Nem tartozom sem ide, se oda, tartozom az engemet

megtisztelőhöz és akkor, éppen oda, máskor máshova.

Na nem úgy ám, mint a fontosak, apró porszemként,

alázattal vagyok, oda ahova még van miért, adok.

Abból amit tudok, nagyon alapos vagyok,

fontos a minőség, ne kallódjál el,

vigyázz magadra ember.

Van rá időm, sem nem

loholok, se nem kapkodok, ha jössz, online vagyok.

A nettóból számolt aprópénzes nyugdíjamból

megélni nem tudnék, így hát szolgáltatok.

Amíg dolgozom élek, addig van a

 megérdemelt minőségű életem,

nem kuncsorgok nyugdíjért,

megalázón rövidre zárjátok.

Hát amíg tapasztalni tudok,

nem életkor függvénye

az se, fejlődni tudok.

Nehéz megtartani

az élet ízét, ha

kavarognak

körülötted a

mindenfélék.

Lelkesen, szívesen

látni, már nem fájni,

a sok ártást is sutba vágni.

Szalad a gőg, hajbókolnak reája,

lohol utána, hiszen kapni akarna.

Kinevelődött belőle az adni tudni,

pedig, abban jól boldogulhatna.

Hiába mondanám neki, ah,

ember adni születtünk,

televigyorral nézne

át rajtam, hinnye.

Nem tud leállni,

megkopottan is,

össze-vissza kavar.

Lemegy szintje alá,

kijönni, nem tud majd.

Jót röhögnek a markukba,

akik felhasználták őt arra.

Nem is tehetséges abban,

másban sikeres lehetne,

de megmondani akar.

Alázat nélkül kavar.

Ó ha látnátok

már, kívülről

magatok.

Eltátanátok,

az üreset árasztó,

szorgalmasan járó szájatok.

Belebugyolálva a szózuhatagot, ah,

egy körbe udvarlósra szabott köpönyegbe.

Érvek nélküli megmagyarázósan, nem megy át.

Nem akar már adni se a látszatra, amit akart azt

megcsinálta, a sokaság fárasztja, az őszinte zavarja.

A kényelmére formál mindenkit, mindent, igyekezett,

azon, hogy a nagy álma, minél előbb megvalósuljon.

Mélyen ülő szempár, érti már, átlátszó lett, hinnye,

van az Isten, minden egyben, benne mindenben.

Hahó, itt vagyunk, akik még vagyunk, tudjuk,

nem értünk szól semmi, nem kell erőltetni.

Van egy dolog, amit fontos tudnotok,

a lelkes, szíves, gondolkodó énetek,

éhesen várakozik, értetek szenved.

Belülről, magatok szerint változtok,

legyetek jók, ne sanyarogjatok, hinnye.

Nem mindegy, mit hagytok meg ledolgozni

valóként a sarjatoknak, gondolkodjatok el rajta.

Fából vaskarika, vagy a működőképesen életszerű-e

az, aminek örülnének, persze ha tényleg ismernétek őket.

Megkérdeztétek-e a szeretteiteket, ők mit szeretnének,

ne csodálkozzatok, ha idő kell hozzá, még elhiszik, kérdeztek.

Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit, ami a jót teszi veletek.

Van amikor a gyermek a felnőttebb, a születésével hozott mindent.

Nemcsak szűk körben, igényesen él, rálát, a jóra szépre éhes világra.

Szüksége lenne az alkalmazkodások közben, levegőnyi szünetekre,

hogy megőrizhesse, az őszinteségét, a tehetségét is fejleszthesse.

Ne erőltess rá olyat hát amit nem szeretne, de miattad teljesítene,

mert még gyerek. Nincs még érve se arra, előbb a tehetségében

lenne fontos kibontakoznia, mert az lenne a jövőképének a jó

 alapja. Semmi nem  lehet fontosabb, mint a gyermek jó élete.

Neki fontos dologra koncentráljon, legyen rá elég pihenő ideje.

Jó minőségben élhesse meg, érezhesse jól magát a bőrében, ne

sürgesd a felnövésben, ha nem hagytad végigvinni amit szeret.

Sikerélmény nélkül, marad, akkor miből merítsen, mi  legyen a

saját tapasztalatának az alapja, egész életére.

A sikerünknek a rezgése megmarad bennünk, az arra

alkalmas sejtjük megjegyzi, amire felépítheti, gondolkodjál.

Ne vedd túl komolyan magadat, mert nevetségessé válhatsz.

Tiszteletet adj, csendesen mond, akit érdekel odafigyel majd.

Generációsan ott van a lenyomata mindennek. Csupán

annyi, hogy eldöntjük, leutánozzuk-e azt amitől

akkor rég gyermekként szenvedtünk.

Vagy erőt veszünk magunkon,

mert fontos az, hogy

ne sérüljön senki,

a megmondó

stilusnak a

bántóan

erős hatásától.

Amikor odáig eljut valaki,

hogy bocsánatot tud már, azért

 kérni, ami esetleg bántóan hatott ott.

Kapnak lehetőséget az érintettek arra, hogy

ők maguk is, gyakorolhatják hát a  bocsánatkérést.

Amikor leutánoznák azt, ami rájuk túl hangosan hatott,

legfeljebb tartanak, félnek a  szavak záporától. Viszont

a tisztelhető energia elillan onnan, ismételhető gyakran.

Mindenki rájön a saját idejében, mikor csendesedjen el.

Ha már megérintette az alázatnak az átható energiája,

érti, miért jó mindent idejében és alkalmazkodni tudni.

Legyen a tisztelethez szerencse, ott ahol éppen időztök.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/.

Prevenciós lettem, megajánlották

éppen kétezer előtt a kitűnőt,

addigra már nagyon sok

ember tisztelt meg azzal,

hogy olvassam le a sorsukat.

28. éve igyekszem azon

vagyok, hogy még

megelőzésben

mondjam el,

azt a sorsolvasás

alkalmával amit látok.

Meddig mondhatom,

 megelőzésben vagyok,

inkább szeretném sok

emberségesnek ezt

megtanítani és az

oktatását az arra

éretteknek ideje

lenne betanítanom.

Csoportos oktatásra

várom a munkahelyi

közösségekből, a rá,

és térlátásuknak a

kiszélesítéséhez.

 A megelőzésben

tevékenykedőknek

a tudásuk bővitésére.

Minden szinten jól

jönne a működőképes

megelőzés, időben.

Legyünk többen még

mielőtt a kiüresedések

gyakorivá válnának, ezzel

az új megoldások adottak.

Mindennek adott a saját érthető

nyelvezete, ha a rálátás lehetséges

kigondolják maguknak az emberek.

A tapasztalatomból  állt össze az,

amit lerajzoltam egy napon és

azóta is oktatom, jól működik.

Nem  működik ott, ahol még

nincsen rálátása a saját életére

úgy, hogy képes lenne megoldani.

Az elvárások foglalják le teljesen,

pedig jó mintát nem láthatott még,

ami gondolkodásra késztethetné.

Mind egyenként születtünk meg.

Összefüggésében látás nélkül

felborulhat az egyensúlya, ah,

annak, amit, akikre az hat

addigra felépítettek,

maguknak és a

következő

generációnak.

Ha nincs máshoz

lehetősége hát nem

fejlődik, tán várakozik.

Nem akarja elhinni azt,

ami megtörténik és

anélkül,  hogy

megkérdeznék tőle,

számára mindazok

működőképesek-e.

Hol az egyik oldalunkat,

azután meg a másikat,

megmozgatva, úgy

nem

maradunk

már, csak

várakoztatva.

Nem azt érzik, hogy

fölöslegesek lettek,

megmozgathatják

az agysejtjeiket,

alaposan abban

legyenek nyugodtak.

Tiszteld önmagadat,

hogy tudjál tisztelni

másokat, s a tőled

 különböző

többieket.

Tulajdonképpen

folyamatosan

megelőzésben

élhetnénk.

A tudás nélküli

látszatosak

ránk is vetülnek

és a döntéseik,

után megint jönnek

az újabb feladatok.

Épülnek egymásra

mint a lépcsőfokok,

amiket életszerűnek

tartanak az emberiesek.

Rendesen végigjárják azt,

mindenhol a tapasztalás,

s egyszer csak tudják már,

elérték a saját szintjüket.

Úgy biza, önmaguk szerint,

élik már az életüket, nemcsak

mímelt úgy, ahogy éppen lehet.

Na az sem mindegy, tölti-e

vagy viszi az is az energiát

belőlük. Igyekeznek még

akkor is megfelelni,

ha már magukat is alig

tudják megtartani.

Nincs működésben

a belső kontroll

addig, amíg

nincsen

tisztában

vele, hogy

az érte van,

jól működne.

Amikor

mások

szerint

éled meg,

azt is amire

te vágysz, az

 nem adhat ám,

se neked nem és

másnak sem csodát.

Örömtelenné válhat

az amit elérsz vele.

A sok örömtelen

pillanatból lesz

a szomorúság.

Amikor azt érzed,

hogy már azok sem,

töltenek téged, már

üres érzésekké lettek.

Amik addig érted tettek,

veled és az érintettekkel,

együtt egy hasonló körben,

a tisztelet által jók voltatok.

Ha nem figyelsz kellőképpen,

s elodázod ami sürgető lenne,

kihasználod, elhasználod magad.

Vagy máris, bevonzod a hasonlót,

aki úgyszintén üres, nem tud örülni

már, semmi számára addig jónak se.

Előzd meg ember, nem jól van ám az

hiszen már jelzi, telített az energia,

elérted, azt amit számodra lehetett.

Abban, de váltanod bizony lehetne,

hogy ne abban az üresben forogjál,

körbe, jól haladva a kiüresedésbe,

azoknak a legnagyobb gödrébe.

Hiába nyúlkálna ezekbe bárki

is bele, neked kell úgy, ahogy

belemásztál, kijönni belőle.

Ismerd meg önmagadat a

saját tenyered jelzései, s

 generációs feladatod által,

hogy el ne tévedjél végleg.

Tiszteletem, tanulni jó.

 Szeretettel: Julamami

A lelkiismeretedért írok, szólok,

nem szeretem azt látni, ami most

nagyon magabiztosan látható lett.

Megszoktam, azt adom amihez én

értek, jó minőség nélkül, na az meg,

aki felvállalja úgy, leépíti és végleg.

Kommunikálj, jelezd oda ahol értik,

hogy gyakorlat nélkül nem tudsz úgy

működni, mint azt elvárja az elmélet.

Alázat nélkül nem jó a minősége sem,

tanuljad meg mit jelent emberségesen.

Ne utánozd a munkamániás vakondot, azt

  mutatja, sokat teljesít, mert úgysem látszik.

Tíz emberrel sem pótolható a jó szakember,

akit ott képeztek arra, azért, hogy oda

adja vissza a tanult tudását. Ha ott ő

már bizonyított, a gyorstalpalókkal,

helyettesíteni nem szabadna ott.

Komoly helyeken komolyan

veszik az intelligenseket, a

tehetségesek, minősítenek.

Mert az nincs a kirakatban és

úgy nagy hibalehetősége is van.

Könyörgöm, ne vállalj fel olyanokat,

amihez nem értesz, vagy legyen aki

pontosan tudja, mit kell betanítani

az ott lévőknek, hogy ők is tudják.

Adni oda a megfelelő minőséget,

na meg ma már egy jó szakember

intelligensként hozta, képezze is

magát, abban amit még nem tud.

Ha tudás, megfelelő tanulás nélkül

igen vakmerően felvállalja azt amit

ő nem is tanult. A gyakorlatban sem

ismeri fel a hiányosságait, csak leépíti,

azt amit a hozzáértők felépítettek ott.

Ismerd meg magadat, hogy legalább,

felismerjed most a hiányosságaidat.

Erőből nem lehet az intelligenseket

irányítani, meg jól kommunikálni se.

Előbb utóbb, ott nevetségessé válik,

csak reménykedni lehet, hogy nem

próbálkozik, inkább szunyókál kicsit.

Ne zárkózz be idő előtt kérlek hát,

azért mert alacsonyabb rezgésűek

vállalták fel azt, amit nem tudnak.

Sokan úgy gondolják elvégezték

az iskoláikat, amit azért tettek,

hogy elérjék vele a céljukat.

Igen ám,

de

közben,

rengeteg

olyan akadhat,

amire talán ott,

sem számítottak.

Nem nevelték rá,

oktatták, tanították

nekik azokat, amik a

hétköznapok sűrűjében

bizony ott benne lapulnak.

Hiányzik a jó öreg gyakorlat

emeli a tudáshoz, nem hiába,

találták azt ki, az szükséges.

Próbálják ellesni azoktól,

akik abban már profik, de

úgy sem lehet. A gyakorlat

teszi a mestert, anélkül az

nem fog menni, betanulás

attól aki már arra is érett.

Felelősen úgy lehet vezetni.

Emberismeretnek mondom,

amikor rájönnek az oktatásom

közben, hogy mind – mind mást

és mást hozunk feladatunkként.

Felerősödik bennük a rálátás a

kihallás, megérzés és nagyobb

teret kap a gondolkodó agyuk is.

Amikor azt hiszi valaki, hogy már

sok embert megismert és azzal van

hozzá egy sablonja, ki milyen is lehet.

Megpróbálja rendszerezni az embereket,

felállít valamiféle tézist, hogy azzal talán

könnyebben behatárolhatja őket, hát nem.

Az sem illik minden emberre, mert egyenként

születtünk meg, de más feladatot hoztunk, másabb

egyes dolgokhoz a hozzáállásunk, a véleményünk sem

egyezik mindenben, személyiségünk, egyéniségünk van.

Amikor megszülettünk hoztunk a tehetségünket, azt is,

hogy ki mikor érik be, hogy bizonyos helyzetekben ő is

boldogulni legyen képes, hát van min gondolkodni épp.

Így az iskolakezdés előtt, ugyanazokat az elvárásokat

hallják a gyermekek, jó ha van, emberismerete ott is,

akinek, az is a feladata lehetne, hogy időben jelezze.

Ha valamelyik gyermeknek hátráltató körülményei

vannak, mert amit elvárnának ott, az már kinevelődött

addigra belőle, jöhetne az ismétlés nála, hogy tudjon ő is.

Felzárkózni azokhoz, akik onnan jöttek, ahol már akadhat,

rálátás, kihallás, megérzés a saját gyermeküket igyekeznek

megismerni, segíthessék őt, az iskolai elvárások erdejében.

Vannak sokan a gyermekek között, akik tájékozottabbak,

a felnőtteknél is, észre lehetne venni és hagyni fejlődni a

többieket is általuk. Kommunikálhassanak azokkal

akiknek nincs a tájékozottsághoz olyan eszközük.

Attól még ne legyenek lemaradva, haladjanak az

elvárásoknak megfelelően, mert akiknek nincs

még eszközük, bizony lehet hozzá fantáziájuk.

Mindannyian hozunk valami többletet, hogy

fejleszthessük magunkban azt, ki korábban.

Ki meg csak később tud rálelni azokra a jó

forrásokra, ahol a segítségét megtalálja.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/,

eladó, olyan embernek aki pontosan tudja, mit vesz meg.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Online oktatásom.

Szeretettel. Julamami

Prevenciós lettem 22 éve, kitűnő megajánlott a

 diplomám. Nemzetközi és magyarországi,

azért kaptam, mert a tehetségemből

eredt az, hozzá tanultam azt, amit még

szükségesnek tartottam, A tehetséged

nem elég, ha nem kontrolláltatod azt ott,

ahol átlátják, kihallják, tudják hol tartasz.

A kutúrákat is tiszteljed, tartsad  meg a

sajátodban magadat, mert olyan össze-

vissza pörgésbe kerülhetsz, hogy azt

kiválogatni már nem lehet, marad.

Amikor szembesülsz az energiával,

ami úgy hat, hogy szándéka is van.

Átmehet az ártásba akkor, ha már,

nincsen a belső kontrollja alatt az.

A dontok ugyan tudják-e mire

adják az igent és miért nem érzik

a késztetést arra, hogy tanuljanak.

Vagy minden mindegy már a Nép

nem látja át, nem hallja ki, talán

az gondolják, őket nem érinti.

Belenyúlhatsz, ott maradhat.

Érint bizony mindenkit, kinek

miben és mikor ér el oda a sorsa.

Nem mondhatom ki hangosan,

kevesen értenék, lemaradnak,

ha időben fel nem zárkóznak, a

 sorsukhoz, a generációs feladathoz.

Pakolják azt, amit ők sem szerettek,

ugyanazt követik, nincs más minta.

Beérik azzal, hogy jól érzik attól

magukat, pedig akkor jön az

elő amikor nem számolnak vele.

Annyira nagy a katyvasz, nincs arra

ideje se, a megélhetéséért küszködik.

Elhiszi, hogy nincs számára jó munka,

az egyszerű életében is jó minőségben.

Nem keresi a megoldást se, lemond róla,

nem fejlődhet így aztán önmagához fel.

Az első hét évben, volt úgy, hogy az

 utolsó pénzüket nem fogadtam el.

 Máskor, nem akartam  magaménak,

az energiáját, ne kerüljön hozzám.

Meg voltam tisztelve gyakran,

ha nem ez a hivatásom, nem is

fordult volna hozzám, nagyemberként.

Így élünk, amit dontottek éljük mi a Nép.

Azok szinte kezelhetetlen energiák,

mindazoknak, akik közösködnek.

Önismeret, önbecsülés a kulcsa.

Kölcsönös tiszteletre  oktatás.

Julamami szerint, a feltaláltammal.

Mindent a maga idejében, még időben.

Ah, ha szembesülsz a valósággal, ne

uraljon el a bánat. Úgy lépj előre, hogy

a generációs feladatod, minősíthessen,

a sorsod láttassa, az életviteled helyes.

Senki se született fölöslegesre, hinnye.

Amikor nem tudod, hogy mi a sorsod,

csak nyomod, csinálod azt, amit,

éppen, a többiektől láttál.

Amit másoknak

szánt az Isten,

mégis megszerzed.

Mert híresedhetsz

általa, kint lehetsz

a kirakatban, mint

aki hozzáértően van.

Nem tudod mit miért

csinálsz, csak csinálod.

Megfelelsz az elvártnak.

Pedig már megcsináltad,

ki is pipálhatnád, körbe is értél.

Nem figyelsz, a belső jelzésedre,

nem gondolkodsz, miért tennéd,

tovább halmozol, megteheted.

Látszani akarsz, különb lettél

bárki másnál, hatással vagy,

utánzásra  késztetően hat.

Több legyen neked, hinnye,

mint bárki másnak.

Van-e a jókban

motiváló,

lelkesítő

érzésed.

Ismered-e,

a megcsináltam,

érzését a sikernek.

Mind a két oldaladra

jó hatással szükséges

lennie. Ne, a múltba

rekedten, egyoldalúan

legyen hatással, átható,

nem jó hatású, látható.

Tudod-e azt is, mihez,

kihez képest tartasz

ott. Észrevetted-e

közben, azokat,

akik nem

tudtak

haladni se.

Nem kaptak

lehetőséget,

vagy nem

tudták,

van-e

nekik,

olyan.

Megvolt-e

neked, abban,

a boldogulás fázisa.

Értékelted-e, úgy, hogy

megköszönted, az Istennek.

Vagy természetesnek vetted,

azt érezted, megjár az neked.

Felismerted-e a szerzéseid

közben, vagy ah, a mások

ötleteinek lefölözése

gyanánt, a belső

tartásodnak

a jelzéseit.

Érezted-e,

hogy azt már

ne fogadjad el.

Túl  ne menjél.

A múlt elmúlt,

lejáratod azzal

magadat, ha

szinted alatti

a feladatod.

Kimondtad-e,

a segítő ötleted,

vagy megtartottad

azt is magadnak, ah.

Mert már nem tudtál

lemondani semmiről sem,

amit meglátott a szemed.

Az mind kellett neked.

A belső kontrollod,

hányszor jelzett

közben mond, le

is legyintetted.

Vagy, ugyan

már, miért ne,

lehetne minden

a tied, kit érdekelnének

a többiek, tőlük is elveszed.

Amit pontosan tudod, hogy

másoknak szánt a sorsuk, ah.

Nem engeded be, tartasz tőle,

kilátszik általa az ürességed.

Érezhető, látható is mindaz.

Már nem látsz, nem hallasz

meg mást, csak azt, amivel

még és még, birtokolhatsz.

Elmondanám neked, ez itt a

Hazánk, ide teremtettünk,

jót és szépet, ebből kérjük

mindazt amit mi beletettünk.

Hiszen a tehetségünk által

araszoltunk ohonnan sokan

jutottak el, a jóba és szépbe.

Ülj le keress egy kényelmetlen

ülőkét, időzzél rajta hát kicsinykét.

Még elindulhat a lelkiismereted féke,

egészséges jelzése, hol van a sorsodban,

az a pillanat, ne, hogy túlmenj végleg, ah.

Nézz szét, látod milyen szép a lelkednek

tükre, mind adni születtünk le, aki ezt,

 nem észlelte, sok hiány gyűjtött össze.

Vagy racionális érintettséget hoztál,

hogy fokozatosan gyarapodjál, de

hozhattad azt is, hogy motiválj.

Nem tévesztendő össze, az a

 lelkes, szíves énünkből van.

Mind a két oldalunk elvárja

tőlünk azt, hogy teljesítsünk.

Az egyoldalúság  látható lett.

Legalább ne árts, senkit se

bánts,  magadra is jól vigyázz,

téged sem pótolhat senki más.

Szívesen, gondolkodva élj, alap az,

 amit, az elődeid megteremtettek, ah.

Ha beszűkítetted, magadat valamibe,

keress segítséget, kijönni abból, hinnye.

Prevenciósként hiszek a megelőzésben,

ehhez értek, ez lett a hivatásom nekem.

Emlékeztető érzés, a belső kontrollodé.

Csupán annyi, meg ne álljál, mozgásban

legyél, a saját életritmusodban éljél, ah.

S ha megérint az, amit addig nem éltél, a

 másik oldalad, megadja hát a lehetőséget,

ahhoz, hogy abban  is sorsot teljesítsél.

Hiszen két lábon állni, életszerűen

megélni azt, ami a generációsan

hozottad, vagy kiüresedni, ah.

S rárakni a következőkre azt,

ami, a te dolgod lett volna.

Minden idejében, a most

nem tegnap sem a holnap.

Szükséges lett felvállalnotok,

érdemben, a feltaláltamat.

El ne késsél, mert lekésnél,

ki és lemaradsz. A fejlődés

nem áll meg, egészséges

életritmusban van mindaz.

A belső jelzéseink a miénk,

ha már felismerjük, nem

tévedünk el, sorsot élünk.

Óvatosan mondom, hinnye,

gondolkodjál még időben el.

Mennyit vétesz, magad ellen,

akkor, ha a belső kontrollodra

nem figyelsz, a felvett szerint élsz.

Nem mindegy, hogy lehajtott fejjel

közlekedsz-e majd, vagy megemelik

előtted az érintettek, a kalapjaikat.

Segíts magadon, az Isten is megsegít,

így élek, tízen éve. Még nem jutottam

el oda, ahol a megcsináltam érzése van,

a feltaláltamnak az eladásában. Addig is,

alázattal teszem amit az Isten feladatul ad.

Gondolkodjál el, amikor a gátakat odaveted,

még nem tudod azt, olyan az, mintha a saját

sorsodat rongálnád, amikor a döntésed hozod.

Körbeér minden, nem mindegy, hogyan, miben.

Általános műveltséget növelő/Tenyérolvasó/,

a saját találmányom által, Online Oktatom.

Adjon az Isten, minden földi jóból, mindenkinek,

annyit, ami nekik akkor a legjobb, szép napot kívánok.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék,

sem veled, se ellened. A tapasztalt, s hozzá tanult tudásom

által meg és feltalált, az általam megrajzolt, oktatási formáját,

adnám tovább, az oktatóknak, nevelőknek, az ahhoz értőknek.

Hahó, a gyermekek csak kicsik, nem gügyék, bizony, gyakran

mutatják, mi lenne a jó nekik. Szerintük is, lehetne tanulni

tőlük, figyeld, hogy mi  jó szerintük, úgy bánjál jól velük.

Ne, a te, saját kényelmedet szolgálják ki, hinnye, hát

tanuljál kommunikálni úgy, hogy ők is megértsék.

Ne az igazságodat gyakoroljad rajtuk, azt a, ah.

Egyféle igazság, sok összetevőből áll, hinnye.

Merítsél tudást onnan, ahol van életszerűen,

a gyermekek lelki, testi egészségét ismerik.

A régi módszerek, jók voltak akkor, ma

meg, tapasztalva óvatosan, szükséges

magadhoz venni a tudást is, naponta.

A megszokott sablon elkopott, nem

lehet alkalmazni, a mai gyermekekre.

Nézz magadba és döntsed el, hinnye.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés…

A hétköznapokban ne elvárj, mutasd,

a jó mintákat, ah, az életszerűségeknek

megfelelően, a tartásuk maradjon meg.

Ha a gyermekeidet, nem ismered, hát

ki mesél nekik, a megelőzésről, hinnye.

A felismerés nem jön ám magától, hát add

meg, a lehetőségét, a megismerésének, ah.

Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj..

Legalább, ne árts, ne bánts, magadra is jól

vigyázzál, téged sem pótolhat,

senki más, hinnye.

Ha tudnád, mi a

sorsod neked,

nem akarnál

olyat, ami

számodra,

 még, nem

adathat meg.

A következő

generációdnál

már látható is.

Hiszen neki már

természetes az,

 mert ő, ott van a

 törlesztésében.

Ahogy láthatom,

a fokozatosság,

a lényege, a

  sorsoknak, hinnye.

Mindenkinek megvan

egy családon belül is az,

amihez ért, azt hozta, ah.

Hol a hasonló illik oda, aztán

meg, pont az ellentétes oldja meg.

Néhány generációnál kimaradva,

a következőket, jól megpakolja.

Amit nem tud, tanulja meg, az

lenne a dolga, elrontaná, ah,

ha tapasztalatlanul tenné.

Ha néhány generációnál,

kimarad, vagy,  átugorják, a

 tapasztalni, tanulni valókat,

bizony alaposan visszahathat.

Nincs bennük, a tudás ahhoz,

tanulatlanul, felkészületlen, ah.

Sem lelkileg, se a szívük szerint,

megáll, tudáshiányos az agyuk.

Amikor a döntéseiket hoznák, a

 tanácsot, másoktól várják és kapják.

Van aki helyettük gondolkodik, biza,

ők attól nem fejlődhetnek, hinnye.

Összegyűlnek, a hiányok

bennük, megszűnhet,

az egyensúlyuk.

A hirtelen

hatású,

változás

is árthat.

S, ha nincs

körülöttük

az, aki addig

a helyzeteket

megoldotta, biza,

döntésképtelenek, ah.

Az azonos szinten lévők,

értik egymást, megoldják.

Azt a jót és szépet csináld,

amit, az Isten, neked adott,

tehetségnek, hozzáértésnek.

Abban kiteljesedhetsz és

hasznára lehetsz,

önmagadnak,

generációsan

és a Hazádnak.

A tehetség és a

tudás hiánya mögé,

sokáig nem bújhatsz.

Mert, ha elmúlik majd a

káprázat és kitisztulnak az

 agyak, gondolkodnak. Ugyan,

mivel magyarázod meg,

a sarjaidnak és

az érintetteknek.

Milyen mintát mutattál.

Ha nem voltál tisztában, ah,

a döntéseidnek az emberiesekre

való hatásaival, ugyan, miért nem

kérdezted meg, a hozzáértőktől.

Boldogulna mindenki, ha azt

amit hozott tehetségként,

gyakorolhatná, kiteljesedne.

Ne várjad el tőle, amihez nem

érthet, legyen tanulási lehetősége.

Tartás, méltóság, két lábbal a földön.

Az emberek a tudásukat átadhatnák,

mindenki tanulhatna, a másiktól is, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Miből van a sikerélményed, abból-e ami a tehetséged.

Nekem még sosem volt befektetni való

pénzem, így vittem végig az

életemet.

Igyekeztem

alapot adni ahhoz,

a következőknek, hogy

érezzék, velük vagyok, akkor is,

 ha mások már pénzt adnak az övéiknek.

Mivel nem értek a pénzhez, a tehetségem

adta meg, a megélhetésemet. Szeretném eladni,

a feltaláltamnak, az általam megrajzolt oktatási formáját.

Legyen az üzlethez jól értőnél, sok éve, életszerűen működik.

Szeretném tisztelettel kérni, hogy pénzügyi tanácsokért,

ne hozzám jöjjenek, a lelkes, szíves, gondolkodó

énem adja a többletemet, abból van bőségesen.

Nem vágytam nagy dolgokra, semmi olyanra,

amiért mások megtesznek sok mindent, én nem.

Az alapokat igyekeztem megteremteni, hogy arra

ráállva, ki tudjanak a tehetségükben bontakozni.

A fokozatosság alázatát látták naponta, abból állt,

a saját életem, magam terveztem, azt végig is vittem.

Van bennem egy erős kontroll, amiért nem billenek ki,

nem távolodok el attól, amihez értek, amit biztos tudok.

Beértem azzal is, amit én lehetőségként nem kaptam meg.

Használtam hát a gondolkodó eszem, volt motivációm bőven.

Nehezen veszik észre az emberek, hogyha mindent szeretnének,

elveszhet az egészséges motivációjuk. A mindenből semmivé lehet

az amit nem a saját szintjüknek megfelelően kaptak lehetőségüknek.

Nem ad sem tartást, sem méltóságot az, amiket nem ők teremtettek.

A mások lehetőségeiből jó és szép dolgok számukra nem lehetnek.

Visszarendeződik az energia oda, ahol annak a helyes útja lett volna.

Minden generációnak van hiányos lépcsőfoka, ha több generáción

keresztül hátráltatva voltak, megkapják a következők, a jóban.

A legalacsonyabba rekedve, sok irigységet generálhatnak

tanulni, fejlődni, vagy, a semmihez is alázatosnak lenni.

A szinteken előre haladunk, hogy a helyünkre kerüljünk.

Nincs ott miért irigynek lenni, nem magyaros virtus az.

Igényesként is megtudhatja, ha van rá igénye, mit

is hozott sorsszerűen és mi a generációs jele.

Más dolog a vágya valamire, na meg az ami,

ott van sorszerűen, vagy generációsan.

Néha eltakarom az arcomat, mert

nehéz kimondanom, amit látok,

mivel tudom, hogy nem azt várja.

Csak elmondom, nem teszek hozzá

és el sem veszek belőle, leolvasom.

2019. évben sok lehetőség van,

a tájékozottságra, tanulásra,

ha csak egy dologra figyelve

él, elszigeteli az a többiektől.

Ha napi szinten nem halad,

hát nem fejlődik, unalmas.

Ha csak maga köré lát,

elkövetheti azt a

hibát, nem fejlődik,

megül mint az iszap.

Legyen szép ez a nap,

tisztelettel legyél, hogy

majd idejében, azt is kapjad.

Mindenhez szükséges az emberismeret,

hát nemcsak vélni, tudni szükséges, a sorsok

nem egyformák és a generációs feladatok sem.

Gyakorlati tapasztalat nélkül bizonyára nem megy,

ha csak egy kultúrát ismerne fel, mi lesz a többivel.

Egy elképzelésnek megfelelően, sablonban, nem

érezhetjük jól magunkat, sem a magunkénak.

Lehetne-e, hogy alkalmazkodni tanuljon,

annak a feladatnak megfelelően, amiben van.

Általános műveletséget növelő/ Tenyérolvasó/.

Nahát, mi történik a közös kirakatban, azt ah,

védtelenné válhatnak, fel  és megerősítéssel.

Talán, ellenséges az, valakinek, hogy

ennyire, előretolja őket, ah.

Ha emberségükben nem

elég érettek, sérülhetnek.

Nem lehet elodázni ám

a felelősséget, ha ott az

 ideje, szólít a lelkiismeret.

Van, tudunk róla, elfogadjuk,

tolerancia nélkül, nem megy.

Megelőzésnek mondani, se lehet.

Az nem  a mindannyiunkról szóló, ah.

Talán idecsalogatásnak szánják, azt a, ah.

Esetleg valamit, tán ami, értékeket láttatna, a

 tudásával nevesíteni lehetne, lenne értelme.

Erősíthetné a hírnevünket a kirakatban,

ami mintaként lehetne, mindenkinek,

 arra érett, már megszenvedett érte.

Az elismerések helyett, oda még,

a terheket, azon gondolkodjon.

Megelőzésben, jó minta lehetne,

tartást és méltóságot adóan, jól

megérdemelten, nem ajándék az.

Segíteni magukon megelőzésben,

megtanulni, a hétköznapokban azt,

úgy élni tudni, hogy ne sérüljenek.

Jól gondold meg hát, mit kívánsz,

ha a kényelmed miatt arra vágysz.

hinnye, ha megadatik az neked,

mindannyian  abban

fogunk

élni.

Ha jó,

ha nem.

Ah, belső

kontrollja,

mindenkinek

van. A születésekor

hozza, nem mindenki

fedezi fel, még időben.

Ezért a legtöbb ember,

nem is használja, csak

tolja az életét előre.

Át minden határon,

úgy érzi mindent

megtehet.

Csak

akkor

ébred rá,

hogy túlment,

amikor kap egy

jó nagy féket, ah.

Mondom, amikor

szükséges azt

tennem.

Mit

tehetnék,

hagyom,

hogy

gügyét

csináljanak

belőlem, ah.

Van már hozzá

alázatom, hinnye.

S valóban, az

nem az én

dolgom.

Aki meg

nem érti

mit vállalt,

csak csinálja

amit elvárnak.

Ah, kinek, hol

vannak, az

emberies

határai.

Ha azon

túlmegy,

nem tudja

a végletekig vinni,

lelkiismeret furdalás

nélkül, az életét élni.

Örüljön, ha talál egy

helyet, ami úgy rezeg,

s készteti rá a térde,

kérjen bocsánatot,

még időben tegye.

El ne felejtse senki,

az egészséges, adni

tudást kaptuk meg,

fő feladatunknak.

Pont a túlzások,

elkerülése miatt.

Amikor az már

elérte azt a

szintet,

tovább

lehet

lépni.

Ha nem

ad időben,

annyit ami neki

fontos lenne,

generációsan.

Segít neki és

megoldja a

saját sorsa.

Nézz szét,

látod milyen

szép, a lelked

tiszta tükre.

Mindannyian

így születtünk

meg, azt a, hinnye.

Műhely, a megelőzésért.

Heringes Árpádné e.v.

Online oktatásom,

+36302470589,

10.00 – 17.00-ig.

Magyarországról

Pakson a Hergál

Házból.

Szeretettel.

Julamami

Ha nem tetszik az,

amit a tükrödben látsz,

 nem oldja azt meg a kalapács.

Hát változz, hogy szebbet láss.

Az embernek két oldala van,

ha az egyik feladata már

 elfogyott, hát kezdje,

el megtanulni,

amit ő nem

is hozott.

Különös,

oktatás,

nevelés

tréning,

neked, aki

ezt már érted,

hogy nélküle már,

nem nagyon megy.

Ha hiszed, ha nem,

amit félbehagysz az,

tovább megy nélküled,

lesz benne, ha akarod te,

ha nem, helyetted, csak a

jó minőség nem lesz meg.

Másban is megkapod, a

 hasonló feladatod, te

sem kerülheted el,

ez a  törlesztésed.

Lelkesen, szívesen,

gondolkodva tegyél,

hogy már ne kelljen,

mindentől ami neked

még ismeretlen féljél.

Van Isten, nem látja

az, aki nem is akarja,

jól be van ám takarva,

magabiztosan kavarva.

Aki nem hozta, tanulja.

Lám felül van az alja,

s ő fordítva látja.

Ahhoz amit ő

felvállalt,

lassú,

mint az

 ébredező kis csiga.

A másik, nyugtalanul

surran mint a gyík,

látni sem akarja,

mindazt, amihez

ő egyáltalán

nem is ért,

de csinálja.

Van aki már

a fejét is

későn csóválta,

 most vakarhatja.

Miért pont ő lenne

az aki meglátná,

mindenét

kockáztatva.

Így következő

lépést ő sem

  láthatja meg.

 Máshol van,

  annak most

a kiváltsága.

Nem is rá

van az

bízva,

hinnye,

na, ejha,

az meg már

a túlságoson is túl,

el van szaporodva.

Mindenre fűlik már

a foga, van rá oka,

az a csúnyácska

 megalománia,

 jól eltalálta.

Meg nem áll,

generálva

önmagát,

 le is gyártja,

az utódjában.

Nem érzi,

hát biza,

elmegy

mellette,

nem

köteles

meglátni se.

Így aztán,

nem az ő

gondja

az, na.

Aha,

na

ja,

de

csak

addig,

amíg,

a faló,

is már

el kéne,

oda is,

ahol néha

időzget a

 hintaló.

Olyan az

mintha a

műliba,

gépiesen

gágogna,

szárnyait

csapdosva,

kontroll nélkül,

úgysem néz oda

senki, azt is tudja.

Látod, nem látod,

íme – lám, nosza,

micsoda

tanoda,

azt a,

ez a

nagy

csuda.

 A hibák

hátrányán,

jó nagy lett a

nincs, ha fáradt,

ugye pihenhet a ló.

Nem is várhatod,

ha nincs is kitől,

mert

túlon,

túlzón,

magasan

van a gane.

Össze-vissza

folyik már a lé,

a réseket,

nyiladékokat

  tömíthet el és

sokasodik, ajjé.

Kukorékolnak

hát a szárnyasok,

a cifra nyakú

körbejárva,

na meg a,

repedt fazék,

 rövid lábbal

 kukorékol.

Fölülről

nézik

azt,

amit

még

nem

látnak.

Vásottan

minek is

néznének

lejjebbre,

onnan jöttek,

éppen cseréltek.

Ott csak szépet

és jót láthatnak,

oda ahova felszálltak,

a többiek meg, ugyan

miről is beszélnének.

Emberileg nincs

is lejjebb,

libbennek,

csak feljebb,

és még feljebb,

könnyebbednek.

Ha már az utadon

vagy, ne tagadd meg

önmagadat sem.

Haladj úgy,

hogy nem

ártasz,

 és nem

bántasz.

Akkor

segíts,

ha már

arra te is

emberségből

képes vagy.

Nyitott

szemmel

haladva,

fejlődve,

mosolyogj

a Hazánkra

és a Világra.

Becsüld meg

abban amiben

éppen vagy,

te is magadat.

Óvd magadban,

a belső tartásod, s

a méltóságod miatt,

a szeretteidért is,

 emberséges maradj.

Ne akard a látszatosat,

örülj annak, hogy ilyen vagy.

Ha a sorsodat éled érveid vannak.

Tiszteletem. Megtartom az önbecsülésem.

Prevenciós lettem,  amivel nem születtem,

Akadémián tanultam. A 27 év  alatt tapasztaltak,

meghozták az alázatomat,  a hivatásom is én vagyok.

Nem rugaszkodtam el a talajtól, apró porszemecskeként,

itthon maradok, mint mindenki, aki a Hazánkat tiszteli.

Sorsod, generációs feladatod. Julamami szerint.

Megtiszteltek sokan, sok csoporttal  találkoztam,

nívós rendezvényeken nem egyszer szolgáltattam.

Előadtam és sok ember hallgatott, egyedül vittem

végig, minden döntésemet magam dolgoztam fel.

Megtanultam azt amire szükségem volt és nem

 hoztam a tehetségemmel. Emberismeretet,

a gyakorlatból  az elméletbe vittem, most

az online oktatásom által, adom vissza  oda,

aki már igényes lett a sorsára, az önismeretére.

Sorsod, generációs feladataid. Julamami szerint

Egészséges körforgásnak hívom, amikor a

két oldalát már jól ismeri az ember, át tud

járni, mindkettő az önbecsülését erősíti.

Minden szerinte és érte szól,  amit értően

megcsinál, a nehezet se kerüli gondtalan.

Emberesedik szoktam mondani, érte van.

Motiváló jót tevővé lehetne az ember,

ha figyelne a lelkére, szívére,

gondolkodó agyára.

A motiváció ott

várakozik a te

lelkedben,

lelkesít.

Adja a

jeleket a

szívednek.

S szívesen

adja hozzá,

a ritmust, s

már ketten,

adják tovább

az impulzust.

S gondolkodik

az okos agyad

még egy picit.

Hármas annak

a döntése, csak

érted és neked.

Intelligens döntés az,

önmagadért, egyben

másokért is hozod az

a te saját hármasod

döntése, így már

nem tévedhet.

Mindenki

aki ide született,

gyakorolhatná itt,

 a hozott tehetségét,

a generációs feladatát.

A tehetségük szintje meg

is védi őket, a boldogulástól

boldogan élnék, a hétköznapi

életüket a saját sorsukban.

Nem a pénzünk

erős hatása, léte

adja a tartásunkat,

a méltóságunkat se.

Azt mondják gazdag a

Hazánk, bizony látszani

is kellene annak, minden

adott szintjén a Népnek.

Miért nem természetes,

hogy mindenki, el van

látva a boldoguláshoz.

Amikor már végigjárják a

nehéz, időnként küzdelmes

útjukat, egyensúlyba kerülnek.

A saját sorsukat élik, már nem

 tudják kibillenteni őket, az

üresedőn csak pénzesek.

Amikor már átvitték

a nehezítményeiket,

amit nekik hagytak az

elődeik generációsan.

Akik otthagyták, nem

csinálták meg azt,

amit odarakott a

sorsuk akkor nekik.

Mennek tovább az

útjukon, a sorsukat

követve, mert tudják,

a sarjaiknak alapozzák.

Nem hagyják meg másra,

amit az Isten nekik szánt

feladatként, megcsinálják.

Így nyugodtan élhetnek,

abban amiben éppen,

az egyensúly ott van az

ő lelkükben, szívükben.

Mint motiváló energia.

A  racionális oldalukon is

időben áthat, ha van már

tudomásuk róla, hogy az is

 értük, mert két oldaluk van.

A gondolkodó agyuk meg

ráteszi a döntéseikhez járó

felelős pecsétjüket, készre

viszik a szerényben is azt.

Az életüket élik, nagyszerű

az érzés bennük, amit az is

lehet, a többiek még nem

 ismertek fel, hát lekésnek.

Majd megmondják nekik

mindig, mi hogyan legyen.

A hirtelen változásoktól

nem fél az, aki tudja, ez

az ő sorsa, végig is megy

rajta, nem akadály az se,

ha a nehezítettet kapja.

A súlyától töpörödött már

a titkosan túlpakolt gane, ha

 még rak rá, nem marad az se

titokban,

messzire

fröccsen és

 égető lesz a lé.

Bocsánat ezé.

Úgy élj, hogy

vállalni tudd,

a döntéseidet,

ha tiszták azok,

maga a szándék is,

előrevisz majd téged.

Érezhető az arra való

érettséged, nem elég a

tehetség sem, ha nem te

élteted a tartásod, méltóságod,

az tapasztalás nélkül nem ad.

Az emberséges nemcsak magára

néz, körülötte is látja már azt,

ami előreviszi, idejében teszi.

Megtalálja az odavezető útját,

nem gátol közben senkit sem,

azért, hogy ne juthasson fel,

a  saját sorsszerű szintjére.

A vezetés nemcsak róluk szól,

leginkább a Népünkről szólna,

ismerd meg önmagadat már ma.

Az emberismerethez sok idő kell,

 akinek a hivatása születésétől van,

de ha jól csinálod, téged is felemel.

Ne rugaszkodjál a valóságtól el.

Ha azt sem teljesítetted, ami

eddig volt a feladatod, akkor,

hogyan tudnád megoldani,

azt amihez több szükséges.

Tanuljad azt amit nem hoztál,

és szükséged lenne arra,

hogy a saját szinteden

tudjál naponta fejlődni.

Túlzásokhoz könnyen jutó

szintűvel óvatosan, tán,

ne szövetkezz, félrevisz és

félrerak, megvan hozzá neki

a jól bevált sok éves gyakorlata.

Különös oktatás, nevelés, láttatja,

hallatja, érezteti, tudást kaphatsz.

Van az Isten, ha hiszed, ha nem,

a saját idődben te is megismered.

Nekem sokat segített a nehezekben,

segíts magadon, az Isten is megsegít téged.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/.

https://julamami.com Műhely, a megelőzésért.

Heringes Árpádné e.v. Online oktatásom.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

 Szeretettel. Julamami

Jó érzés, ünnepi érzés, van-e benned,

a Népből jöttél ugye el nem felejted.

S tudod, egy a Hazánk, más a sorsunk.

Nem várhatjuk másoktól, szükséges

a megértő türelmünk ahhoz, hogy

ha más a generációs feladatunk,

ugyanazt sem ugyanúgy akarjuk.

Aki már megtalálta, a saját sorsát élheti,

jól el van foglalva, másoknak nem kritikusa.

Teszi a dolgát, hogy a következőre ne hagyja,

azt, amit neki szükséges megoldania.

Amikor, csak ülünk, a villanyfénye

nélkül, meghitten, befele nézünk,

 a tartás bennünk, teljes az érzés.

Mi az  ünnepi neked, az ünneped,

belülről jön-e az érzésed, van-e

hazaszeretet benned, vagy

csak a hasznodat nézed.

Érezted-e már annak

az átélése megvan-e,

megcsináltam, sok -sok

munkával. A tudásom, az

emberségem a helyén, a tartás,

mert ide születtem, megadatott.

Hiszen olyan a rezgésem mint az

 anyaföldnek, a szülőhelyemnek, a

 hazaértem érzése, a sikereim naponta,

már adottak, a sorsomat megélném itt.

Online gyakorlom a hivatásomat.

Megtartom az emberségem,

mert tudom, semmi másra,

túlzásra nem váltanám fel.

Üresedésre sem váltanék,

ismerem a határaimat.

Ugye nem a pompáért

várod hát, a csillogás

pazarság hatását.

 Felismerted már,

 tán helyén van

a toleranciád,

gyakorlod-e.

Nemcsak

egyedül

születtünk

ám, pont ide.

Ha van már

ünnepi érzés

benned, az a tied,

becsüljed azt meg.

Mint a Hazánkat,

ahol az otthon vagyunk,

érzését naponta szeretnénk

megélni. Amíg élünk, jól, nem

egy sablonban, itthon élnénk

meg a szavaink szabadságát.

A Hazánkhoz teremtően

lenni, hozzá tenni,

megbecsült

Népe lenni.

Adni tudni,

azáltal,

azt a jót,

 kapni.

Átéreztük

a talpalatnyi

talaj fontos létét.

Megtartanánk az

 önbecsülésünket,

hiszen ez a Hazánk,

mi a Magyar Népnek

a korosodói vagyunk, jól

 kellene érezzük magunk.

Ide teremtettük a sok

jót és szépet, innen

szükséges kapnunk

abban a minőségben.

Tiszteletem.

Kellemes ünneplést,

kívánok mindenkinek.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból. Műhely, a megelőzésért.

Heringes Árpádné e.v. Online oktatásom.

Szeretettel.

Julamami

Ha az alázatot még nem ismered, s azt gondolod, nincs is arra

szükséged. Kiosztod az elvárásaidat, úgy tálalod, hogy attól

eltérni nem tanácsos senkinek. Nem tanultad meg idejében

azokat az igen jó hatású szavakat, hogy tisztelettel kérném,

szeretném ha kihallaná belőle ami az ön számára is jó lehetne.

Ezt szívesen venné-e megoldásnak, megkérném, ha lehetne, ha

egyetérthet vele, hogy tán beleillene az életébe, úgy látszik most az

 jó hasznára is lenne. Ha jót tenne az egészségének, megköszönném

ha  alkalmazná  azt amit én magam jónak tartanák. Rájöttem annak a

helyes megoldására, ha ön szerint is éppen beleillene az életébe, azt

kifejthetem-e, hogy miért, a tapasztalatom szerint ajánlhatnám-e.

Semmiképpen sem szeretném terhelni, ezért a fokozatosságra

felhívnám  a figyelmét,  szóljon rám kérem  szépen, ha túl

gyorsan sorolnám. Ha nagyobb levegővel kéri az ön

számára helyesen ható, megoldásként ajánló

szavakat, vagy csak olvassam le a sorsát.

Emberies jelnyelvnek neveztem el,

mindenki számára ugyanazt

mondja, ha megismeri

nem lehet belőle

gondja, ha

alkalmazná

tán, megtudja,

mennyi segítséget

kaphatna közben, azzal,

ha az emberek lefordíthatnák

az ő saját kifejezéseikre is aközben.

Mert annyifélék vagyunk, ahányan élünk,

nyilván nem gondolnám, hogy komolyan veszi

bárki is, hogy így lehet a hétköznapokban talán sokaknak

is kommunikálni. Viszont lefékezni kénytelen aki hallja, mert azt

pontosan tudja, nem ártanak a szavak, inkább az odafigyelést várják.

Igen tudom, keveseknek van erre türelmük, inkább azt várnák, hogy

szolgáljam ki őket, csináljak valamit, hogy attól nekik már könnyebb

legyen. Ne legyen szükséges semmit sem tenniük és menjen jól a

szekerük, lehetőleg  a többiek  fölé kerekedjenek általa, hogy

tudják már meg, nem érdemes ám packázni velük. Mert

majd találnak valakit aki mindegy mennyit kér, csak

oldja meg a megoldhatatlannak tűnőt, mintha

az nem is létezett volna mint probléma.

Gondolom ezzel aztán el is evickéltek

sokáig, vagy gyakran kérték meg,

hogy biztosítsa a zökkenőmentes

haladásukat. Arra talán nem is

gondoltak, hogy a sorsuk gátjai

azok,  amiket másokkal oldattak

meg, mintha nem is léteztek volna.

A sorsunk jelez ám, a lelkiismeretünkkel

szólíttat meg mindattól eltérő érzésekkel.

Amikről azt hiszik, azzal jól boldogulnak, ha

megoldatják másokkal, nem hitték el amit

a lelkük, a  szívük,  a gondolkodó agyuk jelzett.

A lelkes énünkből árad az impulzusunk mint belső

jelzés, mellé  adott a szívünkből áradó életritmusunk,

motivációnkként fordítja az értünk gondolkodó agyunk.

Az általános műveltséget bővíthetné, ha az ismerem mint a

tenyeremet, egyszer komolyan is vehetnék. Maguk oldanák

meg a saját sorsukat, jól kommunikálva, jó beszélgetésekké

kerekedhetnének, megfelelő igényes társaságokban, ah.

Rákaptam, hogy bocsánatot kérek, mindenkor,

ha a másik ember nem tudja még megtenni.

Mivel gyakran szóltak rám, hogy ne kérjek

bocsánatot annyiszor, hát igyekszem most

felfejlődni ahhoz, ami a jelenben az igény.

Így aztán megtaláltam  a megoldást ahhoz,

hogy a számomra természetes alázatom is

működhessen és ne vegyék zokon sem.

A magam által megoldásként meg és

feltalált emberies jelnyelvemet ismerhetné meg.

Ami közben megtanulná az oktatásához, tanításához,

megfelelő szinten bármi más egyeneshez,  alkalmazhatná.

Kibővítve a tudását, hitelesen, egyenesen haladhatna vele, az

 intelligens agyának a napi sikerélményeként tápláléka is lehetne.

Gyors pörgésben élünk, önmagukra szükséges találnunk, mindabban

amit ránk a Nép korosodóira raktak, gyakran változó terhekként. Mi

már egyszer teljesítettünk az akkori elvárásnak megfelelően, most

már nyugdíjasokként gyakoroljuk, nap mint nap a hivatásunkat.

Adnánk tovább a tudásunkat, ha lehetőséget kapnánk a Hazánktól.

Akik már megtanulták azt amire igényük volt, a saját szintjükké vált.

Tisztelettel éljél, az alázatod legyen hétköznapi módon jól használva,

nem  tévedhetsz, hiszen folyamatosan kérdezheted, le is fordíthatod.

Mert nemcsak két oldalunk van, amihez teljesítenünk lenne fontos,

hanem különböző szinteken élünk családunkon belül és kívűl is,

mindaddig csak nézünk ki a fejünkből, amíg meg nem értjük.

Emberies jelnyelvnek neveztem el, azáltal érthető lesz.

Emlékszel-e még a szeretetre,

a tiszta adni tudó szeretetre.

Nézz mélyen a lelkedbe,

ott lakik benned.

Becsüld meg

azt a pillanatot,

amikor boldog vagy,

mert egész életedre kihathat.

Beszélni bármiről, bármikor lehet,

a tetteid azok amik minősítenek tégedet.

Van saját sorsod is neked, tegyél meg mindent

amit másokért lehet, de a sajátod elé nem teheted,

csak akkor, ha utána van erőd a sajátodat végigvinned.

Azoknak a döntés is könnyebb, akik már tudják van az

Isten, ha nem tudnak dönteni és kérik, az megoldódik.

Nem kell mindig mindenben győztesnek, elsőnek

lenned, vagyunk sokan, nemcsak rólad szól az.

Köszönj meg mindent idejében, vigyázd a

szavaidat, csak úgy ne szálljanak el, van a

saját és generációs határa is mindenkinek.

Ha mindent csak a te szemszögedből nézel,

 legközelebb mások is úgy lesznek ám teveled.

A legfontosabb a belső tartásod, méltóságod,

azt csak te irányíthatod, más bele ne piszkáljon.

Ha azt amit te nem élhettél meg, rávetíted a saját

sarjaidra, kiemeled őket a biztonságos határaik fölé,

nem tudnak majd kontrollálni, mindig rád lesznek utalva.

Azt szeretnéd kontrollálni vele, hogy mekkora a szükségük

rád, mindenki lássa meg, csak értük vagy, az életüket meg is

éled őhelyettük, meg életed velük a sajátodat és sikert mutatsz.

Igen gyorsan el is érhetnek mindent a te hozzáadott energiáddal,

s jön majd egy pillanat, amikor a fejlődésben magasabbra kerülnek

nálad, várnák, de már nem kapják a te energiádat, mert alacsonyabb.

Észleljed, amikor nem kisgyermek, már felnőttnyi, tanítsad az életre,

tán boldogulni tanítsad, ne a boldogságot várjad el mindenben tőle.

Figyelj ha a lelked jelez, fékezz le és nézz jól körül, mit rontasz épp el.

Ne várd meg, amíg rád mordul a lelkiismeret, imához hajlik a térded,

persze az is érted lesz, ne vegyed zokon, ha nem vetted észre időben.

Tanuld meg amit nem hoztál tudásként s alkalmazd még időben a jót.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,  online oktatás.

Szeretettel. Julamami

Édes Hazám Csodaszép,

kívánok jó szerencsét,

ó kérlek, ne menj még,

hiszen a széppel, a jóval

nekünk meg sem jöttél.

Mitől is család a család,

sokféle összetevője is

van annak, amíg hat,

emberies is marad.

Ordít mint a fába

szorult, ha kevés

figyelmet adnak.

Tapasztalatom

szerint,

az anya

akkor

tudja

elengedni

a gyermekét,

ha azt látja, hogy

arra már elég érett.

A magas rezgésű

gyermeke, érti

már az életet,

így el nem

tévedhet,

abban sem amit

magával hozott.

Nem az van az

eszében, hogy

jaj mi lenne, ha…

Vagy felkészült-e

eléggé már arra,

hogy a helyzetét

átlátni is tudja,

és beleérezve,

elhelyezkedik

abban, amiből

tanulnia kell.

S ott magát

feltalálva,

tisztán

haladhat,

betartja

amit ő

mint

ember,

abból

képes

és

jól

meg

is tudja

csinálni,

önmagért

magához

képest.

Ez még

nem

jelenti

azt, hogy

bármit

ugyanígy

képes lesz

átlátni, érezni.

Meglehet tanulni.

Nagy szükség

lenne arra,

hogy

az

életet,

kicsiben,

már a

kicsiket,

hitelesen

képesek

legyenek,

élhetőre

oktatni.

Vannak

nekik is

mind,

mint,

a

saját

sorsuk,

s jeleik.

Ehhez

arra

lenne

szükség,

hogy a

különböző

embereket

is vegyék

észre,

időben,

hogy

az

is legyen

természetes,

más és más a

 kultúrája,

az

egyénisége,

a neveltetése,

az anyagi helyzete.

Így egy csomó minden

van, amit meg kellene

ismerjenek

egymásról

az emberek,

ne legyen miért

csak ítélkezzenek.

Mert van az úgy is,

hogy a gyermek már

több tudással rendelkezik,

mint egy korosabb felnőtt,

s mégis elvárják tőle, hogy

a felnőttnek legyen igaza.

S a gyermek álljon be a,

szerinte már nem is létező

sorba, s lehetőleg besorolva.

Emberi nyelvnek mondom,

ahogy itt írok és nevelek,

vagy oktatok, át is megy,

mert érzik az emberek,

a belső tartalma fontos.

Benne van a szavaknak

a rezgésében, ott hat az

ahol arra van szükség épp.

Kitűnő tolmácsokkal, sok

értékes érzés ment ott át,

ahol látszott megértették.

27 év, több tízezer

ember tisztelt meg,

s láthattam a tenyerüket,

az első hét év, sűrű program.

Magas szintű rendezvényeken,

is voltam köztük és voltak bőven.

H. Nagy Júliának hívtak.

Egyszer egy igen nívósnak

láttatotton álltam meg.

Nem vigyáztak ránk,

nem törődtek velünk,

nem kaptuk meg azt a

tiszteletet, ami megjárna

egy embernek, persze csak

akkor, ha olyan ember viszi

azokat a helyeket, aki érti,

hogy akik ott megfordulnak,

 a Hazánk hírét viszik a Világba.

Nemet mondtam, hiába hívtak utána.

Nem értek a sok pénzhez, hiszen

nem volt még nekem olyan sok,

hogy számolgatnom lehessen.

Viszont amikor láttam,

a  komoly üzletemberek

sorba álltak, meghallgatni,

a tenyereikről mit is mondok.

Ami jó dolog a maga minőségében,

 hozzáértők által, a megfelelő helyen.

Fontos, hogy fel tudja mérni az ember,

hogy mennyire különböző a rezgésszint.

Áthidalhatóak-e azok a különbségek,

van-e megfelelő segítsége arra,

vagy csak, önmagára

számíthat.

Generációs

jelek oktatása,

sorsra nevelés

tréning nektek.

Akiknek már van

igénye sorsszerűen

élni, nemcsak úgy bele.

Magyarországról,

Paks városából, a Hergál

Házból, Online oktatásom.

Szeretettel: Julamami

Hinnye, miért gondolod, hogy mindent

tudsz, mások meg majd csodálnak téged.

Magadra gondolsz, ah, a többiekre nem,

olyat élsz meg, amit neked nem lehetne.

mintha mindenki fölöslegesen születne.

Ha már csak, az jut eszedbe, már megint

valakit legyőznél, nagyon mellé mentél.

Jusson eszedben, az élet élni szeretne,

ha befékezed a sorsokat, az visszahat.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok, sem veled, se ellened.

Keresd meg hát, magadban a jót,

s örüljél, ha akad még és

már nemcsak volt.

Ha túl nagy a

 lendület,

találd

meg,

időben

a féket.

Ismerve a

generációs

határaidat,

nem mégy mellé,

megcsinálod a sorsodat.

Nem siettem, nem kapkodtam,

tudtam, az élet arra való, hogy

megéljem. Ugyan miért mennék

gyorsabban, mint a saját ritmusom,

 megtaláltam az utamat, íme, a sorsom.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet, na az is

lehet, a feladatok sűrűje, maga a nehézségek.

Ne a könnyűt válaszd, önmagadhoz mérjed ah,

ha teljesítettél, magadhoz képest, a sorsod,

egy önfejlesztő feladattal megjutalmaz.

A fokozatosság nem maradhat ki, ah,

az egészséges ritmus visszarendezi.

Nem a látszat tesz téged, hanem a

 jól fejlett emberies, ott benned.

S amikor a döntők közé jutsz,

nem felejted el az Isten adta

Népet, pont amiért kitalálták

mindezeket, tán az egészet.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, Online oktatás.

Szeretettel.

Julamami

Ugyan elhiszed-e magadról, hogy a sorsod rólad, a

 családodról és a generációs feladatodról szól.

Amikor váltanod lehetne nem teszed,

aztán ha váltani leszel kénytelen, már

majdnem mindegy, elkéstél és lekéstél.

Amikor megtehetted volna, invitáltak is téged,

mivel ártani nem akartál magatoknak, hát meg sem

tetted azt, amit a belső hangod jelzett, nincs dolgod vele.

Rájöttél a szíved, lelked, gondolkodó agyad is segít neked.

Mert amit mondtak meg nem érinthetett, azonosulni hát nem

is tudnál vele, emberies léted várná az emberies megoldásokat.

Ide teremtettünk, a Hazáért dolgoztunk akkor is ha önmagunkért,

hiszen mi magunk vagyunk a Haza, belőlünk általunk is lett ismertté.

Akik mindezeket meglovagolták és azzal kerültek oda, ahol nekik,

soha dolguk sem lett volna, most szintjük fölött vessenek magukra.

A pénz általi szintkülönbségek most már óriásiak, minden egy pont

köré körös körbe, jól látható már nem kerülhető el a jólétük görbéje.

Nem titok, körberajzolta őket a nem magukhoz mért életminőségük.

Nem várunk mi másra, csak arra amit beleteremtettünk a Hazánkba,

annak megfelelő életminőségre, megérdemeljük, tettünk sokat érte.

A “punnyadás” nem magyaros virtus, nehezen mozdul ezt mások jól

tudják, erre alapozták azt, ami már a felszínen is láthatóvá vált most.

Ha a szinted alatt is vagy, találd meg azt az érzést, ami ott erőt adhat,

neked ahhoz, hogy kibírjad azt az időt, amíg kénytelenül benne vagy.

Könnyebb kibírni azoknak, akik már ismerik a Hazaszeretet érzését,

azáltal akkor felerősödnek bennük a pozitív energiák, fejlődnek hát.

Eljött az idő már három éve tart, a tiszta energiákban élünk, tisztulna

már minden, de még erőlködnek, magukénak láttatják, ami a Hazánk.

Megláthatjuk még, amikor a ránk rakott mások terhét, hogy kapják

vissza, ha szeretnék, ha nem, le kell törlesszék azt a generációikért.

Önmaguk felé, az emberséges belső tartásuk felé, motiváltakként.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/ tréning 20 órában,

hogy ráláss a saját és generációs feladataidra és meg is oldjad.

Építsed fel magadat, a jelenhez igazodni, boldogulni tanuljál,

menet közben már érzed, a sok hétköznapi sikered motivál.

A racionális éned okán teremtesz, a magad egyszerű módján.

Nagyszerű érzésed lesz attól, amit a sorsodért teremtettél.

Nemcsak élsz bele és várod, hogy kiszolgáljanak, méltatlan

az akkor, ha még szükséges teljesítened, ki is üresedhetsz.

Ha magad szerint, már az ükunokádnak is teremtettél, mit

 tegyen, csak pihegjen motiválatlanul, sikerélmény nélkül.

A boldogulás, a fokozatosság tapasztalásaiból áll össze,

az alapja lett a szakmai tudás és az emberséges tartás.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék

sem veled, se ellened. Oktatnám a feltaláltamat, érveim

vannak, a gyakorlatból lett a megrajzolt elméleti formája.

Ne kerülgessed, állj bele, meglátod motivált leszel általa,

jó hatással leszel a belső tartásodra, a kiüresedés kizárva.

Felépíted magadat, hogy elég erős legyél a hétköznapokban.

Vagy a barátaiddal együtt kerüljetek a saját szintetekre úgy,

hogy mindenki a maga sorsa szerint erősödik fel lelkileg vele.

Arra is jó, hogy meglátod a saját és a mások szintjei közötti

különbségek hatásait, a hétköznapoknak lehetsz a tolmácsa.

Ne aggódj, közben a helyükre kerülnek a szavak, kifejezések.

Szombatonként, csoportos online oktatást tervezek. Várom

mindazokat, akik már igényesek lettek, az összefüggésében

látásukra, elég érettnek érzik magukat, tervezik a jövőjüket.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, online oktatás.

Szeretettel. Julamami

Két oldalunk van és mindenkinek,

több páros szervünk is, a lábainkat

egymás után raktuk, amikor a

talpunk kereste azt a talajt, a

 Hazánkban, ahol járni tanultunk.

A születési helyünk, naponta teremtünk,

hiszen tudjuk, nem punnyadni születtünk.

A Népünk egyszerűen élő emberségesei

vagyunk, a hivatásunkban kiteljesedtünk.

A tehetségünk maga a hivatásunk, amióta

rájöttünk, ide nemcsak beleélni születtünk.

Mindenki hozott a szülesekor tehetséget,

ha rájön, mi a saját életminősége szintje,

kiteljesedve élheti a jó minőségű életét.

Kinek a racionális énje, másnak meg a

lelkes énje maga a tehetsége tükre.

A feltaláltam által, szépen össze is

 illeszthető az egyensúlyt nyújtó.

Hazaértem a lelkes énem által,

bebizonyosodott, hogy vannak

emberségesen sikeresen élők a

 racionális oldalakon. Tiszteletem.

Lelkesen tanulom a racionális létem,

igen tudom sokat késtem, a 70. évem ez.

Mihez képest késtem, talán a könnyűben

a teljesítés nélküliekhez, á nem.

Önmagamhoz mérve sem,

amikor felfogtam,

nemcsak az van,

amit kézzel

foghatóan

megértünk racionálisan.

Létezik a lelkes, szíves énünk, a

 racionális oldalunkkal együtt

képesek vagyunk, úgy élni

hogy nem szűnik  meg a

motivációnk a teremtéshez.

A Hazaszeretetünk azt is jelenti,

a Népnek és gyermekeinek jólétben

szükséges élnie, a jóérzésű teremtéshez.

Aki elvesz, miközben nem is adott, csak

kapni akar, nem tud még semmit a sorsról.

A motivációnk a lelkes énünk feladata, hogy

valósághűen, jóérzéssel, hivatástudatból eredően

gyakoroljuk azt, amiben tehetségesnek születtünk.

Az egészséges egyensúlyunkat mint belső kontrollunkat

szükséges lenne ismernünk, hogy jó minőséget adva éljünk.

Ki mit hozott, ki mit tanult,

tudja-e alkalmazni azokat,

úgy, hogy a lelkesedésének a

  motovációja megmaradjon.

A testednek megadod,

azt az ételt is, amit csak

a szemed kívánt meg.

Azt a mintát láttad,

tán még azt is,

felülírod,

s ami

a

lelkednek

járna, hahó,

elhalasztod,

 átfogalmazod,

  á majd holnap,

nem is sejted,

sanyargatod

 közben már

magadat.

Azután,

hirtelen

döntesz,

s azt is

majd

jól

meg

is

bánod.

Nincs

akkor

már mit

vissza sem

csinálnod.

Nem úgy

van az,

hogy

az

egyik

pillanat,

ellentéte

a másiknak,

csapongás az.

Ugyan már mi

az amit nem tud

kigondolni most is,

az intelligens agyad.

A lelked vágyik adja

az impulzust, az maga

a csoda, ahogy a szíved

veszi a jelet, s ritmust ad

hozzá, olyat ami jó neked.

A fontos hármas működne,

ha hagynád, de mindenáron,

most akarnád, a régóta soros

jeleket, amik máris feladatok

lettek, de nem látod még meg.

Annak a kezdetét, hol a közepe

és mit miért is csinálnál meg,

hiszen tegnap még jó volt az.

Amit mára, kontroll nélkül,

útjára indítanál, pedig csak

a jó megoldásokra vágynál.

Hahó, helló, ejha, nahát,

nem lehet, hogy csak

elfáradtál tán,

 s kicsit

jó

tenne az,

ha befordulnál.

Nézz szét magadban,

hol a hiány, mi a többlet,

rendezd át az életedet,

te magad tegyed meg

most magadért.

S persze úgy,

azon belül,

ami abba,

beleillene.

Ami a jó alapja

a működésednek,

melléd is rendelhető, s

nem ártva, nem bántva,

oda pont, bele is férne.

Itt vannak azok a

megoldásnak tűnő

helyzetek, könnyűnek

tűnnek, de minden ami

addig fontos volt most,

hogy ne újra és megint,

csak alapozz, lépjél előre,

de csak ha van hova lépned.

Ha ismered már a sorsodat,

nem mások szerint próbálod,

elérni azt ami nem tudod mi.

Gyors pörgésben vagyunk,

meg is téveszt némelyeket,

lépnek, pedig nem is látják

át a következményeket.

A lelkünk vágyik a tisztára,

takarítana, de hol és hova,

a beváltak nem működnek.

Újulj meg, igyekezz ritmust

tartani a rohanó idővel, de

úgy, hogy önmagadból ki

ne fordulj, tartás,

méltóság az

emberies.

Nem a pénz,

tett emberré,

senkit sem ám,

van az a helyzet,

amikor az ember,

hozzászokik,

ahhoz, hogy

ha tetszik,

ha nem,

megkeresi

azt a “méltó”

lehetőséget,

amivel már a

jó minőségű

életéhez ott,

 a megfelelő

pénzét is

megteremti.

Van amit

hozunk,

van az

amit

meg

kell

tanulnunk,

 emberesedünk.

A Különös oktatás,

nevelés tréningem,

 kedvezményes lesz.

Februárban, 4 fő

tanulja egy időben,

egymás megértése,

miatt, hiszen minden

sors egészen mást mutat,

ez családokon belül is hat.

Nem lehet tölcsérrel sem

beletölteni a tudást senkibe,

a hiányokat pótolni szükséges,

magadhoz veheted, tanuljad.

Az önbecsülésed miatt,

ha már

elég érett

vagy,

hozzá

most,

meg

is érted,

hogy az érted

emberesedj.

Megelőzésként

fogalmazom meg,

emberies jelnyelven.

Amit megért mindenki

akit nem vitt el a túlzásnak

erősen könnyűvé tevő hatása.

Megéli bár amit elé tett az élete,

 viszont felfogta, jól figyel arra,

az emberségéből ki ne

fordítsa semmi se.

Bejelentkezéssel,

heringesarpadne@gmail.com

+36707253808 és a +36302470589,

Megelőzésként,  sorsolvasással, hogy

megértse mit miért lenne szükséges

megtanulnia azt, amit nem hozott

tudásként a születésével.

Persze csak akkor,

ha azt érzi fejlődni,

haladni szeretne,

hát emberesedne.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

online,

ha bárhol is

élsz most a Világban.

Sorsod, mint generációs feladatod. https://julamami.com

Tapasztalatom szerint, most a lelkiség időszaka van,

ne vedd hát zokon, ha a jó édes anyád, megigazgat.

Nem vár el tőled többet, mint, amire képes vagy, azt.

Őszinte kommunikációra igyekszik rávenni, hinnye, ah.

A kislány, a cseperedő lány, a nő, az asszony, az anya, ah,

van mondanivalóm bőven, tapasztaltan a hivatásomban.

Együtt időztetek, te magzatként, lelkesen, szívesen,

vagy az éppen akkor, nehéz időkben, hinnye.

Aki nem észleli időben, lekéshet a jóról,

a szépről, s lemondhat,

a könnyen jött,

kierőltetett

pénzről.

Ha nem

tudja,

hogy

neki,

hol

vannak

a határai.

Túllihegi,

túlerőlteti,

a határait

döngeti.

Minden

áron, meg

akar felelni,

vagy szerezni.

Látványosan,

a többiek fölé

kiemelkedni.

S a régi látszatosat,

is meg akarná tartani.

Nincs mersze elengedni,

a múltban az jól működött.

S igazodni a jelenhez is, akkor

tán az élete is könnyebb lesz.

Miért gondolják azt, hogy

különbnek kell lenniük, ah,

bárkinél. Van az Isten, hinnye, a

 hatalom, nála van, vegyék észre.

Ha túl komolyan veszik magukat

és a szerepüket élik csak, bizony,

nevetségessé válhatnak.

Tapasztalat nélkül,

hiábavaló az elmélet.

Annyian próbálkoztak

már és egyre lejjebb lett.

A rang, a cím, a látszat,

ugyan miért nem inkább,

az emberséges létünkért.

Értünk is szóljon, a Népért,

már végre és mindenképp.

A magukhoz képest, túl magasra

törtetők, a mindent megszerzők,

 hogy honnan jöttek elfelejtették.

Rángatnának mindent szanaszét,

csak azt látja a szemük, mit

 szerezhetnének meg még.

Az elkényeztetettségben,

nem tudhatja, most, mitől

sanyarog, a tehetséges.

Miért nincs lehetősége,

így, nem juthat, =0., túl se, a

 végleges sikerébe, hinnye.

Csak nem úgy megy, ecc –

pecc kimehetsz, te meg,

minek születtél meg.

A nyugdíjad helyett,

neked aprópénz jutott, ki

mondta, hogy te a jót kapod,

ja, hogy megdolgoztál érte.

Ah, sokan nem vették

észre, a múlt

elmúlt,

nincs

jelen már

a most se.

Csupán jön

és átmegy,

gyorspörgésbe.

Mire tervezzenek,

kivitelezzék-e,

úgy, hogy az,

működőképes,

élhető is legyen.

A legnagyobb kegy,

mostanság, hogy élhetővé

legyen, amit megalkottak.

Egymás megbecsülése,

tisztelettel lenni, mások fele.

Megerősíteni a sarjakat lelkileg,

hogy elbírják, a kint lévő, nehezeket.

Amikor hazamennek, az otthon, szolgálja

ki őket és a tárgyaik, a pihenésükre is legyenek.

Egymásért tegyenek, legyenek, ismerjék a férfi és

 a női kommunikáció közötti különbségeket, hogy

azután lelkesen, gondolkodva,

szívesen, meghitten, időzhessenek.

Lelkesedve, gondolkodva, szívesen éljék,

hazavárják azt, aki, az otthonába érkezne.

Ne másokat utánozva, irigyelve éljenek,

becsüljék meg azt, ami már van, adott.

A gyermekeikkel párhuzamosan

haladva, egymásnak tiszteletet adva,

nem életkor függvénye az sem, hinnye.

Valós, tiszta kommunikációt gyakorolva,

eljutni az őszinte szavakig, azt a.

Elnézést kérni, azután, egymástól,

amikor már, bevallható, a nem szép szó.

Majd élni tovább, mintha nem is lett volna az.

Legalább, nem ártani, magunknak sem, azt a.

Ha pénzben gazdagságra születtek, mindent,

idejében, lesznek a saját idejükben azok is.

Önmagukhoz mérve, nem másokhoz.

A belső kontroll, érezteti a szíves,

lelkes, gondolkodó gazdagságukat.

Igyekezzenek megélni, a napi sikereiket,

minden, hétköznapi tevékenységükben is.

Akinek működőképes, családja van a nehézben,

becsülje meg, mert a legfontosabb, már megvan.

Jó szerencsét, a mindennapi boldoguláshoz, ah,

adjon meg hozzá az Isten, minden földi jót.

Kellemes időtöltést, kívánok.