Ah, el ne felejtsem, bocsánatot kérek rögvest, a valóságról írok, azt a.

Nem az a lényeges, hogy gazdag vagy szegény-e, hiszen két oldalunk van. Az egyik a lelkes énünket, a másik a racionálisat erősíti, ki ezt, más meg a másikat hozta, gazdagságaként, amikor megszületett.

Amit nem tudunk, azt mind illene megtanulnunk, hogy ne, egyoldalúan gondolkodjunk, viselkedjünk, abban éljünk, unalmassá ne legyünk.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés, segítése, oldalam.

Ah, ha az egyik feladatunkat elvégeztük, a másikat is sorra veszzük.

Hiszen két lábbal állni is megtanultunk, azután jöttek csak, a biztos lépéseink. Emberiesként élni, tiszteletről, szeretetről, hétköznapi szinten, életszerűen beszélni, észrevenni, de jó abban élni.

Egymásnak nem ártani, magunkra is jól vigyázni, meglátni a csodát, hogy mit jelent a hazaszeretet érzése, telített energia, hinnye.

A család az ugyanez kicsiben, más formában, a hétköznapok sűrűjében, ha nem adunk bele folyamatosan, elsatnyul, hinnye.

Jó energiákban vagyunk, a jót lenne fontos erősítenünk. Persze ahhoz vannak, a gyakorlati életet is, jól ismerően, tudással rendelkezők és azt átadni is tudók.

Tíz éve már, hogy igyekszem, elmondani, nehéz megfogalmazni, benne élni könnyű, legyen jó másoknak is, igyekszem továbbadni.

Egyenként születtünk, magunk szerint szükséges fejlődnünk, ahhoz, hogy adni tudjunk, amikor az éppen szükséges.

Adni születtünk és emberségesnek mindannyian. Ha ismernék az emberek, a sorsukat, generációs jeleiket, generációs feladataikat, nem ártanának, inkább segítenék egymást.

Hiszen sokan megfogalmazták, egyedül nem megy, ha meggyengítik egymást, jót röhögnek majd, akik éppen arra várnak.

Öt éve az energiák megváltoztak, lehet nyomni a régit, látszatra igazi, csupán már életszerűen, nem működik.

Tudom, hogy annyit engednek meg nekem, amennyit.

Magamat ahhoz tartom, szeretném, ha végig tudnám vinni a sikeremig. Tartozom vele, magamnak és a generációs feladatomnak.

A többieknek meg, jól jönne végre egy, Julamami Magyarosan Agyalósa, hinnye.

Időben kontrollálnák, honnan jöttek, meddig érdemes elmenniük.

Jól jönnének már, az értően, szintek között fordítók, hinnye, megismernék az arra már érettek, tisztelet nélkül, nem a jót erősítik.

Hol vannak, az egészséges lelkes, szíves, gondolkodó határaik, ahol a sikereiket megélhetik és nem, csak irigyeik lesznek.

Jó szerencsét, minden jóravaló emberségesnek, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami