ki, csupán az addigra maguknak betudottakat, mint a sajátjukat erősítették fel, persze tán csak szerintem, ha már megunták, azt a sok túlzásokból eredően az álmaikra és az álmaiknak a megvalósításában bízva, a mások által, az is lehet, hogy túlmunkával megteremtett pénzek feletti, ah szerintem, mostanra tán egy kézben lévő, szabadon rendelkezésével, s azért, hogy el ne késsenek a teljesítésével, belekaptak, ebbe meg abba is, hogy látszatra ott legyen láthatóan, az embereket is megkérdezték, azokkal a megfogalmazásokkal, amiket azért úgy írtak oda, hogy akkor tudjanak elmenni rajta az arra avatatlan emberek, ha szőnyegnek használják, mert más akkor nekik arra nincsen, a bizonyosság, hiszen persze csupán szerintem, megkérdezték, ha nem válaszoltak hát úgy jártak, csak nem képzelik, időt fecsérelnek arra, hogy azt is közzé tegyék, az Isten adta Nép számára, amit véleményezhetne, hogy a tengernyi sok pénzt mire költötték el, úgy gondolták, hogy a megszokott módokon megüzenték, vagy kibeszélték magukat azona a napon éppen, hogy a törődés is ott legyen, hiszen láthatják, hogy mennyire odaadóan mennek le az egyszerűbe és foglalkoznak a tájékoztatásával az Isten adta Népnek, s azáltal már teljesítettek is, hiszen ki gondolta volna azt, hogy megalapozottan másképp működnek, az egyes szavak is teljesen mást jelentenek, ugyan, hogyan tudnák teljesíteni mindazokat, amit azokon a legmagasabb szinteken, még mielőtt oda tennék a lábaikat, már alapban elvárnának, csupán egyről feledkeztek meg, hogy mivel megugrották csupán és se a szakmai, sem az emberséges érettségük még nem volt meg ahhoz, ah, na meg a kultúrájuk nem úgy működik, hát jól odafigyeltek és mint amit leutánozni ott lehetséges volt, sokféle megközelítésben, felvihették látszatra a kitűnőig, hiszen a leutánzásnak lehet, hogy a legmagasabb szintjén járnak, bármikor bármiről akármire válthatnak, s azt is megváltoztathatják, ha arra kerül a sor, hogy be kell a sajátjuk szerinti igazukat bizonyítaniuk, s amikor egymással szembe kerülve az érvek helyett, le akarják törni a másiknak az arra már kialakult szintjét, hát addig örüljenek, amíg a pironkodás megjelenik az orcájukon, mert akkor még a saját határaikon belül vannak és nem a csupán elvárásoknak a lődőrgetéseit ismétlik, s ott is addig mennek, amíg azt az ott elvárható szintet, már magukról is el nem hiszik, nem tudni ki adja a szót ahhoz, ami hozzáértés nélkül is alkalmas tán ott, vagy csak egy jót játszanak s a játszóteret bővítenék és csupán maguknak, s az Isten adta Nép meg bólogatva ingatja a fejét, kinek ezt másoknak meg mást jelent az, így aztán az ami a színpadon az Isten adta Népnek eljátszott, nem mond semmit és senkinek sem, hiszen szerintem van az Isten, s évekkel ezelőtt visszavette a hatalmat, már bocsánat, mert nem találták meg az emberek a jóban és a szépben a saját sorsukat, vagy nem vállalták fel, az önmagukhoz mérhető nehéz utat, már bocsánat, persze csupán szerintem, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem ellenünk, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, szeretettel, 2010. év óta a julamami védjegy lett, apró porszem vagyok magam is, megtartom az emberi méltóságomat, hiszen, szerintem, megtaláltam azt, hogyan lehet élni nagyszerűen az egyszerűben, a julamami védjegy, nem engedem meg a használatát senkinek sem, kérem tartsa azt tiszteletben,

2024.12.10. ah, ne várjad tőlem, hogy nem igyekszem megvédeni magamat, nem adom fel, azért születtem ide és maradtam itt a szülőhelyemen, hogy itt adjam tovább elsősorban azt amit feltaláltam és abból éljek meg jól megérdemelten ,azon a szinten, amit a 30 év alatt a tehetségemből eredően, a feltaláltam által átadtam minden arra emberileg és szakmailag már igényesnek, hogy emberségesként az önbecsülésük és a saját önbecsülésem is megmaradjon,

amikor az Isten adta népről és a gyermekeiről, nem gondolkodva se nem
gondoskodva, csupán a saját módjukon döntöttek,

akkor éppen még az is belefért, hogy előbb szolgálták ki magukat,

abból amit mi az Isten adta Nép teremtettünk addig meg,
valamikor

saját terveik alapján neveztek át mindent, hiszen szerintem, tudták,

hogy bekövetkezik az is, hogy mindent visznek, amiről álmodtak és azáltal az álmaikat igyekeztek azóta megvalósítani, így járt hát az Isten adta Nép itt a meg nem nevezhetőben, a jóhoz és széphez nem juthatunk hozzá, mert az is lehet, hogy elfogyott, s most várják a következő adagot, ami szerintem, csupán megint számukra adatik meg,

így jártunk, mert megbíztunk bennük, nem gondoltunk arra, hogy ennyire összekapaszkodva vannak és annyian állnak melléjük úgy, hogy nem is oda tartoznak,

az Isten adta Népnek nem szántak semmit sem a jóból és a szépből, amit mi teremtettünk meg, adtunk hozzá a Hazánkhoz, abban a reményben, hogy azt amikor szükségünk lesz rá vissza is kapjuk,

azon száma, akik nem rájuk szavaztunk,

addig vittek le bennünket a sajátjaiknak a szintjére, mintha nem is léteznénk úgy vesznek most bennünket,
valamikor még 60 év felett védettek voltunk, most meg az húzgálja a julamami védjegyet aki csak akarja, pedig nem engedtem azt meg,

így jártunk, nincs annyi nyugdíjunk, hogy el tudjuk tartani magunkat, s ami által megtartanánk az emberi méltóságunkat, hiszen megcsináltuk még a győzelmük előtt a sorsunkat, alapot igyekeztünk adni a következőknek,

hogy legyen mire tenniük a talpaikat és ők maguk is megcsinálhatják aztán a saját sorsukat,

amit lehet, hogy azért is tették velünk, hogy ki ne látszunk a többiek közül, mert nem álltunk be a látszatra sem,

a nemlétező csupán általuk kitalált, sorokba és tán a legnagyobb gondjuk az,

hogy nem látják át azt, hogy mindenki hozott tehetséget valamihez,

amiben a legjobb lehet, ha ahhoz meg és felemberesedve haladunk,

akkor azt is látjuk, hol és hogyan ne ártsunk, se ne bántsunk,

s közben azért magunkra is jól vigyázzunk, hiszen egyikönket sem pótolhatja

másik ember,

az Isten adta Néphez tartozunk és segítőknek

születtünk, ah csak nem, hogy azt irigyelték meg tőlünk,

hogy a tehetségünk által tiszteltek meg sokan bennünket, s lett a hivatásunk,

a hozzánk érkező, a tudásunkra és annak a számukra hasznosítható

életformájára, már igényes emberek által hitelesítetten, vehették

tőlünk mint tudást,

az amit én magam Heringes Árpádné prevenciós éppen, még megelőzésként megfogalmazva oktatom,
mint amit, egy napon és egy ritmusban, akkor már oktatásra készen rajzoltam
meg, azt mondta egy általam ismert emberséges, amikor megkérdeztem,

szerinte tudja-e ezt bárki is oktatni rajtam kívül hitelesen,

azt válaszolta, ezt rajtam kívül senki más nem tudja, csupán én magam tudom
hitelesen oktatni, viszont itt most ebben a meg nem nevezhetőben,

ha nincs erre a hiteles tudásra a saját Hazánkban, az Isten adta Népnek sem szüksége, hát más országokban bizonyára jól jönne ez a tudás,

nincs behatárolva semmiben sem, csupán emberségesre van hitelesítve,

a tömegnek számítóan sok ember által, ha nem számíthatunk az Európai Parlamentnek a számunka az Isten adta Nép számára, a jóhoz és széphez
hozott döntésére,

akkor bizonyára körbeért az is, hogy bármi lehet itt még ami már nem rólunk szól, akik nem rájuk szavaztunk,

s azáltal kimaradunk minden
életszerűből, nem, hogy nem fejlődhetünk, hanem leginkább visszafejlesztésünkön gondolkodnak, majd találnak valakiket, akik jó pénzé megteszik nekik azt is, hogy azt mutatják, mintha mi magunk lennénk azok,

hiszen az ellopott igazolványaim, ki tudja, megsemmisültek-e,

vagy valahol valakik legyártottak belőlük és vidáman,

a nekünk megjáró jólétben, élve a térdüket csapkodva röhögnek rajtunk,

hiszen akkor be van fedve minden, amiért várakoztattak bennünket, azt is már megmásították, akkor meg mi mire várunk,

hiszen szerintem, papíron már azt is teljesítették tán,

persze csupán szerintem, a messenger, a, Julamami Magyarosan Agyalósa

oldalamon nem tudom használni, így nem tudok üzenetet küldeni a

szeretteimnek sem, hát csak nem, hogy odáig jutottak el,

hogy azért hálából, mert sokat gazdagíthattam a facebook.com, sok éven

keresztül raktam fel és sokszoroztathatták azt meg, nem törődve azzal, hogy védjegyes, most meg mindenáron az

üzleti részét erőltetnék rám, nem vagyok üzletasszony, nem kísérletezek semmiféle üzleti ajánlatukkal sem,

akkor miért nem mondják ki, hogy aki nem használja azt az üzleti formát,

amit ott ajánlanak, ha azt nem kontrollálták előtte, hogy nekünk az itt, a meghatározhatatlanban működik-e egyáltalán,

hát úgy jártunk és kizárhatnak bennünket onnan is, hát mivel nagyon kicsik vagyunk és az egyszerűben élünk, nem láthatnak bennünket az Európai Parlamentben döntők sem, ha nincs aki ott beszél erről az Isten adta Népről, aki itt igyekszik túlélni mindazt, amit kitalálnak a felettünk döntők,

szeretettel, a julamami védjegy 2010. év óta van használatban általam, aminek az elnevezését én magam adtam, s azóta már meg is hosszabbítottam, Paksról a Hergál Házból,

2024.12.09. ah, amikor már beértél emberileg ahhoz, hogy kihalljad, meglássad azt, amit a saját életedben nem láttál még meg, azt is jelenti egyben, hogy megérintett a sorsodnak a hatása téged, s megszólít a hatásaival, hogy egy az akkor, vagy a most megélhető jó és szép élethez, ami addigra már, vagy éppen most, neked fontos lett, mert megértetted, az életedet élve, a mások szerinti, akkor számodra a legjobban hangzók felé mentél, hiszen nem akartál rosszat senkinek sem, viszont rájöttél, hogy hiába minden, alapot kaphatsz, az előzőidtől, amire mielőtt rálépnél, tiszteletet adsz oda, ahol azt a nehezet végig vitték addig, s a hangsúlyt, nem a saját jóminőségű életükre tették, mert felfogták azt, elég érettek voltak hozzá, hogy rámutassanak arra, hogy ahhoz képest amit ők hoztak generációsan, se munka, sem a munkád becsülete / amire magadnak szükséges a saját idődben rájönnie /, sem az addigi alkotásod, sem az amit akkortól már, a hivatásodnak tudhatod, nem oldja meg helyetted, minden arról szól, hogy az amit az egyikkel elértél, azt is jelenti, hogy ne akarjál másoknál gyorsabban haladni csak azért, hogy győzzél, hiszen elértél a legedbe, s a többiek sem születtek ám feleslegesre, van aki abban, mások meg másban hozzák a leghez a tehetségüket, a elég erős voltál, ahhoz, hogy a többieket abban amiben akkor voltál a legjobb legyőzzed, az nem jelenti ám azt, hogy a másikban is tovább viheted azáltal és a legmagasabb szinten tudsz maradni, á dehogy, inkább tanuld meg azt amit nem hoztál, s azt is amit már mások kultúrájában, azt addigra, a sajátjaiknak esetleg, tán, már emberileg biztosították, viszont, nem addig a, nem elég ám az, hogy csupán a saját jólétüket tudják a feladatuknak, hanem mindenkiét, akikre hat az, s már éppen ott tartanak, szóba sem jöhet a megugrása semminek sem, hiszen az mögött, mostanra már láthatóvá vált, hogy mi van, az is lehet, tán, hogy még nincsen beérve arra emberileg még, vagy éppen még nem megfelelő a szintje, nem váltott arra, ahol a tudása ahhoz már felérhet, persze, ha arról szól, hogy lejjebb is és más szinteknek is jelezni akarja, a mondanivalóját, annak a megugrása szó használatával, akkor majd rájön, hogy mindenkinek van saját sorsa és azért az idén már felelős, persze csupán akkor, ah, ha odáig emberileg vagy szakmailag már elért, mert azzal akkor már, a generációs feladatát is teljesíteni képes, szerintem, viszont el nem várható tőle az most, majd csupán majd a saját idejében, s eljut odáig is, hogy ne akarjon, úgy mint addig, az sikerülhetett még, már érzi, hogy segíts magadon az Isten is megsegít, a módja annak, tegyen magáért, úgy, tehet jót, hogy már belátja, a múlt elmúlt, minden megváltozott, hogy akik odáig elértek, már önmagukért teszik azt, s juthat el azáltal majd, amikor már odáig értek, az önbecsülésükig, most 2024. évben és december hónapjában, azt is belátják majd mindannyian, akik azt már átlátják és kihallják, hogy a sok várakoztatásban, a segítő szándéktól, a nagy mindent oda igyekezetükkel, elvették azt az energiát és azáltal azt a tisztán erős hatást, amit a mindenáron győzelmükig gyakoroltak az Isten adta Nép által sokan, akik arra születtek, hogy segítsenek, az akkor már emberileg és szakmailag elég éretteknek, hogy hiába minden akkor, ha nem volt lehetősége a segítéshez, sem lehetőségük ahhoz, hogy kibontakozhasson a segítő hivatásukban, nem hozhat az eredményt, ha egy túlzást követően gyors döntéssel elvette a döntő, annak a tiszta forrású erejét, amint látható, s olvasható, van mondanivalóm bőven, csupán arra várok, hogy beengedjenek egy arra alkalmas helyszínre és az arra már igényeseknek, elmondhassam személyesen, mindazt amit, az eddigi 30 évemben és most is naponta tapasztalok, eddig még nem jelentkezett be senki sem, arra, hogy megvenné és átvenné tőlem a feltaláltamat, úgy teljes egészében, nem tartanék meg magamnak semmit sem, átadnám a tudásomat minden arra már emberileg és szakmailag megfelelő szinten lévőnek, akár többüknek is akik arra bejelentkeznek, várakozom 2010. év óta, a remény kevésnek bizonyul ebben, egy vagy több embernek, a telefonomon hívásával bejentkezését várom, s utána a telefonos oktatásomra, hogy bebizonyosodjon, mennyire tartja magát alkalmasnak arra, hogy van-e türelme és kitartása ahhoz, hogy toleráns legen önmagához és az oktatásomnak a kezdetleges voltához, s visszamenjen az elejére mindannak amit, vagy amiket elért eddig, ha most, van itt az ideje számára, annak, hogy rájöjjön, összefüggésében is látja már, szerintem, ahhoz szükséges, hogy a másik oldalon ezt a szintet elért, az üzletmenetében már bizonyítottnak, vagy többüknek a jelentkezését várom, azt is mondják, magam is megtapasztaltam már, nem is egyszer, hogy mit jelentett az akkor számomra, na meg, hogy anélkül nem tarthatnék itt most, ah, tán még nem is tudja ki ő és hol tart a sorsában, vagy a rámaradt generációs törlesztésében, ah, valójában, aki nem volt még vesztes életében, valami által és az mindegy, hiszen nincs jelentősége, hogy a racionálisban történt-e az vele, vagy a lelkes – szíves oldalát érintette az a veszteség meg eddigre, ah, na hiszen, ha nem volt még benne abban, amiből maga kellett a saját tudása embersége által a nehézben azt átélve, úgy, hogy utána kijöjjön a saját szintjére, mindazt átlátva már összefüggésében, akkor honnan tudhatná, hogy hol vannak a belső kontrolljának a határa számára, mi az ahol már szükséges fékeznie, vagy okoz-e magának akkora veszteséget, hogy nagyon vakmerőt játszva, arra vár, hogy annak aki most neki a gátakat a döntéseivel hozza, esetleg, tán neki majd sikerülhet, majd talán időben lefékeznie, annyira megbízik a másiknak az emberségében, szakmai hozzáértésében, hogy megnyugvással kivárja, hogy a másik arra alkalmasan eléggé felelős legyen érte és mindenkiért, akit az tán még közben az életminőségében érinthet, hiszen minden ember sorsa, még a saját családján belül is más és más, tisztelettel élj, hogy a saját idődben majd vissza is kapjad és a saját elért szintedet tiszteletben tartva, a saját idődben, a szeretetnek a megértéséig is elérj, csupán szerintem írtam le ide, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. évben került úgy a nevemre, úgy, hogy magam adtam az elnevezését,

2024.12.08. ah, szerintem, ha nem értél még emberileg oda, hogy felfogjad, saját magadért most ebben az össze – vissza, szerintem, tán, megnevezni sem lehet, a döntéseidért, felelős csupán te magad vagy, ah, ha belementél abba, hogy megbízol abban, aki nem tűri el, ha nem neki van igaza, aki szintén azokba a hirtelen ötletekbe bonyolódik bele, amit mások a általa is megoldásoknak szántak, hogy igazolják a nekik nem létező tudásukat pótolhatják a kontroll nélküli vakmerőségükkel, s mivel egyre lejjebb van már a saját általa, tán már egyszer elért, bár nem igazolt, viszont lehetséges szintjénél mutatkozik, hát a magának kialakíttatott, kényelmétől el nem térve, már nem szolgálja ki magát ott ahol éppen időzik, vagy ahova tán még az is lehet, hogy nem tudnak arról és még szívesen beengedik, remélve, hogy tán számukra is jut valami abból a beláthatatlanul sokból, amit látni, a mint egy kirakatot úgy láttatják az Isten adta Nép megélhetéséhez képest, azt a bőséget, amit készen kaptak és nem kellett megdolgozniuk azért sem, valószínűleg, szerintem, hiszen látszik, hogy nem spórolnak, valahonnan az is lehet, hogy csupán pottyan, s nekik az megjárhat, hogy már minden kívánságuk teljesülhet, az is látszik, hogy mennyi a látszatra még a rajongójuk, ami szintén sok – sok pénzbe kerülhet, nekünk az Isten adta Népnek, a jó és szép helyett amit ide teremtettünk egész életünkben, ugyanazt szánták amihez egész életünkben hozzá vagyunk szokva, így hát nem rendít meg bennünket, a túlélés szintjénél már reménykedünk, hogy van egy élethelyzet számunkra, ami által már nem leszünk a megmondóknak se emberileg, sem szakmailag kiszolgáltatva, a hozzáértésük hiányzik, hát aszerint, láthatóan és ha magyarázkodnak, már hallhatóan , az annyira magasra rakott rangjaiknak kiszolgáltatva tán csupán kiszolgálói lettek, az is látszik, amikor tán megnyilvánulnak, hogy hiányoznak az érvek, pedig most a 2024. évben már a tudáshoz megjáró emberség szintje, a saját tudásukhoz mért, bizonyítékként, ha nincsenek érveik ahhoz, ah, tán, azért nem ülnek le érdemben az éppen aktuális témában, amit megváltoztattak viszont úgy mutatják, mintha még gondolkodnának rajta és elzárkóznak a személyes megbeszéléstől annak az ügyében, az is lehet persze csak szerintem, hogy már csak annak a részükről való elköltése, vagy annak tényként közlése van hátra, hát, szerintem, ah, most már szerintem, anélkül most már, nem tartható meg az, amit úgy töltenek be, hogy a tudásuknak a szintje azt nem bizonyítja, hiszen az a legmagasabb szintre kerülne, ahol azonnal meglátják, azt ennyi, oda nem való megfogalmazásnak a megtapasztalása után, mert lehet, hogy túl sok idő menne el arra, hogy az ellenőrzésük alatt tartsák és méltatlan is lenne ott a nem hétköznapi szintű magasságon, hát, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. év óta a julamami védjegy, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, szerintem,

2024.12.07. ah, mert már teljesen megnyílvánúl és úgy viselkedik, hogy adja magát azt a valóságot látja, ha akarja ha nem az Isten adta Nép, abban él, mert így kényelmes a megmondónak, hiszen az alkalmazkodás nem vált a sajátjává, hiszen mindíg volt, aki elhitte azt, amit mond, vagy azt csak később vette észre, hogy amit csinál már az sem a valóság, mert bármikor megváltoztathatja, senki nincs aki egy másik megoldásról meggyőzhetné, vagy bármiben
is megállíthatná, hiszen láthatóan, kiteljesedett már abban amit hozott, ah tán, meg van bántva, tán nem kértek tőle bocsánatot gyermekként és az már felhalmozódott, hozzáadva azt ami, számára megvalósítható, vagy csupán általa irigyelhető mintát látott, ah, tán, nincs motivácója, csupán az ismétlése annak, amit eddig magából még meg nem mutatott, amire a győzelme kezdetének kezdetén azt mondta, hogy magyar emberek, s valóban benne van az, mivel tán igen, vagy nem tudják miben tehetséges, hogy úgy mutatják, mint ahogy élni szeretnének, hogy miért kérek bocsánatot, tán már csupán azért, hogy hátha mások is rákapnak és teszik, gyakorolják akár naponta, mert van az a helyzet, ahol már más nem használ, hiszen ha nem tud bocsánatot kérni, akkor ugyan mitől tudna már emberileg fejlődni, hiszen a legmagasabb palotákat is elbirtokolhatja, ha akarja, miért érdekelné a sorsa, ha vissza és előre is belebonyolódott az önmagához képest, túlságosan gyorsba és a túlzásokba, ah, s hogyan tudja a sorsát hétköznapi módon megélni, ha volt már akkora irigység körülötted, hogy szinte mindenedet elvesztetted, mert nem adtak a döntők lehetőséget, ha nem úgy döntöttél, hogy azután már csupán a saját ügyüknek a kiszolgálója legyél, szerintem, nincs túl sok szakember azügyben, aki pontosan meg tudná határozni, mikor fokozódhatott fel ennyire az irigységből lett, meg nem nevezhető, amihez miután hozzáfértek, hiszen végig csak magukról beszéltek, csupán magukat gazdagítva, a nehezeket át és megugorva, hirtelen kerültek azokba a helyzetekbe, amiket már látszik, hogy se kezelni sem pedig megoldani nem tudnak, önjáróvá vált az amire nem is gondoltak, az bekövetkezett, önmaguknak is ártottak akkor, amikor igazuk csak mindíg és mindenben nekik lett, kihagyták azokat a sokak tudása által felépített, már – már emberségessé vált betarthatókat és lett belőlük az, amit már kivűlről is látnak és igyekeznek bezárni az ajtókat, mielőtt oda is beóvatoskodnának, az ami már, az arcukra írt ravaszsággal történik, a tíznél több éve, hogy az akkor még működőképes egymásra építhetőket, darabokra hullottakként látjuk már csupán, bocsánat, ha valaki ezt zokonvenné, az egyenes az egyeneshez illeszkedik, vagy a még ki nem fordult helyzeteket igyekszik most kiegyensíteni, nem tehet mást, hiszen van az Isten adta Népnek a várakozó rétege, miközben arról beszélnek, hogy már minden el van döntve, van annyi nekik teljesen kiszolgáltatott, s megoldják helyettük, s úgy, hogy azt sem tudják, lenne még a sorsuk is amit megélhetnének, hiszen azáltal, hogy megálltak és nem fejlődnek, mert nem kaptak hozzá a számukra is felfogható, azt nekik érthetően elmondottak kimaradtak az életükből, annyira nagyok lettek a különbségek, amikre már rá sem látnak, ugyan, hogyan tudnák a számukra jó megoldásokat, a megelőzéshez hoztam a tehetségemet, a megelőzés szerint fogalmaztam meg azt, amit látok, az engem azzal megtisztelő, s elém nyújtott, nyitott tenyereiknek a leolvasása közben, nem teszek hozzá, nem hallgatok el belőle, bár nem tudom továbbadni a tudásomat, hogy bekerüljön oda ahol a hasznára lehetne a sok intelligens embernek, a jó és kitűnő szaktudásuaknak, s miután eladtam a megfelelő emberséges vevőjének, aki a feltaláltamra már megfelelően vigyázni is képes, s csupán az arra már éretteknek engedi értelmezni, hiszen azáltal a saját hasznukra formálását is megengedi, aki a szakmájában a munkája becsületét megtartva él most is, hiszen honnan tudná, mi a feladata generációsan, ha csupán mellette él a saját sorsának, van már elég alázatom ahhoz is, hogy már annak is, 25. éve, hogy kitűnő megajánlottal, nemzetközi és magyarországi prevenciós diplomás lettem, elmondom azt is, hogy mit lehetne tenni még aközben, a saját egészséges határainak betartásával, még megelőzésben, hogy utána ne kelljen szembesülnie azzal, hogy bár hallotta többször is, hogy ismerem mint a tenyeremet, a sajátjának a leolvasására még sem volt kedve, pedig meg is tanulhatná, hogy számára mit is mutathatna a tenyereinek a térképe még megelőzésben, persze csupán szerintem, ha elmozdíthattál hegyeket, átnevezhettél helyeket, tereket, tán átrendezhettél határokat, már bocsánat, ha nem ismered még a saját belső kontrollodat, akkor csupán azt hiszed csak, hogy már mindent a magadénak tudhatsz, ha az irigységet magadban még nem isemered, akkor ugyan, hogyan oldhatnád meg, hogy ne add tovább a következőknek, a sorsát ismerve az ember rájön arra, hogy nem minden az ő dolga, ne vegye el a másoknak szánt lehetőségeket se, mert akkor miért születtek volna meg a többiek, ha csupán kívűlről nézhetik a jólétet megélőket, s nem kerülhetnek bele abba, amit az Isten adta Népnek szántak volna, ah, na akkor még van miben fejlődnöd emberileg, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami védjegy, 2010. év óta van, magam adtam az elnevezését, kérem ezt is tartsák tiszteletben, Tisztelettel élj, hogy a saját idődben, magad is tisztelhető legyél,

2024.12.06. ah, most éppen erős a hatása az össze – vissza mindenféle kutyultnak, már van kilátás tán arra is, hogy leváljon az ami nem oda való, megmutathatja magát az is, ami nem jutott be sehova úgy, hogy elfogadták volna, se le, sem fel, mert szerintem, oda ahol van nem való, s mégsem bánatosodott el miatta, kivárja és megvárja, a a saját idejében megjön az, ami éppen abból rátartozik, a többi meg legyen lehetősége mindenki másnak, aki arra akkor éppen érett emberileg és szakmailag, miért azt nyomják ami nem valós és a sok év alatt hiteltelenné lett, mindazok által, amit úgy nyomott, erőltetett át, hogy csupán tán a sajátjainak is némi maradvány, ami számukra már nem elég kihívásosan magasszintű volt és ott maradtak, s ha nem volt akkor hozzá elég önbecsülésük, hát szét is hordták, a megszokott módokon gyakorolták, hol abban az általuk el nem érhető és mégis megugrott szerepben, hol meg az újabb győzelmet megalapozókként vannak beállva oda, ahol éppen azt mondják, hogy van még miért és van még hol, mindezekről az Isten adta Nép még eddig, nem is látott és hát, nem is tudott, úgy, hogy azt a saját magukénak gondolhatta vagy mondhatta volna, tömegnek számítóan, várakoztatva voltak és vannak most is, amikor már számunkra, ígéretek sincsenek belátható időn belül, hiszen ha ez így megy tovább, az addig elért alapjaikhoz képest az Isten adta Nép, már csupán felfele nézhet, mert lekerült még az alá is, ahonnan szinte egy nap alatt kinőttek és bekerülhettek oda, aminek az árnyékába sem lehettek volna, ha akkor lett volna bennük annyi önbecsülés, azt mondták volna, köszönik a lehetőséget, de nem érzik arra alkalmasnak magukat, hiszen azáltal, ha elfogadnák, a saját önbecsülésüknek okoznának kárt és az is lehet, hogy egy életre szólna az, ah, az ebereséges tartás és a szakmai szint, az idén már a saját idejükben, egy hasonló vagy nagyon megközelítő szintre kerülhet, ah, szerintem, számukra látszik a lehetőségük arra, ha van már ahhoz elég alázatuk, hogy ne vegyék azt természetesnek, akkor sem ha tisztában vannak vele, hogy az elődeik már megszenvedték és átmentek a nehezeken, akár többszőr is ismételve azt, viszont már közben előfordult az is, hogy értőkké váltak azáltal, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, ezt az elnevezést kapta az amit feltaláltam, volt úgy is, hogy tíznél több évvel ezelőtt, komolyan vették néhányukat, azt mondták nekem, hogy felajánlottak számukra munkát, s megpróbálkoztak a számukra felajánlott gyermekközösségekben, azzal a tudással amit elsajátítottak, előtte nem beszéltek róla, csak az ott átélt élményüket mondták el, az akkor volt már a hasznukra, ha emberileg már elég éretten kerültek be, a feltaláltam általi oktatásomra, utána, ha volt ahhoz kellő alázatuk tán meg is maradhattak ott, ha nem gyakorolták az alázatot és köszönték meg az Istennek, vagy a saját sorsuknak, hogy az ott a nagyon megbecsülendő lehetőség, az életük megmutatta nekik, hogy elég érettek-e arra, hiszen a gyermekek tisztán és őszintén kimondják a véleményüket, persze csupán akkor, ha azt a rájuk hatással lévő gyermekek és akik, azon körülmények között is felnőttnek érzik magukat, ott azokban az őszinte élethelyzetekben, amikor már látszanak kibontakozni a gyermekek, hogy miben hozták a tehetségüket, s ha megengedik a gyermekeknek, úgy, hogy megbeszélik velük, hogy azt véleményezni is fogják, a gyermekkorúak és a felnőttnek számítóak, csupán maguk szerint, tán nem mennének el abba az irányba a történések, hogy negítív esemény lett belőle, már megint egy, ah, szinte naponta történnek azok a bejelentések, szerintem, megelőzés, megelőzés, megelőzés, előszőr a felnőttnyiek, s azután már a tapasztalhatók szerint, csusszanva éppen csak csepegtetve lehetne, az arra már emberileg érettekkel, egymás tudását tudomásul véve és tiszteletben tartva, egyenlőre, a legalább egymásra figyelést gyakorlók és közben nem véleményezők, óvatosságra intő halkabb mondottakra is odafigyelők, tán azt is kihalló és meglátó emberek kerekedhetnének ki azáltal, persze csupán szerintem, megtanulhatnák és betanulhatnának arra, akik emberileg és szakmailag már érettek hozzá, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évben adtam a julamami elnevezést hozzá és védjegy lett belőle, kérem tartsák ezt tiszeletben, ha nincs általam megengedve, a használata a videóimnak, a föstéseimnek, az írásaimnak, az oktatási rajzaimnak, hát előtte kérdezzék meg tőlem, hogy megengedem-e, köszönöm a tudomásul vételét mindezeknek, tisztelettel élj, hogy a saját időben magad is tisztelhető legyél,

2024.12.05. ah, szerintem, ha nem tudod hol tartasz a sorsodban, ugyan honnan tudnád, hogy a generációs feladatod létezik, s tán most éppen képes lennél-e letörleszteni azt, amit az elődeid nem vettek észre, s a hozzádtartozóid, még most sem azon vannak, hogy felfejlődjenek és a saját sorsukat éljék meg, szerintem, inkább úgy élik az életüket, ahogy azt mások szerint élni lehet, szerintem, nem gondolkodva csupán cselekedve élnek, s az is lehet, hogy többször is változtatják közben, hiszen szerintem azt, akik jól kitalálták mindazoknak a kitalálóik csupán, nem tudás alapja van egyiknek sem, tán még a legmagasabb sziteket elérteknél van a legnagyobb hiánya az összefüggésében látásnak és az ahhoz értőként tudásnak, a saját hasznukra fordítják az Isten adta Nép által megteremtetteket, szerintem,

a nehezet nem vállalják, csupán a számukra lehetséges, abból kivehető, lemásolható, plagizálhatóan jót és a szépet, nem értük van és nem számukra hozza, nem magunkért teremtünk, hanem értük van minden jó és szép, nem is titkolják, hiszen látható az a felszínen és már évek óta, hogyan szórják szét, azt ami a fizetések, a családipótlék és

a nyugdíj, emeléséhez talán már meg is volt, a saját magukért teremtetteket úgy veszik mintha ők teremtették volna és kifele úgy is nyilvánulnak meg, a számaikat is ahhoz rendezve, az Európai Parlament elvárásaihoz igazodva, hogy ne találjanak semmi kivetni valót, ha egyáltalán valakit érdekelne az, hogy mi történik az Isten adta Néppel, mi akik, annak a biztonságot nyújtó meglétéért és a hiteles kontrolljáért is oda szavaztunk és itthon meg nem a mindenáron győzni akarókra szavaztunk, a saját Hazánkban, ami eredetileg, a magyarhoz kultúrához igazodva, a többi a Hazánkban élőknek a kultúrájáról is szólna, szerintem,

most 14 kultúra van a felszínen, minden egy és egy minden ebben a vonatkzásban csinálták tán meg azt, ami megtévesztően hatott oda, ahol nem voltak felkészülve erre, hogy mindent csupán az a kultúra kap és él a jóban és a szépben, azon belül is, akik beálltak tán, a nemlétező sorokba és azt követik, amit tán már kötelezővé tettek a számukra, ha nem mondtak időben nemet mindarra, ami a saját kultúrájukban volt minden intézve és a saját nyelvük értelmezése szerint is, lett megfogalmazva, úgy aztán a többi kultúrába bele születettek, nem jutottak semmihez sem, most meg tán már szóhoz sem hagyják majd jutni őket, vagy az Isten adta Népet a jó életminőségét érintő, általuk megváltoztatottaknak a legalább komolyan vehető magyarázatot adó, megbeszélésére sem mennek el, ah, szerintem az is lehet, na hiszen akkor kiderülne, hogy hamis alapokra lett a látszatos és látszólagos felvezetve, átnevezve, átformálva és minden a saját kultúrájuknak megfelelően van ott, miközbe azt nem vállalják fel szinte sehol, ahol azonosítani lehetne, hogy amikor azt mondták, hogy magyar emberek, azt azért vették fel és tárták úgy a nagyközönség felé, mintha aztán már a sajátjaik mind odatartozók lennének, ah, és az csupán nekik és róluk szól, nem használható semmi másra, sem a többi kultúra szerint, mert nem felel meg azoknak a nyelvezete sem oda,

nem felel az meg sehova máshova, a hajlítások sora, egy nem létező, még alapja sincsen és mégis aszerint összehozott győzelmüknek a sorozata lett az,

nem adták meg a tiszteletet sem a többi kultúrának, hogy legalább láttathassa magát most is, úgy sem, szerintem, mintha még lenne beleszólása itt bármibe, a saját kultúrájukhoz tartozó családjukért dolgozóknak, szerintem, amit megteremtettek, nem a sajátjaikra fordítható az, mert az árak iszonyúan magasak, nem törődnek azzal, hogy a legtöbb dolgozó, szakmájában, a hivatásának a gyakorlásában elért fizetéséhez képest, csupán túlél már több éve, a már beérett munkájuknak a gyümölcse sem szüretelhető, se nem, az Isten adta Nép minden szintjének a magához mérhető, jólétét szolgálja, azoknak a hiányosságait sem pótolhatja, mert az amit elvettek nem épülhet be oda, akkorák a szintkülönbségek, akik nem foglalkoznak a saját fejlődésükkel, generációsan meg, a kezükből kivettek által, a vége hossza sincsen, lehetetlenekbe, tán már ellehetetlenedve keveredtek bele, ah,

szerintem, nem érték még el a maguk által megálmodott és megugrottak szerinti szintjüket, se emberileg, sem szakmailag, ugyan honnan várnák, vagy vennék, azt ami számukra előremutat, szerintem, a valahova való megfelelésnek a szigorúsága az amibe belefutottak és nem tudnak onnak szabadulni, amit aztán kivetítenek az Isten adta Népre, belül lehet az ami melléviszi őket és már 14 éve, tahát, azt láttatva, mintha mindenki egyetértene azzal és régóta,

ha nem fejlődtek akkor éppen azzal, vagy azáltal, a saját idejükben, szerintem, a késleltetések ártanak az összes többi magasabb szinten lévő kultúrához tartozóknak, csak a sajátjaiknak a megmondóikhoz igazítani igyekeznek és mindent, emberileg és szakmailag is, szerintem, viszont láthatóan a felszínen van, ahogy tükrözik azt a kultúrát, szerintem, aminek a megvalósítását az Isten adta Népre való, kiterjesztését a fékekkek és gátakkal jól elfedve lassítottak mindent, hogy amit megálmodtak, szerintem, amire vágynak, a túlzottan hosszú várakoztatások, kit nagyon másokat meg megkeserítően, megviselhetik emberileg és szakmai vonatkozásban is, az intelligensek követni képesek, a szakmailag magasszinten lévőket, ha megemberesednek az idén ahhoz, a szakmai tudásuk és az emberi nagyságuk megtartja őket, abban amit elértek,

ah, hiszen szerintem, az elért szintjükön való napi sikerélmények nélkül, a munkájuk minőségéért többet kell tegyenek, ami lehetséges a legjobb szinteken, s csupán szerintem, a többi szinteken még a múltból eredő, lehúzó erők ott vannak jelen, szerintem, az emberek saját sorsot és tehetséget hoztak, a saját idejükben képesek arra, hogy annak a saját fejlesztésük általi módját megtapasztalják, szerintem, fel kell vállalniuk azt is, hogy szükségük van annyi
időre amíg újra azon a már általuk elért szinten tudnak teljesíteni, s azáltal kapják meg a fizetésüket is, a munkájuk becsületét a saját elért szintjükön ismerjék el, hiszen azért érték el,
mert az önbecsülésük a helyén van, emberileg és a hozzáértésük által is, megtartani az önbecsülésünket, azokban a helyzetekben amik a jól kitaláltak szerint, fékező hatást szeretnének elérni, annak a megtartása mellett, azok mint az ujabb feladataikhoz, a fejlődési lehetőségeik is adottak, akár a hétköznapi gyakorlatban, azokat akkor éppen azokhoz,
igazítva, szerintem, a megoldásai a hétköznapi feladatainkban, életszerűen is ott vannak, az összefüggésében látás adott s azáltal, számunkra elérhető bármikor, s azt is tudjuk, amikor az már a saját időnkben meg is valósítható, Heringes Árpádné prevenciós, egyéni vállalkozó, PaksHergálHáz, 2010. évben, a jula és mami nevet összetoltam, a julamami védjegy lett és a nevemre vettem, legyen szép ez a nap hozza meg, az Isten adta Nép gondolkodóinak azt, ami számunkra most a legjobbkor és azt amit most a legjobban és egyenként már a saját időnknek megfelelően megérdemlünk, s most rögvest 8x bocsánatot is kérek, megszoktam nekem az a hétköznapi történésben benne van, a hivatássomnak a gyakorlásában, van amiben már nemet mondok, hiszen tudom, hogy ugyan, hogy jönnék én ahhoz, tiszteletben tartom azt, ami nem rám tartozik, szerintem, azt, megoldani másokra tartozik, szeretettel, köszönöm, ha időt szántál rá és elolvastad, ah, szerintem, tán akadhat valami, amit ide leírtam és a tartásodban megtarthat, vagy megerősíthet, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,

2024.12.04. ah, na hiszen, ha már látszik ami látható, a legmagasabb szinteket megugrottakra is vonatkozó, ah, ha megnyilvánul úgy, ahogy azt mondja neki a megmondó és nem azonos az a kultúrájával, hát már valósághűnek látszik és hátborzongató minden emberséges és szakmailag a helyén lévő tudja abból, hogy akkor éppen mi a dolga, ha lemegy arra a szintre és azáltal ott akkor győzni szeretne, hát majd megtanulja azt is, a tudásához megfelelő alázatra van szüksége, ami lehet, hogy egyre több és nagyobb alzatot vár majd el tőle, azt viszont illik felismernie, hogy hol van az a belső kontrollja szerintei határa, ameddig ne menjen el, hogy időben hátra tudjon lépni ha szükséges, a legmagasabb szintjüket elért intelligensek most nagyon résen kell legyenek, mert pont az ellentéte az ami megkörnyékezheti őket, s az a talaj számukra teljesen ismeretlen lehet, van az élet amit megélhetünk, s van a sorsunk, amiben már akkor is haladunk, ha azt látszik kivűlről, hogy megállásra szánt éveknek, tán a megmondó által, vége sem lehet, várakoztatásban vagyunk, a szakmailag magasabb szintjükön lévő emberségesek, most értik egymást, akik a generációs feladataiknak a halogatása miatt, nem tartanak most ott, vagy szedhetik a lábaikat, vagy eddig a gyakorlatban úgy volt, hogy kaptak még és még lehetőségeket, ha szerencse is velük van, most is talán majd kapnak másik lehetőséget, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami védjegy lett a Hazánkban, 2010. évben, magam adtam ezt a nevet, jula és mami és azóta van a nevemen, kérem tartsák ezt tiszteletben,

2024.12.03. ah, ha netán azt vennéd észre, hogy összekeveredik benned, az ahonnan héfelzárkozó tanulás nélkül, az ahhoz alapban szükséges tudás hiányával,
megugrottad, hiszen minden ott volt készen, csupán bele kellett csücsülnöd az álmaidnak látszóba, ha
netán annyira sem voltál tájékozott, hogy átlásd, midazt amit a tehetségeddel nem hoztál is, ha tetszik ha nem, ahhoz, hogy ott megálld a helyedet, meg szükséges tanulnod, mindazt ami ott az elvárt emberies és a tudás szintje, hogy elfogadjanak ott abban a legfelsőbb helyzetben, aztán ugyan, hogyan tudnál ott megfelelni, ah az intelligens, a génjeikben hozott okos, tanultak szerint, hiszen ők abban vannak amit elértek a saját sorsukban, a szinteket az előző generációik oldották meg a saját soruk szerint, alapok nélkül nem jön össze az a tisztelhető szint, amit se nem hoztál, sem nem csináltál meg addigra, mivel az álmaidnak a megvalósítására adtad a fejedet és minden körülményt azzal a szemmel néztél, hogy majd, ha odáig elértél, lenézed a többieket úgy, mint ahogy szerinted akkor régen lenéztek téged, az sem jut eszedbe közben, hogy nem lenéztek, hanem tudták, hogy nem vagy odavaló, s nem tudsz felzárkózni sem, hiszen teljesen más szintről tettek oda téged, úgy hát mégis és minden alapot nélkülözve kerültél oda, bele abba a számodra még álmodban sem megélhető helyzetbe, hát ne csodálkozz rajta, hogy nem kapod meg a tiszteletet, a sajátjaid felől is csupán azt, a félelmükből eredő hajbókolást kapod, ahogy látják azt, hiszen tudják, azt is, hogy nem tudod

mit miért csinálsz, csupán teljesíted az akaratát azoknak, akik szintén nem tudják, mit vállaltak fel azzal, hogy ahhoz se emberileg, sem szakmailag nem nőttek fel és közben már nem is tudnak, hiszen már nem kérdezhetnek meg arról senkit se, ha egy csapdahelyzetben érzik magukat sem, mert a többiek is a tiszteletlenségben vannak körbe – körbe járatva, hogy rá ne jöjjenek, hogy csupán egy ügyben járnak már mind, akik ott hajbókolnak, s az sem nem őket, se az Isten adta Népet, nem, hozza a megélhetésüknek a saját kultúrájuknak megfelelően, az első győzelmükig elértekhez vissza legalább, mindenki az elért emberséges szintjein élhessen, hogy legalább az emberségével és a jól tájékozottsáságával, most őket akik értőkként vannak már a sokaságban jelen, most ahhoz képest, amit most és ahogy lehet, a túlélésben segítené, a megfelelő kommunikációval szólna amikor kérdezik, az legen őszinte és tiszta, hiszen akik már elérték a saját szintjüket és ott boldogulnak és fejlődnek fel akár naponta ahhoz, amit nem tudhattak előre, viszont megkapták a nyakukba, mint egy teherként a saját sorsukhoz nehezéknek, ah, csak nem azért, hogy ne tudják teljesíteni a még számukra meglévő generációs feladataikat, hogy aztán már nyugodtan mondhassák szemrebbenés nélkül, hogy nem különbek náluknál, hát nincs miért, kiírják azt, ami fáj és már alig bírják magukban tartani, mert az elvárás az, hogy nagyon szépen szabad csak beszélni, le illik ám folytani azt, ami naponta akár többször sem fér bele, az embereséges életformájukba, vagy a saját kultúrájuknak megfelelő, legalább az egészségeshez közeli életritmusukba, ha még van a Hazánkban, egyáltalán azoknak a leírására, vagy kimondására, ah elszólására, vagy amire nem büszkék, de nyomta a begyüket, kimondhatnák valahol, úgy, hogy ne találjanak arra is ki a döntők, mintha azáltal, hogy kimondva megszabadulhatnak a lefolytásaiktól, hogy ne betegedhessenek bele, hát megszabadulnának, akár nem az elfogadott szavaik által, mert azok büntetéseket vonnak magukkal számukra, nincs a saját Hazánkban a facebook, már kitudja, hogy kinek lett a tulajdona, hát nem alkalmas hely az a szókimondásuknak ott sem számukra, ah, hát nincs már egy se, aki jelezné oda, ahol azt ha így megy tán nem jutnak el oda, hogy szerintem, most 14 féle kultúra ha pislákolva is, viszont, látható már a Hazánkban, egyikből a másikba átugorni nem lehet, úgy, hogy aztán ott folytatnád az elért szinted szerinti életedet, viszont van egy már élethelyzet, ahol a sorsodban, egy sorsfordító helyzeted odáig vezet, ahol már értően teszed a dolgodat, alkotsz, magas szintre hozod a szakmai szintedet, ahol már kénytelenek lesznek elismerni azt, amit mostanra teljesítettél, hiszen a tehetségedből ered, vagy generációsan fejezed be azt amit az elődöd nem fejezhetett be, s azután már gyakorlod a hivatásodat, s naponta fejlődhetsz fel oda, ahova már tisztelettel várnak és hitelesítenek azok az emberek, akik megtapasztalták, hogy emberségesen viszed most is, felkészült vagy arra is, ami feladat éppen adott, ki mikor ünnepel és mi a módja annak, legyen szép ez a nap és a szüleim döntése adta várakozásban, a körülményeimnek megfelelően teszem oda naponta azt, ami évek óta több és több lett, már nem kell vegyek hozzá, mert van ide is oda is már tehetek belőlük, ez eddig évek alatt kaphatók szerinti a színüek, a lelkem átmegy gyerekbe, s bár nem tudja pótolni, viszont nincs miért szomorkodni, mert kiteljesíthetem ezáltal azt, amit az idénre sem sikerült teljesítenem, hogy el tudjam tartani a saját keresetemből magamat, s még tartalékot is képes legyek teremteni, úgy, ahogy azt én a feltaláltam által csoportoknak oktatni szeretném, nem engedtem meg senkinek sem, hogy a szerkesztésemben általm leírtakat, lemásolja, megrövidítse, mész innen, teszed le, adod vissza, ez jár annak aki ezt itt elkövette, Heringes Árpádné prenveciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami csupán a saját nevemre lett iratva 2010. évben, nem engedtem meg, se most nem engedem meg a használatát, mert most vannak akiknek mindent lehet, ah, tán azért mégsem szabadna ám,

2024.12.02. ah, csupán szerintem, ha már eljutott odáig, hogy felfogta azt, hogy az egyes emberen múlik minden, a saját életét megélve, s a maga idejében már a sorsa és a generációs feladata tekintetében, a szintjét elérve, amihez alapot adtak addig mind, a családjában, akik a jóban és a szépben igyekeztek élni és tették a dolgukat, mindenért a saját szintjükön megdolgoztak, nem áhították azt a magukénak, amiért mások dolgoztak meg, kinek mi volt akkor éppen a feladata, megbecsülte mindazt amiért megdolgozott, azáltal megismerte a munkájának a becsületét, ki miért érte el akkor a saját idejében azt a szintet, amit megérdemelt szakmailag, amihez szükséges volt felerősödnie emberileg, hogy mi a jó és szép, mi az amit már értékelni is képes, azt akkor tudta, azt viszont valószínűleg nem tudta, hogy ha nem végzi el azt a feladatot ami rámaradt, szerintem, a nehézben teljesíthetően, amit mivel, az ahhoz feladathoz mérhető legmagasabb szinten éli az életét, rámért még a sorsa a nehézben, az is lehet, hogy sűrű ismétlésekben, előbb vagy utóbb, vagy mindkettőben előjön és annyiszor, ahányszor az alkalmas idő lehetne, az éppen akkori feladatának a még teljesítésére, s amikor azt érzi, hogy fáradt már ahhoz, tán elég az is, hogy átgondolja, mit és miért tesz majd úgy, vagy az is elég, hogy ki nem adva magát beszél róla, mivel más megoldani úgy nem tudja, hát még az is lehet, hogy megmarad ám számára mint feladat, ami akkor még feladatként várja és nem vár a mások általi elgondolásokon elgondolkodik, a sajátjának azt be nem tudja, ah hiszen, az kitudja honnan pottyant, vagy addig még senki sem vállalta fel érte a felelősséget, hogy mögé is nézzen akkor rögvest, annak a tán meglévő hitelességének, ah hát csupán azzal is beéri, ha a másolatot lemásolva éli meg azt, viszont annak a tálalása nem a felszínen olvashatóan történik, ah tán, azon a divatosított szinten zajlik, ahol már sokan emelkedtek ki kontroll nélkül és hozták magukkal a következőket, hogy ki ne fogyjon a választék legyen abból bőségesen, még véletlenül se jusson senkinek se eszébe, hogy ha nem a saját kultúráját követve, hanem a divatosok szerint éli az életét, ah, tán nem fejlődött fel oda, ahova az álmaiban járt már és azon van, hogy ha törik ha szakad, akkor is, meg akarja valósítani, csupán azokat várja, akik helyette annak a felelősségét is vállalva viszik el az annak a szintnek, az éppen akkor hirtelen kinőttek látszanak oda megfelelőknek, átélve és megismerve közben, az oda éppen megfelelő, odaillesztett kifejezését is, aztán már teljesen be és kitöltő, az ottani szóhasználat szerinti balhét, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami, 2010. év óta a nevemen, hát kérem tartsa azt tiszteletben,

2024.12.01. ah, szerintem, minden ami és aki, szerintem, Isten teremtménye, az emberséges, amíg eljutott oda, hogy már tudja, egyedül nem megy, s a sajátjait nem nőhetné ki, ha van magához való esze, tudja, hogy hova tartozik azáltal, mert oda született és abból bontakozhatott ki, juthatott el odáig, ahol most van, s mindent a gondolkodásának, a belső emberséges kontrolljának köszönhetően, amit elért, amiért a nehezeket vállalta fel, s ah, szerintem, az a működőképes, ha felvállalta és nem tagadta meg a sajátjait sem közben, megéltem a tehetségemből lett hivatásom átlal minden nehezítettet, amit a belső emberséges kontrollom jelzéseit követve számomra eddig lehetett, azt, hogy meggazdagodhattam volna és nem azt az utat választottam, azt sem bántam meg, hiszen anélkül nem juthattam volna el oda, hogy egy napon egy ritmusban megrajzolom a feltaláltamat, azóta szerintem és a visszajelzések szerint is, már bizonyítottan jól oktatható formában működik, amit utána, akik megtanulták, hitelesen egyenlőre csupán tőlem lehet, sokszorosan hallottam tőlük, hogy már a magukénak is tudhatnak, azt használni is tudják, a hétköznapjaikban, a számukra lényeges eltelt idő után, a saját idejükben, ki mikor ér el oda a saját sorsában, emberileg és szakmailag is, azáltal a saját fejlődését önmaga bizonyítja, szerintem, összefüggésében látni és azt értelmezhetően, meg is fogalmazni, azt jelenti, hogy aki azt már érti, azáltal tovább is tud fejlődni, nem lehet gátolva a saját fejlődésében, hiszen mire lemásolnák, kiollóznák maguknak a hamisitásokból jól megélők, már megint fejlődött azáltal is, aki a szerinte egyszerűen megoldhatót választja, a hétköznapok sűrűjében ott van minden, ami az idén már annyira a felszínre jött, hogy sokféle szinten már most is leolvasható, elég ahhoz egy az eltitkolt, megtagadottakat felszínre hozó szó vagy mondata, máris megmutatja az igaz valóját, amíg csupán egy ügyben akar győzni, viszont akit csak lehet arra rá akar szedni, miközben egy adott kultúrában az jól működik, ő maga csupán a saját elképzeléseit szajkózza általa, szerintem, az lefele viszi már attól is amit elért addigra, ha megy körbe – körbe mint a nyomtató lovacska, magának csinál vájatot, oda is ahol az soha nem is volt, nem tud fejlődni, mert önmagát gátolja azzal, hogy ugyanazt és azáltal csupán a saját álmait kergeti, mondogatja, mert valaki egyszer azt mondta neki, hogy az jól működik, csupán annak nem nézett utána azóta sem, hogy az ott jól működik, mert elérték általa a legmagasabb elérhető szintjüket ott, szerintem, ha elhozzák onnan és kisajátítják más kultúrákba vegyítve, mint a sajátjukat tálalják, ah, hááát, azt is majd a saját idejükben megtudják szerintem, hogy mikor lehetett volna figyelni a többiekre is, mint az Isten adta Népre és nem úgy tenni mostanra, mintha nem is tettünk volna a Hazánkba bele, ha nem tettünk volna annyit bele, mint amennyit most már láthatóan elértek azáltal és kivesznek, hogy úgy élünk itt a saját Hazánkban, persze csupán szerintem, mintha fölösleges gond lennénk csupán, azt a, most amikor nem gondolkodóan gondoskodóak felénk, mert megveregetik a vállaikat, hogy az mennyire könnyen bejött nekik, senki sem volt elég óvatos ott, ahol azt az oda nem illőként, összefüggésében látni kellett volna, azt akarják, hogy elfogadott tény legyen az amit terveztek és nem mondhatunk nemet sem, sőt véleményezni sem lehet, úgy ahogy már, az egyes emberekben telített energia lett, ah ha nem mondhatjuk ki, se nem írhatjuk le, akkor azt tessék már megfogalmazni a valóságnak megfelelően, s ugyanúgy megélni mindazt, amiről csupán döntenek felettünk, viszont nem is tudják, hogy az is kilátszik ám, hogy saját maguknak mást terveznek, nem az Isten adta Népnek szántak szerint élnek, ah, legalább adnának lehetőségeket, hogy magunkat el tudjuk jó minőségben tartani, nem vagyunk jók abban, amit üzletnek neveznek, nem arra születtünk, a tehetségünkkel hozott tudásunkat fejlesztjük, amikor azt már megint tehetjük, nem vagyunk elismertek, se a divatosat az életünkbe be nem engedtük, hát akkor most már szeretnénk, abból visszakapni, amit ide a Hazánkba beletettünk, mert eljött az ideje annak, hogy tovább ne az üresítőben várakozzunk, adjanak lehetőséget, hogy tudjunk annyit amit beletettünk ki is venni belőle, azután már megoldjuk magunk szerint, a gyermekeinkért és az unokáinkért is tettük mindazt, amit a Hazánkba jót és szépet, az életünk során bele is teremtettünk, amit teszel mások ellen, holnap szembesülhetsz vele a saját életedben, persze csupán az eddig tapasztaltjaim szerint, minden ember sorsa más, még a saját családján belül is mindenkinek megvan, a maga sorsfeladata, s uram bocsá, a generációsan rámaradtak is azért vannak, hogy azt amikor számára ott az ideje emberileg és szakmailag megélje, a csupán ráeső részt meg is oldja, hogy ne maradjon meg a következőknek teherként, mert szerintem, van az a telített energia, ah, ha nem hallot még róla, akkor se nem értendő félre, fele idő szükséges volt ahhoz, hogy a tehetségemből lett a feltaláltamat az engem megtisztelő és Paksra a Hergál Házba érkező tömegnek számítóan sok ember hitelesítette, még érkeznek a hívások és a személyes találkozásokkor, a köszönetek, amit azon vagyok, hogy elfogadni is úgy tudjam, hogy általa fejlődni tudjak oda, ahol már, úgy el tudom magamat tartani, hogy ne legyen hiányom abban, amit anélkül, hogy tudnák, mit hozhat az mint energia magával, alapnak akarnak legyártani ide, ah és mi lesz az Isten adta Néppel, akik nincsenek jól ellátva, pedig bele adtuk azt a Hazánkba, amit most ki is vennénk belőle, ah, szerintem, akik itt maradtunk és itt tervezünk élni tovább, mert már tudjuk, hogy magunkra maradva is most is itt vagyunk itthon, ha teszünk most is azért és adjuk az emberségünket és a szakmai tudásunkat, s szerintem, azáltal alkotjuk a saját Hazánkat, a 30 év, ami a hivatásomat igazolja, s van amikor már az a telített energia, ha nincs megelőzés, hát magától is megoldja, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel 2010. év óta a nevemen van a julamami védjegy,

2024.11.30. ah, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, ez meg a hónap utolsó napja, nem tudja azt az Isten adta Nép, tán egy része, hogy amit kapnak, azt nem a sajátjukból adják nekik, viszont az is lehet, hogy csupán a töredékét annak mint amit mondanak, amikor a tenyereket olvassuk az oktatásom végén, hogy megnézzük, mit tud leolvasni aki megcsinálta azt a 153 oldalnak az értelmezését és már ott van számára, akár nézegetheti a saját családjában azt, hogy miben különböznek a többiek egymástól és tőle is, meg, hogy vannak és van akire rá is maradtak a generációs jeleik és feladataik, mivel most tán nem szabadna hozzányúlniuk ahhoz, amit az Isten adta Népnek szántak az Európai Parlamantnek a megszavazása által, akik megint azáltal, hogy adnak nekik, azt várják el tőlük, amikor ott az ideje annak, hogy megint győzni tudjanak, ha még nem tudnák, azt ahova mennek azok a pénzek amiket a közösbe teremtettek, a saját szülőhelyüknek, lakhelyüknek szánva, hát abból kapják ahova most nagyon adni akarnak, mert állítólag nics más ahonnan adhatnának, amit, az Isten adta Népnek a teremtő rétegétől vettek el, ők ahhoz adták bele a közösbe, hogy ahol élnek ott jó minőségű legyen az élet, vannak az életterek, amiket ha jó minőségig vihetnek, megkapják a lehetőséget a saját sorsuknak, vagy akár jó sorsuknak, a megéléséhez, ha nem is tudják, még, hogy mennyire a tükre az az életed a sorsod megélésének, aki már tudja mit mutatnak a számára a tenyereinek a rajzolatai, képletei, csomópontjai, sorsfordulói, azt is tudja, hogy ha nem is könnyű, ebben amit még megnevezni sem lehet, megélni a saját sorsát, viszont akár naponta belenézve a tenyereibe, azonosulhat azzal, amit a belső kontrollja által, mint az egészséges egyensúlyának a határait felismeri, az a gyakorlat, ah, hogy sorstalanná már nem válhat, azt olvassuk le, amit a tenyerekben látunk, nem teszünk hozzá és nem veszünk el belőle, csupán a szerintem feltalált módon, leolvassuk azt amit a két tenyerében akkor látunk, amit 15. éve, magam találtam fel és egyedül én tudom még csupán hitelesen oktatni, nem vállalta fel eddig még senki sem, hogy megelőzésben megtanulja és fogalmazza meg azt, ami leolvasható éppen akkor a fotókon felényújtott tenyerekben, vagy a saját tenyereiben, hiszen azzal a sajátjaiknak is a jól megélhető, jó minőségű életet biztosítani volt szándékuk, a jól megérdemelt, mivel azért megdolgoztak, nem ajándékba kapott jólét az, a sok ember engem a hozzám Paksra a Hergál Házba érkezésével és az interneten a szolgáltatásomért megtisztelők, általi tapasztalatom, az, hogy ami kiválthat méltatlanúl hathat úgy, hogy a megérdemelt helyett, a megteremtettjeikről való lemondásra vannak, a hirtelen és gyakran változtatottak által kitéve, ah, az nem jól hat ám oda sem, ahol arról nem tudnak is áthathat ám, mint a fájdalom, a lemondás, a ráerőltetetteknek az energiája, ah, persze csupán szerintem, nem kitalált, leginkább a 30 éves tapasztalatomat adom át oda, ahol emberileg és szakmailag már érettek, annak az értelmezésére, hát még akkor ha azt tudatosan teszik, mert úgy tudják, hogy nem tehet már senki semmit ellenükre, valaki valamikor nagy hibát követhetett el, hogy ennyire kifordúlt minden és emberileg nincsenek ott a fékek, s nem is gondolnak arra, hogy minden hat arra ami érintődik általa és mindenki hat mindenkire, ha azt mutatja, hogy elhihetik azt, amiről beszélnek éppen, vagy kivűlről beszélnek rá embereket arra, amit ah, maguk szerint, soha nem is életek meg tapasztalva, ha csupán magadért teszel és magadra figyelsz, akkor úgy lesz veled is, ez a hétköznapok gyakorlata lett, viszont nagyon ostoba feltételezése ez annak, ahogy és ami által a jó és kitűnő minőséget most 2024. évben meg lehetne élni, ah, szerintem, ott van, egy ügyben és egykézben, ah, viszont, persze csupán szerintem, akik ahhoz szoktak, nem csupán az irányt vették fel önmaguk sem változtak, ah, tán fejlődni nem akarnak, hiszen ismeretlenül utánozzák le azt amit tőlük elvárnak, ah, persze csupán szerintem, az látszik, hogy vakmerően most jöttek aztán igazán bele, hiszen, csupán szerintem, tán már nincs is aki lepisszenteni tudná őket, vagy el tudná terelni a mostanra már kimerítően túlzásba ment és vitt terveiket, hogy kivesznek innen – onnan, amikor azt akrják, és a kedvük tartja, na hiszen, szerintem, aztán, így lehet azok által, befékezni és nem csupán a kedvét elvenni mindazoknak, akik a többletmunkájuk által adtak a közösbe, még a legvakmerőbb pillanatukban sem gondolva arra, hogy mindezek sem akkor se aztán, az Európai Parlamentnek a tudomására sem juthatnak, hiszen profik azok, akik ezeket, tán nem is a saját kultúrájukra fordítják, leginkább már, mint a saját álmaiknak a megvalósítását használják fel, s úgy mutatják aztán, mintha ők maguk adták volna azt bele, a sok terve ezáltal elvész, hiába adták bele a közösbe, a legjobb szándékuk szerint, az Isten adta Népnek jó és kitűnő eredményeire szánva, a munkájukat nem oda szánták, így őket kiüresíthetik azáltal, anélkül, hogy hitelesen, meg és felmérhette volna bárki, hiszen nem volt arra alkalmas egy sem, nem az Isten adta Népért tettek, hanem a saját kifordított terveiket valósították meg, tán vissza lehetne menni, oda, ahol tanulták ezt az emberes viselkedéstől eltérítő negatív hatású és semmiképpen nem ajánlott, mintát, nem lapozták vissza az eddig eltelt éveknek a csupán őket igazoló, mostanra már be is bizonyosodottakat, átnézve sem, sőt szerintem, azt sem, hogy van-e eredménye az Isten adta Nép felé vissza adtak-e belőle, vagy mint a jótékonyság megtestítői álltak ott, ahol úgy adtak, mintha nem tudták volna, hogy vissza is veszik, van annak módja számukra, ah, persze csupán szerintem, ha mindazt át nem nézték azóta sem, tán meg is keresve,honnan és hova kerültek a pénzek, amit eddig úgy tüntettek fel, mintha az Isten adta Nép megkapta volna, hiszen látszatra ott voltak a számok, amiket visszajelzésként, tán el is fogadtak ott, ahol nem gondolták volna, hogy minden oldalat szükséges s nem csupán átnézniük, hanem a saját és a közösen elfogadott nyelvre, nyelvekre is fordítottakkal együtt, mielőtt rámondják az igent, hiszen persze csupán szerintem, vagy eltüntették a hatalmas összegeket, úgy, tovább mentek azok az összegek, vagy elvették tőlünk, mert tán tartozásaik voltak addigra már, s úgy tettek, mint a számunkra utalt összegekkel és tüntek azokkal együtt el, csupán szerintem, mint ami adta volna az egyszerűben is a lehetőségeket nekünk, azt sem adták meg, tán a számaik között már nem is létezünk, mivel a gyermekektől a korosodókíg, s közte azok akik, a tervezték, hogy most az eddig beleteremtetteik által, s az állítólagos beérkező pénztömegek által, a legjobb évek kellene legyenek most itthon is, helyette valakik viribűltek, a számukra nem megjáró helyzetekeben és a nekik a teljesítményük után eddig meg nem járó és mégis túlzott jólétekben éltek, persze csupán szerintem, gazdagok és kiemeltek lettek, aztán megint jöttek és ugyanúgy megismétlődtek, s el is köteleződtek, hiszen tudják, hogy az elvárt számoknak és az ahhoz illő látszatosnak, ah, szerintem, meg kellene felelniük, csupán szerintem, az Euróapi Parlament döntéseihez igazodni tudó, általuk elfogadott és az Európai Parlament tudta nélkül kerülhetnek be, pedig ha lenne magukhoz való eszük, akkor élnének ott és abban, ahol így is elfogadják őket, s nem szándékoznának bekerülni, oda ahol, szerintem, megint rogyasztanak egyet az Isten adta Népen, a nagyvilág szemében, ah nem mintha lenne beleszólásunk bármibe, szorgalmas, intelligens, okos, a szakmai tudásukkal beleteremtőket foglalják le most, azzal, hogy nem adnak válaszokat arra sem, hogy az Isten adta Népnek az élhető életét, ah, azt a, láthatóan, még megelőzhetnék, hogy egy másik kultúrába a sajátjukként,a sajátjaik közé terelve, hogy ne legyen több gondjuk azzal se, ah, azt a, ott az életminőségüket mi biztosítja majd, hogy az Isten adta Nép, sem az Euróapi Parlamant tisztelhetősége, ne láthassa, se ne tudjon róla, ne vegyék tán észre se, hogy miben mesterkednek és mit emelnek el a tudásukból közben, nagyon gyorsan billegtetve, ah, azután már a sajátjukként mutatva azt, az ünneptől eltérítők és az emberesedésnek a nehezeit át és eddig nem élőknek, a kifelé a saját maguk által megteremtettek helyett, az Európai Parlament által megszavazott, s itt most bocsánatot is kérek, hiszen csupán megelőzőként teszem a dolgomat, hátha elolvassa egy értő és tovább is adja, hiszen a számukra már jól előkészítettek szerint, s előre megtervezettek szerint, amik eddig mindig bejöttek, a Hazánkban mindenek felett döntőknek, s vitték feljebb, ahol szintén meggyőzőek voltak az akkor még nem, azóta már akár megismert számaik azok, ah nem akarnak semmi rosszat, csupán a jólétet biztosítják maguknak, mint a számukra megjáró kiváltságokat, s csupán adják magukat, úgy tudják, azon a szinten ahova kerültek, hogy megjár az ugyanúgy, ha nem vették észre időben ott, és azóta tettek róla, hogy most már a Hazánkban, csupán nekik, a döntőknek és csupán, számukra gazdagságot nyújtó és a mutatóknak a megtévesztéseik által, hétköznapi életét élő rétegének az nem ad lehetőséget, mert nem is tudnak róla, hogy mi történik, nincs ami őszinte lenne feléjük, az egykezes döntés nem beszél úgy, s az Isten adta Népet elborzasztó, mi lesz a gyermekekkel és a fiatalokkal, ki mit mond majd nekik, úgy, hogy azt el is hiszik, ha már ezt is megtehetik, hogy a csúfságaikkal a lelakottból kipucult profikat hoznak megint helyzetekbe, s kimossák felhelyezve, oda általuk minősítve, akik meg azóta nem is lettek megmérve, hogy oda illenek-e, ahol azokat a csak bizalomra épülő, igen magas, emberileg a világot is minősítő helyeket töltik be, azt a, amikor oktatom a feltaláltamat, akkor ezt hajlításnak mondom és a rajzaimon meg is mutatom, amikor azt mondták, hogy magyar emberek, akkor el is hitették azt, a teljesen tájékozatlanokkal, vagy kiszolgáltatott helyzetekbe hozottakkal, ah, csupán szerintem, az Isten a hatalmát rábízta az embereknek azon rétegére, akiknek azzal bizalmat adott, ahhoz, hogy a jóban és a szépben használják, majd az Isten adta Népnek a hasznára és az Isten adta Népet általuk is szolgálva, tegyék azt, mintha őt magát szolgálnák, az emberséges szintjükkel és ahhoz amit felvállaltak, az alázatot is felvállalva, ahhoz a szinthez, amit, már gyakorolnak a hétköznapokban, az Isten adta Nép által hitelesített hozzáértésükkel, persze csupán szerintem, na meg jól megy már régóta nekem a bocsánatkérés, hát most is megteszem, nem árt az nekem, inkább felerősít a következő emberileg sem és szakmailag se, kis feladatomnak a megéléséhez, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, Jula amit az Apám mondott és mami, ahogy a gyermekek hívtak, a julamami 2010. év óta védjegy, kérem tartsák tiszteletben, persze csupán szerintem, mert a díját magam fizettem,

2024.11.29. ah, szerintem, ha gondolkodva élsz, nem csupán remélsz, előbb van a megelőzés, s azután már nem a kívűlről jövő, vagy más hatások szerinti a történés, a megmondó által meghatározott és a megszokott addigra már jól működőket és szétcsúsztatott valami, ami most nem határozható meg, a kettő között, vagy már az álmainak a következő még meg sem álmodottjához, mint egy röghöz kötött, lehet tán láttatva ott, mint amit megélni lehetne, ha minden kultúra szerint is működőképes lehetne, ah, ha a magad idejében észreveszed, hogy benne vagy a gondolkodva döntésed által, úgy, ahogy akkor éppen lehetséges az számodra, az alkalmazkodni tudás szerintem nem azt jelenti, hogy beállni a nem létező, tehát nem is működőképes, de elvártba, ha a többi kultúra szerint is működik az Isten adta Nép, a Hazánkat a hétköznapjai szerinti működéséhez, ha azt átlátnák, már segíthetnék az Európai Parlament döntései által erősítheti fel vele, az Isten adta Nép, az egészséges egyensúlyt megközelítő és folyamatában, megint elérhető helyzetet teremthetne a döntéseivel, leginkább a pénz hiánya okozza a legtöbb hiányt, ami megnött hegyekig érő, annak a hiánya is érezhető ott, ahol az Isten adta Nép arra alapozott, hogy ott tart, meg tudta volna oldani a jólétét megalapozni a felvállaltjaiban, ami azóta is tartást adhatna az Isten adta Népnek, a semmiből valami, viszont nem várakozott, az ártást nem vette magára, az addig és azóta sem, a semminek az üresítő túlzásaiban eltöltött időben, amikor még az afféle álmát sem hitte volna el, amitől felsírt volna álmában, ha azt álmodja, hogy az előjöhet, valósággá lehet, hogy minden odalesz, amibe bele és ahova teremtette a Hazánkért és minden gondolkodó a családjáért is egy időben azzal, történtek meg mindazok amit a munkája becsületével oda bele adott, hogy alapot tudjon azáltal biztosítani a szeretteinek, s közben a megmaradt, vagy a sorsa szerint és párhuzamosan azzal, a generációsan rámaradtakat meglátva, s ki nem kerülve, az el nem végzett generációs feladatokat is tudomásul véve, s megoldva mindazokat, amiket akkor még a családján belül is csupán ő vett megoldandóként észre, gondolkodva élni, nem csupán remélni, a saját időnkben fejlődni igyekezni, s nem menni túl a saját emberséges kontrollunk általi határainkon, a megelőzésig juthatunk el, s úgy már gondokodókként észleljük időben a csapdahelyzeteket, ami hirtelen átválthat a kommunikációban, a túlzó áremelések és a maguknak megengedően fogalmazások, mint a hiányokat fokozó, a saját életritmusunkból kibillenteeni igyekvők, a sajátunktól eltérő és kivűlről jövő hatásokkal, ah, persze csupán szerintem, a befékezések sorozata maradt ugyan és bármikor változtathatja, aki azt ha a szeretnénk szavat alkalmazza, lehet, hogy nincs arról tájékoztatva, hogy az nem a saját szintjén történik meg, viszont, aggódnia nem kell, a szeretnénk szóval is csupán az üresítés van jelen, az Európai Parlamentnek jó lenne ha lenne arról elég tájékozottsága és bocsánatot is kérek, nem tehetem meg ebben a helyzetben, hogy nem írom le ide, tiszta forrás, tiszta tudás, 2024. évben már az emberséges tartást is erősítő hozzáértés és a szakmai tudás nélkül nem megy, mindenkinek más a sorsa, más időben és másképp oldja meg azt, s van a sorsa és generációs feladata és szinte mindenkinek, ami csupán rátartozik, és önmaga szerint való, megóvja azáltal az önbecsülését, nem viszi rá az Isten adta Népre, hiszen, persze csupán szerintem, mindenkinek más és másképp, más időben van a sorsában a lehetősége, a hozott tehetsége által és a tanultak és a hétköznapokban már, a saját maga által megtapasztalak szerinti kiteljesedésére, mert az idén sok minden jön felszínre úgy, hogy nem tudnak eltérni tőle, hiszen az Isten visszavette a hatalmát, tán azt látta, hogy az emberek nem elég érettek még annak a jóra és szépre fordításához, persze bocsánatot is kérek és rögvest itt, Heringes Árpádné prevenciós, Paksróla Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy nevet magam adtam 2010. évben, nem engedtem meg a használatát senkinek sem, kérem tartsák ezt tiszteletben,

2024.11.28. ah, ha mások szerint élsz, nem biztos, hogy a sorsodik is elérsz, vagy már akkor érsz el oda, amikor elfogyott a motivációd, ahhoz amit nem csináltál meg időben, mert annál akkor éppen amivel hitegettek és minden más amit másoktól hallottál fontosabb volt, mindent a saját idejében és mindenkinek megvan a maga ideje, a saját sorsában és a rámaradt generációs feladata is ott lesz, nem várat magára akkor sem, ha a sorsod a legnagyobb erőt kívánja tőled a teljesítésben, magadért teszed, ha van már önismereted, akkor a belső kontrollod jelzi időben a saját határaidat, amin belül a szinteden és a sikeredben is maradhatsz, önmagad szerint teszed a dolgodat, s nem betanult módon haladsz, hanem a tudásodnak megfelelően, ha egy szó nem jutna eszedbe, hát pótolod egy másikkal, ami ugyanúgy érthetővé teszi az arra már érett emberségesek és vagy a szakmájukban ott tartók számára, mot 2024. évben már az önbecsülésedért is teszel, mert nem adták azt sem ajándékba, se nem felejtetted el a nehezítetteket, ami addig ott volt akár a napi gyakorlatodban, hát már a belső kontrollod szerinti emberséges tartásodban van, nem ismeretlen az számodra, időben figyelmeztet a tudásoddal együtt járó alázatod, vagy az ahhoz neked éppen szükséges tolerancia gyakorlása az amivel működőképesen megoldod, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. év óta van a nevemen, kérem ne nyúlkáljon bele és ne vigye el a szövegemet, amit ide leírok, ha annyira szeretné, hát kérdezze meg, hogy mennyiért adom el azt a szövegrészt, ne úgy csináljon, mintha az természetes lenne, hiszen úgy sincsen annak megfelelő a saját életrezgésében sem, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,

2024.11.27. ah, csupán szerintem, amikor már elhagytad a helyet ahol születtél és a megtakarításaiddal, amit hazaküldesz, azok a számok jönnek ki a Hazánkban, mintha jó életminősége lenne a családja és a Hazánk mellett kitartó, az otthonuknak tarthatót el nem hagyó, nem tudni mára mennyien, tudtak megmaradni önmaguk szerint élni itthon, vagy hányan tudtak az itthoniakon segíteni azáltal, hogy elmentek és azóta más országokban élnek, a jó életminőségüket megteremteni innen, vagy más országokban keresik a szerencséjüket, lehet, ha megnézik a generácéiós feladataikat, akkor azt most pont úgy szükséges megélniük, elmentek és remélhetőleg nem végleg, bár ha ott vannak otthon, mert a gondolkodó által megkapják azt amit az otthon jelenthet, akkor nyugalomra is lelnek ott, az Isten adta Népnek, remélhetőleg lesz ereje a megmaradásra itthon, miközben ezek a történések nem egy pillatnak a tükrei, ki tudja hányan halnak abba bele, hogy nem tudtak szólni, nem volt ahhoz szavuk, igyekeztek a látszatot fent is tartani, hogy megmaradjon az emberi méltóságuk, inkább éhen haltak vagy megfagytak, vagy tán a megfagyásuk ellen, a fütés hiányát, takarókkal próbálták megoldani, nem tudom vizsgálták-e azt, hogy vannak takarók amik, ha egymásra kerülnek, azoknak a surlódásai által, bizony – bizony furcsa hatások lehetnek, 1994. óta találtam meg a tehetségemet, ami adta a megélhetésemet, amikor meggazdagodhattam volna, akkor tudtam, hogy adjak oda is, ahol nem a pénztelenségtől szenvednek, nem bántam meg, hogy nem gazdagodtam meg, sok napot és éveket éltem át úgy, hogy a tehetségemért megtisztelőknek a rezgéseit magam is átéltem, ami hatott rám, mert igyekeztem addig nem érinteni a szeretteimet, tiszteltjeimet, amíg azt már enyhiteni tudtam, volt úgy, hogy azt mondtam a hütőben van, most inkább azt egyétek, mert amit most főznék meg az nem lenne kívánatos senkinek sem, akkor jöttem rá, ha nincs ellensúlya annak az energiának amit akkor ott kiadtam magamból, tisztelettel, szeretettel, akkor hiányos leszek, s azt csupán a hivatásomból jövő és azáltal adottak tudnak pótolni számomra, viszont mások számára is úgy volt az, hát megtanultam azt, hogy mit miért teszek, s azáltal már el tudtam számolni önmagam felé is, hogy ne billenjek ki az egészséges egyensúlyomból annyira, hogy fel kelljen adnom a hivatásomat, mert kiadtam mindent, s nem pótolhattam azt magamért, s mivel nincs más csupán, a döntők általi egyetlen megoldás, ami csak szerintük lehetséges, más megoldást nem hagytak a segítő hivatásúaknak sem, aközben teljesen nyugodtnak látszanak, hogy ha mindent elvesznek akkor sem szól érte senki, hiszen azt a helyzetet is már megteremtették, nem gondoskodtak arról, tán nem volt köztük aki a megelőzést jól ismerte volna, hogy a pénzbeni többlet is meglegyen, azért a döntőknek annyira legalább tájékozottnak kéne lennie, hogy működőképes gondolkodva gondoskodóknak is szükséges köztük lennie, hát felnőttem ahhoz, hogy felismertem az emberséges határaimat, s, hogy magamnak se ártsak, a tapasztalattal is megjött, még időben, a hozzáértő tudásom, amit az Isten adott azért, hogy szerintem, önmagamon is segítsek azáltal, a megelőzésben találtam meg a tehetségemből lett hivatásomat, s lett az eredménye annak, az, hogy összefüggésében látva, egy napon egy ritmusban, megrajzoltam az oktatási formáját, az azóta jól vagy kitűnően működő, 153 oldalam általi oktatásomnak, igen tudom, kevesen tudnak róla, hogy mit takar az akkor, ha a lelkes – szíves, vagy a racionális oldalukban elindul egy tisztitó folyamat, amit az oktatásom nehéz formáját beengedve, azzal saját magukban átélnek, közben és utána már önmagukért is tesznek, az már amikor bekövetkezne mindaz, amit akkor a tán, könnyebbek által nem élhettek meg addig, már meg tudják oldani a saját gondolkodó formájukban, úgy, hogy nem sérülnek meg általa, viszont találkozhatnak közben, a tolerancia, ah és a tudásuknak megfelelő alázat hatásaival, a saját megélhető formájukban, gondolkodva döntenek, amiben éppen akkor lehet, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésben egyéni vállalkozó, küzdök azért, hogy a tartásomat és az emberi méltóságomat, most is meg tudjam tartani, nem tudok csupán magamért tenni, hát ezt tudom most adni, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. év óta a nevemen van, mindezek csupán szerintem,

2024.11.26. ah, ha nem tanultad meg azt is, hogy amit megmondóként, ahhoz nem értve, számunkra az Isten adta Nép számára, a döntéseddel hozol és lehúzó erőként hat az Isten adta Népre, hát nem tudod megúszni, mert megéled magad is a saját idődben, győzz meg legyőzni könnyű engem, nem harcolni születtem, oktatom a feltaláltamat, akik arra már emberileg és szakmailag érettek, ha fel tudják azt vállalni, mert most ugyan nem tudom, hogy akik annyira belejöttek most éppen mivel igyekszenek ártani, én a megelőzésben hiszek, szerintem, amit teszel másokért azt teszik majd érted, vagy a következő generációd járnak majd jól annak a hozadéka által, viszont el ne feledd, magadért neked szükséges tenned, mond el mond ki, mi az ami miatt nem tudsz most haladni, mi az ami szükséges ahhoz, hogy meg tudjad a saját sorsodat oldani, vagy mi az amiért harcolni is képes vagy, hogy amit megteremtettél, és bele adtál a Hazánkba, azt meg tudjad tartani, ah, hát segíts magadon az Isten is megsegít a módja annak, hogy sorstalanná nem váljunk, amikor az emberséges tudja, az önismerete szerint megy az útján, nem siet, nem kapkod, mot már tudja, hogy a mostani elvárások szerint, nem tud a saját életritmusában maradni, a mások ritmusában haladva, a megmodnó elvárásai szerint, most nem tudja megcsinálni a sorsát, amit akkor amikor arra már emberileg elég érett, most is csupán, a saját életritmusával érheti el, a belső emberséges kontrollja akár naponta, elvezeti az önbecsüléséig, ott aztán már tudja, hogy mikor mivel mi a dolga, hogy sikerre vigye a sorsát, ah, van amikor meglepődnek, az oktatásom közben, ha felismerik már, hogy az akkor is ott látható a tenyereikben, valamiért tán hozzászoktak az emberek, hogy bár tanulnak valamit, de az megmarad az elmélet szintjén csupán, hát az amit a feltaláltamként oktatok, az már sok éve hitelesen ad jó és kitűnő lehetőséget, hogy azután le tudják olvasni a saját és a családtagjaiknak a tenyereit azáltal a tudás által, Heringes Árpádné prevenciós, úgy vagyok, hogy meghallottam valakitől, hogy van lehetőségem egy pont nekem való egyetemre jelentkeznem, mire szeptember lett és elmentünk, már kettővé vált az egyetem, az egyik része lett az akadémia, ahova engem is felvettek és a másik az egyetem pedig akkor meghívott oktatónak, mind a kettő nagy megtiszteltetés volt számomra, mivel azért is jelentkeztem, mert kérdéses volt, hogy mi legyen velem, hát motiváló energiát vártam onnan, meg a választ arra, hogy mit miért úgy fogalmaztam meg és mondtam, amikor addigra már, több ezer ember tisztelt meg és ült velem szemben, 1999.évben nemzetközi és magyarországi prevenciós és még többféle végzettségem lett, a kitűnő megajánlott diplomát elfogadtam, s belülről jött az, hogy két két kezem összezártam és nagy alázattal meghajoltam, s magam is megköszöntem, most éppen, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó vagyok a 73. évemben, megtettem mindent amire képes voltam, nem azt várom, hogy más oldja meg az eltartásomat, mert azzal odalenne minden emberi méltóságom és a tartásom, amiért úgy gyakoroltam a hivatásomat, hogy nem a bevétel volt a legfontosabb szempontom, viszont jól megérdemleten, csupán magamnak szánom azt a jó érzést, ha sikerül valahogy egy megfelelő összegű nyugdíjat elérnem, persze ezek az évek amik azóta már, mint nyugdíjasként, a hivatásomnak a gyakorlásával vállalkozóként teltek, nem számítanak bele a nyugdíjam hiányzó éveit nem pótolhatják, ah, mennyire méltatlan érzés az, ah, mintha nem számítanánk azoknak akik felvállalták 15 éve ezt, a meg sem nevezhetőt, valószínűleg, nem megoldandó feladatnak gondolták, akik győztek és győztek és győztek és ha így megy mindíg ők győznek, hiszen nagyon megalapozták azt, a számom beszélnek náluk és nem az, ami az elvégzett munka becsületét adná számukra nem fontos, nem magyarosan gondolkodnak, ah, hát miért nem gondoltak arra is, hogy itt élnek ám sokan gyermekes családok, s elváltak is, nyúgdíjas koruak is vannak és remélhetőleg még lesz utánpótlás is, amikor felvállalták ezt az országot mindenestől, az nem jutott eszükbe, hogy a jó gazda előbb a rábízott jószágokat látja el és azután lát hozzá ha éhes az evéshez, persze ha nem tudtak időben bocsánatot kérni, akkor meg vagy sikerülhet, megkapniuk az általuk nagyon várt tiszteletet, az Isten adta, a győzelmükkor már elért, a jóban és a szépben, nem kapjuk meg, az addigra elért saját szintünknek megfelelően nem vagyunk ellátva, a győzelmüktől kezdve, minden jóból és szépből eddig kimaradtunk, mint az Isen adta Nép, akiért így már ugyan ki a felelős, miért gondolják, hogy nem látjuk át, valahova azért csak elment az a hatalmas pénz, amit esetleg az Európai Parlament az akkori döntéseivel nekünk szánt, vagy nem tud másképp átjönni, csupán egyedül a döntők kezében van minden és rajtuk keresztűl érkezhet csak, tán az is lehet, hogy még így sem érkezett meg, akkor már a következőkre gondolva, majd megint mások kapják a pénzeket, hiszen ha nem rájuk szavaztunk, hát így jártunk vessünk magunkra, oda bizonyítanak majd akiknek a szavazatára a következő győzelmük érdekében majd számíthatnak, mert azt tudják, hogy kik ők és viszont is, akkor az állandó maradhat számukra, bebiztosítják magukat, mert már tudják, azt is, hogy a szavazáskor majd, csupán ugyanazokra számíthatnak, valószínűleg, ők azok akik a rajongóik lettek, azért egy valamit csupán óvatosan halkan elmondanék, a rajongók azért vannak ott, mert abból meríteni, ahhoz hasonlítani szeretnének, általában csak csupán viszik az energiát, vagy sokat árthatnak azzal is, ha azt mondják mindenkinek, hogy rokonaik, vagy barátaik azoknak, akik éppen a tiszteletnek a fázisába értek és az elért szitjüket már gyakorolva ott, azon a szinten is maradnak, mivel az elődeik már gyakran gyakorolták a hétköznapokat, s ahhoz, hogy meg tudják oldani, néha vagy sokszor lemondásban voltak, megélték mindazt a sok nehezítettet, amiért odáig eljuthattak, fölösleges irigykedni mert az irigység a legalacsonyabb szinten van, a kettő között nincs már átmenet, mindíg a fejlettebb elmélet hozza azt, hogy a megoldásaikra odafigyel a világ, ami a jóban és a szépben a nagy többségüknek, működőképes, azt át is veszik szívesen, a gyakorlatban is megoldható azáltal és pont azok, amik akkor napirenden vannak, persze csupán szerintem, Pasról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. év óta védjegy és a nevemen van, tisztelettel élj, hogy a saját idődben, magad is tisztelhető legyél,

2024.11.25. szerintem, ah, nézz magad körül szét, s ha meglátod, hogy mitől nem vagy jól lelkileg, s mi az amiért mindent megtettél, s aminek a várható eredményét, ha úgy marad minden, ahogy az láthatóan jó irányt mutatott, ahogy azért sokat dolgoztunk, mert elhittük, hogy alapokat adhatunk a következő generációknak, most meg nem biztos, hogy ott tudnak tanulni, ahova a tehetségük irányítaná őket, amiből azáltal a hivatásuk is lehetne, nem úgy van az, hogy majd tanulnak helyettük mások, ah és bocsánatot is kérek, hátha kedvet kapnak hozzá ők, akik már régóta attól szenvednek, hogy időben a bocsánatkérést nem tették meg, ah, csupán szerintem, ennyire nem lehetnek a megmodók sem most már tájékozatlanok, azt a, mert egy Haza ez csak egy és belőlük lenne a jövőképe az Isten adta Népnek, azt mutatta minden, hogy van értelme bele teremteni, hiszen majd kieveheted azt, a saját idődben, amikor szükséged lesz arra, amire alapoztál mindent és utána, ha készen vagy vele, szívesen meg is élted volna, s jött valami förtelmes ami alátuszkolta mindazt amiben addig éltünk, s egyik lábunkat rakhattuk a másik után, amikor a jó és szép irányába menni készültünk, megalázva azzal embereket, mindent a saját álmai szerint, s mentünk, s nem a saját kultúránk szerinti viselkedésükkel alázták az Isten adta Népet, a felszín alá kerülünk, ha nem gondolkodunk el azon, hogyan legyen mindenhol és mindenben, ahol az most is működik, a saját jól bevált szintjének megfelelően, s nem teljesülhetett az amiért annyi sokat tettünk, nem ártva, se nem bántva, nem másoktól várva, magunk tettünk érte, a tán el sem akartuk hinni azt amit láttunk, úgy gondoltuk, az nem történhet meg, hogy minden oda, mert az álmaikat teljesítik, amit nem tudtak megvalósítani, velünk valósíttatják meg, mert nem tudják a módját, se nincsen kedvük hozzá, hogy a nehezeket is megéljék, s elfogadják azt, amit annak következtében léphetnek előre, s nem az álmaikat megvalósítani tervezett számokat igazolva álltak be oda, a nem is létező sorba, se bele nem teremtettek annyit, sem nem dolgoztak meg érte, fogták és átnevezték, a legegyszerűbb formáját választották, hogy azért se kelljen dolgozniuk, kész volt az akkor arra, hogy alap legyen a jó minőségű életünkhöz, a sorsunkat elértük ott, viszont rálépni nem ahgytak bennünket arra, amit nekünk szánt a teremtő Isten, jó szemük van hozzá, hát kiszolgálták magukat mindenből a legjobbat tudták már be maguknak, s megállni úgy látszik már nem tudnak, megállítani csak felülről lehetne, hiszen ha nem is látták eddig azt ami történik összefüggésében, hát fentről látható az, hogy s mint vették el, nyúlták le, lett saját birtokuk általa, ugye az nem lehet, hogy eddig senki sem vette észre, hogy mi van ott belül és hiába minden próbálkozás kivűlről, ha belül nem megengedők, s nekik ők mondják meg mit igen és mit nem tehetnek, s felettük is csupán ők döntenek, akkor ezt tudni kellett volna, mielőtt oda is bekerülhettek kontroll nélkül, ahol feltéte4lezhető tán, hogy emberileg is szakmailag is, már az ottani elváráshoz való alkalmasságot alkalmazzák ott, azt a, azt mondogatják, sok mindenhez, hogy valaminek a nem tudása nem mentesít, hát ennyiféle változtatást ugyan kitől várhatnának el, s azt a gyakoriságot is fölsöleges tudni, hiszen nagyon gyorsan megint a saját látszatra épített, jól működésüknek a könnyebbítésére fogják formálni, erősebb az odatartozásuk bárminél, ha nem hozzák be a lemaradásukat abban, hogy a szavak és mondatok mást jelentenek számukra, akkor bizonyára eljutnak oda, hogy szégyenkezni fognak, hogy ennyire kifogtak rajtuk, csupán azért, mert nem vették észre a túl gyors és a sanyargató várakoztatásnak a kiüresítő erejét, az Európai Parlament döntéseiben bízunk, nem adhatjuk fel, ha nem ismered a sorsodat, hát éled azt amit a megmondók mondanak, ha ott vagy már a szinted megmutatja, hogy ott maradva a saját szinteden is úgy kommunikálj, ahova magad is értél már, legyen alázatod mindenhez annyi, amennyi szükséges, hiszen ahhoz emberileg és szakmailag beértél már, emberséges tartás és emberséges méltóság, na meg, annak már értőként érvekkel megfogalmazása, ha elmúlik a káprázat, kitisztulnak az fejek és a tájak, s nyugodtan megengedhetik maguknaK, hogy szégyenkezhetnek, akik arra még érdemesek, hogy addig mit nem vettek időben észre szakmailag és emberileg, egy Haza ez csak egy, vigyázzunk rá, hogy megmaradjon nekünk az Isten adta Népnek úgy, hogy gondolkokként élni tudjunk benne, abban a minőségben amit bele tettünk és amit hozzá teremtettünk, úgy, hogy közben másokra is figyelemmel voltunk, tiszelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, a 73. évemben, nem adom fel azt sem, hogy legyen annyi nyugdíjam, amivel el tudom tartani magamat, nem vagyok partner ahhoz, hogy alázzátok az Isten adta Népet, ahova magam is tartozom, a tudatlanok által hozott kiüresítő hatásokkal, ha bejelentkeznek az oktatásomra, kapnak egy oktatási csomagot, s telefonom által történik az oktatásom és egy akkor elmondott email címemre küldik át, majd ha oda már elértünk, a tenyereik fotóit is, hogy saját maguk tudják kontrollálni azt, hogy miről beszélünk, amikor a feltaláltamnak a rajzait leolvasni tanuljuk, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy 2010. év óta van a nevemen, kérem tartsa tiszteletben, nyúlkáljon bele a szerkesztésembe,

2024.11.24. nem engedtem meg, hogy kiválogasd azt, amit gondolsz és csupán szerinted és nem szerintem, kérdezd meg, hogy mennyit fizess azért, hogy innen vigyél, ne szolgáld ki magadat, mert ez nem a tiéd, akkor sem, ha nincs arra pénzem, hogy a tudásomnak megfelelő szintet biztosítani tudjam, magamnak kell azt magamért megtennem, hogy eltartsam most is magamat, s azáltal megtartsam az önbecsülésemet, mert hova lenne a sok – sok évemnek a gyümölcse, ha hagynám, hogy csak úgy lenyúljad, azért mert megteheted, fejlődhetnél is általa, amit nem teremtettél meg, azt most úgy néz ki, hogy meg kell venned, nem én találtam ki, mert azáltal kerültem teljesen méltatlan helyzetbe, az eddig megteremtetteimet akár le is nyúlhatják, ha rajongói lettek a most éppen hatalmat anélkül gyakorlóknak, hogy a saját önbecsülésükre figyelnének közben, azt ah, és szerintem nem vagyunk azzal kevesen, nem találok más megoldást mint ezt, ne nyúlkálj bele, akik rálátnak erre, szerintem nem úgy gondolkodnak mint, amiben most magad miatt vagy és ami szerepet felvállaltál, mert ez nem a tied, ne szolgáld ki magad belőle, mert nem benned van kiírhatóan, összefüggésében a leírni való, amikor a különböző kultúrák, nem is ismerik egymást, viszont egy fogja és átveszi az összes többi felett, az ahhoz megfelelő emberséges tartás és tudás nélkül, a megmondást, akkor már talán azt kellene gyakorolni, ha azt a legmagasabb szintű, előbb elmondja, mit lehetne, átvenni, a többi kultúrának, mint fejlődési lehetőséget, s láttatja azt tiszta kommunikációval, ha van mit tanulni tőle, aki arra már érett eldönti, hogy a saját kultúrájába beleillik-e az, úgy, hogy az előző generációi, nem veszitik el az önbecsülésüket azáltal, mert tán mások kerültek be azokba a lehetőséget megragadni akaró helyzetekbe, hogy megszünik az, amit lemondások által, vagy akkor csak arra koncentrálva, mindent abba az irányba vittek és abba, mint a jövőt ígérő lehetőséget meglátva abba tettek is bele, a magasabb szintű kultúrában, szerintem nagyon sok a megfelelő szinten gondolkodó, intelligens, a tehetségét továbbfejlesztette, ha nem volt valamivel tisztában, azt megtanulta, akkor hogy legyen, min gondolkodni és mindenkinek és bárki érintettnek, ha az alacsony kultúra kifundált valamit, hogy mivel vehetné át ott, ha nem ismerik a nyelvezetét ahhoz és félreérthető a megfogalmazása annak, tán nincs ott akkor arra elég figyelmük, hogy nézze azt, minden pillanatban, hogy mit csinálnak, legyen arra elég idő és hitelesen fordítóknak a sokasága, akik adják a különböző kultúrák szerint értelmezhető formáit az akkor ott elhangzott szavaknak, mondatoknak, felgyorsítva és vagy várakoztatva, át is vehették ott már akkor a hatalmat, s a többi kultúra nem volt eléggé figyelmes arra, hogy nem véletlenül kedveskedik nekik, rajonja körbe őket, azt mutatva ahogy ő maga is élni szeretne, ah, hiszen ott vannak azonnal a csapdáik, amibe ha belekerültek, fel kell vállalniuk, hogy kimondják, mire nem figyeltek és mihez nem kértek hiteles szakértőket akkor ott azonnal, megcéfolva azt, hogy az nem úgy megy ám át, a többi kultúra felé, mert ők azt másképp értelmezik, feltaláltam valami nagyon lényegeset, ahol látszik a kultúrájának megfelelése is, viszont mivel szerintem, az Isten adta Nép sorsa mind más és másképp, más időben valósul meg, hát nem gátolja egyik sem a másikat, viszont az is látszik, hogy akkor éppen amikor leolvasom a tenyereiket, a saját szintjüknek megfelelően, hol járnak, mivel az is látszik, hogy mikor látnának hozzá azokhoz, amik által aztán, a saját kultúrájuk felettit akarnák elérni, vagy megugorni, s ott van, a lehetségesnek láttatott, mondott esetleges, vagy így, vagy úgy, lesz, ami annak aki hallja nem megy át úgy, hogy nagyon óvatosnak kellene lennie akkor és ott, mert éppen arra gyorsítanak fel, hogy a túlzásoknak a csapdájába ejtetik, az akkor még nemet mondani nem tudó óvatlanokat, amikor oda eljuthatott, valószínűleg volt abban bőségesen célzatos, ott azonnal észlelte, hogy úszhatná meg, hogy rájöjjenek nem tudja azt megtanulni, mert rájött nem oda való, nem tud ott az elvárásoknak megfelelni, nagyon magas az számára és teljesen más a kultúrája annak ahova bekerült, sokkal magasabb szinten van, mint amit valaha is elképzelt volna, hát megnézte a visszáját annak, s akkor már tudta, megtudja csinálni, a saját kultúrája hasznára válhat az, hát nem kérjük azt, amit másoktól ollózott össze, másolta ki belőle mindazt, ami nincs a hétköznapi emberek előtt mint megvalósítható életszerű, ah és tán, használja anélkül, hogy hivatkozna arra, aki azt feltalálta, megfogalmazta, ne erőltessen semmit se ránk, akkor amikor nem látott el annyi pénzzel, családipótlékkal, gyermektartással, nyugdíjjal, bennünket, hogy jó minőségű életét élhetnénk, mert az árakat emeli, ahogy a kedve tartja, nem gondol másokra csupán önmagára, na meg arra, hogy bebizonyítsa azt, hogy megcsinálja bármi áron, nem magán spoórolja azt meg, úgy él, ahogy élni szeretne, hiszen benne van a kultúrájában, hogy azt mutatja, ahogy élni szeretne, s ha van arra módja, hát megszerzi, lenyulja, megugratja velük, akik az is lehet, hogy már túl sokan vannak, mint rajongói kerülhettek be oda, s aztán rájöttek, hogy nem gondolták azt végig előtte, hiszen romboló hatással van az arra, amit az elődeik számukra megteremtettek, az unokáknak már nem tudja az biztosítani az abba, ahhoz beleteremtetek általi tanulási lehetőséget, hol vannak már azok az összegek, amiket megtakarított az Isten adta Nép, amiket fel és elhasználtak, be sem jelentették, csak elhasználták, a saját álmaikat valósították meg mindazokkal, persze csupán szerintem, a számukra túlzásokhoz szükséges költekezéshez menet közben kellettek, szerintem, hiába a nagy igyekezet, tudás nélkül 2024. évben már nem megy, tán az Isten adta Nép nélkül, eljuthat egészen a hiábavalóságig, vissza az eredőhöz, oda ahol nem bizonyított a munkája becsületével sem, ha nem tett bele csak kivett belőle, ah, ha nincs az emberséges tartása ott, ahol a tolerancia, alázat a tudásnak megfelelő szinten kellene már legyen, hiszen, hogy néz az ki, hogy az egyenestől nagyon eltérő mondja meg, azt szerepet veszi fel éppen, mint a legfelsőbb döntő abban a szerepben tetszeleg, azt is megvondja, hogyan lehet az Isten adta Népnek és miket meg nem lehet, valamiről elfeledkeztek, amikor egymás után győztek, hogy ha nem fejlődhet fel, egy kultúra oda, ahol várakoztatják a többieket, akkor kikerül, egyedül marad, kipörgeti a többi kultúra, mert nagyon eltérő a viselkedése attól, ami az életszerűséget biztosítja és minden kultúrát elgondolkodtat, ami ott adott, az Európai Parlament döntésében bízunk, átlátva és összefüggésében látva, tán megadja nekünk is azt a lehetőséget, hogy úgy éljünk a saját Hazánkban, mintha ahhoz, nekünk az Isten adta Népnek még lenne közünk, hiszen mi alkottuk meg, teremtettük meg, azt a szintet ahol előszőr győztek, mi az Isten adta Nép, a munkánk által, az alkotásainkkal, ismerve a munkánk becsületét, az adja az embereséges tartásunknak egy részét, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellnem, ellenünk, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, a 73. évemben gyakorlom a hivatásomat, nem adom fel, át szeretném adni a tudásomat, miután már valaki megvette a feltaláltamat és betanítom, kérésre, akár az oktatására, az arra már emberileg és szakmailag éretteket, mert abban nincs más mint, az embertől emberig érő, a hétköznapokban megélt, a tehetségemből való, a hivatásomig érő feltaláltam átlali, tisztaforrású tudás, bárki megtanulhatja, aki emberileg arra már érett, az a gyakorlati tapasztalatom, hogy azután már értőként, a szakmai szintjének megfelelő sorsát éli meg, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. év óta védjegyként a nevemen van, bocsánatot kérni akkor, amikor egyikük sem sérülhet bele, az annak az ideje, önmagáért is teszi az emberséges, az élet megadja azt a lehetőséget, amit a sorsunk megad aztán majd és gondolkodva, életszerűen szabad azt megélnünk, ha már nincsenek rajtunk, a fékek és gátak, na meg blokkok, amiket nekünk már nem szükséges megélnünk, ha arra rájövünk, a sorsunkban most is megtaláljuk azt, amit éppen elvár tőlünk, azt mint generációs feladatokat is teljesíteni tudjuk, szerintem azt jelenti, hogy azáltal és akkor, minden arra már emberileg érettnek, szakmailag is erősödik az emberséges tartása, tisztelhetővé válik, a munkájának a minőségét biztosító tudásával, hiába, hogy nem ismerik el őket, azon a szinten és igyekeztek bebújtatni, a sajűt kultúrájukból, ha nem fejlődtek fel ahhoz a szinthez, ahova rakták őket, mint a legmagasabb szintűeket, másoknak a bőrükbe, akik arra már minden szempontból érettek lennének, sok és annyira nagy hibákra készülhetnek, amire ők maguk is közben már rájöttek, ah, bizonyára örülhetnek, amikor onnan már lecserélik őket, bár tudják, hogy onnan távozva, a pénznek a szűkében nem lesznek, viszont oda lehet minden, amit az elődeik reméltek, hogy felvállalva a saját nehezített életüket, nem adva azt fel, a saját emberi tartásuk miatt, ott abban dolgoznak és amit éppen lehet és azáltal, odáig elérnek, hogy a többi kúltúra is elfogadja őket, ha csak nem rontották el a gőgösen akaratosak azt ugyanúgy mint a többi kultúrát érintően, viszont ott már nem tudnak mit tenni, hiszen bizonyítva van minden generáció teljesítése, ott van a hozzáértők által leolvashatóan, a saját tenyereikben, tán, lesz arra igénye sokaknak, hogy megtanulva, a nehezeket is felvállalva, se nem kapkodva, sem nem üresedve a semire várakozva, gondolkodva mennek előre, amikor annak is eljön az ideje és amennyit bele tett, annyit amikor neki arra szüksége van, ki is vehet belőle, úgy, hogy az Európai Parlament megtalálja a megoldást arra is, s mindenki rátérhet a saját szintjére majd utána, van az Isten szerintem, 30 éve a megelőzést gyakorlom, 2010. évben a nevemre került a julamami védjegy, a legjobb tudásomat adom, amikor szolgáltatásomat igénybeveszik és bejelentkeznek az oktatásomra, hiszen az élet élni szeretne, s minden pillantban tesz is a jóhoz és a széphez érte, azt mutatva, ahogy az elért szintjének megfelelően, a munkája becsületével bizonyított és azóta a számára adott lehetőségein belül élni szeretne, tisztelettel élj, hogy a saját idődben, magad is tisztelhető legyél,

2024.11.23. ah, a tegnapi és amint látom, az eddigi oldalaimat, valaki úgy gondolta, hogy megmásítja, vagy eltünteti, bízom az internet világának a pontosságában, tehát kivárom, hiszen azt már megszoktam, hogy minden jót és szépet a saját idejében kap meg az emberesedés közben, minden emberileg is a helyén lévő, a szakmai érettsége mellé, már a sorsának megfelelően, van az úgy, hogy hiába minden furfang, fondorlat, hiszen a gndolkodva, az értők által döntés, az már a másik oldalon maradt, van a lelkes és szíves oldalunk, énünk, s van a racionális oldal, és én szerintem, persze az csupán akkor adatik meg, hogy működőképessé legyen, ha akik most birtokolni igyekeznek és piszkosul gyorsan, csináltak mindent úgy meg, hogy szétcsuszott minden addigi működőképes, s csak értük szóljon az akkor, hogy érdemben szinte fel sem fogták akik arra már érettek voltak, hogy éppen akkor szintet válthattak volna, s felkerülhettek volna a legfelső szintjükre, persze csupán szerintem és a feltaláltam szerinti bizonyításban, ami ott van mindenkinek mint a saját sorsa és generációs feladata a tenyereiben, nehezen fogadják el azt, akik megkapták az alapjukat ahhoz, hogy ők már a jó minőségű életüket éljék azáltal, arra lehet, hogy nem gondoltak, nem a legmagasabb szinten élve és a túlzásokat fogják megélni azáltal, hanem biztosítják és bebiztosítják, önmagukat, a saját önbecsülésüket napi szinten megigazítva, úgy, hogy nem ártok, se nem bántok, s magamra is jól vigyázok, akik eddig már bizonyítottak, a munkájuknak van becsülete számukra, hiszen az már muködőképes lett azóta a hétköznapi életükben,az akkor érintett, többiek számára, ők készen vannak arra, hogy a következő szinteket úgy lépjék meg, hogy az addig elért értékükké váltak, megbecsülésének az energiája beült az emberséges tartásukba, megkapják azáltal a jól megérdemelt megbecsülést, tőlük, akik úgy kerültek a döntők szerepébe, hogy tudják mi a lényege mindannak, amit már megéltek, megelőzésként, átmentek a nehezeken, nem a könnyűt, vagy ismeretlen rájuk rakottakat választották, hát valóban fel is emberesedtek, ahhoz most és a következőkhöz, mind, hiszen a tudásuk által nekik vannak érveik, az alap feladat most, hiszen akik se emberileg sem szakmailag, ahhoz ami most 2024.évben számukra még hátra van, azokon a felméréseken át nem estek, s mégis döntők lehettek most, hát annak a hozadékát is át és meg szükséges élniük, hiszen önmagukra, sem az önbecsülésükre nem fordítottak se időt, sem nem tanultak meg az emberesítő nehezekben boldogulni, s azok által, a sorsukat már úgy megélni, hogy adok – kapok és mindent annak a saját idejében, az éppen megélhető jóban és szépben, mert ha az egészséges egyensúly nem csupán megbillen, mint ahigy az most érzékelhető, nagponta szükséges önmagunkért tenni, hogy megtartsuk az életkorunknak megfelelő egyészséges egyensúlyunkat, akik arra nem figyeltek és most sem figyelnek és felvállalnak minden kontroll nélkül mindent, hát attól kezdve, amiért nem dolgoztak meg, ahhoz semmi közük nem lehet, hiszen nincs benne a saját emberesedésük általi energia, ne akarjon senki sem külünbnek látszani annál, mint ahova a munkája által és emberileg eljutott, ne akarjon senki se elbirtokolni semmit se, ami nem is lehetne sohasem az övé, hiszen azok nem azt rezgik mint a saját rezgése, minden szépen és a saját idejében vissza is rengeződik az alapokhoz minden a helyére, mert addig nincs mire építeni, hiszen a mondvacsináltak, alapok nélkül látszatosra épültek, ahhoz lehet, hogy sokan adták bele a nem saját energiáikat, hanem a kibűlről jövő csak az Isten tudja, hol és honnan, miből jött és folyamatosan fel és utána tuningolt, hatások által tudtak csak eljutni oda, annak is van ám egy felső határa, a természetes emberséges, a meg és feltuningolt, nem a műveltek, sem nem az intelligensek általi, sem nem a tudásukkal készítették azt el, nem marad tartós az, állandóan várja a feltöltését annak ami csupán azt mutatja, ahogy élni szeretne, s azt is aki lenni szeretne, viszont, ha nincs benne a saját beletett és bele teremtettek általi energiája, az el is fordul majd tőle, mert visszavágyik arra a helyre, ahonnan valószínűleg az el lett emelve, onnan ahol az megtermelődőtt el lett véve, mert ott azóta hiányossá vált, az addigiakhoz képest, megváltozott a helyeknek az addig tán még oda is vonzó rezgése, a tehetségem által jutottam évek múltán el oda, hogy a megelőzés az amiben megtaláltam a tehetségemmel hozott tudásomat és azáltal magamat, azóta is folyamatos az alkalmazkodásomnak a bővítése, a toleranciának a megfelelő helyen és időben való rezgését megéltem, már néhány éve felismertem, ahhoz a saját időmben fejlődtem fel, nem sürgettem, nem kapkodtam, megéltem amit nekem és számomra lehetőségként adtál Isten, akár naponta többször is megköszönöm, hogy meg és feltalálhattam azt, ami pontosan adja a tenyerekben lévő rajzolatokat és a mind más és más sorsokban, a saját idejükben, megmagyarázólag ható képleteket, megismerheti aki arra emberileg már érettnek érzi magát, annyira egyszerűnek hangzik az, hogy ismerem mint a tenyeremet, ah, nem könnyű ám megtanulni, s nem akarom a kedvét elvenni senkinek sem, viszont tudnia szükséges, akinek arra már van igénye, hogy megtanulja, mit mutat a tenyerében lévő élettere és a sorstérképe, nem tudja hitelesen megtanul mástól, egyenlőre csupán tőlem, Heringes Árpádné prevenciós, a julamami védjegy 2010. év óta a nevemen, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, Ismerve a generációs feladatod, tán teherként a következőkre nem hagyod, rögvest kiderül, le tudom-e menteni, vagy elviszi, anélkül, hogy fizetne érte, aki tegnap is megtette, kérem vissza a 2024.11.22. írásomat teljes egészében, köszönöm ha értővel, megértővel találkozom, a mondataimat tekintve és értelmezve, ha az emberséges tudást nem tudja tisztelni, ah, hát, csupán óvatosan és szerintem, a kénytelen kelletlen, tenni ellene nem lehet, az összefüggésében láthatóvá vált már, a gyakorlat az, hogy a sajátjainak a tükrében fogja azt meglátni, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,