Mindenki a maga idejében és a saját helyén boldogulva emberesedne, kikerülni nem lehet, a nehezeket. Ha mégis a könnyűt választja, a sorsa oda visszaforgatja, azt ismétlésben pótolhatja. Bocsánatot kérek, ha minta voltam,

amikor úgy

gondoltam, hogy

az emberek nem csak magukért vannak,

boldogulnának, ha a saját szintjükön élhetnének.

Hiába a nagy akarat, ha emberségben nem  tart még ott, sok hibát elkövetve sok emberségesnek  okozhat nagy károkat. Olyan az mintha nem egy lenne az anyanyelvük, nem érti, hogy mit nem értenek azon, ami szerinte csak úgy helyes, ah.

Feltaláltam valamit, ami a szintek és kultúrák között is átmegy, ha az érintettek intelligensek.

Köszönhetem az Istennek, hogy a belső kontrollomra időben  felfigyeltem.

Kimondtam a bejelentkezésnél, akiknél az kihallott, ne jöjjenek, nélkülem döntsék el.

Nem voltak még a sokféle összefüggésekre felkészülve, nem hagyhattam, hogy mások rábeszélésére érkezzenek. Nekem is könnyebb volt, az értőknek mondani. Hiszen a sorsolvasás közben, időben jelezte kinek mikor, merre van az előre. Azzal és  menet közben is, megerősített a teremtő, óvatosan, mivel mindenkinek látszik,

a tenyerében, hogy mikor mit és mennyit bírna akkor el, a saját sorsát élje, ne másokét utánozza.

A generációs hatásoknál, átvetüléseknél, látszik a

leginkább érzékelhető, mi minden rárakódhat, ah.  A következő generáció azon szülöttjeire, akik abban a  családban a legmagasabb szintűek.

A lelkes, szíves, gondolkodó oldalon és nem a racionálist hozták, hát  szükséges azt tanulniuk.

Ha  magas a szint és tehetségük ahhoz nekik nincsen, bizony

megoldhatatlan feszültségeket okozhatnak.

Többszőr láttam olyat,  amikor feljebb kerültek,

a saját szintjüknél a sarjak. Nem győzték tartani,

újra és megint pótolni a gyakran okozott hiányt.

Volt úgy, hogy elvárták ugyanazt a teljesítményt

és magas szintet, amihez az elődök megfeleltek,

nem tudták elfogadni, ah, nem abban tehetséges.

Vagy, ha neki az nem sikerült, megcsináltatja vele,

ugyanúgy a hibás elképzelésbe, újra megrekedve.

A sorsukat olvasva látszott, minden összefüggött

az onnan leolvasható volt az összes többivel.

Időben megtanultam,

hogy akkor van az jó időben,

ha a saját döntése az, mikor

tisztel meg az érkezésével.

Volt olyan is, hogy azt

éreztem kérdezzem

meg, ki beszélte

rá, hogy hozzám

forduljon, igyekeztem és

le is beszéltem arról,

hogy akkor

érkezzen, hinnye.

Hagytam akkor nála

annyi gondolkodni

valót, hogy azt is

vegye észre,

nem biztos,

hogy szüksége

van, másoknak a

tanácsaira.

Ismerem mint a

tenyeremet, igaz is

lehetne sok embernél.

Ha végig gondolná azt,

ne másoktól kérjen,

tanultan hitelesen,  olvassa

le és azáltal adjon tanácsot, hinnye.

Önismereti  oktatás, igényesen.

Isten óvjon engem attól, hogy meggyőzzek

embereket arról, amit ők még nem értenek.

Csupán annyit szeretnék átadni annak aki

megtisztel, amennyit akkor elbír és nem

erőltetnék rá semmi olyat, amit nem ért.

Nagy az igyekezet abban, hogy átnyúlva

az emberséges oldalra, belevigyék azt

is úgy a megszokott üzleti  ritmusba,

mintha az ott működne, ah, nem működik.

Mindenki óvnék tőle,  hogy bele nyúlkáljon

abba amihez nem ért, mert azzal a lendülettel

haza is vágja teljes egészében és véglegesen.

Bocsánat csupán adódik ez a tapasztalatom,

így megtettem mindent jeleztem idejében.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Tisztelettel élj, hogy szerethető legyél.

 

Olyan mintha a valóság lenne, ugyan milyen lehet

ez , kívülről vendégszereplőként,  páholyból

végig is nézve. Ah, ki fontos, ki meg nem, az

viszont látszik nem magyaros virtus ez, hinnye.

Attól, hogy annak neveznek, ah, még messze vagy,

biza lenne miért felnevelned magadat, tanuljad.

Az alkalmazkodni tudás egy hosszú folyamat,

emberséges maradhat, aki megcsinálja, ah.

Kérem a nyugdíjamat, ami már 53.000.-Ft

fölött lenne, ha bruttóból számolták volna.

A mai megnevettetésük is megvolt ezzel.

Értem én, hogy olyan magasságokban,

nem látszanak a porszemek, ha

ide – oda fújja  őket a szeles idő,

veri alaposan az eső. Hömpölygő

állatcsordák, az utakon át áradnak, elfogyott

az étek, vagy ott tán mások érzik jól magukat.

Önvizsgálatot végez-e naponta,

aki most lehet, hogy nem gondol

arra, a  lelkiismeretét letudva éli.

Az Istent nem tudja, lehet, hogy féli.

Nem átélve, csak bele –  bele, rá  is

nézve, mindent hallva,  elképzelve.

Gyermekként néztük  hangyabolyt,

a szorgalmas sokaság, hozta – vitte

amit talált, innen oda, onnan ide.

Jól kitaláltnak látszott,  aki azt

levezényelte nem

mutatkozott.

Fogadott

anyánknak

mondtuk, többen

voltunk úgy gondolom.

Elismert, jó szakembernek

tudták, sokan féltek  tőle úgy

mondták, nagyon tudott.

Adok – kapok-ban, a

 legjobb értelemben, az

sokszor sok volt ott már

akkor, a tudtával volt az.

Viszont, hogy

értelmezni

tudjam a sokkot,

felkészített arra,

jól jött akkor mindaz,

általa is sok a tapasztalásom, ah.

Köszönöm az Istennek, ajándék volt,

a megelőzés és a végkifejlet között

vannak a ki nem mondott szavak.

Mond  ki mondta, kimondtam,

hogy ne maradjon bennem,

semmi olyan, ami ártó lehet.

Ha belebújhatnak a nevek  mögé,

akkor más tollával ékeskednek, hinnye.

Ugye nem várod,  hogy hálásan könnyes

szemekkel nézzük, a furfangosokat, azt is

látni nem kenyérre volt szükség, túl szép lett.

Vajon ismerik-e a generációs határaikat, tudnak-e

róla, amikor túlmentek, terhelték a következőket.

Kérem azt, amit megteremthettem volna, végig

vinném a sorsomat, megdolgoztam érte, nem

azért tettem, hogy sutba dobjam, a jövőnket.

A harmadik kívánságom pedig, hogy akinél

van arra is megfelelő  pénz, vegye meg  azt,

amit feltaláltam, maradjon a Hazánkban.

Betanítanék hozzá elég sok  emberségest

hamar, hogy a szintek közötti hiányokat

kitöltse, átgondoltan élje át ezt a sok – sok

intelligens emberséges, tartásos sokaság, ah.

Hiszen átfordultunk, már, 6. éve a jó energiák

hatnak ránk, viszont akik a régit nyomják, nem

vették még észre, kifogyott a múlt motivációja.

Tanulj, ah, ne éljél félelemben tudatlan, hinnye.

Köszönöm, hogy velem vagy, jó öreg alázat, van

úgy, hogy indokolt a bocsánatot kérek,  hinnye.

 

 

Ki ne jöjjek a gyakorlatból, bocsánatot kérek.  Mondjad, hogy vagy és most, miben vagy,  az életedet tervezed-e, a sorsodat ismered-e, hogy vagy, abban amiben éppen vagy, jól meg vagy-e.

Rend a lelke mindennek, gyakran hallottad,

tudtad-e, hogy a rend neked mit jelent,

van-e neked, az elvártakat betartva saját rended.

Tudod-e mit hoztál generációsan feladatodnak,

helyesen éled-e meg a jó sorsodat, vagy csak

beleélsz abba ami  éppen adott ott.

Van-e időd arra, hogy elgondolkodj,

átgondoljad az éppen aktuálisat.

Vagy csak  űződ, hajtod magad,

a mások ritmusában araszolgatsz.

Felnőttnek tartod-e magadat  ahhoz

amit felvállaltál, felfogod-e, hogy felelős

vagy minden döntésedért, hogy az majd,

kinek mit okoz, amikor hirtelen körbeér.

Mikor vagyok felnőtt ahhoz, hogy

igazgatni tudjam a saját életemet. S

mikor ahhoz, hogy a sorsolvasáskor,

csupán leolvassam azt amit látok és

hozzá ne tegyem a saját véleményem.

Igen szigorúan betartom  a saját magam

által megtapasztaltakat, a feltaláltamat.

Nem térek el attól, amit ott látok, jól bevált,

hogy róluk  mást nem tudok, csak sorsot olvasok.

Mivel olyan az, mint egy matematikai  képlet, összefügg minden mindennel. A leolvasáskor hallja, kihallja azokat az  aprócska részleteket is, amik kicsinyke jelek, de ott jelentőséggel bírnak. Sok  lúd disznót győz, szokták  mondani, a soknak látszó,  van ám úgy, hogy keveset nyom a latba. A saját szintjén tudja  az emberséges már, mit miért. Hol van az eleje és ahhoz képest mit jelent a vége. Ami másoknak már régen sikeres, ah, nem biztos, hogy sikeres maradhat ott,  ahova kezdésnél úgy rakták, hogy nem ismerték fel, nem illik oda bele. Attól, hogy azt mondják, még nem biztos, hogy jól tudják.  Szoktam  kérdezni a  nehézben, tetszik-e engem ismerni, találkoztunk-e személyesen,  vagy online szolgáltattam-e már. Mert arra kérném, ah, tiszteljen meg azzal, nem  másra figyel, az legyen  kontrollja a szolgáltatásomnak, amit tőlem hall.   Összefüggésében látni tanulunk, amikor oktatok, adok – kapok van, hiszen átmegy minden szó, az nem mindegy értője-e a szónak, vagy csak hallja.

Na de később aztán úgy is megérti,  amikor a sorsában ott tart, az őt segíti, mert felismeri a rezgését akkor megérti. Önismereti oktatás, az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

az erre igényeseknek. Várom az értő vevőt, aki miután a tulajdonává vált, hírverést csinál majd neki, mert már megérdemli. Olyan vagyok, a feltaláltamhoz, mint az anya, aki tudja, a szeretet megtartó erő, megmarad tovább növelhető, nem birtokló erő, felnevelő aztán elengedő. Ah, sokat segíthetne ez már most, nagyon sok intelligens emberségesnek. Ha az összefüggésében látását felismerte, nem kopik ki, együtt fejlődik vele.

Nem használható másra, mint a feltisztultak segítésére. Aki próbálkozott,  anélkül, hogy megkérdezett volna, tapasztaltan tudja. Mindenkinek adott a teremtő tehetséget,  valamiben amivel sikerre juthat, hinnye.

Mondom mert az is dolgom, hogy amíg  élek átadjam, olyan embernek aki elbír azzal is,  hogy nagyon sok a hátráltató irigye ennek a tudásnak.

Hiába no, nem megy nélkülem, betanítással  megy abban a formában, ahogy összefüggésében van. Nyilván  tudom és kivárom a tisztelettel érkező értőjét. Gondolom  az Isten nem így tervezte, hogy ennyi fékkel várjak, ah, a szintek közötti fordítók oktatásával. Akik sokat gondolkodtak most itt az idő rajta, mert annyira eltérő ez a többi tanulhatóktól, feltisztultan át is megy, nemcsak van, ah. Kivárom és végig is kísérem az útját addig, amíg  az szükséges, ha már az értő mellett megáll a saját talpán elengedem. S majd kívülről elégedetten nézhetem, megérdemelten átélem a  megcsináltam érzését, mert alázattal kivártam.

Tisztelettel élj, hogy szerethető maradj,

amikor van fölösleged, annak csak a

fölöslegeséből adj, ah, meg ne bánjad.

Adni születtem, azt jól megcsináltam,

bizony lehet, hogy picit túlzásba is vittem tán.

Így az elfogadás energiáját nem ismerem még jól.

Azonnal vissza akarom adni, ah, akkor vagyok jól,

szerintem, egészséges körforgásban, úgy van jól.

 Azt is  tudom, hiszen a sorsolvasáskor leolvasom,

mindenki visszakapja ami jót adott, talán nem

ugyanúgy, a gyakorlat az, hogy másoktól.

Rájöttem ám a nyitjára a sok  engem

megtisztelő emberségesek által.

Úgy néz ki, hogy aki éppen a

 generációs törlesztés

energiájában

ott tartott,

hát épp attól,

kapja vissza, aki

 akkor a neki sokból,

adni szívesen tudott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az új, a jó élet kezdete, egy belső kontrollunkra épülő életérzés, két lábbal a  földön. Amit a születésünkkor hozunk mindannyian, az emberségünket erősítendő, a

 jó minőségű élethez való igényességünk  az.

Egy Haza ez csak  egy, mindannyian ide tettük,

a szépeket és jókat ide teremtettük a Hazánkba.

Azt remélve, hogy a racionális oldal úgy teszi a

dolgát, hogy biztonságot nyújt mindenkinek  aki

megtett azért mindent, hogy jólétben élhessen.

Nincs meg az összekötő kommunikáció a két

oldal  között, ha valaki nem  érett még arra,

hogy átlássa összefüggésében, hinnye, má.

Tán lehetne  aki motiválhatná, tisztelettel

megkérném arra, az azonos szinten lévő és

értünk is kommunikálni képes emberségest.

Azt hallottam már, hogy azt a lovat ütik, amelyik jóbban húz, mert elvárnák  tőle a még több erőt.

Hinnye má, ne már, valaki kérem tisztelettel,

mondja  el, hogy minden emberséges ember,

a többieket segíteni is született, hinnye.

Nem mehet túl a saját egészséges határán,

úgy, ahogy a hozzá nem értő elvárná  tőle, ah.

Amit hoztunk feladatunknak ahhoz megkaptuk

a megfelelő tudást, amit nem  hoztunk, mindent

megtanultunk, hogy ne legyünk  hiányosak, ah.

A belső kontrollunk jelzi, mit szeretnénk, mi az

 amiért tenni tudunk, hogy megvalósulhasson.

Azon belül mire vagyunk most képesek online.

Szerintem a legfontosabb az, hogyan érezzük

magunkat, önmagunkért szükséges tennünk,  azt

mások  nem valósíthatják meg  helyettünk, azt a.

Ha egészséges körforgásban vagyunk, az  úgy hat ránk, azt  más nem  döntheti el, mennyi legyen az életerőnk, életminőségünk sorsunk van nekünk.

Mennyit tudunk adni úgy, hogy ne sérüljünk meg,

ne  mások szerint legyen életritmusunk  nekünk.

Kinek mit jelenthetne a jó és szép,  ami neki még nem volt, természetes az, bizonyosan vágyik arra.  Igyekszik, sokat dolgozik, egyre jobb és elismertebb lesz a tudása által, emberségesen él. Aki a másik oldalon hozta  a feladatát,  az anyagi jólétét teremti meg emberségesen. S van aki nem tervez, csak hajtogatja azt amit másoknál látott,  a többiekéről lemásolt sikereket, igyekszik  elérni. Tengernyi sok gátat vetve azzal önmagának is, mert akik nem látnak más megoldást még,

csak az anyagi jólétükkel elért kiemelkedésüket.  Irigyeik egymásnak, hát  azon vannak, sűrűn  gátat raknak az igyekvők elé.

Hátha belefáradnak majd a várakoztatásokba.

Gyakran járnak úgy az intelligensek, irigyeik  lettek, hiszen azt a szintet megközelíteni bizony tanulással még lehetne, elérni nem, az Isten adta. Sokan maradnak kívül abból, ami jó és szép, ami másoknak természetes  már, hiszen abba születtek bele.  Úgy érzik megjárna az nekik  is, vannak akik elvárják másoktól, érte nem tesznek  semmit, nem tanultak meg boldogulni, ah, hinnye.

Amiben vergődhetnek sokan, hiszen nem is értik miért kerültek oda bele. Ami számukra idegenül   hat, megoldhatatlannak  látszik, üresedést okoz.

Azután vágynak a megoldásra, mivel érzik, hogy nem azon belül, de van nekik is tól-ig határuk.

Ah, többet, jobbat szeretnének,  sikert is aratni,

miközben nem is vetettek, s néznek ki a  fejükből, mások meg miért lehetnek  sikeresek, hinnye.  Elismerésre vágynak,  hogy ők is valamiben a legek legyenek, hiányos a boldogulni tanulás.

Mások meg tesznek  érte naponta, a legjobb tudásuk, energiájuk  szerint dolgoznak.

Pedig csak ígéreteket kaptak, emberségesek,

nem magyaros virtus ám ez, hinnye má, azt a.

Azt gyakorolják a jóra szépre hivatottan, meg is találják a belső és külső  rezgésüknek az egyensúlyát. Azt a munkát, a tehetségükből,

lett, mindent megmagyarázó hivatásukat.

Az emberséges az alapjuk,  arra építik fel azt,

amit a sorsuk nekik megad mint lehetőségüket.

Vagy élnek bele  abba ami éppen adott hatás  ott. Az a hatás van rájuk, nincsen más és vannak akik kiszolgálják a várható igényeikhez igazítják azt. Amivel őket, a még nagyobb elérésére és azzal a látszatosnak, a kirakatuknak a növelésére, költekezésre buzdítják, akik sokat akarnak.

Míg egyszer csak elérték, a felső határaikat,

ahova bejutnak oda ahol  a legjobb tudásuk szerint alkothatnak, hivatást gyakorolhatnak. Nem ugyanaz, ha fölemelik  őket maguk  fölé,

majd csak  felfejlődnek, az elvárásnak  megfelelve.

Minden energiájuk benne lesz abban, hogy ott meg tudjanak felelni,  a többiekhez hasonlítani.

Megfelelni, megfelelni, megfelelni, ez az elvárás.

Az addigi legmagasabb szintjük  alá kerültek jóval.

Azt nem gondolták volna, hogyha nem látnak bele a számukra ismeretlen világba, akkor nem érettek arra, hogy az ott megfelelő szinten teljesíteni is tudjanak. Egy idő után, miután már látják mindazt ami nem értük szól, már azt is érzik, ah, ott nem fogadják el, az oda nem megfelelő szintjüket, ah.  Ahova  ők a kirakatukkal jutottak el, aminek az ára az, ami bennük nem történt meg, mert nincs hozzá meg, azon a szinten az elvárható tudása.

Ott az alapállás, ami jó és szép, egészségesen természetes, arra építik a működőképes jövőképet, nem alap szinten, esetlegesen.

Felfedeztem, a magzati szakaszunk  igazolja,

amíg azok a történések nincsenek érthetően

megmagyarázva,

általunk elfogadva,

ismétlésként visszarezeg, mindent jelez.

  Hozzuk a tehetségünket,  igen sokat számít

az, van-e ahhoz értő, vagy milyen az a minőség

ami a fejlődési lehetőségünket megadja nekünk.

Ha csak abból indulna ki, hogy neki mi a  jó, az

 annyiszor volt más, ahány emberrel ültem már szemben. Mindannyian máshogy éljük meg azt,

ami hasonló ugyan, de mindenkinek más a sorsa…

 

Szeretnénk arra rálátni, mi történik azzal amit bele teremtettünk, mit adhatna a  közösből a Hazánk nekünk. Hiszen bele teremtettünk, jót

és a szépet, nem várnánk többet, csupán azt a minőségű életet, amiért tettünk, mert közben fejlődtünk…

Ha olyat vállalt  fel amihez nem ért,

annak a  felelőssége  ott marad azért.

Van az Isten, van aki tudja, más

meg még nem, mindenki azt is

 megtudja majd, az ő idejében.

Ah, ha nem nevelődött ki belőle,

ha tudja merre van neki az előre,

hiszen arra vezeti az agya, hinnye.

Ki, mit ért el belőle, ki hova menne,

kinek mi a fontos, egyedül dönti el.

Hiszen segíti, érte jelzi a kontrollja.

A boldogulás lehetőségét látta a

hétköznapokban, a munka az, ami

tartást, méltóságot megtartó erő.

A tudás a fokozatosságból jő elő,

a pillanat fontosságát felismerve,

nem megy mellé, ha elég éretten

kerül oda emberileg, nem sérülhet. Az

alapja minden ember közelinek, a tisztelet.

Ha helyette beférkőzik bármi más, gyorsan

válts és túrjad a földet a két kezeddel. Ah,

hogy lemenjen róla minden, amit mással

megoldani talán nem is lennél képes.

Az anyaföld a kezdet és a vég, közte

az van, amit azon belül, amin lehet,

felfog most az intelligens agyad, ah.

Tudja mi az emberséges feladata,

a sorsát ismeri,

működik a

belső

kontrollja,

eltévedni

nem is tudna.

Majdnem mindegy

volt-e jó iskolája, hinnye, ha

ott nem látta meg a lényegeset.

Nem az összefüggéseket látta,

mert ott volt mindenkinek

egyénisége, ahhoz pénze,

úgy kerültek oda.

Tudta, hogy ott

 megtanulhatja

azt, ami előre

viszi az útján.

A tehetségének

megfelelően kapta

a többlet tudást ahhoz, hinnye,

hogy jó vezetővé váljon emberileg.

Ha már elérte azt amit feladatként

hozott, vegye magához a tudást úgy,

ahogy az a hétköznapokban adott.

Kiteljesedik idejében és az meg

teljesen mindegy, mert amit

hozott már mutatja az utat számára.

Vagy idő közben egy mozdulatsorból

meríti és a Hazaértem érzést ott átélheti.

Elégedett ember lesz belőle, mert elérte,

a hozott szintjének  megfelelően a tudást.

Az örök elégedetlen túlrezgése, ah, nem viszi

őt se előre. Másoktól várná azt, amit nem tett

még  meg önmagáért. Nem volt fokozatosság,

fölé került annak  amit elbírna, ott maradt az

elégedettlenség energiája. Másokat hajthat bele

azzal abba, ah, ami nekik dolguk sosem lett volna.

Ah, olyan erősen akarva, hogy sokan kerülhetnek

azzal, ha aszerint nagyon igyekeznek, sehova, ah.

Egyenként születtünk, hoztuk a tehetségünket,

az iskolától hiába várja, ha nem nőtt fel oda.

Bizony van úgy, hogy jó korán kinevelődik

belőle, ha csak teljesíti az elvárásokat.

Elfárad attól, hogy akarjon, ha nem

nőtt fel a feladatához, a felnőttnek

láttatott. S nem fogta fel még időben, a

 belső impulzusainak jelzéseit. A belső saját határairól

fogalma  sincsen,

kapkod a hatásoktól

amik rávetülnek. Hiszen

tudja, hogy nincs otthon abban.

A látszatosba merülve, azt mutatva

kifele,  hogy a nemlétező tudás is ott

van benne, ez nem jöhet sem jól, se be.

Nyisd ki a szemed, hogy megláthasd a

saját szintednek  megfelelő feladatodat,

amivel áthidalhatod, amíg megtanulod.

Szép napot kívánok.

Árnyékom már a jő öreg bocsánatot kérek, meg

a saját alázatom, mert azt már annak érzem.

Jól jött az nekem a nehezeknek nehezében, azt a,

amikor rájöttem, van belső tartásom nekem, ah.

Aztán mondjad, láttad-e már kívűlről magadat,

vagy néhányaknak a tükrében láttad-e azt,

amit magadról nem gondoltál volna.

Ugyan, mikor jut az emberséges

el  oda, hogy rájön van

neki is mint

mindenkinek

 saját belső

kontrollja.

Az lehetne

a legfontosabb,

ha felismernéd, hinnye,

bizonyára tanulnál is érte, azt a.

A racionális oldalad a lelkes éneddel

 maradjon egyensúlyban, hinnye.

Minden számodra fontos

onnan indul ki és oda

is pulzál vissza.

Az impulzus, hinnye,

amit a gondolkodó éned,

jelez érted van, hogy

a lelked ki ne

üresedjen.

Szinted alá

kerülhetsz,

ha mások

szerint éled az

életed, mert azt

feltételezed, ők

jobban látnak

téged, mint

te magadat.

Tanuljad meg a

 belső kontrollod

szerinti jót, úgy

alkalmazni,

hogy tudjál,

amikor már

szükséges az,

alkalmazkodni.

Úgy, hogy

ne ártsál, se

 másoknak sem

magadnak, ah.

Önismeretre

nevelés érted,

ha már érted.

Ő másképp is

lát engem, mint

ahogy őt én is látom.

A tükör a tiszta képet mutatja,

hiszen tudjuk, barátokká lettünk

nem kell beszélnünk róla, azt a.

Ah, működik-e az emberséges

veled született éned

 fontos-e még neked.

Ugyan megnézed-e

mi tölti be helyette, a

 gondolkodásban lelkes,

a nehézben is szíves, éned.

Önmagadért saját magadnak

fontos-e az, ha majd visszanézel,

nyugodtan el is tudjál számolni a

lelkiismereteddel, azt a, hinnye.

Önismereti oktatás, igényesen,

ha van igényed az önmagad, a

a sorsod,  a generációs feladatod

megismerésére. Úgy napi egy órányi az

online, ami által a helyére kerül benned,

mit és miért jelez, a belső kontrollod neked.

Emberies jelnyelvnek neveztem el, a saját fel és  megismerésem, felfedezésem jelnyelvévé  lett.

Aggódalomra nincs okod kérlek szépen kóstoljad

meg.  Hétfőtől, egyszeri alkalommal, egy megbeszélt időpontban, a

heringesarpadne@gmail.com által,

online, 1/2 óra grátisz tőlem.

Utána, érzed a változást,

amit kontrollálni tudsz, az agyaddal, hinnye.

Ah,  rájössz  utána, hogy addig is megvolt már.

Az, amit mások jeleztek már feléd és még nem látod meg. A belső kontrollod jelzése is lehetne, amit felismerve,  még időben a jól működő önkontrolloddá válhatna, azt a, hinnye.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem,

nem harcolok, az oktatásom

mellett, magam érvelek.

 

Mielőtt még elfogna a bánat,

csinálj rendet a belső tartásodban,

hiszen rajtad múlik az,

hogy az emberséges

méltóságod megmaradjon, hinnye.

Ki mit hozott tehetségnek,

a sorsában feladatnak,

s azon kívül, még

van-e feladata

generációsan.

Elgondolkodtam,

amikor a születési X

 előtt sokadszorra megláttam,

egy néhol szakadozott,

na meg elszigetelt, vagy

X nélküli,

de azzal összekötött,

mondjuk gyenge,  ingatag egyenest.

A magzati szakasznak a minőségét mutatja,

hiszen ott is minden esetben teljesen más a

rajzolata mindennek,

különbözik a többiekétől.

Hosszú évek,

s az engem megtisztelő,

nagyon sok embernek a leolvasható

tenyere adta meg a válaszokat.

Nem mondhatom, hogy belefásultam,

inkább azt, hogy nagy kihívást jelent, minden

egyes sorsnak a leolvasása, amikor megtisztelnek.

A már meglévő, hozzám szegődött, magamnak betudott, szinte velem azonos, értően érett, alázatom nélkül, ez nem működhetne.

Nem tudom mások, hogy vannak az alázat jelentésével,  értelmezésével. Ad-e számukra segítséget, akkor is, ha úgy néz ki, hogy a fontos emberek szerint, fölösleges az amit csinálnak. Valószínűleg, akik

eldöntik  mi fontos, mi meg nem az számunkra,

még nem voltak olyan helyzetekben, amikor

megkérdőjeleződött, a hogyan tovább.

Van bennünk egy belső kontroll, a

lelkes, szíves, gondolkodó énünk.

Jelzi  azt, hogy mi a jó nekünk,

hol van  az egészséges határunk.

Mit lenne szükséges betartanunk.

Fokozatosan építhetjük fel,  ha már

felfogtuk ésszel, hogy mi a dolgunk.

Amikor elértünk a sorsunkban oda,

hogy azt érezhetnénk, kiteljesedett.

Mi magunk lenne szükséges azt olyan

módon nyugtázzuk, hogy megcsináltuk.

Hisz pont az adja a belső tartásunknak,

emberi méltóságunknak a válaszokat.

Nem tudja senki más kontrollálni azt,

csak saját magunk, meddig tart az

 emberségünk, van-e hozzá,

elég alázatunk, hinnye.

Önismereti oktatás, igényesen.

Online sorsolvasás,  igényesen.

Köszönöm, jó öreg bocsánat, hogy itt vagy megint és segítesz nekem abban, hogy ne történjen

semmi olyan, ami méltatlan, hogy

megtörténjen velem.

Az elmúlt tíz évem,

mint egy zord mese,

nem az igazam, a

tíz satnya  évünk.

Amikor megjött

az eszem

ahhoz,

hogy

csak

magamra

számíthatok.

Nem értendő félre,

a külső hatásokról szól,

ami rám aztán záporozott.

Ott kezdődött, amikor Fejér

megyében a feltört autóból

ellopták az igazolványaimat.

Nem akartam beülni abba

az étterembe vacsorázni,

mégis megtettem, nem

hiába éreztem. Feltörték

az autót, az összes iratomat, bevételem

elvitték, férfi ruhákat, a gyermekeinknek

szánt külföldi útról hozott sok csokoládét.

Zokogtam, annyira méltatlannak éreztem,

a nagy faluban oktattam, szolgáltattam,

sokat adtam, a lehetőség miatt mentem.

Valószínűleg annak következtében,

abból a megyéből jött valakit

szántak a szülőhelyemen,

szolgáltatni helyettem.

Ha nem sokadig

gyermek lennék,

nem biztos, hogy

itt maradok így is, hogy

mindenféle jól bevált trükkel,

szórakoztattak, hogy ne legyek nyugodt.

Olyan dolgok történtek velem,

ami arra utalt valakik tervezetten

a fejükbe vették, fölösleges vagyok itt.

Pénzügyi tanácsadónak mondta magát,

meg pszichológusnak, jósnőnek és még

rokkant  nyugdíjasnak is, meg valami

sárga lapját emlegette,  meg  az irodáit.

Azt mondta költözzek el, mert megjött.

Üzenet is jött, hogy ne menjek ki az utcára.

Komoly furcsaságok halmaza történt  meg,

körülöttem voltak, bent rekeszteni igyekeztek.

Kimentem az online világába, nem volt más

megoldásom, nem akartam megélni mindazt,

amit tisztelet helyett kénytelen voltam átélni.

Aki ezt kitalálta és levezényelte évekig tartott,

nem kispályás lehet, átrendezte vele az energia

szintjét, a vállalkozói  segítő szolgáltatásnak.

Nekem és a családomnak, nagyon komoly

hátrányokat okozott a bevételünkben.

Nem tudom milyen az eredője és

nem is akarok többet tudni

belőle. Mint amit aztán már a

másokon segítésem által

megéltem ugyanazt.

Arra a negatív hatású,

energiára voltak vevők,

sokan elhittek mindent,

másokról,  hogy kicsit a

hivatásomat

is gyakoroljam.

Tudtam mi történik

és nem tudtam a helyére

 tenni a miérteket akkor még.

Dícséretes profi munkát adtak a

 megrendelőjüknek, ah a tudatos ártás

sem maradt ki belőle, hinnye.

Prevenciós vagyok, nem úgy,

hogy azt mondták, ah, azzá

váltam, a hivatásom által.

Van belső kontrollja,

mindenkinek, ha nem

figyel a jelzésére, hinnye,

önmagát fékezi be általa.

Írom ezt most, amikor

már vannak  akiknek

mindent szabad.

Nem hagyhatom

ezt úgy, hogy ne

gondolkodjanak

rajta, akiknek  az

lenne a dolga.

Azt nem

feltételeztem,

ah, alaposan meg

lett tervezve mindaz.

Billegett minden, apró volt

a bevételünk, vegetálunk,

magunkhoz képest, nem

ezt a sorsot vittem addig.

Tudtam,  hogy a sok jót,

nem  kaphatom  vissza, az

 ígéretek meg azok maradnak,

hiszen közben nyugdíjas lettem.

Gyakorlom a hivatásomat naponta,

ugyan ennyi nehezített halmazok

után, ki hagyná abba, félúton,

nem  lettem sikeres, pedig

megcsináltam, kinél van a sikerem.

Talán most már tíz év  után rájöhetett,

mit tett azzal, hogy akkor is igaza legyen.

Mindenki így él vajon a születési helyén,

ha többet ad annál, mint akik nem szeretnének

adni egyáltalán a közösbe, azt nézik, hogy mi jár.

Megkapja a hasonló tíz éveket, hogy tudja hol van

szerintük a helye, mert szolgáltat és  nem szolga.

Mindenki  hoz a születésével  tehetséget, akik nem veszik a fáradtságot, hogy megtudják mi az ő sorsuk, generációs feladatuk, azt gondolják, hogy ha  másokat gátolnak abban amit az Isten adott,

az hitelesíti őket abban amiben erősen hisznek.

 

Nem tudom mi jár nekem, 53 ezer sincs, a már többszőr emelt nyugdíjam. Egyéni vállalkozóként gyakorlom most csak online a hivatásomat, nem kaptam könnyítést befizettem most is az adómat.

Kiállítottam a bizonylatot, a személyes postáról,

jövök azzal szolgáltatásként, ha megtisztel vele.

Ki és mit ért el azzal, hogy a saját szülőhelyemről, ha jót akartam magamnak, ah, nem költöztem el.

Viszont a magaménak is tudott városunkból ide

hozzám, nem tette be a lábát, tíz éve már, nem

tisztelt meg senki, vagy egy évben egy ember, a szolgáltatásomat igénybe venni. A  helyi adót

fizettem addig is, pedig egyetlen felkérést

nem kaptam a 26 év alatt, a  szülőhelyemről.

Néhány telefonhívás, ami emlékeztetett az

ellopott igazolványaimra, egyéni vállalkozó

voltam akkor és most megint az vagyok.

Nem volt mit tennem, átéltem, túléljük,

volt esemény közben bőven, nem tudom

ki helyett élem meg, ki kapta a jót helyettem.

S ha újra és megint megjön, amíg nem végzett, nem hagyja abba, valaki mondta, mert tudja.

A tudásomat nem tudják elvenni,

egyébként mindent megpróbáltak,

a helyi jó munkából a családomnak elvétve

jutott,  aztán egyáltalán nem kapott  semmit.

Tudom a pénz hatalom, minél több annál nagyobb.

Csupán annyit még, ah, ilyen minőségű tudásom nem lenne, ha mindezek nem történtek volna meg. Feltalálhattam, oktatom már tíz éve, azt ahogy én megéltem a sorsom  helyett. Túlélésnek mondtam  sok évig, elfogadóan élem az életemet.

Nem adhatom fel, végig viszem,  ahogy éppen hagyják, akik éppen hatalmaskodnak most.

Majd az is elmúlik és jönnek más hatalmaskodók.

Amit biztosan tudok, hat éve már annak, hogy tudás  nélkül nem boldogulhatnak  jól, hinnye. Mert most már az alkalmazkodni tudás benne van az életünkben. Hiányos mindenki,  aki nem pótolja be ami kimaradt, arra nem alapozhat  jövő képet se, nevetségessé válhat, a tájékozatlanságával.

Negatív reklámként írom ide, a részletekről nem,

tájékoztatnék, elég volt átélni tíz éven keresztül.

Ha valaki beéri azzal, hogy tenger a pénze, de ahhoz nincs elég esze, hogy azt, hogyan tudja

úgy rendezni energia  szinten, hogy az irigység

ne lepje  el véglegesen s ne épüljön le éppen attól.

Akkor nincs beérve, még nem lenne sorsszerű az számára, amit  lehet, hogy nagyon akar,  de  nem

tudná megoldani, a tudás hatalom, talán

 együtt mozgatva már megint jól működhetne.

Viszont ahhoz tanulni szükséges, mert nekem pénz mentesen,  nincs szükségem a pénzforgatás

jó trükkjeire. Mégis érdekel, mert készülök arra,  hogy amikor megunják, vagy elfogy  a motiváció,

talán a megérdemelt anyagi síkom is rendeződik.

Bocsánatot megint kérek,  volt már annyi minden,

amit se  nem terveztem, nem is illett a sorsomba…

Bocsánatot kérek így előre, hogy ne legyen utána gondom  belőle, hinnye, jobb ez így ide leírva.

Érzésem szerint nem írhatom, hogy nálunk,

mert nem  lettem  pénzes, így nem tudom,

milyen kategóriába lehetek

besorolva,

a Hazánkban.

Ami tegnap volt,

az elmúlt, attól, hogy

ilyen frissen nem tudok

róla, változhatott is, ah.

Látom mennyire

van érdeklődés

a tudásom iránt.

Ki így más másképp

hinnye anélkül,

hogy kérdezné,

a  mondataimat

tovább írja, hozzá

tesz elvesz belőle,

majd megmagyarázza

ha esetleg megkérdezném, miért.

Nem akarok, se hozzá sem mellé írást, se

 a semmire várni, szeretném a feltaláltamat

csak a magaménak  tudni, hinnye.

Julamami védjegy,

Heringes  Árpádné

tulajdona és nem másé.

Eladom  és olyan emberségesnél

szeretném tudni,

aki érti mit vesz meg és nagyon

megbecsülve, beviszi  oda, ahova én nem tudom.

A fontos, hogy nem tudja más oktatni csak én. Miközben már nagy tömegnek  számító,  sok – sok  emberrel  találkoztam, fokozatosan ült le  bennem,  állt össze és egy nap alatt rajzoltam meg.  A ritmusa is csak bennem van, a szavak jelentése, hiszen azt is egyedül én magam fogalmaztam  meg. Nem tartozom se ide,  sem oda,  tartozom az online  érkezőhöz, éppen oda.

Emberies jelnyelvnek  neveztem el,  az oktatás

közben, fokozatosan  haladva érthetővé válik.

Azt is tudom, hogy a saját Hazámban nincs rá

igény, már megüzenték. Nincs is hova fordulni,

így 10  éve szorgalmasan keresem a

megoldást, hogy jó helyre kerüljön.

Nem érdekelt még vételi szándékkal,

senki olyan  embert,

akiről azt érezném, képes rá,

hogy megbecsülje és ne akarna, csak

 hírnevet és nagy üzletet csinálni belőle.

 A szintjén  működik  jól, van ahol  kitűnően átmegy és azonnal az emberségeseknél, ah.

Tíz éve oktatom, személyesen egyenként, az embereknek már csoportokban is tanulták sokan. A Világból egyszerre voltak jelen egy csoportban,

nagy élmény volt az akkor mindenkinek.

Szerettem volna éreztetni,  hogy nincs

különbség az emberek között, ha egy

szinten vannak, jó hangulata volt annak.

Van már a tehetségem által tapasztalt sok év,

úgy gondolkodtam, milyen jól jön ez. Mivel

minden megváltozott, segíti az embereket

alkalmazkodni a körülményekhez, ezt tudja.

Ne csak a rideg látszatra figyeljenek, legyen valami amibe közben kapaszkodni lehet. Alapos rendet tesz a belső tartásában annak aki tanulja.

Előtte adnám el, mielőtt még valaki nagy  bátran  feltételezné, van már elég tudás benne.  Mivel neki lehetne, úgy látná, hogy szabad is, ah, nem tudnám gátolni benne. Tán azt használja amit megteremtett. Ha ennyire jó és megtetszett, ah, van rá módja, ne használjon ki, vegye meg, hinnye. Ahhoz, szükséges a rálátásom, nem veheti át az oktatását  senki se anélkül,  hogy ne tanítanám meg minden apró részletére, lépésről lépésre.

Nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet a Szeretett Hazámban, ahova teremtettem a jókat és szépet, hogy apró  pénzes nyugdíjam marad.  Meg azt sem, hogy nem fogadja be a tudást, amit a messziről is megtiszteltek által, a Hazánkban tapasztaltam meg, hinnye emberségest kérek.

Tíz éve vagyok kint az online világában, vágytam már rá, hogy a saját Hazánkban itthon lehetek. Nem értem mi történik, hahó, ez itt a Hazánk, itt jól kellene éreznünk magunkat, nem szabadna senkinek sem szorongania, a holnaptól félnie.  Mi történik és miért történik, nem tudunk semmit. Ahhoz, hogy részletes tájékoztatás nélkül bárkiben bízzunk, előtte jól kellene bánjanak velünk. Ah, arra tudnánk emlékezni az adjon erőt  nekünk, hogy minden rendben lesz jó kezekben van a Hazánk, ah. Korosodunk ide teremtettünk, aprópénzes nyugdíjjal, azt várjuk, hogy kérdezzék meg mivel lennénk elégedettek és jól bánjanak velünk. Eszébe se jusson senkinek,  hinnye, hogy lerázza a felelősséget, ide teremtettünk, hát innen várjuk ugyanazt a jót, a szépet, amit a Hazánkhoz adtunk, megjár a jó nekünk. Végig dolgoztuk az életünket és még gyakoroljuk a hivatásunkat, megjár a jól gondoskodó Haza.

Sokat adunk magunkból azzal, hogy emberségesen, segítő

hívatást gyakorlunk, ah., hinnye.

Becsüljenek meg annak megfelelően  jól bennünket, mint, ahogy mi gyakoroljuk emberségesként a  segítő hivatásunkat.

Legyen meg minden ahhoz, hogy oktatni is

tudjuk a megfelelő szintű megelőző hivatásunkat.

Gondoltak-e arra, ha ez a sok minden odavetülne,

nem rajtunk keresztül oldódna meg, tudnának-e

mit kezdeni ezzel,  úgy,  hogy senki se sérüljön.

Ah tudom, komoly létszámban tisztelek meg a

 férfiak a sorsuk és generációs feladatuk miatt.

Tán nem velem van gond, sokadig gyerekként megszoktam, hogy lemaradok minden jóról,

ugye nem várják el, hogy ez így maradjon.

Ezzel tudok segíteni magamon, kiírom.

Hinnye, ha ismeretlen a segítő oldal,

hát pont azt próbálom érzékenyítésként írni.

Hinnye, nem tudnának nélkülünk jól boldogulni, ha nem bízhatnának, maradéktalanul bennünk. Nem pályázhatunk, olyan mintha nem is léteznénk, nagyon méltatlan ez hozzánk, hiszen az emberektől megkapjuk a megfelelő tiszteletet.

Nem értek az üzlethez, nem bízom meg senkiben,

hiszen ez az én tudásvagyonom. Az Isten adta, a tehetségemet, amiért

alaposan megszenvedtem,

közben az alázatot is megismertem.

Az oktatásához egyedül  én értek, lehetnek viszont sokan, akik át tudnák venni a  tudást.

Mivel még nem tanítottam meg senkit sem rá, nem  tudom  mennyi idő szükséges az oktatására betanításhoz. Amennyi idő  szükséges hozzá, lesz, majd, egy idő után beáll,  hogy ki mennyi idő után  tudja jól oktatni. Voltam  már olyan helyen is ahol

komoly üzletemberek voltak, de leginkább abban  a jó helyzetben,  amikor csoportoknak  tervezett programokban helyezték el a sorsolvasásomat.

Az is megvolt, jó volt,  szép volt, megbecsültek, azóta már fejlődtem emberesedtem, hinnye.

Nem arra való ez a tudás,  hogy kiszolgálja az átutazókat, arra való, hogy úgy vegyék  magukhoz  a tudást, hogy van rá elég napjuk.

Addigra segíteni tudnak magukon és a saját

családjuknak tanácsot tudnak adni egy idő után.

A feltaláltam oktatására, valószínűleg  hónapokra lesz szükség,  hiszen mindenki másképp tudja felfogni. Kinek mennyi idő szükséges arra, hogy  az agya befogadja, ezt a soklapos rajzos formát.

Minden rajz mellé adódik  egy életszerű történet, úgy könnyebben a helyére kerül mindenkinél, ah.

Napi 1 – 3 óra  amit jól befogad a gondolkodó agy.

Jól szükséges ismernie ehhez a racionális oldalát,

hogy mellé tanulja, a  lelkes, szíves, gondolkodót.

Magyarosan Agyalósnak  nevezem. Julamami

Persze, lehetnék  ez ügyben tájékozottabb,

csak mivel nem értek az  üzlethez, az eladását

nyilván hozzáértő,  jó szakemberekre  bíztam.

Hátha így tovább megy és eljut egy magyarul

gondolkodóhoz, akinek  magyar az anyanyelve.

 Mondjuk van egy iskolája, ahol ezt oktathatnák tovább, mint fejlesztést, továbbképzést, hinnye.

Belső tartást javít, emberséget erősít, szintre igazít. Ha már saját szinten megtanulták és

 képesek rá, tőlük át tudnák majd venni sokan,

ezt a fontos tudni valót. Hinnye, megmaradjon

az oktatása  által, annak a  jó hatásaként,

az egészséges körforgásban a lenyomata, ah.

Megtanulhatná az oktatását, s maradéktalanul jó minőségben tudná  tartani és majd tovább is adni, az intelligensek sokasága. Jó egészséget kívánok és kívánom azt, hogy akiket megérintett miután  megtanulták, jót akarva mondják el sokaknak.

Mennyire és miben változott az életük azóta,

tisztelettel élj, hogy szerethető legyél. Julamami

 

 

Önismereti oktatás, igényesen, nevelés is igény

szerint.  Emberies jelnyelvnek mondom,  ahogy írok, úgy is oktatok, aggodalomra nincsen ok. Minden  szót elmagyarázok,  érthetővé teszek.  Szerintem a most, az nem tegnap sem nem

holnap. Az ugye érthető,  hogy

ha nem érünk  oda időben, hát elkéstünk.

Mindent a maga  idejében, csak, hogy

mindenkinek más és más a maga ideje, hinnye.

Egyedül nem boldogulok nagyban,

kicsiben tíz éve már online is,  köszönöm jól.

Ezért eladnám  az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, oktatási formáját betanítással.

Ami jól működik, bele illik,  az emberek sorsának, személyiségüknek megismerésébe. Hasznossá  válik jól használható a generációs feladataik  ismerete. A  családjukat összetartja, a közös feladatukat megerősíti, egyenként és együtt.

Generációsan és sorsunk  tekintetében is van mit teljesítenünk. Igen sokszor van kisértés az ismétléshez, mert az látszik  könnyebbnek.

Ha nem veszed észre a fejlődési lehetőségedet,

lemaradsz és nem tudsz megmaradni a  sikerben.

Ah, ha valamikor elértél valamiben a csúcsra, az

lehet, hogy közepesnek  számít csak  mostanra.

Azzal ami a  feladatod  lenne találkozol naponta,

oda teszi féknek, megélni valónak a teremtő,  ah.

Ha, inkább beállsz a nemlétező sorba, a könnyűbe

punnyadsz, növelheted  az irigyeid általi energiát.

Az emberi méltóságod könnyen el is veszítheted,

ha arra figyelsz, ki ne lógjál a nemlétező sorból.

Az biza a szinted alá vinne, pedig elérted időben.

Most a tudásnak komoly a megtartó ereje hinnye.

Megváltozott minden más ritmusban működik, az

 intelligens a jelzéseket észleli és  alkalmazkodik.

A sorsának megfelelően, életszerűvé teszi,  éli azt.

Van amikor még nincsenek  tisztában azzal, hogy

korai lenne az elvárás,  jól jönne az alkalmazkodás.

Ki mit hozott tehetségnek  és mikor ébred rá arra,

  szükséges lenne váltania, a következő szintjéhez.

Amikor már nem  lát mást, csak ugyanazt a hatást,

valószínűleg szintet szükséges váltania, hinnye.

Kevesen veszik  észre,  mekkora tudást

halmoztak fel és csak vergődnek,

mert a következő fázisa az,

hogy fontos lenne a tudását,

az értőknek már tovább is adnia.

Akkor mind a két lábnak  bizony

össze lenne fontos tartania,  azt a.

Amikor azt feltételezi már senki

nem  láthatja, hogy merre  menne,

ah, már sokan látják a lépéseit is.

Ha nagyon belebonyolódna egy a

számára fontosba, a többiek  meg

már túlhaladták mindenben hinnye.

Ideje lenne megtenni az utat újra,

hátha rájön megváltozott az azóta.

Két láb szükséges a helyes lépéshez,

két oldalunk  van, ha az egyikről nem

vennénk tudomást se, úgy hagynánk

magára, mintha nem is létezne,

egy idő után lehet,  hogy

már láthatóvá válna

 elkülönülni igyekezne.

A tehetségünk a gazdagságunk,

akkor, ha már arra érettek  vagyunk

felismerjük, sikerre is visz bennünket.

Bármit halmoz fel bárki, irritálóvá lehet,

ha az már láthatóan a hiányt növeli feszt.

Az egyensúlyt a belső  kontrollunk adja,

érezteti akkor is ha nem  tudnánk róla,

az egyenestől eltérőt nem kedveli, jelzi.

A lelkes, szíves,  gondolkodó énünknek

fontos a szerepe, a tartásunkat és az

emberi méltóságunkat megtartó erő.

Persze meg lehet azt is tapasztalni,

ha billeg már adja az előrejelzést és

még akkor sem észlelnék, átfordul.

Én ott már megelőzésben nem

tudnék segíteni, ritkán van,

 de kimondom azt, hogy

nincs mit megelőzni.

A legtöbb amit tehetek,

  hogy a meglévő szintjét,

az oktatásom által,

meg  tudja tartani.

Tisztelettel élj, hogy

szerethető legyél.

 

 

Kérem akkor tiszteljen  meg az olvasásával,

ha a szerintem valóság már érdekli.

Két lépés között mielőtt a talpaidat leraknád, nézzél rá, a sorsodat éled-e, vagy épp bele  élsz.

Mások  tudása, vállai által kerültél a könnyűbe,

kilátszik a tudás az emberies érettséged  hiánya.

Ez az év megoldja, felszínre hozza, ami nem a tied,

ha tényleg üzlet az, ahol minden csak  a tied, ah, a tudásoddal igazolni is tudod az intelligensek felé.

Érvvel mert a  saját tudása, kérdez és megoldja, megváltozott minden, észre sem vetted, hinnye.

Persze  ah, az más, ha abban hiszel, hogy majd a következő életedben megoldod, felvállaltad azt.  Amit most  könnyen vettél,  rávetül a következő generációidra, nem szeretnélek ám

meggyőzni róla, változik minden.

Nem  sok országban járhattam, ide

jöttek messziről is az emberségesek,

így aztán a különböző kultúrákba  is

beleláthattam, a sorsokat olvastam.

Nem dönthettem el, kik azok, akik

fontosabbak másoknál,  nincs  olyan.

Az úri huncutságot úriembereknek

szánták, nincs dolgom  azzal, ah.

Mindenki az  Isten teremtménye,

azt is megtapasztalhattam  az első

években alaposan,  már az is megvan.

Tíz éve annak, nagy megtiszteltetés

ért, olvassák  az intelligensek amit írok.

A sorsomat megismerhettem,  tudom

merre vigyem,  hogy legalább ne  ártsak,

megtanultam az elfogadást és az alázatot.

Birtoklás vágy nincsen bennem, az emberséges

a  tengernyi tapasztalatommal  már fontos nekem.

Eladnám a feltaláltamat, megismerném  a másik oldal által annyira fontosnak tartott jólétet, ah.

Nem vágyom  gazdagságra, hiszen hoztam  a

lelkes, szíves, gondolkodó énemben adott.

Bocsánat, ha nem jött volna még rá arra,

én is az emberséges oldalhoz tartozom.

Kölcsönös tisztelet, ha szabad,  ha lehet.

Tisztelet, szeretet,

legyen ottan bőven, hogy vihessetek belőle kimenőben.  Ha benned  tisztelet nincsen, a kezed legyintéshez szokott, szerintem az már egy fejlődési állapotra utalhat, azt a.

Hiszen nem gátolod csak jelzed,

hogy számodra nem vehető komolyan,

az amit csinál, aki felé  a leintésed szólt.

Ha már emberesedtél rendesen, majd  úgy nyújtod a kezed,  hogy azt a másik is észlelje, tisztelet van iránta benned. Elfogadóan lenni a

többi ember felé, az is jó minta lehetne, hinnye.

Gondolom nem egyedül vagyok  ezzel, hogy a

hőn szeretett Hazánkban, ahol  Hazaszerető

lettem,  a  hivatásom  gyakorlása közben,

nagyon kevesen tudják, feltaláltam  hinnye.

Az első években a nagy faluban  szolgáltattam

emberségesekre  leltem. Később meghívásra a Western központban egy jeles helyen

szolgáltattam, egy neves író  tulajdonában.   Meghívtak,

oktattam  egy nagyon komoly oktatási

központban, nagy élmény volt,

sok nagynak az árnyékában.

Úgy is boldogulni tanulhattam,

embernek érezhettem  magamat.

Ott is gyakoroltam a hivatásomat, ahova

mint neves helyszínre sok busszal érkeztek,

többféle  nyelvre fordította a szót a tolmács ott.

Németországból időztek  azon a  helyen, száznál

több neves üzletembernek olvastam a sorsát, ah,

esőben várakoztak, hogy talán sorra kerülnek, ah.

Volt ahol,  hiányzott a kölcsönös tisztelet, ah,

tapasztaltam, kiérzett a túlzó könnyű, hinnye.

Szerintem a hétköznapokban, a legmagasabb

szint,  akit önmaga miatt úriembernek  tartanak,

annak van egy teljes, magasszintű  rezgése, ah.

Azután egy generációs feladatomat  letudva,

megváltozott minden és  nagyon hirtelen.

Az okára menet közben  és  azóta  rájöttem,

megtapasztaltam, nem maradt ki semmi.

A nagyon

nehézben,

lehet ám igazán emberesedni, hinnye.

A  gátak  között, ahogy tudtam teljesítettem.

Jól kinőttem magamat, 156 cm  vagyok, más

nem volt,  meg kellett hoznom a döntésemet.

Akit már megérintett azóta a  lelkiismerete,

tudjon róla, az is megvolt, aztán haladok  tovább.

Generációsan a sorsomra léptem, mivel embert próbálóan megszenvedtem. Csak adtam, adtam, sokat adtam, nem hittem el,  hogy akiknek az ott a

dolga  lenne, nem  is veszik a feladatukat észre.

A megélhetésem  miatt kimentem az online világába, többen ismernek ott  mint itthon.

A saját kínomon  tanultam meg azt, amit

nem  tudtam,  igyekeztem  megóvni magam.

Tartást kaptam a sok  nehezet átélve, túlélve.

Mindig érkeztek mások, akik legyőzni akartak,

irigységet hoztak, nem az oktatás miatt jöttek.

Miközben rengetegen tiszteltek és  érkeztek

meg,  a sorsolvasásom,  a feltaláltam  miatt, a

 jólétem teljesítésének  a lehetősége hiányzott.

Átsegítettem őket a nehezeken, révbe értek.

Nem számíthattam  senkire,  hogy kiálljon a

 tudásom mellett  és bevigye a köztudatba,

mindenkinek  megvolt mindig a maga neheze.

Annyit tudtam összegezni eddig belőle,  hogy

valami  utánzatot, lemásoltat, elfogadnának.

Megbizonyosodott már mindenki  aki szerette

volna  lemásolni és a  nagy pénzbe vinni,  ah.

A két oldal egymás mellett párhuzamosan és

természetesen haladva, hol az egyiknek a

fontossága, aztán meg a másiknak, hinnye.

A lépések között vannak a sorsszerűségek.

Nem működik másnál, oktatnám,  átadnám,

hitelesíteném a  tudásom által. Ne nekem

legyen meg csak,  vigyék a hitelességét,

a tartást igazító  hatását oktassák tovább.

Nem tervezhetek  tíz éve a megállt az időben,

nem kérdezték jó-e az, tudok-e abban haladni.

Azt szeretném,  ha kimondanák végre, hogy

ne  várjak  rá, nem veszi meg tőlem  a  Hazám.

Azt gondoltam, majd adják az arra már érettek

számára a tovább oktatás lehetőségét, ők ingyen.

Nincs hova fordulnom, hát nincs tiszta válasz se,

amiből ki tudnék indulni, az emberi méltóságomat

megóvnám, hisz tartásosan emberségest csinált

belőlem  a sok nehéz, ne irigyelj, tán éljed meg.

A segíts magadon az Isten is megsegít az alapom,

na azt már nagyon tudom, tiszta válaszra várok.

Adjam el oda, ahol már van értő vevője ennek, mert erre a tudásra nincs szükség a Hazánkban,  bizony ez már ismerős nekem.

Hát a miheztartás miatt mondom,

szükség lenne erre a tudásra, én

szóltam már tíz év óta írom,  hinnye.

Mert akkor elvegetálok, tovább oktatom,

egyenként az engem megtisztelőknek, ah.

Pedig most lenne aztán igazán szükség erre.

Leírom ide, hogy olvasható legyen, jeleztem,

nélkülem  nem tudják megtanítani oktatni.

Hiányzik nekem ehhez a kölcsönös  tisztelet,

mert én már régóta ismerem, alázattal vagyok

mindenkihez aki megtisztel, már ismeri  a sorsát.

Nem tudok  üresben  maradva, csak teljesítve,

az elvárásoknak  megfelelően, nyugdíj helyett

aprópénzesként várakozni,  nincs mire, hinnye.

A szeretet, ami összejött bennem,  a tengernyi tapasztalatom során a hivatásomat  gyakorolva, ah. Kaptam   annyi féket,  hogy hét generációnak  is elég  lenne, ha a sorsuk  visszapörgetné azt amit megengedtek  maguknak, ah. Ha tisztelet nincsen benned,  ah,  lehetne-e, hogy a  kezedet kérlek tartsd a zsebedben.

Legalább ne ártsál,

a hangulataid miatt, senkit se bántsál,

magadra is vigyázzál, mert téged sem  pótolhat  más ám.  Ne azt keresd, hogy mikor miben ki volt a hibás,  ha nem tetszik amit a tükrödben látsz, tán  változz, hogy szebbet láss, ah. Amikor hiányzik a fokozatosság, hirtelen kerül fel valaki oda,  ahol neki még akkor, vagy egyáltalán ott,

azzal dolga nem is lehetne,  hinnye.

Tiszteletlenség azok felé,  akik már

elértek oda, fejlettek emberileg,

ahhoz vagy más felelősségteljes

feladatokhoz, nemcsak akaratuk  van.

A tudás hatalom hallottam régen sokszor,

nem értettem  miről és kiknek  is szólhat az.

Ha tudás még nincsen megfelelő benned, ah

gondolkodjál el azon mivel  pótolhatnák azt.

Körbeért, rájöttem,  mindenkinek  lenne sorsa,

ha akarna tudni róla, annak  tudatában élhetne.

Vannak  akik  félnek  tőle, hogy tudjanak róla, mennyire mentek el minden nehéz feladatuk

mellett. A  könnyűt választva, keveredtek oda

ahol  éppen időlegesen vannak, betöltik  azt.

Ami  által mások nem juthatnak el, a saját

letörlesztett sorsuk szerinti feladatukhoz.

A legkisebb gondot majd ez okozza,  nincs

határ se ahogy látszik, bármit lehet, ah.

Csupán óvatosan írom  le,  attól még

nem szabadna, a belső kontrollja

jelezi, ha nem kopott ki belőle.

Emberesedj, szoktam mondani,

azt is  jelenti, nem csinálom meg

helyette, hiába mondanám  a

magam tapasztalatával, el se

hinné, ki lehet billenni, ah.

Viszont ha még időben

észlelné, megfordíthatná,

van úgy, hogy azt mondom,

nem tudok mit megelőzni,

nem  tudok megoldást rá.

Azt  a, már nagyon sokat

sokan és igen gyakran,

dolgozhattak azon,

olyan vékony

a kettő

közötti.

Belső látás

is  szükséges

ahhoz, hogy  az

még a saját döntési

idejében észlelhető legyen.

Nem így oktatom természetesen,

a megelőzést gyakoroljuk, 26.  éve,

egy napon rajzoltam le, 152 oldal lett.

Attól, hogy nem ismernek  sokan, a

saját általam  tisztelt, szeretett,

Hazánkban, feltaláltam, oktatom.

Tudom  nagy hibám, hogy nem

lettem gazdag általa, na meg

nem tartozom se ide,  sem oda.

Csupán annyi, ami a természetes

körforgásnak számomra is védelme,

aki érti az emberies jelnyelvemet,

tisztel  meg online sorsolvasáson.

A generációs jelzéseknél már látszik,

ki mit  hozott és melyik ágról, meddig

az ő feladata az. Hol szükséges átadnia,

egy azóta ahhoz megfelelően fejlett

családtagjának,  akiben több  a  tudás.

Van az Isten, van  aki tudja, mások még

észre  sem vették,  hogy átfordultunk és

már teljesen más energiákban vagyunk.

A  látszatra nem változott, nem látványos

az, viszont nagyon sokan látják már  azokat,

amikkel nekik dolguk  van, teljesítik régóta.

Nem  láthatók  ugyan, nem  lettek divatosak,

sem nem mondvacsináltak, tudják amit tudnak.

Tiszta úton  járni, vagy felébredve rátalálni, az

csak idő kérdése  és megtörténik mindenkivel.

Nem  dobálják gondolom, a kitűnő, megajánlott

diplomákat, hiszen annak már hiteles, bizonyított

előzménye  van. A születésekor mindenki kapott tehetséget valami jóhoz, hozzáértést tanulhatna,

azokhoz amit nem ő hozott. Elkéshet ha nem foglalkozik  a fejlődésével, csupán annyi lesz

láthatóan, észlelni fogja, okosabb a  gyermeke.

Kénytelen,  kelletlen,  kérdeznie szükséges

majd  tőle, ha legalább  látszatra adva, azt

szeretné mutatni, elég  tájékozott most…

 

 

 

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolnék se veled,  sem ellened, oktatnám amit feltaláltam, a lehetőségét keresem ezáltal is.

Valószínűleg elszakadt a fék és már réges rég,

ott ahol azt gondolják mindent megtehetnek,

észre sem vették, mennyit ártanak az övéiknek.

Ha nem működik a belső kontroll, bizony gond

lehet belőle, ha nem néz még időben a tükörbe,  pont a saját ártásába futhat kontroll nélkül bele.

Láttad-e az árva gyermek szemét, amikor rájött,  nem  róla szól és amit jó szándéknak vélt, azok üres mondatok, nem az életminőségéről szól.

Felfogtad-e, hogy amíg felnő kénytelen  elhinni,

mindazt amit mondanak, számára az a helyes.

Hol van a Haza, kinek  mit jelent a szó, felnőtt-e ahhoz,  felfogta-e, hogy mit jelent  oda bele teremteni  és azzal annak a kicsinyke részese  lenni. A valóságtól  távol, itt vagy máshol,

ahol a bölcsödet rángatták, ahol várták a születésedet, ahova születtél.

Ahol,  azzal  is jót akartak neked,

hogy gügyögtek hozzád,

a hétköznapi  mondatok helyett.

A szeretet jele volt ha azt is a kicsinykének  vélthez  igazították, mert egy méteren  belüliként kicsinek számítottál, azt a.  Fejlődés  az  is,

ki mikor volt kíváncsi arra, milyen az ahova született,  a másik  oldaláról is nézve, hát átfordult és onnan is  megnézte.

Azt tapasztalta onnan teljesen mást lát, ha nem is változott közben a  távolság. Aztán ha volt kedve

felült, vagy rögvest felfogta, van ott

valami amibe kapaszkodhatna,

ácsorgott kicsit még inogva.

Ah onnan már teljesen

más  volt az, amire

addig alacsonyról

nézhetett fel, az

a  talpán állva jobb.

Nagy volt az öröme,

amikor azt észlelte, hogy

el is mozdulhat onnan, ahol

négykézlábra ereszkedve,  ha magát

billegette,  az elmozdulására is késztette.

Egyik  mászó  lábát  a másik után,  a mászókának nevezett valamiben hamar rájött, kevés a helye.

Ah, ahhoz, hogy szabadon gyakorolja a mászást, nagyobb területre lenne szüksége. Hüppögött és amikor rájött, ha hangosabban  ereszti ki a  hangokat,  akkor jobban odafigyelnek.  Hát

rögtön  azzal  kezdte, hogy sok időt

ne  veszítsen el, minek ismételne.

Amikor rájött, ah, nem azonnal

 szeretnének tenni érte hát

sírva fakadt és hangosított.

A nedvessé vált az orrocskája,

az is lehet, hogy a pelenkája.

Ah, na meg a hang amit kiadott,

hatásos volt, jöttek  és kedvesen

önmaguk  szerint segíteni szerettek volna.

Belealudt a hüppögésbe, s vidáman ébredve, rájött,  csupán a lehetősége hiányzott a nagyobb mozgástérhez,  hát neki is látott és gondolkodott.

Rájött ha nem sír, hanem helyette kitalálja, mi  az  amivel segíthet magán,  jobban jár. Hiszen amire oda bömbölné őket, a legjobb gondolatai már el is illanhatnak. Na meg lehet, hogy  felidegesítené őket, mert nem tudnák, hogy mi  dolguk  lenne, ah, mit jelentene a segítség, mert nem úgy élnek. Hát azon igyekezett,  nőjön fel a sorsához és tágítsa az adott terét azzal, ami számára már szűknek bizonyult.  Nem vette zokon, használni kezdte az agyát. S abból egészen jól gyakorolható sportot csinált. Meglátta a Web-tenyér, magyarosan agyalósa honlapot,  ah, a sorsa  már érdekli.

Azáltal, megerősítheti a  belső tartását,  az Önismereti oktatás,  igényesen tájékozódhat. S bizony átvitte azt az időszakot, amin akkor nem változtathatott, online tanulásra adta a fejét.

Minden családban jól jönne egy ahhoz értő,

aki, hitelesen tudja olvasni a sorsokat.

Megértőkké válhatnának egymással,

rájönnének ah, milyen generációs

feladataik vannak megoldatlan.

Nem lennének viták, minek,

hiszen úgy is egy az érdek.

 

 

 

A szerintem valóságról szól, kérem ne vegye zokon, ha nem ezt szeretné, lapozzon,

van az archivumomban több éves írásom.

Bal és jobb, közte a lépés  távolsága  van,

mivel két  oldalunk, kétféle a feladatunk is,

egyik által hozzuk tehetségünket, a másikat

tanulnunk szükséges, hogy bátran lépjünk.

Tartást és emberies méltóságot is hoztunk, a

 tájékoztató a boldogulásunkhoz maga a sorsunk.

A tapasztalatom az, hogy bármerre is megy,

akármit is csinál, a sorsa odateszi azt, amivel

bizony éppen akkor lenne  dolga. Az teljesen

mindegy, hogy mi által, de előbb –  utóbb megoldja. Hiszen az a feladatával

megegyező, az ő  saját fejlődésére

szolgáló  energia, ami addig ott  van

mindenben, amíg azt meg  nem  oldja.

Sokszor beszéltünk  róla az oktatáson,

ha nem tetszett az amit dolgozott, nem

arra vágyott volna, az egyfajta munka.

Pénzt lehet keresni vele, ha keveset,

akkor odébb is mehet és másikat

kereshet, azzal  pénzt keresnek.

A hivatás az valami emberesedés,

valami egészen más, általában nem

tudják megfizetni, mert nem tudja

azt más, csak aki gyakorolja.

Na meg aki részese is lehet,

annak,  hogy azáltal mit kap.

Ha nem jön létre a körforgás,

oda utána hiába  ácsingózna, ha

részéről csak ígéret maradt.

Aki még nem ismerte fel

magában az érzését  a

 hivatástudatnak,

az csak a pénz

után megy,

gazdagodik.

Átfordultunk,

van aki már tudja,

mások az álmos

időszakból  tán

ébredeznek.

Másoktól,

várják azt,

ami róluk

szólna, azt a.

Hinnye, nekik

fontos tudni és

  meg is oldani, ah.

A lelkes, a szíves, a

gondolkodó énjét

erősíteni, hinnye,

hogy elbírja azt

amivel nem

számolt.

Amikor a

könnyűbe

bonyolódott,

pedig a  sorsát is

élhette volna  már.

A Hazaértem

érzése teljes, az

 adni tudás ereje.

Többlet – hiány,

jó nagy össze- vissza,

át  csak aki kitalálta látja.

Az elengedni nem

tudás van

mögötte.

Ha körbeért

az energia, hát

átfordítja, az

nem  mindegy,

saját döntése-e,

vagy megtörténik

akkor is, ha nem

úgy döntene.

Átfordultunk,

gondolkodásra

adta a teremtő

az agyunkat.

A fokozatról

fokozatra lépés,

a saját belső tartás

egyensúlyban van vele.

Aki még azt a tartást adó

érzést nem ismerte fel, talán

nem szabadna gondolnia sem

arra, hogy vezető legyen belőle.

Hiszen a jó vezető az, akinek a

vezetése alatt, mindannyian a

maguk szintjén boldogulnak.

Minden családban van egy

ember legalább, aki vezetni

született, ha időben rájönnek,

 egyetértenek azzal a többiek.

Mitől van az érzése az embernek,

hogy tartást adó családba  született.

Elmehet és bármikor vissza érkezhet,

elfogadók a döntéseivel a családtagok,

hiszen ő maga is,  a saját sorsát éli meg.

Ha kimegy a  Hazájából mert másutt

többet keres, a hiányát élik ott meg.

Betöltik egyéb rezgéssel kipótolnák,

a hiányát s mire hazaérkezik,  ami

  otthon előtte volt megváltozott.

Az emberséges tudja, ha elérte

azt a pénzbeni jólétet, amit az ő

sorsa, generációs feladata enged,

jó érzéssel megéli, a túlzást kerüli.

Hiszen másoknak is van a sikernek

a megélésével  dolga, ha bárki is

mindent magának akarna,  az

eltérne a természetestől,  az

egyenes, közvetlen hatástól.

A túlzások,  a  halmozás is,

a kiüresedéshez vezethetne,

amit a lelkes, szíves, gondolkodó

énje már biztosan jelezne időben.

Egy Haza ez csak egy, mindannyian

ide születtünk, ide teremtettünk,  azt

várnánk tőle, amit mi mind  ide beletettünk.

A Családja a Hazájának kicsinyített mása lehet,

onnan elmehet, ha úgy érzi másutt is elidőzhet,

várja a családja és viszi  haza a Hazaszeretet.

Elnézését kérem, ha eltévedt volna,  ez  itt  a szerintem  valóságról  szól,  általam lett írva.

A legjobb fejlesztés  az apróságoknak, a szülői

jó minta  a széphez és a jóhoz, azon a szinten ami a családjukban adott, milyen ágról  hozta a sorsát. Mivel  egyenként születtünk, se nem párban,  sem  nem együtt, még az ikertestvérünkkel  sem, azt a. A  rugalmasságát alkalmazva önmagát követően,

 a sorsához megadott emberséges egyeneséhez

igazított állapotában.  A gerincesség adott, hisz úgy született egészséges egyensúlyra mindenki. Annak mozgását követő tartása megjelenik,  mint a saját fejlődésére alkalmas emberséges élete.

A lelkes, szíves,  gondolkodó énünket összekötő,

emberséges mivoltunkhoz közvetítő,  erős  erő.

A  jó munka, a szép hivatás,  az emberség együtt járhat, mivel sikerélményt ad a hétköznapokban.

Az életvitelünket magunknak  lenne  fontos

megalkotni, aszerint, ahogy azt már

felfogjuk agyilag.

Mert,  ha a

lelkesedés  csak

a nagy,  az hamar

visszahathat, mert

nem tudja kontrollálni

a belső határainkat, ah.

Amit sorsnak adott a  teremtő

nekünk, hogy azt jó minőségben

éljük meg, önmagunk  döntésével.

Ha túl hosszú a várakozási szakasz,

mert a szülő  még nem  elengedő,

bizony nehezebben alakul ki a

személyisége,  hátránya az  neki.

Viszont, ha túl korán engedik  az

útjára,  mert a szülő,  csak  maga

szerint dönt és nem kérdezi,

hogy az jó érzés-e neki,

hátrányára lehet.

A sorsunkat

azért kapjuk,

hogy éljük meg.

A saját döntéseink

legyenek azok, amik

meghatározzák,

hogy felelősséget

tudjunk magunkról,

a döntéseinkről vállalni.

Amikor a gyermek, többet

tud mint a  szülői együtt véve.

Akkor bizony tanulni lehetne

tőle, hiszen családban marad.

A fokozatosság az ami  fontos

lenne, mert azt is tanulhatnák.

Teljesíteni azt amit a mi belső

kontrollunk elvárhatna, azt a.

Generációról generációra,

épültek fel a családok,

arra a szintre, ami

nekik mint adott

lehetőség ott volt.

Az apa által  teremtett

ház, ahol otthon lehet a  család.

Ami ha bárhova is mégy el, hazavár,

különösen az ami generációk  óta van.

Tudják általa, hogy meddig jutottak,

honnan hova értek el a fejlődésben,

a saját munkájuk,  teremtésük  által.

Sorsfordulók, ezeket a sok év adta,

nekem mint tapasztalhatót,

előszőr csak  megláttam,

azután már tisztán is

láthattam,  aztán

jött az, amikor az

összefüggésében

látásom szerint le

is rajzoltam egy nap alatt.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, nevet kapta.

Benne van minden amire

szüksége van a fokozatos

fejlődéséhez, az érzelmi és

 a  racionális oldalát is láthatja.

Akkor, ha már elég  érett ahhoz,

hogy a sorsa szerint fontos lenne élnie.

Ah következő generációk tudhatják, ki volt az

aki, a tudását,  szakértelmét, fizikai erejét oda

beletette. Az  azt következőkre is gondolva, nekik

megalapozva  és nem helyettük csinálva, mert

az bizony, tartást adó generációs energia.

Sem ki nem fizetve helyettük, maguknak

fontos mindazt előteremtenie,  hinnye.

Mert ha hozzászoknak a számukra

még meg nem  járó jókhoz, akkor

lehetetlen lesz megállítani azt a

szintű folyamatot, elvárják  már.

Úgy gondolják az már  megjár,

visszakövethető az a pillanat,

amivel és  amikor kibillentek.

Vissza is rendezhető,  hiszen már

nincs motivációja sem ahhoz ami

neki megadatott, természetes lett.

Akkor felnőtt az emberséges

ha önamagához képest,

lépésről –  lépésre

haladva fejlődik.

Ha jobb helyet

kap mint ahol

tart az emberséges

fejlődésében,  hinnye,

sok kárt okozhat azzal.

Ha mindenáron bizonygatni

akarja a  hozzáértését, pedig

alapszintű  se tán az,  hinnye.

 

Elnézést kérek,  tudom, hogy ez most nem  az amiről mindenki  beszél, viszont számomra fontos,  mert ez a hivatásom és a feltaláltam.

A tiszteletről, a  megbecsülésről, a szeretetről,

beszélek, megelőzésben a rajzaim által oktatok.

Nem  ismerem az üzleti oldalt, sose volt pénzem,

mert az ígéretnél elakadt, így hát befektetéseken

nem gondolkodtam, 26. éve a hivatásom tart el.

Mivel  még, az online sorsolvasástól ódzkodnak,

főként az írásra fordítom most az időt és oktatok.

Mert amikor jönnek a  mondatok,  nem lehet azt

félre tennem, megkérni sem  őket, hogy  várjanak.

Prevenciós vagyok, bocsánat én a megelőzésben

gondolkodom, meg úgy is gyakorlom a hivatásom.

Az élet élni akar, megteremti önmagát hamar.

Amikor rájöttem,  mindenkinek más a sorsa,

a megélések máshol és másból, ah, hinnye.

A helyszínek, a megoldások lehetnek

akár nagyon hasonlók, hinnye.

A születés előtti magzati

szakasz,  a  várakozási

idő  mindenkinél

mást  mutat.

Van akit vártak,

másokat csak az

egyik szülő várta még  úgy,

hogy tudta az nagyon fontos, ah,

mit él  át a magzat a várakozásban.

Van akinek  nyugalomban történik,

másoknak  meg az nem adatik meg.

Nem  tervezetten is születnek meg,

annak  a nyugtalan rezgése ott van.

Láthatóan gondolkodásra  készteti,

amíg nem jön rá mi a többlet

rezgésének az  oka,  honnan

jön a nyugtalansága, hinnye.

A sorsolvasása közben,  ki mikor,

hol emlékezhet épp  azáltal, hogy

a lelkes énje adja az impulzust hozzá,

az érzés felsejlik,  hogy azt már ismeri.

Amikor egy ismétlés mint visszarezgés hat

rá, be is bizonyosodik,  pont arra volt szüksége,

hogy újra átélje, megszűnik már a hatása, hinnye.

A következőkben pontosan tudja, ah megoldotta.

 

Kérem szépen a döntő embereket, mert ahhoz talán még,  úgy  tudom, hogy  van jogom, még itt vagyok, gyakorolnám a hivatásomat, amíg élek.

Kérem a lehetőségemet, én  is ide teremtettem, nem mentem  el, viszont Hazaszerető lettem.

Pont most lenne a  legnagyobb szüksége  az

emberségeseknek arra, hogy erősek

maradjanak tartásban, méltóságban.

Tíz éve várok,  akkor értem   el  oda,

hogy közre  tudtam  volna adni  azt,

amit feltaláltam, nem kaptam  lehetőséget.

Hiszen minden addigi, amire tervezhettem,

megváltozott hirtelen  és nem  lett  helyette

más.  Amire tovább  építhettem  volna, nem

kerülhettem az oktatás  közelébe sem,  ah.

Nem  tudom elfogadni, hogy ilyen módon

történjen a kommunikáció ott ahol

egyszer azt érezhettem  ember

vagyok. Ha nem elég éretten

vállalnak  fel az emberek

életminőségét érintő

feladatokat, vakmerően.

Ah,  attól mert azt mondják

lehet, ha ahhoz nem  értenek,

megjön számukra a  hátránya.

Ahogy én tapasztalhattam,

rávetül az generációsan,

amikor nem értik,

miért nem

boldogulnak,

pedig jó emberek.

Annak  megfelelően,

amit addigra a hivatásom

által mint segítő  éltem meg,

láttam ott velem  szemben,

szintén fekete  fehérben.

Átéltem a  nagyszerűségét

az érzésnek az egyszerűben.

Hihetetlennek látszott,  hogy

annyira fontos lehet a látszata,

ami a pénz miatt kapott helyet.

Szomorúan vettem tudomásul, ah,

nem arról szól, amiről beszéltek előtte.

Számomra a tisztesség,  a  becsület,  a

 tisztelet, a megbecsülés, a  szeretet  és

mind azok, amiket jó és szépként életszerűen, hétköznapi szinten megkaphattam, meg is éltem.

Igen  mondhatják, ah, csak egy maradi  korosodó,  az itthon maradtak  közül,  a pénzesek által letudott emberséges, prevenciós vagyok.

Aki még  dolgozik 69 évesen,  mert nem tudná  elviselni,  hogy eltartottként  élje végig  azt ami maradt. Amit nem  így tervezett megélni, ennyi évesen, hova lett az,  amit akkor beletett megelőzőként. Egyszer hallottam valakitől,

megjegyeztem,  megyek  amíg  nem  végeztem el azt, amit a tehetségem az oktatáshoz megadott.

Kérem szépen, ne vegyék  el emberségesként, a hivatásomból eredő  oktatási lehetőségemet. Mert akkor nem hittem  el amit mondtak, már meg is teremtették, a jót csak saját maguknak.

Az akarat az évek óta kevés, nem hozza meg a beteljesülést ah, a jó energiákban vagyunk  már. Persze nyomhatják, tolhatják, attól  az nem fog  sikeressé válni, megy a pocsékba azt halmozva.

A régi dolgok nem működnek, haladni tanulni, ah most igazodni, azt lehetne, az elfogadás kérdése. Magamból kiindulva, ha nem  segíthetek, hát legalább ne ártsak másoknak sem. Hiszek az Istenben, maradok  abban, amit a  szüleim  eldöntöttek elfogadom, nem  változtatnám meg. Mélységes az érzés, amivel  szembesülnöm kell, ha  tetszik nekem,  ha nem, hinnye. Amit mi ide beleteremtettünk azt felejtsük el, mert nem kaphatjuk meg, döntöttek felettünk ah, nyugdíj helyett aprópénz. Várunk  valamire,  amibe  nem  szólhatunk bele, itt van a nem sok jót sejtető, várakoztató csend.  Amit nyilván a józan eszünk szerint betartunk, igen. Aminek  a részleteiről, azoktól  akikben bíztunk, tájékoztatást a média által, az előző napról, a tervezett aktuális napról nem kaphatunk. Nagyon nagy felelősségnek tűnik az szerintem, hinnye,  amit látok. Akinek  már van tengernyi rálátásom, 26. éves emberismeretem, életszerű tapasztalatom, abban,  azáltal is  élek.

Ezt a balhét nem  nekem kell  elvinnem hála Isten, körbeért már 5 éve, összefüggésében látszik  az.

Mondják úgy is, hogy  a remény hal  meg utoljára,  gondolom, valami tapasztalásból eredő, hiteles,

valóság is lehet. Mert az vitt előre meg az abban való hitem, hogy van valaki bizony, aki a  döntő embereket  is naponta  kontrollálja  ott fent.

Nagyon és nem agyon tapasztaltként

lenne  mit mondanom arról, amit

valószínűleg sokan még nem

hinnének el, az sem  gond.

Hárman  voltunk, ketten

biztosan láttuk,  a harmadik

messzire utazott  haza, nem tudom,

hogy mit látott  akkor. Én az Isten

fiát, aki megjelent ott nekünk,

karácsony táján jött a csoda,

kontrollálhatóan jelent meg.

Ah, amikor kérte a messziről

érkezett, hogy öleljem őt meg,

ez a hivatásomban gyakori  volt,

egyfajta emberséges alkalmazás.

Nagyon erős volt ott az érzés,

amit követett a látvány,

szürke,  fehér, égies kék,

színben leereszkedett.

Tudtam, hogy mit látok,

tisztán látható volt  az ott.

Hozzá a nagy energia,  ami

odatevődött és bennünket átjárt.

Úgy tíz éve már, amikor ez történt,

nem  a saját Hazánkban  történt  meg.

Sokszor, mindenféle  módon átgondoltam,

beszélni nagyon arról nem akartam, csoda volt.

Arról  győzött meg, hogy nemcsak beszélnek róla,

van, nem fokoznám, kétszer már írtam  róla  a sok

év alatt. A fent és lent egyszerre volt ott jelen.

Nem tudtam megvalósítani azt amiért oda  mentem, elfogadtam a döntők  döntöttek.

Azóta én már másképp is látom  az életet,

elhiszem,  hogy itt vagyunk mindannyian.

Azt is tudom, nem véletlenül nekem  adta

a  teremtő, ezt a nagyon hasznos tudást.

Azért, hogy az oktatását adjam  tovább,

kerüljön be a köztudatba,  jól működik.

Nem pályázhatok, nincs hova forduljak,

nincs olyan hozzáállás, ami eljutna oda,

ahol  értenék, mit hagynak kallódni.

A felelőssége annak a döntőké, ah.

Nem hallgathatok  tovább, felvállaltam

eddig is minden  döntésemet, amit nehéz

elfogadni ebben a  helyzetben,  ami most van.

Kérem tisztelettel fogadják el a most nem igazán

őszinte, ez nem a jó öreg általi. Bocsánatot kérek mind azoktól,  akik csak magukban, az elveikben hisznek, ezt a saját védelmemre teszem meg, ah.

Én nem változhatok  meg, van a  lelkes, szíves, gondolkodó énem, ami az emberséges részem. Nincsen pénzszerzési vágy bennem, ah, hinnye,

ha lett volna, néhányan nem  ott tartanának.

Attól  még, hogy a pénz teremtéshez

nem értek, jó minőségű  is lehetne

az életem. Óvatosan, de csak

a humor  miatt, ha a pénzhez

értenék, se  másképp élnék,

fel biztosan nem halmoznék.

Amikor felvállalták, tudták  azt,

hogy a Hazánkban mi  is itt élünk és sokan.

Nem  szép, hogy eddig nem nekünk  megfelelően

bántak  velünk. Most viszont lenne lehetőségük,

ahhoz, hogy szerintünk is jól döntsenek, az eddigieket hozzák rendbe.  Biztosítsanak számunkra  olyan minőségű  életet

amiben szívesen élnének,

annál alább ne menjen.

Még annyit szeretnék,

hogy értsék, szerintem, ha mi elmegyünk,

se megyünk  sehova,  ha a teremtő úgy gondolja,

itt  maradunk  segítségül, az emberségeseknek.

Talán, amit nem kaptunk meg  jó minőségben,

ah, nem élhettük  meg, az eddigi jó minőségű teljesítésünknek megfelelően, a továbbiakban majd az lesz a  feladatunk,  hogy arra figyeljünk.

Amit  a jóból  megérdemelnek már,  kapják meg  az emberségesek,  amit a  hivatásuk  által adtak.  Mindazok, akik  a  munkájukkal sokat adnak, akik szolgáltatnak  nap  mint nap. Ah, kint vannak a szabadban, hogy mások  teljesíteni tudjanak. Megjavítják a szélvédőjüket, hogy tovább mehessenek, mozgásban lehessenek.  Ha nem vállalkoznánk, lenne gondjuk azzal is bőven, gondolkodjanak el. Becsüljék meg  azokat is mind, akik otthonról az online-t megteremtették, hogy dolgozhassanak. Olyan munkát biztosítsanak,  amit képesek elvégezni, akik munka  nélkül maradtak. Akik ahhoz szoktak, hogy a jól elvégzett munkájuk által, jó minőségben tarthatták el a fizetésükkel a családjukat. Tájékozódjanak mi van most, mi az amit fel  lehet vállalni.   Miben szükséges segítséget kapniuk a saját Hazájuk által. Ne azt mondja gyere haza, teremtse meg, hogy ne menjenek el. A csendben lévő intelligensek meg ne alázódjanak, hinnye. Az okosak, szorgalmasok se, akiknek nincs tartalék pénzük, hát ami jár azt utalják, hogy  áthidalják.  Támogatás nélkül  ne maradjanak a  vállalkozók,

akik magukat tartják el és nincs munkájuk most.

Az emberséges, intelligens, tanultan is emberies, nem járnak együtt sajnos a nekik megjáró jóléttel.

Mindannyian látjuk, amit  sokan még magukról se gondolnak, mert  ki csak  magukból indulnak azt a.

Túlmentek már az önkontrolljukon, a nehézben  is könnyedén, minden  felelősségtől szabadon, ah.

Nem mindegy mire emlékeznek  majd, amikor azt várnák tőlük, hogy véleményt mondjanak, nem felejtik el, a gondoskodó tiszteletet, hinnye.

Na most jöhet a jó öreg, bocsánatot kérek, hinnye.

Addig, a harmadnapra feltámadott,  sem érintett meg téged. Amíg nem láthatod,  a saját csodádat, szinte mindegy, hogyan merre visz az utad téged. Nem  látod  még meg, csőlátásban vándorolhatsz, amíg egyszer csak a saját csodádat megélheted,  valószínűleg ott rögvest, megváltozol általa.

Mindenkiben ott a saját csodája,

legfeljebb nem mer beszélni róla,

nehogy kilógjon a sorból, hinnye, ah.

Mindannyian más sorsot hoztunk, ha

megpróbálsz beállni a nem létező  sorba,

attól még látszik ám ami látható, ah.

A tekinteten átható, s ha

nem vigyáz elviszi a

jól irányzott

káprázat,

hahó.

Van ám

a belső

tartás,

lehet, hogy

gyenge a

 hatása.

Rend a

lelke,

kinek, kinek,

mindenkinek  a

a maga rendje.

Ha a sajátját

nem  tette  rendbe,

ugyan  mit várhat el.

Mihez

képest

kinek

milyen érett, vagy

kikopott-e tán a

belső  jelzése.

Ha befele

is figyelnél

a lelkes,  szíves,

gondolkodó éned,

 neked  is  hatásos

kontrollod

 lehetne,

hinnye.

Adni

vagyunk mi

mindannyian,

bele a közösbe,

ha a szükség helyett

ott a bőség,  akkor is

 egymás tiszteletére.

Ki mit hozott amikor

megszületett, abból

tud adni, amit ő maga

 jó érzéssel megteremtett,

vagy amiben kiteljesedhetett.

Az bizony Isten, át is megy és  aki

kapja  annak a hasznára lesz.

Óvatosan teszem, hogy

jelzem, először  a

saját tartásodat,

lenne  szükséges

jól felépítened,  hinnye.

A nehezebbek sorsot mutatva

vannak,  ha nem  a könnyebbet

választod  és  ki  nem

kerülöd  őket,  biza

emberesedhetsz.

Lelkesedve élni,

szívesen adni,

gondolkodva

tiszta érvekkel,

önmagadat ismerve,

 meggyőzően meg is élni,

adni születtünk adni, hinnye.

Ölelni jó,  ha szeretetből  való,

ha nem  szereted, tán ne tegyed,

ah, mert bizony az ugyanúgy átmegy.

A leckét megkaptam  rendesen, amikor

télen egy madárka  csőre  nagyot koppant,

mert megtévesztette egy jó  nagy

  átlátszó üvegfelület,  elalélt tőle, hinnye.

Kiléptünk,  adhatom-e önmagamat,

vagy úgy csináljak, mintha

nem venném azt észre.

Hiszen akit vártam,

éppen haladt felénk.

Háttal esett le a hóba,

lenyúltam érte,  mert

jött a macska és már az

ebédjét látta kiszolgáltatva.

Éreztem, ha megmelengetem

a két tenyeremet körötte

összekulcsolom és

mondom az imát.

 Mint, ahogy már

egyszer volt olyan,

egy  idő után elszállt,

hát bizakodó voltam.

Megkértem arra,

aki el tudta érni az ereszt,

tegye oda fel ott pihenjen meg,  ah.

Hiszen megérkezett, aki megtisztelt.

Azután, amikor tisztelettel megköszöntem,

hogy megtisztelt és elköszöntem volna  tőle,

 oda rámutatott az ereszre, ahonnan  éppen  magához térve felszállt a madárka. A saját nyelvén mosolyogva megköszönte, hogy megmentettem az ő madarukat.

A  macska meg házi, kap enni.

Elköszönve azt mondta, tudja,

hogy az engemet  megtisztelők

nem szoktak bemutatkozni, de

ő mégis megteszi,  mentő  orvos

a hivatása mondta és meghajtottuk

a fejünket mindketten egymás előtt.

Segíts magadon az Isten is megsegít, ez

eddig a nehezeken mindig átvitt  engem.

Nem adhatom  fel, hiszen nem véletlenül

találtam meg  és rajzoltam le  azt amit

feltaláltam. Az oktatását magam

szerint szükséges átadnom,

nemcsak nekem fontos,

ah, van saját csodája

mindenkinek.

A  lelkes,  szíves,

gondolkodó énünk is

megerősíthetne rendesen, a

 saját emberséges kontrollunkkal.

Győzz  meg, legyőzhetsz, hagyom, nekem

a tartás és  az emberi méltóság megmaradása  igen  fontos. Az összefüggésében látást mutatva,

oktatnám és  továbbadnám  az oktathatóságát,

 a megelőzés  a hivatásom, harcolni nem  tudok.

Kellemes ünnepet  kívánok, tisztelettel.

 

 

Kérem ne olvassa el, ha nem szeretne a szerintem valóságról  olvasni. Ha nem teljesítesz időben, úgy mint ahogy a  segítséget kaptad,  hiány maradhat.

Neki abban amije  nincs  a tudásához mérve elég,

nálad meg,  a  saját gyermekednél  okozhat  az

hiányt, mert lelkiismeretesen nem teljesítettél.

Az intelligens agy jelzi mit szükséges tenned,

ahhoz, hogy ne morduljon rád a  lelkiismereted,

nyugi túl lehet azt élni, csak nagyon tud fájni.

Azt kérdezték és gyakran, ez mind velem

történt-e meg, igen.  A hivatásom által,

az odaadásomért, összefüggésében,

láthatom,  hiszen meg is rajzoltam.

A múlt elmúlt,  figyelj a mai napra, a most  megható pillanatára. A pillanat  fontos, ha már elértél csúcsokat,  az a  tiéd, ne azon járjon az eszed, hogy megtartsad azt.  Inkább fogadd el, hogy átélhetted  az érzést már  nem veheti el senki  sem  tőled, beépült az, a tied.

Mindenki hozott tehetséget valamihez,  megélve  tudnia fontos, hogy majd jönnek mások  is hiszen, senki sem  született fölöslegesen oda ahova,  ah.

Az emberséges siker energiája adja a helynek azt,

amit érezni lehet,  ha valaki beteszi  oda a lábait.

Mindig a legmagasabb rezgés adja a  lehetőséget,

ha az eltévedt, nehéz visszaigazgatni életképesre.

Apró fontos porszemek vagyunk mindannyian, ha valaki túlzásokba esne, másoknak  ott nincsen lehetősége. Pedig a teremtő sokfélét teremtett, egy, vagy  kevés ember, jól nem oldhatja meg. Mindenkinek szükséges átélnie a jót és  szépet.

Lehet gond  azzal, ha a pénz és az azzal járó,

felfokozott testhez közeliben túlléptek,  az

egészséges határokon, a lélekhez nincs  köze.

Szerintem a bal oldalunk, az előbbieket tükrözi,

a racionálisnak mondott, a jobb  oldalunk a lelkes,

a szíves, a gondolkodó énünk kontrollja.  Ha nincs

összhangban a háromféle belső jelzésünk,  akkor

bizony lehet, hogy hiába lelkesedünk,  hinnye.

A két  talpunknak  a  földön kellene  állnia,  ah,

a mozgásunkhoz mind a két talpunk  szükséges.

A gyermekkori toporzékolásunk megvan-e még,

ha nem jött érte a jól irányzott, megvan a ritmusa.

A hangos  szót mikor gyakoroltad utoljára, hinnye.

Én bizony, azért is tudok bocsánatot kérni, azt a,

viszont mi lenne a  bent maradt  fölös  energiával.

Meg lehetne a sorrendet beszélni a  szomszéddal.

Jön a jó öreg bocsánatot kérek,  jól elfér, hinnye.

Hátha alkalmas a most, értékelj át minden olyat,

ami ismétlésként hat. A megszokást  hozza fel ugyanazzal a hatású rezgéssel, ami a kellemetlenekre emlékeztet.

Ha az egészséges körforgást

felválthatja az  ami csak egy

irányba megy, a hiányokat

akkor is pótolja  a természet,

ha  nem adta előtte a jeleket.

Amikor magadból  sokaknak

szükséges adnod,  elvihet.

Rájössz a kevesebb több,

nem pénzben mérik,

az emberségest, attól

még lélekben gazdag.

Ha majd megérinti  azt

aki minden felelősséget

vállal, élhetővé teszi, ah.

Amire  alapozva lett,

abból  mindenkinél

a kellő mennyiségben

életszerűen legyen.

Nem számíthat senki

arra, hogy megmaradhat

nála, ami nem illeti meg.

Az egészséges körforgás  az,

ami a jól értelmezett adok- kapok,

a jó életérzéshez megfelelő pénz szükséges.

Nem működhet jól az egyik  a másik  nélkül  most se, az első hét évem gyümölcse ez a tapasztalás.

Hiába minden elvárás, az alázat gyakorlása nélkül

nem tud  jól működni most, minden megváltozott.

Bocsánat ezekért a megfogalmazásokért, magam

 találtam  ki, nem lehet működőképesen utánozni.

Nem szabadna megfelelően jó viszonzás nélkül  elfogadnia annak sem akinek  azért van sok, mert mások  segítették ahhoz. Nem a  maga tehetsége által lett annyija, hosszú göröngyös  út  vezetett fel oda.  Másoknak az energiája, emberségesnek  hívják  őket, mi lenne ha ők már nem lennének.

Helyette nem  működik ám a sok erőből akaró.

Hinnye, itt egy nagy bocsánatot kérek  van, ah,ugye nem  mentem  túl a 156  centimen, a 69., évemen a teljesítéseimhez képest aprópénzesen. Hinnye, azt a, kérem ne aggódjon nem hívnak 20 éve sehova, talán az oktatási anyagom miatt.  Azt mondták az le lett másolva,  mintha az neki lenne a sajátja, pedig volt miből,  meg is vehette volna.

Így aztán hiába volt minden  igyekezetem, azt is

üzenték feltisztult tudás, nincs szükség  arra.

Milyen egyszerű lehet ez nekik, megtehetik.

Nem érhettem el  azt,  hogy közreadjam,

hát ilyen módon próbálkozom,  hinnye.

Vegye meg tőlem, nem én intézem, ahhoz

 nem értek, az emberségesekhez igen,

hogy jó helyen tudjam  mindazt,

amit az Isten nekem  adott,

a feltaláltamat eladom.

Gondolom azért, hogy

megfelelő legyen tőle

az életminőségem,  ah.

A valóságot  rezegteti

meg benned. Ha nem

igyekeztél  azon, hogy

átrendezd miután az

megéledt újra érzésként,

belevinne az ismétlésre.

Beleteremtve azt a pocsékba,

annak olyan is lehet a hozadéka.

Merősítő az ereje, az első óvatosan

megfogalmazott magyarázatnak.

Ami megszabadíthat sokakat,

abba amibe nem  jól  döntöttek.

Kapaszkodjál meg a  jelenben és

pillants rá arra,  amit már te magad

értél el,  ahhoz képest  amit hoztál,

odafigyeléssel, együtt időzéssel,  ah.

A legnagyobb most amit megalkothatsz,

ha  gyakran mondod,  hogy most van idő rá.

Feltöltenéd azt az érzést ami a  hiányodat adta

számára. Amikor gyakran hagytad őket másokra,

mert azt megoldani másképp nem tudtad, mondják meg, hogy akkor azt jól tetted-e.

Kérjed meg, hogy ha lehet  hallgasson meg,

ha nincs akkor kedve,  azért léptél  egyet,

érd be vele. Várd meg amíg neki lesz arra

igénye,  futtok  néhány kört és megoldjátok.

Szeretnéd megnyugtatni a lelkiismeretedet,

mert akkor még keveset beszélgettetek, s nem

mondtad el azt se, miért volt szükség  azt tenned. Szerintem el lehet rendezni, a helyére lehet tenni

ami akkor mellé ment,  mert nem értettétek még egymást meg, sikerélménye lehet mindenkinek.

Még akkor is, ha szaporán potyognak  a könnyek.

Az anya  megkapott hozzá mindent, ami fontos,

ha  nem  tud eljutni oda, hogy kérje a bocsánatot,

azt is elmondhatja,  még nem tudja kimondani.

Szerintem fölösleges energia a tökéletességre

igyekvés, az csak  a teremtő  Isten sajátja,  ah.

Hátha kap a többiektől segítséget, aztán  meg,

abból, jó nagy kacagások is  lehetnének…

Kérem ne olvassa el, ne bosszankodjon, ha a valóságot nem  tiszteli. Ah, nem megbántásnak  szánom, csak a szerintem őszintét írom. A majd  az nem a  most, ami már  a lesz sem, hiszen van  akinek  már elkésne az másnapra. Ugyan miért gondolja, hogy minden maradhat holnapra, ne vegye zokon kérem szépen, ah.  A  hivatásom  a tiszteletre  épült,  a szeretet az hétköznapi számomra,  hosszú út vezetett oda.

Miről beszél ha nem is úgy él,  miért nincsen emberség  próba,  hinnye, ah. Hát nincsen senki se aki a  valóságot felvállalva azt hitelesen átadja. Vannak akik arra apellálnak, hogy vannak emberségesek akik a saját szégyenüknek érzik,  ha nem kapják  meg a nekik járó tiszteletet, ha szintjük alatt bántóan, nem  jól  bánnak velük, ah. Megalázottságukban szenvednek és  inkább sírnak, hallgatnak. Mondja, ha valaki tudja, mikor kopott ki az emberséges, ah, mikor ment annyira túl mindenen ami addig fontos volt tán ott is még esetleg. Ah, mondja ki bántotta meg ennyire, amit  nem tudott feldolgozni se.  Miért gondolja,  ha a fel  nem dolgozott fájdalmát továbbadja és  másoknak is abban kell  élnie,  majd végleg megkönnyebbülhet általa, hinnye.

Ejnye,  jön a jó öreg bocsánatot  kérek.

Ez itt a szeretett Hazánk, ugyan kitől  kapjunk meg mindent, amire most emberségesekként szükségünk van. Végig dolgoztunk, aprópénzes nyugdíjasokként közel a 70. és folytatjuk tovább. Naponta jelen vagyunk,  átélünk mindent, amit másokkal a túlzások tesznek. Már észre sem veszik, hogy át mikor billentek, mikor hagyták  cserben mindazt, amiért egyszer  elindultak. Az igazságkeresés helyett, az alázat  működhetne, annak aztán lehetne, sok  tapasztaló élménye. A sok nehéz meghozza ám az emberségest, hinnye. Ne hidd el, hogy vége, ha a fordítottját is látnád, kerülhetnél a saját idődben annak már az elejére. A következő  generáció már ne szenvedje meg,  ha nincs más, mint az állandó keresése mint ismétlés.

Hinnye, jobb ha bocsánatot kérek.

A hivatásunkat gyakoroljuk, életszerűen  a sorsunkat  éltük  mindaddig, amíg ismeretlenre változott és nagyon gyorsan. Az addig átlátható életünk, úgy, hogy azt mi nem tervezhettük, de nem is kértük, hinnye. Hol  van az életminta   a gyakorlati életükben ahhoz, hogyan éljünk most.

A Hazánktól várjuk, azt amit ide teremtettünk, naponta jót és szépet, emberséggel  beletettünk.

Sorstalanná nem akarunk  lenni, a saját szintünket élnénk meg, hisz sokat tettünk érte,  mivé  lenne.

Ha beengednék már az egészséges körforgást hozó, belső tartást adó újat, szintet  igazíthatna. Amikor meghatározó a jóban és a szépben,  jelen van a megelőzésben éppen azért mert nem árthat. Szabadon választja ki közben, a saját

sorsát, amikor a helyére került a jelenjében.

Hány bocsánatot kérjek most, jer elő jó öreg bocsánatot kérek, akár mindenki helyett  kérek. Persze ideje lenne mindenkinek átvizsgálnia a lelkiismeretét  most, nem mondhatja senki sem, hogy nem  szóltam volna. Ha beengednek,  már régen tudnának róla,  igazolja azt, hogy  van bőven  írásom. Az archívum havi bontásban mutatja, leírtam kértem,  szépen kértem,

kértem, erősebben kértem,  ah, naponta.

Mondja meg valaki, mi hány bocsánatot ér,

elviszem a balhét a következő generációért.

Hozzálátok, hiszen hozzá vagyok szokva,

a hosszú tűrésben, ah,  van időm bőven.

Hátha annyira belejövök a bocsánatot kérek  mondása közben, még kedvet kapnak rá,  hinnye.

Minden héten lehetne egy bocsánatot kérek nap,

ha már annyira összejött,  legalább nem ártanál.

Ugyan miért ragaszkodnak  az emberségesek  a személyes  találkozáshoz. Bocsánat  fogzok, az összes tünetével, ami a babakorban adott,

 íme,  így is csak online lehetek, itt vagyok.

A hangomban benne van minden tudásom, átmegy az rendesen odateszem, ha van rá igényetek, a  telítettet így is megelőzheti.

Te vagy, ő van, mi vagyunk,  én éppen olyan  választ tudok adni amire képes vagyok. Nem mástól elollózott  a  válasz, tapasztaltan van az.

Mindként oldalra szükség  lenne most, szerintem, nem mondhatom  ezt olyan embereknek akiken múlik a sorsunk, hiszen nem  hinnének nekem.

Abból indulnak  ki, hogy a sikert azt csak pénzben lehet mérni,  nekem meg olyan nem lett a  sok  év alatt annyi, ami tartalékot tudna számomra adni.

Így hát nem vagyok hiteles a számukra, csak bennetek bízhatok,  hogy rájöttetek,  a te dolgotok az, hogy segíteni tudjatok  most a családotoknak, online itt lehetek, hinnye.

Kicsiben és nagyban ugyanaz a  lenyomat van, ah. Sok a tíz év, amióta nem  tudok előre lépni, csak araszolok. Mihez képest sok, az életkoromhoz biztosan sok, viszont ha visszanézek, most már azt  teszem, sok aprócskát sikeresen éltem meg.

Egy ideje vissza is számolok, akkor meg éppen a saját időmhöz van szabva valószínűleg, hinnye.

Na már most, akkor szeretném ha az igényetek szerint,  adhatnám  el és azzal át, valamennyit nektek szántam, akik már értik a miérteket.

A tudásomból úgy, hogy mindenki önmaga szerint dönti el, mennyit szeretne egy alkalommal kapni. Amit azzal megkap ott, hogy a kérdéseire lett megfelelő hatású, megnyugtató válasza,  ah.

Hiszen már tudja,  a belső kontrollja jelzi mi a jó abból, mi a legmegfelelőbb éppen neki.

Aki már volt az oktatásomon és hasznára vált,  van számára lehetőség most is a fejlődésére.

A Webtenyeres önismeretre nevelés, igényesen, oldalra várom tisztelettel. Skype Árpádné Heringes várom szeretettel. Ha nem szeretnétek hagyni pocsékba menni az időtöket, tudomásul véve ami most van, tanulni az alázatot naponta .

Tudjatok  olyan választ adni a szeretteiteknek a  kérdéseire, ami megnyugtatóan hat, mert jelzi számukra a  belső kontrolljuk, hogy úgy van az.

Tegyük hasznossá magunkat,  ezt is szükséges lenne megélni, hinnye. Ne menjen a semmibe a jóra és a szépre is fordítható idő, hinnye.

Használjuk fel jól, a megelőzésben.

Tájékozódni tudtok,

 Web-tenyér, Önismereti oktatás,  igényesen, oldalamon a lehetőségekről, vagy Skype  Árpádné Heringes által. Tiszteletem.

Kérem ne olvassa el, ha nem szereti a  valóságot.  ah ne, hogy kibillenjen a szép  napja, kérem el ne olvassa. Amikor nem láthatom, nem is hallhatom, nem magam terveztem  el és tudom  a  sorsomat hozom. Nem magyarázkodásnak szánom, akit érint tudja,  érvelni már régen megtanultam.  Nem  tehetek  róla, hogy az amit a sorsomnak  tudok, nem  tervezhető most.  Blokkolni igyekszik  ott,  mert úgy tudja azt is megteheti. Tapasztaltan másképp is látom  már,

a sokféle megtapasztalható adta  azt. Valóban velem van gondod,  megsúgom,  156  cm és  69  éves vagyok, nem  lehet  ez nagy kihívás, ah.

Elárulom, másabb  jó hatásokra várok, csak  ez maradt meg így kommunikálok ez adott éppen.

Prevenciós vagyok, kérlek ne várjad tőlem, hogy várjak valamire, ah, ami nem lenne természetes számomra,  van az Isten,  csak  mondom,  hinnye.

Magam szerint élek, az egyszerűt  is nagyszerűnek látom, ha felfogom  azt ami van és  gondolkodva élek továbbra is,  ezt megszoktam.

Talán  kicsit  szerencsés vagyok,  hogy hiszek abban amit feltaláltam. Azért írom  mostanában szinte nap mint nap le azt, hogy feltaláltam,  hátha megérint többeket és rájönnek, nekik sem szabadna csak  úgy beleélniük.  Hiszen akkor kopik a hozott és nincs fejlődési lehetőség, ah. Amikor a külső által meghatározott szerint én  nem vagyok fontos,  a nettóból nyugdíjam határoz meg engemet. Talán így volt az akkor amikor eldőlt, hogy attól a naptól kezdve meghatározódott a sorsom. Mint egy gyerek mondókában, ecc,  pecc kimehetsz, holnap után bejöhetsz és valószínűleg  egér  lett belőlem. Ó persze kérem ne vegye ám zokon, öreg fejjel csak írok itten, hiszen másom sincsen. Nem férek bele a sablonba,  na meg gondolom sokan mások sem.  Vessek magamra, mit képzelek, sorsom van nekem, kit érdekel,  amikor volt akit megköveztek és  az anyja azt is el kellett viselje. Mert anyák  vagyunk, vagy majd a  saját érettségükben lesznek,  nem az életkor határozza azt sem meg. Sokadikként örültem, hogy élek,  meghúztam magam,  ahogy csak lehetett, hiszen másképp gondoltam azt,  mi az ami jó lenne  nekem.  Gyerekként nem szólhattam bele, maradj csendben,  menj  innen, nem rólam szólt a saját történetem. Bennem maradtak a szavak,  mondatok, gondoltam majd egyszer, máskor, meghallják, talán kihallják, szükségem  lett volna az értő fülekre.  Rájöttem, nem lehetek olyan önző, hogy elveszem  a kevés idejüket, azzal , hogy rám is figyeljenek, hát tán annak a következményeként írok naponta, hátha valakit érdekel az, hogy valamit felfedeztem  és az Isten ajándékaként fogom fel. Sokat kellett dolgoznia ahhoz a felnőtteknek, hogy eltartsanak bennünket. Isten óvjon meg  attól, kiteljesedve,  hogy másokra legyek utalva, hinnye.  Ha valaki azt várná  el, hogy visszafelé teljesítsenek akkor, amikor önmagukért lenne szükséges tenniük, bizony valami kimaradt  az ő életéből, hinnye. Abba megy minden energiája  bele,  hogy oda teljesítsen ahol most is boldogulni tanulni kéne. Előre hátra,  össze vissza elvárva,  aközben nem teljesítenek önmaguk felé,  kritikusakká lesznek. Boldogulni tanulni minden helyzetben úgy, hogy  ott van, akire minden körülmények  között lehet  számítani, de nem behelyettesíti őket, csak van.  Önismereti oktatás, igény szerint a sorshoz nevelés igényesen,  magam találtam fel.

Kilométereket tettem meg,  először gyakran,  aztán jól megpakolva a necchálókat, mert rájöttem, ha kiegyensúlyozom azzal,  hogy kettőt  pakolok tele, az talán jó megoldás lesz. Messze  volt a nagyon is messze,  akkor még nem gondoltam bele, hogy jót teszek azzal magammal, vágytam arra, hogy megvigasztalódjak a könyvek olvasása megadta  azt, ami hiányzott naponta. Benne éltem a könyvek adta, mások által  megélt világukban, életükben, a harcos történeteket nem szerettem,  ahhoz viszont,hogy rájöjjek arra,  sok olyat olvastam el.  Nagy érdeklődéssel voltam minden olyan fizikai munka iránt, ami  által ott volt a sikerélmény lehetősége,  amikor visszanézett az ember és látta, minden sorjában szépen, rendben van, lehet  hozzálátni a következőhöz. Nem tudhattam, de éreztem, sikerélmény nélkül  nem jó minőségű  az élet. Ha azt ami feladatul volt csináltam, arra rá és visszanéztem,  szükségem  volt a megelégedettség érzésére.  Nem kaptak,  hát nem is tudták  mit jelent a  dicséret érzése, nagyon igyekeztem volna,  bármit megtettem volna érte. Amikor is rájöttem, nem mindegy, hogyan hangzik el  és kitől hallanám  a  dicséretet, megbékéltem vele, talán jobb is ha nem hallok  olyat, az lehet a  természetes. Olyan érzésem volt  egy idő után, hogy ahhoz  képest,  amit ők gondolnak, többet szeretnék  elérni, de úgy, hogy közben másoknak  is jó legyen az. Nem felejthetem el,  hiszen nem volt sok belőle, körzetben dolgoztam 17 évesen,  a  doki kitűnő belgyógyász volt, aki mellett  ültem. Naponta  kétszer tettem meg a sok  kilométert, reggel és délután, este botorkálva a félhomályban igyekeztem  haza. A doki szomszédjában kis  tacsi kutyák születtek, megcsodáltam őket naponta. Megszólított a szomszéd, kérek egy kiskutyát,  rögtön rámondtam, ha lehet, köszönöm, igen. Azután már ketten róttuk  a göröngyös járdákat, a kis kedvencemet az oldaltáskámban hordtam,  onnan nézett rá a számunkra szürke világra,  de mindkettőnknek  ünnepet adott az,  hogy én lehetek egy kutya gazdája.  Megszólított a nagy loholásom közepette egy hölgy, segítenék-e neki megszólítani a dokit, mert,  hogy az a hír  járja,  nagyon morózus mindenkivel. Én is tartottam  akkor még tőle, de már csak  kicsit, mert ott mellette ülve, úgy rákaptam a dohányzásra. Úgy fújtam mint egy megveszekedett füttymentes  gőzmozdony, csoda, hogy a  betegek  nem ájultak bele, a vágni lehetett füstbe. Sikerült meggyőznöm  a kitűnő szakdokit, fogadta a sok gyermekes, nagybetegnek tűnő anyát, hamarosan meggyógyult. Megvárt egy  esti rendelés után a hölgy, aki a neves cukrászda tulajdonosa volt és életem  egyik legnagyobb élményét tárta elém.  Bármikor bemehetek a Csucsu kutyámmal  is,  nekem ott mindig lesz helyem, úgy is volt,  köszönöm  neki, hogy azt érezhettem,  embernek nézett. Ő már régen elfelejtette,  de én nem, amikor csak  tehettem  megköszöntem neki, ő meg nekem, a testvére gyógyulását emlegette.  Már nem dohányzom 39 éve annak is,  nehéz volt leszoknom  róla, de megerősítettem magamban azt, hogy ne mutassak helytelen mintát a szeretteimnek, tartást adott a lemondás. Addig kerestem a helyzetekben,  az emberekben a hibát, azóta rájöttem az életemet magam irányítom. Akkor is,  ha  az másképp látszott  még akkor, örültem annak ami van, megéltem  pont azt ami megadatott akkor. Ehhez tudom viszonyítani, mindazt amit megláttam mint lehetőséget. Rájöttem adott a teremtő gondolkodó agyat,  hát nem másokat utánozva,  nekik megfelelve neveltem fel  magamat. Éreztem fontos az, hogy magam szerint úgy élhetek, hogy  szerintem tervezek.   Amik úgy tűntek menet közben, hogy nekem lehetetlen elérnem, azzal  nem is törődtem. Volt elég megélni  valóm,  hát azon voltam, hogy azt  átgondoltan, jó minőségben éljem. Úgy látszik megéltem a sorsomat ezidáig, most éppen lezárok dolgokat,  amik  látszólagossá  váltak,

a valósághoz ragaszkodom.

Meg van hozzá már a sok évem, ami   jól  volt nekem,  az nem  biztos, hogy jó másoknak. Tehát  ne várjak el semmi olyat,  ami lehetetlen a másiknak, hiszen teljesen más életet  él még.  Nem biztos,  hogy tervezni tud, vagy még nem  elfogadó mások szerint nem látja,  hiszen nem a sajátja a másiknak a sorsa.  Viszont sok olyat is tapasztaltam, ahol nagyon jól tudták mi a sorsuk, hol tartanak és mit adjanak tovább a sokból, a bővebb családjuknak. Generációról generációra mindenkinek meg volt a tehetségéből  eredően a boldogulása, hinnye. Nem a pénzszerzésből, a boldoguló teremtésből volt sikerélményük, generációsan összetartottak. Egyszer jött egy „nagy ember” és azt kérdezte,  hogy bírok el ekkora sikert. Nekem mindenem megvan kicsiben uram, csak  a  mások  szerint tervezettekhez nehéz jól   igazodnom. Amit kívülről mások  által határoztak meg és nem tapasztaltan életszerűen hat rám,

sosem  volt még elég pénzem uram, hinnye.

Megrázkódott, akkorát kacagott rögvest és

kérte mondjam el  még egyszer,  megtettem.

Lépésről  – lépésre, volt, hogy csak  araszolva haladtam. Ah, mindenhez megvolt  a megértő önmagamhoz mért, másokra is figyelve élő,  saját  tervem. Bármilyen apró  is,  de megvolt naponta a sikerélményem.  Arra nagyon figyeltem, hogy olyat ne  vállaljak fel, amihez nem értek és a túlzásokba bele vinne  észrevétlen.

 

Óvnék mindenkit attól,  hogy belenyúljon mások  sorsába.  Mert annak megjön ám  a hozadéka, nem  lehet, csak úgy elmenni mellette, a tapasztalásom  mondatja velem.  Gyakran kértem  bocsánatot mások  helyett.  Legalább ne  árts, senkit  se  bánts,  magadra is jól  vigyázz,  mindenki  élete,

sorsa,  más és más,  majd beindul

az egészséges körforgás és

téged sem  pótolhat senki más.

Az ünnep érzése is mást  és mást

jelent,  ha nem látsz tovább mint

ameddig az érdeked megkívánja,

nem láthatsz rá, a mások világára.

Hat éve annak,  amikor megkívánnák

a  tudást a hétköznapok, a múlt  elmúlt,

se érvek,  se történések  onnan nincsenek.

Nem lehet a kifényesítettben  sem úgy élni,

hogy a saját lelked tükrét ne lássad most meg.

Tanuld meg azt amit nem hoztál  tudásnak, hogy

két  lábbal  megálljál abban ami éppen van,  ah,  ne korholjad magadat. Ha nem  tervezhettél,  ugyan,

hogyan teljesíthetnél  magad szerint,  tanulj  meg

jól alkalmazkodni és megélni, túlélni, ne várjad ott  a segítséget, ahol még nem értik mindezeket.

A múlt elmúlt, gondolj  a mára, a  most megélhető, megtapasztalható pillanatára. Ha nincsen másod

most,  ahelyett  amihez szoktatok, a finom  őszinte beszélgetések elvonhatják a figyelmet, arról  ami máskor természetes  volt, most  nincs.

Kívülről minden másnak látszik,  aki beéri azzal  is

amit másoktól, szerintük megfogalmazásban hall,

majd rájön  az érettebb személyiség az,  aki már

átélt sok olyat, ah,  amit fölöslegesen ismételni ugyan minek, csak az idő múlik vele, hinnye. Ah, Isten óvjon hinnye, ah, meg ne bántsak egyetlen önmagát hatalmasnak érző embert se. Akivel  soha nem  találkoztam,  hiszen hogyan tisztelné amit feltaláltam. Az lehet a természetes abban a magasságban,  ha méltatlannak  tartana engem, arra, hogy komolyan vegyen itt Hazánkban,  ah.

Ah, a jó öreg bocsánatot kérésemet használnám  megint eszközül, megköszönném ha  nem ártana…