Hiányzik a tiszta forrása

az életszerű jó minta,

olyan már mintha az

nem is létezhetett

volna, valami művire

lett minden ráaggatva.

Azt látja, abban nő fel,

körbe van fogva jól

a tehetségekkel.

Emeli azt ami

benne nincs

felhasználja

mint a sajátját.

Mintha nem is

emberek lennének,

gépiesen túlhajtják

őket, a teljesítmény

számít, majd jön a

következő, ha már

ő nem bírja, letudva.

Görbül, törik, szakad,

ah ez meg milyen minta,

nem emberieshez van a

 teljesítmény igazítva.

Sok közöttük a túlvitt,

a legjobb eredményét

nem tudta elérni, mert

nem hozzáértően lett

felhozva, nem a szintje.

A fokozatosságnak a

tisztelete nem ismert,

ott ahol azt tudni kellene.

Emberismeret méltósággal,

nem törik, nem szakad, Van.

Különös oktatás, nevelés.

Látszik a kínlódása, de

nincs a saját szintjén

semmit tapasztalata.

Be kellett állnia abba,

ami a próbálkozó szintje,

sokan azért nem, ő meg

azzal sem lehet sikeres.

Jó lenne gondolkodni,

mi az egészségesen

belülről, tehetségből

jövő igazi teljesítmény.

Így válhatna az egészhez

igazodva ez is emberiessé.

Tiszteljed önmagadat,

hogy tisztelni tudjad,

önmagukhoz képest

elért szintjükben,

majd a többieket.

Megfelelő helyekre, a

hozzáértő embereket.

Ne azt sugallja, érd el

mindenáron, s ha

elhasználódtál,

letudnak, jön a

következő úgyis.

Nincs szükség

önbecsülésre,

csak a gépiesekre.

A végeredménye,

hogy bekerül egy olyan

helyre, amire neki nincs

tehetsége, ő már elérte.

Végigkinlódva, magát jól

meghúzza, ne kerüljön

senki útjába, ő a minta.

Szegényessé válik vele

a Hazánk, ahhoz képest

amilyen valójában lenne,

sok a tehetséges benne.

Ne máshol ismerjék el,

ez a Hazájuk fontos az,

 itt legyenek elismerve.

Azt miért nem lényes

az emberies, hogy

lehet lélektelenül

végigvágtáztatni.

Azért, hogy ő

beüljön az

 adott székbe,

ott kezdődne

minden ami

a vezetésről,

a tehetségről

szólna, nem

szunyókálva,

hinnye, ejha.

Elsuttognám,

az ember lélek

nélkül, ha bármit

is ért el, nem lehet

más, csak teli persely.

A dicsfényükben

is zavarban van,

hisz, még tartása

sincsen, nem látott

olyat a környezetében.

Középszerűből kiemelve,

maga fölött is lebegtetve.

Ott vannak a még éretlen

jelek, túlmozgásos lehet,

nem teljesedhetett ki,

abban amire született.

Nem tölti az csak viszi,

hamar ki is üresítheti.

Se tartás, se méltóság,

nem volt és már nem lesz.

Valahogy tudnia kellene azt

azoknak, akik elfogadják ott

mintának, hogy nézzen már rá,

 a saját megteremthető életére.

Addig nem volt, majd még lehet,

keserves pótlása a semminek.

Hasonlítsa össze, neki mi

adta a tartását, vagy jó

helyre került és jó

időben, s dőlt a lé.

Mire oda is elért

volna ahol várták,

a kiteljesedésükre,

már nem maradt

semmi se belőle.

Csak maga köré

nézett, úgy nem

is láthatott meg,

semmit se belőle.

Azt hitte, minden a

 legnagyobb rendben.

Hisz önmaga fölé lett

felemelve, s minden

energiája ráment,

hogy megfeleljen ott.

Azoknak az elvárásoknak,

ami meg másoknak se lenne

kényelmes, hogy körbe fogták

magukat a tehetségekkel, emelte

őket a sosem volt dicsfényükben.

Édes Hazám Csodaszép, kérlek

ne menj még, hiszen a széppel,

a jóval, amit ide teremtettünk,

amihez adtuk a tehetségünk,

nekünk még meg sem jöttél.

Intelligensek, tehetségesek,

kiváló teljesítményűek, nem

tolják a szekerüket, önmaguk

teremtik a saját kútfőjükből.

Egyéniségek, vezetésben jók,

arra születtek, mindent kaptak

ahhoz, ott van a karakterükben.

Egészséges lelkületükkel vannak,

 sokat emelhetnének a Hazánkon.

Nem az életkor függvénye mindez,

veleszületett, vagy kialakult forma,

amivel hatni tudnak a környezetükre,

valamiben elértek oda, adni tudnak.

Nem túlzók, tartásból, méltósággal,

teszik a dolgukat, nem másolnak és

őszintén beszélnek, igazat szólnak.

Megérdemelnénk őket, hogy oda is

tudjunk figyelni, kérdezve szólni és

véleményt alkotni, hogy legyen nekik

sikerélményük, ki ne üresedjenek, az

a csodálatos Hazánknak igen jót tenne.

Ha az érettségüket megláttathatnák itt,

legyen mérce a többieknek, hogy mellé

ne menjenek, tartsanak ki a tehetségben.

Látnia kellene végre ilyen mintákat is a most

felnövő generációnak, hogy nem csapda helyzet,

valóban boldogulhatnak ők is, a saját Hazánkban.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami