Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat.

Nem mentél sehova, a Világ,

mégis otthon van

nálad.

Megláttad-e a

kicsikben

a nagyot.

Mert

az

már,

egy

érett

állapot.

A továbbiakat,

ahhoz is igazíthatod.

Igyekszel-e haza,

a Hazaértem

érzését

ismered-e.

Na, nem azért,

mert végre, letehetted,

a sikert nem adó munkát.

Tudod-e, hogy a

Hazaértem,

 érzését, nem

pótolhatja

semmi

más.

A túlzó pénz,

csábítása, ah,

addig tarthat.

Amíg rá nem

jössz, mások

gazdagabbak

lettek, nálad.

A legnagyobb

Hazaértem

érzés, pont

akkor adni.

Viszont, a

legnehezebb,

ha akarod, ha

nem, elfogadni.

Meg lehet

tanulni, hinnye.

Apró porszemek

vagyunk, mindannyian.

Ha elértél az alázathoz,

erős üres érzés lesz.

Mégis, felettébb

megnyugtatóan

hat.

Lemegy,

a fölösleges

felelősség érzése.

Megélheted, hogy

rajtad múlik az is,

szabadnak

érzed-e

magad.

Jöhet a

siker érzése.

Ami, tartást és

méltóságot ad.

Hiszen Hazaértél,

végre, otthon vagy.

Tisztelettel élj,

becsüld meg

magadat,

hogy

képes

legyél,

megbecsülni

másokat, hinnye, ah.

Miközben rájöttél arra,

az elfogadás, mekkora nagy.

 

Tisztelettel kérem, ne olvassa el,

ha nem akar, szembesülni, ezáltal, a valósággal.

Amikor szintet váltasz, megjön az eszed a sorsodhoz.

Megmagyarázódik minden, ki miért volt az életedben akkor.

Van amit még, most sem értek, kérdezés nélkül, hogy

is gondolhatják, hogy használhatnak, egy védjegyet.

Bármit, a más tulajdonára, tudására építeni, nem lehet,

az, csak, látszatos marad, nem vesznek majd, komolyan.

Magyarázkodhatsz ott, ahol csak érveléseket fogadnak.

Ha tárgyakkal akarod megoldani, a belső hiányosságod,

nagyon mellette vagy, mert az, csak hasonlókat vonzhat.

Egészen más az, ha a saját szintednek megfelelően van,

 megjár, az emberségesnek, méltóságot, tartást, adóan.

Az emberies kapcsolataink, ha vannak, a legnagyobb,

kincseink, ah, amik a földi létünkben, előfordulhatnak.

Bocsánat, egy nagy érzés, ami megjárna mindenkinek,

az őszinte, valós kommunikáció, amikor már elég érett.

Nem életkor függvénye, a hozottja, vagy a tehetsége.

„Kukucskáltam, mint egy gyermek, hátha, ah, visszanézel,

hisz, azok a hatások, megmaradtak benned, végig életedben.

Talán lehetsz újra, elvárások nélkül gyermek, megoldás lesz.

Ott a fehérben, szinte egybeolvadt, a párnával a hajad.

Égettem a szentelt gyertyádat, érted égett, Mama.

Akkor, reggel majdnem elmentél, pedig

a templomba készültél,

hirtelen elfáradt

a szíved.

Amikor

feküdtél ott a

nagyon nagy csendben.

A kezed elernyedőben,

nyirkosan,

csúsztattad ki, a kezeimből.

Amikor magadhoz tértél,

imádkoztunk mi ketten, s még

így is milyen szépen mondtad.

Mint egy kislány, aki a csodára

várva, készül, a nagy pillanat áhítatára.

Időztem olyan helyen, ahol megvolt az,

ami megjárt, emberhez méltó a módja, annak is.

Tudtuk mi ketten, hát beszéltünk is, gyakran róla, ha

 eljön a pillanat, ha hív az Isten, a lelkünk elengedi a földet.

 Hát, nem volt félelem benned, megélted, már azt, amit lehetett.

Az előszobájába érkeztél, még dönthettél, hogyan legyen tovább.

Útra kelsz, amiben elindultál, vagy tán, maradnál, hiszen,

jól láthatóan, boldog is voltál, s éltél még, pár jó évet.

Néhány év, s a kilencvenhez közelebb értél volna,

megmaradtak jó emlékbe ezek, amit tehettem”.

Ne döntsön senki más, amíg valaki, arra, képes, a

 másik felett, egyedüli joga van-e, mindenkinek.

Múlt nélkül, nincs jövőkép se, amit átéltél, nem

 veheti, senki sem el tőled, emberi méltóság lett.

Jövünk és megyünk, hogy közte mit élünk meg,

magunknak lenne fontos, hozni a döntéseket.

Figyelj, amikor megszólít, a lelked, a szíved,

a gondolkodó agyad, kontrollálja mindazt.

Ne várd meg, amíg, majd, rád mordul,

az érted és másokért is háborgó,

lelkiismereted, előzd azt meg.

A magad felé elszámolásnál,

a tartásod, a méltóságod,

megnyugtatóan helyeseljen.

Az élet, élni szeretne, hinnye.

Legyen szép és jó, amíg itt vagyunk.

Élhessük meg a saját sorsunkat, generációsan is,

legyen lehetőségünk, megalapozni a jót a következőknek.

A belső kontrollunk segít, megismertetni velünk, a saját

 határainkat, a sorsunkat, generációs feladatainkat.

Így aztán, ha majd, elmúlik a káprázat, s

kitisztulnak a fejek és a tájak, a már

láthatóvá vált valóság is, jól hat.

Ki, mikor, ébred rá, egy napon,

egy Haza ez, csak egy,

megmagyarázható

legyen minden.

Megtartóan,

becsüljük meg, hinnye.

Nem mindegy, mi visz előre,

a lelked fejlődésének az öröme,

vagy a vágyad, a győzelem erejére.

Belső tartás, emberi méltóság, vagy az,

egyre nagyobb hajtás. Miközben a cél már,

megint, az el nem ért, meg nem valósult, vágyak.

Vajon, tisztában vagy-e, az emberséges értékekkel.

Vagy, hol ide, vagy éppen máshova kapva, reméled azt,

valaki, megoldja majd, egyszer, egy pillanatra, átélheted, ah.

Az elégedettséget, mert összefüggésében érezve, végre, elérnéd.

Ha nem működik a belső kontrollod mert, valami miatt kiakadt, vagy

átbillent és nem veszed már észre, a kevesebb is, elég, lenne, hinnye.

Mikor, mi fontos, hogy az elején legyen, mihez kapcsolódhat a többi.

Vagy kínlódással éled meg azt, amit már nem lett volna fontos elérni.

Az adottat, megélni, vagy egyre többet és szebbet remélni, hinnye.

Megcsináltatni a kijelölttel, azt, amivel dolga, neki nem is lenne.

Ahogy lehet, vezetőt, vagy gazdagot csinálni belőle, pedig,

hiányozni fog, az alapokhoz adott, belső késztető erő.

Látható, amikor kész a mű, hű, de mű, nem életszerű.

Nem ad alapot se, nem lehet működőképes minta, ah.

Tapasztalatok nélkül üresedni, nem ajándék az, hinnye.

Késztetni a többieket, hogy ne vegyék észre, nincsen,

kedve se, hiszen nem belülről jövő, látszatos, az idő.

Ami tetszik, kivenni, a másokéból, összerakni, a

magadénak láttatva, lemásolni, az nem eredeti.

A sarjakat terheli az, amit nem adtál időben oda,

nem tudták, az egészséges körforgásba bevinni.

Látják már, sokan, s elég fejlettek, ahhoz is, nem

utánoznak, magukhoz képest, belülről alkotnak.

Miközben teljesítenek, a nemlétező sablonokban,

talán másoknak is csinálnak kedvet, az élet élni szeret.

Bocsánatot kérek, a valóságról írtam, mára, elég is lesz.

 

Onnan tudod, hogy nem terveztél időben, ha,

a múlt, elmúlt, annak a hatásnak, már vége.

Kikopott a belső kontrollja, s erővel meg,

megoldani nem tudja, lejárt a divatja.

Ha megfordulsz és azt látod,

nincs mögötted,

senki

se,

aki,

magadért

is követne.

Megoldódott,

anélkül, hogy

tettél volna,

érte, hinnye.

Emberesedsz,

miközben átéled.

A magadhoz képest,

könnyűben, ezeket,

nem tapasztaltad.

Azzal, másfajta,

rálátásod is,

 adott lesz, azt a.

Ha megtörténik,

a szintváltás időben,

attól még az van, ami.

Csupán, a szenvedés

marad ki, lehetne,

ah, a jövődet

tervezni.

Hinnye,

időben

lenne

fontos,

bocsánatot kérni.

Ha még nem tudod azt,

megtenni, ne kezdjél újakba,

a jó energiáknak, nincsen alapja.

Bocsánat, ha a szövegemet, néhol,

nem érted. Ezt neveztem el, emberies

jelnyelvnek, az oktatásomon megértik.

A saját szövegükkel, be is helyettesítik.

Jó szerencsét kívánok, minden szépben,

jóban, egészségesen működőképesben.

Lehetne, emberséges ez a nap, legyen

kéznél, a jó öreg alázat, az, hat.

 

A legnehezebb életszakaszaimban,

nem tudtam mást tenni, mint leírtam.

Ami megformálódott bennem szóban,

összefüggésével, magamat segítettem.

Visszarendezni, a méltóságomat és a

tartásomat, gondolkodva dönteni.

Nyilván, mindent, nem, éltem, át,

mindenkinek rendeznie fontos, a

 kontrollja szerinti, saját sorsát.

Az agg is lehet, egész életében

gyereklélek, címet adtam, hátha

egyszer, valamikor könyv is lehet.

Az agg is lehet gyereklélek.

Egy kontrollálatlan,

ártó

pillanatba,

a gyermekeknek, a

lelke, bele is öregedhet/2011/.

Szinte, nem volt nap, amikor ki ne

hajtott volna, a bricskával.

Éreztette a lelke,

nagyon fontos

hogy lássa.

Egyszer

egy napon,

amikor szomorúan

hajtott hazafele, meglátta.

Szinte, osont a lányka, de a

méltóságát, nem fedhette le.

Valamiféle szakajtó volt a kezében,

letakarva, tele, fontossal, féltettel.

A süteményhez, több órán át pucolta.

Elég volt tartania, ahogy ment volna

át, a másik oldalra, hogy meg ne ijessze,

óvatosan kanyarodott be, éppen mellé ért.

Nem hagyhatta, hogy megint eltűnjön, az egyik

ajtó mögött az átjáróházban, hát rámosolygott.

Jó napot, kisleányka, köszönt rá.

Úgy megijedt a lányka, hogy leejtette,

 dióbeleket. A valamikori szakajtóból,

szanaszét szóródtak.

Megállította a lovat,

befékezve a kocsit.

Leugrott, hogy segítsen összeszedni.

Ahogy lehuppant, újra megijedt, a leányka.

Ami benne maradt, a szakajtóban, még az is szétszóródott.

A leányka keze, lába, megremegett, belepirulva, otthagyta,

a széthullott diót és elszaladt.

Utána nézett, annyit már tudott, hogy messze nem mehetett.

Nem ártana az ismerkedésüknek többet, hát rábízta a holnapra.

Az öltözetében látta, nagyon takaros, de nem úri leányka.

Elképzelte, már sokféleképpen, a legközelebbi találkozásukat.

Most, udvarolgat éppen, egynek, néha beszélgetnek, de elfogja,

a kuncogás, amikor úgy jár – kél, az a leányka. Mintha nem is a

földön járna, nem tudja így komolyan venni, minden hiába…

 

Emlékszel még a szeretetre, a

tiszta, adni tudó érzésre.

Az élet élni szeretne,

megtalálja a lehetőségét,

bármennyire is el lenne rejtve.

Figyelj, a kölcsönös tiszteletre,

ha lenne emberség próba, ki is

derülne. Még mielőtt,

valaki, olyat vállalna,

amivel mellé menne.

Ha nem lenne alapja,

az emberséges élet.

Sok embernek,

lenne általa,

szenvedése.

Kinek, mit nem

szabadna, felvállalnia,

az emberiesek sorsa felett, semmit se.

Hiszen ők elérték, mind, a „legjüket”, azt a.

Nem ártanának senkinek, magunknak sem.

Nem a túlzásokra mennek, gondolkodva élnek.

Nem dőzsölnek, ha látják, hogy mások nélkülöznek.

Van motiváció bennük, azzal túlélhetik a nehezet,

a tehetségükből élnek, szívesen lelkesednek.

Ha üresedve, elfogyna, elkopna, valahogy,

amit, mi mindannyian, hoztunk,

amikor megszülettünk, hinnye.

Tartása, méltósága, lelkes, szíves,

gondolkodója, az emberséges,

egészséges, belső kontrollja.

Nézzen, mélyen a lelkébe,

örüljön, ha még ott

lakik benne a jó.

Tartást adhat az.

A legnagyobb

kincse lesz,

hinnye.

Becsülje meg,

azt a pillanatot,

amikor boldogulhat.

Napi nehézségeket is,

megoldhat,

a talpán

maradhat.

S ne vágyjon,

még nagyobbra,

szebbre, jobbra, azt a.

Másoknak is hagyjon,

 a jóból, szépből.

Egy Haza ez

csak egy,

nemcsak

néhányaké,

mindenkié, aki

ide született, ah.

Ide teremtettünk,

innen fontos kapnunk,

azt, amit beletettünk.

Az emberséges,

elégedettségnek, a

 megismételhetetlen pillanata, az életérzés.

Hiszen, az a boldogság előszobája, töröld le

a lábaidról, a fölösleges loholás energiáját.

Mert, rögzítette, az arra alkalmas sejted,

azt az érzést, hát, egész életedre kihathat.

Futsz, szaladsz, a jó átéléséről lemaradsz.

Legyen szerencsés, adni tudó, ez a nap,

tisztelettel legyél, hogy azt is kapjad.

Ha nem tetszik, amit a tükrödben

látsz, változz, ne másoktól várjad.

A fokozatosságot, bizony, nem tudja,

helyettesíteni. Nem mindegy, megfelel-e,

a saját körforgásod, a sürgető forgásnak, ha

nem tudod felvenni a rád szabottat, lemaradsz.

Talán nem is tudod, hogy adni születtünk, csak

kapni akarsz, de jól járni, mindenképp.

Mindennek és mindenkinek,

megvan, a saját rezgése.

Ha hasonlóra talál,

azt erősíti fel.

Aki, punnyadt,

nem tett semmit,

ami felemelte volna.

Amit kigondolt magának,

a mások által megteremtettből,

eltervezi és kiemelné sajátjának.

Visszafejleszti és megül az benne,

mintha, a feladatát elvégezte

volna. Dolga végezetlen.

Pedig ott kezdődne,

el, az újabb feladat.

Nem maradhat

ki a fejlődése.

Odateszi

a sorsa,

mindenképp, naponta.

Élhet, ah, akár vesztesként,

egész életében. Pedig már

megszerzett mindent, az

 övé, az sosem lehet.

Adjál tiszteletet, majd, a

 saját idődben, azt is kaphatsz.

Legyen szép, a jóban, ez a nap.

Észre sem veszed, ha közben, megváltozna

körülötted, az, amiből más szerint, indultál.

Ne mások után menjél, cselekedjél,

magad szerint, kontrolláljad.

Vannak akik csak beszélnek,

meg sem hallják a másikat.

Természetesnek veszik,

hogy végig tudják,

vinni, a terveiket.

Kérdezzél, jelezzél,

kommunikáljál,

ne csak némileg

legyél,

biztos abban,

mi van körülötted, ah.

Ember tervez isten végez,

hallottad már biztosan.

Akik ültek velem

mostanában

szemben,

észlelték.

Gurulnak az

eszközök, az a

kevés, amire

szükség van.

Érzékeltetni

szeretném,

kontrollálni

szükséges,

minden

mozgásban

van.

Nem biztos,

hogy úgy, ahogy

gondolja, hiszen,

mások is mozgásban

vannak. S, ha nem egy

szinten „életrezegnek”,

bizony, nem értik egymást.

Nagy szükség lenne, a fordítókra,

hogy ne menjen át, senki, ordításba.

 Becsomagolva is lehet az, amit mondasz,

kicsomagolja, amikor szükséges, de hiteles.

Mert a saját rezgése, s megy vissza a történet.

Fontos lenne, megtanulni, kihallani, megérezni,

átlátva, gondolkodva, kommunikálni. Oktatom, nevelek

is a segítségével, annak, amit, meg és feltaláltam, lerajzoltam.

Az idő megy, a megbecsülés marad, a tisztesség, fontos, állandó is.

A tudás vonzó, haladó, fejlődő, nem megrekesztő, egymásért van, ad.

Nem teátrális, nem látványos, hatásos, az, amikor azt is hallod. Amit,

nem gondoltál volna, hogy valamikor is rendbe teszed. Viszont, ha

hallottad, máris szembesültél azzal, hogy jelen van az életedben.

Amikor már, nem tetszik az, amit, a tükörben látsz, változzál,

tervezzél. Amikor, magad szerint teljesítesz, szebbet látsz,

hiszen, a belső kontrollod jelzi, nem tudsz mellé menni.

Bocsánat, ha másféle, a tapasztalt és tanult tudása, érvelni érdekes.

Az emberi jelnyelvet, magam találtam, megrajzoltam, nevelik általa,

 fejlesztik magukat, az emberiesek, ha az oktatásomra megérkeznek.

A meglévő sikeres szintjükön, hozzáadják, az általam tapasztaltakat.

Vagy, ha vágyják, a saját szintjükön élés, sikerének az ízét, megérzik.

Nem a pénz csinálja, az emberi nagyságot, azzal születtünk meg.

Mondjad, te miből merítesz, honnan van energiád, hinnye.

Mindazokhoz, amiben vagy,

amit felvállaltál,

amit éppen, csinálsz.

Ha elértél, a sikeredbe,

arra az energiára emlékszik,

az alkalmas sejted is, hinnye.

A saját tapasztalatom szerint,

a magunk feladatai, a sorsunkban

 is adottak. Ah, ha már, a szintünkön

életszerűen gyakoroljuk. Még lenne,

generációsan is, fontos dolga,

mindegyikünknek.

Akkor, ha

igényesen

szeretnénk,

visszanézni

az életünkre.

A megcsináltam

állapot, az fontos.

Egy erős érzés, ami

a belső kontrollunk,

által, közvetített felénk.

Tiszta, jó érzés, nem tudja,

beszutykolni, senkinek sem,

az irigysége által, generáltja.

Komoly tapasztalatom van, az

 időt, nem tiszteletben tartók,

 az elodázásaik miatt, sajnos.

A körbeérések okán meg,

nagyon is hasznos lett.

Milyen módokon,

tudják, a fékeket,

úgy elhelyezi.

Szinte,

önmagát,

kérdőjelezi

meg tőle, az

emberséges, ah.

Ha nem adod meg

a tiszteletet, ugyan,

miért, várhatnád el.

A tudás, megtartó

erő, semmihez sem

hasonlítható, azt a.

Amennyire, teljes

érzésnek hathat,

a hozzáértést,

megkérdőjelező.

Ha nincs megfelelő

alapja, nincsen mire,

nem építhető, pangó.

A megelőzés része, nem

nélkülözhető, ha komolyan

gondolják és nemcsak látszatos.

A házra sem a tetőt rakják először,

azzal koronáznák meg, a jól sikerültet.

A hozzáértés egy erős érzés, a tudásnak

az előszobája. Sok tapasztalat szükséges,

ahhoz, hogy a rezgéskülönbségeket, felfogja.

Érdekes lehet azoknak, akiknek van lehetősége,

arra, hogy különböző szakmákban, tapasztaljanak.

Nagyon nehéz feladat, akkor is a gyakorlatban, ha

még, nincs hozzá, belső tartása, méltósága.

A külsőleg rárakott, megformált az más.

Ah, tapasztaltan tudják, mi, az, amivel,

kibillenthetnék, a lelkes, gondolkodót.

Ha szívesen is venné már, a könnyítést,

nem vállalja azt, ami, nem a fejlődéséért lenne.

Nem mindegy, hogy kiteljesedési lehetőséget adhat,

vagy, telített energiát közvetít, az a pénzben ki is merül.

A pénz, olyan fontossá lett téve, hogy lehetetlen nélküle,

akkor tán, alapban fontos lenne, hogy mindenkinek legyen.

Mindenki hozta, a fontos feladatát, ha olyan helyre született,

ahol nem adják meg neki, az indulás lehetőségét, nehezített lesz.

Akkor lesz, jó mintát adó, ha az élete során, látható, a mit, hogyan.

Ha csak belepottyantják, a számára még átláthatatlanba. Bizonyára,

sok lesz, a tisztának láttatott buktatója. Az elmélethez, szükség van,

a különböző tapasztalásokra, alulról építkezve felfele. Aki azt hozta,

mint a hivatását, menet közben, a gyakorlatot az elmélettel igazolja.

Aki komolyan veszi, önmagát és a feladatát, az indulásnál, a hiányát,

pótolja, megtanulja a másik oldalát, amit nem hozott, se nem kapott.

A párhuzamos teljesítéseket, az ász emberek, oktatásánál láttam.

A belső indíttatásuk, megvan hozzá, kikerekítik vele, a világukat.

Hasznukra lesz az majd, csak tudniuk fontos, mennyi elég belőle.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, magam találtam

meg, nagyon sok tenyeret olvastam le, ahhoz, hogy felismerjem.

A részletek, fontosak a tenyerekben, lehet jól, de mellé is mehet.

Ismerem mint a tenyeremet, szükséges lenne, mindenki számára,

az, hogy a tanácsot otthonról kapja, s vissza is vihesse a tudását.

Az egészséges körforgás miatt, a szívesen gondolkodók,

lelkesedését adhatná vissza, oda, ahonnan elindították.

Ah, emberiesnek születnek, vezető tehetséget hoztak.

A kiválasztott szintje nem mindegy, előre, vagy hátra,

ahhoz szükséges, a valós önismeret, emberismeret.

Ki ne kopjon a tisztelet, azt ráerőltetni sem lehet.

Vissza a kaptafához, ki miben bizonyított, hiteles.

Az önbecsülés abból is ered, ha tisztelettel vagy,

oda és akkor is, ha a másik a saját tudását adná.

A lelkes, szíves, gondolkodó, azt belülről tudja.

Továbbadná, az összefüggésében látását, mert

lehet, oktatni, nevelni általa. Jobb ha tudja,

mintha, nem, tanulni nem lehet késő, ah.

 A tudásvágy, ne legyen tagadásban, ah,

 az nem szégyen, semmiképpen sem.

Jó szerencsét, jó emberek, áldjon

meg az Isten, minden földi jóval benneteket.

 

 

 

 

 

A valóságtól távol, teljesen mindegy, hogy most éppen itt,

vagy tán máshol, ha semmi jó, se szép, nem értünk szól.

Nem szenvedni születtünk pont oda, fejlődnénk ott.

Néha nehéz, de attól még, igyekszünk jók maradni.

Mert csak, egyszer fordulhatsz, felelőtlenül ki,

ah, ha nincs segítséged, ki tudja mi lesz veled.

Legyél tájékozottabb, magadhoz képest, ah,

hátha, másképp is látod, mint a rosszindulatú.

A sajátját erősíti, mindenkivel, aki elhiszi neki, a

  jól kitalált, legyártott sablonba, belefér mindenki .

Egészséges belső kontrollal, születtünk meg mind.

Ah az egyik oldalunkkal, hoztuk a tehetségünket.

A másikat, szükséges lenne, megtanulni, hinnye.

Magas fokon, a hiányosság, arról, hogy ki gazdag,

ki meg, szegény. A gondolkodó, szíves, lelkesnek,

ugyanannyi erő adatott meg, mint a sok pénzesnek.

Csupán annyi a különbség, nem tud csak magára gondolni,

nem erőből él, teremt, alkot, az élhető életről nem mond le.

A másik, elkényeztetetté válik, a kontroll nélküli pénze által.

Kikopik belőle, a természetes őserő, erőből jön a kiüresedés.

Az intelligencia cseppjét, minden családban láthatom,

kinek, miben és hogyan, adatott meg, ott is, hinnye.

Mindkét oldalát fontos lesz, mindenkinek ismernie.

Ha nem fejlődik fel oda, amit az Isten neki megadott,

beáll, a szintje alatti sorokba, majd, kapkodni is fog.

Hiába érhette el, a sorsa szerinti legfelső szintjét,

ah, ha fejlődni már nem akar, kiüresedve marad.

Nincsenek, akik, megállítanák, nem becsülte meg,

azokat, akikre számíthatott, bennük, bízhatott.

Egy lábon áll, mert a másikat, még nem meri,

elmozdítani, pedig ott már nincs neki semmi.

Vigyázz, mit kívánsz, mert megadatik és abban

fogsz, magadhoz képest is sanyarogni, hinnye.

A szép és a jó, az jóembereknek való, hinnye.

Egy morózus embert láttam, egyszer

régen, hallani akartam,

mit mond,

azoknak,

akik nem

értük vannak.

Amit kihallottam,

az erősebb volt annál,

mint, amire számítottam.

Kérem szépen, a tudomásom

szerint, én is magamért születtem.

Nem vezetek, inkább, csak vagyok,

a megelőzésben, tapasztalok. Alázatot

gyakorlok, toleranciát is oktatok. Mert azt

látom, minden sejtem, érezteti velem, tudassam.

Nem tudok, nem tudni, arról, ami, a hivatásommá lett.

Néha azt gondoltam, fontos jelzés, újra gügyének néznek.

Pont amiatt, hogy ilyennek születtem, nem tudom azt kívűlről

nézni, nyugodt lelkiismerettel, hát leírom ide, hátha elég az is.

Jónak születtünk, mindannyian, nem helyes, ha elfogadó vagy,

azzal és meg is találod a magyarázatodat rá, ha nem teszed azt.

Ami jó, abban, a pillanatban szükséges. A saját lelkiismereted

szerint való lenne, hogy ne érezd, magad alatt, magadat tőle.

Mert megint, elmentél, szó nélkül mellette, hiszen nem veled

történik, de vedd észre, hogy veled is, mert neked jelez az.

Ami nem jó és ma mással történik, az megtörténhet veled is.

S ugyanúgy elmennek melletted, nem szeretnél belekeveredni.

Mert tudod, hogy mi a folyamata annak, ha, taszító, a tortúra,

akkor talán, a jóvá válásával kapcsolatban, lenne dolgod, azt a.

Ha nem becsülöd kellőképpen meg magadat, mi az a szeretet,

amiről beszélnek, hogy minden egészséges ember, vágyja azt.

Ha kikopott belőled, az adni tudás, ne azt keresd ki tette veled.

Inkább változz óvatosan, olyan irányba, hogy jól érezd magadat.

Ha megtalálod az egyensúlyodat, haladhatsz, emennyit hagynak.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Kölcsönös tisztelet.

Tanuld meg, ha már beértél az igényére, ne szenvedjed a hiányát, ah.

Ne másoktól várjad, az igényeset, magadért, magadnak is csináljad.

Legyen szép és jó, ez a nap, tisztelettel élj, mert szeretetből vagy.

 

 

 

 

 

 

 

 

Bocsánatot kérek,

kérem, ne olvassa tovább,

innen már, jön a tükör, íme.

A tapasztalatom szerint,

ahányan, annyi félék vagyunk,

családon belül is különbözünk.

Aki nem fejlődik, lemarad, majd,

a saját gyermekei, mutatják meg azt.

Mindenkinek lehetne, kihívásos feladata,

ha tudná, hogy mit mutat számára a sorsa.

El is érhet, mindent a saját idejében, mert,

ha, halogatja a múlt elmúlik, anélkül, hogy

elégtételt adott volna, a lelkiismeretének.

Nem túl vigasztaló, a tapasztalt tudásom,

van az úgy, öregségére kapja feladatnak.

Egy ügyhöz is igazodhatsz, talán, az is,

 egyszer, rólad és érted is, szól tán majd.

A tolerancia, megtanulható, ha a

saját kontrollod szerint, is, jó.

Szerintem a fontosabb

részünk,

a lelkes,

szíves, gondolkodó énünk.

A tehetségünk kibontakoztatása,

na meg a Hazaszeretet érzése, ah.

Bocsánat, nekem, a hivatásom adta,

az emberiesek által lett, hinnye.

A többi, ahogy látom, képlékeny,

a megteremtett javak, generációsan is fontosak, azt a.

Arra alapoznának, családon belül a sarjaink, az a „talpalattnyi”.

Nekem is megjött az eszem a sorsomhoz, a 25 év igazolja, hiteles

már azóta, hiszen temérdek sok ember tenyerét láttam, a Világból.

Nem kérhetek senkit sem, hogy kiálljon mellettem, nem szükséges

hitelesítenie, hiszen látszik az, amihez képest, hol tartanak emberek.

Magamat menedzselem, az ígéreteik elején, megmondom, ne tegyék,

más lesz az élethelyzetük, nem tartják be, a megváltozott életükben.

Nem várhatom el, hogy úgy lássák, összefüggésében, az egészet,

 ne csak, az önös érdekükre gondoljanak közben, az évek mennek.

A múlt elmúlt, igyekezz megélni a jelent, azt, ami neked és rólad szól.

Mert, amikor visszaszámolod a történteket, fel kell tudnod dolgozni.

Különösen, ha nincsen, magyarázat arra, hogy miért, pont úgy volt.

Nem figyelsz oda, tapasztalatlanul, túlságosan, bízol, másokban, ah.

Szerintük csinálod, mert nincs meg a saját tapasztalt tudásod se, ah.

Rábízod, a gyermekedet olyanokra, akik nincsenek kontrollálva, ah.

Nincs a gyermekkorunk, bennünk, szerintünk, megbocsáthatóan,

megmagyarázhatóan, jól kibeszélve, azt a. Sértődötten élik meg.

Arra azután, pakolódhat, egy csomó mindenféle. Amiből

kialakulhat, a saját, védekezési módszere, ah, hinnye.

Összegyűjtheti a sérelmeit és alkalomadtán, aztán,

ő maga is felnőttként majd,  pont úgy viselkedik.

Nagyon fontos lenne, a szülők és a gyermekek

közötti, jó kommunikáció, kerüljön az a helyére.

Legyenek kezelhetők, feldolgozhatók belőle, ah.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Önismereti oktatás. Kölcsönös tiszteletre

nevelés, segítése, a rajzos formájával.

Egy nap alatt rajzoltam le, száznál

több, a rajz az oktatási anyagomban.

Oda mellé írják, amikor, fejből mondom,

mi mit is jelent. Van annak egy, az éppen,

azt a tudást, magához vevőkhöz, szóló,

ritmusa. Olyan, mint, a szívesség ritmusa,

nem téveszthető össze, másokéval, a sajátja.

Hiszen, a lelkes, gondolkodó, énje, kontrollálja.

Kitakarítja, a helyére teszi, a múltbéli gondokat.

Amik, azután már, nem lesznek, kezeletlenek, ah.

Kimondva, az ahhoz lerajzolt, kulcsmondataimmal,

kerülnek a helyükre. A szavakkal azonosulva, hiszen,

mindenki, önmagával rendezi, nem más csinálja meg.

A leglényegesebb része, hogy nem mehet mellé,

a belső kontrollja, segíti, elkészül a körforgása.

Hiszen mindenkinek, fontos tudnia, van helyes

és van helytelen, a tartásához képest is határa.

Egyenként születtünk mind, a magzati szakasz

fontos, jó lenne, ha tudnának róla, a tervezők.

Információk vannak, mit rögzítettünk éppen,

azokról, ami jó volt és amit még hordozunk.

A lelkes, szíves, gondolkodónk, segítene.

Nem mindenki alkalmas arra, hogy az

embereknek jól segítsen, hinnye.

Nem elég az, hogy van arra,

a képzésre elég pénze, ah.

Nem keverendő az üzlettel.

Adott a teremtő mindenkinek,

valamiben tehetséget, hinnye.

Ha csak néhányaknak adta volna,

a többieknek, akkor valamit,

amiből jól megélhetnének,

olyanokat adott volna.

Megtaláltam, a tartásnak,

az emberi méltóságnak a jelét.

Feltalálhattam, valami fontosat,

szükséges lenne hozzá, egy

olyan ember, aki üzletileg érti.

Mi módon lehetne bevinni, ah,

ezt, úgy a köztudatba, hinnye.

A tudásunkat is megtartva,

egymás mellé rakva, ne

sérülhessen a tisztasága, ah.

Tudjanak róla, erős a pallója, a

két oldalunk közötti, átjárásra.

Nem is szükséges más, csak a

valós állapota elég, átmegy,

a tudás, kicsiben bizonyít.

Nem vonom meg tőle, az

ahhoz szükséges időt.

Kiteljesednek általa, a

 kontrollálást szolgáló

érzések, pontosak.

Kontrollálja az agy.

Azonnal visszahatna,

ha valaki nem hozzáértően,

próbálkozna, körforgása van.

Megtanítanám, az értőknek azt,

a módját, hogy segíthetnének,

először majd, önmagukon, ah.

A gyakorlatban lévők tudják,

mennyivel nehezebb lett az.

Ami, a tartásunkat biztosítja, ami

által, megmaradhat a méltóságunk.

Segíts magadon, az Isten is megsegít,

ezzel élem túl, tanulva a hatásokból.

 

 

 

 

Attól, mert olyan mintákat láttál, egész életedben, nem kellene,

leutánoznod, mert adott ott, a könnyű része. A sorsszerű, egyszerű.

Ah, láthatóvá váltak, az oda, nem illő, szerepekbe kerülők is, hinnye.

Nem elég az, hogy valamiben elérte, a legfelső határát. Fontos lenne,

tudni arról, hogy megcsinálta-e, a következő, feladatát, átláthatja-e.

Vagy csak, beleél abba, amilyen szerepet elvárnak tőle, leépülhet, ah,

ha szintje fölött, vagy alatta éli meg a könnyűt, felszínes lesz, hinnye.

S minden, amihez nem ért, mégis döntéseket hoz, mellé visz sokakat.

Ahonnan indultak, üresen, majd oda is tartanak, mindaz vissza is hat.

Segítség lehetne, önmagával, a lelkiismeretével, könnyebben elbírna.

Ha valaki, elmerné mondani, meg merné mutatni, a valóságost róla.

Ott, ahova helyezte magát, azon a szinten, élnek megérdemelten is.

Ha azonosulnak, az üresedő törtetővel, a semmihez igazodnak mind.

Az emberek már jól látják, a belső kontrolljuk, segíti őket, hinnye.

Az első és a többi mind, addig is, csak számokat javított, formált.

Kimaradtak belőle, nem látták, azoknak a hatásait, határait.

Hiszen, önmagukhoz képest,

nagyon magasan,

kiváltságban

élnek azóta is,

több generáció,

feladatait átugorva.

Nem észlelhetik a jót,

akiknek, a jó sorsuk,

generációsan,

megjárna.

Tartás,

méltóság,

kialakul a

nehézben.

Az önsajnálat,

a dicsekvőket

erősíti, azt a.

Nem

illenek

bele, a

szerepekbe, arra

 kitalált, figurák csak.

Szerencsére látja azt,

az igényes, színe, java.

A valóságtól távol, nem

látja át, nem hallja ki se, nem

gondolkodva dönt, csak számol.

A megérzése megkopott, annyiszor

formálta, a saját jólétének, a biztosítására.

Nem kért, a hozzáértőktől sem tanácsot. Nem

megérzésből, csak az össze – vissza, hatásokkal,

látszatos, látványossá tett, megoldásokkal másol.

Minden szülőföld, minden ember, másképp rezeg, a

 különböző kultúrákat, megismerni, szükséges lenne.

Miért nincs, emberség próba, az egyszerűen élő,

nagyszerűeknek az álmai, válhassanak valóra.

Ha az elvégzett feladataival, felemelte,

a népnek a szintjét is, a számokat

 tiszteletben tartva, dicséretes.

A dicsekvés, a negatívja annak.

Kérem szépen, ne tárgyiasítsák

az emberieseket, az Isten alkotta

Világban, igényesen élhessenek.

A felfele nem lefele, az előre,

nem hátra, a fejlődés, minden,

megszületett embernek járna.

Ha nem fejlődött beszorulva él,

a sajátos megoldásába, nem jól

hat az, a fejlődőképesekre se, ah.

Ne mond azt, hogy vége, fordulj

meg, ha nem követ már senki se,

menj tovább egyedül, körbeértél.

A következő generációnak adjál

alapokat, a tiszta, nem mocskol.

Persze te tudod, piszkosul meg

is gazdagodhatsz, irigységet hoz.

Amikor a lelkes, szíves, gondolkodó

éned jelez, a túlzásoktól húzódj el.

Ha azt érzed, megvan mindened,

vedd komolyan, gondolkodjál el.

Az addigi motivációid elvesznek,

ha nem töltőd fel, a jó energiákat,

felismerve, a másik oldaladat, azt a.

Kölcsönös tiszteletre nevelés segítése.

Önismereti oktatás, nevelés, hinnye.

A nagy embereknek születettek, a

 maguk idejében, nagyokká lesznek.

Minden, nap, haladhatsz, ha a

belső kontrollodra  is figyelsz.

Ne mások szerint, a kontrollod

szerint élj, nem tévedhetsz el.

Érzed, hogy mondvacsinált-e, ah,

elgépiesedett-e, óvatosan vele.

Nem változik, mozgásban

van, ugyanazt, szajkózza.

Szerencsére, van mindenhol

 hasonló szintű, emberies is.

A hasonló szinten lévők,

értik egymást, nem kell

oda, fordító se, hinnye.

A pénzbeni különbség,

nem vet gátat, köztük.

Tiszteletet adj, hogy

majd, ha eljutottál már,

a szintedre, azt is kapjad.

El ne felejtsd, szeretetből vagy,

legyen szép, minden jóban, ez a nap.

 

Ha nem ragaszkodsz, a tartásodhoz, méltóságodhoz, azt,

 kapod, amiről, mások döntenek,  ha tetszik, ha nem.

Nem tudom milyen, a falak, fékek nélküli élet.

Milyen, amikor olyan helyre születsz,

ahol megvan minden és van,

szava az embereknek.

Mit lehet úgy

elérni,

hogy nem kell,

semmit csinálni,

csak oda bele kell születni.

Azután, vannak, hozzáértő emberek,

akik megmondják mikor, merre lépjenek ott.

Hol, merre, mi jó és szép várhat rájuk, talán olyan

is van, ahol értük szól valami, csak a népért, hinnye.

Nekem most, a legfőbb gondom, hogy tudassam ott,

 ahol, esetleg, meg is hallják. Netalántán, akadna idő,

arra is, törődjenek, azzal is, amit felvállaltak.

Olyan lehetetlennek tűnt, már akkor is,

hogy annyi feladattal, érdemben elbírnak.

Nem hagytak hát, feladatot olyanoknak,

akiknek, már, volt, abban jó gyakorlata.

Az ígéreteikhez képest, mi valósult meg.

A sablonok már nem működnek, hinnye.

A hálásnak lenni kiment a divatból, azt a,

köszönet helyett, ne a szitkozódás legyen

a helyes. Mert látják ám, a gyermekeitek,

bizony ha tetszik, ha nem, minták lesztek.

Ha nem kértél, bocsánatot időben, nem

maradhat a tartásod, méltóságod épen.

Nem fogadják el az érveléseidet, majd

magyarázkodhatsz, egész életedben.

Nincs, 50 ezer, a nyugdíjam, pont azon

a napon váltottak, nettót számoltak.

Milyen bántó szó, a méltányosság,

megtettem mindent, ami kötelező

volt és elvárt. Senki sem mondta,

hogy ne vegyem komolyan, mert azt

is megváltoztathatják, amikor akarják.

Mihez képest, tervezzen, az ember lánya,

kérem szépen én még 69. évemben, nem értem el,

azt, hogy a munkám gyümölcseként, nyugdíjas legyek.

Aprópénz, az a megélhetéshez, nemhogy, a jó minőséghez.

Minden, azt sugallta, hogy ez itt, a Hazánk, nekem is, nincsen,

másik, csak ez az egy van. A hivatásom adta Hazaszerető vagyok.

 Azt gondoltam, ha az egyik formája, nem illik rám, majd beleférek, a

másik megoldásba, tán, igényesen, értem is van, a szeretett Hazánk.

Beleteremtettem, a szépeket és a sok jót, emberségeset, azt kapom.

Talán, nincsenek, erre, megfelelő posztok, akik hétköznapi szinten,

összefüggésében átlátják és elégedettek lehetünk, hozzáértőek.

Minden szinten, minden, rendben, a megfelelő élethelyzetek,

működnek, ki mit tett bele a Hazánkba, annyit vehet belőle.

Amikor szükségesnek érzi, mert kérdései lennének, van

hol kérdezzen, készségesen, megoldásokra lelhet.

Ki törődik, kivel, ha magamat nem becsülöm,

ugyan miért becsülnének mások engemet.

Hiányzik valami eredendően, tartás,

méltóság, emberismeret, hinnye.

Ha valamihez nem értesz, miért

vállalod. Mire megérted, elmúlhat

az értelmes, emberléptékű élet.

Kinek és miért mindegy, hogyan

éljük meg, a túl gyakori változást.

Tartás, méltóság, ne váltsál, addig,

amíg nem csináltad meg az előzőt.

Tartsd a talpaidat a talajon, ne

szálldoss, ha nem kontrollálod.

Miheztartás, az nem kihez tartás.

Ha meg közben váltasz, arra is legyél

figyelemmel. A vezetés az érintettekről

is szól, mindannyiunkról, akik itt élünk.

Kérem szépen, ha akadna, egy, abban a

magasságban és még nem elkényeztetett

túlzottan, nézze meg, mi működik, a népért.

Van-e nekünk is, fejlődési lehetőségünk még.

Tervezhető-e, az életünk, ugye nem gondolják,

hogy beletörődve élem le az életemet, hinnye.

Kérdezni fogok, a hivatásom, a tanácsadás, az

oktatás, nevelés, az életem pedig a vegetálás.

Ahhoz, amit feltaláltam, nincs lehetőségem.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, ez itt.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Nagyon bántó lenne, bocsánatot kérnem, most,

nem rongálnám magamat sem, hát tiszteletem.

Adjon az Isten minden földi jót, mindenből annyit,

mindazoknak, akik tettek a jóért és megérdemelnék.

 

Kinek, mikor ér körbe a sorsa, szintet is válthatna, ha tudna róla.

Vagy, megy tovább minden, mintha, mi sem történt volna.

Ha sokat várakozik a saját szintváltására,

kifogyhat belőle a nafta, azt a.

Túl is lehetne élni, a saját

életritmusa felismeri,

időben, meg is oldja.

Ha túlmegy a saját

lehetőségein,

vissza is jut majd,

másképp hasonlóba.

A saját energiáját,

 ritmusát, a szíve

pumpálja

életre.

A lelkes,

szíves énje,

azt is, hogyan tovább,

önmaga szerint motiválja.

Más meg, másképp gondolja,

ugyanaz a szó, a sorsokat,

többféle módon mozgatja.

Gyakran ismételnek az emberek.

Nem tudják, hogy azért vannak, a

nehézségek is, az életükben, mert,

azokat megoldva, fejlődhetnének, hinnye.

Egymásnak, a megéltek által is segíthetnének,

ha az aktuális történésekről, őszintén beszélnének.

Nyisd ki a szemed, hogy megláthasd a lényegeset, a fontos,

úgy is, ott lesz előtted, legfeljebb hasra esel benne, de jelezne.

Ne vedd zokon, ha megszabnák a saját határaidat. Ha azt sem

tudod, mi vinne előre, s mi a fontos lépésed, generációsan.

A nagy szintkülönbségek összemosva, csak katyvasz.

Ismerem, mint a tenyeremet, családonként egy,

lehetne legalább, segíthetné, a többieket is.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”.

Megérezni, átlátni, kihallani, minőségi életet,

közvetít, látszatra ugyanaz, megélve másabb.

Adjon az Isten, minden földi jóból, szépből,

nem ártok, se bántok, magamra is vigyázok.

Hahó, tisztelettel élni jó, szeretetben

élni szép. Vigyázzunk rá, ki ne

töltse, motiválatlanul,

az üresség, hahó.

Van-e neked, belső tartásod, emberséged, méltóságod.

Julamami védjegy = Heringes Árpádné tulajdona,

nem engedtem meg, senkinek, hogy használja.

Attól mert úgy tűnik, hogy szabad, azt a,

hinnye, azzal, magadat rongálod.

Egyszer fordulsz át,

utána a könnyűhöz

szokva folytatod.

Ah, akkor állsz

meg, ha

már

falig

mentél.

A napi minta,

fontos lenne, ah,

ha csak, a kiskaput

látja meg, a szemed.

Nézz magadban szét,

 nehogy, végleg, eltévedjél.

Fontos lenne tudnod, neked is

van, belső kontrollod. Jelez amíg

bírja, érted tenné, megállítana,

ah, túl ne menjél, el ne tévedjél.

Ahogy a sorsokat olvasom,

mindennek megvan, a maga

figyelmeztető jele.

Meddig sorsszerű és hol,

megy át, valami ismeretlenbe.

A nehezet félretolná, kihagyná, nem

akar vesződni vele, pedig ott marad az.

Megoldatlan, s egyre nagyobb halmaz

lesz belőle, cipelheti egész életében.

Amikor felfogtam, a fontosságát, a

 belső kontrollom szerint, jó élni.

S másra is lehet közben figyelni,

megtaláltam, összefüggésében

megláttam. Sok embernek

segített már, megtalálnia

általa, neki merre van,

az előre, azt a, hinnye.

Milyen és melyik oldal

feladatát hozta. Mit

lenne fontos a sorsa,

generációs feladata

szerint megcsinálnia.

Boldogulhatna azután,

abban is, amit addig,

fel sem ismert, azt a.

A magam egyszerű

életében, rájöttem,

a legnagyszerűbb,

hogy így élhetek.

Üzleti érzékem,

nekem, még nincsen.

Ha lenne, pénzben is jó,

életet élnék, magamhoz

képest, nemcsak

vergődnék.

Nem akartam

elhinni se, amikor

azzal szembesültem.

Mennyire, könnyen veszik,

ha vesztessé válik, a döntésük

által, sok szorgalmas emberies.

A bocsánatot kérek szónak, erős

 az energiája, megint gyakorlom.

Kicsiben és nagyban, ugyanaz a

lenyomat van, aki látja, tudja.

Aki még nem látja, majd fogja.

Összefüggésében, azt, értően látni,

 hétköznapi csodát jelent, mindenkinek.

Lerajzoltam, a százon felüli oldalt, egy

napon, a ritmusa, ott van a szövegemben.

Nem elég, leírva látni, azt, először, szükséges

kihallani, átmegy, minden mondata, az igényeshez.

Mivel másra nem bíznám már, a sorsomat, megtanultam,

segíts magadon, az Isten is megsegít, így hosszabb, de valós.

Megmaradhat a tartás, méltóság, ha szűk is a lehetőség határ.

Rajtam kívül, ember nem tudhatja, mi a legjobb nekem, hinnye.

Tanuld meg, ha jó minőségű, tartalmas életet akarsz, magadnak is.

Azt mondják, hogy lehet, másoknak, leolvasom a tenyerükből, azt

is, ami, az üzletmenetüket jelenti, a magamét, mégse ismerem fel.

Igyekszem megtanulni, hogy már, két lábon tudjak, állni és járni.

Nem szeretnék, senkinek sem ártani, nem arra születtem. Így

remélem, megoldódik, hogy időben figyelmeztettem, hinnye.

Adjon az Isten, mindenkinek minden jóból, megérdemelten.

 

 

 

Egynapos voltam, előtte végeztem, egy nemzetközi táborba

hívtak meg, a média sokszínűsége, szétvitte a létezésem.

Tömegekkel találkozhattam, nem mondhatják, hogy

különböző kultúrájú emberekkel, nem találkoztam.

Amikor hallom a szón, hogy annyira másképp értünk,

lebeszélem az érkezéséről, megtalálja az alkalmasat.

Az első hét tapasztaló évemben, mindenféle szót,

lefordítottak, nekem, amit én még, nem értettem.

A tudásszintemen naponta, gyakorlom a hivatásom,

van az Isten, az emberségesek jönnek ide, hinnye.

Sokan, mindenféle ártóval betakartak, hogy ne,

találjanak ide, akiknek, a tudásomra van szüksége.

Gyermeklelkű maradtam,  de nem „gügyeként” élek.

A tehetségemmel feltaláltam által, tanácsokat adok,

akik bejelentkeznek és megtisztelve, meg is érkeznek.

Leolvasom a tenyerükből a lelkes, szíves, gondolkodót.

Na meg, az online szolgáltatásom is napi szinten, adott.

Ah remélek, eljöhet az idő, amikor a tehetségemből, jó

minőségű életet élhetek, generációsan is teremthetek.

Gyakorolhattak eleget, akik már pironkodni nem tudnak.

A lehetőségemet várom és nem elégtételt keresek, hinnye.

Aki a tehetségéből él, tudja, nem a pénz tette emberiessé.

Mikor játszottál, szerinte jól, a gyermekeddel, hinnye.

Ha kimarad, a gyermekien tiszta felfogás,

ha nincsenek lépcsőfokok,

s a gyermekek,

nem

maguktól

jöhetnek rá.

A nekik szánt

nagyon fogyó,

népszerű által,

közönségesen,

tényként tálalják.

Azt, ami meghatározó

lehet, a személyiségének

a formálásában, vedd komolyan.

Téged figyelmeztetne az, felnőtt, jól

nézd meg, mitől olyan népszerű, az

a gyorsan, tenger pénzesítő, sikert hozó.

A fokozatosság lenne, a lényege, annak,

ahogy, a gyermekek, egészségesen foghatnák

fel, azt, amivel nem törődnek, átlépik a felnőttek.

Motivációtlan élnek, csak a sok pénz teremtésén jár

az eszük, vigyázzon mindenki, a saját gyermekére, ah.

Ah, ha tiszta gyermeki maradt a lelked, nem mindenkinek.

Miért, csodálkoznak, a felnőttek, ha a gyermekek, nem

veszik komolyan őket, akkor, amikor még, fontos volna.

Nem utalt rá, senki sem, közben, hogy hahó, abban, ott,

furcsán fogalmaztak, tán figyelmetlenek voltak. Azok,

akik, azt, megengedően, átengedték a kontrollon.

Aztán, miért csodálkoznak, ha nem adják meg,

tiszteletet, az életkoruknak okán, jogán, ah.

 A gyermekek csak, leutánozzák őket, ne

 gondolják azt, rossz a szándékuk.

Hiszen, a felnőtteknél kellene,

legyen, a kontrollja, hinnye,

minden olyannak. Amivel majd,

akkor találkozzanak a gyermekek, ah.

Ha, a belső kontrolljuk, figyelmeztetni is

tudja már a határaikra, az ügyben. Hiszen,

sérülés nélkül fontos, megértetni a lényeget.

Összefüggésében látással születtünk mind,

van akiben megmaradt, egészségesen az.

Másokból, meg, a hirtelen túlzásuk,

kitakarította, a felszínes a lényegest.

Nem mindegy, milyen szavakat használ,

az értő, amikor átadja a tudást, divatossá

teszi-e, vagy érvelhet, emberies jelnyelven.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Műhely, a megelőzésért, szakembereknek,  a saját

magasszintű tudásuk, mellé ah, a segítő egyedit.

Kölcsönös tiszteletre nevelésben segítség, hinnye.

Nem fáradhatok bele, a nyugdíjam nincs ötvenezer se,

jó minőségű életet, szeretnék élni, jól megérdemelten.

Na most néztetek, azt a, hogy mertem, ennyire őszintén,

leírni, a helyzetemet, nem bíznám másra, magamat segítem.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, amit alkalmazok, régóta.

Visszaszámlálásban élek, vele párhuzamosan igyekszem, azt is,

megoldani, amiben gátakat kaptam tíz éven keresztül, alaposan.

Eljutottam, a sikernek, napi ízét élem, csak nincs, üzleti érzékem.

Egyedül születtem, magamat neveltem, taníttattam, végig viszem.

Hát, eladom egy igényes vevőnek, a feltaláltamat, nem bánja meg.

Nagyokat sóhajtanak, amikor átélik, a mondandómnak a lényegét.

Nézz a lelkes, szíves, gondolkodó énedben szét, látod, ott a szép, a jó.

Tanuld meg, amit nem hoztál tehetségként, két lábbal álljál a földön.

Amit azon felül még nem értesz, ahhoz, képezd magad. A kiszolgálás

helyett, ne, hogy kiszolgáltatottság legyen az eredménye, ah, hinnye.

 

A hely, ahova letetted, először,

mezítlábaidat, megjegyzi a

lépted súlyát.

Visszavár,

telített

energiákkal.

Az érintésed,

hozzáadódik a

helyhez, több lett általad.

Attól kezdve együtt rezeg veled.

A hely, ahol élsz, általad, érted is lesz.

Olyan is, mint te magad, ha a tehetségedet,

oda bele, hozzáadhattad. A hely te magad

is vagy, minősít téged és általa, magadat.

Miért fontos, hogy ott maradj, vagy, ha

nem adja meg a lehetőséged, menj el.

Aztán térj vissza, oda, amikor már, a

 lehetőségedet, másutt megkaptad.

Talán bátorságpróba az is, mint,

sok minden más, az életedben.

Ki abban, ki meg másban kapja,

a nagy feladatát, mert hozza.

Nehéz teher is lehet az, ha

nem ismeri fel, az igazi

énjét. Próbálkozik,

mindenféle

módon,

élni.

Mert

érzi,

hogy

fontos,

a belső

tartása

jelzi.

Ha

nem

ismeri

fel időben,

össze – vissza

kapkod majd.

Amikor, rászól

a lelkiismerete,

 éljen jól, hinnye.

Átlátni, az megelőzés,

abban, hogy mellé ne menjen.

Ah, félreérthető cselekményekbe

bonyolódva, súlytalannak látnák, ah.

Azzal, mert nem vette észre időben,

mibe bonyolódhatott bele. Mindazzal,

hogy tapasztalatlanul, kontroll nélkül,

elhitte, amit, elé tálaltak, a gödre lett.

Generációsan is, ismétlésbe kerülhet,

ha ugyanazokat követi, amit elvárnak.

A jóérzése által, adni szeretne, hinnye.

Nem mond, időben nemet, arra, ami

ellentmond, a belső kontrolljának.

Azt hiszi el, amit láttatnak ott, vagy,

nem akarja elhinni, hogy olyan lehet.

Eltúlzott, ha helyette csinálják meg.

A legjobb szándékuk szerint, hatnak,

pedig azzal, tapasztalni nem hagyják.

Generációsan, megrekesztő lesz az is.

Ismétlésbe bocsátkozik, alacsonyabb

szintre terelik, mert azt hiszik, ha

nekik jó volt, neki is megfelelő.

Ha nem tervezel, ugyan,

majd miben végzel,

úgy, hogy elégedett

lehetsz, önmagaddal.

Ha elértél egy állomáshoz

az életedben, magad szerint,

fontos döntened, nem tévedhetsz.

Tanuld meg a lelkes, szíves, gondolkodó

éned érted jelez, ne pocsékold az idődet.

Te magad fogod megoldani azt, hinnye,

először, a saját dolgod lássad el rendesen.

Az egészséges körforgású, a belső tartásod

szerinti életviteledet. Belehelyezkedve abba,

ami éppen helyes, kiteljesedni, magad szerint.

Nem ártok, nem bántok, magamra is vigyázok.

A környezetemre is hatok azzal, ha jól vagyok,

viszont az is hat rám. Megint az visz előre, ami

életszerűen jó minőségű és igényesen teremtő.

Megtanulni jól megélni a tehetségedből, hinnye,

ne várjad mások jóindulatát, magukra gondolnak.

Ah, megtolod a szekerüket, akkor is, ha nem vagy

még a szinteden. Az életminőséged, a tehetséged,

még nincs megélhető magasságban, ne másoktól

várjad, magad szerint, magadért csináljad először.

Adni, akkor lehet jól, ha van, megteremtetted, az

számodra nem a megélhetésedről szól, többlet az.

A lehetőségünk azt jelenti, jó minőségű életet élni,

abból ami a tehetségünk, hiszen ide teremtettünk.

A vezetés nemcsak rólad szól, tán, a felvállaltakról,

ha túl nagy a feladat, nem látod át, ne vállald, hinnye.

Bocsánatot is kérek, csak halkan, csendben mondom,

sokan vagyunk akik bár korosodunk, lehetőséget várunk.

Szeretnénk jó minőséget adni, generációsan is teljesíteni.

Látszatra nyugdíjasok vagyunk, megélni abból nem tudunk,

hát, addig élünk, a saját életminőségünkben, amíg dolgozunk.

Negatív minták lehetnénk, oda ahol kitalálják, a nettó szerintit.

 Az életünket végigdolgoztuk, ők maguk, sosem tapasztalták tán.

Leminősítve érezzük magunkat, pedig nem úgy dolgoztunk, ah.

Érvekkel győzz meg, legyőzni könnyű engemet. Nem harcolok,

sem veled, se ellenedre, oktatnám, a fontosat, amit feltaláltam.

A kölcsönös tiszteletre nevelésben is segíthetnék vele, hinnye.

Hát, most adok, egy jól ható bocsánatot, szép napot kívánok.

 

 

 

 

Ne gépiesedj el, add meg a módját, ami jónak

és szépnek még lehet, figyelj a minőségre.

Nem mindegy, mit eszel, azt eszed-e,

amit szeretsz, vagy csak eszel,

valamit, hogy betöltsed,

a bendődet.

Szoktam

mondani és

meg is lepődnek.

Amikor azt várják, hogy

távoli időpontot mondok,

a bejelentkezésüknél,

a naptáramat nézve.

Tömegekkel, már

találkoztam, mondom.

Most már, inkább,

megadnám a

módját,

az időt is hozzá,

a minőségre

megyek, ha az úgy megfelelne.

Vagy, ha érzem, nem minősítették,

fontosnak a szolgáltatásomat, hát

inkább lebeszélem őket, arról.

Adok – kapok, két emberes az is,

kapkodva, átmegy, a sürgető rezgés is.

Azt is mondtam régen, hazaérve, amikor

nagyon sok emberrel, találkoztam éppen.

Nem főznék most nektek, egyetek a hűtőből,

mert az, amit, most főznék, ártana nektek.

Ölelni jó, ha szeretetből való, ha nem

szereted, ne tedd, az is átmegy.

Észrevetted-e,

figyelsz-e rá,

mit esztek.

Te főződ-e,

vagy, ah, egy fáradt

ember főztjét eszitek.

Jó lenne, ha időben

megtanulhatnának,

a gyermekek főzni.

Nyilván figyelmeztetve,

a konyha veszélyeire.

A semmiből valami,

receptje, hogy kinyitod,

a hűtőt és megnézed, mid van.

Finomak szoktak lenni ezek, jót

ehettek belőle. Vagy, tán, kiragadsz

egy részletet, a bonyolultból, a színek

is vonzóak lehetnek, jól elhelyezve.

Viszont, amit szeretnek azt főzöd, nem

tuszkolod bele, amit nem enne szívesen.

Amikor van együtt időtök, kedvesen,

néhány percet kérsz,

az arra már figyelő,

gyermekeidtől.

Részletenként

adod át nekik, a

főzésnek a

nagyszerűségét.

Jó látni, ahogy esznek,

amikor várták az ételt,

hogy elkészüljön és az fő,

  amit közösen megbeszéltetek.

Mindenkinek adott, egy részlete.

Ha beleszagolnak a levegőbe és

még mondod is nekik, érzik-e,

mennyire finom lesz, az étel.

A kóstolót odavíve nekik,

na az is meghozza, az étvágyukat.

Megadni a módját, az étkezésnek,

szeretettel főzve, nem mindegy.

A szervezetünk szinte

tökéletes, közvetíti felénk,

mire lenne szüksége.

Vajon hányszor venne,

szívesen

magához

ételt, a

gyermek.

Olyat egyél, amiről

tudod, miből van.

Nem mindegy, ki és milyen

körülmények között, készítette el.

Vagy ha csak, összedobnád, edd meg te,

ne erőltesd, a szeretteidre, hinnye.

Szolgálhassa ki magát a gyermek,

olyan magasságban legyenek,

a számára is ehetők, hinnye.

Írasd le vele, mi fogyott el,

hogy tudja, pótolni is szükséges.

Ah, de megennék, egy a Dunában nőtt

pontyból, magam főzte, halászlevet, hinnye.

Ha horgász lennék és ügyes lennék, foghatnék,

tán, mert sajnos nálunk, Pakson nem árulnak ilyet.

Dunai gyermekekként, fogtuk a sneciket, felfűztük a

fűzfaágra és otthon a sparheltben, megsütöttük őket.

Mosolyogj, akire lehet, öleld meg, ha ők is szeretnék,

a szeretteidet, ezektől, még a Világ is szebb lehet.

 

 

 

A könnyű, a lazát is hozza, ha nehéz a sorsod, emberesedsz.

Két oldalunk van, ha az egyiket, megoldottad, jön a másik.

A élet úgy, nem unalmas, ha meglátod a feladataidat, ah.

Ha elodázod és kimented magadat, a jóba és szépbe,

amikor annak, a feléig sem értél, teljesítésben.

Úgysem tudod, megcsinálni azt,

jó minőségben.

Annak

megfelelően,

amit az a szint,

elvárna tőled.

Tehetség nélkül,

hiába minden,

nem jutsz fel,

oda, ahol

csak egy,

van belőle.

Belemégy a

középszerűbe,

elúszol benne.

Mindenki

hozott,

tehetséget.

A kiteljesedését várja.

Fontos lenne, kapnia, ahhoz,

a Hazájában is lehetőséget, azt a.

Fölösleges ám, az előrejutásodért,

hátráltatnod, azért még ő a jobb.

Mindenki kapott, fontos

feladatot, amiben, ő

 lehetne, a legjobb.

Ha nem is szólnak,

 azért, látszik a hamis.

Szinte pironkodásig.

A lényeget, fel

sem fogod, máris,

ott találod magadat,

ahonnan indultál, azt a.

Az egészséges körforgás

nem csap be, ami azzal jár,

eljutsz, a saját sorsodhoz.

A generációs feladatodat,

felfogod és megcsinálod, ah.

A következő generációnak, az

alapjául, ha felfogta, átadod.

A lényegeset, a fontosat,

ha ott az ideje, elhelyezed.

Azért mert nehéz, pocsékba

menni nem hagyod, ha átlátod,

megérzed, kihallod, gondolkodsz.

Figyelmeztet a határaidra, a belső

egészségesen maradt, kontrollod.

Jó érzés szabadul fel, ha átéled, a

 megcsináltad állapotot. Erősíti, a

 lelkes, szíves, gondolkodó éned.

El tudsz számolni önmagaddal,

ha visszanézel, a helyére kerül,

sorsszerűen, a legjobb minőséged.

Otthon vagy, amikor a kicsiben, már

látod magadat, nem mentél sehova,

a Világ mégis ott van nálad, azt a.

Legyen szép ez a nap, tisztelettel legyél,

hogyha, eljött az ideje, azt is kapjad, hinnye.

Időben váltani, a saját szintednek megfelelően, sorsszerűen élni.

Az üresség miatt ne válj el, ah, a te dolgod nőként, hát, töltsd fel,

tisztelettel, szeretettel, jó minőségű, motivációkkal, tanuljad meg.

Mi anyák, fájdalommal szültük a gyermekeinket, mégis akartuk őket.

Nem gondoltuk, hogy mások mondanak meg mindent, ah, „hogyan”,

éljenek, nőjenek, milyen formán, neveljék őket, kik arra, érdemesek.

Hányféle kultúrából, áll össze a szeretett Hazánk, vigyázz, hogy mit

kívánsz, mert abban fognak élni a sarjaid, magad is, általa nevesedsz.

Az emberismeret fontos, alázat nélkül, nem a hivatásodat gyakorlod.

Elértük a tudásszintünket, nincs lehetőségünk, ennyi idősen, merre.

Ah, a lelkes, szíves, gondolkodó éned, jelez-e még, neked, hinnye.

Vagy, úgy döntöttél, nem figyelsz rá, a kiváltságod visz előre.

Nincs összefüggésében látásod, nem vagy, felelőse se, ah,

akkora a nettó nyugdíjam, mintha, sose dolgoztam volna.

36 év és néhány nap, vállalkozóként munkanélkülit sem,

kaphattam, kiesett négy évem, gyermekeket neveltem.

Ha nem írom le nem érted, mindezeket nem élted meg.

Nem gondolkodsz, inkább mégy amerre lehet.

Majd csak lesz

valami

és

aki

eldönti,

feltételezed,

tán, érti is, mit tesz.

Vágyott a vezetésre és

úgy intézte, vezető lett belőle.

Emberismerete van-e, jelezheti-e,

még valaki, a hétköznapokból neki.

Mit éreznek, a döntései kapcsán,

emberileg működőképes-e, az,

amivel előjön, kényelmesen.

Megszültek bennünket,

akkor éppen, kinek a

döntése volt, hinnye.

Neveltek, magunkat

neveltük, kinek,

hogyan sikerült.

Megúsznia,

hogy mellé

ne menjen.

Mindenki

hozott

tehetséget, ah.

Ha elérte benne,

a legfelső határát.

Kereshetne másik

feladatot. Amivel,

megoldhatná azt,

amit tanulnia

lenne szükséges.

Ahhoz, hogy abban is

életképesen haladjon.

Nem mindegy, mit hagy

hátra, azt amit meg nem

oldott, vagy az alapokat.

Amire generációsan állhat,

akiről szólna, ha lenne alapja.

Megkérdezi-e még, a hétköznapok

emberét, aki nem a kiváltságokban él.

Hogy van, abban a helyzetben, amit nem ő,

tervezett, nem általa került bele, döntöttek felette.

Amikor rájöttem, egyetlen vonal sem, fölöslegesen van

belerajzolva a tenyerekbe, teljes érzés borított el, hinnye.

Köszöntem az Istennek, megköszöntem, annak az embernek,

aki azzal, hogy megtisztelt, abban is, tapasztalttá tett, hinnye.

Mindenkinek, a maga szintjén, van ilyen, átrezegtető érzése.

Nem biztos, hogy tudja, a tudása, épp a helyére lett igazítva.

A belső kontrollunk figyelmeztet, hol vannak, a határaink.

Úgy, hogy másokat is érintő, egészséges döntéseket hozzunk.

Nem tudom, mi lehet még, az emberismereten kívül a hiteles.

Mi adja a magabiztosságot, lehet ott is vannak generációs jelek.

Megadja, a teremtő, mindenkinek, a tapasztalási lehetőségeket.

Amikor a döntése, a saját belső határait döngeti, legalább álljon meg.

Pihenjen egy kicsit, gondolkodjon el, valóban átlátja-e azt, mit művel.

Minek lesz, olyan hatása, hogy a gyermekek, nem érzik jól magukat,

a bőrükben tőle, tudom, van az Isten, mindenki megtudja időben.

Felelős azért, amit megteremt, felelős minden döntéséért, ami

másokat is érinthet, legalább nem ártani, a mindenit, nahát.

Ah, most, egymás után, három bocsánatot kérek, remélem,

elég lesz, ne vegye zokon kérem, az emberiest kerestem.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Önismereti

oktatás, Kölcsönös tiszteletre nevelés segítése, hinnye.

Ha nem jó helyen kopogtattam volna, bocsánatot kérek.