Óvatosan mondom, néha
már szinte suttogóra fogom,
váltom a hangom, hát füleljél.
Az önbecsülésedet neked is
fontos időben felismerned.
Magamért és az értőkért
és minden érintettért
felelősen. Tudom,
tapasztaltam,
emberséges
megtartó
ereje van, az
Önismereted van
a tenyeredben, mint
a saját sorsod, adott.
Annak ismeretében,
nem ismételsz,
letörleszted azt,
amit önmagad felé,
s generációsan hoztál.
Minél előbb megtanulod,
annál hamarabb átlátod,
a kezedben van a sorsod.
Tán tudnod is lehetne már,
kommunikálni, kommunikálni,
tanulj meg alázattal élni és adott
helyzetekben jól kommunikálni.
Tudom, hogy nehéz, de megéri.
Mi adja az ember gerincét,
és belső tartását,
hát az, hogy
ahhoz képest,
amit generációsan hozott,
kivé, mivé lett. Tán, azáltal ott,
meg is változott, át is változott,
hiszen már minden lehetőséget
mindenben mesésen megkapott.
Szóhoz sem juthattak mások hát
csak arattak és mindig nagyot.
A tapasztalatom tengernyi,
ezerszer is kibillenhetsz,
lehet megengedőek ah.
Korrigálni akkor már
nem tudsz majd,
megállni sem,
ah, ha belemégy,
más a rezgése annak,
mint a természetesnek.
Önbecsülés, önismerettel,
sorsszerűség, generációs jelek,
nem billenhetsz ki ha felismered,
mennyi dolgod van most is neked.
Átbillentve azt érzed, nincs másod,
az lehet számodra a természetes, ah,
nem látsz más mintát, csak ugyanazt.
Azt a, úgy fogsz élni, ahogy azáltal
lehetséges lesz, elhiszed másképp már,
nem lehet. Hiszen felemeltek, hirtelen,
irányba raktak és be is fékeztek egyben.
Hát megcsinálhatod általa magadnak,
a saját külcsínesítettedet. A hasonlót,
a látszatosat, a mindent lehet külsőt,
a fontoskodót. A belül szorongósan,
valakivé válós csapdáidnak a sora az,
nem a sorsodból kifordultak, hinnye.
A mindenki fölé válásodhoz kaptad,
magadhoz képest jól megpakoltak.
Mindezek által láthatóvá akkor
válhatsz ah, ha annak a súlya,
lehúz oda ahonnan indultál.
Attól kezdve úgy rángatnak,
hát ahogy csak akarnak,
hiszen nem vigyáztad,
amit megteremtettél.
Nem becsülted meg azt,
amit sorszerűen elérhettél.
Azt is elhitted, a jóléted már
egy csettintésre is megy,
attól kezdve megjár az neked.
Mond így most minek nevezed,
mindazt, rangnak, cifrangnak,
mert hát megértetted,
csak értük szól ám az, jól
megcsinálták az állapotodat.
S ki szolgálja helyetted a Hazádat.
A Hazaszeretet egy erős érzés ám,
előtte, a járható út, a fokozatosság,
tanulni és tapasztalni, sorszerűen élni,
mond ezt észlelted-e egyszer is már.
Az Isten adta Népért vállaltad-e tán.
Tele van-e a lelkes éned tiszta érzésekkel,
biztonságot ad-e most az egyensúlyod, a belső
kontrollod által van-e egészséges életritmusod.
Összefügg minden ami azonos szinten van
minden egyébbel, ah, legalább ne ártsál.
Hallottál-e valahol arról, sorsod van,
azért hát, a magad szintjén
szükséges éljél, s a sarjaidnak,
megalapoznod a talpuk alá a talajt.
Látszik már, ami az átlátónak látható,
álság az a teátrális is, ismeretlen az,
ha ismerősnek tűnik is,
a tekinteten átható,
kikotyogós a besurranó,
fortélyos marad fortyogósan is.
Nem áll meg, beáll a kerengőbe,
pörög pörösön is körbe, learatja,
amit mások teremtettek, biza le.
Erős vegyes hát a többemberes,
egyes – egyes, de a végtelenre tervezve.
Megemelte az a sok, bánatot, sokkot okozott,
amikor szembesült vele a gyermekien felnőtt lelke,
elárvult akkor is, ha addig a családja számára számított.
Minden ember emberségesnek született, ne engedd oda,
ne érinthesse meg az, amiben ő még védtelen lenne.
Oktattasd, taníttasd, a tudását is kibővíttessed,
az életszerűségétől el ne térítse,
a csábítóan illóknak a bódító itala.
Amikor a belső kontrollja jelzi neki,
megérezze, nem ott van az ő helye.
Feltaláltam valami nagyon fontosat,
emberismeret, életminőségek, sorszerűségek,
lélek, szív, gondolkodó agy és a szintkülönbségek.
Valaki rajtam kívül, felelőse-e, hogy az anyanyelvemen,
a Hazánkban, a tudásomat időben átadhassam. S az arra már
érettekhez, a tiszta tudásra igényesekhez el is juthasson még
megelőzésben, nem való az többeknek, mint az értőknek.
Tapasztaltan átjártam, mert lentről indultam, minden
adott lépcsőfokot érintette a tudásért a két talpam.
A keskeny és széles sávban, felismertem az élhetőt,
s közte is felismerem, a fokozatosságban a biztosat.
2016 embere szükséged lenne mindezekre akkor, ha
ezt már érted, s minőségi életre van igényed most is.
Mert két oldalunk van, saját feladatot, tehetséget
kaptunk mind, s meg is csináljuk amit hoztunk,
emberségesként, nehezítettben haladunk.
Bizonyvan az Isten, nem arra születtünk,
hogy várakoztatva legyünk, fejlődni,
boldogulni, jól megélni jöttünk.
Ismerem mint a tenyeremet,
kevesek igen, s te, hogy vagy ezzel, íme.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,
a hiteles érzéseidért, az emberséged, a tartásodnak a
megtartó erejéért, az adni tudásodért, ah, át ne billenjél.
Jó egészséget, emberséget erősítő erőt az egyszerűben is
nagyszerű életet élhetnénk mindannyian. Van aki gyakorolja,
tisztelettel, gondolkodva élni, megbecsültnek maradni, nehezebb.