A  saját tapasztalatom annak minden pici rezdülése, jele, ami  egy adott napon úgy jött össze bennem, hogy azonnal  lerajzoltam. Amikor rájöttem, hogy nincs hova fordulni, nincs aki tenni tudna azért, hogy ne csak a látszat maradjon, mert nem maradna benne érvnyi tartalom sem. Arra is rájöttem, nagyon megalázódna, aki azt gondolja, helyettem  oktathatja, anélkül, hogy megtanítanám arra. Ugyan már, igazítsam meg a belső  tartásomat, mert nekem fontos, hogy vagyok, nap mint nap, annak a hatása által, ami éppen akkor van.  Megóvjam a feltaláltamat, mert  már látszott, hogy bizony megváltozik hirtelen minden, látszott az már előtte több évvel. A  lelkes, szíves, gondolkodó éned, azért van, hogy átsegítsen, megértesse veled, hogy rajtad múlik,

mibe rakod tán fölöslegesen az energiádat,  ah, hinnye.  Na meg a gondolataidat, mit erősítesz fel azáltal, hogy folyamatosan arra gondolsz, amit szeretnél és elhiszed, hogy ha gyakran mondogatod, az majd úgy is lesz. A te dolgod, hogy milyen irányba mégy, vagy  milyen irányzatokat veszel  magadhoz,

úgy, hogy abban is akarsz élni, mert elfogadtad minden egyes mondatát és keresed hozzá az arra magyarázatokat adó belső érzéseidet. S azzal beigazolva látod, hogy jól látod és helyes utat  követtél és örülsz. Pedig nem is ismered, honnan ered, mi váltotta ki és kiből, s azzal mi a szándéka, ha sokakra hathat általa, hinnye.

Ha a racionális oldaladat összekevered a lelkesedni vágyó  éneddel, hát majd meglátod mi lesz annak az eredménye. Nem igazolhat az téged, a feltalálóját igazolja, az Isten azt neki adta, az ő tudása.

Úgy  hát, ha birtokolni szeretnéd, ellensúlyként fizesd meg jól, annyira, amivel a számításaidat igazolni látod, majd nyereségként.

A saját tudásod hatalmas erőt adhat, arra építeni is jól tudsz, annak megfelelő a  szintje, mint a feltalálójának az emberséges sorsa,  ah. Lehet igyekezni, próbálkozni, na az  már nem az alkudozás szintje, sem a tárgya, valami nagyon fontos, amivel rálehet köszönni az intelligensek világára. Bocsáss meg, ha nem érted ezt, ahogy

tapasztalom, mindenki megkapja a feladatát idejében.

Nem mondhatom, de tudom, hogy tanulnod kellene.

A sorsunk adott, aki felfogja idejében, megoldja,

úgy, hogy nem árt, sem nem bánt meg általa

senkit sem,  mert az rávetül a következőkre.

Az idei évben sok mindent el lehet „simogatni”,

a múltban is, persze ez csak az én tapasztalatom.

Generációsan megoldani a feladatainkat az lenne most

igazán a dolgunk, hogy tartalékunk legyen annyi, amivel a

nehéz időszakokat áthidalni tudjuk. Ne legyen óriási a különbség

a lehetőségeink között, jól figyelj arra is, belőled se kopjon ki, hinnye,

az emberséges énedre, naponta szükséges most odafigyelni, hinnye.

Amit nem tudtam és már hiányzott ahhoz, hogy jó minőségben tudjak szolgáltatni, az engemet megtisztelők felé, megtanultam abból pont annyit, amire szükségem volt akkor. Ahova meg azért mentem, hogy megtudjam mit miért úgy gondolok és érzek, ott az eltöltött tartalmas idő  után, megajánlották  a kitűnő diplomát, amit elfogadtam,  mert azt éreztem hozzáértően  döntötték azt akkor el. Az első papírformára  azt írták, Sorsolvasó, ezt találónak éreztem,  de akkor még nem tudtam, hogy valóban elérhetem azt a szintet, ah. Igen most már tudom, így a naponta gyakorló,  26. évemben, hinnye, megérdemlem a Sorsolvasó címet. Egy az Isten, egy Hazánk van csak  egy, persze van olyan is, hogy több laki valaki, mert nála az a természetes, generációsan hozta. Vagy olyan élethelyzetekben volt, hogy belakta azokat a helyeket, amik adottak voltak menet közben, azok által az élethelyzetek  által, amikben élt. Egy dologra viszont mindenki magára van hagyva, ha felismeri, hogy neki mi a sorsa és ahhoz képest, ahol tart, mekkora utat tett meg  azért, hogy odáig elérjen és a birtokló énjének megfelelően eleget is tegyen. Egy minden minden egy, kicsinyke fontos porszemek vagyunk mindannyian a förgetegben, hol ide, máskor meg amoda szállít bennünket a természetes  folyamat. Akkor érezhetjük jól magunkat a belső tartásunkhoz, emberséges méltóságunkhoz  mérve, ha elégedettség érzés  szabadult fel  bennünk. Ezt is  a teremtő adta nekünk, mint a sorsunkat és az arra épülő generációs feladatainkat, persze ha tisztában vagyunk vele, létezik, van az Isten.

Bocsánatot kérek és rögvest, hiszen nem mindenki kapta meg még az arra utaló érintettségét, majd mindent a saját idejében, hinnye.

Hiába minden sietség,  ha arra nincs meg a kellő emberség, kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat van, hol kicsinek, hol meg nagynak érezheted magadat. Változik az is, mint minden, ha elvégezted már a saját sorsodnak megfelelő adott feladataidat, azt úgy is érzi már a környezeted. A  saját idődben megkapod a közösbe teljesítésednek a  tükrében a hálát visszafele, na annak aztán príma, tartást igazító az áramlása,  hinnye. Elérheted, ha sokat teszel másokért akkor, amikor már neked túl sok lenne, csak elrontaná azt amit az Isten megteremtett benned. Persze ez is mindenkinek a magánügye, hogy mennyi jó érzése van, van-e már benne olyan érzés, amit hálának hívnak. Mert megérintette az életnek a vonulata  közben, hogy nemcsak magának köszönheti mindazt, amit elért és ahol már jól érezheti magát  azt belakhatja.  A múlt elmúlt, gondolj rá tisztelettel, nyugtázzad azt, hogy mikor és mi emelte meg a nagyságodat  oda ahol éppen vagy. Ha nem tudsz egészséges körforgásban maradni, nem veszed komolyan a belső, lelkes,  szíves,  gondolkodó éned kontrollját, bizony a saját szervezeted jelzi neked, vissza az eredőhöz. Csinálj magadban ahhoz képest,  ahol tartasz naponta mérleget, kitől mit hoztál tehetségnek, ah. Kinek köszönheted a szorgalmadat, kitartásodat, a jó szakértelmedet, a tehetségedet,

az intelligens agyadat. Az igazságérzetedet el tudtad-e helyezni valamibe, ami  által nap mint nap, megélheted újra  meg újra, na látod, hogy igazad  van. Másoknak bizonygatni azt, ugyan minek bonyolódnál bele, rengeteg energiád menne el a jó minőségű feladatodtól vennéd  el. Azt csináld ami éppen adott akkor ott, ne csinálj hülyét  magadból, hogy abba nyomod az energiáidat, aminek már eldőlt a fontossága, az alkalmazkodás képessége a legnagyobb.

Ha az önzés leplét le tudtad már vetni akkor is, ha előtte mindenki abban élt nálatok, na az talán megint, az egyik legnagyobb érzést  szabadíthatja fel benned, mindennek megvan a maga ideje.

A tapasztalatom  szerint ugyanazt éljük meg mindannyian, amit meghagytak az elődeink generációs feladatoknak. Hasonlóan adott lesz hozzá a személy szerint is megfelelő idő. A helyzet is adott, más  és mégis teljesen hasonló érzések szabadulhatnak fel az emberségesekben  és a tartásukat megtartani igyekvőkben, hinnye.