Nap: 2025. április 7.

Megelőzésben végzem a feladatomat,

42 évesen rájöttem, az a dolgom,

hogy adjak belőle oda, ahol nincsen,

azt ami bennem van

bőségesen. A megelőzés lehetőségét, felismerem, így

születtem, sok – sok, tapasztalat után, prevenciós lettem.

Sokszor

voltam a

 megértés

hiányától

sokaktól

igen távol.

Amikor azt is

megpróbáltam

megmagyarázni

amit nem lehet,

boldogtalannak

éreztem magam.

Amikor rájöttem

mégis csak velem

van a gond abban,

 ne várjak, adjak.

Így felszabadultam,

a nyomasztó érzések

már nem voltak rajtam.

Megtanultam mindent

egyedül oldjak meg,

nincs segítségem,

az én dolgom ez.

Miután már jó

alaposan és

sokat vártam,

mások kényelmét

kiszolgáltam, tudtam.

Nem a saját életemnek

a kovácsának születtem.

Hát párhuzamosan azon

igyekeztem, hogy én is

jól érezzem magam

a bőrömben, a siker

magától jött, soha

nem terveztem.

Megismerve a

saját sorsomat,

tudtam honnan

jöttem, merre az

előre nekem, hol

van az amivel saját

magamnak tartozom,

 mit adjak generációsan.

Miközben fejlődtem, lett

ellenségem elég rendesen,

nem értették, hogy lehet az,

hogy nincs túlzó pénzem és

mégis boldogulok az életben.

Mások meg nem törődtek a

köztünk lévő  nagy különbség,

nem tartotta vissza őket, jöttek.

Igen, fontos volt, hogy én magam

csináljam meg, hiszen tudtam,

az amit látok a tenyeremben,

az a sorsom, csináljam meg.

Amikor kaptam a jeleket rá,

megtanultam azt, amit addig

nem tudtam, azt nem hoztam.

Bepótoltam a hiányosságaimat,

mert egyedül voltam mindenhez,

nem értették, mit miért, így csak

kritikusokat kaptam, igen sokat.

Nem magyarázkodtam hát,

inkább továbbhaladtam.

Az emberektől sokat kaptam,

azzal, hogy megtiszteltek, s adtam

a tudásomból, éppen azt ami ott helyes.

Elértem odáig, hogy el kell gondolkodnom,

hogyan tovább, mert nem hoztam és nem

tanulhattam meg se, nem volt kitől, a pénz

fontosságát, csak a „nincsből” teremteni.

Hát tanulom, beosztani és összerendezni.

Rájöttem időközben arra, ha a nyugdíjam,

 44.200.-Ft lett, akkor ők besorolnak vele

 valahová, azzal, a számok világában egy

nagyon alacsony szintű jelzés valamire.

Honnan tudnák, az évek száma mögött

ki van, milyen sorsot hozott, vannak-e

ott gátak, vagy megoldják-e helyette azt.

Meg lehetne tanulni ezt legalább azoknak,

akik ott a számokkal foglalkoznak csak, hogy

ne úgy nézzenek bennünket, mint egy halmazt.

Három éve annak, már beértünk a jó energiákba.

Ugye nem álom marad csak, hogy az emberekhez

kellene mindennek itt is igazodnia, ez a Haza.

Miért is, nincsenek ott olyanok is, akik a

hétköznapi életüket gyakorolják még,

nemcsak kiszolgálva osszák az igét.

Arra mindenkinek figyelnie kellene,

hogy a legnagyobb magasságokba érve

is minden körülmények között maradjon

emberies, tudjon a hivatásából ő megélni.

Neki kell intézni, hiszen más nem értheti.

Emberies maradtam, de emberismerő

lettem, feltaláltam a jeleket, amiket

ha tudnák az emberek, jók lennének.

S megtanulnának mindent, amit nem

hoztak mint tudást, azon igyekeznének.

Ezeket naponta gyakorlom, de azt tudom,

hogy nemcsak ennyit ér az én életem, nem

eszerint fogok élni, hiszen, miért fékezne le

a Hazám engem, én már az Istent ismerem.

Hiszek abban, hogy meg tudom csinálni azt

is amihez addig nem értettem, megtanulom.

Összeért hát ez a feltalált tudásom, ami már

bebizonyítottan van sok éve, hogy nem véletlenül,

ajánlották meg a „kitűnő, nemzetközi prevenciós”,

és még sokféle felsorolását azoknak, amihez értek.

Bizonyítottam, sok tízezer ember tisztelt már meg,

nem várom az egyetértésüket, eladnám, vegyék meg.

Ezen tudások által teszem a dolgomat, végzem az én

szeretett munkámat, nap mint nap, hol személyesen,

hol meg az online Világban, nekem a sorsom az életem.

Most azon vagyok, hogy megoldják ők is, akiknek az

a feladata, hogy ezeket megoldja, ha én feltaláltam.

Ami a Hazánkban jól jönne mint tudásforma, egyedi

nem tudja más, csak én magam, oktatok, nevelek.

Valamit, amit a Hazámban az embereknek fontos

lenne tudnia, hiszen ide jöttek, ide hozták a tudást,

azok akik megtiszteltek és a tanácsomért eljöttek.

Vegyék meg a Különös oktatás, nevelés, Julamami

védjegyet és teremtsenek olyan helyzeteket, ahol

oktatni tudom azt amit feltaláltam, már bizonyítottan,

hogy az tartást, méltóságot ad azzal, hogy felismerik az

emberek is önmagukban a jót, a tehetségükre rájönnek.

Minőségi emberekké válnak, mire megtanulják a 20 óra,

éppen elég arra, hogy azt ami szétcsúszott, összerakjuk.

A többit intézik belülről, lelkesen, szívesen, gondolkodva.

Ne kallódjon el ez, amit az Isten itt Magyarországon adott,

itt van rá szüksége az emberek egy részének, hogy tudják

irányítani a saját életüket és adjanak tanácsot a családnak.

66 éves vagyok, 6 éve próbálom tudatosítani, hátha talán

van valaki aki érdemben, tájékoztatja azokat, akiknek ez

a feladata, hogy tudjanak róla, mi van itt a Hazájukban.

Van az emberieseknek is saját sorsa, nem lehetnek ők

se kiszolgáltatva, azoknak, akik nem értik még mit

vállaltak fel, amikor az emberek felett terveznek.

Ma, A Munka Ünnepén a Munkám Gyümölcséről

írok most, eladnám és betanítanék sokakat, akik

erre alkalmasak, neveljenek ők vele tovább,

hogy ingyenes legyen az oktatása már ennek.

Ne az én vállamat nyomja fölöslegesen ez már,

adhassam tovább, érdemben én is gyarapodjak.

Megemelhetné az emberek lelkét, a szívét és a

gondolataikat, jövőképeket láthatnának a

saját sorsukra, a családjukra vonatkozóan.

Tartásos ember lett belőlem, látom, érzem,

kihallom, oda nem fordulok, ahol mindezek

nincsenek alapban se meg, hiszen nem vennék

komolyan, amit már tudniuk kellene olyan régen.

A Sorsom mások kezébe került, a lehetőségeimre

várok, újra és megint, ha ez így is működhetne, akkor

tán 150 évesre lennénk, mi emberek megtervezve.

Legyen időnk kivárni, amíg mások felfogják végre,

mi az amit felvállaltak, miért kell azonosulnunk

azokkal is, akiket eltartottak, vagy nem is

dolgoztak, alkottak, még soha életükben.

Nem a tehetségüket élik a hivatásukban,

csak betöltenek valami fontosat, épp ott.

Látni azokat, akik a hivatásukban tesznek,

eredményesek, önmaguknak megfelelően és,

 nem erőltetettek, nem mások mondják azt meg,

lelkesen, szívesen, emberiesen gondolkodnak.

Az én vagyonom a tudásom lett, hát

vegyék meg és legyen hasznomra,

élhessem a minőségi életemet és

az egyszerűben is nagyszerűen,

megdolgoztam,  megérdemlem.

Hasznos legyen azoknak, akik adják

át a Hazánknak, az emberieseknek,

hogy oktathassák vele a többieket.

Ismerhessék meg a saját Sorsaikat

az emberiesek, hogy így tervezzék

az életüknek minden részletét meg.

Felismerhessék, hogy generációsan

vannak fontos tennivalóik, akkor is

ha az semmitmondónak tűnik.

S tán visszafordulhatna, ami

a visszáján van, túl régóta,

a sorsok valahol kallódva.
Ha az Isten velem,
velünk,
hát kicsoda ellenem, ellenünk.

Heringes Árpádné, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev. Magyarországról, Pakson

 a Hergál Házból.

Szeretettel a Julamami.

Örökké maradjon,

felismernéd-e

a benned lévő

szeretetet,

vagy csak

látszatosan

teszel-veszel.

Önmagad ellen

védekezel, csak

nem csinálsz te

 is ellenséget

magadból.

Ha nem jó,

hát tanuljad

meg mástól,

hogyan menjél

tovább.

Tudod-e az

ami fékezne,

a lelkedben,

adná a jelzést.

Az impulzusod ami

rólad, neked jelezne,

ha felismernéd

és nem éreznéd

idegennek ott belül.

Látszik a tenyereidben,

a generációs feladatod jön,

miután, elvégezted a sajátod.

Visszavágysz oda, ahonnan,

teljesítés nélkül kiugrasz,

nem vált a sajátoddá az,

hiányként ott maradt.

A lelked jelzésére ha te

figyelnél egy ritmusban

maradna a szíveddel és

a gondolkodó agyaddal,

megoldhatnák mindazokat.

Mert, intelligensnek születtél,

jó mintát, az életeddel mutatsz.

Ne szenvedj feleslegesen,

elég az, ami érted szól, mint

feladat, azt végezd el időben.

Mások meg nagyon alacsonyan,

kitalálnak mindenféle, mondva

csinált módszerekké váltakat.

Nem kontrollálják őket, mert

nincs aki fel merné vállalni.

Bevallani, hogy amikor

ezt megengedték

óriásit tévedtek,

mondvacsináltak

töltötték azt be.

Amiért a többi

nem is juthatott

a közelébe sem.

 Kívül maradtam,

nem tehetek mást,

semmit  már, csak itt

jeleznék, hahó, hahó, hát

szeretetben, természetesen

egymás mellett élni az a valós.

Aki azt jó előre kitalálta, hogy

ne tudjak bent maradni, el tud-e

most a lelkiismeretével számolni.

Vagy gyártja a következő hibákat,

mert elég a látszatra, hamar ható,

s mindenki beleférhet, mert nem

fontos, hogy vannak akik arra

születtek és abban gazdagok, a

tehetségünk nekünk, az hozott.

Engedjétek be, fontosat mondok,

tartást és méltóságot magatoknak

csinálhattok az én tudásom által.

Nektek találtam fel, az emberek

akik megtiszteltek hozták el ide,

mint megtapasztalható tudást.

Összefüggésében rajzoltam le,

így ritmusban tudjatok maradni,

tanuljatok meg alkalmazkodni.

Vegye meg a Hazám, ti mind,

akiknek most igénye lenne

erre, lelkileg profitáljatok.

Szíves, lelkesen gazdagon,

ne görcsösen éljétek meg.

Magatokban a tehetséget

megtaláljátok és minőségi

életet élhessetek, abban is,

amiben éppen lennetek kell.

Két oldalunk van, ismerjétek

meg vele mindkét oldalatokat, meg,

feltaláltam, az arra rálátásos hidat.

Ha az egyik oldalt nyomják csak, az

nagyon erős legyen, lássák, hogy

bizony minden az övék itt már.

Hát ne igyekezzen senki sem,

tán fölösleges is lenne, nincs már,

meg a jólétünkhöz vezető út, elszállt,

másé lett az is már, nincs ott sem határ.

Ó nézzél magadban szét, na látod milyen

szép a lelkes, szíves, gondolkodó agyadnak

a tükre neked, ha nem úgy van, igyekezzél

javítani rajta, amíg lehet, hogy ne kiáltson

rád és fennhangon, a saját lelkiismereted.

Heringes Árpádné, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev.

Hétköznapokon, 10.00 és 12.00 óra között,
történik, a szolgáltatásom és az oktatásom.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

heringesa1@gmail.com és a +36302470589 által.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel a Julamami.

Lelkiismeret… 2021.05.04. – 2016.05.04.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/,

ha van már rá igényed, magadért tanuljad meg.

Két oldalunk van, az egyikkel a tehetségünket

hoztuk, a másikat illene már megtanulnunk,

önmagunkkal egyensúlyban maradnunk.

Jó ha a párkapcsolatunkkal is tisztában

vagyunk,  mikor mi nőként a dolgunk,

nem előtte sem mögötte, a férfi mellett.

A lelked jelez, figyelj rá, ha pulzál,

 azt sem véletlenül kapod, ha

hagyod, legközelebb is,

ráér az, majd máskor.

Sikerül az összeset,

jól felhalmoznod,

cipelni is már alig,

éppen csak tudod,

amikor egyszer csak,

alaposan rád morog,

felelősen érted szólít

meg a lelkiismereted.

Van egy szabály,

legalább ne árts,

 se magadnak, sem másnak.

Két oldalunk van nekünk is,

nem egyoldalúak vagyunk.
Bal oldalunk a racionális énünket,,
jobb oldalunk pedig, a motiváló énünket jelzi,
mind a két oldalunk felett,
a gondolkodó agyunk dönt.

Ha az egyik felé teljesítettél,

keresd meg a másikhoz is,

a tanulási lehetőséged.

Honnan tudnák majd,

a kisgyermekek vagy fiatalok,
mit is,

jelent az, generációsan becsülje meg jól, mert, a
nagyapja hagyta rá, azt örökségül. Vagy

nagyanyjától mit tanulhatott volna, ha még élne.
S az is előfordulhatott volna, esetleg,
az egyikük, életbiztosításának,
a kedvezményezettjeként, lehetett volna miből, kifizetnie a tandíjat.
Ha nem gondoskodnak a jólétünkről, akik felvállalták, úgy, hogy nem
voltak igényesek arra, amit felvállaltak, azáltal, jó legyen az itt
élőknek.

Így, hát a hozzá nem értőknek, az emberileg arra nem éretteknek, a
kiszolgáltatottjai lehetünk, ha időben,
nem kapjuk meg, a Hazánktól azt, amit ide bele teremtettünk.
Se annyi nyugdíjunk nincsen,

hogy az önmagunk eltartásához elég legyen.
Se számukra elvégezhető, életbentartó, munkájuk nincsen.

A munka, a teremtés ereje, megtartó erő,

ha nem gyakorolta azt, számára elég ideig, ugyan

honnan tudná, tartást, méltóságot ad-e az.
Vagy mit jelent az elvégzett munka becsülete,
tartásban, emberségben, gerincességben, azt a.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom

hát ahhoz aki, heringesa1@gmail.com, megtisztel éppen.

A hivatásom, a tehetségemből lett, hozzá,
rengeteg, sokféle, szinte, napi,
tapasztalattal, állt össze a tudásom.
S lett meg, annak az eredménye, egy nap alatt
lerajzoltam, az akkor, elért szintemnek a ritmusában van.
Így hát, azon a szinten, vannak a bejelentkezők, vagy úgy
vállalják fel a szolgáltatásomat,
hogy a szintjükre, lefordítom. Akár, sokféle módon,
én vagyok az, aki a toleranciát gyakorlom és
értük és önmagamért is, a tudásomhoz meglévő, alázattal,
hozzájuk alkalmazkodom.
A feltaláltamat, az engem megtisztelőt,
összefüggésében látással élni, is oktatom.
Van hozzá, az éppen, 29. éve, felfedezett tehetségem,
amihez lett, a napi gyakorlatomból eredő,
emberismeretem és a felfedezésemhez, a megfelelő alázatom.

A 2016. évben,

vannak sokan,

akik alázatban élnek,

lelkesen, szívesen, eszesen,

mert minden jóérzésük meg is van,

már átlátják ők azt, összefüggésében.

Az élethez szükségeset magukhoz veszik.

Nem leskelődnek, sem kukucskálnak,

más úgy dönteni, hogy nem ártani,

legalább, megelőzésként megélni.

Felfordult az alja, jól láthatóvá válva,

nem tudsz még nemet mondani sem,

azért gond nélkül megkörnyékeznek.

Ha még akkor sem veszed észre, hogy

megrendezett az, ami ott van körülötted.

Elér, egy olyan magas szintre nem fékezve.

Olyan bátor, nem fél már csak önmagától,

túlzás van már, a zsebeiben, a markában.

Nem hiszik még el, azt sem amit jól látnak.

Teljesen kiszolgáltatottá, bábokká válnak,

hiszen nincs mögötte emberismeret sem.

Ne félj a tisztelettől, a legtisztább érzés,

nem téveszthető össze semmivel,

a kiteljesedő élethez, lételem.

Az emberies tartásos marad,

úgy dönt, lehetőleg ne ártson,

valami jó mindenkinek legyen.

Ha nem teljesítesz időben a legjobb

tudásod szerint, az Isten adta Népért, hát

elfordul a számára értelmes élhető felé.

Amikor csak bábként kezeled, lenézed,

már csak, a pénzről szólnak a döntések, a

látszatos felé irányítva, minden jót oda.

Nem határolod el, a jót és a rosszat, ah,

rájuk bízod, majd aztán kifogásolod azt,

ha nem tudnak egy ritmusban haladni.

A saját sorsunkat egyenként hoztuk,

saját életritmust kaptunk mindahhoz,

hogy teljesíteni időben tudjuk mindazt.

Mivé lesznek, nekünk a Népnek az ünnepnapjaink,

ha nincsen, megfelelő tisztelet, felénk.

Csupán az elméleti tudás nem elég.

Önjáróvá válhatnak ám, mert azt

hitték jól értik amit hallottak,

azzal nekik is ígértél már,

s várják a teljesítésedet.

Mi tapasztalni jöttünk,

mindannyian, kinek ez,

másoknak meg azt kellene,

megtapasztalnia ahhoz, hogy

eljussunk, a róluk szóló jó sorsunkba.

Nem mások szerint várakozni, se nem

értelmetlenül, csak beleélni vagyunk itt,

generációsan fejlődni, teljesíteni jöttünk.

A generációs feladataink, a sorsunk adott.

Amikor már túl magasra tévedtél fel,

no akkor egyszer csak, van az a pillanat.

Amikor azért amit tettél, el kell számolnod,

a saját lelkiismereteddel, s a következményeivel.

Keresd meg az arra alkalmas szavakat a szótárban.

Előzd meg, időben, kérj bocsánatot, a kárt fizesd meg.

Változz fokozatosan, hogy ne rogyjon meg a térded.

Becsüld meg a pillanatot, amikor boldognak érzed,

magadat, mert egész életedre kihathat az.

Ne tegyél senki ellen semmi rosszat,

mert az életed során visszahathat.

Igyekezzél jóemberré válni,

ne kelljen neked sem,

lopakodva járni.

Megtanulhatsz,

tapasztalhatsz,

sok – sok mindent.

Ettől egyenesedik,

a gerinced, magas a

rezgésed. Jó lenne,

ha minden ember,

önmaga felé,

mások felé,

szintjéhez,

méltóan is,

igényesen,

élhetne.

A lelke

fejlődésére,

odafigyelhetne,

a pénzbeni jólétéért tehetne.

Nem született senki sanyargásra,

se nélkülözésre, a saját szintjén jól élhetne.

Ne állj meg a semmit növelni, csak üresednél, ha

nem találsz magadnak értelmes elfoglaltságot, keresd meg.

Megszokottá válik az, ami erősebben hat, hát, mozgásban maradj.

Ha az ismétlésnél jobb megoldást nem találsz, akkor is látja már

az értelmező agyad, amit magadnak szántál. Kérdezés nélkül  azt

másokra ne rakjad sablonnak, mert ha elhiszik, hogy nincs más

lehetőségük, nem gondolkodnak, a jótettedben reménykednek, várakoznak.

Azt akarják látni, hogy nekik is megjár a jó és a szép, értük is szól

ami történik, hiszen az Isten adta Nép fejlődne, a saját maga által
is, megteremtett Hazájában, vár a lehetőségére.