Mindenki a maga idejében és a saját helyén boldogulva emberesedne, kikerülni nem lehet, a nehezeket. Ha mégis a könnyűt választja, a sorsa oda visszaforgatja, azt ismétlésben pótolhatja. Bocsánatot kérek, ha minta voltam,
amikor úgy
gondoltam, hogy
az emberek nem csak magukért vannak,
boldogulnának, ha a saját szintjükön élhetnének.
Hiába a nagy akarat, ha emberségben nem tart még ott, sok hibát elkövetve sok emberségesnek okozhat nagy károkat. Olyan az mintha nem egy lenne az anyanyelvük, nem érti, hogy mit nem értenek azon, ami szerinte csak úgy helyes, ah.
Feltaláltam valamit, ami a szintek és kultúrák között is átmegy, ha az érintettek intelligensek.
Köszönhetem az Istennek, hogy a belső kontrollomra időben felfigyeltem.
Kimondtam a bejelentkezésnél, akiknél az kihallott, ne jöjjenek, nélkülem döntsék el.
Nem voltak még a sokféle összefüggésekre felkészülve, nem hagyhattam, hogy mások rábeszélésére érkezzenek. Nekem is könnyebb volt, az értőknek mondani. Hiszen a sorsolvasás közben, időben jelezte kinek mikor, merre van az előre. Azzal és menet közben is, megerősített a teremtő, óvatosan, mivel mindenkinek látszik,
a tenyerében, hogy mikor mit és mennyit bírna akkor el, a saját sorsát élje, ne másokét utánozza.
A generációs hatásoknál, átvetüléseknél, látszik a
leginkább érzékelhető, mi minden rárakódhat, ah. A következő generáció azon szülöttjeire, akik abban a családban a legmagasabb szintűek.
A lelkes, szíves, gondolkodó oldalon és nem a racionálist hozták, hát szükséges azt tanulniuk.
Ha magas a szint és tehetségük ahhoz nekik nincsen, bizony
megoldhatatlan feszültségeket okozhatnak.
Többszőr láttam olyat, amikor feljebb kerültek,
a saját szintjüknél a sarjak. Nem győzték tartani,
újra és megint pótolni a gyakran okozott hiányt.
Volt úgy, hogy elvárták ugyanazt a teljesítményt
és magas szintet, amihez az elődök megfeleltek,
nem tudták elfogadni, ah, nem abban tehetséges.
Vagy, ha neki az nem sikerült, megcsináltatja vele,
Ki ne jöjjek a gyakorlatból, bocsánatot kérek. Mondjad, hogy vagy és most, miben vagy, az életedet tervezed-e, a sorsodat ismered-e, hogy vagy, abban amiben éppen vagy, jól meg vagy-e.
Rend a lelke mindennek, gyakran hallottad,
tudtad-e, hogy a rend neked mit jelent,
van-e neked, az elvártakat betartva saját rended.
Tudod-e mit hoztál generációsan feladatodnak,
helyesen éled-e meg a jó sorsodat, vagy csak
beleélsz abba ami éppen adott ott.
Van-e időd arra, hogy elgondolkodj,
átgondoljad az éppen aktuálisat.
Vagy csak űződ, hajtod magad,
a mások ritmusában araszolgatsz.
Felnőttnek tartod-e magadat ahhoz
amit felvállaltál, felfogod-e, hogy felelős
vagy minden döntésedért, hogy az majd,
kinek mit okoz, amikor hirtelen körbeér.
Mikor vagyok felnőtt ahhoz, hogy
igazgatni tudjam a saját életemet. S
mikor ahhoz, hogy a sorsolvasáskor,
csupán leolvassam azt amit látok és
hozzá ne tegyem a saját véleményem.
Igen szigorúan betartom a saját magam
által megtapasztaltakat, a feltaláltamat.
Nem térek el attól, amit ott látok, jól bevált,
hogy róluk mást nem tudok, csak sorsot olvasok.
Mivel olyan az, mint egy matematikai képlet, összefügg minden mindennel. A leolvasáskor hallja, kihallja azokat az aprócska részleteket is, amik kicsinyke jelek, de ott jelentőséggel bírnak. Sok lúd disznót győz, szokták mondani, a soknak látszó, van ám úgy, hogy keveset nyom a latba. A saját szintjén tudja az emberséges már, mit miért. Hol van az eleje és ahhoz képest mit jelent a vége. Ami másoknak már régen sikeres, ah, nem biztos, hogy sikeres maradhat ott, ahova kezdésnél úgy rakták, hogy nem ismerték fel, nem illik oda bele. Attól, hogy azt mondják, még nem biztos, hogy jól tudják. Szoktam kérdezni a nehézben, tetszik-e engem ismerni, találkoztunk-e személyesen, vagy online szolgáltattam-e már. Mert arra kérném, ah, tiszteljen meg azzal, nem másra figyel, az legyen kontrollja a szolgáltatásomnak, amit tőlem hall. Összefüggésében látni tanulunk, amikor oktatok, adok – kapok van, hiszen átmegy minden szó, az nem mindegy értője-e a szónak, vagy csak hallja.
Na de később aztán úgy is megérti, amikor a sorsában ott tart, az őt segíti, mert felismeri a rezgését akkor megérti. Önismereti oktatás, az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,
az erre igényeseknek. Várom az értő vevőt, aki miután a tulajdonává vált, hírverést csinál majd neki, mert már megérdemli. Olyan vagyok, a feltaláltamhoz, mint az anya, aki tudja, a szeretet megtartó erő, megmarad tovább növelhető, nem birtokló erő, felnevelő aztán elengedő. Ah, sokat segíthetne ez már most, nagyon sok intelligens emberségesnek. Ha az összefüggésében látását felismerte, nem kopik ki, együtt fejlődik vele.
Nem használható másra, mint a feltisztultak segítésére. Aki próbálkozott, anélkül, hogy megkérdezett volna, tapasztaltan tudja. Mindenkinek adott a teremtő tehetséget, valamiben amivel sikerre juthat, hinnye.
Mondom mert az is dolgom, hogy amíg élek átadjam, olyan embernek aki elbír azzal is, hogy nagyon sok a hátráltató irigye ennek a tudásnak.
Hiába no, nem megy nélkülem, betanítással megy abban a formában, ahogy összefüggésében van. Nyilván tudom és kivárom a tisztelettel érkező értőjét. Gondolom az Isten nem így tervezte, hogy ennyi fékkel várjak, ah, a szintek közötti fordítók oktatásával. Akik sokat gondolkodtak most itt az idő rajta, mert annyira eltérő ez a többi tanulhatóktól, feltisztultan át is megy, nemcsak van, ah. Kivárom és végig is kísérem az útját addig, amíg az szükséges, ha már az értő mellett megáll a saját talpán elengedem. S majd kívülről elégedetten nézhetem, megérdemelten átélem a megcsináltam érzését, mert alázattal kivártam.
Az új, a jó élet kezdete, egy belső kontrollunkra épülő életérzés, két lábbal a földön. Amit a születésünkkor hozunk mindannyian, az emberségünket erősítendő, a
jó minőségű élethez való igényességünk az.
Egy Haza ez csak egy, mindannyian ide tettük,
a szépeket és jókat ide teremtettük a Hazánkba.
Azt remélve, hogy a racionális oldal úgy teszi a
dolgát, hogy biztonságot nyújt mindenkinek aki
megtett azért mindent, hogy jólétben élhessen.
Nincs meg az összekötő kommunikáció a két
oldal között, ha valaki nem érett még arra,
hogy átlássa összefüggésében, hinnye, má.
Tán lehetne aki motiválhatná, tisztelettel
megkérném arra, az azonos szinten lévő és
értünk is kommunikálni képes emberségest.
Azt hallottam már, hogy azt a lovat ütik, amelyik jóbban húz, mert elvárnák tőle a még több erőt.
Hinnye má, ne már, valaki kérem tisztelettel,
mondja el, hogy minden emberséges ember,
a többieket segíteni is született, hinnye.
Nem mehet túl a saját egészséges határán,
úgy, ahogy a hozzá nem értő elvárná tőle, ah.
Amit hoztunk feladatunknak ahhoz megkaptuk
a megfelelő tudást, amit nem hoztunk, mindent
megtanultunk, hogy ne legyünk hiányosak, ah.
A belső kontrollunk jelzi, mit szeretnénk, mi az
amiért tenni tudunk, hogy megvalósulhasson.
Azon belül mire vagyunk most képesek online.
Szerintem a legfontosabb az, hogyan érezzük
magunkat, önmagunkért szükséges tennünk, azt
mások nem valósíthatják meg helyettünk, azt a.
Ha egészséges körforgásban vagyunk, az úgy hat ránk, azt más nem döntheti el, mennyi legyen az életerőnk, életminőségünk sorsunk van nekünk.
Mennyit tudunk adni úgy, hogy ne sérüljünk meg,
ne mások szerint legyen életritmusunk nekünk.
Kinek mit jelenthetne a jó és szép, ami neki még nem volt, természetes az, bizonyosan vágyik arra. Igyekszik, sokat dolgozik, egyre jobb és elismertebb lesz a tudása által, emberségesen él. Aki a másik oldalon hozta a feladatát, az anyagi jólétét teremti meg emberségesen. S van aki nem tervez, csak hajtogatja azt amit másoknál látott, a többiekéről lemásolt sikereket, igyekszik elérni. Tengernyi sok gátat vetve azzal önmagának is, mert akik nem látnak más megoldást még,
csak az anyagi jólétükkel elért kiemelkedésüket. Irigyeik egymásnak, hát azon vannak, sűrűn gátat raknak az igyekvők elé.
Hátha belefáradnak majd a várakoztatásokba.
Gyakran járnak úgy az intelligensek, irigyeik lettek, hiszen azt a szintet megközelíteni bizony tanulással még lehetne, elérni nem, az Isten adta. Sokan maradnak kívül abból, ami jó és szép, ami másoknak természetes már, hiszen abba születtek bele. Úgy érzik megjárna az nekik is, vannak akik elvárják másoktól, érte nem tesznek semmit, nem tanultak meg boldogulni, ah, hinnye.
Amiben vergődhetnek sokan, hiszen nem is értik miért kerültek oda bele. Ami számukra idegenül hat, megoldhatatlannak látszik, üresedést okoz.
Azután vágynak a megoldásra, mivel érzik, hogy nem azon belül, de van nekik is tól-ig határuk.
Ah, többet, jobbat szeretnének, sikert is aratni,
miközben nem is vetettek, s néznek ki a fejükből, mások meg miért lehetnek sikeresek, hinnye. Elismerésre vágynak, hogy ők is valamiben a legek legyenek, hiányos a boldogulni tanulás.
Mások meg tesznek érte naponta, a legjobb tudásuk, energiájuk szerint dolgoznak.
Pedig csak ígéreteket kaptak, emberségesek,
nem magyaros virtus ám ez, hinnye má, azt a.
Azt gyakorolják a jóra szépre hivatottan, meg is találják a belső és külső rezgésüknek az egyensúlyát. Azt a munkát, a tehetségükből,
lett, mindent megmagyarázó hivatásukat.
Az emberséges az alapjuk, arra építik fel azt,
amit a sorsuk nekik megad mint lehetőségüket.
Vagy élnek bele abba ami éppen adott hatás ott. Az a hatás van rájuk, nincsen más és vannak akik kiszolgálják a várható igényeikhez igazítják azt. Amivel őket, a még nagyobb elérésére és azzal a látszatosnak, a kirakatuknak a növelésére, költekezésre buzdítják, akik sokat akarnak.
Míg egyszer csak elérték, a felső határaikat,
ahova bejutnak oda ahol a legjobb tudásuk szerint alkothatnak, hivatást gyakorolhatnak. Nem ugyanaz, ha fölemelik őket maguk fölé,
majd csak felfejlődnek, az elvárásnak megfelelve.
Minden energiájuk benne lesz abban, hogy ott meg tudjanak felelni, a többiekhez hasonlítani.
Megfelelni, megfelelni, megfelelni, ez az elvárás.
Az addigi legmagasabb szintjük alá kerültek jóval.
Azt nem gondolták volna, hogyha nem látnak bele a számukra ismeretlen világba, akkor nem érettek arra, hogy az ott megfelelő szinten teljesíteni is tudjanak. Egy idő után, miután már látják mindazt ami nem értük szól, már azt is érzik, ah, ott nem fogadják el, az oda nem megfelelő szintjüket, ah. Ahova ők a kirakatukkal jutottak el, aminek az ára az, ami bennük nem történt meg, mert nincs hozzá meg, azon a szinten az elvárható tudása.
Ott az alapállás, ami jó és szép, egészségesen természetes, arra építik a működőképes jövőképet, nem alap szinten, esetlegesen.
Felfedeztem, a magzati szakaszunk igazolja,
amíg azok a történések nincsenek érthetően
megmagyarázva,
általunk elfogadva,
ismétlésként visszarezeg, mindent jelez.
Hozzuk a tehetségünket, igen sokat számít
az, van-e ahhoz értő, vagy milyen az a minőség
ami a fejlődési lehetőségünket megadja nekünk.
Ha csak abból indulna ki, hogy neki mi a jó, az
annyiszor volt más, ahány emberrel ültem már szemben. Mindannyian máshogy éljük meg azt,
ami hasonló ugyan, de mindenkinek más a sorsa…
Szeretnénk arra rálátni, mi történik azzal amit bele teremtettünk, mit adhatna a közösből a Hazánk nekünk. Hiszen bele teremtettünk, jót
és a szépet, nem várnánk többet, csupán azt a minőségű életet, amiért tettünk, mert közben fejlődtünk…
Emberies jelnyelvnek neveztem el, a saját fel és megismerésem, felfedezésem jelnyelvévé lett.
Aggódalomra nincs okod kérlek szépen kóstoljad
meg. Hétfőtől, egyszeri alkalommal, egy megbeszélt időpontban, a
heringesarpadne@gmail.com által,
online, 1/2 óra grátisz tőlem.
Utána, érzed a változást,
amit kontrollálni tudsz, az agyaddal, hinnye.
Ah, rájössz utána, hogy addig is megvolt már.
Az, amit mások jeleztek már feléd és még nem látod meg. A belső kontrollod jelzése is lehetne, amit felismerve, még időben a jól működő önkontrolloddá válhatna, azt a, hinnye.
A már meglévő, hozzám szegődött, magamnak betudott, szinte velem azonos, értően érett, alázatom nélkül, ez nem működhetne.
Nem tudom mások, hogy vannak az alázat jelentésével, értelmezésével. Ad-e számukra segítséget, akkor is, ha úgy néz ki, hogy a fontos emberek szerint, fölösleges az amit csinálnak. Valószínűleg, akik
Köszönöm, jó öreg bocsánat, hogy itt vagy megint és segítesz nekem abban, hogy ne történjen
semmi olyan, ami méltatlan, hogy
megtörténjen velem.
Az elmúlt tíz évem,
mint egy zord mese,
nem az igazam, a
tíz satnya évünk.
Amikor megjött
az eszem
ahhoz,
hogy
csak
magamra
számíthatok.
Nem értendő félre,
a külső hatásokról szól,
ami rám aztán záporozott.
Ott kezdődött, amikor Fejér
megyében a feltört autóból
ellopták az igazolványaimat.
Nem akartam beülni abba
az étterembe vacsorázni,
mégis megtettem, nem
hiába éreztem. Feltörték
az autót, az összes iratomat, bevételem
elvitték, férfi ruhákat, a gyermekeinknek
szánt külföldi útról hozott sok csokoládét.
Zokogtam, annyira méltatlannak éreztem,
a nagy faluban oktattam, szolgáltattam,
sokat adtam, a lehetőség miatt mentem.
Valószínűleg annak következtében,
abból a megyéből jött valakit
szántak a szülőhelyemen,
szolgáltatni helyettem.
Ha nem sokadig
gyermek lennék,
nem biztos, hogy
itt maradok így is, hogy
mindenféle jól bevált trükkel,
szórakoztattak, hogy ne legyek nyugodt.
Olyan dolgok történtek velem,
ami arra utalt valakik tervezetten
a fejükbe vették, fölösleges vagyok itt.
Pénzügyi tanácsadónak mondta magát,
meg pszichológusnak, jósnőnek és még
rokkant nyugdíjasnak is, meg valami
sárga lapját emlegette, meg az irodáit.
Azt mondta költözzek el, mert megjött.
Üzenet is jött, hogy ne menjek ki az utcára.
Komoly furcsaságok halmaza történt meg,
körülöttem voltak, bent rekeszteni igyekeztek.
Kimentem az online világába, nem volt más
megoldásom, nem akartam megélni mindazt,
amit tisztelet helyett kénytelen voltam átélni.
Aki ezt kitalálta és levezényelte évekig tartott,
nem kispályás lehet, átrendezte vele az energia
szintjét, a vállalkozói segítő szolgáltatásnak.
Nekem és a családomnak, nagyon komoly
hátrányokat okozott a bevételünkben.
Nem tudom milyen az eredője és
nem is akarok többet tudni
belőle. Mint amit aztán már a
másokon segítésem által
megéltem ugyanazt.
Arra a negatív hatású,
energiára voltak vevők,
sokan elhittek mindent,
másokról, hogy kicsit a
hivatásomat
is gyakoroljam.
Tudtam mi történik
és nem tudtam a helyére
tenni a miérteket akkor még.
Dícséretes profi munkát adtak a
megrendelőjüknek, ah a tudatos ártás
sem maradt ki belőle, hinnye.
Prevenciós vagyok, nem úgy,
hogy azt mondták, ah, azzá
váltam, a hivatásom által.
Van belső kontrollja,
mindenkinek, ha nem
figyel a jelzésére, hinnye,
önmagát fékezi be általa.
Írom ezt most, amikor
már vannak akiknek
mindent szabad.
Nem hagyhatom
ezt úgy, hogy ne
gondolkodjanak
rajta, akiknek az
lenne a dolga.
Azt nem
feltételeztem,
ah, alaposan meg
lett tervezve mindaz.
Billegett minden, apró volt
a bevételünk, vegetálunk,
magunkhoz képest, nem
ezt a sorsot vittem addig.
Tudtam, hogy a sok jót,
nem kaphatom vissza, az
ígéretek meg azok maradnak,
hiszen közben nyugdíjas lettem.
Gyakorlom a hivatásomat naponta,
ugyan ennyi nehezített halmazok
után, ki hagyná abba, félúton,
nem lettem sikeres, pedig
megcsináltam, kinél van a sikerem.
Talán most már tíz év után rájöhetett,
mit tett azzal, hogy akkor is igaza legyen.
Mindenki így él vajon a születési helyén,
ha többet ad annál, mint akik nem szeretnének
adni egyáltalán a közösbe, azt nézik, hogy mi jár.
Megkapja a hasonló tíz éveket, hogy tudja hol van
szerintük a helye, mert szolgáltat és nem szolga.
Mindenki hoz a születésével tehetséget, akik nem veszik a fáradtságot, hogy megtudják mi az ő sorsuk, generációs feladatuk, azt gondolják, hogy ha másokat gátolnak abban amit az Isten adott,
az hitelesíti őket abban amiben erősen hisznek.
Nem tudom mi jár nekem, 53 ezer sincs, a már többszőr emelt nyugdíjam. Egyéni vállalkozóként gyakorlom most csak online a hivatásomat, nem kaptam könnyítést befizettem most is az adómat.
Kiállítottam a bizonylatot, a személyes postáról,
jövök azzal szolgáltatásként, ha megtisztel vele.
Ki és mit ért el azzal, hogy a saját szülőhelyemről, ha jót akartam magamnak, ah, nem költöztem el.
Viszont a magaménak is tudott városunkból ide
hozzám, nem tette be a lábát, tíz éve már, nem
tisztelt meg senki, vagy egy évben egy ember, a szolgáltatásomat igénybe venni. A helyi adót
fizettem addig is, pedig egyetlen felkérést
nem kaptam a 26 év alatt, a szülőhelyemről.
Néhány telefonhívás, ami emlékeztetett az
ellopott igazolványaimra, egyéni vállalkozó
voltam akkor és most megint az vagyok.
Nem volt mit tennem, átéltem, túléljük,
volt esemény közben bőven, nem tudom
ki helyett élem meg, ki kapta a jót helyettem.
S ha újra és megint megjön, amíg nem végzett, nem hagyja abba, valaki mondta, mert tudja.
A tudásomat nem tudják elvenni,
egyébként mindent megpróbáltak,
a helyi jó munkából a családomnak elvétve
jutott, aztán egyáltalán nem kapott semmit.
Tudom a pénz hatalom, minél több annál nagyobb.
Csupán annyit még, ah, ilyen minőségű tudásom nem lenne, ha mindezek nem történtek volna meg. Feltalálhattam, oktatom már tíz éve, azt ahogy én megéltem a sorsom helyett. Túlélésnek mondtam sok évig, elfogadóan élem az életemet.
Nem adhatom fel, végig viszem, ahogy éppen hagyják, akik éppen hatalmaskodnak most.
Majd az is elmúlik és jönnek más hatalmaskodók.
Amit biztosan tudok, hat éve már annak, hogy tudás nélkül nem boldogulhatnak jól, hinnye. Mert most már az alkalmazkodni tudás benne van az életünkben. Hiányos mindenki, aki nem pótolja be ami kimaradt, arra nem alapozhat jövő képet se, nevetségessé válhat, a tájékozatlanságával.
Negatív reklámként írom ide, a részletekről nem,
tájékoztatnék, elég volt átélni tíz éven keresztül.
Ha valaki beéri azzal, hogy tenger a pénze, de ahhoz nincs elég esze, hogy azt, hogyan tudja
úgy rendezni energia szinten, hogy az irigység
ne lepje el véglegesen s ne épüljön le éppen attól.
Akkor nincs beérve, még nem lenne sorsszerű az számára, amit lehet, hogy nagyon akar, de nem
tudná megoldani, a tudás hatalom, talán
együtt mozgatva már megint jól működhetne.
Viszont ahhoz tanulni szükséges, mert nekem pénz mentesen, nincs szükségem a pénzforgatás
jó trükkjeire. Mégis érdekel, mert készülök arra, hogy amikor megunják, vagy elfogy a motiváció,
Bocsánatot kérek így előre, hogy ne legyen utána gondom belőle, hinnye, jobb ez így ide leírva.
Érzésem szerint nem írhatom, hogy nálunk,
mert nem lettem pénzes, így nem tudom,
milyen kategóriába lehetek
besorolva,
a Hazánkban.
Ami tegnap volt,
az elmúlt, attól, hogy
ilyen frissen nem tudok
róla, változhatott is, ah.
Látom mennyire
van érdeklődés
a tudásom iránt.
Ki így más másképp
hinnye anélkül,
hogy kérdezné,
a mondataimat
tovább írja, hozzá
tesz elvesz belőle,
majd megmagyarázza
ha esetleg megkérdezném, miért.
Nem akarok, se hozzá sem mellé írást, se
a semmire várni, szeretném a feltaláltamat
csak a magaménak tudni, hinnye.
Julamami védjegy,
Heringes Árpádné
tulajdona és nem másé.
Eladom és olyan emberségesnél
szeretném tudni,
aki érti mit vesz meg és nagyon
megbecsülve, beviszi oda, ahova én nem tudom.
A fontos, hogy nem tudja más oktatni csak én. Miközben már nagy tömegnek számító, sok – sok emberrel találkoztam, fokozatosan ült le bennem, állt össze és egy nap alatt rajzoltam meg. A ritmusa is csak bennem van, a szavak jelentése, hiszen azt is egyedül én magam fogalmaztam meg. Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az online érkezőhöz, éppen oda.
Emberies jelnyelvnek neveztem el, az oktatás
közben, fokozatosan haladva érthetővé válik.
Azt is tudom, hogy a saját Hazámban nincs rá
igény, már megüzenték. Nincs is hova fordulni,
így 10 éve szorgalmasan keresem a
megoldást, hogy jó helyre kerüljön.
Nem érdekelt még vételi szándékkal,
senki olyan embert,
akiről azt érezném, képes rá,
hogy megbecsülje és ne akarna, csak
hírnevet és nagy üzletet csinálni belőle.
A szintjén működik jól, van ahol kitűnően átmegy és azonnal az emberségeseknél, ah.
Tíz éve oktatom, személyesen egyenként, az embereknek már csoportokban is tanulták sokan. A Világból egyszerre voltak jelen egy csoportban,
nagy élmény volt az akkor mindenkinek.
Szerettem volna éreztetni, hogy nincs
különbség az emberek között, ha egy
szinten vannak, jó hangulata volt annak.
Van már a tehetségem által tapasztalt sok év,
úgy gondolkodtam, milyen jól jön ez. Mivel
minden megváltozott, segíti az embereket
alkalmazkodni a körülményekhez, ezt tudja.
Ne csak a rideg látszatra figyeljenek, legyen valami amibe közben kapaszkodni lehet. Alapos rendet tesz a belső tartásában annak aki tanulja.
Előtte adnám el, mielőtt még valaki nagy bátran feltételezné, van már elég tudás benne. Mivel neki lehetne, úgy látná, hogy szabad is, ah, nem tudnám gátolni benne. Tán azt használja amit megteremtett. Ha ennyire jó és megtetszett, ah, van rá módja, ne használjon ki, vegye meg, hinnye. Ahhoz, szükséges a rálátásom, nem veheti át az oktatását senki se anélkül, hogy ne tanítanám meg minden apró részletére, lépésről lépésre.
Nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet a Szeretett Hazámban, ahova teremtettem a jókat és szépet, hogy apró pénzes nyugdíjam marad. Meg azt sem, hogy nem fogadja be a tudást, amit a messziről is megtiszteltek által, a Hazánkban tapasztaltam meg, hinnye emberségest kérek.
Tíz éve vagyok kint az online világában, vágytam már rá, hogy a saját Hazánkban itthon lehetek. Nem értem mi történik, hahó, ez itt a Hazánk, itt jól kellene éreznünk magunkat, nem szabadna senkinek sem szorongania, a holnaptól félnie. Mi történik és miért történik, nem tudunk semmit. Ahhoz, hogy részletes tájékoztatás nélkül bárkiben bízzunk, előtte jól kellene bánjanak velünk. Ah, arra tudnánk emlékezni az adjon erőt nekünk, hogy minden rendben lesz jó kezekben van a Hazánk, ah. Korosodunk ide teremtettünk, aprópénzes nyugdíjjal, azt várjuk, hogy kérdezzék meg mivel lennénk elégedettek és jól bánjanak velünk. Eszébe se jusson senkinek, hinnye, hogy lerázza a felelősséget, ide teremtettünk, hát innen várjuk ugyanazt a jót, a szépet, amit a Hazánkhoz adtunk, megjár a jó nekünk. Végig dolgoztuk az életünket és még gyakoroljuk a hivatásunkat, megjár a jól gondoskodó Haza.
Sokat adunk magunkból azzal, hogy emberségesen, segítő
hívatást gyakorlunk, ah., hinnye.
Becsüljenek meg annak megfelelően jól bennünket, mint, ahogy mi gyakoroljuk emberségesként a segítő hivatásunkat.
Legyen meg minden ahhoz, hogy oktatni is
tudjuk a megfelelő szintű megelőző hivatásunkat.
Gondoltak-e arra, ha ez a sok minden odavetülne,
nem rajtunk keresztül oldódna meg, tudnának-e
mit kezdeni ezzel, úgy, hogy senki se sérüljön.
Ah tudom, komoly létszámban tisztelek meg a
férfiak a sorsuk és generációs feladatuk miatt.
Tán nem velem van gond, sokadig gyerekként megszoktam, hogy lemaradok minden jóról,
ugye nem várják el, hogy ez így maradjon.
Ezzel tudok segíteni magamon, kiírom.
Hinnye, ha ismeretlen a segítő oldal,
hát pont azt próbálom érzékenyítésként írni.
Hinnye, nem tudnának nélkülünk jól boldogulni, ha nem bízhatnának, maradéktalanul bennünk. Nem pályázhatunk, olyan mintha nem is léteznénk, nagyon méltatlan ez hozzánk, hiszen az emberektől megkapjuk a megfelelő tiszteletet.
Nem értek az üzlethez, nem bízom meg senkiben,
hiszen ez az én tudásvagyonom. Az Isten adta, a tehetségemet, amiért
alaposan megszenvedtem,
közben az alázatot is megismertem.
Az oktatásához egyedül én értek, lehetnek viszont sokan, akik át tudnák venni a tudást.
Mivel még nem tanítottam meg senkit sem rá, nem tudom mennyi idő szükséges az oktatására betanításhoz. Amennyi idő szükséges hozzá, lesz, majd, egy idő után beáll, hogy ki mennyi idő után tudja jól oktatni. Voltam már olyan helyen is ahol
komoly üzletemberek voltak, de leginkább abban a jó helyzetben, amikor csoportoknak tervezett programokban helyezték el a sorsolvasásomat.
Az is megvolt, jó volt, szép volt, megbecsültek, azóta már fejlődtem emberesedtem, hinnye.
Nem arra való ez a tudás, hogy kiszolgálja az átutazókat, arra való, hogy úgy vegyék magukhoz a tudást, hogy van rá elég napjuk.
Addigra segíteni tudnak magukon és a saját
családjuknak tanácsot tudnak adni egy idő után.
A feltaláltam oktatására, valószínűleg hónapokra lesz szükség, hiszen mindenki másképp tudja felfogni. Kinek mennyi idő szükséges arra, hogy az agya befogadja, ezt a soklapos rajzos formát.
Minden rajz mellé adódik egy életszerű történet, úgy könnyebben a helyére kerül mindenkinél, ah.
Napi 1 – 3 óra amit jól befogad a gondolkodó agy.
Jól szükséges ismernie ehhez a racionális oldalát,
hogy mellé tanulja, a lelkes, szíves, gondolkodót.
Magyarosan Agyalósnak nevezem. Julamami
Persze, lehetnék ez ügyben tájékozottabb,
csak mivel nem értek az üzlethez, az eladását
nyilván hozzáértő, jó szakemberekre bíztam.
Hátha így tovább megy és eljut egy magyarul
gondolkodóhoz, akinek magyar az anyanyelve.
Mondjuk van egy iskolája, ahol ezt oktathatnák tovább, mint fejlesztést, továbbképzést, hinnye.
Belső tartást javít, emberséget erősít, szintre igazít. Ha már saját szinten megtanulták és
képesek rá, tőlük át tudnák majd venni sokan,
ezt a fontos tudni valót. Hinnye, megmaradjon
az oktatása által, annak a jó hatásaként,
az egészséges körforgásban a lenyomata, ah.
Megtanulhatná az oktatását, s maradéktalanul jó minőségben tudná tartani és majd tovább is adni, az intelligensek sokasága. Jó egészséget kívánok és kívánom azt, hogy akiket megérintett miután megtanulták, jót akarva mondják el sokaknak.
Mennyire és miben változott az életük azóta,
tisztelettel élj, hogy szerethető legyél. Julamami
szerint. Emberies jelnyelvnek mondom, ahogy írok, úgy is oktatok, aggodalomra nincsen ok. Minden szót elmagyarázok, érthetővé teszek. Szerintem a most, az nem tegnap sem nem
holnap. Az ugye érthető, hogy
ha nem érünk oda időben, hát elkéstünk.
Mindent a maga idejében, csak, hogy
mindenkinek más és más a maga ideje, hinnye.
Egyedül nem boldogulok nagyban,
kicsiben tíz éve már online is, köszönöm jól.
Ezért eladnám az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, oktatási formáját betanítással.
Ami jól működik, bele illik, az emberek sorsának, személyiségüknek megismerésébe. Hasznossá válik jól használható a generációs feladataik ismerete. A családjukat összetartja, a közös feladatukat megerősíti, egyenként és együtt.
Generációsan és sorsunk tekintetében is van mit teljesítenünk. Igen sokszor van kisértés az ismétléshez, mert az látszik könnyebbnek.
Ha nem veszed észre a fejlődési lehetőségedet,
lemaradsz és nem tudsz megmaradni a sikerben.
Ah, ha valamikor elértél valamiben a csúcsra, az
lehet, hogy közepesnek számít csak mostanra.
Azzal ami a feladatod lenne találkozol naponta,
oda teszi féknek, megélni valónak a teremtő, ah.
Ha, inkább beállsz a nemlétező sorba, a könnyűbe
punnyadsz, növelheted az irigyeid általi energiát.
Az emberi méltóságod könnyen el is veszítheted,
ha arra figyelsz, ki ne lógjál a nemlétező sorból.
Az biza a szinted alá vinne, pedig elérted időben.
Most a tudásnak komoly a megtartó ereje hinnye.
Megváltozott minden más ritmusban működik, az
intelligens a jelzéseket észleli és alkalmazkodik.
A sorsának megfelelően, életszerűvé teszi, éli azt.
Van amikor még nincsenek tisztában azzal, hogy
korai lenne az elvárás, jól jönne az alkalmazkodás.
Két lépés között mielőtt a talpaidat leraknád, nézzél rá, a sorsodat éled-e, vagy épp bele élsz.
Mások tudása, vállai által kerültél a könnyűbe,
kilátszik a tudás az emberies érettséged hiánya.
Ez az év megoldja, felszínre hozza, ami nem a tied,
ha tényleg üzlet az, ahol minden csak a tied, ah, a tudásoddal igazolni is tudod az intelligensek felé.
Érvvel mert a saját tudása, kérdez és megoldja, megváltozott minden, észre sem vetted, hinnye.
Persze ah, az más, ha abban hiszel, hogy majd a következő életedben megoldod, felvállaltad azt. Amit most könnyen vettél, rávetül a következő generációidra, nem szeretnélek ám
meggyőzni róla, változik minden.
Nem sok országban járhattam, ide
jöttek messziről is az emberségesek,
így aztán a különböző kultúrákba is
beleláthattam, a sorsokat olvastam.
Nem dönthettem el, kik azok, akik
fontosabbak másoknál, nincs olyan.
Az úri huncutságot úriembereknek
szánták, nincs dolgom azzal, ah.
Mindenki az Isten teremtménye,
azt is megtapasztalhattam az első
években alaposan, már az is megvan.
Tíz éve annak, nagy megtiszteltetés
ért, olvassák az intelligensek amit írok.
A sorsomat megismerhettem, tudom
merre vigyem, hogy legalább ne ártsak,
megtanultam az elfogadást és az alázatot.
Birtoklás vágy nincsen bennem, az emberséges
a tengernyi tapasztalatommal már fontos nekem.
Eladnám a feltaláltamat, megismerném a másik oldal által annyira fontosnak tartott jólétet, ah.
Nem vágyom gazdagságra, hiszen hoztam a
lelkes, szíves, gondolkodó énemben adott.
Bocsánat, ha nem jött volna még rá arra,
én is az emberséges oldalhoz tartozom.
Kölcsönös tisztelet, ha szabad, ha lehet.
Tisztelet, szeretet,
legyen ottan bőven, hogy vihessetek belőle kimenőben. Ha benned tisztelet nincsen, a kezed legyintéshez szokott, szerintem az már egy fejlődési állapotra utalhat, azt a.
Hiszen nem gátolod csak jelzed,
hogy számodra nem vehető komolyan,
az amit csinál, aki felé a leintésed szólt.
Ha már emberesedtél rendesen, majd úgy nyújtod a kezed, hogy azt a másik is észlelje, tisztelet van iránta benned. Elfogadóan lenni a
többi ember felé, az is jó minta lehetne, hinnye.
Gondolom nem egyedül vagyok ezzel, hogy a
hőn szeretett Hazánkban, ahol Hazaszerető
lettem, a hivatásom gyakorlása közben,
nagyon kevesen tudják, feltaláltam hinnye.
Az első években a nagy faluban szolgáltattam
emberségesekre leltem. Később meghívásra a Western központban egy jeles helyen
szolgáltattam, egy neves író tulajdonában. Meghívtak,
oktattam egy nagyon komoly oktatási
központban, nagy élmény volt,
sok nagynak az árnyékában.
Úgy is boldogulni tanulhattam,
embernek érezhettem magamat.
Ott is gyakoroltam a hivatásomat, ahova
mint neves helyszínre sok busszal érkeztek,
többféle nyelvre fordította a szót a tolmács ott.
Németországból időztek azon a helyen, száznál
több neves üzletembernek olvastam a sorsát, ah,
esőben várakoztak, hogy talán sorra kerülnek, ah.
Volt ahol, hiányzott a kölcsönös tisztelet, ah,
tapasztaltam, kiérzett a túlzó könnyű, hinnye.
Szerintem a hétköznapokban, a legmagasabb
szint, akit önmaga miatt úriembernek tartanak,
annak van egy teljes, magasszintű rezgése, ah.
Azután egy generációs feladatomat letudva,
megváltozott minden és nagyon hirtelen.
Az okára menet közben és azóta rájöttem,
megtapasztaltam, nem maradt ki semmi.
A nagyon
nehézben,
lehet ám igazán emberesedni, hinnye.
A gátak között, ahogy tudtam teljesítettem.
Jól kinőttem magamat, 156 cm vagyok, más
nem volt, meg kellett hoznom a döntésemet.
Akit már megérintett azóta a lelkiismerete,
tudjon róla, az is megvolt, aztán haladok tovább.
Generációsan a sorsomra léptem, mivel embert próbálóan megszenvedtem. Csak adtam, adtam, sokat adtam, nem hittem el, hogy akiknek az ott a
dolga lenne, nem is veszik a feladatukat észre.
A megélhetésem miatt kimentem az online világába, többen ismernek ott mint itthon.
A saját kínomon tanultam meg azt, amit
nem tudtam, igyekeztem megóvni magam.
Tartást kaptam a sok nehezet átélve, túlélve.
Mindig érkeztek mások, akik legyőzni akartak,
irigységet hoztak, nem az oktatás miatt jöttek.
Miközben rengetegen tiszteltek és érkeztek
meg, a sorsolvasásom, a feltaláltam miatt, a
jólétem teljesítésének a lehetősége hiányzott.
Átsegítettem őket a nehezeken, révbe értek.
Nem számíthattam senkire, hogy kiálljon a
tudásom mellett és bevigye a köztudatba,
mindenkinek megvolt mindig a maga neheze.
Annyit tudtam összegezni eddig belőle, hogy
valami utánzatot, lemásoltat, elfogadnának.
Megbizonyosodott már mindenki aki szerette
volna lemásolni és a nagy pénzbe vinni, ah.
A két oldal egymás mellett párhuzamosan és
természetesen haladva, hol az egyiknek a
fontossága, aztán meg a másiknak, hinnye.
A lépések között vannak a sorsszerűségek.
Nem működik másnál, oktatnám, átadnám,
hitelesíteném a tudásom által. Ne nekem
legyen meg csak, vigyék a hitelességét,
a tartást igazító hatását oktassák tovább.
Nem tervezhetek tíz éve a megállt az időben,
nem kérdezték jó-e az, tudok-e abban haladni.
Azt szeretném, ha kimondanák végre, hogy
ne várjak rá, nem veszi meg tőlem a Hazám.
Azt gondoltam, majd adják az arra már érettek
számára a tovább oktatás lehetőségét, ők ingyen.
Nincs hova fordulnom, hát nincs tiszta válasz se,
amiből ki tudnék indulni, az emberi méltóságomat
megóvnám, hisz tartásosan emberségest csinált
belőlem a sok nehéz, ne irigyelj, tán éljed meg.
A segíts magadon az Isten is megsegít az alapom,
na azt már nagyon tudom, tiszta válaszra várok.
Adjam el oda, ahol már van értő vevője ennek, mert erre a tudásra nincs szükség a Hazánkban, bizony ez már ismerős nekem.
Hát a miheztartás miatt mondom,
szükség lenne erre a tudásra, én
szóltam már tíz év óta írom, hinnye.
Mert akkor elvegetálok, tovább oktatom,
egyenként az engem megtisztelőknek, ah.
Pedig most lenne aztán igazán szükség erre.
Leírom ide, hogy olvasható legyen, jeleztem,
nélkülem nem tudják megtanítani oktatni.
Hiányzik nekem ehhez a kölcsönös tisztelet,
mert én már régóta ismerem, alázattal vagyok
mindenkihez aki megtisztel, már ismeri a sorsát.
Nem tudok üresben maradva, csak teljesítve,
az elvárásoknak megfelelően, nyugdíj helyett
aprópénzesként várakozni, nincs mire, hinnye.
A szeretet, ami összejött bennem, a tengernyi tapasztalatom során a hivatásomat gyakorolva, ah. Kaptam annyi féket, hogy hét generációnak is elég lenne, ha a sorsuk visszapörgetné azt amit megengedtek maguknak, ah. Ha tisztelet nincsen benned, ah, lehetne-e, hogy a kezedet kérlek tartsd a zsebedben.
Legalább ne ártsál,
a hangulataid miatt, senkit se bántsál,
magadra is vigyázzál, mert téged sem pótolhat más ám. Ne azt keresd, hogy mikor miben ki volt a hibás, ha nem tetszik amit a tükrödben látsz, tán változz, hogy szebbet láss, ah. Amikor hiányzik a fokozatosság, hirtelen kerül fel valaki oda, ahol neki még akkor, vagy egyáltalán ott,
azzal dolga nem is lehetne, hinnye.
Tiszteletlenség azok felé, akik már
elértek oda, fejlettek emberileg,
ahhoz vagy más felelősségteljes
feladatokhoz, nemcsak akaratuk van.
A tudás hatalom hallottam régen sokszor,
nem értettem miről és kiknek is szólhat az.
Ha tudás még nincsen megfelelő benned, ah
gondolkodjál el azon mivel pótolhatnák azt.
Körbeért, rájöttem, mindenkinek lenne sorsa,
ha akarna tudni róla, annak tudatában élhetne.
Vannak akik félnek tőle, hogy tudjanak róla, mennyire mentek el minden nehéz feladatuk
mellett. A könnyűt választva, keveredtek oda
ahol éppen időlegesen vannak, betöltik azt.
Ami által mások nem juthatnak el, a saját
letörlesztett sorsuk szerinti feladatukhoz.
A legkisebb gondot majd ez okozza, nincs
határ se ahogy látszik, bármit lehet, ah.
Csupán óvatosan írom le, attól még
nem szabadna, a belső kontrollja
jelezi, ha nem kopott ki belőle.
Emberesedj, szoktam mondani,
azt is jelenti, nem csinálom meg
helyette, hiába mondanám a
magam tapasztalatával, el se
hinné, ki lehet billenni, ah.
Viszont ha még időben
észlelné, megfordíthatná,
van úgy, hogy azt mondom,
nem tudok mit megelőzni,
nem tudok megoldást rá.
Azt a, már nagyon sokat
sokan és igen gyakran,
dolgozhattak azon,
olyan vékony
a kettő
közötti.
Belső látás
is szükséges
ahhoz, hogy az
még a saját döntési
idejében észlelhető legyen.
Nem így oktatom természetesen,
a megelőzést gyakoroljuk, 26. éve,
egy napon rajzoltam le, 152 oldal lett.
Attól, hogy nem ismernek sokan, a
saját általam tisztelt, szeretett,
Hazánkban, feltaláltam, oktatom.
Tudom nagy hibám, hogy nem
lettem gazdag általa, na meg
nem tartozom se ide, sem oda.
Csupán annyi, ami a természetes
körforgásnak számomra is védelme,
aki érti az emberies jelnyelvemet,
tisztel meg online sorsolvasáson.
A generációs jelzéseknél már látszik,
ki mit hozott és melyik ágról, meddig
az ő feladata az. Hol szükséges átadnia,
egy azóta ahhoz megfelelően fejlett
családtagjának, akiben több a tudás.
Van az Isten, van aki tudja, mások még
észre sem vették, hogy átfordultunk és
már teljesen más energiákban vagyunk.
A látszatra nem változott, nem látványos
az, viszont nagyon sokan látják már azokat,
amikkel nekik dolguk van, teljesítik régóta.
Nem láthatók ugyan, nem lettek divatosak,
sem nem mondvacsináltak, tudják amit tudnak.
Tiszta úton járni, vagy felébredve rátalálni, az
csak idő kérdése és megtörténik mindenkivel.
Nem dobálják gondolom, a kitűnő, megajánlott
diplomákat, hiszen annak már hiteles, bizonyított
előzménye van. A születésekor mindenki kapott tehetséget valami jóhoz, hozzáértést tanulhatna,
azokhoz amit nem ő hozott. Elkéshet ha nem foglalkozik a fejlődésével, csupán annyi lesz
Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolnék se veled, sem ellened, oktatnám amit feltaláltam, a lehetőségét keresem ezáltal is.
Valószínűleg elszakadt a fék és már réges rég,
ott ahol azt gondolják mindent megtehetnek,
észre sem vették, mennyit ártanak az övéiknek.
Ha nem működik a belső kontroll, bizony gond
lehet belőle, ha nem néz még időben a tükörbe, pont a saját ártásába futhat kontroll nélkül bele.
Láttad-e az árva gyermek szemét, amikor rájött, nem róla szól és amit jó szándéknak vélt, azok üres mondatok, nem az életminőségéről szól.
Felfogtad-e, hogy amíg felnő kénytelen elhinni,
mindazt amit mondanak, számára az a helyes.
Hol van a Haza, kinek mit jelent a szó, felnőtt-e ahhoz, felfogta-e, hogy mit jelent oda bele teremteni és azzal annak a kicsinyke részese lenni. A valóságtól távol, itt vagy máshol,
ahol a bölcsödet rángatták, ahol várták a születésedet, ahova születtél.
Ahol, azzal is jót akartak neked,
hogy gügyögtek hozzád,
a hétköznapi mondatok helyett.
A szeretet jele volt ha azt is a kicsinykének vélthez igazították, mert egy méteren belüliként kicsinek számítottál, azt a. Fejlődés az is,
ki mikor volt kíváncsi arra, milyen az ahova született, a másik oldaláról is nézve, hát átfordult és onnan is megnézte.
Azt tapasztalta onnan teljesen mást lát, ha nem is változott közben a távolság. Aztán ha volt kedve
felült, vagy rögvest felfogta, van ott
valami amibe kapaszkodhatna,
ácsorgott kicsit még inogva.
Ah onnan már teljesen
más volt az, amire
addig alacsonyról
nézhetett fel, az
a talpán állva jobb.
Nagy volt az öröme,
amikor azt észlelte, hogy
el is mozdulhat onnan, ahol
négykézlábra ereszkedve, ha magát
billegette, az elmozdulására is késztette.
Egyik mászó lábát a másik után, a mászókának nevezett valamiben hamar rájött, kevés a helye.
Ah, ahhoz, hogy szabadon gyakorolja a mászást, nagyobb területre lenne szüksége. Hüppögött és amikor rájött, ha hangosabban ereszti ki a hangokat, akkor jobban odafigyelnek. Hát
rögtön azzal kezdte, hogy sok időt
ne veszítsen el, minek ismételne.
Amikor rájött, ah, nem azonnal
szeretnének tenni érte hát
sírva fakadt és hangosított.
A nedvessé vált az orrocskája,
az is lehet, hogy a pelenkája.
Ah, na meg a hang amit kiadott,
hatásos volt, jöttek és kedvesen
önmaguk szerint segíteni szerettek volna.
Belealudt a hüppögésbe, s vidáman ébredve, rájött, csupán a lehetősége hiányzott a nagyobb mozgástérhez, hát neki is látott és gondolkodott.
Rájött ha nem sír, hanem helyette kitalálja, mi az amivel segíthet magán, jobban jár. Hiszen amire oda bömbölné őket, a legjobb gondolatai már el is illanhatnak. Na meg lehet, hogy felidegesítené őket, mert nem tudnák, hogy mi dolguk lenne, ah, mit jelentene a segítség, mert nem úgy élnek. Hát azon igyekezett, nőjön fel a sorsához és tágítsa az adott terét azzal, ami számára már szűknek bizonyult. Nem vette zokon, használni kezdte az agyát. S abból egészen jól gyakorolható sportot csinált. Meglátta a Web-tenyér, magyarosan agyalósa honlapot, ah, a sorsa már érdekli.
Azáltal, megerősítheti a belső tartását, az Önismereti oktatás, igényesen tájékozódhat. S bizony átvitte azt az időszakot, amin akkor nem változtathatott, online tanulásra adta a fejét.
Elnézését kérem, ha eltévedt volna, ez itt a szerintem valóságról szól, általam lett írva.
A legjobb fejlesztés az apróságoknak, a szülői
jó minta a széphez és a jóhoz, azon a szinten ami a családjukban adott, milyen ágról hozta a sorsát. Mivel egyenként születtünk, se nem párban, sem nem együtt, még az ikertestvérünkkel sem, azt a. A rugalmasságát alkalmazva önmagát követően,
a sorsához megadott emberséges egyeneséhez
igazított állapotában. A gerincesség adott, hisz úgy született egészséges egyensúlyra mindenki. Annak mozgását követő tartása megjelenik, mint a saját fejlődésére alkalmas emberséges élete.
A lelkes, szíves, gondolkodó énünket összekötő,
emberséges mivoltunkhoz közvetítő, erős erő.
A jó munka, a szép hivatás, az emberség együtt járhat, mivel sikerélményt ad a hétköznapokban.
Kérem szépen a döntő embereket, mert ahhoz talán még, úgy tudom, hogy van jogom, még itt vagyok, gyakorolnám a hivatásomat, amíg élek.
Kérem a lehetőségemet, én is ide teremtettem, nem mentem el, viszont Hazaszerető lettem.
Pont most lenne a legnagyobb szüksége az
emberségeseknek arra, hogy erősek
maradjanak tartásban, méltóságban.
Tíz éve várok, akkor értem el oda,
hogy közre tudtam volna adni azt,
amit feltaláltam, nem kaptam lehetőséget.
Hiszen minden addigi, amire tervezhettem,
megváltozott hirtelen és nem lett helyette
más. Amire tovább építhettem volna, nem
kerülhettem az oktatás közelébe sem, ah.
Nem tudom elfogadni, hogy ilyen módon
történjen a kommunikáció ott ahol
egyszer azt érezhettem ember
vagyok. Ha nem elég éretten
vállalnak fel az emberek
életminőségét érintő
feladatokat, vakmerően.
Ah, attól mert azt mondják
lehet, ha ahhoz nem értenek,
megjön számukra a hátránya.
Ahogy én tapasztalhattam,
rávetül az generációsan,
amikor nem értik,
miért nem
boldogulnak,
pedig jó emberek.
Annak megfelelően,
amit addigra a hivatásom
által mint segítő éltem meg,
láttam ott velem szemben,
szintén fekete fehérben.
Átéltem a nagyszerűségét
az érzésnek az egyszerűben.
Hihetetlennek látszott, hogy
annyira fontos lehet a látszata,
ami a pénz miatt kapott helyet.
Szomorúan vettem tudomásul, ah,
nem arról szól, amiről beszéltek előtte.
Számomra a tisztesség, a becsület, a
tisztelet, a megbecsülés, a szeretet és
mind azok, amiket jó és szépként életszerűen, hétköznapi szinten megkaphattam, meg is éltem.
Igen mondhatják, ah, csak egy maradi korosodó, az itthon maradtak közül, a pénzesek által letudott emberséges, prevenciós vagyok.
Aki még dolgozik 69 évesen, mert nem tudná elviselni, hogy eltartottként élje végig azt ami maradt. Amit nem így tervezett megélni, ennyi évesen, hova lett az, amit akkor beletett megelőzőként. Egyszer hallottam valakitől,
megjegyeztem, megyek amíg nem végeztem el azt, amit a tehetségem az oktatáshoz megadott.
Kérem szépen, ne vegyék el emberségesként, a hivatásomból eredő oktatási lehetőségemet. Mert akkor nem hittem el amit mondtak, már meg is teremtették, a jót csak saját maguknak.
Az akarat az évek óta kevés, nem hozza meg a beteljesülést ah, a jó energiákban vagyunk már. Persze nyomhatják, tolhatják, attól az nem fog sikeressé válni, megy a pocsékba azt halmozva.
A régi dolgok nem működnek, haladni tanulni, ah most igazodni, azt lehetne, az elfogadás kérdése. Magamból kiindulva, ha nem segíthetek, hát legalább ne ártsak másoknak sem. Hiszek az Istenben, maradok abban, amit a szüleim eldöntöttek elfogadom, nem változtatnám meg. Mélységes az érzés, amivel szembesülnöm kell, ha tetszik nekem, ha nem, hinnye. Amit mi ide beleteremtettünk azt felejtsük el, mert nem kaphatjuk meg, döntöttek felettünk ah, nyugdíj helyett aprópénz. Várunk valamire, amibe nem szólhatunk bele, itt van a nem sok jót sejtető, várakoztató csend. Amit nyilván a józan eszünk szerint betartunk, igen. Aminek a részleteiről, azoktól akikben bíztunk, tájékoztatást a média által, az előző napról, a tervezett aktuális napról nem kaphatunk. Nagyon nagy felelősségnek tűnik az szerintem, hinnye, amit látok. Akinek már van tengernyi rálátásom, 26. éves emberismeretem, életszerű tapasztalatom, abban, azáltal is élek.
Ezt a balhét nem nekem kell elvinnem hála Isten, körbeért már 5 éve, összefüggésében látszik az.
Mondják úgy is, hogy a remény hal meg utoljára, gondolom, valami tapasztalásból eredő, hiteles,
valóság is lehet. Mert az vitt előre meg az abban való hitem, hogy van valaki bizony, aki a döntő embereket is naponta kontrollálja ott fent.
Nagyon és nem agyon tapasztaltként
lenne mit mondanom arról, amit
valószínűleg sokan még nem
hinnének el, az sem gond.
Hárman voltunk, ketten
biztosan láttuk, a harmadik
messzire utazott haza, nem tudom,
hogy mit látott akkor. Én az Isten
fiát, aki megjelent ott nekünk,
karácsony táján jött a csoda,
kontrollálhatóan jelent meg.
Ah, amikor kérte a messziről
érkezett, hogy öleljem őt meg,
ez a hivatásomban gyakori volt,
egyfajta emberséges alkalmazás.
Nagyon erős volt ott az érzés,
amit követett a látvány,
szürke, fehér, égies kék,
színben leereszkedett.
Tudtam, hogy mit látok,
tisztán látható volt az ott.
Hozzá a nagy energia, ami
odatevődött és bennünket átjárt.
Úgy tíz éve már, amikor ez történt,
nem a saját Hazánkban történt meg.
Sokszor, mindenféle módon átgondoltam,
beszélni nagyon arról nem akartam, csoda volt.
Arról győzött meg, hogy nemcsak beszélnek róla,
van, nem fokoznám, kétszer már írtam róla a sok
év alatt. A fent és lent egyszerre volt ott jelen.
Nem tudtam megvalósítani azt amiért oda mentem, elfogadtam a döntők döntöttek.
Azóta én már másképp is látom az életet,
elhiszem, hogy itt vagyunk mindannyian.
Azt is tudom, nem véletlenül nekem adta
a teremtő, ezt a nagyon hasznos tudást.
Azért, hogy az oktatását adjam tovább,
kerüljön be a köztudatba, jól működik.
Nem pályázhatok, nincs hova forduljak,
nincs olyan hozzáállás, ami eljutna oda,
ahol értenék, mit hagynak kallódni.
A felelőssége annak a döntőké, ah.
Nem hallgathatok tovább, felvállaltam
eddig is minden döntésemet, amit nehéz
elfogadni ebben a helyzetben, ami most van.
Kérem tisztelettel fogadják el a most nem igazán
őszinte, ez nem a jó öreg általi. Bocsánatot kérek mind azoktól, akik csak magukban, az elveikben hisznek, ezt a saját védelmemre teszem meg, ah.
Én nem változhatok meg, van a lelkes, szíves, gondolkodó énem, ami az emberséges részem. Nincsen pénzszerzési vágy bennem, ah, hinnye,
ha lett volna, néhányan nem ott tartanának.
Attól még, hogy a pénz teremtéshez
nem értek, jó minőségű is lehetne
az életem. Óvatosan, de csak
a humor miatt, ha a pénzhez
értenék, se másképp élnék,
fel biztosan nem halmoznék.
Amikor felvállalták, tudták azt,
hogy a Hazánkban mi is itt élünk és sokan.
Nem szép, hogy eddig nem nekünk megfelelően
bántak velünk. Most viszont lenne lehetőségük,
ahhoz, hogy szerintünk is jól döntsenek, az eddigieket hozzák rendbe. Biztosítsanak számunkra olyan minőségű életet
amiben szívesen élnének,
annál alább ne menjen.
Még annyit szeretnék,
hogy értsék, szerintem, ha mi elmegyünk,
se megyünk sehova, ha a teremtő úgy gondolja,
itt maradunk segítségül, az emberségeseknek.
Talán, amit nem kaptunk meg jó minőségben,
ah, nem élhettük meg, az eddigi jó minőségű teljesítésünknek megfelelően, a továbbiakban majd az lesz a feladatunk, hogy arra figyeljünk.
Amit a jóból megérdemelnek már, kapják meg az emberségesek, amit a hivatásuk által adtak. Mindazok, akik a munkájukkal sokat adnak, akik szolgáltatnak nap mint nap. Ah, kint vannak a szabadban, hogy mások teljesíteni tudjanak. Megjavítják a szélvédőjüket, hogy tovább mehessenek, mozgásban lehessenek. Ha nem vállalkoznánk, lenne gondjuk azzal is bőven, gondolkodjanak el. Becsüljék meg azokat is mind, akik otthonról az online-t megteremtették, hogy dolgozhassanak. Olyan munkát biztosítsanak, amit képesek elvégezni, akik munka nélkül maradtak. Akik ahhoz szoktak, hogy a jól elvégzett munkájuk által, jó minőségben tarthatták el a fizetésükkel a családjukat. Tájékozódjanak mi van most, mi az amit fel lehet vállalni. Miben szükséges segítséget kapniuk a saját Hazájuk által. Ne azt mondja gyere haza, teremtse meg, hogy ne menjenek el. A csendben lévő intelligensek meg ne alázódjanak, hinnye. Az okosak, szorgalmasok se, akiknek nincs tartalék pénzük, hát ami jár azt utalják, hogy áthidalják. Támogatás nélkül ne maradjanak a vállalkozók,
akik magukat tartják el és nincs munkájuk most.
Az emberséges, intelligens, tanultan is emberies, nem járnak együtt sajnos a nekik megjáró jóléttel.
Mindannyian látjuk, amit sokan még magukról se gondolnak, mert ki csak magukból indulnak azt a.
Túlmentek már az önkontrolljukon, a nehézben is könnyedén, minden felelősségtől szabadon, ah.
Nem mindegy mire emlékeznek majd, amikor azt várnák tőlük, hogy véleményt mondjanak, nem felejtik el, a gondoskodó tiszteletet, hinnye.
Na most jöhet a jó öreg, bocsánatot kérek, hinnye.
Addig, a harmadnapra feltámadott, sem érintett meg téged. Amíg nem láthatod, a saját csodádat, szinte mindegy, hogyan merre visz az utad téged. Nem látod még meg, csőlátásban vándorolhatsz, amíg egyszer csak a saját csodádat megélheted, valószínűleg ott rögvest, megváltozol általa.
Mindenkiben ott a saját csodája,
legfeljebb nem mer beszélni róla,
nehogy kilógjon a sorból, hinnye, ah.
Mindannyian más sorsot hoztunk, ha
megpróbálsz beállni a nem létező sorba,
attól még látszik ám ami látható, ah.
A tekinteten átható, s ha
nem vigyáz elviszi a
jól irányzott
káprázat,
hahó.
Van ám
a belső
tartás,
lehet, hogy
gyenge a
hatása.
Rend a
lelke,
kinek, kinek,
mindenkinek a
a maga rendje.
Ha a sajátját
nem tette rendbe,
ugyan mit várhat el.
Mihez
képest
kinek
milyen érett, vagy
kikopott-e tán a
belső jelzése.
Ha befele
is figyelnél
a lelkes, szíves,
gondolkodó éned,
neked is hatásos
kontrollod
lehetne,
hinnye.
Adni
vagyunk mi
mindannyian,
bele a közösbe,
ha a szükség helyett
ott a bőség, akkor is
egymás tiszteletére.
Ki mit hozott amikor
megszületett, abból
tud adni, amit ő maga
jó érzéssel megteremtett,
vagy amiben kiteljesedhetett.
Az bizony Isten, át is megy és aki
kapja annak a hasznára lesz.
Óvatosan teszem, hogy
jelzem, először a
saját tartásodat,
lenne szükséges
jól felépítened, hinnye.
A nehezebbek sorsot mutatva
vannak, ha nem a könnyebbet
választod és ki nem
kerülöd őket, biza
emberesedhetsz.
Lelkesedve élni,
szívesen adni,
gondolkodva
tiszta érvekkel,
önmagadat ismerve,
meggyőzően meg is élni,
adni születtünk adni, hinnye.
Ölelni jó, ha szeretetből való,
ha nem szereted, tán ne tegyed,
ah, mert bizony az ugyanúgy átmegy.
A leckét megkaptam rendesen, amikor
télen egy madárka csőre nagyot koppant,
mert megtévesztette egy jó nagy
átlátszó üvegfelület, elalélt tőle, hinnye.
Kiléptünk, adhatom-e önmagamat,
vagy úgy csináljak, mintha
nem venném azt észre.
Hiszen akit vártam,
éppen haladt felénk.
Háttal esett le a hóba,
lenyúltam érte, mert
jött a macska és már az
ebédjét látta kiszolgáltatva.
Éreztem, ha megmelengetem
a két tenyeremet körötte
összekulcsolom és
mondom az imát.
Mint, ahogy már
egyszer volt olyan,
egy idő után elszállt,
hát bizakodó voltam.
Megkértem arra,
aki el tudta érni az ereszt,
tegye oda fel ott pihenjen meg, ah.
Hiszen megérkezett, aki megtisztelt.
Azután, amikor tisztelettel megköszöntem,
hogy megtisztelt és elköszöntem volna tőle,
oda rámutatott az ereszre, ahonnan éppen magához térve felszállt a madárka. A saját nyelvén mosolyogva megköszönte, hogy megmentettem az ő madarukat.
A macska meg házi, kap enni.
Elköszönve azt mondta, tudja,
hogy az engemet megtisztelők
nem szoktak bemutatkozni, de
ő mégis megteszi, mentő orvos
a hivatása mondta és meghajtottuk
a fejünket mindketten egymás előtt.
Segíts magadon az Isten is megsegít, ez
eddig a nehezeken mindig átvitt engem.
Nem adhatom fel, hiszen nem véletlenül
találtam meg és rajzoltam le azt amit
feltaláltam. Az oktatását magam
szerint szükséges átadnom,
nemcsak nekem fontos,
ah, van saját csodája
mindenkinek.
A lelkes, szíves,
gondolkodó énünk is
megerősíthetne rendesen, a
saját emberséges kontrollunkkal.
Győzz meg, legyőzhetsz, hagyom, nekem
a tartás és az emberi méltóság megmaradása igen fontos. Az összefüggésében látást mutatva,
Kérem ne olvassa el, ha nem szeretne a szerintem valóságról olvasni. Ha nem teljesítesz időben, úgy mint ahogy a segítséget kaptad, hiány maradhat.
Neki abban amije nincs a tudásához mérve elég,
nálad meg, a saját gyermekednél okozhat az
hiányt, mert lelkiismeretesen nem teljesítettél.
Az intelligens agy jelzi mit szükséges tenned,
ahhoz, hogy ne morduljon rád a lelkiismereted,
nyugi túl lehet azt élni, csak nagyon tud fájni.
Azt kérdezték és gyakran, ez mind velem
történt-e meg, igen. A hivatásom által,
az odaadásomért, összefüggésében,
láthatom, hiszen meg is rajzoltam.
A múlt elmúlt, figyelj a mai napra, a most megható pillanatára. A pillanat fontos, ha már elértél csúcsokat, az a tiéd, ne azon járjon az eszed, hogy megtartsad azt. Inkább fogadd el, hogy átélhetted az érzést már nem veheti el senki sem tőled, beépült az, a tied.
Mindenki hozott tehetséget valamihez, megélve tudnia fontos, hogy majd jönnek mások is hiszen, senki sem született fölöslegesen oda ahova, ah.
Az emberséges siker energiája adja a helynek azt,
amit érezni lehet, ha valaki beteszi oda a lábait.
Mindig a legmagasabb rezgés adja a lehetőséget,
ha az eltévedt, nehéz visszaigazgatni életképesre.
Apró fontos porszemek vagyunk mindannyian, ha valaki túlzásokba esne, másoknak ott nincsen lehetősége. Pedig a teremtő sokfélét teremtett, egy, vagy kevés ember, jól nem oldhatja meg. Mindenkinek szükséges átélnie a jót és szépet.
Lehet gond azzal, ha a pénz és az azzal járó,
felfokozott testhez közeliben túlléptek, az
egészséges határokon, a lélekhez nincs köze.
Szerintem a bal oldalunk, az előbbieket tükrözi,
a racionálisnak mondott, a jobb oldalunk a lelkes,
a szíves, a gondolkodó énünk kontrollja. Ha nincs
összhangban a háromféle belső jelzésünk, akkor
bizony lehet, hogy hiába lelkesedünk, hinnye.
A két talpunknak a földön kellene állnia, ah,
a mozgásunkhoz mind a két talpunk szükséges.
A gyermekkori toporzékolásunk megvan-e még,
ha nem jött érte a jól irányzott, megvan a ritmusa.
A hangos szót mikor gyakoroltad utoljára, hinnye.
Én bizony, azért is tudok bocsánatot kérni, azt a,
viszont mi lenne a bent maradt fölös energiával.
Meg lehetne a sorrendet beszélni a szomszéddal.
Jön a jó öreg bocsánatot kérek, jól elfér, hinnye.
Hátha alkalmas a most, értékelj át minden olyat,
ami ismétlésként hat. A megszokást hozza fel ugyanazzal a hatású rezgéssel, ami a kellemetlenekre emlékeztet.
Ha az egészséges körforgást
felválthatja az ami csak egy
irányba megy, a hiányokat
akkor is pótolja a természet,
ha nem adta előtte a jeleket.
Amikor magadból sokaknak
szükséges adnod, elvihet.
Rájössz a kevesebb több,
nem pénzben mérik,
az emberségest, attól
még lélekben gazdag.
Ha majd megérinti azt
aki minden felelősséget
vállal, élhetővé teszi, ah.
Amire alapozva lett,
abból mindenkinél
a kellő mennyiségben
életszerűen legyen.
Nem számíthat senki
arra, hogy megmaradhat
nála, ami nem illeti meg.
Az egészséges körforgás az,
ami a jól értelmezett adok- kapok,
a jó életérzéshez megfelelő pénz szükséges.
Nem működhet jól az egyik a másik nélkül most se, az első hét évem gyümölcse ez a tapasztalás.
Hiába minden elvárás, az alázat gyakorlása nélkül
nem tud jól működni most, minden megváltozott.
Bocsánat ezekért a megfogalmazásokért, magam
találtam ki, nem lehet működőképesen utánozni.
Nem szabadna megfelelően jó viszonzás nélkül elfogadnia annak sem akinek azért van sok, mert mások segítették ahhoz. Nem a maga tehetsége által lett annyija, hosszú göröngyös út vezetett fel oda. Másoknak az energiája, emberségesnek hívják őket, mi lenne ha ők már nem lennének.
Helyette nem működik ám a sok erőből akaró.
Hinnye, itt egy nagy bocsánatot kérek van, ah,ugye nem mentem túl a 156 centimen, a 69., évemen a teljesítéseimhez képest aprópénzesen. Hinnye, azt a, kérem ne aggódjon nem hívnak 20 éve sehova, talán az oktatási anyagom miatt. Azt mondták az le lett másolva, mintha az neki lenne a sajátja, pedig volt miből, meg is vehette volna.
Így aztán hiába volt minden igyekezetem, azt is
üzenték feltisztult tudás, nincs szükség arra.
Milyen egyszerű lehet ez nekik, megtehetik.
Nem érhettem el azt, hogy közreadjam,
hát ilyen módon próbálkozom, hinnye.
Vegye meg tőlem, nem én intézem, ahhoz
nem értek, az emberségesekhez igen,
hogy jó helyen tudjam mindazt,
amit az Isten nekem adott,
a feltaláltamat eladom.
Gondolom azért, hogy
megfelelő legyen tőle
az életminőségem, ah.
A valóságot rezegteti
meg benned. Ha nem
igyekeztél azon, hogy
átrendezd miután az
megéledt újra érzésként,
belevinne az ismétlésre.
Beleteremtve azt a pocsékba,
annak olyan is lehet a hozadéka.
Merősítő az ereje, az első óvatosan
megfogalmazott magyarázatnak.
Ami megszabadíthat sokakat,
abba amibe nem jól döntöttek.
Kapaszkodjál meg a jelenben és
pillants rá arra, amit már te magad
értél el, ahhoz képest amit hoztál,
odafigyeléssel, együtt időzéssel, ah.
A legnagyobb most amit megalkothatsz,
ha gyakran mondod, hogy most van idő rá.
Feltöltenéd azt az érzést ami a hiányodat adta
számára. Amikor gyakran hagytad őket másokra,
mert azt megoldani másképp nem tudtad, mondják meg, hogy akkor azt jól tetted-e.
Kérjed meg, hogy ha lehet hallgasson meg,
ha nincs akkor kedve, azért léptél egyet,
érd be vele. Várd meg amíg neki lesz arra
igénye, futtok néhány kört és megoldjátok.
Szeretnéd megnyugtatni a lelkiismeretedet,
mert akkor még keveset beszélgettetek, s nem
mondtad el azt se, miért volt szükség azt tenned. Szerintem el lehet rendezni, a helyére lehet tenni
ami akkor mellé ment, mert nem értettétek még egymást meg, sikerélménye lehet mindenkinek.
Kérem ne olvassa el, ne bosszankodjon, ha a valóságot nem tiszteli. Ah, nem megbántásnak szánom, csak a szerintem őszintét írom. A majd az nem a most, ami már a lesz sem, hiszen van akinek már elkésne az másnapra. Ugyan miért gondolja, hogy minden maradhat holnapra, ne vegye zokon kérem szépen, ah. A hivatásom a tiszteletre épült, a szeretet az hétköznapi számomra, hosszú út vezetett oda.
Miről beszél ha nem is úgy él, miért nincsen emberség próba, hinnye, ah. Hát nincsen senki se aki a valóságot felvállalva azt hitelesen átadja. Vannak akik arra apellálnak, hogy vannak emberségesek akik a saját szégyenüknek érzik, ha nem kapják meg a nekik járó tiszteletet, ha szintjük alatt bántóan, nem jól bánnak velük, ah. Megalázottságukban szenvednek és inkább sírnak, hallgatnak. Mondja, ha valaki tudja, mikor kopott ki az emberséges, ah, mikor ment annyira túl mindenen ami addig fontos volt tán ott is még esetleg. Ah, mondja ki bántotta meg ennyire, amit nem tudott feldolgozni se. Miért gondolja, ha a fel nem dolgozott fájdalmát továbbadja és másoknak is abban kell élnie, majd végleg megkönnyebbülhet általa, hinnye.
Ejnye, jön a jó öreg bocsánatot kérek.
Ez itt a szeretett Hazánk, ugyan kitől kapjunk meg mindent, amire most emberségesekként szükségünk van. Végig dolgoztunk, aprópénzes nyugdíjasokként közel a 70. és folytatjuk tovább. Naponta jelen vagyunk, átélünk mindent, amit másokkal a túlzások tesznek. Már észre sem veszik, hogy át mikor billentek, mikor hagyták cserben mindazt, amiért egyszer elindultak. Az igazságkeresés helyett, az alázat működhetne, annak aztán lehetne, sok tapasztaló élménye. A sok nehéz meghozza ám az emberségest, hinnye. Ne hidd el, hogy vége, ha a fordítottját is látnád, kerülhetnél a saját idődben annak már az elejére. A következő generáció már ne szenvedje meg, ha nincs más, mint az állandó keresése mint ismétlés.
Hinnye, jobb ha bocsánatot kérek.
A hivatásunkat gyakoroljuk, életszerűen a sorsunkat éltük mindaddig, amíg ismeretlenre változott és nagyon gyorsan. Az addig átlátható életünk, úgy, hogy azt mi nem tervezhettük, de nem is kértük, hinnye. Hol van az életminta a gyakorlati életükben ahhoz, hogyan éljünk most.
A Hazánktól várjuk, azt amit ide teremtettünk, naponta jót és szépet, emberséggel beletettünk.
Sorstalanná nem akarunk lenni, a saját szintünket élnénk meg, hisz sokat tettünk érte, mivé lenne.
Ha beengednék már az egészséges körforgást hozó, belső tartást adó újat, szintet igazíthatna. Amikor meghatározó a jóban és a szépben, jelen van a megelőzésben éppen azért mert nem árthat. Szabadon választja ki közben, a saját
sorsát, amikor a helyére került a jelenjében.
Hány bocsánatot kérjek most, jer elő jó öreg bocsánatot kérek, akár mindenki helyett kérek. Persze ideje lenne mindenkinek átvizsgálnia a lelkiismeretét most, nem mondhatja senki sem, hogy nem szóltam volna. Ha beengednek, már régen tudnának róla, igazolja azt, hogy van bőven írásom. Az archívum havi bontásban mutatja, leírtam kértem, szépen kértem,
kértem, erősebben kértem, ah, naponta.
Mondja meg valaki, mi hány bocsánatot ér,
elviszem a balhét a következő generációért.
Hozzálátok, hiszen hozzá vagyok szokva,
a hosszú tűrésben, ah, van időm bőven.
Hátha annyira belejövök a bocsánatot kérek mondása közben, még kedvet kapnak rá, hinnye.
Minden héten lehetne egy bocsánatot kérek nap,
ha már annyira összejött, legalább nem ártanál.
Ugyan miért ragaszkodnak az emberségesek a személyes találkozáshoz. Bocsánat fogzok, az összes tünetével, ami a babakorban adott,
íme, így is csak online lehetek, itt vagyok.
A hangomban benne van minden tudásom, átmegy az rendesen odateszem, ha van rá igényetek, a telítettet így is megelőzheti.
Te vagy, ő van, mi vagyunk, én éppen olyan választ tudok adni amire képes vagyok. Nem mástól elollózott a válasz, tapasztaltan van az.
Mindként oldalra szükség lenne most, szerintem, nem mondhatom ezt olyan embereknek akiken múlik a sorsunk, hiszen nem hinnének nekem.
Abból indulnak ki, hogy a sikert azt csak pénzben lehet mérni, nekem meg olyan nem lett a sok év alatt annyi, ami tartalékot tudna számomra adni.
Így hát nem vagyok hiteles a számukra, csak bennetek bízhatok, hogy rájöttetek, a te dolgotok az, hogy segíteni tudjatok most a családotoknak, online itt lehetek, hinnye.
Kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat van, ah. Sok a tíz év, amióta nem tudok előre lépni, csak araszolok. Mihez képest sok, az életkoromhoz biztosan sok, viszont ha visszanézek, most már azt teszem, sok aprócskát sikeresen éltem meg.
Egy ideje vissza is számolok, akkor meg éppen a saját időmhöz van szabva valószínűleg, hinnye.
Na már most, akkor szeretném ha az igényetek szerint, adhatnám el és azzal át, valamennyit nektek szántam, akik már értik a miérteket.
A tudásomból úgy, hogy mindenki önmaga szerint dönti el, mennyit szeretne egy alkalommal kapni. Amit azzal megkap ott, hogy a kérdéseire lett megfelelő hatású, megnyugtató válasza, ah.
Hiszen már tudja, a belső kontrollja jelzi mi a jó abból, mi a legmegfelelőbb éppen neki.
Aki már volt az oktatásomon és hasznára vált, van számára lehetőség most is a fejlődésére.
A Webtenyeres önismeretre nevelés, igényesen, oldalra várom tisztelettel. Skype Árpádné Heringes várom szeretettel. Ha nem szeretnétek hagyni pocsékba menni az időtöket, tudomásul véve ami most van, tanulni az alázatot naponta .
Tudjatok olyan választ adni a szeretteiteknek a kérdéseire, ami megnyugtatóan hat, mert jelzi számukra a belső kontrolljuk, hogy úgy van az.
Tegyük hasznossá magunkat, ezt is szükséges lenne megélni, hinnye. Ne menjen a semmibe a jóra és a szépre is fordítható idő, hinnye.
Használjuk fel jól, a megelőzésben.
Tájékozódni tudtok,
Web-tenyér, Önismereti oktatás, igényesen, oldalamon a lehetőségekről, vagy Skype Árpádné Heringes által. Tiszteletem.
Kérem ne olvassa el, ha nem szereti a valóságot. ah ne, hogy kibillenjen a szép napja, kérem el ne olvassa. Amikor nem láthatom, nem is hallhatom, nem magam terveztem el és tudom a sorsomat hozom. Nem magyarázkodásnak szánom, akit érint tudja, érvelni már régen megtanultam. Nem tehetek róla, hogy az amit a sorsomnak tudok, nem tervezhető most. Blokkolni igyekszik ott, mert úgy tudja azt is megteheti. Tapasztaltan másképp is látom már,
a sokféle megtapasztalható adta azt. Valóban velem van gondod, megsúgom, 156 cm és 69 éves vagyok, nem lehet ez nagy kihívás, ah.
Elárulom, másabb jó hatásokra várok, csak ez maradt meg így kommunikálok ez adott éppen.
Prevenciós vagyok, kérlek ne várjad tőlem, hogy várjak valamire, ah, ami nem lenne természetes számomra, van az Isten, csak mondom, hinnye.
Magam szerint élek, az egyszerűt is nagyszerűnek látom, ha felfogom azt ami van és gondolkodva élek továbbra is, ezt megszoktam.
Talán kicsit szerencsés vagyok, hogy hiszek abban amit feltaláltam. Azért írom mostanában szinte nap mint nap le azt, hogy feltaláltam, hátha megérint többeket és rájönnek, nekik sem szabadna csak úgy beleélniük. Hiszen akkor kopik a hozott és nincs fejlődési lehetőség, ah. Amikor a külső által meghatározott szerint én nem vagyok fontos, a nettóból nyugdíjam határoz meg engemet. Talán így volt az akkor amikor eldőlt, hogy attól a naptól kezdve meghatározódott a sorsom. Mint egy gyerek mondókában, ecc, pecc kimehetsz, holnap után bejöhetsz és valószínűleg egér lett belőlem. Ó persze kérem ne vegye ám zokon, öreg fejjel csak írok itten, hiszen másom sincsen. Nem férek bele a sablonba, na meg gondolom sokan mások sem. Vessek magamra, mit képzelek, sorsom van nekem, kit érdekel, amikor volt akit megköveztek és az anyja azt is el kellett viselje. Mert anyák vagyunk, vagy majd a saját érettségükben lesznek, nem az életkor határozza azt sem meg. Sokadikként örültem, hogy élek, meghúztam magam, ahogy csak lehetett, hiszen másképp gondoltam azt, mi az ami jó lenne nekem. Gyerekként nem szólhattam bele, maradj csendben, menj innen, nem rólam szólt a saját történetem. Bennem maradtak a szavak, mondatok, gondoltam majd egyszer, máskor, meghallják, talán kihallják, szükségem lett volna az értő fülekre. Rájöttem, nem lehetek olyan önző, hogy elveszem a kevés idejüket, azzal , hogy rám is figyeljenek, hát tán annak a következményeként írok naponta, hátha valakit érdekel az, hogy valamit felfedeztem és az Isten ajándékaként fogom fel. Sokat kellett dolgoznia ahhoz a felnőtteknek, hogy eltartsanak bennünket. Isten óvjon meg attól, kiteljesedve, hogy másokra legyek utalva, hinnye. Ha valaki azt várná el, hogy visszafelé teljesítsenek akkor, amikor önmagukért lenne szükséges tenniük, bizony valami kimaradt az ő életéből, hinnye. Abba megy minden energiája bele, hogy oda teljesítsen ahol most is boldogulni tanulni kéne. Előre hátra, össze vissza elvárva, aközben nem teljesítenek önmaguk felé, kritikusakká lesznek. Boldogulni tanulni minden helyzetben úgy, hogy ott van, akire minden körülmények között lehet számítani, de nem behelyettesíti őket, csak van. Önismereti oktatás, igény szerint a sorshoz nevelés igényesen, magam találtam fel.
Kilométereket tettem meg, először gyakran, aztán jól megpakolva a necchálókat, mert rájöttem, ha kiegyensúlyozom azzal, hogy kettőt pakolok tele, az talán jó megoldás lesz. Messze volt a nagyon is messze, akkor még nem gondoltam bele, hogy jót teszek azzal magammal, vágytam arra, hogy megvigasztalódjak a könyvek olvasása megadta azt, ami hiányzott naponta. Benne éltem a könyvek adta, mások által megélt világukban, életükben, a harcos történeteket nem szerettem, ahhoz viszont,hogy rájöjjek arra, sok olyat olvastam el. Nagy érdeklődéssel voltam minden olyan fizikai munka iránt, ami által ott volt a sikerélmény lehetősége, amikor visszanézett az ember és látta, minden sorjában szépen, rendben van, lehet hozzálátni a következőhöz. Nem tudhattam, de éreztem, sikerélmény nélkül nem jó minőségű az élet. Ha azt ami feladatul volt csináltam, arra rá és visszanéztem, szükségem volt a megelégedettség érzésére. Nem kaptak, hát nem is tudták mit jelent a dicséret érzése, nagyon igyekeztem volna, bármit megtettem volna érte. Amikor is rájöttem, nem mindegy, hogyan hangzik el és kitől hallanám a dicséretet, megbékéltem vele, talán jobb is ha nem hallok olyat, az lehet a természetes. Olyan érzésem volt egy idő után, hogy ahhoz képest, amit ők gondolnak, többet szeretnék elérni, de úgy, hogy közben másoknak is jó legyen az. Nem felejthetem el, hiszen nem volt sok belőle, körzetben dolgoztam 17 évesen, a doki kitűnő belgyógyász volt, aki mellett ültem. Naponta kétszer tettem meg a sok kilométert, reggel és délután, este botorkálva a félhomályban igyekeztem haza. A doki szomszédjában kis tacsi kutyák születtek, megcsodáltam őket naponta. Megszólított a szomszéd, kérek egy kiskutyát, rögtön rámondtam, ha lehet, köszönöm, igen. Azután már ketten róttuk a göröngyös járdákat, a kis kedvencemet az oldaltáskámban hordtam, onnan nézett rá a számunkra szürke világra, de mindkettőnknek ünnepet adott az, hogy én lehetek egy kutya gazdája. Megszólított a nagy loholásom közepette egy hölgy, segítenék-e neki megszólítani a dokit, mert, hogy az a hír járja, nagyon morózus mindenkivel. Én is tartottam akkor még tőle, de már csak kicsit, mert ott mellette ülve, úgy rákaptam a dohányzásra. Úgy fújtam mint egy megveszekedett füttymentes gőzmozdony, csoda, hogy a betegek nem ájultak bele, a vágni lehetett füstbe. Sikerült meggyőznöm a kitűnő szakdokit, fogadta a sok gyermekes, nagybetegnek tűnő anyát, hamarosan meggyógyult. Megvárt egy esti rendelés után a hölgy, aki a neves cukrászda tulajdonosa volt és életem egyik legnagyobb élményét tárta elém. Bármikor bemehetek a Csucsu kutyámmal is, nekem ott mindig lesz helyem, úgy is volt, köszönöm neki, hogy azt érezhettem, embernek nézett. Ő már régen elfelejtette, de én nem, amikor csak tehettem megköszöntem neki, ő meg nekem, a testvére gyógyulását emlegette. Már nem dohányzom 39 éve annak is, nehéz volt leszoknom róla, de megerősítettem magamban azt, hogy ne mutassak helytelen mintát a szeretteimnek, tartást adott a lemondás. Addig kerestem a helyzetekben, az emberekben a hibát, azóta rájöttem az életemet magam irányítom. Akkor is, ha az másképp látszott még akkor, örültem annak ami van, megéltem pont azt ami megadatott akkor. Ehhez tudom viszonyítani, mindazt amit megláttam mint lehetőséget. Rájöttem adott a teremtő gondolkodó agyat, hát nem másokat utánozva, nekik megfelelve neveltem fel magamat. Éreztem fontos az, hogy magam szerint úgy élhetek, hogy szerintem tervezek. Amik úgy tűntek menet közben, hogy nekem lehetetlen elérnem, azzal nem is törődtem. Volt elég megélni valóm, hát azon voltam, hogy azt átgondoltan, jó minőségben éljem. Úgy látszik megéltem a sorsomat ezidáig, most éppen lezárok dolgokat, amik látszólagossá váltak,
a valósághoz ragaszkodom.
Meg van hozzá már a sok évem, ami jól volt nekem, az nem biztos, hogy jó másoknak. Tehát ne várjak el semmi olyat, ami lehetetlen a másiknak, hiszen teljesen más életet él még. Nem biztos, hogy tervezni tud, vagy még nem elfogadó mások szerint nem látja, hiszen nem a sajátja a másiknak a sorsa. Viszont sok olyat is tapasztaltam, ahol nagyon jól tudták mi a sorsuk, hol tartanak és mit adjanak tovább a sokból, a bővebb családjuknak. Generációról generációra mindenkinek meg volt a tehetségéből eredően a boldogulása, hinnye. Nem a pénzszerzésből, a boldoguló teremtésből volt sikerélményük, generációsan összetartottak. Egyszer jött egy „nagy ember” és azt kérdezte, hogy bírok el ekkora sikert. Nekem mindenem megvan kicsiben uram, csak a mások szerint tervezettekhez nehéz jól igazodnom. Amit kívülről mások által határoztak meg és nem tapasztaltan életszerűen hat rám,
sosem volt még elég pénzem uram, hinnye.
Megrázkódott, akkorát kacagott rögvest és
kérte mondjam el még egyszer, megtettem.
Lépésről – lépésre, volt, hogy csak araszolva haladtam. Ah, mindenhez megvolt a megértő önmagamhoz mért, másokra is figyelve élő, saját tervem. Bármilyen apró is, de megvolt naponta a sikerélményem. Arra nagyon figyeltem, hogy olyat ne vállaljak fel, amihez nem értek és a túlzásokba bele vinne észrevétlen.
Óvnék mindenkit attól, hogy belenyúljon mások sorsába. Mert annak megjön ám a hozadéka, nem lehet, csak úgy elmenni mellette, a tapasztalásom mondatja velem. Gyakran kértem bocsánatot mások helyett. Legalább ne árts, senkit se bánts, magadra is jól vigyázz, mindenki élete,
sorsa, más és más, majd beindul
az egészséges körforgás és
téged sem pótolhat senki más.
Az ünnep érzése is mást és mást
jelent, ha nem látsz tovább mint
ameddig az érdeked megkívánja,
nem láthatsz rá, a mások világára.
Hat éve annak, amikor megkívánnák
a tudást a hétköznapok, a múlt elmúlt,
se érvek, se történések onnan nincsenek.
Nem lehet a kifényesítettben sem úgy élni,
hogy a saját lelked tükrét ne lássad most meg.
Tanuld meg azt amit nem hoztál tudásnak, hogy
két lábbal megálljál abban ami éppen van, ah, ne korholjad magadat. Ha nem tervezhettél, ugyan,
hogyan teljesíthetnél magad szerint, tanulj meg
jól alkalmazkodni és megélni, túlélni, ne várjad ott a segítséget, ahol még nem értik mindezeket.
A múlt elmúlt, gondolj a mára, a most megélhető, megtapasztalható pillanatára. Ha nincsen másod
most, ahelyett amihez szoktatok, a finom őszinte beszélgetések elvonhatják a figyelmet, arról ami máskor természetes volt, most nincs.
Kívülről minden másnak látszik, aki beéri azzal is
amit másoktól, szerintük megfogalmazásban hall,
majd rájön az érettebb személyiség az, aki már
átélt sok olyat, ah, amit fölöslegesen ismételni ugyan minek, csak az idő múlik vele, hinnye. Ah, Isten óvjon hinnye, ah, meg ne bántsak egyetlen önmagát hatalmasnak érző embert se. Akivel soha nem találkoztam, hiszen hogyan tisztelné amit feltaláltam. Az lehet a természetes abban a magasságban, ha méltatlannak tartana engem, arra, hogy komolyan vegyen itt Hazánkban, ah.
Ah, a jó öreg bocsánatot kérésemet használnám megint eszközül, megköszönném ha nem ártana…
2010. év óta a julamami védjegy, 73 éves egyéni válallkozó, Paksról a Hergál Házból írok, heringesa1@gmail.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com