Amikor látom a sorsokban a határaikat, erősen

figyelmeztetem, ha elérte azt a pontot,

amitől fogva, magát már kiszolgáltatná.

Nem ismerek mást, csak a tiszta utat nézem.

A teremtő feltételezte, hogy nem mennek mellé

az emberek. Hiszen ellátta őket mindennel, ami

a saját határaikon belűl, jól működne, hinnye.

Felismerve a sorsomat, már jó érzésekkel

voltam tele, hogyha nehéz is, de már

haladhatok, a jó életminőség felé.

Persze nekem könnyű volt,

nem estem bele, a túlzás

bugyrába, kontrolláltam.

Ha visszanézek, látom,

hol voltak azok a pontok,

amikkel eltérhettem volna.

Ha elkényeztetett helyzetben

éltem volna, tehát jót tettek, azok

a nehézségek, amiket, megéltem, ah.

Igazából, minden arra mutat, hogy a pénz,

a legfontosabb, hiszen akkor, mindent lehetne.

Nem gondolnak bele, hogy a végkifejlet az, hogy

csak egy, ember, lehet, a leggazdagabb, hinnye.

Arról meg túl kevésszer esik szó, hogy van a,

lelkes, szíves, gondolkodók, gazdagsága.

Veleszületetten hozzák, az Isten adta,

tehetségük általi lehetőségeikkel, a

 másik gazdagodásuk is, létrejöhetne.

Ha nem ragadtatnák el magukat azok,

akik úgy gondolják, nekik mindent lehet.

Azt is hallottam, nem egyszer, hogy nálam,

mindenki, egyszerűen, tud önmaga lenni.

Gyakran láttam, az emberek szemében,

a felsőbbrendűségük is, jött velük.

Megalázóan viselkedve, észre

sem vette, kiszolgáltatta magát.

Szerencsém, hogy tudom, van

az Isten, rábízom, nincs dolgom,

azzal, hogyha mellémentek szóljak.

A saját, emberies minőségét rontja,

ha meg már, azzal sincsen gondja, ah.

Bántóan odatólva, el lehet dönteni, a

 belső kontrollja óvná, ne sérüljön, ő se.

Hiszen tudja, a másik, belőle gazdagodik,

 kivárjuk, beérve arra, tudja majd rendezni.

Felelősségtudattal születtünk meg, mind,

ha, valami által, kikopott, visszaállítható.

Sok mindenféle tapasztalat szükséges

ezekhez, viseljed és ne bántódj meg.

Óvatosan, halkan, de magabiztosan,

mondom, a jó minőségű élet, ha pénzes,

ha lelkes, szíves, gondolkodó, mindegy.

Az emberségén, a tiszta gondolatain,

az önmagához és másokhoz való,

alázatán múlik, minden ami minőségi.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

 harcolok, sem veled, se érted, sem ellened.

Óvatosan jelzem, vagy ha rámbízod,

erősen és többszőr is, kimondom.

Ami megmenthet még önmagadtól,

megtanulhatod, kontrollálni önmagad.

 Ha kontrollálatlan, nekem azzal nincs dolgom.

Ne vedd zokon, ha, azt, mondom, nincs szükséged,

a tudásomra, a tanácsomra, képes vagy és megoldod.

Hiszen, miért vállalnék fel olyat, amihez, nem értek jól.

A sorsok, a generációs jelek, a generációs feladatok,

azok, amik, a jótetteinkre, motiválnak bennünket.

Adok – kapok, egészséges körforgásban vagyon.

Magyarországról, Pakson, a Hergál Házból, szeretettel. Julamami