Emberséges,

ha tévedtél is,

nem is egyszer,

más is így fejlődött fel,

az életet tapasztalni kell,

 amitől emberesedsz,

éppen azt ne add fel.

Szükségünk van

a Hazaértem

érzésére, hinnye.

Az életünket éljük meg,

a sorsunkig érünk vele fel.

Mivel tökéletes,

csak az Isten,

hát kezd el,

még egyszer,

még egyszer,

még egyszer.

Megy a Világ,

a lélek,

a szív,

az ész irányába.

Több gyermektől,

kis felnőttől,

 sok mindent megtanultam.

Szülők – gyermekek között tolmácsoltam.

Vegyétek észre kérlek benneteket,

mit szeretnének mondani,

nektek a gyermekeitek.

Higgyétek el,

ha jól odafigyeltek,

van úgy,

 hogy

a gyermek,

az őszinte

tiszta szavaival,

neveli a felnőttet.

A Világ ilyen lett,

fejlődne ha engednék,

a befékező egyesek.

Még,

nem,

tudják,

már sokan,

átlátják,

kihallják,

megérzik őket.

A csak,

 saját tervesek is,

néha vagy átmenetileg,

a csőlátóik csapdájába esnek.

Úgy tudják, nekik mindent lehet.

Ah, mily magasságokig mennek,

az Istenről el is feledkeznek.

Na de, vannak ám köztetek,

sokan emberiesek,

már nem keveset,

tesznek azzal is,

hogy léteznek.

Hiszen,

minden,

egészségesen,

természetesen,

rezeg ott ahol leledzenek.

Emlékeztek még a szeretetre,

a tiszta, adni tudó,

nem magamutogató érzésre.

Nézzetek mélyen a lelketekbe,

ott lakik a belső bugyrotokban benne.

Ez a nap is mesél, tehetséggel zenél.

Látod, csak szabadságon volt a remény.

Szerencsés napot kívánok nektek emberek,

áldjon meg az Isten mindennel,

ami a legjobb lenne nektek.

Éld a saját életedet, 2011.01.11., 2016 és most írtam.

Kérlek jó öreg bocsánatot kérek, légy ehhez is velem.

Kérem ne olvassa el, ha nem illik az eddigi ismeretébe

és nem szeretné a feltaláltam által igazoltakat  olvasni.

Az  Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

Önismereti oktatás, a sorsához neveléssel,

hogy megmaradjon az Önbecsülése.

Sorsok, emberismeret, önismeret,

generációs jelek, generációs határaink.

Ha az apa, anya, felismerte ezeket, még akkor is,

segíthet, ha a gyermeke már aközben felnőtté lett.

Amiket átéltek a szülők, hol az egyikük, hol a másikuk

mutatja a generációs határainkat, ismétlésbe ne csússzunk.

A  felismert életvezetésen múlik sok minden, mert a lehetőség

adott, vagy a könnyűt választva jól haladhat, vagy letörleszti azt

amit a sorsa, a megélni valóinak, nehezítésként még neki tálalt.

Belelkesedni, vagy csak a szívességeket élvezni , azt is jelenti,

azt amit addig törlesztett a nehézben, semmissé is teheti.

Majd elölről  kezdheti, ha azt ami nem is az övé birtokolja,

mindennek van saját rezgése, jól észlelhető az energiája.

Ami úgy néz ki, hogy lehet, kevés ahhoz, hogy szabadna.

Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni egymással.

Óvjátok az emberséges éneteket, a hétköznapokat élni,

nem ártani, de önmagunkra is generációsan vigyázni,

tanítsátok meg a gyermekeiteket sorszerűen élni.

A megváltozott világhoz alkalmazkodni és nem

megalázkodva, sanyarogva, csak épp túlélni.

Amit a szülők nem adnak át, nem kapnak

alapoknak oda ahova szükséges, sem

a tartás se az emberi méltóságuk,

mások által nem pótlódhatnak.

Ha nagyon bizonyítani akarnak

a sarjak,  belefuthatnak azáltal,

helyzetekbe, ami nem sorsszerű.

Nem gondolnak arra, hogy bizony

a következőkre marad a feladatot

rendbe hozni, amit meg nem oldottak.

Az apja egyszer azt mondta neki,

ne másokat utánozva élj,

éld a saját életedet.

Egyenes úton, a  jót,

a tartást megtartót

gyakoroljad, azt

is vedd észre, ne

ártson az se senkinek,

magadat is beleértve.

Nem értette még,

mára már érti,

mit is mondott,

akkor az apja neki.

Generációs feladatai is

vannak, ma már tudja azt is.

Azokkal kik felé, mit megoldva,

mi a dolga, hát teszi azt amit,

elé tesz a sorsa nap mint nap.

Nem válogatja ki, hogy mi az,

ami tetszik neki, mi meg nem,

átgondoltan törleszti mindazt.

Azt végzi el amit odarak a sorsa,

éppen, ha bármilyen nehéznek is,

látszik. Mire a végére ér már látja,

az eredményét, s érzi a lelkében azt,

az érzést, amitől megmarad a tartása.

Mozgásban maradni és nem punnyadni,

gondolkodásra használni az okos agyat.

Ha nyitott szemmel éled meg, nemcsak,

kapsz, adsz is, a jó mintáddal reményt.

Ha magadért nem tudsz tenni éppen,

tegyél a következőkért főzzél jókat,

az igényességét tereljed helyesen.

Ne erőlködjél olyanon, amit nem

neked tedd oda a sorsod, csak

vedd észre mivel erősítheted,

azt ami van éppen éld meg jól.

Mindenki csak fut, lohol, hogy nála,

neki több legyen mint bárhol máshol.

Van aki tenné a dolgát, mások meg csak

úgy, ráteszik a jól kitalált fékeiket, hogy

ne lássák meg, náluk ő annyival tud többet,

hogy átlátja azt, a kezdetektől a befejezésig.

S mivel a tudás benne van, összefüggésében,

meglátja azt is azonnal a két szeme, ha valami,

bármilyen apró részletében eltér, nem illik bele.

Erdők, mezők, elhagyott tanyák, kihűlt kályhák,

romossá őrlődött  lelkek, megfáradtak, kihasználtak,

ugyan mi lett veletek, mi ad a túléléshez erőt nektek.

Megjött, itt is az idő, amikor hozzáértően dönthetnek,

az értékesek, szívesek, lelkesek, gondolkodó eszesek,

szorgalmasak, intelligensek, tehetségesekért is jól.

Ez itt a mi Hazánk, olyan is lehetne,

mint a bennünket is szerető Anyánk.

Akinek minden gyermeke egyenként fontos,

mert tudja, mindegyikük más tehetséget hozott.

Máskor érik be az egyik erre, máskor a másik meg arra.

Nem az életkor függvénye az, hogy az emberies átlássa,

kihallja, megérezze, hiszen mindannyian így születtünk.

Csupán az ami befolyásol bennünk, hogy mikor kapunk,

a kiteljesedésünkhöz lehetőségeket, amiben megtaláljuk,

azt ami önmagunkért, s azt is, amit mások segítésére kaptunk.

Jó szerencsét jó emberek, tiszteletet adva, alázattal élni könnyebb,

hiszen egy Haza ez csak egy, a  Nép teremtménye és oda is tér vissza.

Mennyit ér… 2016.04.16. napján írtam.

S mond mennyit ér az élet neked,

ismered-e a generációs határaidat,

csak a sajátodat látod, az a fontos,

vagy másé is fontos lehetne.

Generációs jelei ismerete

nélkül honnan a hova.

Ha nem is neked,

de legalább,

önmagának.

Elkezdünk,

valamit,

ami fontos volt,

nekünk a családunknak.

A Generációs feladataink.

Eljutunk vele valameddig,

s nem kérdezi senki meg,

hogy mennyi kellene még,

hogy odáig elérjünk benne,

ameddig elterveztük,

vagy ahol váltani,

mi is tudnánk.

Megrekesztő,

amikor hozzáértés,

nélkül és nem megértőként,

nem átlátva, fel sem ismerve azt,

sem, hogy az emberi sorsok is,

biza, nagyon különbözőek.

Sikerek nélkül,

az emberek bánatosak,

levertek, kiüresedők lehetnek.

S ha már hosszasan nincs igazi,

belül kontrollált sikerük,

semmiben sem,

csak élnek a,

nem létező,

sablonokban,

meg is betegedhetnek.

Vannak a tapasztalataim által,

a 22 tapasztaló éveimben még fokozatok,

prevenciós, kitűnően megajánlottal vagyok,

oktatok, tovább tapasztalok és maradok.

Sorsforduló az,

amikor mi döntünk.

Vagy történik valami,

valaki tán,

tüsszentett,

s elvétette a sort,

visszanézve megeshet.

S az életünk,

ami élhető volt,

ami nekünk adott,

tartást, méltóságot,

holnapot, kedveset,

tervezhetőt, alapozót.

Egyensúly felé haladót.

Odalett, s helyette meg,

nem kérdezte senki sem,

tudunk-e haladni,

vagy vegetálni,

megtanultunk-e.

Generációs hozadék.

Hogyan tovább, s most,

éppen ki szerint és merre.

Ugyan a sok felkapott tanácsokat

osztogató ebben, hol és merre található.

Bebizonyosodott-e amiket naponta osztott,

tapasztalatlanul mondott, mint élhető sorsot.

Miért nincsenek az életszerűséget ismerő,

nem számokat teljesítő, kísérletezők helyett,

a most helyzetbe beengedve, azok, akik valóban,

életszerűen, tapasztaltan, valóban segíthetnének.

Vagy ki mondhatja hitelesen, tapasztaltan,

felelősen, hogy nincs szükség rájuk most sem.

Vagy tán nem az emberek életminősége

a legfontosabb, ha még nem látod meg ezt,

majd egyszer ráébredsz, a saját sorsodban.

Az élet szép, ha hallod már a lelkedben,

a csendzenéd, áldjon meg az Isten,

kívánok hozzá jó szerencsét,

a jó sorsára várakozik a Nép.

Sorsom az életem, életem a sorsom…

2016.04.12. napján írtam.

Az emberi méltóság,

a belső tartás,

az életút,

a lélek,

a szív,

a gondolkodó agy,

tükrözik a saját sorsodat.

Meg a generációsan kapottad.

Pillanatnyilag a sorsom helyett,

élem amit éppen hagynak, lehet.

S miről beszélsz, ha nem úgy élsz,

ha majd lekopik az álságos álca,

utána csak magyarázkodhatsz.

Miért nem azt  a  jót gyakorlod,

amit hoztál a sikeres sorsodhoz.

Azt gondolod, hogy majd a többiek

elirigyelt tehetsége mögé bújhatsz,

anélkül, hogy tudnád mit is csinálsz,

elvárod, hogy neked behódoljanak.

Hátha nem veszik észre, nincsen

még  emberismereted se neked.

Felismertem én a tenyerekben,

a sorsokhoz vezető jelzéseket,

a  generációs feladatainkat.

Mi lenne a módja annak,

hogy az emberek se ki,

sem el ne térjenek.

végleg,

attól,

ami, a

jó sorsuk.

Az életútjuk,

a saját lehetőségeik,

helyett, ami odavezeti,

rámutat az embereknek,

mi a helyes és mi nem.

A belső kontrolljuk

adott és  jelez időben.

Éreztetné velük, az szerintük,

a saját sorsuk ismeretlenségében.

Túl sok már a mondvacsinált görbe,

a tiszta forrású tehetségesek előtt,

így megeshet, hogy segítség helyett,

növelik újra azokat a feleslegeseket.

Amihez olyanok kapnak lehetőségeket,

akiknek fogalmuk sincsen, mi a tiszta út,

s mi az ami őket is megvezethetné esetleg.

A két oldalnak a hiányos egyensúlya miatt,

az egészséges körforgás nem adott, hinnye.

Látszik ám ami látható, a tekinteten átható a

 lehetőséget faló, toprongyba torkolhat, hahó.

Ismerem mint a tenyeremet, lehetne mondania

is valamit ennek, ha figyelnének az eredetire azok,

az intelligensek, akik profi módon teszik a dolgukat.

Kiegészíteni, megtanulni azt is ami segítségül lehetne,

s amíg ez nem valósulhat meg. Bizony ki van mindenki,

téve annak, hogy az esetleges, helytelenkedő, éli meg,

a lehetőséget, amit az Isten a másiknak és nem neki szánt.

Ahhoz, hogy kiteljesedjen abban amiben a legjobb lehet,

megelőzésben segítsen a tehetségével, ott ahol még megy.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet, nem harcolnék,

ellened sem, keresem itt is a lehetőségemet, oktatnék,

hogy a megelőzésért azzal tegyek, mert ahhoz értek.

Van aki felismerte a saját sorsát, vannak sokan,

akik még nem hiszik, hogy nekik is van olyan.

Tanulni soha nem késő és nem szégyen,

semmiképpen se, mindent idejében.

Magyarország a Hazám, ide szült

az Anyám, megtettem amit

lehetett, nem haladhatok,

gyökeret eresztettem.

Várom a megelőzésben

a feltaláltam lehetőségét,

hogy tudjon róla az Isten

adta Nép, a sorsát is élhetné.

 

 

2016.03.04. írtam.

 

A szeretet nem múlik a boldogság a barátja,

mert rajta van az Isten áldása.

Látod itt a tavasz, a holnap is a küszöbödön ücsörög,

várja, hogy a múlttól elköszönj, s hozzá majd beérve megjöjj.

Ne félj, ha átfut rajtad a ridegség, ne riasszanak meg, a hideg

érdektelen tekintetek sem, a kiüresedés fázisa, remélhetőleg a

holnap, a szépet és a jót az egyszerű, szerény, emberségeseknek is

meghozza.

Tartalékold az életed gyümölcsét, a bölcsességed, tapasztalt

tudásod,  s a mit megtanultál, az mind a tiéd.

Meríthetsz belőle, ha bármit is sodor a szeles,  nem lehet minta

neked, az üresedéstől félő dőzsölő, az legyen a fontos neked, hogy te

“most” emberileg mennyit érsz, mert az ad tartást, méltóságot a

jövődhöz alapot.

Így ez a nap is mesél, zenél, látod, csak szabadságon volt a remény,

hiszen ezzel a tapasztalattal is több lettél.

A lelked, szíved, gondolkodó agyad, újra együtt remél, felkészültél,

ismeri a sejted, már nem bántó, nem fáj az sem neked, feladatként

kezelted, nem sérült meg a lelked, szíved, gondolkodó agyad sem.

Mondhat amit akar már, a szószátyár csak kárál, csak mondvacsinált,

hiszen te tisztán látod a valóságot, saját lelkes, szíves, gondolkodó

szinteden vagy már.

Hívd fel akit a lelked, szíved, gondolkodó agyad jelez, azon legyél,

hogy rendben tudjad a múltad. El ne feledd, a tökéletes csak az Isten,

te is csak emberséges,  tisztító nap ez, bocsánatot kérni is időben

tanulj

meg.

Hidd el az igazi érték benned van ember, ne érintsen meg

véglegesen, a hirtelen jövő, megcsillanó, felfújható, látszatra csodás,

emberies helyett, gépiesen felfelé utánzó, az emberségest lejáratni

igyekvő érdektelen hatás.

Amikor magad fölé emelnek, s nem mondasz időben nemet,

azonosulsz azzal, amitől tudod, hogy távol kellene tartanod magad,

mert a belső tartásod jelzi, hogy nem helyes cselekedet lenne az

neked.

Ami többet hoz ki belőled, mint ami természetes, s utána már csak a

hiánya és önmagad árnyéka lehetsz, ne rontsad amit felépítettél  el.

Figyelj amikor a belső tartásod jelez neked, engedd el a múltat, hogy

a “most” tapasztalata erősítsen lelkileg, agyilag, szívesnek, ez a

sajátos belső tartásod, maga az egészséges védelmed.

Amikor csak a testedre figyelsz, pedig a lelkednek is járna, akkor

nézz utána, mi az ami hiányzik neked, s mi az amitől nap mint nap

kiüresedik a lelked, hát töltsed fel, hétköznapi jóval, széppel.

Talán meg kellene ismerned önmagadat végre, olyannak elfogadva

amilyen vagy, hogy a szerint változhass, ami tartást is ad.

Mit is jelent neked a “siker” amit a belső tartásod számodra, most

hiányként jelez, s amit a generációs határaid akkor is megszabnak, ha

azt még nem is ismered.

Különös oktatás, nevelés, védjegyes, generációs jeled, generációs

határod, amik segítik az életedet, ha már ez a magadhoz vett tudás,

szélesebb látásmódot ad neked.

Átfordultunk, gyors pörgésben vagyunk, hiába kapaszkodsz a

múltba, a jelen is csak a pillanat, de elég ahhoz, hogy rögzítse az

agyad tapasztalásként, a saját életritmusodban haladj, hogy

önmagadhoz is hűségesen. emberségesnek megmaradj.

A 2016. évben, ne a múltban, ne az álmaidban, a valóságban,

hétköznapi szinten tapasztalva élj. Legyen a minőségi élted

eléréséhez és megtartásához továbbra is sikerélményed.

Vannak akik nem ismerik fel a saját belső határaikat,

vakmerően bizony gyakran már túl is szaladnak, azután már

olyan gondokat csinálnak maguknak, amik mindenhol láthatóak.

Önismereti oktatás igényesen, sorshoz neveléssel ha igény van rá.

Alkalmanként változik a hatása,  hol a tartásra, máskor meg az

emberségnek a megmaradására, minden körülmények között.

Ugye  igyekszel a feladatodhoz felnőni, ismeretanyagot gyűjteni,

tanulni, fejlődni,  mert ha a Nép a  fejlettebb, bizony az nehéz lesz.

Rájöttem magam is,  az arcok amiket festettem mintha néznének,

arra is, hogy amiket írok, a lehetőségeim függvényében átfordulnak.

 A DNS spirálhoz hasonlóan, nekem adta mindezeket a teremtő Isten

akik olvasnak, vagy nézik a festéseimet, bizonyára elgondolkodnak,

nekik is lehet valamiben tehetségük ami csak az övék, nem másoké.

Ugye, akkor nem vagyok nyugdíjas, ha abból megélni nem lehetne

amit havonta utalnak. Az igaz, nem lett meg, a munkával

eltöltött évem negyven, pont az hiányzott,

amikor vállalkozóként igyekeztem.

Bocsánatot  most kérek,

mielőtt még zokon

vennék a

valóságot.

Beszéljünk

arról, hogy ha

nem hivatásának éli

meg aki felvállal egy fontos

szerepet, mi minden lehet, ami

rávetül az Isten adta Népre közben.

Mindenkinek van hozott tehetsége,

az a hivatása csúcsa is lehetne ah. Persze

ha tud róla, hogy mi mindent lenne fontos

megcsinálnia. Amikor a lelkiismerete azt

megkérdezi, mit miért úgy cselekedett, a

válasza önmaga irányába már elodázó,

ah mellébeszélés nem, a valóság lesz.

Ha elhagytad, a jó anyagiak miatt azt

a helyet, ami addig a Hazád lehetett,

azért nézzél  néha vissza, megvan-e

még abban a  minőségben a  helyed.

Ha nem  volt meg előtte benned még

a Hazaszeretet érzése, hát az honnan

lesz neked, vagy a gyermekednek meg.

Van-e, lesz-e elég érved a miértekhez.

Bár ki tudhatja, maradni nehezebb-e,

vagy menni az ismeretlenbe, hol, miért,

 érlelődik ki bennetek a Hazaszeretet.

Ha nem ismeritek a sorsotokat, azt sem,

hogy vannak feladataitok generációsan.

Akkor mihez képest vagytok tartásosak,

megmaradhat-e az emberi  méltóság ott,

ahol semmibe nézik az emberségeseket.

Az eredetiek helyett másolatok lesznek,

olyan kezekben, akik nem is érintettek.

Még senki sem próbálta ki azt, hogy

kellőképpen feltöltse az emberségesek

életminőségét annyi pénzzel, hogy jól ki

tudjanak teljesedni ők is a tehetségükben.

Hátha kedvük szottyanna, az unatkozó

túlzóknak, vagy megláthatnák, mert

a pénz által láthatókká válhatnának,

hogy tőlük is lenne mit tanuljanak.

Egy Haza ez csak egy, ha az egyik

oldalon elzárják a  pénzcsapokat,

akkor mihez képest mérik fel azt,

hogy kik azok, akik valóban jobbak.

Csináld magad, ha már tudod, mi az

ami még vissza van a sorsodban,

hogy úgy nyugtázhasd azt az

elmenés  előtt, a sorsodat

megélted, a generációs

feladatodat megcsináltad.

A kislány, a nagylány, a nő,

fontos az idő amiben felnő.

Az anya felelős feladata az,

hogy milyen minőségben sikerül,

 egészséges mintákat mutatva,

amikor már beérett arra,

megismétlődhessen  a

jó minőségű anyasága, hinnye.

Ehhez a megfelelő minőséget adót

megteremteni, a férfiak feladata

lenne, ha nem keveredett volna,

ennyire minden már össze.

A feltaláltamnak, a tartást,

az emberi méltóságot

megtartó ereje megadatott, van.

Ami itt teremtődött meg, amit itt

találtunk fel, ide adja a jó minőséget.

A máshonnan hozotthoz, ha van pénz

bőven, jól ki lehet nagyítani.  Azt is ami

nem működik majd, hiszen nem innen

van, nem az itteniekért szól, másokról.

Persze jó az, ha tájékozottak vagyunk,

magamról elmondhatom, hogy igen

sokféle emberrel találkozhattam már.

Ha nem erősödik fel annak a Népnek a

 kultúrája, aki ide született és teremtett,

na akkor van az, azt sem tudjuk hol a

helyünk, pedig csak ide teremtettünk.

Nem kaptam lehetőséget egyszer

sem úgy, hogy meghívott volna, a

saját szülőhelyem, aztán miért.

Remélem, nem él itt senki az

ellopott igazolványaimmal.

Tudom, hogy akik ismernek

nem hitték el, a rosszindulatra

alapozottakat, hiszen ismernek.

Valóban azt gondolják, hogy a

 lelkiismeretük így rendben

lesz, nem irigylik majd őket, ah,

ha a köd elvonul, a valóság lesz.

1999. évben pont a rezgéseknek

a  felismeréséért kaptam kitűnőt,

azóta fejlődtem, volt hatás bőven.

Minden megfogalmazásuk

azt tükrözi, nem tervezik,

hogy jó minőségű öregségünk

legyen, talán fel sem fogják még,

a  saját emberi minőségüket rongálják.

Nem azt vállalták amit jó minőségben tudnak,

fel sem fogják talán, mindenki  egyenként született.

 Ez így nem magyaros virtus ám, mi vetülhet ránk,

nekünk még oktatták,  hogy milyen módon

viselkedjünk a korosodókkal az életben.

Hiszen tudták, ha nem hibázzák el, ők is

majd megöregedhetnek jó életminőségükben,

mert remélhetőleg hozzáértő vezetőik lesznek.

Ah,  csak nem  azt sugallják mindezek,

hogy mert hiányzik  az önbecsülése

még sokaknak, azt vetítik ki így.

Azt azért remélem, hogy

nem kell  majd elvonulnunk egy

helyre és ott kivárni a halálunkat, ah,

hogy ne zavarjuk meg a jól kitaláltakat.

Hiszen a saját feltaláltjainkat nem veszik

 be a működőképes helyes életvitelbe, inkább

azt éljük meg, ami erősen hat átgondolatlan.

Az itt sokféle kultúrát megélők sokasága adja,

teszi ide a minőségét a Magyar Hazánkhoz.

Ezek  szerint azzal, hogy van sorsunk is,

nem számolnak, bennünket nyugdíjasoknak

mondanak, várakoztatnak és az időre bíznák.

Magyarországon születtem Bocsánatot kérek  érte,

ha esetleg gondot  okozna  az, hogy feltaláltam egy

jó életminőséget is nyújtó gyakorlatból elméletté lett,

általam lerajzolt összefüggésében látásmódra oktatót.

Nem hallgathatom  el azt sem, hogy az előző tíz évem,

nem volt túl reményt adó. Megcsináltam a sokszoros

nehézségek közepette amit képes voltam a jóhoz

mérve nagyon nehezítettekben, a hatalomnak a

 sokszoros árnyékában vegetálva maradtam itt.

Életnek nevezhetem, hiszen a hivatásomat

gyakorlom, nem üresedett ki, nem arra

várakozom, hogy majd csak elmúlik.

Van dolgom azzal is, hogy a remény

nem hagyott el  abban, hogy egy

hozzáértő megvegye azt, ami

olyan sokat jelenthetne, a

gondolkodva idősödőknek is.

Nyugtázhatnák, mivel vannak

készen és mi az, amit még fontos

megcsináljanak, hogy a lelkes,

szíves, gondolkodó énjüknek

ne magyarázkodjanak csak.

Inkább megnyugvással

éljenek, hol

az egyik

teljesítettjük

miatt,  hol meg

a  még visszalévő

teljesíthetők okán.

Egyre inkább az jut

még eszembe, mert,

hogy  gondolkodva

élem a napjaimat.

Mennyi mindent

mondhatnék el,

nekik, akik azt

hiszik, elég az

ha a  megfelelő

pénzmennyiségük

megvan mostanra.

Ha ráébrednének, mi

mindent nem csináltak

meg, hogy alapokat adjanak

a következő generációiknak, ah.

Meghagyni az értelmesen értékes

lábnyomukat a jövőnek, hogy nem

csak itt időztek, értékes életet  éltek.

Tíz évnyi az, amióta nem tudok semmit

sem a szülőhelyemről, pedig itt élek azóta

is, vagy inkább a hivatásomat gyakorlom.

A legelső feladatomat azonnal megértettem,

hogy hallgat, nem beszél, egyedül dolgozza fel.

Így is oktatom azóta is, mert aki rátalál a hivatására,

pontosan tudja, a második legfontosabb megélhető,

ami megfelelő minőséget ad hozzá a napi életéhez.

Szoktam mondani, ha úgy nem megy, fordítsunk

rajta, na látja, már másképp is néz ki a helyzete.

Nem szeretnék halló közelben sem lenni ahhoz,

ahol a  múlt felfedni vágyik, a kijáratot keresve.

Egy a biztos, van az Isten és senki másnak nem

engedi meg, hogy átvegye a helyét, köszönjük.

Tökéletességre talán ne igyekezzen senki se,

inkább a jó életminőségbe beleillő legyen

a célja ami a saját sorsából adódik, van.

Nem tudom megköszönni mindazt,

amit megengedtek maguknak,

az ígérgetésben nagyon jók.

Hiszen közben elmentek,

 értékessé is válhattak

volna a korosodó évek.

Ha nincs olyan széles a sáv,

hogy átlátható legyen, kérem

tisztelettel, talán akadnak ott

tanácsadók, az emberekért

felelősen tevékenyek.

Tartásosan öregedni,

az emberi méltóságunkat

megtartva, átadni a tudásunkat,

mások Hazájában talán működik ez.

Nem szeretném, helyesebben még nem

döntöttem el végleg, kiknek a Hazájában,

lenne a legmegfelelőbb helyen a feltaláltam.

Mivel sok  országból jöttek el  és tiszteltek

meg a 26. évnyi idő alatt, megéltem a lehető

legnagyobb szakmai sikereimet, hitelesített.

Még nem azon  gondolkodom végleg, hogy

magammal vigyem a tudást, inkább átadnám.

Nyugdíjasok hozzátok szólok, ah, tán ne az üresedés

jöjjön már, a feltaláltam igen nagyszerű agytornának.

Megmozgatja az agysejteket alaposan, úgy dolgoznak

az oktatásom közben, mint akiknek jó gazdájuk van.

Nem szabadna kárba vesznie, vagy olyan módon váratni,

hogy majd ne tudjam a legjobb minőségében átadni, hinnye.

Remélem ebben a nagyon gyakran változó, ide  is oda is az

üresedés erős jelzésértékét már láttatóknak is sikerül átadni.

Megmozgattatni a gondolkodó agyakat, jöhet  a lelkesedés,

a jó életminőséget megmutató napi szinten szívesen élők

sora. Akik elkezdenek tervezni a következő éveikre és azt

továbbadják oda is,  ahol  tán nem terveznek már velük se.

Egy  harmadik Bocsánat, kérem ne várják tőlem, hogy

úgy múljon el a sok jó életminőséget adtam életem,

hogy azt a lelkiismeretemmel nyugtázni ne tudjam, hinnye.

Amit feltaláltam, menet közben hitelesen nyugtázzák naponta,

az emberséges életet megtartani igyekvők, a gondolkodva  élők.

Akik szintén magukhoz képest sokat tesznek mindazért, mert úgy

szeretnék hátrahagyni maguk utána a  következőknek az alapokat,

hogy úgy emlegessék őket, ők azok.  Akik a nehézben is megcsinálták

a jó sorsukat,  gondolkodva nyugtázhatják önmaguk és az Isten felé,

hogy jó minőségben, magukat ellátók és otthon tudnak  jól öregedni.

Tisztelettel élj, a jó minőséget hátrahagyva, azzal jó alapokat adjál,

 jó lelki  és testi egészséget kívánok, minden gondolkodó embernek.

 

 

 

Jó vezető akkor lehet, ha boldogul minden aktuálisan érintett,

hiszen az Isten adta Népért van a Haza, jó lenne ha igaz volna.

Kérem szépen lehetne, hogy ne egymáson túl beszélve,

senkit és semmit nem tartva tiszteletben, szabadosan

fogalmazzanak, mert ha nincsenek határok, miértek sem.

Lehetne-e ne csak ilyen minták legyenek a gyermekeknek,

csúnyán beszélni maguktól is megtanulhatnak, hinnye.

Bizony, ha nincsenek miértek, nehéz lehet megszólítani,

az éppen aktuális probléma csoportjait, erre nem sokan

gondoltak volna, hogy megtörténik ez velük korosodva.

Egymás között ezek biztosan elmennek, mi akik csak

érintettjei  vagyunk  mindezeknek, nem adnánk az

ősz fejünket méltatlan, előre eldöntöttekhez.

Odáig reménykedem, hogy nem mennek

el, hogy azt érezzük, csak gondot

okozunk, hogy idősödünk.

Ah, mire számíthatunk,

ha ez még fokozódik,

valaki szólhatna, hogy

ezt nem így szokták, ha

az ember ide teremtett,

a tisztelet maradjon alapnak.

Vagy nézzenek magukba, hogy

mire mennének, meddig jutottak volna,

 ha a bizalom megelőlegezve nincsen számukra.

Íme a jó öreg bocsánatot kérek, hátha kedvet kapnak rá.

Jó vezető is lehetnél, ha az elvárásoknak  megfelelni

igyekeznél, ha nincs megmondó ember ez ügyben, ah

tán szükséges lenne megkérdezni az Isten adta Népet.

Hiszek abban amit feltaláltam, már bebizonyosodott

sokszorosan, mögötte az emberséges tartás van,

sokfélék és az Isten teremtményei vagyunk.

Prevenciósként gyakorlom a hivatásom,

sokan lettek nagyon sikeresek és

úgy, hogy tudás nincs mögötte.

Nem irigylésre méltók egy sem,

pedig lehet, pont azért volt sürgős

 az igyekezetük, hogy irigyeljék őket.

Azt  mondják  segítenek, pedig elég

lenne, ha az ígéreteiket teljesítenék

és azzal lehetnénk egyensúlyban mi

mind, akik el  is hittük amit mondtak.

Nem sejthettük, hogy nem tudhatták azt

akkor még, hinnye, mit vállalnak fel, mire arra

is rájöttek, nagyon sok év  múlt már addigra el.

Várakoztunk, vártunk, vártunk, várunk azt sem

tudhatjuk meg, hogy tudják-e mire várakoztatnak.

Mint akikre nem tartozik a saját Hazája, amibe sok

jót és szépet teremtettünk tehetségesen jó érzéssel.

Nem mi döntjük el, hogyan szeretnénk élni az életünket,

azon belül  éljük meg, amit  kigondolnak nekünk, hinnye.

Nem kérdezik, úgy cselekszenek, mintha mi döntenénk  el,

a saját életünket, hamis az. Mi nem tettünk volna olyat

ah, ami csak ígéret maradt, jó érzéssel teljesítettünk,

mert a Hazánkat tiszteljük, szeretjük.

Nem számíthattunk arra, hogy apró

az a nyugdíj amit nettóból kaphatunk,

megalázó ahogy intézkednek felettünk.

Emberséges-e azt tesztelik-e meddig

mehetnek el tiszteletlenkedve, ah.

Ugyan mikor rakták le a vezetéssel

járó a Népet érintő felelősség terhét.

Legalább ne árts, senkit se bántsál,

magadat  is tartsad  egészségben,

nem pótolhat senkit senki  más.

Alkalmazkodni tanuljál ahhoz a

legnagyobb feladatodhoz, amikor

már szülő vagy, hogy ne  rongáljad

azt, amit ők generációsan hoztak.

Vannak akiknek a teremtő Isten

vezető tehetséget adott, ahhoz

adott kellő  tudást és alázatot.

Az elődeik generációsan

eljutottak emberesedve,

abban a helyzetben vannak.

Tudásalapú alapokat kaptak.

Hinnye, bizonyára már te magad

is tapasztaltan jó vezető lehetnél, ah,

ha akiket felvállaltál vezetni és mi a Nép,

önmagunkért is téve jól boldogulhatnánk.

Amikor te még, nem láthatod át,

amikor az akaratod visz tovább,

még akkor is, ha ezer a gátja.

Szinte töröd a falat át,

pedig,

ha,

látnád, a jó

  megoldást ami egyszerű is,

  ha életszerű. Ah, ha nem az életműved,

nem tudod jól kommunikálni sem, hiszen az  Isten

adta Nép életműve lett, akik mi magunk vagyunk. Sokat tettünk,

azért, hogy legyen jó és szép életminőségünk, dolgoztunk, alkottunk,

tettük amit nekünk adott az Isten feladatként, a jó minőséget élnénk.

Ne a szürke üreset láttasd, amikor nem hiszed el a benned is lévőt,

a neked szánt jót, a saját csodádat, hagyd meg azt a Népnek

 amit létrehozott. Ne csinálj úgy, mintha minden és

 mindenki, elveszítette volna a fejlődésének

a  lehetőségét, ha nem gondolkodva

élnénk, gyorsan leépülnénk.

A tehetségünk amit,

a születésünkkor,

mindannyian hoztunk,

azért van, hogy adjuk

hozzá a saját Hazánkhoz a

 tudást. A fejlődésünket mind, egy

 Haza ez csak egy, mivel mi a Nép

alkottuk meg ezt működőképessé,

tudjuk a helyes működése bennünk.

Ugyan, hogyan készülhetne el az,

ami ugyan természetesnek hathat,

de nincs benne az amit hoztunk.

A máshonnan jövő hatásokra,

ráállni nem tudunk, ahhoz idő

kellene, hogy alkalmazni tudjuk.

Ugye nem nézed ennyire gugyenek,

az Isten adta Népet, hogy a nem

is létező, hirtelen ötletekből

összetákolt sablonokat

tanuljuk  meg, hiszen

nem  életszerűek.

Az emberek  mind

gondolkodni születtek,

kinek időben jön meg

az esze a sorsához,

mások meg lekésnek.

A birtoklás fázisában lévőknek,

sem ártana megismerni a másik oldalukat.

Sőt, ha megismernék azt, amit nem ők hoztak,

mint tudást, nagyobb lehetne arra is a rálátásuk.

Amit meg ők többletként hoztak hitelesen,

ki is bontakoztathatnák ám felénk, ha

megkérdeznék, van-e igényünk  rá,

színesíthetnék a világunkat.

S ha valóban úgy hat és

működik, kiteljesedhetnének,

abban is, tovább is adhatnák a Világnak.

Mond mit remélsz, ha te magad nem úgy éled azt,

abból a magasságból tán nem tisztelhető a Népünk,

az alkalmazkodni tudást nem elvárják, megtanulják.

Mitől lesz hiteles az a sokaság számára, ha kőbe

van zárva, nem tudod kibontani véső nélkül,

az meg az emberekhez, eszköznek durva.

Mondjad  eddig mit alkottál  már,

tudod-e faragni a fát, hinnye,

érzed-e mikor meddig mehetsz,

mert szakadhat repedhet és azt

már csak tovább faraghatod, ah

a műved a végére fogpiszkáló lesz.

Átlátni, kihallani, megérezni, az ima,

számodra mit jelent, felismered-e,

benne azt, amiben boldogulhatsz.

Mert az Isten neked szánta azt ah,

 mindent a maga idejében tán, ne,

lehessen előbb szüretelni,

s csak aztán tanulni,

hogyan kell vetni.

Elmegy az életünk

olyanokra, ami

nincs benne a

sorsunkban,

nem életszerű

az számunkra.

Gyakran lehetne,

az egyenes helyett,

átlósan, cikkbe – cakkba is,

menni, de ki tud akkor kikerülni.

Emberismeret nélkül nem működik,

emberesedve  haladunk, fejlődünk mind.

Térlátás nélkül falnak fogsz vezetni, ah

csőlátásban is lehet bizonyára élni.

Miért ismételnénk azt meg most,

ha megélték azt már az őseink.

Világítás nélkül, sötét lehet akkor,

ha gyakran, esetleg, oldalra,

sőt hátra is fontos lenne nézni.

Tanulj meg a lehetőségeddel élni,

ne mástól kelljen várni, remélni.

Önmagad szerint is tudjál élni,

mert ha azt akarta volna az Isten,

hogy kitalált, erőltetett, életidegen,

miliőkben éljünk emberségesen, hát,

biztosan aszerint teremt bennünket.

Használjuk hát a gondolkodó agyunkat,

ha araszolva is felépíthetjük a szíves, lelkes,

gondolkodni már rég megtanult Hazánkat.

A napi sikerünk a tápláléka az agyunknak,

van amikor hallgatunk, mert azt, egyedül

dolgozzuk fel, hiszen nem másokért élünk.

Elsősorban a sorsunk szerint fontos élnünk,

hogy legyen belső tartása a következőknek,

alapjuk legyen az, amit mi megteremtettünk.

Élhetővé tenni, az egészségünket megtartani

saját magunkért, bizonyára kötelességünk,

nem  ártunk, se bántunk, gondolkodunk.

Segíts magadon az Isten is megsegít,

ez a legegyszerűbb módja annak,

hogy biztosítsad a széles sávú,

életszerű gondolkodást a

következő generációnknak.

Jó szerencsét emberségesek,

mi már megtanultunk úgy emberesedni, hogy

az nem ártó. Mert tisztelettel élni jó, szeretetben élni szép,

mindezekkel  párhuzamosan alázatban élni a jelen megoldásunk.

S ha majd kitisztulnak a tájak, s megláthatjátok önmagatokat, hogy

akkor sem  nyúltatok a mások által megteremtettekhez, ha úgy

látszott, hogy azt akkor úgy is lehet. Ah, már rájöttetek azóta,

hogy gondolkodva, saját sorsot építve, életszerűbb hinnye,

ha tisztelettel vagyunk mások felé önmagunkért is van az.

Tiszteld meg önmagad azzal, hogy fejlődni tanulj most,

nem olyan időszak van, amikor ábrándozhatsz arról,

hogy majd jön a jótevőd, megoldja  helyetted azt jól.

Mond el mi fáj, mondta egy népszerű nóta, úgy

kommunikálj, hogy legalább ne ártsál azoknak

akik azt hiszik, minden nyugodtan elhihetnek.

A sokféle nem működőképes helyzetekbe

belefáradni  nem szabadna. Gondolkodjál,

azon belül amin belül lehet, csináld meg

a  sorsodat, a  generációs feladatod

adott. Mutatja azt a hétköznapok

sűrűje, ha nem érted szól

miért gondolod, hogy

nincs saját megoldásod.

Párhuzamosan is haladhatsz,

ha túl sok energiát adsz bele

abba, ami hiábavaló.  Add meg

azt amit elvárnak tőled úgy, hogy

közben megcsinálod a sorsodat.

Gondolkodva élj, tartsd be a

saját belső kontrollod

szerinti határaidat és

tartsd be az elvártakat,

úgy, hogy ne sérüljél bele.

Segíts magadon az Isten  is

megsegít a saját idődben.

Találj sikerélményt minden

olyanban, ami nevetségesen

hat, mert nem valóságos az.

Ne pocsékold a fölöslegesre,

a jóra is fordítható energiádat,

nem ajándékba kaptad azt sem.

A megszabott határokon belül is

sokféle lehetőséged adott, hinnye.

 Lelkes, szíves, gondolkodó legyél,

minden körülmények között, ah.

 S emberséges maradj, tudás

nélkül már nem működik,

az már napi szinten látszik.

Hát ne herdáld el a tudásodat,

építsd fel vele a jó minőségű

életedet, más nem teheti

meg azt sem helyetted.

2012.12.08. írtam, hozzá még 2016.04.14. évben.

Tanulj meg segíteni magadon,

ha szükség lenne a tudásodra

és már képes vagy, ha kérnek rá, tudjál segíteni másokon.

Egy Haza ez csak egy, mi akik ide születtünk és itt maradtunk,

létezünk, gondolkodók, szakmánkban is emberiesek vagyunk.

Ha mások szerint kell élnünk, gyakran csak vegetálunk,

pedig ezt mi, a nagyon sok tehetséges munkánkkal

alkottuk, amit könnyen teszel olyanná is leszel.

Szorgalmasan  a tehetségünkkel, apró porszemként,

fontos része vagyunk mi mindannyian az egésznek.

Kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat van,

nem szabadulhatsz attól, amit hoztál a tied, a

sorsod és generációs feladatod hozadéka.

Nem különb senki a másiknál,

ne cicomázd fel magadat,

a mások tudásával.

Az látszat csak,

nem az a valóság,

az arcodra van írva.

 Nem lehet a tied,

nem fejlődik tőle,

a lelked, szíved,

gondolkodó agyad.

Nemcsak az vagy,

amit megeszel, az is

amit másokkal  cselekszel.

Magad voltál magad is vagy,

mindaddig, amíg nincs a sorsodhoz,

a generációs hozottadhoz, benned is alázat.

Vedd észre, amikor a jelzések figyelmeztetnek,

hogy kérjél intelligens tolmácsot akkor is,

ha egy az anyanyelvetek mindkettőtöknek,

de nem tudod megértetni a beosztottakkal magadat.

A Különös oktatás, nevelés, Julamami védjegy erről is szól.

 Ha ott egy felelős hozzáértően tanácsadót, aki nem tegnap óta

  tud, a nagyobb haszonszerzés miatt nem rendelnek, kimaradnak.

  Így az ő összefüggésében látásuknak, a tudásuknak a szintje alatt

már védtelen az a folyamat. S mégis, hozzá nem értőként már ott

 abban is kényelmesen, utasításokat gond nélkül osztogatnak.

Nem az utadon vagy,

a felszerelt kikötött ló,

a gazdáját várja nem a tied.

A sorsodat is éld meg, ugyan,

hova rohansz, ha közben nem látsz,

nem hallasz, s nem kontrollál az agyad,

csak a saját, jól kitalált ellenséged vagy.

Fékezz mielőtt már megint megszoknád, a,

 más lovával megnövelt magasságodat.

Nem felejti el azt, ha a gazdája elől,

már jól felpányvázva emelted el.

Hiába szántad a lovat magadnak,

az bizony a jó gazdája lova marad,

bármikor lent találhatod róla magadat.

A belső jelzés gyakran figyelmeztet téged is,

de ha azt sem tudod mire jó az, tanuld, hogy tudjad.

Két oldalunk, páros szervein is vannak, ha megcsináltad,

naponta azt, amit a születésednél hoztál mint saját sorsodat,

bizony, hozzá láthatnál ahhoz, amiről hozottan nem tudhatsz.

A generációs feladatod vagy hozod, vagy rád rakott hozadék,

nem fölöslegesen jelez, ha az utadon keresztben áll előtted.

Dolgod van, tenned kéne valamit magadért is végre,

neked szól az, az életutad teljes is lehetne.

Megoldanod is neked kellene,

ha azt is felismernéd végre,

mit szánt sorsodul az Isten neked.

S generációsan mit lehetne teljesítened.

Mindent idejében, mutatják a megfelelő jelek.

A sejted sem felejt el jelezni, ha már telített,

mozdulj, tegyed, magadért is neked kell.

Ne tűnj el, ne add fel,

a Hazádat végleg ne hagyd el.

Tanulj meg úgy élni, hogy nem ártasz,

megtanulod kiküszöbölni a hibáidat,

kimondani azt, a kellő pillanatban,

hogy bocsánat. Nem láttam,

nem hallottam,

nem gondoltam,

mert akkor még,

önmagamhoz képest, én is fejletlen voltam.

Bocsánat, ha nem szeretné, hogy erős hatások érjék, kérem, tán ne

olvassa el. Mindenféle energiák hatására íródott akkor ez, ilyen lett.

Nem mindenkit érint meg, takarítani segít akkor, ha szükséges. Mert

mindenki és minden hat mindenkire, apró porszemek vagyunk, a

hatások jönnek, mennek, nem szükséges, hogy a sajátunkká

legyenek, hiszen többnyire csak rajtunk is átmennek.

2011.03.20. napján, hozzá még 2016.03.30. évben írtam.

Ha időben voltál amikor érezted, hogy szükséges lenne,

mert megszólított a lelkiismereted, mégsem adtad át ami járt.

Bizony előfordulhat, hogy meg kellene újra tanulnod kérni már.

Régóta robog a batár, bocsánatot kérni,

az erős hatásod által  könnyítettek száma miatt, a

titokban nem tarthatókért, ugyan tudsz-e már.

Körbe – körbe jár, az amivel másoknak ártottál,

csak az Isten tud segíteni rajtad, imádkozzál.

Imádkozzál, kérjed a tisztulásodat,

s talán egyszer,

meg is kapod majd,

ha csak azt amivel, addig ártottál,

abba nem hagyod, s tisztulásként jót teszel.

Csapkodsz, unod, neked már mindegy, hogy

gyermeknek vagy fiatalnak ártasz-e vele.

Vannak olyan családok akiknek az egész,

életük, minden reményük általa lenne.

Jó pénzért bármire képes vagy,

a szembesülés önmagaddal,

 az nehéz, még nem megy.

Pedig hiába minden,

amivel ártottál,

azt magadnak

is csináltad,

telítődtél,

le sem,

másokra

meg már,

nem rakhattad.

Aki letörlesztette már,

a saját sorsában, amit hozott,

az tőled távol van, hiába gondolod azt,

hogy ugyanúgy, mint másokat “összeszutykolhatod”,

 ahhoz neked, kicsorbult, megkopott, alacsony a tudásod.

Ha már letörlesztette azt amit,

generációsan hozott,

bizony ő már szintet váltott.

2012. – 2013 szilveszterén átfordultunk,

 s te ártások közben, valószínűleg észre sem vetted.

Ha azt a  mások bőrébe bújva oldanád már megint meg,

már nem lehet, az tisztulás nélkül, ah  helyette sem megy.

A jóban, a tisztulás évében vagyunk, s azóta, lehet, hogy te is ,

eljutottál oda, hébe – hóba, de kevés lesz az ahhoz, hogy megváltozz.

Kérlek Isten segítsd a gyermekeket, a fiatalokat,

kérlek láttasd a tisztulni vágyókat, magára ne hagyd,

azt aki már segíteni magán nem tud, spirálisan lefele fut.

Ha nem tudsz gátat vetni magadnak, sem nem

ismered fel a saját feladatodat, s távol vagy attól,

hogy generációsan felismerjed azt, vissza az eredőhöz, ismétlés.

Felfele menni, eljutni oda, a tisztába, ahol születtél vágyik rá a lelked.

Más nem tudja tenni helyetted, neked fontos magadon segítened,

hogy a másoknak ártás helyett, magadnak is segíteni legyél képes.

Átfordultunk, generációsan is váltottunk, már a jóban vagyunk.

Kiül az arcodra az amiről nem is gondolnád,

 ártásban  is nagy mestereknél voltál, azt az arcodon hordod már.

Letörölni nem lehet, van annak neve is, egymás között emlegetitek.

Ne vedd el a családjától azt, akiért fájnak a fiatalok, gyermekek,

az ő fájdalmukat átlépni nem tudod, az Isten bugyrában vannak.

Viszed magaddal a fájdalmukat, jól megpakolod azzal is magadat.

A nagy birtoklásban, egy katyvaszban, mindazzal, ami visszaköszön a múltadból, s tisztulni nem hagy, bár nem gondoltad, hogy előjön megint, újra ártásig kavar, az ismétlés vágyáig felkavar.

Látják már rajtad, túl mentél minden féket kidobtál, tiéd minden már. S mégsem örül a lelked, mert tudod, hogy nem a tied az, hiszen, ha megvan mindened, már nincs is semmihez motivációd neked.

Pedig érted és nem ellened sanyargatott sokszor a lelkiismereted, hogy végre a feltisztulásig futhass.  A sok gyönyörű, jó ízű, szavak, amik a magyar anyanyelvben érted is vannak, szólnak.

Azokat a  szépeket használjad, amik most aktuálisak. Ne hagyjad lehúzni magadat, az intelligens, tanult, képzett szinted alá, a más divatosan is ürességet árasztó mondataival, ne azonosuljál.

Ott, azon a középszerű lefele ívelő szinten, ő van otthon, nem találhatod abban meg magadnak az utadat, mások útja az.

Felszínesen meg sem érintődve élni, kikerülni minden nehezet, azt is lehet. Az életünk maguk, a hétköznapi apró fontosak, az alázatos nehézségek, a nem fölösleges nézetkülönbségek.

Attól fejlődik a lelkük, ha megtapasztalva élik meg a zsengék,

azokat, a generációs feladatokat, amiket az őseik még megoldani, nem voltak képesek.

Egy Haza ez csak egy,

beletettük a jót és a szépet,

hogy a gyermekeink, fiataljaink is,

itt bontakoztathassák ki a tehetségünket, hinnye.

Nem azért teremtettünk a Hazánkba ennyi minden jót,

hogy bárki felelőtlenül elbirtokolja. Vagy a hozzá nem értését

igen vadmerően, rajtunk megalázóan naponta gyakorolja, ah.

S ha  bármilyen magasságokat is értél el, maradj emberséges,

s bármit is hoz az életed, a sorsodat éljed. A szerető családodat,

a  szülőhelyedet, az anyanyelvedet, a Hazádat végleg ne hagyd el.