Bocsánat azt tudom,

amit Prevenciósként a

hivatásomat gyakorolva,

26. éve, a hétköznapi sikerek

helyett, az emberismeretből

lett a  feltaláltam, oktatom.

Ha időben jutsz el a

 saját rezgésszintedre,

fejlődni is képes leszel.

Ott megélheted a

hazaértem érzést,

megcsinálhatod

a sikeres sorsod.

Többféleképpen

láthatod a világod,

alkalmazkodhatsz

a nagy Világhoz.

Jó egészséget,

önismeretből

 emberismeret,

önbecsülés lesz.

Életünket megélve,

a sorsunkat kiteljesítve,

tartás, méltóság, emberies,

ezek a legfontosabb jelek.

Amikor felismertem,

a tenyerekben,

hogy

a vonalak,

pont úgy

és

pont ott,

nem véletlen

rajzolatok,

nagyon

meglepődtem.

S azután

már úgy is néztem,

 meg is láthattam,

hogy némelyek,

bármilyen magasságokra,

is elérhetnek,

ha megfelelő időben,

ahhoz, az alázatot is,

gyakorolni tanulják közben,

kiteljesedve hasznukra lesznek a többieknek.

Nem egyformán élik meg a sorsukat sem,

de nem egy időben sem. Sok ember sorsában

észrevettem,

a fordulatok

előtt is,

ott vannak a jelek, amik türelemre,

a saját életritmusra intenek.

Amik arra is szolgálnak,

hogy időben

fel tudjanak

készülni

a változásra.

A „most”

pillanatára,

úgy 3 – 9 hónapra

vonatkoztatva,

nagyon fontosnak látszik,

akkor is, ha fehér, lilás, sárga,

vagy piros színnel van odarajzolva.

Mást mutatnak

a különböző színű rajzolatok,

a mélyedések,

a kifejezetten vájatok.

A kiemelkedések,

a jól látható kitüremkedések,

a meglepően behatárolható jelek.

Mind – mind jelzésértékűek azoknak,

akik azokat már leolvasni képesek.

Nem lenne unalmas,

senkinek sem az élete ha,

a jeleket láthatná előre,

hogyha csak kis időre olyan nehéz,

akkor az átélésnek is van már miértje,

s utána van lehetősége a változtatásra.

Ha a saját feladatod elfogyott,

a végére értél kiteljesedve,

dehogy is van vége,

ott kezdődik el,

a generációs

feladataid

felmérése,

hogy minden

építőt, szépet,

végig is vittél-e.

Hagytál-e hátra

lenyomatot rólad, a

jóban és szépekhez.

A saját sorsomban,

sokban körbeértem,

párhuzamosan vittem,

azt amit generációsan

lehetett, megtettem.

Ismétlés, ismétlés,

ismétlés, előre

lépni nem tudok,

lehetőséget nem

kapok, várakozom.

Összefüggésében

látom már az egészet,

a 22. hivatásomat gyakorló

évem óta gyümölcse lett mindez.

Oktatnám már, előadásokkal is,

felhívhatnám  a figyelmüket az,

erre igényes embereknek,

hátha nincs késő még.

Mindenkinek van sorsa,

úgy is lehetne élnie az életét,

hogy azt generációsan is megoldja.

A látható jeleknek a meglátásai közben,

sok mindent már feltisztultnak nevezek,

hiszen látom, hogy mihez képest

változnak a jelzések,

az elemzések.

Bizony látok

olyanokat is,

ahol több

generáción

keresztül, senki,

semmit nem tett,

annak érdekében,

hogy a következőknek,

jobb, könnyebb élete legyen.

Van olyan aki azt sem tudja,

miért is vergődik még

az ismétlésben,

hiszen mindent

megtesz azért,

hogy a céljait,

időben el is érje.

A múlt elmúlt,

gondolj a mára,

a „most” átélhető pillanatára,

a holnap a küszöbödön úgy is megvár majd.

Nem kerülne szembe a szülőjével a gyermeke,

ha mindketten tudnák,

hogy hoztak saját,

és generációs jeleket,

s meg is oldanák azokat.

Éld meg az életedet,

amit a sorsod odatett,

lesz belőle tartalmas,

értelmes,

honnan

hová

mikor

mit

lehet.

Vagy

ha eltérsz tőle,

abból mi minden lehet.

Az életem a sorsom,

a sorsom az életem,

ennek is van jele.

Mindenkinek

van valami

ami

csak az övé,

csak neki

szánta

a sorsául az Isten.

A saját különlegessége,

már a születésénél

megvan rajzolva.

Amikor

az

előző

családtagok,

időben,

letörlesztették,

amit odatett nekik az élet.

Annak a továbbiakban már

sorszerűsége lett, abban a családban.

Ismerd meg a saját és generációs

határaidat,

hogy teljesíthess,

 önmagad s a sarjaid miatt.

S túl ne menj rajta, ha lehet,

mert bizony ott a jele az ismétlésnek.

Prevenciós vagyok, 26 éve gyakorlom

a hivatásom, Julamami, védjegyesen

  oktatom már a feltaláltamat.

Jó szerencsét jó emberek,

áldjon meg az Isten,

minden földi jóval,

bennünket,

Jó egészséget,

éljen a tisztelet és a szeretet,

egy Haza ez csak egy, becsüljük meg.

 

 

Tiszteletem, néhány videót készítettem, hogy így is látható legyen, hogy az egészséges körforgás azt is jelenti, mindenkinek a sorsának megfelelően van saját ideje, helye, szintje és generációs feladatai.

Ismeri-e önmagát, van-e a fejlődéséhez elég önbecsülése, vagy

másoktól várja a számára legjobb megoldásokat és már késő az,

amikor rájön, a másik teljesen másképp látja azt mi lenne jó neki.

Ami természetesen együtt jár azzal, hogy azt amit a  génjeiben

hozott számára elegendő-e, eldönthesse,  mit tanul még

ahhoz, hogy összefüggésében láthassa a világát és a

nagy Világot.  Az segíti-e az előrehaladásában, vagy

 változnia szükséges ahhoz, hogy megmaradjon

emberségesnek, bármilyen magasságokat ér is el.

Ami most nagy kihívás minden embernek, hogyan

maradjon meg és fent úgy, hogy ne sérüljön ő se bele és

 a következő generációknak is jól  követhető minta legyen.

Tudva azt, hogy mindannyian egyedül születtünk  meg és nem

másképp. Hoztuk az emberségünket, az alázatot jól ismerjük ahhoz,

 azt fel  tudjuk mérni, melyik oldalunk adja a fejlettebb énünket most.

A régi jól beváltak nem működnek már úgy az elmúlt hét évben, mint

addig. Aki nem tanulta  meg, hogyan tovább, a várakozás nem adja

meg a megfelelő életritmusát. Ha a belső egyensúlyára nem figyel,

kibillenhet és pótolni igyekszik mindent a birtoklásának vágyával.

Ami egy ideig meg is nyugtatja, viszont nem tartja mozgásban.

Elhiszi, hogy hozzá kell igazodnia mindenkinek és elveszhet,

a születésekor hozott tolerancia és az alázata egyensúlya.

Bocsánat ha nem érti az emberies jelnyelvemet, amit a

feltaláltam védelmére használok az oktatásomnál is.

 

Azt látom 7 éve összefüggésében, hogy kaptunk

mindannyian lehetőséget arra, hogy változzunk,

emberségesekként a jó sorsunk szerint éljünk.

Amit lerajzoltam egy napon, egy ritmusban

van vele, akit éppen oktatok, igénye szerint

a sorsához nevelek, ha már arra igényes lett.

Ha csak a múltba révül mindkét szemed,

ugyan honnan tudnád, hol az előre neked.

A hozott sorsod csak a tied,

ne próbáld a másokét megélni, de

más sem élheti meg helyetted, se érted.

Te magad írod bele az élettörténetedet, a

 saját és generációs jeleidet a tenyereidbe.

Az sem mindegy, hogy a sorsodat éled-e,

vagy a másokétól vergődsz hiányokban.

Sorsszerűen ismételni, na azt is lehet,

sajnos megint, ha ugyanazokat

a hibákat, újra, azt „látva” is elköveted.

Az időt sürgetni eredményesen nem lehet,

mert egyszer mozdulsz az egyensúlyodból ki,

utána nagyon nehéz lesz visszarendezni.

Amikor a saját sorsodat, úgy letudnád,

s hirtelen meggondolatlanul,

mások késztetésére,

megváltoztatnád,

na majd azt is megtudnád,

ha két sírás között visszagondolnál,

megvolt mindened, amikor kimozdultál.

Jó lenne, ha te is tudnád, hogy van saját,

s generációs feladatod neked, a sorsodat is

illene megélned, nem learatni ha nem te vetsz.

Legalább ne ártsál ha lehet senkinek sem,

hiszen magadnak írod meg azzal azt ami,

a sorsodban meg nem íródott sohasem.

Honnan indultál hova jutottál, ki vagy most,

fontos az is a génjeiben ki mit hozott, de főleg,

 ahhoz képest amit hozott, kivé, mivé változott.

Gyakran nem veszik észre azt se az emberek,

hogy a saját lehetőségeiken túlmentek.

S mivel a kontrollálható életritmusuk,

úgy, nem tud segíteni nekik, hát csak

„átlebegik” a továbbiakat, ahelyett,

hogy a földön járva tapasztalnának.

Ha elérték azt amit generációsan

lehet, meg kellene pihenjenek.

S el lehetne gondolkodjanak,

azon, hogyan tovább,

mi az amit, nem

csináltak meg.

Egyenes-e,

vagy görbe,

hol hitték

el mindazt,

amivel már

bekerültek

a szintjük alá.

Mert azt, hogy

mikor kellett

volna már

kimondani

a nemet,

nem vették

időben észre.

Vezetésre vágytak,

megvezették őket,

ha olyat vállaltak,

amihez nem értenek.

Önbecsülés, önismeret,

generációs feladatok,

sokat az naponta,

ha aszerint

működsz,

ki nem

üresedsz.

Szükséges,

lenne azt is

megoldanod,

azért, hogy

nyugodtan,

léphessél

tovább oda,

amit neked,

a sorsod még

emberségesen tartogat,

gondolkodva tartásosan.

A megoldást egy szinttel

feljebb találod meg,

fentről nézve, ha

összefüggésében

nézed, jól látható,

egyértelmű lesz.

Hol a hiány, miben a többlet,

a számok világa érdekes,

megmutat mindent.

Elmégy a jólétért

valahova, a sorszerűt

is megváltoztatva,

megcsinálod a sikert,

azt is, amit másoknak

szánt ott a saját Hazája.

S nem is gondolsz arra,

hogy visszamenj oda,

ahonnan jöttél, segítve,

a megteremtett javaiddal

lehetőségeket teremtve,

azoknak, akik a nehezében

a saját Hazájukban maradtak.

Mert ha a lehetőséged adott, hát,

építs magadnak szép, jó holnapot.

S ha megépítetted, akkor nézz

szembe magaddal, csinálj

 egészséges mérleget,

ejnye túl ne menj.

Hátha megérzed,

 a Hazaszeretetet.

Pihenj  máris meg,

ne nyúlkáljál bele,

a mások életébe,

mert bevonzod

a szinted alattit.

Az egyenes az egyenes,

az attól  eltérő nem az, a

 ha kényelmi szempontból

lazítanál, mert a jóléted

odapottyant, csak

kinyújtottad

a kezeidet.

Észre sem vetted,

amit lehet nem szabadna.

Persze csak akkor, ha fontos

a saját emberséges tartásod,

amit elveszel az hiányokat

okoz a Népnek szánt

jólétből, hinnye.

Mindenki hozott

tehetséget valamiben,

abban elérheti azt amit

neki szánt a teremtő Isten.

Hinnye, csak azért, hogy

ne unatkozzál,

s megmutasd,

nem tanultad meg

mit jelent az, hogy

időben emberesedj.

Isteni szerepeket veszel

fel, hogy életek felett is

lazán dönteni tudjál,

látszik, milyen

könnyen is

megy neked.

Sok olyat

láttam már,

hogy visszajár az,

amit elbirtokoltak tőle,

sorszerűen kapja vissza,

 ami azzal jár, azt a sorsa

visszarendezi, hinnye.

Abba, nem is

gondolnak bele,

nincsen kontrolljuk

a felelőtlenségük

kikoptatta belőlük.

 Mindannyiunknak ártanak,

 elvenni próbálják egy pillanat alatt

azt, amit mások, a hivatásuk által,

  vagy egész életükben,

 tapasztalva, teremtve értek el.

Learatnák annak is a hozadékát,

lefölöznék abból a legjobb részét.

Pedig nincs is már rá szükségük,

csak megszokták, hogy lehet,

kikopott az egészséges fék.

S a természet korrigál,

akkor is, ha az őket

meghaladja már.

Ne birtokold el,

azt ami nem a tied,

nem fejlődhet tőle,

sem a lelked, se a szíved,

hiszen nem szerinted rezeg,

mások rezgését cipeled,

jó nagy lesz a terhed.

Időleges dolgok ezek,

gyakran nagyon gyorsan,

máskor, több generáció alatt,

 vissza az eredőhöz rendeződhetnek.

Ha vannak akik generációsan felvállalják

és párhuzamosan több rájuk vetülőt visznek,

korrigálják az addigi lazaságokat talajt adnak.

Meghajolok mások nagysága előtt akkor is ha

 úgy érzem és nem életkor függvénye az sem.

Akkor esik meg, ha megtisztel, hogy olvassam

le a Sorsából láthatókat, s nézzem meg mit

 mutat megoldottként, ott a jele generációsan.

Akik megtisztelnek hozzám érkeznek, tudják,

 őszintén, s finoman kritikusuk is leszek aközben.

Biza, tartásos emberré nevelődtem, a megelőzésben

a hivatásomat is így gyakorlom, s így is élem a sorom.

Mert lehet, hogy már sehol máshol nem kaphatja meg,

az egészséges kontrollt, hiszen nem merik már a tükreiket

tartani nekik az emberek, hiszen kiszolgáltatottjaik lettek.

Az egészséges lelkes, szíves, gondolkodó kontrollra nagyon

nagy szüksége van most mindenkinek, de a saját egyenesére.

Szépen kérlek ne olvasd, ha erősek még a mondataim neked,

 akkor olvasd, ha van már ezekre az összefüggésében is beérett,

életeket, sorsokat segítő szavaimra igényed, segítségedre lehetnek.

Jó egészséget emberek, áldjon meg az Isten,

minden földi jóval benneteket, éljen a tisztelet,

áradhasson a szeretet, legalább ne legyél gátja,

ha megkérhetlek, a sorsomat teljesítem az oktatással.

Különös oktatás, nevelés tréning neked és érted, ha már

 megérted, hogy érted szólok, rólatok és a következőknek.

Ismerem mint a tenyeremet, ismerjed meg a saját szinted.

Prevenciósként, Műhely, a  megelőzésért,

szükséges megtennem azt a sorsomért,

amit generációs alapként hátra hagynék.

Ugyan miért szégyenkeznék, 70. az évem,

amikor a nyugdíjam talán 54.000.-Ft lett.

Talán nem dolgoztam eleget, a nettóból

kiszámolt nem nyugtat meg, így hát,

gyakorlom a hivatásomat naponta.

Miért várnék arra, hogy megértsék,

odahatni nem is kísérleteznék. Inkább

26. éve, tapasztalva, tanulva, oktatom a

saját feltaláltamat, igény szerint nevelve

a saját sorsodhoz, a saját életritmusodban.

Lehet, hogy az ingyenes reklám lehetőségeim

nem vitték ezt el magasabb szintekre, viszont

mindennek megvan a maga ideje, hát íme.

Ha megtalálná egy értően emberséges a

vevőjét  a feltaláltamnak, oktathatnám már

csoportoknak. Online, hogy a várakozásban

ezáltal is tudjanak fejlődni emberségükben is.

Hiszen összefüggésében látva erről szól, minden

az egyes emberben történik, a fejlődése fontos,

nem többen, egyenként születtünk mindannyian.

Amikor nincs lehetősége tanulva  is fejlődni, nem

tud a belső kontrolljának  megfelelően teljesíteni.

Ha nem tud kiteljesedni és szerinted fog majd élni,

nem tud mást majd, mint kérni, kérni, kérni, kérni,

tán az önmagához fejlődését szükséges biztosítani.

Online oktatom, megtanulják az összefüggésében látást,

hogy a saját gondolataik időben a helyükre kerüljenek.

Érvelj, győzz meg legyőzni könnyű engemet, nem

harcolni, ah,  tán feltalálni és azt oktatni  születtem.

Magyarország, Paks a szülőhelyem, először itt lenne

fontos a körforgásba visszahelyezni ezt a tudást.

70.  az évem ideje lenne átadnom mindazoknak,

akiknek fontos, hogy teljesíteni tudják-e a

sorsukat, a generációs feladataikat, hinnye.

Tisztelet, Emberismeret, Önismeret, Önbecsülés,

szerintem leginkább most erre lenne szükség,

hogy az egészséges körforgásod meglegyen.

Eleget tudjál tenni, mind a két oldaladnak

az elvárásainak, a belső egyensúlyod miatt.

A feltaláltam oktatása közben meglátod,

a saját sorsodban a lehetőségeidnek sorát.

Aki meg a pénzt vállalta fel, lásson azzal

jól el, az emberséges életünket élnénk.

Az életednek az egészséges

körforgását tapasztalva,

fejlődik a lelked,

 a szíved,

s a gondolkodó agyad.

Az anya, az apa, egymás felé,

a gyermekeiknek, szüleiknek,

a testvérek egymásnak,

a legmagasabb,

rezgésűek dolga.

Nem az életkoruk,

határozza meg, ki

az a jó mintát mutató,

oda – vissza van feladat,

 tiszteletet gyakorolnak.

Boldogulva élik meg,

a sorsukat teljesítve.

Saját és generációsan,

feladatukat is,

a Hazájukban,

teljesíteni képesek.

 A szeretetre tanítók,

megtartóan gondoskodók,

hitelesek, megbízhatóak.

Erőt,

tartást adók,

ésszel felérve,

családot formálók.

Arra beérve már,

elfogadóan is szíves,

lelkes, gondolkodóan

eszes döntőképesek.

Szép jövőben hinni,

szabadon jönni – menni,

tisztán meglátni a hétköznapi csodát.

Ünnep az élet, ha a feltisztulásra,

már vágyik a Világ.

Ne tegyél senki ellen,

semmi rosszat,

mert az rád visszahat.

Tapasztalva tanultál meg,

sok mindent, jót és szépet,

ettől egyenes a gerinced,

hatásos a belső tartásod,

magas a lélekrezgésed.

A jótól a rosszig,

sokféle az élethelyzet,

észre kellene vegyétek,

azokat a csábító eseteket,

ha nincs fék benneteket,

hát tanuljátok azt is meg.

Jó lenne ha az emberek,

önmagukhoz, mások felé,

a szintjükhöz méltóan,

igényesek lennének.

Nézz magadban szét,

a csodával is felér,

a lelkünk tiszta tükre,

bizony mind így érkezünk le.

A sorsod a tied, nem mindegy,

hogy magad szerint, felismerve,

vagy mások hatására éled meg.

Tedd rendbe a múltat a lelkedben,

figyelj a mára, a „most” pillanatára.

Minden egy, egy apró porszem rezdülése

a jövőd, a sorsod jó életminőségének lehetősége.

Az adott feladataidnak a teljesítése generációsan,

hogy ne hagyjad hátra a következőknek negatívan.

Online oktatás neked Magyarországon, Pakson,

vagy Online, ha bárhol is éltek most a Világban.

Adjon az Isten minden földi jó mellé most,

jó egészséget, békességet, tiszteletet.

S azt amit a saját Hazánkba, ide bele

teremtettünk, azt vissza is kapjuk.

Ne tegyél a saját mérlegedre

bennünket, érvelni tanuljál

meg, a könnyű beszéd,

nem ad, csak elvesz.

A sorsunkat élnénk,

vannak generációsan

is feladataink, hogy ne

hagyjunk magunk után,

hiányokat. Az el nem végzett

halmozódik, az idő halad, nem

vár a kényelmesekre, megoldja

úgy, ahogy jó a legtöbbjüknek.

Figyelj, hogy mit kívánsz, mert

ha megadatik, abban fogunk élni,

nemcsak a többiek, ah te magad is.

                   

Az emberséges életről írtam.

Nagyon sok emberrel találkozhattam,

tiszteltek meg  azzal, hogy megérkeztek.

S egy napon összegződött bennem az,

amit addig a hivatásom  által

megtapasztalhattam.

Reggeltől estig

nyomtattam, az

 üres tenyereket

telerajzoltam.

Ez lett a védjegyes

oktatási anyagom.

A körforgásba vissza

adnám a tudásomat,

az összefüggésében

látást számukra is

megmutatnám.

Betanítva

oktathatnám,

hogy vigyék be

ahova lehetséges

és oktathassák már,

a két oldalunk közötti

egyensúlyt megtartva.

Hiszen a múlt elmúlt, a

jövő a küszöbön  várja,

hogy aki már az értője,

az élhetőt beengedje.

 

Az életedet éld meg,

ne mellette kullogjál.

Ne félj megtanulni,

váltva is tapasztalni,

kontrollálni új dolgokat,

a hétköznapok sűrűjében,

a megoldások is ott vannak.

Ebben egyszerű lesz a tananyag,

eléd rakod a rajzokat, s beleírod,

mutatom,

s már

látod,

hogy

ott te is

megláthatod.

Na ugye,

hogy

már

nemcsak

úgy látod,

szélesre bővült a tudásod.

Ezzel is fejlődött a belső látásod,

mint a racionális kontrollod,

íme az egyensúlyod,

a két oldaladat

egymáshoz

igazíthatod.

Kinézi,

szerez,

megszerzi,

jól boldogul,

bátrabban szerzi.

Elmegy, fut a híre,

lesz még annál is többje,

bátrabban sokszorozza.

S nem érti,

azt már

miért is

nem tudja élvezni,

ja, túl tetszett menni.

Mindenkinek van egy

önmagához mérhető,

s generációs határa is.

Nagy gazdagságra vágytál,

azért minden utat megjártál,

s a végeredmény ugyanaz lett,

mert olyan kicsi a Hazánk ehhez.

Hahó, magad fölé mentél,

művi lett a te fő műved,

kezelni már nem tudod,

kinőtt az „álnagyságod”.

Nem találkozol azon

a szinten már senki mással,

mint a hasonló ügyben járókkal.

S mivel nem kerülhettek be a jólétbe,

azok akiknél ott vannak a tiszta, új, építő,

szépítő, emberséges felismerések, találmányok,

nem becsülték meg a professzionális szaktudásúakat,

 ők most épp, elmentek, más országokat gazdagítanak.

S kínlódik aki itt maradt, sokszorozva lettek, azok

 az aktuálisan istenítettek, akik mindent megmondanak.

Mindenkinél jobban tudnak, másokat meg sem hallgatnak,

nem is, vagy lenézően válaszolnak,

nincs kommunikáció, nem működik.

Lerángatnák őket a saját csőlátásukra,

hogy sürgősen álljanak be a nemlétező

általuk kitalált és működtetett sablonba.

Nekik nem a jó szaktudásúak kellenek,

akikben a tudás, a rálátást vezetve is tudja.

Hiszen azt az ő szintjén összefüggésében látja.

Sok lenne oda a tudása, hátha mást is meglátna.

Tisztán érzékelők lettek a szakmájukban ők,

lehet, hogy így születtek ezzel a tehetséggel,

de az is lehet, hogy a gyakorlatban fejlődtek fel.

Akik maguk fölött vezetnek, mindent megtehetnek.

Akik itt maradtak és nem álltak be a divatos sorba se,

belőlük lesznek azok, akik itt felnőnek menet közben,

a jól kifejlett szaktudásukhoz, felerősödnek emberileg.

Nézz magadban szét,

látod milyen szép,

lelked tiszta tükre,

mind így érkeztünk le.

A múlt elmúlt, gondolj

a mára, a most élhető pillanatára,

a működő holnap, a küszöbödön megvár majd.

Amit teszel mások ellen, holnap ott van veled szemben.

Különös oktatás, nevelés, számotokra, akik kint vagytok

a Világban, hogy el ne felejtsétek, a saját Hazátokat.

Emberileg erősödsz fel általa,  ahhoz, amiben,

a tehetségedet a születésedkor te is hozod.

Ne keress a tudásomban semmi csalafintaságot,

már 26. éve rátaláltam a tehetségemre.

Azóta gyakorlom, a  sok ember által, többféle

lett a rálátásom az életszerű világuk által.

Messenger Heringes Árpádné e.v. elérsz, ha

 bejelentkezel és feltöltöd a tenyereidnek

a fotóit. Az Online Sorsolvasó Julamami

oldalam által több információhoz jutsz.

Online, Magyarországon, Pakson is Online,

vagy ha bárhol is éltek most a Világban, Online.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok ellened sem,

minden adott helyzetben,

a feltaláltam oktatásához,

a lehetőségeimet keresem.

A semmiből valami, ezt kapd ki,

lehet neked is van ilyened,

csak tán nem ismered, a saját,

sorsod, sem a generációs feladatod.

Szép napot, jó egészséget kívánok nektek,

áldjon meg az Isten minden földi jóval bennünket!

 

Az első végzettségem

26 évvel ezelőttről,

a „Sorsolvasó” lett,

ma végre már megértettem,

  mostanra sorsolvasóvá  értem.

Azután egy Akadémiának, a kitűnő,

megajánlott diplomáját, tisztelettel

elfogadtam, addigra bizonyítottam.

A legfőbb dolog az volt  ott, hogy a

szeretet színét beazonosíthattam.

Meg aztán a különböző rezgéseknek

a sávjában addig is jól boldogulhattam.

Tapasztalták sokan, H.Nagy Júlia vagyok,

így mutatkoztam be annak idején még,

már Julamami néven mutatkozom be.

Bizonyára, ah, ha valaki nagyon alacsony

rezgésben van és magasabbra készül,

fontos lenne tudnia, persze akkor

ha döntő ember feladatot vállalna.

Nem megy át, se magasabbra, sem

pedig alacsonyabbra, csak hasonlóban,

adottak a közösen járható rezgések, ah.

Ide illik most a jó öreg bocsánatot kérek,

mert talán az alázatom a legnagyobb

kegyem  lett, ebben vagyok gazdag.

A nagy számok törvényeként talán,

csörögnének a telefonjaim, vagy

az interneten jelentkeznének be.

Leállt minden 4-e óta, ami nekem már

csak Online  ajánlott, 70. az évemben, a

 nyugdíjam  aprópénz lett, nettóból számolva,

600 Ft. amivel most megemelkedett. Emberesedek

minden nap, a nehezeket magam szerint megoldom.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettem, innen várom,

azt ami jót és szépet adtam a Hazánkhoz, amíg lehetett.

Vagyunk sokan, akik a Nép öregedő gyermekei vagyunk,

nem emelkedtünk magunk fölé, a

hétköznapokban gyakorolnánk a

hivatásunkat, mert nem értünk a

végére a felvállalt feladatainknak.

Amikor a lehetőségeinkért kimentünk

az Online világába, a nehezeket kaptuk

igen gyakran araszoltunk éveken át, ah.

Nem csoda hát, ha nem értünk időben,

a sikerünknek tartós állapotába még.

Hinnye ide is egy jó öreg bocsánatot

kérek, nem tudhatom, mit szabad ma

nekem, a megelőzésben védjegyesen.

Amikor rájöttem léteznek a sorsok,

s már  hozzá olvashattam a magzati

szakaszból azokat, amik addigra már

hatással is  voltak, mert visszarezegtek.

Kerekebb  lett azután, az általam adott

elnevezéssel, a generációs feladatokkal,

mert meg is magyarázták mindazokat.

A tenyerednek a vonalai változnak,

belülről jövő, a beleírt folyamata

annak amit a  belső kontrollod ad.

A sorsod mellett is, elmehetsz te is,

pedig ráállna a gondolkodó agyad.

Tán elhinnéd a szíved ritmusának,

 lelkesedhetnél, motiváltan élnél.

Rátérhetnél egy emberséges,

minőségibb élethez vezető útra.

Isten hozott, ráébredsz magad is,

szeretetből vagy, abban haladj,

sorsod szerint abban maradj.

Két oldalunk van,

ha az egyiknél

teljesíthettél,

tanuld a másikat,

hogy egyoldalú

te se maradj.

Rálátás, megérzés,

s kihallás nélkül,

megnövelheted

a tájékozatlanságodat.

Megállhatsz a fejlődésben,

lelkileg alaposan lemaradsz.

Először csak azt

vettem észre,

hogy meglátok

ezt meg amazt.

Én már tudom

mit jelent a tisztánlátás,

átélve a hétköznapi csodát.

Sok – sok ember tisztelt meg,

érkezett személyesen el hozzám.

Már tíz éve vagyok Online, az akkor

egy megoldás lett, emberesedek.

A belső tartásodtól ne térjél el, úgy,

hogy korrigálni ne tudjad magaddal.

A lelkiismereted megdolgoz majd,

érted lesz, hogy térjél  vissza oda,

ahol az egyenest kontrollálni  tudod.

A tapasztalatom sora már tengernyi,

hiszen minden ember más és más.

Ha a belső tartásod már adott,

ahhoz igazíthatod mindazt,

 amiket akkor szükséges

átélned ami van, hogy egyenes

maradjon a gerinced. Emberesedve

éljed  meg, nem azonosulva azzal,

ami történik körülötted, hinnye.

Ha  eltérne az egyenestől  mindaz,

alázattal átlátni igyekszel és adod

a jelzést oda ahol az értők vannak.

Emberségesnek születtünk  azok

is maradunk, vigyáz ránk a belső

tartásunk, emberi méltóságunk.

Önismeret, önbecsülés,

emberismeret, annak

a helyzetnek, a belső

kontrollod szerint

tartásosan megélése.

Műhely,  a megelőzésért,

Heringes Árpádné e.v.

A gondom csupán annyi,

hogy nem tudom magamat,

a feltaláltamat, az általam megrajzolt

oktatási formáját, emberi nyelven

megfogalmazott tanítási módomat,

most még megfelelően menedzselni.

Ahhoz, hogy rájöjjenek az érintettek,

hogy nekik erre a tudásra is szükségük van.

Mert felemeli őket a saját lelki szintjükre,

amihez társul a szívük ritmusa,

s a végkifejlet az,

egy ritmusban van velük a

 megoldásban a gondolkodó agyuk.

Tisztánlátástól az összefüggésében látásig,

amihez ezzel az oktatási formával elérhetnek

az emberek,

ha ezt, az úgy, kb. 20 órában,

a saját terhelhetőségük

szerint, tőlem az

   oktatásomon, megtanulják.

Egyenlőre  még csak én tudom,

nem tanítottam meg senkinek sem,

az oktatásban használt kulcsot,

csak én ismerem fel még.

Ehhez el kellett

jutni idáig,

ezt az Isten,

nekem adta,

a saját tudásomnak.

Az általam, egy napon megrajzolt

oktatási formájában,

hogy segítsem vele

az arra már érett,

a magas rezgésszintjükön élő,

 már majdnem szenvedő embereket.

Megelőzésként oktatom,

minden helyzetből van egy jó kiút,

az több feladat által is megoldást mutat.

Nehezen mozdulnak az emberségesek,

mert megvárják a végkifejleteket,

amikor már nincs mit tenni,

valami megoldás kellene

maguknak arra keresni.

Kevesen tudják még,

hogy más és más

feladatot hoztunk,

amikor megszülettünk.

S van az a plusz, amit

még kapunk valamihez,

a kulcs nálunk van, adott.

Én a 26. évben, most is ezt

tapasztalom folyamatosan.

Nem lehet azt mondani,

hogy aki csinálni

nem tudja,

az tanítja,

hiszen én

még most is,

tapasztalok,

nap mint nap. Online

bejelentkeznek hozzám az emberek,

megtisztelnek a sorsolvasásomat kérik.

Heti szinten vagyok benne a fejlődési

lehetőségek sokaságában,

hiszen minden ember más

és más, még az egypetéjű

ikrek is más lelkületűek.

Jó egészséget mindenkinek,

tisztelettel, szeretettel kivárom

az oktatási formámhoz a bejelentkezéseteket.

Áldjon meg az Isten, minden földi jóval bennünket.

 

Prevenciós vagyok, a  sorsokat úgy  is

olvasom, ha nincs mit megelőzni,

akkor abban a helyzetben is

lehetne majd szintet váltani.

Ha a generációs feladatod

adott, a lehetőséget is időben

megkapod, a többit hagyd meg

a következőknek sikerélménynek.

A motivációd, a lelkes éned jelzése,

ha megkopott,  hát tovább  szükséges

fejlesztened magad, ahhoz amit addig

megéltél szintet fontos váltanod.

Mond tudod-e mit is jelez,

ha szinted alatt szédelegsz,

amerre engednek lődörögsz,

s lassan elveszíted önmagadat.

A másik oldaladat fontos lenne már

megismerned, az üresedésed helyett

ideje az időd Online tanulással töltened.

Menj a szintedre hát mielőbb ember,

alatta azt érzed kiszolgáltatott vagy,

pedig csak meg kellene találnod önmagadat.

Miben lehetsz most tehetséges, okos, szorgos,

a saját életritmusodban találod meg a sorsodat.

S te, mivel csak téged látnak, olvasnak, minta vagy,

nem tudják, a saját sikerüket nem érhetik el általad,

az csak a kezdeti látszat, rájönnek rólad szól az is csak.

Rajtad látszik már, el is hitted, hogy elérted a legedet,

fölötted már nincs is senki,

anélkül, hogy a hozzáértő

kontrollálná a tudásodat,

mindent megmondhatsz.

Te vagy a minta is mert,

láthatóan, köztudatban,

nincs is senki más már.

S ha már az érzést,

fel is ismerted,

felmérni,

tudod-e,

az

alázatod,

ha lenne

neked,

érted,

számodra,

mit is jelenthetne.

Alázat, ó ugyan már,

minek az neked, ha

nem érted szól az is.

Ha még nem mered,

látni, hallani magadat.

Akkor honnan tudnád,

hogy te most ki is vagy.

A sorsodat felismered-e,

a múltadat elengedted-e,

vagy még mindig a valakinek,

a valakije vagy, te, te meg te.

S ha időközben nem neveled,

a feladataidhoz fel magadat,

hát bizony, alaposan lemaradsz.

Azt veszed észre, hogy a kényelmes,

magad fölé helyezett valakivé válásod,

arra késztet, onnan ne menj ki sehova ah,

ha az addig működött is meg nem tarthat.

A kulcs, a Különös oktatás, nevelés tréning által

 sokan, akik arra már érettek a szintjükre kerülhetnének.

Ha kellőképpen fejlődhetnének a saját szintjüknek megfelelően,

a lelassult életritmusnál nem látható át csőlátásban maradhatnak.

Lehetőségek nélkül élünk, közben a Világ gyors pörgésben elhalad, a

Nép számára nincs más mint ami megmaradt, a túlzók meghagynak.

S nem  haladtál, ott maradsz benne, mindenki elhagyott, mert

továbbhaladt, felfejlődött, ki is teljesedhetett,

megéli a jót abban, amit ő maga teremtett meg.

Megoldja az Isten adta Nép segítenek egymásnak,

akkor is ha a másik oldalon, teljesen másban vannak.

Mond, tudod-e, téged abban most épp, mi hajt,

hogy a számodra állandónak látottban maradj,

azért, már majdnem mindenre hajlandó vagy.

Hol ilyen, hol meg olyan vagy, mikor éppen,

mit gondol, nem kontrollálhatóan az agyad.

Átformálod magad, ha erősebb hatás az,

látod megint a kiskaput, hogy nagy maradj.

Már túlzóan felhalmozottak a javaid hadai,

elölről kezdeni semmit sem akarsz, nincs is

miért tenned már azt, erőt már az sem ad.

Van mindened, így hát már semmid sincsen,

nem fejlődtél sem lelkileg, se szívesként, ugyan,

honnan tudnád, most számodra és generációsan,

hol van a határ. Ahhoz, hogy legyen még a sarjaidnak,

a kezdéshez, az útjukhoz, a fejlődésükhöz is jövőkép.

Megcsináltál mindent, amit csak elképzeltél, s amit,

tanácsoltak neked a szerzéshez, elrejtették előled,

a hétköznapi szinten jól látható, számodra jó féket.

Nagyon önmagad fölé emeltek, s elhitted azt, amit,

feléd a kuncsorgók, bólogatók, sunyítók, mutattak,

s nem láttad meg időben a félrefordulós mosolyokat.

Nem tudod felmérni, talaj nélkül a lábadon megállni,

így nincs honnan merítened, sem késztetés, se tudás.

Csőlátásban vagy, azt látod csak, hogy se jobbról,

se balról, nincs senki sem most melletted, ah.

Pedig egy Haza ez csak egy, s már évek óta,

 várakoztatva az Isten adta Nép, a

helyét, a lehetőségét várja, azt a.

Feltételezik, hogy hozzáértően

törődnek most is velük,

még reménykednek.

Hátrafordulni nem tudsz,

így csak előre nézel, úgy érzed,

hogy megfordulni semmiképpen sem,

nem szabad, hiszen elveszítheted önmagad.

Miközben elment melletted, minden szép és jó,

a szürkeség halmazai mind a tieid lettek és maradnak.

Ne legyél csalódott, hú csak azt ne, elégedjél meg ah végre.

S akkor még van remény, hogy meglátod, a te életed, honnan,

ha mások után kullogunk, lelassítjuk a saját életritmusunk.

Honnan hova, mettől meddig van egészséges határa, ah,

annak amit a belső egyensúlyunk, kinek milyen az, a

mások által szabott ritmusban meg is tartható.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet,

legalább életszerűen érvelhetnél

kérlek, nem harcolnék ellened sem.

Ide az oktatás lehetősége miatt is jöttem,

 amit feltaláltam már tíz éve, Online oktatom.

2013. év éjjelén gyors pörgésre váltott a Világ,

nem adom fel, összefüggésében látni oktatom,

azokat, akik arra már elég érettek, igényesek.

Jó egészséget emberek, tisztelettel,

emberséges tartással élni könnyebb,

adjon az Isten minden földi jót nektek.

 

A két fénykép között eltelt sok idő, a kezdet, mint „kis nővér”,

a folytatása a segítő sorsolvasó. A hivatásommá lett a megelőzés,

abban is eltelt már 26 év, minden ráncom a hivatásom tükre lett.

„A nyugdíjamhoz 36 év és valamennyi nap volt beszámítható és

pont akkortól már nettóból számolták ki. Úgy, 600.-Ft lett

a megjáró nyugdíjemelésem összege. Nem gond ugye,

hogy nem tudok  bocsánatot kérni mindazért, hinnye”.

Az életkoromnak megfelelően élek, a lelkem nem

öregszik, inkább kiteljesedik a napi hatások által.

Ha szükséges felveszem az ünnepre tartogatott,

bizony nem túl sokszor hordott szép ruhámat és

személyesen mondom el, hogy a sok – sok tapasztalatom

szerint, hogyan látom összefüggésében a hétköznapokat.

Ez bizony nem fog előfordulni természetesen azt is tudom.

Viszont nem  adhatom  fel, nem hagyhatom félbe mindazt,

a sok jót és szépet, amit átélhettem mert megtiszteltek és

 messziről is eljöttek.  Hát eladom a feltaláltamat, hogy

megfelelően igényes hozzáértő üzletember,

vigye be a köztudatba, amit feltaláltam.

Ebben egyedül magam nem tudok úgy

boldogulni most, hogy megértőkre találjak,

szükség lenne az Online oktatásom általiakra.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Mivel az egyensúlyt erősítő hatása bizonyított ott,

ahol már jól tudják miről írok,  most  éppen a múlthoz

adva, a jelenben a megéléseknek a tükrét fogalmazva.

Tetszik-e tudni, ez a hely ahova születtünk, ez

 a Hazánk is nekünk, miért nem szól értünk is.

Hiszen a Hazánk a  „Családunk” is  lehetne,

ha működne a jó értelmű adok – kapok, így

egészséges körforgásban maradva, az hatna.

Az elképzeléseket mielőtt a Néphez szólnának,

előtte hozzáértően szükséges kontrollálnia, ah.

Mindennek van egészséges kirezgése, érezhető

 ha hamis, kilátszik az is ami nem valós, hinnye.

Nem csapatba, se csoportba születtünk meg,

egyenként, mindenki fontos feladatot hozva,

születtünk. S azért ide, mert itt szükséges,

felnőttekként kibontakoznunk nekünk,

a következő  generációk a hétköznapi

életünkben biztosítva lássák azt is,

hogy itthon boldogulni tudnának.

A saját Hazánkban, a teremtésünkkel,  a

jó minőséget nyújtó, hozzáértő szaktudásunkkal, a

  tehetségünkből, a változatosság lehetőségében tudjunk megélni.

Amihez vannak az emberségükben jók és különböző  jó minőségeket

nyújtanak példaként és  biztosítják az elérését,  mint lehetőségeket,

mintaként. Ami elérhető, ha megtette már az utat ahhoz az Isten

adta Nép, számára adott lett a saját Hazájában,  mert értően

tudják akik felvállalták a lehetőségek igényes feltálalását.

Az Isten  adta Nép már bizonyította azt,  amihez

biztosítanak mindent, ami  az igényességhez

szükséges.  Hiszen  mi adja a Hazánknak a

valós tükrét kifelé ah, hát az, ami hétköznapi,

most is működő, megtartható szintje adott, jó

 minőségű és általa jól boldogulhat az Isten adta  Nép.

Mindennek az alapja a saját szintünkön való igényesség,

ami nem tévesztendő össze, a pénz általi csili-vili-álságossal.

Az élet élni akar, szeretne a leglehetetlenebb helyzetekben is,

lehetőségeket adni minden szinten mindenkinek az életre.

Annyira lehangolóvá válhat, amit az ember itt láthat,

mintha elköltöztünk volna, de ez a mi Hazánk,

nem punnyadni születtünk, dolgunk van itt.

Ez a Haza, nem egy szedett – vedett,

mondvacsinált, kitalált,

lemásolt,

álságos,

satnya,

ócska,

nem.

Kérem

szépet

is szólni

lehetne-e

most már a,

tiszta forrásból

értéket adókról is.

A szaktudásosokról

és az intelligensekről,

a nehezen összehozható,

tandíjakból tanulókról,

akik a nehézben is végigvitték,

azt is, amit generációsan hoztak, hinnye.

S mond neked mi nem megy jól, s kaptál-e érte,

büntetést már az életed során. Akkorát, hogy

ha ennyire megemelik mindennek az árát,

nem mondhatod, mások döntötték azt el.

Mert már nem élik a hétköznapi Népnek az

 életét, az árakat meg  magukhoz mérték.

Ha neked mindent megadnak, honnan

tudnád, mit jelent a teremtés azért,

hogy amit mások eltesznek helyetted,

azt túlmunkával naponta meg kell oldjad.

Ha generációsan nagyon túlmentél, akkor

bizony, a visszáját is  meg kell tapasztalnod.

Miért nem lehet tisztelettel, szeretettel és

egymás megbecsülésével, a másikra, többire is

gondolva élni. Aztán csak még több pénzt oda,

miért, ha nem pótolhat semmit a Nép életében.

Persze ha az emberiestől eltérve pénzre hajtasz,

 attól te se jó nem, sem okos nem leszel, natúr csak.

Nagyon kicsi ország ez a mi Hazánk, becsüljük meg,

biztosan vagyunk sokan, akik a Hazaszeretet érzését,

már a lelkünkben, szívünkben, gondolkodva ismerjük.

Ugyan milyen minta ez a gyermekeknek, fiataloknak,

milyen elismerése ez meg, a még egészségesen,

működőképes, összetartozó, tiszteletben,

szeretetben élő családoknak, hinnye már.

Miért ne lehetne a tiszta a jó minta, miért ne.

Minden embernek van felelősségtudata is,

s egy csomó láthatatlan, de érzékelhető erő

körülötte, ami most nem érte, de ne ellene.

Ők mindent megtettek, megcsinálták,

mindazt, amire képesek voltak, ugyan

ki lehet az aki erre is jó minta, ah, ihaj, na.

Akik tökéletesek mindenben, az már a gépi

zaj nem a jó mintát adó hétköznapi ember.

Lehetne, hogy mutasson be nekünk egyet,

aki boldogul a hétköznapi életben, a gátlók

között, a nehezítettben, lehetőségek híján.

Persze akadhat, nyilván egy -egy ilyen

ember is, de ő már nem hétköznapi.

S vannak akik vezetni születtek,

ők akkor vezetnek, ha értőek.

Nem hagyják meg a következőnek,

megcsinálják a nehezet is, nemcsak

ami könnyen borul az ölükbe bele.

Egyes ember, egyéniség, karakter.

Honnan tudná ezt az, aki már jó

messzire elszakadt a valóságtól,

nem ismeri a hétköznapi nehezet.

Tartás, méltóság, belső lélekből

jövő, szívében erős erő,

gondolkodva döntő.

 A jó életszerű

minta se látványos,

mert működik naponta.

Mi végre, hova vezetnek ezek,

kicsi kis ország ez a mi Hazánk,

mindezekhez a durva, üres,

hatásokhoz. S a látszata

hogy nincs is más,

mint csak az

a kínálat van.

Ne reménykedj,

te se abban amit a lelked,

szíved, gondolkodó agyad adna,

mint emberségest, működőképest.

Hiszen valószínűleg vigyorognának,

a vásottak, megkopottak, topicskolón

üresedők, már rég nem gondolkodók.

Nyugodtan mondhatod, hogy öreg

vagyok, ósdi, nem modernül

gondolkodónak is nevezhetsz.

A minőségi élet nem ez, győzz meg,

legyőznöd könnyű engem, nem harcolnék

ellened sem, tapasztaló emberismerő vagyok.

Nyomhatod, hogy a múlt, meg, hogy a modern,

az ember gondolkodik, nem bújik ki önmagából,

csak azért, hogy másoknak azzal megfeleljen.

Egyenként születtünk ezt el ne feledd,

na ez az új hatás, amit jó lenne,

ha időben megismernél,

s nem a régi,

kikopott,

sablont

utánzó

életet

élnéd.

Kérlek

tartsd meg

a családok szentségét.

Azoktól kérdezzenek, akik

már ápolták a saját öregjeiket.

Mind – mind más és más helyzet,

nem lehet gépiesen megszabni,

a család szentségét nem szabadna

szétzilálni, csak azért, hogy megoldást,

találjanak ebben – abban, erre – arra, azt  a.

Valóban ilyen alacsony szintre hoznák le, ne.

Most itt bocsánatot is kérek mindezért,

remélem ez így itt még működik és elég.

Tessék mondani miért nincs bölcsek tanácsa,

akik nemcsak láttak olyat, s hallottak tán róla.

Emberiesként, s tapasztaltan tudják, s úgy mondják,

s nem lenne gond, ha a többiek még pironkodni tudnának.

Recseg, ropog, szakad, reped, ki állíthatja meg, ha még lejjebb,

az igazságáért zajlik minden, a sérelmeik vetülnek a Népre, azt a.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat, nem mentél

sehova, a Világ mégis ott van nálad, maradj emberséges,

ha bármilyen magasságig juthatsz is el. Ne csábítson

el az egyenestől semmi könnyített, mert az is

 csak időleges, a végeredmény életképes.

Gyere jó öreg bocsánatot kérek, ha

nem kapunk lehetőséget, azért

még boldogulunk most is

a nehezített életünkben.

Tiszteletem.

 

 

 

Mond meg ha tudod, kiknek a kezében vagyunk,

mi a védjegyes oktatási formával rendelkezők,

kinek a feladata, nem tudomást venni rólunk.

„70. évemben kiteljesedtem, nem változom,

átadnám a tudásomat, a feltaláltamat”.

Mi ide is teremtettük a szépet és a jót,

itt tapasztaltuk meg a várakozást a jóra,

az alázatot, a napi sikert most így éljük meg,

a tudásunk által tudnak rólunk, Online vannak.

Gyűjtőnév  alá sorolnak  bennünket,  így aztán,

nem látszik, nem kell törődniük velünk. Mert

akik jókat profitálnak, nyugodtan akár bármit

mondhatnak, csinálhatnak, hiszen jósnők csak.

Sorsolvasónak indultam, nem akárkitől kaptam

volna a tudását, de nem jött át, megtanulni azt

nem tudtam, hát a magam módján leolvastam.

Méltatlanul tiszteletlen velünk szemben az,

hogy nem kapunk lehetőséget bejutni oda,

ahol mindenki más pedig tán ott oktathat.

Egy Haza ez csak egy, miért nem közös az

érdekünk ahhoz, hogy nevesítve legyen

ezáltal a feltaláltammal  a Hazánk, hinnye.

Mindig megvolt indokolva, a szülőhelyemen

éppen miért nem lehet nevem abban amit

feltaláltam, egyszerűbb volt lefedni és kész.

Nyilván nem állok be a nemlétező sorba,

viszont megtisztelő lenne, ha legalább az

megtörténhetne,  hogy bejelentkezik  az

oktatásomra aki a legnagyobb  ellenzőm.

Én tudom, a lelkiismeretük megdolgozza

mindazokat, akik a döntéseikkel ártottak,

úgy,  hogy tudták azt arról, hátrányt okozhat.

Kérem ne jöjjön ellenemre, mert már koros

vagyok ahhoz, hogy az el  nem követettért

valaki kedvtelésül hátrányt okozzon még.

Na meg tudom azt is, hogy akik  üzletelni

nem hoztak tehetséget, másban meg igen.

Kaptuk ezt a hatalmas lehetőséget  most,

hogy legyen gondolkodásra is  idő bőven.

Összeadott tudással,  megváltozhatna jó

irányba sok kezelhetetlennek tűnő, hinnye.

A két oldalunknak szükséges lenne  most úgy,

kapcsolódnia, hogy a lelkes, a racionálissal

együtt tudjon megtanulni  járni, egy Haza ez.

Időleges az is csak, hogy látszatra különb

bárki a többieknél, a lent és a fent most, ha

nem azt gyakorolják  amiben tehetségesek,

 megdolgozza azt, aki nem dolgozik meg érte.

Örüljön az akit megszólít a lelkiismerete,

érte van az, hátha még időben megoldja azt.

Ha a pénzt tartják a legfontosabbnak, akkor az

első tán az emberséges jó minőségű életvitelnek

a biztosítása, az Isten adta Nép megelégedéséül.

Ha megnéznék az idegenforgalmi vagy a helyi,

erre vonatkozó térképet, nem látnak bennünket.

„Nem mentem sehova el, ide is a tehetségemért,

a feltalált tudásomért jöttek, tíz éve Online is

 messzire is viszik, az emberséges jó híremet”.

 

A saját szűk Hazánkban élünk,

de már látjuk nincs itt esélyünk,

ha nem gondolkodnak másképp.

Bárki más megkapja helyettünk azt,

 a jót, amiért itt mi tettünk, előadásra

felkérést, munkát még nem kaptunk,

de az adót ide is fizetjük, hinnye már.

Szemeikben az elégedettség,

mint az aktuális istenek,

hol vagytok intelligensek.

„Nem vagyok jó az üzleti

tevékenységben, hinnye,

botcsinálta üzletasszony,

feltaláltam egy fontosat”.

Ami által a helyére tudja

tenni a belső tartását,

aki tőlem meg is tanulta.

Tán jól elviccelődnek rajtunk,

hogy mindenki elénk van sorolva, ah,

azt is tudomásul kell nap mint nap vennünk.

„Aprópénzes a nyugdíj ami jár, az egész életem

munkája, mintha nem is dolgoztam volna, hinnye.

Meg azt is, hogy minden lehetőség máshol landol,

 a saját Hazánkban nem tudják 11. éve a jót rólam”.

Egyszer felhívott engemet valaki,

s azt mondta, fizessek x összeget, akkor

tesznek róla, nívós lesz a tevékenységem jó hírnevem is lesz.

Mert ők a minősítők, az interneten majd így adják közre, hogy

 ők felvállalták és garantálják, hogy minősített nevet kapok, s

arra a szintre emelik azokat, akiket ők annak mondanak.

Szegény Hazám Csodaszép, ha így hátrahagyod,

elhagyod, lefedni engeded, a tehetségeseket,

a jó minőséget, a szakmai tudást adókat,

ah, akkor kérlek változtass tán a jóra.

Egy élet, ez most van, nem  tudom

áthárítani, hogy majd a következő,

sok idő ment a semmibe, hinnye.

Nem tartozom se ide, sem oda,

tartozom és ott éppen akkor,

ahhoz akinek szolgáltatok.

Az életed lehetne szép,

ha hallanád,

a lelkedhez,

igényesként,

a csendzenéd.

Kívánok hozzá

 jó egészséget, az

általam tisztelt Népnek és

most is tudjunk jól boldogulni.

Hinnye miért gondolod,

hogy megoldottad azzal,

ha megveszed pénzen,

azt a végzettséget, s az

felemel a szintedre.

Ahhoz attól még,

éretlen maradsz,

érezhető a hiánya.

Ha nincs benne ah, a

 lelkes, szíves énedben,

a gondolkodó agyadban,

a tudás magas rezgése, ah.

Betölteni a felajánlottat,

ha a belső jelzésed sem,

figyelmeztetett időben,

hiába minden, jól az arra

 éretlenül neked se megy.

Azt veszed észre majd,

nem tisztelnek ott,

abban se téged.

Ki nem

érdemelten,

kiemelten,

magas

szinten

feladatot

betölteni

is lehet,

tán

azért,

hogy

megéljed az

„életszerűtlen”

bábszereped.

Azért mert a

tanulással,

elértél

valahova,

attól még,

nincs meg,

neked sem,

az emberies

érettséged

sem,

s ahhoz a

„sorspróba”.

Ejha,

hűha,

na azt a

maszlagja.

Tapasztal,

amikor,

arra

már

igényes,

 és  beérett.

Mi a fontosabb,

az életedben neked,

s mi lenne fontos nekem.

Magadhoz és magamhoz

lehet csak azt mérni,

de honnan,

indulsz ki.

Mi

a kezdet,

s mi az élet,

mi a kiteljesedés,

mi ad örömérzetet,

felismerted-e,

hogy neked is,

van lelked,

szíved,

magadhoz

mérhetően

már döntőképes

gondolkodó agyad.

Melyik az első jó,

vagy rossz napod,

mihez képest az,

vagy amaz az.

Amikor

rájöttem,

nem véletlenek, a

 vonalak, a színek, mert

a jó egészség meglétére,

vagy annak a hiányára is

utalnak. Összefüggnek,

azok a tenyerekben,

ha anatómiailag azt

a helyén látom, ah,

megmutatják azt,

mi miben tér el,

milyen szerv

lehet érintett ott.

Tükrözik azt is, ah

 mi lenne a jó,

élet nekünk,

ahhoz,

hogy

sorsot

éljünk.

Ne

csak

úgy a

 semmibe bele,

vegetálva éljük.

Azt amit éppen,

aktuálisan,

vagy esetleg,

hangulatból csak,

ránk mint élhetőt raktak.

Megélni a hétköznapi csodát,

hogy tisztelettel, szeretetben,

is élhetne már az egész Világ.

Adott az Isten egy kulcsot,

magzati, generációs jelek.

Különös oktatás, nevelés.

Nem adom fel, nemcsak

magamért tartok ki ilyen

hosszan, azért is mert tudom,

milyen fontos lenne, hogy tudjanak

az igényesek a létezéséről a  feltaláltamnak.

Majd csak ráismer a gondra, egy következő

döntőképes emberséges és szeretne

tenni valamit a családok és  a

fiatalok lelki egészségéért is.

Úgy, hogy tartást adhat az amit

feltaláltam és rajzosan oktatom.

S betaníthatok végre az oktatására,

sok  emberséges, az oktatásához már

érett igényes jelentkezőt, ha eladtam.

Bocsánat, hogy tudom, van az Isten,

ki vallásos mások meg nem, amit

feltaláltam, nem függvénye

egyiknek sem. Online,

oktatás tíz éve, ami mostanság

jól is jöhetne, kihangosítva is

oktatom, ha azt úgy igénylik.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból, már csak

Online ha bárhol is éltek,

most a nagy Világban, ez itt

hazai, eredeti, tiszta forrású.

A saját szintedre emel az, amikor

el tudod helyezni magadat és a saját

sorsod szerint éled már az életedet.

Tisztelettel élj, hogy a magad idejében,

sorsszerűen azt majd meg is kapjad.

Tiszteletem körbeértem, a sorsom lett a hivatásom,

igyekeztem szedtem a lábamat, amikor már

tudtam, mit is bízott rám a teremtő Isten.

Azzal,  hogy megrajzoltam az egyensúlyt,

az emberségesek két oldalát felismertem,

egészséges körforgásban boldogulhatnánk.

Hazaszeretőként élek, adnám át ezt a tudást,

a saját szülőhelyemen, az életkorom

az csak ami figyelmeztet, adjam el ezt,

emberséges hozzáértőnek, belül legyen most.

Hiszen már a lelkesedés, tudás nélkül nem megy,

fel tudnak zárkózni általa az igényesek, a saját

tartásos szintjükön most is élhetnének.

Tegyen sok emberségessel jót az is

amit feltaláltam, tanuljanak meg,

összefüggésében látni most ott,

ahol éppen elérték már a felső

határaikat, szintet váltsanak.

Ha eltér bármi az egyenestől

az láthatóvá is válik, szükséges

lenne megtanulnia mindazoknak,

akik a rálátásukkal dönthetnek.

A tudás hiánya már felszínen van,

a nagy mágnes bevonzza szinte

mind a hasonlókat jól láthatóan.

Az emberséges határok ha elég

erősek, vagy felerősíthetőek,

megoldások lesznek, hinnye.

Mert mi adja az embernek a

tartását és  emberies

méltóságát, hát az, amit

születésekor a génjeiben

hozott. Ah ahhoz képest már

a túl nagy lehetősége által,

kivé vagy mivé változott.

Hasonlítsd össze azzal,

ahogy te magad döntenél

adott helyzetekben, ah. Mert

az beépül és racionálisan erősödik fel,

úgy, hogy a gyakorlatban nem volt soha

ahhoz pénze, hogy tapasztalata is legyen ah.

Mivel lelkes énjét nem is ismerve teljesíti

azt amit elvár tőle a racionális tétje.

Ah a két oldala csak együtt képes

egyensúlyban lenni, hogy egyik

lábat a másik után teszi.

Mert mindenki az Isten

teremtménye, hinnye.

Ha nagy ívben ah, vagy sok

kicsivel tér el az egyenesektől,

az egyenest erősíteni szükséges, ah.

Az Isten adta Népet nem lehet úgy látni,

hogy majd ráérnek, az életminőségüket

érintőket a későbbekben megoldani, ah.

Hiszen nagy felelőssége lett ez most

mindenkinek ha döntést vállalt. Vagy

alapot ad néhányaknak, akiket később  is,

folyamatosan feltölthet majd az igazsága miatt.

Más dolog meg az, hogy megalapozhatja azt ah, ha,

a továbbiakban egyfajta jó életminőséghez ad, amit

most felvállal, az emberséges életeket menthet.

Mert ha boldogulni tud a szorgos Nép, s

 azt végzi jó minőségben amihez ért,

azzal a saját Hazáját is minősíti.

Jól figyelj arra amit most kívánsz,

 ha sikerül a lenyomata megmarad,

magad is csak teljesíthetsz majd.

Nem teljesülhet azon vágyad,

hogy elismerjék mindazt, ami

jót adtál a saját Hazádhoz.

Vannak akik csak elbirtokolni

akarnak, mert se jól teljesíteni,

sem sok munkából jól megélni,

nincsen kedvükre, se teljesíteni

az elvárt szinten nem tudnak.

Sorsolvasó volt az első,

aminek az elvégzése után,

az oklevelet megkaptam.

Akadémiára vettek fel,

s még kétezer előtt

megajánlották a kitűnőt.

26 év után már, nyugodtan,

alkalmazhatom, mert átlátom  és

kihallom, megérzem, sorsot olvasok.

Összefüggésében megrajzoltam egy

napon és azóta keveseknek oktattam.

Nem vállalta fel senki  sem  azt, amit

már régen szükséges lenne tudnia az

Isten adta Népnek és gyermekeinek.

Az egészséges körforgást beigazolja,

aki  megtanulta összefüggésében látja.

Mindannyian hozzuk a születésünkkel,

mindezeket, tanulva tettem is érte, hogy

megértsem, mit hoztam mint többletet.

Van aki felszalad az uborkafára,

nagyon boldog,

hogy megcsinálta,

eljutott az általa,

elérhető magasságra.

S egy idő után meglátja,

hogy régóta közlekedik

ő már lapos kúszásban.

Mi a fontosság neked,

mi a pontosság nekem.

Mivel én megtaláltam,

a gerincet mutató jelet,

a sorsot formáló eset, a

 szívhez szól a képlet,

a gondolkodó élete.

Az intelligenciáét,

az összefüggést, a

mindent jelentő,

kiindulást és a

megérkezést.

A tervezést,

az élhetőt,

a sorsokat,

mind – mind,

mást és másat.

Nekem az lett,

a rend, amihez

képest hol tart,

az az ember,

mekkora,

utat

tett

meg.

Ő

magához

képest érte el.

Az a sorsa, vagy

csak az élete lett.

Éljük az életünket,

a sorsunkat  vagy

megcsináljuk,

vagy nem

tudjuk,

ha

azt

sem

tudjuk,

honnan

indultunk,

akkor

mihez

képest

értük el

és mi az,

amit elértünk.

Vagy nem érjük

el sohasem,

mert az

akinek

azt

tudnia

kellene,

hogy

mindenkinek

van sorsa,

az bizony,

azt nem tudva,

lehet azt gátolja.

S ilyen módon,

nem is érhetjük el,

a sorunk általi sikert.

Akkor a jövőnket,

a saját és generációs,

el nem ért feladatainkat,

mivel magyarázzuk meg,

majd önmagunknak,

s a sarjainknak.

Nem lehet,

meggyőzni

senkit sem,

arról,

amiről,

ő maga,

nem

győződött meg.

Nekem ezt adta,

hivatásul az Isten,

hogy azt is mutassam,

meg az embereknek, hogy

mind egyenként születtünk meg.

A magzati szakaszunk megélése még,

ami nagyon fontos is lehetne,

ha akkor már értünk is lenne,

ránk  hozzáértően figyelve,

bizony azzal minden,

más lehetne.

Ah

ez

meg,

mennyire

messze van,

 az eddig ismert,

valóságtól,

pedig ez is,

ott végig látható.

Ha kevés a tudásod,

magadról és másokról,

akkor bizony mihez képest,

vagy valahol, biztos lehetsz-e,

abban, hogy elérted-e azt amit,

hoztál feladatként, sorsodként.

Ha ezzel tisztában lehetnének,

az emberek, talán önmagukra,

s egymásra is jobban figyelnének.

Lehetne egymást tisztelve is élni.

Tartás, méltóság, a belső hozott,

vagy időközben megalapozódott,

látható az embereken, vezetőnek

születve, ahhoz többlettudást hoztak.

Tanulva is elérik azt, azután értik is már

egymást, az érdeklődésüknek megfelelőt

tanultak és adott a születésükkel hozottjuk.

Mindenki fontos feladatra született meg,

senki sem született ide se fölöslegesre.

Ha elértél valami számodra,

fontosat, pihenj meg, örülj,

annak, továbbléphetsz,

megint az első lépcsőt

megpróbálva másban.

A fokozatosságról,

megfeledkezve,

nincs biztos

lépés se,

semmi

újban.

Ha

már

elértél,

a sikerbe,

becsüld meg azt,

s hagyd a következőt

is felnőni a sajátjában oda.

Amíg másoktól várod el azt,

hozzák meg a döntéseiket úgy,

mintha a saját észlelésük lenne az.

Addig a látszatot igen jól irányítod,

megalázó, ha túl sok idő telik, amíg

az Isten adta Népet várakoztatod.

Megszoktad azt, oda addig nem is

  teljesítesz, amíg annak a meglévő

hiánya hangosan el nem hangzik.

A Nép nem kapta meg időben azt,

amit mások áthidaló megoldásnak

összeadtak, az emberségük miatt.

A racionálisba úgy kerültünk bele

nagyon gyorsan, hogy eldöntötték

azt néhányan, hogy jó lesz az majd

mindenkinek. Hiszen a bizalom az

nem játék, vagy van, vagy nincsen.

Ha mindenkire ugyanúgy hathat

mindaz, amiben nem hozta a

tehetségét, megalázzák vele az

 Isten adta Nép gyermekeit mind.

Ha a szüleikre nem gondolnak

a jóban és szépben, ebben az

egy saját Hazájukban, úgy

bánnak most velük, mintha

nem dolgozták volna jól végig

az életüket, minden csöbörbe.

Valakinek tán figyelmeztetnie

lenne fontos, ah, nem működik

az ami sikert adna a Népnek.

A siker az agy napi tápláléka,

Isten óvjon mindenkit, ha azt

hétköznapi szinten nem kapja.

Apró porszemek vagyunk,

mindannyian fontosak,

egy kicsi része az

egésznek,

nem különb,

senki a másiknál,

csak másban jó.

Nézz

szét,

látod,

milyen

szép ez,

a lelked,

szíved,

tiszta

tükre,

tapasztalom,

hogy mi mind

így érkezünk meg,

a születési helyünkre.

Mint az Isten adta Nép, az

egészséges körforgásában van,

haladhatna, ha hozzáértően adnák

azt ami nem miatta hiányzik most se.

Nem maradt számára más, mint elhiszi,

hogy itt a szülőhazájában is jól élhetne, ha

 rá is jutna azokból, amit a Népnek szántak ide.

Aki végigdolgozta az életét és nincs jó nyugdíja

 se, nem viszi be a megérdemelt jóba a saját Hazája.

Az életét az egyszerűben, nagyszerűen sorsszerűen

 élhetné már, hiszen nem vágyik lehetetlenekre hinnye,

csupán kivárja, hátha a saját Hazájában így is jól élhetne.

Íme ide illik, a jó öreg bocsánatot kérek, megoldás is lehet.

Óvatosan mondom, néha

már szinte suttogóra fogom,

váltom a hangom, hát füleljél.

Az önbecsülésedet neked is

fontos időben felismerned.

Magamért és az értőkért

és minden érintettért

felelősen. Tudom,

tapasztaltam,

emberséges

megtartó

ereje van, az

Önismereted van

 a tenyeredben, mint

a saját sorsod, adott.

Annak ismeretében,

nem ismételsz,

 letörleszted azt,

amit önmagad felé,

s generációsan hoztál.

Minél előbb megtanulod,

annál  hamarabb  átlátod,

a kezedben van a sorsod.

Tán tudnod is lehetne már,

kommunikálni, kommunikálni,

tanulj meg alázattal élni és adott

helyzetekben jól kommunikálni.

Tudom, hogy nehéz, de megéri.

Mi adja az ember gerincét,

és belső tartását,

hát az, hogy

ahhoz képest,

amit generációsan hozott,

kivé, mivé lett. Tán, azáltal ott,

meg is változott, át is változott,

hiszen már minden lehetőséget

mindenben mesésen megkapott.

 Szóhoz sem  juthattak mások hát

csak arattak és mindig nagyot.

A tapasztalatom tengernyi,

ezerszer is kibillenhetsz,

lehet megengedőek ah.

Korrigálni akkor már

nem tudsz majd,

megállni sem,

ah, ha belemégy,

más a rezgése annak,

mint a természetesnek.

Önbecsülés, önismerettel,

sorsszerűség, generációs jelek,

nem billenhetsz ki ha felismered,

mennyi dolgod van most is neked.

Átbillentve azt érzed, nincs másod,

az lehet számodra a természetes, ah,

nem  látsz más mintát, csak ugyanazt.

Azt a, úgy fogsz élni, ahogy azáltal

lehetséges lesz, elhiszed másképp már,

nem lehet. Hiszen felemeltek, hirtelen,

irányba raktak és be is fékeztek egyben.

Hát megcsinálhatod általa magadnak,

a saját külcsínesítettedet. A hasonlót,

a látszatosat, a mindent lehet külsőt,

a fontoskodót. A belül szorongósan,

valakivé válós csapdáidnak a sora az,

nem a sorsodból kifordultak, hinnye.

A mindenki fölé válásodhoz kaptad,

magadhoz képest jól megpakoltak.

Mindezek által láthatóvá akkor

  válhatsz ah, ha annak a súlya,

lehúz oda ahonnan indultál.

Attól kezdve úgy rángatnak,

hát ahogy csak akarnak,

hiszen nem vigyáztad,

amit megteremtettél.

Nem becsülted meg azt,

amit sorszerűen elérhettél.

Azt is elhitted, a jóléted már

egy csettintésre is megy,

attól kezdve megjár az neked.

Mond így most minek nevezed,

mindazt, rangnak, cifrangnak,

mert hát megértetted,

 csak értük szól ám az, jól

megcsinálták az állapotodat.

S ki szolgálja helyetted a Hazádat.

A Hazaszeretet egy erős érzés ám,

előtte, a  járható út, a fokozatosság,

 tanulni és tapasztalni, sorszerűen élni,

mond ezt észlelted-e egyszer is már.

Az Isten adta Népért vállaltad-e  tán.

Tele van-e a lelkes éned tiszta érzésekkel,

 biztonságot ad-e most az egyensúlyod, a belső

kontrollod által van-e egészséges életritmusod.

Összefügg minden ami azonos szinten van

minden egyébbel, ah, legalább ne ártsál.

Hallottál-e valahol arról, sorsod van,

azért hát, a magad szintjén

szükséges éljél, s a sarjaidnak,

megalapoznod a talpuk alá a talajt.

Látszik már, ami az átlátónak látható,

álság az a teátrális is, ismeretlen az,

ha ismerősnek tűnik is,

a tekinteten átható,

kikotyogós a besurranó,

fortélyos marad fortyogósan is.

Nem áll meg, beáll a kerengőbe,

pörög pörösön is körbe, learatja,

amit mások teremtettek, biza le.

Erős vegyes hát a többemberes,

egyes – egyes, de a végtelenre tervezve.

Megemelte az a sok, bánatot, sokkot okozott,

amikor szembesült vele a gyermekien felnőtt lelke,

elárvult akkor is, ha addig a családja számára számított.

Minden ember emberségesnek született, ne engedd oda,

ne érinthesse meg az, amiben ő még védtelen lenne.

Oktattasd, taníttasd, a tudását is kibővíttessed,

az életszerűségétől el ne térítse,

a csábítóan illóknak a bódító itala.

Amikor a belső kontrollja jelzi neki,

megérezze, nem ott van az ő helye.

Feltaláltam valami nagyon fontosat,

emberismeret, életminőségek, sorszerűségek,

lélek, szív, gondolkodó agy és a szintkülönbségek.

Valaki rajtam kívül, felelőse-e, hogy az anyanyelvemen,

a Hazánkban, a tudásomat időben átadhassam. S az arra már

 érettekhez, a tiszta tudásra igényesekhez el is juthasson még

 megelőzésben, nem való az többeknek, mint az értőknek.

Tapasztaltan átjártam, mert lentről indultam, minden

adott lépcsőfokot érintette a tudásért a két talpam.

A keskeny és széles sávban, felismertem az élhetőt,

s közte is felismerem, a fokozatosságban a biztosat.

2016 embere szükséged lenne mindezekre akkor, ha

 ezt már érted, s minőségi életre van igényed most is.

Mert két oldalunk van, saját feladatot, tehetséget

kaptunk mind, s meg is csináljuk amit hoztunk,

emberségesként, nehezítettben haladunk.

Bizonyvan az Isten, nem arra születtünk,

hogy várakoztatva legyünk, fejlődni,

boldogulni, jól megélni jöttünk.

Ismerem mint a tenyeremet,

kevesek igen, s te, hogy vagy ezzel, íme.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

a hiteles érzéseidért, az emberséged, a tartásodnak a

megtartó erejéért, az adni tudásodért, ah, át ne billenjél.

Jó egészséget, emberséget erősítő erőt az egyszerűben is

nagyszerű életet élhetnénk mindannyian. Van aki gyakorolja,

tisztelettel, gondolkodva élni, megbecsültnek maradni, nehezebb.