Ez a 26 évem  gyümölcséből való és szerintem. Hinnye, előre kérek bocsánatot, hátha közben elfelejteném, valószínűleg mások  helyett teszem. Gyakorlom a hivatásomat naponta, oktathatom a feltaláltamat,  ha megtisztelnek online a Műhely,  a megelőzésért e.v. által, vagy Önismeretre nevelés, igényesen, ha igényük van már arra.

A sorsuk  ismerete, mindenkit tesz  szépen a saját életritmusának megfelelően a helyére.  Úgy, hogy megérti most mi a dolga, generációsan mi lenne a feladata, ah. Ha képes jól kommunikálni az övéivel, mint aki utána megértően élve,  a többieknek is jó minta lehetne, hinnye.

Viszont úgy is  lehet teljesen nyugodtan élni,   hogy a régi megszokott módon, a többieket igyekszik alázni, ott maradva a punnyadásban.

Azzal  amit megszokott, mindig haladhatott, csupán nem vette észre, hogy abból a régiből,  már hiányzik az építő energia, inkább lehúzza, ah.

Nincsen kereskedő tehetségem, sem üzleti érzékem, tapasztaltan tudom, hogy abban ne erőlködjek, nem  megy. Inkább online oktatok, most, hiszen, abban van nekem  is, a mindennapi sikerélményem, hinnye. Annyi időre találkozom  az  emberekkel, amennyi szükséges az oktatás  összegzéséhez, mielőtt elköszönünk mert kész.

Amikor a legnehezebb időszakomat éltem,

miután kizokogtam magamat,  rájöttem, nem várhatok  senki másra. Ott a szükség, álljak talpra és csináljam  meg úgy, ahogy akkor ott lehetett, hogy ne alázódjak, gondolkodva oldjam  meg.

Azáltal, hogy nem találtam fel abban magamat, használjam hát, az agyamat, jó kontrollom  volt,

gondolkodjak el azon mi válthatta ki. Azzal, hova fordultam teljesen fölöslegesen, mi jött úgy, hogy nem  hívtam, sokat ártott az akkor rögvest, azt a.  Rá kellett jönnöm, a látszat és a valóság, az más. Óvatosan szépen csendben, bocsánatot is kérek, kérem szépen. Mikor csináltak maguknak,  volt-e  olyan eset, hogy emberségpróbára gondoltak, ah. Feltaláltam valamit, ami mondjuk 20 órás, kinek mennyi idő szükséges ahhoz, hogy megismerje önmagát, a tenyereiben lévő lenyomata által. Ha  naponta venné magához online oktatásként,

amit önfejlesztésnek hívok,

a saját életritmusának megfelelően,

hát bizony, szép eredményeket érhetne el.

A megszokott önmagához képest, összefüggésében is látná. Amit addig  nem látott, bizony meglepően jönnek  elő, szinte naponta, jól megértővé  válhatnak ott a megoldások. Önmaga számára, maga szerint megoldva, nem tévedhet, hiszen a lelkes, szíves, gondolkodó énjének a belső kontrollja jelzi a helyeset. Nem szeretném zavarni, ha ellenérzése lenne ezzel, nem oda szól ez, higgye el, lépjen túl rajta, menjen az útján hát.

Akit megszólítanak a mondataim, vagy egy szó is elég ahhoz, hogy rájöjjön, segíts magadon az Isten is megsegít a módja, jó eszköz hozzá a feltaláltam. Tanulva fejlődni, haladni, a most fontos pillanatait  megértve megélni. Elraktározni magunkban a jót és szépet, hogy ne menjen a múlt se veszendőbe. Minden apró megélésünk is fontos, erősít agyilag. Az is maradjon meg, mint amihez képest majd viszonyítható, a megőrzött jó és szép, hinnye.

Már nagyon látszanak a különbségek, van ami megmaradt a múlt szerint, új köntösbe bújva. A sok pénz ami ahhoz kell, látszik hogy megvan. Hát közben senkinek sem jut eszébe, hogy jót tegyen az emberekkel, azon munkálkodjon, adja oda, ah.

Mindenkinek legyen elég pénze, mondjuk egy számára nyitott számláján, most éppen, mindenkinek az éves megélhetésére. Érezhessék mindannyian, nemcsak azt mondják, láthatóan, számukra is, gazdag a Hazánk, élhessék azt át.

Azután jöhetne  az amit még megtanulhatnának, aki úgy  érzi, tanulhasson, érezze magát itthon, egy új szakmát megismerve találjon magára, ah.

Meg ne alázódjanak, hogy hiába várták,  nincs, meg az anyagi biztonságuk, a Hazájukban, hinnye.

Ah,  amiről ők maguk  nem tehetnek, hinnye. 6. éve már, a tiszta kommunikáció lehetősége itt is adott. Ahogy látom,  még nyomják rendesen, azt amiről már látszik az is, amit nem  biztos, hogy szeretnék. Aztán majd megint bealázzák egymást, mert ahhoz látszik már, hogy kitűnően értenek.  Megáll az idő, ha nem  tudnak  haladni a sorsukkal, várják majd,

hogy mit tegyenek, vajon tehetik-e azt,

mert ha nem használják, amit az Isten adott, gondolkodva nem élnek, akkor várnak valamire. Persze azt is lehet, hogy dübörög minden, a ki tudja hova. Na meg úgy is lehetne, hogy megnézik mi vihetne most bennünket már működőképesen a jövő fele. Nézz a lelkes énedben szét, látod milyen szép a tükre, mind tisztán születtünk, emberségesnek. Talán a jóban és szépben is meglelhető lenne az, amit még nem éltél meg, mert leutánoztál mást. Mindannyian hoztuk a tehetségünket, ki miben lehetne az első, hogy legyen belőle sikerélménye, ah. Megjárna az mindenkinek, hogy önmagát ismerje, ah, akkor nem vállalna fel olyat, amihez nem ért, ha tudná, hogy miben teljesedhetne ki sikeresen. Minél  több energiát tesz abba bele, amihez nincs érzéke, annál inkább üresedik a gondolkodó énje. A múlt elmúlt, a megtapasztaltak már a sejtekben nem hátrány abból semmi se, a megélése fontos.  Elraktározta az arra alkalmas sejt, az a tapasztalt tudás, amit nem pótolhat az elméleti utánzás, ah. Mindenkinek van saját, az elméletére építően jól ható, naponta a gyakorlatban láthatja. Működik-e, talán most tanulja meg hozzá még mindazokat,  amiket még nem tudhatott. Ha már mindent a gyakorlatban  is tudna, minek lenne az a sok kitűnő szakember,  ha lehetősége neki itt nincsen.

Adott a teremtő  mindenkinek tehetséget, az élet élni  szeretne. Megtalálja minden apró rezdülését ahhoz a gondolkodó agyunk, hogy a jóban, a szépben,  az életszerűben, mindannyian

egyedül is boldogulhassunk, hinnye.