Adj teret a mának…2019.06.16. https://julamami.com

Nem kérdezi, csak viszi, kiszolgálja magát,

ahhoz szokott, mindent lehet, hinnye, azt a.

Nem kommunikál, mindent, magáért, csinál,

nem zavarja, ha azzal árt, ah, így jártunk, azt a.

Bocsánat, hogy meg merem írni, a valóságot, a

 számlálóval, valami nagyon elromlott, leoldott.

Adj teret, a mának, a holnap a küszöbödön,

úgyis megvár majd, már, bocsánat.

Amikor én még kislány

voltam, nem tegnap

volt, az sem.

Kitaláltam

magamnak,

hogy mit

játszak.

A sokan,  még

gyermekekként,

megtervezték az életüket.

Engedéllyel, a még felnőttnyiek se,

gyermekekként is, férjhez

mehettek.

Születtek a gyermekek,

azt sem tudták mire, akik

meg tudták, hogy van nekik.

Nem tanulhatták megbecsülni,

mert ahhoz, hogy az meg lehessen,

pirkadattól – sötétedésig dolgoztak.

Az akkorra már fáradtan hazaérkezők,

mellett nőttek, a korán felnőtté lettek.

Fel sem fogták, jól vigyázzanak, azokra,

akikért a sok munkát felvállalták, hinnye.

Mit jelent nekem, a felnőttes mögöttes,

hát azt, hogy a saját tervei szerint élhet.

Tudja, hogy merre van az előre és hova

juthat el, ha azt meg a többi feladatát,

a maga idejében megoldja, megcsinálja.

A megcsináltam állapota, annak az érzése,

telített energia, nem téveszthető össze mással.

Persze lehet úgy is élni, hogy mindenki tudja azt,

ami az én gondolatom lenne, majd megtudom utána.

Akkor, ha egyszer csak észreveszem, amit teremtettem,

az már másképp van. Nem úgy, ahogy a gondolkodó agyam,

szívem, lelkem, belső kontrollom kíséretével elkészítettem.

Ha nincs tájékoztatás, akkor, megy mindenki, a saját, vagy,

a mások által jól kitaláltak után, mintha, az lenne, a valóság.

Átfordultunk, már ötödik éve abban élünk, ha kapod a féket,

a feladataidban rendesen, azért van. Persze csak szerintem,

hogy tapasztaljad azt, amit odatesz majd, a sorsod, tudjad.

Ne másokra, várjál, mert kinek, mikor, van az ideje ahhoz,

vagy teljesen mást él meg, a sorsa szerint, családon belül is.

A mögöttes, a hozzáértés, a belső késztetés, maga a tehetség.

Hozzuk mindannyian, ha átlátnák, akiknek azzal volna dolga.

 Akkor felelősen vállalnák fel, mindazt, az életminőségünket

érintő, hétköznapjainkra, jó hatást gyakorló, döntéseiket.

Mert már minőséget adva, bizonyítottak, a gyakorlatban.

  A rájukbízottakban jól boldogulnak, a tudásuk által, mindannyian.

A saját tehetségünk által is, átlátva, kihallva, megérezve, nem ártva,

nem bántva, magunkra is vigyázva, élnénk, a sors, beteljesedhetne.

Vagy, mikor éppen, kinek a sorsát élnénk, gondolat sorába lépnénk,

tennénk, azt, amit pont kitalálnak maguknak, ki nem teljesedhetünk.

A haza szó, nekem azt jelenti, van hova hazamenni, a hazaszeretet,

az a sok emberrel való, találkozás közben, érintett meg engemet.

Lelkes, szíves, gondolat, erősítő érzés volt, amikor átélve éreztem,

teljesen újat adott, telített érzés volt, jobbnak éreztem magamat.

Mintha, megnött volna bennem, valami ahhoz, hogy adjam a jót.

Na azért, utána sem, már, csak a jót, mondtam, hanem, inkább,

megelőzésként fogalmaztam, erősítve a szót, gondolkodjanak.

Még csak 25 évet, éltem a hivatásomat gyakorolva, bocsánat,

ha keresem a mögöttest, amikor látom, ki, mire, lenne, képes.

A gyakorlat teszi a mestert, mondják, ez így igaz, tanult lehet,

ha nem gyakorolja a hétköznapi életben a hivatásának hittet.

Bizony, a szavak is könnyűek lehetnek, új kifejezések jönnek,

akiket és amit megérintenek, biza, elindítanak gondolatokat.

Tovább pörögnek a szavak, érthetetlenné válhatnak, ha nem

tudják, közben, hasznosítani, a saját életükben. Mert, nem

kapnak válaszokat, a gyakorlatban. Hiszen az,

 valakiknek az elképzelése, nem az életünk, ah.

Emberismeretnek mondom, a gyakorlatban,

jött a hatása, a megtisztelő emberek által.

Nem keverhető össze, a divatossal, nem

könnyű az oktatásomon megtanulni ezt.

Viszont, ha hozzáteszik a saját hozott,

tehetségüket, az kiteljesítheti őket.

Legyen, szép napotok, emberiesek,

tisztelettel élni könnyebb, hinnye.

Alternatív
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami