Adni születtem, amikor csak tehettem,

meg is tettem, adtam oda ahol azt

éreztem, hogy a szükség megült.

Azután már nem tehettem,

mert a tükör némelyeknek

nem tetszett, s arról tettek.

Persze hiányzik az nekem,

hiszen arra születtem, adjak.

Nem tévesztendő össze azzal,

ahol nincs a szükség, oda nem.

Ki mitől lesz kiszolgáltatott itt-ott,

ahol azon igyekeztek, ne látsszon,

olyan lett mint egy kisemmizett,

ráálltak hát, a szemlélődő üresek.

Tavaszi idő, takarítani mikor szokott,

hogy keveredtek így össze a szintek.

Kik tették azokkal, akik végigdolgozták

az ő életüket, aprócska nyugdíjuk lett,

kerültek ezzel oda, ahova nem szabadna.

Vagy ha tetszik, ha nem, tanulják meg

a túlélést, abban amit nem ők okoztak.

Árva gyermekek mi lett veletek, kik

hova vittek, jól bánnak-e ott veletek.

Amerikában készült, ahova írtam,

először, azután magyaron, majd

 szlovákon,

most itt írok és

arra gondolok ugyan,

még naponta olvassátok.

Megváltozott a helyzetem

nincs érdeklődés az oktatásomra,

nevelésemre a Hazámban, helyesebben

érdeklődés tán van, nem jelentkeznek be.

Nem hagyhatom félbe, végig kell vinnem, a

sorsomhoz tartozik, hogy amit feltaláltam,

ne kallódjon el. Eladom olyan embernek aki

komolyan veszi, ennek a rajzos formámnak,

a tartást, méltóságot megtartó fontosságát.

Nem kitaláció magam által tapasztalt tudás.

Hát eszembe jutott, hogy a változás nem

ártana nekem sem, tegyem a dolgom.

Nekem a megelőzés a hivatásom.

Így rákérdezek tőletek,

azért olvassátok-e ezt, mert

valóban van benne számotokra

valami, legalább egy mondat, ami

szebbé, jobbá teszi a napjaitokat.

Ez a része érdekel igazán, hiszen

adni születtem, szeretném, ha

felvállalnátok engemet azzal,

 hogy olvassátok ti is ezt,

amit írok, jól jönne az.

Tudnám, hogy

van értelme ezt,

itt megtartanom,

hogy ne adjam ezt

el, ne bízzam idegen

kezekre, írjak ide tovább.

Hiszen érdekel benneteket,

mert akkor elindítok itt,

egy üzenőfalat is,

elindítanám

és hozzátok

formálnám.

Ami igazán

érdekel, ami

a hivatásom

lett, a vagyok.

Segítsetek

döntenem, a

julamami.com ott

viszem most tovább,

ahol biztonságban

tudom magamat.

Ha egyetértetek

vele és szeretnétek,

hogy írjak tovább, a

 döntésem ez lett,

évi egyszeri díja

legyen, 10.000.-Ft.

De csak annak aki,

ezt úgy gondolja,

megérdemlem,

neki megéri ez.

Olvasná naponta,

vagy mint eddig.

Az üzenőfalamon

igénybe venné,

a válaszaimat,

ha neki gondja

akadt éppen.

Hiszen azzal

el tudnám

kerülni az

eladását.

Rátérhetnék

a személyhez

szóló segítésre.

„Emberiesen”

találjátok a

 számlaszámot.

Szeretettel.