Élj a saját életritmusodban,

ott a lelkes, szíves, gondolkodó,

aki nem rontotta el, amit hozott.

Ugyan megoldod-e a sorsodat, akkor is,

ha mindent ami járna elvesznek előled,

 a napjaidat egyre alázatosabban éled.

Amikor ehhez már megnőtt az

alázat benned, nem fáj a lelked.

Megadja az újhoz a ritmusod

a szíved, lelkesen nyugtázod,

hogy gondolkodva élhetsz.

Közben rájössz van az Isten,

mert hiába az ellened akkor, ha

beállsz mértéktartó jó emberiesnek,

akivé a teremtő mindenkit teremtett.

Jó érzés tudni, hogy ha elérték már

a megszerezhető csúcsokat,

tán majd megpihennek,

s addig nekünk is

nyugtunk marad.

Nem várnak el

a Néptől minden

olyat mint, akik

a jólétben élnek.

Ide teremtettük a

jókat és szépeket,

egy Haza ez csak

egy. Várjuk vissza és

 úgy, ahogy a közösbe

adtuk mindazokat,

jókat és szépeket.

Már a fejetetején

van és minden,

érdekes látni azt is,

amit kifordítva látnak.

Hangsúlyozzák a külsőt,

de nem látni a hétköznapi

megéléseik közben azt se,

miért is azt s úgy élik meg.

Megjátszani azt hosszasan

úgy sem lehet, ha nem

igazi az élettörténet.

Amikor nekünk nehéz,

nekik az is ünnep, hisz

azért visszük a nehezet,

megteremtjük azt is ami

felé terelnek, de nem is

tudják, miből mit lehet.

Mivel nem terveznek,

hát nem is végezhetnek,

nincs türelmük semmihez.

Folyik számukra az ünnep,

megállás nélkül az megy.

Az üresedés fázisába értek,

kitalálnak a tálalásához igen

furcsa üres meséket, minek.

Látszik már az ami látható

ott, a tekinteten is átható,

úgy látszik már maradandó.

Gyakoroljuk az alázatot most

is, mint eddig is mindig, az már

jól megy, hamarosan kapjuk az

Istentől, a következő lehetőséget.

Finoman megpróbálom közvetíteni,

vegyék már le rólunk végre a féket.

Ami által a sorsunk megtart minket,

annak ismerete, a tartás, a méltóság.

Van, hogy hiszik, elérték amit lehet,

miközben még nem is csináltak meg

semmit sem annak érdekében se,

hogy közben fejlődjenek lelkileg.

Pompás külső, törpülő belső, ha a

végszó eljő, az Isten előtt leszünk

mind, letagadni nem lehet, hát azt

tegyed, amit elbír a lelkiismereted.

Annak súlya alatt nincs harmónia

se benned, bele is betegedhetsz,

ha belenyúlkálsz az ismeretlenbe.

Biztos pénzed attól lesz, ha odaérsz

a saját sorsodban, mert megtettél érte

mindent, hogy átélhesd a minőségi életed.

Üresen pénzesen csak lődörögnél, keresnéd

a lehetőséget, becsapni, átverni, sanyargatni,

kit hol mikor lehet, hogy sokszorozzad a pénzed.

Hiszen annyifélén vannak, látható már a ringben.

Mivel nem fejlődik közben a lelked, szíved, agyad,

kiszolgáltatottja leszel, a saját elérhetetlen célodnak.

Minden jót és szépet magadból kitakarítasz közben, mert

a kitűzött célodat, el kell érned, nem törődsz vele, hogy ki

mikor megy tönkre közben, veszítheti el az egész életében

megteremtett, szerény életéhez szükséges javait, szerzel.

Minden tartásod, emberi méltóságod kikopott már belőled.

Valahogy túl bőre lett szabva itt minden, nem azokra akik,

teremtve, alkotva, minőséget hétköznapi szinten is adnak.

Már csak a megélhetésükkel vannak elfoglalva, nem érdekli

őket, a jól kitaláltak szerinti  statisztika, átlátják, kihallják,

gondolkodva élik a pénztelenségben az értelmes életüket.

Nem tehetnek semmit addig, amíg a falig el nem érnek.

Amit azon belül lehet, a sikerélményük van abban, ha át

tudják vinni a napjaikat, heteiket úgy, hogy közben nem

változnak az elvárások feléjük, a következő lépcsőfokra

léphetnek úgy, hogy közben nem hallják, megváltozott.

Azt hallják, olvassák gazdag országban élnek, egyszer

csak rájönnek, miért is van ez, hogy másképp is látják

mint akik eldöntik, mit, hogy lehet, hiszen benne élnek.

A sorsok körbeérnek, ki mint tesz, az biza vele is úgy lesz.

Akkor amikor elgondolja, nem kérdez, csak tesz, nem gondol

azzal, hogy majd, ha elmúlik a káprázat, abból hogyan él meg.

Mond egy összeget, hogy abból szerinte meg lehet élni, vajon

tudja-e hol takargatják azt, hogy a szülők éhesek, hogy legyen

mit adjanak enni a gyermekeknek, főzött-e már az éheseknek,

vagy csak rácsatlakozott a jó emberek vállaira, ott nevesedett.

Elhiszi, hogy a körforgásból ő kimaradhat, úgy adni se kell majd,

nem fizeti ki azokat, akik azért neki megdolgoztak, csak learat.

Elhiszi, ő a csúcsokat is döngetheti, nem jut közben eszébe, hogy

azokat, akiknek éppen megélni sincs miből, kilátástalanná teszi.

S magyarázkodnia se lesz már kinek, hiszen elveszített mindent,

amiért még egy szavát is elhinnék, viszont, számolhatja a pénzét.

Emberies tartás és méltóság, amivel születtünk mi mindannyian,

ha a saját életritmusodban haladsz, mindez neked megmaradhat.

Ha a gazdagságra hoztad a lehetőséged, meg is éled azt is, idejében,

úgy, hogy annak a megtartásához már meglesz a saját bölcsességed.

Legalább ne bánts, ne legyen divattá, hogy árts, magadra is vigyázz,

hiszen rád sem vigyázhat úgy mint te magad, rajtad kívül senki más.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/, olyan embereknek,

akik szeretik, a tartalmas, érdekes, színes, értelmes, minőséget adó

életüket úgy megélni, hogy tudják megtettek érte minden fontosat.

Afelől is nyugodtak lehetnek, hogy már a következő generációkért

megtették amit lehetett, minőségében, amire egyszerűen képesek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, online oktatom a

feltaláltamat.

heringesarpadne@gmail.com,

Messenger Heringes Árpádné e.v.

Szeretettel.Julamami