Heringes Árpádné nevemen van 2010. év óta a julamami védjegy, magam adtam ezt a nevet, két szóból lett egy, ami akkor lényeges volt az életemben.

2024.09.10. ah, hát mit még, hiszen szerintem, minden körbeért, sikerült nektek megcsináltátok, mindent kivetítettetek az Isten adta Népre és csupán az önmagatoknak szánt a jólétéért fogalmaztátok meg midazt, amit azóta meg is valósíttattatok, velük, akik minden szavatokon csüngve teljesítik azt amit tőlük elvártok és azóta már látsziik, hogy mi minden az, ami csupán egy családhoz megy, az Isten adta Népre vetűl azóta is az általuk meg nem teremtettek sorozatos terhe, mindazokkal párhuzamosan oldja meg, a munkához, alkotáshoz, hivatásuk gyakorlásához szokott, gondolkodva élő és a Hazánkba teremtő, nem hiszékenytevékeny sokaság, aki ki van téve a kitalációk szerinti terhelésnek, hiszen kimondta, hogy ne dolgozassák a sajátjai, miért pont ő dolgozzon, egy reggel a saját fel nem vállalt kutúrájának a nyelvén mondta ki, hát mindazt amit az Isten adta Népre terhelt, nem győzi, a sajátjaival együtt, ahol akarja, azon a szinten kipihenni, viccnek vehették sokan, ahogy lepattintotta a saját szavaival a munka számára idegen energiáját, pedig akkor még volt a hangszínében erő és őszinte volt az a szó, most már ugyanannak a megfogalmazása irányába haladva, nem a munkára építik azt amit elképzeltek, tán már át képe nevezni a szavakat, hogy az Isten adta Nép ne undorodjon attól is, hogy ennyire gügyének nézik, hiszen lehet, az is, észre sem veszik, hogy mindent kimondanak, na meg az is lehet, hogy teljesen őszinték az általuk kimondott szavak, mert feltételezik, hogy kevesen tudják azt úgy megfogalmazni, hogy a körbefonodó, fondorlataikkal, ne fussanak bele abba, hogy kiderüljön, ahhoz volt szükségük az Isten adta Nép számára szántból, annyi pénzre, hogy nem akartak, amíg volt miből, most meg tán már nem tudnak, a szorgalmasan dolgozó Isten adta Népnek is adni, megfelelő összegű gyermektartást, családi pótlékot és ami még abban is minősíti az elodázókat, hogy nincs bennük a többi kultúráknak megfelelően tisztelet, a korosodókkal nem bánnak méltóképpen, az életüknek nagy részét végigdolgozóknak, a szégyenletesen alacsony nyugdíjaiknak a megemeléséről hallgatnak, arról viszont gondoskodóak, hogy ne lehessen kihámozni minden fondorlatot, a saját kultúrájukat követőknek és a szerintük működőknek, biztosították a kiemelkedéseiket, azt is csupán maguknak szánva, önmagukért, viszont azt, meg is tudták valósítani, szerintem az látszik, hogy a munka becsülete, aminek, ha tudásalapú, megtartó az ereje, ismeretlen számukra, kivűl van hagyva, önmaguktól nem, viszont mindenki mástól elvárják, hogy felelős legyen, mindent vállalnia kell az Isten adta Népnek, mert felvállalta azt, hogy nem oda tartozó, így hát, elszabadult már sok minden és lealacsonyítja azt és őket, akik abban megengedőek, nem ismerik a kultúrájukat és nem mondanak időben nemet arra, ami meggyengyítő hatású, ha nem adja meg azt, hogy addig és ne tovább, a hangosan kimondott őszinte szavakat, főleg a hangosan kimondottakat, nem szeretik hallani, attól távolságot tartanak, ha szükséges hát onnan el is futnak, hátha mások sem hallják meg, a mondanivalóját azoknak, az igazságot ismerik, viszont általuk fel nem vállalható szavak azok, hiszen a kultúrájukban bíznak, az megvédi őket mindenkor és mindenben, ami inkább a jólétet élvező és fékek nélkül magamutogató, nem munkából, alkotásból, hivatásból eredő energia az, a kezelhetetlenbe átcsapó könnyen jött hát hadmenjen, annyira felszabadíthatja azt, hogy akár, úgy felgyorsulhat már minden és a felszínre igyekszik, a sokhoz és a féknélkülikhez szoktak, ahol nem lehet a szavakkal sem behatárolni őket, ott jól meglapulnak és biztonságban érzik magukat, ah mert azoknak, nincsen kritizálható, se felelősségrevonható, csupán a fondorlatosságban van a megtartó ereje, nem mondhatja senki, hogy nem szóltak és nem mondtak ki mindent, csupán szerintem, a saját maguk által elért, szintjüknek és a még, addig hitelesnek láttatott, egymást némileg még érteni tudó nyelvüknek megfelelően, na meg mindaz amit és csupán önmagukért és ahogy megvalósítottak, szerintem, azt teljesítették, azt igyekeznek a saját nyelvükön, közvetíteni, hogy nem tehetnek arról, hogy késő ébredt rá az Isten adta Nép gondolkodó sokasága, úgy csináltak meg mindent, hogy kikezdhető ne legyen az semmi módon, mert, hogy menet közben őket nem gátolta senki és a többi kultúra sem szólhat egy szót sem, ha nem kértek hát nem kaptak, miért igyekeztek annyira megfelelni oda, értük semmiképpen nem, ahol csupán a sajátjaikhoz szóltak és az annak megfelelő kommunikációjukban a saját védelmükre kanyarították a szavakat, nem a sajátjaikért, csupán a sajátjukért történtek az átnevezések és be is úgy szabályoztak mindent, hogy a többi kultúrára azok, érdemben, ne legyen érvényesek, több dolgot is elfelejtettek közben, hogy a gondolkodó emberek sokaságának nem az a módszere, hogy hirtelen döntenek és hirtelenkednek, kivárják azt, a pillanatot, amikor elfogytak a még puffogtatható szavak, mondatok, valóban hatalmas teljesítmény volt, körbe is ért, már kiderült mire volt jó a dobpergés ritmusára való átnevezésük és az addig jól működők feletti és mindenben úgy kanyarították, hogy az letagadhatatlanul a saját döntésük, viszont elfeledkeztek valami nagyon lényegesről, hogy a Hazánk maga az Isten adta Népnek a sokféle sokasága, hiszen a gondolkodó sokaságban már jól tudják, tudás nélkül már semmi sem megy és nem hagyható ki a hozzá társuló, vele párhuzamos, az emberséges, mert az egymás nélkül most már nem hiteles, ha megszólal a sokféle nyelvet beszélő, mást és másfélét közvetítő kultúráknak a sokasága, a saját nyelvét hitelesen le is fordítva, hát elfogy az emberekből, azon energia hatása, ami naponta átment rajta, amitől szeretnének megszabadulni, mert nem a saját szintjüket tükrözi, s kimondatja velük mindazt, akár hozzájuk nem méltó és az életformájukba se nem illeszthető, csufságos szavakat, mondatokat, hogy megszabaduljanak azoktól a rájuk vetülő hatásoktól, amik nem a saját szintjüket tükrözik és az emberséges életvitelüktől is idegenek, s nem a saját kultúrájukkal azonosak, persze lehet, hogy csupán szerintem,

2024.09.09. ah, remélem akkor éppen nem esik az eső, hiszen úgy nem tudunk találkozni, a gondolatomban már ott van, hogyan oldanám meg azt, hogy majd ha odáig eljutok, esőben is le tudjunk ülni ott, mert aki volt már azon a helyen és a tenyereit az általam leterített asztalra, elém tette, úgy ült velem szemben, jól érezte magát ott, körülöttünk az emberek élik az életüket, mi meg azzal foglalkozunk, amiért oda leültünk, ah, hát nincs nyafogás Jula, ami létezik és a mozgásomat biztosítja, na meg szinte minden apró porcikám förtelmesen sajog, hol itt, na meg ott is, hogy el ne felejtsem, tán azért, hogy tudjam hány éves vagyok, s hogy becsüljem meg azt, hogy létezem, most még itt vagyok, hát mit tehetnék mást, mint azon vagyok, hogy a napi sikerélményemet biztosítsam a gondolkodó agyam elvárása szerint, szívvel és lélekkel,
ha van igény a tudásomra, hát az Istennek hála, már a feltaláltammal és szerintem, szolgáltatok, nem gyakran érzem ezt, valamit átélek megint, ami nem tudom miért történik velem, mert nincs hozzá közöm, viszont átmegy rajtam mint fájdalmat keltő energia, tán nem is tartozik rám, hát felkészülök ennek az elviselhetővé csökkentésére, hiszen szolgáltatni készülök, remélem nem esik, nem gátol meg benne, igen a napi sikerélményre nekem is szükségem van, mint mindenkinek, ha még nem is tud róla, akkor is, hiszen nekem az egyik éltető elemem, a másik meg, hogy a bennem összejött tudásnak az energiáját adom ki, tiszta forrás tiszta tudás formájában, itthon a gép által naponta az írásommal, oda meg azáltal, úgy olvasom le a tenyereket összefüggésében, az szerintem, az egészséges körforgás által megy át, az a szembesülés ott akkor, oda ahol számára megfelelő, vagy majd közben átéli, hogy éppen arra van igénye, a személyes találkozáshoz Paksra megérkező embernek, szerintem, mind a kettőnk számára nagy élmény az, amikor az amit elmondok, megérinti ott akkor és át is éli azt, vagy amit már átélt és pontosan tudja miről beszélek, emlékezteti rá a belső kontrollja, mint a lelkiismerete arra, hogy jó helyen jár általam, azok szerint amit leolvasok a tenyereiből, többször is hallom közben azt, hogy az pont úgy van amit mondok, szoktam mondani arra, hogy azért van az, mert éppen a saját tenyereit olvasom le, menet közben, vagy akár évek után, megmagyarázódik az, amit addig tán megmagyarázni még nem tudott, vagy később jön majd rá, hogy mit is mondtam akkor, hiszen felveszi már szinte mindenki azt amit mondok, a gyakorlat utána az, ahogy mondják, vissza – vissza hallgatják és szembesülnek vele, hogy akkor éppen hol tartanak, s az általam elmondottakat felismerik, vagy a legközelebbi visszahallgatásnál jönnek rá, hol tartanak, mit hallanak éppen, elmúlt a fájdalom, hála Isten, viszont az esőnek lóg a lába, be van borulva, az emberek többsége nem is gondol arra, hogy másoknak nincs meg az alapvető tárgyi jóléte ahhoz, hogy szolgáltatni úgy tudjon, azon a szinten amit a tudása minősége már megérdemelne, amikor az emberlánya az egyszerűben gondolkodva él, az egy nagy ajándék számára, hiszen nincs elkényelmesedve az agya, gondolkodásra készteti, hogy bele tudjon simulni az Isten adta természetes lehetőségbe, ott kezdődnek a gondok, amikor az addig általa teljesítettjei fölött él, egy hirtelen döntése által, vagy elvállal valamit, amihez nincs sem tudása, se emberileg nem érett be még arra, hiszen az önismeretére és a munkájának a becsületére mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy ne vállalja túl magát, ahhoz képest ahol éppen a tudásával bír, az ahhoz képest, le és fel, nagyon eltérő szintű elvárások sorozata, az emberségestől erősen eltérő vonulata, amin látszik, nincs már külső kontrollja, sem tudása ahhoz, vagy, hogy emberileg ahhoz az elváráshoz alkalmazkodni tud-e, vagy az addig megteremtettei szerint, benne maradhat-e, az ember a saját életritmusában, vagy a mások tudáshiányos, csupán az elvárónak megfelelő, akaratosságából eredő elképzelései szerinti, az egészséges egyensúlyától nagyon eltérő erőltetett menetben van, nem fog eltérni attól ami az éppen aktuális feladata, azon belül amire képes emberi módon, na nem úgy, csupán hasonlóan, mint a szorgalmas hangya sereg, mert tudja mi a dolga, gondolkodva él és működik az Isten adta Nép, szerintem,

2024.09.08. ah, hova lett az akkor sikeres szakaszom helyett, 14 évem, ki hozza rendbe az eltelt időt, a saját szinten elért sikeres évek helyett, kaptam, a nagyon küzdelmes éveket, ami a sorsomban már feladatként nem lehetett, hiszen megcsináltam addigra és már annak a jó minőségét is elértem, amikor hirtelen minden bejelentés helyett megváltoztattak mindent, a saját képükre formálták azt, amire vágytak és vittek mindent, ami ahhoz kellett, hogy megcsinálják az álmaikat és meg és tán még ki is éljék közben a vágyaikat, annyira gyorsan történtek a változások, hogy hetvenen túl is szedhettem a talpaimat, s közben meg is szoktam azt a ritmust, amivel, nem csupán azt az életet éltem, amit a hatalmaskodók megengedtek nekem, hanem a sorsomat is egyengettem, igaz, hogy araszolva haladtam és nagyon sokszor ismételnem volt szükséges, azt amit már megcsináltam, ah, menet közben aztán arra is rájöttem, hogy az sem hiábavaló, mert ahhoz képest, ahogy előtte megcsináltam, már közben is fejlődtem, s elértem azt is amit nem tervezhettem, s jött a megoldás is, amire nem is gondolhattam, ha a szűkös lehetőségeimen belül, egészen kicsit is segíthetek magamon, akkor megtettem mindent, amit feltalálóként, az emberséges kontrollnak még a megelőzésben oktatójaként, az engem megtisztelőkért a tudásomat, a személyiségüknek megfelelően, a saját idejükben történő, átadása által, megelőzésben gondolkodóként megtehettem, s közben, ah, ha a hatalomnak, az átütő, erőből egymással versenyben csak nyerésre vágyó energiáit, bármikor és bármiben megéreztem, azt tudomásul vettem és amikor elértem a számomra jó megoldásnak, a saját időmben történő lehetőségéhez, szerintem oldottam meg, annyi tehettem csupán, hogy a hatalmat és a mindent birtokolni akarókat, a szerzési vágyaiknak a megvalósításáért áhítozókat, a feléjük tolerancia gyakorlásom által és az ahhoz meglévő alázatommal, nagyon nagy ívben, nem egyszer, ki is kerültem, hiszen amikor a hivatásomat gyakoroltam, a saját sorsomra magam is ráébredtem, az egyszerűnek a nagyszerűsége mellett döntöttem, azóta, akár naponta át is élve, hatalmas érzés az számomra, hogy van az Isten,

2024.09.07. ah, szerintem, ha már ott tartasz, hogy hiányzik valami, pedig nem is hiányzik semmi ami arra utal, hogy az álmaidat már teljesítetted, tán többszörösen, mégis hiányzik valami, ami által, nem tudod azt érezni, hogy megcsináltad, hiszen naponta jön elő az, hogy hiányzik valami emberi, amit magad szerint már, a tökéletes szintnek álmodtál meg, van mindened, csupán nem ismerted fel a belső kontrollod szerinti jelzést, s azzal együtt, éppen azt a helyzetet felismerni tudó igényedet, s a megcsináltad állapotot még felfogni sem tudtad, nem tehetsz mást mint megtanulod azt, amit nem hoztál a tehetségeddel, mások hozták azt tehetségként, ha egy szinten vagytok, lehetséges lesz azt úgy megtapasztalnotok, hogy ha kicsi lépésenként is haladtok, egyszer eljuthattok, a megcsináltam állapothoz,

2024.09.06. ah, szerintem, megtaláltam a sorsokban a csomópontokat, az áthajlásokat, átvetüléseket, nehezítményeket, az időközben már gátakká lett, akkor időben meg nem oldottakat, a két tenyeret úgy olvastam le, hogy már láttam azt is, miből mi lett addigra, vagy hol tart abban a pillanatban, a saját idejében, a jó sorsának a felépítésében, amikor már összefüggésében is megláttam, hogy mi miért úgy van, vagy mikor nem tettek meg a jó sorsukért, a családjukon belül, tán már több generáción keresztül semmi jót és szépet, ami fejleszthetőleg hatott volna, az akkor, arra már emberileg éretteknek, azt is megláthattam, hogy vannak akik érettebbek emberileg, mint az előző generációikon belül bárki addig, tehát nem életkor függvénye az sem, hogy ki hol tart emberileg és a sorsához fejlődésében, vannak akik időben érnek el oda, ahol a feladatukat a legmagasabb szinten gyakorolhatják, miután azt ami ott még senki által el nem végzett, ami már éveken keresztül gátakat vetett, csupán akkor és később sem, valamiért nem vállalta azt fel, a saját megoldható idejében azt addig, még senki sem, felhalmozódhattak a divatossá tetteknek a kontroll nélküli szintekre kerülésének, a működésképtelen hozadéka lett, mivel a gyakorlatban tapasztalhattam, a tömegnek számítóan sok tenyérnek a leolvasása, összefüggésében már adta azt számomra, hogy egy napon rajzoltam meg, az oktatási anyagom 153 oldalát, hát egy életszerű ritmusban sikerült megoldanom a feltaláltam oktatását azóta, a tömegnek számító sok ember tenyereit leolvasva, engem a tudásomért megtisztelő és bejelentkező s velem szemben az oktatásomért ülők száma, ahhoz képest kevés, helyette tán a divatossá tettek oktatnak valamit, amit tán más nyelvekről lefordítottak, mások szerint oktatják már, és a sokadik oktató, akitől éppen nagyon sokan megtanulják, azt, amit szerintem, nem a hazánkban találtak fel, tehát nem rólunk és nekünk szól, a kultúránk is különbözők, tehát nem mindannyiunkról, a saját kultúrájuknak a népszerűsítéséről szól, akiknek azt a hazájukban feltalálták, mert annyira más, a mondjuk 14 különböző, ami láthatóvá lett a hazánkban, szerintem annál azért több van, eltűntek az oda feltett, bárki érdeklődő számára láthatók voltak, a hazánkat színesítő néptáncok, ami által látható volt és sokféle kultúra nyilvánult meg azokban a táncokban, helyette valami erősen vegyes látható, na meg az, amit szerintem tán, láttatni akarnak, akik azok felett döntöttek, a még működő kultúrákból a hétköznapokban, életszerűen, már kevés látható a böngészők által, mivel, már a Hergál Házban már nem, viszont megint találkozom személyesen is az emberekkel, amikor bejelentkeznek mondom el, hogy hol várom őket, a tólem megszokott módon, szeretettel, s ha lesz arra jelentkező csoport, úgy személyesen oktatom is, az arra bejelentkező és a helyszínre érkező, három főt, egy időben, ott egyszerre oktatom, annak az előnye az is, hogy egymás tenyerében is láthatják, a sajátjuktól eltérő és különböző vonalakat, mivel telnek az évek és túl sok időt vártam a semmire, hiszen nem lett lehetőségem arra, hogy nagy csoportot oktathassak, ami által meg és felismerhetnék, a különbözőségeket, s megtanulhatnának úgy viszonyulni, hogy nem maradnak le most sem, ebben a túlságosan nagy és a többség számára ismeretlen és az egészséges életszerűségtől nagyon eltérő, a jó szinten való működést is sürgető, nem minden kultúrában felismerhető, adni nem tudó csak elvárásban, ah, hát szerintem, így se tudatlanok, sem tájékozatlanok nem maradnak a saját tenyereiknek, a csupán számukra kincseit ismerhetik meg, na és a tudással rendelkezve már nem ártanak egymásnak, hát nem tudom hány ember mondhatja, hogy nála most is, emberségesen működik és van akiknél jól bevált, az amit tőlem megtanultak, a hétköznapi életvezetésükben, másoknál meg bizonyára már kitűnően működik, mert elérték még a saját idejükben, a legfelsőbb emberséges szintjüket, mivel a tehetségem, a rá és beleérzésem, volt az első állomása, s azért jött el, a most már tömegnek számítóan sok ember és nyújtotta, a nyitott tenyereit felém, beértem hozzá emberileg, a különböző kultúrákhoz és minden egyébhez, a saját idejükben, alkalmazkodtam és toleráns is lettem közben, hát lett belőle az, hogy azóta már tudom, ahol nincs, vagy nem megfelelő még az emberséges szintje ahhoz, amit betölt, a megoldás számomra, ott, az, hogy én alkalmazkodom, így és még sok minden nehezet átélve, lett a megelőzés a hivatásom, az 1999. évben az akadémia, ahova a tudásukért jártam, nemzetközi és magyarországi végzettségeket adott és kitűnő megajánlott lett a diploma, amivel megtiszteltek ott és nagy tisztelettel, elfogadtam, mivel az addigi gyakorlatból lett tudásom okán üzenték meg, a lehetőséget a családom adta és azután, az arra már emberileg érettségemmel döntöttem el, s vitt akkor oda engem, köszönöm az Istennek, hogy beértem akkor arra, a nekem nagy megtiszteltetésre, Heringes Árpádné prevenciós lettem, ami adta az akkori alapomat ahhoz, hogy amikor már arra is beértem, az emberségem és a tudásom egy szinten, hát feltalálhattam azt, ami már túl sok éve várakozik arra, hogy valaki megvegye tőlem, vagy kapjak lehetőséget egy hasonló szintet elért, emberileg és szakmailag, jó vagy kitűnő üzletembertől, hogy adja a racionális tehetségét ahhoz, hogy a másik oldalon biztosítja, az ahhoz megfelelő lehetőségemet, az oktatásom mostani szintjének a be és megtanításához, attól nem szükséges tartanom, hogy más tudná oktatni ezt, amit a feltaláltam által, személyiségükre szabva adok át mint tudást számukra, ehhez a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvet használom, ami szintén, csupán szerintem működik,

2024.09.05. ah, amikor a saját szinteden is szeretnéd jól érezni magad, viszont a környezeted alacsonyabb szinten éli meg ugyanazt és más a teljesítménye és annak a gyümölcse is másabb ott, mint neked magadnak, nem arra figyel a legtöbb ember, hogy miben, mikor, hol tudna fejlődni hogy azáltal is haladjon, s annak az átélése által, a saját szintjére kerüljön, ahol a változások is megvannak, mint lehetőségek, nem ment sehova és mégis megéli ott is, a változásoknak a fejlődési lehetőségeit, látszólag ugyanaz maradt az élete, pedig a gyakorlatban tapasztalása következtében, a saját idejében, már ahhoz képest, ami volt előtte, magasabb szinten éli meg, tán még abban, a számára lehetőséghiányos életszakaszában is, amiben önmagához képest még, vagy már gátolva van, ah, egyáltalán nem magyaros virtus az irigység és mégis, annyira divatossá lett, hogy elronthat mindent, ahova beengedik, vagy beóvatoskodik mások által oda, ahol aztán már annak az alacsony, vagy irritáló rezgése miatt, oda csupán ócsárolni járnak, akiknek még nincs más megoldása, lehet, hogy azt sem tudja, ah, ha hozzá a megfelelni akarást használva alacsonyodik, azáltal beleadja oda, a legjobb szinten lévő enerigáit, akkora lesz a különbség, hogy kezelhetetlenné válik és ott váratlan, a megszokottól eltérő történések, lehetnek, megváltozik minden, még az aznapi betervezetthez képest is, nagyok lesznek az eltérések,

2024.09.04.ugyan, van-e neked önbecsülésed ahhoz amit felvállaltál, na hiszen ha nincsen elég önbecsülésed ahhoz amit felvállaltál, bizonyára másokét is elvenni igyekszel, ne, hogy kitűnjön az nincs alapod ahhoz, ahova felkerültél, eljutottál, s, tán, attól is nagyon erősen lefele tartasz már, ah, csupán szerintem, az ahhoz megfelelő szintű tudás nélkül már nem megy, szerintem van az Isten adta Népnek önbecsülése, nem kopik az meg, az alapokat amire felnőttek, emberileg megkapták, ha még ragaszkodna is ahhoz, hogy a tudással rendelkezők oktassák, neveljék a következőket is, azért otthon mindenki a családjából hozott, emberséges alapokkal él, egyenként is teszi a dolgát, tisztelhetővé vált már akkor, amikor cseperedett, nem csupán önmagára gondolt, ha kérdezték segítette a többieket, a tehetségét hozta, ami menetközben a hivatásává lett, hát összefüggésében láthatja azt, amit sokan a magukhoz képest, túlzásban élők észre sem vesznek, amit az Isten adott, az emberségét, a saját maga által elért tudásszintjét, hiába az igyekezet, ha nem jól működik még, vagy már, a lelkiismerete a túlzásokban kényeskedőknek, a saját maguk által elért szintjükhöz képest, tán, a túlságosan nagyravágyókhoz képest, a hétköznapi életüknek a jó minőségében is egyszerűben élőket, nem gátolhatja meg senki sem, amit elért a tudásával és az emberséges szintjén feltalálja magát, az egyes embereknek a lelkiismeretén múlik, most mindenképp a lehetséges, emberséges jövőkép a gyermekeknek, fiataloknak, ahhoz a csupán a döntőknek a hozzáértő tudása nem elég és az őket az aktuálisan ezekkel a tanácsokkal ellátóknak, s akik valakiknek érzik magukat és megfelelő szintű emberismeret nélkül, beleszólnak a döntésekbe, ah, az már mutatja a tükröket, van ami már egészen eltér az emberségestől, ah láthatóan, önmagát adja és egészen az eredő igénytelenségéig ér, a teljesen letudottaknak, az elején még elhanyagolt számúaknak, a most már lehet, hogy sokaknak, az életüket is átdolgozóknak, az elő vagy öregségi nyugdíjukból megélni, már évek óta nem tudóknak, a gyermeküket egyedül nevelőknek, a csupán látszólagos családipótlék emeléseknek, ah, lehet, hogy azzal jók a számok oda, ahol nem járnak az emberileg igényesen döntők és mögé úgy sem néznek az ahhoz értő külső emberek, így marad minden a sokak számára már lelakottban, s mivel van akiknek mindent szabad, hát akár, undortkeltő energiákig is elmehet, vagy tán csupán egy marokban landolnak a tengernyi sok, felfoghatatlanul nagy összegek, s tán, az Isten adta Népnek szánt és hozzájuk, soha oda el nem érő pénzek, bőségesen marad hát számukra a hiány, a szorgalmasan dolgozóknak az elismerésének a hiánya, ami helyett, a számok miatt, találnak a sajátjukból önjelölteket, a szakmájukban kitűnően teljesítőknek, csak egy és ugyanazon a szinten tartása, a hozzáértésnek a nagyon silány voltára, az üresedésre, a meg nem állítható kiüresedésig, hiszen nem gondolnak ott abban a sok országot képviselő magasságban arra, hogy miért tartunk itt, az Isten adta Népnek, a különböző szinten teljesítésének a lehetőségeire sem gondol senki, uram bocsá a fejlődéséhez való hozzájárulásának nem létére sem gondol senki, a nem létező lehetőségeinek a hiányával járó sivárságára utaló jelenségekre sem gondol senki, ah, bármikor előfordulhat, hogy az örömérzetet közvetítő sejtünknek, a jól működéséhez szükséges szintet leváltja, az ürességérzet és eltünhet, ami nélkül az egészséges egyensúlyunkhoz szükséges lenne, a magasszinteken lévők embereséges rálátása, hiábavalóság, ha ahhoz nincs média ahol az értők, még emberségesen vannak, a belső kontrollunk hiába keres külső megerősítéseket, nincs aki felvállalná már azt, hiszen amerre jár, kutakodó szemekkel találkozik, a lealázott szintek, azok helyett, amivel a önbecsülésünknek a szintjén értünk el, amiket a Hazánkba teljesítettünk és általa elértünk, az sokszor lett átnevezve és már nincs érdemben szerepe a szavaknak sem, több mint tíz éve annak, hogy a saját életünknek a megtapasztalása során, a sok jó és szép, amit a Hazánkhoz adtunk, mind egy katyvasszá lehetett, nem tudta meggátolni tán senki sem, ha már csupán egy az ügy és egy az életszerűhöz képest felgyorsított menetelés lehet, az is csupán csak egy, aki a sarasdombot növeli, hogy a lé ne is cseppeghessen, máshova, csak mindig és minden körülmények között ugyanoda, ugyan valaki tudja-e, hogy miért, miért, miért, szenvedjük meg a hiányokat, amikor úgy tudtuk, hogy megteremtettük az öregedésünkhöz szükségeseket, s ha már ennyire gazdag lett az ország, hát miért nem érezhetjük mi is az Isten adta Nép, akik nem voltunk partnerek ahhoz, hogy annyira önzők legyünk, s gondolkodókként, egy túlságosan lazát lépjünk, vagy fellebbenjünk oda, ahol látszatra a sokpénz műve van, egy ország, s nem azonosultunk azzal, hogy azáltal majd, minden csupán könnyű lesz nekünk, s tán azáltal legyen jó nekünk, hogy beálljunk a nemlétező sorba és másokat még tán azokat is, akiket addig szerettünk és tiszteltünk, semmibe vegyünk és kívűl hagyjuk, a jóból és szépből, a nem ugyanúgy gondolkodó többieket, tán azért, mert azáltal nem csupán, egy ügyet, inkább a saját munkánkkal, tudásunkkal, alkotásunkkal, hivatásunkkal, az egész életünk munkájának a becsületével, az alkalmazkodni tudásunkkal, az adott körülményekben a tolerancia gyakorlásával, a tudásunknak megfelelő alázattal, vagyunk és maradunk emberségesek, amivel a mindenkori és éppen lehetséges, a gondolkodásunkkal létrehozott Hazánkat erősítjük meg, s egyszerűen élve gondolunk a többiekre is, akik ide születtek, akik a saját életük jó minőségének a megtartása mellett, ide a többiekért is teremtenek, nem voltunk eddig sem, egy kultúrában mindannyian, s mégis tisztelettel voltunk egymás felé, ah, azt nem szabad elfelejteni, hogy az elért legmagasabb szint még nem mindenkinek való, a saját életvitelével az emberségével, a tudásával is a sorsához igazodásával és a generációs feladatainak az elvégzésével, kerül oda fel, arra a szintre, amit már elért és jól megérdemel, a saját munkájával, alkotásával, hivatásának a gyakorlásával, az önbecsülésének az elérésével és annak a továbbiakban is megtartó, emberi tartást adó, tisztelhető saját idejében,

2024.09.03. ah, ha tudod azt, honnan jöttél, ki volt az elődöd, s ki az aki a családodban megállta, vagy most megállja a sorsa szerint és a generációs feladatait már folyamatosan figyelembe véve, vagy már az elődei azokat elvégezve, alapozták meg az ő helyét, számára van alapja annak, hogy értően haladjon abban, ami éppen feladataként adott, közben meg felismerheti a sorsát ismerve, hogy hol vannak azok a hézagok, amiket nem léptek meg időben az előző generációi és maradtak meg a következőnek, ha sokadszorra, nem teljesítette senki sem, hát már szinte megrögösödött, röghöz kötötté válhatott, vitás helyzeteket generálhatott, hiszen nem láttak mást, mint csupán egy valószínűleg régen elkopott, a jelenben, már jó minőséget nem teremtő, nem működőképes mintát, van ami fondorlatosan és egyre gyorsabban ment át és mindenen, hogy győzzön, legyőzve mindenkit, aki nem harcolni született, így hát benne van a kerengetőben, sok már jó sorsra érdemes, aki szorgalmasan dolgozna, alkotna, vagy a hivatását gyakorolná, mert azt már megcsinálták az elődei, viszont neki még nem volt ideje ahhoz felzárkózni, s várakoztatva vannak sokan, akik azt várják, majd lesz valaki aki átlátja ezt ami van összefüggésében és megoldja helyettük, mint aki az éppen aktuálisan a megmondóknak a tudáshiányos próbálkozásainak a sikereit várja, mint aki ugyancsak, próbálkozik, mert ott volt abban és feltételezi, hogy a megoldáshoz a kulcs is ott van nála, miközben megy az Isten adta Nép számára az életkorával megszabott idő, s nem tudnak teljesíteni a családjuknak, úgy mint azt az elődeik tették, vannak sokan, akik ahhoz éppen a megoldást keresve vannak jelen, szerintem, tudás nélkül, jó minőséget adva, már semmi sem megy, hiszen sok éven keresztül tudás nélkül is, csupán a megmondó szerint lehetett és az működni látszott, a múlt elmúlt, tisztelettel legyél oda ahova lehet, nem csupán egyféle a kultúrája az itt maradtaknak, hiába minden erőlködés, ha egy kultúra nem emelkedett ki úgy, hogy igazolni tudja a munka becsületével, ott mindenkire, minden szintjükre vonatkozóan, a saját fejlődésüket, onnan ugyan hogyan lehetne érdemben jelen, a legfelső szinteken, a tudás szintjén elfogadva, hiszen minden ahhoz szükséges tudás hiányzik belőle, viszont most már az egyszinten lévők értően érdeklődve fordulnak egymás felé, mert megérintette őket, mint ide a közös Hazánkba teremtőket, az ide tartozókat, a Hazához adva a legjobb tudásuk szerinti munkájukat, már nevesítve is maguknak tudva, ami őket már ott azon a szinten minősíti, akkor is, ha még nem tudtak azonosulni azzal a helyzettel, ami az eredménye lett, az önismeretükből kiinduló az önbecsülésikig érő saját sorsuk, s a rájuk maradt generációs feladatuk, mindaz már tisztelhető úgy, mint a saját munkájuk becsülete, önmagukat és a Hazánkat is erősítve,

2024.09.02. szerintem, ah, hiába no, ha nem ismered önmagad, s nem jutottál el odáig, hogy az önbecsülésedről tudjad, hogy az érted van, a belső kontrollod hiába toporzékol, hogy ne vállaljad fel azt, hiszen a tehetséged, valami egészen másról szólna, azt hoztad feladatnak elsősorban, ha azt már megcsináltad, jutsz el oda, hogy megtaláljad azáltal a hivatásodat, azt mondják, a gyakorlat teszi a mestert, azt viszont valószinüleg nem mondja senki sem, hogy legalább ne árts, azzal, amit felvállalsz, megrekesztesz a fejlődésükben sokakat, ah, ha hiába jelez, a lelkiismereted, azt hiszed, hogy azt is átugorhatod, mert elhatároztad, hogy megugrod, azt, a nem neked szóló feladatot, csupán azért, hogy tejesítsed az álmod és mindenki irigyeljen téged, az egyenestől nagyon eltérve, leutánozva másokat, hiszen szerintem, nem lehet jó a megérzésed, ha másokat utánozol közben, ah, tán, akkor még nem tudhattad, az idén felszínre jön minden, amivel talán, tudatosan ártani nem akartál az Isten adta Népnek, az önös érdeked miatt megjártál már tán, minden könnyű utat, cserben is hagytad sorsodat, a görbe utat választottad, már nem találod a saját sorsodhoz, ah, se az egyeneshez vezető utat, eljuthattál oda is, ahol semmi keresni valód nem lehetne, hiszen nem csupán magadnak és a következőknek fékezed meg, azzal a sorsát, a generációs feladatát, hiszen úgy mondod meg, hogy mit lehet és mit nem lehet tennie a neked kiszolgáltatott, Isten adta Népnek, mint akinek az megjár, hogy azt csinál amit csak akar, az Isten adta Nép mi magunk vagyunk a saját Hazánk, hiszen bele adtuk a tehetségüket, a munkánk becsületét, az alkotásainkat, azt, hogy feltaláljunk, itt engedte meg nekünk az Isten, azt itt át is szükséges adnunk, hogy mindenki megtalálja a sorsát és a generációs feladatait teljesíteni tudja, ne menjen el még egy évtized úgy, hogy önjelölt megmondónak nevezted ki magad, miközben nem is végezted el azokat, ami által a saját sorsodhoz eljutnál, hogy ahova valónak születtél, azt magad is úgy élnéd meg, a generációs feladatokat meg átminősíttetted, látszatosra csináltattad meg, átnevezted, át is csoportosíttattad, átirányíttattad, úgy tettél, mintha az megilletne, csupán téged és a köreidet, mivel nem a sorsodat éled, annál a lehető, megugorható legmagasabb szintjén vagy, hát mint egy lehúzó erő, ami tudással ahhoz nem bír, csupán mérhetetlenül akaratosan viszi végig azt, amit önmaga és a körei számára megálmodott, s mivel nem hallgatsz a belső kontrollodra, nem tudsz megfelelni ott, nem fogadnak el abban a magasságban, látják, hogy emberileg nem tartasz ott, csupán erővel ragaszkodsz, a megálmodott vezető szerepedhez, ahhoz, sejtszinten sincsen semmi közöd, ha meg a saját kultúrádat megvetve, áteveztetted magadat a megálmodott, felsőbb vizekre, s nem mondta azt neked senki menet közben, hogy azt a, hinnye má, azt, ha el is veszed, nem lehet a tied, hiszen nincsen beleteremtve, se az ahhoz megfelelő tudás, se a jó minőséget nyíújtó munkád mint a saját energiád, se a munkádnak a becsületét, nem tükrözi az, átment minden annyira gyorsan mint a dobpergés, idegenben találta magát, az arra akkor már rá is ébredő Isten adta Nép, mindent kibillenthettél az egészséges életszerű ritmusából, hát akkor meg minek dolgoznál, ha nem fogadják el ott, ahova be és eljuthattál, azt amit a másoknak a jól bevált, nagyon hatásos, nagyotmondásaiból összeollóztál, saját tudásod meg nincs, úgy hát ahhoz alkalmazkodni ugyan, hogyan tudnál, ah, úgy hát, tán, már nincs is mi motiváljon, hiszen annyira megvan mindened, hogy megkoptak azok is amiket úgy teljesítettél, hogy se meg nem dolgoztál értük, se nem tudott meggátolni senki sem abban, hogy ne azt csinálj az Isten adta Néppel, a hozzájuk értő tudás hiányával, amit csak akarsz, hát jól megülsz majd a székedben, mert azt hitted elérted, miközben ott most is elkezdődhetne, tanulni soha nem késő és nem szégyen az semmiképpen sem, ami azután már a munka becsületéről is szólhatna, mert most is magad vagy a minta, alig várják, hogy bekerüljenek oda, s ők is megmutathassák, hogy nekik is megy az a mondvacsinált, látszólagos, a bocsánatkérésnek is megvan a maga ideje, ha elkéstél vele, akkor már csupán a kárrendezés maradt eszközül, az alázat gyakorlása ahhoz amit megoldani nem tudsz, az Isten adta Nép nélkül, megtanulni azt megbecsülni, amid akkor volt, amikor még nem hagytad el végleg a sorsodhoz vezető utat, vissza az egészséges egyensúlynak a megtanulásához, ah, viszont, ha a tudás ahhoz sincsen meg benned, mert ráébredtél arra, hogy mire azt megtanulod, addig bizonyára, sokat ártasz még és mindenkinek, aki ott a köreidben, vagy bárhol máshol tudással rendelkezik, s már több mint tíz éve, a kisujjában van minden tudás ahhoz, hogy ebben az átláthatatlannak tűnőben, ő maga már összefüggésében lássa, hiszen az azzal járó lépcsőfokokat, úgy járta meg, hogy néha megjárt egy – egy döntése kapcsán, belefutott abba, hogy annyira megbízott másokban, hogy nem kontrollálta azt, hogy ők tartanak-e a tudásuk és emberségük által, ott ahol ő maga, ha önmaga szerint nem kontrollált, azt most is bármikor megteheti, azáltal is fejlődik közben, hiszen már csupán, a tudás, az emberséges viselkedés és az őszinte kommunikáció működik, aminek van egy, össze nem téveszthető energiája, befele és kifele is, úgy hat, hogy szerintem, amikor ő jelen van, a tiszteletnek az energiája, a levegőben állandóan ott van, spontán, ki is pottyan sorban, a nem oda való, ah, végtelen nagy alázattal említeném meg, szerintem az Isten, több éve visszavette a hatalmat, amint már látható az, bebizonyosodott, hogy arra még nem érett az ember, szerintem, majd mindenki a saját idejében meg is tapasztalhatja azt, hogy a saját tudás és az ahhoz megfelelő alázat nélkül, a sorsáig nem érhet fel, hiszen most már a jó minőségű életnek az alapjai azok, szerintem,

2024.09.01. szerintem, ah, ha nem jut el odáig, a sorsát felismerve az idén, hogy amit szükséges azt át is élje, ah, szerintem, ha lehet, ne akarja kikerülni, se megúszni azt, amit az Isten elé tesz, azt most teljesítenie szükséges, hiába odázná el, más formában megkapja azt feladatként, akár háromszor is más és más formában, hiszen érte szól az, s azért, hogy ne hagyja hátra a következő generációinak azt mint terhet, hiszen az egyre nagyobbra nő és van amikor már, esetleg, az életkor következtében, vagy az erejének nem éppen a teljében, az általa nem teljesíthető, ha gondolkodva él, átlátja, összefüggésében meglátja, hogy teljesítenie szükséges mindazokat, amiket még nem teljesített, vagy kénytelen kelletlen, lesz és tudomásul veszi, hogy nem teljesített és küzködnek ugyanazzal a következő generációi és nem szerinte lesz az megoldva, mert a következőnek már a sorsa úgy rakta oda, hogy nem volt mire várnia, szükséges volt a sorsához fejlődéséhez, azt önmaga szerint megoldania, szerintem, a családjából a legmagasabb rezgésű kapja azt feladatnak, aki azt teljesíteni is képes, vagy szerintem, megy az idő és kimaradnak a jóból és szépből, amiért már megdolgoztak, ahhoz számukra is megélhető jó szintet is kaptak, hogy a továbbiakban ott azon a szinten éljék meg, a jó minőségű életüket, vagy ha sem a sorsuknak, se a generációs feladataiknak nem teljesítenek, majd lesznek önjelöltek, akik döntenek felettük és mások élik meg azokat a lehetőségeket, s aztán fájdalmas lehet az, amikor azt kénytelenek észlelni, hogy kimaradtak az elődeik által megteremtett, jóból és a szépből és nincs mit ünnepelniük, mert közben mások betöltik a helyüket és élik meg a jót és a szépet, hiszen nélkülük is minden körbeérhet,

2024.08.31. szerintem, ah, ha még nem hallottál a segítőnek született emberekről, akkor nézz utána, hogy ki mikor adott, grátisz szolgáltatást számodra, akkor, amikor a legjobbkor jött az neked, na nem biztos, hogy azért tette, mert nem volt pénzed, leginkább azért, mert akihez mentél, akkora tudással rendelkezett segítő emberként, hogy tudta, ott lenne az ideje úgy kapnod, hogy adnod azért ne kelljen, ha azt is tudta, hogy azért kaptad éppen akkor, hogy ki ne üresedj azáltal, amiben akkor voltál, vagy már túl mentél azzal, amit akkor oda bele adtál, s nem vette észre senki sem, ott volt az ideje annak számodra, hogy kapjál magad is, mások által, abból a jóból és a szépből, amibe a legjobb tudásod szerint az akkori energiáidat tetted, hiszen azáltal, akkor magad is az országot építetted, s ha valaki megugrotta azt amihez se tudásban, sem emberileg nem volt elég érett és mégis lett belőle, sokak felett döntő ember, nagyon sokan rekedhettek akkor meg, hirtelen volt az, amikor a lehetőségük ott volt, hogy a saját sorsukat napi szinten tudják élni, úgy, ahogy azt addig sikerült nekik megvalósítani, s jött helyette, a számukra életidegen megmondó, egy széles sávban mozgónak látszó, viszont, sokkal alacsonyabb szinten, ahol az addig a jó és szépet az országba bele teremtők, saját maguknak is teremtették párhuzamosan azzal, s azóta, még ismételni sem tudták abban, amit addig létrehoztak, hiszen nem a saját életvitelük szerint történtek a döntések, minden egy ügyhöz igazítottan történt, akik azt a döntést hozták, valószínűleg hittek abban, ha sokan abba teszik az energiáikat, akkor azt az egyet valósítják meg, mindannyian, anélkül, hogy tudtak volna róla, hogy mi történik majd azután velük, valószínűleg kihátrálni még a számukra jó időben nem tudtak, vagy a jól bevált kecsegtető módon, itt – ott cseperészett valami, ahhoz képest, ami által úgy döntöttek, hogy jó életük lesz majd nekik is egyszer azáltal, arra tán nem is gondoltak, hogy generációsan azáltal, a saját kultúrájuk szerint, az még az alapot sem adná, ah, hát akkor mit is alapoznának meg a következőknek, ha közben a többieknek a tartalékai, a megmondónak és a kiszámított létszámban körülötte élőknek, szerintem, tán az egekig érő vágyaiknak az Isten adta Néppel való teljesítései miatt, az Isten adta Népnek a tartalékai már fogynak és mi lesz ha a pénzük elfogy, s lelkileg már kiüresednek, hiszen magukra lettek hagyva, abban az országban ahol, az adott szavak még működtek, elhittük amit hallottak, hiszen megszokták, hogy a saját magunk által épített, szépített Hazánkban itthon vannak, s a jó minőségű munkájukat többnyire megbecsülték, a munkakapcsolatokban ismerve egymást, tudták, hogy nem verik át őket, addig ami most van, ahhoz képest, tervezni tudtak a hivatásukat gyakorlók is, az alkotók is, lehet, hogy nem bőségben, viszont, tervezhetően élhettek, gyermekeket tervezhettek és nevelhettek, hiszen a Haza az maga az Isten adta Nép, belőlünk van, már tíznél több év telt el és nem akarják tudomásul venni, hogy vagyunk elég sokan, akik nem a meggazdagodást hoztuk a sorsunkban, szerintem, a megszületésünkkel hoztuk a tudásunkban lévő, a többiekhez képest többlet tudásunkat, a saját tehetségünket, hogy amikor eljön az ideje, adjuk át azt a tudást a többieknek, s vegyük át a többiektől azt, amit mi nem hoztunk sajátunknak, akik azért a tudásunknak megfelelően megfizetnek bennünket és mind ugyanazt tesszük másokkal is, elhittük, hogy élünk majd továbbra is, mind a teljesítésünknek megfelelően jól a Hazánkban az addig ide, bele teremtettek által és azért, mert ez a születési helyünk, az anyaföldünk mindannyiunknak, akik adtunk hozzá, azzal amit hoztunk a jóhoz és széphez, erősítve a sokféle, színes, szíves, önmagunkért és másokért is lelkiismeretes, szerintem, emberi tartással is, jelen lévő kultúra, az amibe születtünk, azt lenne szükséges továbbra is az életvitelünkkel megbecsülnünk, hogy ne csupán egy jól kitalált mondvacsinált, ah tán, általuk fel sem vállalt kultúra kerekedjen fölénk, úgy, hogy benne van a paklijában az, hogy nem tisztel igazából senki mást, csupán önmagát helyezi mindenben előre, szerintem, attól függ mi éppen az érdeke, tán pénzhegyeket álmodik magának, hogy a világ a csodájára járjon annak, hogy ha sokat költ itt akkor neki szinte mindent lehet, az Isten adta Nép meg vegye tudomásul, hogy örüljön ha itt a saját maga által megteremtett Hazájában élhet, hiszen, miért lenne késztetésünk, ugyan hogyan tudnánk teljesíteni oda, amiről nem jelzi egyetlen rólunk szóló sejtünk sem, meg hát nincs benne a génjeinkben, hogy az a saját sejtünk számára ismerős lenne és hitelesen életszerűen dolgunk lenne vele, szerintem,

2024.08.30. ah ugyan mégis miért gondolják, ha már ott van a bizonyítéka annak, hogy ők nem tudják mindenre a megoldásokat, szeretnék megúszni azt, hogy kiderüljön, nem értettek ahhoz, aminek a szintjére léptek, azt hitték elég az, ha úgy tesznek mint aki úgy vállalta fel, hogy a megoldást is tudja, az ahhoz értő tudás nélkül érdemben, nem tudnak úgy sem semmit megoldani, hiszen ha nincs tisztelhetően alapja, annak amiben úgy él, mint a sajátjában, leeshet a mások által megteremtettet elbirtokló, kérkedően pöffeszkedőnek a kalapja, tudás nélkül már nem megy, pótolni nem lehet és nincs annak más megoldása, mint megtanulni azt, amit nem hoztunk a tehetségünkkel tudásnak, hogy legalább rálátásunk legyen, hogy mit miért nem értettünk addig, s megmagyarázódjon az is, miért nem láttuk azt addig, a valóságnak megfelelően,

2028.08.29. szerintem, ah mennyire álom szinten lehet az, ha megint és újra egy, a hazánkból kiemelten működőről még nagyobbat mutató emelkedik ki, hogy azt tükrözze, viszont, nem magyarosan, a hazánk működésében ott tartunk, ahol a hazánkba, kellő mennyiséget és minőségben, beleteremtő Isten adta Népnek az álmai megvalósulhatnak, s azután már, a legújabb fejlesztéseket is van miből megfizetni, hiszen az látszik több mint tíz éve, hogy, egy, csak egy álmot, ha tetszik az Isten adta Népnek, ha nem, akkor is, minden más előtt és tán helyett, meg kell valósítani, ugyan miért és kinek tartozik valaki oda, vagy ígéretekkel, vagy csak nem, hogy ah, csak nem, ahol azok a legfelsőbb szinteken már épülhetnek, hiszen tán ott, vannak arra pénzből lett hegyek bőven, ugye nem az történik, hogy hozomra történnek ezek az Isten adta Nép életminőségéhez képest, förtelmesen nagy csili – vili álmok, amire nincs ugyan semmi biztos, viszont kitűnően tudják a semmit a legmagasabb szintekre is úgy eljuttatni, hogy létezőnek tűnik az, hogy van arra a hazánknak bőven pénze, ugyan ki és mivel hitelesítheti, ha az alapok nem voltak meg, hát elszaladt onnan, nagyon messzire és önmagához képest, akkora magasságokba érve, amit más megbecsült volna, hiszen a tudásával, intelligenciájával bizonyítva, ha eljuthatott volna oda, hogy megérdemli azt a tanulási lehetőséget, amikor a fejlődést hozta volna azzal haza, oda ahol azt érzi, hogy a talaj a talpa alatt, azért van, mert ha kevés is volt a fizetség érte, hazaszeretetből generációsan teremtettek oda az övéi, megalapozva azt az anyaföldet, ami szülőhelyként rezeg, s adja át a haza szeretetét minden oda születettnek, ha el is megy, tudja hol várják haza úgy, hogy amit máshol hozzá tanulhatott ahhoz, ahol a hazája számára azért biztosított, hogy végleg el ne hagyja, az emberséges tartás, az emberi méltóság, a tudáshoz társulva, megadja azt a szintet, amit a haza mindenkitől, elvár, hogy tegye hozzá adja oda vissza, mert ha az nem történik meg, akkor hiányok keletkeznek, az adok – kapok, egészséges körforgásban vagyok, hiszen mindannyian adni születtünk, a terülj – terülj asztalkám a mesében van, mint ajándék akkor amikor azért valami nagy dolgot teljesített a mesének a hőse, ha nem számol azzal, hogy előbb meg kell teremteni és azután lehet abból, annyit elkölteni, hogy az Isten adta Nép előtte megkapja azt, amit beleteremtett a hazába, mert ha nincs alapja annak amit az álmainak a megvalósításául dédelget, szerintem, akkor csupán az álmaira bizza azt is, hogy amit elvesz azt majd valahogy, valaki oda vissza is teszi, ha túl gyakran vesz onnan ki, hát nem lesz mivel pótolni, hiszen mindeneknek az alapja az, hogy előbb oda teremteni, s ami az életminőséghez már nem szükséges abból lehet úgy költeni, hogy hozzáértően, a tartalékot is ott kézzel foghatóan, akár naponta megszámolhatóan, lehessen tudni, szerintem, ha a belső kontrollt nem ismerve, az ígéreteket csupán teljesíteni igyekszik, elfogyhat az, ami arra biztosíték, amit közben az álmok teljesítésében, szerintem, az Isten adta Népnek, magának a hazának, az emberséges életminőségéhez, az általunk az Isten adta Nép által, megbecsült, hőn szeretett hazánknak, az ahhoz szükséges egészséges egyensúly szerinti működéséhez, az emberi méltóságukat megtartani igényes, a hazánkban élő kultúrákat és az Isten adta Népet ismerő, az önmagukért jó minőségre igényesen és párhuzamosan azáltal, már egyben a hazánkba is teljesítőket, az Isten adta Nép által, többféle módon hitelesített, kontrollálni képes, már éveket bizonyított, jó és kitűnő szakembereknek kell biztosítani,

2024.08.28. ah, ha azért igyekeztél és annyira sikerült, hogy mindennek meg is feleltél, mert azt, amit ott ahonnan azért jöttél el, mert nem engedtek kiteljesedni abban téged, hát úgy látod, abban a nagyon szűk körben, kitűnő és célirányos is, az alkalmazkodni tudásod, tartasz már ott, hogy az önelégültségét teljes egészében kiszolgálod, amivel azt is sugallod, hogy körbeért és elért mindent, hiszen ott van már a tetején, igaz nem arra vágyott, viszont jól esett neki, ha valaki annyira tudja apró részletekig menően, az ide született még itt maradt, Isten adta Népnek, a jó életminőségéért való gondolkodásra késztetés helyett, a számok az elvárásoknak megfelelően, bizonyítják, hogy jól élnek itt az emberek, akiknek a jó életminőségét láthatóvá teszik, az valóban létezik is, az Isten adta Népből ők, akik a rajongóik nekik, nem is gondoltak tán arra, hogy az önelégültséget is láthatóvá teszed, abban vagy a legmagasabb szinten, látható is már az eredménye egy – egy, a böngészőre feltett felvételen, így aztán már tervbe is vetted, sietteted, meg ne gondolja magát, mire felébredne az Isten adta Nép, már vissza nem csinálható módon teljesítteted azt is, mint nagyon sok mást, hiszen óriási nagy volt a szívességtételed, azért nem csupán egy vagy hasonló jár neked, mindent vinnél, ha az nem megy, hát áthelyeznéd a Hazánkba azt is, ami már biztosítana téged arról, hogy ez itt a sajátod, hiszen valamiben annyira ki tudod szolgálni, ott van dolgod köztük, a gyermekként meg nem éltekkel traktálod, hogy tán, annyira magas szinten és vakmerően teszed, hogy az egyetlen megoldás arra, hogy ki nem látszon, mi a valóság tulajdonképpen, mert azt menet közben, tőle átvetted és abban magadat jól kifejlesztetted, hogy úgy látod, párja annak nincsen a világon, itt vannak a jól átvertek sokaságában, akik már a rajongóidnak számítanak, akik, ha egyre többen lesznek, meg is valósítják számodra, helyetted, minden tulzó, nagyravágyó álmod, a mások hazájában annyira kinőttél, hogy tán már úgy is döntöttél, hogy eljött az ideje annak is, hogy elégtételt veszel magadért és mindenért, hiszen az látszik, hogy itt legyengített minden már, akinek szava lehetne, egy nagyon fontos része van az egésznek, hogy a megszokott ritmusban halad az előre, azt meg már sokan és nagyon jól ismerik, tán annyi változott, hogy a felszínen, most, csupán csak néhányan, a nagyon nagy szívességeket tevők művelhetik azt látványosan, az gondolom nem számít, hogy kilátszik, átlátható az már, hiszen nem újdonság, inkább sokat próbált, hasznot az csupán oda hozott csak nekik, ahol azt kitalálták, nagyon szűk körben vannak, mivel nagyban gondolkodni sosem tudnak, másoktól vették el és át, azt aminek nagy hatása volt eddig, nem magyaros annak a virtusa sem, amiből aztán a gond lett, akik azt tudják, mindenki mástól elhallgatják, feltételezik, hogy így meg is úszhatják, ha szóba kerül, akkor meg tövestől letagadják, csupán az a gond, hogy nagyon sokan összefüggésében is látják, hát már várják a következő lépést, ott vannak azokban a körökben, fele kint fele bent, az adandó alkalom amire, még odatartozókként játszanak, hiszen azt is tudják, hogy ott az már látható összefüggésekre nem is gondolnak, mert feltételezik, hogy ha sokszor változtatnak, akkor az előző ígéreteik már el is szálltak, a hőn áhított csodálatra vágyakoznak, hiszen mindent megcsináltak, már nincs kitől kérdezni, mert vannak ahol a kérdéseikre, az arra vonatkozó már behatároltjaikban, azóta ugyanazokkal a saját kérdésekkel kommunikálnak, aminek nem feleltek meg és nem hitelesedtek a saját idejükben, hát múlt lett az amikor teljesíteni tudtak volna, a múlt elmúlt, a most adja a feladatokat, a saját idejüknek megfelelően, mindenkinek másképp és másban, amiben ott ahova születtél, csupán a saját hasznodra gondolva, kiteljesedni nem engedtek, azt úgy véled, az Isten adta Népünknek a jó életminősége helyett, majd itt megengedőek lesznek veled és az Isten adta Népnek, nem a hasznára tévő terveiddel, hiszen a nagy igyekezetedben észre sem vetted, hogy emberileg nem fejlődtél még oda fel, csupán a szerzésnek, a birtoklás örömének, a sorsodban nem létező, számodra nem is lehetséges sikereidnek, a megszerzéséért éltél, mi lesz ha rájönnek a szülők, hogy mire utaltak azok a nagyon divatossá vált, számodra sikeres időszakok, amiket ők nem jól, vagy félreértettek, ami csupán, a saját kultúrájuknak a kiterjesztésére, azoknak megfelelően történtek ott és azok ott leginkább, érdemben csak róluk és nekik szóltak, az értetlenség kellős közepén, azáltal és abban fejlesztették ott önmagukat, ami természetesen, annyira jól sikerült, hogy nem is gondolt senki sem arra, hogy az ott időzőknek, a kultúráját is, legalább tiszteletben tarthatta volna, akinek az akkor éppen felelősen a dolga lett volna, ha azt amit felvállalt, át is látta volna, kicsiben és nagyban ugyanaz a hatás és ahogy látszik éppen most is meg és felerősítésben van, tisztelettel élj, akkor is ha nem néznek oda, hogy tisztelhetőséged, a saját idődben még számodra is ott és a helyes úton legyen,

2024.08.27. ah, tíznél is több év ment már végig, s lett a tudásnak a helyettesítő látszatosa, s aztán már annak is csupán az utánzata, szerintem az Isten a hatalmát tán kilenc éve, vissza is vette, tán nem lett az elvárásnak megfelelően megbecsülve, hiszen, nem kerülhetett oda, aki arra az emberségével és tudásával már érdemes lett volna, akihez irányították, ott meg, a hatalomért mentek és nem tudták mit jelent, az Isten adta Nép számára, a munka becsülete, ami az alapja mindennek, tán abban reménykedtek, hogy a tudással járó tolerancia és alázat ismert lesz annak, aki azt a vágyaira építve, felvállalta, tán fel lehetett volna hívni a figyelmét arra, legalább annyira, hogy tudja, az Isten adta Nép nélkül nem boldogulhat, mert az maga a Haza, a talpunk alatti föld a szülőhelyünk, ahova már generációsan születtünk, az elődeink munkálták hozzáértően az Isten adta anyaföldet, hiszen minden belőle és általa lett, ami megkívánja a hozzáértő tudást, ki mit hozott tehetségként, abból nő ki mint hozzáértő, akár már specialista is lehet belőle, ha összefüggésében átlátja, hiszen szerintem, ha életszerűen nézem, az egy legmagasabb szintje a tudásnak, az is lehet, hogy ahol, egymást fedve, a tudás hiánya mögé bújnának, ah, szerintem, ott a túlzás és az önzés együtt járnak, jót és szépet, csak maguknak akarnak, abból a tapasztalatom szerint, nem lehet felelősséget is felvállaló működőképes energia, viszont most már tudás nélkül nem megy, hiába minden erőlködés, akaratosság, tudás nélkül már nem bujkálhat senki sem, se a látszatossá vált, mondva csináltban, szerintem, az sem mindegy, hogy önszántából tanulta-e meg, mindazt amit nem hozott a tehetsége által, vagy egy dobozon belül van, amit mozgatnak és ki éppen hogyan nyilvánul meg, arra jól betanultan, gyakran van az, hogy önismeret nélkül adnak másoknak, az oda terelteknek, az éppen arra igényeseknek, az arra látszatra megfelelőre formáltak, akiket éppen akkor kiváltságosokká tettek, számukra jóleső, hízelkedőre fogalmazott tanácsokat, ami azáltal, beviszi a tanácsadókat oda ahova vágytak, s már a bizalom szintjét is elérték, hát átveszik az arra szakosodott teljes irányítást ott, az egyenes az egyenes, szerintem 9. éve az Isten adta, jó energiákban vagyunk, ki már látja, ki majd tán láthatja, ha a tudása megfelelő lesz oda, mindenki mást lát lehetőségként az életében, a könnyű csupán a sokszorozott még könnyebbet hozza, a nehéz emberesít, felerősít a következő elérhető szintekre, emberileg és szakmailag, nem egyszerre történnek azok meg, a racionális én és a motiváló én, adja a lehetőségeket, mikor lépjél előre az egyikben a tudásod által, s mikor jöhet a következő lépésed, hogy ha csupán az egyiket fejleszted, vagy nem a saját idődben léped meg, inkább pihegsz egy kicsit és azáltal elodázgatod, miközben, ha már ismernéd a belső kontrollodnak, mint a lelkiismeretnek a jelzéseit, figyelve arra is, hogy ki ne billenjen az egészséges egyensúlyod, tanuld meg azt, amit nem hoztál a tehetségedben, mindazt, ami éppen szükséges ahhoz, hogy fejlődni tudjál önmagadhoz képest, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, 20 óra, ami, egy számodra személy szerint, nem ismeretlen terület, a sorsodat, a generációs feladataidat, veszed magadhoz mint tudást, a saját tenyereidben lévő rajzolatoknak a belső kontrollodnak, a jelzései szerint, mint a lelkiismereted tükrével szembesülsz akkor, személyes találkozáshoz, egy időben egy helyszínen, a bejelentkező három fő, együtt tanulásához szükséges a hasonló szint, az egyeneshez emberesítő a hatása, magam rajzoltam meg oktathatóra, a saját feltaláltamat, a szolgáltatásomkor és az oktatásom idején, a életritmusodhoz is szerintem igazítom, jól és kitűnően működik, az engem, a felém nyújtott nyitott tenyereikkel, az elmúlt 30 év alatt megtisztelő, tömegnek számítóan sok ember által van hitelesítve, 2010. évben került, Heringes Árpádné nevemre, a julamami védjegy, Paksról a Hergál Házból, szeretettel,

2024.08.26. tudod-e miért vagy annyira dacosan akaratos, emlékszel-e, hogy hol és mikor nem engedték meg neked azt, amivel bizonyítani szerettél volna az akkori többiek felé, hogy te is tudod azt, vagy eljuthattál oda, azt érzed már, hogy különb vagy bárkinél, ha nem adja a játékát át neked, mert szeretnél magadnak is egyet, s tán legalább játszani szeretnél vele, nem értetted, hogy mit nem ért azon, hogy annyira szeretnéd azt kipróbálni, féltetted az örömérzetedet, hátha előtte és önmagad előtt is csorbát szenved, hát láttál mintát úgy tán bőségesen, hogy elégedettségükre szolgált az, ha azt látták már tőled, hogy fogtad és elvetted tőle, na akkor már, bizonyára örömöt szerzett azzal neked, ha sírva is fakadt, mit érdekelt az téged, hiszen még nem tudtad egyszer sem jól kisírni magadat, nem vállalhattad fel azt, inkább amikor hirtelen lettél felnőtt, nem élhetted át a különböző megoldási lehetőségeket, hát megsajnáltattad magadat, jól ki is használtad mindazokat, akik azt elhitték neked, hogy őszinte a fájdalmad és azóta már tudják, hogy nem kellett volna azt kimutatni, hogy emberségesek és segíteni akartak rajtad, ah, hiszen téged tán sírni sosem hagytak, később már valószínűleg azt is letagadtad, hogy valaha is sírhatnékod akadt, összegyűlt az a sok salak, ami most már, gyakran komoly lelkiismereti gyötrődéseket okozhat, ah, ha netán még akad aki azt mondja, oldjad fel magadban és ne eresszed ki ahol lehet, ahol abban az egyben tán még szabad lehetnél, hiszen különbnek várnak el téged bárkinél, nem adhatod önmagad, tán még kiderülne, hogy az a katyvaszos energia időnként honnan van, na hiszen az is lehet, hogy felveszik a hanghatásokat, mert ők abban nagyok, ha bármiben, bármire képesek és akkor pont, a hangokkal akarják igazolni az igazukat, miközben azt még akkor, amikor megállítható lett volna, még a megelőzésnek az idejében nem korlátozták be, hát már teljesen szabadon mozoghat, bárkit bármiben leutánozhat, emberséges legyen a talpán és akkora tudással kell rendelkeznie, hogy megállapíthassa, hogy mesteri vagy valóságos az a hang, amit majd a legfőbbeknek, mint a a saját döntésüket, a lelkiismeretesen fel kell vállalnia, szerintem, amikor azt kérdezi, hogy robot vagy-e, na akkor még van benned emberi és tán még, a tudásodat sem tudja teljes egészében leutánozni, akkor van szükség a tehetségedhez társult tudásodra, nem könnyű ám, megmaradni az egészséges egyensúlyodban és a sikeres időszakodban is emberségesnek maradni, szerintem, mint ennek az oktatható formáját feltalálónak, most tán annyi, hogy ismerd meg önmagad és lehetőleg éld meg a sorsodat, hogy tudjad betölteni a számodra, mint teljesíthető számára megmaradt hézagokat, amiket az elődeid nem oldottak meg a saját idejükben, amikor jelez arra figyelmeztetve a lelkiismereted, hát még a saját idődben a generációs feladataidat is teljesítheted, ha meghozod még teljesíthető időben, a saját felvállalt dötésedet, tán magad szerint önmagadért és az egész következő generációdért is teljesíthetnéd, önismerettől az önbecsülésig vihetnéd azt, amit a jó minőségű munkáddal, az önmagad tehetségét tükröző alkotásoddal, a tán tehetségedből lett hivatásod gyakorlásával, a saját idődben elérhetsz, tán észre sem veszed, azt a, hát azon a szinten vagy, ahol azt most mind teljesíteni tudnád, Heringes Árpádné prevenciós. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó és oktató vagyok, ha eldöntötted, most tanuld meg ki vagy te és honnan indultál, hol tartasz, hiszen most még itt vagyok, nélkülem, helyettem nem tudod megtanulni hitelesen, ha emberileg beértél rá és meghoztad a döntésedet, a tájékoztatásodhoz, a bejelentkezésedhez adott, a +36302470589 telefonom, 10.00 és 12.00 óra között felveszem, vagy elnézésedet kérem, ha csörgök egyet, amikor a hívásodat, csupán később észleltem,

2024.08.25.ha a tolerancia használata már hétköznapi neked és fejlődsz rendesen, már a saját idődben, a sorsodnak, generációs feladataidnak megfelelően, nem úszhatod meg azt sem, hogy az alázat ne jelentkezne nálad, s tenne hétköznapivá akkor is, ha elhitted a rajongók általi hatásoknak a következményeit, ami azt sugallja számodra, ha partner vagy hozzá, akár az önelégültségedet fokozva, hogy különb vagy bárkinél, hiszen érted omolnak térdre éppen a sokaságból, ők akik már megszokták ezeket a mozdulatokat, s megint emberükre akadtak, ha elfogadod a dicséreteiket és a különlegesek közé sorolhatóságodat, hiszen számukra különös minden, amikor valakik még gondolkodva élnek, s nem hisznek el mindent, ami éppen a jól megszokott módokon, most aktuálisan a tetejére kerülhettek,
lehet, hogy még azon a napon jön más, aki a helyedre léphet, mert vannak ők akik abban nagymesterek, hogyan hódíthatják meg a mindenben és mindenkor, jóljárni akarókat, akik nem tükrözik az Isten adta Népnek a gondolkodó tömegét, mert a könnyűt választva élnek és mindig akadnak arra érzékenyek, a hirtelen kiemelkedők és az önmagukhoz képest, az emberségüket nem kontrollálva, úgy azt sem tudva, hogy mennyit bírnak el emberileg abból, nem teszik mérlegre, hogy tartanak- e ott, mégis elfogadnak mindent, ami nekik akkor még, a feléjük igéreteknek megfelelően, nem teljesített, hátha pont az hozza meg a mindent, vagy az is lehet, hogy a sorsuknak megfelelően egyáltalán nem tenne jót, ugyan gondolnak-e arra, mennyivel és meddig, tartoznak oda, ahol azt, bár úgy látszott, nem adták nekik ajándékba, persze az is lehet, hogy az Isten adta Népnek lett az szánva, mert nekik az megjárna, csupán egyáltalán nem tudnak róla, azért maradt meg és lett adva, oda ahol bologatnak, s attól lettek, a hirtelen, vagy az istentelenül meggazdagodottak közül, tán az Isten adta Néphez képest sokan, van-e aki azt kontrollálja és nem tartja meg magának, hogy ne okozzon magyarázkodni valót, se ne legyen hézag az ő tündöklésüket irigyelni tudók sokaságában, szerintem, az irigység energiájának a fokozása, talán arra jó, hogy növelje a vágyat az arra alkalmasokban, hátha ők is eljutnak abba a magasságban, s ott csupán már egyedül ők lesznek a mindenben és mindent megmondók, hiszen az irigységük arról szól, ah, hát legyen meg minden körülmények között, a rajongóknak a létszáma, hiszen nincsen más mint amit lát, azt ami mögötte mozgatja, csupán egymaga, a saját érdekében teszi, azt sem tudják, elhitték a csodavárók, hogy ne arra figyeljenek amit hallanak, hanem arra amit a saját csodájukra várva nem is láthattak, mert annyira gyorsan megtörtént, s már csupán az látszik, mintha az addig is úgy lett volna, ne legyen idő sem arra, hogy valaki aki gondolkodóként él, azt, hogy mi történt annyira gyorsan, több szintre fordítva, meg is tudja fogalmazni, régen még nagyon egyszerűen, az hangzott el, fogod be a hazug szádat, mész innen, teszed le, ez nem a tied, nem szégyenled magadat, nem az látszik rajtad amit mondasz, azt értette mindenki, aki érintett volt benne, aztán megváltozott minden és nagyon felbátorodtak, akik azt addig sem vették túl komolyan, viszont a tisztelet még ott lebegett, a levegőben köztük és annyi elég volt ahhoz, hogy ne legyenek vakmerőek, ha nincs semmid, akkor kezdjél el a saját szinteden dolgozni, ne finnyáskodjál, az egészséges egyensúlyodra és magadra is vigyázzál, viszont ne engedd meg, hogy embertelenül bánjanak veled, ha már van amit értékelni tudsz, mert a tied, azt becsüld meg, hiszen nem adták azt ingyen neked, megdolgoztál érte, minden ami a tied lehet azt meg kellett, hogy előzze a munka amit elvégeztél érte, a munka becsülete, amikor már elérted azt, ami tartást ad számodra, emberesedsz általa, ezek a fokozatosságnak a nagyon egyszerű megfogalmazásai, amit ha átélsz megérted, hogy mi mit jelent számodra, mert mindenkinél mást jelent a szó és az érzés is, ami együtt van egyszerre mint a számodra sikernek a jelzésértéke benned, hát emberesedj, ha van hozzá kedved, +36302470589 ahol elérhetsz, ha már átlátod és kihallod, hogy mit kaphatsz azáltal, ha az oktatásomra bejelentkeznél és végig is tanulod, amit nem könnyű megtanulni, jó nagy kihívás szokott lenni, náluk, sokuknál, akik valakinek tartották akkor már magukat, azután ott rájöttek, hogy mennyire jó az, ha a kicsinységüket is átérzik néha, ott ahol, megelőzésként tanulják meg és nincsenek kiszolgáltatva, hiszen a tehetségtől a hivatásig elérésben ott van minden, ami most is maga az emberismeret, az eredménye annak, életszerűvé válik az mindenkinek a saját idejében, hiszen magam fedeztem fel azt összefüggésében, hát garantálni is tudom, tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél,

2024.08.24. nem tartozom én se ide, sem oda, tartozom az érkezőhöz és akkor éppen oda, a feltaláltam által történik, a szolgáltatásom, a személyiségére szabott általam az, s én alkalmazkodom, mert van hozzá alázatom, amit ha bejelentkezve leül velem szemben és a tenyereiben lévő, csupán az ő sorsára jellemző összefüggéseket, leolvasom, sok mindent már tud önmagáról, hiszen megélte, viszont akad sok amiről nem tájékozódott még addig, például a generációs jelek, amik szintén ott vannak, ami megmagyarázólag hat, a sorsának egyes fordulataira utalva, amikor nem csupán egy lehetősége volt, viszont makacsul kitartott abban, amit elképzelt önmaga számára igazolásnak, hogy neki igaza legyen, ha nem csinálsz mérleget azáltal, hogy honnan jöttél most hol tartasz, a saját kultúrádhoz hűen éled-e az életed, vagy tán megtagadtad azt, amivel együtt jár az is, hogy azáltal, egy idő után már önmagadat is megtagadhatod, akkor bizony hiába várod a tiszteletet másoktól, ha önmagadat nem tisztelted annyira, hogy ne tagadjad meg magad, s a hovatartozásodat, ha már felismerted a saját belső kontrollod szerinti határaidat, valószínűleg felfogtad, hogy ne ártsál másoknak, mert az ugyanúgy saját magadra is hat, ha elértem a saját elérhető sorsomban azt a szintet, amit a belső kontrollom szerint nekem lehetséges elérnem, nem növelem a sikerek utáni vágyamat, magamban sem, se nem mondom azt, hogy anélkül, hogy felismernéd azt ahol most vagy, nyugodtan tágítsad a határaidat, inkább mondom azt, hogy tanuld meg azt amit nem hoztál tehetségedként, hogy legalább tájékozott legyél, nem úgy van az, hogy nyugodtan alázhatsz másokat, hogy önmagadat, kimentsed, anélkül, hogy tudnád, hiába szeretnéd, hogy azt gondolják, nem is tudtad, hogy az mennyit árthat nekik, hiszen mint az idén már látható minden vissza is hat, hát nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok, tisztelettel élj, hogy a magad idejében tisztelhető legyél,

2024.08.23. itt élünk, mi is az Isten adta Nép, élünk az egyszerűben is magunk szerint nagyszerűen, mi vagyunk, akik a munkánk elvégzésével, magunkat minősítve, hivatásunk gyakorlásával, alkotásainkkal, adtuk a következő generációknak mintaként, a számunkra is tartást adó munkánk becsületét, mi vagyunk maga a sokféle ember, a különböző szinteket elérve itt élő és a legnehezebb helyzetekben is, a megoldásokat kereső Isten adta Nép, a saját Hazánk ez, ahol visszük az éppen aktuálisan elviselhető egyre nehezebbeket, hiszen a Hazánk belőlünk lett, mi dolgoztunk meg azért, hogy bízni tudjunk abban, hogy itt ahova születtünk, itt van nekünk az Isten adta Népnek a biztonságos helyünk, a talpunk alatt a talaj, ahhoz, hogy járni tanuljuk, az általunk tisztelt és szeretettektől mind mást tanultunk, a múltba sem révedtünk, tisztelettel vagyunk mindazért, ami az alapunkat adta itt, ami azáltal lett a Hazánk nekünk, adjuk hozzá a tudásunkat mind, hogy fejlődni tudjon, hogy a nagyon különböző kultúrák, jól érezzék magukat itt a közös Hazánkban, hiszen attól szép, szíves, lelkes és nagyon különböző szinteket elérő, a sajátjainknak a kultúránknak megfelelően alapokat adó az életformánk, a munka becsületét megismerve, megtanultuk azt is, hogy vigyáznunk szükséges arra amit ide bele a Hazánkba teremtettünk, ahhoz teljesítettünk, a kicsi és nagy különbségek itt mindig is voltak, már ahhoz sok év kellett, hogy el tudjuk hinni, hogy arra tudtak alapozni, mert nem vagyunk eléggé óvatosak, csupán magunkból indulunk ki, azt nem gondoltuk volna, hogy ezt mind, megteszik velünk, a velük egyet nem értőkkel, hát már látszik, a felszínen jól látható az és van ami már blokkolóvá lett, az is amiért akkor még időben lett volna, s nem vették komolyan, a mindenre vonatkozó megelőzést, furfangosokból lettek óriássá, kiváltságossá, birtoklókká, a legnagyobb pénzekre törekvőkké erősödtek, akik bár fel nem vállalják és felelősséget sem vállalnak érte, a tagadásukkal, egészen magas szintekre emelhették magukat, akik ugyan nem biztos, hogy munkájuk becsületével érték el, kitüntették egymást és kitüntették önmagukat, ahol arra éppen lehetőséget láttak, önmagukhoz a közösbe adott munkájukhoz, hivatásukhoz, hitelességükhöz képest, nagyon magas szinten már sok éve élhetnek, hiszen a számok bizonyítják azt, azok is csupán róluk és nekik adnak, viszont ami a Hazánkból kikerekedett, amire annyira büszkék lettek, eddig, be is tudtak bizonyítani mindent és mindenáron, amiről beszéltek, az Isten adta Népnek, most éppen szóban, nem mondják, viszont több milliós összegű megtakarításokról írnak, esetleg, tán, lehetne, azt megnézni, hogy mi az Isten adta Nép, abból megkapjuk azt azt az összeget, amit alapnak használtak a bebizonyításaikhoz, a furfangosságaikhoz, s úgy fogalmaznak, mintha az rólunk is szólna, bizonyára mérlegre tennénk most már előtte, ha már annyira azt állítják, az a számláinkra is kerülne, a lyukat beszélés, az jellemző és az nagyon megy, az unalomig ugyanazt ismételve, s amíg arra figyelt a sokaság, kivették közben, jócskán a bele nem teremtetteket és azt is, maguknak tudták be, a saját jól kifundált, a saját döntésük által bizonyított részüket, nem kérdezte vitte, vagy úgy fogalmazta meg, hogy nem hagyott mozgásteret senkinek sem, mert birtokolni született, s ahhoz megtanulta azt is, hogy miért ne kérdezzen úgy, hogy arra valósághűen érvelni, érdemben nagyon különböző kultúrákként, az elért szintjüknek megfelelően, a munkával, alkotással, hivatásuknak a gyakorlásával, elért életminőségüknek megfelelően, hitelesen, az általuk szinte mindenben, az életszerűhöz képest, felgyorsítottan, valószínüleg, általuk nem, hozzáértők által sem kontrolláltan, csupán nekik megfelelően, addig sem várva, amíg a válaszukat kimondhatnák, a még megelőzéshez szükséges időben, aztán már nem vártak választ sem, csak döntöttek és mindenben, ami biztosítja azt amit kitaláltak arról, hogy megváltoztatni ne lehessen, ah, most meg úgy láttatják, mintha hajlandók lennének meghallgatni, az emberséges érveket, nehéz volt elfogadni azt ide születve és azóta is itt élve, hogy mindenfelől, sokféle kultúrákból jöttek ide dolgozni az emberek és azonnal jó minőségű életet éltek, az ide született és itt élő embereknek, az addig itt elért szintjeikhez képest, viszont természetes volt az, hogy jól megfizették a saját dolgozóikat és megünnepelték a maguk módján mindazt amit elértek, a városnak szinte minden pontján hallottuk az ízlésüknek megfelelő mulatós és egyéb zenéket, megszoktuk, hiszen reménykedtünk abban, hogy mi is részese lehetünk a fejlesztéseknek, amit lehet, hogy azért valósítottak meg, hogy az ott dolgozók és egyben a városunkban lakók, életminősége az általuk jónak tartott szintnek feleljen meg, tán természetesnek vették mindazt, hiszen senki sem várt el mást, ah, hát nincs senki sem, aki alá tudja támasztani azt közülük, hogy ha eddig ez jól működött, tán nem kéne rést hagyni oda, ahol csupán a saját érdekkörüknek a az Isten adta Nép életminőségéhez képest, megint a megmondó érdekeit fokoznák, ah, ha nincs más, mint a könnyű halmozásának a fokozása, ha most már semmi mást, nem vesznek tárgyalási alapnak, csupán a saját igazukat, akkor meg is történhet, hogy bebizonyítanak, mindent, ami eddig elsiklott már, bebizonyosodik az is, hogy az emberek életminősége sem érdekli őket, s nem veszik elég komolyan a megelőzést,
tán még alaposabbra viszik, az eddigieket és érvelni sincs mivel, se kedvük hozzá, csupán az Isten adta Nép felé egy lényeges, hogy bármit megtehetnek, a miheztartás végett, hiszen számukra nem fontosak a hiteles bizonyítékok, nincsenek, vagy nem lényegesek az érvek, úgy fogalmazzák meg, ahogy az a legjobb nekik, csupán a felerősített erőből való, az és érveket meghallgatni nem akarják, már minden lealázás mindenkinek szól, aki kitart a nehézben és a születési helyéhez adja az emberségét, a nehezet választja Hazánkhoz adja, a szorgalmas munkáját, a hitelesen elért tudását, nem állt be rajongónak oda ahol a könnyűt osztják, azt is igyekeznek bebizonyítani, hogy mennyire magabiztosak abban, amit eddig el tudtak fedni, sőt egészen biztosak abban, hogy az róluk majd most sem derül ki, önismeret, emberismeret, önbecsülés, sors, generációs feladatok, a sokféle kutúra az ami itt összeadódott, kialakult az együtt, egy városban élésnek a természetes hétköznapi formája, az összeadott tudás és energia, amit ha nem adott hozzá, mint a munkája becsületét, a fejlődési lehetőséget, a jóban és a szépben, a sokszor jól bevált mondvacsináltat, nagyon gyorsan, hogy válaszolni se lehessen, csupán oda bedobva, a nem adva lehetőséget az emberileg életszerű működésnek, vagy a szakmailag már bizonyítottaknak, a hiteles érveléseiknek, az összefüggéseiben már látható és az összetett által működőképes, nem tartja hitelesnek, hiszen nem ismeri fel, azt már oda bele teremtettnek, nem fogadja el azt életszerűnek, hogy bárki csak úgy gátat vethetne ott, vagy bárhol máshol, az Isten adta Népnek, az egészséges egyensúlyának megfelelő életminőségében, vagy a hétköznapi emberséges fejlődésében, a 2024. évben,

2024.08.22. szerintem, az élet az amit Anyánk a megszületésünk által nekünk mint a lehetőséget adja, a közös ismeretlen, nehéz, viszont, az maga az életbentartó erő, azután már, ha még fokozódik, létrejöhet, mint összetartó, együttes erőt adó szenvedés, vagy az örömérzet, a nagyon lényeges előzménye a megszületésünknek, a 9 hónap várakozási idő, ami nyomot hagy mindenkiben, jót vagy egyebet, azt ami azokban a hónapokban történt az anyával, szerintem, jól olvashatóan, minden amit közösen élnek át, érzékenyen érinti a várakozásban lévő magzatot, ha együtt a magzatnak a megszületése közben sem határolódnak el egymástól, ott megmarad az összetartó energia, ami majd akkor múlik el, ha megélik mind a ketten ugyanazt, csupán egyikük nyugtázza azt, a másikuk meg azt használja az élete alapjának, a sorsában majd igazolva lesz a saját idejében, nagyon kevés tenyeret láttam, ahol ne lett volna, maradandó élménye a várakozási időben, azt úgy rögzíti, hogy amikor már arra készen van a lelkiismerete, hogy feldolgozza azt, sűrűn fogja jelezni számára, amikor a körülmények minden szempontból igazolják, már azt újra, vagy akár újra, meg újra, átélheti s azt átélve, már egyre könnyebb lesz számára, minden nagyobb külső változás nélkül meg is oldhatja, hiszen az csupán róla szól és senki másról, ha elodázza és nem tudja kezelni a fel fel jövő jelzésértékű lelkiismereti hatásokat, megmaradnak azok, s sokszor fogják ingataggá, vagy akár már indulatossá változtatni a hangulatait, viszont, a tenyerek térképei azt mutatják, csak ő tudja megoldani még idejében, megelőzésként, mert hiába haragszik, vagy vádol bárki mást, mert már undorodik attól a hatástól, ami egyre gyakoribb lehet, szükséges lenne azt át és megbeszélni az Anyjával, hogy mi okozhatja annak a feltörekvő indulatát felé, mert lehet, hogy az átbeszélés nélkül, egyedül ő maga felé nem találja meg a válaszokat, akkor is felszínre jöhetnek a hatások, viszont, azt ő már csak átéli, egyre enyhébb változatban kapja, akkor is, ha az azt amikor lehetőséget kapott rá, valami oknál fogva megoldani a saját idejében, nem tudta, mindent és mindenkinek a saját idejében lehet megoldani, hiszen másképpen éljük az életünket is, akkor is, ha ugyanannak látszik, az akkor is különbözik, ha látszatra, ugyanaz hat, akkor is, másképp hat mindenkire, a sorsunkat hozzuk, a családunk, ha nem oldotta meg azokat a feladatokat, amik rájuk vetültek éppen és annak a saját idejében, aki azt a feladatot kapta, vagy az is előfordulhat, hogy azt ő maga viszi tovább, hiszen ő maga a legmagasabb szintű a tudása vagy a lelkiismerete szerint, ha az egyik családtagja nem oldotta azt meg a saját idejében, halogatta, vagy tán magára nézve, nehéznek tartotta, azt egy családtagja megkaphatja feladatnak, a vérszerinti családtagok közül, aki éppen azon a szinten van, a saját idejében már teljesíteni is tudja, mindezek látszanak a tenyerekben, a hozzáértő tudja, hogy az a képlet amit, valószínűleg más nem látja úgy, vagy teljesen másnak véli és egy gyűjtőnév szerint, tán jelnek mondja azt, a leolvasáshoz az arra bejelentkező tenyereiből minden leolvasható, ami valószínűleg, hasonló szinten, vagy tán azon a szinten van, aki leolvasni szándékozik azt, különböző szinten fogalmazza meg, annak függvényében, hogy a hozzáértők hol tartanak a mosthoz képest a fejlődésükben, amikor összefüggésében megláthattam a két tenyereikben a nagyon különböző sorsokat, egymás után hosszú időn keresztűl, napi szinten, a tehetségemből lett, hiszen tömegnek számítóan sok ember nyújtotta felém a nyitott tenyereiket, ami által már később a hivatásomat gyakorolhattam, s egy reggel leültem a gépem elé és nyomtattam és a 153 oldalt megrajzoltam egy nap alatt, ott volt már összefüggésében láthatóan minden, amit oktatási lehetőségként kaptam, szerintem azért kaptam, hogy adjam el az egészet és vigyázzon rá most már az aki megveszi tőlem, s azzal egy időben kezdjem el, adjam át mindenkinek azt a tudást, aki arra már emberileg be van érve, meg tudja tanulni azt, a saját szintjének megfelelően, át tudja azt úgy venni, hogy attól kezdve, jól érzi már magát a bőrében, vagy akkor, viszont az is lehet, hogy a saját arra alkalmas percében ráébred majd arra, hogy nem változott semmi és mégis ő maga változott meg, ahhoz a feladathoz ami éppen adott számára már be van érve, amit azzal a tudással a saját döntése által vett magához, s az által a sorsának megfelelően éppen időben kapta, a saját belső lelkiismereti kontrollja igazolásával, már tudja, hogy hazaért, beért arra a feladatra amit az Isten adott számára, akár az Isten adta Nép is a saját döntésével, igazolja azt, hogy átlátja és a Hazát élhetővé tenni lenne szándéka, most éppen arra, ami adott ahhoz, ha szükséges felépítené úgy, hogy ő nem rombolna,

2024.08.21. ah hallom jól megünnepeltetted magadat, nem maradt már pénz, amivel el kellene számolni, hát se felvállalható támogatások, s a családi pótlékot annyira megemelni sem fogod, a fizetéseket elviszik az árak, a kis és közepes vállalkozások meg azt csinálnak amit akarnak, a nyugdíjasok meg se nem a rokonaid, sem a barátaid, sőt el sem várja tőled senki, hogy emberségesen intézzed, azt amit elodáztál és most a sajátjaid már nem fogják érezni annak a következményeit, viszont az Isten adta Népből is, gondolom sokan szavazták meg mindazt, ami számukra sem valósúlt meg, az a lényeg, hogy igazad legyen, ugyan miért tennéd meg, ahol elvárnák tőled azt, hogy ne a jól megszokott igazad után menj, hanem tartsd be mindazt, amit a többiek mind betartanak, miért nekik kell megnevelni téged szerinted, az igaz, hogy még időben észre is vehették volna, nem oda való vagy, mert az ő elvárásaiknál, emberileg különbnek érzed magadat, mi viszont, az Isten adta Nép, maga a Hazánk vagyunk és azt megszavaztuk, amivel most ki tudja mi lesz, azt érezni fogjuk, hogy az árak sokszorosan meghaladják, sokunknak a nem rendezett, emberileg megalázó nyugdíjainkat, mert befizettük azt amit akkor elvártak, vagy amire képesek voltunk, hiszen gyermekeket neveltünk, azzal párhuzamosan, lehet, hogy gyakran kérdőjeleztük meg azt, hogy az öregségünkre gondoljuk-e, vagy taníttassuk az okos, intelligens gyermekeinket, arra azért nem mertünk volna gondolni, hogy cserben fognak hagyni bennünket a döntők, csupán a nagypénzeknek a birtoklása miatt, szégyenérzet az van már tán, szerintem lesz is bőven, ahol a pironkodás már kevés lesz, látod, látod, az sem késő ha most szánod bánod, hogy nem tartottad érdemesnek arra a gyermekkori jópajtásodat, hogy őszintén elmondjad neki, mi vár rá, ha az akkori sikerét nem alapozza meg, a tudásod átadása nélkül úgy, hogy az elég pénzt is hozzon számára, hiszen már akkor tudtad azt is, nem marad pénz semmi másra, csupán az elképzeléseinek a jól megalapozott kiszolgálására, ha őszinte vagy magadhoz akkor, nem is vágytál semmi másra, az pont elég mostanra, hiszen szerintem már az is kilátszik, letagadni sem lehetne, mindenki beszéli, hogy minden a mások nevén lévők is, a tiéd, megszoktad, ha változna bármi már az is csupán általad változhat, ah már kiterjesztetted mindenre és jó nagyra növesztetted a markodat, most jön az amikor amit eddig semmibe vettél, az Isten adta Nép, akár oda is ülhet az elbirtokoltjaidnak a küszöbére, hátha miközben közlekedsz kényedre kedvedre, észreveszed, hogy hova jutottunk ahhoz képest, amit elértünk akkor, amikor győztél és győztél és győztél, s amit rávetítettél mindenre kicsiben és nagyban, ugyanaz van, hát nem maradt ki semmi se, pontosan tudtad, hogy az Isten adta Nép, nem nyafog, megcsinálja, hiszen munkához, termeléshez, a szépet és jót teremtéshez szokott, van emberi méltósága, amiből és azáltal lett a Hazánk, ami most lett belőle, azt nem engedted el és addig akaratoskodtál, amíg idáig jutottunk mi az Isten adta Nép, hiszen a felelősséget ebben és mindenben, ránk ráhítod, ha nem ismered a sorsod, sem a generációs feladatod, akkor honnan tudnád mi az, amiket szükséges lett volna megtanulnod ott, ahova akárki be sem juthatott, valaki a családodból kellett ahhoz, jól bevált mintaként, ahol megint nem tagadtad meg önmagadat, az látszik, nem azt tanultad meg ami szükséges lett volna ahhoz, hogy a saját sorsodat és kultúrádat, utána meg is emeltethessed és működőképes is legyen, a könnyűt választottad ott is, mint azóta mindíg, na hiszen az is látszik már azóta, ah, az is lehetséges, hogy nem tudtál tanulni tán már akkor sem, viszont helyette, kitűnően adtad elő azt, onnan gyüjtőttél hozzá hangzatosakat, hogy neked mindenben mindíg igazad lehessen, hát úgy tűnik, hogy igazad lett, a mások által összehordott, a valóságot még nem is tükröző megérzések, vagy a nem jó szándékú varázslások, erőltetések, nem hozták meg azt amit akkor, attól vártál, azt a hinnye má, hát nem volt senki aki érdemben hathatott volna rád, 2024. évben vagyunk, nem működik a visszaszámlálás, a számok tengerében úszott el az is, hogy nem engedték be az abban döntő kiváltságosok, a valóságot tükröző tudással rendelkezőket, akik itt maradtak a Hazánkban, mellette kitartanak, azt is felvállalva, hogy tán soha nem juthatnak se szóhoz, sem láttatni nem fogják őket, mert akkor a hamis, álságos, összeollózott, plagizáltak sokaságát, nem lehetne meggátolni és az egészséges körforgás okán, menne a gyehennába a saját ritmusában, aki ide született itt szükséges annak a sikerét megélni, szerintem, aztán mehet tovább, ha azzal ami itt megmaradt még épségben beéri és nem érzi szükségét annak, hogy más országokba is elmenjen azért és azt ami itthon nincs, megtanulni, hogy utána amikor hazajön, legyen mit hozzáadnia, ahhoz ami itt még tán megmaradt, kiállni az Isten adta Nép mellett, a mindenben és mindenkor, mindenkinek a saját idejében van adatott meg, a megbocsátásnak a saját ideje, a tőlük való, alázattal és toleranciával történő megtanulása miatt, ha tisztelet nincsen benned, hát tanuld azt meg, még a saját idődben, önmagadért és a családodért is tán, még időben tedd meg, ha elodázod, úgy csinálsz mintha nem is lenne vele dolgod, magadnak csinálsz jó nagy, esetleg kezelhetetlen gondot, hiszen mindent idejében, azt is szükséges neked is megtanulnod, ah, szerintem, egyszer csak szembe is jöhet veled mindaz, amit elodáztál, s azóta már elbirtokoltál és már letagadnád azt is, viszont már nem lehet, mert minden bizonyítéka ott látható és mindennek, amit sem nem a Hazánkért, se a többieknek a kultúrájáért, s nem az Isten adta Népért tettél, pedig úgy hangoztattad és nyertél is vele, a többnél is nagyobbat, lassan fel is jön a felszínre és mindent, ami elromlott, megrogyott, már téged is érint, s közben felismered, hogy magadnak köszönheted, eljuthatsz odáig, hogy arra is magad ébredsz rá, egy napon, hogy önmagadért is magad vagy a felelős, bizonyára minden szavad megkopott és nem háríthatod át másra, hiszen nem tudja, hogyan kellene azt megoldania, ahhoz van szokva, hogy megmondod neki, mi lehet a tuti, csupán neked lehet igazad, tán még életed során egyszer sem, tetted azt hozzá, hogy szerinted, így hát minden felelősség, ha akarod, ha nem, amit a magad számára átírtak és ahol a tulajdoni lapok hozzáértőkkel bebizonyítva nem lettek, a turpisságok felszabadulnak és a saját idejükben, már a felszínre jönnek,

2024.08.20. neked mi az ünnepben a öröm, ha a közösből a magad módján jól kikölteközöl, vagy az amiről szólna eredetileg, ha nem a jól irányzott minden irigynek szóló, bővelkedés lett volna a cél vele, mindent csupán üzleti szempontból nézni, azt jelenti az örömérzet eltűnik belőle, egészen erős túlzásokig érhet, ami az egyszerűben is nagyszerűen élőket, az emberi tartásukban sértően lehúzó, őket pénzhiányossá téve, már a szintjük alá leminősítő, az emberi tartásukra is ártással lehet, vagy akinek még annál is nagyobb a vágyainak, a mindenáron megvalósítandó álma, mivel a közösből megy, csak nagyobb lehetőségeket hozhat az számukra, az örömérzet egy egészséges működés, ott van minden sejtünkben az arra való késztetés, addig amíg túl nem megy, minden egészséges működésen, eltérve a számára jó úttól, elsőnek lenni, mindenben, vagy csupán egyszemélyesre szabni azt, amit az Isten adta Nép beadott a közösbe, ah, mindenkivel minden pillanatban versenyben lenni, oszt mé, tán azé, mert nincs önismeret, annak a hiányában önbecsülés sem lehet, ah és helyettesíttetni sem lehet, a sorsunk, a generációs feladataink, az önismerettől az önbecsülésünkig, mind az önmagunkért szóló, saját feladatunk, hogy ha ad sorsunk nehezet, hát mi magunk éljük azt meg, emberileg tartásos alapot adjunk általa, a következőknek, figyelmeztetve időben őket, hogy az a szint amit mi elértünk, az számukra csupán az alap lehet, arra viszont építkezhetnek a maguk módján, a saját önismeretük, munkájuk, hivatásuk, alkotásuk szerint, ez itt a Hazánk, ide szült az Anyánk, itt figyelt szeretettel ránk az Apánk, a mezítlábas talpunk is itt érintette először a talajt, a lépéseinket jobb és bal lábunkkal tettük meg, elérve azt, ahol bejelentés nélkül ért bennünket az ami van, nem adjuk fel, élünk ebben is, amikor lehet aprócska sikereket is érhetünk el, önmagukat fejlesztve, van, hogy egészen az önbecsülésükig érve, Édes Hazánk Csoda Szép, Kérlek ne menj még, hiszen a széppel a jóval, amit egész életünkben, a szeretett Hazánkba teremtettünk, nekünk még meg sem jöttél,

2024.08.19. győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék se veled, sem ellened, melletted sem, hiszen a feltaláltamat oktatom és a feltaláltamnak a szerintem összefüggésének a jelnyelve által, olvasom le az engem személyesen, vagy a telefonos szolgáltatásomhoz bejelentkezők tenyereit, úgy, hogy a generációs jelektől kezdve, az általa az értők felé jelzett rajzolataival, a megszületéséig tartó, várakozási idejében, magzatként átélt fájdalom és örömérzetét is látom, szerintem, azoknak a már velem szemben ülőknek a tenyereiben, az általa mint a lelkiismerete térképét, megrajzolt képleteit olvasom le, aminek a módját, egy nap alatt rajzoltam meg és már az előző formáját, már a 2000. év előtt is oktattam, az arra már érett, értően érdeklődő embereknek, szerintem, ha racionálisan már megvan mindened, a lelkes – szíves motiváló energiádra nagyon figyelj, mert végleg elveszítheted, ha nincs alapja annak, hogy akkora fényűzést lépjél meg, hogy már a világban élő, világraszólóan irigységet generálj és célozzad meg, mindazokat, akik azt elérni nem tudták és nem voltak eléggé vakmerőek ahhoz, hogy meg is csinálják, ugyan elgondolkodtál-e azon, hogy mennyi ahhoz az örömködő energia, vagy sokkal több a fájdalom amit az generálhat az, a megalázottságban élők tömege, hogy éli azt át, az alacsonyan tartott gyermektartások, családipótlékok, a kisvállalkozók emberi módon megtartó termelése, a fizetésből élők, amiből a családjukat, vagy még a szüleiket, tán nagyszüleiket is eltartókat akarsz kikényszeríteni, az egész életüket munkában tartó az általad megtervezetteid és azt nem életszerűen, végig is viteted, anélkül, hogy valaha is kipróbáltad volna egyiket is, hogy lehetséges-e az, egy állítólag gazdag országban, a döntések által bekövetkezett, se eleje se vége annak és lett ennyi sanyargó élet, miért vagy biztos benne, hogy akik adják a tippeket, érted teszik azt, mert nem értünk teszik az Isten adta Népért, azt óvatosan jelezném, ha értőként érdekelne az, hogy mit találtam meg és fel a tömegnek számítóan sok ember tenyereiben összefüggésében, szerintem, az életüket végigdolgozni tervezetted lászik mára hétköznapokban, a nyugdíjasokat, akik a már évek óta és most is túlhajszoltak, szinte úgy, mint a dolgozó, alkotó, hivatásuk gyakoroló fiatalok és már nem fiatalok, sokan a méltóképpen, meg nem fizetett, emberek tömegének a szülei, nagyszülei, tiszteltjei, szerettei, azt a, hinnye má, szerintem, az vissza is köszönhet, bármikor, hiszen ha mások állítják össze számodra, akkor honnan tudnád, hogy mi a valóságos élet, az Isten adta Nép számára, akiket úgy veszel, mintha nem is léteznének, pedig rájuk raktad az általad ki nem próbált, túlzó terheket, ha nem tartod tiszteletben, méltóképpen az elért szintjeiken nem tartod meg, az embereket, akik nem nyafognak, méltósággal viselik a túlzott terheket is, nem érted teszik, önmagukért igyekeznek, a sorsukat teljesíteni szeretnék, tán még a generációs feladataikat sem szeretnék, teljesítés nélkül hagyni a következőkre, mint tehert, sem értük, nem tervezik, akik a látszatot kitűnően megalkotják, ah, sem azért, hogy neked megfeleljenek, ezek csupán szerintem vannak megfogalmazva, aki nem jutottam el odáig, hogy oktathatnám a saját Hazánkban azt amit feltaláltam, hát kivárom, hiszen ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, módon élem meg az éveket, éppen a 73. évemet igyekszem, az emberi méltóságomnak a megtartásával, túlélni, hátha a jövő év meghozza számomra a csoportos oktatás lehetőségét, az online világ számára is, visszajön mint, azok az évek ahol naponta megélhettem, hogy az napi sikerélményeim mellé, társult a racionálisban ez, hogy volt pénzbeni hozadéka is, tervezhető volt akkor az egyszerűben is nagyszerűen az életem, a hozadéka számomra a szolgáltatásomnak, a saját eltartásomhoz megfelelő összeget jelentő tiszteletdíjaim, azt a saját pénzemként is tükrözték, volt az emberi méltóságom megtartásához elég sikerélményem, az online világából és a saját Hazánkból, tisztelettel élj, hogy tiszelhető legyél,

2024.08.18. amikor már annyira túlmentél, hogy a számodra a jóban és szépben, lehetőséget nyújtó, motiváló energiádat elveszítetted, az egészséges egyensúlyodban lévő kontrollod előre jelezte azt, hogy ha csak magadra gondolva élsz, azon túl már, csak magadra számíthatsz, tehát szerintem, magadra maradhatsz, tán azt is tudod, hogy hiába várnád el, hogy behódoljanak, az amiért tennék már sokszorosan és ugyanoda, meg ugyanúgy eljátszottad, hát számolniuk kell azzal is, hogy számukra sem hiteles az amit éppen megfogalmazol a hataloméhségnek a csökkentésére, hiába ah, a valóságtól beláthatatlanúl messze az már, az is lehet, hogy meg nem történtté szeretnéd tenni azoknak az átfogalmazásaival, mindazokat már, ah, mivel a szavak sem belőled valók, akik meg akkor melletted álltak, mind megbánta már, s közben arra is ráébredtél, hogy amikor mindenáron gazdagodni akartál, s minden eszközt és a rajongók közül, az ahhoz partnerek is elhasználódtak már, az ismétléshez nincs kedved, hiszen már amit akarsz az mind a tied lehet, akkor meg minek, egyre erősebb benned az érzés, hogy a lelkes – szíves oldalad, már elégedetlenkedik veled, kénytelen vagy tudomásul venni, hogy le és berogyott minden, ahhoz képest is, ahonnan elindultál, nem akarod a valóságot látni sem, hogy már akkor, az akaratos erődnek a kifejtése előtt, megvolt önmagadhoz képest mindened, amikor a nagy beláthatatlan, számodra is felfoghatatlan vágyaidat megvalósítani akartak, nagyobbat és többet akartál mutatni magadról, hogy bebizonyítsad, akkora irigységet válthatsz ki mindazokból, akik ahhoz partnereknek bizonyultak, hogy egyre nagyobb erő szabadult fel benned, hogy valamiben bebizonyítsad, mindazoknak, akik okozták ezt benned, ah, nemcsak, hogy nem törtél meg akkor amikor annyira rosszul bántak veled, felnőtté válva, tán naponta fogadtad azt meg, hogy bebizonyítod, mekkora a hatalomvágy benned, hogy a legnagyobb legyél valamiben, hát azt sem gondolták volna, hogy ez sikerülhet neked, hát nem gátolta meg azt még időben senki sem, azt a, hagyták hogy, addig kutakodj, hogy megtaláltad, azt az eszközt, ami által ellnőrzés nélkül, a legmagasabb szinten képezhetted ki magadat, hogy csodájára járjanak a hasonlóan jártak, növelve azt a kört amit elképzeltél megadnak, bebizonyítva általuk is azt, hogy abban, amit elképzelni sem tudtak sokáig, hogy megtörténhet azon a magas szinten és velük is, hogy nem hittek a szemüknek és a fülüknek, s szinte már el is érted, hogy bebizonyítsad, ami tőlük nagyon távol van, az nagyon erős hatás ott, ahol a hasonlók próbálkoznak, már látják és nagyon – nagyon sokan, hogy abban az egyben, ami sokaknak hihetetlen volt és sajnos sokáig, már ott is megdolgoztat és nagyon sokakat, gondolkodóba ejt, hogyan korrigálják, azt az időt, amikor nem észlelték még annyira erősen, hogy az már amit csak megérint rongálhat, s minden hat mindenre, hát a legmagasabb szintekről is látszik, hogy fölfele is hat, ahhoz amikor meg elindul a győzelemsorozatban, ott már nagyon lehúzóan hat, hát el kellene ismerni, hogy ennyire hosszú időn keresztűl észrevétlen maradt, láthatóan a világon a legnagyobb, tán megközelítőleg sincs más abban,

2024.08.17. tudod-e, hogy honnan jöttél, kinek a generációs feladatát viszed tovább, a saját sorsodat tudod-e teljesíteni, ha a változások szinte napi szinten vannak ott, ahol a biztonságot már a kontrollod szerint elérted, amit azóta már csupán véled, hiszen ha nem ismered a saját szintedet, akkor honnan tudnád, hogy ne utánozd a többieket, hanem inkább a saját sorsodban vigyed a nehezeket, bármennyire is csalogató az amit másoknak lehet, neked meg a közelében sem kellene lenned, nem, hogy bele, tán még az árnyéka se vetüljön rád, amíg azt hiszed, hogy mások szerint tudsz úgy élni, hogy elérjed a saját következő szintedet is, s jó lenne ha tudnál róla, ha már elérted ott, az arra megfelelő sejted időben jelez, mint a belső kontrolloddal megerősített lesz az, ami után azért már, meg is kapod a tiszteletet, hiszen arra vágytál egész életedben, hogy elismerjenek, mert azt hitted, hogy azáltal majd jól érzed magad a bőrödben, aztán amikor már azt éled, jössz rá, hogy magadat kell megbecsülnöd, elsősorban, tisztelni és szeretni önmagad, az egy érzés benned, rólad szól és érted történik, mert ha mások után mégy, nem erősödhetsz fel oda, ahova szükséges lenne eljutnod, az előbb felsoroltakat megismerve és már a magadénak tudva élsz, hiszen amikor újra megérint az, a hasonló történésekben, már jelez a lelkiismereted, mint a lelkes – szíves éned, hogy hol vannak, az általad kezelhető határaid, az emberséges érzéseinkkel és amikor arra már elég érettek vagyunk emberileg, azt is megéljük, hogy adni születtünk, a tehetségünket is hozzuk, ha a saját időnkben észleljük és nem, a könnyű, a hamar, a gyorsan, megoldásoknak tűnőket választjuk, akkor a saját időnkben el is jutunk oda, ahol működik az önbecsülésünk, ahhoz szükséges a hétköznapi életünknek az egyszerűségében a megfelelő ideig élni, hogy azután tudjuk majd, amikor eljön annak az ideje számunkra, a jó életminőségünket is toleranciával és ha szükséges a megfelelő alázattal élni, azt felismernjük közben és annak megfelelően akkor éppen azt élni, ahol a tudásunknak a szintje van, hiszen hiába minden, ha megugornánk, vagy magunkat sürgetni hagynánk, nem tudnánk nemet mondani, amikor annak is eljön számunkra az ideje, a tapasztalatom szerint a legtöbbször, a megbántástól maradnánk távol, mint amikor, az látszik is, hogy a számunkra ismeretlennek a hatására jobban figyelünk, s eltérhetünk az egészséges egyensúlyunktól, az azt befolyásolók által, magabiztosnak láttatott, történések hatásai által, mivel még nem tudjuk felvállalni a nemleges véleményünket, eltérhetünk a saját elért szintünktől, ahol már nem biztos, hogy akkor éppen, megtartó ereje van, az egészséges egyensúlyunknak, mert az nem a saját, lelkiismeretünk kontrollja, igen tudom, hogy az amit leírok nehéz lehet akkor, ha nem a saját szintjét éli valaki, ha már a saját szintjét éli, meg is fogalmazza, ugyanezeket a mondatokat a racionális oldalának a szavaival, aki ott van, ugyanazon a szinten, csupán a másik oldalon, viszont már arra beérett emberileg, s vannak ők, akik általában tiltakoznak, ha kimondom, hogy mind a két oldalukon otthon vannak, azt amit szükséges volt, az előző generációik megoldották és nem hagytak rájuk teherként megoldatlan helyzeteket, mindazokat, nehezen fogadják el, amit hallanak a tenyereik leolvasása közben, hiszen a tapasztalataik eddig, szinte csupán negatív hatást mutattak számukra, meg nem szokták ugyan, a jó minőségű életükért napi sziten tesznek, tudják, hogy sokan abban nem megengedőek, hogy a megelégedettségig elérjenek, a többiek szerint nem lenne helyes az, akkor is, ah, ha ahhoz sem szükséges, hogy értsenek, csupán megszokták, hogy csak ők véleményezhetnek, jobb ha nem derül ki az sem, hogy amit a megmondók felvállaltak, ahhoz egyáltalán nem értenek, viszont csak ők mondhatják meg, hogy ki fontos, ki meg nem, azon igyekeznek, hogy a szakmailag és emberileg is éretteknek, az eddig is bizonyítottan jó és kitűnő teljesítményeik, az arra érdeklődést mutatók számára, láthatóak ne legyenek, az a helyes, ha a saját szintjük alatt élnek, hiszen akkor nem találhatnak rá egymásra, a hozott tehetségük által, hasonló szinteken élők, a mind a két oldalukon, már otthon lévő emberek sokasága, mert az eddig is alklamas megoldás volt arra, hogy úgy, nehezen találják meg az egyszerű életüknek, a számukra már a hétköznapjaikban otthon lévő, megélhető szinten lévő, alkalmas arra, hogy megéljék azt, hogy összefüggésében látják már, az adott pillanatukban, az addig is ott jelenlévőknek is az emberileg is nagyszerűségeit, tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél,

2024.08.16. az elmondások szerint, Anyám, azért ment a nagy lavór ruhával a Dunára mosni, hogy az ágynemű tiszta legyen, úgy 1 kilómétert gyalogolt, a vizes ruhával teli nagyon nehéz lavorral, az oldalához szorítva, ahol orvosi javallatra, már mint magzat a megszületésemnek a lehetőségére várva, most az összefüggésében látásom szerint, átéltem mindent, ott voltam a pocakban, amikor megszülettem, ennek a nehéz tárgynak nyoma ott volt a felső inyemen, harmincéves voltam, amikor kipottyant a baloldali szemfogam, a másikat amikor mozgott kihuzattam, azóta, időnként fogzok, a röntgen leleten ott vannak a maradandó fogaim, most már egymás mellett, különböző vélemények voltak, volt aki azt mondta hetvenen túl már bele is halhatok a fogzásba, mivel, más megoldásom nincsen, van az Isten, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, hát, addig is szeretném átadni, a rajzos feltaláltammal járó összefüggésében látás tudásomnak, a tömegnek számítóan sok ember által hitelesítetten, s csupán általam oktatható módját, én is olvasom és hallom, hogy használják a kifejezéseimet, próbálkoznak a magukénak tudatni, láttatni, hallatni, nem kérdezték meg tőlem, most is csupán leírom ide, hogy a válaszom az, nem engedtem és nem engedem meg most sem, úgy túnik, hogy a nagyon sikeres, a racionálisnak látszó oktatásban, a feltaláltamból itt – ott, magukat igazolni igyekvő részleteket látom és hallom, nem kérdezték meg, hogy eladom-e, viszont használják, ugyan ki óvná meg helyettem, azt amit feltálaltam, ha találkozom vele az internet világában, nyilván teszek azért, hogy ne hordják teljesen szét, aggódnom nem szükséges, mert alacsonyabb szinteken nem lehetséges az, hogy érdemben át is menjen, s életszerűen, az annak megfelelő szinten, utána használhatóan, megtanulható legyen, szerintem, vagyunk néhányan, hogy kevesen-e, vagy sokan azt nem tudom, hogy kénytelen, kelletlen, tudomásul kell vennünk, hogy védenünk szükséges a nevünkön lévő védjegyet, azt mondta valaki, hogy ha szükségük van rá, használhatják, a nevemen lévő védjegyet, hiszen abban az ügyben ők mindenek fölébe kerekedhettek, mert azon ügyben kiváltságosok lettek, ugyan hányan és hány országban lehetnek a julamami védjegy használói és mire használhatják, kitől vehették meg a véjegyet, amit én neveztem el és csupán magamnak szántam, nem adtam el senkinek, sem a használatát nem engedtem meg, pont az ellopott igazolványaim, oktatási engedély, végzettséget igazoló okmány és a számlatömb, na meg a bélyegző, a pénz is amit a vár tövében lévő Életfa központban, azon a napon kerestem az oktatásommal, most éppen hasonló elnevezése van annak ami most van, nagyon nem jó az érzés, amikor ezek felszínre jönnek, miközben ebben az évben, mindenkinek, nekem is takarít a lelkiismeretem, viszont még nem látom az öszefüggést, akkor, mindent megpróbáltam, azok után, az arra megfelelő, hivatalos helyen feltett aggódó kérdésemre, azt mondták, hogy nem lehet másolni az igazolványaimat, a következménye viszont, hogy valamiért, sehol nem vállalták fel azt, hogy oda oktatni, előadni mehetnék, azóta teljesen megszünt az érdeklődés, ah az meg, mivel magyarázható, hiszen a legsikeresebb időszakomat éltem, már több évenkeresztűl akkor is, ah, s azzal, hogy az igazolványaimat ellopták fejér megyében, meg is szünt minden érdeklődés, a saját Hazánkban, az előadásom és az oktatásom iránt, nincs mire várnom, hát ahol lehetséges leírom mindazt, ami történt velem és ami miatt, már elmúlt több mint tíz év és azáltal, kiesett a nagy része a pénzbeni bevételemnek, közben nettóból kiszámoltan és nem a jól kereső éveimet beleszámolták bele, na meg 3 év és több hónapig nem volt munkám, hát nem lett 40 évem, amit elvártak akkor, az éppen aktuális volt befizettem, az elvárásoknak megfelelően teljesítettem, minden lehúzta, hát így lettem a negatívok hatása alatt nyugdíjas, amikor meg hirtelen átcsaptak, a döntők abba ami azóta van, hát lehetetlen volt eddig, összehoznom egy csoportos oktatást, így nem tudtam tartalékot képezni, már nincs hozzá jól működő online lehetőségem sem, azt, hogy mennyi videóm és írásom volt fent a facebookon, ki nézte volna, csak magára gondolt, gondolom azok látogatottsága által is gazdagodva, minden azt mutatja, hogy működik, viszont a nevemet beírva nekem nem ad lehetőséget, gondolom azért, mert ingyenes maradtam, csak pörög körbe, nem adtam és nem adom fel, nem csupán azért érhettem el odáig, hogy feltaláljam, egy napon megrajzoljam és hitelesen, egy – egy bejelentkezőt, már azóta is, oktattam, nem tudok üzletasszonyként bemutatkozni sem, hiszen nálam minden másképp és fordítva működött és mindig, azért találhattam fel, az elvárásaiknak nem feleltem meg, nem álltam be a felajánlott, vagy lehetőségként felkínált sorokba, sem nem fogadtam el semmit, amihez még nem volt meg a tudásom, se magasabb szintre nem vágytam, maradtam az egyszerűség nagyszerűségében, hiszen azt jól ismerem, úgy élem az életemet, már ötvenhez közel voltam amikor, a kitűnő, megajánlott diplomát átvettem egy akkor jó minőséget közvetitő Nemzetközi és Magyarországi Akadémián, ahol sok minden megmagyarázódott, amit addig láttam, ahogy azt meg is fogalmaztam, az Akadémián hallottak és látottak által, azonosítani tudtam, azt adták az oktatók, a nagyon magas szintű tudásukkal a tudtomra, ott voltak az előadásaik közbeni megfogalmazásaikban, amiért oda mentem, mindenre megkaptam a választ, hogy mit miért úgy csináltam addig a tehetségem által, beigazolódott, hogy amikor megtiszteltek és felém nyújtották az emberek, a nyitott tenyereiket, amit a tenyereik leolvasása által ott a sorsuknak, mint képletet megláttam, az amit akkor gondoltam, hiszen, addigra már, 15.000 ember tisztelt meg és ült velem szemben, az engem megtisztelőknek a száma, azután megsokszorozódott, azért amit akkor tudtam leolvasni a tenyereikből, mivel csupán botcsinálta üzletasszony vagyok, Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. a 73. évemben, a saját Hazánkban, mint az Isten adta Nép egyik, feltalálóként most is várakozóként korosodója, várom a nekem járó lehetőségemet az internet világából, most nincs dolgom az általuk kitalált, nemlétező sorral, szerintem, szabadnak, más sorsot hozva, egyenként és valamiben tehetségesnek születtünk mindannyian, ez itt a Hazánk nekünk, belőlünk lett az Isten adta Népből, mint az ahhoz a saját időnkben egyenként felnövő hazaszeretők vagyunk itt sokan, s szerintem, itt van az ország, ahol azt mutatják, hogy gazdag, művelt, jó minőségű életet biztosítanak, ah, s van itt feltaláló, aki megkapta azt amit a többiek nem kaphattak meg a saját Hazánkban, aki közben is itt élt és most is itt abból nagyon jól élő, hát a számok rendben vannak, nem mondhatja senki, hogy nem törődnek a feltalálókkal, sőt megfelelő szintű egészségügyi ellátásokat, tán, az egsészséges körforgásunk miatt még megelőzést is nyújtanak, vagy tán, a vágyakat teljesítő lehetőségeiket, nem tudom, nem is szeretném tudni, hogy miből csináltak, kifelé látszatosat, ami megfelelő minden elvárásnak, nincs vele dolgom, sem azt sem akarom tudni, mit és miért, se egyebet nem akarok tudni arról, nem tartozik rám, az viszont már rám tartozik, hogy amiért egész életemben dolgoztam, s utána, a tehetségemből lett hivatásom által, már megelőzésként szolgáltattam, nem lehetett csak a pénzért dolgozni, aki nem volt benne a segítő hivatásban, nem tudhatja azt, abban voltam otthon a tudásommal, s minden szépet és jót a tudásom mellé beleadtam, ne töröljék el, maradjon meg az emberi méltóságom azáltal, hogy ha már 73 évesen egyéni vállalkozó vagyok, el tudjam, az abból keresett pénzzel tartani magamat, nem úgy működik, mintha értünk is szólna, a saját szülőhelyünk, a Hazánk, a pénzbeni bevételemhez, az egyéni vállalkozásomhoz, a számomra jól működő, lehetőségeket hiányolom, gondolom nem vagyok azzal egyedül, mintha az eddigi életem nem is lett volna, hiszen önmagamért a szeretteimért, egyben a Hazánkért is teljesítettem, azt akkor még nem tudtam, hogy a tehetségemmel azt is hoztam, hogy párhuzamosan a generációs feladataimmal is foglalkoztam, tettem a dolgomat, az volt az életem, nem éreztem azt, hogy ne lenne lehetőségem egyáltalán, ha egyiket nem engedték, hát mentem és kerestem magamnak másik utat, ahol megélhettem azt, amit a tehetségemmel hoztam, nem csupán az igen és a nem volt a palettán, volt, hogy nem futotta festékre, vagy vászonra, hiszen akik úgy döntöttek, hogy csak maguknak tartják meg azt amit, nem gondoltak arra, hogy ott egy ötfős család van, s lesznek akik már gyermekkukban át kell éljék azt, ami nem természetes, hát akkor talán most el kellene gondolkodni azon, hogy amikor egy család a szintje alá kerül azért, hogy akik azt kitalálták azáltal kerüljenek, a számukra soha nem is létező helyzetekbe és szintekre, hinnye má, azt a, hát nem gondolkodik el azon az érintett, vagy legalább beszélne róla, hogy az amihez nem értenek, ne vállalják fel, mert, ha kontrollálni azt nem tudják, az átmehet már ártásba, megnyilvánulhat az a saját idejükben, azért mert a nem is tudtak róla, ártottak vele, számukra is megélhető lesz, szerintem, ha nem korringálják azt még időben, önismeret, sors, generációs feladatok, önbecsülés a munka becsülete és egyebek, szerintem, egy családon belük is másképpen van, a legmagasabb szintet elértek felelőssége az, hogy ne zilálódjon szét minden, amit az Isten adta Nép, mint a Hazánk, eddig a saját kontrollunk szerint igazolva, jó minőségben elértünk, a hivatalos nevemet igazolóként sokszor volt szükséges nekem, a facebookon bemutatkozni és elvárták volna, hogy az okmányaimmal igazoljam magam, aztán beérték a Julamami védjegy adta igazolásommal, így lett, hogy ne kelljen igazolnom annyiszor magamat, ami a hivatalos, Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. 73 éves feltalálónak, mint az emberismeretnek egy rajzos formáját oktathatóra rajzolónak, magyarázzák el érthetően, mit és miért nem a tudásuknak megfelelően teremtenek oda, ami mindenben azt mutatják közös, az lehet, hogy csupán maguknak gyárttatták le, csupán nekik működik és teremthet, mi lesz velünk, akik gondolkodva élünk, ha azt éreztetik velünk, szerintem, értőként, az jön le, hogy nem vállalják a felelősséget, azért sem, azt a, hát nem biztos a talaj a talpunk alatt ott sem, ahol egy mondjuk objektum van, amit egykor nagyon komolyan vettek, az akkori abban érintettek, nem kereshetjük a lehetőségünket, itt Pakson sem, ahova születtünk, kinek a felelőssége lenne az, ha ők nem vállalják a felelősséget értünk se, ah, tán, sem az eddig, hitelesen jól működő objektumért, akik ide születtünk, itt nevelődtünk, itt maradtunk és ide teljesítettünk a munkánkkal, a jót és a szépet, az elérhető emberi szintünkön, bele teremtettük, ki a munkájával, ki az alkotásával, a feltaláltunkkal, a tudásunkkal, nem követelőzünk, csupán a jogainkat, az igazságunkat keressük, itt a szülőzhelyünkön Pakson, a saját Hazánkban, ott ahol most is élünk, hát nincs köztük egy sem, aki eljutott oda gondolkodóként, hogy ez hova vezethet, van-e kontroll ott, véleményezhetik-e kívülről, vagy már senki sem védhető meg, ha várakoztatva voltunk több mint tíz évig és most már, a nesze semmivel kell majd azonosulnunk, bocsánatot kérek a teremtő Istentől, ha téves szavakat írtam volna le ide, vagy bárhova, nem tudok úgy gondolkodóként, értelmes, tartalmas, életet élni, hogy csak magamra gondolnék, hiszen egy Haza ez csak egy, ide teremtettünk és itt szertnénk dolgozni, kitartunk a Hazánk mellett, na meg, ekkora nyugdíjjal hol és miért fogadnának bennünket egy másik országban szívesen, miért ők oldanák meg a helyzetünket, nem számíthatunk csak magunkra, az Isten adta Nép általi Hazánkra, a feltaláltunk által, a saját szintünkön teremtünk amíg élünk, nincs több Hazánk nekünk, ha nem tudok mást tenni, hát írok, most már van mire és mivel festenem, mégis inkább lírom ide, ha figyeltek rám gondolkodók, hát a szolgáltatók figyelmetlensége miatt, tán a kontroll nélküli robotok sem tüntethetik el ezt, nem tartozom se ide, sem oda, tartozom a hozzám Paksra, személyesen bejelentkezőhöz, vagy a telefonos szolgáltatásomra bejelentkezőhöz és akkor éppen oda, nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok, gondolkodva élem az életem, hiszen a sorsomat megcsináltam, ugyan van rajta igazítani való, hol időnként, hol meg gyakrabban, ahogy éppen a döntőknél esik vagy puffan, sikeres napot kívánok emberek, a tudás nem fölösleges, az oktatása annak, ami adhat oda ahol másféle a tudás és az kölcsönös is lehet, hát a gondolkodó agy kitárja a lehetőségeket, hiszen egy minden, minden egyféle nem lehet, összefügg minden mindennel, kicsiben és nagyban ugyanazokat éljük meg, tán van rá remény, a feltaláltam szerint, pedig hiába reménykednek egyesek, hogy akkora a kiváltságuk, hogy eltörölhetnek minden működőképeset, hiszen szerintem, az rájuk is ugyanúgy hat,

2024.08.15. szerintem, az egyenes az egyenes, szoktam utalni arra, az oktatásom közben, eltérni tőle annyit jelent, ha nem a saját szinteden éled azt meg, felismerhetetlen az számodra és gondokat hozhat az neked, mert nem a saját szinteden vagy, ami a saját szinteden történik, azt már érzékeled némileg, vagy teljesen és azért lehetsz ott, mert arra már emberileg elég érett vagy, ahhoz fölemberesedtél a sorsodhoz és a saját időd közben, amíg odáig felfejlődtél, ha rést hagysz az oda felfejlődésed közben, nem tudod azt. beazonosítani, mert nem a magadhoz mérhető haladási ritmusod, szerintem, az nem lehet életszerű számodra, hát ne másokhoz mért az elért eredményeidet, csupán önmagadhoz és a generációsan elértek szintjéhez, aki abban érte el az is lehet, hogy naponta, másoknak és másokhoz mért, jelentéktelenűl kicsi sikerét, a sok kicsi sokra megy, szavaknak a hatásait energiában már felismeri, a megcsináltamnak az érzésére utalok, más meg lehet, hogy az egyenestől eltéréseknek, a ráirányított csábító hatásait élte meg és sűrűn, s azzal ő maga, azonosulni ugyan nem tudott, viszont annak a hatása alatt emberesedett, akár sokszorosan ismétlésekbe bocsátkozott, hiszen nem volt számára más csak az a hatás, vagy azért nem tudta kihagyni, mert reménykedett, hogy közben azért szintet is tud váltani, s nem tudta kihagyni, egy általa elérhető magasabb szintnek az ajánlatát, mert úgy érezte, vagy úgy élte meg, hogy túl lassú számára, hogy tán, nem érte és nem is neki dolgozik az idő, nem ismerve a saját sorsát, sem a rámaradt, s a csupán ő általa megoldható generációs feladatait se ismerte fel, hát belekapott, egy neki szóló, rá magára kitalált, felgyorsítottba ami visszautasíthatatlanként, lett felkínálva számára, akkor még jó, ha nem merült el benne, mert az eleinte még, nem jelzésként volt ott, tán számára még észtrevétlen hatás volt, akár az egyenes hatással, párhuzamosan is történhetett, amikor már a kifinomultan közelítik meg, s a ki és áthallásra is szüksége lehetett volna, viszont ha belecsapott, megugrotta, annak az elvárási szintje és a saját életrimusának a működéséhez, már túlzó gyorsasága, már vitte is lefele, megsokszorozva a lefele energiáinak, felbátorítóan erős energiáinak a hatását, úgy hát, az egyeneshez szükséges időhöz képest, felgyorsítottban meg is rekedhetett, ami számára a saját életritmusához képest felgyorsultnak bizonyult, az neki, mint az abban tapasztalatlannak, nincs még tapasztalatként sem, nem, hogy kifinomultan meg, mint beazonosítható érzés, a belső kontrolljának az érte jelző, egyre jobban ható, számára felerősödően figyelmeztető hatása, még észrevétlen a számára, mert a valóságban az, csupán az egyenestől eltérítő, a teljes bizalmát megformálni igyekvő, csak a gyorsasághoz igazodó hatást, közvetíti számára, ha el is hiszi, hogy másokhoz képest, gyorsabban is haladhat, sokféle hiányossága lesz, szerintem, azokból amit szeretett volna elérni, nem lesz kontrollható számára, az, hogy hol tart éppen, a magához mérten túl gyorsban történt teljesítésében, ha egy kis időre a számára gyorsítottban is elértjeire ráfigyelhet, majd, észlelni fogja, hogy a többi energiáihoz képest erősen csábító volt annak a ráhatása,

2024.08.14. azzal kezdtem, hogy a facebookon megosztottam a mentősök írását, azután láttam hozzá az íráshoz, jött a szöveg, hogy ellophatják az adataimat írta a gépem, billegtetni igyekeztek és az internetkapcsolatomra hivatkoztak, az is írták, hogy letiltották az internetkapcsolatomat, meg mindenféle szövegek jöttek, voltam már nem egyszer, számomra, az irigység által generált, nehéz élethelyzetekben, nem adtam fel, megkerestem a megoldásokat, a magam egyszerű módján, 2010. év előtt amerikában voltam úgy, hogy ki sem tettem a lábaimat, nekem éjszakánként, tanultam meg az internet használatát, az online világban való közlekedést és a gépemet használni, hol így, hol meg úgy sikerült megoldanom, úgy, hogy az internet és az informatika szavait nem ismertem, hát annyira sikerült, hogy a magam módján oldom, az egyszerúség nagyszerűsége, ott van mindenkiben azt az emberségesek tudják, nem különb senki sem a másiknál, csupán a maga módján, úgy jó, ahogy van, ha a saját hozott tehetségét már éli, s azáltal ismeri a saját sorsát és tudja, hogy nem oldhatja meg senki más az ő sorsát, sőt azt sem, ami az ő generációs feladata, hát ha éppen azon a szintjén van, ahol arra most képes, aztán mivel óhatatlanul fejlődünk mindannyian, önmagunkhoz képest és nem másokhoz képest, eljuthatunk oda, hogy az örömérzetet adja az a pillanat, amikor rájövünk, hogy valamit úgy oldottunk meg, hogy annak a sikerélménynek az energiája, ott van már bennünk, szerintem, az arra alkalmas sejtünkben, amikor önmagamhoz képest elértem oda, hogy a magam módján megcsináltam állapotát sokszor átéltem, hát azt a megcsináltam érzésnek neveztem el, elmondani, leírni, az kevés ahhoz, hogy annak az érzésnek a megértéséig eljusson valaki, a találmányomhoz tartozó oktatási forma lett az, ahogy mondom éppen akkor, én alkalmazkodom, a személyiségéhez igazítom és átmegy, tehát ott van az érzés, ami szerinte is megfogalmazódik, nem pont úgy, ahogy magam szerint fogalmazom meg, viszont a maga módján el tudja tárolni, a gondolkodó agya azt a saját módján a helyére tudja azt tenni, s amikor szükséges azt fel is tudja lapozni, tahát figyelmezteti arra, hogy azt már átélte, nem ismeretlen az számára, vagy szüksége van még az ismétlésre, viszont az is lehet, hogy figyelmezteti a megelőzésre, Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.08.13. szerintem, ne add fel, a családod számára ne tűnj el, a Hazádat végleg ne hagyd el, szerintem, a túlon túl, az óperenciás lehetőségeket megálmodottakon is túl, a túlzásoknak a csapdájába esett, ahol határa nincs már semminek, nem a sorsa ismerete alapján dönt, csupán az egyre parancsolóbb megfogalmazású akarata szerint, hiszen addig erősködtek akik neki hittek, amíg ez ami van szabadon futóvá és önjáróvá lett, nem szenvedni születtünk, viszont bekerült és addig nevesíttettek mind, a legmenőbbé váltak, hogy abban legyen az ereje, ami átláthatatlan, hol innen, hol meg onnan merítve, nem a saját elmélete, viszont hat a kultúra amit

nem vállal fel,

a még neki jelző sejtjeihez igazodik és megtagadni nem tudja, minden azt közvetíti ki a szavak és mások tudása szerint van az összerakva, ha a megfogalmazásnál nem hangzik el, hogy eltulajdonította a webtenyer sok oldalas írásomat, nem derül ki, hogy kinek, kiknek a tudását használja azzal, akkor éppen, mit erősít azáltal, amit nem is ért, viszont átfordítani igyekszik a saját kultúrájára, amikor észleli, hogy azon a szinten az nem érthető, nem helyesbíti, sem azt nem mondja el,

hogy az nem az ő alkotása, írása, s egyre többen kerülnek bele ezekbe az azon a szinten nem látható csapdákba, azután már hizelkedni akarnak oda és amit hallottak leutánozzák, s már bele is viszik a saját kultúrájukat, s mivel nem veszik észre, hiszen nem vállalják fel az övéiket és nem a sajátjaik között élnek, ameddig lehet fokozzák, még és még és még, hogy megmutathassák, nekik is van ám bőven akaratuk, a divatossá tett szavakkal visszaélnek, a rajongóik már úgyis csupán hozzájuk kötődhetnek, ugyan minek gondolkodnának, ha ezen a már fájdalmat okozó szinten nincs már működőképes megmondó, mert beállt a nemlétező, számára jónak látszó,

a megszokott szintet és a pénzes létet remélők közé, minek fejlődne emberileg, ha az a nehezítettben van, különbnek tartja magát annál, hogy emberesedjen a nehezekben, amit a sors nem szokott elfelejteni, ismétléseket ad majd oda, mivel egyre divatosabbá válik a csak győzni akarás, feltételezik, hogy az elérteknek a megtartása nem legalább akkora nehezítmény, ami odatevődik majd a saját idejükben feladatként, abban reménykednek, hogy ha csupán bologatnak oda, ahol azt elvárják tőlük, az megerősíti azt amit számukra elterveztek, megmutathatják az utat, még mielőtt ráébrednének, hogy nem róluk szól az sem,

aztán jön a kijózanodás mindazoknak, akik elhitték, hogy számukra is lesz ott az akaratuknak megfelelő kiemelkedési lehetőség, akkor is ha csak kicsi halom, de azt a magukénak tudhatják, ami legalább távoltartja azokat, akiknek azon jár az eszük, mit vehetnének még el, úgy, hogy csak átfogalmazzák az addig jól működőket, s máris megvették a következőket, akik beállnak a nemlétező sorokba, ah, az nem valószínűk hogy ott elvárható lenne, hogy a tisztelet néha, eszükbe jusson, amikor ott is éppen jelen van és ott meg is maradhatna a tiszteletnek az energiája, hiszen elértek emberileg oda, arra a szintre, ami a legnagyobb kegy az emberségeseknek, hogy már megerősödtek abban, a saját tehetségükkel hozott tudásukat fejlesztve élhetnek,

ah aztán a jól kitalált megmondókból közben igyekeznek felerősödni, a túlzásaikkal és a magukhoz képest túl sok minden elbirtoklásával és a megszámlálhatatlanul sok pénzzel, ah, már nem állnak a tudás mellé, hátha még megbillentené az eddig elérteket, szerintem viszont, pont a tudás az ami megrendíthetetlen, hiszen ott vannak az érvek, ami azt a szintet jelenti, hogy megingathatatlan, hiszen abban benne vannak a tudásgyökerek, amik a legfelsőtől az oldalágig mind egyről az embereknek az általuk, munkával, termeléssel, az alkotásaikkal, a tudásuknak, az elért szintjeiknek, a meggátolhatatlan teremtő erejével, az általuk már megszenvedetteket felismerik az arra alkalmas sejtjeik, nem vehető el és nem gátolható meg, mert már az övék azt közvetítik a sejtjeik, a nehezítettekben érték el, a hasonló szinteket elérteknek a jó életminőségével azonosulnak,

az egészséges körforgást erősítik, ami másképp nem csupán emberségesen működik, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, hétköznapi módon működik, prevenciós vagyok, a megelőzésben hiszek, óvatos vagyok és nem véleményezem azt, ami indulatot váltana ki, hiszen a szakmámmá vált a hivatásom, a hivatásom meg én magam vagyok, ami a tehetségemmel van megalapozva, s a tömegnek számítóan sok ember hitelesítette, azzal amit leolvastam a tenyereikből, hiszen az átment a lelkes, szíves, motiváló énjük ott akkor, vagy a saját idejükben értették meg, hogy akkor éppen, miről beszélek, a racionális meg ha a közösből meríthető lenne, tán gyorsabban érne révbe, mert kiderülne, hogy vannak még annál is akaratosabbak és többen, esetleg ugyanarra gyúrnak, vagy tán egy kicsi részletét a racionálisnak, még személyessé is lehetne tervezni, viszont minden egy minden alapon, csak arról szól, amit kitaláltak azok, akiknek az akaratát egyedivé erősítheti és csupán egyirányú az út oda,

hogy megmaradjanak a továbbiakban is a csak róluk szóló ügyükben, nem akarnak mást, mint egyedüli megmondónak állni, s a félelmeiket jól kitalált módokon áthárítani, oda ahol tán, a könnyűt választották idáig és a nehezítetteket se az, ismeretlentől való félelem érzését nem akarják átélni, inkább állnak be az addig nem is létező sorba, s azzal rögvest, elkezdik a megmondóknak az elgondolásait igazolni, minek tanulnák meg azt, amit nem hoztak a tehetségükkel, ha megtalálták azt a témát, ami által amit beterveztek, átneveztek, úgy hiszik, hogy azáltal már az övékké válhatott, minden amit a saját megerősítésítésükre szántak, az jót és szépet, csupán nekik hozott, ha elfáradtak volna, a csak értük szóló kiváltságaikat, a mindennapi megmondást, mivel ugyanarról szól, már sablonosnak látják, nem motiválja a pénztömege sem őket, hiszen kezdik észrevenni, hogy ott, azon a szinten élnek, amiről még a kezdetnél az elindulásnál, a sokak számára egészséges körforgásnak tartottak szerint, emberiesen nem tettek,

valami nagyon hiányzik mindenből most, a megelőzésnek az emberiesen áthatóan tiszta, hiteles energiája, amit szükséges lenne megtanulni, hogy kinek hol van az emberséges határa, hiszen van úgy, hogy a kultúrája, a neveltetése, a környezete hatása, a szintekhez való alkalmazkodásnak a felismerhető energiái, nincsenek benne a köztudatban, el vannak hallgatva, hát nincs konkrétan megfogalmazhatóan sehol az, ami ott azon a szinten emberségesen elvárható lenne, amire alapként lenne szükség már 9 éve, nincs se megfogalmazva, sem nincsen benne már úgy, az arra alkalmas sejtjeikben hétköznapi szinten, szinte teljesen ismeretlen a sokaság számára, hiszen a sok év alatt, a győzni akarás volt a meghatározó energia, pedig nem is volt ahhoz meg semmi, ami meghatározhatta volna, hogy emberileg kinek hol van az alapja, van-e benne győzni akarás, vagy csupán a tuádását szeretni átadni hétköznapivá tenni, mert neki az lenne az emberies feladata, ezekről nem beszélnek, pedig ma már lejutottunk odáig szerint, hogy enélkül meg nem megy, mert ez maga az alaptudás, ami más országokban láthatóan ott van életképesen működik, az elhalasztódott és már ellaposodott, ami már üresben van és fölöslegesnek bizonyul, önjáróvá lett az ami, nem az emberségeset, se a jót és a szépet nem erősíti, hiszen nincs róla szó sem, hogy alapnak mi számít most, az emberi jogaink léteznek-e még itt, megfogalmazhatók-e azok, amikért kiállhatunk egyáltalán, van-e még igazságunk,ha nem fogalmazták meg, úgy,

ahogy az Isten adta Népnek, a Hazánknak az megjárna, emberismeret, önismeret, önbecsülés, amikor nem tagadja meg a hovatartozását, nem beszél mellé, be akar úgy jutni a középpontba kerülni, hgy mire észrevennék azt, már nem lehet megváltoztatni, mindent szeretne birtokolni, az őszinte szavak, tisztán átmennek, akkor is, ha nincs hozzá szótár, mert ezekről már látszik, hogy elfeledkeztek, hogy ne kössék sehova, senkihez, hiszen mindenkit érint aki szeretné, a talpa alatt biztosan megmaradónak tudni, a szülőföldje megtartó erjét, az Isten adta Népért szóló összetett energia az maga a hazaszeretet, s ah, ha a nagy kényelemről álmodozó igényüket, s ha kiteszik mégis a lábaikat, a hétköznapi létbe érve, megérzik a nehezítmények energiáit, észre sem veszik, hogy minősítik önmagukat, azzal az eddigi, munkálkodásaiknak a a megszabott egyre lehetetlenebbé váló árakkal, szinte már megvehetetlenné tett, gyümölcseit,

hát mivel megtehetik és nem figyelmezteti őket senki sem, hogy azt a, ennyire őszinték és kirakják a kirakatba a véleményüket, mint a saját életművüket, az eddig véghezvittejiket szólják le vele, csupán elvágynak onnak és mások országában pihenik ki magukat, ahol nem ismerik őket a hétköznapokban nem érintettek abban, azok által amit, maguknak nem, csupán az Isten adta Népnek szántak, az értük szóló kényeztetések széles sávjának igénybevételével élik túl a nehéz munkájukból keletkezett fáradságukat, ami megerősíti őket és a legjobban közvetíti feléjük, hogy ők az egyetlen várományosai mindennek, amit az Isten adta Nép, s az elődeink is mind, egész élünkben, azért teremtettünk a bele és hozzá adott tudásunkkal, munkánkkal, a hivatásunk gyakorlásával, a legjobb tudásunk szerint, hogy jó minőségű életet biztosítsunk a családunknak és egyben önmagunknak is, az emberséges viselkedés, a jóhoz és a széphez való alkalmazkodni igyekvés belőlünk jön,

a saját lelkiismertünk jelzése, arról, hogy honnan jöttünk, hova tartunk és hol van a felső és külső határunk ott, amit elértünk és a talpunk alatti anyaföldet, ha szükséges tapogjuk meg, hogy tudatosodjon bennünk, adjunk az önbecsülésünkhöz jót és szépet, ami megtart az elért szintünkön bennünket és egyben, az elért emberséges szintünknek a kontrollja az, igen tudom, tapasztalom, amikor a tenyerekből a saját, általuk elért szintjeiket leolvasom, természetesen érthetőre fogalmazom, a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvet, amit az oktatásomhoz állítottam össze, sokszorosan fordíthatónak és akkor ott, a toleranciát mindíg használom és természetes számomra, hogy én alkalmazkodom, kellemes napot kívánok, Heringes Árpádné prevenciós Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a szülőföldemről, a genációsan belakott Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.08.12. szerintem, adni születtünk mindannyian, az irigység már valaminek a görcsös következménye lehet, szerintem, az nem természetes viselkedés, akkor alakulhat ki, ha semmiféle módon nem tud úgy haladni, mint aki rá hat, hiszen gyakran van neki a látáskörében és használja a gondolkodó agyát, mert ő tán már rátalált, a saját tehetéségének a szintjére, s szerintem, a feltaláltammal tudom bizonyítani, hogy ott
már megtalálja azt, amivel boldogulhat, s megbizonyosodhat arról, nem egyforma semmi sem, mindannyian más időben, körülmények között, s más feladatokat hoztunk amikor megszülettünk, nem életkor függvénye az sem, vannak gyermekek akik már többet tudnak mint sok felnőtt, az előző generációik, úgy haladtak, hogy nem ártottak se nem bántottak, tehát az addigi életük során, tán többször is a saját idejükben, szintet válthattak, szerintem, a szintváltás mindenki számára adott, amit a saját időnkben tár fel számunkra a sorsunk, amikor oktatom a feltaláltamnak a rajzos formájával mutatom is azt, amiről akkor éppen beszélek, hiszen mindenkinek ott van a saját tenyereiben a válasz, szerintem, ha nem vették észre a saját már teljesíthető idejükben, a csupán általuk lehetséges teljesíteni valóikat, amint látom az ott marad, a tenyerek az általam olvasásuk közben azt is igazolják, hogy még lehetséges annak a teljesítése, vagy, hogy miért maradt a következő generációkra teherként mindaz, amit addig lehetséges lett volna teljesítenie, akinek a sorsában benne volt akkor, teljesíthetőként annak az összefüggésében látható képlete, nem tűnik el addig, amíg azt akinek az a feladata, azt meg nem oldja, s az azt már értő érintettnek, a belső kontrollja jelzi mindazt számára, kellemes napot kívánok, szeretettel a julamami védjegy,

2024.08.11. szerintem, az nem elég, hogy ismered a sorsodat, azt is jó lenne ha tudnád, hogy mit hozol generációs feladatnak, a gyakorlati életedben megmutatja magát az, amivel dolgod lenne, hogy azután több generáción keresztűl, ne csak ismétlések legyenek, hiszen látható sokféle módon, hogy ellaposodik általa nincs benne se sikere sem örömérzete, csupán, minden – mindegy állapotba kerülhetnek bele, a saját családjukon belül is ugyanaz van mint nagyban, akik nem tanulják meg azt, amit nem hoztak a tehetségükkel, mert feltételezik, az is elég amit elértek egy általuk sikernek nevezett, az Isten adta Népnek sanyarúságot hozott döntéssorozatukkal, nem változnak, nincs kedvük fejlődni, hiszen feltételezik, hogy tán kitart a népszerűségük életük végéig, pedig a Hazánkban élő embereknek, se a sokféle, szíves – lelkes, színes világuk, sem az életük nem azt mutatja, hogy megállna mindenki számára az idő, úgy néz ki, hogy ébredeznek már a családjuk miatt sokan, hogyan tudnák megváltoztatni azt, amivel addig egyetértettek, viszont most már kilóg a lónak a lába, ők meg nem érik be azzal, hogy egy helyszínen mulathatnak mindazokkal, akik nem mondták el nekik, hogy miben mesterkednek, azt sem, hogy csupán önmagukért a saját meggazdagásukért lelkesítették fel őket is, azon módon, hogy a nyelvezete lett divatosság téve, annak amit csupán én magam és akik valamikor az oktatásomnak a rajzos anyagát végig tanulták, mivel nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az engem megtisztelő, hozzám bejelentkezve érkezőhöz és akkor éppen oda, nem kívánok azonosulni azzal, hogy a Webtenyer könyvemet az írásos engedélyem nélkül, kik használják és mire próbálnak utalni azzal, hogy a magukénak tudják esetleg, nem adtam el, sem nem engedtem meg senkinek sem, hogy elbitorolja a saját művemet, mint ahogy a webtenyer honlapomról is eltűnt szinte minden, a 650 videóból nagyon kevés maradt, a címek mögött teljesen más tartalmak vannak, ellopták, megszerezték, magukénak mutatják tán, azt amit oda felraktam, ha nem teszed jóvá azt, amit elkövettél az Isten adta Népből, a nem oda szavazó emberek ellen, leginkább a következő generációk kerülhetnek, az időben el nem végzett feladatok következtében gondba, ha leutánozzák az elődeik közül őket, akik által a vagyont, úgy szerezték meg, elszélhámoskodtak, eluzsorázták, vagy másokat lelkesítettek fel arra, hogy népszerűsítsék mindazt, amivel csak ők győztek a többiek felett, mivel nem állították meg őket, úgy később már vérszemet kaptak és mindenki felett győzedelmeskedni akartak, ha meg sikerült is az egy időre, hogy egyeduralmat gyakorolhattak, már gátlástalanul vezényeltek le mindent, már abban résztvenni nem is akartak, csupán a rajongóikkal csináltattak mindent, hogy ne szerepeljen a nevük, hogy bizonyíték arról ne legyen, hol mit vettek el, az Isten adta Néptől, kanyarítottak ki mint egy jó zsíros szalonna darabot a teljes egészből, ami addig jól működött, benne volt az Isten adta Nép jó és széphez adott, emberséges összetett energiája, ha valaki ért hozzá, igyekszik érvekkel meggyőzni arról az Isten adta Népet, hogy jobban járnak azzal, ha az ahhoz jobban értők irányítják és ők maguk meg birtokolják azt a továbbiakban, hiszen annyi a pénzük, hogy már nem tudják mi egyébbe fektetni, úgy, hogy azzal kérkedjenek, nekik azt is lehet, persze tán gondolkodnak rajta, hogy mindazt a világban lévő legmagasabb szintű szakemberek sokasága felelősen igazolja, hogy ők maguk is, vállalják mindenért a felelősséget, ami az addig jól, biztonságosan működőhöz képest, legalább abban a minőségben köteleződnek el, hiszen ha elveszítik a bizalmát az Isten adta Népnek, akkor tízszeresen kell bizonyítsanak, biztosítsák az Isten adta Népet, arról, hogy ott semmiféle baleset nem történhet, hiszen az kihathat az egész világra is, s úgy természetesen a gazdagodni vágyásukat is igazolni kívánják valahogy, hogy az emberséges tartásuk is a helyén van, nem csupán a pénztengerük van meg ahhoz, hogy megvegyék attól a helytől ahol abban az építkezés kezdetekor és az indulás előtt, megállapodtak, hogy a városból a város által kijelőlten, nagyobb létszámú szakemberekből álló csapat ellenőrizheti, egyenként is minden fázisra kiterjedően, akár minden percben, az azutáni folyamatokat, hiszen amikor a mondjuk objektumnak az építése elindult, gondolom, írásban le kellett fektetni annak a városnak az elvárásait, s azt is, hogy mennyivel lesz az biztonságosabb, s azt folyamatosan a változásokkor újra megismételték, na iszen mi fontosabb az emberek egészséges életminőségénél, az emberi életnél, hiszen attól kezdve a tudósok, s közreadva nyilvánosan, bizonyíthatóan, elődeiknél kitűnőbb tudással rendelkező szakemberek válthatják fel a jól bevállt, elismert, már bizonyítottan kitűnő szakértelmű, szakembereket, tudosokat, az új mondjuk tulajdonosoknak az indokaikat, máshonnan is érkező, az Isten adta Nép által is jelenlévők által is ellenőrizhetően igazolniuk legyen szükséges, s naponta írásban is igazolni fogják majd, azzal a magasabb szintű tudásukkal, hiszen attól kezdve az összes és minden további felelősség is őket terheli, a történelem majd láttatja azt, az idén már és a következők generációkkal, még részletesebben, ugyan, hogyan és mint érték csak ők, a többiek felett a győzelmüket el, arról tán már el is feledkeztek, hogy a többiekért is rajongtak sokan és voltak akik hozzáértőkként is elismerték őket sokan, s nem fognak megváltozni még parancsszóra sem, hiszen az ember gondolkodónak született, hozta a sorsát és a generációs feladatát, van racionális és lelkes, szíves, oldala, énje, szerintem, ki miben hozta a tehetségét, ha már felismerte, igyekszik megtanulni mindazt, amit nem hozott a tehetségével tudásként, frissen tartja a gondolkodó agyát, hogy napi szinten, tájékozott legyen, amiben ahhoz a magassághoz szükséges, szerintem, lehetőleg, tanulja meg mindazokat, amiket nem hozott mint tudást, hogy felerősítse általa azt az énjét, oda, arra a szintre, ahol a tehetségével hozott tudása van, hiszen, egyik láb a másik után, járni is így tanultunk, hát minden változáshoz szükséges alkalmazkodnunk, a saját személyiségünknek megfelelő belső, lelkiismereti kontrolljuk által, ami megmutatja a hétköznapi életükben, hogy miért és hogyan ismerjük meg önmagunkat, a sorsunkban most éppen feladatként jelentkezőt és személyiségeinkre szabva van meg mindenkinek csak az övé a saját számára, így hát, egyenként, a saját szermélyiségedről, a generációs feladatodról se feledkezz meg, ha éppen gátolva vagy valamiben, nézz rá a tenyereidre és megmutatja, hol tartasz éppen és mit szükséges még megtenned ahhoz, hogy kitaríts magadból minden nem rád tartozót, a gondolkodó agyad által, abban maradva ahhoz felfejlődve, amiben éppen vagy, a racionális éned, vagy a motiváló éned, mindegyik érted van, vedd úgy, azt mint a gondolkodó agyad által adott feladatod, magadhoz képest meg is oldod, viszont ha van gondolkodó ott is, ahol a nehézséget kiagyalták, pontosan tudja, hogy a legalapvetőbb elvárás az Isten adta Nép felé, hogy igazolja kézzel foghatóan ha már csak a pénzről szól minden, hát pénzzel, mindazt, amit az Isten adta Népért tesz, ott a saját szülőhelyén mindenkiért tegyen, akár, kártalanítsa személy szerint, s mindazt hozza nyilvánosságra, ha annyira sok a fölhalmozott pénztengere, hát fizessen egyenként mindenkinek megfelelő összegű kártalanítást, hiszen az életminősége akkor is változik az ott élő embereknek, ha elvesznek tőlük valamit, amit addig biztonságosnak érezhettek, elbizonytalanítva azzal az ott születetteket és az oda költözetteket, kinek miben és hogyan okozva azzal veszteséget, szerintem, győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolnék se érted, sem ellened, viszont melletted sem, mert ebben az ügyben, én is kitartok saját magam mellett, az elért tudásomnak megfelelően kívánok élni, azzal, hogy közre tudjam adni az oktatásommal azt, amit a saját szülőhelyemen találtam fel, úgy, hogy semmiféle veszteség ne érjen, most már engem sem, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,

2024.08.10. szerintem, időnként, amikor írni szeretnék, mert naponta többszőr is, mivel ott a késztetés bennem, hol rövid ideig, máskor meg órákig, nem jutok be a saját gépembe, ez nem régi gép, persze mihez képest koros, vagy nem koros, magammal is úgy vagyok, hogy 73 évesként, még nem adtam fel, hiszen elmúlt a profi módon várakoztatásban már a 15. év is, szerintem, tán azért mert nem a saját életüket herdálják, hanem az Isten adta Népét, szerintem tán nem is észlelik, hiszen a saját elérhető szintjükön felül vannak pénzben és lehetőségek tengerében és az is lehet, hogy az számuk egyre magasabb lehetőségeket ad, nincs szó már az Isten adta Népről, se gyermektartás, se családipótlék, se a kisvállalkozások jó lehetőségeinek biztosításáról, sem a jó minőségű munkának, a megfelelő bérezéséről, kinek így, másoknak meg úgy, amiért a Hazánkhoz teljesítettünk, nem adjuk fel, kitartunk a Hazánkat nem adjuk, arra méltatlan kezekre, tán segítve egymáson, a tuléléshez szükséges időben, az Isten adta, önmagához képest sanyargó Népünket, nem hagyva magára, hiszen az maga Hazánk, volt arról is szó, amikor még lényeges volt, hogy mennyien szavaznak rájuk, a hozzánk megszültett, általunk felnevelt, gyermekeink számával növelhető a nyugdíjunk, amit az éveinkhez adnának, annak a beleszámításáról beszéltek, azt láttatták, mint amit jól megérdemeltünk, se a nyugdíjról már nem beszélnek, se egyéb ígéreteiket nem tartották be, már el is felejtették, hogy mi mindent ígérgettek, hogy rábeszéljék a leendő szülőket, hogy a saját betervezett számaik miatt, szülessenek a Hazánkba a gyermekek, ami azóta teljesaen másképp történik arról sem beszélnek, ah, hiszen arra a kis időre, amit nekünk a korosodóknak szántak esetleg, mint akiket éppen megtűrnek, a saját magunk által megteremtett Hazánkban, szerintem nem lehetünk számukra mások, mint zavaró körülmények, minek köteleződnének el az ígéreteikhez, amikor ha megunták azt is, amit ígértek, simán megváltoztathatják, letagadhatják, megszokták, hogy nem szól már rájuk senki sem, azt generálják a számukra megfelelő energia szinteken, hogy lehetőleg féljenek az emberek, hiszen azt is láttatják, hogy nekik itt már bármit lehet, mert nem mernek rájuk szólni az ide született és egész életünkbe ide bele teremtettek, mint a saját Hazánkban, az addigi életükhöz képest, ellehetetlenített és bizonytalanságban tartott emberek lettek sokan, tán arra gyúrnak, hogy a sikerélmények hiányában, egy idő múlva, ki meddig bírja, a nem rájuk szavazó sokaság, mivel a sorsát, sem a generációs feladatát teljesíteni nem képes, mivel nem a saját kutúránk szerint, rólunk nem a jóról és szépről, szólva történnek felettünk a döntések, örömtelenné válhatnak sokan és kiüresedhetnek attól, hogy nem róluk szól a jó és a szép sem, s ha sokáig tart az, s tán leépül önmagához képest, a jóban és a szépben amit ide születve, a saját Hazánkba teremtett, annak megfelelő minőségben nem élhet, egyre több helyen, állhat sorban a sorkaság, ahhoz képest, ami addig volt az életükben, a már a saját elért szintjének megfelelően élne, a most a saját életminőségének nem megfelelően és el nem látott sokaság, én már a hivatásom szerint, prevenciósként élek, a gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy oktatható az elmélete annak, amit feltáláltam, a tehetségemből lett hivatásomban jött meg a tudásomként összefüggésében látásként, a lehetőségem egy napon lett meg általam, a rajzos formája az oktatásomnak, a megelőzésben hiszek, hát azt is lehet magyarázkodásként, itt – ott mondaniuk, hogy nem érdemes ránk az korosodókra figyelni, hiszen az a sok 75 év feletti, akik már öregedőkként élnek itt, majd dolgozni már nem biztos, hogy tudnak, nincs a tervükben az sem, hogy mi lesz akkor, az emberséges tartásunkkal, ha dolgozni már nem tudunk, na és az emberi méltóságunkkal, nekünk is van saját kultúránk, tíz és haminc között van a köztudatban, a Hazánkban élők kultúrájának a száma, hiszen a saját kutúránkban nem ehhez vagyunk szokva, szerintem, be lettünk állítva, az általuk számunkra kitaláltak ellehetetlenítő várakozásaiba, mi akik már nem teremtünk értük, teljesen méltatlanul, azon kell küzködnünk hetvenen felül, hogy el tudjuk tartani magunkat, mert nem akarjuk megélni azt, hogy méltatlanul terheljük a családunkat, amikor meggátoltak bennünket tíznél több éven keresztűl, hogy teljesíteni tudjuk a generációs feladatainkat, hogy ők, csupán hatalmaskodjanak és dolgozniuk egyáltalán ne kelljen, hiszen tán, azért akarták elérni mindezt, hogy csak az élvezeteikre figyelve éljék az életüket, a közülünk való öregedők meg, ha nem találják magukhoz mérten, a megélhetéshez kevés nyugdíjukhoz a kiegészítési lehetőségeket, lehet, hogy a szégyenükbe halnak bele, hogy elhitték a fals szövegeket, hogy nem hittek a saját szemüknek, hogy nem érveltek időben és védték meg azt, amit az életük során létrehoztak, hogy nem tudnak beletörődni abba, hogy úgy bánnak velük, mintha semmit nem adtak volna bele a Hazánkba, hogy a figyelmüket elterelve, tán későn vették észre, hogy a hozzá nem értőkként felvállalók, ahhoz nem értve, tudás nélkül, elherdálták azt is, amit a jó minőségű öregedésünkre, a jólétünkre szántunk és adtunk bele a közösbe, hogy akkor is a jól megérdemelt szintünkön éljünk, amikor már dolgozni nem tudunk, vagy pironkodnak, hogy nem tudták az addig megteremtettjeiket, megóvni a következő generációiknak, ahogy most látszik, ha nem tesznek semmit érte, hát a következő generációiknak tán még alapokat sem hagyhatnak, az amit nem gyakoroltak életük során, átadni sem tudnak, csupán jól ellátják magukat, hogy ne nélkülözzenek, ha bármiben még mellé döntenének, látszik a múlttá fogalmazottak sokasága, ami csupán számukra múlt, nyom és felelősségtudat nélkül el, azt mondogatják, hogy hátha hihető lesz, az is csak a látszat, hogy azok által, ami összegek bejöttek ide, jól is lehetne nekünk is élni a Hazánkban, nem lehet szerintük, ezt vagy azt megvalósítaniuk, az csupán számunkra jelenti a jólétben a valóságot, hiszen ők se nem a saját jól megérdemelt szintjükön, sem a tudásuknak, se nem az emberségüknek megfelelő szinten élnek, pedig van, hogy még sokan várakoznak a jóra és szépre, hiszen nem hiszik el, hogy ennyi minden pocsékba mehetett, vagy mert elhiszik, a még álmoskásan szendergőknek szánt mellébeszéléseiket még mindíg, hiszen most már jól elintézték, hogy ellehetetlenítve legyen mindenki más, aki ott volt a felszínen, mint választék, tesznek róla, hogy csupán az látszék, hogy nincs már senki más, akik törődhetnének ez Isten adta Néppel, csupán ők maguk, meg, hogy nincs is mire, se kire várnunk, nekik meg nincs miért tenni értünk most, mintha el lenne minden rendezve, úgy viselkednek, az ígéreteiket rég elfelejtették és teljesíteni nem is szándékoznak, hiszen nem várja azt el tőlük senki, egyébként az is lehet, hogy nem számítottak arra, hogy ennyien túlélik, azt hitték, hogy majd sokan, egyszerűen gyorsabban leépülnek és akkor a jóban és szépben, nem mellettünk döntők, majd, élhetnek a saját kutúrájuknak megfelelően, s leinthetik már a korosodókat, ugyan miért pont nekünk lenne jó minőségű életünk, amikor nem rájuk szavaztunk, aztán meg, a fiataloknak miért nem szándékoznak, értük a saját személyiségükért szóló jövőképet adni, mint általuk megélhető lehetőséget, a saját Hazánkban, ezzel az alacsony szinteken maradtaknak, vagy a megvehetőknek, a bológatására számítanak, akkor a korosodókra, az öregedőkre meg miért figyelnének, csupán a saját kultúrájukat követik, ahogy a felvállajukhoz, nem tudtak felfejlődni emberileg, az már erősen látszik, ah, nem fejlődtek fel oda sem, ahova valónak mondták magukat, vagy amíg képesek voltak rá, magas szintűeknek láttatták magukat, sokan elhitték a meséiket, s nem mondták akkor rögvest, hogy mész innen, teszed le, viszont, maradj nyugodtan, ha fejlődni képes vagy és a saját magunk szerint elértekhez igazodva élsz, betartod a szintünknek megfelelő emberies elvárásainkat, hiszen sokféle itt az egymáshoz alkalmazkodni tudó kultúrában élő emberségesek sokasága, nem mondta ezt talán ki senki sem, csupán a nagy látszatra adott és az őszinte, tiszta szavakat, nem vállalta fel, nem lett időben kimondva, hogy amit elértünk, azt megtartjuk magunknak, hiszen birtokolni is születtünk mindannyian, ha betartjuk a saját emberséges határainkat, nem ártunk senki másnak, viszont magunknak sem, na mivel nem lett kimondva, hogy szerintünk, tartsák bea határainkat, ha már nem ismerik a saját kontrolljuk szerinti emberséges határaikat, azt a, így aztán fölbátorodtak oda is, ahol aztán, a többiekhez igazodó igényes fejlődésük nélkül, nem lett volna semmi dolguk és akiket megkárosítottak, nem hitték el, hogy annyira vakmerőek, vagy nem időben védték meg magukat, szerintem, így arra sem szántak energiát és végig is vitték, az akaratosságukat, ami szerintem szintén, a döntőknek csak a saját kutúrájukat tükröző, csupán a saját nehézségeiket fokozta akkor még fel, sűrűsítette azt amit addig sem változtattak, akkor azonnal, a végletekig megpakoltak bennünket terheltek, nem vállalták fel a felelősséget azért, amit kitaláltak, már látszik az is, hogy a másik végpontot is kipróbálnák, hogy a sajnálat, az együttérzés ugyan hogyan hatna, az emberségesekre, hogy elfelejtődjön, hogy nem volt megfelelő tudás szintje, néhol még tájékozottsága sem, a döntőknek, szinte semmihez sem, az a sok meg nem történt jó és szép ígéretük, amiket akkor is csupán maguknak szántak és úgy is fogalmaztak meg, a beteljesülteknek a számaihoz képest, számunkra csupán az ígéretek maradtak, hiszen nem másról csupán csak róluk szóltak, amiért úgy felgyorsítottak minden órát, hogy a gondolkodók se tudjanak, elég időt fordítani arra, hogy mi módon tudnák megoldani a saját kultúrájuknak megfelelően az életminőségüket, így aztán, amik meg nem valósultak, azt gondolták tán, elfelejtődve el is múlnak és azok sem veszik észre a végletekig mehetnek el, amikor már nincs mit tenni a régi módok szerint, viszont ők már nem azok, akik el is hiszik, a saját összeadott tudásuk szerinti, jóban és szépben, életszerűen élhetőkben, az általuk sok éve sokszor, magas szinteken is jól teljesítettek, már sokszorosan bizonyítottak, így a saját tudásuknak megfelelő elvárásaikban bíznak, hiszen azok hitelesen és már sok éve kontrolláltan, a hosszú idő alatt, megismerve a sokféle kultúrákat, azok szerint is emberségesen bizonyítottak, s most megint, van a próbálkozások ismétlésének a sora, ahol azokat igyekeznek felnagyítani, amik éppen azon napon történtek, s más kutúrákba át nem helyezhetőek, felefe nagyon igyekeztek hatni, viszont felfele most nagyon erősen próbálkoznak és még nem tudták elhitetni a többi kultúrához tartozókkal, így hát, a jól kitaláltak szerint bizonyitani nem tudtak, az azok alatti, alacsonyabb szinteken az intelligensek, okosak, hozzáértő elméleti tudás mellett, az ahhoz társuló gyakorlatban is jól teljesítettek, a nagy és kitűnő szinteken is tudással rendelkezők, nem téveszthetők meg, viszont nem várhatják el tőlük, hogy az egyenesnek a betartására figyelmeztessék őket, hát ott vannak a saját maguk által, már saját maguknak legyártott csapdájaik, alacsony és a még alacsonyabb szintekre, a hiszékenyek számára igazítottan, a magasabbakhoz se hozzáférniük, se csatlakoztatni nem lehet, sem át nem vehetők az ahhoz tudással nem rendelkezőknek, így megmarad a másokra nem hárítható sok – sok munka és az elvártak szerint, azzal elérhető saját tudásnak megfelelő szintű minőség teljesítése a megmondónak, a saját már elért, meglévő enerigái nélkül, azt ahogy megálmodta, vagy elképzelte, hogy másokkal valósíttatja meg, az a többiek kutúráival, a sajátjához mint ami onnan merített, viszont nagyon látszik az is, hogy nem oda illő, azok által, sem más emerek által, nem teljesíthetők, életszerűnek nem is mondható az, amit másoktól ollózott össze, s enm mondta azt el, tiszteletet adva, annak akinek a szavait, mondatait mint a sajátját használja, s nem ígényes arra sem, hogy legalább, azt kimondja, hogy nem a saját tudása, kitől idéz, kinek a végjegyes mondatait használja, ha mások tudását adta elő a sajátjának, ugyan, hogyan tudná teljesíteni annak a sokaságnak, akik nem rájuk szavaztak, azt az életminőségét, ahol az emberi tartásukat biztosító szabadságukat is meg tudják tartani, ah, ha a saját sorsát se ismeri, sem emberileg nincs kedve ahhoz, hogy a generációs teljesítésüket meg is tudják tartani és a még meglévő továbbiakat is teljesíteni, szerintem azt is másokkal igykekszik megvalósíttatni, úgy, hogy nem érdekli, hogy rajta kívűl, mindenki más tönre is megy-e közben, nem érdekli, hiszen nem érdelt benne, hogy a többieknek is legyen öröme, csupán az saját álmai vagy elképzelése szerint legyen minden és mindene, na és irigységre méltó, csupán egyedül lehessen, az és minden egyéb, csak neki hozzon, az eltervezett kiváltáságaira is hatalmas pénzeket juttasson, s azt el is higgye mindenki, akiről azt ő maga el is képzelte, hogy elhiszi a sokaság, hogy az talán, a saját teljesítménye, csak ő és senki más és azt lehet, hogy tényleg egyedül valósíttatta meg, ah, hogy, az egyszemélyes hatalmával, az egész eddig számára irigységet generálókat és mindet, teljesen egyedül le is győzze, ha érvei nem voltak ahhoz, hogy bármiről is meggyőzze őket, azután már az egész világ, mindazokért előtte hajbókoljon, amiért mások csupán álmodoztak, azt mind elérte, anélkül, hogy dolgoznia kellett volna, mivel nem ismeri az elvégzett jó és kitűnő munka becsületét, igénye sem volt rá soha, hát bizonyára ebben az évben, amikor minden felszínen van már, szerintem nem maradhat az úgy, rájön az Isten adta Nép, hogy nem ő teremtette meg, hiszen akkor benne lenne a tisztelhetőségében, s élne azzal a lehetőségével, hogy érdemben és működőképesen, mint az Isten adta Népünket kártalanító, önmagához mérten fejlődő teljesítő, lépne színre, s tán attól kezdve, némileg még tisztelhető is lehetne, s közben aztán, már fel is vállalná a sorozatos tévedéseit és mindannyiszor kártalanítaná az Isten adta Népet, s azt is tudnia lenne szükséges, nagyon elkésett, hogy az ellehetetlenítésünknek a csak ránk rakott következményeit, ne lássa be és szerintem, a bocsánatkéréssel való próbálkozása, már nagyon kevés lenne, hiszen nem tudna már általa felfejlődni, ahhoz a szinthez sem, amit még legelőszőr lépett meg, ah, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,

2024.08.09.szerintem, amikor már annyi az amit el szeretnél titkolni, hogy a lelkiismereted jelzi, hogy alig bír már el vele, az egészséges egyensúlyodat billegteti, jelezve, hogy hol van abban a még elbírható eltitkolni való számodra, figyelmeztetni igyekszik, hol van az emberséges határod neked, mindenkinek mást és más időben jelez azért is, s pont az, ami a sorsában önmagától elvárható, éppen akkor, a többit tán hagyni lehetne későbbre, minden lényeges megmutatja magát akkor a saját idődben, amikor azzal kéne foglalkozzál, s mindezeket közvetíti számodra a belső kontrollod, hogy miben, mikor és hol van az, amit még időben teljesíteni tudsz úgy, hogy ki ne billenjél az egészséges emberséges egyensúlyodból, a bal oldalunk, énünk, a racionális, a jobb oldalunk, énünk, a motiváló lelkes szíves, önmagukért felelősen élve, gondolkodva, amiben lehet, tájékozottan, a saját tudásunk szerint döntve el, nem mehet mellé, hiszen ismerve önmagát, elérve az önbecsülésének az ahhoz szükséges szintjét, szerintem, már felelősen képes dönteni,

2024.08.08. szereintem oktatom a feltaláltamat, magam rajzoltam meg minden képletét összefüggésében, az eredménye önmagához mérve a saját sorsának az idejében rálátása lesz az élete és a sorsa közötti különbségekre, kérhetnék így elsőre egyet, ha a msot aktuálisan megmodónak vagy éppen önjelelöltje, legyalább ne ígérj, csak annyit amit teljesíteni úgy vagy képes, hogy nem mégy túl önmagadon sem, mert ha kapkodnod kell, az nem a saját életritmusodnak megfelelő és nem az elért szintedet tükröző történés, hát jelezd oda időben, ahol azt kis em próbálták és mégis elvárnák tőled, tőled, tőled, hogy nem a saját életritmusodnak megfelelően döntöttek feletted, így, ha már tudatosodott benned jelezd oda is ahol még meghallják azt, az emberek által már hitelesen emberségesek, ne rongáljad magadat sem, hiszen szerintem, mindannyian az Isten teremtményei vagyunk, hát szerintem, se másoknak sem önmagunknak ne ártsunk, magunkra is az emberi méltóságunknak megfelelően vigyázzunk, hiszen elmondhatom, van tapasztalati tőkém bőven, ha pénzre válthatnám, bizonyára a saját szintemen tarthatnám el magamat, hiszen az emberi méltóságomnak fontos, hogy azon a szinten éljek, amiért az eddigi életemben a Hazánkért a közösbe, a családomért és önmagamért teremtettem a jót és a szépet, ah, hinnye má, amikor nem is láthattam az esetleg, tán létező, önmagamhoz mérhető lehetőségeimet, akkor ugyan, hogyan teljesíthettem volna addig, természetesnek vettem én magami is, s szerintem még nagyon sokan, hogy ha a Hazánkhoz is teremtünk, miközben gondoskodtunk a családunkról, úgy ahogy arra akkor képesek voltunk, akkor nem hagynak bennünket sem ki a jóból és szépből , sem a Hazánkba beáramló tengernyi lehetőségekből, most már látszik, hogy csupán magunkból kiindulva, szinte álom világban voltunk, erre tán soha nem gondoltunk volna, hogy megtörténhet velünk, azt a, aztán ki mikor felébredtünk és igyekszünk talpon maradni, a lehetőségeinket a csak munkával elérhető maradékokból az odavetettekből kiszemezgetni, jó nagy szűrőkkel, azt ami nem rongál közben bennünket, már nem sok lehet amit még tervbe vettek, igen vakmerően, már a fenyegtést súroló, nem hiteles, viszont, jól kitalált követelezővé kitaláltat, erősen utánozó energiákkal fogalmaznak, amíg nem rendezték át önmaguk szerint mindazt, amit mint ide született, a megelőzésben gyakorolt hivatásom által a gyakorlatban 30. év annak, hogy az emberek által hitelesített, 1999. óta, prevenciósként, hivatásom gyakorlásához a Hazánkat, a szülőhelyemet, addig a magaménak is tudhattam, mert szerintem, az Isten adta Nép az mi magunk magyunk, akik már azt felfogjuk, nem ártunk, se nem bántunk, magunkra is jól vigyázunk, a lelkiismeretünk kontrollja szerint, a határainkat betartva, a saját életritmusunkban megmaradni igyekszünk, gondolkodva élünk, mint az általunk teremtett, talpunk alatti talaj, a szülőföldünk is maga a saját Hazánk kicsiben, hát megtartanánk magunknak, már nem alkalmazzuk, önmagunkon túl nem megyünk, a belső kontrollunkhoz mérjük, hát nem vagyunk tulzottan toleránsak, sem halmozottan alázatosak, viszont a toleranciát és az alázatot, a tudásunknak megfelelően alkalmazzuk már hétköznapi szinten, kérlek ne akarjad azt éreztetni velünk, hogy legyünk hálásak azért ami történt és történik most is velünk, örüljün, ha ehetünk, lakhatunk, nem tervezte senki sem, hogy megkapjuk mi az Isten adta Nép, szerintem, maga a Hazánk vagyunk, azt az összegű gyermektartást, családipótlékot, fizetést, lehetőséget mint kisvállalkozók, amiből a magunkhoz mért jóminőségű munkánk, az alkotásunk, a feltaláltunk, a hivatásunk, az oktatásunk, a tanításunk, a nevelésünk, eddig már bizonyítottan igazolja, hogy a jó minőségű életünkért már eddig is eleget tettünk, hát azt élnénk, s nem csupán a megalázóan megmondottak szerint élnénk, azt a, hinnye má, sorsunk és generációs feladataink is vannak ám nekünk, azokat emberségesen, önmagunk és a családunk felé is teljesítenénk, gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj, amit hoztál tehségnek abban tudsz kitelejesedni, amikor már az elmélet mellé a hivatástudat is társul, már a saját tudásoddá válik az, szerintem, mindannyian mást hoztunk, tehetségnek, jó szakmai tudásnak, hivatásnak, alkotással való kitelejesedésnek, hát miért hinnénk el azt, hogy úgya jó ahogy megálmodtátok azt csupán magatoknak, a másoktól és tőlünk, elvett lehetőségeink nem hiányoznak a közösből és nem veszik észre a világban, hogy hiányosak azok, ahova azokkat az összeget szánták, akik azokért túlmunkában dolgoztak, mint ahogy most, a megmondók szerint, túlhajtják a jó és kitűnően teljesíteni tudó, munkabírásúakat, valóban elhiszed azt ami nem a saját agyadból jött gondolat, nézz már rá teljesítenek-e a közösbe most is, mint ahogy tőlünk elvárják hetvenen velül is, hiszen azt a döntést hoták, hogy tartsuk el magunkat, a következő döntésük meg, hogy tartson el bennünket a családunk, akikért igyekeztünk teljesíteni a magunk módján, most vegyük vissza tőlük, gondolkodj már, gondolkodj már, gondolkodj már, ha nem úgy éltél mint a megmondók, akkor szerintem, magad is úgy jársz a saját idődben, ugyan már,
hiszen szerintem, az idén minden felszínre jön és rálátnak akik eddig nem láttak rá, mert ismeretlen volt ez a gondolkodóknak és az intelligenseknek, az is felszínre jön a gondokodóknak, szerintem, ami a jóhoz és a széphez vezet, ami által kiteljesedhet aki gondolkodva él, a múlt elmúlt, hát legyél tisztelettel oda ahonnan jöttél, ha megtagadod, magaddal is azt teszed, ha már el tudod engedni az általad éppen időben feldolgozottakat, rálátsz a következő szintednek a lehetőségére, szerintem azért kaptam a feltaláltamat, mert át tudom adni bizonyos szinteken értik már azt, ha ne is úgy fogalmazzák meg azokat, maguk is úgy élnek, szerintem, a szeretet egy elérhető, viszont az emberségesek által kitelejesedett energia, amit hoztunk a születésünkkel, ne másoktól vedd el, mert az nem lehet a sajátod, nincs benne a sorsodban, hiábavalóság az ha a felszínen azt mutatod, hogy a tudás ott van benned, amikor még ott sem tartasz, hogy felismerjed a saját tehetségedet, akkor ne azt mutasd, mintha már lenne ahhoz elég tudás benned és nem csupán másoknak a tudásából merítesz és egészíted ki a saját ahhoz még emberileg éretlenségedet, szerintem azt nem lehet, mert nincs benned még elég türelem sem, ahhoz, hogy önmgad szerint neveld fel magadat, a saját nagyságodat megtartó szintre és a magad idejében, ha hiányzik az addig elért küzdemeidnek a téged emberségessé tett rezgéseidnek a sokasága, ha nincs még szerinted kitelejsedve, nem közvetítik azt az emberek felé, amit elterveztél, hát ne tegyed tán, mert nem lehetsz, hiteles abban, amit magadnak is csupán hazudnál, szerintem tökéletes az Isten és nála van, a jóban és a szépben való teremtéshez, az emberséges erő, az annak megfelelő tudás, tán sokféle lehetőséget is meglehetne fogalmazni, bizonyára sokféle módon és módja van annak, a jóhoz, a széphez méltó emberséges megfogalmazása lehet, a hatalomnak,

2024.08.07. az ember, a saját életét szereti élni, hát megmutatja azt a minőséget, amit eddig az életminőségével a közösbe a Hazájáért beletett, úgy gondolta, hogy amit a közösbe teremtése mellett, a sorsának a jó minőségéért tett, több időt és többlet munkát beleadva, magának is, s azáltal a következő generációjának is teremtett, az a minőség az, amihez amikor szükséges fordulhat mert, azt ő teremtette, a saját energiája van benne, hát felette rendelkezhet, azt mutatta azáltal, amit önmaga szerinti minőségben teremtett, ahogy a továbbiakban is élni szeretné, az általa már elért, jó életminőségét, hiszen az Isten adta Nép és az amit oda a szakmájával beleteremtett és a gondolkodása által megteremtett, alkotott, hivatást gyakorolt, alkotott, tanított, az lett maga a Haza,

2024.08.06. szerintem, tán azt gondolják, hogy azt is eljátszhatják, enyém a vár, tiéd a lekvár és mindent visznek, mert úgy érzik, hogy elérték azt az irigységből fakadó, önmagukat tuningoló akaratos szintet, amikor úgy beszélnek, na meg a hangnem is parancsoló, mert nem vették észre időben a többiek, hogy arra játszanak, hogy mindenki féljen és közben nekik mindent lehet, tán, nem gyakorolnak mást, mint azt amiben nevelődtek, hogy ha nem jött be az előző, hát eljátszák azt, hogy mennyire szerencsétlenek és egy hirtelen fordulattal meg, ha nem figyelsz oda, viszik amihez hozzáférnek, azt veszed észre, hiába dolgoztál egész életedben, ha az átnevezésekkel, na meg az aktuálisan nekik jókat alkalmazzák, s másoknak, nem lehet hozzáférni ahhoz, amit azért teremtett meg minden ember, hogy a következő generációjának alapot adjon, mert minden családban egyenként, más a sorsa mindenkinek és nem lehet egyiküknek sem a másik helyett megoldani, ha nem az a sorsa, szerintem hiábavalóság lesz az, köszönöm az engem megtisztelő, felém nyitott embereknek, hogy ennyi tapaszalatot élhettem át, azáltal, amikor megnézhettem a tenyereiket, aminek a végeredménye az lett, hogy meg és feltaláltam azt, amit több mint tíz éve oktatok, abban a formában ahogy megrajzoltam, jól és hitelesen működik, még nem jelentkezett be arra senki sem, hogy megvegye és aztán, átadjam számára az összefüggésében látásnak ezt a kitelejesedett formáját, ami az értőknek értelmezi már mindazt, amit sorsukként hoztak és arra is utal, hogy szükséges-e a generációs feladataikat elvégezni és ha mégsem végzik el, akkor tán, oda minden, amit elértek az álmaikat megvalósítani szándékozva, azáltal, hogy a következőknek majd azáltal könnyebb lesz, ha nem viszik tovább, mert elhiszik, hogy mások mondják meg, hogy mit lehet és mit nem lehet számukra, azzal a tartásukat és emberi méltóságukat feladva, azzal mekkora terhet raknak, a gyermekeik, unokáik vállaira, az elért szintjeiket elhagyva, majd lesz ami lesz, ahogy éppen, a megmondónak a vége nincsen habzsolása majd tán, hoz-e valamiféle sikerélményt számára, az is lehet, hogy nem is vette észre, hogy az Isten a hatalmat, szerintem úgy 9 éve visszavette, s azt sem tudja, mekkora kárt okoz mindannyiunknak, akik nem lettünk csak a pénznek az imádói, se nem rá szavaztunk és kitartunk a Hazánk mellett, mert a Haza maga az Isten adta Nép, az meg mi magunk vagyunk, akik az egészséges egyensúlyra gyurunk, mindegy hány évesek vagyunk, azt mind igyekszünk megtanulni, amit nem hoztunk a tehetségünk által, hogy le ne maradjunk, mert ha döntésképtelenekké válunk, helyettünk és felettünk döntenek, ami nem rólunk, csak róluk szól majd, a változásokban élni, vagy magunkat kontrollálva az egészhez igazodni tanulunk, attól függően, hogy miben vagyunk éppen érintettek, azt gyakoroljuk,

2024.08.05. szerintem, kerekíti, kanyarítja, sokakat, körbe – körbe mozgatva, mint a nyomtató lovacska, sok minden kimaradt a nagy csak magáért mindenben, nem kerülhetett a saját sorsa által, lehet, hogy megrekedt, azáltal amit nem vállalt fel, s nem hagyták femenni, a szerinte már jól megérdemelt szintjére, hát fogta és akik mindenben a segítségére tettek amit, megmondóként tőle hallottak, rájuk bízta magát, voltak akik onnan is, nagyon előre szaladtak, azt várva, hogy velük nyájasabban bánjon majd, még azon belül is akikre az álmát bízta, egy országot kanyarított a Hazánkból, egy zsírosra tervezett, csak a látszattal erősítettet, a bejövő pénzekkel jól felbővítettet, arra ügyelve, hogy oda mindig legyen miből menjen, szerintem, akik felvállalták azt, lehet, nem is gondoltak arra, tán nem, csak úgy pottyant az, ah, valamit tőlük azáltal megvett, akik meg az emberséges tartásukat megtartották, a saját sorsukat megtartani igyekezve, viszik most a terhét annak, mert gyakran változtatva, mindent a nyakukba raktak, az éppen aktuálisan a Hazánktól még átnevezhető, ami a Hazánkba teremtett, csak akad valami, amiért egy a sok közül, tán nevezhető a maga minőségében objektumnak, egységes elbírálású a világban, csak van valami, ami az elmúlt több mint tíz évet, az itt élő és nem a rajongóihoz tartozó, itt maradt Isten adta Népet is embernek nézi, a tartalékainkat éljük fel, az álmainak a terheit viselve, van-e valaki felelősen, aki az emberi méltóságunkat összegzi és minősíti, azt a, tán, átnevezné és megtartaná magának, az álmainak megfelelően és persze arra is jó, hogy lefedve maradjon amit se megmagyarázni, sem nyilvánosságra hozni nem szeretne, van az egyre nagyobb terheket viselő Haza, ami az Isten adta Nép maga, szerintem, ah, ha későn ébred a sokszínű tehetség, szives – lelkes, szorgalmasan dolgozó, alkotó, hivatását gyakorló, gondolkodó Nép, akinek fontos a munkája becsülete, s szabad akar maradni, nem azonosulni az elképzelésével, se más álmának a szereplője lenni, a saját családjának akar teremteni és amit megteremtett biztonságban tudni, a racionálisban tehetséges, jó és kitűnő minőséget nyújtó emberségesek, ah, vagy mostanra, éppen csak araszolva kullogni tudó, ki korán kel aranyat lel, ezt hallottuk gyakran, kinek mit jelent ez, én a megelőzésben kaptam a tehetségem, 30. éve mondom, amit az elém nyújtott, felém nyitott tenyereikből a saját sorsukról látok, szerintem, azt is látom, ami számukra lehetséges, de nem kötelező, mert több lehetőségük is adott, viszont, azt is, ami által szintet léphetnek, hiszen csak róluk szól és általuk teljesíthető generációs feladatok azok, a feltaláltamnak a hitelesítését köszönöm, a tömegnek számítóan sok embernek, a bejelentkezve Paksra a Hergál Házba érkezőknek, akik megtiszteltek az elém nyitott tenyereikkel, kellemes napot kívánok, Heringes Árpádné a julamami, szeretettel,

content/uploads/2023/05/340442706_1587752781693700_8207180082669739522_n-Heringes-Arpadne-festmenyem.-Paks-Hergal-Haz..jpg” alt=”Megfordítható az ami a festésemen látható. Heringes Árpádné 73 éves prevenciós.” width=”1170″ height=”1560″ class=”size-full wp-image-37167″ /> Megfordítható, akkor is láttat valamit, kinek éppen mit. Heringes Árpádné 73 éves prevenciós.[/caption]

2024.08.04. nem adtam fel, szerintem, fejlesztem a feltaláltamat, vannak akik úgy gondolják, hogy mindent tudnak, na meg ha az elődeiket utozzák le, akkor rendben lesz minden, nem tanulják meg azt, ami előre vinné őket, mert meg vannak győződve arról, ah pénzben a helyükön vannak, akkor mindent, sőt a többieknél is mindent jobban tudnak, nekem nincs üzleti érzékem, arra is ügyelek, hogy megtanuljam mindazt, amit naponta az életem ide is rak, tanulni valónak, igyekszem felfejlődni oda, ahol legalább értem a miérteket a pénzzel kapcsolatban, miközben nekem még eddig, nem volt annyi pénzem, hogy tartalékot tudjak képezni, annak megfelelően, ahogy én azt biztonságosnak érzem, ezét nem tudom eladni a feltaláltamat sem, ugyan miért vennének komolyan engem, ha nincs akkora üzleti érzékem, mint a feltaláltamnak az oktatási szintje, a tehetségemmel hoztam a gazdagságomat, ezelőtt 16.évig, úgy gondoltam, hogy így is el tudok jutni, a jól megérdemelt anyagi síkomra, a döntő emberek nem így gondolkodnak, csupán a profitra gondolnak, hát nem is észlelik, inkább másokkal, más módon helyettesítik azt, amit szerintem az Isten, az ide született Népnek szánta azt ami által, a saját szintjének megfelelően mindenki pénzesedhetne, úgy szánta a teremtő Isten, mint a talpunk alá a talajt, szerintem, a bal talpunk a racionális létünket, mint énünket, biztosítja, ha megfelelő szintű talaj van alatta, a jobb talpunk meg, a lelkes – szíves, motiváló énünk, mind a kettő feletti döntésünk, a gondolkodó agyunkra van bízva, mikor mi hat ránk úgy éppen, íme, ezt a föstésemet, 2015. szilveszterén föstöttem, egy részt, nem színeztem be, mert aki mellettem ült, megszólalt, azt ne színesítsd be, mással volt elfoglalva, hát nem gondoltam, hogy látja azt is amit csinálok, kihallottam belőle, hát nem föstöttem be, benne van minden, van aki ezt, mások meg azt, többek meg amazt látják ki belőle, ki hol tart most a saját tudásszintjén, a hozott tehetsége által, van aki még nem is tudja, hogy már lát összefüggésében, a kontroll a saját lelkiismerete, az emberséges tartása és emberi méltósága, mindenkivel más időben, más módon történnek azok, amiket hozott a tehetsége által a sorsában, mint az általa megélhetőt, na meg az, ami a családtagjai által hátragyott, ami adott éppen a számára, mint aktuális teljesíteni valója, na hiszen, lehet mások szerint is élni, viszont szerintem illene legalább, a saját családján belül mindenkinek a sorsát és a családtagjai szerint el nem végzett, viszont csupán egyedül általa megoldható, a rámaradt, generációs feladatát teljesítenie, hogy ne maradjon hátra teherként az, amit ha gondolkodva élne, időben meg is oldhatta volna,

2024.08.03. szerintem, amint teszel mások ellen, holnap ott lehet más által és másképpen veled szemben, hiszen a teremtő Isten nem teremtett egy embert sem arra, hogy ártson, se arra, hogy bántson, leginkább arra, hogy ahova született ott érezze magát otthon, a jó sorsa szerint, önmagához mérve, legyen mindaz által, ami jót és szépet tett a közösbe, legyen megfelelő önbecsülése, töltse be a tehetségével hozottal azt, amit kapott feladatnak, hiszen ismeri már a munkája becsületét, hát a jót és a szépet és a mások által teremtetteket is tudja tisztelni, ha megmondónak áll, úgy, hogy nem tudja mit jelent, az, hogy becsülje meg az Isten adta Népet, hiszen az maga a Haza, ha ezt az utat végig nem járja, nem ismerheti fel önmagában a Hazaszeretet érzését sem, ah akkor tán, az üresítő érzéssel nem tud mit kezdeni, hát igyekszik betölteni az emésztőrendszere éhségérzetét, ki tudja hova el nem juthat azzal, hiszen az már csupán a kontroll nélküli birtoklás vágya, ami meghozhatja számára a túlzások utáni vágyat, ahol aztán határt már önmagának sem szabhat, mert átveszi felette a a döntést már a hataloméhség utáni vágya, azok az emészthetetlenek amiket elkövetett, amikor a lelkes, szíves, motiváló énje, elvárná, hogy azon a szinten ahol van, teljesítse mindazt, az Isten adta Nép felé, amit addit nem teljesített, azért, hogy ne csupán önmagáért tegyen a most megfelelő szinten, igyekezzen és teljesítsen, hogy jó életminőségben éljen mindenki abban amit már beletett a közösbe, vagy tán elkezdi leépíteni magát, mindaz oda lehet, ami addig az emberi tartását megtartotta, elszabadul a szája és kontroll nélkül átmegy, már csak önmagát adja, a saját kultúrája módján nyilvánul meg, azt már letagadni sem tudja, hiába minden, kiadja magából, mindazt, amit nem az Isten adta Nép tett ellene, mert azt láttatják vele, akiket azokért a mondataikért, nagyon megfizet, ah, bármit megtehetett eddig, a sajátjai minden körülmények között, kitartottak mellette és senki nem szólhatott ellene, viszont, elkezdett az idén, mindenkinek dolgozni a lelkiismerete, hogy mit nem tett meg a saját kultúrájáért, abban a nagy jólétében, ami az Isten adta Nép fölé emelte, ha hiányzik az emberismeret, a tolerancia, a tudásnak megfelelő szintű alázat, ami szükséges az emberi méltóság megtartásához, hát bizonyára tanulnia szükséges most mindazt, amiről egészen másképp volt tájékoztatva, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, tisztelettel élj, hogy az emberi méltóságodnak megfelelően szerethető legyél,

2024.08.02. szerintem, tán nem is gondolta volna, hogy minden megy a pocsákba, hiszen mindanki, akkor tud teljesíteni, amikor már megjött az esze ahhoz, hogy a sorsát szükséges lenne megélnie, mert ha csupán arra figyel, hogy ki mit várna el tőle és hogyan szabályozzák be, akkor a kiüresedési folyamat bekövetkezése után, számára, ahhoz amit túl korán, vagy túlzásba esve, elért addig, hamarosan már leépülés lehet belőle, aztán ugyan, hogyan számol el majd önmaga felé, hogy mit miért nem ért el, kinek a sorsát élte a sajátja helyett, amikor önmaga felé sem a se generációs feladatáért nem úgy tette mindazt, hogy a mögött a tudás és hozzáérztés is ott lenne, siettette azt amit megálmodott mindazt teljesítse, ha nem is tart ott, akkor is majd csak, esetleg lesz hozzá egyszer unalmában kedve, bebiztosította magát, hogy mindene meglegyen, hiszen azért akart odáig eljutni és azért késztette a többieket arra, hogy teljesítsék helyette és érte, mindazokat, amikkel aztán azok viszik el a balhét, akik felvállalták és volt, hogy nem is tehettek mást, mint, hogy maradék nélkül minden kívánságát teljesítették, azokat is teljesíttette az ahhoz igazodó sokakkal, amit a saját családja ugyan, nem várt volna el tőle, mégis azt érezte, hogy minden kívánságukat, teljesítenie kéne, akkor is, ha nem volt hozzá lehetősége, megcsináltatta azokkal akik azt felfogták mit is szeretne, mindent minden családjagja helyett is, már előre gondolkodott és mindenféle, tán másoknak szóló lehetőséget megragadott és teljesíttette az ahhoz jelentkezők által, a sajátjainak, akkor is ha nem is voltak arra beérve, vagy fel sem fogták azt, mi lenne abban a lehetőségük, mégis bebiztosította őket, addig is amig eljön az idejük egyenként is ahhoz, hogy legyen rá igényük, hiszen már ott voltak, felhalmozva számukra a lehetőségeiknek a hegyei, egyről szerintem, nagyon elfedkezett, hogy mindenkinek más a sorsa és a generációs feladata a családján belül is, sőt nem tudja más teljesíteni senki helyett, csak ő maga és akkor lesz sikeres benne és általa, ha ott a saját gondolkodó agyának ahhoz az ideje, hogy a saját döntését, a maga szerinti időben meg is hozza, mert ha nem így történik, akkor bizonyára megy a pocsékba minden, ami más helyeken jól jött volna a saját idejükben,

2024.08.01. valamikor a nagy szaktudású emberek oktathatták azt, ami adta a belső vonalat, a szaktudásukról időnként megbizonyosodtak, vagy elvárták az ahhoz elvárható oda megfelelő szintű bizonyító okiratokat, s ők döntötték el azt, hogy kiben miért biznak meg, mivel az addigi munkája becsülete adta tisztelhetőségét, ah, hiszen ha már nem számít más, mint az egy ügy, na meg komaság, az érdekbarátság, nincsenek váratlan elvárások náluk, hiszen kötelesek a hatalmukat tudomásul venni, s arról sem szól semmi, hogy ki nem kerülhetne oda, azt is lehetne tán, a jól beváltan bizonyítottan összefüggésében látókkal, mint speciális szaktudással rendelkezőkkel véleményeztetni, tudja-e azt valaki a régiekből, aki azt itt tanulta, tán az is lehet, hogy köztük vannak, annak a szaktudásuk által, jó kontrolljai, akik már nem járnak oda a szakmájukat gyakorolni, hát nincs aki átlássa azt összefüggésében, se a szaktudása által bizonyítottak véleményezése szerint, nincs aki azt felvállalja felelősen, a szakmai tudásával, érdemben, előfordulna tán az is, hogy nem lehetnének ott, még annak a közelébe sem, nem, hogy vezetőként, döntőkként, hiszen itt élünk az árnyékában, ennek folytatása a 2024.07.31 dátum alatt,

2024.07.31. amiért szerintem jól gondolom azt, hogy átmegy a hasonló rezgésszinten lévőknél az amit számomra adott a teremtő Isten feltalálhatónak, hiszen valószínűleg van mindenkinek hozott tehetsége, amiben eljuthat a legmagasabb szitjére, akkor is, ha az látszik, hogy minden ott van ellene, mert ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem ellenünk, ez egy szerintem megtapasztalva, elérhető földi szint, úgy is, hogy nem tudom, van-e racionálisan bennem valami amiben sikeres lehetnék, én magam által, ahogy eddig mindíg megköszöntem és át is éltem annak a jó érzését, hogy felkínáltak valamit, amiben én magam szerint, nem lennék otthon, kezdettől fogva óvtam magamat mindentől, ami könnyebb lett volna, mint az addig átéljeim, hiszen az ismeretlen volt számomra, ami azt is jelentette, hogy figyelmeztető érzés is egyben, hogy ha a gondolkodó agyam, az óvatosságot érezteti velem, akkor annak oka van, akkor is, ha még nem tudom, hogy mi lehet az, hiszen a gyakorlatban az életem azt igazolta, hogy mindenre megjön idejében a válasz, kellemes napot kívánok, Heringes Árpádné a julamami, szeretettel,

2024.08.01. oh, micsoda augusztus, megvonás a szülőhelyemtől, szerintem úgy néz ki, hogy döntöttek elvesznek mindent ami addig adott volt, ez a város a halászásból, földművelésből, téglagyártásból, cipőgyártásból és konzervgyártásból élt, s jött valami amire sem nem gondoltunk, se nem dönthettünk róla,
ah, tán csak látszatra, nem éltünk általa jobban, szerintem csupán néhányan, döntöttek és ahhoz képest ahonnan indultak, tudás nélkül, csupán szerezni, elbirtokolni, igyekeznek megszerezni azt is, ami az ide születetteket illetné meg, az ami maradt mint lehetőség számunkra, az Isten adta Népé, hiszen amit ide teremtettünk a jóval és széppel, az maga a Hazánk, akik azóta ide letelepedtek, már nem halászásból, konzervgyártásból, se téglagyártásból, nem cipőgyártásból élnek, ahhoz képest tán még mindíg jól, amikor a döntésük következtében, ide letelepedtek és azóta már kellett, hogy bizonyítsanak szakmailag, ha tehetségből, tudásból gyarapodtak, megmaradtak abban, amivel hozták a tehetségüket, tán oktatják, ah talán elmondják, az azóta kinötteknek, hogy hol vannak azok a határok, ahol még ott a tisztelet az ide születettek felé, egy ilyen ügyben, ahol nem sértik meg az Isten adta Népnek a jó életminőségéhez reményt nyújtó pénzeket, az is lehet, hogy akik tudás nélkül is ott vannak ahova nem valók, sem emberileg se szakmailag, ha volt is, most úgy tűnik, hogy elvesztették a felelősségtudatukat, hinnye má, ember becsüld meg magadat abban amiben vagy, ha a tehetségedre, tudásodra alapoztad azt, amit elértél, tán nem tévedtél el és hitted azt, hogy mindent lehet neked, ha nem mentél túl azon, amit az emberi méltóságodhoz, az emberi tartásodhoz kontrollként jól működne benned, csupán egy önkontroll, egy honnan jöttél és hol tartasz azóta, mit értél el a szakmai tudásod, az elvégzett munkáid becsülete és a hozzáadott emberséged által, figyelhetnél arra is, hogy azzal, hogy bologatásra adtad a fejedet, ugyan megröviditenéd-e az Isten adta Nép lehetőségeit, az is lehet, hogy majd, ha még az sem elég, ott ahol már nem ismerik az önbecsülést, az már a sajátodat is érintheti,

2024.07.30. megtanultam a 14 év alatt, hogy mindent leírok, hogy ne annyira vakmerően, kontroll nélkül tegyék azt, ami nem a jó szándékuk miatt annyira vakmerő, azt a, hinnye má, úgy hallom, profi módon trükköznek, az mondják, hogy valami nagyon nevessé, sikeressé, világraszóló üzletemerré lett, aki pszichológus végzettségűnek is mondja magát, azt állítja üzleti körökben, hogy rokonom nekem, ha lenne abban az országban rokonom és ott, nekem bárkivel közös vállalkozásom, hát remélni merem, hogy tudnék róla, kérdezzenek meg engem, mielőtt bármit elhinnének neki és a valószínüleg kiterjedt köreinek, nem tehetek mást, mint, hogy leírom ide, hiszen egyre több írásom, videóm hiányzik a webtenyer honlapomról, úgy, hogy az általam adott cím mögött, teljesen más tartalom van, hiányoznak a nekem legkedvesebb írásaim, ha az ingyenes szolgáltatások csak ezt a minőséget tudják biztosítani az őket igénybevevőknek, akkor miért nem írják, ki, hogy nem biztos, hogy megmaradnak ott azok amiket felrakunk oda, valószínűleg az csupán a látszat, hogy ingyenes a szolgáltatás, inkább a kiszolgáltatottságot élem meg általa, vagy annyira meggazdagodtak, hogy már nem számít az sem, hogy nem figyelnek az általuk akkor nyújtott minőségre, mert megunták azt amit felvállaltak, nem motiválja őket az sem, hogy tudjanak róla, kik azok és mik azok, ami által annyira meggazdagodtak, hogy túl is mentek önmagukon és az önbecsülésük megtartásához már túlságosan gazdagok lettek, ami már nem valószínű, hogy megtartó erővel bír számukra emberileg, ah, szerintem, hiábavalóság a mindenáron elért vagyon, vagy hírnék, látszatos siker, ha emberileg nem élte át senki sem a családjából azt a szintet sikeresen és nem az lett az alapja a továbbiakban, ami ha első a próbálkozásokban, minden rámaradt generációsan, na meg a sorsát is szükséges a helyén kezelnie, amikor már elért oda, majd a belső tartást adja azokhoz számára, pont annyit amekkora ahhoz a tudása, tán összefüggésében sem látja, tán nincs ahhoz felerősödve, ami régen működött az már a múlt, elmúlt, ha nem fejleszti azt, ami rá lett bízva az akkori tudása által, tán nem fejlődik emberileg sem fel oda, amit felvállalt és biztosra vette, hogy az mindenben és mindíg kitart, megtartó ereje van, ah, ha a jelenben nincs otthon úgy hétköznapi szinten, hogy nemet tudjon mondani és mondja ki ott ahol és megfelelő kommunikációval, a toleranca és az ahhoz szükséges alázata pont elég lesz akkor ahhoz, vagy érveljen és érveljen és érvelejn, önmagáért és az általa jóban és szépben elért munkájának a becsületéséért, le is építheti azt amit a munkájával, tehetségével, hivatásának a jó minőségével ért el, a nagy átláthatatlanná tettek felé való megfelelésével, hiszen azt nem tudja kontrollálni, hogy ki miben emelkedett ki oda, ahol dolga soha nem is lett volna, se tudásban sem emberileg, amikor felvállalta sem ért fel oda, s azóta már csupán a szintjéért küzdhet nap mint nap, az is hiábavalóság, hiszen fejlődnie lenne fontos most és lehetőleg naponta,
Pisti áll az útszélén… Heringes Árpádné. Julamami védjegy.https://julamami.com/embed#?secret=JLB2scFDMA#?secret=4OqQwvmt6p

Tisztelettel. Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van, Magyarországon.
Heringes Árpádné a Julamami védjegy.IMG_0173

2011.01.03. A julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van, Magyarországon.
Heringes Árpádné. Magyarország, Paks. A julamami védjegy, 2010. év óta a nevemen van. Picture0003

HeringesÁrpádnéPaks. https://julamami.com

2010.11.30.
2010.11.30. Julamami
2010.11.30.

Heringes Árpádné felj.jogsz. műk

Ismerve a generációs feladatod, tán teherként a következőkre nem hagyod, ami által írom a befejezetlen mondatom, 2024.06.29. napjától, mint az összefüggésében látásomnak a tükrét, s várom a bejelentkezését az oktatásomra. A 2010. év óta Heringes Árpádné nevemre került, julamami védjegyes általam feltalált tudásomnak az oktatásához, amit még csupán én tudok hitelesen úgy átadni, hogy a saját életvitelében is hasznára lehet, annak aki emberileg szeretné megerősíteni önmagát, az általa elért szakmai szintjéhez. Ami még abban a hasznunkra van, a Julamami Magyarosan Agyalósa, jelnyelv, a szerintem megfogalmazott módon, az általam jól működtetetten, a feltaláltamnak az oktatási formájának, a be és megtanításához állítottam érthetően össze.

Pisti áll az útszélén… Heringes Árpádné. Julamami védjegy., kicserélte a Pisti álla z útszélén… írásomat arra, amit helyette olvasni lehet, 2016 évben került a webtenyer honlapomra, a saját írásom, hát miközben csurog a könnyem, még csak a gyomromat érinti, kérem vissza az úgy látszik, jól sikerült írásomat, hiszen már a julamami védjegy ott volt rajta, kiderül úgy is, hogy ki az aki a 2016. óta, be tudott jönni a szerkesztésembe.

2024.07.29. ahogy a sorsod mutatja az utat, arra haladhatsz, ne bánjad, hogy nem veregetik meg a vállaidat, az is elég akkor, csupán tudjál elszámolni önmagaddal éppen abban amiben vagy, hogy emberséges maradj akkor is, ha netán följebb merészkedtél annál, mint ami tudást feltételezel, hogy van ahhoz benned, megóv tán az emberséges tartásod, hogy el ne keveredj a közönségességet hitelesnek mutatónál, akkor is, ha jobb életminőséget ígérget azáltal, ami nincs benne a sorsodban, viszont ahhoz amit úgy mutat, mintha a valóság lenne az, könnyebb megoldást ígér neked, hogy tán elérheted azt is, ami nem is volt és nem is lehet benne a sorsodban, viszont a szinted alá visz szinte azonnal az és megterhelheti a következő generációt,

2024.07.28. ah, ha nem ismered a sokszínű kultúránkat, ugyan, hogyan mondhatod azt, hogy mindenféle múltbéli a munkáddal, hitelesít bármi, amit sosem gyakoroltál, csupán azt mutattad és arról beszéltél, ami ismeret nagyon kevés ahhoz, hogy felismerted volna meddig van számodra az elég, a mások kultúrája szerint, hol van a bocsánatkérésnek a helye és mikor léptél át, egy számodra láthatatlan határt, ahol már ki kell fizesd pénzben az Isten adta Népnek azt ami neki járt volna és most is neki járna, hiszen ott tart az már, hogy generációsan is óriási károkat okozhatnál, ha nem rólad szólna mindenhol minden, ami már nem hihető a gondolkodó embereknek, hiszen ott a bizonyíték, hogy mindent rájuk vetítve velük fizettetsz, gondolom nem tudott senki sem meggyőzni róla, hogy minden felelősséget magadra veszed, akkor is, ha mást mutatsz, mert körbe – körbe kerenget valami, ami nem oldódott meg nélküled, neked meg az érdemi Isten adta Népért tenni akaró munkához nincs kedved, se időd, ha odafigyeltél volna, ahol látszott a jó kommunikáció hiteles volta, egyedül nem döntöttél volna róla, hogy magatoknak osztod mindazt a jót és szépet, az egészséges életvitelhez, amit mi megszavaztunk az Isten adta Nép, s nem kaptuk sem nem kapjuk meg azt ami által biztosítani tudjuk a jó minőségű életminőségünket, magad veszed fel és mindent, úgy is, hogy azóta tagadásban vagy a megszövegezéseid által oda, amiről az Isten adta Népet nem tájékoztatod, ahonnan a magad által szétosztott pénzek jöttek és jönnek, miközben a jó kommunikáció helyett, naturban az igaz valódat mutatod meg a megszövegezéseiddel, ahol már felismerték némileg, hogy mi a szándékod, ahol megfordulsz, hátra sem nézel, mert látni sem szeretnéd azt, amit még igazából fel sem ismertél, hogy a saját gyártmányod, hiszen utánad már ott van a saját magad által generált, magad előttre és utánad is véges árnyékod, tisztelettel élni jó, szeretetben élni szép, ha nem ismerted még fel a sorsodat, kérdezz és beszéljük át, magam találtam meg és fel, ami mint egy eszköz lehet számodra a megoldás,

2024.07.27. ismerve a generációs feladatod, tán teherként a következőkre nem hagyod, a generációs feladatomra már kisgyermekként ráébredtem, az anyaiszeretet óriásira nőtt hiánya átvetült hozzám is, megéreztem, hogy nincs mire várnom, adjam azt ami bennem van bőven, azt is meg kellett tanulnom, hogy túl ne menjek azon az érzésen, amiről most már tudom, hogy a lelkiismereti határom, mert akkor irgalmatlanul megszenvedem azt, amit úgy adtam magamból, hogy azt sem tudtam mi lesz velem, annak a tehetségemből eredő plusz energiának az általam tudatlanul, sokszor adásával, ami által csorbulhatott volna, az amire úgy szükséges vigyázni, hogy ne okozzunk kárt magunknak sem, álljunk meg szoktam mondani az oktatásom közben, amikor érzékeltem, hogy még kontrollálni nem képes azt, amiből adhat, viszont mivel jó érzésekkel volt általa, túlment volna azon, amivel az egészséges körforgását biztosítani tudja önmaga számára, ah, ha nem élem meg mindazokat, nem kaptam volna meg még időben, a sorsomat, hsizen, a tömegnek számítóan sok ember adta a tapasztalás lehetőségét számomra, azáltal, hogy a jó minőséget nyújtó vendéglátókhoz, külföldről buszokkal érkezőknek és Paksra a Hergál Házba érkezőknek, a tenyereit a saját feltaláltam által olvastam le, több éven keresztűl, az idén van annak, a 30. éve, hogy most már, évek óta összefüggésében látom azt, amire nem volt még igénye eddig az értőknek, hát nem oktattam még senkinek sem, nem is szándékozom, majd akkor, ha megveszi egy hozzáértő a saját befektetésének és már több embernek lesz érdeke az, hogy vigyázzon erre a tudásra, amit egyenlőre még, a saját fejlesztésükre szánták, csupán a sorsukat értők igényelték, hiszen az emberséges alaptól, a saját szintjükig elkíséri a lelkiismeretük kontrollja, ami az értő embereknek az alapja is lehet most, akkor, ha már felismerik miért van saját sorsuk, na meg, mit kezdjenek akkor, azzal, ha rájuk vetűl, a generációs feladatuk, akkor is, ha nem ők kapták törlesztésnek és felépíthetik a saját életüket a jó sorsuk szerint, ami lehet, hogy látszatra nem változik és mégis, jól érzik magukat abban, hiszen már tudják, hogy mi az, ami megadatott számukra, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, kellemes napot kívánok szeretettel heringesárpádné a julamami védjegy,

2024.07.26. Julamami Magyarosan Agyalósa az amit. a szövegemnek az értheőre fordításához használok, magam találtam fel mindazt, amit oktatok, ha megtanulod, az adja a talpad alá a talajt a sorsodhoz vezető utadon, azt a millen széles a jól felvett telített mosoly, látszik már, hogy fel sem fogod, miért rajongsz, hiszen nem életszerű, sem a szabályt nem követő az amivel azonosulsz, ugyan tudod-e, hogy felelős vagy azért, mert időben nem jelezted oda, ha csak a saját kultúrádat ismerted fel benne, ahol azt akkor még nem akarták elhinni, hogy ugyan magyarnak mondta magát, viszont azon belül van vagy 30 nemzetiség és csupán az egyik szerint működik, nem hittek a szemüknek, hogy jól látják, pedig szerintem, minden arra lett építve aszerint lett átnevezve, meg már nem egyszer, ki is lett mondva, hogy nem mellettük és nem szerintük működik, ah, azt a, a tehetséget hozzuk, ami adja az alapunkat ahhoz, hogy képesek vagyunk a saját magunk által elért szintünknek megfelelően, életszerűen jól működni, azon belül is, ami éppen akkor adott mint lehetőség számunkra, nem tudom mit keres a böngésző a https://julamami.com weblapomnak a szerkesztésében és miért másképp menti az írásomat, mint amit én Heringes Árpádné írok, hiszen julamami védjegyes a szövegem és nem engedtem meg a böngészőnek, hogy felülbírálja azt amit írok és előbb mentse le, mint én mentem magam szerint, nem engedtem meg senkinek sem és semmiféle módszernek, hogy megváltoztassa a julamami védejegyes írásomat, se azt, hogy közben együtt legyen bent a szerkesztésemben velem, adjon árajánlatot, ha annyira tetszik és megbeszéljük, mert ha mindenem felett rendelkezik valaki önjelölt, hinnye má, akkor én miből élek meg,

2024.07.25. ha azt feltételezed, hogy tán beleélni jöttél le az Isten adta szülőhelyedre, hát van amikor már megjön a döntő eszed ahhoz is, hogy jól is élhetnél önmagadhoz képest, a saját sorsod szerint, na meg, hogy nem ugyanaz a párod sorsa, sem a családtagjaidé sem mint a tiéd, dönteni önmagad felett is nagyon nehéz, hiszen még nem látod át, hogy mi lesz annak a következménye, amibe azáltal kerülsz, hát még akkor, ha másokat is érint a döntésed, megnő általa az emberséges lelkiismeretednek a felelőssége, mert a sajátodon majd változtatsz, ha az nem felel már meg az emberséges igényednek, viszont mások nem biztos, hogy képesek változtatni azon, ami ugyan úgy néz ki mintha, róluk is szólna és bizakodóan úgy gondolják, hogy a jó sorsuk mellett, vagy a saját szintjüket megtartható minőségben történik az és élhetik azt meg, az is lehet, hogy a megfelelő életminőségük felettibe kerülnek, hiszen, honnan tudná bárki rajtuk kívűl mi a legjobb nekik és a saját sorsuk felett mégsem ők dönthettek,

A feltaláltam által, a saját idejében és az oktatásom közben már általa is megismert, saját sorsában, a gyakorlati életében, már hétköznapi szinten alkalmazható, önmaga által használható formában adom át, a tudásomat számára, ami a neki megfelelő időben igazolva is lesz.

Amit át tudok adni az a motiváló én és a racionáis én közötti és szerintem, most már az egészséges körforgására is igényes, a bejelentkező szerint megtehető időn belül, úgy, hogy felismerje a saját határait és azon belül közlekedjen a hétköznapi életében.

A hétköznapi életminőségeknek a szintjei most megsokszorozódtak, azok közűl többet felismertem már, az egyszerűben is nagyszerűen megélhető, mindazok számára akik arra már emberileg érettek.

Amikor a tömegnek számítóan sok ember tenyereit, a saját elemzésem szerint nézve, a tehetségemmel hozottként, aztán már a prevenciós végzettségemmel is a hivatásomig elértem, a tömegnek számítóan sok ember által lett hiteles.

Az idén, 30. éves napi gyakorlati tapasztalataimból lett a feltaláltam, amit, a Julamami Magyarosan Agyalósa, magam által megfogalmazott módon, vagy jelnyelven oktatom.

Nem könnyű megtanulni, viszont még senki sem bánta meg, hogy a szakmája mellett az emberséges tükreként ezt is tudja alkalmazni.

Tán éppen azért, hogy el ne felejtse honnan jött, mennyi munkája van abban, hogy azt amit betölt a szakmai tudásával, azon a szinten már emberileg is átlátja-e. Az Isten adta Népet jól ismeri-e, vagy túl gyorsban, tudáshiányosan, a látszatmegoldásokra bízva magát, a szerzést találta jó megoldásnak és piszkosul meggazdagodva, azon töri a fejét, mi módon nevezhetné rabszolgának, az általa kiszolgáltatottakat. Várja a civil látszatát is felejtő, parancsként elhangzó mondatokat, csupán a látszatnak a fedésében bízva, próbálkozik megúszni, hátha a tudáshiánya helyett, taposhatja le a szintje alá, az Isten adta Népet, újra meg újra.

Tán már azt sem tudja szegény önmaga árnyéka, él csupán egyik napról a másikra, hogy honnan indult és eljuthat-e oda, ahova épített és szépített, teremtett, mert elhitte, hogy az ország az közös lesz, s majd gondoskodik akkor róla, azt amit oda beleteremtett, amikor már arra szüksége volna.

Nem maradt más az Isten adta Népnek, mint a Hazaszeretet érzése, s napról napra kezdi észleli, hogy az Isten adta Népnél van a tudás hitelessége és eneriája, ami összetett energia, s az maga a Haza.

A szíves, lelkes, racionális, motiváló, összetett energia, ami nem megy át úgy, hogy az összetartozás helyett, marad a csak magáért élhető önzése, hiszen azt ő maga teremtette, tanulta, feltalálta, alkotta, a saját szakmai tudása, embersége az amihez tartozik, azon időszaka amikor az a saját addig elérhető legjobb tudását tükrözte. Az elvégzett munkájának a becsülete, az maga az Isten adta Nép ami maga a Haza, ne a nem róla szóló országot nézze, a saját tudása, találmánya, alkotása, munkájának a becsülete által teremtsen. Oda ahol született, ahol a lenyomatát hagyhatja, mindannak és a következő generácói is tudhatnak róla, mennyit ér számára és majd számukra is, az előző generációiknak az elvégzett munkájának, az alpokat biztosító talpuk alatti talajnak a becsülete, mert az a születési helye, a szülőföldje a saját Hazája.

Mert jól láthatóan vannak, egyre többen, hogy észre sem vennék, ha mellé mennének, annyira elszállt mindazoktól, elhitte, hogy pottyant a manna, amiket csupán birtokol, mivel nem dolgozott meg érte, azt nem tükrözi a saját életrezgése.

Ah, minden álma ott lebeg körötte, várva, hogy őt kiszolgálja, az alapoktól eltérő magasságokban szálldos, a maga által soha el nem érhető, saját szintje felett, megaláz bárkit, ha szükséges ahhoz, hogy elérje azt, amik nem illették volna meg, őt magát soha életében.

Lentebb találhatók a 2024.06.29. napjától írt befejezetlen mondato

2010. év óta a julamami védjegy Heringes Árpádné nevemen van. Heringes Árpádné prevenciós vagyok, emberünknek neveztem el a saját magam általi rajzaimon, a tenyerekben látható vonalakat, jeleket, amit hitelesen oktatható formában rajzoltam meg.

Összefüggésében oktatom, mind a két tenyérre vonatkozó az, amit feltaláltam, a saját ideje és szintje és egyéb csupán rá vonatkozó képlet, határozza meg, hogy éppen hol tart, ahhoz képest, ami feladatot amikor megszületett a tehetségével hozott.

Nem lényegtelen az sem, hogy honnan jött és ahhoz képest hol tart most, ha elhagyja, megtagadja a saját kultúráját, azzal gátat is vethet mindazoknak, akik éppen arra vártak, hogy fejlődhessenek, általuk, akik elérték, az emberségükkel hozzáértően, az érvelni képes tudásukkal, a saját szintjüket.

Ah, ha annak a szintnek az eléréséhez, igénybevették a saját kultúrájuk szerint élőket és mégsem tudnak általa fejlődni ott ahova születtek, azt hallották tán ki, hogy oda is tartozhatnának, emberiesnek vélték, hiszen mindenki fejlődni született.

S ki más értené azt, ha nem azok akikkel együtt a saját kultúrájukba született, bár ismerik jól az igéreteket, maradtak csupán igéretek, hiszen az is belefér ha tőlük származik, nagyon fontos a külcsin, amivel azt mutatja, ahogy élni szeretne. Viszont nem ismeri a munka becsületét, lehet, hogy dolgozott már életében, vagy az is lehet, hogy azt csak ráerőltették, pedig közülük többen már ismerik a saját maguk által elvégzett munka becsületét. Győzni szeretne csupán, tenni azért minek, ha ugranak sokan arra, amit számukra jól kitaláltakként felemleget, úgy inkább megcsináltatja, hiszen nincs meg ahhoz sem a szorgalma, se nem jön meg hozzá a kedve. Ah, vagy másoknak a sikereibe ül bele és a többiekkel csináltatja meg azt is, hogy annak a hiteltelen következményei, rá árnyékot se vessenek, őt ne is érintsék meg, hát annak is megint győztese lesz. Aminek akkora látványosság a következménye, hogy a buli elfed mindent, ami ott történt közben, amihez nagyon ért, hogy úgy ünnepli meg, mintha a saját teljesítménye lenne, arra nagyon ügyelve, hogy neki legyen meg mindig mindene, a legeslegfelső szinteknek megfelelően.

Ah, ha az amit felvállalt magasabb szinten van mint ő maga, találkozhat fejlett kutúrákkal, akiket ott többen a sajátjukként érvényesítenek, s rögtön átlátszik, kilátszik, hogy vagy tudásban, tán emberileg oda nem felel meg, hiszen a látszatosat magaszintre vive érte el. Vagy a hiányosságok, azonnal jelzik, hogy nem oda való, hiszen minden megnyilvánulásában, mind a kettő láthatóvá és hallhatóvá válik, ah, hiszen annyira magabiztos tán, hogy leplezni sem tanulta meg, csupán önmagát adja, azon régen elavult szinten maradt.

Az Isten adta Nép, önmagáért és a családjáért teremt a Hazánkba, hogy biztosítsa az alapokat a következő generációnak, biztonságosabb és jó minőséget adó legyen azáltal amit addig teremtett, s mivel a Hazánkhoz is teremt általa, hát a közösbe is ad vele és azt nem sajnálja. Hiszen nem csupán rólunk szól a jó és a szép, mindenkiről szól az, aki azért tett és tesz, ide teremtve a jót és a szépet, mint egyfajta élhető mintát, ahogy ő maga is élni szeretne.

A 153 oldalt, egy napon és az általam lerajzolt sorsoknak, az akkor megfelelő ritmusában, nincs több abból, csupán egy, hiszen, még a családjainkon belül is, mind más sorsot és generációs feladatot hoztunk.

2024.06.29. Szerintem, ah, ha nekem megfelelő összegű nyugdíjam nem lehet, ahhoz, hogy azt a minőséget éljem meg, amit bele adtam, azt annak megfelelően kapjam is meg, mert a Hazánkba úgy teremtettem, hogy többnyire fizetést kaptam, s amikor nem volt munkahelyem és bevételem, én próbálkoztam munkahelyet teremteni magamnak, volt az úgy is, hogy nem volt abból sem pézbeni bevételem, s ha akkor nem fizettem, az valószínűleg nem adott hozzá a nyugdíjba beleszámolt éveimbe, s tán a sablon sem felelt meg, na meg, úgy döntöttek és nettóból számolták ki azt amit beleszámított abba, hogy mennyi nyugdíjat kapok, összeadódódtak és így nagyon rosszul jártam, a 40 év helyett 36 év, meg egy pár hónap lett, azt is mondták, hogy majd belszámolják a gyermekeket és adnak a nyugdíjhoz éveket, esetleg tán, nem elvesznek, inkább megoldani igyekeznek és a gyermekek száma szerint is határozzák meg, ah, annak idején, vagy nem vették figyelembe, hogy ott akkor gyermekek is nevelődnek közben, hanem csupán, a nekik megfelelő sablonnak kellett megfelelnünk, ahova a pénzt kellett utalni és annak is a vége mi lett, azt a, ah a múlt elmúlt, rosszul jártam a nyugdíjammal, viszont itt maradtam a Hazánk által nem megfelelő minőséget nyújtva, a számoknak bizonyára megfelelően, szerintem és a feltaláltam szerint, ellátatlan, a legnehezebb időszakokban és most is még gyakorolnán a hivatásomat, itt hagytam a tudásom által, a lenyomatait sok embernél, akik megtiszteltek, nélkülük nem jutottam volna el odáig, hogy feltalálhatom azt amit oktatni szeretnék végre, a legjobb tudásom szerint és csoportosan is, ah, jó lenne ha beleszámolnák a nyugdíjamhoz, azt amit azóta dolgoztam, amikor az akkor megfogalmazott szerinti nyugdíjba mentem, viszont nem a fizetősön vagyok a facebookon, így valószínűleg nem látnak rám, akiknek már szolgáltattam az online vilgában, egy az anyanyelvünk, viszont ők már nem itt élnek, máshol találtak arra az országra, ahol nekik is jó élni, mert megbecsülik őket, nincsenek megkülönböztetve úgy, hogy ha nem azt teszik amit elvárnak tőlük, akkor ahogy kinéz, mert még nincs határa, sem meghatározva, hogy tervezhetnénk legalább a saját életminőségünket, úgye az nem fordulhat elő, hogy tán még betevő falatja se lehet mindenkinek, ott azokban az országokban, nem bánnak úgy velük, hogy ne éreznék jól magukat abban az országban, nem gondoltam volna, hogy másképp is lehetne, elhittem amit úgy mondtak, hogy igaznak hallatszott az, más megoldásokat is mondhattak volna, hogy az is elhihető legyen, ha ennyit fizetsz be akkora a nyugdíjad, ha többet és még jó nagy szerencséd is van, azt is megkaphatod talán, amikor a Hazánkba teremtettem a szépet és a jót, nem gondoltam volna, hogy aztán majd fogja, aki akarja és viszi, mert tán megtetszett neki, nincsen szándéka megvenni, hiszen úgy élünk most mi az Isten adta Nép és gyermekei, meg mindenki aki már a következő generációként megszületett ide, hogy nincs mit tennünk, mint elnézni azt is meg amazt is, hogy elhordják, megváltoztatva azáltal mindent, amit az Isten ide teremtett és ugyan miért gondolnák azt, hogy azért adniuk is fontos lenne, önmagukért is, na meg akitől azt elvették, elbirtokolták, átnevezezésével ah, az is lehet, hogy meg is szüntették és helyette tettek oda valakit, vagy egyebet, ami nekik szolgál és nekik teremt csupán, miért törődnének azzal, hogy amit teremtettem azt a következő generációimnak szántam, ha már én heringes Árpádné prevenciós műhely, a megelőzésért ev. által nem tudok pénzt teremteni vele, hiszen miért venné meg, miért tanulná meg, ha nyugodtan elveheti és úgy mutathatja aztán azt nyilvánosan, vagy privátban, mintha azt ő maga találta volna fel, feljogosítva érzi magát arra, hogy felhasználhatja bármire, hiszen én úgy sem tudok róla, meg ha meg is tudom, nem tudok ellene tenni semmit sem, hiszen az igaz is csupán nekik van, ez talán így van kitalálva, hogy csak nekik, akik eldöntik, hogyan éljünk hasznára legyen, csupán a szerzésről, birtoklásról, felfoghatatlanul hatalmas pénzekről van szó és úgy tűnik már mindenben, nem számít az emberséges formája a életvitelt másképp tervezik, csak a teljesítés és miért fizetnék meg annak megfelelően, ahogy teljesítenek a saját legjobb tudásuk szerint a már személyiségekké formálódottak, ha nem kötelezi a döntőket arra senki más aki legalább annyira döntőképes és hatással tudna lenni mindegyikükre, akik nem tudták követni a szakmai szintjüket emberileg, nem lehetnek hiteles minták, nekik, akik már régen túlhaladtak azon, amiről a döntők még nem is értesülhettek, mert nem a pénz világában említik meg őket, hiszen talán pont azért, nem láthatóak, hogy ne tudjanak arról, mennyire lehetne az, amit feltaláltak, az Isten adta gondolkodó Nép hasznára, pont abban az életformában, amit most élnek meg, hiszen ők abban is úgy élnek, gondolkodva döntenek, pontosan tudják, hogy nem csupán ők érintettek a döntésükben, hanem mindenki akit az érint, a saját szintjének megfelelően hat rá, abból meríthetnek a gondolkodók, amit felfog a gondolkodó agyuk, azon belül, amit az emberi méltóságuk ad, amit elértek, azt az elődeik szenvedték, kínlódták meg generációs feladatukként, ami meg megmaradt az már a saját feladatukká lett, ha felhalmozódhat, mert nem oldja meg senki most sem, az valószínüleg önmagát semmisíti meg, vagy oda viszi vissza ahonnan kiindult az, mert másik úton haladt, mint amit számára az Isten megteremtett, fejlődési lehetőségnek, valószínüleg, nem is gondolnak arra, hogy a saját sarjaiknak és a következőiknek ezt a mintát adják, azok meg megismétlődhetnek, ha nem egészséges a körforgás, ugyanazt kaphatják meg, mint ami kiváltotta belőlük azt, amit kiterjesztenek az Isten adta Népre, ne csupán ők szenvedjenek, szenvedjen velük mindenki, aztán az életüknek az érdemi nyugtázása helyett, jöhetnek az ismétlések és tán nem is jönnek rá, hogy miért történtek velük azok, s miért megy tovább a következőkre hatva ugyanazt élik meg, a hetediknél látom gyakran, amikor már csak az erőlködés van és annak a következménye legfeljebb egy természetes folyamat, mert a belső kontroll hiába jelzett, figyelmeztette volna a saját emberséges határaira, nem foglalkozott vele és nyugodtan tovább lépett, mintha nem is a saját sorsát kerülte volna el azzal, szerintem, heringes árpádné prevenciós szerint,

2024 06 30, viszont a tapasztalatom szerint, a sorsunkat elkerülni nem lehet, megkínál azzal a teremtő Isten és megy tovább minden, legfeljebb ismétlésként alacsonyabb szinten, ami eszköz is lehetne sok gondolkodó emberséges számára, az, hogy a feltaláltamat a bejelentkező saját életritmusára és a maga szintjén maradva talnulja meg, úgy tőlem, heringes árpádné prevenciós műhely, a megelőzésért ev, most éppen abban a hivatalos formában, hogy én alkalmazkodom és ahhoz a toleranciámat is én magam adom, mert azt is már, az első tapasztaló évemtől, az akkori tudásom szerint, a most 30 évem gyakorlásában meg, ehhez a tudásomhoz adva oktatom, akik eddig metanulták, valószínüleg, a saját szintjükön, a maguk idejében, a saját sorsuk és generációs feladataik és ahhoz, a most megfelelő tudásuk szerint alkalmazzák, tanulni nem szégyen és soha nem késő, csupán az lehet kellemetlen, ha egyszerre a sok el nem végzett feladatuk tolulásban lesz és azt érzik, hogy az abban a pillanatban nem értük és nem ellenük, csupán mellettük van láthatóan, elérni, alkalmazni nem tudják, mert nem naprakészek a fejlődésük szerint, s tán, önmagukhoz képest teszik a napi feladataikat, viszont nem figyeltek oda, hogy mi az ami abban nem értük szólna, nem tartanak ott a fejlődésükben, hogy egymás mellett is lehetne teljesíteniük, ha ismernék annak a módját és nem csupán követnék azt amit nem kontrollálnak, mert nem ismerik annak az eredeti tervét és azóta is a követésen kívűl nem tudnak arról semmit, hát bizonyára most azzal, nem a saját szintjüknek teljesítenek éppen, szerintem heringes árpádné prevenciós szerint,

2024.07.01.az Isten adta Nép, sokféle, nagyon különböző szinteken élő, nem lehet egy sablonba bele terelni, mert pont azzal, hogy egyik szint már megélte mindazokat, amikről a másik szintet megcélzók még nem is tudnak, hiszen nem tájékozottak, abban sem amiből éppen azért kijönni sem szándékoznak, volt egy kolléganőnk, aki ha nem akart véleményt mondani, azt mondta dömdödöm, ránéztem és elolvastam, nem lett elég híres az írója, hát nem került be úgy a köztudatba, hogy a hétköznapi életüket élők tudnának róla, tán erre is érvényes a kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat, már egyszer, vagy többszörösen ismételve is megvan, ha nem tudod elérni, a családodnak a legjobb munkaminősége, s azáltal az önbecsülése szerint, meg sem látod, azokat, ugyan hogyan becsülnéd meg az általuk becsülettel megalapozottakat, amik számodra ott vannak alapnak, ha megérzi a mezítlábad azt a talajt, hát becsülettel teljesíthetsz oda a továbbiakban is, egy családon belül, mindenkinek megvan a maga sorsa, s ha azt már felismerte, lesz általa sok kicsi és nagyobbacska, sikerélménye, akár naponta, amiből össze is adódik, a saját jósorsa, akkor is ha a látszatnak a sablonja azt sugallja, hogy nincs lehetősége ott abban a saját kultúrájának a kibontakoztatására, viszont arról szükséges tudnia, hogy csupán akkor tudhat kibontakozni ott, ahol addig arról nem is tudhattak, ha azt megengedik, a többiek, akik szintén a saját kultúrájukat képviselik, hiszen azért kerülhettek abba a helyzetbe, nem változtathatnak azon amit felvállaltak előbb teljesíteniük lenne szükséges, ahhoz, hogy bizonyítani legyenek képesek, hogy ott a körülmények adta helyzetben, megtesznek mindent, a legjobb tudásuk szerint, s úgy nem kerülhet be a hamis szándékkal látszatra belandoló, saját tudással nem rendelkező, összeollózó, plagizáló, mások sikerének a lenyúlására alapozó, mindenkihez nyájaskodó, csak önmagára s a gazdagodására gondoló, a mindenben és minden körülmények között csupán a hatalmat megcélzó, ha az elért szintet nem éli meg érdemben, az akkor nincs nyugtázva, annyi mintha meg sem történt volna, amit elért, kimondani, ha bármennyire is kicsinek tűnő, pont abból lehetnek a legnagyobb elmozdulások, hiszen ha egy porszemet elmozdítanak, abból nagy hibák is adódhatnak, ha egy porszem bekerül a helyére, s megsokszorozódik, hiszen sokan hisznek abban, hogy nem született senki sem fölöslegesnek, abból viszont, akár újra sikeres lépcső is lehet, azáltal, amit felvállaltak meg is állhatják a helyüket, ha az összefüggésében látásig eljutnak abban amit már megléptek, nem várakozhatnak és nem várakoztathatják az Isten adta Népet sem, mert mindent a maga idejében, s mindenkinek ott van a sorsában a saját ideje, ami nem egyezik meg a többiekével, viszont hasonló hatások lehetnek azok között, heringes árpádné prevencós, műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, paksról a hergál házból, szeretettel a julamami védjegy, most éppen a 73. évemben, amiből a több mint tíz éve várakoztatásban élem az életem, a sorsomat már körbeértem volna, ha nem változtatnak meg hirtelen és túl sok mindent, hogy nekik kényelmes legyen, minden róluk szóljon és kiszolgálva érezhessék magukat, ebben az életkorban az túl sok, elveszett idő lett volna, ha csupán várakozom, inkább fejlesztettem, azt amit már elértem a feltaláltamban, s adott volt a napi aprócska siker, ami megtartott engem gondolkodóként, nem ment el az idő fölöslegesen, körbeértek mindazok, amiket nem is sejtettem, velem, velünk volt és van az Isten, hát akkor kicsoda ellenünk, ellenem, nem tartozom se ide, sem oda, az édesapámnak a hozott tartása, a ráháruló nagyon sok munka, ahogy azon végigpásztázott a szeme, mert visszanézte, látszott rajta, hogy tudja honnan jött és a munkájának a minősége adta, a további munkák elvégzéséhez az erőt számára, látszott rajta az általa elvégzett, munkájának a számára tartást adó megbecsülése, vissza akarta kapni, mert érezte, hogy az megjárna neki, azt amit a szülei válása miatt elveszített, egyke volt és megkapott mindent, várományosa lehetett volna, valaminek, amit ez elődei vendéglősökként megteremtettek, mivel az emberségesek, ha nem is tudták, nem ismerték az édesapám sorsát, a tartását és a munkájának a minőségét, jól ismerték, nem volt kétség bennük, nem adta fel, nem állt meg, sokat ártottak neki, akik mindent maguknak akartak és ha nem volt résen bárki is volt az, kisemmizték, a nyájas körbekarikázásukkal, megszerezték sokaknál, a régen elszélhámoskodott már nemlétező becsületüket, nekik már meg nem járó bizalmat keltettek sokakban, apámnak az emberismerete is némileg, a helyére került közben, tartásos maradt, hát akinek nem pottyant semmi az ölükbe, a saját munkájukból erősödtek fel, tudták, kiben bízhatnak, akiknek már a munka becsülete a helyén volt a saját életükben, megbecsülték egymást, az addig elvégzett és a hétköznapi saját szintjükön elvégezhető munkájuk miatt, megadták egymásnak a megbecsülés szintjét, az elődök által elvégzett, a mindenkori alap a következőknek, minden családtag megtalálhatja, a maga számára a sorsához vezető utat, azáltal, van a saját tehetségéből adott munkából, hivatásából, alkotásából, eredő biztos alapja, az már ott van a lelkes, szíves énjében, mint a gondolkodó emberében, s ha ott van a racionálisban is, az annak a szintnek megfelelően, a hétköznapjaiból adott rálátása, hát már tudja mire léphet és mit szükséges még megerősítenie, ahhoz, hogy a saját tapasztalt és elmélettel igazolt tudása, megadja számára, azt, hogy a döntésével, akár sokaknak, a saját létező alapjaikra való rálátást adja általa, az édesapám a munkában elvárásos hatása tartott meg engem, amikor már megjött hozzá az eszem, hát ahhoz képest amire képes voltam, magamat neveltem, viszont, mivel nem volt hozzá, aki felvállalta volna azt, a Hazánkból, aki értette volna mit találtam fel, hát ne csupán az életkoromat nézze, mert ahhoz már alkalmazkodni képes vagyok, hanem az édesapám ágán kapott tartásomat és mint az életem gyümölcsét, tanulja meg a feltaláltamat, a julamami magyarosan agyalósa jelnyelv, ami által megfogalmazódnak az érveim, amit közben átél, az igazolja számára, hogy otthon lehet ő maga is a saját sorsában, szembesülhet, aki az oktatásomon jelen van és végig is viszi, hogy azután már, akár alkalmazni tudja a saját sorsának a megélésében, s láthatóan van nem kevés ember, ah, ha az akaratát mindenáron és minden körülmények között, át akarja vinni, akkor az szerintem, annak a hatása, ahol több generáción keresztűl, már nagyon erőssé vált, az egyik ágának, az akkor ott a múltban, még idejében meg nem valósúlt, elbirtoklása hat rá, mint a saját kultúrája, vagy az el nem végzett munka általi, meg nem valósúltak vetülnek át, mint a bármi áron megoldást kereső erő, aminek az ellenérzése ott van a sokféle, már a saját munkájuknak a minőségét ismerő, a következőknek is alapokat nyújtó, kultúráknak a tiszelhető, átlátható és a többieknek a kultúráját is tisztelő, tiszta forrású hatása,

2024.07.02. megszületsz egy helyre, ahova vissza is vágysz, egész életedben, ha bárhova mégy és ott jólétben is élhetsz, szinte mint a sajátjaikkal úgy bánnak veled, megbecsülnek, ha a munkádnak a legjobb minőségét adod és az életviteleddel képes vagy, oda úgy alkalmazkodni,azzal a tudattal, hogy te választottad azt az országot, helyet, nem felejted el, azt szeretnéd betudni annak a helynek is, ahol járni tanultál és átvette a mezitlábas talpad a földnek a hatását, amit a szülőhelyednek nevezel és nem feleljted el, úgy jársz vissza, mint aki el sem ment onnan, s nagyon fájna az neked, ha nem abban a jó minőségben találnád, mint amit rögzitett a gondolkodó agyad, az Isten adta Hazánk, szülőföldünk, biztos talaj a talpunk alatt, adja azt a jót és szépet, ami által a munkánkat, hivatásunkat, alkotásainkat, feltaláltjainkat, a családunkat biztonságban tudhatjuk, az ember emberségesnek születik, hát minden körülmények között meg is tartja azt, ha ismeri a saját kultúráját, nemzetiségét, igyekszik bele illeszkedni a többiek mellé, hiszen miét hagyná azt kiüresedni önmagából, a tartása, megbecsültsége is elveszhet, ha megtagadni a hovatartozását, valószínűleg, csupán szerintem, attól kezdve, nincs talaj a talpa alatt, egyedül születtünk mindannyian, az egypetéjű ikrek is egymást követve születnek, nem harcolni sem egymás ellen menni születtünk, a versenyhelyzetet nem minden emberre találták ki, fel lehet azt kínálni, ha nem szeretné azt, hát békén kellene azzal hagyni, mert mindenkinek van egy saját emberi határa, azt szükséges betartania, hogy az egészséges egyensúlyát megóvja, hiszen szerintem, tán az egyetlen, ami által a csúcsra is feljuthat ha gondolkodva él, a saját ritmusában haladva fejlődik fel oda, ahol emberként megteremtheti, mindazokat, amiket aztán minden arra igényes ember használni tud, nem egy emberes a világ, sokféle emberből és kultúrából tevődik össze, a legmagasabb fejlettségűek eljuthatnak oda, hogy vezetővé választják őket, hiszen a megfelelő fejlődési szakaszokat magukénak tudják, viszont nem tartják meg, inkább oktatják, tanítják, hogy az arra éretten gondolkodók, szintén megtapasztalva, vagy a tapasztalatukhoz, szakmájukhoz adva, sikerélményeket érjenek el általa, az ami másképp erőlködik még, bár sok jót és szépet, az Isten adta Nép számára nem hozott sem gondoskodva, se az Isten adta Nép jólétére nem gondolva, nem adta meg azt az alapot, amit ide teremtettünk, amíg a magunkénak is tudtuk ezt az országot, szerintem jól láthatóan, önmagáért teremteti azt, már uralkodóan erősen kommunikálta azt, nem is tagadja, ki is mondja, hogy minden felett rendelkezhet, bár a sokból, csupán az ahhoz megszabott létszám akarta azt tán, s lett az ami van, igen csak kérdéses bennem, hogy miért nincs, ahhoz megfelelő összegű nyugdíjam, hogy meg tudjak élni és ne a férjem adjon a megélhetésemhez, nem az én szégyenem ez, miért ne mondanám el, valószínüleg sokan jártunk így, nem korrigálták időben, hát ez legyen a mi gondunk, az Isten adta Népé, ez is ki lett mondva, hogy tartsuk el magunkat, hiszen valamiért nem keresik meg, a felelősségtudatukat, viszont sokan még nem beszélnek róla, mert feltételezik azt, hogy hiába dolgoztak egész életükben, azt amit akkor átéltünk, gondoskodóknak éltük meg, ahhoz képest, ami most van, tán el is tüntetnék, mintha nem is lett volna, hogy azt igazolja minden átnevezett, hogy csupán az általuk kitaláltak működhetnek, egyedül azok léteznek mint működőképesek, ami most van, viszont akkor a mi életünk, megéléseink hova lennének, csak nem, hogy úgy ébredtek egy reggel, hogy eltüntethetők azok is, azt a, hinnye má, csak nem tervezik tovább is ezzel a trükkös módszerrel, ha ehhez többen hozzá is adják, a nevüket szakmailag helyesnek mondják, vagy nem mondják ki, hogy az emberségestől messze esik nagyon, nincs tartást megtartó ereje az emberekre vonatkoztatva, hát mindent lehet, vagy mindent akarnak, miért nem elég, hiszen még nincs napvilágon abból annyi, hogy észlelné az Isten adta Nép, aki közben az elvégzett munkája becsületét látja szertefoszlatni éppen, az itt élő Isten adta Nép, se nem gügye, sem nem bízza a nála alacsonyabb szintű emberekre a döntéseket, ez meglátszik az alapjain a szülőhelyünknek, amiket együtt teremtettünk meg, ki mivel és hogyan, a saját idejében, viszont mivel tiszta forrás és tiszta tudás, összeadódott, s az utánunk jövő gondolkodó következők, már az elődeiknek és az általunk, saját magunkért és azáltal, számukra megteremtett alapokra állva, elérték azokat a szinteket, ahol felvállalhatják azt, hogy az értőkkel együtt vezetői legyenek az Isten adta Népnek, hiszen közülünk valók, általunk nevelkedtek, vagy nevelték fel magukat, ahhoz, hogy ne felejtsék el, honnan jöttek és hova tartanak most éppen, annak ellenére, hogy a megszokott létszámot igénybevevők, megint győztek és azzal el is felejtették, hogy valamikor oda tartoztak, amit esetleg azóta már megtagadtak, mert kényelmetlen lenne felvállalniuk, hogy másnak mondják magukat, mint akik valójában… Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hogy mert nem adom fel, megtartom a 73. évemben, az emberségemmel járó önbecsülésem,

2024.07.03. Heringes Árpádné prevenciós. Műhely,a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy, úgy dolgozom, mintha a hivatásomat gyakorolnám, fejlesztem, az oktatásomnak ahhoz a beigazolódott formájához adom azt, ami közben körbeért és igazolja a valóságot, hitelesíti azt, amit ott látok a tenyerekben, hiszen ami, a mai naphoz képest, egy héttel előbb volt, már megváltozott, így tudom felvenni a ritmusát az életnek amit kínál számomra most, úgy tűnik, hogy nem változik semmi, közben meg minden változik, ahhoz képest lenne szükséges látnia, az arra igényesnek, hogy a sorsában most mi az ami adott, a megváltozott helyzet azt is hozta magával, hogy változni tudjunk, éppen ahhoz, amit elvárna tőlünk a sorsunk, ahhoz képest, ahol most a sorsunkban tartunk, s nem illik elfeledkezni arról sem, hogy a generációs feladatunk is adott, akár a sorsunkkal párhuzamosan, akár időben eltérően, egyik a másiknak a vonzatában van, egyik a másik nélkül jól nem működhet, hol az egyikhez teljesítek, hol a másikhoz adom a tapasztaló tudásom, hiszen hat minden mindenre és mindenkire, aki abban érintett, amikor látom, hogy a következő generációban ugyanazok a feladatok adódnak, az értők már nem a megoldásukra várnak, az azt jelenti szerintem, hogy nem haladt semmi, amit megterveztek az elképzelüseknek az útján, az álom álom maradt, a valóságot éljük és időnként nagyon kemény az, amikor a hatások belecsapnak oda, ahol a tiszta forrású, tudással rendelkezők elvégzik azt, amit éppen a tudásuknak megfelelően, összefüggésében már látnak, lépésről lépésre haladnak, hiszen közben az önigazolásukért küzdők igyekeznek felvenni a ritmusukat és a fékeket elhelyezni oda, ahol ők gondolják, hogy jó helyen vannak, hiszen azt nem tudhatják, hogy azzal nem egy szinten vannak, csupán, egy másik szinten, tán, esetleg, párhuzamosan beérni sietnek, hogy most a tudással járó, valóságos, létező Hazaszeretet viszi előre a történéseket, azt se lemásolni, sem utánozni nem lehet, hiába a fékek, a különböző emberséges szinteken, azon kultúráknak, a nagy nehézségek közepette is elért szintjein, ami erősíti őket sejtszinten, azon a bizonyított szinten, a megoldások is másképp működnek, szerintem, számomra, aki már átéltem ezeket, a hivatásom gyakorlása közben, másképpen és a saját időmben, viszont ugyanarról szól minden, ha az Isten velünk, azzal jár a tolerancia és a magunkhoz mérhető elázat, hát kicsoda ellenünk, ez azt is jelenti, látszik az ami már látható, a tekinteten átható, a széles mosoly ah, bár használható, mint egy álarc mögé rejtett, tudáshiányosan bújkáló, a működőképes valóságtól távoli mutató, megtartani nem tudó, szerintem 9. éve megváltozott minden, aki észleli a jót és a szépet, saját szintjén meg is éli, ahhoz képest amit beterveztek, nem lehetett hozzá illeszteni a szabadon lefegő, megoldáshiányos elképezléseket, nem ment érdemben végig semmi, ami munkából, alkotással, hivatásgyakorlással, bizonyítottan jó minőségű lenne és hozná az azzal járó hitelesítéseket, van ami előre visz, az most is a neheze, van ami csupán körbe keregetne, viszont nincs ahhoz se tanult, hiányos az elmélet, ha a saját tudása nincs meg, se a gyakorlatban, sem emberileg, bizonyítottan megélt tudás nincs benne, hiszen az ott lenne láthatóan hitelesíten, ha a szabályok és az azzal járni tanuló botladozók mondják meg, a tutit, maguknak okoznak nagy gondokat, hiszen most, az életben, az egyenként mindenhez alapot adó, fontos dolgok is folyamatosan változhatnak, most bebizonyosodnak, hogy átlátják a feladataikat, akik nem hagyták ki, az éppen aktuális nehézségek miatt a lépcsőfokokat, ha a könnyűbe kapaszkodtak és most várakoznak, hát kapkodhatnak akik megugrottak dolgokat, hiszen az már elmúlt, tehát számukra bizonyítottan, általuk érezhetően nics aki felelősen megmondaná, mit tegyenek, mit szabad, vagy mit nem, a kialakult önállóságuk hiányában, magukra vannak utalva,

2024.07.04. nem volt munkám, megváltoztak a körülmények ott ahova addig írhattam, néhányszor még átformáltam, aztán elköszöntem, nem nekem találták ki azt már, úgy nyugtáztam, hogy az is megvolt, írhattam egy újságba, kerestem, hogy mivel tudnám kitölteni az időt, amivel az üresjáratban is az energiáim jó helyre mennek, egy teljes falat betöltő könyvespolcot kezdtem el, letakarítani, darabonként kezdtem el kiporolni a könyveket, a kezembe vettem egy számomra idegen könyvet, nem tudom, hogy került oda, belenéztem és végig is olvastam, a tenyerekról szólt, a jobb meg a bal tenyereknek a rajzolataival volt tele, nem tettem vissza, megjött a férjem és bohokásan azt mondtam neki, mutasd a tenyered, vidámak lettünk, aztán egy napon előállt azzal, hogy van a kedvenc újságjában egy hirdetés, ami tenyérelemzés oktatást hirdet, tán hívjam fel őket, láttam nem viccel, a telefonbeszélgetés tán így hangzott, bemtatkozva kérdeztem és mindent szerettem volna tudni arról, amit hirdettek, hogy a tömegközlekedésben hol és merre, mi módon tudom elérni őket, honnan jönnél kérdezte, a válaszom, hogy Paksról, ne gyere, miért ne, kérdeztem, mert mi jövünk, oda is hirdetjük a tenyérelemző tanfolyamot, hát ez úgy tűnt mint egy ajándék lehetőség nekem, a vizsgára nem tudtam megtanulni, azt a sokoldalas nyomtatottat, nem láttam benne az összefüggéseket, hát őszintén meg is mondtam azt, nézett nagyot a vizsgáztató elnök és hívta a többieket, hogy egymás előtt olvassam le a tenyereiket, mondtam mindazt amit arról amit a tenyereikben lévő rajzolatokról láttam, a saját megfogalmazásom szerint, hol nézed, miről beszélsz, megmutattam a tenyereiben azt, amiről éppen beszéltem, nagy vagy mondta, halkra fogtam a hangomat és mondtam, hogy Nagy Juliannának hívnak, közös vidámság esett meg ott azáltal, most, hogy már tíznél több éve oktatom a feltaláltamat, mutatom is azt, a tenyerében, most már egy ecsetem végével, amikor személyesen találkozunk, hogy pontosítsam és egyértelművé tegyem, hiszen a tehetségemet hoztam a születésemmel, egy nap alatt vitték ki egy nemzetközi táborból a létezésemról a hitelesító híreket, serénykedett ott az értő média röndösen, azt a, a nemzetközi és változatos és újra és megint érkezők sokasága volt ott, ahova meghívtak tenyereket elemezni, éppen az előtte való napon végeztem el, azt a, a tenyérelemzésról szól tanfolyamot, tömegnek számítóan sokan fordultak meg akkor ott és igyekeztek megtapasztalni azt, amit a tenyereiknek az olvasásakor láttam, volt ott egy nagyon tisztelt hölgy, aki szintén nézte a tenyereket, elküldte a segítőjét értem, mentem és éreztem, az ujjának az érintését, ahogy végighúzta a tenyereimen, nagyon sok rosszat hallottam, már megéltem azt és mindet, egy néhány mondata viszont, számomra hihetetlenül jól hangzott, téged kisleányom, a világ hasznára szült az anyád, híres leszel a világban jegyzik a tudásodat és megbecsülten elismert leszel, jó volt hallani, viszont abban a munka nélküli helyzetemben, nehéz volt azt elhinni, na aztán, ahogy hazaértem már szedhettem a talpaimat, mert autók álltak meg a generációs Hergál Házunk előtt, úgy, hogy messziről is elindultak, anélkül, hogy beszéltünk volna arról, többszőr is nemet voltam kénytelen mondani, hiszen a naptáram egyre több napra kezdett betelni, két hétnél többet nem töltöttem meg a bejelentkezőkkel a naptáramban, H. Nagy Júlia vagyok, így mutatkoztam be, a feltört autóból ellopott igazolványaim, oktatáshoz engedélyem, a bélyegzőm, mident elvittek, fejér megyében egy csárda parkolójában történt, úgy hát, megoldásnak gondoltam, 2010. évtől a nevemre került a julamami védjegy, attól kezdve azt mondtam, julamami vagyok, kérem hívjon és mondtam, hogy mikor tudnám fogadni, nem szerettem volna csalódást okozni, hiszen rossz volt látni az arcokon a csalódásukat, hogy nem tudom őket bejelentkezés nélkül fogadni, a tehetségemből lett a hivatásom azáltak, hogy tömegnek számítóan sok ember tisztelt meg az érkezésével és vitte tovább a tudásomról a híreket, azután egy napon leültem a gépemhez és bekapcsoltam a nyomtatót és azon a napon kész is lett, a 153 oldalból álló oktatási anyagom, nyomtattam és megrajzoltam a tenyereket, aminek minden apró részletét magam találtam meg és fel, összefüggésében látni és leolvasni oktatom a bejelentkezőket, azóta már sok minden ért körbe megint, nekem a nélkülözhetetlennek mutatott, eddig még csak ártott, itt tartok, hogy 73. évbemben várakozom valami jóra szépre, ami valószínüleg nem fog megtörténni velem a saját Hazánkban, az online világa számára úgy tűnik, hogy megszüntem, nem találnak meg, gyakran olvasom, hogy az önök országában nem tudjuk a szolgáltatásunkat nyújtani, a lehetőségem így nem lesz meg nekem, nem tudom átadni a tudásomat számukra, akik szintén hasonló tehetséget hoztak, megközelítőleg azonos szinten vannak, julamami magyarosan agyalósa is van abban amit oktatok, prevenciós lettem 1999. évben, kitűnő megajánlott nemzetközi diplomát, a megajálóknak járó, nagy tisztelettel átvettem, átadni a tudásomat a saját Hazánkban, sem a szülőhelyemen nem tudom, tehát amit a nagy tiszteletet kapott tenyérelemző hölgy mondott, meg is történt velem az internet világában, csupán a saját Hazánkban nem tudom bevinni úgy a köztudatba, hogy át tudnám adni ezt a tudást, lehetne belőle egy szakma, megnéztem az akreditálás hogyanját, bár akkor nem tudtam azonosulni a befizetendő összeggel, aztán díjmentes lett, akkor meg az elvárásokkal, mert kiszolgáltattam volna a feltaláltamat, azt, ami által, tán megerősíthetném azt, hogy a tudásomból eredjen a biztos talaj a talpaim alatt, hogy én is tudjak valamit hátrahagyni generációsan racionális alapnak, a nagyon gyenge a racionális bennem, hát tapasztalva tanulom, de nem nagyon megy, hát nem akreditáltattam, igy jártam, az elért szintemen nem létezem, vagy az általam meg nem engedettek létezése, akik annak ellenére, a Julamami védjegyet használják, vagy egyéb más miatt tudtak le ennyire hosszú ideje engem, nem adom fel, jer velem jó öreg tolerancia és a már megfelelően jó szinten működő alázatom, keresem a lehetőségemet, ahhoz, hogy megfelelő szinten az értőknek át tudjam adni, hogy még megelőzésben, emberileg is tudjanak, a saját szakmájuk szintjével azonosulni, írom ezt, vagy a befejezetlen könyvemet, föstök és van úgy is, hogy már nem egyedül viszem a vászonra az ecsetemmel a festéket, gyakran mondom, hogy ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenünk,

2024.07.05. Hahó, hahó, tisztelettel élni jó, szeretetben élni szép, vigyázzunk rá, hogy a másokra ható érvek, a megfelelő szinten hangozzanak el, hiszen a szintjük alatt, vagy a nagy igyekezetü várakoztatásban, tán ki is üresedhetnek az emberek, nézz szét, látod egyszerűen szép, lelked tiszta tükre, szerintem mindannyian így érkeztünk, amikor megszülettünk, nem csupán magukért születtünk és az sem lényegtelen, hogy oda ahova, ha az adni tudást nem láttuk a felnövésünk közben, majd az is ott lesz, az annak megfelelő időben, alkalmazkodni tanuljál meg, a saját szintednek megfelelően, mert végig is bosszankodhatod az életedet, ha ahhoz van kedved, hogy miért nem mindenki úgy viselkedik és már megint nem úgy történtek a dolgok, mint ahogy elképzelted, ha annyi a különbözőség, hát tanuld meg mindazt, amit nem te hoztál tehetségként, azt a tudást sem hoztad, hát van dolgod bőven, tanulj, fejleszd magad, persze kritizálj nyugodtan, ha ahhoz van kedved, ah, tán véletlenül nem arra a képzésre lenne neked szükséged, hogy azután azt is megéljed, hogy már el is várják tőled a kritikus hangnemet, azt a, ezen el is gondolkodhatnál ha van rá időd és kedved, ah, aztán, amikor már téged minősítenek, el is döntheted, hogy akkor, inkább alkalmazkodni tanulsz-e meg, amikor rájöttem, hogy már egy kézben van és minden, gondolatban az állomásokat lapozgatta az agyam, amikor felgyorsult ritmusban, nem a magyar kultúrának megfelelő ritmusban változtattak meg és gyorsan végeztek azzal is, hogy mindent ami eszükbe jutott és gátolta volna az elgondolásukat át is neveztek, mondhatnánk úgy is, hogy kétféle működést igyekeztek kialakítani és lehetőleg, nem átláthatóan, viszont tán párhuzamosan, felső és az alja, ami tulajdonképpen az egész kitalációt eltartja, hogy a látszatra erősen adva, az legyen láttatva, hogy minden rendben és a számokra nagyon figyelve azoknak a legfontosabb mindenhez társítva a lehető legjobbat, de nem jött be, se az sem más, felelőse nincsen, mert egy al által valósították meg, s mivel mindent elkülönítettek, át vagy ráhatás se ment, legfeljebb áthallás az tán van, tehát addig megy ez, amíg nem végzett úgy, ahogy neki egyszerűbb azzal a működéssel, ah csak hát az alból felfele, na az sem megy, mert fentről lefel se árad, se nem értik, meg nem mondja, látszólag palástolja, hogy ne nézzék butának, hát pótolni igyekszik és reménykedik, hogy el is hiszik, értő csak mást tervez, magabiztosságot áraszt, hiszen megszokta azt, be is jött többször, ah, mindazzal, amit egykor bemagolt, mert az sem a sajátja volt, a sajátjai szerint valósította meg, arra viszont ügyelt, hogy ne értsék azt mások sem, csupán önmagára és a önelégült birtokláséhes vágyára figyelt, ah, tán észlelhette volna, ha más is érdekli és nem csupán a szerzésben gondolkodik, tán észlelhetővé vált volna, hogy fokozatosságot mint a tapasztaló tudást, nem véletlenül találta ki a teremtő Isten, gondolom nem ad gátat, se nem vet neki véget, mert már gátolja és véget vetett az esetleges véletlenekre várókat való utánzásban, amikor addig bátorkodott vakmerően, amit addig még fel sem ismert, nem, hogy felfogott volna, most már azt a szabályosan működőképes gondolkodó réteg nem fogadja, hiszen attól tart, amihez hozzáér, az attól kezdve romlandóság bizonytalanságát mutatja, a jó minőségűek mellett, kilóg a lónak a lába, azt sem értik, mikor és miért nem vették észre, hogy a lóerő nem elég a látszatos mulatsághoz, mert nemcsak a körömcipő nem illik rája, így hiába a jónak tűnő buli, hozzá nem értőként, az nem adatik meg számára,

2024.07.06. Heringes Árpádné 73 éves prevenciós, műhely, a megelőzésért ev. az elnevezése most, amin belül a hivatásomat gyakorlom, szerintem mint, aki feltaláltam azt amit jó eredménnyel, a saját szintemhez közeli szintekűeknek, az oktatásommal át tudom adni, akkor is, ha a racionális oldalon teljesedtek ki, amikor az ember, a sorsát a racionális énjét kiteljesíteni a sorsában hozta, akkor annak már generációsan van előzménye bőven, tették a dolgukat, hétköznapi szinten több generáción keresztűl, s ha közben egyikük elérte a számára elérhető legfelsőbb szintet, akkor ahhoz már tejesített minden egyéb feladatát megoldotta, a saját idejében és szintjeit, munkájával, alkotásával, a tehetségével hozta, s a hivatása gyakorlásával ért el oda, a lépéseit végig is járta, a talpát letette minden ahhoz szükséges lépcsőfokon időzött annyit,a mennyi szükséges volt számára, tehát megcsinálta, az meg már azóta, benne van a hétköznapjaival tapasztalt tudásában, úgy jutott el oda, hogy a feléje irányult irigység, már ugyan meg – meg próbálta, hát nem ismeretlen számára, tapasztalként tudja, már ottt van az életében, viszont a sorsát élve, az már nincs mit fogjon rajta, tudás nélkül a 2024. évben már nem működik jól semmi, hiszen ami a fejlődést hozza, ahhoz szükséges a megfelelő emberies szitje és azon a szinten a sajátjával megegyező, vagy a hasonlókhoz, tán a különböző szinteket tükröző és egymást elfogadókként, tapasztalhatnak és odatartozókként, ki hogyan és miben, viszont mindannyian fejlődnek azáltal, emberisemeretnek nevezem, a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelv által adom át, azt a tudást, amit elérhettem eddig és tapasztalva tanulok is általa, amikor megtisztelve engem, a megbeszélt időben bejelentkeznek, a szolgáltatásom által, megismerik a sorsukat, hiszen az átküldött fotóikat olvasom le, hát ahogy mondom, át is érzik, hiszen az ő tenyerüket olvasom és róluk és értük szól mindaz, amit tőlem akkor hallanak, annyiszor fordítom le, ahányszor szükséges, hogy az érthetően át is tudjon menni, mivel én találtam fel, nem lehet hitelesen leutánozni, viszont szeretném ezt a tudást, a megfelelő embernek, azon a szinten, be és megtanítani, ahol a tiszteletet emberségesen, meg tudjuk egymásnak adni, hogy aztán már ő maga is tudja oktatni,

2024.07.07. az eddig megélt éjszakáim során, nagyon ritkán fordult elő, hogy álmodom és az meg végképp nagyon ritkán volt, hogy pontosan emlékszem arra, hogy mit álmodtam, nem rólam szóló álmok ezek, tőlem távoli történések, majd megjön erre is a válasz idejében, nehéz teher lehet most feldolgozni, mindazt, ami rajtuk kívűlálló hatása, sem felkészülve nem lehettek, hogy az általuk eltervezett siker helyett, abban a pillanatban, számukra az megváltoztatott mindent, ha nem ismerik a saját sorsukat a tenyereiknek a hiteles leolvasása szerint, még eddig nem szembesültek azzal, hogy a sorsukat is élhetnék már, s tán most hol tartanak, ahhoz képest, amit most rájuk vetített még a generációs feladatuk is, nem tudják azt, mire lenne szükségük ahhoz, hogy át is tudják azt vinni a saját életük tükreként, megkeresni az eddig megéltekből, megkapni azokra a válaszaikat, mert azzal már némileg azzal amit addig megéltek, a saját sorsukból igazolva vannak, meg tudnák tanulni azt, hogy a családtagjaiknak hitelesen adják át azt, ami generációsan tán rájuk vonatkozna, az arra bejelentkezőknek, hitelesíti a tenyereiknek az arra utaló képlete, hiszen vagy már átélték azt amit hallanak tőlem, vagy utána nagyon hamar szembesülnek azzal, viszont ott, az már összefüggésében is adhat számukra konkrét választ, a saját személyiségükre alkalmazom és már van hozzá alázatom, hogy a közbeni hárításaikat ők maguk oldják akkor meg, kimondhatják azt ami feljön azzal, nem ismeretlen az számomra, hiszen magam is kimondom amikor arra van szükségem, hogy a hatások által keletkezett energiákat lepakoljam, azáltal, vagy utána élik meg, amikor éppen abban az életszakaszukban vannak, hogy a sorsukból már meríthetnének, kellemes napot kívánok,

2024.07.08. Ha egy ország, viszont nem egy kultúra az ahova születtünk, nem tudunk egyformán gondolkodni sem, hiszen minden szó más jelent neki mint nekem, ha erre elapozták ezt a túl sok évet, a várakoztatásban hagyva cserben bennünket, reménykedtek, hogy mire kikeverednek abból, hogy nekünk, mi mit jelent, ah, gesztusként sem mindegy, csupán magyarázkodás lehet belőle, s ha lejjebb kerül a magyarázkodás közben, aki tán a gesztust, vagy a másik által mondott általa félreértelemezett szót zokon vette, az egyikük nincs a szintjén közben, a másikuk meg ezt jó érzékkel ki is használja és rövidre zárja a mondandóját, úgy, hogy megmaradjon a saját kutúrája szerinti igazsága, sajnos nagy a valószínűsége annak, hogy ez nem jó szándékból lett kitalálva, győzni akart és minden áron, megmutatni, hogy magabiztosan otthon van abban amit felvállalt, miközben az jött le, hogy minden ízében otthon van, a saját kultúrájának a hatásával a győzni akarásban, mivel minden mást jelent az egyiknek és tán elértheti esetleg a másik, egyre magabiztosabb és szélesebb a belülről jövő elégedettséget mutató szélesre húzott az a száj, miért is ne lenne, hiszen senki más nem láthat bele, hol ide hol meg odacsap bele, aki követni szeretné sem látja azt át és szerintem tán éppen az a lényege, hiába akarnak többen is elég okosnak lenni ahhoz, hogy megértsék, mi is történik, hiszen bárki is győz éppen, a jól kitalált buli buli hátán jól müködik, átható és látható a hatása, akkor meg nincs itt gond egy szál sem, azonosulnak azzal, ami éppen adott, nem hagyják ki, ha már ingyen van bárki mehet oda, majd az azt követő hétköznapokban kikínlódja, hogy nem neki volt a buli szánva, viszont azt fizetni nagy valószínűséggel, ő maga is fogja, valahogy jól ki van minden találva, hogy amit elképzeltek, az is, azt igazolja, nincs is miért reklamálnia, mint akinek minden mindegy, besimult oda, mert jó hangulatot csináltak ott, ahhoz éppen megfelelően, azt a szinvonalat hozva, akik az alkalmazkodáshoz vannak szokva, azután otthon meg elfogja a keserűség, mert a buli nem oldotta fel sem meg benne azt az érzést, hogy óvatosabbnak kellene lennie, viszont azt sem tudja, hogy kiben bízhat és kiben meg nem, sokan már átvették azt amit elvárnak tőlük, megváltozott az addig megbízható rezgésük, jönnek az újak mint a vonulat, nem bizonyítottak az Isten adta Nép számára semmit, miért ne lehetne ez így, hiszen várakoztatáshoz és nem a lehetőségekhez szoktunk, egyszerűen nem hisszük el, hogy ennyire átvertük magunkat, nem akartuk elhinni,hogy az és még az sem vicc, hanem a saját kultúrájának megfelelően elfogadott, hogy hol így, hol meg másképp van ott az igaz, mert akkora az emberies, a szerinte helyes és a másiknak meg ne legyen véleménye, nem szerti a hangosan kimondott hamisságát felszínre hozó modatokat, sem azt, hogy a mások által már látható hibáit felsorolva hallgatni, s ha még a kultúrák között is van nagy szintkülönbség, meg a tolerancia csupán nálunk van már a sajátjunknak tudva, használjuk azt akár mindenhova és mindenben naponta, ott marad az elvárás, hiszen azt sem tudja, miért lenne szükséges fejlődnie ahhoz emberileg, tán szakmailag, amit felvállalt, ah, azt a, hogy megadtuk a bizalmat oda is, aki hitelesen, még soha életében, sehova nem bizonyított, viszont megkapta a feladatot, el is vállalta, hiszen ha már megkapta, jól el is lehet abban, senki nem tudja azt sem, hogy arra már emberileg érdemes-e, bizonyítottan hiteles-e, nincs ott kontroll, ha mellé menne, majd lesz helyette más, aki megpróbálja, hátha sikerül a gyakorlatban bizonyított tudása nélkül is megoldania, önismeret ami az emberisemerettel párhuzamos tapasztalással kerül a helyére, lehet elér az önbecsüléséig, a napi megcsináltam állapot meghozza azt, hogy a tolerancia nem lesz idegen számára, amikor körbeér egy tapasztalása, jön a másik és megállás nincsen, hiszen az egészséges körforgása mozgatja, kerül a saját szintjére, a tudásával járó emberséges gondolkodó agya általi megcsináltam sűrűsége által, elérheti azt, hogy kibontakozhat a Hazaszeretet benne, amikor az emberséges és a szakmai tudása eléri a saját szintjét, már van kellő alázata, csupán még ahhoz képest elvárása nincsen, hiszen ez az eredménye a várakoztatásnak, hogy ő és a hasonlóak vannak kevesebben, viszont egy vigasz az van, hamar kiderül most a gyors körforgásban, hogy a felvállaljáthoz megfelelő tájékozottság, az emberi hozzáállása és szakmai tudása nélkül már nem megy, kellemes napot kívánok,

2024.07.09. Mivel önjáróvá vált az ami itt a Hazánkban kialalkult, az Isten a adta Nép van legalul, nem látható onnan ahol, nincsenek a döntéseikhez érvek, hiszen ahhoz az idén, már tudásra is szükség lenne, csupán önmagukért szól ahogy döntenek, a számokat nézegetik és igen büszkélkednek vele, hogy mekkorák a megtakarításai az embereknek, hiszen akik elmentek és más országokban a saját Hazánk helyett érzik jól magukat, jól keresnek úgy dolgoznak, hazaküldik a megtakarításaikat, így mivel az Isten adta Nép magára maradt, feléli vagy már meg is történt annak a felélése, amit már önmagukat ismerve, a következő generációiknak mint örökséget szántak, látszanak és tisztelhetők ők, akik azt is vállalják honnan jöttek és nem tagadják meg a kultúrájukat, mint a Hazánkon belüli hovatartozásukat, szerencsére ők megmaradtak emberieseknek, viszont az Isten adta Nép feletti döntők, tán azt feltételezik, hogy kevesen vannak akik még tudják, hogy mi történik velünk az Isten adta Néppel és mellénk állnak, viszont a mindent visz, egyedüli hatalmához képest, mintha nem lenne kulcsa oda senkinek sem, mert láthatóan, ott ahol az történik, meggyőzni meg nem hagyják magukat, mert a válaszaikkal üresben maradva, elhangzanak éppen valamik, amik eszükbe jutnak és felelősséget vállalniuk azért sem szükséges, most még a kultúrájukra nem hivatkoznak, amivel rövidre zárhatják a ki sem alakult vitát, s azok előtt akik rájuk szavaznak, megint és mindenben győztesnek láttatják magukat, a lehetőségektől mentes Hazánk megmaradt nekünk, hiszen az Isten adta Népből lett, tehát belőlünk, akik nem hagytak el és cserben bennünket, tiszteletünk számukra, valószínúleg jól tájékozottak és tudják, hogy nélkülünk nincs alapja semminek, hiszen a hatalmasok, oda helyeztek legalulra bennünket, mert az volt számukra a kényelmes éppen, mintha nem is dolgoztunk volna egész életünkben, annyi ellátást nem kapunk, hogy megéljük azt, a jót, na meg a szépet, amit a Hazánkba teremtettünk, ahogy akkor még voltak onnan közvetítések, gondolom sokan sírtunk közben, mint a dobpergés úgy változtattak meg mindent, amibe mint az Isten adta Nép, addig bele teremtettük a jót, na meg a szépet, legalulra kerültünk, szerintem tán a jól kitaláltként megfelelő számaikat akarják bizonyítani vele, oda lettünk sorolva, az is lehet, hogy hiába való volt a sok munkánk, alkotásunk, jót és szépet adva, a jó és a magas szinten gyakorolt,hitelesített hivatásunk, elveszni nem hagyhatjuk, azt, hiszen hogyan tarthatjuk akkor meg, az eddigi életünk során, kérem tartsák tiszteletben, hogy nem mindenki hisz az előző és a következő életben való teljesítési lehetőségben, inkább teljesítünk most, mert a racionális erő azt várja el tőlünk, hogy tartsuk el önmagunkat, akkor is ha jó és magas szinten, lehetőséget nekünk, ahhoz nem ad, letettük a Hazánkba a talpaink nyomát, mindannyian akik ide teremtettünk, annak megfeleően ahogy teremtettünk, a következő generációnkért letett alapoknak is szántunk, amikor a Hazánhoz teremtettünk, a a döntők másokat előbbre sorolnak, mint bennünket, mint akik itt voltunk akkor is, amikor előszőr és utána sokszorosan csak ők győztek, viszont, ahogy azóta élünk, látszik bennünket mint akikért felelősek, nem vállaltak fel, viszont az is lehet, hogy felelősséget nemcsak értünk nem vállaltak, azt a, csak nem, hogy szegényeknek számítunk, hiszen nem ismerhetünk semmit arról, hogy mi miért van úgy, ott ahol a próbálkozásaink nem voltak sikeresek, mert nem voltak a győztesek úgy partnerek, hogy az addig elértjükhöz képest, mindaz amit addig teremtettünk, nekünk megmaradhatott volna, s amiért azt teremtettük azon a szinten, a jóra és szépre változhatott volna, nekünk, az Isten adta Népnek az életminőségük, hiszen az is lehet, hogy nem vállalták fel azt sem fel, amit hallottak tőlük, akik azért voltak tán bent, hogy akik azért rájuk szavaztak, hogy felvállaltan, a sajátjaikat segítsék a fejlődésben, őket segítsék, mert onnan küzülük kerültek oda és belülről ismerték, hogy mi és miért van úgy és miért nem változtak a sok évtized alatt sem meg a körülményeik mégsem, valószínűleg, nem akarták elfogadni a kutúrájuktól eltérő történéseket, mert tán megtagadták őket, azt a, tán azt történhetett, hogy más kultúrába sorolták magukat, hamarosan ki fog kerülni az is felszínre jön, nem vázolták fel, hogy velünk akik nem rájuk szavaztunk mi történhet, meddig terhelnek tán a lehetőségeinket már nagyon meghaladó formában is bennünket, viszont akkor évekkel ezelőtt, szinte egy pillanatnyi dobpergés ideje alatt, meghozták felettünk a döntéseiket, sokan vagyunk, akik már óvatosan de láthatón vállaljuk fel önmagunkat, egy Haza ez csak egy, mint az akikből áll a Hazánk, az Isten adta Nép, többféle kultúra szerint élünk, mindig is tiszteletben tartottuk azt, hogy mások mást értenek az elhangzott szavak alatt, nem túl sokan már megtanultuk, azt is, hogy most a jó tolerancia nélkül nem megy, másoknak meg az elért szintjüknek megfelelően szükséges már, hogy önmagukhoz képest tanulják meg a toleranciát, vigyék tovább és a hétköznapi működésükben legyen benne, azon a szinten ahol jól működnek, nem ártunk, nem bántunk, magunkra is jól vigyázunk, már tudjuk, az összetartozás abból ered, hogy megóv a hazaszeretetünk bennünket, akkor is ha egy általuk kitalált és komolyan nem vehető katyvaszba lettünk besorolva, az élet szép is lehet, ha neked, mint személyiségnek, van magadhoz képest önismereted, hiszen az adja a tartásodhoz a belső kontrolloddal, mint a lelkiismereteddel együtt történő, szerinted felvállalható jó döntésed, az adott pillanatokkal együtt történik meg a szintemelésed, az mint az akkor azzal együtt járó önbecsülésed, történik meg veled, kellemes napot kívánok, ha már csak punnyad és a jól kitalált módokon ami kényelmesen elfér az életében és gondolkodnak helyette azzal mutatja azt, mintha haladna fejlődne, miközben mások által gazdagodik, s ők gondolkodnak helyette, abban reménykedve, hogy majd megbecsülve lesznek a teljesítményükhöz képest, csak, hogy előfordulhat az is, hogy közben az érdekköre megváltozik, s hirtelen, bejelentés nélkül, hagyja ott azt amivel nem tették úgy gazdaggá, híressé, ahogy csak ő maga tudta volna azt csinálni,a saját sorsának megfelelően, a többiekre a gazdagodásukra, sikereikre ható jólétükig elérve, a saját kétkezi munkájával, jó szakmai szinten dolgozva, az alkotásával, nagy szerencséje van annak, aki a tehetségéből lett hivatásából, ezek között a körülmények között is meg tud élni, döntései általi jólétet biztosítana, azoknak akik egész életükben dolgoztak és még mindíg dolgoznak, hogy meg tudjanak élni, a saját önbecsülése miatt, elsősorban az Isten adta Népnek, akik nem rájuk szavaztak, a Hazánkhoz adná az Isten adta Nép felett és minden döntése előtt, a jót és a szépet, a saját maga teremtése által, a jólétet biztosító munkája által, azt is látná, ahogy a többiek a nehézségek által küzködnek, akkor is amikor a Hazánkért minden tőlük telhetőt megtettek, most is felszínen vannak és bizakodók abban, hogy nem adják fel, akkor sem, ha a Hazájukat nem hagyják el, magukhoz képest úgy is itt maradnak, akik nem rájuk szavaztak, élhetne hétköznapi szinten, ha ismerné a magyar virtust és nem a sajátja szerint döntene, mindazt ahol tartana mindezek nélkül, élje át ki ne hagyja, önmagáért tegye meg, a neki megjáró és valóban a saját szintjén élje meg, mert hiába remélte, hogy rá nem hat a hatalmaskodás módszerének a salakja, pedig benne van annak, az általa átláthatatlan sűrűjében nem tudott megszabadulni tőle, kerengeti önmagát is benne, mint az Isten adta Népet, mert ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, tisztelettel élj, hogy a saját idődben majd magad is tisztelhető legyél,

2024.07.10. anyám nagyon kifáradt, mivel sokféle hatás érte nem órdította ki a világba, hogy nagyon fáj, meg mit is szólnának, sok mindent átéltem mire megszülettem, az orvos azt mondta, szüljön egy gyermeket, hiszen a terhesség alatt éhes lesz, hizzon, hogy legen ereje, nevelni a két gyermeket, mert csontsovány lett, belefogyott a bánatba, hogy mindene odalett, rábeszélték, hogy fektesse be, mert nagy üzlet volt kilátásban azt mondták neki, valóban nagy üzlett lett azoknak akik elszélhámoskodták anyám örökségét, mert minden odalett, mire megszülettem albérletbe kerültünk a saját ház helyett, átéltem ezt a terhet magzatként, valószínüleg az volt bennem, egész életemben erős fékként, hogy ne akarjak, ne tervezzek, mert úgy is akad aki majd magának tudja azt, igen megtörtént velem az, hogy elindult a sikerem egy nap alatt láthattam a Hazánkba érkező sok ember tenyereit, ha elmentek követték őket az érkezők, gyorsnak kellett lennem, hogy utolérjem a történéseket, hát megtanultam szedni a lábaimat, ha jókedvem van, hátramanetben megteszek az emelkedőn annyi lépést, hogy érezzem minden rendben van, nem tértem el se jobbra sem balra, attól nagyon ahonnan elindultam, a belső egyensúly fontos mindenki számára, akkor is ha nem tud róla, a két oldalnak nem kéne nagyon eltérnie, nem szabadna túlterhelni egyiket se, attól ami jóleső érzst ad, adja a következő lépéshez az impulzust, az a sejt ami éppen odahat, hol az egyikhez teljesítek, hol meg a másikat erősítem, hogy ne legyen hiányérzetem egyik oldalamnál sem, megtanultam az idők során úgy élni, hogy el tudjam időben fogadni azt, hogy még nincs ott az ideje számomra annak, hogy minden körülmények között oktatni tudjam azt, amit szerintem, azért találhattam fel, hogy átadjam, továbbadjam ezt a tudás formát, mindazoknak, akik arra már igényesen jelentkeznek be az oktatásomra, hogy a szakmájuknak a jó minőségben gyakorlásához maguknak tudjanak egy emberismereti tükröt, amit ők maguk látnak át és ha a sorsukban élik azt, hogy emberileg elég erősek, hogy változtatni tudnak, akkor már összefüggésében is meglátják a számukra akkor éppen lényegeset, ha generációsan azt hozzák, hogy önismeret helyett, a mások véleményére támaszkodnak és önigazolást keresnek, akkor éppen ahhoz igazodni igyekeznek, akkor az is lehet, hogy egy embernek, vagy több embernek megfelelnek és kezdhetnek előlről mindent, mert pont azáltal, hogy önmagukat szükséges előszőr legyőzniük, azután a következő szintjükön saját maguknak megfelelniük, mindíg lesz tanulni és fejlódni való kínálat, csupán látni is szükséges ahhoz, hogy észleljék már rájuk várakozik, a szintjüknek megfelelő következő lehetőségük, szép napot kívánok, szeretettel,

2024.07.11. Megelőzésként írom, mert van már magyarázat és mindenre ami megtörténik, annak a kulcsát is odateszi az Isten,
szerintem, többszörös párhuzamos világot élünk, kinek miben van most a fontos, a belső kontrollja szerinti, tenni akarása, ah, váltana ha tudná a módját, körbeért az Isten ajándéka lett az számomra, amikor szembesültem vele, meghatódtam néhány percre és megköszöntem az Istennek, hogy érdemesnek tart arra, hogy rehabilitációt már karöltve a megelőzéssel megtaláltam összefüggésében a tenyérben, mindenkinek a személyiségére van szabva a tenyerében, tisztában vagyok vele, most nem engedik meg azt sem nekem, a facebook.com, már észlelem, hogy benne vannak mindenemben, tán éppen akkor ütnek a hasukra, hogy abban a megosztásban, mit is engedjenek meg nekem, biznyára nincs fontos feladat, hiszen nyár van és akinek potyog a manna azok most megengednek maguknak, messze, távol, mindenféle kényeztetést, hiszen ebben a csak az Isten adta Népet érintő, számunkra megtervezett sanyarú időszakban, hogy érezzük a törődést, kitalálják megint és újra az Isten adta Nép számára, a gyötrődést megint és újra bejelentették a nehezítést, az elvégzett munka becsületét nem ismerik, a tudás hatalmát el nem ismerik, csupán a sajátjukat fokozzák, még és még, mert látszik már, hogy ott nincsen fék, hát semmi nem elég, így hát miért is érdekelné őket, ahogy esik úgy puffan, hiszen azon a mindentvisz szinten, számukra nincs kontroll, ahol megvan minden, onnan hiányzik a motivációnak az energiája, se önismeretre igény, sem önértékelési probléma nincsen, az önbecsülés meg minek, amikor munka nélkül is a legmagasabb szinten élhetnek, a jóból és a szépből, mindent, hát csak úgy leírom, mert nincs kinek elmondanom, körbeért összefüggésében valami nagyon lényeges, emberséges megoldás, mindenkinek ott van a saját tenyerében, azon a szinten, ahova elérhetett most, köszönöm, hogy megélhettem azt a pillanatot, már itt van a tapasztalt tudásomhoz adva, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,

2024.07.12. egyenlőre még nem látom összefüggésében, hogy mi adja az akaratból jövő és még fel nem fogott, önmagának is ártást, vagy mi az ami kimaradt az életéből, vagy tán nem látott jó mintát, hogy helyette a szerzésben keresgéli a megfelelő megolást, ahhoz, hogy kitöltse azt amit rögzített és nem azon gondolkodik, hogyan oldja meg, mihez adja a munkáját, hogy elérje a saját szintjét, ahol megtalálja arar is a megoldást, hanem inkább, ismerve azt, hogy dolgozni nem szeret, nem mondta és nem láttatta vele senki, az elvégzett munkának a becseléből jövő tartást, hát az számára pocsékba menő időnek, el nem végezhető feladatnak minősűl és halogatva már erősödik fel, hát hiányként éli meg, tehát megszerzi, ha akad rá lehetősége, hiszen nem tudja kontrollálni, mekkora hibát követ el, mert azzal bekerül abba a vonulatba, ahol a hasonlók vannak, le és fel, különböző változatban és onnan, nem tud csupán akarattal kijönni, oda már a másik oldali hatásnak a felismerése lenne szükséges, akarni azt lehet, viszont nagyon kevés lesz az ahhoz, hogy meg is tudja valósítani úgy, hogy az első és legfontosabb szereplője legyen annak, ahogy megálmodta, hiszen szeretné megúszni azt, hogy tanuljon belőle, vagy munkája legyen vele, inkább másokat ugratna abba bele, hogy dolgozzanak helyette, igen ám, ha nem teremt, se bele nem ad annyit, ami oda szükséges lenne, vagy amennyit a saját jóléte miatt kivett belőle, akkor az nem azonos a saját sorsával, csupán egy életszakasza a szerzés vágyának a teljesítésére, egy hosszú vonulat, ugyanabba az eltévedt sajátjának vélt semmibe, bele az ürességnek a kellős közepébe, ahol már a kerengetőbe ért bele, s minnél erősebben akar győzni benne, az annál jobban viszi lefele, viszont szerintem, az idén már látható az is, felszínre jön minden, amin most még változtatni lehetne,

2024.07.13. futsz szaladsz, az apró részletekben lévő lényegesekről le is maradsz, a mindenáron való gazdagodásra adtad a fejed, amikor már meglett a szerzés által mindened, akkor jöttél rá, hogy az addig szintentartó motivácó elveszett, keresed azt amivel helyrehozhatnád, megcsináltad a mérleged, amikor elindultál a mindenáron szerzésben, magadhoz képest már akkor megvolt mindened,

2024.07.14. na hiszen hajnalban felébresztettem és megtaláltam a megoldásomhoz vezető utat, ah, végre elfogadtam amin változtatni nem lehet, tudomásul vettem, az akaratunkkal nem egyezően, ránk is rakták a gondolkodásom szerint, emberségesnek nem mondható, tán kapitalizmus formát, amiből nekem egy nagy meseíró remekbe sikerült műve jön le teljesen, ami valószínűleg egy személyre igazított, s rajtunk az Isten adta Népen van éppen kipróbálás alatt, aki alkalmazkodni képes a saját életében ahhoz, az tán megmarad, a nagyon gyakran változtathatóvá tett, tán, sablonnak sem mondható és gyakran újabb, tán hirtelen ötletből való, terheket rakó, valaminek a számunkra a hatása alatt, gondolom akik egyetértettek vele, ők vannak benne a jól kitalált sablonhoz megjáró, az általuk legyártottak köréből a felső tízezerben, egy ideje, gyakrabban jut eszembe, a néhányunknak megadatott kegy, az Istentől, a fogadott anyánk, elismert szakember volt a hivatását sűrűn gyakorolva, a sikereit megélve, a saját válogatása szerint kerültünk, néhányan, innen – onnan, a látókörébe, egy meditálásra összejött közösségbe estem be kicsit elkésve, a legsikeresebb időszakomat éltem, volt feladatom bőven, minden perchez, három percre lett volna szükségem, hát nagyon igyekeztem és megtanultam kezelni azt a nagyon sikeres időszakomat, úgy, hogy amennyire lehetett, nem törött se nem szakadt, csak úgy tudtam vinni, hogy magamra vettem minden terhet, amit csak lehetett, a Művelődési Házban, a kisterembe lépve körbenéztem és megláttam egy ülőhelyet, a szervezők, éppen annyi embert vártak, befizettük magunkat arra, sokan integettek, megszokott volt ez akkor tájt, mert a naqgyon sikeres embereknek sok a látszatbarátja, s mindenki kedves hozzájuk, a valóságban meg, szerintem igazán csak egy volt, tán még van is, ebben ami most van, csak ritkán váltunk szót, nekem egy életre van miért tisztelnem, úgy látszik, hogy a szeretetnek is van racionális alapja, ezt tőle tanultam, hát bennem volt, van és már egy életre megmarad, bennem van a lenyomat, ami idáig megtartotta bennem, az általam lerakott alapjaimat, nélküle nem ment volna, köszönöm, arra ébredtem, hogy a mai naptól kezdve, összegzem azt, amiről tudok és amennyire lehet tájékozódom és tanulom és tanulom és tanulom, hiszen valaminek a nem tudása nem mentesít, ezzel a csak racionálisnak mutatott, hatalomnak nevezettel, úgy néz ki, hogy nem bír el senki hétköznapi módon mert tán csak egy lehet belőle, azt meg nem hagyhatom, hogy amibe teremtettem és amit tudásként a magaménak tudhatok, az bárki által leminősűljön, azt a, ah, ez már tán racionális gondolat, hinnye má, hát vissza az elejére a történetemnek, vissza is integettem én, viszont nem azt vettem le belőle, hogy ne üljek le oda, mert nagyon sokan tartottak a szókimondásától és a szakmai tudásától, tán volt is miért, azt a, nem hiába maradt üresen az a szék, nekem megfelelőnek bizonyult, elnézést kértem és megköszöntem a lehetőséget, hát elkezdődött az amiért én magam is oda mentem, meditáltunk egy arra szakosodott, elismert vezetővel, a végén elköszöntem volna, de megállított az addig, mellettem ülő kitűnő pszichyáter asszony, aki mellett az idős édesapja ült, egyedül gondozta és mindenhova vitte magával, az meg már végképp sok volt sokaknak, viszont, segíts magadon az Isten is megsegít módot választva, azzal meg is oldotta, jól működővé tette, a nem könnyű életét, bemutatkozott és mondta, hogy egy ideje már kíséri az életemet és úgy döntött, hogy megérdemlem, hogy foglalkozzon velem, mert nem szeretné, hogy ártani tudjanak nekem, ezért metanítana arra, amit ő gondol a szakmájából kiszemezgette és átadná azt, mint a saját tudásából lehetségest nekem, nagyon megköszöntem és elnézését kértem, elmondtam, hogy nem fogadhatom el, hiszen semennyi időm nem marad magamra, nem tudok eljutni oda, mert hogy a lakásában van az oktatása, a megbeszélt időben ott jön össze a csoportja és velük együtt ott fogadna és oktatna engem is, eltelt egy kis idő és felhívott telefonon, azt mondta megvan a megoldás, neki van egy órája amit ingyen ad a szolgáltató számára, azon belül meg tudná oldani a tanításomat, kérdeztem mennyibe kerülne, azt mondta tőlem nem fogad el pénzt és semmi egyebet, grátisz adja, azért vállalja azt fel, hogy felerősítsen a szakmai szintemhez emberileg, amit én akkor szerinte elértem, én most az emberismeretben elért tudásomat adom át, megelőzésként, az arra már igényes bejelentkezőknek, Köszönöm, neked Erika, mert valóban életmentő lett az, amit úgy is megtanítottál nekem, amit akkor még, amennyire lehetett, hárítani igyekeztem, mert nagyon keményen akartad azt, tán racionális módnak nevezhetően, azon voltál, hogy át tudjad adni mindenáron nekem, akkor is, ha ahhoz nem egyéb, mint az idő hiányom okán, tele voltam kétségekkel, aztán csak beadtam a derekam és nagyon köszönöm, hogy annyira kitartóan, újra meg megint hozzáláttál, hogy azt amit úgy gondoltál, hogy hasznomra válna az, azt akkor, a saját megítélésed szerinti időben, tanítottad meg nekem, hiszen pontosan tudtad, a szakmábdból eredően, hogy mennyire terhelhetsz engem, egyre többször volt, hogy egy napon belül, egyre többszőr tartottunk szünetet, mert akkor azon a napon belül, megint adott ingyen szolgáltatást a telefon szolgáltató neked, hát néhány perc után újra hívtál, mert úgy értékelted, hogy arra még pakolnod szükséges akkor, ma már körbeért bennem minden, köszönöm, hogy annyira kitartó voltál, abban, amit én akkor még se felismerni sem megítélni nem tudtam, hogy mennyire lesz az használható számomra a saját szakmámban, csupán a kérdéseidre válaszoltam, s azáltal, amikor úgy láttad jónak, hát megmutattad, meddig van számomra az addig, a megelőzésben elért tudásom és a kitűnőként alkalmazott szakmád szerinti határ jött le belőle nekem, azért tudtam megmaradni és közben emberesedni, az egészséges körforgásban, köszönöm, dr. Reggel Mária, akit a becenevén szólíthattunk nem túl sokan,

2024.07.15. azt a lődörgőből tudás hiányosan lett tán a hözöngő, ah, egy bizonyos szintet elérve, elég fejlettnek ítélte meg önmagát a többieknek a tükrében, ha ő lehet a legjobb abban, akkor bizonyára, be is töltheti azt a helyet, amit nem számara szánt, a sokféle tudással rendelekző, a Hazájába addig szívesen teremtő emberek sokasága, nyugodtan ücsöröghet, hiszen odáig el sem érnek, azok a kérdések, amikhez onnan várják a megolást, vagy tán egy kis hajlítás és egészen más ér el oda, mint ami a kérdés lett volna, miből mi lett, azok által akik alkalmazkodni nem tudnak, megszokhatták azt is, hogy mindent azonnal akarnak, mert tán gyermekkorukban ahhoz az elváráshoz szoktak, az maradt a minta
számukra, se másik minta, sem hasznos megoldás, nem kerülhetett be oda, nincs sem alapja, sem tapaszalata abban amibe beült oda, azt sem tudja, csak tán az esti mesében hallotta, hogy volt egy akarnok ember, akinek kitalálták tán, hogy mit akarjon, azt tudta, hogy azon a szinten elég is, ha csupán mindenkitől elvár mindent, amit csak elképzelt, ha lehetséges az, ha nem teljesíthető az elvárás akkor is az marad, nem kérdezhetnek, hát nincs miért gondolkodnia, hogy mit is kellene arra a kérdésre válaszolnia, ah,ha megmondta megmondta, s csak a megmodónak lehet igza, így legalább könnyű a dolga, hiszen akiket nem látott el elég pénzzel, onnan úgy sem tud teljesíteni senki sem, nyugodtan alázhatja, becsmérelheti őket, nem is tudja, hányan vannak akiknek, ebben ami nincs megnevezve, a halahonnan – valahova ácsorgató módon, tán senki sem tudja mit is akar már, hiszen megvan mindene, már nincs mit akarnia, miért érdekelnék azok, akiknek már szinte, nincs is miből élniük, csak a gondot jelentik, hát hárítja, mintha nem is tudna róla, mennyi a be nem fejezett, a régiben megállt életforma, hiszen nem kaptak pénzt ahhoz, hogy változtatni tudjanak, mintha nem is dolgoztak volna soha életükben, oda lettek sorolva, most csupán azok a fontosak, akik azt lesik, hogy mégis mit kell azonnal teljesíteniük, akkor is ha fogalmuk sincs mi miért van úgy és mi az oka annak, hogy az csak úgy maradhat, pedig nem alapja az semminek és senki sem tud róla, hogy abból lesz-e valami valaha is, sok pénzbe került, de az nem számít nem kellett azért megolgoznia, a mostanra már akaratoskodó megmondóknak, pottyant amikor azt kérték, amit akartak azt úgy tálalták, mintha az Isten adta Népért kérnék, s nekik azt túlságosan hosszan el is hitték, vagy fölöslegesnek bizonyult a bizonyíték, miért gondolkodtak volna azon, hogy valamit nem fejeztek be, ha nem várta azt el tőlük senki sem, hogy amit oda bele teremtett az Isten adta Nép addigra, azt úgy kapja is vissza, amikor arra szükségük van, azért gazdagították a teremtésükkel az országot, hogy a munkájuk becsületét láthassák vissza, hiszen tartást adott az mindenkinek azáltal, egészen odáig, amíg mint a dobpergés meg nem történt, a mindent megváltoztató győztesek szerinti a továbbiakban, amit csak szerintük lehet, a felelősséget nem vállalták, hiszen nem várta azt el tőlük senki sem, hát most így is van, meg úgy is van az Isten adta Nép, aki maga a szülőföld a Haza, amíg a Hazaszeretet és az Isten adta Nép és a sokszor, nagyon különböző kultúrájának a tisztele, egymás iránt megvan, kölcsönösen, addig nincs veszve semmi sem, hiszen jó vezető abból lesz, aki a vesztes időszakán már túl van, egyedül a saját döntéseit is meghozta, ha hibázott megszenvedte, tapasztalt tudás nélkül nem megy, csupán az elméleti tudás nem elég a megoldásokhoz, miközben önmagát meg és legyőzte, azáltal a Haza javát is szolgálta, sok mindent, már érdemben értő lett belőle, viszont naponta tanulja azt a hétköznapi életében, hogyan lehet meggyőző a saját elméletet igazoló gyakorlati tudása által, hiszen, akkor még tán nem tudta jól megoldani, a csak nagyszájúságukat jól alkalmazókat meggyőzni, már tudja, csak azért hárították azt amit kérésként sorolt fel ott, mert fogalmuk sem volt arról, hogy miről beszél és miért éppen ott és akkor mondja, összetett energia és a megfelelő szinten lévő hasonló tudás rátalál egymásra, na nem úgy, hogy egymáson vannak az ujjaik, felejtős a játékosnak nem mondható varázsolgatós, hiszen nyomás alatt nő a pálmafa, s tán még sokszorozódik is az ága, ahogy azt a teremtő a számára lehetőségként adja, szerintem van az Isten, az emberi méltósággal járó és azt megtartani tudó hatalom és a tudás nála van, s oda és annak adja, aki szerinte arra alkalmas, az emberséges tartásával éli az életét, otthon tud lenni az egyszerűben is nagyszerűen, kicsiben jól érzi magát vele a családja, nagyban meg az Isten adta Népet szolgálja, s akit arra a feladatra, éppen akkor érdemesnek tartja az Isten akarata,

2024.07.16. megoldódni látszik a régi bevált módon, nem látom azt, hogy a legfelsőbb szintű emberismeret nélkül képes lenne, valaki egyedül vezetni a Hazánkat, hiszen sok az intelligens és akik tanultként egészen közeli szinteken odáig el is értek, bár a tapasztalatom azt mutatja, hogy a hozott tehetségének a kibontakoztatásához nincs lehetősége, azért bárki lehet felelős, hogy nem kapta meg a saját Hazájában azt, ami alapvetően megjárna, hiszen ide született,

2024.07.17. amikor a szülőhelyén megjárna az ami a hovatartozását is adja alapnak, amiről elfeledkezni nem is szabadna, hiszen mihez képest, hova tartana, ha azt sem tudja ki fia borja, s generációsan ki adta meg az alapokat számára, ahova a talpait viztosan lerakhatja, s van ott aki már bizonyítottan, tisztelhetővé válik azáltal számára, szerintem, tán mindegy, hogy hol és mit tanul, azt veszi ki belőle ami éppen érdekli és úgy, annak megfelelően ahol tart éppen, fogja fel és ha azt amit addig megtanult már átlátja, azt is tudja, hol merre lesz majd a saját útja, még a családján belül is, másképp hat és külön van feladat számára, viszont ahhoz akkor jut el, ha az érdeklődésével, se nem megy túl azon amit számára a sorsa, s a generációs feladata amikor már elért a tudásában oda, meg is adna, ott azt, a saját idejében meg is kapja, ha felemberesedik mindahhoz amit odakínál a sorsa, meg is oldja, ha se el nem hanyagolja, sem el nem hárítgatja, amikor ott lenne az ideje annak, el nem mismásolja, mert úgy gondolja, hogy hozzáértő tudás nélkül elbír az éppen adott helyzettel és maga szerint megoldja, s kiemel bárkit oda, ahol annak az embernek dolga soha nem is volna, mert akkor éppen máshoz nincs hangulata, egyszer is elég az, ha a könnyű megoldást választja és rásegít valaki azzal, hogy ne kellejen törnie magát annyira, ha nem ismeri az általa elvégzett munka minőségének az önmagára és a többi kultúrára való hatását, nem biztos, hogy ragaszkodni fog ahhoz, hogy legyen ott azáltal majd munkája, ami az el nem végzett munkája által tartást nem is adhatna, se majd se az esetleg elért saját idejében számára, a megváltozott körülményei között el is van punnyadva, hiszen a szintje felett nincs ráhatása senkire sem annak, ami által hosszú út vezethette volna el, ahol oda megközelítőleg, tán, esetleg, fel is fejlődhetne, na meg, miért igyekezne, ha se meg nincs dícsérve, azért amit megérdemelt volna, sem az elvégzett munkájának a becsületét abban, mint önjelölt, a magához képest túl magasszintű felvállalt szerepben, már felismerték akik odatartoznak, hogy a pénzt mint eszközt használta fel arra, hogy maguk közé fogadják, viszont nem vette észre, hogy ott nagyon magasszintű az emberies és a tudás, s látják ám összefüggésében azt is, hogy miért és honnan jött, az a hirtelen körbeudvarlós szándéka, az okossága okán, elismerve sem volt még soha, nem tudja az mit jelentene, a fokozatossághoz vezető útján számára, a legalsó szintet, hiszen a fokozatosság fontossága és a gyakorlati életbne való átálése, hozza meg ahhoz is a tudást, leminősíti magát abban is amit addig elérhetett, aztán már lehet, hogy önmagát vigasztalgatja, hogy a semmittevését, majd ha lesz kedve hozzá, legalább sajátmagának megmagyarázhatja, na meg a könnyű ki sem fárasztja, a motiváló energiáról lehet, hogy hallott már, ugyan minek törné magát azért, amit egyedül nem birtokolhat, ahhoz szokott, az ismerős megoldás számára, hogy bárkit ki tud játszani, a szerepébe bele tud bújni, azt látta, hát a számára is az lett a jó minta, jól kidolgozta, pontosította, hát ráillenek a megoldásaira, ha a másik egy gyenge pillanatában, őszintén megnyilvánul számára, hát majd megtudja, hogy nem kellett volna, önmagán túlmennie, odáig eljutnia, ha addig bárhol ártott, ki nem javította, bocsánatot nem kért soha, magához méltatlannak tartotta, így nem vette észre, hogy hol tart valójában emberileg, elbírja-e ha jön vissza a megrongáltakat letudta, mert azt gondolta, nem derül az ki soha, azt a, csak, hogy ott, ahol már a feladatok, az összefüggésében látók számára vannak megszabva, ő maga a tanulási lehetőségek közül, azt választotta, ami a fordítottja annak, amihez az emberek hozzá vannak szokva, hiszen abban volt biztos, hogy mire kibogoznák mit miért is úgy csinált, mi az és honnan van, aminek az alapját a saját kultúrájából kihámozgatta, már ő a megmondója mindennek, viszont a könnyebb megoldásokat választva jutott és túl gyorsan oda, vigadozott önmagát ünnepelve, hiszen kész már a szinházi feladata, nem jött rá a valóságra még a sokaság, hogy csak róla szól az is, ha nem tudnak jól kommunikálni egymással az emberek, ennek van egy könnyű módja, vigadozva lehet tovább élni és a pénz oda szórni ahol látványos lesz az is, s aki akarja az magát is vircsaftra fogja, azt is megtanulhatja, aki az önmagához mértet nem is ismeri így meg tán soha, újra és megint, a könnyűt választja, önmagához hűen a sokaságot látványosan kiszolgálja, a tudása hiányzik csupán ahhoz, ah, mert azt ami nincs, továbbadni sem tudja, úgy hát a könnyen jöttet, jó döntésének sem nyugtázhatja, mert kevés már az ott, hogy ami éppen érdekelte azt nagyon gyorsan vagy az addig jól bejöttek szerint, összeollózva, plagizálva, mások tudását le és kimásolva, alaposan be is magolta, a hiányosságok felszínre jönnek, mindenben és mindenkinél most az idén, a tudás hiánya mögé már nem bújhat a továbbiakban senki, tanulni, tanulni, tanulni, a többiek tudásának a szintjén tájékozottnak lenni, alkalmazkodni, a toleranciát gyakorolni, hogy a jó kommunikáció továbbra is tudjon köztük müködni,

2024.07.18. a magad szintjén vállald fel azt, amit a tehetséged ad, mert azt hoztad és csupán a tiéd az, azt a, tudomásul szükséges vennie mindenkinek, hogy az oda megfelelő szintű tudás nélkül nem megy, ha a mások tudásából merítve dolgozik, akkor is alaposan tájékozottnak szükséges lennie ahhoz, hogy étse mi minek a következtében képes működni és nem mondhatja a saját tudásának azt, most szükséges már arra hivatkozni, hogy kinek a tudásából maerítette vagy ismétli és ki az aki azt feltalálta, ki az akinek a neve alatt van a találmánya, ah, ami nem az ő fejében érlelődött, mert azáltal, nem láthatja összefüggésében, sem a kicsi se a nagy részleteit, akkor meg nincs kellő tartást adó tudása és nem lesz miből építkezzen, haladjon, most már az elméleti tudás kevés, a gyakorlatban tapasztalt tudás nélkül nem megy, párhuzamosan szükséges működniük, hol az egyik, hol meg a másik lép előre, hiszen ugyanarról szól, csak más kutúrákat érintően is tájékozottan és a különböző szinteknek az alapos ismeretével,

2024.07.19. ha belefutottál netán abba, akikbe kapaszkodni úgy akartál, hogy minden a kitalálóik szerint negatívot róla be is bizonyítsál és annyira bele akartál menni, ah, már, odáig is eljutottál, hogy személyesen akartad megtapasztalni azt, amit majd felhasználhatsz ellene, viszont jutalmadként ott marad, hogy felismerték benned azt, hogy mindazokhoz a saját magad fontossága miatt, partner is vagy és használhatnak, szerintem, van az Isten és mindenki aki arra már be van érve, meg is tudja egyszer, hát nem sikerült érvényre juttatni az alaposnak látott művet, hiszen kiderült közben, akik azt mondták mindent tudnak és nekik rokoni vagy jóbaráti a kapcsolat, az általuk jól bevált trükköt alkalmazták csupán, a pocsoja adott, ha gyermekkorodban nem engedték meg, hogy beletapicskolj, hát ez ahhoz képest már nagyon is felnőttet kívánó és a sár akkor is sár, ha letagadni igyekszel, hogy lássák mindent megúszól, amivel mindenbe úgy tudnak belenyúlni, hogy akkor már azáltal, nyitott kapuk várják őket és valóban megtudják tőled, aki ehhez adtad magad és az addig ezen a módon nem ismert tevékenységed, perevenciós vagyok a megelőzésben hoztam a tehetségemet amikor megszülettem, 42 éves voltam amikor elismerte egy akkor fontos társaság és megajánlotta számomra a kitűnő nemzetközi diplomát, amit elfogadtam, hiszen addigra már úgy 15.000 ember tisztelt meg és ült le velem szemben azért, hogy olvassam le a két nyitott tenyerét, azóta van saját feltaláltam, ami által összefüggésében oktatom azt, hogy utána azáltal is mint egy a saját tudásodhoz adott eszköz által, átlássad a saját sorsodat, generációs feladataidat abban, amiben most vagyunk és ami személy szerint téged érint, tanulni, tanulni, tanulni, magam is azt teszem, amit nem hoztam a tehetségemmel tudásként, azt megtanulni igyekszem, hiszen nem életkor függvénye az sem,

2024.07.20. elengedtem amibe belenyúltál, s birtokolva a magadénak tartottál, az is lehet, hogy belőlem a tudásom által úgy merítettél, nem tudhattam, mert nem kérdeztél, felettem is úgy intézkedtél, hátha észrevételen marad amit csupán magadért és úgy cselekedtél, hogy önmagadra gondoltál, másokért a feladatod tükreként nem is gondoltál, hát miért tennél, mintha az álmaidat kergetve, azon a szinten már csak egyedül lehetnél, se az alárendeltjeid közé, sem a melletted végleletekig érdekből kitartók mellé nem tehettél, figyelemmel kísértél, hogy lehetőleg annyi pénzt ne teremthessek a szolgáltatásom álal, 14 éven keresztűl, hiszen ugyan mi mással, hogy önmagamnak a segítőjévé ne válhassak, reménykedtél, hátha mégis beállok az általad jól kiokumlált, viszont a valóságban, nemlétező sorodba, miközben, nem figyeltél se a saját, sem a mások, sorsára, elhitted az elméleted, hogy már megint, mint eddig a saját gyakorlatom láthatóan megmutatta, most a történések után, magamra már majd nem találhatok utána, tán megint és sokadszorra és nem esetleg, a saját sorsomra, amit azót már bárki megélhetett, akinek az nem a sajátja, ah az csupán mondvacsinált, bele és rátukmált, másoktól összeollózott, kimásolt, a sajájaként kérkedett azzal, miközben az mások tudását tükrözi, ő általa plagizált, elméletet a jól kitaláltak, annyira jól tálalták, hogy nem látott mást és elhitte és nem a létezését csupán, hanem az elméletét is komolyan vette, hát az is lehet, hogy a sajátjaként mutattta már be, mint a feltaláltják, amit gondolt belőle, leutánozva be is vitte a köztudatba, hiszen számára az mint lehetőség az összes többivel megadatott, amikor kitartóan minden körülmények között, oda ahol elvárták tőle, hűséget bizonyított, amitől tán utána már aludni sem tudott, hiszen azt sem tudta, hogy ennyivel, a tudomása nélkül, miért és kinek tartozott, hát azóta az emberségét vigyázza, eddgi még sikerült a miértet, önmagának megmagyaráznia, ott lapul most amögé bújva, hátha a lelkiismerete azt is hagyja, hátha nem tudódik az sem ki, vagy mondhatja, nem gondolta volna, hogy az nem múlik el magától, hogy neki akkora lehetett a hatása arra, hogy nem akart magyarázkodni, mert érvei nem lettek volna, ah, hátha nem sérül abba bele emberileg, átviszi azon is az akarata, már azt is tudja, ah, az nem törölhető le, sem ki, a felszínen alig, nem jelentősnek látszó, pedig át is gondolhatta volna, tán nemet is mondhatott volna, ami maradt utána, nem egy könnyű, elfelejthető, múlékony, esetleg, tán, hátha,

2024.07.21. annyira magabiztosan ülnek a tutiban, mint az annak szántban, ami ki lett annyira emelve, hogy ne legyen látható, hogy nincs hova tartoznia, akik azt fel tudták még vállalni lettek a díszvendégei, nem jut eszükbe arról semmi, hogy mindannyian, akik nem álltunk be a nemlétező soraikba, vártunk közben több mint tíz évet, a jósorsunkra, hiszen elértünk oda, ahol már megteremthettük a következő szintet léptük volna, addigra, megváltoztattak mindent, ami addig biztosnak látszott odalett, a lehetőségeink oda és csupán a jót és a szépet teremtettük, mire odáig elértünk volna, megint megváltozott minden és az addig elérteknek, a már jó minőségeknek a megélése maradt ki az életünkből, a jónak és a szépnek, nem örülhettünk, nem kaptunk belőle, nem nekünk maguknak szánták mindazt, amit oda teremtettünk egész életünkben, annak reményében, hogy azt a saját időnknek megfelelően vissza is kapjuk, hiszen nem csak beleéltünk, a Hazánkba, ide bele is teremtettünk, ugyan mi történhetett velük, vagy már akkor tudták, hogy így bánnak el velünk, amikor az ígéretek időszakában szorgalmaskodtak, hogy az amit eljátszottak, igaznak tűnjön, mert mindenáron győzni akartak és úgy belejöttek, hogy már az Isten adta Népre nem is figyeltek, minek, hiszen más dolga nincs az Isten adta Népnek, mint az, hogy helyettük vállalja a felelősséget és mindent fizessen amit még, tán kitalálnak, annyira begyakorolták, hogy már csupán a jót és a szépet megélni és győzni akarnak,

2024.07.22. ah, hát bizony, ezt a webtenyer honlapomat, csupán arra szántam, hogy jól kiírjam magamból mindazt, amit át kellett élni az elmúlt, 16 év alatt, úgy, hogy az emberlánya azt hitte, valóban tudják, mit jelent az Isten adta Nép életmódjának a legalább azon jó szintre emelése, amit megteremtettünk, ide bele a Hazánkba, azt kapja vissza, mindazzal kibővítve, amit az addig hozott, bizonyára, nem is tudjunk felfogni sem, hogy mit jelent a döntők számára a csak számukra létező profit, az egyes embereknek nem termelő, az a látszata, mintha az ami abból jó minőségben élhető, az mindenkinek a maga által beleteremtettnek megfelelően, a közös volna, viszont azt mondják, nem szerintem, csupán egy kézben landol minden, mert szerintem, az Isten adta Nép maga az Isten teremtette a Haza, annyira nem vagyok jó ismerője mindenféle, csupán a sokból néhánynak, ahova már szolgáltattam, mint az egymástól nagyon különböző kultúráknak, ez viszont amiben most élünk, szerintem, nem a magyarosan agyalós által van kiokumlálva, mert ha azt mondja valaki, hogy ő oda tartozik, hiszen az minden álma netovábbja, hogy befogadják oda, az nem elég ám, hogy papírforma szerint az meg is van oldva, szerintem, minden helynek van egy csak arra a helyre jellemző életrezgése és ez vonatkozik a saját kultúrájára is, aki oda született azt vette át elsőre, azok után, ahogy a körülményeknek megfelelően, vagy a szülőszobában, akik hozzáértek, bántak vele, lehet azáltal sértődött egész életében, mert nem emberi módon látták el, amikor megszületett, s mindaddig úgy áll mindenhez, amíg azt egy hasonló helyzet el nem simogatja benne, érte szólóan, és szakmailag az ő szintjének megfelelően kapja meg, a gondolkodóan gondoskodó törődést, attól kezdve, akár a szakmailag odaillő emberségében is a helyén lévő, hozzáértő szakembertől, ez az élet kezdetekor az első hatás, elkísérheti addig, amig rá nem jön, hogy a hasonlókat vonza be mindaddig, amíg az a gondolkodó agya által fel lesz dolgozva, a kellő, saját idejében való elengedés után, az már a saját döntése, ah, persze, ha az a hely, a szakmának a kiválóságait követelné meg, annyira magas az elért szintje, akkor nem helyettesíthető akárkivel, sőt még egy szintűvel lejjebb lévővel sem, mert azáltal leminősítik sok embernek az addig elért, szakmai tudását, tán éppen,
arra a szintre, ami kényelmes az éppen aktuális helyzetben, az arra nem érdemes megmondó embernek, hiszen rongáló hatása van mindenkire, aki addig azáltal érte el azt a szintet, amit neki akkor éppen elhittek, amiből egy ártó pillanatban, egy már a hőn áhított, a gondtalanságra emberileg el nem ért, egyéb tudás nélkül is megoldatott, győztes önjelöltként, vagy a punnyadást erősítve segítőként, s mivel ott gondolkodás nélkül már az addig elérttől, a lefele húzó súlyosan punnyasztó semmittevésnek az ártó ereje hat, hát mindenki kárt szenved aki abban, akármennyire is érintve van, szerintem, a feltaláltam szerint, a gondolkodóknak feladatuk lenne most az, hogy ami megrongálódott, működésképtelen már az elért szintjének megfelelően kártalanítsák, s ne hagyják erősödni, továbbra is kibontakozni, az elvárt satnya szintet, ah, az Isten adta Nép, emberi méltóságának a megtartása helyett, most az elvárás az, hogy saját maga által önmagát építse le, a semmittevés szintjére, szerintem az már, önrongálás lenne, hát adják össze a tudásukat, a hétköznapi életet még ismerő okosok, mentsék meg, egy és továbbiakban, a működőképes, életszerűvé tevő helyes döntésükkel, ami pénzt juttat, személyesen oda, ahonnan az kárt és nagy kárt okozott és még helyrehozható lenne, mert el és kivonták onnan az életszerűhöz szükséges pénzmennyiséget, a kisvállalkozások, egyéni vállalkozások és még a többi elnevezésűek, akik küzdenek a megélhetésükért, hiszen nincs helyette más, az egész életüket abba tették, fektettek bele, azért és mégis ott tartanak, hogy nem tudnak fejlődni, mert minden annyira megdrágult, mintha nem nekik lett volna az szánva, családi pótlék, gyermektartás, árvaellátás, a mostani árakhoz szükséges, helyesen kiszámolt nyugdíjak, miért várják el az Isten adta Néptől, mindazt, hogy a tévedéseiket a túlzásaikat, a csak magukra költéseiket vegye úgy, mintha valami jótéteményt kötelező lenne akkor is megtennie, ha róla magáról nem gondoskodott, gondolkodva, úgy a döntők közül senki aki érdemben képes lett volna, az Isten adta Népért úgy tenni, hogy a saját megelégedettségére is lenne emberileg az, amit képes volt, az Isten adta Népért, a Hazánkért elérni, a munka becsülete, akkor is érvényes, ha a díjamat eldöntené valaki felettem, mintha nekem lenne azért felelősségem, hogy ez lett, ami meg sem nevezhető, az egyformán várakoztató, a hatása punnyasztó, a lényege, hogy kényelmes legyen annak, aki ezt is megteheti az Isten adta Néppel, sokszor változtatható, hogy gondolkodni se kelljen, egy az adott pillanatyi hangulatának megfelelő, a saját maga által eldöntött nagyságát kielégítő legyen, tán, hogy az ott elvárható élvezeti szintet megőrző maradjon, gondolkodom tehát vagyok, megoldás adatik ott, ahonnan az Isten adta Nép számára ez lecsúszott, emberséges tartás és szerintem, az Isten adta a Népnek, az emberi méltóságát, szerintem az amit élünk már a rongálás következményének a tükre, az is lehet, hogy nem is gondolják, hogy önmagukat ugyanúgy rongálják, mint bennünket az ide született és teremtett, Isten adta Népet, azáltal, ha nem gondolkodva gondoskodnak, ha már azt mondják, hogy gazdag az általuk tervezett ország, akkor tán ideje lenne az Isten adta Népnek is megadni a jó életminőséghez való szintjét, ah, igen sejtem, hogy nincs benne a pakliban, hiszen az a kultúra ami be lett fedve egy másikkal, úgy is működik, mint amit rávetítettek az egészre, a Hazánkra az Isten adta Népre, tisztelet, szerencse, szeretettel ötvözve, legyen a zsebetekben bőven, hogy éljetek a jóban és a szépben, amit azért is teremtettetek meg, hogy attól kezdve, jó minőségben éljetek egész életetekben,

2024.07.23. ah, ugyan mennyit bír el az egyes ember, a nem várták és a nagyon várták megfogalmazások között, ott van mindaz, ami az életerejét biztosítja számára és az is, amikor vár valamit valakitől, amit csupán ő maga képes megoldani, az intuició kifejezés az, amit használnak az emberek, a helyén volt valamikor mindenkinél, aki segítőnek született és lett belőle azon az úton, amikor az egészségügyben megtalálta a helyét és észlelte időben, hogy mikor merre képezze magát és lépjen a saját szintjére, ott is ahol az nem volt megoldva, tán időben biztosítva a számára, be lett határolva és elmúltak az évek, esetleg úgy, hogy soha nem lett arra érdemesen megdícsérve, a szakami minőségének és az azzal párhuzamos teljesítményének megfelelően díjazva, elismerve, pedig ha valahol, akkor ott nagy szükség van, a minden körülménynek közötti emberieseknek a kitüntetésére, mindent idejében, meglátszik az benne van a tartásában, ha valaki elérte a legfelsőbb emberi szintjét és a szakmájában már látja összefüggésében, hol mit lehetne úgy elvégezni, hogy amihez hozzáadja emberségesen a tudását, annak biztos gyógyulás legyen a következménye, hiszen hiába az elméleti tudás, ha a gyakorlat nem igazolja azt, azon a szinten ahol emberileg és szakmailag tart, a jó és a kitűnő minősítés nekik megjárna, hogy legyen miért, maradéktalanul jól végezni azt ami éppen adott ott, az elhivatottságuk által már a hivatásukká vált, a napi és nagyon is hétköznapivá lett hiányok vannak ott, leminősíti az a feladataikat, ha minden egy és egy minden bele a katyvaszba, ha kicsiben és nagyban ugyanaz van, na akkor az már, az igénytelenségét is, a saját szintjén igazolja, ha valakinek a nagy álma az, hogy vezető legyen és nem bizonyított addig semmiben sem, mert egy is elég ahhoz, úgy, hogy kiemelkedően jó vagy kitűnő lenne, az elvégzett munkájának a saját maga általi megbecsülése, mint az önismerete általi önbecsülése, hát tegyünk egy számunkra megadatott és elvégzett, megoldott feladatunkat oda, hogy a talajon maradva, bebizonyosodjon a belső emberséges tartásunkat igazolja azt, hogy addig vagy azáltal, mit tettünk önmagunkért és mit tettünk a feladatunkban adott, azt jól vagy kitűnően megoldott módon bárkiért, a többiekért, hiábavalóság az a pocsékot növeli, ha önmagáért kezd el valaki úgy tenni, hogy a többiek fölé kerekedik, mert amihez nyúl azt, mindet magafelé tereli, a másik meg, észre sem veszi és már szinten mindenét elveszti, a gondolatait is átnevezi, a sajátjáévá teszi, nem mondja ki, hogy kitől másolta ki, kinek a lenyúlt védjegye mögött teszi azt és minek és kinek, a bizonyítása által érheti el, annak a jó minősítését, pedig az nem őt illeti meg, nem is a saját tudása, tán átnevezi, átcsoportosítja, a valaki által még mindig elérhető annak az elbirtokláshoz való, nem emberies és annak a legpocsékabbjává kifejlesztett módja, jól kitalált módon, csupán azt figyeli, hogy mikor hol nem látja azt senki, ah tán még, mindenféle szutyokmódot is felhasznál arra, hogy azt általa bemagoltan és önmagát kiüresítve a jóra és szépre már nem érzékenyen, beszűkítve önmagát a szerzésre azzal, azután már csak arra ráállva, aztán önmagát abba bele igazítva, a saját hatalmaként, az elért magas szinteket is megcélozva, viszont a ki nem mozdítható emberséges lét és az elért legmagasabb szintű tudás az Isten ajándéka, az nagyon távoli tőle, hát tudja, hogy jobb ha békénhagyja, másokkal nem osztozva akár percenként haladna, reménykedik abban, hogy senki más rajta kívűl azt, azon a magas szinten sem láthatja és nem szól rá senki majd, hiszen egyszemélyesre szabta a hatalmát, hát nem áll meg, akár napi szinten is fejleszteni akarja, aztán egyszer csak, azt hallja mint régen, valaki azt neki célozva, nagyot kiált, mész innen, fogod be a szádat és egyéb a sajátjaitól jövő, számára jól ismert szavak, hiszen visszakerült oda, ahonnan kiidult valamikor, mert emberileg sem szakmailag nem jutott előbbre, hiszen csak a birtoklás és a profit érdekelte, a többiek meg ott ahova el és feljutott, nem állnak szóba vele, elkerülik messzire, mert a nagy kiteljesesésében, mindazt bebizonyította, amit addig nem akartak elhinni, bátortalanul bár, viszont egymást már figyelmeztetik, viszont annyira profi annak a szintje, hogy hiába látták, elhinni nem akarták, mivel addig nem volt senki más, aki annyira vakmerően meg is fogalmazta már, hogy azt tervezte, hogy minden legyen az övé, hiszen a többiek anélkül álltak mellé vagy csinálták helyette, hogy tudták volna, mit jelentenek a szavak, a saját értelmezése és az övéi szerint, arra építette fel és a siker csak az övé lett, hiszen ő tervezte, mások által kiviteleztette és most már csak, a legfelsőben gondolkodik, azt azért nem gondolta volna, hogy ott nem a rajongói, hanem a nagytudássú összefüggésében látók vannak, na meg azt sem, hogy minden ugyanúgy, ahogy az egyenestől eltért, ennyire láthatóvá lett az idén, hogy azt senki másért, mint csupán önmagáért tette, az is lehet, hogy megállni nem tud, mivel azóta is fejlődni látszik, sok minden ott ahova a lábát beteszi éppen berogyik, az Isten adta Nép, az eddigiek szerint, úgy tudja, hogy nem tesz semmit önmagáért, hát kivárja amíg ajándékként pottyan mindaz, amit csupán a szavaknak a másképp értelmezése hozott meg sikerként számára, tisztelet, szeretet, emberi méltóság, szakmai tudás, legyen otthon azon a helyen, ahol időznek az azt értékelni tudó emberségesek, köszönöm,

2024.07.24. egy jól kitalált, múltja sincsen elmélet szerű az aminek a módján,igyekeznek elhitetni, hogy az jó lesz az Isten adta Népnek, bár nem mondták ki, hogy ne vetülhessen rájuk annak a felelőssége sem, mivel szerintem, a Hazánk maga az Isten adta Nép, s ha az elődeik még felvállalták azt, náluk már a vágyaiknak a magassága szerint van megfogalmazva, mintha a saját kultúrájukhoz nem is tartoztak volna soha, a magyar szó van minden előtt és közben na meg mögötte, emberekről beszélnek, akiket ők maguk hoztak a szavakkal össze, mint a valaha sem létezőből valami látszatos, nem emberi hát el sem várható tőle semmi ami emberies lenne, csak egy betanult szöveg, csupán az összeollózott elmélet, vagy a sajátjuknak a ki sem bontakozott formája, hiszen hol ide, hol oda tartozóknak vallják magukat, hol meg a felelősséget nem vállalva mondanak bármit, amit tán akik rájuk szavaztak, mivel nem hallottak és nem is láttak mást, hát még mindig el is hiszik, hogy az még érvényes, mert lebontani senki sem tudta, nem volt még a gyakorlatban, hogy önmagát tartsa el, viszont véleményezi azt, amiről azt sem tudja, hogy mi, a tudás hatalom, viszont szerintem jól akkor működőképes, ha megfelelő alázatban van már, az ember aki azt a sajátjaként magáénak tudhatja, amióta feltalálta, nem volt mása csupán az irigység vette körül, ami meggátolta abban, hogy a saját Hazájában megmutathatta volna, ím itt egy másik feltaláló, aki az embereknek a jó életminőségének az eszközét adná közre, csupán a módot nem találja abban a nem életszerűben, ami a Hazánkból lett közben, ah, azt a, teljesen megváltozott formára lett igazítva, nincsen felvállalva, csupán valami felé haladna, ha a sok mindenféle mellément döntéseik, nem szaladtak volna bele az összefüggésében látó döntökbe, annak amit a kitaláljukkal elérni nem tudtak, mert elfeledkeztek az Isten adta Népről, nem látták el a jó életminőséghez szükséges pénzzel, úgy elbántak az Isten adta Néppel, mint a sajátjaikkal, sem az öregedőket, sem a felelős szülőkkel élő gyermekeket, sem az elváltak, özvegyek, kisvállalkozók, az átmenetinek feltüntett időre, nincsenek ellátva megfelelő összegű pénzzel, viszont terhelve igen, hiszen nem szól vissza, mert nem tudja hol van az a határ, ha megszólalna, hogy sanyargatva van ahhoz képest, amit a Hazánkba teremtett jóval és széppel, ah hiszen a döntő még azt sem vállalja fel, hogy honnan jött, akkor nincs önmaga felé, szerinte nyugtázható teljesítménye sem, hiszen nem ösztönözte az, hogy a saját sorsával el tudjon számolni önmaga felé, az emberi tartás és az emberi méltóság, azon múlik, hogy felvállalják-e rá az igényt, mert, hogy szerintem, a fokozatosság saját magára nézve, az maga a tudásának a kontrollja szerinti, a saját belső tartása, ami kihat a tisztelhetőségére, hiszen abban is összefügg minden mindennel, a saját életminőségére igényes emberséges, már tudja, nem elég a saját legmagasabb tudásszintje sem, ha nem látja át azt, ami kivülről hat rá, mert az egyben a gátja is lehet, a tudásának a közreadásánál, a jól megérdemelt sikerének, a szavak, a mondatok, a kifejezések, a megemelt hangnemek, nem a semminek a növelését szolgálják, hiszen mögötte ott a hiteles tudás, ami mögött nincs hiteles tudás, az üresben marad, főleg, ha még óvatosak, mert arra is figyelnek, hogy az azt megelőző önmagukat, ne bontsák le, az éppen megint jónak tűnő, kitalált szöveggel, amivel csupán fokozzák a tudásnak hiányát, mert mögötte semmi tudás nincsen,

2024.06.20.
Heringes Árpádné prevenciós.
Műhely, a megelőzésért ev.
heringesa1@gmail.com
2010. évben került a julamami védjegy, Heringes Árpádné nevemre, a használatát nem engedem meg senkinek sem, kérem a döntésemet tartsák tiszteletben.

Mi minden várt akkor rám generációsan, azt így konkrétan még nem tudtam, viszont pontosan tudtam, hogy mit igen és mit nem szabadna megcsinálnom, mert nem voltam arra még az életkorom gyermekként nem volt hiteles, az úgymond felnőttek szerint.

Mondtam volna, ha hagyták volna, hogy mit ne úgy és másképp meg, hogyan lehetne, viszont nem érdekelt az senkit sem, a környezetemben.

A legyintést láttam és azt hallottam, hogy maradjank csendben, mert szerintük túl sokat beszéltem, igen tudom, hogy fölöslegesen, hiszen tán meg sem hallották, hogy mit mondok, csak azt jelezték felém, hogy maradjak csendben.

Írtam a néhány sorból álló rimecskéket, magamért, ha már beszélni nem hagytak, hát legalább a saját örömömre leírtam, az éppen akkori gondolataimat.

Paksról a Hergál Házból,
szeretettel a julamami védjegy.

2024.06.18. Heringes Árpádné prevenciós.
Műhely, a megelőzésért ev.
heringesa1@gmail.com
2010. év óta Heringes Árpádné nevemen van a julamami védjegy, a használtatát nem engedtem meg senkinek sem, kérem a döntésemet tartsa tiszteletben.

Ah, ami nem a gondolkodó agyadban született meg és nem vagy még felnőve ahhoz emberileg, amit felvállaltál, hát bizony, előfordulhat, hogy a hamisak tudják azokat a hajlított szavakat, vagy akár mondatokat, amivel be lehet vinni, kit hogyan és szinten lehet bevinni, a kerengetőkbe.

Úgy néz ki, ha nem találják meg a kulcsokat, tán túl sokan lesznek ahhoz, hogy még igazuk is lehet, hinnye má, s ezért most bocsánatot is kérek.

Lehet, hogy a túl sok jól kitalált és csupán általunk betartandók, úgy hatnak már sokakra, akiket úgy neveltek, hogy a szülei túl szigorúan várták el, hogy tartsa be a szerintük jól alkalmazható szabályokat és nem láttak más mintákat.

Ah, nekik bizonyára nagyon jól jönne, ha a feltaláltam szerinti tudásomat átadhatnám, számukra. Ki mikor és neki megfelelő fordításom által, magyarról át magyarra, ha más szinten nevelődött és egyéb megszívlelendő hatások nem voltak, amit még a nagyon tapasztaló idejében, magához vehetett volna.

Hiszen azzal, ha a saját még nem gyermek, viszont, még felnőtt sem, szakaszában az életüknek, tapasztalókként és a saját érdekükben magukhoz vehették volna, a saját belső kontrolljuk szerinti határaikat, a hajlításokat felismerve és azt kikerülve, ah, tán be is tartva, élhetnének.

Az önismerettől az önbecsülésig, úgy 20 óra az oktatásomból, tán jól jöhetne, minden családban most, hogy felismerj legalább egy ember, meg tudja különböztetni a hitelestől eltérőt és segíthetné a családtagjait.

Ah, aki megtanulta, hol van a racionális és a motiváló oldala szerint a saját maga szerinti, jó útja, vagy úgy is mondom, a belső kontrollja jelzését felismeri, alapot kaphat azon az úton, ahol emberileg biztonságban lehet.

Pénzhez tartozó hivatásukat gyakorlóknak szolgáltattam és utána megjött, a hamis sms, mondjuk számukra is lehetne figyelmeztető jelzés, a családtagjaimnak már hívás is érkezett. Úgy mutatkozott be, hogy a létező bankból hívta, telefonos egyeztetésre, az életbiztosításnak a létéről kérdezgettek engem néhányszor, nem érvényes kérdésekkel, régebbi dolgokra utaltak, ah.
Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

2024.05.25. Heringes Árpádné prevenciós vagyok, az értőként igényeseknek oktatom, ahova még lehet, ahol még fontosnak tartják és önmaguk felé emberileg teljesítenének, akiknek a belső kontrolljuk a saját idejükben jelez, számukra az egészséges belső egyensúlyuk.

Megelőzésként összefüggésében oktatom a feltaláltamat, közben, vagy amikor a sorsukban odáig elértek, megszólal önmagukért, mint a saját lelkiismeretük, még mielőtt a sorsukban megjelennének a fékek.

Hiszen eljutottak oda, hogy hiába minden, emberesedés nélkül, nem tudják megtartani azt, ami, sem a sorsukban, se a generációs feladataikban, nincs számukra feladatként benne.

Hiába vették el a lehetőségeket, anélkül, hogy a többiek tudtak volna róla, tán csupán egy időre, szállt el a lehetőségük, ha közben is tették a dolgukat, akkor is kitartottak a munkájukban, ha nem volt abban sikerélményük akkor éppen, a gyakorlati tapasztalatom szerint, nem végleg szállt el a lehetőségünk, hiszen naponta fejlődünk, mivel gondolkodva élünk.

Bevonzák a hasonlókat, ők, akik kitartottak a nehezekben, ha néha meg is inogtak, a könnyebb megoldásokat keresték, viszatértek oda, ahol gondolkodva élnek tovább és az emberi méltóságukat megtartó erőt ad, ha a nehézhez visszatérnek, mert a megoldások szerintem ott vannak.

Nem választják, a csupán számukra látható lehetőségek közül azt ami, a számukra még nem megérdemelt jólétbe kerülve, csupán a punnyadást hozza, azt megszokva, elhiszik magukról, hogy különbek másoknál, hiszen mindenük van amit akarnak. Abba aztán könnyen bele is punnyadnak, elvesznek, adni születtek és nem adnak, úgy hát a külsejükre rakódik, a nem nekik szánt jóléttől, a túlzásoktól kikerekednek.

Hát hiába minden magyarázkodás, hiszen a mások által elértektől, a lemásoltak által, a hitelestől eltárő, tán bejönnek a látszatára építettek, egy számukra kitalált mesében élnek, a nem nekik szánt jóléttől nem fejlődtek, az őszintéket elkerülve éltek, így életszerű tükröt nem láttak.

Erősnek mutatkozni már nem lehet, nem az elvárásaikat igazolják az érvek, hiába erőlködnek, megtartaniuk azt nem lehet, mivel se alapja, sem tapasztalt tudás ahhoz nincsen, esetleg a mások leutánzása is okafogyott lett, hát visszarendeződik minden a helyére kerül.

Meg sem tudják tagadni önmagukat, a saját kultúrájuk erősebb a felvett, leutánzott, behelyettesítettekben nincsenek számukra energiák, mert azt nem ők alkották, nincs benne a lenyomata se az energiájuknak, sem a munkájuknak, se nem a hivatástudatuk hozta létre azt.

Nem lehet megtartani azon a szinten, ahol a magukénak tudták mindazokat, mivel hiányoznak az alapok, amikben generációkon át, benne van az energiája mindazoknak, akik a sajátjaiknak teremtették azokat meg, nem gondoltak arra, hogy lesz valaki aki, minden tovább nélkül, meg sem fizette, csupán a magáénak gondolja.

Ah, ha nem illi az oda, magától rendeződik vissza, hozza felszínre közben mindazt, amit egy ideig lefedve tartottak, amikor ott az ideje felszínre jön az.

Tisztelet és az ahhoz meglévő tudás, se emberileg a maga fölött felvállalt feladathoz való érettség nélkül, most már nem megy, az elmélet kevés, az ahhoz adott, gyakorlati tapasztalatokból állnak össze, szerintem.

Az is különböző, kinél mikor van ott annak az ideje, hogy összefüggésében láthassa meg azt, a neki róla szóló egyet, azután ahhoz megint és újra jönnek és válnak, működőképessé az évek alatt érvek, ezt sem kikerülni, se felgyorsítani, hitelesen megtartani, életszerűen működésbe hozni, szerintem, nem lehet.

Az oktatásom az önismerettől az önbecsülésig szól, a gondolkodó emberek számára van, mint lehetőség, a telefonom kihangosításával, jó minőségben hallhatják ahogy oktatom, a hangomban ott vannak azok, amik éppen számukra lényegesek.

A Heringes Árpádné prevenciós. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, ami úgy történik, hogy úgy köszönök el, amikor már átmentek a szavaim, a bejelentkező számára érhetően, közben kontrollják, a személyiségüknek, szintjüknek megfelelő módokon.

A Julamami Magyarosan Agyalósa, az ahogy, emberies jelnyelven mondom, az általam elnevezett módon fogalmazom meg, minden mondatomat, amik bejelentkező sorsáról és az éppen aktuális, generációs feladatairól szólnak.

Hiszen teljesítenie önmagáért, neki magának szükséges, minden érte és a családjáról szól, az egészséges egyensúly miatt, nem választhatók el egymástól. Amikor megtörténnek a leválások, az is megoldás akkor éppen, hiszen aki nem tud alkalmazkodni, annak azt a maga módján és a saját lehetősége és megoldása szerint, szükséges megtanulni.

A családjuk tekintetében, hol az egyikük, hol meg a másikuk teljesít, kinek mi a sorsa és a generációs feladata, akkor szükséges egyiküknek, aki éppen emberileg érett arra, teljesítenie, amikor az még nem halmozódott fel, hogy ne menjen el addig, hogy az már gátolná.

Ha éppen várakoztatva lenne, a saját sorsának a teljesítésében, akkor ismételnie szükséges ahhoz, hogy ki ne mozduljon az egészséges egyensúlyából. Nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok, a saját fejlődésemre, akár napi szinten is kellő időt szánok.

Emberies jelnyelvnek neveztem el, a tenyérolvasó feltaláltamhoz és annak az oktatásához használom, az oktatásom közben átmegy mindenkinek, érthető lesz, a saját személyiségére szabva, az, hogy mit is jelentenek a szavaim számára, remélem, egyszer már hétköznapinak számító, emberséges nyelven megfogalmazva.

Mindezeket azért alkalmazom, hogy amikor lesz rá, kitűnő üzletember vevő, akkortól már, a sorsomat és generációs feladataimat teljesítettem, hogy helyén legyen az önbecsülésem és biztosítani tudjam, az elért szintemnek megfelelő, jó minőségű életemet.

Amikor szükséges, többféle módon és szintre, átfordítom, hétköznapi magyarról, a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvre, úgy, hogy ott, akkor megérti, aki az oktatásomon jelen van és hallja azt is tőlem, hogy mit és miért, úgy fogalmaztam meg.

Julamami Magyarosan Agyalósa, az egy anyanyelvet beszélő gondolkodóknak, a Magyarról a magyarosra átfordítani, szerintem azt jelenti, amit a feltaláltam, a hivatásom gyakorlása közben, önmagam szerint fedeztem fel. Azt, hogy nem csupán szintkülönbségek vannak az emberek sorsaiban, azon belül is nagyon sok összetevőből áll.

Minden tenyér rajzolta, térképe, lelkes, szíves énje, személyisége, más, különböző időbnen és másképp történik.

Jól szeretném érezni magamat a hazánkban és a születési helyemen Pakson, ahol lakom, többünknek, a generációs házában, ide születve, itt a helyünk, a talpunk alatti földet, az előzők adták át nekünk. Nem bonthatjuk meg azt, hiszen hova lenne az elődeink életének az általuk munkával, alkotással megteremtett gyümölcse, ha nem becsülnénk meg azt, amit tőlük kaptunk.

Ide születtünk, itt a helyünk, ezt a földet erősítjük a jóval és széppel, mert a sok nehezítettben is, ha éppen, megtaláltuk és az lehetőségnek tűnt és nem voltunk várakoztatva éppen, pénzt tudtunk teremteni a kiadásainkhoz.

Megdolgoztunk érte, ismerjük a munkánk becsületét, ha nem becsülnénk meg azt, amit az elődeink ide teremtettek, önmagunkat sem becsülhetnénk meg kellőképpen.

Gondolkodó emberekként, mint a saját bevételünket, tudtuk magunkénak, a munkánkból, hivatásunk által, az alkotásunk által, ki miben, hogyan, hiszen mint a saját hazánkat, a magunkénak is tudhatjuk.

Ezt így hagyták hátra nekünk generációsan, hát araszoltunk, nem kapkodtunk, nem ártottunk, se nem bántottunk, menet közben, magunkra is megtanulunk jól vigyázni, emberesedünk.

Nem gondoltam volna, hogy 2024.05.06.csupán 85.200 forint lesz meg némi még apróbb pénz, amit nyugdíjamnak nettóból szánnak, hiszen azt modják, a számításuk szerint, nekem nincs meg a ledolgozott 40 évem.

Szerintem, a reményhez nekem már nincs annyi várakoztatásra szánt időm, na meg nem rólam szól az sem, nincs egyes ember, csupán sablonok, vagy belefér vagy nem.

Amikor a szavak, mondatok, kidejezések és mindenkor változtatva lettek, szerintem, addig forgatták, amíg nekik igazolva lettek, hogy a döntéseik helyesek.

Változtatva, úja és megint, úgy teljesítsem szerintük éljek, hogy nekem nem oldja meg, a hiányzó éveimet, már pótolhatnák, azt, az azóta nyugdíjasként ledolgozott éveimből, viszont az rólam is szólna, nem okoznak gondot maguknak, hát letudva.

Így, hát szedem a lábaimat, az okatásom és a Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, oktatásomért megérkeznek, Pakson találkozunk, egy megbeszélt helyszínen és időben történik az oktatásom.

Az emberi méltóságom megtartásáért és az elért emberi és a tudásomnak megfelelő szintemet megtartva, a feltaláltamból lett oktatási módomat, a szintjének a megmaradása és a lehetséges frissen tartása mellett, az önmagam fejlesztését is biztosítani tudjam.

Bizony, bizony, számomra nagyon fontos, hogy a hivatásomat gyakoroljam, most már személyesen is találkozva az emberekkel és azzal párhuzamosan, a bejelentkezővel megbeszélt időpontban a, heringesa1@gmail.com által átküldött tenyérfotókat leolvasom. A +36302470589 telefonom kihangosításával,jól hallhatóan, történik a szolgáltatásom.

Mindennek megkérik az árát, amire futja, a bevételemből arra költök, szigorúan betartom azt ami számomra fontos, a tartásom és az emberséges méltóságomnak a megtartása.

Nem fogadom el a szívességeket, magam kontrollálok mindent, amit megalkottam, hogy hol tartok, mennyi az ami azt mutatja, hogy lehetséges az számomra, a saját hazánkban, 42 évesen kezdtem hozzá, most a 73 évemben vagyok, megyek tovább fejlesztem, amit és ahogy tudom.

Így hát, az eddigiek szerint, amíg élek dolgozom, addig élem a saját életemet, amíg az emberi méltóságomat megtartani igyekszem, tehát dolgozom. Heringes Árpádné, prevenciós. Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó vagyok.

S remélem megélem, hogy behivessék az oktatásba, mindazok, akiknek lehetőségük lesz, még időben, megelőzésként, megtanulni tőlem azt és úgy, ahogy az általam átmegy, mert működnek az érveim, s egyenlőre még, nem tanítottam se be, sem meg senkinek, hát csupán én tudom hitelesen oktatni.

Lényeges, hogy hitelesen tudjam a magam számára, fontosként, bizonyosnak tudni, hogy a legnagyobb gátak között is, megcsináltam, be és megtanítottam, ha lesz rá igény, s ha találok, megfizethető szolgáltatót, aki garantálja azt amit nyújt, azt hitelesen biztosítja, a Julamami védjegy számára is.

S megelőzésként alkalmazhatóan, a feltaláltamat, tovább tudják oktatni, akik majd, megtanulják tőlem, megtartva, a szintjüket és akár a hivatásuk mellé vehetik, kialakítják általa, mint a saját belső kontrolljukat, s az érveiknek a hitelességét is képesek lesznek, megtartani, hiszen fejlesztő hatása van.

Addig is, az ingyenes, számomra használható szolgáltatásokkal próbálkozom, amiből már nagyon kevés van, viszont ami használható, a feltaláltam oktatásához alkalmazható, ahhoz minőséget adó, számomra használható, ingyenes lehetőségek nincsenek.

A fizetős lehetőségek díjai, nem az én árkategóriáim, az önbecsülésemért, az aprópénzt, amit a nyugdíjam helyett kapok, abból megélni nem lehet, így hát, a saját hazánkban lévő megoldást, már sok éve keresem, ami számomra jó szolgáltatás lenne, eddig még nem leltem meg.

Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért,
egyéni vállalkozó, szeretettel, a julamami védjegy.

Nagyon sokan tisztelték meg a
generációs házunkat, azzal,
hogy eljöttek, olvassam le a tenyereiket.
A hazánk különböző területeiről és más országokból is érkeztek.

Az első Tenyérelemző elnevezésű, napomtól kezdve,
kiment a létezésem és a tenyérolvasó tehetségem, több országba, nem volt szükségem a hirdetésre.

Megéreztem és meg is fogalmaztak ott nekem, egy nemzetközi táborban, hogy őszintén örülnek az emberek annak, amit a tehetségem által hallanak tőlem, az úgy van. Ami kiegészült azzal, hogy az 1999. évben, egy nemzetközi akadémián, prevenciós végzettségű lettem, kitűnő megajánlott diplomát vehettem át, a Hazánkban.

A következő lett, a Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó a julamami védjegy,
ami által, igyekszem naponta bemutatni, hol tart most 2024. évben az összefüggésében látásom.

Megtartjuk az önbecsülésünket, túl hosszú volt az idő, amíg várakoztunk, mert el akartuk hinni, amit hallottunk.

Természetesnek tartottuk, hogy értünk is szól, az ami történik tíznél is több éve, hiszen ide születtünk, teremtettük a jót és a szépet.

Mindazért, amit ide, a hazánkhoz teremtettünk, tíznél több éve várakozunk, nem várunk mást, csupán azt és úgy, ahogy mi a hazánkhoz adtunk, azt azon a szinten vissza is kapjuk.

A munkánk becsületéért, az emberségünkért, a Hazaszeretetünkért, hiszen, egész életünkben dolgoztunk.

S, ha közben, vagy egy ideig, vállalkozókként, nem volt munkánk, hát nem volt miből fizetnünk sem, ami már látszik a nyugdíjamon 2024.évben, 85.200 és némi még apróbb.

Annyi mindent mondtak, nagyon tudták, hogyan fogalmazzanak, el is hittük gondolom sokan.

Ah, amikor látták, hogy sokan vagyunk, akik bár dolgoztunk és mégsem értük el a 40. igazolható évet, elhittük, hogy majd beszámítják a gyermekeink számát és adnak érte éveket, elhittük mint a mesét. S mivel túl sok volt a várakoztatási idő, gondolták elfelejtjük amit tán, megoldásnak mondtak és nem kaptak visszajelzéseket, mert várakoztattak.

Aztán, mivel, magam igyekeztem megoldani a dolgaimat, amikor nem volt munkám, bizakodva vállalkozásra adtam a fejem, így jutottam el idáig, hogy kockáztattam, mert tudni akartam, hogy lesz nyugdíjam.

Most meg nézek ki a fejemből, jól megjártam, nincs igazolható 40 évem a nyugdíjamhoz, na meg nettógól lett kiszámolva, az is jól jönne, ha egyáltalán szeretnék megoldani, már sokan vagyunk hasonlóképpen. A saját hazánkban ahova teremtettünk a munkánk, hivatásunk által, nem vagyunk ellátva annyi nyugdíjjal, amiből meg tudnánk élni.

Gondolom, ha akarnák, hát azt is bele tudnák számolni, a már nyugdíjasként eddig betöltött, a hivatásomat gyakorló éveimet, hiszen, amióta nyugdíjas vagyok is gyakorlom a hivatásomat.

Mindannyian itt akarjuk a hazánkban megélni, hogy nem maradunk ki a jókból és szépekből, mi sem, akik nem értük el a 40 munkával, hivatással, igazolható évünket, kapjuk meg azt, amit bele és hozzá adtunk, a szülőhelyünkhöz, tehát, mindazt a szépet és jót, a Hazánkhoz is teremtettük.

Nincs kedvünk, sem az életkorunk szerint időnk, hogy arra várjunk, lassan nem tudhatunk magunkénak semmit, amiért dolgoztunk életünk során, átnevezték, vagy más formája van már annak.

Ah, tán máshova lettünk besorolva és nem is tudunk róla, az emberies feltalálók nem ugyanoda vannak tán sorolva, pályázni sem tudunk, vagy már sehova se tartozunk, hiszen 70 éven túl vagyunk.

Nem valószínű, hogy ismeri a kultúránknak az apró tisztelhető fontos és lényeges részleteit, mivel az egészséges körforgás miatt, aki a saját szintjét elérte és a munkájával a munka becsületét felismerte, nem bánik úgy azokkal, akik számára az alapokat adták, a munkájukkal, hivatásukkal, a szakmai tudásukkal, úgy viselkedik, mint az Isten adta Nép egyik tagja, snem úgy, hogy a családján belül, oda ahova az való és megjárna, még az oda megjáró tiszteletet sem adja.

Azzal nem gondoltak, hogy addig megyünk, amíg megtaláljuk a megoldásainkat, hiszen nincs másunk, mint a Hazánk, az önbecsülésünk, az emberségünk és a tudásunk, na meg a hitelességünk.

Tán, azt gondolják, hogy hallgatunk, csendben, a kiszolgáltatottságunk miatt, elvándorlunk, ha a saját Hazánkban, az önmagunknak megjáró tisztelet alapban, nem kapjuk meg.

Most 2024. májusában, a saját önbecsülésünkért és ha van még, az emberi jogainkat is a magunk módján, meg akarjuk védeni, keressük hozzá a lehetőségeinket.

Hát, a hozzáértő emberségesek, intézzék úgy, hogy az önbecsülésünkről, az emberi tartásunkról, mi magunk is gondoskodni tudjunk, mert anélkül nem tudjuk megoldani.

Azzal is, hogy az árak magasságának, nem megfelelő összegű nyugdíjunkhoz, annyi pénzt tudjunk egyéni vállalkozókként teremteni, hogy a saját eltartásunkról gondoskodni tudjunk, jól kitalált módja ez, a kiüresítő várakoztatásnak, hiszen előbb vagy utóbb majd csak belefáradunk.

Nem bízunk már szinte semmiben amit felettünk döntenek, hiszen valaki kitalál valamit megint és az megint nem értünk szól és az nem hozna jót nekünk, nem az egyes emberhez igazodik.

Hirtelen felbukkanva, nem ad az emberségével sem a hozzáértésével garanciát számunkra, a fokozatossággal lehetne, bizonyítani és arról szinte azonnal kommunikálni, mert az biztosítja a sorsukért aggódókat, hogy meg tudják-e tartani azt ami még megmaradt, ahhoz hiteles igazolásra van szüksége, az Isten adta Népnek, a Hazánknak, mert szerintem, a Nép maga a Haza.

Ha nem tudjuk megtartani azt, amit ide teremtettünk és ha elfogyott minden, amit az öregségünkre spóroltunk, pedig azt mint szerető szülők, már, hátra szerettük volna hagyni, a következőknek, akkor már, nincs mit örököljenek, hát ők is hiányt szenvednek. Az emberi méltóságunk nem engedi ezt meg, a tartásunkat megőrizzük, a tudásunkat át szeretnénk adni, hogy másoknak is legyen meg a rálátásra, az összefüggésében látása, a velükvaló történésekre.

Tán csak nem azt is, tőlünk várják el, hogy akár naponta legyünk tisztában mindennel, mert annak a nemtudása nem mentesít, azt a, akkor sem, amikor azt, nagyon gyakran változtatják, hogy az igazságukat igazolják azzal is, megmondták, leírták, hát látható az, nincs mit reklamálni.

Ahhoz, hogy tisztában legyen a vezető az emberek véleményével, szükséges lenne arra a tudásra, amit feltaláltam, emberismeretnek neveztem el, az egyik szintjét, amire építem és szinte naponta fejlesztem fel, a hétköznapi életünknek a megértéséhez.

Na nem úgy, mint egy tolmács, leginkább csupán lefordítom azt, amit a tenyereikből leolvashattam a 30. év hivatásomat tapasztaló időszakában eddig és nem állok meg, megyek tovább. Tehát ebből ha felvállalná valaki értően, a megvételéről dönteni képesek közül, még szakma is lehetne és a gyermekeiknek a közösségbe is járása mellett, vagy a szüleiről való gondoskodás mellett, is működhetne, jó időbeosztással, pénzt hozna a konyhájára, s a gyermekeinek a megőrzését nem kellene másra bízza, inkább nevelődhetnének általa.

Már látszik, hogy úgy gondolják, hogy amiért ide a Hazánkba születtünk és bele teremtettünk, a kényelmük szerinti, túl gyakori megváltoztatott döntések miatt, abban nekünk, napi szinten frissen felkészülteknek, kellene lennünk, ennyi nyugdíjból az nem megy nekünk, viszont azon vagyunk, szorgalmasan, tájékozódni igyekszünk. Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésrt ev.
Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évtől a julamami védjegy.

Az életünket végig dolgozva, a jól megérdemelt pihenésünk helyett, egy másik kultúra szerint, minden újat és átnevezettet, meg kellene tanulnunk értelmezni és az azok szerint, be is kellene tartanunk.

Prevenciósként gondolkodom, ha nem jelezte számunkra senki sem, hogy nem a magyar kultúránk, se nem az anyanyelvünk szerinti megfogalmazásban történik a győzelmük után, kint maradtunk. Azt a, akkor lehet, hogy nem kaptunk esélyt semmi jóra szépre, a tudásunkban, az önmagunk általi fejlődésre, ha nincsenek fordítók számunkra, ahhoz a kultúrához, a valóságnak megfelelően értelmezni nem tudjuk.

Nem gondoltuk volna, hogy át lesz nevezve minden, amibe bele születtünk és ahogy nevelkedtünk, ahova mi magunk az ide született Nép teremtettünk, mert ez Hazánk nekünk, azt a.

Az nem érvényes, a győzelmük után már ránk és nincs helyette másik, ami a sajátunk lenne, a saját Hazánkban, az itt nevelkedő, gyermekekért, ami rólunk is szólna, az ide teremtő és itt maradó korosodókért, akik ide teremtettünk.

Az, hogy meddig dolgozhatunk, s mikortól kezdve veszik át a felelősségét, annak, hogy itt élünk és tudatosodik bennük, hogy mi akkor is itt voltunk, belőlünk lett a Hazánk, mi vagyunk az Isten adta Nép, akik ismerjük a munkának a becsületét.

Feltételeztük, hogy talán, reménykedhetünk, hogy lesz nyugdíjemelésünk, na hiszen, akkor úgy éreztük, tiszteltek, mint ide született, az életüket itt ledolgozó embereket, akkor még védett korúak lehettünk.

Amit megszabtak számunkra, a saját kultúrájuk, gondolkodásuk, neveltetésük szerint, abban éljünk és oldjuk meg, amikor, ami a jóban és szépben történik az nem rólunk szól. Tán, ahhoz szükséges lenne, pontosan tudnunk, ismernünk, azt a kultúrát is, amiért, aki a döntéseket hozza, ránk hárítja a felelősséget.

Már azt sem tudjuk, van-e jogunk bármihez, amit ide a saját Hazánkba teremtettünk, persze az árak és a ránk rakott, nem rólunk szóló felelősséget éljük. A számunkra nem kedvező döntéseik vannak csupán, nem ismerik a hétköznapi valóságot, van ahova az nem hat, nem életszerűek, ahogy az látszik, a számokhoz igazítottak.

Sem, nem adnak egészséges közösségi élettereket azok, amikben, nem a saját kultúránknak megfelelő szabályok szerint élünk, se az egyéni szabadságunk léte, nem ismert számunkra, szinte naponta, megszabják át az életminőségünket.

Tán arra számítanak, hogy nem ússzuk meg és a hirtelen változtatások következtében, kiüresedünk, leépülünk, átlátszik ám, hogy azon vannak, mi módon tudnának, hiteltelenné tenni bennünket, miközben azzal önmagukat minősítik alaposan le.

Mert, akár naponta többször is változtatnak, tán remélve azt, hogy azt, a sokat, már elviselni úgy sem tudjuk, hát megoldjuk helyettük, hiszen, azáltal is fejlődünk.

Nem tudom, van-e magas szinten végzett, a gyakorlati életben is tapasztalt szakember, a Hazánkban, aki naponta, sok éven keresztül, a gyakorlatban sokat tapasztaltan lett hitelesítve, az emberek által.

Aki fel tudná vállalni, a Hazákban a jóra és szépre várakozókként, hol tart most az egészséges egyensúlyunk, hol vannak az emberséges határaink, hogy megmaradjon az emberi méltóságunk.

Az önbecsülésüket meddig és meg tudjuk-e tartani, hol tartanak most, felmérik-e naponta, az emberektől elvárható tűréshatárt, felismerik-e, az itt élő embereknek, az elviselhetőségnek a határait.

Várakoztam 14 évig, most eljutottam oda, hogy lehetne utánozni, megélni mindazt amit én átéltem, a tehetségemnek, az emberséges formája mellett.

Amit a Tenyérolvasáskor és az oktatásomkor, egyenesnek mondok, az egyes emberre vonatkozik, mindenkinél más.

Az egyes ember, személyiségnek a belső kontrolljának az ereje attól függ, hogy mit hozott a tehetségének, mit hagyott meg a családja a számára, generációs feladatnak.

Mit hozott a saját sorsában, a következőnek, mint követendő alapnak, mennyit tud az egyenestől el nem térve megoldani, mint a saját sorsát teljesítő ember.

Vagy mit talált meg, még saját feladatának és feltalálta-e azt, amit a tehetségével hozott, mint teljesítendő, emberileg érettként, számára már, teljesíthető feladatot.

A feltaláltamnak a hitelességét, a tömegnek számító emberekből, az engem megtisztelő emberek, sokan, bebizonyították, személyes találkozásunk által és ha az online világa által, vették igénybe az oktatásomat.

Az oktatásomat, a saját tudásuk mellé, eszközként vették, hasznukra van, a tudásukat kiegészítette az, akkor életszerűvé vált. S azzal, ahogy azóta élnek, amióta hasznukra tudták fordítani, azt a tudást, már elértek oda, ahova.

Mindaz, amiből akkor amikor megtanulták, átvették a számukra hasznossá váló tudást, annak megfelelően, annyit meríthettek belőle, amire akkor képesek voltak.

Vannak akik a jólétüket elérve, meg vannak azzal elégedve, nem változnának és ahhoz ragaszkodnak, közben megváltozik körülöttük minden, azt meg észre sem veszik, a tapasztalatom az, hogy csupán addig, amíg rés nem kerül bele, mert akkor csak a fejükből nézhetnek kifele, nem naprakészek arra, amit akkor látnak majd meg.

Az emberismeret, egy életre szóló, napi szinten fejlesztésre utaló folyamat, nem áll meg, nem tart szünetet. Úgy hát, szükséges ahhoz a jól felkészültek sokasága, akit a helyére tesz, az a tudás, a szakmájában is, hogy az egyenes, az a személyükre szóló egyenes.

Nem lehet sablonba rakni az embereket, mert előbb – utóbb, a sablon emberesedik azáltal.

Az elért szintek, az emberies szint, az amit a tehetségemből adódóan, az emberségemmel segítőként, a hivatásommá lett, 1999. évtől, van ahhoz megfelelő diplomám.

A pénznek a szintjeit nem ismerem, nem volt szükséges megtanulnom, mert nem volt belőle annyi, hogy befektetni valóm lenne.

Ha megelőzőként, fel tudtam volna készülni arra, amiben most vergődünk, ah, nem ezt érdemelve, akkor, megtanultam volna időben, felnőni, ahhoz, hogy rájuk szóljak, akkor rögtön, amikor az egyenestől eltérésüket, észleltem.

Ha nem kapja meg a hiteles, életszerűvé tehető tudást, a megbecsülést és a lehetőségeket ahhoz, hogy oktatni, nevelni tudjunk általa, akkor az már véglegesnek látszik. Pedig olyan nincs is, hogy végleges, vagy vége van valaminek, mert ami a végének látszik, az személyemre vonatkoztatva, Heringes Árpádné, prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev, mint az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó szolgáltatásom, szerintem, a következő számomra elérhető, szintnek a kezdete.

Tömeg várakozott és folyamatosan érkeztek, 1994. évben, a Hazánkban megrendezett helyen, egy nemzetközi táborban, ott olvastam le a tenyereiket, az engem megtisztelőknek. Média is volt, a helyszínen több országból, az ott jelen lévők által, miután leolvastam a tenyereiket, általuk hitelesítve ment ki, a híre a tehetségemnek, azokba az országokba ahonnan oda érkeztek.

Nem volt szükségem hirdetésre, mert a következő naptól, érkeztek hozzám, annyian, hogy az tömegnek számít, akik megtiszteltek az érkezésükkel.

Azonnali sikert éltem meg, amivel együtt járt és nagyon sok gondot okozott, az egész családomnak, a nagyfokú, helyi irigységnek a megnövekedése.

Megtanultam mit, miért, hogyan tudom úgy megoldani, hogy a családom is tudjon, a közös generációs házunkban, a nagyon sok ember érkezésével együtt élni.

Az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó hatásáért, az arra már igényes emberek, más országokból is, újra meg újra eljöttek.

A bejelentkezésüknél, megkérdeztem, mennyit éltek már meg, abból amit a Tenyérolvasásom által hallottak tőlem, ki évente, mások meg később élték át.

Leginkább, pár év elteltével, amikor az általam elmondottakat, már megélték, 80 százalékban, ehhez ragaszkodtam, aztán, a Tenyérolvasásomnak a hatásáért újra megérkeztek.

Mindazt, a tehetségemből lett hivatásomért, az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasásnak, a számukra azonnal átérezhető, hiteles, minőségéért.

S később, amikor ott volt az ideje annak, a sorsukban, a belső kontrolljuk szerinti, saját gondolkodókként döntésük okán, több mindenféle történéseiknek, a hitelesítő hatásaiért.

S amikor már emberileg elég érett lettem, meg és feltaláltam, egy nap alatt, egy számomra teljes ritmusban, oktathatóra megrajzoltam.

Az ujjak végétől, a könyökig érő rajzolatokból, a sorsokat leolvastam és a minden embernek más és mást mutató generációs feladatait is felsoroltam.

Tömegnek számít, amennyi ember megtiszteltek az érkezésükkel és elém nyújtották, a
nyitott tenyereiket, amit a feltaláltammal, már összefüggésében olvasom le.

Itthon, Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, táborokban, találkoztam nagyon sok emberrel. S azon kívül, mások által megszervezett helyeken, előadásokat tartottam, több városban. Neves, turistákat fogadó, szórakoztató helyeken, más országokból, gyakran, több busszal is érkezőknek szolgáltattam, tolmács általi fordítással.

Tartást adott emberileg, idő közben, megtanultam a toleranciát, hétköznapi szinten megélni, ahogy, a tudásom érett, ahhoz egy időben, párhuzamosan az alázatot is gyakorolni.

A rajzos oktatásom és az ahhoz megfelelő alázat, adta, a velem szemben, egykor nyitott tenyereikkel ülő, emberek által visszajelzettek, adták azt, hogy együtt örültem velük.

Azon, sikereknek a gyakoriságát, nem vettem úgy, mintha azt, csak magamnak köszönhettem volna, hát lett mindenért, állandósuló, tartást biztosító, ajándék érzetem, Hazaszerető lett belőlem.

Személyesen már nem találkozunk, viszont 2009. év óta, a személyes találkozásokkal, párhuzamosan az online világnak is szolgáltattam, most azt folytatom a következőkben tájékoztatom, hogy most a 2024. évben, mi módon, gyakorlom a hivatásom.

Heringes Árpádné, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev.,
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó a julamami védjegy.
https://julamami.com, a tájékozódásához.
heringesa1@gmail.com, az üzenetváltásokhoz,
Tenyérolvasáshoz és annak,
a saját feltaláltamat, általam történő oktatásomhoz.
+36302470589 telefonom, ami által tájékoztatom.
Hétköznapon 10.00 és 12.00 óráig várom, a hívásokat.
Szombaton 10.00 és 12.00 óra között veszem fel a telefonomat.

Ha a 60 vagy 90 perc a tenyereinek a leolvasásához szükséges idő, közben többszőr is megkérdezem, hogy hallott-e mindent amiért megtisztelt a tenyereinek a leolvasásával, amit látok mindent leolvasok, elköszönés előtt elmondom a számla számot, ahova a következő napon várom a tiszteletdíjamat, a megjegyzés rovatva kérem írja be, Heringes Árpádné ev. az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó szolgáltatásomnak a díja: 21.000.-Ft/Fő.

2024.08.20 napjától van lehetősége. A 20 órás Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami

A 20 órás csoportos oktatásomra bejelentkezni, együtt egy időben, személyesen, egy helyszínen, egyszerre 3 főnek tartom, az oktatásomat. A díja: 340.000.-Ft/Fő. a 2024.évben.

Tisztelettel tudom ajánlani, azt amit mástól nem tud megtanulni.
apró és lényeges részletekre is kitérő, Tenyérolvasást vesz igénybe. Ha emberileg, már van arra igénye, a találmányom általi, a tenyereiben lévő vonalainak, a sorsának bonyolult, vagy egszerű képleteinek, a hiteles, csupán tőlem hallható, leolvasásomat igénybe venni.

A saját sorsának gyakorlásához és a generációs feladatainak a megismeréséig, az összefüggésében látásához fog eljutni.

Kinek mennyire van szüksége, hogy megértse, emberileg a saját sorsához felnőni, a tolerancia megtanulása nélkül, nehéz lenne. Ahogy fejlődik az oktatásomkor, a Tenyérfotók leolvasása által, a részletes tudást is veszi magához, a saját életritmusának megfelelően.

Úgy kerülnek a helyére az addigi megélései, a lelkes és a szíves énje szerint, szintet lépve, motiválóként, gondolkodva kezd élni.

Rájön menet közben, nincs még készen, valaminek a vége, az egy róla szóló, másik szintjének a kezdete.

Az élete ritmusa, a saját sorsának, az egyensúlyban maradásával, az egészséges körforgásához való alkalmazkodni tudásával, az önismerete által, valósul meg.

A részletek meg és átbeszéléséhez, amikor a Tenyérolvasás közben, a lelkiismerete által, a belső kontrollja segítségével, át is éli, igazolva érzi, összefüggésében látja.

Mindazt, ami a sorsában addig már megvolt, az oktatásomnak a menete közben, azokat vissza is igazolja, az átélései által a sorsa.

Ahol, a Tenyérolvasásomhoz, heringesa1@gmail.com, által, számomra átküldött tenyérfotókat,
kinagyítva látom, s a fotóknak megfelelően, hitelesen,
megtörténik a Tenyérolvasásom.

A +36302470589 kihangosított, egyszerű telefonom által történik az oktatásom is.
Pakson a Hergál Házból. Szeretettel, a julamami védjegy.

A szolgáltatásom elvégzésénél elköszönésként, ha megengedi, mondok néhány mondatot.
A tiszteletdíjam: 21.000.-Ft, arra kérem, hogy másnap átutalja azt át számomra.
A megjegyzésbe, Heringes Árpádné ev. kerüljön.

Mivel az életkorom nem visszafelé számol, most jutottam el oda, hogy fel tudom vállalni.

Felzárkóztatásnak neveztem el, mindenkinek más a sorsa, önmagához képest, igyekszik fel a saját szintjére, amikor már elérte, onnan indulhat el, a következő szintjére.

Nem várakozik, nem üresedik a saját szintje alá, napi szinten, teszi a dolgát, a saját sorsának, generációs feladtának megfelelően, nem punnyad, inkább, a saját fejlődésével is törődik.

Mind a két tenyeret leolvasom összefüggésében oktatom.

Két érintett szülőnek és a gyermekének szánom, azt a 20 órát, amire beérett a tudásom.

Nagyon nagy a sok éves, napi gyakorlatban a tapasztalatom, a tehetségem adta, a kezdetét ennek, amiből lett a hivatásommá, fokozatosan, lépésről – lépésre, önmagamért is felelősen haladtam.

Több mindent éltem meg, párhuzamosan törlesztettem, amit az elődeink nem tudtak megoldani, a megcsináltam szót, mivel volt miért, sokszor tudtam közben, kimondani. Csupán tettem a dolgomat, addigra már otthon voltam a saját sorsomban, az aprócska sikerélményeim sora, ami, egy idő után, össze adódott és adta a tudásomat.

Mára már, tömegnek számít, akikkel, szinte naponta találkoztam, viszont, inkább, egyenként ültek az emberek, velem szemben. Megtiszteltek és megadtuk egymásnak a tiszteletet, amikor megérkeztek, leültek velem szemben és kinyitották, oda nyújtották, a Tenyérolvasáshoz, mind a két tenyerüket.

Csoportokat oktattam, egy oktatási központban, a nagy faluban. Volt ahova, meghívásra érkeztem és nagy létszámú hallgatósággal, tömegeknek számító sokasággal és sokféle, más és más kultúrájú, végzettségű, szintű, emberekkel is találkozhattam.

29 év telt el azóta, most is még, szinte napi gyakorlatom, a szolgáltatásom és az oktatásom.

Mivel átmegy rajtam, minden kívülről hozott, a szolgáltatásom által, hát nem mondhatja senki, hogy ha nem tudja, hát oktatja.

Frissen tart az írás, a festés, viszont ha nem vitte ki kellőképpen, azokat az energiáimat, amik összejöttek, a saját szintemen, az összetett tudásom által, fejlesztem tovább, az oktatási formáját, a feltaláltamnak.

Mivel átélem a saját életemben, a saját elért szintemnek megfelelően, a szintváltások szükségességét, hát tudom, mit jelent, amikor nem tudják kivinni, a tehetségesek, az intelligensek, a gondolkodókként élők, mert még nem érettek emberileg arra.

Nincs ott az ideje, hogy feltaláljanak, a szakmájuk, tehetségük által valamit, amit az Isten csak nekik szánt, hát megszenvedik, keresik a megoldásokat. Ugyan, hogyan tudják levezetni, mindazt az összegyűlt energiát, ami arra tornyosult bennük, hogy feltaláljanak. A saját Hazájukban maradva, annak is és a benne élőknek is a hasznára legyen az, a többlet, amit bele tudnak teremteni általa, a közösbe, amitől fejlődik a Hazánk.

Egy Haza ez csak egy, ha már megjött hozzá az eszed, szoktam mondani az oktatásom közben, az azt jelenti, abban az élethelyzetében, hogy önmaga szerint, jól, meg tudja oldani.

A csapdahelyzetek sokasága lebeg, rebeg, körülöttük, hátha becsaphatja őket és bele csalhatja, a csapdák egyikébe, ha nem jön felszínre az időben, az egész családra hatással lehet, a nem odaillő helyzet.

Az életkorom, s a tengernyi hétköznapi élettapasztalatom, megóv mindenféle, könnyebb megoldásoktól, mint, az őszinte, mindannyiunkat, akik már az életkoruk szerint, megéltünk sok mindent, ismétlésekben is.

Így hát, a saját megtapasztalásunkkal, bennünk vannak, a belső kontrollunk féle, figyelmeztető, felismerhető hatású fékek. Nincs fölösleges időnk, se pocsékba menő a várakoztatások, nem tesznek jót az egészséges egyensúlynak, senkinél sem.

Legfeljebb nem beszélnek róla, az elismert szakemberek, velem meg miért vennék fel a kapcsolatot, hiszen ők jól menőként, éli meg a sikereiket.

Miért foglalkoznának azzal, hogy van itt a saját Hazánkban, egy feltaláló, a nehézben araszoló, emberséges. Heringes Árpádné, prevenciós, én, jó magam, aki nem hagyja elkallódni mindazt, inkább, összefüggésében érvekkel oktatom, fejlesztem tovább.

Vagyunk biztosan, nem tudom, kik Ők és hol vannak várakoztatva, hasonlóképpen nem ismételnének, mert tudják, hogy fölösleges lenne, nem old az meg semmit sem.
Remélem túl sokan nem adták fel, se nem hátráltak ki a hivatásukból, vagy megszeppenve, egy gyenge pillanatukban, a könnyűhöz nem társultak.

Vagy tán, a híresedni vágyókkal, sem a nevesedésükért, nagyon sok pénzért, a lassan tömegesen araszolók, közé, sorba nem álltak.

Értem én, hogy szükséges, a hétköznapi életünkben számunkra meglévő, az Ő napi gyakorlatukból, a túlzók általi könnyűben, a hiányzó nehéz energiákat magukhoz venni.

Mivel a boldogságra vágytak, elfeledkeztek a boldogulásban, a néha szükséges az araszolás, az ismétlés akkor is, ha az nem hozza meg, a jól megérdemelt szintet és a biztonságot nyújtó tudás általi jót, azzal se még.

A semmire várni, az üresedéshez is megszenvedni, mindenki más belső kontrollt és más időben megvalósíthatót, hozott a születésével. A gondolkodó agyunk, a napi sikerélményekre éhesen, nem várakoztatható, mert az nem az egészséges körforgáshoz való.

Azért legalább ennyit jó lenne, ha tudnának, a megelőzésben, nem otthon lévő, se nem jól tájékozott, járatlanként is döntő emberek.

A büntetés az nem azonos a neveléssel, szerintem, nagyon eltérő a magyar kultúrától, akik felvállalták, nem gondolták, hogy csupán azzal, ami valamikor még, lehet, hogy a családjukban, működött, ma már nem tudnak, maradandóan, eredményesen hatni, nem működik.

Mind más sorsot hoztunk, mást törlesztünk generációsan is, teljesíteni lenne szükséges mindannyiunknak. Azt a, hogy ne adjuk tovább, se üresjáratosan, át, a már nem működő megoldásnak, csak tűnőket.

Hiszen, tovább megy és nem tudnak mit kezdeni vele, csak rájuk vetül, terheli mindaz a megoldatlan, őket. S ha nem vállalják fel, viszont látják, tudják, nem működik a régi, mégsem változtatnak, ők is túllépnek rajta.

Feltaláltam valami nagyon jól működő, rajzos megoldást, az intelligensek néhányan már, magukhoz vették, az oktatásom által, a tudásomból, s a számukra átvehetők, naponta, jól működnek az életükben.

S azokról, a hétköznapi életükben, beszélnének, nem maradnának, megoldatlan helyzetek, akik nem tudják az értelemes életüket helyre hozni, vagy a megélhetésüket is, biztosítva élni az életüket.

A megelőzésben történő, önmagukkal való szembesülés, a sorsuk ismerete, a generációs feladataik teljesítése, nélküli módszereknél, nem hallom, se nem látom azt közreadva, igazolva, a jó eredményeket.

A most fontos, mert minden egy időben történik, a múlt, a jelen és az azzal járó teljesítéseknek az életszerűvé igazodása, kinél mennyi idő szükséges, viszont igazolva van, hitelesen.

Szükséges lenne, a racionálishoz társítani, a motiváló énnek, a jó minőségét, eszközökkel, csoportos oktatás lehetőségével, biztosítva, feltaláltamnak, a saját magam szerinti, igazoltan jól működő, hitelesen történő, oktatásom által.
Valakinek fel lenne szükséges vállalni, képviselni, hogy ne maradjon, kezelhetetlen maradványa, több generáción keresztül ártva.

Sokan lehetnek, a ki nem derült, felszínre nem hozott nem kevesek, amiket igyekeznek elmismásolni, hogy ne tudódjon ki, mert nem tudják azt felvállalni.

Azzal is szükséges lenne tisztában lenniük, hogy nem tudnak addig fejlődni, amíg nem szembesültek azzal, ami megigazítaná a belső tartásukat, felerősíthetné az önismeretüket, mert arra szüksége lenne és mindenkinek.

Tiszteletem. Felvállalom, a magam által feltalált, mások által nem ismert, oktatható módon, megélve, átélve, életszerűvé téve, hogy a döntőket tájékoztatni tudjam.

A Megelőzésben találtam meg magam és a feltaláltam is abban van, emberi jelnyelvnek neveztem el, amivel megóvhatnánk, a tiszteltjeinket, szeretteinket is egyaránt, meg lehetne előzni, mindazt, ami már láthatóan a felszínen van.

Ugye nem, tudás nélkül, érvek nélkül döntenek, nem igazolja az sem, ha valószínűleg nincsenek tisztában azzal, mennyit hátráltatják, még a következő generációkat is.

Nem várhatok tovább, majd csak lesznek, akiknek fontos a családjuk és a tiszteltjeik és értőkként olvassák, heringesa1@gmail.com, +36302470589 által meg tudjuk beszél, tájékoztatni tudom.

Még, akkor is, felelőtlenség, ha van hozzá az életkorból még bőven, ha korosodóként, már nincsen, egyformán várakoztatva lenni, a saját Hazánkban, méltatlan, a szintünk alatt araszolni, nagyon, nagyon, nagyon nehéz.

A legfőbb feladatunk, Anyákként, megtartani az egészséges, lelkes, szíves, motiváló énünket, azt a tartásunkhoz és az emberi méltóságunkhoz igazítjuk. Mint a gondolkodó agyunkhoz igazított, a jó döntéseinket meghozva és azáltal, életszerűen jó mintát mutatva.

Az egészséges egyensúlyukat megtartani, igyekszünk, mindazok által, amik kezdenek, nagyon divatossá lenni, többféle hatás helyett, most inkább egy erősödik fel, amivel azonosulni nem lehet, hiszen nem a sajátunk.

A kitalálóiknak, úgy gondolom, sok pénzt hozó, gondolom a reményeik szerint, a túl könnyen jöttben is biztonságosan, jól megtervezett, arra igényes, sokaság, által felvállalt, tömegeknek tetsző, alaposan és szorgalmasan araszoló, áramlása miatt.

Megint eltelik egy csomó idő fölöslegesen, mert a látszat az nem a valóság, a semmibe araszolni, az meg ugyan mi, ki tudja ezeket így, jó pénzért, hozzáértő tudás nélkül, kitalálni.

Vannak-e érvei, vagy csupán a könnyűben szálldosva, nyugodt, mert nincs felelőssége abban sem, azt a.

Tiszteletem. Hazaszerető lettem, nem szégyen az nekem, hogy alázatossá tett engem, a tudásomnak megfelelően, igyekszem és vagyok toleráns amikor az szükséges. A nagyon sok, engem megtisztelő, a hivatásom gyakorlásának a számukra megfelelő minősége miatt, érkeztek hozzám Paksra, a családunk generációs Hergál Házába, messziről is.

Az embereknek a Tenyérolvasása, következtében, érett be bennem, a Hazaszeretet, a megtapasztalások sokfélesége, mind más sorsot hoztunk a születésünkkel. Egy idő után, már, összefüggésében is megláttam a Tenyérolvasások közben, a sorsképleteiket, ami nem volt azonos másokéval.

Hasonlóságokat viszont, felfedeztem, a hozzám fordulók, családtagjaiknál, akik szintén megtiszteletek a Tenyérolvasásaik, miatt. Azután már, amikor a generációs feladatokat megláthattam és többféle módon voltak, a különböző családoknál, szembesültem vele, hogy a saját felfedezésem az.

Nem tudja azt nélkülem megtanulni más, hiába van tele az internet a videóimmal, többféle módon készített és felrakott, oldalaimmal és megtaláltam azt is ahol eladták oldalanként kínálták, a julamami védjegyes találmányomat, az oktatási anyagomból. Nem tehettem semmit, jeleztem ahova gondoltam, viszont éppen a hivatásom gyakorlását és a saját magam általi, pénzbeni ellátásomat csökkentették azáltal is.

Szükséges ahhoz az, hogy hasonló szinten legyen, aki bejelentkezik az oktatási anyagom, oldalainak a megtanulásáért, emberileg éretten és értően képes azt tanulni, önmagát a helyére tudja tenni a saját életét, a sorsához tudja igazítani. Senki más nem tudja azt, se helyette, sem érte, őt kihagyva belőle, megtenni, mindenki, a maga szintjén és a saját idejében tudja azt megtanulni.

Adni születtünk mindannyian, a hely ahova születtünk, az a szülőhelyünk, a Hazánk, amit ha megismerhettünk, ha nem, bele szükséges teremtenünk, a talaj a talpunk alatt, adjon alapot ahhoz, hogy rólunk is szóljon és egy időben, alapnak is adjuk át generációsan.

A Hazánk rezgése is adja a kirezgésünket, mások és a Világ felé, a hova tartozásunkat közvetíti, tán oda kéne figyelni, hogy ne kelljen az érveink helyett magyarázkodni. Felismertük-e, kontrolláltuk-e azt, hogy mivel azonosulunk, mert sokan adnak még, a csak látszatra, huppannak bele, a jól kitálalt, az üresítőkbe, aztán már csupán kerengetve.

A valahova tartozásunk okán, a döntésünk előtt, egy beszélgetés által, átéreztük-e, van-e ott, ami rólunk is szól, vagy csupán őket erősítenénk azáltal. A felvállaltjához, megfelelően emberséges-e, van-e ahhoz elég tudása, tudnunk szükséges, mi az, amit felvállalunk, ahova tartozónak érezhetjük magunkat.

Ki az, aki számunkra hiteles tudással rendelkezik, van-e, az életminőségéhez, hozzáadott embersége, a gyakorlati élete társul-e, a tanult tudásával még egyetért-e, tán napi saját mérleget csinál-e.

Amikor szükséges, önmagát is fejleszti-e, alázatot gyakorolni tud-e, a tolerancia jól működésének a lehetőségét az élethelyezetekben, felismeri-e, gyakorolja-e, ott és oda ahol az, éppen akkor, jól megérdemelten jól jöhetne. Felismerte-e, hogy mennyire fontos lenne tudnia, mi adja, az emberséges tartását, a tudásával járó, emberileg elért szintjét.

A születésünktől folyamatosan, hozzánk adott, lehetőségek sorát megélve, teljesítve, az adni tudást, ami által megéljük a saját sorsunkat és generációs feladatainkat. Mindazt, az emberséges tudást, ami a kirezgést adja, ami, mások által érezhető, tisztelhető, mert, önmagunkért is teljesített, saját szintünket adja, s nem téveszthető össze másokéval.

A munka becsületét is átéltem, sok minden adatott meg, csupán pénzbeni tartalékom nem lett, láthattam jó és különböző emberséges mintákat, akik betartották az ígéreteiket, az egyszerűség, nagyszerűségét felismertem, sok mindenben, hiszen magam is abban éltem és élek azóta is.

Tiszteletem, mindazoknak, akik megtiszteltek és megérkeztek, akkor még személyesen, s elfogadták, hogy azóta már, az internet és a telefonom által, történik, a Tenyérolvasásom, oktatásom. Köszönöm a megértésüket.

A tehetségemből lett hivatásom okán, tiszteltek meg, s a szolgálatásom, vagy oktatásom, miatt időztek, Pakson, a szülő és lakóhelyemen. Belőlem jött, van belőle most is bőven, tudták, hogy várom az érkezőket és szeretettel fogadtam őket, az elköszönésnél is megadtam, a megjáró tiszteletet. Sok ölelést adtam és kaptam, benne volt a szolgáltatásomban, adta magát az élethelyzet hogy integettem, nem lehetett volna kihagyni sem.

Átjött az elköszönésből jövő ölelés által minden, ami még maradt, az online világában szolgáltatva is ugyanúgy megtörtént az, hogy megpakolódott az Emberlánya, nem könnyű ez a hivatás, viszont hozzá fogható nem sok lehet, ez maga az életem, a hivatásom által vagyok és a hivatásom is én magam vagyok. Ezt a hivatást gyakorlom 30. éve, kezdetben bele is betegedtem néhányszor komoly bajom is lett, amit a hozzáértő kitűnő megoldott, köszönöm neki, hiszen még itt vagyok és gyakorlom a hivatásomat, köszönöm.

Ah, ha most éppen csupán írni tudok, az is azt jelenti, hogy a saját magam általi fejlesztésem megtörténik. A férjem tart el, úgy, hogy a hiányzó összeget pótolja, ha tudom visszaadom neki a következő hónapban, ha nem akkor az éppen úgy van, volt ez fordítva is, hát most éppen ez van.

Megoldom az élethelyezteket amik adódnak, csupán a pénz nem áramlik hozzám úgy, hogy el tudjam tartani magam, a nyugdíjam könnyűre sikeredett, így döntöttek és kész, nincs mit tenni, hát teszem a dolgomat, ami éppen adott, élem az életemet.

Nem volt gyakorat, nagyon ritkán fordult elő és nem is voltam partner ahhoz, hiszen az időmet én magam osztom be, hetvenen túl már arra is figyelve, hogy ne menjek túl azon, amit az egészséges egyensúlyom megenged. Ah, ha mégis megesett az, hogy nem voltak bejelentkezve és váratlanul mégis ott álltak a kapuban, akkor fel kellett vállalniuk azt, ami az addigi szolgáltatások által azon a napon átjött rajtam, ha megöleltek hát megkapták ugyanazt, ami még kitakarítatlanul ott volt mások által bennem, rajtam. A szolgáltatásom adta, hogy megtanuljam kezelni azt, hogy meddig és mikor miben, hol vannak azon határaim, amiket én magam be is tartottam.

Meghajoltam az emberi nagyságuk előtt, amikor úgy éreztem, a mozdulatot is megtettem. Éreztettem és megfogalmaztam, mikor lenne jó, ha, használnák a belső kontrolljukat, önmaguk és a hivatásuk jó minőségű gyakorlása okán és miatt.

S volt, hogy amíg láttam, integettem, amikor a kapuban elköszöntem, gyakran meg is öleltem, a tőlem elköszönőket, a Hergál Házból, útra kelőket. Adta az emberségem, az összegződött tisztelet, hát adtam oda, ahova, azt akkor úgy éreztem.

A szeretet meg, a hétköznapi viselkedésem, ezzel születtem, volt amikor be kellett fékeznem, tudtam, hiszen éreztem és az nem esett jól nekem. Megtörtént az is, hogy átmenetileg, elvesztette a tiszteletemet, szükséges volt egy ideig az alázatomat alaposan, s gyakrabban, gyakorolnom, a hivatásomnak jó minőségéért. Viszont az, többszőr is elgondolkodtatott és csak átmenetileg esett meg, adott volt, hát az ismétléses azáltal is, gondolkodóba estem.

Azóta felfejlődtem, oda, ahol naponta adott, most is, van bennem bőven, hiszen van az Isten. A tisztelet és a szeretet, sem fogy ki belőlem, így születtem, ezek által élem, a jól megérdemelt életminőségemet, kitartok az egyszerűben. A sorsom szerint, megélem, nagyszerűen mindazt, ami éppen teljesíthető, megoldom, a pénzben, nem generációsan megalapozottakhoz képest, szerényen.

Sorsom szerint, gondolkodva haladok, vagy csupán a nehezekben araszolok, nem a könnyűt, se a hirtelent, a sürgetőt sem választom, az életritmusomra vigyázok. Segítek magamon, mert sokszor megadatott, ha kitartottam, bekövetkezett a megcsináltam állapot.

Segítek hát magamon, az Isten is megsegít, megtettem mindent, amit tudtam és teszem a dolgomat, a legjobb tudásom szerint, tán, van rá remény, hogy sorstalanná nem válok.

Akik megtisztelnek és hozzám fordulnak, maradék nélkül, átadom a tudásomat, várom a bejelentkezőket, akik már keresik a miérteket az életükben és a sorsuknak a teljesítésén törik a fejüket. Tán rájöttek arra is, a generációs feladatot azért adta számukra az Isten, hogy a családjukon belül, segítse őket, akik fejlődni szeretnének.

Nem tehettem mást, mint a sorsomat egyengettem, a túl sok nehézben sem adtam fel, nem azt kerestem, ki éppen a hibás. Tettem a dolgomat, mókuskerék szinten, ismételtem, ismételtem, ismételtem.

S közben rájöttem, van abban is sok apróbb és kiváló eredményem, mit tehettem volna mást, mint a fokozatosság okán, feltaláltam, azt, amit ha megtanulnak, az emberek, utána az a tudás már, a saját javukat szolgálja.

Nem várhattam másoktól, hogy úgy veregessék meg a vállaimat, hogy azt sem tudnák miért tennék azt. Elértem, a tehetségem által, hivatásommá lett, néha van is rá, igény, értően és a szolgáltatásomat is gyakorlom.

Oktatom oda, ahol az oktatásomban megtalálják a saját sorsukat, a felismeréseik által, a sorsukban, a helyére kerülnek, s ha szükséges, emberesednek is, általa.

Vagy, éppen arra van igényük, hogy megmaradjanak, az elért szintjüknek megfelelően éljék tovább az életüket, az egyszerűnek a nagyszerűségében.

fwdfestmnyek2 (1)
A sorsomat araszolom, a generációs feladataimnak a teljesítésének lehetőségéhez, tíznél több éve, várakozom.
Minden pénzre van szabva, a lehetőségem a racionális énem által nem valósulhatott meg, hiszen, adni születtem.

Nincs azzal feladatom, a csak magamért, csak nekem, nem állna az jól nekem. Összefüggésében nézem, látom és úgy történik, a szolgáltatásom, az oktatásom, a saját, feltaláltam szerint, jól működik, átmegy oda, amikor ott az ideje számára.

Nem változtam meg, csupán alkalmazkodni igyekszem, a toleranciát gyakorlom, viszont most, nincs mihez, körbeértem, tíznél több éve várakozom. Ah, haladnék, nincs járható út ahhoz, hogy csoportoknak, átadjam a tudásomat, az azt már értőknek és ahhoz emberileg is éretteknek.

Természetesen akkor, miután meglenne, a vevője és betanítanám az arra alkalmas keveseket, vagy sokaságot és válaszolnék, a közben felmerülő kérdéseikre, most még itt vagyok.

A hozzáértés mentesen, tudás hiányosan, már kivigyorog nap mint nap, annyira magabiztos abban, hogy a mások által, kitaláltak szerint, a máshonnan hozott által is, végleges, sikert arathat.

Nem vet, megcsináltatja másokkal, nem kapálja, más csinálja, nem gondozza, eldönti, hogy nincs azzal sem dolga, az egészet végig nézi, akár többször is naponta, jó érzés tölti el, az aratásra gondolva.

Másoknak is úgy mutatja, mindent a sajátjának láttatva, hiszen, azért változtatott meg mindent, hogy azt, a nagy sietség gyümölcseként, hamarosan, beérve arra, már be is bizonyítsa.

A saját Hazánkra, a számunkra ismeretlen, nem is hitelesítettet, a gyakorlatban látható, bizalmunkra hagyatkozva, ráhúzva sablonként, alkalmazzák, mintha hiteles lenne az eredője.

S mivel nem érti azt, a többi kultúrába születettek sokasága, hát vessenek magukra, ha időben, nem tájékozódtak, csak nézhetnek a jó minőségű élet után, nem nekik van szánva az már.

Ha segítségre lennének utalva, rálelhetnek annak, a látszatára még adva, az ott hagyott, üres sablonjára, ha nem vigyáztak rá, nem maradt semmijük.

Mert, nem voltak minden pillanatban résen, nem gondoltak arra, hogy ez megtörténhet, már csak, nézhetnek utána, s ha van idejük, a nagy hajszában, arra, a hiányát nyugtázhatják, annak ami csak volt.

Mindezeket a bizalomra építve, hiszen ki hinné el, azt, hogy hiába vár, mert ez van, ennyire sincs, se tisztelet, sem az emberileg elvárható a hétköznapokban, amit mind ugyanaz által élünk. Ami nem lett bejelentve, se beszélve róla,
hogy azok, a szavak mondatok, számunkra megszokottól eltérők, csak úgy, alkalmazva lettek, tán, kísérletként, hátha bejön sikernek, a bizalom okán.

Így, hát, azért mert tudják, hogy a szavak mást jelentek a különböző kultúrákban, elbeszélnek általa egymás
mellett, más szinteken, másképp fogják fel, ha számukra ismeretlen, nem törődnek vele, s nem is veszik észre, hogy, így törődnek bele.

Látszik az is, körbeért, azáltal már minden, csak azért van, arról szól, amit nem kontrolláltak előtte, csupán másolata valaminek, hiszen, így nem felelős azért és ami azóta történt, a következményeiért sem, senki.

Nem látja át annak a hiányát, amiben úgy döntött, hogy jó lesz, az, a csak egy, alacsony szintre hozott Népnek, hiába teremtettünk a Hazánkba, minden egyforma szinten van el van döntve. Azt a, megváltozott minden, ahhoz képest, nem tudjuk hova megy az ami, az életminőségünket is javíthatná, rólunk szólna, értünk lenne.

S mivel mi magunk teremtettük bele, ahhoz képest döntene, mennyit tettünk a tehetségünk, hivatásunk kapcsán, a legjobb tudásunk által, a Hazánkhoz adva, a Hazánkat az itt élő Népet minősítő, itt feltaláltakkal, bele.

A helyén is kezelhetné, ha tudná, hogy mindenkinek benne van a sorsában, a kultúrája szerinti teljesítése, maga az élete, sorsunknak a teljesítését, ellehetetleníti, azzal, ha nincs meg a kellő tudása, a 2024. évben.

Mindenki más sorsot hozott, annak megfelelően szükséges, teljesítene és napi szinten, felelősséget kell vállalnia, a döntőnek, hogy mi lesz a Nép azon részével, akik nem tudnak, generációsan se teljesíteni.

Ha nem ismerik fel, a tehetségeseknek, a velük születetten kitűnő, s aszerint, a Hazájukra ható, különlegességét, ami le nem másolható. Ah, ha megbecsülik őket, emeli a Hazánknak, a Világ felé, a láthatóan, jó minőségét, emberileg és a fontos dolgokban, a munka becsületét, s az azzal járó, legjobb minőséget. Láthatóan, felerősítő, hatást gyakorolhat, az emeltebb szinteket igazolva hat, amire sokan lehetnek kíváncsiak.

Mi módon érjük el azt, hogy a hozott tudásukat, a tehetséggel születettek, ha mindent megtesznek értük, ha már ők is, minden jót és szépet is átélhetnek, a Hazaszeretetük állandósul és jól hat majd általuk.

Mindazokat, majd át tudják adni, a saját, arra már emberileg is érett, idejükben, az értők sokaságának, vagy tán, a kiteljesedettek kevesének, oktathatnák, ezt a nagyon különleges, kivételes, tehetséggel hozott, napi szinten fejlesztett, egyedi, csupán a számukra megadatott, tudást.

Az más, ha valaki másképp is, más kultúrája szerint is képes élni és meghagyja a következőknek, esetleg, addigra, teherként, a saját sorsát és generációs feladatát, mert azt a döntést saját maga hozta.

Azt a, amit, azóta nyugdíjasokként, ide bele teremtettünk és akár, a megváltozottba is naponta, teremtünk, nem jár az vissza. Se bele nem lett, számolva, s tervezve se nem lett, tán az most se, pedig, még, bele lehetne számolni a nyugdíjunkba, hogy az életünk, ne legyen méltatlan a sorsunkhoz.

Tán, csak nem, hozzá lett adva valamihez, bele valamibe, ami nem rólunk szól, korosodókként sem jár, az meg, nekünk, azután amit még, az eltartásunkért, az önbecsülésünk miatt, most is, teremtünk.

Hát, teremtsünk, teremtsünk, teremtsünk, addig sincs máshoz kedvünk, oldjuk meg, mert nincs érzékük hozzá, hogy mit miért, lenne szükséges alapban megtenniük, értünk, az ide születettekért, mert ez a Hazánk nekünk.

Ha már felvállalták, nagyra vágyva, se tehetség, se emberség, se intelligencia, se hozzáértés, mind ahhoz, ahol tartott már a Hazánk, amikor a győzelmüket, nagy megelégedetten, többszőr ünnepelték.

124-131 Heringes Árpádné,prevenciós.egyéni vállalkozó. Paksról a Hergál Házból.
Szeretettel, a Julamami védjegy, ami, 2010. évben került Heringes Árpádné nevemre.

Gondolom, nem kevesen vagyunk, akik kint rekedtünk, nem teremthetünk a
Hazánkhoz úgy, hogy legalább nyugdíjunkba, a nyugdíjasként teremtve, dolgozva, hivatást gyakorolva, alkotva, a munkánkkal eltelt idő, meg legyen becsülve.

Most megint, alkalmazkodva élünk, hiszen szolgáltatunk, szerintem, ez az alapja minden emberi tevékenységnek, a megváltozott körülményeinkhez, mi lenne, ha újra számolnák és számítson bele az is amiről beszéltek, tán amik által megint nyertek, ne aprópénz legyen az, becsüljék meg a munkánkat, mert az is, minősítene emberileg bennünket, ha hozzáértők minősítenének.

Amit át tudnánk adni, annak is több éve, az összefüggésében látást, mint tudást, megrekeszti a lehetőségünk hiánya, pénz nélkül jó minőségű lehetőség nincsen. A pénzt, előbb ki kellene adni, miközben, a saját, jól kitaláltjuk, a megfogalmazás szerint, nem felelősek az Isten adta Népért, ami maga a Hazánk, a miénk a felelősség, oldjuk meg. Viszont, nincs, ahhoz lehetőségünk folytatni, nem kapunk a szolgáltatóktól számunkra megfizethető, jól és biztonságosan működő alkalmazásokat, mindenhez sok pénz kellene. Ha meg beérnénk azzal, ami ingyen van, hát látszik a naptárán az alkalmazásnak, hogy 2024.07.05-én megállt az idő számomra, nem megy át a szerkesztésemből, ki tudja, hova írom és kit gazdagítok megint vele. Ha meg tudnánk oldani, az eddig, a hivatásunkkal és emberségünkkel adottak is érnének valamit, akkor meg tudnánk oldani azt is. Ah, hogy ne csupán kárt okozzunk, a próbálkozásainkkal magunknak, ha ahhoz adhatnánk, amit eddig elértünk szakmailag, hogy azáltal megerősödjünk, mert a saját szintünkről tehetnénk a dolgunkat, magunk is meg tudnánk tanulni és a továbbiakban meg is oldani nagy valószínűséggel.

Valamit, ami nem a sajátunk, felépíteni, elölről kezdeni, szerintük, viszont, ez nem a saját kultúránk, nem szintünk van abban semmi. Ránk lett hárítva, ha nem oldjuk meg, oda lehet, az önbecsülésünk, eddig, nem ezt mondták, amikor a Hazánkba teremtettünk. Az eltartásunkat, próbáljuk meg előteremteni, egy ránk rakott, ismeretlen eredetű, üres és gépies elvárás szerint.

Nem tudom mit láttak, mi volt a minta, úgy gondolom, amiért megszenvedett valaki, teremtett, alkotott, a legjobb tudását adva a Hazánkhoz, annak a gyümölcsének a másik részét, a sajátjainak szánta mindenki.

Nem akarja pocsékba menni látni, mindazt amit megteremtett, amiért a sok évét, esetleg az egészségét se kímélve, adott bele a Hazánkba, mert az volt, addig maga az élete, bízott abban amit hallott és azt várta volna, hogy azt is kapja vissza amit oda beleadott.

Amíg nincs tisztában, azzal, hogy van sorsa, azt feltételezi, hogy az élete az maga a sorsa, hát van az úgy, hogy eljár az idő és akkor kapja meg mindazt, amit addig elodázott, a feladata lehet, ha úgy fogja fel, hogy felelős önmagáért és a következő generációkért.

Igen akkor éli azt meg, amikor már megjött a magához való esze, a saját sorsának a lényeges voltára. Hiszen annak hiányában, mit hagyna, alapnak hátra az övéinek, mint egészségesen is teljesíthető, jó mintát, a saját életminőségét is figyelembe véve, hat a tudása.

Időhúzás az, ahogy múlik az idő, nincs mire várni, mint egy idő után, csupán, kiüresedve, valaminek a végét várni.

Tiszteletem. Tán, tégy magadért, senki sem tökéletes, csak az Isten hatalmas, ha belefutottál valamibe, mert nem volt más ami szinten tartson és ki tudjad vinni, úgy, a születetten hozott tehetséged energiáját, hogy ne sérüljél bele.

A tehetséggel hozott energia az, ami megköveteli a napi sikert, hát előfordul, hogy a megelőzés helyett, a megoldás az volt, kiiktatni magad, a meg nem oldhatók tengeréből, nem volt más akkor, amire megoldásként, ráláttál, hát tudatlanúl, a könnyűbe sodródtál.

Miközben a megelőzés helyett lett más, nem gondoltak arra, hogy a jól működő megelőzést is szinten lenne szükséges tartani, akár naponta, fejleszteni, hogy ne potyogjanak bele, az intelligensek és a tanultak közül is, a jól kitalált csapdákba annyira sokan.

Akik megérintődtek és felismerték, hogy önmagukra vannak utalva, hogy ki tudjanak jönni belőle, a felismerés az, hogy segíts magadon az Isten is megsegít, a módja, az önmagukhoz való visszatéréshez, megtanulhatnák a segítést a megelőzésben.

Bebizonyítani, a múlt elmúlt, a jelent, mint egy kialakult, helyzetet, felvállalva, a feladathoz felerősödve, az önismeretével tartást kapva, egészen az önbecsüléséig eljuthat, jó megelőzővé válhat.

Lent és fent festettem egy ilyet, kinek, hogyan van az, nem lehet sablonba tervezni, a különböző tehetségeket és nagyon más szinteken élőket, mert abba bele is sérülhetnek.
A 2023. évben, nem lehet úgy élni, mintha a múltban élnénk, alkalmazkodni is időben, szükséges megtanulni.

Mindenkinek szüksége van, a hétköznapi életnek a megtapasztalására, ha már tájékozott abban, hogy ne ártson, se bántson, viszont önmagára is jól vigyázzon,
a csapdákat már meglátja, kikerüli és halad a saját útján, a sorsában, időben teljesíthet.

Akkor a látható, nagyon sokakat érintő, helyzethez szükséges lenne a megelőzés, amit én magam Heringes Árpádné, prevenciós végzettséggel, Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozóként, úgy oldom meg, hogy összefüggésében oktatom.

Nem mindenki értője, ha lesz igény rá, összeállítom úgy is az oktatási formáját, hogy a kisfelnőttek, az életkorukhoz érettebb gyermekek is, időben meg tudják tanulni.

116-123 (1) Heringes Árpádné prevenciós. Pakról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.

Ha alaposan elfáradnak a szülők, akkor majd ugyanazt élik meg, amit az elődeik, nem haladhatnak előre,

a fejlődésben, csak teljesítenek, másoknak megfelelően.

Ugye, nem csak annyi az életünk, hogy amíg csak élünk, az önmagunknak az eltartásáért küzdjünk, ha azt akarjuk, hogy megmaradjon, az önbecsülésünk, hát megelőzésként, kérdezni szükséges.

Ugyan, mit terveznek még velünk, az összes sérelmüket, ránk vetítik és mivel értünk hozzá, a Hazánkban való, megmaradásunkért, ingyenesen, megoldani hagyják, nekünk. Ismerve a teremtő, alkotó Népet, tisztában vannak vele, hogy nem hagynánk senkit cserben, összetartoztunk, ezen nevelődtünk. Hagyják, hiszen tudják, nem ártani, születtünk, nincs róla tudomásuk, hogy közben sokunknak, a megmaradásunk okán, megjött-e, a túléléshez, a megelőzésben, az összefüggéseket látva, a magunkhoz való eszünk.

Sokan felismerték azt, ha más nincs, kapaszkodónak átgondolják, tán, önmagukra vonatkoztatva is, remélhetőleg, legalább az érzés megtartja őket, van az Isten. Ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk.

Tán, úgy fogalmazzák meg, hogy egyértelmű legyen számunkra, akarjuk-e azt úgy megélni, vagy van-e másik lehetőségünk, ha már, a Hazánkhoz bizalommal voltunk és ennyit, beleteremtettünk.

Önmagunkhoz mérve legyen jó életminősünk, mert egy Haza ez csak egy, innen várjuk, a számunkra, egyenként is, a jó megoldásokat.

Ah, azt már tudjuk, hogy szintünk alá nem megyünk, nem adták azt ajándékba nekünk, el sem vettük, még azt sem, reklamáltuk meg, ami éppen megjárt volna nekünk. Az emberi méltóságunkat, a tudásunk szerinti tartásunkat, megtartjuk, nem szégyen az nekünk, hogy újra és megint, emberesedünk, mert, van hozzá megfelelő alázatunk.

Ha most, nem tudsz a valóságról beszélgetni a családoddal, akkor valószínűleg, még nem tartasz ott emberileg, hogy megoldottad volna önmagadért, mindazt,
amit gyermekkorodban megszenvedtél.

S amit el nem érhettél, mert emberileg nem voltál még arra beérve, az rávetül már a következőkre, ami késztetést ad számukra arra, hogy rendezzék azt, a működőképes szintjére, a megélhetés jó minőségét is elérve.

A 163-169 oktatásom. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami védjegy

A megoldást nem úgy tálalja a sorsod, ahogy azt megélted, mások által,
más élethelyzetek adódhatnak, a saját sorsodnak a megoldására.

Ahol nem ismétled meg ugyanazt, csak azért, mert a lehetőséget,
összetéveszted azzal, hogy azt szabadna is neked. Tán nem kéne, felszabadítod magad,
ahhoz, hogy ne kelljen várakoznod, s teljesíteni legyél képes.

Ah, mert, észre sem veszed és alacsonyabb szintre is teljesítesz, ami felbátoríthat,
többeket, arra, hogy átvegyék az irányítását annak, amiben túlságosan nyitott vagy.

Gondolva, ha nem ártasz, se nem bántasz, elég lesz az,
magadra is vigyázz ám, mert téged sem pótolhat senki más.

Lelassulhat mindaz, amiben addig jól haladtál, feltételezed, hogy
valaki ártó szándékkal fékez, á dehogy, magadat fékezed.

Hiszen nem vetted észre, azt, már régóta szintet lenne szükséges váltanod.

Amikor már ott tartasz, hogy éppen azokat éled meg,
a hétköznapjaidban, amikről, addig azt hitted,
nem is tehetsz róla.

Ah, pedig azt a sorsod,
a nehezeknek a megélésével, a saját sorsodhoz,
hozzá emberesedésedül, szánta,
nem tudtál róla, hát nem is tettél érte, hogy azt megoldjad.

Könnyebb volt azt hinned, hogy mások által történtek, azok veled,
egy napon rá kell ébredj, leutánoztad, mindazokat, amiket irigyeltél,
nem a saját sorsodat éled, mások sorsát követed.

Elkövetheted azt a hibát, hogy meghagyod, a feladatokat,
rávetülnek majd a családtagjaidra, amit a sorsod neked szánt.
Amit aztán rengeteg pénzzel sem, oldhatnak meg,
ha azzal látják el őket, az emberséges tapasztalási lehetőségeik helyett.

Minden attól eltérőt, teherként élnek meg, majd nyögik, szenvedik,
mert nincs náluk annak a tudásnak a kulcsa,
fejlődhetnének is általa.
Miért tanulná meg azt, amit nem hozott a tehetségével, hiszen úgy látja,
elég az, amit tud, önmagához képest is, mekkorát haladt előre, azt mindenki láthatja.

Megoldásnak, feladatnak, a saját idődben, még neked, szánta,
az Isten, átléptél rajta, a könnyebb megoldást választva,
azóta meg, nap mint nap, ott van és gátol már, a megoldásaidban, a tudás hiánya.

Hiszen nincsen alapja, sem emberileg nem tartasz ott, se nem vagy hiteles ahhoz, ott se, máshol sem.
Ahol arra már, emberileg, tudásukban érett, gondolkodók, hozzák a döntéseiket a többiekért, de jó is lenne,
ha a szintkülönbségeket is észlelnék, alkalmazkodnának és maguk is tanulnának, mindazok által.

Szeretettel. Julamami

Azt mondta az orvos Anyánknak, mert nagyon sovány volt, hogy szüljön, mert az meghozza az étvágyát.
megoldódott, mire megszülettem rendbe is jött.

Mindent átéltem és rögzítettem, az életem során, amikor azzal szembesültem,
s ott volt az ideje, megoldottam, mert adta a sorsom, a lehetőségemet ahhoz.

 

Anyánk, készülve a szülésre, a mosott ruhákkal tele, nagyon nehéz edényt, a
csípőjére helyezve, gyalogolt úgy 1000 métert, a folyótól, a poros
úton.

 

Úgy mesélték, hogy hamarosan megszülettem és a nagyon nehéz,

vizes ruhát tartalmazó edény, ott hagyta a nyomát, láthatóan,

nagyon megnyomta a felső ínyem.

 

33 éves koromban, pottyant ki az egyik tejfogam, a másikat

megoldotta egy fogorvos, azzal, hogy kihúzta, nem volt

türelmem kivárni, hogy tán, természetesen rendeződik.

Kommunikálás volt a napi munkám, hát valószínüleg hibás döntést hoztam és pótolva lett.

 

Azóta próbálkozik,

a két szemfogam a helyére kerülni,

időnként erősen fogzok, máskor,

látszólag, nyugalmi állapotban vannak.

 

Addigra, mire megszülettem, már nem volt meg az öröksége

Anyánknak.

Hát, beleszülettem, az Anyánk, örökségéből jól meg tudtunk volna élni, s hirtelen

jött, a helytelen döntésükből az lett, hogy nem maradt semmink, rászedték őket, hiszen szinte

gyermekek voltak még a szüleim.

 

Nem voltak mögöttük szülők, se meggyőzően érvelő, valódi

jóakarók, úgy, hát, elhitték, hogy jót akarnak nekik.

 

Mindenben követték azt, amit a hozzáértőknek

látszó hamisak, mondtak.

Meggyőzve, várták, elhitték,

hogy jó helyre fektetik azt be,

több lesz belőle, valóban több lett, csak nem a mi családunknak.

Albérletbe kerültünk, én már oda születtem,
átélve a hirtelen bekövetkezett nehéz sorsukat.

Arra emlékszem, hogy amit kértem és nem kaptam meg arra,
az engem megnyugtató, számomra megfelelő választ, már tudtam azt, hogy
igyekezzek magamért tenni, már kicsiként is, magam szerint megoldani.

Valahogy mindig úgy alakult, hogy rájöttem, hogy más nem oldhatja meg helyettem,
úgy, hogy az nekem is jó legyen. Később már, tudtam,
ha nincs más, hát segíts magadon, az Isten is megsegít a módja.

Hiszen akkor nem kellett várakoznom és magam voltam a felelős érte.
Elfogadó, megértő, együttérző, már nagyon korán, segítő lett belőlem.

Nem volt jó látni, ha valaki szenved valamitől, amitől nem kellene,
hát kiálltam mellette, volt, hogy átvettem helyette,
mert azt éreztem, nem bírná el annak a terhét.

Nem mindenki örült annak, volt, aki,
megorrolt érte, hogyha tükörként látta, azt.

Nem volt bennem más, mint a jó szándék és a megoldásokat,
igyekeztem észleltetni, ott és arra ami éppen adott volt, akkor.

Számomra az volt a természetes, többen meg, zokon vették,
hogy ők maguk miért nem észlelik a megoldásokat, miért én.

Jött a számomra felfoghatatlan irigységnek az áramlása, át kellett élnem úgy is, hogy én magam segítőként az irigységet nem ismertem, nem volt bennem.

Többféle módon meg is szenvedtem, azoknak a következményeit, nem hagytam ki, szükségem volt arra, hogy átéljem, hiszen fejlődtem tőle emberileg.

 

Tapasztaltam sokszor és mind más és másképp volt, a tenyerekben,

nem egyforma a sorsunk, senki máséval.

 

Magzati szakasznak neveztem el azt,

ahol láthatóan, ott a jele az átéléseinknek, pocaklakóként.

 

Amivel

szembesülünk aztán, a hétköznapjainkban, mert jelzi a

lelkiismeretünk, egyre nehezebb, mindaddig,

amíg azt meg, vagy fel nem oldjuk,

annak az újra átélésével, éber állapotban.

 

A hivatásommal

járó, napi gyakorlatban, sokszor beigazolódott, szembesülni tudtak.

 

Ott akkor, szerintem, azt,

a gondolkodó agyukkal kontrollálják és megoldják, mert

számukra, nem ismeretlen feladattal találkoznak, a sajátjuk az.

 

Nem mástól hallottam, magam fedeztem fel, a gyakorlatból lett,

azután, az elmélete, az oktatásomnak a rajzos formája, mivel, ott azt

átéljük, kívül, de jelen vagyok, nincsenek egyedül annak, az

átélésével.

 

Nem fordítás által más országból, hozott, itthon találtam meg,

mindazokat a jeleket, amiket mutatnak, az engem megtisztelők

által felém nyújtott, nyitott tenyereiket leolvasva.

 

Amikor rájöttem,  hogy bár átéltem sok mindent, Anyánk, sorsával

szembesülve, már a magzati szakaszomban és később is, vele együtt

is átéltem, akkor és azóta is már, megértettem a miérteket.

Magamhoz képest, amit a körülmények megengedtek megtettem.

 

Mivel, Apám ágán hoztam a sorsomat, abban kaptam a feladataimat a sorsomban, így annak éreztem át a fontosságát, viszont, mindkettőjüknél, mivel velük együtt éltem át mindazt, amitől ők együtt jól boldogulni nem tudtak.

A minap értek körbe a válaszok feljöttek a felszínre, van aki már egy ideje törleszti azt, velem párhuzamosan, amit hiába igyekeztem, én nőként nem tudtam megoldani. Hiszen férfiként szükséges azt, a maradványt akár teherként is megélnie szakmailag. S bizony, lehet az is, hogy emberesíti akkor is, ha arra még nem volt felkészülve emberileg, szerintem, az idén a saját szintjén
már érte szólóan, a maga idejében, a jósorsa teszi oda számára, a véglegesen letisztult megoldásokat.

Már tudom, miért emberesedtem, úgy, azokban a nehezekben, a sokféle munkából eredő hatások, nem vesztek kárba.

Mert ahhoz, hogy a hivatásomat, a tehetségem által, gyakorolni, így

tudjam, arra volt szükségem, mindazokat átélve, akkor is a nehezekben.

 

S azok által, napi szinten, már a hivatásom kapcsán,

azt is tudtam, hogy nekem, az Apám ágáról rám vetült,

addig meg nem oldottakhoz, a megoldások is ott vannak, a

tenyereimben.

 

Nagyon sokat dolgozott azért is az Apám, mert, tudni akarta, hogy

annak, amit sok, vagy nehéz munkával megteremt, van értelme.

 

A sok vagy nehéz, munkájának lesz majd,  gyümölcse,

a gyermekeinek majd, nála már, jobb élete lehet.

 

A szülei válása miatt került a jósorsából, hozzá méltatlan

helyzetekbe, hirtelen történt vele, még kicsi gyermek volt és nem volt átmenet.

 

Hát felkészülni sem tudott, mivel a szülei döntése

következményeként, neki, ahhoz képest, amihez szokott,

a balsors és a kiszolgáltatottság és a rengeteg munka jutott.

 

Nem kérdezték meg a szülei válásánál,  /az apja akarata volt az erősebb és neki akkor még volt ahhoz pénze /,

hogy kivel szeretne élni tovább, hiszen, még csak gyermek volt.

 

Amikor rájött a sok nehéz munka értelmére, hogy
nem csak remélte,

már tudatosan, tett is érte, akkor összetartottak és kalákában építették a házakat, lett saját.

Miután Anyánk vagyonát, elveszítették, a szélhámosoknak elhitték,

hogy megsokszorozhatják és minden odalett.

Azt gondolta, nincs más mint a kemény, nehéz vagy sok, munka,

nem költözött el, amikor jött a valós lehetőség. Már nem volt bizalma,

igyekezett elfelejteni, nem akart
emlékezni,

a gyermekkorának a jósorsára, amit azzal, vissza kaphatott volna.

 

Túl nagy volt, hihetetlennek látszott,  a gyermekkorához hasonló volt a különbség,

a jó lehetőséget,

nem fogadta el, nem merte, az Anyánk által hiteles személynek, az elé nyújtott, jól megérdemelt jólétet, a számára sok munkával járó, de biztonságot és szabadságot is nyújtó életet vállalni.

A hirtelen változás lehetőségét, a bizalommal járó,

számára akkor nem igazolható, felelősséget, meseszerűnek látszott, nem hitte el, hogy vele ez megtörténhet, hát nem vállalta. Ott álltunk mellette és ugyan nem kérdezte meg tőlünk, viszont az is lehet, hogy talán nem is látszott rajtunk, annyira szépet láttunk, hogy nagyon jól beleillenénk oda, a taníttatásunk is biztosítva lehetett volna.

Amit megkaptunk volna, egy kitűnő helyszínen, egy több nyelven beszélő és azt oktató,

nagy tiszteletben álló, neves elismert ember ajánlotta,

Anyánknak, aki egyedül élt, neki nem volt férje sem gyermeke.

Anyánk, mellette az ő rálátásával egy hasonló koru családtagját, egy kisasszonyt szolgált ki, a rokonság tehetősei beajánlották, oda abba a mindig is magasszintű családba, hogy kimentsék, mert látták, aki elhozta, a patikuséktól, az édesanyja halála után, nagyon rosszul bánik vele.

Befogadták, jól bántak vele, szép leányként, az ott látott, igényességet átvette és lett is volna arra igénye. Mivel ahhoz a családhoz tartozott, hát általa is nevelődött az Anyánk, hát talán felelősnek érezte magát, tán kicsit a gyermekének is érezte, mert itt a Hazánkban, akkor már neki nem volt itthon a családja.

Tízéves lehettem, amikor bejelentkezett és eljött, mert, nem tudta elnézni, a családunk, kiszolgáltatottságát és az Anyánk, örökségének az elvesztésének, a túl hosszan ható, meg nem oldható, sanyargató következményeit, azt mondta, hogy nagyon bántja és egyszerűen, felajánlotta.

Döntött és bele akart vonni, bennünket, egy általa jól ismert, emberségesen belakott, jó környezetű, szép helyre, a tiszteletre, munkára alapozott, jó minőségű életébe. Arról beszélt, hogy adná nekünk, a jó minőségű élethelyzetet, belakhatnánk, ránk írtatná, ott ellette, nem egy házban élnénk vele, de elérhetők volnánk, ha szükséges lenne.

Apánk dolga, a terület rendben tartása és az épületek állagának megőrzése lett volna, azért fizetést kapott volna.
Egy nagy területen, volt, néhány, kisebb, nagyobb épület, belakhattuk volna, azt, ami tetszik, hogy megbízható támasza legyen, majd, a családunk, amikor, az öregségét éli és netán emberséges, támaszra lenne szüksége.

Több nyelven beszélő, oktató, nevelő, aki köztiszteletnek örvendett, a generációsan megalapozott és általa tovább fejlesztett, életminőségét élte, jól megérdemelten.

Látszott, hogy felelősnek érezte magát érte, hogy akkor nem beszélte le Anyánkat, a hirtelen döntéstől és hagyta, hogy rábeszélje az Anyánkat, az önjelőlt anyja, a túl korai férjhezmenésre. Mert akkor már rájött, hogy nem bír el vele, volt, Anyánknak saját akarata és látszott rajta, az igényességre való törekvés, nehéz élet következett számunkra.

Nagy szintkülönbség adatott volna, ahhoz képest, ahol éltünk,

Anyánknak sem, hitte el Apám, hogy ennyire, megfordulhat a sorsunk.

 

Apánk, hitt benne, hogy a sok munkának kell, hogy legyen

egészséges gyümölcse, abban bízott, amit ő  maga, teremthetett.

Egyke volt, hát népes családot szeretett volna, kereste a motivációt, ami erőt adott számára, gondolkodó ember volt, azok, amiket, magára maradva átélt, megtanították, hogy már csak magában bízott.

Inkább sokat dolgozott, jó lehetőségeket remélve, a következő

generáció, hozzá képest, ne csak remélje, el is érje.

 

Erre jöttem rá, miközben felfedeztem a tenyerekben, a generációs

jeleket, tudtam, hogy nekem van dolgom vele. Hát tettem azt ami,

éppen adott volt, araszoltam, vagy éppen, léptem, tudtam a dolgomat,

meg is éltem napi szinten.

Megkaptam a válaszokat, ott voltak a tenyerekben, hitelesítették,

akiktől a visszaigazolást, azután, akkor rögvest hallottam.

Azóta is kapom a visszaigazolásokat, szinte naponta,

a saját és a szolgáltatásom közben, megadatik számomra,

köszönöm az Istennek és mindazoknak, akik megtisztelnek,

a telefonon történő szolgáltatásomra bejelentkezve.

 

Nem tartozom ide, sem oda, se máshova, tartozom, az

engem megtisztelő, az online szolgáltatásomért, a telefonom

+36302470589 által, bejelentkezőhöz és akkor éppen oda.

 

Hétköznapokon van lehetősége a bejelentkezéshez, a szolgáltatásomhoz,
amit, kérem, 10.00 és 16.00 közötti kezdéssel,
tervezzen. Az email címem, heringesa1@gmail.com, ahova fel tudja

tölteni, a tenyere fotóit, néhány perccel előbb, mielőtt a megbeszélt időpont eljönne.

Annak alapján döntsön, hogy mennyire mentek át a mondatok,
úgy, hogy azt be tudta azonosítani a múltjában történt élethelyzeteibe.
Vagy éppen abban él most, s tán foglalkoztatja az, hogyan tovább,
mit tud megtervezni azzal, ami adott az életében és azt is hallja,
a Tenyérolvasásom közben, amire, tervezhetne.

2023. évben, beérni látom azt, amit feltaláltam arra, hogy megelőzésként, megerősítsem, az erre jelentkezőket, a tartásukban.

A férfiakat, akik, az apjukat, gyermekkorukban, vagy még a születésük előtt, elveszítették.

Felzárkózásnak nevezem el, amit, három főnek szánok, egy időben, a kihangosított telefonom által, történik a szolgáltatásom. Az érintett szülők és gyermekük, egy velem való, telefonos beszélgetés után, ha úgy döntenek és 20 órát szánnak arra, hogy megtanulják azt, amit feltaláltam és több mint tíz éve oktatom. Most eljött az ideje annak, hogy felvállaljam, azt, hogy összefüggésében látással, elmondjam a családjuknak, amit a tenyereikben látok. Számukra, akik értik azt, hogy mit miért úgy mondom.

A teljes Tenyérolvasáshoz és részletes elemzéshez,
az első megtisztelő bejelentkezésnél és a minden szónak,
a részletes, a saját szóhasználatára és értelmezésére, a lefordításhoz szükséges idő,
úgy, 60 vagy 90 perc, aminek a
díja : 21.000. Ft.

Kérem ne utaljon előbb, majd, a szolgáltatásom, befejeztével, az elköszönésemnél, elmondom,  a

számla számát, ahova, az azt követő napon, kérem utalja át, a tiszteletdíjamat. A megjegyzés rovatba, Heringes Árpádné ev. kerüljön bele, köszönöm.

Heringes Árpádné, prevenciós végzettséggel.
Műhely, a megelőzésért, egyéni vállalkozóként.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó és oktató.
Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami védjegy.

Ismerve a generációs feladatod, tán teherként, a következőkre nem hagyod. heringesa1@gmail.com

Ahol elidőzhet, ha van hozzá kedve és meggyőződhet, az általam feltalált és a nagyon sok embernek, szolgáltatásomnak a 30.éves gyakorlatából, az összefüggésében megrajzoltamból és a fejlesztésem általi, szakmai tudásomról.

Julamami Magyarosan Agyalósa, a feltaláltamnak a jelnyelve, az oktatásomhoz és a szolgáltatátomhoz. Heringes Árpádné prevenciós a julamami védjegy. heringesa1@gmail.com https://julamami.com