H Nagy Júlia néven szólítottatok nagyon sokan az első sorsolvasó éveimben. A tanfolyamaimon is megtaláltatok, külföldről is akkor, két helyen is, a nagy faluban előadásokat tartottam, volt nagy hallgatóságom is. Amikor azt éreztem, hogy túl  sok ember van körülöttem és ahhoz képest, amit akkor tudtam, nagyon sokan voltak, akik hozzám igazodni akartak, hát elköszöntem onnan.

Köszönettel tartozom  két embernek,

akik látták azt amit tudtam.

Mert az üzlethez nem értettem és bizony még most sem tudom

jól ajánlani a feltaláltamat,

hát így jártam, ugyanott tartok.

Viszont sokat tudtam fejlődni azáltal, hogy gyakoroltam az

alázatot,  hogy a magamévá váljon, abban jól otthon vagyok.

Hinnye feltaláltam valami fontosat, egyenlőre csak kevesen tudják,

hogy az oktatásomon megtanulhatnák. Önismeretre nevelés, ha már

megjött bennük a tudásomra az igényük, igényesen, magukhoz

mérve

  megkapják  azt a felismerést,

hogy mi lenne számukra akkor a legjobb.

Alkalmazkodva fejlődnek fel a sorsukhoz,

generációs feladataikhoz,

ah, miközben, ugyanabban

megy tovább az életük,

maradnak jók és toleránsak lesznek. Ha az

 addig még nem volt számukra meg egyértelműen, hinnye,

a külső szemlélő és a látszatos szerint, nem változnak semmit.

Azután, az önmagukhoz mért szakaszos haladással kerülnek,

a következő szintjükre, anélkül, hogy bárkit megbántanának.

Mindennek van egy felső határa, mindenki sorsában adott az,

amikor érzi, hogy nem tud haladni úgy, ahogy addig tudott.

Bocsánat, azt tapasztaltam,

hogy az intelligens agy tápláléka a siker.

Szerintem itt vagyunk  már mindannyian,

nem fontosabb senki sem,

a többieknél, csupán máskor,

másabb hatás révén haladhat, a

 saját életritmusának megfelelően, ami akkor adott a számára.

Azt is lehet, hogy nyomod a réginek még megfelelően, ugyan az,

ah, már csak a látszat, hogy úgy is halad pedig, punnyadásban van.

Azt látod, azt csinálsz amit akarsz, hiszen nem akarja tudni senki már, hogy mi van a többiekkel, mint emberségesekkel, van-e hozzá alázatod, ha azt látod, nincs mindenben igazad. Ha aki még meg sem láthatja mindazt, ah a felszínen lebegtetést látja, vagy van aki éppen abban a sávban már meg is találhatta. Minden hiába, ha az átfordulás közben, átkerült és ugyanoda, néhány tíz múlva, hinnye, azt a, nahát, íme láthatja már, ah. Csendben nyöszörgött, mert nem csikorgott, se nem nyikorgott, a kikopott a tartóból elúszott a lapát, ami adta az élet hajójának a ritmusát. Úgy tűnik, hogy mindent lehet, pedig a belső tartás, emberies méltóság jelzi, hogy hol van a saját határ, mihez képest, mivel lépné túl.

Azt amit ismételtek már nagyon sokan és sokszor,

unalmassá vált hát, ha ugyanaz a hatás és ugyanoda ért vissza a körforgás által, a lefele az sem nem előre, viszont felfele se hinnye.  Olyan mintha még mozgásban lenne, nem mozdul csak a víz ereje mozgatja, szinte már elringatja, ah. Megült a jótékony iszapban, nem töltődik fel vele, nagyobb az ami súlyozza lefele, nincs több abban se mint amit a többiek adtak bele, csak szárad, tán az áramlásra várhat. Mert még nem tudja, hogy ami mindezek  körül van, azt is a víz áramlása mozgatná, ah. Nem látszik, hogy ki hova tartozott, egy és ugyanaz a mozgássor, hiszen csak akkor mozdult ha látszott, hol van még valami ami a talpa alatti a talajt növelhetné. Nézz magadba, a lelkes, szíves, gondolkodó éned ott van benned, az Isten jelezne ha hallanád. Ah, a nagy zajban nem hallod meg, mit üzen a sorsod neked, se azt, hogy mit jelezne feladatként a generációs jeled. A legfontosabbak egyike az, hogy  minden körülmények között, bármilyen magasságokban leledzel is, jó emberként éld meg a nagyságodat. Ne fordíthasson ki semmi, ami csak időlegesen és nemcsak rád hat. Véglegesen a tiéd  úgysem  maradhat, hiszen

arra egész sokaság várakozhat, hogy bekerüljön a körforgásba.

Hinnye, az ember, kiemelt helyzetben is  emberséges,

toleráns, adni tudó maradhatna,

tanuld meg azt, ami azzal járna, hogy ott

rátalálj a  feladatod szintjének nagyságára.

Becsüljed hát tisztességgel abban is meg magadat,

hinnye, hiszen az élet egy nagy utazás, nem

mindegy, hogy jót jelez-e, a  lelkiismereted.

Ugyanazon a hajón vagyunk mind, mégis mást látunk.

A saját sorsunk és a generációs feladatunk szerint, van fontos

 és a nagyszerűben is egyszerűen, apróbb és nagyobb sikerünk.