Magam találtam meg, az emberek életritmusának,

egészséges határainak a jelzéseit, a saját sorsukban.

A punnyasztóan, lehúzó energiának a negatívját, ah.

Arra utalnak, az emberek számára, hogy tartsák be,

azt, ami, a belső kontrolljuk, jelzése szerinti helyes.

Ne hagyd, hogy letörlődjön a mosoly az orcádról,

ha kell, csinálj bohócot magadból.

Add át a nevetés,

a szavak,

őszinte

erejét.

Az élet

élni akar,

megismétli

magát, hamar.

Ragadós a minta,

a szerzettnek, furcsa

az energiája, nem ad,

visz azokból, ahol van.

Fontos, a teremtő erő.

A nőkben ott az őserő,

megújul, újra teremt ő.

A motivációt adta nekik,

erős energiaként, az Isten.

Váljon fontossá ott, ahol köré

kerekíteni igyekszik akkor a férfi.

Ha a szeretet az, amivel működik,

megtartó ereje van, annak, hinnye.

Más feladatot adott a teremtő, ah, a

férfiknak, egészséges körforgása

lehetne. Ha felismernék azt,

az emberek, mindennél

fontosabb, megtartó,

erőt adó, a szeretet.

Ne beszélj róla, érezd,

megismételhető, ah,

hoztuk mindannyian.

Az élet élni akar,

megismétli magát,

sokszorozza hamar.

Ha a pénzzel igyekszel

kitölteni, ah, a benned lévő

üreset, a lelkesedés, szívesség,

gondolkodva döntésed helyett.

Elgépiesedhetsz, felveszed azt a

sablonost, amibe belehaltak.

Azok, akik leutánozni

igyekeztek, egy

lefele irányt,

kiüresítőt,

 nehezet.

Kő kövön

nem marad.

A felvett bőrben

nem érezheted,

egészségesnek

magadat, hinnye.

Belecsúsztak,

nincsenek már,

csak voltak, ah.

Építsed fel azt,

ami van, adott.

A tenyereid

mutatják,

a sorsod.

Tanuld

meg,

élj

úgy,

adni

tanuljál.

Ha kikopott

volna belőled,

az Isten adta

jó minta, ah.

Nem láttam,

olyat a tenyerekben,

hogy rosszalkodásra

késztetne bárkit is.

Tartást, méltóságot,

pedig, naponta látok.

Mindenki hozott ám,

tehetséget, vagy valami

fontos feladatot, ott van.

Mutatja a tenyereinek a rajza.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, nem harcolnék sem

veled, se ellened, Különösen

nevelni tanítanám, az arra

már éretteket, hogy ne

üresedjenek ki, a

zsengék, ah.

Hinnye,

mielőtt

felnőnének.

Emberiesek,

segítőknek

szegődöttek,

tanuljátok

meg, arra kérlek.

Aztán segítsétek

azokat, akik az

életüket, élni

szeretnék.

Ismerem

mint a

tenyeremet,

mit mond, ah, ez

tinektek, hinnye, ah.

Az élet élni szeretne.

Az egy szinten lévők

értik egymást, nem

elvesz, hanem ad.

Oda, ahol tesznek

azért, de még a

lehúzó erő, erős.

A párkapcsolatnak,

a családoknak, van

megtartó ereje, ah.

A saját ritmusodban

haladj, le ne maradj.

Tanulj, ki ne üresedj,

keresd meg a helyed.

Egy Haza ez csak egy,

ide teremtettük a jót

és szépet. Itt benne

élve, a jó minőséget

megélnénk hát, mi is,

hiszen általunk is lett.

Belőlünk teremtődött.

Aki ezt még nem érti, tán,

 maradjon szépen csendben.

Ne vállaljon vezetést, mert

hamar kiderül a turpisság.

Keresse a saját hivatását.

Generációs feladatát.

Legalább ne bántsd,

senkinek se árts,

magadra is vigyázz,

hiszen, téged sem

 pótolhat, ah senki más.

Lassan, de működik ám,

az egészséges körforgás.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Online oktatásom.

Szeretettel.

 

Julamami

 

 

 

 

 

Jó napot,

Szép napot,

Kellemes napot neked.

Adjon az Isten minden földi jót.

Meg ne feledkezz róla,

gondolj a szépre,

na meg, a jóra.

Ha étkezel, az

a lelkednek is járna.

Adj a szíved ritmusára,

s a gondolkodó agyadra,

a napi sikerélményedre,

mint annak a táplálékára.

Figyelj a belső tartásodra,

megtanulni a saját szinteden adni,

nem magadat becsapva tévútra lépni.

A te szinteden észre veszed nap mint nap,

hogy hol szenvednek attól, hogy nem álltak be,

a  mások sorába, nem voltak vevők a divatos billogra.

Adni azt jelenti, abból ami neked már árthatna  túl,

sok lenne, az értőknek úgy adni,

hogy amikorra felocsúdnak,

elillantál már ott sem vagy,

ne tudják megköszönni, de

 megérdemelten jól élni.

Csak akkor próbáld ki,

ha te magad döntöttél,

ha be vagy érve arra,

ha a lelked egy érzéssel

 neked már vissza is adja.

Nem a divatosról beszélek,

a saját észrevételedet érezd.

Mond ennyire gyorsan, hogyan

jutottál el oda le, mi lett helyette,

a színes,

 szíves, lelkes,

gondolkodó helyett, azt a.

Száguldoztok, magabiztosan,

az összeadott energiákkal, ah.

Addig amíg ott felmérni sem

tudod, a megfelelő távolságot,

a szeretteik hazavárják őket is.

Lám komoly hiányosságaid lettek,

ha már nem tudod felmérni sem.

Ami most sem lehet fontosabb

az emberségnél, az Isten adta

Népnél

hát nézz körül,

ennél jóval jobban figyeljél.

Nem tisztelsz már se Istent,

se embert, a pénzre mégy.

Kicsi a mi szülőföldünk,

„Szeretett Hazánk” bizony

 ahhoz, hogy most csak a törtető, az

 újdonság hatásai által nagymenő éljen itt jól.

  A tiszteletet a Hazánkban élőkkel szemben, az

etikettet nem fontos ismernie, meglátszik az is,

nyugodtan lehet, hisz ő itt mindent megtehet.

Tán megjár az is neki, ami nekünk mégsem,

ami szint itt, már nekünk rég megjárna,

akik ezért a  szép Hazáért sokat tettünk.

Sokat dolgoztunk, ha kellett még adtunk,

amikor más nem volt alázatot tanultunk.

Ismerik-e a Hazaszeretet érzését ők, akik,

természetesnek veszik, jár az és csak nekik.

Adtunk bele szépet és sok jót, azt a csak nem,

jutottunk oda, hogy örüljünk, ha maradhatunk.

Egy Haza ez csak egy, a valósághoz már erősödik fel,

minden egyéb kikopott, az egyenes jól hat más nem.

  Műhely, a megelőzésért. Heringes Árpádné e.v.

Julamamitól megtanulva, megértenék egymást.

Hiába a nagy erőlködés, csak a tiszta forrás

ad éltető energiákat,

a boldogulásunkhoz.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, tíz éve Online

ha bárhol is éltek a Világban.

Szeretettel: Julamami

Édes Hazánk Csodaszép, kérlek ne menj még,

hiszen nem éltük meg a jót és a szépet eddig,

vagy velünk a gond,  hogy elhittük a mesét.

Itthon vagyunk-e akkor a Hazánkban,

ha semmi nem értünk van, hogy a

  sok- sok beletett, ide teremtett

szépből és jóból nekünk nem jut.

Nem vonhatunk felelősen magunk

köré burkot, hiszen akkor magunkat

zárjuk el, a tapasztalás lehetőségeitől.

Természetesen tapasztalva fejlődni,

a feladatokat nem kikerülve megélni.

Feltaláltam valami nagyon fontosat,

a magukat fontosnak tartók, nem

érzik át a szükségét most annak.

Hiszen ők jól megvannak abban is,

ami számukra most biztosítva van.

Ha valóban olyan jól működik az,

mitől vannak az emberségesek ilyen

lelkiállapotban, nem meggyzőző az.

Szépen, szívesen, színesen voltunk

egymás mellett is megbecsülésben,

akkor romolhat a harmónia el, ha az

egyikük nem veszi észre időben még.

Ha nagyon kibillent valami miatt, az ő

egyensúlya a megszokottól távol ment.

Elvárná, hogy hozzá igazodjanak a többiek,

észre sem veszi, hiszen nem látja át, nem

hallja ki, nem érzi, azt amit a másik megél.

Ha nem tudják hol vannak az emberies

határai a gyermeknek, felnőttnek, akkor

mihez képest ugyanabba a ritmusba lép.

Vagy várják el önmaga felettiben azt ami,

neki még nincsen meg, majd később lenne.

A döntésbe helyezett, még döntésképtelen

meghozza felettük a döntéseit, az elvárások

szerint, hogy kiket érint, az őt nem érdekli.

Az intelligenseket kerülő kezébe kerül egy,

megnyekkenhet a hozzá nem értéstől sok.

Miért is gondolhatja és bárki, hogy őérte

teremtettünk és nem magunkért teszünk.

Nyilván azt gondoltuk, hogy a közösbe téve,

jut majd a jóból és szépből, ha az időnk odaér

és meríteni szeretnénk mi is belőle, hogy mégis

tudjuk miért is teremtettük, a Hazánkba mi ide bele.

Kiszolgáltatva lenni olyanoknak, akik azt sem tudják tán,

mi végre kerültek, abba a számukra igen kedvező szerepbe.

Nem lehet tölcsérrel beletölteni senkibe se az emberismeretet,

sem az alapvető tiszteletet, se a megbecsülését a többi embernek.

Ha azt gondolja, hogy érte szült az anyánk, nevelődtünk, neveltük

magunkat olyanná amilyenné váltunk, ki kell ábrándítanom, nem.

Magyarországon születtem, itt élem az életemet, nem sok volt,

a lehetőségem a világot megtapasztalni, viszont megtiszteltek

és onnan is eljöttek a tanácsaimért, ide Tolna megyébe Paksra.

10 éve, az online világba szaladtam ki ijedtembe, szerencsémre

addigra sok intelligens, tehetséges, okos embernek segítettem.

Voltak akik nem felejtették el és segítettek a nehézben nekem.

Amerikában készült az első honlapom, köszönöm neki, hogy

nekem éjszakánként, megtanította, hogyan tudok megélni az

internet segítségével, a saját tapasztalt tudásomból épp akkor.

Nagyszerűen megvagyok az egyszerűben, már alázatos vagyok,

jól megtanultam, mit jelent online és itthon magyarnak lenni.

Ha valaki nem látja át azt, amiben mi benne élünk, honnan is

tudná teljesíteni azt a feladatát, ami számunkra jót hozhatna.

Gondolom azért csinál valamit, amiben jók lehetnek a számok.

Tiszteletem, mindenkinek, aki teszi a dolgát értünk, a népért,

hogy ne szaladjanak szanaszét a Világba, Haza nem térve soha.

 Isten adta a szorgalmukat, jó érzésűek, becsületesek a hivatásban,

teszik a dolgukat,  mert otthon vannak abban is, nem idegen tőlük.

A Magyarokért, a szakmájában, tehetségében nagy tudású népért,

már vannak oly sokan akik csak reménykednek, nem tudják miben.

Annyit viszont én kérnék és nagy alázattal megkérem szépen arra.

Magyarázzák el nekem azt, hogy van az, ha a számláló 3 hallgatót

mutat a mondatomon annyi látszik a szemlélődők felé, hát

mikor érem el a várt számot. Amire oly nagyon várok, ha

rákattintva meg a sokszorosa látszik a látogatottságnak.

Melyik szám lesz az, ami megmutatja nekem a valóságot.

Lehet, hogy macerásnak látszom, igen a magam módján

óvatos, szeretem tudni, hogy állnak naponta a dolgaim.

Persze nem várom el senkitől sem, hogy ismeretlenül

tiszteljen engem, mint emberiesen segítő embert, a

 nagyon alapos valóságos emberismerőt, mondjuk

a mély elemzőt, csak annyira mint én magamat.

Emberekkel foglalkozni, alázat nélkül nem megy,

higgye el tudom, nekem már régóta van ilyenem.

Tisztelni, szeretni, megbecsülni önmagunkat azt

is jelenti, képes vagyok ugyanerre másokkal is.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/,

minden olyan ember figyelmébe ajánlom, aki

még nem rekedt meg, ne inogjon a talaj előtte.

2017-ben emberismeret, tolerancia, alázat nélkül,

hát nem tudom, mi lehet a módja, hogy talpon vannak.

Persze bocsánat, a pénz világát rálátva ismerem, nekem

még nem volt olyanból annyi, hogy befektetnem kelljen.

Én az emberies oldalt ismerem, van rálátásom a másikra,

de nem abban élek, ha egyszer úgy lesz, akkor is másképp.

Hiszen nem tudok nemtörődöm lenni, nem fáj úgy mint neki,

de amíg lehet a megelőzésben érte tenni, teszem a dolgomat.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.  Online oktatatom.

Szeretettel.  Julamami

Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit és akkor,

amikor az a sorsunknak megfelelően a legjobbkor.

Gondolom, nem érdekli, se nem jött rá arra,

mennyi gondot okozott, azzal, hogy a,

 megelőzést és a végét jelzőt

egymás mellé rakta, hinnye.

Hiszen közte lenne, maga a

boldogulásunk, a sorsunknak

megfelelően az értelmes élet.

Mindennek van ideje és helye,

ha nem hozzáértő a megmondó,

boldogulás helyett sanyargás lesz.

Jól gondoljad meg, mit kívánsz,

mert ha beteljesül, abban fogsz élni,

magad és a követkző generációid mind.

Cinkos lehet mindaz, amikor átlátják, megérzik,

gondolkodókként, addig nem tudnak jól élni, ah.

Amíg a megoldást nem keresik meg, hinnye.

Nem mindenki született, ugyanazzal, a

 tehetséggel, szorgalommal, hinnye.

Szépen, a jóban szívesen lehet élni,

a sorsszerűben időben emberesedni.

Egy Haza ez csak egy, mindannyian

ide teremtettük a jót és a szépet.

Nem gondoltuk azt, a hozzá nem

értő, a rálátással nem rendelekező,

dönt majd, hogyan fogunk, mi itt élni.

Szorgalmasan kellemes  időtöltést

kívánok, reményekedem ismerik

egymást, a

 tevékeny okosak,

szakmai tudással

rendelkezők.

Az emberiesen

átlátók, megérzők,

gondolkodva élők.

Az intelligensek

sokasága, rálátnak

egymás munkájára.

Az egyszerűben is

nagyszerűen élők,

jó minták lehetnek.

Használják a lelkesen, a

szíves, gondolkodó énjüket.

A valóságban élve, tapasztalva,

közreadható tudással rendelkeznek.

Tudják, az igazi értékek, a belső tartás,

méltóság, a tiszta szavak áradnak.

Hiszen átlátják, kihallják mindazt,

amit, majd idejében mindazok,

megélnek, akik odáig jutottak.

Az igazi érték bennetek van,

ne érinthessen meg túlzottan,

a mondvacsináltak felszínese, ah.

Beszél, beszél, nem mond semmit,

üresedik közben az ami sosem volt,

benne, ah, látszatra lett felépítve.

Nem jól bánik azokkal, akik már

a jó sorsukat megérdemelnék.

Tettek érte, a pöffeszkedők

ültek be oda, ahol sorolni

nem elég, ha nem lép.

Azt hitte ha elérte,

punnyadhat, ah,

ott kezdődne

ám az érdemi

hozzáértők

általi jó munka.

Ha nem látja át

összefüggésében,

nem hozzáértő ahhoz,

lemásolja, másoknak a

tudását, fölösleges erőlködés.

Elégedett, egészen nyugodt felőle,

mivel ő maga, nem látja át, úgy  gondolja,

 nem veszik észre a tájékozatlanságát sem,

azt nem látják át, hogy mondvacsinált.

A tapasztalva haladó fejlődik ám,

nem akad meg, a gyermekkori

sérelmeiből generáltak sorát,

nem éli ki a többieken se, hinnye.

Gátat se vet oda, ahonnan a tudás,

nem játszik mindenhatót, most se.

Erős, emberies, nem öncélú a hite,

 alázattal tesz, ahogy épp lehet.

Nem várakozik, teszi azt, amit

éppen azon belül, tehet, nem

lehet vesztese, emberesedik.

Felveszi, tapasztal és halad,

nem látványosan, alázattal.

Ami a könnyen jöttben lévőnek

meg nem adatik, hiába a körítés.

Tapasztalva is tanulhatsz, ismerd

meg a saját sorsodat, a családodnak

a segítségére úgy lehetsz, ha kérdeznek.

Tudod a válaszokat, kinek mi a sorsában a dolga ,

generációsan is, mi a fontos lépés és mi az ami,

várhat, mert van annál most fontosabb, hinnye.

Különösen nevelés, jó szakmai képzés, oktatás,

hogy ne törlődjön le a mosoly az orcátokról.

Odateszi az Isten a feladatokat, na nem

a mondvacsináltakat, az igaziakat.

Két oldalunk van, páros szerveink,

két agyféltekénk, ha csak az egyik,

lenne használva, a másik sorvad.

Ha már megtudsz állni a talpadon,

úgy, hogy tudod merre van az előre

neked, másoknak meg miért nem arra.

Nyugodtan támaszkodhatsz, az Isten

adta, intelligens agyadra, nem fogy ki

idő előtt belőled a töltés, hiszen kaptad.

Csupán annyi, megtanulni, azzal is élni.

A saját életritmusodra figyelve élj,

a munkád, által megteremtetted,

beépül a belső tartásodba, hinnye.

Az emberiest nem a pénz csinálja,

ő maga, a munkájával, alkotásával

a tudásával, megteremti mindazt.

Nem lenne szükséges, szétválasztania,

hiszen a gerince, a belső tartása tartja.

Hiány – többlet az irányt is megadja.

Ha átmentél a hídon, az a többleted,

benned van, nem helyetted csinálva.

Tegyél magadért, hogy tehess majd, jó

 időben, jó helyen, az azt érdemlőkért.

Akik már végigjárták a saját útjukat,

megérdemelten a jó életre várnak, ah.

Egészséges a körforgás, akkor is, ha

erősen kibillentik, megtalálja azt a

módot, ahol egészséges maradhat.

Tartsd jó körforgásban magadat.

Nem ember, az Isten alkotta azt,

azért nem áll le, működőképes az.

Persze ez a nehezebb, a könnyű az,

ha másokra bízod azt, ami a te dolgod.

Azok is gyakorolnak rajtad, akiket,

tudáshiányosan engedtek be oda, ahol

nekik még ott, nem lehetne semmi dolga.

Menj, haladj, tapasztalva, rálátással lépjél,

maradj a saját szinteden, gondolkodj, ne félj.

Tisztelettel élj, hogy szerethető legyél.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Műhely, a megelőzésért. Heringes Árpádné e.v.

Online oktatásom. Julamami védjegy. Szeretettel.

Julamami

 

 

Szép jövőben hinni,

szabadon jönni – menni,

meglátni a hétköznapi csodát,

tisztelettel lenni, szeretben

 élni szeretne, az Isten adta Nép.

Emberség, alázat, jól boldogulás töltse

be  a házakat, a szeretett Hazánkat.

Ha  önmagadtól túl messzire van

az amiben vagy, ne aggódjál  a

megoldás sem kerülhet ám el.

Ha nem emberesedtél időben,

az is lehetőség ha már beérett,

visszarendezi azt természetesen,

megtörténhet kezd el  még egyszer.

Az ismétlés helyett tanulni is lehet,

hogy fejlődjél tán magasabb szintre,

vagy maradnak melletted akik értenek,

de fejlődni ők sem szeretnének, minek.

Látszik már ami látható, nem

működik a saját tükre, így

a tekinteten átható,

mások munkájától

megdicsőülten

elégedetten,

körbenéz,

hiszen

a mű

kész.

Nem

a tied,

s nem is

a másé az,

csak az övé.

Mert, ha

azt hinnék,

az övéből tán,

osztozik,

rájönnek,

megérzik,

meglátják,

hallhatják is,

nem osztozik.

Amíg van mit,

csak addig,

s ha már,

elfogyott,

elhagyja

azt ott,

hiszen,

minek,

lenne

ott,

ha

már

az

nem

adja

meg

azt,

ami

csak

neki,

hozza,

mindazt,

ami tetszik,

ha nem tetszik

tán akkor is elviszi,

fogja elveszi, jár neki.

Az Istent nem ismeri,

nem hisz abban sem,

azt is butaságnak veszi.

Büszke ő magára, meg arra,

a minőségiek, a szaktudásúak

és az intelligensek ott már,

nyomokban sincsenek.

Mi van akkor,

ha megvan

mindened,

gondoltad-e,

hogy mit is,

jelent az neked,

aki nem abban jó,

 látszatra csak hozzá

se értő gyengécske.

Ó hát örülj,

hiszen tied,

már most

minden,

amit az

egész

életed,

se adott

 volna

meg neked.

Lám ott van

láthatóan

nálad,

az is a

tied

lett.

Ezt még

akartad,

sikerült,

gratulálj

magadnak,

mert mások

neked azért,

nem fognak,

 csak irigyeid lettek.

Hamisnak éreznek,

hiszen, mindenkit

meggyőztél róla,

hogy győzni kell,

teljesítetted is,

hiszen győztél.

Sikerült neked,

megcsináltad,

gratulálhatsz

is magadnak,

most

már

nincs

senki más,

egyedül vagy.

Látszik már az ami

látható, a tekinteten

átható, nincs meg

elszaladt a fakó.

Üresen lődörög,

ugye nem lehet,

hogy elgurult

volna a faló.

Aki még van,

itt is marad,

mintha  nem

is létezne,

őt kihagyták,

így meg nincs is,

a térképen sem,

így azt hiszik,

 mivel nem is

látható,

nincs is.

Felette

zajlik ah,

ami szinte

valósághű,

amit mutat,

az bizony,

hitelesen

jót mutat.

nemcsak

üresen

láttat.

Nem hitted

volna, hogy

ez meg is

történhet

veled,

íme,

lám,

igen, meg.

Édes Hazám

Csodaszép,

ne menj

még,

nekünk,

 a széppel,

a jóval,

amit

ide bele,

teremtettünk,

még meg sem jöttél.

Szépen, színesen, szívesen

éltünk itt oly sokfélék, s most,

a kevésből látványos lett a sok.

Hahó, mi itt várunk már és még,

megvárnánk itt, a jóhoz az esélyt.

Hahó, ejnye, a jóban lévén, rólunk,

a nekünk jóról, hinnye, azt a,

 ott fent, el ne feledkezzék,

teljesítsen hát rendjén,

mielőtt kiüresednék.

Ugye emlékszik rá,

milyen is volt az,

nem lehetett,

oly nagyon rég,

  abban és azt megélve sem,

van időnk, hát várunk a jóra még,

 így csendben is mi vagyunk a Nép.

Mond, te talán tudod, itthon hányan

vagyunk még,

elmentek ők,

 s mennyi az,

ami a hozott,

ami idejött

és mennyi

a felvett,

a névleges,

az esetleges,

a statisztika az

mit mutat meg.

S te aki tudtad,

mindezt ami lett,

mosolyogsz-e,

hogy sikerült,

alaposan,

becsapnod,

azokat akik,

annyira várták,

a hiteleseknek,

tűnők mögött,

a nekik szóló,

igazságukat.

S nem

vették

észre azt sem,

hogy igazat szólsz, ah,

csak a te igazadat.

S mond,

te most,

hogy vagy,

aki éppen,

készülsz

elhagyni

a családodat,

a te Hazádat.

S nem engedsz,

abból ami csak

a tied, tudsz-e,

elszámolni majd,

a lelkiismereteddel,

ha háborog, a meglépett,

átgondolatlan lépésed miatt.

Nem osztozol, vissza sem

osztasz, ugyan minek,

pedig neked,

van lehetőséged,

ahhoz újra és újra.

Hiszen arra vagy,

beállva a sikerre, s

hogy szerezz, csak

menet közben arról

feledkeztél meg,

hogy ez itt mind,

nem lehet a tied.

Van az Isten, ha

hiszed, ha nem,

átfordultunk s,

már a jó energia az

 ami itt mindenre hat.

Aki elérte a legfelső

határán túl is, amit

csak elért elvette,

az épül szépen le,

hiszen már elérte,

mert mindennek,

megvan a maga

ideje és helye,

na és a szintje.

A természet az

visszarendezi,

ami az övé és

a működéséhez

szükségest rendezi.

S te aki elmentél,

a még több miatt, s

 te, ugye visszajössz,

ha majd megalapoztad,

azt amit itt nem lehetett.

Ugye benned van a Haza,

a Hazaszeretet érzését, azt

érzed, nem hagyod el végleg, ugye.

Nem hagyjátok magukra az ittlévőket,

mi vagyunk azok, akik így is kitartanak,

a Hazájuk mellett, mert hisszük, hogy a

 szükségesnél több, magában nem boldogít.

Lelkünkben, szívünkben,

gondolkodó ésszel,

felfogjuk azt itt,

ha mindenki más

elmegy innen, aki

most tehetne van mit itt is,

a boldogulásáért valamit.

Ebben a nehézben is,

hinne abban is,

önmagában is,

a mindent

idejében,

akkor is ha most,

 nem látja a lehetőséget,

 s ahhoz, nincs elég önbizalma,

még önmagában, a tehetségében.

Pedig ha ismerné a sorsát tán lenne.

Tapasztalva rájönne már, hogy az

amit másutt megteremt,

az nem a Hazáját erősíti,

gazdagítja, sem ő, se a

családja igazi hasznát,

annak nem látja, az a

sok pénzt meghozza, s amit

majd megvesznek rajta, értékes-e.

Ti tudjátok miért mentek el, ha azért,

hogy megteremthessétek ott,

a családotoknak a jólétét,

ami generációsan már be

is érett, hogy a tieidnek,

jobb élete legyen, mint

nektek volt, s azt csináljátok,

amit az elődeitek nem tettek meg.

Úgy, hogy nem ártasz senkinek sem vele,

ha meg is hozzátok az áldozatot azért,

hogy abból minőségi életet éljetek.

Az ugye a családotokat össze is

 tartja, építhető rá a következő

generáció úgy, hogy méltatni is

tudják, mi mindent megtettetek,

 mint elődeik, azért, hogy nekik ne,

kelljen már semmit se csinálniuk.

Közben mi megy rá erre mond,

mi az ami elmúlik, megszűnik,

mert nem azt adod nekik, ami

nekik a legjobb, van-e még

tisztelet, szeretet nálatok.

Hiszen mindenki ezért is

vállalja, akár, a robotot,

hogy megbecsülést,

szeretetet kapjon,

a családjától és a

Hazájától is, hiszen,

az önérzetes azért tesz.

Figyeltek-e rá, közben mi

történik bennetek veletek.

Hiszen az a legfontosabb,

hogy jól érezd magadat,

a bőrödben, s ha már,

rájöttél, mi az ami,

benned kelti ezt,

azt az érzést és a

te kulcsodat is

megtaláltad,

ahhoz, hogy

kinyissad a

te sorsodat.

Rájössz te is,

megvolt-e már

akkor a lelkedben

mindened neked is,

vagy te, most értél be

arra, hogy megláthatod

a saját megteremtettedet.

Hiszen tudnod kellett azt,

hogy mire vagy még képes.

Az okozott-e boldogulást,

hozott-e több boldogságot,

együtt van-e már a fontos,

a családodat láthatod-e te,

amikor azt szeretnéd, vagy

csak akkor, ha megengedi

a szerencséd, hogy lássad

őket, ha örülhettek annak,

hogy ti vagytok egymásnak.

Van az úgy is, hogy amikor

már úgy érzed, teljesült

az álmod, plusz a többlet,

s megvan már mindened,

a nagy hajtásba belefáradva,

rájössz, önmagadat elveszítetheted.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, azt a.

Különös oktatás, nevelés, oktatása nektek,

Ismerem mint a tenyeremet, megismerheted.

Általános műveletséget növelő „Tenyérolvasó”.

Akik már értitek, hogy mik azok a kérdések,

amikre a válaszotokat majd itt találjátok meg,

amikor felismeritek a saját és generációs jeleiteket.

 

Felismered-e, hogy kitől

várhatod el azt amit,

már hétköznapi

szinten

te megélsz.

Nem működik,

ha ráakarsz rakni

egy már nem létező

sablont az emberekre.

Csak azért mert észre sem

vetted a nemlétezését annak.

Ha egy bizonyos szintre kerül

minden látványosan jót mutat.

Olyan mintha nem is létezne más.

Hiszen mindenhol, csak azt mutogatják.

Pedig ha felismerné annak a tartalmát,

nem ásítás miatt szaladna egy nyomba,

a nyugalomért esengő, keresgélő szája.

Ha nincs időd foglalkozni a gyermekeddel,

az meglátszik idejében, hol és mennyi az ő

beilleszkedési, toleránsként a hozománya.

Ha az van beletuningolva, hogy ő a valaki,

vagy annak a sarja, már a kezdet kezdetén

valaminek ki van téve, ami csak fokozódhat.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/,

az emberismereti része alapvetően fontos lenne.

Az önismeret meg egyenesítené a belső tartásokat,

emberi méltóságukban a helyükre kerülnének általa.

Lehet tagadásban lenni, csak nem érdemes az eredménye.

Bizony sok magas rezgésű lelkes, szíves, gondolkodó helyett

kerültek az alapokat sem ismerők oda, ahol dolguk nem lenne.

Magyarországon Paks városában születtem, azóta is itt élek.

Valakik döntöttek felettem, hogy nem adhatom nagyban

közre a tudásomat, attól tartottak tán, hogy elfedi az ő

nagyságukat, pedig ha megtanulnák inkább látnák őket.

2017. évet írunk, se nem tartható meg a múltbéli, sem

nem élhet senki sem a múltban, mert alaposan lemarad.

Elmegy mellette a Világ gyors pörgése, nem tudja felvenni,

ha még önmagát se, sem a generációs feladatait nem ismeri.

Régen voltak a nagyjaink, akik arról voltak nevesek, híresek,

hogy olyat tettek a honfitársainkért, ami másoknak nem jutott

volna eszébe, fejlettebbek voltak a lelkes, szíves, voltukban.

Ezért beleírták magukat emberiesként a történelmünkbe.

A megtalált, feltalált, lerajzoltam által megismerhetnék,

az igaz valójukat, ami most belül rájuk és másokra hat.

Várom, hogy a Hazámban legyen valaki, aki megérti,

most nagyon fontos lenne, ez az emberismeret.

Ha először nagyban másokat erősít fel ez a

tudásanyag, ők lesznek valamiben az elsők,

ami ott majd a legfontosabb éppen akkor.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Műhely, a megelőzésért. Heringes Árpádné  e.v.

Online oktatásom. Szeretettel. Julamami

 

70. évemben is naponta Online oktatom a feltaláltamat.

A megszokott módon már nem gyakorlom a hivatásomat,

mégis nap mint nap frissen tartja a gondolkodó agyamat.

Amikor az oktatásom  közben, a sorsokat olvasni tanuljuk,

reménykedem, lesznek  jelentkezők bőven, akik szintén

szeretnék ismerni a sorsukat,  generációs feladataikat.

Régen voltak csoportos oktatásaim,  nem  felejtődnek.

Nem adom fel, át szeretném adni a már megvétele

után, be és megtanítani, azt a sokat és abból is,

minden apró vonalamat, a mondataimat sorra.

Menjen át és tegye jóvá, széppé az életüket,

az oktatási anyagomnak, sorsfordító hatása van.

Tudom nincs olyan megmondó emberséges,  aki

ezt felvállalná, hogy megmaradjon ez a jövőnek.

Oktatom  olyan emberséges, a hivatásukat gyakorolva

is igényeseknek, akik a saját sorsukban már

megélik  azóta a különbségeket, jól ismerik.

Ah, ha időben nem tanítod meg, az elvégzett

munka tiszteletét is a zsengéknek. Majd ha

felnőnek, az unalmukban sikertelenségüket

elfedő,  szórakoztatásukról gondoskodni is

 neked lesz szükséges. Tartás, méltóság

hiányában, ki ne égjenek, ah, hinnye.

Mikor, hol veszhetett el a bizalom,

ingott meg, ah, az önbizalom.

Ki törölte le az arcokról az

 alázatot, az intelligensek,

sikeresek mosolyát, ah.

Különösen nevelés.

Időben megelőzés.

Gyermekként talán,

nem róla szólt az,

csak elvárás volt.

Ami nem adott

neki, csak vitte.

Azért aztán már,

önmagával volt

elfoglalva, hisz,

nem törődtek a

 lelkével, hinnye.

A sorsához sose jutott,

a generációs feladatait

elhagyva, arra váltott,

ami könnyebb számára.

Bele semmit sem tett,

néhány órát átvett,

nincs kitartása ahhoz se.

Nem nehézhez szokott,

csak kapott, csak kapott,

talán még soha nem adott,

oda ahonnan, neki bőség áradt.

Nem font szeretetből védelem

fátylakat, amik betakarhatják azt,

aki a lehetőségeinek hiánya miatt,

a jó minőségű életét, ah várja csak.

Amit teszel másokért, egyszer csak

teszik, a többiek a következőkért.

A jó energia rezgése követ,

beépül, s felerősít tégedet.

Működik, amit feltalálhattam,

amit az Isten, tapasztalt tudásként kaptam

és a tudásom által megrajzoltam, nekem adott.

Azzal a rajzos formával, mint eszközzel, a talpára

áll a saját sorsában, az arra már érettek sora.

Nem tudja melléhallani, mert kihallja,

azt ami róla, neki és a családjáról

szól. Kapaszkodót ad akkor,

ha még nem rogyott meg,

a befogadó amit hozott.

Kinek mennyi a határa,

ki meg, nagyon alacsony

küszöbön éli. Amit mások

rontottak el és kijavítani

nem tudják, mert ahhoz

már nem értenek.

Mindenből

csak

nyerni

akarnak.

Direktbe,

mindenféle

átmenet nélkül,

válasz elé állítják.

Mindazokat, akik

feltételezték, ah,

bennük

bízhatnak.

Még gyorsan

szereznek, hogy

a többiektől le ne

maradjanak, hiszen,

nincsen más motiváció.

A győzelemre hajtanak,

menet közben üresedve.

Nem ismerik fel, a saját

hozott tehetségüket,

így hát nem tudnak,

megfelelni az

elvárásnak.

Emberies,

az adott,

volt,

amikor

születtünk.

S még sok jó

tulajdonság,

amit hozunk.

Kiből, mikor

kopik ki,

minek

a

hatása,

az ami

kiváltja.

Ártott neki

talán, olyan,

aki érzéketlen.

A saját szemüvegén

keresztül látja, a világát.

Nem látja át azt amit közben

okoz, így talán, nem is tudhatja,

hogy amit felvállalt, ahhoz többre

lenne szükség, mint az erős akarat.

Majd ha visszanézi, se nem lesz

benne semmiféle fékező

kedves, emberies erő.

Vajon tudja-e még

oldani, a lelke,

sírással,

feloldva.

Vagy azt

mutatja,

rajta semmi

nem foghat ki.

Hiszen őt magát

mindazok, ami felett

döntött, nem érinthetik.

A vezetés nem az egyesről

szól, leginkább az érintettekről.

Álljon meg, üljön le, gondolkodjon,

valóban, átgondoltan látott hozzá,

tudta, minek a következtében mi lesz.

Tényleg nem néz hátra, csak rohan, előre,

megvan elégedve, mert elég sok a követője.

Szép szóáradatokkal borítják be, amerre jár,

miről beszélnek ah, akiknél ott maradt, a hiány.

No lám, hát ott van, a sok kiválóság, mintának, ah,

bőségesen, nem szenvednek ők hiányt semmiben.

Igen, elismernem, amikor a visszatérő álmomban,

felébredek, nagy magaslaton ülök és olyan érzés

van bennem, onnan fentről nézve, szép minden.

Örülök, amikor felébredek és a valóságot élem.

Nézz szét, látod milyen szép, lelkednek tiszta

tükre, mi mind emberiesnek, születtünk meg.

Tisztelettel, szeretetben élni, könnyebb, ah.

Ugyan kire rakja a lelki terhét az emberies,

a szemétbe dobja vajon és onnan elsiet.

Nem tesz olyat, alázattal átéli, az övé,

beül a tartásába, emberi méltóságába.

A fájdalom, nem a gyengeség jele, ah,

erősödünk tőle, anélkül nem megy.

Ne vállalj, semmi olyat, amihez

nem értesz, előbb tanuld meg.

Ne legyen sok vesztese annak,

hogy nálad, minden rendben.

Abban leszel jó, ami nehéz,

a sikerélmény adott lehet.

Ha bármilyen is, annak, a

látszata, lelkiismeretesen,

tenni, nem megy könnyen.

Fejlődik ám, a lelkes, szíves,

gondolkodó éned, rendesen.

Otthon vagy, amikor a kicsiben

már látod önmagad, nem mentél

sehova, a Világ mégis ott van nálad.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel. Julamami.

 

 

 

 

 

 

 

 

A siker, a lelkesedés, a szívesen elvégzett,

a gondolkodó agyunknak a napi tápláléka.

Ha hosszan nincsen meg a napi sikerünk,

kiüresedhet nélküle minden jó és szép.

Segíts magadon, az

Isten is megsegít,

kérjed, hátha el is

jut az oda, ahol a

megmondás van.

Az önbecsülésed

okán, a jó sorsod

miatt tegyél hát.

Huzamosabb

ideig, kilátások

hiányában, akár

betegség is lehet,

a következménye.

Azon  gondolkodj

el, miből lehet, a szép

és a jó általi sikered, ah.

Nem szükségesek ahhoz,

a nagy dolgok, a hétköznapok,

a mindennaposok által adottak, jók.

Ne olyat tervezz, amit nem érhetsz el,

viszont, ha megtettél érte mindent, akkor

az erősíti a lelkes, szíves, gondolkodó éned.

Magadhoz képest tervezz, azt építsed, ami

ott van neked, mint lehetőséged, a sikerhez.

A hamisakat, mondvacsináltakat kerüljed el.

Ah, ha szinted alá csábulsz általuk, jön azzal az,

amivel nem lett volna dolgod, soha életedben.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

által megtanulhatod, a saját, s generációsan is,

a sorsodat, a feladatodat elvégezheted, hinnye.

A mások szerintiben is élheted az életedet, jól, helyesen.

Ha napi szinten, azt veszed észre, a nagy kiemelkedő vágyaid

mellett, megkaptad azt is, amiben a tégedet kiszolgálásod

helyett, ott már kiszolgáltatottja  lettél, a vágyaidnak, ah.

Ha nem tanultad meg, a sorsodhoz, azt a számodra

fontos szintsort, amit végig lenne szükséges

járnod már. Mert az elődeid, csak

elmentek mellette, ott maradt

elvégezetlenül. Kiteljesedés

nélkül /leffegve/, a további

feladatokkal sokasodva.

Arra hárulva, aki ott a

legmagasabb szintet

érte el a családban.

Hiába várod el,

hogy lássák,

értsék.

Valóban

nem látják,

nem érzékelik

annak a hiányát.

Se a szükségességét,

megvannak nélküle és

jól elvannak a háttérben.

Ők ott tartanak és abban,

jól érzik magukat, talán

nincs is igényük másra.

Azt sem értik miért

várnák el tőlük,

annak a pótlását,

ami nekik nem is

hiányzott addig.

Azt sem tudták,

hogy létezik, hogy

az megjárna nekik.

Tán túl sokan,

meg azt

nem értik,

miért nem

csak a pénzbeni

 gazdagodás, a

 legfontosabb,

a többieknek is.

Mindannyian mást

hoztunk fontosnak,

másban vagyunk

tehetségesek.

Az Isten,

szép, szívesen,

lelkesen, színes

Világot teremtett.

Ha a lehetőségünk

adott, boldogulunk,

azáltal már talán, ah,

boldogok is vagyunk.

Senki se született ide

fölöslegesnek, hinnye.

Az viszont minősíti

mindazokat, akik itt

döntéseket hoztak.

Ahhoz képest amikor

elindultak, a saját szintjük alá,

ugyan hányan kerültek, ah. A szorgalmasok,

jó szakemberek, gondolkodókként is jól élhetnek-e itt,

nyíltan emberségesként viselkedhetnek-e, itt a döntők is.

A gyermekeknek, a fiataloknak, a saját tehetségükhöz van-e,

hozzájuthatnak-e helyben, ingyen, a fejlődésükhöz szükséges

 életvitelszerűen hiteles mintát adó emberségesek tudásához.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/, íme egy jó minta.

Működik, a most zajló hétköznapi életekhez adva ez a tudás, ami

 a saját felfedezésem, előbb ismerték a Világban, mint itthon.

https://julamami.com Műhely, a megelőzésért.  Heringes

Árpádné e.v. Online oktatásom. Julamami a védjegye.

Az igényességre beéretteknek, a tanulni

vágyóknak, a

tudásukat pótolni

akaró felnőtteknek

a számára, Online, vannak-e,

most a Hazánkban jó lehetőségeik.

Ingyenesen, a saját Hazánkban, amit

azért kapnánk, mert ide születtünk meg.

A családjukat most is összetartani

igényeseknek,  van-e most itt,

ebben a gyors változások

sűrűjében tanulható itthoni

jó minta, a saját Hazánkban ingyen,

azért mert ez a mi születési helyünk.

Mert erősíthetnénk általa a saját

sorsunkat, a generációsan

még ránk maradtakat.

Jó szerencsét kívánok, a jó

egyensúlyunkhoz, a két oldalunk

közötti hatásaink adottak, a belső kontrollunk az.

Az egészségünknek az életkorunknak megfelelő

megtartásához, van Önismereti Online Oktatásom.

Kívánok az erre a tudásomra mostanra már igényeseknek,

megfelelően éber, napi szintű tájékozottságot, tiszteletem.

Tisztelettel élni jó, szeretetben élni szép,

vigyázzunk rá, hogy megmaradhasson

a napi energiánk, a családunk felé is.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból.

Műhely, a megelőzésért. Heringes Árpádné e.v.

Online oktatásom. Szeretettel, Julamami

 

 

 

Az intelligens alkalmazkodik, a

tudatlan önmaga fölé kapaszkodik.

Nem tud, betanulja és erőlködik,

amíg nevetségessé is válik.

Nem látja át, nem hallja

ki, sem nem érzi azt se meg, a

 gondolkodó agya jól döntene.

Egy Haza ez csak egy ide tettük

a sok jót és szépet. Ide teremtettük

azt, amitől mind várjuk, hogy az öregség

ne csak az elmúlásról szóljon. Hanem

arról, megtörténik az, ami jót ide bele

teremtettünk, úgy is kapjuk vissza.

Ne árts ne bánts, magadra is jól

 vigyázz, nem pótolhat senki más.

Az ember az biztonságra

törekedne, keresi a talpa

a biztos talajt, de amikor

folyamatos változtatásra

késztetIk, az nehezen megy.

 A két oldalának az egyensúlyából

van rendben, az életkorának megfelelően

az egészsége. A belőle jövő késztetése,

legalább ezt tartsad tiszteletben.

Becsüljed meg az Isten

adta Népet, mint önmagad.

Ha elhiszi neked azt, amit

mondasz, akkor oda megy

ahol vagy, hogy részesüljön

abból a jóból, ami neki is járna.

Hiszen minta lettél  számára,

megjegyzi ha félrevezeted,

nem beszél róla, de tudja.

Mindenkinek másképp van,

érződik a telítettsége, hinnye.

Van az Isten, ha elhiszed,

ha nem,

akkor

talán

legalább

félhetnéd

is esetleg.

Jóvá válni,

van ám, még

úgy félévnyi

 segítség arra.

A tapasztaló

szerintem,

az csak

a lehetőség,

nem kötelező.

Ha te makacsul

mindent elhiszel,

amit láttatnak veled.

Akkor majd, ha odaérsz

leomlik a térded, hogy

könyörögve kérjed,

bocsásson meg.

A teremtő,

mindazért, a

 sok kiváltott

könnyekért,

szenvedésekért.

Amit azzal okoztál,

hogy te kiemelkedni

olyan nagyon akarnál.

Nem jöttél még rá, hogy

azt a belső nagyság adja.

Mindent és mindenkit

félrekotornál, hogy

kimagasodhassál.

Óvatosan szólok,

ahonnan hirtelen,

elrugaszkodnál,

oda vissza nem

várnak ám már.

 Meg fent sem,

ami tudásalapú

lett ott is azóta,

ahova annyira

bejutni akarnál.

Már kiismertek.

Nem gondoltad,

pont az lesz, okoz

észrevételt épp ott,

ahol mások már

okulni szoktak.

Ha elértél te is

a csúcsodra már,

abban ami ott,

önmagad szerint

megadatott, hát

élvezd az azzal

járó kiváltságod.

Ne halásszál le

mindenki elől

mindent, mert

amit oda kellene

adnod másoknak,

magadnak tartod.

A tapasztalatom az,

generációkon átívelően

árthatsz több sarjadnak.

Ismerjed tán meg a saját és

 generációs határaidat, ah.

Ha majd életedben egyszer,

megmagyarázható

lesz a sok miért,

köszönd meg azt ott,

annak a sarjadnak, aki

 helyetted élte meg

 a nehézségeket.

Hova rohantok,

mindenkinél

mindennek,

megvan  már az

önmaga szerinti jó

 helye, ha időben jöhet

a saját jó helyzete.

Késhet ha sokan

piszkálnak bele, de

végleg nem maradhat el.

Sorstalanná  nem  leszel.

Jó szerencsét,

jó emberek,

áldjon meg

az Isten,

minden

földi jóval

benneteket.

 

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

Tiszteletem.

Akik már érzitek,

valami fontos,

hiányzik nektek,

a lelketek üdvére,

a szívetek éltető

ritmusa miatt.

A gondolkodó

agyatokra is

szükség van a

döntésetekhez.

Körforgásban

mindenkinek

a saját ritmusa

az, ami fontos

lenne ahhoz,

hogy ő is

úgy

érezze,

megcsinálta

a saját jó sorsát.

A megértése

miatt,

gyertek,

várlak már

benneteket,

hogy könnyebb

legyen megértenetek,

 amit eddig nem értettetek.

Ugyan már megértetted-e,

  a generációs jeled rólad szól,

rájöttél-e, mi a generációs

feladatod neked, neked,

megbékéltél-e azzal is,

ami rád rakódott,

mint az el nem

végzettek

halmaza,

generációs

hozadéka

az életedre.

Van egy

belső

érzése

mindenkinek,

hogy mit szeretne.

Elérni, megcsinálni,

megteremteni, mitől

lenne meg az a

megcsináltam

érzése neki.

Meg neki,

neki,

ami

azt

is

közvetítené,

hogy megvan,

a sikeres érzése

azt megcsinálta.

S amikor rájön,

hogy boldogul

már benne,

akkor

eljött

az idő, hogy

átgondolja

honnan

merre,

hova

tart.

Nem

kapkod,

nem

lehet

ártó se,

az amit

önmagáért

is megtesz.

Időben tegyél

önmagadért is,

hogy a vágyaidat

sikeresen elérjed.

Ha sikeresen elérted,

 túlzásokba jaj ne ess,

fordítsd vissza oda,

ahonnan elindultál, ha

netán kapzsi voltál.

S azóta rájöttél már,

megnyugszik tőle a

lelked ha időben lesz.

Tán nem kellene megvárni,

amikor már teherré lesz,

mert nem őszintén

köszönnek, vagy

elmennek

melletted

 az emberek,

hát tegyél azért,

hogy ott másoknak is

 könnyebben menjen az élet.

Mi volt

a kiinduló

pontja annak,

mi motiválhatta

a továbbiakban,

hol érezte először,

azt, hogy elérte,

mikor gondolt,

a következő

lépcsőre.

Mennyi

idő volt

arra,

meg

erre,

mikor

érezte

először

meg, hogy

boldogul.

Milyen

volt az,

annak

a hatása,

amikor már

tudta, léphet,

egy következő

lépést is tehet.

Mikor volt

elég bátor,

ahhoz,

hogy

ki

is

mondhatta,

boldogul.

Lépésről

lépésre,

felszabadult a

 lelkes, a racionális,

mert a feladata ott

beült és azonosult.

A sajátjának érezte,

már beült a lelkébe,

szívébe, dönteni

tudott már a

 gondolkodó

agya vállalta.

Hiszen az

impulzust,

már a belső

jelzése

által,

meg

is kapta.

Megvárva

azt, amikor

jelez

a lelke,

hogy igen,

erre vágyott,

rendben van.

A szíve is adta

hozzá a megfelelő

életritmusát,

úgy a tévedés

teljesen kizárt.

A 27 tapasztaló

évem gyümölcsei,

a /belső hármasunk/

mindezek. Ezt oktatom

az arra jelentkezőknek,

átérzik, megértik, rögzítik,

rájönnek és ott meg is értik.

Különös oktatás, nevelés

tréning neked, aki már érted,

 mit adna számodra a jó sorsod.

Megéled-e azt is amit te hoztál,

a teljesítésed gyanánt, vagy,

beleélsz abba amit mások

által magad körül látsz.

Megcsinálod a feléd

való elvárást még,

tán azt gondolod

mivel belefáradtál,

annyi biztosan elég.

Elindulhat a kiüresedés,

vagy egy hirtelen jövő

hatás elkápráztathat.

Ha nem érzed meg,

hol van a határod

neked mindabban,

akkor bizony a fékek

híján túlszaladhatsz.

A gond csak annyi,

hogy nincs már,

késztetése se

a sarjadnak

semmire

hinnye.

A

nagy

sietség

meghozta

a gyümölcsét,

túlmentél te azon

is, amit a sarjadnak

szánt volna az Isten.

Így azután kezdheted

felbontani, kötésről –

kötésre, nagyon

odafigyelve,

vagy lassan

visszafele is

fejtegetve.

Hol volt a

túláradásod.

Ott nagyon

figyelj hát,

túlzásba

 legalább

ott ne menjél,

azt már ne rontsad el.

Segítek, ha Online bejelentkezel,

megelőzésként fogalmazva oktatom.

Általános műveltséget

növelő /Tenyérolvasó/,

az oktatásom által

felépítheted újra

magadat, ahhoz

amit most élsz,

úgy menjen tovább,

hogy az építő legyen.

Neked és mindarra

amit felvállaltál, jó

minta legyél ott is

ahol  hatással vagy,

a többiekre. Hiszen a

hozzáértő emberségedért,

a tudásodért, a hivatásodért,

a jó minőségű munkádért,

már tisztelni is tudnak.

Az önbecsülésed is

legyen a helyén,

az egyensúlynak

az egészséget

adó megléte miatt.

 

 

Tiszteletem. Élhető élet-e az.

Azt tudja-e, amiben erőlködik

mert nagyon szeretné azt, hogy

erős hatással legyen oda, ahova.

Csupán a  hasonló rezgésűeket

érinti meg, a többieket úgy nem.

Nagy tisztelettel kérem szépen,

ne vállaljon olyan feladatot sem,

amihez  még nem érett emberileg.

Kilátszik ám a lónak a patája, az is,

 nem tudott körömcipőt húzni rája.

Ha tisztelet még nincsen benned, akkor

tartsad inkább a kezeidet a zsebeidben, hogy azt is

elégszer érezzed át, hogy mindíg tele vannak-e a zsebeid.

Ha már elégszer érezted, igazítsad meg az emberségedet,

mert két oldalunk van, ismernünk szükséges mindkettőt.

Ha egy párkapcsolatban az egyikük már akkor

a  legjében volt amikor megismerkedtek.

A másikukat pont annak az energiája

fogta meg, hogy a saját tehetségét

hozzá tudja adni azt remélte.

Nem  volt tisztában vele,

hogy esetleg generációsan

lesznek a választottjára majd

rávetülések, amik nagyon nehezek.

Amit az elődei nem oldottak meg, az

bizony jól látható a tenyerekben, azt

teljesítenie szükséges. Akkor, amikor

az kerül a sorsában motiválónak,

nem tud úgy tenni, mintha az

nem  is lenne benne a

hétköznapjaiban.

Azt tapasztaltam,

27.  éve, a  hivatásomat

naponta gyakorolva.

A férfi a teremtő

erőt kapta az Isten

így gondolta azt jónak.

A nő meg a motiváló erőt,

amit nem illik félreérteni, azt a.

Győzz meg legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok sem veled, se ellened,

vannak életszerűen megélhető érveim.

Már 11.  éve, életszerűen működőképeset

találtam meg és feltaláltam hozzá, az adott

összefüggéseket. Műhely,  a megelőzésért.

Heringes Árpádné e.v. Online oktatásom.

Mi miért van és miért pont akkor,

van-e köze a sorshoz,

vagy csak

gépiesen

lépkedünk.

Egyik lábunkkal,

a másik után, majd

csak elérünk valahová.

Ha csak ennyi volna, ugyan

honnan jönnének az emlékek,

ki mit és miért jegyzett meg.

A fontos családi ebédeken,

miért pont az a rokona,

szimpatikus, a többit,

miért kerüli el.

Ugyan, hogyan

lehet az, hogy

szívesen lenne,

mások gyermeke.

Nem érti, miért oda

született meg, ha még

őszinte beszélgetések se

esnek ott, még néha sem.

Szívesebben időzik, a szinte,

idegenek között, mint otthon, hinnye.

Generációs jelek, generációs feladatok, a

generációs hozadékok, generációs vetülések.

27 éve egyre több körbeérést fedezhettem fel.

Mostanában, naponta látok, összefüggéseket, a

generációs feladataik között és egy águknak az

el nem végzett, feladataiknak a rávetülésekor.

S mivel a gyermek csak kicsi és nem gügye,

gyakran többet tud mindazoknál, akik ott

ahol időzik, megmondják mit lehet, mit nem.

Alap dolgok lennének  most már, a megfelelő

tudás, emberséges döntések, jó kommunikáció.

Általános műveletséget növelő /Tenyérolvasó/,

önismeret és az önbecsülés alázatával, tolerancia.

Egy Haza ez csak egy, ide születtünk, itt élünk,

itt szükséges emberségessé fejlődnünk és a

  jól megérdemelten jó minőségű életünket

megélnünk, mert megtettünk érte mindent.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Online oktatás, a saját felfedezésemmel.

Tanuld meg a feltaláltam által, mindazt,

amit a napi hivatásomat gyakorolva,

lerajzoltam egy nap alatt. Elmélet

lett a gyakorlati tapasztalatomból,

11. éve Onlie oktatom, védjegyes.

https://julamami.com

Műhely,  a megelőzésért. Online

Oktatásom. Heringes Árpádné e.v.

Szeretettel. Julamami.

 

 

Majd ha elmúlik a káprázat, kitisztulnak a fejek

 és a csodálásra méltó hazai tájak, rájön még időben

mindenki, egy Haza ez csak egy,  jól becsüljük meg.

Az örömötöknek örülni én még tudok,

talán ideje lenne, ha az emberséges

tartásotokat is megigazítanátok.

Hátha szükségetek lenne arra is,

ami szerint éltetek  egykor még,

 ki nem kopjon végleg belőletek.

Fehérre mázolt fűzős cipők,

keményített mandzsetták,

keményített kötények,

keményített fityulák,

a királykék ruhák,

na és a klepetus.

Jól öltözötten, rendet,

tartást, méltóságot tanultunk,

emberies légkörben azzá váltunk.

Ott a /Kis nővérek/ voltunk,

így neveztek el bennünket.

Vigyázott ránk ott az a hely.

17 évesen kaptam, s azt,

ajándéknak szánták,

a hivatásommá lett, a

 jó mintát látva, segítő lettem.

 Három kitűnő orvostól kaptam,

az egyikük mellett 4 órában

dolgoztam, a két másikkal,

a helyettesítésekkor,

a rendeléseken a saját

körzetünket segítettem.

A születésnapomra kaptam,

azt az életemet meghatározó cikket,

amit az orvosi lapban a jelentkezésről írtak.

Átnézte a Doktor Úr, a jelentkezésemet, mehet,

mondta és a borítékot felbélyegezve odarakta elém.

A postára vitte aznap, akinek az volt a dolga, feladta.

Velem örült a rendelő minden dolgozója, elfogadtak,

mehettem a felvételire, amerikai csomagból öltözve.

Egy lezárt borítékú ajánló levéllel érkeztem oda,

még soha nem utaztam egyedül sehova,

s így mindjárt egy szusszra, a vonatról,

még két buszra is át kellett szállnom.

S az utamat onnan, egy fakaruszra

váltva folytattam tovább, hegyen – völgyön,

de leginkább is a hegyek között kanyarogtunk.

Itt kezdődött minden jó és szép, tartás és méltóság,

alig mertem megszólalni, olyan csendes leányka voltam,

s osztálybizalminak választottak, amikor 18 éves lettem.

Az életedet élheted szépen, ha az alázat hozzá ott van,

már benned, s nem felejtetted el azt honnan indultál, s ki

egyengette az utadat, ahhoz, hogy önmagadhoz felérj.

Munka melletti képzésben részesültünk ott,

 tisztaságszeretetre, rendszeretetre,

emberségre, tiszteletre, alázatra

tanítottak, képeztek, az oktatások során.

  A tantárgyakat használhatóvá téve megtanulni is a

segítségünkre voltak, tanulni is tanítottak bennünket ott.

A betanító munka során, segíthettük a nagytiszteletű nővéreket,

megtanítottak bennünket, szigorú elvárások között, az ápolásra is.

Nem volt könnyű az elvárásaik sora és a gyakorlati munka sem,

de valami olyan tartást adott, ami ha nem lenne, hiányozna.

Hétvégenként meg egy klubban roptuk a rock n rollt,

volt egy fiúkollégium és képzés is ott, azon a helyen.

Persze lehet a könnyebb utat választani, ahol semmit

nem kell érte tenni, nem várják el tőled, hogy dolgozzál.

Mindannyiunknak vannak az emlékeiben emberségesek,

áldja meg az Isten őket, ott ahol vannak, jó egészséggel.

Ismerem mint a tenyeremet, ennek van-e jelzésértéke

számodra, hiszen a saját tenyeredben ott van a jeled,

az életedre, sorsodra, a generációs feladataidra.

A diplomádhoz van-e tartásod és méltóságod,

felismerted-e már a saját emberies nagyságod.

A gyakorlat bizonyítja, itt összerendezik amit,

 máshol nem kaphattak meg, nem tanulták ezt.

Általános műveletséget növelő /Tenyérolvasó/.

Különös oktatás, önbecsülésre nevelés neked,

még mielőtt a tartásod megingását érzed.

Magyarországról, Pakson, a

 Hergál Házból online oktatok,

ha a Világban bárhol is éltek most.

Messenger Heringes Árpádné e.v.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük,

a szépet és a sok jót. Megvárjuk mi is,

a jó és szép minőségű életünket itt, a

 nyugdíjunkból megélni nem lehetne.

Nem érdekük, önjelőltekként bármit

lehet, hiszen magukért jól döntöttek.

Nem cserélnék én egy percre sem, ah,

kitűnő helyzetüekkel, akiknek majd a

lelkiismeretükkel szembesülniük kell.

A tartásomért, az önbecsülésemért,

átadnám, a feltalált tudásomat oda

ahol éppen arra lenne szükségük most.

Átfordultunk már a jó energiákban vagyunk,

hát ne add fel, végleg a Hazádat ne hagyd el.

Adjon az Isten minden földi jóból eleget,

hahó emberek, tisztelettel,

emberségesként élni,

sokkal könnyebb.

S ha időben mégsem,

tanulná valaki meg azt,

amit ő feladatul hozott, az

Önismereti oktatás adott.

Az életéből ne maradjon ki az

úgy, hogy nincs teljesítve általa,

s nem lenne az még egyszer odarakva,

csak úgy kimaradni végleg, nem szokott.

Jó egészséget, kellemes időtöltést kívánok.

Előrebocsátva kérek elnézést,

minden szavamért ami nem úgy

megy át ott, ahol bár ugyanaz

az anyanyelvünk, mégis más

nyelven beszélünk, bocsánat.

Miről beszélsz, ha te magad

nem az elmondottak szerint

élsz. Magyarázkodhatsz,

s ha majd

megint

lekopik az a

 kifényesített.

Emberséges helyett,

gyorspörgésben lett.

Sosem volt csak álca,

azt a gyermekeknek, a

mintát kereső fiataloknak,

mivel, hogyan magyarázza.

Aki még önmagát sem ismeri,

ugyan, hogyan tudna a többieken,

szerintük érdemben, jól segíteni.

Ha túlmentél, mert nem vetted

észre a figyelmeztető jeleket se,

akkor miben lennél te érett arra.

Hiszen nincs meg emberiesen az

alapod tán még magadhoz sem.

Vannak akik azt gondolják,

nekik szabad olyan szinten is

beleszólni az emberségeseknek

az életébe úgy, hogy egy pillanat

alatt is megváltoztathatják azt.

Minden, olyat ami megingatja

alapban a tegnaphoz a mostot.

Ha át nem látja azt amit felvállalt

az annak is a felelőssége, aki nem

látta meg benne a hiányosságokat.

Ugye nem gondolja senki sem, hogy

az emberek olyan ostobák lennének,

hogy nem látják a nemtörődömségeket.

Magyar Hazánk arról is neves, hogy

itt nagyon sok az intelligens, s okos,

szakmailag a helyén lévők kitűnőek, az

 emberségesek nem satnyulnak el ám.

Tartásuk, méltóságuk van,  ők maguk

csinálták meg az életüket, nem vették

el senkitől sem azt, ami nem illeti őket.

A nem egyenes tán ilyen csábító, ott nincs,

 határ, tartás, méltóság, mellébeszélés van.

Tiszteld a Hazádat, a Honfitársaidat, s

azokat akik a hasznára lettek a helynek,

nem ártottak, nem bántottak, haladnak.

Ahogy az Isten megengedi nekünk itt,

mert igen erősen fékeznek a hamisak.

Helyettünk ne gondolkodjanak, hinnye.

A pénz sem ronthat el mindenkit, azt a

mindenit, miért különb a pénzes másoknál,

ha nem maradt meg benne az emberies léte.

Van aki már tudja, nem különb senki senkinél.

Ki ebben a többletes, ki meg abban lehet teljes,

mindenki más sorsot, tehetséget, generációs

feladatokat hozott, teljesíteni időben fontos.

Sok gazdag ember van, aki nem fordult ki attól se,

mert megtett mindent érte, generációs hozadéka,

emberségesen is gazdag, mert hozta, vagy megfordítva.

Van a pénzben is gazdag, az ő dolga generációsan már az.

Vannak akik teszik a dolgukat tisztességgel, becsülettel,

ha ezek a szavak, sok másnak már tartalmatlanok akkor is.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/ tréning érted,

ha már érted a lényegét, mi hiányzik most éppen még neked.

Aki elhiszi, hogy önmagához képest, a túlzó gazdagság megjár

neki és nem lesz gondja belőle, ha a többieket ellehetetleníti, na

akkor a valóságtól még igen messze van, lehetne jó sokat tanulni.

Szerintem senki sem tökéletes csak az Isten, tudatlanul ne vezess,

tanuld meg azokat amiket nem hoztál és akkor vezethetsz is akár.

     Nem sanyarogni születtünk ide mi se, a lehetőségünkben élnénk

 meg mi is, azt a szépet és jókat amit ide teremtettünk a Hazánkba.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az Isten minden földi jóból,

annyival benneteket, ami éppen akkor kiteljesítheti az

emberségeteket, tudás nélkül már nem megy.

Tiszteletem.  Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

Tisztelettel kérlek, ne várjad tőlem azt,

amihez nem értek, a racionális létemet

mostantól már igyekszem jól megérteni.

Az informatika nyelvét nehezen értem  meg,

bizony kérem a hitelesektől a szolgáltatást még.

Szépen kérlek téged hát zokon ne vegyed, ha nem

gyűjtöm az ismerősöket, attól még tisztellek.

Majd rájövök kitől lehetne most jól tanulni,

 a racionális oldalamat időben felismerni,

addig is oktatom azt amit jól ismerek,

mert magam találtam fel, védjegyes.

A sorsommá  lett, azokhoz a felnőtt,

 gyermeklelkűekhez tartozom,

akik nem tudtak felnőni,

a mások által elvárt időben.

 A hasonlóak értik mit beszélek,

 én megértem mit szeretnének.

Hiszen már gyermekként is,

felnőttként gondolkodtak,

és csak magukra számíthattak.

Ha nem kapták meg a sorsukhoz,

 se a tehetségükhöz a lehetőséget

időben, igyekeznek behozni azt.

Ha jól körülnéznek családon

belül akad aki az előző részt

vitte odáig és értik egymást.

Így megcsinálhatják az életüket,

önmaguk szerint tanulják ami hiányzik,

s adnák tovább azt ami a többletük,

s fel is nőnek, a saját sorsukhoz.

Természetesen élik az életüket,

nem vesznek el, sem nem ártanak,

nem tanulják meg, ha hamisnak érzik a

semmis csőlátásosat, se a bekorlátozottat.

Amikor tudják mi történik, szórakoztatják

azokat akik arra nem is gondoltak, azóta is

 furcsálhatják, az elhangzott batár hangokat,

amivel jól összehangolt műsort szolgáltattak.

Amit lehet azt megoldanak a maguk módján,

hoztak generációsan bőven, mivel addig a

családjukban azokat nem oldották meg.

Arra születtek és csinálják a dolgukat,

bennük van a többletük, a tehetség,

amivel ők segíthetnek, emberiesen.

Jó mintáknak küldte őket az Isten.

Ah, csak, ki ne, meg ne neveljék őket,

mert hosszan megrekedhetnek, ha nem

 hozzáértően, nem emberiesen nevelnék.

A szüleik meg tán elhiszik kezelhetetlennek,

pedig csak időben megcsinálnák az életüket,

hiszen különböznek az ottani rezgésektől.

Ha már felismerted a sorsodat és tudod azt

is mi a  generációs hozadékod, hozzá is

láthatsz, meg is csinálhatod a feladatodat.

Ha jól belenézel abba,  hogy ezek szerint

most hol tartasz, soha nem késő tanuljad

meg azt amit nem hoztál tehetségként.

Nyugtázzad majd a végkifejletednél,

honnan jöttél mekkora utat jártál be.

Ahhoz képest amit hoztál, milyen vagy

emberségesként, vagy mivé válnál, ha

még a saját idődben meg nem változnál.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet,

nem harcolok ellened sem, hiszen ide

is, az oktatás lehetőségei miatt jöttem.

A 26 hivatásomat gyakorló éveimben,

sok összefüggésre, megoldásra rájöttem,

azt is írom, mostanában egy könyvben.

S mond, te mikor vagy készen,

erre, vagy arra, mit hagysz

lenyomatnak majd,

időben jelez-e

neked a

lelked,

szíved,

agyad.

S mond,

te, mikor és

kinek érzed magad,

vagy arra érett vagy-e.

Az élet arra is való, hogy

megéljük amit hoztunk,

s azután mindazokhoz,

a generációshoz

hozzálássunk.

S nem jó az,

ha fordítva,

de az sem,

ha felgyorsítva.

Most oldalirányba,

szoktam is mondani,

ne előre, se ne fölfele,

de abban kiszélesedve.

Kiszélesítve a meglévő

tudástárat, hozzávéve,

még ezt, meg azt is, ami

addig nem volt meg ott.

Így nem unalmas az élet,

mert mindig lesz valami,

ami belülről késztethet.

Nézel ki a fejedből, ha

azt érzed, elérted azt,

amire nem vagy még

egyáltalán elég érett.

Elkezded és csinálod,

 rájössz nem a hivatásod,

az amire rábeszéltek, amit

tovább kellett vinned neked.

Pedig semmi affinitásod hozzá

nem volt, nincs és nem is lesz.

Hiszen nem te választottad,

bejuttattak, felemeltek,

csinálják helyetted,

neked, pedig arra,

más és nem te,

vagy érdemes.

A másik nem

tud eljutni oda,

ami neki járna,

azzal be lenne,

vele fejezve az,

 ő teljes életútja.

Hamiskodva nem

jut el oda, nincs is

befejezve azzal,

azért az ő útja.

Van az Isten,

ő azt tudja,

ki más

tudná,

hogy

mi

az

ami

majd

fordítja,

még időben,

hogy véglegesen

el ne romoljon minden.

Mert, ha csupa mondva

csinált, jut oda ahova se

más, se másképp nem

szabadna odajutni,

akkor rögtön,

meg is látszik,

nem ért hozzá,

nem érett arra,

huh, de sokan

látjuk kárát

 majd annak,

ha megtolják,

oda föl is tolják,

más helyére rakják.

Mert, ha egy porszem

elmozdul, egy hegy is

leomolhat, gödör marad.

Lesz vele dolga majd bőven

a következő generációknak.

A tenyerek olyan pontosak,

mint az ujjlenyomatok, csak

a kiterjedtebb változatban.

S az életutat mutatja meg

pontosan, nem korrigálva,

nem előretolva és nem

beleültetve a székébe.

Hiszen végig érezni

fogja, hogy nem az ő

helye, nem illene ott,

benne ülnie, mert a

tudás ahhoz nincs

meg annyi benne.

Mindenkinek megvan,

a maga tehetsége, helye,

szerepe és a kiválósága,

senki sem született ám,

fölöslegesen, sem arra,

hogy félretéve legyen.

Hiszen a tudás hozzá

ott van benne és ahhoz

van kedve a legjobban,

neki szánta azt a feladatot

az Isten. Így a sorsában az

benne van, tehát addig,

kerekíti, addig forgatja

a sorsa, amíg azt kapja,

amire született és abban,

végre kitűnően teljesíthet.

Pár éve amikor ezt írtam,

észrevettem, ha az egeret,

gyorson pörgetem le és fel,

megfordul az írásom,

mintha, a DNS spirál fordulna.

Tán ott van mondanivaló bőven,

már sok éve vettem mindazt észre.

Láthatsz a leírtak között néhányat.

Van úgy, hogy többször átfordul,

nézd meg, amikor már elolvastad.

Megkérdezték, hogy kiszámolom-e,

nem tudnám kiszámolni valószínűleg,

na meg csak a járható tiszta út fontos

nekem, ha eddig így volt, így is marad.

Nekem tetszik, hátha neked is fog.

A tehetségünket hozzuk, ha a

lehetőséget hozzá nem kapjuk,

akkor bizony elhúzódik hosszan,

de azt tapasztalom, hogy egy idő

után, a sors korrigál és megadja azt.

Olyannal még nem találkoztam, ahol

nem lett volna a sors kiteljesedése

látható, valahol más megoldásban.

Csupán idő kérdése és megvan.

Szerintem az idő az Istennél,

mint a párkapcsolatok is.

Különös oktatás,

nevelés tréning,

az egyensúly miatt.

 Jó egészséget kívánok.

 

 

 

Vajon a bizalom határa hol van,

anélkül, hogy ismernéd már

magad, megtudsz-e bízni

a saját határaidban.

Amikor engedsz a

túlzott vágyaidnak

és hagyod magadat

túlzóként a tudásod

szerinti fölé emelni

magadat, az gond.

Mert utána már

elvárják tőled azt,

ami sohasem volt.

Nem tálalhatod ott,

tudáshiányosan azt,

ami alapban kellene

legyen mindenkinek.

Ha a fokozatosságra

figyelve haladhatna

és a szaktudása által

juthatna ő is időben oda.

Azáltal a hozzáértők nem

kerülnek ki onnan, hinnye, a

semmibe, a „nincsbe” alázva.

A minőségi munkája helyett,

 kipécézve, ellehetetlenítve.

Egy Haza ez csak egy, ide

teremtettük a szépet, a

jót, megvárjuk, hogy

ugyanolyat, vissza is

kapjunk itt, mi mind,

a Hazánkat tisztelők.

Elmégy gondolod,

kiüdülve magadból

a fáradtságodat, jó

eredményeket hoz.

Aztán rájössz igen

hamar újra elfáradsz,

odamégy energiáznak,

ha attól jól leszel majd.

Egy időre biztosan úgy

lesz, aztán visszamégy

 kezdődik elölről megint.

Megtaláltam a kulcsokat,

Különös oktatás, nevelés,

Általános műveltséget

növelő /Tenyérolvasó/.

Általuk a saját szintedre

tudod fejleszteni magad.

Próbáld ki ha van erre

már igényed, anélkül

ezekkel sem megy.

Fogadd tiszteletemet

 és bocsánatot kérek én

ott, ahol ez szükséges.

A tartás, a méltóság,

neked fontos-e,

magyarosan

is agyalsz-e te.

A saját kultúrádat

ismered-e, a másikéban,

a csíziókat felismered-e.

Ami neked egyenes az neki

túl feszesnek bizonyul, tehát

javít rajta, hogy kényelmesen

mindenben csak őt szolgálja az.

Fordítva is hat minden mindenre.

Egy – egy hajlítás a mondatban,

amikor azt mondja, tovább írjuk

a mondataidat és megtörténik,

akkor is, ha azokon védjegy van.

Nem teszi hozzá, hogy igen lazán ráállt,

arra ami nekem arra vár, hogy a „megcsináltam”

állapotomba érve, a bevételem érdemben meghozza.

Ha elmondanám neki, csak szélesen átmenne vigyorba,

hiszen pontosan tudja, neki abból nem lesz semmi gondja.

Akkor mire is várok én, a 66. évembe érve, kiteljesedve.

A tapasztalt tudásommal körbeérve, arra várva, hogy a

saját Hazámban akadhat valaki, akinek nyom a latba,

a szava, kimondja, szükség van, most a feltaláltamra.

Már megvoltak, a hírem, nevem, nincs rá szükségem.

Megveszi a Hazám, megtanítok rá az arra érettekből, a

 megegyezésünk szerint, hogy jusson belőlük mindenhova.

Olyan helyekre, ahol az még megelőzésben igen intenzíven,

hatást gyakorolhatna, emberismeret, tolerancia, hat a sorsokra.

A nagyon különbözőségük megnyilvánulhatna, lenne miért ott is,

tisztelni egymást is, ahol az már nincsen meg és igencsak régóta.

Valami a 2017. év hozadékaként termelődött ki, a 24. évében.

Nem tartozom se ide, se oda, tartozom az éppen érkezőkhöz.

Kapjam meg a választ érthetően, nincs szüksége a Hazámnak

a feltaláltamra most, nyugodtan adjam el oda ahol tisztelnék,

a hétköznapokban és az ünnepeken is alkalmazható tudásomat.

Szintekre emelés, oktatás, nevelés következtében, a 2017. évre.

Ennyi minőségi emberrel való találkozás után, engedtessék meg

nekem, hogy felismerjem a szükségességét, a saját Hazámban.

Ne várják tőlem, hogy magamat még jobban megalázzam,

abból már volt jó sok, kihagynám, de partner vagyok.

Minden olyan megoldást jelentő helyzethez, ahol

átlátják, kihallják, megérzik, összefüggésében látva

döntik el, ha nem túl tájékozottan is, de felelősen.

Régóta ki van próbálva, a Különös oktatás, nevelés,

természetes, hogy előttük bizonyítom be érdemben.

Milyen, a hétköznapokban is használható jelnyelv ez,

menyivel könnyebb, egymás megértése ennek okán.

Hazaszerető lett belőlem, ezért próbálkozom ennyi

éve, nem adom fel, de ha nem kell, eladnám külföldre.

A magam megnyugtatása miatt nekifutok még egyszer…

Abban reménykedve, hogy valakinek a valakije olvassa.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék,

se veled, sem ellened, az online oktatásom,

és a sorsukra nevelésem miatt írom ide le.

Jó egészséget jó emberek, adjon az Isten minden földi

jóból annyit nektek, ami akkor éppen a legjobbkor jöhet.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

Tiszteletem.

Van egy alkalmazás, amivel csoportoknak is tudnám online oktatni.  Az egy másik megoldás lesz, a fokozatosság megismeréséhez, a személyiségük fejlesztéséhez, a saját életritmusuk felismeréséhez. Julamami

Tisztelettel vagyok, ahova még lehet, segíts magadon az Isten is megsegít, gyakran hozta a megoldásokat.

Ugyan minek köszönhetem ezt a sok online bejutni próbálkozást, mit szeretnének elérni azáltal.

Ismertségem, sikerem, nevem, látogatottságom, ezek mind megvoltak az első nap hozta meg, a racionális sikeremhez a lehetőségemet várom. Még nem tudom kinél van a kulcs ahhoz.

Emberies jelnyelv amivel szolgáltatok, elemzek, oktatok,  magam találtam fel sok éve.

A tapasztalatomból lett az elméleti, mivel nem értek az üzlethez, abban csak botcsinálta vagyok, ha bekerülnék oda, lehet egy percig  se tartana.

Hát megtanulom mindazt amit még nem tudok, hogy a racionális oldalamat is használni tudjam, a belső egyensúlyom okán.

Magyarországon születtem, itt is élek, tíz éve vándorlok ide-oda az online világában, megéltem minden nehezet, csak újabbak jöttek.

Tapasztalhatóknak, azután feladatoknak tartottam, sorra vettem őket.

Sokféle ember tisztelt meg, most igyekszem felfogni, nincs más megoldás, tanulom, felfejleszteni a racionális oldalamat.

Az önbecsülésének mindenkinek szükséges működnie, nem elég, ha a könnyűvel oldja meg, mert rálát a  lehetőségére, az nem túl könnyű lenne tán a tartásos személyiségéhez, hinnye.

A megoldásokat megérteni tanulom, mit miért és hogyan várnak a hétköznapokban tőlem el, a racionális oldalukon jól működő döntők.

Sokat gondolkodtam, kipróbáltam, azt gondoltam, annak a megoldásáért fizetek, hirdettetek, hogy ne gátoljon naponta engemet.

Ah, ha az olyan könnyű lenne, lecsipegették pillanatok alatt és semmit sem hozott.  Hát maradt a hétköznapi jól bevált nálam, a csináld magad, ha hagytam, hogy gügyét csináljanak belőlem, azt a.

Adni születtem, meg is tettem mindent amit képes voltam és lehetett. Megváltozott a helyzetem, a semmiből valami az, amit naponta gyakorlok, így a saját tehetségemre hagyatkozva araszolok.

Nem egyszer láttam, hogy akik a könnyűt választották mennyi gondot okoztak a korosodó  önmaguknak és  még tán,  a következő generációk is megkapják megoldandóknak.

A sajátjuknak meg azért, mert megoldották helyettük, anélkül, hogy megkérdezték volna tőlük. Ott lett a lehetőségük ahhoz, amit az elődeik jónak láttak, számukra feladatnak.

Belekerültek általa az ismétlésekbe, csak pörögtek, vagy pörgették őket, körbe – körbe és azáltal visszakerültek, a megoldásokra szükséges helyzetekbe.

A gyakorlati hétköznapjaimból lett az ünnep, amikor egy nap alatt lerajzoltam a 153 oldalt.

Amit addig tárolt az agyam, összegződött bennem, hát mindazt oktatásra készre, egészséges és helyreállító ritmust adva annak, gondolkodó formát kapva, papírra vetettem.

Tudom még nem értik sokan, milyen fontos tudnivalót találtam fel.

Mennyi sokat adhatna a feltaláltam, az egészségesen emberséges gondolkodóknak, vagy az üzleti megoldások után, azoknak az érthetően életszerűvé válhatóknak a feldolgozásában.

Csupán üzleti szempontokat  keresnek benne és az nem olyan, nem csak  az emberséges oldala van a feltaláltamnak. Már naponta tanulom a hivatásom által, az emberségesen racionálisat.

Nagyon szeretném megtanítani, hogy rájöjjenek mennyire fontos lenne tudniuk róla, mit is találtam fel és megtanulnák az oktatásom  által.

Mennyire jó lehetne, ha mind a két oldalon létező tehetségüket  használhatnák az üzleti életben, önmagukat kontrollálva, hitelesebben működhetnének.

Mekkora hasznára lehetne a Világban élő emberséges gondolkodóknak, mindenféle területen megváltozhatna az üzleti felfogás.

A hivatásuk gyakorlásában, másképp is, összefüggésében is láthatnák az egészet, megerősítésként hitelesen biztosak lehetnének az adott szavakban.

Talán nem késnek el  a felismerésével, két oldalunk van, szükséges lenne használnunk a pénzbeni és lelki egyensúlyunk miatt, igényesen mindannyiunknak.

Én időt és energiát szánok rá naponta, hogy megértsem a miérteket és tudjam a szolgáltatásomban, értően megfogalmazni mindezeket. Julamami

Tiszteletem. Műhely, a megelőzésért. Online oktatásom. Heringes Árpádné e.v., 11. éve, a Julamami védjegy tulajdonosa.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ünnepre fordulhat a sorsunk,

ha ismerjük a két oldalunk.

Amikor az egyiket olyan

hevesen  erőből  akarod,

a másikat gyengíted,

motiváció

hiányossá is

 válhatsz általa.

Mond tudod-e

már mondani,

hogy bocsánat,

 megtettem sokszor

mások helyett, hogy

láthatóvá legyen, az a

megoldás ha szükséges.

 Vagyok oktatom,

áthidalható,

s nem

veszíted el,

se a tartásodat,

sem a méltóságodat.

Őszinte tükröt tartasz,

akkor ott magadnak,

amikor rájössz, hogy

azt generációsan,

teherként hoztad.

Felfordult azt a,

a feje

tetejére

állva,

illeg – billeg,

előre meg hátra,

a mások ritmusára,

jól láthatóvá válva.

Tán holnapra,

holnaputánra,

átrajzolja,

megmásítja,

a szépet és jót,

s szét is zilálja,

a megszokott

élet ritmusára.

Ah, ha még nincs

meg a tartása,

se a méltósága,

segítő a szándéka.

A saját ritmusodat,

mivel van már,

neked olyan,

meg

is hagyja,

hiszen azt,

hosszasan

tanulmányozva,

tudja, sorsszerű.

Ahhoz szükséges,

ki kellene tartania,

nem is ért hozzá,

hát macerás volna.

Át nem látja,

ki nem hallja,

meg nem érzi,

így ismeretlen

az is neki,

megtanulni

nem szeretné,

s nem is tudná,

úgy hát,

könnyen,

hála Isten,

 túl is lépi.

Inkább,

majd,

újra

meg

újra

átrendezi.

S észre sem

veszed,

az

életed,

minősége,

is át van

rendezve.

Hinnye, örülsz,

mert benne vagy,

a jól megtervezett

programban,

ígérik, hogy

nagyot emelnek

majd

rajtad,

te már,

magad fölött

lebegtetett vagy, ah.

Látszatra kiemeltek,

hogy attól majd,

jó minőségű

lesz az életed.

Annyi volt csak,

jól jegyezd meg,

sírhatsz és majd

nem egyszer,

na abban

egészen

biztos

lehetsz az jót tesz.

Nem ismernek

rád majd és

utána meg.

Érted szól az is,

na meg majd amaz is,

nem is gondolják sokan,

hogy alapban hamis az is.

Megsajnálod,

megsegíted,

szinte

örökbe

fogadod,

s láthatóvá

válik

számára,

a sajátos

életritmusod, ah.

Belelátni is hagyod,

szinte összeolvad,

egy veled,

figyeli már

mindened,

átveszi a

te lélegzeted,

magáénak tudja,

az árát megfizetted.

S mégsem szabad,

megijedned, mert

van az Isten,

s ő veled,

veled,

velem,

ne félj,

nem

tévedhetsz

el,

végleg

 ezt elhiheted.

A körforgás nem

áll meg, hol lassabb,

máskor meg gyorsabb.

Takarítsad ki a lelked,

tanuld meg mindazt

amit nem hoztál

tehetségként.

Higgy magadban,

remélj, a saját

ritmusodban

éljél meg

minden

olyat,

amit

az

Isten

érted és

neked megad.

Nem ártasz,

nem bántasz,

vigyázol magadra.

Egyéniség vagy,

fejlődsz akkor is,

ha azt gondolnád

ácsorogsz

csak.

A sorsod,

minden

fontosat

odarak,

láthatóvá

válik

a

múlt,

a jelen az

a jövő  is,

amiben

már

most

is vagy.

Mert

túlszalajtotta,

a tervezője ennek,

hogy ne érhesd utol

 se őt, se önmagadat.

Hinnye, tán ne

eszmélhess,

fel időben,

hogy

a múltban

ragasztva,

mint aki ráér arra,

ásítozva várakozzál

nyugodtan csak.

Mert még mindig

elhiszed azt,

ami

nem

érted

szól

már

rég.

Ne

aggódj,

se ne félj,

van az Isten,

az övéire figyel,

becsüljed meg a

hétköznapokat.

Van amikor

nem tehetsz,

semmi mást,

mint tervezel,

ha majd eljön

az időd neked is

 az intelligensnek,

s már nem lemaradó

helyzetűvé igyekeznek

tenni téged, téged, téged.

Szükséges a tehetséged,

a tudásodat megveszik,

a Hazánkba beépítik.

Jó életed lesz akkor,

na nem úgy,

önmagadhoz,

csak a kitálalt

helyzethez

képest éled.

Attól, hogy az

alapok,

amit

már régen

megteremtettél,

ott vannak,

a talpaid alatt,

azzal már te is,

vigyázod a Hazádat.

Toppants csak,

örülj,

hogy

Hazád van,

s érezheted a talajt,

emberesedjél hát.

S nem veszítetted el,

az emberies mivoltodat,

akkor eljön az a nap, hogy

idejében meg is emelik,

az alázatosan tevékenyek is,

tisztelettel neked a kalapjukat.

S majd ha elmúlik a káprázat,

s kitisztulnak a tájak,

jól láthatóvá válnak,

a mondvacsináltak.

S azok is akiket,

akkor elvitt az a

vidáman,

vagy

biztatóan,

erősen ható,

csillogóan ártó,

tartást, méltóságot

nélkülöző hatás,

mint káprázat.

Az alapokat

is nélkülöző,

erősen

hiányos,

kifényesített,

a hozzáértést,

a tudást nélkülöző,

megtévesztő áramlat.

Egy Haza ez csak egy,

mindannyiunké lett,

akik a szépet és jót

beletettük ide,

teremtettünk,

megvárjuk,

hogy

ugyanazokat,

abban a jó minőségben,

itt életünkben meg is kapjuk.

Látod, látod, íme, megint lett egy

ember, akinek nincs az arcára írva.

A hátrányában is előnyére van

az is, hogy

gondolkodik,

megéli a sorsát,

ha igen nehéz is.

Keresi

a lelkét

erősítő,

hétköznapi

sikereit ő is.

Tanuld meg,

a rálátást,

kihallást,

megérzést,

takarítsd ki azt,

amit fölöslegesen

cipelsz, már elmúlt.

Na nem lesz tökéletes,

mert az csak az Isten, hanem

ő a kiteljesedéséért tevékenyen felelős ember.

Adjon az Isten minden földi jót, jól megérdemelten,

 emberségesen tartásosan, egészséges lelki erőt kívánok.

Tisztelettel vagyok, sorsszerű-e  az ott,

gyere velem  jó öreg alázatom, íme gyakorlom,

nincs kedvem bocsánatot kérni nem tagadom.

Sokszor megtettem  már, akkor is, ha

azért mondtam, hátha jó az a minta oda.

Nem szólíthatom meg őket, hatalmasak a

rájuk szabott, jól bevált szintkülönbségek.

Ugyan, hogy is gondolhatják, hogy sorsszerű

az mindenkinek. Ah, ha az lesz a  jó minta, hát

bizonyára majd azért tülekednek oda, hinnye.

S amire észbekapnának, hogy mennyien

vannak hasonlóak, már oszthatják

is szét, ami pont megegyezik az

 eredetivel, életszerűen működik.

Ha csak egyforma lehet minden,

s akik  már megcsinálták azt,

amit a  sorsuk adott, sikeresen

menjenek le. Olyan szintekre,

ami  kényelmes mindazoknak,

akik még csak most gyakorolnak.

Se nem hozták tehetségüknek,

sem nem tudják mit tegyenek,

ahhoz, hogy az emberségesek,

ne  sérüljenek bele és végleg.

Így aztán, a megmondó, már

azt csinálja amihez kedve  van.

Miért gondolna arra, a döntése

túl sok emberségest vitt a bajba.

Hiszen csak mondja, nem úgy él.

Nem is gondolná, már az idén

minden felszínen van, attól,

hogy ő nem látja, a többi igen.

Ah, ha nagyon eltérnének attól,

ami az Isten adta Népről is szólna.

Van az Isten, a saját képére teremtve

 és minden, kezdődhet megint előlről.

A hivatásomat gyakorolva ugyanezeket

látom ismételni, tán elfelejtettek időben, a

 saját tudásuknak megfelelően szintet is váltani.

Amikor az oktatáson, kérésükre, sorsukra nevelem,

az arra már igényeseket. Mert az ott van láthatóan,

át tudják élni ami adott ott, abban a pillanatban.

Felhalmozódott, el nem végzett feladatokat

oldanak meg, visszatérhetnek a saját

sorsukat megoldani még időben.

Maradt dolguk úgy is bőven.

Kérem ne nyúljon hát, az

emberek tartásához,

ha még saját magát

sem ismeri tán,

sosszerű-e.

S amit

átél az

ember,

megjegyzi

a sejtje, érzi

a jó vagy rossz

érzést, már nem

ismeretlen tőle.

Megjegyzi, ha

majd megint

történik

vele

hasonló,

tudja mit

szükséges

tennie, hogy

a kellemetlent

akkor elkerülje.

A jót meg átélje.

Mindennek megvan

a maga ideje és helye, ez

 meglátszik a tenyerekben.

Nem tegnapra, nem holnapra,

ott, a most, akkor nagyon fontos.

Az idejében elvégzett sorszerűek

beülnek mint átélt érzések, tartást,

méltóságot adnak, haladhat megadja

 a sorsa azzal, az alapokat a sarjaiknak.

Három a magyar igazság mondják,

azért, háromszor kérek bocsánatot.

Idegennyelv vizsga nélkül nincs meg a

diplomája azoknak, akiknek nincs hozzá

meg az a plusz, ami másnak másban nincs

meg és mégsem gáncsoskodnak velük így.

Van, hogy nekik nincs olyan kommunikációs

fejlettségük és mások írják a szövegeiket.

Amik nem is akárhol hangzanak el, pedig

nincs elmondva, hogy kitől idézték, ki írta.

Abból nem lesz bevétele a feltalálójának, ah,

tisztelet, emberséges tartás nélkül, az meg mi.

Kiszolgálhatja magát nyugodtan, hiszen már

csak szerinte és érte van, leminősül minden.

Mégis ők lesznek mások által nevesek, vagy

híresednek, mi a magyarázat ezekre, van-e.

Miért tüntetik fel őket nagyemberekként,

ami az én oktatási formám szerint, kiteljesedés,

lelkesen, szívesen összefüggésében gondolkodók-e.

Ők meg elvégezték már a tanulmányaikat, készek, minek

köszönhetik, hogy őket különböztetik meg, miért, miért ne.

Vannak családok, ahol épp ők lennének az első diplomások,

magyarázza el már valaki miért is ennyire szigorúak ebben.

Vagy majd rájövünk, a miértjére annak, éppen idejében.

Dunai születésű asszony lévén, sok halat ettem már

meg a 70 évem alatt, el tudom dönteni mi a jó hal.

Egész gyermekkorunkban a  nagy Dunán

pecáztunk, fogtuk a sneciket és volt

úgy, hogy már ott meg is tisztítottuk.

Ráfűztük a fűzfavesszőre és hoztuk

haza, só, paprikás liszt, be a sütőbe

és mind megette, szép és  már emlék.

Egyszerűben élünk nagyszerűen,

mi nem pecázunk felnőttként, így

 mostanában nem eszem már annyi halat,

pedig gyakran lenne késztetésem arra.

Kitalálnak valamit és az jó lesz nekünk,

eszi nem eszi, nem kap mást és annyi.

Megfeledkeztek az Isten adta Népről,

akiket úgy behatároltak, hogy nyögik.

Életszerű-e, sorsszerű-e, emberismeret

nélkül, ugyan, mihez képest tervezik, ah.

Egy ügyben jó lesz majd mindenkinek,

eszi nem eszi, ez jutott, mert elfogyott.

Hahó, az életminőségünket szabják meg.

Mit hagyhatunk a következőknek, ha csak

az éppen aktuális szekeret tolhatjuk, ah,

emberismeret, önismeret, önbecsülés.

Édes Hazám Csodaszép, ne menj még,

hiszen a széppel, a jóval, amit mi ide

teremtettünk, nekünk meg se jöttél.

A tehetségemből hivatásommá lett,

hiszen a sok ember megtisztelt azzal,

hogy igényes lett a feltaláltamra, azt a.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok se veled, sem ellened, az

oktatás, nevelés fontosságát, írásban

mesélem el, hátha pont idejében.

Általános műveltséget növelő

/Tenyérolvasó/ tréning, neked,

az emberismeret miatt és azért,

hogy maradjon meg az önbecsülésed.

Magyarországról, Pakson a Hergál

 Házból, online ha bárhol is

éltek a Világban éppen.

Tiszteletem.

Szeretettel. Julamami

 

Tüsi a családbarát, játékba hív és még egyszer,

sőt többszőr is, a jelenlévők közül

mindenkinek újra felkínálja a labdát.

A nagy melegre való tekintettel,

levetette a bundáját,

kívül megváltozott,

lelkében hű maradt.

 

Szép jövőben hinni,

szabadon jönni – menni,

tisztán meglátni a hétköznapi csodát.

Ünnep az élet, ha tiszteletre, szeretetre

vágyik most már emberségesen a Világ.

Amíg ezen érzések

nincsenek

mások

iránt is

benned,

idejében

tanuld meg.

Ha mégsem

tanulod meg,

a tükröd majd,

időben megteszi,

helyetted, érted.

Ha nem tetszik,

amit a tükrödben

látsz, változz meg,

hogy szebbet láss.

Minőségibb életedért,

tégy időben

magadért.

Amikor a

sikereid

csúcsára

felérsz,

engedd

át magadon most,

azoknak  a jó hatását.

Állj meg és éld át az érzését,

s tovább, akkor se a hirtelen,

a nagyon csábítóba, a

a meggondolatlanba,

hinnye, bele ne lépj,

a túlzóan sok felé is,

 biztos távolból nézz.

Akkor inkább

tanulj

meg

tenni,

értük,

valami

nekik jót

másokért,

  a Népért.

Tisztelet,

szeretet, a

jó egészség mellé, még

alázat is legyen otthon bőven,

hogy vihessetek belőle kimenőben.

A rád  bízottak, nem azonosak

a családoddal, az a

hivatásodhoz adott

emberséges folyamat.

A saját szinteden élve,

nem erőlködve éred el.

Ha elhasználódva mégy

haza, nem tudsz váltani

a legfőbb feladatodra.

Szánj magadra annyi

időt, a szinted a jó hely.

Műhely, a megelőzésért.

Alkalmazkodni tanulni

önismerettel is lehet,

legyen önbecsülésed.

Ne másoktól várjad,

türelemmel tanítsad,

hogy a fejlődéséhez,

legyen miért tegyen.

Különös oktatás, nevelés,

ha már érted, hogy ez is érted,

hogy a válaszok a kérdéseidre,

időben, általad legyenek meg.

S segíteni tudjad a családodat,

amikor a válaszokért hozzád mennek,

 a tudásoddal, azt hozzáértően tegyed.

Sorsszerűen emberséges, sikeres is lehetsz

  úgy 20 órányi, ami sokat adhat azzal neked,

hogy ne másoktól várjad a jó döntést feletted.

Általános műveltséget növelő/ Tenyérolvasó/.

Várom a bejelentkezésedet, neked, neked,

neked, ha már érted. Ideje magadért is,

a lelkesen, szívesen, gondolkodó

agyaddal döntve is tenned.

Ha már vezetésre adtad

magad és ahhoz most

emberségedben a

helyeden még

nem vagy,

fejleszd fel

arra a szintre

magadat, hogy

mosolyogjon már

rád a lelkes éned,

ah, ki ne üresedj.

Jó egészséget.

Hiányzik a tiszta forrása

az életszerű jó minta,

olyan már mintha az

nem is létezhetett

volna, valami művire

lett minden ráaggatva.

Azt látja, abban nő fel,

körbe van fogva jól

a tehetségekkel.

Emeli azt ami

benne nincs

felhasználja

mint a sajátját.

Mintha nem is

emberek lennének,

gépiesen túlhajtják

őket, a teljesítmény

számít, majd jön a

következő, ha már

ő nem bírja, letudva.

Görbül, törik, szakad,

ah ez meg milyen minta,

nem emberieshez van a

 teljesítmény igazítva.

Sok közöttük a túlvitt,

a legjobb eredményét

nem tudta elérni, mert

nem hozzáértően lett

felhozva, nem a szintje.

A fokozatosságnak a

tisztelete nem ismert,

ott ahol azt tudni kellene.

Emberismeret méltósággal,

nem törik, nem szakad, Van.

Különös oktatás, nevelés.

Látszik a kínlódása, de

nincs a saját szintjén

semmit tapasztalata.

Be kellett állnia abba,

ami a próbálkozó szintje,

sokan azért nem, ő meg

azzal sem lehet sikeres.

Jó lenne gondolkodni,

mi az egészségesen

belülről, tehetségből

jövő igazi teljesítmény.

Így válhatna az egészhez

igazodva ez is emberiessé.

Tiszteljed önmagadat,

hogy tisztelni tudjad,

önmagukhoz képest

elért szintjükben,

majd a többieket.

Megfelelő helyekre, a

hozzáértő embereket.

Ne azt sugallja, érd el

mindenáron, s ha

elhasználódtál,

letudnak, jön a

következő úgyis.

Nincs szükség

önbecsülésre,

csak a gépiesekre.

A végeredménye,

hogy bekerül egy olyan

helyre, amire neki nincs

tehetsége, ő már elérte.

Végigkinlódva, magát jól

meghúzza, ne kerüljön

senki útjába, ő a minta.

Szegényessé válik vele

a Hazánk, ahhoz képest

amilyen valójában lenne,

sok a tehetséges benne.

Ne máshol ismerjék el,

ez a Hazájuk fontos az,

 itt legyenek elismerve.

Azt miért nem lényes

az emberies, hogy

lehet lélektelenül

végigvágtáztatni.

Azért, hogy ő

beüljön az

 adott székbe,

ott kezdődne

minden ami

a vezetésről,

a tehetségről

szólna, nem

szunyókálva,

hinnye, ejha.

Elsuttognám,

az ember lélek

nélkül, ha bármit

is ért el, nem lehet

más, csak teli persely.

A dicsfényükben

is zavarban van,

hisz, még tartása

sincsen, nem látott

olyat a környezetében.

Középszerűből kiemelve,

maga fölött is lebegtetve.

Ott vannak a még éretlen

jelek, túlmozgásos lehet,

nem teljesedhetett ki,

abban amire született.

Nem tölti az csak viszi,

hamar ki is üresítheti.

Se tartás, se méltóság,

nem volt és már nem lesz.

Valahogy tudnia kellene azt

azoknak, akik elfogadják ott

mintának, hogy nézzen már rá,

 a saját megteremthető életére.

Addig nem volt, majd még lehet,

keserves pótlása a semminek.

Hasonlítsa össze, neki mi

adta a tartását, vagy jó

helyre került és jó

időben, s dőlt a lé.

Mire oda is elért

volna ahol várták,

a kiteljesedésükre,

már nem maradt

semmi se belőle.

Csak maga köré

nézett, úgy nem

is láthatott meg,

semmit se belőle.

Azt hitte, minden a

 legnagyobb rendben.

Hisz önmaga fölé lett

felemelve, s minden

energiája ráment,

hogy megfeleljen ott.

Azoknak az elvárásoknak,

ami meg másoknak se lenne

kényelmes, hogy körbe fogták

magukat a tehetségekkel, emelte

őket a sosem volt dicsfényükben.

Édes Hazám Csodaszép, kérlek

ne menj még, hiszen a széppel,

a jóval, amit ide teremtettünk,

amihez adtuk a tehetségünk,

nekünk még meg sem jöttél.

Intelligensek, tehetségesek,

kiváló teljesítményűek, nem

tolják a szekerüket, önmaguk

teremtik a saját kútfőjükből.

Egyéniségek, vezetésben jók,

arra születtek, mindent kaptak

ahhoz, ott van a karakterükben.

Egészséges lelkületükkel vannak,

 sokat emelhetnének a Hazánkon.

Nem az életkor függvénye mindez,

veleszületett, vagy kialakult forma,

amivel hatni tudnak a környezetükre,

valamiben elértek oda, adni tudnak.

Nem túlzók, tartásból, méltósággal,

teszik a dolgukat, nem másolnak és

őszintén beszélnek, igazat szólnak.

Megérdemelnénk őket, hogy oda is

tudjunk figyelni, kérdezve szólni és

véleményt alkotni, hogy legyen nekik

sikerélményük, ki ne üresedjenek, az

a csodálatos Hazánknak igen jót tenne.

Ha az érettségüket megláttathatnák itt,

legyen mérce a többieknek, hogy mellé

ne menjenek, tartsanak ki a tehetségben.

Látnia kellene végre ilyen mintákat is a most

felnövő generációnak, hogy nem csapda helyzet,

valóban boldogulhatnak ők is, a saját Hazánkban.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Amit apád ágán, anyád ágán hoztál sorszerű,

s amit meg lehetne élned most is fontos.

Ahogy korosodsz,  takarít a lelked,

jön fel minden ami addig

megtörtént veled.

Ha generációsan

felismered benne

a saját feladatodat,

komoly tartást ad az.

Körbeért a sorsom,

ismételtem is sokszor,

a napi sikereimet éltem,

 a hivatásommá lett az,

amiben emberesedtem.

Egyedül voltam mindenben,

a döntéseimet magam hoztam.

Sokat segített, amikor már

felismertem a lelkes énem,

a belső motivációit és a

belső  kontrollomat.

Egy évtizedet most

úgy éltem meg, hogy

a szülőhelyemről azt

nem gondoltam volna,

hogy hátat fordít nekem.

Bennem se irigység nincs,

sem nem akarom mindazt

visszaadni, ahogy szokták

azt gyakran sokan tenni.

A régiek ismernek tudják,

hogy nem változtam meg,

csupán emberesedtem.

Tenyérelemzés is van

az első papíromon,

a sorsolvasásomat,

a 26 tapasztaló évem

is bizonyítja hitelesen.

A  megelőzésben tudok

úgy összefüggésében

látni, hogy az mellett

döntöttem, jól tettem.

Most éppen a racionális

oldalamat ébresztgetem, a

 nyugdíjam lehetetlen lett.

Ha ezt is megoldom, akkor

elmondhatom, most

már az önbecsülésem

is fontos lesz nekem.

Ha már egyszer azt

amit tehetségként

hoztam megéltem,

nekilátok és mégis

racionálisan élek.

Hiszen a két oldalnak

a fontosságát, mostanra

működésében felismertem.

Amíg fel nem ismered,

addig megy úgy, ahogy

mások mondják meg és

mutatják az életedet neked.

Jó érzés ha már felismerted,

a saját életedben is azokat,

az el nem végzetteket,

amik miatt ott tartasz,

ahol éppen tartasz.

Ha csak az egyik oldalad

van a saját szinteden, a

másikat szükséges

lenne olyan magasra

fejlesztened, hinnye.

Erősek vagy kedvesen

tálaltak, hatások voltak,

kecsegtető is lehetett,

kilógni a sorból sem

szerettél volna,

mi gond lehet,

gondoltad, ha oly

 sokan ott vannak.

Hát akkor bizony,

jöhet ott belül,

benned az a

katyvasz,

amit a

pénz

hozott.

Kavargó,

furcsa

össze,

vissza,

hatások,

hangulatok.

Mind – mind,

azt jeleznék,

ha értenéd,

hogy tegyél,

abban meg,

amabban is,

végre magadért.

Hiszen, egy idő után,

úgy is kapod az erős

jelzéseket, itt fáj,

ott fáj, nem vagy

jól a bőrödben sem,

a saját árnyékod lettél.

Na akkor állj meg, ülj le

és gondolkodj is el, miben

mentél mellé olyan rendesen,

mert ami másoknak lehetséges,

attól irtózhat az arra alkalmas

sejted. Jelezve azzal, hogy

kiül már a bőrödre,

kellemetlenkedik,

hogy végre csinálj,

magadért is valamit.

Önbecsülés hinnye,

emberismeret, azt a.

Mert a test, szerintem,

lélek, szív, gondolkodó agy

nélkül csak „ürespersely” lehet.

Figyelj, ha a lelked jelzi nem jól van az,

ne várd meg, amíg rád ordít a lelkiismereted,

zokon ne vegyed, mert az is csak ébresztően és érted.

Ha már túl sok a megválaszolatlan kérdésed és körbe

jártál minden ismerős és divatossá tett helyeket,

jusson eszedbe, van itt egy, aki, egyedül

tapasztalva az emberek tenyerei által

találta meg és fel is, jelentkezz be és

megkapod az őszinte, tiszta tükrödet.

S ha halogatod, mert „tenyérjóslásnak”

mondták, miközben ahhoz ennek még jele

sincsen, de azért is megkaptam már a magamét,

hogy nekem mi közöm lehet ahhoz az ősi dologhoz.

Tiszteletem, nincs és nem is lehet, ezt ismerem, magam

találtam fel mindezeket, az emberek a Világból is eljöttek.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/, Önismereti

oktatás, Különös oktatás, nevelés, önbecsüléssel.

Julamami a védjegye ezeknek.

A tiszta jövő megalapozója is lehetne,

ha nem lenne ennyi, a dacból ellenszele.

Pedig megtanulva, ők is hozzávehetnék a

saját tudásukhoz, a rálátásukat kiszélesítve.

S ha azért sem jössz el, mert a valakinek tartott,

azt mondta, az helytelen lenne már neked, inkább a

behozottakat vegyed magadhoz. Hiszen azok régiek,

jól beváltan működtek az ősöknél régen, s most megint,

felelevenítik mindazokat, s majd újra olyan erősen hatnak.

Rád, hogy megmondják mit tegyél, vissza merre menjél.

Kihez forduljál menet közben, hogy átirányítson téged is.

S a végén tényleg azt veszed észre, hogy bepörgetnek, csak

keringhetsz, mert tudják merre és mitől szédülsz te is majd el,

figyelnek rád is, egyszer nálad is meglehet, kerengető lehetsz.

Jó egészséget emberek, áldjon meg az Isten minden földi jóval

benneteket, legyen mindenből annyi, hogy magatokhoz képest,

legyetek a sorsotokat felismerően, az életetekkel elégedettek.

Tiszteletem.