Tiszteld önmagadban is a jót… 2016.06.19. – 2021.06.19.

Mondjad láttad-e  már kívülről magadat, amit

a környezeted, a családod megmutat, amikor

már azt láttatod, mindenkinél különb vagy, ah.

Vajon minek nevezitek azt, ah, ha tudtuk nélkül

csoportosan energizálgattatjátok a védteleneket.

Bocsánatot kérek lehet, hogy szabad ezt nektek,

vajon tudjátok-e, ah, többen ettől bizony félnek.

Általános műveletséget növelő /Tenyérolvasó/.

A belső egyensúly visszarendezhető, ah, nem

csettintésre megy, úgy 20 óra szükséges neked.

Ha megfeledkeztél  volna az ide született Népről,

a  tehetségüket még fel nem ismerőkről, rólunk akik

ide teremtettünk és nem adatik meg a kiteljesedésünk.

Mitől lenne hiteles a szavad, ha nem teljesítetted a Nép

felé, a jól megérdemelt jólétüket, se a generációs alapjukat.

Sok mindent szükséges lenne megtanulni ah, belássad a Nép

feletti döntés az elmúlt tíz év, csak vitt, számukra nem hozott.

Túl nagy volt a lépés, a tudás, meg az emberismeret hiányos,

akik felé a teljesítés ment, az feladatnak elég is lett volna.

Tapasztalatom szerint már a jó energiákban vagyunk,

több éve annak is, ha nem észlelted jövőre lesz.

Ha nem ismerted még fel a saját határaidat,

legalább tanuljál meg tisztelni másokat,

majd tisztelni tudjad önmagadat.

Amikor rájössz nem jól

számolták ki helyetted, a

 megdicsőülésed elmaradt.

Az emberségedet már rég

elveszítetted, mi maradt hát.

Amikor mindent lecseréltél,

hogy a csillogásod biztosítsad.

Amikor a korosodókat tisztelni

nem tudod, hiszen nem a saját

tapasztalatodat, tudásodat adod.

Ha nem láttad összefüggésében azt

amit elérni szerettél volna, annyi azért

maradt, ami a saját szintedet mutatja.

Összegyűjtöd a mások tudását és

azzal szeretnél mindent learatni, ah.

Nem fog az menni, hiszen a teremtő

Isten mindenkinek adott tehetséget,

s adott ahhoz megfelelő rezgéseket.

Amikor a magasságokért a rajongásod

hozzád túl magas, alattvalónak állhatsz.

Hinnye látta-e valaki Online keringeni a

már megérdemelt összegű nyugdíjamat.

A három év vállalkozásban a próbája,

na meg nettóból lett kiszámolva.

Akiknek dolga lenne, már rég

elfelejtette a hétköznapokat,

szükséges az önbecsülésem

miatt, amiért megdolgoztam.

 Na meg tán azt is, itt éltünk már

akkor is mielőtt elfoglalta a széket,

várjuk a jó minőségű életünket, ah.

Ide születtünk, ide teremtettünk, itt

várnánk a jót, mi vagyunk a Nép sokasága.

Reménykedünk benne, hogy az emberséges

vezetőkre vagyunk bízva, azt várjuk vissza most itt,

amit hozzá adtunk a jó életminőségünkért a Hazánkhoz.

Hinnye, amikor már ott tartasz, elhiszed a feléd irányuló

rajongásokat és azáltal úgy érzed, neked már mindent

szabad. Megszerezted a sok mindenféle jókat és

a szépeket, akkor bizonyára már nincsen

semmi másod, ami még motiválhatna.

Meglátni a hétköznapi csodát,

hogy tisztelettel,

szeretettel,

is élhet

a Világ, nahát.

Nézz magadban szét,

látod milyen szép,

nem a kék vagy ah a sárga,

ez a lelked tiszta forrása, a

 tehetségedből a tudásod,

abban te vagy a legjobb.

Jobbra át és azután  balra át,

így veszik fel a ritmust a katonák.

Hova lesz az emberi méltóság,

ha mint a gépek igazodnak,

az emberségesek oda is,

amihez nekik semmi

közük nincsen.

Mindenki

valami fontos

feladatra

született,

ő is hozott

valamiben

tehetséget,

na meg van az Isten.

Minden olyat megcsináltat,

amit még soha ki sem mert

próbálni, látni sem bírta volna.

Mindenkinek más a sorsa, az

sem mindegy milyen a minta.

Az apja rálátásán múlik az,

amit mintaként mutat,

abban felismerheti-e

a saját fontosságát,

a még gyermek férfi.

Az anyja boldogulása,

az apja mellett is minta,

vagy jó, vagy nem jó oda,

az ott akkor is minta marad.

Addig amíg nem jön rá arra is,

hogy vagy az anyai ágáról,

vagy az apai ágáról hozza.

Hat minden mindenre,

tehát a toleranciát,

a rálátást is,

tanulni is lehetne.

Itt jönnének a generációs

feladataik, de ha azt fel sem

ismerik, a tolerancia bizony,

nem megfelelően működik.

A belső lelkes, szíves,

gondolkodó kontrollnak a

határozottsága bebizonyítja,

ha betartod a saját határaidat,

azon belül biztonságban vagy.

Aki megtagadja azt, honnan

származik, annak nincs is talaj

a lába alatt, még akkor sem ha

tengernyi földet szerzett meg.

A Haza a Nép által jött létre,

hozzáadta a tudását és

bele, nem elvett belőle.

A munka becsülete, azt

ismerjük mindannyian,

akik tettük a dolgunkat.

Azóta is várjuk, majd csak

felfogják akik döntenek,

ha nem becsülik meg az

Isten adta Népet, azzal

önmagukat is leértékelik.

Tartás, méltóság, tisztelet,

megértés, alázat, tolerancia,

tisztelettel lenni a többiek felé.

Ha már gyermekként tudnak róla,

kiderülhetnek mindezek,

akkor könnyebb,

az életüket élni,

még abban is,

amiben nem

igazán érzik

jól magukat.

Mert halogatva,

eljuthatnak oda,

hogy megletten is,

odateszi ám a feladatuknak,

a jót, a szorgalmas  életet. Fontos,

az is, hogy akkor és ahhoz már az

elfogadás kiben mikor ér oda.

Rendelkezik-e már

kellő alázattal, ah,

mert ha a könnyű

kibillentheti, akkor

rossz lesz az majd,

ha végre meg is érti.

A férfi lehetett az első,

akit teremtett az Isten.

A következőt a nőt,

az oldalbordájából

teremtette meg,

így mondják ezt.

A kettő az egy,

egy minden,

minden egy.

Egy pár dolgába,

bele ne nyúljon

senki sem, ah.

Na az nem

mindegy,

hogy a nők

tudják-e megértően

megélni mindezeket.

A férfi a földi létben

a teremtő erő,

szokták

úgy is

mondani,

félisten,

de csak az

őt imádó

nő szemében.

Meg kellene őt is,

hagyni a nagyságában,

s ahhoz igazodva

odatenni azt,

a többlettudást,

amit meg a nő hozott.

S nem keverni össze,

semmiképpen sem,

a hétköznapi élet

sűrűjében lévő

nehéz helyzetekkel.

Szelektálni, különválasztani,

külön – külön megélni azt,

ami nem tartozik a

párkapcsolatra.

S ketten

egy ügyben,

erősebbek lesznek,

ahhoz, hogy

egyetértésben

megoldják az aktuálisakat,

még akkor is ha azok nehezek.

Különös oktatás, nevelés igényesen,

párkapcsolati tolerancia tanulása,

hogy megismerjék egymás sorsát.

Meg, hogy a generációs jeleik is

mind másabbak a párjukénál.

Elég nagy kihívások ezek,

ha odaadóan vannak ahhoz, az

leterheli, értelmet ad az agynak.

Ne törekedj annál nagyobb szintre

mint amivel elbírnál, belebukhatsz.

Vállaljad fel az emberséges, értelmes

határokat, mert a felelőse magad vagy.

Számomra minden emberséges feladat

adott, most is az egyszerű a nagyszerű.

 A megelőzés lett a hivatásom, azóta is

naponta a gyakorlatban tapasztalom.

Állj meg és nézz az odatartott tükörbe,

igyekezz azon, hogy visszarendezzed,

a  belső kontrollodat újra észleljed.

Messenger Heringes Árpádné,

heringesarpadne@gmail.com

Szeretettel. Julamami