Tisztelettel kérlek, ne várjad tőlem azt,

amihez nem értek, a racionális létemet

mostantól már igyekszem jól megérteni.

Az informatika nyelvét nehezen értem  meg,

bizony kérem a hitelesektől a szolgáltatást még.

Szépen kérlek téged hát zokon ne vegyed, ha nem

gyűjtöm az ismerősöket, attól még tisztellek.

Majd rájövök kitől lehetne most jól tanulni,

 a racionális oldalamat időben felismerni,

addig is oktatom azt amit jól ismerek,

mert magam találtam fel, védjegyes.

A sorsommá  lett, azokhoz a felnőtt,

 gyermeklelkűekhez tartozom,

akik nem tudtak felnőni,

a mások által elvárt időben.

 A hasonlóak értik mit beszélek,

 én megértem mit szeretnének.

Hiszen már gyermekként is,

felnőttként gondolkodtak,

és csak magukra számíthattak.

Ha nem kapták meg a sorsukhoz,

 se a tehetségükhöz a lehetőséget

időben, igyekeznek behozni azt.

Ha jól körülnéznek családon

belül akad aki az előző részt

vitte odáig és értik egymást.

Így megcsinálhatják az életüket,

önmaguk szerint tanulják ami hiányzik,

s adnák tovább azt ami a többletük,

s fel is nőnek, a saját sorsukhoz.

Természetesen élik az életüket,

nem vesznek el, sem nem ártanak,

nem tanulják meg, ha hamisnak érzik a

semmis csőlátásosat, se a bekorlátozottat.

Amikor tudják mi történik, szórakoztatják

azokat akik arra nem is gondoltak, azóta is

 furcsálhatják, az elhangzott batár hangokat,

amivel jól összehangolt műsort szolgáltattak.

Amit lehet azt megoldanak a maguk módján,

hoztak generációsan bőven, mivel addig a

családjukban azokat nem oldották meg.

Arra születtek és csinálják a dolgukat,

bennük van a többletük, a tehetség,

amivel ők segíthetnek, emberiesen.

Jó mintáknak küldte őket az Isten.

Ah, csak, ki ne, meg ne neveljék őket,

mert hosszan megrekedhetnek, ha nem

 hozzáértően, nem emberiesen nevelnék.

A szüleik meg tán elhiszik kezelhetetlennek,

pedig csak időben megcsinálnák az életüket,

hiszen különböznek az ottani rezgésektől.

Ha már felismerted a sorsodat és tudod azt

is mi a  generációs hozadékod, hozzá is

láthatsz, meg is csinálhatod a feladatodat.

Ha jól belenézel abba,  hogy ezek szerint

most hol tartasz, soha nem késő tanuljad

meg azt amit nem hoztál tehetségként.

Nyugtázzad majd a végkifejletednél,

honnan jöttél mekkora utat jártál be.

Ahhoz képest amit hoztál, milyen vagy

emberségesként, vagy mivé válnál, ha

még a saját idődben meg nem változnál.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet,

nem harcolok ellened sem, hiszen ide

is, az oktatás lehetőségei miatt jöttem.

A 26 hivatásomat gyakorló éveimben,

sok összefüggésre, megoldásra rájöttem,

azt is írom, mostanában egy könyvben.

S mond, te mikor vagy készen,

erre, vagy arra, mit hagysz

lenyomatnak majd,

időben jelez-e

neked a

lelked,

szíved,

agyad.

S mond,

te, mikor és

kinek érzed magad,

vagy arra érett vagy-e.

Az élet arra is való, hogy

megéljük amit hoztunk,

s azután mindazokhoz,

a generációshoz

hozzálássunk.

S nem jó az,

ha fordítva,

de az sem,

ha felgyorsítva.

Most oldalirányba,

szoktam is mondani,

ne előre, se ne fölfele,

de abban kiszélesedve.

Kiszélesítve a meglévő

tudástárat, hozzávéve,

még ezt, meg azt is, ami

addig nem volt meg ott.

Így nem unalmas az élet,

mert mindig lesz valami,

ami belülről késztethet.

Nézel ki a fejedből, ha

azt érzed, elérted azt,

amire nem vagy még

egyáltalán elég érett.

Elkezded és csinálod,

 rájössz nem a hivatásod,

az amire rábeszéltek, amit

tovább kellett vinned neked.

Pedig semmi affinitásod hozzá

nem volt, nincs és nem is lesz.

Hiszen nem te választottad,

bejuttattak, felemeltek,

csinálják helyetted,

neked, pedig arra,

más és nem te,

vagy érdemes.

A másik nem

tud eljutni oda,

ami neki járna,

azzal be lenne,

vele fejezve az,

 ő teljes életútja.

Hamiskodva nem

jut el oda, nincs is

befejezve azzal,

azért az ő útja.

Van az Isten,

ő azt tudja,

ki más

tudná,

hogy

mi

az

ami

majd

fordítja,

még időben,

hogy véglegesen

el ne romoljon minden.

Mert, ha csupa mondva

csinált, jut oda ahova se

más, se másképp nem

szabadna odajutni,

akkor rögtön,

meg is látszik,

nem ért hozzá,

nem érett arra,

huh, de sokan

látjuk kárát

 majd annak,

ha megtolják,

oda föl is tolják,

más helyére rakják.

Mert, ha egy porszem

elmozdul, egy hegy is

leomolhat, gödör marad.

Lesz vele dolga majd bőven

a következő generációknak.

A tenyerek olyan pontosak,

mint az ujjlenyomatok, csak

a kiterjedtebb változatban.

S az életutat mutatja meg

pontosan, nem korrigálva,

nem előretolva és nem

beleültetve a székébe.

Hiszen végig érezni

fogja, hogy nem az ő

helye, nem illene ott,

benne ülnie, mert a

tudás ahhoz nincs

meg annyi benne.

Mindenkinek megvan,

a maga tehetsége, helye,

szerepe és a kiválósága,

senki sem született ám,

fölöslegesen, sem arra,

hogy félretéve legyen.

Hiszen a tudás hozzá

ott van benne és ahhoz

van kedve a legjobban,

neki szánta azt a feladatot

az Isten. Így a sorsában az

benne van, tehát addig,

kerekíti, addig forgatja

a sorsa, amíg azt kapja,

amire született és abban,

végre kitűnően teljesíthet.

Pár éve amikor ezt írtam,

észrevettem, ha az egeret,

gyorson pörgetem le és fel,

megfordul az írásom,

mintha, a DNS spirál fordulna.

Tán ott van mondanivaló bőven,

már sok éve vettem mindazt észre.

Láthatsz a leírtak között néhányat.

Van úgy, hogy többször átfordul,

nézd meg, amikor már elolvastad.

Megkérdezték, hogy kiszámolom-e,

nem tudnám kiszámolni valószínűleg,

na meg csak a járható tiszta út fontos

nekem, ha eddig így volt, így is marad.

Nekem tetszik, hátha neked is fog.

A tehetségünket hozzuk, ha a

lehetőséget hozzá nem kapjuk,

akkor bizony elhúzódik hosszan,

de azt tapasztalom, hogy egy idő

után, a sors korrigál és megadja azt.

Olyannal még nem találkoztam, ahol

nem lett volna a sors kiteljesedése

látható, valahol más megoldásban.

Csupán idő kérdése és megvan.

Szerintem az idő az Istennél,

mint a párkapcsolatok is.

Különös oktatás,

nevelés tréning,

az egyensúly miatt.

 Jó egészséget kívánok.