A kezdet…. 2021.04.20. – 2018.04.20.
Uram Isten, kik hordtak össze és kikben,
ennyi, fel nem dolgozott gyötrelmet, ah,
miért nekünk kell megszenvedni mindezt.
Itt és most ezért is, bocsánatot kérek, ah.
Nem voltam elég érett a feleség szerepre,
mielőtt rájöttem volna, a hogyanokra, ah,
özvegy lettem, egy kicsi gyermekkel és egy
magzattal, mindössze negyvenegy kiló voltam.
Öt évig tapasztalva tanultam, a rendet, hinnye,
aztán onnan jöttem el ahova mások mennének.
Negyvenkettő, hogy megtaláltam a hivatásom,
67 évesen várom a generációs feladatomra, a
kiteljesedésem lehetőségét itt a Hazámban, ah.
Nem gondolnám, hogy azokkal van gond, akik
a tehetségükben kibontakozva, tapasztalnak.
Hiszen, a minőséget a Hazánkhoz hozzáadják.
A döntők között már mindenki érett-e a sajátra,
vagy meghagyják a sarjaiknak, ah, nem gond az,
ráérnek szégyenkezni, hát becsukják a szemüket.
Megelőzés, megelőzés, megelőző lettem, vagyok.
Én tartozom magamnak, s azoknak a nőknek, ah,
leginkább az asszonyoknak, anyáknak, segítőknek,
akik tudják, bírják a nehezet, úgy is emberesednek, ah.
Akik kommunikálni születtek és jól végzik a dolgukat, tudják,
az emberek, hogyan boldogulhatnának, felismerve a megoldást,
ők, segítik hát őket, amiben már tudják a hogyant, a miérteket.
S köztük, vannak akik, ezt megirigyelve, nem láttatják
őket kellőképpen, így hát nem érvényesülhetnek itt.
Erős a tükre, nem szeretik látni magukat benne, ah.
Felépítik és lebontják, a többiek nem látnak semmit,
abból, amit mások adtak össze, a jó minőségű életre.
Nincs belső kontroll, nem jeleznek egymásnak a sejtek…
Odáig elmennek, hogy amit nem tesznek meg azért,
hogy a hétköznapi embereknek jó legyen itt és most,
hagyják a tehetségeseket, kibontakozni a civilekként.
Aztán gondolnak egyet és alapos elméleteket gyártva,
megalázó helyzeteket teremtetnek, ne, hogy meg és
kilátszanak, az életszerűt oktatók, nevelők, hinnye.
Én nem csak beszélek, tíz éve ebben vagyok, túlélek, ah.
Valaki árulja el ott, hinnye mán, ahol kilátszanak a hamisságok,
miért a nagy bizalom oda, ahol tudják, sokan sanyarognak.
Sokat adnak hát, a látszatra, a felszín most is mást mutat.
Az is, hogy nagyon sokan, nem is látják át, nem hallják ki,
nem érzékenyek már, semmire sem szinte, hinnye, ah.
Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/, íme.
Na most aztán, jó nagy bocsánatot kérek, rögvest.
A kezdetnek kezdetén, valamiből, valahonnan,
mindenki kiindul, önmagához képest
hol tart, ugyan tudja-e.
Vajon elvégezte-e
a feladatát,
vagy, úgy
gondolta,
nem az ő
dolga volna.
Ha más sem
csinálta meg, ő
meg miért tenné.
A felelősség miért
lenne az övé, hinnye.
Van-e neki belső rendje, a
teret maga körül rendezi-e,
másokra is tekintettel van-e.
Az elodázásból rendszer lehet,
belecsúszhat abba, ahonnan,
a szülei kiindultak, hinnye.
Vissza az értelmetlen és
túlzó, jónak, igazinak
mutatott álságosba.
Megszületni valahova,
van-e feladata, nincsen
feladata azzal éppen, hova.
Rend a lelke úgy mondják és
maguk körül ki és feltisztítják.
A lelkükről tán megfeledkezve
nem is gondolnak arra, hogy van
a lelkünknek olyan bugyra, amikor
szükséges, az érzéseit elraktározza.
Ki honnan indulva, merre tartva,
tudja-e merre az előre neki, hol
a hátra. Másoknak, a hatásait
kihallaná-e, ha tudná, hogy
vannak mögötte, hinnye.
Felelősen vállaljad fel, ne
halmozd teljesítés nélkül.
Nem elég ám, ha nálad
van a tananyag, ahhoz
érteni is kellene, ah.
Mit érint, mi és hol
van a szónak olyan
rezgése, ahonnan
meríthetsz még.
Tiszta forrás és
tiszta tudás az,
a tehetségnek
a rokona, azt a.
Miért is fogan,
valaki tőlük és
pont oda, azt a.
Ő a következő
generáció azon
tagja, aki tudja,
mi lenne a dolga.
Ha eltér attól, amit
a génjeiben hozott, ah,
visszatereli oda a sorsa.
Tőlük ered, belőlük van,
hogy is van az, amikor, tán
nem egyformán gondolják.
Eltérő véleményen vannak,
viszont, ha tudják, mit hoztak
generációsan feladatuknak,
az meghozza a döntéseiket.
Olyan döntést hoznak, ami
jó mindenkinek, betartják
azt, amit elvárnak azok,
akik remélhetőleg jól
odafigyelve döntenek.
Az emberek felett, ah,
ugyan, hogyan dönthet,
ha azt sem tudja, mihez
képest, hol tart a másik.
Vannak a sablonok és oda
beleterelnek mindenkit,
aki észre sem veszi, hogy
vele közben mi is történik.
Ha ugrándozik a paci, jó
hangos a nyihaha, akkor,
tudnia szükséges az ő
környezetének.
Jól érzi magát,
abban, ott,
ahol meg
mások
nem.
Nem
egyforma,
nincs sablon,
mégis addig
keresik, amíg
megtalálják.
Hol, hogyan
lehetne újat
gyártani, ah.
Hirtelen lett,
teljes a szabad,
a fokozatosság
hiánya miatt.
A magzat és az
anya egy vérkörben,
ők tudják leginkább.
Azokat a jeleket, amik
fontosak, a kapcsolat,
megléte, jó minősége,
meg is maradhatna.
Mert, mi adja az
ember tartását,
méltóságát, hát
az, ha tudja, hol
vannak a saját és
generációs határai.
Hiszen akkor pontosan
érzékelheti és betartja.
Ha a hivatását senki se
gyakorolhatja, lesznek
pót, pót, pótlók, hinnye.
Mert a természetestől
eltérő nem természetes.
Nem szabadna összemosni
mindent mindennel, mert
ami utána, abból kijön, hát
nem tartozik már sehova.
Teli kassza, üres persely,
a közte lévő folyamat,
ha megreked, újra
értelmet szükséges
adnia. Felépíteni azt,
ami működik most.
Lehetne esetleg,
hogy az emberek
megint fontosak
lesznek és nem
a kiszemeltség
miatt lesz az.
Teljesen eltérő
az életszerűtől.
Ki lesz az aki, a
leggazdagabb,
a hatalmasabb.
Nem emberies,
ne térj annyira
el az eredőtől,
a talaj fontos,
nélküle, nincs
meg a tartásod.
Ki kerülhet be és ki
meg onnan ki, mihez
képest van ott bent,
mihez képest kint. ah.
A valóság is látható,
felszínen van, hahó.
Gondolatban
igazítsd meg
a gerincedet,
tedd a helyére.
Letörhet a pénzes
perselynek a füle,
ha magához képest
túl sokat teszel bele.
Mi lesz a sajátoddal,
hova teszed a múltad,
ha hirtelen váltasz és
nem rendezed azt se el,
hogy amit magad mögött
hagysz, minősítsen téged.
Mert, ha odáig eljutsz már,
csak a pénzed által ítélnek
meg, olyanból egy idő után
körülötted igen sok lehet.
Amikor létrejön a verseny
a hasonló között, biztosan
elbírod-e majd, amit rád raktak.
Vagy legelőször attól szabadulsz
meg, ami emlékeztetne arra, ami
még a tartásodat ott biztosította.
Se tartás, se méltóság, ígéretek
halmaza, hova jut az emberek
életminősége, ha aki felvállalja
nem foglalkozik már azzal sem.
Érezhető volt, amikor csak a
gombnyomás volt a fontos,
nagy bajok lesznek abból.
Sok idő telik el mire egy
végigmegy, de nem volt
szükséges az aggodalom.
Pörög mint a motolla, vagy
fel tudja venni a ritmusát,
vagy lemarad mindenki,
nem rájuk van szabva.
Pont a fordítottja az,
ami egészségesen
működőképes lenne.
Kérem szépen, hinnye,
keresse meg a lelkes,
szíves, gondolkodó
énjét, ébressze fel.
Két oldalunk van,
egyoldalúan, üres,
nem vonzó hát az.
Mire nőnek fel a
gyermekek, hinnye.
Megfelelő emberek,
a megfelelő hozzáértést
beleadva a közösbe, hinnye.
Nem működik, nincs alapja,
mihez képest, a hova, s merre.
Írják le legalább az eltérések
szemszögéből nézzék meg.
Nincsen mindenkinek ám,
pénzszemüvege, na meg,
nem biztos, hogy ahhoz
van neki tehetsége.
A Világ szépen,
jó szívvel,
lelkesedne,
azért ami róluk
szólna, most végre.
Julamami Magyarosan Agyalósa.
Ne irigyeljed, vedd magadhoz
a tudást, egészítsed ki ezzel is, a
sajátodat, nagyobb rálátást kapsz, hahó.
Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/,
a megalapozó, az emberieset a helyére tevő.
A tartást, méltóságot a növekedésében segítő,
még időben megelőzhető, rálátással, kihallással,
megérzéssel, a gerincek még összerendezhetők.
Helyükre igazíthatók, hogy ne vigyenek mindent
el, a cicák, meg a manók, a gyermekeknek legyen,
emlékezetes majd, mennyire óvták a szülei, hahó.
A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzunk rájuk,
hogy ne üresedjen ki, túl korán a tiszta szó, ah.
Egy akadémián történt, megerősítésül, már
közel 22. éve, kaptam meg, a kitűnőt.
A végzettségem és a hivatásom egy,
a tehetségem által bontakozott ki.
Így találhattam fel, rajzoltam le azt,
ami a tartást, méltóságot megadja.
Mindenkinek van generációs és saját,
sorsa, hinnye, jó ha a szülők is tudják.
Mennyivel könnyebb lehetne mindenkinek.
Jó szerencsét, szép napot kívánok emberségesek.
Éljen a tisztelet és működjön a szeretet, akkor is, ha
másoknak más a véleménye, ez az alapja mindennek.
Az élet élni szeretne, nem elég ha tervezik, ha nincs
hova, mire, kérdezzen rá, aki tapasztalja is, hinnye.
Ha az elmélet elszabadul az alapoktól, pedig még
csak a gondolat fázisában van, nem tud megállni,
a talpán se, ugyan, hogyan tudna a saját ritmusa
ismerete nélkül, felelős felnőtté cseperedni, ah.
Ne húzgáld a szeretet szavat, ha nincsen mögötte
hiteles tartalom, a megelőzés fontos lenne, hinnye.
A kimondott szavaidért vállaljad a felelősséget, ah.
Ha a pénzed fontosabb a családodnál, nem tudod,
mit veszíthetsz végleg el, ha őket ki nem fizeted.
Megrekednek, továbbfejlődni nem tudnak, ah.
Ha ráébredsz a valóságra, ne uraljon el a bánat,
úgy lépj előre, hogy elsimogattad a múltadat végleg.
Biztos alapokat rakj, az életed jó minőségéhez, amit
teszel mások ellen, holnap már látható veled szemben.
Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat, nem
mentél sehova, a Világ mégis, ott időzhet megint nálad.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
Julamami