A valóságban az is benne van, ha lehetne még,

változni, változtatni, már van jó minta is.

Vajon, egészséges körforgás-e az,

amikor tudod, hogy ártasz, ah.

Kinek, hogy, nekem jól jön az ima,

 nem ajándékba kapott az energia.

Ha ismétlésbe is bocsátkozik

és van az a pillanat,

amikor,

ráébred

már arra.

Nem adja

tovább, azt,

amitől szenvedett.

Nem oldja meg, úgyse,

ha a kiszolgáltatottakon,

igyekszik meggazdagodni.

Úgy érzi mindent tud,

nincs szüksége, a

 fejlődésre, se a tanulásra.

Semmi sem állandó, minden

mozgásban, a múlt nincsen,

mindenkinél, napi, szinten.

Van amit elfed a lelkes éned,

túlzott szívesség lehet belőle,

ha átbillent, a másik végletbe.

Szinted fölé kerülve, nevetséges

leszel, otthon jobb lesz azt, az

 adni tudást, alkalmazodást,

gyakorolni, ott, jól is jönne.

Nem sok jó akaratú ember,

volt életemben. Inkább,

legyőzni akartak, mert,

nem értették. Ugyan,

hogyan lehet, erős a

 lelkem. Tartásom és

emberies méltóságom,

na az meg minek, hinnye.

Egyedül igyekeztem, hogy

boldogulni tudjak, magyarázat

helyett, inkább megcsináltam.

Akkor meg az volt az irigységük

tárgya, hogy képzelem azt, hogy

képes vagyok, mindazokra, ah.

Magad uram, ehhez szoktam,

hülyének néztek és hagytam.

Senki sem tökéletes, úgysem,

van az Isten, ha hiszed, ha nem.

Állj meg, menjél el edzésekre, ha

nincs fizikai munka a levezetésére.

Bizony Isten, időben le kellene,

mennie és fejlesztésedül, ah,

jól jönne, szintet emelhetnél.

Láttam én már kerítésen ülni,

varjakat, egyszerre sokat.

Jól kibeszélik magukat,

ha egyre hangosabban

kárognak, kihallik az.

Igényes, komoly

emberek, a saját

meggyőződésükre

hallgatnak, hinnye.

A barátságokból,

lehetnek üzletiek is,

az viszont már más.

A szimpátiákból,

érdekek, meg, sok

más megoldás lehet.

Hiány – többlet, adni

jöttünk mindannyian.

Igényes, minőséget adó

szolgáltatók, vagyunk.

Nem a másokéból, ah,

a saját tudásunkból

merítünk, alkotunk.

A megelőzésben, jóról,

szépről, életszerűről van

szó, ami ott kontrollálható.

Megismerhető a saját határ.

Ha kibillen, az egészséges

kontrollját, nem tartja be,

generációkon keresztűli,

ismétlések, lehetnek belőle.

Amikor nagyobb a mondvacsinált,

felvett, kialakított, ráaggatottal jó,

túlzóan széppé tett, irigyeltté lesz.

Amikor már nem lehet megállni,

egymáshoz szükséges igazítani.

Az egészségesből, kóros lehet.

Ha, elrontottál, valamit, hát

igyekezz rendbehozni, azt a.

Ha túl megy rajtad, a feladat,

állítsad vissza, az egészséges

körforgásodat, tartásodat.

Minden és mindenki hat ám,

egymásra, felelős vagy, ha

nem igyekszel, megállni.

Aki nem tenne olyat, nem is

akarja elhinni, hogy jónak látta.

Azt, aki nem tudott az indulatainak

parancsolni, maradandó, kárt, okozott.

Mindenkinek akad, a családjában, esetleg, a

 környezetében, már van, nincs mit, megelőzni.

Jó mintákat, lehet, azért, adni, hátha, hatna.

Az első éveimben sokakkal találkoztam, akik,

nem fértek már bele, a megelőzésbe, hinnye.

Megtanultam sok mindent, suttogva mondani.

Nekem az, jól bevált, mert nem mertem volna,

hangoskodni, sokadik, csendes gyerek voltam.

Gyermekként, másokra, magamra is, vigyáztam.

Havonta, másfél órán át beszéltünk, közte, egy kis

szünettel, a kitűnő szakember, fogadott anyámmal.

Igyekezett, bizonygatni, a határaimat, időnként,

nagyon nyilvánvalóan, hatásos gyakorlatban.

Sokat tanultam ezekből a tanításokból, amit

 mások, lehet, kikértek volna, maguknak.

Átjött a tudás, átment az alázatom, akkor,

nagy megelégedéssel volt, nyugtázta.

Az irigység, a hosszantartóan,

szeretethiányos állapotnak,

is lehet, a kifejezési módja.

Segítségért, némán nyúlt

keze, elmentek mellette,

nem is törődtek vele.

Egyszer fent, máskor

lent, kinek, hogyan,

meg kell, tanulnia.

Magára parancsolni,

ha azt, ami neki rosszul

esett sokszor. Ne akarja,

másokra víve megismételni, ah.

Önismeretre, oktatás, kölcsönös

tiszteletre nevelés segítése, hinnye.

Engedjetek oda be, ahol erre szükség is

lenne,  még megelőzésként működhetne, ah.

Ami, már nem fér bele, a megelőzésbe, azt ne.

Lehet, a felelősséget, dobálni, kigolyózni, a

 lelkiismerete, nagyon meg fog dolgozni.

Ha idejében lehetne szintet váltani, sok

minden, nem történhetne meg, hinnye.

Remélem, nem törőltetik le megint, ah.

Jó szerencsét, minden jóravalónak.

Tisztelet, szeretet, legyen ottan,

bőven, hogy vihessen a zsenge,

belőle, kimenőben, hinnye.

Legyen jó minta, mások

gyermekeinek és

kapjon jót és

szépet ő is,

hinnye.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

Bocsánat, az értőkért szóló, valóságról írásért, hinnye.

Az ideiglenesen letöröltetett, Julamami Generációs Jelei,

oldalam, julamami@gmail.com email címével, használatban,

nem kapom meg a julamami@gmail.com ra címzetteket, ah.

A Julamami védjegy, hát, már, minden, mindegy, hinnye.

A múlt, elmúlt, ha nehéz viselet a bundás kabát,

jól jönne tán, az egymás iránti tisztelet, ah.

A szintjük alatt élni kénytelenek, nem

értik, a többiek miről is beszélnek.

Beérik azzal, ami ott van, nem

kapnak mást, ami kíváncsivá,

tenné őket, mit mondanak mások.

Az emberiesek látják, a hiányos

 szintkülönbségeket, kezeletlenek, ah.

Rálátást, kihallást, megérzést hoztunk,

amikor megszülettünk. Kiből, mikor, kopik

ki a kíváncsiság, mások mitől úgy működnek.

A tolerancia, az alázat gyakorlása, mindíg,

jó minőséget hoz és mindenkinek.

Emberies jelnyelvet megismerő,

tartást, méltóságot megigazító az,

amit fel és megtaláltam, hinnye.

Ne mások tudását használjad,

nem visz az már, előre, ah.

A sablonok elkoptak, ne

szuszakold magad bele,

nem működnek, hinnye.

Figyelj a legfontosabbra,

volt, amikor gyakran

emlegették a Hazát.

Szoktam mondani,

akinek van családja,

már megvan, mindene.

Ne legyen egészségtelenül,

túlzóan, megalázkodó se.

Magát építi le vele,

ha önmagát nem

becsüli, másokat hogyan.

Ahhoz, hogy a legfontosabb,

a jövőképe meglegyen, becsülje meg.

Ne hagyjon ott mindent, ahol időzik, ah,

mit visz, a tiszteletből, szeretetből haza.

Figyelj a belső kontrollodra, figyelmeztet,

mikor, mire van szükséged ahhoz, hogy ne,

használjad ki és el, az egészségedet, hinnye.

Minden embernek van saját életritmusa,

az intelligens tudja. Alkalmazkodni,

tanul meg előszőr, úgy, hogy

megmondja, mennyi

az, annyi, szerinte.

Az emberismerő,

abból építkezik,

arra mutatja az utat.

Ahol az igényesség van, a

 fejlődéshez, emberségesen.

Ah, az emberek, sem

nem eszközök, se

használati tárgyak, ah.

Ha nem becsülöd meg őket,

azzal önmagadat sem. Nem

cserélgetni valók, mint az

alkatrészek, ha elkoptak.

Ha ezt nem belülről érzed,

még tanuljad, hogy megértsed.

Hiába hát, minden erőlködés, az

Isten adta nép nélkül, nem megy.

Becsüljed meg őket, legyenek jól.

Mutasd a magad szerinti mintát,

amit, most, a magadéból jól adod.

Minden sablon, statisztika szerint van,

halkan mondom, a sablonok, ki és elkoptak.

Az emberek a jó minőségű életükre vágynak,

sokan megtettek már érte mindent, amit ők

képesek voltak, a gyümölcsét élnék már.

Viszont, ha velük nem számolnak, a

 tudásuk alapja, megy a pocsékba.

Át is kevés ember láthatja még,

az összefüggésében látás, már

meghozza az alázatot, hinnye.

Hiába minden statisztika, ha

a fejlődni vágyó emberek,

nem illenek bele oda. Amit

elképzeltek, az régen elmúlt,

nincs benne életszerű energia.

Van aki tudja, van aki még nem,

a tanulás, soha nem késő és nem

szégyen, semmiképpen, hinnye.

Jó szerencsét, tartást kívánok,

hogy méltósággal élhessük, a

 hétköznapjainkat, hinnye.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

Vigyázat itt a valóságról írok, meg ne bántódjál.

Ugye, mond neked valamit az, tolerancia, még

 jó ember nevet adtam, annak az ujjnak.

Tehetséget hoztunk valamiben, most már,

tudni illene, miben lehetnél sikeres, ah.

A sikerekből áll össze a sikerélményed,

akkor már, a saját szinteden, leledzel.

Sokan szeretnének győzni, én még

nem győztem, soha életemben,

igaz, nem is versenyeztem.

Érvelni tanultam meg,

meggyőzően hallik,

ha azt olvasom le,

amit látok ott,

a tenyerekben.

Hiszen a lelkes,

szíves, gondolkodó

énjük azonnal jelzi,

úgy van-e, vagy nem.

A lélek megrebben, ha

nem azonosak a szavak,

a belső kontrollal, jelez.

Szokták mondani, honnan

tudom, hát nekem könnyű

dolgom van, ez a hivatásommá,

azért lett, mert ehhez, így értek.

Amíg magamat neveltem, sokszor,

győztem le önmagamban, azt a vágyat,

hogy olyat el tudnék, én is érni, ami nincsen

benne a sorsomban, a generációs feladatomban.

Tapasztalva, haladtam, közben, megtanultam, az

emberek által, sok olyat is, amire, mások, nem is

gondolnak, nekem ott van, a hétköznapjaimban.

Több területet is végigkostoltam, öt év volt az,

amikor éreztem, ideje váltanom, mert nincs

mit tapasztalnom ott, vagy megtanulnom.

A nem jól sikerült, mértani feladathoz,

akkor rég, járt egy “koki a fejünkre”, nem

voltunk megkülönböztetve, mindenkinek járt.

Milyen egyszerű volt az akkor, együtt játszottunk,

az iskola udvarában. Felemeltük egymást, ha szükség

volt rá, haza is kisértük, a mondjuk sérültet, természetes volt.

Bíztunk, egymásban, bár, tévedtünk is, gyakran, de tudtuk, hogy

megy tovább minden, valahogy éreztük, benne van az a pakliban.

Megtanulják-e most és van-e ami, megadja, a tapasztalásoknak,

úgy a lehetőségét, hogy ne sérüljenek bele a gyermekek, hinnye.

Mert, szinte, minden, a versenyről szól, csak, akarjanak, győzni,

akkor is, ha nincs bennük az, egyetlen, sejtjük, sem, szeretné.

Az intelligensek és azok, akik rájönnek, hogy mire születtek,

na meg, a jóra, szépre, igényesen élnek, alkotnak, sikeresek.

Jó minőséget megélni maguk szerint, tanulni, tudni vágyók,

mindannyian, tudják, adni születtünk és nem szerezni,ah.

Egymástól tanulni, a közösbe, a tudást is beleadni,

de amikor, arra kell leginkább figyelni, hogy

már megint, be ne csapjon valaki, azt a.

A gyermekeknek, ez lenne a jó minta,

hogy ügyeskedőkké, ah, fondorlatossá,

magukat többnek láttatókká váljanak.

Nincs benne, a tenyerekben, az irigység,

se egyéb gátló, sorsszerűen, megmaradó.

Inkább figyelmeztető, letudni azt időben,

ne vetüljön rá, a következő generációkra.

A valóság, az mindenkinek a tenyerében

ott van, ideje lenne megismerni mindazt.

Bocsánat, csak halkan mondanám, mert,

nem szeretném, ha megint ráakadna,

valaki, egy neki nem tetsző, szóra.

Már felszabadult, az ideiglenesből.

Megnéztem a julamami@gmail.com,

mögött, furcsa szervezést találtam.

Ahhoz, profira volt szükség, hogy

úgy oldja meg, rajta át ment, az én

levelezésem, a julamami védjegy.

Nem tudom megkapom-e amit,

nekem címeznek, kinek jó mindez.

webtenyer@gmail.com, talán átjön.

Erről nincs véleményem, szomorú ez.

Szükség lenne valami működőképesre,

valami életszerű újra, megtanulhatóra.

Tartást, méltóságot is adhatna, hinnye.

Lehetne mindenkinek kapaszkodója.

Győzz meg, legyőzni könnyű,

engemet, nem harcolok,

sem ellened, se érted.

Önmagadért tegyed,

ismerd meg a tenyered.

A feltaláltam eladásáért,

az oktatásom és a neveléshez,

segítésem, létezése miatt vagyok itt.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Óvatosan, ah, mert a valóságról írok, hinnye.

Ha, majd, elmúlik a káprázat, kitisztulnak a,

fejek és a tájak, magyarázkodhatnak, azt a.

Becsüld meg, amit a születéseddel hoztál,

teremtsed meg, amit fontos elérned.

Hiába tartják szintje alatt, a tudás,

hatalma, megadja, a méltóságát.

Az elért szintedet, tapasztalva jól

becsüljed meg, a hirtelenben is,

otthon tudsz lenni. Hiszen már

megélted, nem ismeretlen, mindaz.

Amikor ott az ideje, kiemel a helyedre.

A hamis, nem tudja megoldani, hinnye,

segíts magadon, az Isten is megsegít.

A tapasztalva fejlődőknek, szükséges

megtanulni, a jótetteikért, elfogadni azt,

amiért megdolgoztak, amivel, sokat adtak.

Tapasztalva igazodni a jelenhez, nem sérülni,

nem tagadásban lenni, birtokolni tanulni.

Segítőknek, születnek az emberek, ah,

vagy a maguk idejében azzá lesznek,

emberségesek, ez adja,

a tartásukat.

A belső

kontrolljuk az,

ami megtartja,

abban őket.

Ismerik, a

lelkes,

szíves,

határaikat.

Jó érzéssel,

betartják mindazt.

Erős lelkűek lesznek,

nem a könnyűt utánozzák,

tiszelhetőkké lesznek, ah.

Kinek, hol van a

fentje, kinek meg,

az lenne, a lentje.

Onnan tudna,

továbblépni,

a saját szintjére.

A körforgás fontos,

a túlzó, megrekesztő.

Nem egészségesen hat,

 másoké, nem a sajátja az.

Ha nem ismerik fel azt,

mettől van a meddig,

ami tartást adóan,

emberséges.

Kibillenve,

nem találják,

a tartásukat,

az

emberies,

méltóságukat.

Látszik, nagyon

megtévesztő lehet, a

sok pénznek a megtartása.

Sokkoló, aki nem ért hozzá,

ugyanabban hagyja, nem

változik az energiája.

A lelkes, a szíves,

a gondolkodó énjére

rakja, a negatív terhet.

Tapasztalatom szerint,

kétféle gazdagság van.

Mindkettő lehet hozott,

az egyik, amivel a belső

tartását, méltóságát, a

születésével kapja.

Az generációsan,

megilleti, mert,

egyik őse azt,

megoldotta.

Tehát neki már,

az lett, az alapja.

Arról a szintről látja,

mindazt, amit a többiek,

hiába birtokolják, még,

kívűlről nem látják.

Adni születtünk,

mindannyian,

nem elvenni,

birtokolni azt,

ami megjár már.

A szintváltás.

Nem számolnak

sokan azzal, hogy

ha, nem, adják meg,

azt, ami igazán megjárna.

Azoknak, akik tettek értük,

 hogy a szintjük, megmaradjon,

megkapják feladatul, ugyanazt élik.

Vagy a lelkes, szíves, oldalukon, mint,

megélni valót, vagy a tiszteletnek, a

 hiánya, okozza, nekik a megbánást.

Vissza, arra a szintre, ahonnan

elindultak, amikor azt

gondolták, minden

megjár nekik.

Ismétlés jön,

annyiszor,

amíg azt,

nem észlelik,

mit okoztak a

 megvonással.

Az, amit, nem

 teremtettek, elvettek,

visszarendeződik, hinnye.

Azt gondolják, becsaphatják,

átverhetik, az értük tevő

tartásosakat,

hiszen, nem

szólnak

vissza, azt a.

Az intelligensek,

tudják mi a dolguk.

Nincsen szó, arra,

amikor a káprázatnak,

akkora a hatása, hinnye.

Elhiszik, nekik ugyanakkora

a hatalmuk, mint, annak, a

pénznek, amit oly, helytelenül,

eltitkoltak, azoktól, akiknek járna.

Van az Isten, ki már tudja, ki majd,

a maga idejében, azt is megtudja.

Segítőnek születtél, magadért is

teljesíts. Ha nem látják át azt, amit

már, hétköznapi szinten megélhetnél.

Tanuljad időben, hogy ne kelljen okulnod,

abból, amit el se vétettél, csak, másokért tettél.

Amikor neked lett volna fontos, megalapoznod, azt,

ami jó a többieknek is, tapasztaltan tudod, mindazt.

Amit, a népnek, megint ki kell várnia, hogy megértse,

aki felvállalta, emberismeret nélkül, nem hatékony, ah.

A jó szervező eredménye,  még nem elég az átlátáshoz,

kihalláshoz, megérzéshez, jó nagy csapda lehet, azt a.

Figyelj, amikor jelez a lelked, szíved, gondolkodó

agyad, amit a túlzók tesznek, nem jól van, az, úgy.

Ne hagyjad, olyan ember által, irányíttatni magad,

aki már nincsen benne, a hétköznapok sűrűjében.

Hallgat, nem beszél, átlátja, egyedül dolgozza fel,

az alázatot gyakorolni könnyebb, fejlődést hoz az.

Lekűzdötte, a lelkiismerete figyelmeztetéseit mind.

Félreértette a saját kontrollját, érte lett volna mindaz,

tartást és emberies méltóságot adott volna, hinnye, ah.

Átbillenve, a másik oldal irányítja, már nincs önkontrollja.

Bocsánat, ha megérintette volna, örüljön, ha van vele dolga.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, megtanulható.

Tizedik éve, ugyan halkan, de mondom, felelősen tovább adnám,

a feltaláltam általi rajzos tudásanyagot, másképp is láthatnak általa.

Legyen minden segítőnek, emberségesnek, eredményes, ez a napja.

 

 

 

Ezt, megint a valóságról írom, felébredtem rá,

hinnye, ne olvassa, ha nincs hozzá kedve.

A nagy szintkülönbségek kezelhetetlenek,

emberies jelnyelvnek neveztem el,

ami által megtanulható, a fordítás.

Kicsiben és nagyban, ugyanaz van,

mint lenyomat, energiát adsz, kapsz.

Keresd meg a középpontodat, ne az

 üresre figyeljél, hinnye, azt a, ah.

A saját sorsodat igazgasd, most jól,

hogy ki ne billenj a középpontodból.

Az intelligens, nem sértődik meg,

a Hazájáért is teszi, amit tesz.

Nem rángatja a népet,

a saját céljának

megfelelően,

alázatot

gyakorol.

Persze akkor,

ha vannak még,

miértek, nem üres.

Ha a rádbízottakat,

nem becsülöd meg,

magadat minősíted,

hitelteleníted, ah.

Amikor, az arra

még be nem érett, a

statisztikát javítgatja.

Hinnye, azt a, a rutinos,

meg a rátermett, megértésre

találtatott, ahol, a szükség volt.

Különböző szinteken, mást látnak.

A fordítókra, nagy szükség lenne,

vannak is, csak nem vették észre.

Ha mindenki, ah, mindíg csak győzni,

szeretne, a miért meg elveszik közben.

Megértés, átérzés, alázat gyakorlás, ah,

olyan kicsinyke, ez az ország, a Hazánk.

Hamar összeáll a vádaskodás, mintsem,

rájönnének, mindenki, tett abba bele.

Amiért nem úgy jött össze, mint azt, a

  szorgalmasai megérdemelnék, ah.

Nem különb egy se a másiknál, a

 Haza, maga a nép, el ne feledd,

összeadott tudás, a megoldás.

Belső tartás és méltóság, azt a.

A drótos, házhoz ment javítani,

odahordták, a tennivalókat neki.

Abból megérdemelten, jól megélt.

Egy Haza ez csak egy, értetlenül

nézni, miért a nagy nyűzsgés.

Ünnepelni azt fontos, amikor,

a feladatára, már érdemes lett,

hosszú az út, a megérdemeltig.

Az életszerűség a létünk, a

 fontosakért, tenni is kéne.

A tudás, az tartást ad,

belőle árad, a méltóság.

Szanaszét minden addigi,

pedig lehetne belőle venni.

A tehetségeseknek meg,

miért nincs jó minőségű,

emberséges feladata, ah.

Lejárt az a lemez már, ah,

ami kiszolgáltatottságot

eredményez. Visszafele,

jól, csak a rák loholhat.

Ami a szegény Hazánk

hasznára jókor volna,

minden energia, ah.

Az egyik erre, a másik

meg amarra, valósítgatja, ah.

Összetett energiának mondom,

amikor adja magát már minden jó.

A terveknél, már ráálltak, arra az

energiára, az végig megy nélkülük is,

de miért menne pocsékba a tudás, ah.

A múlt elmúlt, legyél otthon a mában,

a most, az fontos. Ne sápitozz, tedd azt,

amit, odarak eléd, a sorsod, ah, az számodra

is hasznos jövőt hozott. Ha megfelelően látják,

mert, arra beérettek azok, akik, a vezetésben jók.

Emberismeret, szintek közötti fordítás, az a megoldás.

Tevékenyen sokat tettek, a többlettudás van bennük, hinnye.

Becsüld meg amit az élet odatett, ez egy előrevivő, jó minőséget

hozott, tenniakaró, összetett tudásos, hétköznapi ünnepnap lehet.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkeseknek a kivetített tükre, hinnye.

Mind, tehetséggel születtünk, Isten kegye, ha beleérve  alkalmazzuk.

   Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

 

 

A valóságról szóló szavak, tartozom ezzel magamnak.

Ismerem, 25. éve megtaláltam, a sorsom, a tenyeremben,

tíz éve már annak is, hogy a generációs feladatokat, látom.

Sokat, segítettek, ezek, abban, hogy alázatom legyen.

Mivel az embert, szabadnak és boldogulni

teremtette,

az Isten,

megyek

szavazok.

Nem sírni,

boldogulni

születtem, s mi mind.

Tartozom a szüleimnek,

azzal, teszek magamért.

Sokszor kezdtem el,

amíg, idáig

elérhettem.

Felismertem,

 a tehetségemet,

általa körforgásban

vagyok és maradok.

Egyedül haladok,

magányos nem

vagyok, hinnye.

Megtisztelnek,

oktatásért,

nevelésért,

tanácsért,

eljönnek.

Köszönöm.

A talpam

alatti talajt,

a Hazánkat,

meg, is, becsülöm.

Előszőr, az embereket

tanultam meg tisztelni.

Ennyi emberrel való

találkozás után, van

Hazaszeretet bennem.

Hát, nem másokra

várok, döntök.

Úgy viselkedek,

mintha, fontos

része lennék,

a népünknek, azt a.

Az emberi méltóságom,

belső tartásos kontrollom,

számomra fontos, hinnye,

Vannak akiknek minden,

kellene, észre sem

veszik, túlmentek.

Pedig itt vagyunk mi

 is, az Isten adta nép.

Én a tisztelhetők

előtt, meg is

hajolok,

hinnye.

Szeretném, ha

nem nettóból számolt lenne,

a nyugdíjam és abból, magam is,

méltósággal tudnék megélni. Megalázó

lenne nekem, ha arra várnék, eltartsanak.

Hiszen, egész életemben dolgoztam, még

most is gyakorlom, a hétköznapokban.

Ide teremtettem, én is, a jót és szépet,

fontos, az emberi tartásomnak, hogy

 mindazt, meg is kapjam, ha szükséges.

Kicsi porszemként is, de tervezném azt,

hogy s mint, legyen. Alapot adhatnék én is,

generációsan, a saját életük megteremtéséhez.

A teremtő nem teremtett fölöslegeseket, azt a,

ha, nem vagy, tisztában vele, tanuljad, időben.

Legalább ne árt, senkit ne bánts,

magadra is jól vigyázz, téged sem

pótolhatna ám, senki más.

Ha nem ismered fel, hol vannak a saját,

belső kezelhető határaid, kontrollod. Biza,

belefuthatsz oda, ahol végleg ott is maradsz.

A múlt, elmúlt, gondolj a mára, a most pillanatára,

nem mindegy, a holnapod, mivel vár a küszöbödön majd.

Hisz, olyan, kicsinyke, ez az ország, lehetne, olyan is, mint egy,

egymás felé tisztelettel lévő, nagyobbacska család, hinnye, nahát.

Nem tudnék magamnak megbocsátani, ha nem mennék el szavazni.

Így megnyugszik a lelkiismeretem, amit tudtam, én is megtettem, ah.

Hatalmas és gondoskodó az Isten, megad, mindent, a kezdetekhez.

A sorsunkat, generációs feladatainkat, nekünk fontos megélni,

ne másoktól várjad, magad szerint és magadnak csináljad.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Ez itt, nem más, mint, a valóságról szóló írás.

Ha nem veszik észre időben, hogy a két

lábuk azért van, hogy megálljanak

a talpukon. Abban, amiben épp,

benne tapasztalnak, hinnye.

Nem elég az elmélet hozzá,

az élettapasztalat, fontos.

Emberismerete, ah, van-e.

Az első 7 évemből, adott.

Van amit hozunk, van amit,

szükséges, megtanulnunk.

Kérem, ne várjon, mást,

ha nem érdekli,

tisztelettel

kérem,

lapozzon

tovább.

Szerintem,

mindenkit

emberségesnek,

teremtett, az Isten.

Van akinek, a lelkes, szíves,

gondolkodó énjében, van a többlete.

Másoknak meg a generációsan hozottjában,

van. Már olyan, az elődei által, megteremtettje,

ami, adja, a tartását, emberségét, méltóságát, ah.

Két oldalunk van, kétoldalú, az adott feladatunk is.

Ahogy, tapasztaltan látom, a tévedés ott lehet.

Amikor elérték, azt a szintet, az emberek,

amit, az elődeik, teremtettek meg és

úgy érzik, nekik több dolguk nincs.

Mint, élvezni az életet, abban,

ami, megadatott, a sok jót.

Belecsobbanhatnak, a

túlzásokba, igen könnyen.

Ha bennük nincsen olyan,

ötlet, ami megtartaná őket,

abban, amit, az elődeik biza,

nem ajándékba kaptak, azt a.

Akkor viszont igen, ha a belső

kontrolljuk, jelzéseit, elhiszik.

S hálásak, ahhoz, a pillanathoz,

ami által, ők lettek, azok, akik, ah.

Ha nincs bennük az a fajta motiváció,

amikor, a jóban, szépben, meglévő,

többletenergiát, megosztják, ah.

Ha minden jó és szép energiája,

amit, megélhet, az elértjével,

nála marad, irigyei lesznek.

Viszont, a tapaszatalatom

azért nagyobb, azt is látom.

Ha nincs, belső motiváció,

emberies terv, a következő

lépéshez, a tartás, oda, lehet.

Belső tartás nélkül, meg jöhet,

a tévedések sorozata, nincs ami,

a lépéseket, hitelesen kontrollálja.

S van még az is, amikor esetleg, annyira,

sok tehetetlenség, gyűlt össze, azt érzi, azt,

előre kell vegye, hogy láttatnia, fontos, valaki, lett.

Felismerve, ott jöhetne az, amikor kifejlődhetne benne,

az alázatnak, az átható, csitítóként lévő, jó ereje, hinnye.

Bocsánat, meg és feltaláltam, a sok, emberségesnek,  a

 tenyereiben, mindazt. Amit, szeretnék, mint tapasztalt

tudásomat, miután eladtam, megosztani, továbbadni.

A rajzos oktatásom, nevelést segítésem által,

a saját, meglévő

tudásukat ezzel is

fejlesztetni. Azokkal, akik már,

értik és partnerek ahhoz, szintén fontos,

hogy ne tévedjünk el, éljük meg a sorsunkat.

Generációsan adjunk biztos, jó alapokat ahhoz,

hogy megtalálják benne, önmagukat, akik értik.

Nem tudnak boldogulni úgy, hogy csak magukra

gondolva élnek, ha nem látják át összefüggésében,

az egészet, ne vállaljanak, náluk, magasabb, szintet.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a szépet és a

 jót, innen szeretnénk kapni, mindazt, ha szükséges.

Nézz szét, látod, milyen szép, a “teremtményed”,

az is, ami hatással van mindazokra, akik érintettek.

Tisztelet, megbecsülés is, legyen ottan, bőven, hogy

vihessenek, a fejlődésben lévők, onnan kimenőben.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

 

 

Bocsánat ez itt a valóság, kérem, ne írja át, ha nem kérdezte,

szeretném-e. Gyermekként kérdezhettél-e eleget, vagy csak,

tudomásul vetted, nem értetted, mit beszélnek körülötted.

Amit, mások megalkottak, legyártottak, teszik, azt, amit, a

 tehetségük, szerint, szeretnének, tenni és meg is élnék, ah.

Tolerancia, jó embernek, nevezem a középső ujjat, hinnye.

Tessék mondani, miért nem tudok itt most szerkeszteni.

Miért bírálja felül, az írásomat, úgy tudom, ezt itt,

egyedül szerkesztem, a julamami védjegy.

Ha az Isten, nem tudta volna, kit mire

teremtett, akkor jöhetnének szóba,

az önmagukat, előre, túltoló, önjelöltek.

Ha nem ismered a sorsod, sem a generációs

feladatod, akkor mire alapozod, honnan tudod,

mi a te dolgod, generációsan, van-e fontos most.

Amíg a többieket, gátolod a sorsuk megélésében,

azzal, a saját sorsodat, alaposan megrongálod.

Nem tudom, rájöttél-e már, hogy nem az a,

tehetséged, amit éppen tevékenyen teszel.

Azért még teheted úgy, hogy a jövődhöz,

tapasztalsz éppen. Szélesedik általa, a

látóköröd, tapasztaltabbá válsz vele.

Azt, fontos lenne tudnod, hogy ami

most, azt hiszed, a te szinted lett,

az állandót látod benne, tévedés.

Valami akkor a tied, rólad szóló, ha,

az a sorsod, generációs feladatod.

Van aki tudja, más meg megtudja,

a hatalom az Istené, nála marad.

Mindenki tanulhat mindenkitől,

jót és rosszat is. Nekünk fontos

eldöntenünk, merre szükséges,

haladnunk, ahhoz, hogy a sorsunk,

a generációs feladatunk megoldhatóvá

váljon, általunk. Az óvódában, a dadus tudta,

ha megfáztunk az úton odafele télen, hát a kezünket,

megmelengette, a miénkhez képest nagy kezeivel, azt a.

Azt is tudta, megfürdettek-e bennünket, előtte este, mert

amikor magához ölelt, a karjába vett, biza, azt is megérezte.

Adni születtünk, mindannyian, ha nem gyakoroltuk azt már,

gyermekkorunkban, később, csak nagyobbra nőtt az igény.

Tévedés, hogy róluk szóljon mindíg, minden, azt a, hinnye.

Hiszen, nem tapasztalták, az adni tudás, belső tartást,

javító, fennkölt érzését, nem igényelték az ismétlést.

Nehezen ér össze, az adok – kapoknak, az egészséges,

körforgása, két oldalunk van, ismernünk fontos, ah.

A belső kontrollunk, jelez időben, mire vágyunk,

mit szeretnénk, miben, lenne fontos az, ami,

az előző lépéseinknek, a folytatása lehetne.

Kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat.

A sorsunk tekintetében, fontos lépés,

az, amire építkezhetnek a következő

generációk. Nem az ismétlés visz

előre, az már, alapja lehetne, egy

működő belső kontrollnak. Amiből,

úgy meríthetne, az adott helyzetben,

hogy van mire alapozni. Mert szerinte,

általa, készült el, a saját kútfőjéből jött,

a gondolata. Amit megelőzőtt a lelkes,

szíves énjének, a gondolkodó agyához,

küldött impulzusa, várva a döntésére.

Belőled indul és érted és a generációs

feladataidról szólna, az egész életed.

Persze, ha tudnál róla, hogy vannak

a miértek, mint generációs jelek.

Ha a punnyadás motivál, az már

mindegy, fent vagy lent, hinnye.

Nem fejlődik, a lelkes, a szíves,

gondolkodó éned, kapni akarsz.

Viszont, mehetsz mások után,

ha abból ki tudsz venni,

olyan történéshez,

lehetőséget.

Amivel,

magad is

boldogulsz,

ha beértél rá.

Várni is lehet, arra,

hogy majd valaki, talán

megoldja. Meg is történhet,

az is, ha kérdezik azokat, akik,

valóban, értenek, már, ahhoz is.

Tapasztaltan jó emberismerők, ah.

Sokat árthat, az átható, üres beszéd,

ha nem merik megkérdezni, mit jelentenek,

azok a szavak, amikre, alapozták mindazokat.

Nehogy, butáknak tűnjenek, inkább követik azt,

jó nagy üresség lehet annak a következménye, ah.

Kérdezzen, kérdezzen, kérdezzen, kommunikáljon,

ha, nem érti a választ, akkor nem róla szól mindaz.

Ha nincs kéznél olyan, aki hitelesen válaszolhatna.

Ami, hathatósan van kitalálva, a mögöttes lenne,

a lényegesen fontos, mert később már, nincs idő,

annak a kérdezésére, hiszen rábólintottak sokan.

Ah, meg nem értésben fogunk élni majd mindanyian,

egy szinten az elértnél lejjebb, a meghatározottban.

Felelősen éljél, önmagadért és generációsan tegyél,

utána, már mindegy, mit szerettél volna. Nem tettél,

érte semmit amit, nélküled nem tehetnek mások úgy.

Ha a szépet és jót szeretnéd megélni már, akkor is, ah,

ha hozzászoktál, hogy megmondják. Ah, a gyermeked,

lehet, náladnál fejlettebb, adj neki legalább lehetőséget.

Ah, az ismeretlen, mögöttes szövegeket nem ismerve,

fordítókra lenne szükség, hogy érthető legyen az.

Jól gondold meg, mit kívánsz most, mert abban,

fogod élni az életedet, mindvégig. Nem is az,

az igazán a fontos, hiszen a saját döntésed.

Leginkább az, hogy a családodért teszel-e,

azzal, ha csak magad szerint döntesz.

Összefügg minden mindennel, egy

aprócska lépésed, jövőt jelenthet.

Az ami nem mindegy, a népnek se, a

 gyakorlati életünkben működik-e.

Vagy csak néhányakról szól az,

hiszen, miért tenne másokért,

ha nem ahhoz szokott, hinnye.

Bocsánatot is kérek, most is,

nekem már az jól megy,

hozzászoktam.

Ha másoknak

még, nem megy, a

 fordítók jól jönnének.

Óriási nagyok a különbségek,

sok okos, intelligens, emberséges,

várja a jó döntéseket. Lehet az, ők nem,

nyomhatnak a latba, nem politizálhatnak.

Beszélgetni azért még tudnának, hinnye.

Mert az is, egy szakma, ha jól csinálják,

azok, akik azt, felelősen felvállalták, ah.

Akkor mindenkinek az életére jól hat.

Nagyon mást értenek a szavak

mögött az emberek, még az,

egy szinten lévőknél is,

gyakran tapasztalható.

Kérem szépen, szükség

lenne rá, hogy legyen sok-

sok, fordító, ah,  hogy ne legyen “ordító”.

Legyen szép ez a nap, tisztelettel legyél, hogy

azt is kapjad. Ne mások helyett, értünk is tegyél jót.

Ha a tehetséged miatt vállaltad azt, már úgyis tudod,

összefüggésében látva, az minden érintettről szólhatna.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a jót és szépet, mind,

innen várjuk, mindazokat, ha majd szükséges, meglegyen.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Kérem tisztelettel, ez itt a valóságról szól.

Tisztelettel szólnék, én nem politizálok,

nem értek hozzá, így inkább azt teszem,

amihez, értek, bocsánat, hátha még ez,

időben lenne, ne értsék félre kérem.

Tervezed-e még a jót és a szépet,

megéltél-e, a sorsod

szerint, minden

olyat,

amit

terveztél.

Vagy hagyod,

a terveidet,

halogatod.

Éled azt, ami,

megadatott,

ha nincs más,

nem is akarod.

Ugyan ki tudhatná,

azt, mi a te sorsod,

egyedül, te magad.

Hiszen a lelkes, szíves,

gondolkodó éned, áthat.

Jelzi, mire vagy képes és mit

tervezzél későbbre, mert a

kettőt nem bírod el egyszerre.

Van amikor ásznak mondom, azt

a “többsorsos” jelet, ami azért van,

mert generációsan nem csinálták

meg az elődei, megmaradt neki.

Több dolga van, mint másoknak,

hiszen motiválja a lelkes, szíves,

gondolkodó énje, érjen a sikerbe.

A lényege az, tartozol magadnak,

az elégedettség érzésével. Hiszen,

abból a sok kicsi érzésből áll össze,

az, amit sikernek nevezünk, hinnye.

Ha előszőr, boldogulni tanulnának,

a zsengék, tudnák mi az, ami elég.

Önmagukhoz képest terveznének,

ha a sorsukat, ismerhetnék időben.

Aztán mondjad, segítettél-e valakinek,

úgy, hogy átérezted, mi az, ami neked semmi.

Neki meg, jól jönne, hiszen, már látod azt is, amit,

ő még nem biztos, hogy látja, kérdezd meg szeretné-e.

Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni, hinnye.

Készítek egy oldalon belül, többféle lehetőséget,

hátha, megjön a kedve, az embereknek.

Nem adhatom fel, benne van,

a sorsomban, az, ha nekem

jó csak, azzal mit kezdjek.

Szinten maradni akkor, ha

váltani, lenne, fontos, na, az

meg kinek jó. Ha nem élik meg,

 az emberek a saját sorukat, ah.

Egy sorsszerűségről van szó,

ami megadja, a jó érzéseket,

akkor is, ha nem tárgyiasítható.

Ebből kiindulva, szeretném, ah,

ha rájönnének, az emberek,

még, mennyi, mindent, lehetne.

Vagy az is lehet, hogy már régen,

megcsinálták, ami benne van a

sorsukban, generációs jeleikben.

Az elégedettség, érezéséről, írok,

ha azt, nem kontrolláljuk, olyan, mintha,

nem is létezne, pedig nagyon fontos, hinnye.

Teljesíteni, magunk szerint és generációsan,

megadni az alapokat a következőknek, hinnye.

Szembesülni, azzal, hogy mások is, léteznek,

adni születtünk, mind, jó azt tudni, időben.

Felszabadul a lélek, a szív, a gondokodó

agy, teljes érzésnek neveztem el, azt.

Ne mond azt, hogy vége, fordulj meg,

ha a hátát látod már csak, az embereknek,

akkor valószínűleg, eltávolodtál, fontos tudni.

Ismerve a sorsunkat, megkeresni a lehetőségeket,

nem vagy kevesebb senki másnál, amit elértél már,

abban jó minőségben is élhetnél, tervezve éljél.

Azon belül, amin most lehet, ne másokhoz

mérjed, kérlek szépen, mert elmegy a

kedved. Ha azt látod neki simán

megy minden, ami neked nem.

Generációs jeleknek hívom,

ha észreveszik időben, könnyebben

élik meg, a generációs feladataikat. Ami adja,

a lelkesedést, motivációt a következő feladatnak.

Belőlünk indul ki, minden jó és szép, meg kéne élni,

ismerem mint a tenyeremet, én igen, oktatnám is,

szívesen, kicsiben teszem, nagyban szeretném.

Beértem már arra, hogy megéljem, boldogulnak,

az emberiesek, a saját sorukban, generációsan.

Várom a lehetőségemet, nem adom fel, hinnye.

Most kérek bocsánatot, legyen szép a napotok.

Magyarországról Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Bocsánat, a valóság, megint megtalálta a kivezető utat, kérem ne

olvassa  el, ah, utána méltatlannak érezheti, az üres szóáradatokat.

Ez a mai, összefüggésében látásom, a 25. tapasztaló évem, hinnye.

Nem mindegy, szívesen, lelkesen, gondolkodva éled-e az életed,

vagy leutánozod azt, amit éppen aktuálisan láttatnak veled.

Mutatják a generációs jelek, hány generáción

keresztűl, nem csinált senki semmi

olyat, ami, jónak, szépnek

mondható lett volna.

Amikor kapni

és csak

kapni

akar

valaki,

mert azt

gondolja,

nem fáradna

azzal, hogy ő

maga megoldja.

Majd később jön rá,

arra, ha időben másokra,

a sok jóban is, gondolt volna,

nem éreznék, magukat becsapva, ah.

Ráérezni, átérezni, megérezni, gondolkodva

élni, fordítással, adott helyzetben, segíteni, ah.

Átélve azt, amit a másik, éppen akkor old meg, úgy,

hogy több generáción keresztűl, emlegetik az ünnepi

asztaloknál, hálásan a jóemberségéért, sokszor a nevét.

Nem mindegy, mi marad a többieknek, azokból, amiket,

nekik szántak, de nem is tudtak róla, elsunnyogták-e.

A jóból, a szépből a lényeget, s megalázóan vetették

oda a maradékot, mint egy, jól begyakorolt kegyet.

Van amikor kezelhetetlenné válnak, azok a régi,

sokszor jól bevált gyakorlatok, mert rájön.

Nem működik, ha ismétli csak, a

 megszokottat, már lelakott,

elfásult, kikopott, unalmas.

Nem viszi előre egyáltalán,

erősen megrekesztően hat.

Egyszer fordul ki, utána már

nem találja, a régi önmagát,

mert az generációsan nem hat.

Belekerül egy kóros körforgásba,

az életét már, nem ő irányítja, ah.

Vissza az eredőhöz, a belső tartás

fontos, készen a jóhoz, a széphez.

Nincsenek miértek, nem ártani

születtek, másokért és helyett

szutykolódnak, nem jó ötlet.

Van, akitől sok jót kaptak,

akkor is, ha nem estek jól,

az őszinte, kijózanító szavak.

Megtanulni őszintén és jól élni,

hiszen, ha már megszületett,

megjár az, a maga szintjén,

mindenkinek. Eltűnnek az

irigységek, hiszen minek.

Az egyikük, már magasabb

szinten éli meg a számára jót.

A másikuk, még küzd és bízva

bízik, közben is, jó ember marad,

el semmiképpen, nem embertelenedik.

Mert elmúlik ám a káprázat, elfújja a szél,

 a régen, talán még működő varázslásokat.

Mindenki kijózanodik és rosszat nem tesz,

mert nem akarja rárakni, több generáción

keresztűl a saját, legfontosabbjaira azt.

Ami már fölösleges rosszalkodás,

hiszen van az Isten, eldöntötte,

már a jó energiákban vagyunk.

Kilátszik, minden, a felszínen

van az, amire nem gondolnak.

Erősítsed a belső tartásodat,

gondolkodva döntsél, azt a.

Vagyunk a nép, akik mind,

más és más, várjuk a jót.

A megérdemelten szép

életet, nem a maradékra

gondolunk. Hanem arra, amit

egész életünkben teremtettünk,

mert a munka, volt az életünk, ah.

Aki megtalálta a hivatását, abban ki

is tud bontakozni, hisz a tehetségét,

ahhoz kapta, hagyjad meg, abban.

Az a jó a népnek, ha hozzáértés van,

a jóban, a szépben, életszerű az nekik.

Ma már nem ugyanaz semmi sem, ah,

mint 5 éve, hatalmas ám, az Isten.

Ha azt gondoljuk, nem jár meg a jó,

ugyan, hogyan, értékelnénk a jókat.

Hiszen építeni, nem ártani jöttünk.

Ne árts, ne bánts, magadra is jól

vigyázz. Téged sem pótolhat, a

szeretteidnél, tiszteltjeidnél,

senki más ám, azt a, hinnye.

Ah, elmúlik a káprázat és

kitisztulnak a fejek,

nem mindegy, mi

marad a jóból,

szépből, hinnye.

Mi módon, számolsz

el, a lelkiismereteddel,

ha jelzett, hogy ne tegyed.

Helyetted nem oldhatja azt

meg senki más, neked kell,

átélned, szembesülnöd,

azzal. A könnyűt vitted,

a nehezekkel terhelted,

a jobb sorsra érdemeseket.

Bocsánat, prevenciós vagyok,

megelőzésben gondolkodok.

Jó szerencsét, szép napot,

kívánok, a gondolkodóknak.

Meg azoknak, akik nem ártanak,

nem bántanak, mert segítőknek,

szülte őket az édesanyjuk, azt a, hinnye, ah.

Hivatásuk-e, munkájukból adódik-e, mindegy.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelked,

tiszta tükre, mind így születtünk, hinnye.

Magyarországból, Pakson

a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

Bocsánat, a tapasztalataim összefüggéséről írok,

ha nem szereti olvasni a valóságot, ne olvassa el.

Megmaradni úgy, hogy gyermeklélekkel élve,

ne pusztuljunk ki, mint nyáron a hóvirág.

Tehetséggel születtünk mind,

ki abban, ki meg

másban, az.

Ha egyformák

lennénk mindannyian,

talán a nevünk helyett,

számokat kapnánk, azt a.

Julamami 1,2,3,4,5,6,7, 8,

a Julamami védjegy, ne

használjad, nem a tied.

Biztosan vannak, akik

nem értik, mit is akar,

egy 68 éves a neten.

Kérem szépen, a

jó szerencsémet

keresem az interneten.

Nem unalomból vagyok

fent, keresem a lehetőségem.

Sokan lettek sikeresek már, azáltal,

hogy megtiszteltek, eljöttek, meghallgatták,

amit a tenyerükből, a sorsuk, számukra üzent.

Hatvanéves koromra terveztem, hogy a sikerem,

úgy ér körbe, megkapom a lehetőségemet arra,

visszakerülve a köztudatba, láttatom, vagyok.

Sokan voltak azok, akik azon munkálkodtak,

ne lássanak engemet, mintha, nem is élnék,

úgy tudták, különböző változatok voltak.

Az életem során 25. éve tapasztaló,

oktató, nevelést segítő vagyok.

Elviselnek, eltűrnek, eltüntetik

az oldalamat. Mások meg élnek,

a lehetőséggel és használják a

 tudásomat, hogy boldogulni

 tudjanak, jól megérdemelten.

Hiszen szolgáltatok, hinnye.

Hivatásommá lett, így sok,

sok, minőségi embert,

ismerhettem meg.

Fordítókat oktatnék,

arra, hogy a szintek

között, segítsék az

embereket, hinnye.

Toleránsak legyenek,

mert mindannyian,

más, sorsot hoztunk.

Van generációs jelünk.

Nincs üzleti érzékem,

most tanulom, amit

idetesz a sorsom.

Vigye sikerre olyan

ember, aki meg épp,

az üzleti életben jó.

Egy dolgom van

még nekem,

eladni és

átadni a

tudást.

Nem

teheti

helyettem,

senki, más.

Amikor valaki,

úgy dönt, gátol,

fékez engemet.

Közben mennek

az évek, korosodom,

hát, így most is immár,

tíz éve, megint várok.

Nem adhatom fel,

a várakozást,

tartozom

azzal a

következő

generációnak.

Alapokat tudok adni

csak, de az lesz, a megfelelő

ahhoz, hogy kibontakoztathassák,

a saját sorsuk szerint, önmagukat.

Nagyon nehéz, embertpróbáló,

úgy is, jó minőséget adni,

hogy közben, nehezékeket,

cipel, az emberséges segítő.

Nem várom el, senkitől sem,

hogy megértse, meg nincs is dolga

vele, addig amíg, rá nem jön mindazokra.

Ha nem hátráltatná a nagy igazságérzetével, már

segítségére lenne, a saját szintjüket keresőknek, hinnye.

Ami másé, nem lehet a tied, a lelkiismereted megadja hozzá,

a megfelelő jelzéseket, kontrollálja a szíved, gondolkodó agyad.

Persze, azt is gondolhatod, beszél valamiről az öregasszony, de,

minek, hiszen az emberek, az anyagi jólétüket erőltetve haladnak.

Igen, úgy igaz, viszont, ha nem ismeri fel a határait, mi lesz vele, ah.

Mindét oldalunkat, ismernünk, fontos, ahhoz, hogy boldoguljunk,

hiszen az már, a boldogság előszobája, az egészséges körforgáshoz.

Átfordultunk, 5. éve tapasztaltam meg, A csoda könyvem előlapjául

rakva, látható a föstésem, megcsíptem a pillanatot, aki érti, tudja mit.

Ha ismernék az emberek a saját sorsukat, generációs jeleiket, biztos,

nem ártanának egymásnak. Nem a magyarázatokat keresnék,hinnye.

A megoldásokat keresve jól haladnának, már nem gáncsoskodnának.

Itt jön a bocsánatot kérek, valószínüleg átment, hogy miért teszem.

Jó szerencsét, szép napot kívánok, minden emberségesnek, hinnye.

Jó emberesedést kívánok, minden útját keresőnek, értve könnyebb.

Megtalálni a saját sorsát, megoldani generációsan ami a dolga lenne.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

 

 

Bocsánat, nem szeretnék, senkit, megbántani, ha nem

szeretne, a valóságról olvasni, ne olvassa el, kérem.

Libaháj, kacsamáj, pulykafartő, kacagány,

ma így, holnap úgy, bárkitől bármit,

ha éppen, kedved szottyan.

Julamami Generációs Jelei,

oldalamat, csak úgy,

mivel, jól hangzott,

elbírtokolni,

próbálták,

egy időre.

Ugyan, más

megnevezést

adtak annak, a

 rögzitések, igazolják,

indokolni is megpróbálták.

Nem újdonság az, látszik,

rutinosan, lehet, hogy napi

szinten, gyakorolja valaki,

mert szabad azt is neki.

Láthatnám, mert,

hallottam róla,

megnézném,

ha, szabadna.

Jólnevelten, így.

Nem akarom,

megszokni azt,

mert, ez az, egész

életemnek a

munkája, hinnye.

Magamat nevelve,

sokat tapasztalva, a

 tudás, nálam van.

Ha megteheti,

fondorlatosan

látszatra, elveheti,

nem tudok tenni,

ellene semmit sem.

Nagyon fortélyos, ah.

Formálisan megfelelne,

annak, ami, igazolni látszana,

hogy nem lehet az a birtokomban.

Hiszen, nem tudok, az elvárásainak

megfelelni, majd utólag, láttatja velem,

hogy neki lesz igaza, a legyártottja igazolja.

Gratulálok, valóban, remek kitaláció, hinnye.

Néhány, dolog, hiányzik belőle, hogy igaznak is

látszon, a tudás, nincsen, ez ügyben se mögötte.

Ennek az oktatása, a neveléshez használatához,

kevés lesz az, hogy másban, úgy otthon vagy,

hogy az megfelelő lehet, formálisan, azt a.

A tehetséget, az intelligenciát az Isten

adta, embernek nem engedi meg,

hogy átigazolni, láttassa, ah.

Nem könnyű ezt, így,

megtartani, de

nem lehet,

másképp,

mint úgy,

ELADOM.

Nekem is,

szükséges,

azt tudnom,

nem hiába,

adtam.

Körforgás,

így hívják azt,

ha egészséges,

gondolkodással,

adok-kapok és

úgy, átadok.

Kicsiben és

nagyban,

ugyanaz, a

 lenyomat van.

Nem elég az hozzá,

hogy rutinosan, átjátszani,

tudni kell, kitűnően alkalmazni.

Ha nem pisszentették le, időben,

nem vett levegőt a szerzés közben,

eddigre, átlátni, sem, tudhatja már.

Meglátni és megszerezni, hinnye.

Tudományos prevenciós, ezt a

vézettséget, mint kitűnő,

megajánlottat kaptam.

Elfogadtam, mert

mögötte ott volt,

öt olyan évem,

amikor, grátisz,

sokaknak adtam.

Teljesítettem, a

 lelkemnek, a szívem

is jól érezte magát tőle.

A gondolkodó agyam meg,

tudta, ” a hivatásom ez nekem”.

Az egyik oldalról a másikra nem

lehet, csak úgy, átvinni ám, ehhez,

fontos tudni, kontrollálva működtetni.

Néhányan, szemlesütve, mondták már,

megpróbálták oktatni, nevelésben is

alkalmazni, nem ment, nálam van az, a

 tudás, ami szükséges mindezekhez.

Megtanítom, azokat, akik arra, elég

érettek, hogy emberségesen adják,

tovább a tudást. Mindenek előtt oda,

ahol az igényese már arra készen van.

Így hát a Julamami Generációs Jelei

oldalamat és a többi, eddig hasznosat,

magam szerint intézem, én teremtettem.

Tartás, méltóság, legyen, ottan, bőven, hogy

vihessen a zsenge, onnan kimenőben, hinnye.

Megvárom, a vevőjét és átadom, méltósággal,

ahogy az emberségesen méltó, a tudásomhoz.

Addig oktatom, nevelésre használom, mint

tíz éven keresztűl, amikor megtiszteltek

és az oktatásra, neveléshez megjöttek.

Nélkülem ez nem megy, okos lehetsz,

sokat tanult is, a hivatástudat az más.

Nem mindegy ki viszi úgy tovább, hogy

adni is tudjon, általa, nem a pénzszerzés,

miatt adta az Isten, mint látszik, nekem sem.

Akinél jó helyen tudom majd, éppen váltásban

lesz, mert, elért, az egyik, oldalán, már, mindent.

Rájön, ezzel törlesztheti azokat, amiket esetleg,

akkor még nem tudhatta, helytelenül vitte véghez.

Úgy aztán, mivel látja, mit vesz meg, már tudja, nincs

olyan, amit, lelkesen, szívesen, gondolkodva, helyre ne

lehetne hozni. Mint egy bocsánatkérésként, ha kimondani

még akkor sem megy, ha a gesztussal kifejezi, az megteszi.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Rálátni, meglátni, átlátni, kihallani, tisztán kontrollálni,

rájössz, nem véletelenül jelez, a lelkiismereted, hinnye.

A csoda című könyvemből említek meg, néhány mondatot.

Visszalép néhányat, így most az arcába hozza, a szél az esőt.

Szorosra fogja a hátán, az árvát, átkulcsolja rajta, ahogy csak

  tudja, az ujjaival összezárja, a két kifordított karját.

Az ázott inge alatt ő is nagyon

fázik, muszáj megpróbálnia,

akkor is, ha nagyon megfázik.

Bortorkálva lép, a lábaira

bízza magát, semmit se lát.

A kutya megérzi a gyapjú szagát,

összeszedi magát, talpra áll, megy

amerre viszi az orra, ahol a gyapjú szaga.

Érzi megérkezett, rögtön tudja, aludt már rajta.

Lenyúl érte a kereső keze megtalálja, felemeli,

ráteszi a másik vállára, nem bánja, hogy erős

az ázott kutya szaga.

A kutya vakkant,

tudja, hogy emberbarátját

megtalálta. Érzi a vállain most,

a legfontosabbak vannak, hát

átkulcsolja őket, együtt fáznak.

Odaérnek az emberek, körbefogják,

valami gyapjút, rájuk terítenek és szinte,

váll a vállal tartják meg és tólják előre őket.

Szakad a könnye az emberséges óriásnak, semmit

sem lát, nem tud elesni, hiszen szeretettel körbefogták.

Mindenki életében, van egy döntéshelyzet, amikor, vagy,

megy tovább, a megszokottban. Vagy hallgat, a belső kontrolljára

és tudja, mikor fontos tennie úgy, önmagáért, hogy másokért is tesz.

Emberismeret, önismeret, sors és generációs jelek, feladatok, fontos

lenne tudni róluk, úgy, hogy a hétköznapokban alkalmazni is tudjuk.

A Világ halad, ha a maga idejében nem fejlődik az ember, ah lemarad.

Sajnálhatja majd, ha a helyét, csak a sorvégén találhatja, emberileg.

Mindkét oldalunknak fontos teljesítenünk, “két lábbal a földön”.

Ha nem tetszik, amit a tükörben látsz, változz, hogy jobbat láss.

Tökéletes nem, de rendes, jó emberré, még bárki lehet, hinnye.

A gyermek csak kicsi, nem gügye, hát, kérjél, bocsánatot tőle.

Legyőzni önmagukban, a szigorú, semmire nem jó elvárást, a

berögzültet, amiben nőttek, amit tettek, túl szigorúan értük.

Ellenükre volt az, hátráltatta csak, az önállósodásukban, a

 legnagyobb, amire képesek lehetnek, időben megbocsátanak.

Nem életkor függvénye ám, a bocsánatkérés sem, hinnye,

szükséges hozzá, egy bizonyos idő, mire az körbe is érhet.

Lehetsz tagadásban is, de az majd, sokat hátrálatat benne.

Nekem már könnyebb, a tapasztalt tudásom, sokat segített.

Megértés, elfogadás, az alázat gyakorlása nélkül nem megy.

Magadnak is fontos legyél, tégy jót és szépet önmagadért,

hogy azután tudjál, amikor, elég érett vagy, tenni másokért.

Tanuljál meg, úgy kommunikálni, hogy az át is menjen,

ne várjad el, azt, amiről fogalma sincsen. Honnan tudná,

ha nem volt jobb minta előtte, csak egy megszokott régi.

A sorsod és generációs jeleid, sokat segíthetnek ebben,

tanuld meg nálam, amit nem tudsz és a hiányát már érzed.

Tisztelj meg, jelentkezz be, tapasztald meg, az első órákban,

hogy el tudjad dönteni, érted- e már, mit nem értettél előtte.

Mennyivel könnyebb, ha kicsit is, de tervezve élned az életed.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Tisztelet, megbecsülés, legyen ottan bőven,

hogy vihessen a zsenge kimenőben.

Mert mi lesz veled, ha majd,

fázik a lelked, a nagy

üresség ridegségében.

Az egy szinten lévők,

értik egymást,

akkor is, ha

a másik

oldalat

tanulják még.

Az intelligensek,

segítőknek születtek,

persze, ahol igénylik,

nem ártanának senkinek.

Hiszen tudják, nem a pénzük által

 lettek, így hát, maradnak emberiesek.

“Az agg is lehet gyereklélek,

az ártó pillanat alatt a gyermek

lelke, meg is öregedhet.

Megint rázza a hideg, eszébe jut az,

hogyan mesélte el azt, az ő gyakori kérésére.

Mit érzett, amikor

megmentette, a gyapjú szagú, őket kettőjüket.

A csoda, így emlegették őt később,

meg voltak róla győződve,

az emberek, hogy bár,

a nevelőapja

mentette meg.

Az Isten keze is

ott volt végig,

amikor a

kutyával együtt,

őket átkulcsolta a karja.

Siet a férfi, vállán a gyermek,

a vizes ingében vacogva,

kocognak a fogai.

Semmit nem tud tenni ellene,

nagyon rázza a hideg.

Megfeledkezik egy pillanatra

a kutyáról, átfut az agyán.

Megretten a gondolattól,

hogy szólítsa, hát még neve sincsen.

Muszáj visszamenjen, megfordulva,

a mellkasát veri az eső, védi a

gyermeket, ahogy lehet.

A hátára teszi, csimpaszkodik is

erősen, beleváj a bőrébe,

mind a két apró kezecske.

Ő meg, a két karját ráfordítva,

összekulcsolja mögötte,

ezzel is megerősítve.

Kicsi még a fekete gubanc,

lemaradt,  nem csoda, ahogy

ijedtében ő most rohant.

Ugyan, hogy szólítaná,

nincs is neve,

milyen

hálátlanok

voltak vele”…

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

Kérem szépen, ez itt, a valóságról szól,

nem szeretnék csalódást okozni, ah.

Elhiszed amit mondanak,

megnézheted majd magad,

amikor a szerencse helyett,

szembesülsz azzal ami van.

Nem rólad szól, másokról,

ahova  szépet és jót tetted.

Nyugdíjad helyett aprópénz.

Tanulj meg érvelni, mert,

a magyarázkodás kevés.

Kommunikáljál, fontos

lenne tudni, úgy, hogy

átmenjen ahova szántad.

A sablonok, már elkoptak,

 tanulás nélkül, nem megy.

Ha nincs rálátásod, mind a

 két oldaladat nem ismered,

vakmerően bátor, a hamis.

Rádrakja azt, ami a feladata

lenne és számonkérné majd.

Amit senki nem csinált meg.

Nem tartozom se ide, sem oda,

tartozom az engem megtisztelőhöz

és akkor éppen, ráfigyelve csak oda.

Így adhatok, tanácsot, mindenkinek,

aki a sorsát ismerve, jön az oktatásra.

Igényes lesz, ha addig nem merte, ah,

kontrollálni, mi a fontos, a számára.

Az intelligens nem sértődik meg,

alkalmazkodni tanul és serényen.

Segíts magadon az Isten is megsegít.

Segített, ahol tudott, adott eleget,

sírt is már sokat, pedig nevetni szeret,

most jöjjenek mások, teljesítsenek.

Nem várta azt, hogy megdícsérik,

tette a dolgát, nincs több dolga már.

Mint megtanítani, az igényeseknek,

a már, a saját szintjükön lévőknek,

azt, amitől a tartásuk megmaradhat.

S amikor betanított az oktatására és

a neveléshez segítségként sokakat,

szépen, tisztelettel, elköszön, kihátrál.

Beszéljük meg, mielőtt, félreérthető

lenne, ígérem, nem fogom félreérteni.

Megtartom, ha nem akarják megvenni.

Amikor, ráébredsz, a valóságra, ne

uraljon el a bánat, hinnye, azt a.

Úgy lépj

előre,

hogy a

jövőd, majd,

megveregethesse

a vállad, már bocsánat.

Amikor kapcsolódnak a mozgások,

a következő lépésekhez és összeáll.

Uram Isten, ez meg minek a szüleménye,

a dolgok bizony, már, körbe is értek, ah.

A Hazánkban sok intelligens ember van,

a szíves, lelkes, gondolkodók agyaljanak,

az emberek szabadnak születtek, hinnye.

Miért nem, szólnak egymásra, mielőtt, még

mellé mennének, erősen szellemes lehet, azt a.

Ugye az azért, nem úgy van, hogy mindent lehet.

A különböző szintek, nem tudnak kapcsolódni

egymáshoz, erőlködve sem lehet megoldani.

Feltaláltam valamit, amit, a családoknak,

nagyon fontos lenne tudni, működik.

Igényes közösség, már képes is

lehetne arra, hogy bevigye,

a köztudatba, hitelesen.

Ha megveszi attól, aki

feltalálta és ő betanítja.

Sokaknak, akik alkalmasak,

az oktatási, nevelési formámnak,

a közreadására, bevíve az oktatásba.

Azután, majd eldöntik, még mire lenne jó.

Bizakodó vagyok, hogy nem csak a látszat,

amivel, lépésről – lépésre felépűlt a történet.

Bár, tapasztalom mostanság gyakran, hogy a

közösségek, esetleg, olyan nagy létszámúak,

hogy a szintkülönbségek kezelhetetlenek.

Fordítókra lenne szükség, mint sok,

hasonló helyen, ne vegyék zokon,

kérem szépen, körbeértem.

Várom a lehetőségemet,

a széphez és a jóhoz.

A gyermek csak kicsi,

nem gügye, gyakran,

tanulni lehetne tőle.

Kérem vegye fel,

velem a kapcsolatot,

valaki, aki már járt nálam.

Érteni fogjuk egymást, azon

leszek, alkalmazkodni tanultam meg

 előszőr és alázat is, van bennem, bőven.

Naponta segít át engemet, az emberismeretem,

azokon a helyzeteken, amik bizony épp körbeértek.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet. Nem harcolok,

sem veled, se ellened, eladnám a feltaláltamat, egy arra

beérett, az üzleti életben, jól otthon lévőnek, hinnye.

 Tapasztaltam, a 25 év alatt, nálam biza,

az alázatom, emberisemeretem,

van bőven, jó helyen van.

A kulcsok, ezek ketten,

mellé menni, nem lehet,

mert elmúlik általa a tudás.

Tisztelet, szeretet, legyen

ottan bőven, hogy vihessenek,

a zsengék, belőle, kimenőben.

A Hazaszertet érzését, ismerem.

A körforgás nem áll meg, az élet

élni szeret, fejlődünk lelkileg, ah.

Ha a jó minőségű életünk biztosítva

lenne, minden, rendben is lehetne.

Az emberiesek is, mind – mind más,

ettől szép, lelkes, szíves, színes a Világ.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

Bocsánat a valóságról írok, kattintson, ha eltévedt.

Óvatosan mondom, szépen halkan, ahogy

régen megszoktam, megnyugtatóan.

Kontrolláltatni, mindent, hinnye.

Nem felejtek el, bocsánatot kérni.

Újra felrakni ugyanazt a lemezt,

önjelöltként, meg minek.

Nem fejlődhetett fel,

ahhoz a feladathoz,

másban van a tehetsége, tán.

Meg sem próbálja, a hétköznapokat,

szorgalmasan élni, hiányos hát ahhoz, a tudása.

Vajon, tisztában vagyunk-e vele, ha hivatalosnak

tűnő helyen fénymásoltatunk, hol látják az adatunk.

Bebújhatnak-e, a cégünk bőrébe, azt, ellenőrzik-e.

A levelezésemben megjelent egy IP cím közeli helyről.

Megfelelni a statisztikáknak, az emberiesek meg, a

 lehetőségeikről sem tudnak. Nem aggaszt az senkit,

ha egyszer, szemben találja magát, a hamisságaival.

Nem mindenki született üzletelni, kereskedni, ha a

hitelessége, megkopik, újak váltják majd, a helyén.

Amit a génjeinkben hozunk, s amit megszenvedünk,

annak megfelelően, ki hova születik és hogy élhet.

Arra gondol-e valaki, amikor, jó nagy lesz az üzlet,

hány ember szorongott, már hetekig, fölöslegesen.

Szerintem van Isten, a sors, meg a generációs jelek,

a megelőzés is jól működik, bizonyíthatom, hinnye.

Ha mindenkor, mindenben, csak, főnök akarna lenni,

elérve, megülne csak a székében, pedig dolgoznia kéne.

Arról szólna, a sorsa és a generációs hozadéka, hinnye.

Én még, nem érhettem el, a feltaláltammal, a sikeremet, ki

tudja a régen ellopott igazolványaim, befolyásolják-e mindezt.

Megoldódhatna, mindaz, a rossz, ami már megtörtént velem,

magam találtam fel, rajzoltam meg, oktatom, nevelek is, a

 segítségével, ha megvenné egy emberies üzletember.

A tanítására is betanítanék, sok arra, alkalmas,

igényes, emberségeset, vigyék tovább, bele,

azokat, kiegészítve, ahol, szükség van, most erre.

A szülőket, nagyszülőket, rokonokat is betaníthatnám, a

 kéznél lévő, segítésnek, erre a megelőzésben történő formájára.

Elsősorban otthon kapjanak tanácsot a zsengék, növésben lévők,

a mindenféle hatásoktól, túl gyorsan felnőttesedő gyermekek, ah.

Nem utolsó sorban, kitűnő agyalós a ” sorsot soroló tenyérolvasó”,

a jó minőségű gondolkodásra késztető, sikerélményekkel feltöltő.

Álmodtam, egy éjjelen, fentről néztem, ah, talán, túl kényelmes,

álláspontból lefele, nyűzsgött a tömeg, volt dolga mindenkinek.

Úgy látszott, a ritmusán, életszerűen működőképes, hinnye,

jól láttam-e, onnan, ott, mindenki, részese a történésnek.

Másnap ott benne a hétköznapokban, talajt ért a talpam,

szebb volt, onnan fentről, tapasztalás nélkül nézelődve.

Vannak, akik generációsan, fontos feladatot hoztak,

 már, sokféle rálátással bővelkednek, tapasztaltak.

Meghozza az érett gyümölcsét is a megbecsült, a

régi megkopott, megfáradt módszerek, ah, nem jók.

Ha alázat nincsen benned, elhessegetsz mindent, ami a

 szorgalmadat, elvárná tőled, a középszerűségben bővelkedsz.

 Jobb az üres tekintethez szokni, mint, a megalázó kézzel parolázni.

Nem keverhető össze két szint úgy, hogy értelmes, tartalmas jövőt

hozna, elbeszélnek egymás mellett, a fordítók most jól jönnének, ah.

Szerencsés napot kívánok, minden értelmes, jó minőségű a

 hétköznapokban, jól megélhető, életszerű, életképeknek.

Kérem ne olvassa el, ne okozzon csalódást magának, ez itt a

valóságról szól. Kérlek ne kezdjél bele, ha a könnyűt szereted és a

kevéssel is beéred. Tapasztalatom szerint átfordultunk, már a jó

energiákban vagyunk, most, jól kommunikálni tanulunk.

Azt sem mondhatja senki, hogy nem szóltam időben, már 7 éve írom.

 

Ha a testedről megfelelően gondoskodsz,

gondolkodj el, hátha a lelkednek is megjárna, most, a gondoskodás.

Amit a lelkes, szíves, gondolkodó éneddel elérhetsz kontrollálva, azt

a testeddel nem érheted el, a két oldaladdal együtt, sikeresen igen.

Persze bocsánatot kérek, ha a pénz tett, olyanná, amiért tisztelnek,

azt a részét nem ismerem a sikernek, néhány változatát viszont igen.

Harmóniában lenni, önmagadnak sem ártani, ne szomorkodjál azért,

mert nem értenek meg téged, nem ők azok, akiknek megjárna az, ah.

Amit te már tapasztaltan tudsz, ők még, nem értintődtek meg általa.

Két oldalunk van, kétféle tudást hordozunk, van aki már,

kibontakozott az egyikben teljesen.

Önismeretre oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés segítése.

S nem veszi észre, fontos lenne megtanulni a másik oldalát,

hogy két lábbal állva a földön, szép legyen számára a Világ.

Hiszen amit már megtapasztalt, az nem ellene, érte van.

Ha, az irigyeiből, vannak már sokan, azt jelenti, jó szinten van, csak

nem váltott időben,  így maradt ott, ahol irigységet generál, hinnye.

Mindent idejében, szokták mondani, a szintváltásra is, nagyon igaz.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék, se veled, sem

ellened, tapasztalva is oktatni, nevelést segíteni vagyok itt, hinnye.

Hiszen akik irigységbe bonyolódva élnek, nem fejlődnek,

elhiszik, magukról, hogy ők, a megmondó emberek és mindent

szabad. Pedig csak azt sugallják azzal, hogy erősen tájékozatlanok.

Nem ismerik még, a jól beváltat, segíts magadon az lsten is megsegít.

Fejlődni, tanulni, nem szeretnének, azt gondolják, mindent tudnak.

Mind más és más, feladatot hoztunk, fontos lenne tiszteletben

tartani, más szinten, mást értenek mögötte, nem fejlődhetnek általa.

A tehetségünk, a hozott, a tanult, tudásunk, adott.

Csupán,

azt lenne szükséges megélnünk,

ami sorszerűen, számunkra és

generációsan adott, megcsinálni,

a belső kontrollunk szerinti

holnapot.

Pillanatonként fejlődünk, mindenből tanulunk, mindenkitől

tanulhatunk, a hétköznapjaink a legjobb tanítók, hinnye, azt a.

Azzal együtt rájövünk, arra is, amitől szép, lelkes, szíves,

számunkra a Világ.

Van a másik véglet, amikor elmennek az

emberek egymás mellett úgy,

mintha velük, ugyanaz csak másképp,

nem történhetne meg.

Ha a segítőkre nem figyeltek, nem becsülitek meg az intelligenseket, szakmai tudásuk legjavát adókat, nem lesznek jelen, ott ahol szükséges.

Hiába mondanátok, kérnétek, már nem lesz aki meghallja és a

megfelelő szintű, segítséget,

időben nyújthatna.

Nem véletlenül vannak, a családotokon belül is, hát

becsüljétek meg az

intelligenseket, tudják azt is, amit ti még nem.

Két lábbal állnak a földön, nem a pénzük által tisztelhetőek,

az Isten, összefüggésében látóknak, teremtette őket.

Ha elzárjátok előlük, az anyagi jólétükhöz vezető útjukat, a sorsukat

attól még megélik. Akkor is, ha nem jólétben élnek, nem szegények,

a többletük ott van a tehetségükben, az intelligens agyukban, azt a.

Lehet ám, nekik is pénzük, sorszerűen, generációsan, megadatik az

az is idejében,  a teremtő, szegénységre nem teremtett, senkit sem.

Van az Isten, a sorsunkat hozzuk, a generációs feladataink adottak.

Az elődeik megszenvedték, hogy a szintjükön, értelmesen éljenek.

Adok – kapok, körforgásban vagyok, nem

ártani, segíteni jöttünk, mindannyian.

Ha még nem vagy arra beérve,

inkább éld meg, csak önmagadért,

a hétköznapoknak vélt, számodra,

ünnepeidet.

Tiszteld, szeresd önmagadat, hogy azután, tudjál,

másokat.

A jót és szépet megélheted, azzal is, hogy kiegészíted a

ruhatáradat.

Magadnak megfelelően, elkerülve, a másoknak

mindent lehet, számodra viszont, túlzás lenne az.

Hiszen nem a belső tartásod, méltóságodnak a

hiánya, sem a pótlása az, maradj önmagad.

Időnként nehéz tudomásul venni, nagyon nagyok ott, a

szintkülönbségek, az intelligens tudja, kezelni is megtanulja.

Jelzi a lelkes éned, vedd észre, ha nem szívesen

látnak ott, ahol örömet szeretnél azzal, szerezni magadnak.

Ha hasonló szinten lévő az, akitől vásárolsz, jól áll majd rajtad.

 

Vedd időben észre, ha valahol az irigység, felüti a fejét.

Ne akarj

bizonyítani ott, ahol azt hiszik, ők tudnak mindent a legjobban.

Keress másik helyet,

ahol örülnek, annak, hogy tőlük vásárolsz majd.

Fejlődjél, tanuljál mindenből és haladj tovább.

A saját utadon, az

elért szinteden, megértően viselkednek veled, a hasonló életet élők.

Ne hagyd, hogy elrontsák a kedvedet,

nem szükséges kimondani, mindig mindent.

Vannak arra jól bevált

szavak, hogy előszóként alkalmazva, nem olyan erősen hatnak.

Amit mondanod fontos, mert, úgy érzed, akkor éppen kipakolnád.

Van amikor, bölcsül az ember, ha hallgat, nem beszéli ki.

Megjön utána, a megfelelő, belsődben kontrollált, fejlettségi erő.

Érvelni tanulj és ne magyarázkodjál, ott, ahol, a hamiskodók, már

megszabnák a saját gondolataidat, azzal, hogy körbeudvarolnak.

Önmagukat

erősítenék vele, ha megalázóan viselkednek, még nagyon sok

mindent nem tapasztaltak.

Ami, az alázatot gyakorló tapasztalóban, már bölcsességként, ott

van, nem életkor

függvénye az sem.

Ha mindent kibeszélnénk, hamar elfogynának a miértek,

hinnye. Legyen szép ez a nap, a “miértek” a lelkeseknek,

szíveseknek, gondolkodóknak, fontosak.

Van-e neked fából vaskereked.

Segítettél-e már eleget,

ha az elődeid,

nem

tették

meg.

Vajon mi

maradt meg,

azokból, amit te

magad, a két kezeddel,

az intelligens agyaddal,

teremtettél meg, hinnye.

Van-e általa irigyed neked.

Ismered-e az embereket, vagy

mások által ismerted meg őket.

Emberségesek maradtak-e, ah.

Vagy csak, üzleti barátságok.

 Kitűnő emberies kapcsolatok,

azok, most az életszerűek, ah.

Emberies jelnyelvnek mondom,

amivel oktatok, általa nevelek.

Ugyan, miért nem tanulja,

miért féli, azt amit,

nem ismerhet.

Mi adja a

tartásod,

méltóságod,

neked, neked, a

talpaiddal a földön.

Gondolkodva élj.

Amikor elérted,

amit elterveztél,

tervezel-e még.

Vagy úgy érzed,

nincs több

dolgod

neked.

Anélkül

éled meg,

hogy lelkesen,

szívesen,

elgondolkodnál.

Mikor, hol van neked,

a belső határod, mit,

bírsz el, te magadtól.

Amit nem, azon, a

 kontrollálható,

tanulással,

változtatni

igyekszel-e.

Van az Isten,

tudod-e, vagy,

mint a mesét,

hol hiszed,

hol nem.

Kapaszkodsz bele,

viszont, az igéreteidet,

nem teljesíted, felé sem.

Pedig magadért tennéd,

hogy erősödjön a tartásod,

legyen egészséges emberies

méltóságod, hétköznap is.

Ünnepi érzéseid vannak-e,

vagy beéred, a költekezéssel,

az úgyis, megadja, azt neked.

Elfog-e a vágy, hogy hatalmasnak

érezd magadat, mások felettinek.

Megmutatva, neked mindent lehet,

hiszen ki merne felelősségre vonni,

téged, mindenki, jön majd neked.

Jártam egy közösségbe régen,

mindenféle módszerekkel,

kápráztattak időnként el

bennünket, az agyunkkal.

Kicsit késtem, nem indította

el, az aktuálisat vezető, megvárt.

Érezte, megérkezem, csak kések.

Egy hely volt, már csak a körben,

sokan integettek, én meg vissza.

Lehuppantam oda, mindenkit

látva, a csalódásokat is láttam.

Nem fogadtam szót, pedig ők,

integettek, ne üljek oda le.

Fogadott gyermekének

mondott, már később,

azzal sem egyedül

voltam, többeket.

Havonta, úgy

kettő órányit,

magyarázott,

órákra bontva,

ingyen volt neki,

a társalgó csomagja.

Megbeszéltük a Világnak,

számunkra fontos dolgait.

Szaktekintély volt ő akkor,

lepisszentett volna, de én,

csak mondtam, a miértet.

Egyetemet végzett,

akadémiát végeztem.

A gyakorlatban, az

egészségesekkel,

találkoztam, ő nem.

Fejtegettük sokszor,

kinek, miért fontos.

Vagy miért azáltal,

a többi ember,

létezése, hinnye.

Miért nem lehet,

csak úgy, magunkra

gondolva, élni, a minőségi

életünket. Még, ha, meg is van

ahhoz, éppen akkor, minden.

Hiszen minden és mindenki

hatással van egymásra, ah.

Hiába van meg mindened,

ha a környezeted irigysége,

úgy hat rád, hogy elmegy, a

legjobb dolgaidtól is a kedved.

Van-e olyan, amit sokszoroztál,

mert rákaptál, másoknak ártottál.

Félreértve, azt hitted, különb vagy,

bárki másnál. Mindennel egyetértenek,

pedig, már, csak, sokan, félnek tőled.

Lenne mit mesélnem, amik már,

visszatérően is megtörténtek,

a tíz év alatt, eredményesen.

Sokszor átélve, megélve,

megerősít, az is, hinnye.

Van az Isten, szerencsére.

Érezhető-e, a szintek nem

hatnak át, az látszatos csak.

Kétlábbal a földön járni, az,

azt jelenti. Mindenkit nem

kellene, kontroll nélkül is,

hitelesíteni, azt a, hinnye.

A meg és feltaláltamat is,

úgy kezdtem, komolyan

venni. Amikor újra és

megint, ugyanazt

láttam, csak

másképpen.

Milyen lehet az,

amikor mindent lehet már,

gondolom, nagyon unalmas.

Amikor elkezdenek hiányozni,

a miértek, na akkor fontos tanulni.

Ne történhessen meg, a megrekedés,

utána meg, a lassú, vagy gyors leépülés.

Pedig most lenne idő, ami nem volt régen.

Szoktam, mondani, oktatás közben, fontos,

hogy használja az agyát, az emberies, serényen.

Agyalósnak neveztem el, azt amikor egymás után,

leolvassuk, a “tenyérrajzokat”, mint a térképeket, ah.

Játékosnak érződő a hangulata, van a szintentartásra

hatása, voltak, csoportos oktatások, kezdetben több.

Azután, ahogy beindultak, a lejárató brigádok, már

csak visszafogottabbak, lettek a csoportok, hinnye.

Volt mindenféle, cifraságos, sározós, hárítva, azt is,

amikor szükséges lett volna, foglalkozni magukkal.

Ki, hogyan éli túl, vagy veszik el, ezekben, a nem

tiszta energiájú, megteremtett helyzetekben.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszelet segítése.

Gyakran jutott eszembe, a fogadott anyám,

szaktekintély, áldhatom a nevét, mindazért.

Ami, akkor, soknak tűnt, de most már tudom,

nagyon fontos kellett legyen neki, mi lesz velem,

ha kiteljesedek, el is bírjam, az irigyeimet, hinnye.

Újra indítok, csoportos oktatást, tudjatok róla,

régiek és régebbiek, az intelligens tanul, nem vár másra.

Halad és nem áll meg, felveszi, az életének ritmusát, újra

és megint, tanul, hogy túlélje az éppen aktuálisakat. Nem,

fordítja az ajándékba kapott időt, itt lent a porban sem,

azokra, amik nem, az életének jó minőségéről szólnak.

Önmagunkért felelősen, megtanuljuk, azt amit lehet,

másoktól is, azokat, amikben meg ők tehetségesek.

Nem birtokolható el, a tehetsége senkinek sem,

azt neki egyedül, adta úgy, feladatnak az Isten.

Tisztelet, megbecsülés legyen ottan bőven,

hogy vihessenek, a zsengék is kimenőben.

Az önbecsülés abból is ered, hogyan bánsz,

azokkal, tisztelettel-e, akiket vezethetsz.

Azon legyél, hogy jó minta legyen belőled és

minden körülmények között, maradj a szinteden.

Általános műveletséget növelő “Tenyérolvasó”, ah,

legyen szép és szerencsés ez a nap is, tisztelettel.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Kérem, ne olvassa el, ha a valóságot nem tiszteli.

Amikor valaki eléri az anyagi szintjét, nem értem,

miért akar még annál is többet, amit felfoghatna.

Mit tesz az akkor vele, ha belekerül azzal,

kiszolgáltatottságba, ellehetetlenül általa.

Egy szinten fut minden, még az is, aminek,

már a kiemeltek között lenne a helye, hinnye.

Ugyanúgy árt, az is, ha nem kerül a szintjére

időben, mint az, amikor maga fölé tólják, azt a.

Az orvosoknak, segítőknek, nagy most a felelőssége,

be ne engedjenek, maguk közé, látszatosakat, hinnye.

Aki meg felvállalt valamit, ami árthat, önmagának,

gyártja folyamatában, a szintje alatti, helyzeteket.

Ahogy látom, hét generáció szülötteire lehet hatása.

Hát erre lenne a generációs feladatok teljesítése, még

időben, hogy ne vetüljenek rá, a hozadékok senkire se.

Miért tartanék tükröt, ha nem nézne, úgyse bele,

az alázatosokhoz, nincsenek hozzáedződve még.

Megszólíthatnék-e kiteljesedett “nagyembereket”,

ha őket, már körülvette, gyakran, sok érdemtelen.

Rövidke, a magasságom, többlet súlyom van, ah.

Elfogadtam, más dolgom van, emberesedek, a

kilóim, hol le, hol meg felmennek, életszerűen.

A ruházatom olyan, amit megengedhetek,

de én, jól érzem magamat benne, hinnye.

Nem kérem senkitől sem, hogy komolyan

vegyen engemet, inkább hallja ki, amit mondok.

Gyakran látni, a saját szintjük fölött élőknél,

valóban elhiszik, a pénzük naggyá teszi őket.

S amikor, kiteljesednek, abban, amiben a

legjobban haladnak, tán, jobb ha nem látják azt.

Nemcsak egy ügy van, mindenkinek van saját sorsa.

Aki beérett, arra, hogy a tehetségét gyakorolja, tudja.

Punnyadást hoz, ha átlátás nélkül, ugyanazokat, nyomja,

tájékozódva jön be, a sokféle, információnak az energiája.

Ha csak a saját szintjéről nézegeti, nem a valóságot látja,

lehet, hogy nincs, aki megmondaná. Fontos lenne tudni,

minden ember hozott, saját sorsot, igyekszik teljesíteni.

Összetett energiának, mondom, amikor, megtalálják az

utat egymáshoz, a tudásukkal az emberiesek, hinnye.

Telítettnek, amikor, valamiben, túlmentek, az már,

sok jót nem hozhat a többieknek, megrekesztő.

Tudsz-e még örülni, a mások örömének,

vagy már, a saját örömödet

dédelgeted csak.

Pedig egyedül

nem megy.

A sorsom,

az értem,

nekem,

fontos,

élem.

Adni,

segíteni

születtem.

A magam módján,

amikor felismertem a tehetségem,

ésszerűnek láttam, tettem, a jót és szépet.

Ha  megszólít a lelkes, szíves, gondolkodó éned,

nem tudsz mit tenni, mint a megoldást keresed.

Lehet, hogy ő nem látja át, a saját megoldását.

Te meg, egy mellékes döntéseddel, eléred,

azt, amit ő nem érhetne nélküled el.

Ne döntsél senki felett, hinnye,

kommunikálj, kommunikálj,

ha megkér és tudod segítsed.

Érte is csak akkor tehetsz, ha

eljutott, a saját szintjén oda,

hogy megérti, mi, az ő dolga.

Megtanulni úgy kommunikálni,

hogy legalább ne árts, senkit se

báns és magadra is jól vigyázz.

Mások után menni, az életüket

élni, azt is lehet, viszont, mi lesz,

a sorsoddal. A generációs jeled,

figyelmeztetne, de kikerülöd, ah.

Pedig az lenne a következő, amit

elkerülsz, inkább, nem fejlődsz.

Egy idő után, morózus leszel tőle,

bosszantó, hol van neked az előre.

Összefüggésében látni, tesszük a

helyükre a megéltjeiket, rájönnek,

mennyi mindent elértek, hinnye.

A magyarázat ott van a sorsukban,

mihez és kihez, képest, érte el, azt.

Az irigység szóba sem kerül, minek.

Amikor rájöttem, mi a sorsszerű

nekem, megnyugodott a lelkes,

szíves, gondolkodó énem, hinnye.

A telefonom gondolodik egy ideig,

mire átengedi az smst, nem csörög,

már hetek óta, vedd le a féket róla.

Nem, fontos, minden pillanatban,

magasrezgésben lenned, van az úgy,

hogy a hétköznapok, hozzák meg,

a megoldást, nem is kell tenned.

Mint egy megterített asztalon,

a finomságokból nem mindenki,

ugyanazt teszi a tányérjára, ah.

Ezért nem felejtek el köszönni,

megköszönni sem, minden,

apró jó érzést. A kicsikből

ha egészséges marad a

lelkük, kinőhetnek a nagyok.

A kommunikáció az a fontos,

minden szinten lehetnének,

fordítók, akik az egy nyelven,

beszélőknél is fordíthatnának.

Mert hiába na, mindenki más és

más sorsot hozott, családon belül,

is különböző sorsokat oldanak meg.

Ha ismernék az emberek, mit hoztak,

geneációs feladatnak, tudna arról,

mindenki, a tiszteltjeik, szeretteik.

Valóban egymást segítve élnének.

Kommunikálni, kommunikálni,

a megelőzésben otthon lenni.

Tartást, méltóságot, ad,

a feltaláltam, kontrollálja,

azt, amit hoztunk feladatnak.

Amikor rájöttem, mi a sorsom,

könnyebb volt, megoldanom.

Hiszen a szintemen ráláttam,

arra, amit odatárt a hétköznap,

a megoldások abban vannak, azt a, hinnye.

Elnézést is kérek, azért, hogy ennyire fontosnak látom,

hogy át tudjam adni, a tudást, ha majd, már el tudtam adni.

Önismeretre oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés, segítése,

címen történik az oktatás, ha felvállalja azt, a szintjére nevelése.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet, azt is lehet, de aközben már,

sokasodnak, a nehézségek, más módon, elkerülni nem lehet.

Minden történés, a sorsunk megéléséhez adja a feladatot.

Hagyom történni, hiszen nincsen módom, közbeszólni,

abban segítek, amire megkérnek és sorsszerű az nekik.

Mindenki hozott tehetséget valamiben, ha már tudja,

merre van számára az előre, a megoldások is ott lesznek.

Szerencsés napot kívánok, minden, jóindulatú embernek,

ők már tudják, tisztelettel élni jó, szeretetben könnyebb.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel. Julamami

Kérem ne olvassa el, ha nem tartja fontosnak a valóságot.

Előre, kérek, bocsánatot, hogy ne bántódjon meg senki.

Emberies jelnyelvnek mondanám, a nyelvezetét annak,

ahogy írok, ne, töröljék, le, ha, kérhetem, anélkül, hogy

belelátnának, értelmezni tudnák, mit is írtam éppen le.

Megsérteni senkit sem szeretnék, de megsérülni sem.

Ahhoz van a gyakorlatban tapasztaló, naponta, tanuló

életemben, a jó, öreg, alázatom, elfogadásom, hinnye.

25. éves a tapasztaló tudásom, tízenéves az oktató és

nevelő, kicsiben próbálkozásom, beérett az is már.

Tudom, az idén aktuális elfogadtatnom, a tartást,

méltóságot adó, általam feltalált, megrajzoltat.

Apró, pici, fontos, porszemek, vagyunk, mind,

 már tudom, a hivatásom gyakorlásából adott.

A lelkes, szíves, gondolkodó énemmel, most

fontos, kiállni a feltaláltam mellett.

Nem azért kaptam,

hogy elkallódni

hagyjam.

Meg és

feltaláltam,

valamit, amiről,

szerintem fontos

lenne tudnia, azoknak, akik

 most, az útkereső szinten vannak.

Jártuk a vallásos közösségeket, amikor,

a nagyanyámat, meghívták, harmonikázni.

Csodálatosan játszott, a hatalmas harmonikájával.

Együtt játszottam, azokon a helyszíneken, a különböző

vallásos csoportok gyermekeivel, öt félével,

így hát, nem ismeretlenek számomra.

Felnőtt voltam, sőt gyakorló anya, amikor,

a rangdidős gyermekemmel, elmentünk és

segítettünk egy táborban, innen nem messze.

Ő palacsintát sütött nekik, én meg, mosogattam.

A hovatartozás fontos minden embernek, nem mindenkinek,

adatik meg, hogy ahova születik, ott megkapja az útravalóját is.

Minden családban, vannak vallásosak és akik tagadásban vannak.

Amikor megint mások eldöntötték, hogy legyen felettünk, kerestem,

a lehetőségeket, nem eshettem kétségbe, háromszoros anya voltam.

Nem volt segítségem, a hogyan továbbot, ki kellett, találjam, akkor

jöttem ki, az online világba, más, megoldás, nem, látszott, hirtelen.

Az emberektől nem várható, hogy kiálljanak, valaki mellett, most,

viszont, valamiért, ah. Ami jót tenne a családoknak generációsan,

azon, jó lenne, ha elgondolkodnának, sokan, 68 éves vagyok.

Miután eladtam, a feltaláltamat, betanítanék, arra már,

érett emberségeseket, sokat, hogy minél előbb,

átmenjen, oda ahol most a legszükségesebb.

A tudás öt éve már, hogy fontos lenne, most,

azoknak írom, akik értik, a tartás, méltóság,

emberies tulajdonság, megjár mindenkinek.

A “most” szót, használom az oktatás közben,

nem tegnap és nem a jövő héten, akkor minek.

Ne várja senki sem tőlem, hogy kuncsorogjak,

kommunikálni nevelek és oktatással, segítek.

Az emberségesekhez vagyok edződve, bár,

az első években megtanultam túléli, azt is,

amikor, csak hallgattam, mert dőlt minden.

H Nagy Júliának hívtak akkor még,

sokat jártam fel, a gyorsjáratossal,

a nagyfaluba, szolgáltattam, oktattam,

előadásokat tartottam, nívós helyeken.

Rengeteg embert ismerhettem ott meg.

Megtanultam hallgatni, hallgat, nem beszél,

egyedül dolgozza fel, hangzik el, az oktatásomon.

Tapasztaltan tudom, ha kibeszéli, az adott energiát,

amit a feldolgozásához kapott, elgyengülhet tőle.

Ez persze nem vonatkozik mindenkire, ezt azért,

írom, hogy a kiragadóknak, semlegesítsem azt,

a bevált szokásukat, használják a hatásosat.

Az sem zavarja őket, hogy a Julamami védjegy.

Bocsánatot kérek, mert magyarázkodás helyett,

az érveléshez szoktam, megyek és főzök egy jó

ebédet, s amikor már nélkülem is fő, jövök és

folytatom az írásomat, ma van mit leírnom.

Amikor elhagytad a házat ahol születtél,

s mások Hazája az, ahol kinőttél, van

még dolgod, el ne feledd.

Addig önmagadat, csak keresed, amíg,

nem találod meg, a saját Hazádban, a

nagyságodnak megfelelően a helyed.

Tisztelettel élj, hogy szerethető legyél.