Tiszteletem. Amikor rájöttem,
az elvárásom a szeretettel
kapcsolatban túlzó, a
környezetemben
lévőkhöz mérve,
elkezdtem adni.
A hivatásomat
akkor kaptam meg,
mert megéreztem az
ízét, az adni tudásnak.
Erre mondtam azt, hogy
semmiből valami, na ezt
kapd ki, lehet utánozni.
Amikor a magamhoz
képest vegetálásnak
a súlyát rakták rám.
Még csak azt sem
véve komolyan, a
tudatlanságuknak
ott lesz a gyümölcse,
náluk az arra megfelelő
saját idejükben, hinnye.
Már nem lehet lemásolni
belebújni a tehetségesek
bőrébe, őket megfosztva.
A sorsuktól távol tartva,
ellehetetlenítve élni túl,
ameddig a döntők úgy
látták mindazt jónak.
Tanulni is lehet ám a
toleranciát, ha nincs,
bepótolható lehetne.
Ha már kellőképpen
megjön az igényessége.
Mások ezt nem tudják
megcsinálni, neki kell,
végigjárni mindazt,
amit a fejlődéséül
neki szánt a sorsa.
A tisztelet, a kellő
szeretet, az emberség,
mint az Isten ajándéka.
Generációs jelek,
van ilyened,
neked,
neked,
nekem.
Amikor
ráébredtem,
hogy van generációs
feladatom,
megnyugtató
volt az érzés,
ami átfutott,
a lelkemen,
a szívemen, általuk
gondolkodóba is estem.
Mennyi mindent csináltam
végig megérzésből,
mennyit hallottam ki,
az elhangzott mondatokból,
mennyire segített az akkor,
hogy az eszemmel döntöttem.
Megcsináltam állapotnak hívom,
amikor már ismerem a saját sorsom.
Amikor azt élem amit éppen abban lehet,
magamban alázatot gyakorlok, a következő
sorsszerűmhöz és a generációs feladataimhoz.
Tartást, méltóságot ad, amikor rájönnek az emberek,
hogy nekik más a feladatuk mint az összes többieknek.
Nincs irigység, a ki ha én nem jelenetek, marad az érzés,
hogy a semminek tűnőből a belső tulajdonságaim által,
megéltem amit lehetett és amit nekem szántak egyesek.
Ha tisztelet már nincsen benned, annyira elkényeztetett
az élet, a jólétedet nem teremtetted, adták, csak úgy lett.
Akkor is eljuthanál oda, hogy becsüljed meg amiért mások
sokat dolgoztak, mégse kapták meg, a nekik megjáró jókat.
A Nép egyszerű korosodójaként tapasztaltan már tudom,
ha a következő generációnak is gátolja a fejlődését az. Aki
nem látja át, nem hallja ki, nincs együttérzés se már benne,
motivációhiányosan nyomja át. Azt amiről azt sem tudja az
mit jelent majd nekünk megélni, hiszen nem úgy élnek, hát
meg sem érintheti az. Amitől szenved nagyon a szintje alatt, a
minden jót, az értő igényes munkát megérdemlők intelligens
sokasága. Tudás, emberséges hozzáértés nélkül ugyan, hogyan
dönthetnek felettünk, nem szenvedni születtünk, boldogulni
szeretnénk, a saját tehetségünkből jól megélni. A Hazánkban
jól érezni magunkat, a lehetőségeinket megkapva dolgozni.
Abból is merítettem tapasztalatot, hogy soha nem csinálnék
semmi olyat, amit magamnak sem szeretnék gátló akadálynak.
Köszönöm Uram, nem siettem, nem kapkodtam, megéltem azt,
amit nekem szántál. Így számomra az egyszerűben is nagyszerű
lett a láthatóan élhető, tisztelhető, szerethető, értő, tartásos Világ.
Édes Hazám Csodaszép, Kívánok Minden élhetőhöz Jó Egészséget.
Az emberségeseknek a tehetségeikhez jól megérdemelten igényes
lehetőségeket, hogy az egyensúly megmaradjon, ki ne billenjen.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel: Julamami