Kicsi vagy nagy, ember maradj… 2016.09.29. julamami.com

Amíg mások,

elmennek,

idegenbe,

hogy ott,

varázslást,

az interneten

mágiát és ártást

tanuljanak, én a

te tenyereidből

leolvasom ezzel a

 feltaláltammal,

a naprakész,

 valóságodat.

Hiába már

minden,

ami

ármány,

a bajt csak

magadnak

csinálhatod.

Apró, kicsi

porszemek

vagyunk mi a

mindenhez

képest is.

Szegényen,

vagy csak

hiányosan,

szerényen,

vagy gazdagon,

kicsi vagy nagy, de

minden körülmények

között emberies maradj.

Azt gondolom ez most a

 legfontosabb, megtalálni

a középpontodat, tartás,

méltóság nem is kell más.

Úgysem egyforma semmi

egy másik emberével, még

a vérszerintiekkel sem, nem

ugyanaz a feladatod a sorsod.

Ha elérted a lelki, vagy pénzes

nagyságod, akkor váltanod is

lehetne, hogy mind a két oldalt

ismerjed meg, na így légy emberies.

Válásnál, hogy lehet azon igyekezni,

a saját szeretett családodnak ne

kelljen az általad megteremtett

jólétből, vagyonból semmit adni.

A legfontosabbat veszítheted el,

hiszen pénzt még teremthetsz, de

 ha a szeretetüket kitakarítod azzal,

hogy nem úriemberként biztosítod

nekik azt amit addig ők megkaptak,

akkor magaddal hogyan számolsz el.

Új életet, alapok nélkül hogyan kezdesz,

mert abból fognak megítélni az emberek,

mi maradt mint levetetted mögötted.

Ne a te gátjaidat vessed, inkább az

emberiességedet gyakoroljad,

ott abban amiben éppen vagy.

Mert, ha mindent magadnak

tartasz meg, az bizony jól

magad fölé emelhet téged,

s elhiszik majd az emberek,

ó milyen nagy ember és azt

is várják el tőled, hogy őket is

segítsed, hiszen a látszatos az,

hogy nagy ember lett belőled.

Egy a Haza, mindannyiunké ez,

s tudod-e, hogy az érzése az ami

a legfontosabb, mert ha csak el is

röppennek az üres szavak, azzal

magadat építed szorgalmasan le.

Ha nálad van minden lehetőség,

akkor szorgalmasan adjad oda,

ahol régóta várnak már arra,

 tudást adnának a Hazájukba,

hogy ne kelljenek vándorútra.

Nem állandó semmi sem, ha

te vagy a sarjad elmégy egy

jobb élet reményében, akkor

betölthetik a helyedet itt is,

mint ahogy, te betöltheted ott ,

valaki másnak a helyét, tudtad.

Mindenkinek addig ott lenne a

helye a saját Hazájában, amíg

ki nem nőtte magát onnan és

mehetne megmutatni magát a

  tehetségében kész, a Világnak.

Nem érdemes vitatkoznod,

inkább érvelj, ha van mivel,

kommunikálni tanulj meg.

Nem mások felé, magad

felé tartozol azzal, hogy

amikor elmúlik a káprázat s

kitisztulnak a tájak, egészen

nyugodtan nézzél a tükörbe.

Ne aggódj, hogy hol léptél

túl azon, ami a saját és a

generációs határod.

Nem másokét, a

saját

utadat

lenne ám neked,

szükséges járnod.

Ugyan van-e neked

még jó barátod, vagy

már csak üzletivé lett

mindened, beálltál a

jó öreg, nemlétező

sorba. A sablonod

 már régen el is,

 meg is kopott,

használni azt,

már nem tudod.

Nem kellene újat

gyártanod, hiszen

ott van benned a

lenyomata,

minden

olyan,

szép és

 helyes,

emberies

tettednek,

ami örökké

emlékeztet.

Hova születtél,

miért éppen oda,

mit hoztál amit te

kellene helyesen

teljesíts és nem

várni rá, majd

a következő

generációs

családtagod

megcsinálja.

Mindig és újra

ugyanazokat a

köröket futva.

Mond neked

mennyi az elég,

miért kell azon is

felül még és még.

Mi az aminél már

azt éreznéd, most

jó, mert telítődtél.

Ha valóban fontos,

hogy minden pénzt

magadénak érezz,

nem értem, ha te

rájöttél a hogyanra,

akkor mi a gondod

neked azzal,

hogy újra és újra

teremtsed meg azt,

ami még szükséges,

hogy rendben legyen

a saját lelkiismereted.

Mert ha nem tudod hol

van a generációs határod,

akkor túlmenve rajta, oda vissza

nem találhatsz, mert azon közben

kikophat belőled az otthon érzése.

Ha már elérted a legfelső határod,

ahol tisztelni, szeretni is tudnak

az emberek, ah, jaj túl ne menj,

telítődik az energia tebenned.

Hiszen, onnan az út már csak

lefele vezethet, mert afelett

 az Isten lakik, ember nem.

A saját Hazámban élek,

itt tapasztalom, amit a

Világból érkezőkben is

észlelek, tanácsot adok.

Van úgy, hogy nem mentem

sehova, a Világ mégis itt van

nálam és én a nagy Világban, a

 tehetségemből hivatásom ez.

A sok éves tapasztalatom, hogy

az emberies sem lehet tökéletes,

csak maga az Isten.

 Az ember is lehet,

teljessé az életében,

de minek sietni, hisz

egy a helyszín a föld.

Ahol a lehetőségek is,

a határok is adottak,

megélhetők ezekben

a magasságok, a széles

sávok is. Eljuthatnak tán

a hatalomig is, csak azt

értem én nehezen meg,

ha eljut valaki odáig,

miért kezdi el ott is

a visszautat azzal,

hogy nem marad

ugyanaz az ember.

Hiszen azért volt

annyira sürgős az,

hogy azt csinálja,

amit akar, vagy

ilyesmi lehet.

Akkor valóban

vezethetne ott,

akkor miért is az

látszik, hogy ő nem

 is vezethet tán ott.

Egy ember kevés

a vezetéshez, mert

nincs folyamatos tükre,

hol és hogyan tesz jót és

szépet, hogy mellé ne

menjen, a vezetésnek.

Szüksége lenne egy

másik oldalon lévő,

másképp is látó,

szépben, jóban,

egészségesben

is otthon lévőre.

Vagy több olyan

emberre, aki így

és úgy is, látott

már embereket,

van emberismerete.

Persze, ha azt szeretné,

hogy élhető legyen minden

olyan hely ahol az emberek,

képesek szabadon levegőt

venni, nem gátolják őket

abban sem és senki se.

Amit először tanultam

meg ebben a hivatásban,

az a felelősségtudat volt.

Velem volt az Isten abban.

Tudtam, hogy csak akkor

szabad az emberek lelkéhez

közel kerülnöm, ha azt értem,

hogy programot nem ejthetek.

Nem mondhatom meg, hogyan

éljenek utána, amikor tőlem már

elmentek és élik ők a hétköznapi

életüket, a saját helyzeteikben.

Viszont, kötelességemnek

éreztem elmondani azt,

amit az ő tenyereikben

láttam, maradéktalan.

Ott volt a rögtön tükör,

azonnali a reakciója is

annak aki azt hallotta.

Amikor leolvastam a

generációs jeleit és

hozzá a magzati és

jelenlegi életéből is

azt, ami fontos neki,

 Nem hallgatva el azt

sem, amit ott még

látok és érintheti a

további fázisaiban.

Mint egy saját térkép

az olyan, nincs ám másik

csak egy, meg egy, meg egy…

Győzz meg, legyőznöd könnyű

engemet, nem harcolnék ellened

sem. Én látom amit látok, teret is

látok, átadnám a tapasztalt tudásomat,

oda, ahol ilyen nincsen, hogy ott is legyen.

Ahhoz viszont apró a “porszemségem”, hogy

ne lássam a hétköznapi életben még azt is meg.

Ami még akkor ott  és úgy is látszik, hogy helyben

állok, a tapasztalást iderakja az Isten, haladok is.

Fejlődünk, amikor a külsőségek erősen hatnak,

elnyomják azt, ami belül is fejlődne, de nincs rá

éppen annak az embernek igénye se, a látszólagos

erősebben hatásos, a megfelelésben járva körbe.

Egyedül születtünk le mindannyian, hiába az ami

hat, hogy mások szerint éljünk, nem lehet azt,

hiszen saját sorsot adott nekünk az Isten a földre.

A családunk a következő ami feladat nekünk, ha már

megteremtettük, léteznek, fontosak kell, hogy legyenek.

Azzal kell maga felé elszámolnia mindenkinek, hogy azt

amit megteremtett, milyen módon gondoskodja, neveli-e.

Az ő életükbe meddig szólhatunk bele, hol vannak azok a

határok, ahol a saját útjukat szükséges járniuk, ahhoz, hogy

kiteljesedve hordozzák azt a kicsit magukban, amikor ránk

emlékeznek és örülnek annak, hogy általunk is nevelődtek.

Mert a túlgondoskodás is, a gátak halmaza is visszahathat,

amikor mindent odaraknak, ők meg mivel nincs mi előre

vigye őket sem, fejlődés helyett csak punnyadnak. Vagy, ha

mindent mindig elmondanak nekik, hogy azt ne, és azt se,

akkor keresik a megfelelő kiskapukat, hogy megtalálják ők

önmagukat. Csináljanak valami olyat ami róluk és értük szól,

hiszen az Isten által teremtődött, intelligens is az emberi agy.

Olyankor aztán vagy kezelhető köztük a konfliktus, vagy még

és még jönnek a fokozottabb jelzések, hogy nem élheti a szülő

a sarja életét meg helyette. Engedje el, végre, ne várjon el tőle,

olyat ami a szülőnek lenne, a megmaradt, nem teljesített sorsa.

Az elengedés, a tapasztalatom szerint, az egyik legnehezebb

“lelkifejlődési szakasz”, gyakran szakítás van belőle, nemcsak

a távolságtartásról, de az elvárás szüneteltetéséről is szólhat.

A 2016. év különlegessége, hogy kommunikálni és megint és

újra, kommunikálni, ha nem tudsz még, hát tanulni is lehetne.

Megtalálom a generációs jeleket, leolvasom a magzati szakaszt,

összeolvasom a generációs feladatokat, összefüggésében látom,

azt is ami másoknak a figyelmét elkerüli még. A tapasztalatom is

teszi és én ebben vagyok tehetséges, számomra ez természetes.

Különös oktatás, nevelés, az összefüggésében látás gyakorlása,

az általam lerajzoltak, sokfélesége által, ami tükrözi az embereket.

Bejelentkezéssel, +36 30 2470 589 vagy julamami@gmail.com által,

találkozzunk, Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy online

ha magyarul beszéltek és van rá igényetek, bárhol a nagy Világban.

Logo

Szeretettel.

Tükröm, tükröd… 2016.09.24. julamami.com

A saját tükröd,

vagyok neked,

s magamnak is,

amikor

leolvasom a

 generációs jeled.

Nem rakhatod

másra a sajátod

sorsodat sem,

a karmádat se,

elodázhatod, de a

  sarjaidra pakolod.

Tanuld meg, hogy

segíthesd őket a

szeretteidet, ne

 bízza rá magát a

 kontrollálatlan

ismeretlenekre.

A köröd körkörös,

vagy hosszirányú-e,

az ami nem jó irány,

 bocsánatot kérni

tudsz-e már,

vagy hírül

hozza azt is,

a káró madár.

Ha túl könnyen

veszed a dolgaidat,

egy idő után azt érzed,

 üres lufi lett tebelőled,

telítetten minden a tied,

így már nincsen jövőképed.

Divat lett az is mára már,

mutatja neked, hogyan

valósíthatod meg azt,

amit megjósoltatsz.

Nem figyelnek rád

az emberek,

hiába akarod,

hogy átmenjen az,

elszáll minden szavad,

van aki ilyenkor is bátor

marad, pedig nem is tudja,

kirakta magát a kirakatba.

Látszik már ami látható, biza

a tekinteten átható, ne told

túl magad, árt az neked, a

régi jól pörgő, csak nyígik,

 ellipszisként is nyekereg.

Hamisan nem épülhet fel,

a sikeres tornyod neked.

Addig jó, amíg át is megy

a jó szó, megelőző, biztató,

építően ható, egymásra rakható,

elvisz oda ahol a sorsodra találhatsz.

Ne hagyd el végleg a Hazád, mert van

aki betölteni próbálja a helyedet, s igen

rosszul esik majd az neked, neked, neked.

Ha azt veszed észre, hiába

a megteremtett jóléted,

ha most sem figyelnek

rád ott, ahonnan azért

mentél el, hogy hiányozz.

Mert amikor te visszamégy,

már nem ugyanaz az ember

lettél, mint amikor elmentél.

Azok a lépések, a mondatok,

akkor is hiányozni fognak ott,

mint amikor a döntést hoztad,

hogy majd megmutatod te is,

mire vagy képes, biza átutalod,

 magyarázat helyett azt a pénzt,

 amit adtak az induláskor neked.

Amitől jól fogod magad érezni

a bőrödben és léphetsz előre.

Hiány – többlet, könnyen vagy,

gyorsan surranva jársz, ha kell

már integetsz, oda is mondasz,

hiszen tudod már, nem tudja

azt más, mint csak te, hogy

akkor van ideje a szónak,

amikor a másik oldalon

éppen a híján vannak.

Felfordult az alja és

jól láthatóvá válva,

nem tudhatsz már

hamiskodni te se,

a tükröd mutatja.

Kommunikálni,

kommunikálni,

kommunikálni,

az a feladat most,

hogy megértse az

is aki anélkül nem is

boldogul láthatóan.

Mindenkinek az

volna a dolga,

amire képes.

Amiben ő is

tehetséges,

előbb neki

azt kellene

csinálnia,

hogy legyen

önbizalma és

talaj a lába alatt.

Nem mindenben

vagyunk sorsfordító

helyzeteben sem, s

nem szabadna azt

erőltetni sem,

mert ha

az

egyik

feladat

elfogyott,

hozza a

sors

a

másik

feladatot.

Így nem lehet

unalmas az élet,

adok-kapok,

végzem a

dolgom,

amit az

Isten

adott.

S nem

ártok,

nem

is bántok,

megelőzésben

járok és kelek,

oktatom azokat,

akik erre érettek.

Látom a hiányokat

sajnos ott, ahol

már nem is

lehetnének.

Akkor ugyan,

hogy menjen

át a szó, hahó,

ha nem az szól

aki tapasztaltan

mondja azt a jó szót.

Győzz meg, legyőzni

könnyű engemet,

nem harcolnék

ellened sem,

az oktatásnak

a lehetőségei

miatt vagyok itten.

Engedd el a múltat,

éld meg a jelent itt,

a holnapod az ajtód

előtt a küszöbödön,

megvár megint,

téged és téged.

Ismerd meg a

tenyereidet,

megtanítom,

hol van bennük,

a generációs jeled.

Ma 10-12 és 14-16,

között oktatást tartok.

Szeretettel várlak titeket

jelentkezzetek be 10-ig, a

Julamami Magyaros Agyalósa, vagy a

+36 30 2470 589, julamami@gmail.com

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

szeretettel:

Logo

Az ünnep érzése… 2016.08.20. és 2023.08.20.

image006 (9)  image003 (13)image006 (4)

Édes Hazám Csodaszép,

kívánom a jó szerencsét.

Adjon az Isten, a
Hazánkban maradva,
egész életünkben ide
teremtve, a jót és a szépet, annak
megfelelően, ahogy a Hazánkba adtuk,
kapjunk vissza minden földi jót itt.
Szolgáltatunk most is, a Hazánkban korosodva,
ahol, az emberi méltóságunkat megtartani igyekszünk.
Azon vagyunk,hogy önmagunkat eltartsuk, a tudásunkat oktatva éltünk,
mivel hirtelen megváltozott és azóta is, gyakran változik minden, ahhoz,
ha tudunk róla, alkalmazkodni is időben igyekszünk.
Nem áll össze, nem kapcsolódhatunk bele, valahol az üresben vagyunk,
mikor hát jusson eszébe mindenkinek, hova és mikor mennyit teremtett.
Ahonn indult az életünk és elértük a sorsunkban azt, ahol most tartunk,
hát mihez képest, éltünk a jóban és szépben, a sorsunkat építve,
s figyelve a generációs feladatainkra.
Magyarországon születtünk, ugyanugy rezgünk mint a Hazánk,
az itt élő, sokféle nemzetiségű Nép,
mi magunk vagyunk, addig egymás mellett jól megvoltunk.
Maradunk itthon alkotunk, teremtünk, a saját Hazánkban,
kitartunk, a szülővárosunk mellett. Lehetőséget adva arra, hogy
az alkalmazkodást, mások is tanulják meg.

Amit bele teremtettünk, a szülőhelyünkre,
annak a megmaradt rezgése az ami, emberileg és szakmailag is,
a tartásunkat adja, tisztelhetően, a szülőhelyünkön.

Nem birtokolhatja el, senki sem,
az általunk ide teremtettekért,
nekünk a Hazánkban megjáró, földi

jót.

Adjon az Isten,
a Hazánkba teremtőknek, hogy ne legyenek,
a szintjük alatt és úgy

éhesek, hogy mások mondják meg,
mi jár nekik és az étel minőségét, ne ellenőrizhessék le.

Jó minőségű, kontrollálható ennivalót,

s amellé számunkra megjáró jólétet kérünk.
A dolgosnak, az interneten is lehetőségeket, annyi

jó munkát,

a szülőknek, hogy biztosítani tudják,
a gyermekeiknek, szeretteiknek, a Hazánkban is mintha,
más országokban teremtenének, a jó életminőségért, világgá mennének.

A szülők és a felnőtt gyermekeik éljék át naponta, ha szükséges a gondoskodás

átható örömét is, a saját Hazánkban.

S éljék meg feltétlen,

amikor megláthatják, a

   már felnőttjeik, mi módon

 adhatják át, szívesen, szeretettel,
teszik a jót itt is.

Mi, e Hazánkban születtünk,

 itt is boldoguljunk, teremtsünk

a hozottal és hozzá is tanuljunk.

Gyógyítók, ápolók, segítők adjunk,

kinek miben van a szükség épp,

 boldoguljunk megérdemelten

 itt is, akiknek ez a hivatásunk.

Teszünk hozzá a Hazánkhoz,

a népünknek fejlődéséhez,

a legjobb tudásunk szerint,

hiszen egy Hazánk van.

A sarjaink is megélik,

 generációsan is viszik,

mond mit jelenthetne,

egy családban az első

diplomás, ha ott addig

nem is volt senki más.

A Haza a gyarapodása,

az Isten adta népnek,

kinek – kinek, a miben

  jóhoz, itt a lehetőségét

 azt alapban biztosítaná,

azáltal ő is gyarapodna. Hozzá adni,
bele teremteni, a Hazánkhoz,
s megvárni azt, ami a saját idejében megadatik.

Ne csak a számok legyenek

jók, mutatósak, mögötte

ott vagyunk, mi Nép vagyunk a Haza.

Mert felismertük már,

azt érzésként, amit

az megad, amit a

Hazaszeretet

bennünk áraszt.

Minden gazda, az ő

a munkáját látva, tudja

legeltetni, a jól tápláltján,

 nyáján, s jószágán tartja a szemét.

 S elégedetten mérhetik fel

az őket tanítók, nevelők,

az oktatóik,

az év végi

ünnepen,

hogy

mennyi

itt a jó,

kiváló,

s hogy

részesei

lehettek ők,

mindezeknek is, a

 láthatóknak a felfedezésében.

Diplomások lehetnek,

 mert megbecsülték a helyet és elvégezték,
amiért odamentek, ismerik az abból eredő, munkájuk becsületét.

Utána segíthetik felszínre

hozni, mindazokat a jókat,

a tehetségesekből, amire

 alapozhatnak, ki – ki, miben.

A Hazádat végleg ne hagyd el,

akkor se ha,
a megélhetésért mégy és gazdagítod az emberségeddel,
a tudásodat oda adod, azt az országot erősíted, ahova mentél.

Kívánom,
hogy maradjon meg e Nép, magyarnak,
a kultúráját, nemzetkiségét meg tudja tartani, itt a Hazájában.

Akik el is mennek Világot látni, azt

azért tegyék, hogy hozzáadhassák

ahhoz, amit tanultak, felfejlesztenék.

Visszahúzza majd a Hazaszeretet őket,

mert ez a föld itt, úgy rezeg, úgy dobban,

mint ők maguk, a lelkükben, szívükben.

S gondolkodó eszükre hallgatva,

amikor már hasznossá tehetik,

itt a megszerzett többletükkel

magukat. Tegyék ide a szépben,

a jóban megszerzett legjobbat.

A tudásukkal bővelkedve adják

hozzá a jót is, aminek az ittlévő

hiányok miatt innen elmentek.

Így fejezve ki a hálájukat is oda,

ahol hozzájuk is jók voltak, ahol

tiszteletet, elismerést is kaptak.

Majd, egészséges körforgásban

élik, a továbbikban az életüket,

mert ide az ő Hazaszeretetük,

a szeretteik vissza is vonzzák őket.

Az Ünnepléshez szívesen, lelkemből,

áldjon meg minden jóra valót az Isten.

Békében, tisztelettel, szeretetben élve,

ide a jót és szépet teremtve,
mert egy Haza ez, csak egy, itt a sorsunkat megélő, mindannyiunké.

Logo

A család… 2016.08.11.

tenyer 000
Apai ágon az előző kapcsolat van egy gyermekkel, ezért az apa nem tud úgy részese lenni, a figyelmét a várakozásra koncentrálni, emberünk magzati szakaszában. Az anyai ágon generációsan emberünk az első, aki a jólétet tovább viheti. A rajzom a Különös oktatás, nevelés tréningem rajza, ezáltal tanítom be és meg, hogyan tudnak a saját lelkes, szíves, eszes, sikeres szintjükön élni ennek a tudás- formának a felhasználásával az emberek. Julamami

 

Mond, átlátod-e, kihallod-e, megérzed-e,

van- e benned, gyakorlod-e a toleranciád.

Sokan csak akkor tudják meg, mit is

jelentett számukra a családjuk,

amikor, azt már szétzilálták.

Egy Haza ez, csak ez az egy,

ide születtünk, itt nőttünk,

ki ezt, ki meg azt a hatást is

hozta, van aki le is utánozza.

Addig nincs is gond a hatással,

amíg az nem árt túl sokaknak.

Tudod-e, jó vezető akkor vagy,

ha amit felvállaltál abban,

az általad irányítottak,

a rád bízottak, neked

kiszolgáltatottak is,

a sajátjuk szerint,

sem védtelenek.

Jól boldogulnak,

az intelligensek is,

jó minták lehetnek,

ha lelkesedve élnek,

szívükkel éreznek,

ésszel döntenek,

emberieseknek

is tudhatják

 önmagukat.

A nő és a férfi,

megismerik

egymást.

Ott van

az is,

az

egyre

erősödő

vonzó erő

és megsegíti

őket abban,

hogy ők,

ésszerűen

meghozzák

a döntésüket.

Egy párrá lesznek,

családot alapítanak,

így aztán igyekeznek,

teszik a dolgukat,

megteremtik a

lakhatásukat,

elrendezik

a fészküket,

 legyen hova, mire,

gyermekeket vállaljanak.

Ezek már adják a stabilitást

ahhoz, hogy abban megfelelő

fejlődésük legyen, s hozzá

igazodhassanak ahhoz,

amikor a gyermekük

 már megszületett.

Ők hárman,

legyenek,

biztosak

abban,

hogy

úgy is

élhetőek a

körülményeik,

ahhoz, is, hogy ők

megszaporodhattak.

Az együttélésben biza

már előjönnek azok a

figyelmeztetések is,

hogy kinél  és

milyen

minta

volt

ott,

ahol

nevelődött,

ami mintákat

ő ott kapott.

Ha nagyon

másak

voltak

azok,

a

minták,

ahhoz

képest,

amit a

másik

látott,

bizony

elő

is

jöhet

sok –

sok

olyan

helyzet,

ami

majd,

tükrözi

a másik

felé azt,

hogy

náluk azt,

 nem úgy

szokták,

nem

abban

nevelődött.

Nem igazán

értik miért

is ragaszkodik,

a másik ahhoz úgy,

ami számára teljesen,

feleslegesnek látszik.

Ha ismerhetnék azt,

amiket oly sok éve,

hogy feltaláltam,

nagyobb lenne,

a jelentősége,

ennek, annak.

Hogy a családok,

méltósággal éljenek,

abban is amiben vannak.

Jó lenne, ha tudnának róla,

 ami most van, az nem állandó.

Egy megléphető lépcsőfoka az

nekik, akik kitartanak abban ott,

amikor elérték, azt érzik hazaértek.

 Övék lesz a lelkes, szíves, gondolkodó,

energiája és az emberies mivoltjuk,

 tükröződik a hétköznapjaikban.

Az egeret gyorsan pörgetve,

átfordul spirálisan az írásom.

A család… írásomat, holnap

is, folytatom tovább…

Magyarországról,

Pakson a

Hergál Házból.

Szeretettel: Julamami

Szeretetben élni könnyebb… 2016.07.15.

 

Hol bujkálsz szeretet, mennyit kaptam érted,

s mégis mindig kitartottam melletted.

Rájöttem, hogy

szeretettel élni,

az sokkal könnyebb.

Nem értem, hogy ezen

miért nem gondolkodnak el,

azok, akiknek volt már, igen

nehéz szakasz is az életükben.

S azáltal rájöttek, ezek azok a jelek,

amik figyelmeztetnék a jóra időben őket.

Mond neked mennyi az elég, azon kívül kell-e

még és még, hogy te is megelégedett legyél.

Gondolsz-e már arra, hogy ami nálad a többlet

többleteként van meg, az másoknak a hiánya.

Ez a “Föld Anya” mindannyiunké is lehetne, ha

aki eldönti a mi napjainkat, biza így is döntene.

S ők mégsem változnának meg, mert lehet, csak

mennek, törtetnek, semmi másra nem figyelnek.

 Hát mi az amit még megvehetsz a sok pénzeden,

ha megadja neked a lelked, a szíved és az agyad.

Ha van az a pillanat amikor minden megváltozhat.

A többieket én már jól megértem miért nem,

hiszen nem érezték még meg,

hogy nem állandó semmi sem.

S egy pillant elég ahhoz, hogy

megváltozzon ez egész élet.

Volt úgy, hogy másoknak

a félelme átrezgett, s féltem,

s volt, amikor már csak reméltem.

Hosszú volt az idő mire megértettem,

ennyi emberies, együttérzés adatott, mert

adnom kell, hiszen az lett a többletem nekem.

Nem kevés idő után, azonossá vált az is velem.

Sorsolvasónak indultam, tapasztaltam, tanultam,

íme 22 év telt el, nagyon sok ember tisztelt meg,

a generációs jelek, feladatok, felfedezője lettem.

Lám, lám, alázattal segítő ember lett belőlem,

most meg már azt is tudom, bíz, van az Isten.

Ah, de túlment, a rideg nyári érintésben,

a takarítógépekhez már hiába járkál,

őket már elvitte, a hiány – többlet ár.

Nem tisztelték meg, hogy lehet-e,

alaposan meg is pakolták vele.

Ne ártsál, senkit ne bántsál,

magadra is jól vigyázzál ám,

nem pótolható, csak egy.

A csoda

Áztam, fáztam,

a rekkenő nyárban,

s rácsodálkoztam újra arra,

amit idetettek a holnapi napra.

Pedig már majdnem megrogyik

alatta, annyi a durván többlet ott,

már túlment és még azon is túlmegy.

Oda gyorsan, csak oda, de legott, mert már

csak az a fontos, hogy ő lehet az a kizárólagos,

a tudáshiányba futottak, oda bele is ragadtak.

Elkészült, na lám íme, mintha össze is tartozna,

olyan jól ki van találva, szépen tálalva a hamisa.

Mindig ugyanaz az ok és megint azok ott,

valamiféle, valamikori ide származékok

se itt, se nem ott, csak a másolatosok.

Jár az önjáró robot, se lát, se hall, kavar,

se nem érzi, hogy lelke is lenne, azt hallotta,

olyan nincs is, csak hóttban, élőbe meg, hogy vón.

Így aztán belenyúlkálnak rendelésre ebbe – abba,

nem gondolkodnak, sokszoroznak, nem kapkodnak,

már egészen biztosak, hogy mindent jól összeszutykoltak.

Egy kézből néhányon át, ugyanoda vissza, messze az okosa,

nem értik egymást, a szintkülönbség már akkora lett ott.

Nincsenek köztük, az emberiesen ide – oda fordítani tudók.

Jó ha odafigyelnek mit is csinál az ember alkotta robot.

Álomvilágukban, csőlátásban, hiányosan,

nincs már mi megérintse őket,

unatkoznak, hát kitöltik a napot,

s álmodnak ott megint egy nagyot.

S aki a szintje fölé, alá lődörgött, hogy

önmagától is elfordulva jól ki is látsszon ott,

már elég sokat ártott, bántott, s azzal révbe is jutott.

Óh, szeretet, ne vedd magadra kérlek, ha lepisszentenek,

ez megint csak, a sok – sokk után, megint nem a te szégyened.

Ne add fel, ne tűnj el, ne hidd a csábítóknak el, maradj önmagad,

inkább az igazi tehetségeddel tűnj fel. Ne kapkodj, a kiérdemelt

szinteden, ne mások szerint, az örök reménnyel benned éljed azt.

Tanulj, tanulj, tanulj, tapasztalva erősödj lelkileg fel, ne a mások

tudása, energiája építsen, önmagad fölé, a sorsod mellé vigyen.

Ha már tudod mit érzel, hogy mit jelent a Hazaszeretet neked,

hát el nem veszel, mehetsz, de a Hazádat végleg ne hagyd el.

Magyarországról, Paksról a Hergál Házból, most Online, a

 Világban bárhol is élnek, az emberségeseknek szeretettel.

 

Úgy, 7. – 9. éve már annak 2016.04.07.

Úgy 7. bizonyos szempontból meg 9. éve annak,

hogy megtörténtek mindezek, persze tudom,

hogy sokat erősödött tőle a lelkem,

szívem, emberiesebb lettem, s feltaláltam közben.

A Különös oktatás, nevelés, rajzos oktatási anyagát.

Ami arra vár, hogy beengedjenek vele, segítse a segítőket.

Valamit valamiért, szokták mondani, én már megértettem ezt.

Isten segítsd ezt a Hazát az Isten adta Népet,

még csak nem is a magyaros virtusról szól.

Valami össze – vissza kutyulódott,

tiszteld a másik kultúráját,

hogy ő is tehesse ugyanazt.

A csoda címet adtam,

a 126 bekötött oldalnak, amit írtam.

A 22. oldalon van az Emberséges !

Írnék belőle nektek,

mert ami most,

bennem van,

s le kellene,

írnom értetek,

ide, azt nem tehetem.

Nem okozhatok magamnak,

nagyobb gondot, mint amit ide kerekítettek.

Generációsan apai ágamon hozom a sorsomat.

Apai és anyai ágamon is volt aki a templomot szolgálta,

egyikük meg nő létére, kitűnő harmonikásként,

ahova meghívták, különböző imádkozó helyeken,

a lelküket tisztulni vágyóknak segítéséül húzta.

Letörlesztettek vele sok olyat,

amiben akkorát hibáztak azzal,

hogy mások rábeszélésére elváltak.

S amit az elődeik nekik hagytak

a velük született tehetségükkel,

  a jó életük megélése helyett,

mindent széthúzgáltak.

Az őseik megteremtettjében,

azután többek ártó segítségével mások éltek.

A nem általuk, sem generációsan teremtettben,

nem megérdemelten, önmagukhoz túl jól mások éltek.

Hát beálltak oda, s szolgálták a jót, azzal a tisztulni vágyókat.

Nem valószínű, hogy tudták elődeink, mekkora jót tettek ezzel, a

 következő generációknak és sorsszerűen a családjukon is segítettek.

Bizony, így az “egykék” végleg másokra nem a sorsukra voltak bízva,

ismeretlen, rideg anyáskodók és hatásaik kénye kedvére,

gyermekként agyondolgoztatva, egyikük annak a

következményeként, hamar a semmibe lett.

Tudom, nekem és a sarjaimnak már nincs,

ilyen törleszteni valónk, megtették ők.

Nincs szükségünk az ismétlésre sem.

Élnénk a saját sorsunkat megérdemelten

a jóban a szépben, a tehetségünkből élnénk.

Eltelt és egyre nehezebben a 7. – 9. év,

hiszek benne tapasztaltan, hogy átfordult,

mivel 2012 -2013 szilveszterén rávitte a vászonra,

az ecsetemen a festék, az Átfordultunk címet adtam neki.

A csoda

Hahó, Ember, mind emberségesnek születtünk!

Az arra alkalmas sejted, mindig,

mindent megjegyzett,

ami történt veled.

A magzati szakaszban is,

látom a jeleit a tenyerekben,

nem a kezdettől fogva és annak,

bizonyára van jó magyarázata.

Visszarezeg, ismétléseket keres,

mindig jelez, rendezd el  azt amíg élsz,

mindenre emlékeztet majd téged, téged,

mielőtt újra megismételnéd a neked ártót.

Hiszen tiszta a lelked, azt is óvnod szükséges,

megmutatni a jókat, békén hagyni a szépeket.

Hiszen, nem a mindenféle könnyűségeknek a

megtapasztaltatására teremtetett az ember, ah, az

  Isten minden teremtménye fontos, ártót se alkotott.

Segítsed kérlek, a szeretet többlettel élő embereket,

segíts, hogy segíthessenek a tiszta lelkűeknek azok,

akik arra már érdemesen tapasztaltan tudják megélni.

 Mindannyiszor a jóval, a széppel élve a saját idejükben,

már a sorsuk szerint teszik, azt valósághűen megélik,

s azzal másokért is tesznek, jó minták lehetnek.

Kérlek segítsd azokat akik azt átlátva,

már a tiszta úton járhatnak, hogy

jól megértethessék magukat. Az élhető utakat láttatni tudják

és még megelőzésben a tisztalelkűeknek, az önmaguk szerintieket.

 Az élhető tudást mutatni az emberségeseknek, azt át is tudják adni.

Még a megelőzésben segíthessenek, akik segíteni születtek,

a tisztán a lélek hangján,

segítő embereket is, segítsd meg,

teremtő Isten kérlek.

Mutasd meg az igazat,

segítsd megtisztulni a hamisat.

Uram, hiszen tudod

ki szabadíthatta el,

a sok összeszutykolódottakat,

ki teremtette le, ah, futószalagon azokat, akik,

legyártódtak, valakik által egy katyvasszá lettek.

A minden egy, egy minden, félreértődhetett,

egyenként születtünk mindannyian meg.

Attól lenne szép, színes, szíves, lelkes,

gondolkodó, eszes, a csodálatos Világ.

Felhívott és közölte, hogy pszichológus,

gazdasági szakember, és rokkantnyugdíjas.

Megjöttem mondta a telefonba, költözz el.

Itt élem azt amit azóta lehet, engednek.

Másikuk azt a hírt hozta,

hogy ne menjek ki az utcára se,

 ne lássam, mi történik kint mondta.

Kimentem, bérelni akartam egy helyet,

visszaköltöztem onnan hamarosan,

látványosan adta a tudtomra,

jelezve azzal, menjek onnan.

Hát ilyen az életem azóta,

 nagyon szűkösre szabva,

behatárolva élünk itt mi, hinnye már.

Vakmerően nyílt az ahogy nem megengedőek,

tudhatják azt mások is , nemcsak velünk történik.

Nem várhatom, hogy valaki is felvállalja,

ő volt az aki ezt 7. éve elindította.

Nem kell bocsánatot kérnie nem elég  az már,

ő úgy sem tudna, csak tudjon ő is róla, ahogy,

 tették velünk szűkre szabták az életünket,

kigondolta, megszabta, sikeressé lett.

Talán, hátha az, hogy tud más is róla,

őt még időben megállíthatja, ah.

A saját sorsának a sablonját gyártja le, a

generációs feladatának megélése helyett,

ránk ezt a semmit továbbra hiába rakja.

Éveink mennek a pocsékba, a teremtés

helyett hiányosakká leszünk, azt a.

Nem törleszthetünk helyette,

azt az Isten neki rendelte,

  óvatosan mondom csak,

a saját, az Isten adta Népként

élhető életünket kérjük vissza.

Megélnénk végre mi is,

emberségesek, tehetségesek lévén,

amire születtünk, ez a Hazánk nekünk.

Kérlek Isten, mivel teremteni küldtél ide,

mind, óvjad a gyermekeket, a fiatalokat,

mutassad meg a számukra a nekik jókat.

Az ő sikereikhez vezető tiszta útjukat,

hogy egészséges lélekkel, boldogulva,

gyermekekként nőhessenek fel a jóhoz.

Hinnye, értékes felnőttekként élhessék az életüket,

hogy jó minták legyenek generációsan és a többieknek.

Istenem te tudod, nem egy ritmusra születtek a gyermekek.

Óvd őket, hogy a saját ritmusában nőhessen minden gyermek.

Ne szenvedjen, a más ráerőltetett ritmusától senki sem.

Isten te tudod, mind – mind más feladatra jöttünk,

ha tudunk, ha hagyják, időben teljesíthetünk.

Néhány sablon nem illik minden gyermekhez, sem

 emberhez, mint hatalmas Isten úgy teremtetted őket,

hogy megtalálják a saját sorsukat mindannyian,

a saját sorsukat, tehetségüket, amik által,

ők is sikeresek lehetnek mind.

Te tudod, a gyermekek mutatják,

az egészséges növekedésük során azt,

hogy mire is születtek, belőlük mi lehetne.

Még nem minden felnőtt tanulta meg,

tisztán látni a gyermekeket se. Isten.

óvjad meg a gyermekeket,

hogy tisztán nőhessenek,

s egészséges fiatal felnőtt életet élhessenek.

Istenem kérlek, adj értelmes életet a felnőtteknek,

hogy jó minták legyenek egymásnak, s a gyermekeiknek,

s az összes többieknek, akikre hatnak amerre járnak.

Segítsd őket jó  úton  járni, ne mások mondják azt

meg, mit tehetnek és mit nem tehetnek.

Isten, te úgy intézted a Világot,

hogy mindenki szabadnak született.

Isten te nem teremtettél óriás hiányt, se

 “krőzusnyi” többleteket nem teremtettél.

Kérlek, Isten mutasd meg  a döntőknek,

hol fordítható a helyére a történet.

Köszönöm neked Isten,

ha meghallgatod a kérésemet.

Az ember emberiesnek született,

s ha bármilyen magasságokat is érhetne el,

maradjon minden körülmények között ember.

Ezen írásom nehéz lett, bocsánatot kérek érte,

ha megérintett benneteket, mindenki kapott,

valami fontos tennivaló jót az életében.

Amikor másokért teszek,

azzal magamért is teszek.

Van aki tudja, van aki még nem,

mindenkinek adja a sorsa azt a maga idejében,

tanulni nem késő és nem szégyen semmiképpen sem.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, ha érted.

Segíthessél magadon, hogy az Isten is megsegíthessen,

ha az Isten velem, engedtessék meg, a sorsomat élnem.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami
Magyarországról, a Hergál  Házból. Tiszteletem, vagyok.
Messenger Heringes Árpádné, 06707253808 vagy a +36302470589 telefonon, szeretettel, Julamami

A nagy álmom 2016.02.27.

Ugye nem csak álom marad, ugye mindannyian hozzátehetjük a tehetségünkből eredő tudásunkat.  Ugye rájönnek még időben az emberek, hogy tisztelettel, szeretetben,  önmagukhoz mérhető lehetőségeiket megélve, minőségi életük is lehet.

A te gondolkodásmódod, a másokétól, s ők is egymástól, különbözően gondolnak ki és élnek meg dolgokat, saját magukra mért és generációs feladatokat.

Nem különb senki sem a másiknál, ki mit hozott mint tehetséget, ki mennyit érhet el a generációs határait tiszteletben tartva, belőle, ki meg miben megy mellé és veszi észre még időben, hogy uram Isten.

Már látja, hogy az nem az ő egészséges lélekkel élhető élete, túl vitte valamiben, mert elhitte másoknak, hogy az ami nekik jó, az neki is ugyanúgy jó lehet.

S, ha ráébred, nem jól döntött mégsem és lép ki belőle, bocsánatot kérve, amíg azáltal még, elfogadhatóan lehet.

Benne maradva úgy, akkor már felismerte, a lehetetlenséget, egyre nagyobb irigységet generál önmagában, s a jó élete helyett, csak  görcsös irigységet érezhet.

Önmagában és mások által, felé is, nap mint nap. Minél több elvárásnak felel meg, önmaga felé annál hűtlenebb lesz.

Ha még időben észlelte, ki is tud jönni belőle, rengeteg hátránnyal jár majd az, hogy elölről kezdje és lépésről – lépésre.

Ahhoz, hogy az elrontott lépésével, önmagának okozott nehézségeket, a járható, egészséges, lelkes, szíves, gondolkodó útjára vigye. nagyon sok kitartó energiára lesz szüksége.

Ehhez adhat erőt, ha önmagát már megismerte, s tudja milyen feladatot hozott, mi a generációs jele, hogy a szeretettel élőket és a többi embert is tiszteletben tartva, lelkes, szíves, gondolkodó maradjon, az ő egész életére.

Az én tapasztalataim szerint, érdemben, önmagunkról szóló életünk, egy van, csak egy, amit teljesítenünk is lehetne.  Az összes többi érzet, a visszaköszönések, teljesíthetőségek, a ránk vetülő feladataink, amit eleink mint sajátjukat el nem végeztek.

11 éve jöttem rá, hogy az emberek tenyereiben, benne van róluk, minden fontos jelük, naprakészen jelzik, hogy mi a fontos nekik éppen, s mi az amihez közük sem kellene, hogy legyen.

Időben lehetne figyelmeztetni önmagukat, hogy ne a fölösleges, mellément dolgaikból legyen túl sok, hanem sikerélményekkel teli életüket élve, éljenek meg minden nekik, róluk szóló boldog pillanatot.

Hát így találtam meg magamat a “megelőzésben”, hogy ne menjenek mellé az emberek a sorsuknak teljesen, ha egyszer az Isten megjelölt mindannyiunkat, a saját, csak a miénk lelki – térképükkel.

Ismerem mint a tenyeremet, ha belenéznek a tükörbe, az arcukat megláthatják benne, úgy, ahogy ők önmagukat akkor, az annak a pillanatnak megfelelő élethelyzetükben, s hatások által, láthatják éppen.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet, a megelőzés ismeretével élek, a harcot nem ismerem,  a tisztelettel, szeretetben élhető életet, igen, azt kedvelem.

A lelkes, szíves, gondolkodó emberekkel találkozom, hát bennük látom, az érdemben,  hétköznapi szinten is megélhető életüket.

Arról is mondhatom, hogy  tapasztaltan tudom, a tudással bírók érvelését, nagyságát,  a megelőzésben is hatásosnak tartom, nem életkor függvénye az sem, azt is látom.

Az önmagukról el nem feledkezett, emberiesként működő, sorsukban beteljesedett, “nagyságokat” pedig, mélységesen tisztelem.

Az élet szép, ha hallod már a lelkedben, szívedben, agyadban, a zajban is, az általad elérhető, hétköznapi, megélhető életeddé vált  “csendzenéd”, tisztelettel kívánok hozzá, jó szerencsét.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,, szeretettel: Julamami

 

Webtenyer. Heringes Árpádné ev. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.