H. Nagy Júliának szólítottatok nagyon sokan a kezdeti években.

Most is ugyanazon a néven gyakorlom a hivatásomat, már Online,

amit az összes másik iratommal együtt a feltört autóból elvittek, így

a Julamami védjegy, ahogy most már sok éve szólítanak és gyakran.

Nemzetközi táborban olvastam  le először sok – sok tenyeret,

sorsolvasó lehettem ott frissen, egy napja volt annak,

akkor éppen, a papírforma dátumozása szerint.

Egy hűs fa alatt várakoztak,  akik bevárták a

sorukat, hallani szerették volna a sorsukat.

Jöttek  és várakoztak, nem fogytak az

érdeklődők, a tábor végéig.  Hát olvastam a

 sorsukat ott feszt, s évente a Körkép mellett is.

Arra nem is gondolhattam, hogy aztán milyen

nagy létszámú ember indult  el hozzám.

Hiszen megjegyezték  a nevemet.

Klári néni volt a legismertebb,

oda hivatott magához a faházba

és már csak tapogatta a tenyereket.

Sok – sok  rossznak hangzót mondott ott akkor

nekem, azóta már meg is éltem, viszont egy  megmaradt.

Írsz egy nagy könyvet, mert a Világban élő  értők, gondolkodók

számára felfogható hasznos mondatokat fogalmazva, érthetők a,

szavaid nekik. Arra szült az anyád, minden mondatodat írjad hát le.

 Tíz éve már online is írom, a „Reggeli gondolatok” nevet adtam  neki.

Azután mikor láttam, hogy mások  is úgy nevezik az ő gondolataikat,

megváltoztattam a címét és azóta már sokszor újra megtettem azt.

S nagy  látogatottságú helyeken vártunk, a hozzáértő vendéglátók

elhelyezésében. Hol egy kunyhóban, na meg  ott is ahol több nagy

terített asztalok melletti termek szomszédságában, voltunk jól

elhelyezve, megadva a méltóságát annak. Tolmáccsal együtt

is igényesen láttuk  el a sorsolvasással, a rangos vendégeket.

Akik oda luxus buszokkal és nagyon messziről is érkeztek.

Olyan is volt, hogy látszott, meg úgy is rezgett, kitűnő

üzletembereket láttunk el, a sorsuk érdekelte őket.

Esett rájuk is a hirtelen jött eső, várakoztak, hátha

 sorra kerülnek, a buszaik meg már melegítettek.

Megtanulhattam a 26 év során a gyakorlat

tette velem, nagyon színes lett a

palettája annak, amit át is

élhettem. Tiszteletet

kaptam bőven, a

helyén volt a

szíves látás. Volt ahol

a díjamat megszabhattam,

viszont számlát mindig adtam.

Tán hozott jó üzletet is a Hazánknak,

ezekről már nem tudhattam. Elköszöntem

onnan, ahol nem bántak volna megfelelően jól a

 tolmáccsal és velem, a módját nem adták volna meg.

Rájöhettek, nem tudok megalkudni a jó minőség alá

menni, nem csak a jót fogom mondani, leolvasom

azt amit látok, a saját feltaláltam szerint, mind.

Megelőzésben fogalmaztam már akkor is,

kétszer voltam sajnos szívesség  bulin.

Félreérthető volt, csak róluk szólt,

megtanultam közben már ezt is

összefüggésében látom, már

nem keresnek ilyen módon.

A nagy tervemhez tartozó

az, hogy átadjam ezt az

általam tapasztalt és

megrajzolt tudásomat

miután már megvették tőlem.

Betanítanék sok hozzáértőt hát

arra amit megelőzésben tudok.

Vigyék be az értők, minden

olyan helyre, ahol

nevesíthetné ez is

a jót és szépet. A

szeretett Hazánkról,

ezáltal a tudásom által is.

A jó öreg bocsánatot kérek,

bizony jól illik ide is, alkalmazom.

Már megértettem, nincs kérdésem.

Figyelj a lelkedre ember, ki ne kopjon belőled,

a veled született tiszta érzés. Ha meglátod a jót és a

szépet, neked jelzett ott van benned az a többlet, amit

jó emberként tehetségként neked szánt a teremtő.

A lelkedben keletkezik az impulzus, a szíved

adja hozzá az életritmusodat, az

 agyad a döntést hozza.

Kihallani,

megérezni,

átlátni,

ez ott

van

a belső

kontrollodban.

A tartalmas életed,

jelzi hol vannak azok

a  generációs feladatok

amik rád várnak még.

Egyedül neked jelez

a legmagasabb

rezgés ott

van benned.

Ha jól gazdálkodsz

vele, jól boldogulsz általa

jó minőségű az életed. Persze

azt  is lehet, hogy a boldogságot

kergeted át az egész életeden.

Érzékeled, ha boldogulsz

aszerint amit a lelkes

éned jelez, az maga

a boldogság már.

Álmodozni is lehet,

jobban jársz, ha megtanulod

azt, amit nem hoztál tehetségnek.

S számodra is színesebb lesz a Világ, a saját világod,

ha az interneten az Online tanulás lehetőségét is használod.

Azzal már nagyobb lehet a tudásod, változik a Világra a rálátásod,

akkor is ha nem jutottál be, más irányból megtalálhatod a sorsodat.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” neked,

Önismereti oktatás, igényesen, ha már van rá igényed,

általa rálátsz sok minden más oldalról is felfogható hatásokra.

Tán az is lehet, hogy azután elfogadod azt is, mert már tudod, nem

vehetsz meg pénzen mindent, szükséges még azt is megtenned.

Önmagadért naponta, alkalmanként a saját teljesítésedet

becsülettel megmérned, generációsan tettél-e  eleget.

Ah, a teljesítésed az elvártak szerint az teljesen más.

A teljesítésed legyen önmagadért, a családodért, a generációsan

általad teljesíthető alapokért. Tudod-e, a munkád az még nem a

hivatásod, a fokozatosság meghozza azt is, a saját idődben

megláthatod. Ah, mi az ami a belső kontrollod által jó neked,

az vagy

te magad.

A fejlődésedben meg ne álljál,

hinnye, bővítsd a jó

minőségű életedet

segítő, javító, általános rálátásodat a Világra és mindarra,

ami rád nap mint nap hat, hát időben át is láthassad.

Az összefüggésében látásod, az magadnak köszönhető is

lehet, ha kibővíted a kihallásodat, rálátásodat, megérzésedet, mint

az emberséges eredeti hozott, természetesen érezhető tudásodat.

A jó minőségű életedre igényesen, tanulsz érte, ha megkopott volna,

rendezd talán vissza, a jó működésébe. Úgy, hogy a belülről jövő

hatása segítsen téged és másokat is, a  jó minőségű életed során a jól

boldogulásod szerint, érezhető hatásként a kibővített tudásodra.

A  külcsín az valami egészen más, rásegítés vagy megcsinált hatás.

Jól gondold meg mit kívánsz, mert ha megadatik, abban fogsz élni

majd te magad is, láthatóvá válik a vakmerőséged is nevesít téged.

Bocsánatot kérek, ha ez is ide illene, itt a helye, az igényt kiszolgálja.

 

 

Sokszor volt úgy, ah,

a hivatásom mentett meg, attól, hogy átvegyem

a punnyadó várakozás ritmusát, s elhiggyem, hogy amit mások

mondanak az maga a valóság.

Hiszen nem volt

más hatás csak az,

 valósággá is válhatott volna,

a tudás és a munka hiányzott,

hát tettem értük, akkor legott.

Úgy látszott, hogy kívül vagyok,

mindazokon, amik a jólétet mutatták,

az is látható volt, amit nem gondoltak,

hogy ott voltak,

a dőzsöléses kirakataikban, azt a.

Nem voltam részese, mert nem hittem

abban, hogy amit mások teremtenek meg,

azért van, hogy a könnyűben topicskoljanak.

Így festettem meg, amiért fogadott anyám,

az elismert szakember nagyon megdicsért.

Azt mondta, tudtam, hogy megtalálod az

egyensúlyodat a kavargásnak tűnők

kellős közepében. Sokat kaptam

azzal, hogy láthatóvá vált a

valóság, ami a lényeges.

Emberesedtem,

azáltal, hogy

amit az

Isten

adott

tudtam,

hogy sok

időt, energiát

kíván a megélése,

nem pénzben értendő,

annak a meglévő eredménye.

A lelkes, szíves, gondolkodó ént,

hozzuk mindannyian, ha az már

nem úgy van, pótolni fontos.

Önismereti oktatás, igényesen.

Használjuk azt, amit az Isten,

a saját tehetségünknek

a munkás részével, a

kultúránkban

mindig, most

is megadott.

Tisztelet, szeretet,

legyen otthon bőven,

hogy vihessenek belőle

oda ahol arra igény van,

abból hiányuk ne legyen.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Önismeretre

nevelés, út az önbecsüléshez, ha már beértél rá várlak szeretettel.

Emberies jelnyelvnek neveztem el, eszerint olvasom a sorsukat és

oktatom  az engemet megtisztelőket. Hát bizony, az ismétlés is

fontos, ha eljutottál  oda, hogy magadnak ártasz már. Az egyik oldal a

másik nélkül jól nem megy, előzd meg, maradj az általad naponta is

kontrollálhatókban, nem mások, az önbecsülésed szerint. Ha azon a

szinten is folytatni akarod, mert van még mit akarnod, nem jött elő

időben az alázatod, az biza jó nagy feladat lett. Na nem másoknak

csak neked gond, hiszen vissza kerülhettél oda, ahonnan egyszer

már ki tudtál vergődni, kívülről úgy néz ki. Még lett volna miért ott

maradni, sok mindent ott átélni, sorszerűen az alázatot kóstolgatni,

 jól megszokottan életszerűvé tenni. A  jó lehetőséget nap mint nap

megköszönve az Istennek, az érintetteknek, gyakorolni, gyakorolni.

Ah, ne legyen miért a nagy megfelelések szerintieket, pironkodás

helyett, behelyettesítő áradatokkal akár naponta vakmerően ellátni.

Ah, most se, az arra már jól megérdemelten várakozók, ne tudjanak

önmagukhoz időben felnőni. Na hiszen, hát akkor, aktuálisan, kinek a

személyiségével lehetne leplezni az érettnek még nem mondhatót. A

hiányosságokkal kitűnően tarkítottal előrukkolót, a mások számára

már jól észrevehetően, lekicsinylően vakmerően másolássá tevőt.

Odáig is el lehet jutni, hogy az is feltételezhető,

 azokkal a kiváltságokkal, bármit lehet.

A belső kontroll jelezné pontosan,

amit lehet azt nem biztos, hogy

emberségesnek maradva

átbillenés nélkül szabadna, ah.

Julamami védjegy, nem kaptad

meg a lehetőséget, nem a tied.

Lépni érdemben akkor lehet,

ha nyugodt a lelkiismereted,

a múlt úgy rendeződött el, hogy

ráköltötted az addig felhalmozódott

hiányosságaidra, a pazarolható pénzedet.

Elsimogatod most a lelkes, szíves, gondolkodó

énednek a jelzéseit elrendezheted, jó alapot adva azzal.

Legyen mire jóérzéssel emlékezned, az első lépésed tiszta, ah,

hogy megmaradjon az emberséges veled született tehetségednek

az emberesedéshez szükséges alázatot is tisztán jelzésed és végleg.

 

 

Kérem ne olvassa el, ha a most megélhetők nem érdeklik, maradna

inkább a múltban, tisztelettel, ez itt a valóságról íródott.

Az alázat és a jó öreg bocsánatot kérek, is itt van velem,

miközben a tapasztalataimat írom, hátha éppen van

akinek jól jönne, mert nem kapott még magyarázatot.

Emberismeret nélkül tán fontos feladatot szabad-e

vállalnia, ha másban tehetséges és elérte ott a leget.

Általános műveltséget növelőő „Tenyérolvasó”, érted, neked,

ha már érted, hogy a nehezet is fontos lenne megélned.

A gyermek lelke egy ártó pillanatba beleöregedhet,

viszont, az agg is lehet

egész életében gyereklélek.

Óvjad a tisztát, ha nem

teszed, akkor minden egy katyvaszba megy, ah.

Abban, ugyan, hogyan boldoguljanak a nem mindig hozzáértő

felnőttek szerint nevelkedő gyermeknyi, gyakran felnőttebbek.

A gyermek csak kicsi nem gügye, türelmesen odafigyelve

bizony tanulni is lehetne tőle.

Ha gátolod az emberséges eszeset,

a jót, a szépet jól láttató kitűnőt,

a jövő építésében tehetségét

gyakorolni tudót.

A punnyadásban

kerengetve, a

jó minőségű életre

ugyan megfelelően,

fejlődhet-e.

Azt várja,

hogy valaki mutassa meg, hogy

merre van számára az előre.

A sorsáról hallott már,

de nincsen tisztában

vele,  hogy benne is

lehetne élnie.

Az ember felfelé, előre,

nem lefele  néző,

egészséges körforgásra született.

Az Isten, az életét jól megélni,

a sorsát beteljesíteni teremtette, a saját rezgésére.

Tartásos a gerince, a belső tartásának megerősítésével,

az Isten arra állította, hogy erősödjön a feladatához fel.

Aztán miért is nyúlna a vakmerő az

Isten dolgába bele.

Szeretet, tisztelet,

összefüggésében látás,

legyen

a zsebedben,

hogy ne szűkölködjél,

időben tegyed, ha adnom lehetne.

Viszont érted szól az is, ha ismételni

könnyebb neked, előre nem visz.

Ah, csupán átadod a

következőknek, ha nincs

erőd ahhoz, hogy időben

tanuld meg, arra azért figyelhetnél,

meg ne rekedjél tán véglegesen, ah.

Minta vagy, ha a kirakatban gyakran vagy,

sokan szeretnének hasonlítani tán rád.

S rólad veszik le a mintát, kérdezni is

tőled fognak, várják a jó életminőségükhöz

vezető útra vezetésedet. Kimondják a

véleményeiket, várják, hogy

hallgasd meg őket,

menj elől, mert

követni

szeretnének téged.

Hiszen, elhitték azt amit

mondtál, nincs más hatás,

nem látnak semmi mást.

Komolyan vették és

várják a jó hatást.

 

Amióta észleltem, hogy azon járt az eszem, rájöttem, segítőnek születtem, hát tettem a dolgomat, hiszen adni születtünk mind. Sokáig azt gondoltam, ha megfelelek, akkor rendben lesz minden. Aztán rájöttem, hogy az nem nekem lesz jó, csak annak amihez adom a megfelelés energiáját, nekem attól jó, nem lesz, hát, szükséges volt váltanom.

Azt már önmagamért tettem meg, tudtam nem várhatok másra, mint amit megtehetek, azokon belül, amit lehetőségnek vélhetek én is.

Volt úgy, a végpontot is megvártam, mert tudtam, hogy egyedül  oldhatom csak meg.  Ahhoz meg kellett, hogy jöjjön, magamhoz az időben az eszem. Ah, nekem fontos legyen az, attól kezdve, jól érezhessem magamat, megjárna már az, sokat adtam addigra.

Hinnye hát, úgy tűnt a nem éppen jó indulatúak közül, némelyeknek akik nagyon vakmerően, nem látták kívülről magukat. Csőlátáshoz szoktak, addig az remekül működött általuk. Lehet észre sem vették, mennyit ártottak sokaknak, a sértő, bántó mondataikkal, amik mindig ugyanazok voltak, jól bejött hát nem változtattak rajta.

Megcélozva épp az aktuálisnak  megfelelően, sok rosszat tettek azzal.  Azt hitték sokan, hogy nincs más mint amit akarnak tőlük, csak azt  teljesíthetik, csak azt szabad. Nem volt másik lehetőség, azt látták ők is a csőlátást utánozták, nem fejlődtek fel önmagukhoz.

Tudtam, úgy ahogy nekem jó mások nem tehetnek értem, hogy az nekem magam szerint, a sorsomnak megfelelően jó legyen.  Tudtam, hogy mások szerint élve, magamhoz képest csak  vegetálni fogok, ha nem változtatok. Azóta hála Isten, feltaláltam valamit ami nagyon fontos lenne, ha az értők tudnának róla, nehéz,  de megtanulható.

Változtatok még most is, ha szükséges  naponta, hiszen amit ránk szabtak, vagy időnként, esetleg naponta változtatva szabnak, azt követni úgy sem lehet. Hát alkalmazkodom ahhoz amit elvárnak éppen, ha belefér a napi hivatásomat gyakorló életembe, de nem veszem sorsszerűnek, csak az elvárásnak megfelelően teszem…

 

Kicsi vagy nagy, emberséges maradj, a szeretet benned is megmarad.

Szépen kérlek, hogy ne rajtam igazgasd a kiterjesztett karmaidat, ah

igen láttatod, eléggé túl ment rajtad az amit szeretnél elérni. Így hát,

jó lenne a lemaradásodat,  a tudásod hiányát valahogy most behozni.

Ha nem tiszteled a tudásomat, hisz nem ingyen van, meg a tanulása

sem egyszerű, ah, az intelligenseknek szánta, találtatta fel általam  a

teremtő. Kérlek legalább ne rajtam élesítsed a nyelvelésben igényed.

Legalább ne árts, senkit se bánts, magadra is ugyanúgy vigyázz, mert

senkit sem pótolhat a szeretteinél, se rokon, se barát, sem senki más.

Meggyőzni, semmiképpen sem  akarlak, nem vagyok üzletasszony ah

csak botcsinálta módon tartom be az aprópénzes nyugdíjasként rám

ugyanúgy rakott jól kitaláltakat. Miért jó az, ha gátolsz, hiszen adni

születtünk mindannyian, hát mitől  felejtetted el ezeket az egyszerű

életet tükröző hétköznapi életben fontos, tiszteletet is adni tudókat.

Mit is mondhatnék, hiszen jó magam  is csak, tapasztalva haladok, tíz

éve a feltaláltamat megrajzoltam és  oktatom, hiszen jól működik.

Volt annak az engedélyének a neve már ilyen  is, meg olyan is,

nem győzöm követni, a gyakorlatból elméletemmé is lett.

Megrajzoltam egy napon, egy ritmusra az egészet.

Már csak arra várok, hogy megvegye valaki

aki érti mit jelenthetne az a szülőknek,

a gyermekeknek, a fiataloknak,

még mint megelőzés.

Tartást megtartó

ereje van a

 szavaknak.

Az emberi

méltóság

a helyén

marad.

Amikor

megérint

 egy – egy

sors, hát

ne felejtsd el,

a lelkednek az

 életednek a lángját.

Hagyd pislákolni  legalább,

erőre kap majd, ha hagyod, jó

ember leszel, ha te is akarod.

Eltűnik a kezdeti üresség, a

fontosság, átveszi a helyét

a tisztelet, az áramlása a

 megtartó szeretetnek.

Isten áldjon meg,

a felvállaltatokhoz

elég tudással benneteket.

Ne legyen kiszolgáltatottja,

a felelőtlenségnek, se gyermek,

se fejlődni vágyó emberséges,

sem az életét végigdolgozó,

aki a sorsát még teljesíthető

lehetőségeket keresve, haladna.

Ha benned az emberek iránt tisztelet

nincsen, válassz  más hivatást, bízzad arra

aki tehetségesen jól tud bánni a Néppel, ah.

Édes Hazánk Csodaszép, kérlek ne menj  még,

hiszen a széppel, a jóval, amit ide teremtettünk,

nekünk még meg  sem jöttél, azt megvárjuk még.

Nekünk nem megbecsülés az odavetett maradék,  állj

meg  nézz a  belső tartásodban szét, ah, hol az önbecsülés.

 

 

Tisztelettel  kérem, ne olvassa el, ha a zavarnák, a saját hétköznapi nehezítések, amit a magamévá  gondolni nem szeretnék, de hátráltatnak engemet abban,  hogy elérjem azt, amit a  sorsom megadott lehetőségemnek.

 Mondjuk a véletlenekben nem hiszek, abban sem, hogy majd a következő életemben oldjam  ezt meg.  Visszatérően előfordulnak, hátráltatnak a szolgáltatásomban, valami nincs rendben azzal, hogy életszerűen működőképes legyen, ha működőképesre megcsináltam sem, hinnye.  Meg abban szeretnék jól boldogulni, hogy végig tudjam időben  vinni a sorsomban, van dolgom még a sikerbe  nem értem be.  Alapot szeretnék adni generációsan azzal, amit megcsináltam és a saját sikeremmé  lett, egy nap alatt egy nemzetközi táborban.

Akkor is, ha nem  kaptam  lehetőséget a tehetségemnek a bemutatásához a saját szülőhelyemen  sem, hinnye, azt a.

Mindent ugyanoda vezetek vissza, mindannyiszor előjön ugyanaz, ha gond van, figyelmeztetően átélt élmény az. Tapasztaltan tudom, hogy valami nincs azzal ott rendben, ha nem használhatom azt,  amit működőképessé tettem és még sincs meg, hova lett, valahol  van a Világban, remélem nem  más használatában  a Skype Heringes Árpádné. Viszont  nem kapok jelzést sem a szolgáltatótól, hogy valamit másképp csináljak, hogy jól működjön. Mennyi díjat fizessek havonta,  évente, vagy elég akkor, ha használom, nincs fölösleges pénzem. Be kell osztanom  azt ami van, nagyon megfontoltan és alaposan, hogy mindenre jusson belőle, ehhez szoktam.

Ezért hát, igyekszem igénybe venni, az ingyenes reklámokat, szolgáltatásokat, ha valóban működnek és nem látszólagosak csak.

Van-e hozzá megmondó ember, aki tájékoztatja akkor a kisnyugdíjas  egyéni vállalkozó szolgáltatókat,  ha ilyen gondjuk naponta akadna.

Van-e megmondó ember aki nem  gátolja  azt, hogy a sorosomat végig tudjam magam  szerint vinni. Tudja-e  mire van szükségünk, ahhoz, hogy ne arra menjen rá  az életenergiánk. Ah, szedjük ám a  lábunkat most, ahhoz amit éppen aktuálisan megmondanak.

Hogyan jó az nekünk éppen akkor,  mert csak nem tartanak korosodók helyett  túl öregeknek, a saját szeretett Hazánkban, Magyarországon.  Itt lenne jó  boldogulni, még lenne dolgom,  hogy valaki vigye be a köztudatba, a létezését annak amit megrajzoltam és oktatok, tíz éve. Úgy,  hogy megvette már  és én kérem  meg arra és az ne legyen megalázó már, nap  mint nap, hogy megmondják mit lehet  tenni, de az nem életszerű, akadályok halmaza csak, hinnye.

Bocsánat, sokadszorra írom le mindezeket most is a következőkben.

Több éve annak, hogy ellopták az igazolványaimat, Fejér megyében egy parkolóban. Feltörték  az autót, elvittek belőle mindent, hallani lehetett  bent, ahogy feltörik.  A férfi ruhákat és  ami mozdítható volt elvitték, a válltáskámat is, egyedül az eszközeimet nem sajnálom.

Tudom, hiba volt hagyni lebeszélni magamat arról, hogy bevigyem a nehéz táskámat, igen a megérzésem szerint, becipeltem  volna,  ah.

A csokoládékból rendesen volt az autóban, mert külföldről  jött haza az apjuk  a gyermekeimnek és megajándékozta volna őket a kedvenc csokoládéikkal, nagyon bánatosak voltunk mindannyian miatta.

Heringes Árpádné névre voltak kiállítva az igazolványaim, vállalkozói igazolványom, az oktatáshoz az engedélyem.

Minden iratom, számlatömb, bélyegző, tán a bevételem is, hiszen  tanfolyamot tartani voltam Budapesten. Onnan mentünk  hazafele  már ketten az autóval  és  tértünk be vacsorázni,  nem kellett volna.

Rossz volt arra gondolnom, hogy valaki használhatja, bebújhat a személyiségembe,  azt mondták csak menekülni lehetne vele. Nem tud megnyugtatni az információ, ilyenkor mindig eszembe jut, újra.

Tiszteletem, Prevenciós vagyok, 21. éve, írás is van róla, hogy ezeket miért írom ide, mert nem érzem biztonságban, sem az életkoromnak megfelelően,  sem az ismertségemben az interneten a szolgáltatásomat.

Ezek által a történések által, jó lenne tudni mi van a háttérben ilyenkor, megváltozott a gépem előlapja közben, át van rendezve.

Eltűntek amit felraktam, csak annyit mondanék, ha mindenáron mindent akar, vigye azt is amit okozott mindazokkal. Hisz minden kiderül egyszer, nem lehet az olyan messze tőlem távolságban.

Nem gondoltam volna, hogy ezeket itt a saját szeretett Hazámban meg fogom élni, nagyon kellemetlen ezekkel nehezítve élni. Naponta visszaállítani igyekszem, megoldom csak  ezzel több a dolgom. Csak nem egy mindent visz, mert nem ismerte fel a saját határait, ah.

Hiszen egyéni vállalkozóként élem az életemet, a napi gyakorlatom, hogy szolgáltatok, már tíz éve Online. S   most már személyesen nem  szolgáltatok a továbbiakban. Ezt a döntést meg kellett hoznom, nem  szükséges látni  engemet annak  akinek  szolgáltatok,  a tudás fontos.

A hangom átadja azt amit tudok, amikor a sorsolvasást szolgáltatom, s amikor Online oktatok úgy is átmegy minden lényeges, hiszen tíz éve, szinte, ez  a napi gyakorlat az életemben, Online is itt vagyok. Igen tudom, hogy nincsenek az ilyen hatalmas nagy szolgáltatók  felkészülve arra, hogy vannak még küszködő  nyugdíjasok,

akik nem vitték végig a sorsukat ezidáig.  S nem hagyják azt, hogy idő előtt, tudás, érettség, végzettség, hozzáértés és az annak megfelelő gyakorlati idő nélkül, csak úgy tovább vigye. Mintha a nevemhez, a személyiségemhez köze lenne, ah, a Julamami védjegy sem zavarja.

Energiát spórolok azzal, ha Online szolgáltatok,  tisztelettel kérem fogadják el, most egy kicsit rólam  is szóljon, kérem a tiszteletüket ahhoz, hogy végig tudjam  vinni. Be tudjak tanítani az oktatására a feltaláltamnak sok olyan intelligensen nyitott emberséges, az oktatásban, nevelésben,  tanításban a napi gyakorlatban ott lévő, értő  embert, hogy adják tovább ezt a különleges tudásomat.

Aki tovább tudja oktatni, amit feltaláltam,  megrajzoltam  és jól működik, igyekszem arra koncentrálni, hogy át tudjam  adni, hogy tudják minél előbb ezt a tudást használni. Ott, ahol szükség  lenne már erre, akkor is, ha a döntők  nem  tudnak, ennek az oktatási lehetőségnek, az embert  formáló, tartást igazító tudásnak  a  létezéséről. Ide a jó öreg, bocsánatot kérek, ah, rögvest.

Nincs magyarázat a miértekre, tudom felülbírálja az, ha fizetnek a Skypért, magam is megteszem, ha látom, hogy van rá lehetőségem.

Akkor szerettem volna, ha már van értelme, mert annyi szolgáltatásomra

lesz igény, hogy üzleti szempontból,

  megengedhetem magamnak.

Várom, hogy  majd számomra is elérhető díjat szabnak a  használatáért, tiszteletem.

Nehéz megélni, hogy 69 évesen, ne úgy éljek, ahogy azt itt a saját Hazámban valamikor elképzeltem. Amiért mindent amit lehetett meg is tettem a jóban, szépben, emberségesnek  születtünk mind.

A nyugdíjamat nettóból számolták, ötven-háromezer tán ha van, mert emeltek rajta méltányosságból már. A hátrányom még, hogy vállalkozóként igyekeztem megélni akkor, négy évnyi munka nélkül töltött idő is lett belőle. Ami hiányzik a negyven ledolgozott évhez, nem unatkoztam közben, három a gyermekem, volt tenni valóm.

A Fejér megyében ellopott igazolványaim miatt volt és tán most is van, kellemetlenségem bőven. julamami@gmail.com nem megy át és nem jön be üzenet, nem engedtem meg a használatát senkinek sem.

Skype Heringes Árpádné néven elkészítettem,  működött, aztán eltűnt, megint előjött. Megint nincs meg, olyan mintha nem lenne, a Google keresőben sem találom. Nem tudom használni, amióta hívott valaki rajta, már értekezlet formában várt, amikor megnyitottam,  azóta nem  tudnak elérni rajta, de én magam  sem  találom, eltűnt.

Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona, ahova a Julamamit leírom, az maga a védjegy. Mit is jelenthet ez most Magyarországon. Jó lenne tájékozottabbnak  lennem, mihez van jogom, amit elvárnak tőlem magánemberként  és egyéni vállalkozóként befizetem időben.

A tudás bennem, lassan elfogadó leszek, hogy a saját Hazámban nem  tudnak arról a döntő emberek,  hogy  mit találtam fel. S lehetne hasznára a családoknak, gyermekeknek, fiataloknak, párkapcsolatoknak, oktatóknak,  nevelőknek, tanítóknak.

Ha ennyire jönnek a gátak, még jobban össze kell magamat szednem, hogy túléljem  ezt is, hinnye. Tíz éve már,  ebben vagyok sajnos naponta igyekszem felzárkózni, az éppen következő elvárásokhoz,

a gátakhoz is edződni igyekszem, nem adom fel, de ez nem a sorsom.

Tisztelettel, eladom egy intelligens, értő embernek, aki azt is tudja, hogy mit vesz meg és viszi be a Hazánkba és  érdemben láttatja.

Ne reménykedjen senki sem, nem tudja oktatni a feltaláltamat.

Éppen azon vagyok, hogy az arra már érett emberségeseket,

legyen lehetőségem betanítani a feltaláltam oktatására.

Ide még egyszer egy jó öreg bocsánatot kérek, hogy

legalább ebből gondom ne legyen, hinnye má…

Ha most is elodázod  sokadszorra, jön az majd feladatként,

újra  meg újra  meg  újra, amíg nincsen az jól megoldva.

Mehetsz mások után, utánozhatod ami éppen tetszik,

annyi hátrányod lesz csupán, nem  a sorsodat  éled.

Sok mindennek megvan már a magyarázata,

talán azért, hogy gondolkodjatok el  rajta.

Ne legyenek, a többlet tudásukkal

bírók magukra hagyva,

se kiszolgáltatva.

Maradj

tiszta,

jól jön

hozzá

a napi ima.

Felnőtt ébredj,

miért mennél át

tagadásba, azt a.

Éld át a tieiddel hallgasd meg,

tanuld meg a gyermeknyelvet megértővé lenni.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, a

Műhely, a megelőzésért, igényesen oldalon.

Egyben a tapasztalt öregek nyelvét is

tanuljad meg kihallani, át

 és megbeszélni fontos.

Ítélkezni könnyebbnek

látszik, megbélyegző

lehet, ha nem veled,

másokkal  beszéli ki,

abból megértés nem lesz.

Egészséges körforgásban

maradtok, ha átbeszéltek

minden fontosnak tűnőt.

Kerüljön a helyére, az lehet

az alapja,  a megértően jó

beszélgetéseiteknek.

Ami után már tudjátok,

a  hallgat nem beszél,

egyedül dolgozza fel,

jelentését és  a  lényegét.

A család a legkisebb olyan

közösség, aminek megtartó

ereje van akkor is, ha nincsenek

egy légtérben, vagy gyakran együtt.

Gondoskodó az Isten, tiszteletet adva,

szeretetben élve, minden nehézben is könnyebb lehet.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az Isten, amikor ott az

 ideje, átlátással, megérzéssel, kihallással, összefüggéseiben látással.

A belső kontrollotok segítségével, már értően jól beszélgetni titeket.

Ti

akik itt vagytok,

 kívül vagytok,

 sokan láttok,

      kihallotok.

Van a Világban élő embereknek,  már ébredően kicsi rétege,

megkeresnek így is, úgy is vele, ha  igényesen beértek már erre.

Kicsiben és nagyban ugyanaz az élő lenyomat van.

A földgömbjén, egy  földrészen,  a falevélen,

a víz mélyén az élőlényeken, a fentről

nézett  erdőkön,  mezőkön. Az

emberséges  tenyerében,

tisztán  látható minden.

Az alapja mindennek,

a jótékony tisztelet és a

teremteni képes szeretet.

Alkalmazkodni tanuljál,

ne elvárjál, nem jól van

az, ha a tenyerek csak

úgy, összeparoláznak.

A domb és a völgy az utak,

ha nem ismered fel, a hegy

is csak hant marad majd.

Nem különb senki sem

a  másiknál,

csupán,

az a

fontos,

hol tart

most, a

sorsában, a

jó emberségében.

Sokat mond a már értőknek,

ah, szerinte felelős -e, azért amit

felvállalt. Jól vannak-e azáltal az

emberségesek, a saját elért

  szintjüknek megfelelően.

Kívülről látszik az is,

amit belül nem  érez. A

 belső érzékelhető határain

régen túlment. Érzékein kívül

 elvár, neki megjár, megmondó lett,

mielőtt rájött volna, mire is született.

Vagy felvállalja azt, hogy a sorsában a

nehézségek is fontosak. Erősödik attól,

ahhoz képest, amit esetleg addig nem

csináltak meg, megemeli a szintjüket.

Kellemes időtöltést kívánok nektek.

Prevenciós vagyok, a hivatásom is én magam vagyok, általa értem el oda, amivel már oktathatnám az értőknek. Mit is tapasztaltam meg a 26 gyakorlatból az elméletbe érő, rajzos formájában, működésében. Annak amit feltaláltam és érthetően elmagyarázom, amikor oktatom minden apró jelét átadom a tudásomnak, jól leolvasni tanítom  meg.

Azután, amikor odaérsz a számodra válaszútnak látszóhoz már érted. Mi a látszatos és mi az, ami számodra akkor, lényeges,

a sikeres életedhez. Mert az át és megélése a lényeges annak,  amit azért kapunk, hogy az alkalmas  sejtünk rögzítse és tegye a helyére.

Aközben pedig ne sérüljünk bele a hatásokba, el  tudjuk  rendezni azt magunkban, ehhez értek, ezt értően engedi meg nekem  a teremtő. S ismerték el, kitűnő megajánlottal 1999-ben. Alapot adva számomra ahhoz, hogy megtisztelően sorsokat olvasva, fejlődni tudjak. Akkor is,  amikor a külső vakmerő megítélések,  alacsony szintet engednek és azt is láttatnak, értékes minden pillanata annak amit tapasztalok.

Ha túl magabiztos, túlságosan felszabadult vagy, a látszatosban, ah. Szembesülhetsz a pillanattal, a sorsod nem arra  mutat. Érted szól  majd, hogy ismételd meg, még egyszer,  még egyszer, még egyszer…

Mindenkinek akad a saját életében megoldani valója /törlesztése/.

A legnehezebb ha a látszatosban is, igyekszik önmagához helyesen élni, hiszen tudja, hogy hol tart éppen a törlesztésben.

Ahhoz mérve, keresi a megoldást a jelenben,  ami teljesen természetes is lenne. Hiszen azt hozta feladatnak,  abban van a tehetsége, a sorsszerű  számára az lenne, hogy megoldja azokat.

Nem hagyja hátra a következő generációnak, a rábízottaknak, hisz átlátja, kihallja, megérzi, azzal tudna segíteni mint  jó mintájával.

Akik felismerik, a jót és a szépet és rájönnek, az össze – vissza, csak a látszatos, csábítóan könnyű és hivalkodóan minden rendben van ott.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, ha már érted, hogy mi hiányzik ahhoz, hogy összefüggésében látva, el ne tévedj,  tán végleg.

Gondolatébresztőnek szánom, a kifejtését magánban írom, hogy ne legyen reggelente itt túl sok az írásom. Aminek a folytatását te is láthatod, ha van rá igényed és eldöntötted,  meghallgatnád  a  kérdéseidre a  válaszaimat. Ebben a formában írom a könyvemet,  nem várhatok más megoldásra, hát megoldom a  magam módján.  Legfeljebb neked is lesz belőle néhány mondat, vagy oldal,  hátha valamire tudod majd a döntéseidnél használni később. Ha úgy gondolod, hogy ezen az átbeszélő módon szívesen jelentkeznél  az Önismereti oktatás,  igényesen, Műhely, a megelőzésért e.v. igényesen oktatásomra, tisztelettel várom a jelentkezésedet.

Skype Heringes Árpádné napok óta nem érhető  el. Remélem megoldódik,  Árpádné Heringes-t ajánlja fel még mindig. Remélem  rájönnek mi az ami miatt nem vagyok elérhető,  Heringes Árpádné néven, pedig nincs belőle több. Felőlem nézve van rajta egy név, akihez nem jut el az üzenetem, se a hívásom, hogy mit keres ott, így nem tudhatom  meg, mert nem velem beszélget. Olyan mintha rendben lenne minden és nekem mégsem működik még, kivárom.

A logó alatt megtalálod az elérhetőségeimet. Az Online sorsolvasás oldalon mindazt, amit ha igénybe veszel  megtapasztalhatod, hogyan olvasom le a sorsodat. Ha úgy döntesz teszel fel egy álarcot, ha nem akarod, hogy lássam az arcodat, a hangomat hallod. A tenyeredben lévő számodra fontos sorsképleteidet  olvasom  le, megtisztelő az nekem, ha rám bízod, mindent amit látok  és fontos, leolvasok.

Már a következő feladatra gondol, de még az előzőről beszél.

A másik csak azt veszi ki belőle, már megint türelmetlen, nincs megelégedve vele, biztosan nem szereti,  ha ennyire nincs rá ideje…

 

Jó öreg bocsánatot  kéreknek, itt van a helye, hinnye má, hát meddig van az addig, a falon túl is ott van a falig. Ha felvállalsz valami tartást adó fontosat, azért magad is felelős vagy, ahhoz elegendő tudás nélkül, mások igazgatnak a tanácsaikkal, nem lehet a tiéddé az.

Csinálsz-e mérleget a gyakorlati életedben, hogy tudsz működni azzal amit megadsz sablonként másoknak. Mint egyformát adod a. lehetőséget az életminőségükhöz, hiszen nem várja el senki  azt, hogy beszámoljál  mit értek el az emberek a szintjükön ez idő alatt.

Egyre gyakrabban jön elő a gondolat bennem,  hogy összevessem, miről is írtam régen. Ez is egy ilyen régi írásomból van, valószínűleg nem változott, kérlek hagyd meg ezt nekem, a saját szüleményem. Bennem jöttek össze, addigra a mondatok, ami ott akkor leíródott. Már a következő feladatra gondol, de még mindig másról beszél.

A másik csak azt veszi ki belőle, már megint türelmetlen, nincsen megelégedve vele. Biztosan nem szereti, ha ennyire nincs hozzá türelme, nem magyarázkodna neki, inkább csendben viseli el a szavait, csak  van más dolga is, majd abbahagyja, másnak mondja.

Ezért a nagy megfelelésben, mert nem akarja elveszíteni, igyekszik az elvárása szerint teljesíteni, na meg tisztelni, sokszor sokat  téved.

Nem tudja felvenni, betartani azt a ritmust amit a másik diktál  neki.

Van egy pillanat amikor rájön, tán nem mindig benne van a hiba,

felvenni a ritmusát annak amit diktálna nem tudja tartósan, mert

valami a belső tartásában azt érezteti, nem tudná sokáig azt tartani.

Addig visszasimogatható, amíg nem ment túl, a túlon is a szó. A kulcs

az egészhez, a kérlek szépen, ha lehetséges lenne, megkérnélek arra.

Vedd észre, mindenki másképp élet-rezeg. Amíg ezt nem mondja ki

a szád, nem megy át, aminek nincs a másiknál éppen a helye.

Hiszen nem ő kapta törlesztésül,  nem tud mit kezdeni vele.

Mindenki saját sorsot hozott, hát a saját életrezgésében van a

törleszteni valója. Különösen, ha már tudhatna róla, talán a végére is

érhetne azzal, hogy őszintén kommunikál az aktuális megmondóval.

A legnehezebb a megélés, a kivárás, az alázat megtanulása. Küzd az ember kitartóan, de megbirkózik vele,  ha éppen ahhoz van elég  ideje. Hiszen mindenkinek van magához való esze, egyedül mit kezdene, szerencsére sokan vannak az intelligensek a Világban.

Előbb – utóbb a sok tapasztalattal, az emberismerethez értővé válik. Tudja nincs más értelmes, fejlődéshez vezető útja, mint az alázatnak a  gyakorlása ahhoz, mit mutat a sajátja, s mindenkinek más a sorsa.

Egyre tájékozottabb lesz hát, rálát sok mindenre, meglátja, kihallja, megérzi, jelez a belső kontrollja, tudja a saját kezében van a sorsa.

Az alázat beépül az életébe, egy  idő múlva már az a sajátja,

alkalmazkodik,  hiszen nincs most más megoldása.

A lelkes,  szíves,  gondolkodó énje jelzi számára,

hol van a belső határa, betartja, hiszen tudja,

a saját tenyerében van a saját sorsa.

Nem élheti jól, a mások szerinti életet,

mindenkinek mást szánt sorsaként az Isten.

Nem vigasztalódni akar, tudja minden az ő dolga, ah.

Mert ha másra bízná a saját sorsát, átmenne azon, mindenféle

hatású túlzó rezgés és a sokféle embereknek a különböző  hatású

ingatag, könnyű, határozatlan, punnyadó energiája, az nem a  sajátja.

Hát alázattal és bizalommal van, ha az Isten vele, hát kicsoda ellene.

Gondolkodj el ember, honnan indultál merre tartasz, hova juthatsz el

azzal amiben éppen a gyakorlati életedben vagy. Tanultál-e ahhoz  is

eleget önmagadról, a saját sorsodról. Át tudod-e adni generációsan.

tudsz-e jó alapot adni, ah ne kint keressék a helyüket generációsan.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

Heringes Árpádné Messenger, +36302470589, heringesarpadne@gmail.com,  Julamami szeretettel.

No lám, a jó öreg bocsánatot kérek, itt van hűségesen és  naponta velem, nem hagy el. Vissza a múltba…2020.06.19. https://julamami.com, láthatósága, magán, ha van igénye arra amit írok a továbbiakban, kérem jelezze a  heringesarpadne@gmail.com. Hiszen igyekszem a jelenlétemmel a feltaláltam oktatására ráirányítani a figyelmüket az intelligenseknek tisztelettel.

Biztonságot jelentene, ha értő emberek lennének fontos helyeken.  Hiszen akiknek nincsen bőséges pénzük, nem valószínű, hogy nem értenének a pénzhez, még az sem, hogy önmaguk miatt nincs munkájuk.  A szintkülönbségek megmagyarázzák a történéseket.

Viszont vannak akik nem értenek a pénzhez, mert nem abban tehetségesek, megtanulnák, ha lenne fokozatos segítés ahhoz. Olyan emberségesek által, akik egy szinten vannak velük és értik egymást.

Mert nem a pénz teszi az embert, emberségesnek születtünk. Azt meg észre sem veszik, mert úgy könnyebb, hogy vannak akik nagyon  tehetségesek. A jó helyeken arra is vannak emberségesen döntők, hogy azért mert kivételes tehetségek, ne szenvedjenek és ne  kerüljenek a szélhámosok általi, nyugodtan megkörnyékezésre.

Nézz bele a valóságos tükrödbe, rájössz hol van a rendetlenség a lelkedben,  ah, bizonyára a még hiányosságaid okán csinálhatnál mérleget. Amikor rájöttél ah, ahhoz képest amit hoztál hol  tartasz most, azt hogy kivé lettél, a valóságos sorsod igazolja, ah mindannyiszor, naponta, ha nem figyelsz rá, kivetülhet az arcodra.

A szintünket ne mások döntsék el, életszerűen élve, a sorsunkat teljesíthetnénk, jól boldogulhatnánk a tudásunknak megfelelően.

A generációs feladatok azt is jelentik,  hogy az alapja mindennek, a dolgos, a jóban, szépben szorgalmasan tevékeny, dolgozni tudó, az Isten adta Nép. Fentről biztos alapokat adni nem  tudsz, ahhoz azt az utat szükséges naponta ugyanúgy járnod, hogy ne kelljen megjárnod.

Önismereti oktatás, igényesen, ha van igény rá, neveléssel együtt.

Ah,  ha nem figyeltél  másokra, mindenkitől, mindenből, csak  kapni akartál, azzal másokat gyorsan az ellehetetlenítésig el is juttattál. A napi gyakorlatoddá lett, hogy a feléjük való jó teljesítés helyett, csak magadra gondolva, feléd teljesítve, lám hova jutottál mivé változtál. Alázatot nem gyakoroltál, hiszen mindenben igazad van neked már.

Ne másoktól várjad a teljesítésedet is  magad csináljad, az életszerű valóságtól végleg el ne szakadj. Mert ha már csak kiszolgálva vagy, a szinted alá kerülhetsz általa, motiválatlanul a leépülés is jön hamar.

Amit hoztunk tehetségnek az gyakoroljuk naponta, amit nem hoztunk, azt megtanuljuk, értően nem leszünk kiszolgáltatottak.

Ne másoktól várjad, amit szeretnél elérni  azt magad szerint, magadért jól csináljad. A sikerélmény is a tied legyen, hiszen annak örülni fog, az arra alkalmas sejted, erősödik  tőle az emberséged.

Azt azért el ne felejtsed, a mások sorsa nem a tied, ha bele nyúlkálsz   úgy, hogy nem abban vagy tehetséges, attól még a felelősség a tied.

 

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, a kölcsönös

tiszteletért. Nem tud  teljesíteni nem tud adni,

csak kapni szeretne,

láthatóan éhes, mind a két szeme a szeretetre.

Nehezen jönnek rá, hogy adni születtünk mindannyian, én megtettem a magamét már rég, de nem adom fel. Ugyan a nehéz göröngyös úthoz vagyok szokva, de a jót és szépet naponta bele adva a közösbe, azt várom vissza, a hálátlanságát ne rajtam gyakorolja.

Nem várhatom, hogy bárki más megtegye azt és úgy, ahogy a sorsom szerint helyes nekem, hát magam viszem, nem hagyhatom félbe sem. Nem mondom, hogy nem sírom el magamat néha, az is benne van a paklimban, hinnye, emberséges vagyok és maradok.

Hiszen az Isten mindannyiunkat arra teremtett, ne csak magunkra gondolva éljünk. A következő generációnak fontos, hogy mennyire élhető, milyen emberhez méltó alapokat építünk fel, most a saját életvitelünkkel.

Kívülről nézve, ha kérdeznek válaszolunk, a legjobb tudásunk szerint, vagyunk. Emberismeretet lehet tanulni a tenyerekből, a saját sorsot, a generációs jeleket felismerni is tanulunk, az már önismeret lesz a végére.

A toleranciára menet közben ráismersz, felismered a helyes utat, már nem gyakori az esetleg, vagy hátha, nehezebben vesz le a lábadról a nátha, tisztelettel  tudsz élni.

Születéskor hozzuk a sorsunk, tudhatnánk mi lenne a jó dolgunk. A nehezebb út, a küzdelmes élet, adja az ízét, minőségét az egésznek. Az álmaidat magadhoz is mérhetnéd, ha a generációs feladatodat ismernéd. Legyen tartásod ahhoz, aki vagy, alázattal engedj felnőni önmagához másokat, hiszen te is szeretetet hoztál, ah, ki ne forduljál.

 

 

 

 

Nem mást írok, mint a tapasztalt tudásomat hozom  szóba, hátha még hatna. Prevenciós a végzettségem, 26 éve, megelőzésként olvasom le igényesen a  sorsokat, s Tenyérolvasásra, Önismeretre oktatom az abban  tehetségeseket. Az igényes önismeretre nevelést alkalmazok  a kérésükre, a jó sorsukra odafigyelő emberségeseknek.

Skype Heringes Árpádné nevet kértem aztán a skype egy idő után Árpádné Heringes adott meg lehetőségnek, gondoltam ez egy megszokott dolog, hiszen más anyanyelvű vagyok.

Hát nem körülményeskedtem,  használtam úgy, hiszen nincs másnak ugyanilyen neve a Hazánkban, ezt adtam meg mindenhol  elérhetőségnek, ezzel  szolgáltattam, mostanában csak keveset.

Azután nem engedett be az Árpádné Heringes, kértem a hivatalos nevemre újra, ami a Julamami védjegy tulajdonomnak a neve is egyben. Skype Heringes Árpádné néven megtalálnak, Műhely, a megelőzésért e.v., visszarendeztem, elnézést a kényelmetlenségért.

Egy kis előre nézés, 69 éves vagyok a koromnak megfelelően már ráncokkal rendelkezem, nem közösködtem vállalkozás szinten soha senkivel.  Nem politizálok hiszen ahhoz nem értek, nem tartozom se ide, sem oda, az engemet Online megtisztelőkhöz és akkor pont oda.

Az egyetlen saját vagyonom, a védjegyem és a feltalált, megrajzoltam.

Tíz éve már oktatom, na meg, úgy 50 országban  tíz év alatt összejött  már az ismertségem, tiszteletem.

Ugye megvan még az és nem veszhetett el a valakiknek látszásért folyó, hirtelen nagy pénzesek igyekezetében, hogy itt élünk mindannyian. Gyere jó öreg bocsánatot kérek, hiszen nem  tudom meddig mehetek, hol szabják meg a határaimat, most éppen egy sírást előidéző szembesülésem után vagyok, tán kiszolgáltatott.

Megoldom mint már sok minden mást eddig is, nagyon sok energiát várnak ezek a szembesülések, de benne volt eddig is az életemben.  A remény a sorszerű egyensúlyhoz is szükséges, ha nem tudhatja az most emberséges, mikor mihez alkalmazkodjon rögvest,  hinnye má.

Magunkhoz képest várakoztatva, a hátha szó jó ide, akik  még itthon maradtunk, ah. Mert nem várunk mást, mint azt a jót és szépet, az építő tudásunk eredményességéért, amit ide bele adtunk,

a közösbe, mindeddig naponta a Hazánkhoz.

Feltételeztük, hogy jó kezekbe kerül  a Hazánk majd mindig, s időben visszakapjuk mindazt, amit a tudásunkkal és a tiszteletünkkel és ha volt igény arra is, a  szeretetünkkel már ismerten adtunk bele.

A Hazánkhoz adtunk, teljes bizalommal bele teremtettünk a közösbe. Nem mentem el akkor sem, amikor lehetett volna, most meg már hova ennyi idősen, ha a saját Hazámtól sem kapom meg azt a nyugdíjat, amiért dolgoztam egész életemben, mert nettóból számolták ki. Ugyan mit keresnék egy másik országban, ennyi idősen,  a Hazám helyett, ha itt nem kaptam a feltaláltamnak  működőképes lehetőséget, máshol ugyan miért kapnék.

Volt, hogy a három gyermek felnevelését is emlegették, majd bele számolják azt is, ah, munka nélkül voltam, / nem unatkozva/, talán négy évig akkor, hát nem számolhatták bele, ez is hiányzik az elvárt, negyven évhez. Hiszen ahhoz is ember kellett, minden körülmények között, álltuk a sarat, nőként különösen sokszor nehezen, sok helyen érezte az ember lánya, a férfi az Isten után az első,

ahhoz kapott meg, minden tudást és fizikai adottságot. A nő a lelkes, szíves, gondolkodó erejét használva tud jól boldogulni, azt adta neki az Isten erőként, hogy jól tudjon kommunikálni.

Hitelesnek akartam érezni mindenkit és minden annak látszót, az addigi életem során. Nemcsak abból tapasztaltam, amit hallottam és  a hétköznapi életemben láttam. A hivatásomat érintően, többnyire intelligens emberekkel van az Ember lánya körülvéve, megtisztelnek naponta, van az Isten, köszönöm.

 

Bocsánat számomra a valóság fontos, kérem ne olvassa el, ne okozzon magának másképp is ébresztő élményt, köszönöm.

A tapasztalatom az, hogy ha nincs jó sikerélménye se az adni tudás folytatásaként és lelkesen ugyanabban az emberséges minőségben jót kapnia, hinnye. Az olyan az emberségeseknek, mintha tudatosan megaláznák és el vennék azt, ami megjárna, az ő leépülésükre várva.

Azért mert lehet, még nem szabadna felvállalnia, a tehetségesek és emberségesek felett a döntéseket. Mert egy idő után már nincsen más hatás, mint a csak a pénzen keresztül döntésűek sokasága, ah.

Ha nem csinálja végig a lépcsőfokokat, vagy nem hozta a génjeiben azt, hogy generációsan már megjár az, megdolgoztak azért az ősei, a hirtelen jött szerencséje még nem azt jelenti,  hogy ért is a pénzhez.

A lehetőségre várok, hogy átadhassam a tudásomat, az arra már érett, emberségeseknek,  akiknek a tehetsége az oktatásban van otthon. Vigyék tovább, vigyék be oda, ahol tovább oktathatják, tán pontosan azokra a helyekre, ahol jelenleg épp most még, nincsenek megoldások az intelligenseknek a figyelemfelkeltő fejlesztéséhez.

A két oldalunk szerint hoztuk a tehetségünket, ki a pénzhez értést mások  meg a művészethez, az emberies feladatokban tehetségesek.

Amint tapasztalom, a két oldalt szükséges lenne egymás mellé tenni, hogy ösztönző erőt kapjanak egymástól. S nem lekicsinylőnek érezni azt ha a művészetben lenne helye magas szinten, nem ért a pénzhez. Szükség lenne olyan emberségesekre, akiket érdekelne megtanulva a sorsolvasást igényesen, értően segítenék, ne legyenek védtelenek.

Ahány ember annyiféle hozott tehetség, mennyivel  jobb lenne az, ha tudnának róla már serdülő, kamasz korban. Sőt van kirezgése, ami a saját energiájává  lett, miközben éli azt az életet amit éppen lehet, s  magához sem veszi és mégis átrezeg rajta a másik rezgése. Mert hat minden mindenre és mindenkire hatással van még az is, ami nem jól, alacsonyabb szinten áramlik tájékoztatásként. Azt mondják, az vagy amit megeszel, így aztán talán a legegyszerűbb lehetne az, ami leginkább  jól emészthető. A saját fogadóképes  sejtjeinkre fordítható, életszerűen élhetően van hatással ránk.

A saját sorsom beteljesedésére várva,

természetesen, azért, mindent amit

lehet megcsinálva várakozom.

Most, nem nálam van a kulcsa a

sorsomnak, átírták mások azt.

Nem adom fel igyekszem

a hirtelen megváltozotthoz

igazodva, megoldást keresni.

Felelős  vagyok önmagamért,

mindazokért, akiket érint  az,

amit generációs feladatnak

adott nekem az Isten.

A hivatásom is én vagyok,

nem választható külön.

Biza, emberségesnek teremtett

az Isten, erősen naivságnak számít

ez talán már, a miértjét nem értem.

Hiszen mindenki emberségesnek

született meg, persze  a magam

sok éves tapasztalatai szerint.

Van a tenyerekben egy rész,

ahol látszik az emésztőrendszer

eltérő működése is. Azt is  még megelőzésben

fogalmazom meg, hiszen a sok  év  tapasztalttá tett,

úgy mondom ki, hogy legyen ideje az akkor hallottakat

utána feldolgozni, nem öntöm rá egyben az egészet.

Online sorsolvasás az alcíme, a saját tapasztalatom

szerint olvasom le, megelőzésben, fogalmazok.

Mivel igyekszem az elvártaknak megfelelni,

nincs különbség a  legújabb számlázást

is megtanulom. Hiszen aprópénzes

egyéni vállalkozó vagyok, nem

számít az életkorom.

Alkalmazkodom,

alkalmazkodom,

alkalmazkodom,

nincs más dolgom,

mint amit a legjobban

tudok, most is gyakorlom,

az alázatom maga a hivatásom…

Kérlek, ha elolvasod annak ellenére, hogy megkérlek az

ellenkezőjére, ne akarjál ártani, hisz megelőzésben van részed.

Bocsánatot kérek és előre, ne legyen aztán gondom sem belőle,

hat éve festettem az Átfordultunk képem, ott van rajta minden.

Ha mindenki valaki akarna lenni, ott tornyosulna egy tömör réteg,

ami elvenné a napfény erejét a többiektől, a kifényesített szintjével.

Ami kívülről nézve azt mutatja, minden a legnagyobb rendben van,

láthatóan minden a helyén jól működik, nem látni mi van mögötte.

A nagy igyekezetben, egymást sem kerülnék ki, hogy célba érjenek.

Tapasztatalat híján nem tudják, mindenben a hétköznapi élet az

a lényeges, nagyszerűen lehetne boldogulni az egyszerűben.

Mindenki jól megérdemelten, a sorsszerűen elért szintjén.

Igen, bocsánatot is kérek,  miért szánna időt arra, ami

nem érdekli, mert a pénztömeget nem irányítaná oda.

Különösen akkor, ha túl nagy magasságba került hirtelen,

vágyakozhat azután, amit nem vitt végig időben sorszerűen.

Tiszteled-e önmagadat annyira, hogy tudjad,  a mások tudását,

energiáját ne próbáld használni, mert azáltal jól nem működhetsz.

Hiszen minden egyéb is átmegy, ah, ha térdre rogyasztana, a még

egészséges belső tartásod határozottsága, azáltal érinthet meg a

tisztelet ereje. Vagy már irritálna annak a nálad időzése tégedet,

kevés az idő ahhoz, a rezgését nem ismerhetted még fel, se meg.

Ugyan, eltudnál-e jutni az őszinte szeretetnek a rezgéséig, ha a

tiszteletet nem ismered fel, nincsen meg az alapja annak benned.

Addig kavarod, amíg szétesik, nincsen meg hozzá, ami a jóhoz,

széphez, a valóságoshoz működésében a tudásod szerint igazán

igazolna téged, nincsenek emberséges kapcsolódási lehetőségek.

A saját magad tapasztalata most aztán igazolhatna hitelessé tenne,

ha nem másoktól szemezgetted volna össze, egy katyvasszá lett ah.

Hiába minden, ha egy vállon van mindaz, a felelősséget is ott keresik

a múlt elmúlt, híre sem hamva, minden rákoncentrál ami látszik arra.

Az oktatáson gyakoroljuk, nem a megszokott szavakat használjuk, s

 ha szükséges, sokszor, a megfelelő adott lehetőség által elégszer.

A szavat formálgatná, de igen szűkös annak az emberies tára,

de nincs még ereje sem jó íze, ahhoz se, hogy az idő megoldja.

Nem gond ott tán az sem, ugyan már, miért fárasztanám a szóval,

minek tenne érte, amikor ahhoz szokott, hogy megkapjon mindent.

Emberségesnek, tartásosnak, gondolkodni születtünk mindannyian.

Alkalmazkodva ahhoz, ami van, nem az életkor adja ahhoz sem az

érettséget, emberileg  a helyén van-e. Van-e akaratereje ahhoz,

hogy amiben mellément menet közben, elrendezze, korrigálja.

Még időben legyen, hogy a saját emberséges határain túl ne

menjen, nem látok mást  megoldásként, persze csak

akkor, ha nem akarják átszabni az egészet.

Óva intenék mindenkit, akinek eddig

könnyen ment minden, attól, hogy

azt gondolja, állandó maradhat az.

Ha nem tanult meg alkalmazkodni,

bizony könnyen lemaradhat és tényleg.

Tanuljál jól kommunikálni, a jelenhez jól

alkalmazkodni, a belső tartásod maradjon

abban,  amiben a legjobbat közvetíti feléd a

lelkes, szíves,  gondolkodó éned kontrollja.

Nem kophat ki a tisztelet, hogy maradjon

azáltal is a szeretet, ami az alapja mindennek.

Ne térjél el tőle, a tisztességet és a becsületet,

az Isten, az emberséges létünkkel együtt adta.

Akinek fontosak ezek még, ah, a belső határait

figyelembe véve, megmaradhat a motivációja.

Megtanulnia ésszerű lenne, amit nem tud ma.

Összefügg minden mindennel, fontos lenne

észrevenni, van sorsod és generációs feladatod.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”, íme.

Tapasztalatom szerint semmi egyéb nem pótolhatja,

időben  lenne szükséges bocsánatot kérni, hinnye, ah.

Én már át tudom azt érezni,  hát beépült a szótáramba,

alkalmazom amikor a szükségét érzem, magam miatt is.

Jelzem feltisztult érzést adhat, ha időben történik az, meg is

erősödhet általa, a lelkes, szíves, gondolkodó énje a gyakorlatban.

Magam szerinti az emberies jelnyelv, amit hozzáadok az oktatáson a

megtanulandó jelekhez. Mint töltését az ott alkalmazott szavaknak,

ismeretlen, a sokhoz mérve, kevesen ismerik még ezt a jelnyelvet.

A gyakorlati tapasztalásom 26 évének egyik gyümölcse lett már,

akik jól ismerik, nem  panaszkodnak, hogy ne  boldogulnának.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék, se

ellened, sem melletted, ah helyetted meg ugyan minek.

Hiszen a napi tápláléka az agynak a siker, ha nem

kapja meg, nem  gondoskodsz róla  időben,

megviccelhet ám, akár gyakran tégedet.

Nem a ruha teszi az emberségest,

viszont megtisztelő, ha rendben van.

Segíts magadon az Isten is megsegíthet,

ehhez vagyok szokva, nem kényeztetett az

élet, nem is tudtam volna mit kezdeni azzal.

Persze összefüggésében nézve, használna,  ha a

 megfelelő helyeken, a megfelelő emberek lehetnének.

Azt láthatnák a gyermekek. fiatalok, hogy a tanult emberek,

a gyakorlati tapasztalásuk által, ráláthatnak a hétköznapokra.

S úgy, nem

csak beszélnek róla,

de a gyakorlatban megtapasztaltjaikról, jól

kommunikálni is képesek, oda is tud hatni.  A jólétüknek a

lehetőségeit a működőképességig

biztosítva, nem helyettük felettük döntve. Nemcsak átmenni,

a különböző szinteken, eszi nem eszi nincs más, nincsen megoldás.

Mindenkinek tennie szükséges érte, hogy ne a várakozásba vesszen

el, a sok jó gondolat és fizikai síkra nem vihető energia. Ne vesszen

oda a hitelesség, a tisztelet, a szeretet, a megbecsülés, a hála

fontossága, az emberi kapcsolatok ne legyenek végleg szétzilálódva.

Ki nem kopjanak az örök érvényűvé vált tisztelhető szavak. Ne csak

üzleties megfogalmazása legyen mindennek, mert mi lenne, ha csak

egy oldalunk lenne, gondolom csak pörögnénk folyamatosan körbe.

 

Ugyan tudod-e, hogy a sorsod szerint ki vagy te, vagy csak beleélsz

abba éppen, amit eléd tárnak az erősebb hatások, majd

lesz valami a végére. Ha túl nagy lenne

magadhoz a bizalmad és nem

éreznéd még át az emberies

oldalad érettségét ahhoz.

Kérlek kérd ki annak a

véleményét, aki már

jól ismeri a saját sorsát és

az emberségének a hatását,

úgy is, hogy felismerte miben

tehetséges emberségesen.

Tudja azt is, hogy amit

rábíztak, az nem az

övé lett azáltal, ah.

Mindannyiunké maradna,

ha befogadná a Hazája,

miután itthon eladta.

Nem különböztet meg

bennünket, aki olyan

magas szintre került,

mert tudja, minden egy

egy minden, amit a saját

Hazájukban találnak fel azt,

ott fontos elfogadni, mert ugyan,

hogyan ismernék el a Hazáján kívül.

Ha olyan a hatása annak, hogy az itthon,

 arra sem érdemes, hogy átadhatná azt,

az ahhoz már értő intelligenseknek.

Van amit hozunk  a születésünkkel,

amit nem tudunk azt, megtanuljuk.

Leginkább, nemcsak bizalmat

kapott arra,

hogy abban őt a

legtehetségesebbnek

látták, hogy jól bánjon azokkal,

akiket a feladattal  együtt kapott.

Összefügg minden mindennel,

a saját szintjén mindenkinek

adott az Isten birtoklást.

Ha felismeri a határát

annak amit vállalt,

azt  is tudja, mi az

amihez nem ért.

Kinek hol van az

eleje, másnak

meg pont ott

 adatott

meg a vége,

az életében az

akkori szakaszának,

hogy jobbra válthasson.

Amikor válthatna, valami

teljesen másra, valamire ami

ott jelezget benne és hárítja,

mert azt hiszi majd elmúlik,

minek törődjön vele.

Miközben akkor

törődik bele,

valamibe

amiben

majd nem

érzi jól magát,

hiszen a sorsához

nincsen semmi köze.

Ismerem  a tenyeremet,

ez természetes is lehetne.

Megerősödve a változásokhoz

közben, hogy ne mások döntsék

el, milyen minőségben élje az életét.

A lelkes, szíves, gondolkodó énünket

az Isten adta, ugyanúgy mint a racionálisat.

Lehet nem számolt azzal, hogy lesznek olyanok

akik,  ahelyett, hogy fejődni szeretnének, inkább

másokkal csináltatnak meg mindent. Ami által változni

lenne szükséges, s maradnak benne abban, ami nem visz

senkit sem  sehova,  bizonyítja igaza van és az igazát akarja.

Hát legyen igaza neki is és legyen igaza mindenkinek, aki azt

érzi fontos számára az igazsága,  viszont vegye észre azt is,

ha már annyira mindenben igaza kellene legyen, válassza

hivatásául és abban élje meg kitűnően, mindenki hasznára.

Ne maradjanak ki, sem le ők,  akik más feladattal hozták

a tehetségüket, kapjanak ahhoz, hogy megszülettek,

emberi méltóságot, a tehetségükhöz lehetőséget.

Az Isten szép színes palettát teremtett, szíves,

lelkes, racionális, gondolkodó embereket.

Nem gondolkodhat egyikük helyett

sem jól más, hiszen a sorsát azt

azért kapta, mert az a dolga,

hogy teljesítse annak az

akaratát, aki teremtette.

A hatalmas Isten tudja,

kinek mi lenne a dolga, ha

 azt más elbirtokolni vágyná,

visszakerül úgyis az egészséges

körforgás által a helyére, az a rendje.

Hát legalább ne ártsál, senkit se bántsál,

jó magadra is vigyázzál, mert nem teheti meg

helyetted senki más, felelős vagy, magadért is.

A Teremtő mindenkinek szánt jó lehetőséget, aki

megszületett. Azért adta a tehetségét, hogy azt

időben felismerve, a saját és a Hazája hasznára,

és a többi emberhez alkalmazkodva is tudja.

Ha valami még ezekből nem megy, ideje

lenne bepótolni mindazt a hiányt,

ami által a többieket megérteni

igyekezve, alázatot tanuljon.

Most jön a jó öreg,  aki

nem hagyott el

engemet,

a nehézben

sem. Viszont,

időre volt szükség,

hogy ki tudjam mondani

azt, bocsánatot kérek azért, ah,

amit még nem értően cselekedtem.

Azóta hála Isten sokat tapasztaltam,

az alázatomat ismerem a  legjobban.

Ami ne jelentse azt kérem tisztelettel,

hogy simán hülyét akarjon csinálni

belőlem. Ha mégis megesne, hát

hagyni fogom, nem teszek

semmit ellene.

Viszont ne vegye

zokon, ha megyek

tovább megélem a

saját sorsomat,

hogy le ne

maradjak.

Van még dolgom,

maradt bőven, a sok éves

várakoztatásom hátrányát okozva.

Bizony, egy megoldandó generációs

feladatom, a feltaláltamat jól eladnom.

S betanítanom arra már érett és ahhoz

tehetséges emberséges sokaságot, hogy

azoknak akikért felelős vagyok, megadjam.

A sok hátrányuk miatt, ahogy lehet azokat

az alapokat, amik a mások ígérgetései

miatt, megvalósulni eddig nem tudtak.

Nézz magadban szét, látod milyen szép,

a  lelkes énednek tiszta tükre, rávetülhet ám,

ha gondolkodva cselekszel a racionális életedre.

Két oldalunk van, nem lehet jól teljesíteni, jót és szépet

maradandó jó minőséget alkotni, ha nincs hozzá még alázatunk.

Ah, amit a teremtő tehetségnek számunkra megadott, hiszen nem

egyedül vagyunk, mindannyiunknak megadta a születésünkkor az

Isten, a lehetőségünket a tehetségünkhöz, legyen általa  jó sorsunk.

 

 

Csináltál-e mostanában, lelkiismereti mérleget, észrevetted-e

magadon, hogy nincs harmóniában a belső egyensúlyod.

Attól, hogy felvállaltad hozzá nem értőként,

azt a számodra emberileg még nagyon

magasan lévőt, attól még megtanulhatnád

hozzá annak a valós működését is, hinnye.

Az emberséges éned és a racionális életedet,

a kettőt különböző módon működtetni jól nem

lehet, az egyensúly lenne annak is a lényege.

Megnyugtató számomra, hogy tíz éve írom, a

Világban vándorolva, éppen oda ahol lehet,

hogy elkezdett dolgozni a lelkiismeret, ah.

Vagy túl lépsz ezen is, majd a még több

pénz megoldja, úgy gondolod.

Nem ígérhetek semmi

olyat, ami biztosíthat

arról, hogy a két oldalad

egyensúlyban marad akkor is,

ha a lelkes  oldaladat nem ismered.

A tapasztalatom az, hogy ha az egyik oldalad

erőnléte sokkal jobb a másiknál, kezelhetetlenné

válhat, bocsánat a „Megelőző” hivatásom mondatja velem.

Tudom, amit tudok, nem titok, abban élünk 6. éve annak, hogy

átfordultunk. A jó energiákban vagyunk, abban a saját a ritmusodat

felvéve

már boldogulhatnál is benne, ah, tudnod kellene mit is tegyél érte.

A generációs hatások most erősödhetnének, ha időben észleled azt

alkalmazkodj, amiben, most tudnál jól teljesíteni abban haladhatsz.

Most akkor is, ha úgy tűnik a külső szemlélőnek, mozdulatlan vagy.

Hát szükséged van a  belső tartásod megerősödésére, hogy elbírjad

a következőt, az éppen aktuális feladatodhoz most is felzárkózhass.

Ha nem teljesítesz időben, az ígéreteidet nem tartod be, hiába ám a

látszat, a lelkes, szíves, gondolkodó éned, a hiányokat erősíti benned.

Ne felejtsd, adok –  kapok, az egészséges körforgásban megmaradok,

erősödik az addig felépített, lelkesen, szívesen gondolkodó jó alapod.

Adni születtem, amit adni tudnék azt még nem értik sokan, döntést

hoztam, elhatároztam eladom, hiszen én nem vagyok üzletasszony.

Hozzáértő kezében tudva, megnyugszok,  vagy pihentetni kell tán,

mert erős a kívülről jöttnek a hatása, jó üzletemberek mozgatják.

Attól még napi szinten benne vagyok, összegzem amit eddig

elértem. Készülök rá, hogy sokan fognak ráébredni arra, nem

tudnak boldogulni a gyakorlatban, ha nem ismerik a miértek

és hogyanok, kulcsait a saját és a generációs feladataikban sem.

Két oldalunk van, egyik a másik nélkül visz mindent a pocsékba,

hiába a sok belerakva, átbillen, ha nincs egészséges kontrollja.

Julamami Magyaros Agyalósa, van egy ilyen oldalam, biza

rájöttem, belülről erősödik igazán fel a feladathoz az

emberséges, anélkül hiába minden máshonnan ható.

Minek hangsúlyozod a régi módja elúszott, ha nem

veszed fel a ritmusát és találod fel magadat benne,

kívülről nézve, másképp láthatsz mindent, hinnye.

Tisztelettel, szeretetben élni jó, vigyázzunk rá, hogy

ki ne kopjon az emberség, ki ne üresedjen az adott szó.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”, önismeret.

Ismerem mint a tenyeremet, ugyan hányan mondhatják el ezt.

Sunnyogni is lehet, ha a hatások csak jönnek és áthatnak, alaposan,

bárkin. El is hiheted, vagy a valóság helyett, amit másoktól látsz azt

követed, ah tán néha meglátsz valaki mást. Már jó korán felvállaltam

engedéllyel a felnőttképzést, már volt hozzá akkor is tudásom. Aki

másképp  nem, csak ugyanazt és lekicsinylően oda mondja, úgy

tudja megteheti, önmaga fölé került többszörösen, hinnye.

Van az a pillanat mindenkinek az életében, amikor

megérted, hogy te már érted, mi a lényeg,

csak ő nem akarja belátni, hogy milyen

unalmas az, ha ugyanúgy szól oda.

Minek és mi késztetné fejlődésre,

ha olyan jópofa, amikor nagyokat

mondva bátornak tartják érte.

Az egészséges körforgásban

haladhatna akkor is, ha azt

amit elvárnak tőle láttatja.

Azon belül meg, éli az életét,

mert tudja, van saját sorsa és azt

helyette senki más megoldani nem tudja.

Amikor az ünnepi asztalnál azt hallgatja, hogy ki mit

csinált meg úgy, hogy nemcsak a saját örömére tett, de a

következő generáció alapjának is szolgálhatna az a siker.

Ha csak a pénzes számít már és senki mást nem vesznek

számításba a jóban és szépben, a Hazáját építően. Akkor

annak hol van az eleje és merre az előre és ki inti le

azt majd időben, ahhoz megfelelően ahhoz értve.

A gondolkodó agynak szüksége van a sikerre,

a napi tápláléka kellene legyen, hogy idő

előtt ne épüljön, a szintje alá végleg le.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolnék sem veled, se melletted,

de ellenedre sem. Oktatnám a feltaláltamat,

az arra már érett emberségeseknek, hogy vigyék

be oda, ahol a fiatalok is találkozhatnak vele. S ha

érdeklődnének iránta, adjanak lehetőséget arra, hogy

 akik ott tanítanak képeztethessék az oktatására magukat.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, által, az is lehet,

hogy az öklök kiüresítése helyett, lenne mutasd meg a tenyeredet.

Ez ugyan nem olyan, mintha megnyomják az orrát a gyermeknek egy

picit, hogy füllentett-e, viszont sok mindenben előre láthatnának, a

szülők és a pedagógusok, láthatnák, hogy ki mit hozott tehetségnek.

Ezek a sorsdöntő enyhébb változatok, amik láthatók a tenyerekben.

Eladnám a feltaláltamat, olyan emberségesnek, aki tudja mit vesz

ezzel meg, nincs belőle több csak ez az egy. Ismerik már sok

országban, egy jó üzletember  által, lehetne belőle

nagy jövés – menés, hogy megtanulhassák.

Emberies jelnyelvnek neveztem el,

az oktatása közben hangzik el.

Nem könnyű megtanulni, de

amikor rájönnek az energia

ízére, azonnal magukhoz

vennék rögvest az egészet.

Kölcsönös tisztelet az egyik

kulcsa,  a másik a saját és a generációs

feladataitokat mutatja, ebben élek  már tíz éve

oktatom a felnőtt intelligens érdeklődőknek, köszönöm.