Tiszteletem körbeértem, a sorsom lett a hivatásom,

igyekeztem szedtem a lábamat, amikor már

tudtam, mit is bízott rám a teremtő Isten.

Azzal,  hogy megrajzoltam az egyensúlyt,

az emberségesek két oldalát felismertem,

egészséges körforgásban boldogulhatnánk.

Hazaszeretőként élek, adnám át ezt a tudást,

a saját szülőhelyemen, az életkorom

az csak ami figyelmeztet, adjam el ezt,

emberséges hozzáértőnek, belül legyen most.

Hiszen már a lelkesedés, tudás nélkül nem megy,

fel tudnak zárkózni általa az igényesek, a saját

tartásos szintjükön most is élhetnének.

Tegyen sok emberségessel jót az is

amit feltaláltam, tanuljanak meg,

összefüggésében látni most ott,

ahol éppen elérték már a felső

határaikat, szintet váltsanak.

Ha eltér bármi az egyenestől

az láthatóvá is válik, szükséges

lenne megtanulnia mindazoknak,

akik a rálátásukkal dönthetnek.

A tudás hiánya már felszínen van,

a nagy mágnes bevonzza szinte

mind a hasonlókat jól láthatóan.

Az emberséges határok ha elég

erősek, vagy felerősíthetőek,

megoldások lesznek, hinnye.

Mert mi adja az embernek a

tartását és  emberies

méltóságát, hát az, amit

születésekor a génjeiben

hozott. Ah ahhoz képest már

a túl nagy lehetősége által,

kivé vagy mivé változott.

Hasonlítsd össze azzal,

ahogy te magad döntenél

adott helyzetekben, ah. Mert

az beépül és racionálisan erősödik fel,

úgy, hogy a gyakorlatban nem volt soha

ahhoz pénze, hogy tapasztalata is legyen ah.

Mivel lelkes énjét nem is ismerve teljesíti

azt amit elvár tőle a racionális tétje.

Ah a két oldala csak együtt képes

egyensúlyban lenni, hogy egyik

lábat a másik után teszi.

Mert mindenki az Isten

teremtménye, hinnye.

Ha nagy ívben ah, vagy sok

kicsivel tér el az egyenesektől,

az egyenest erősíteni szükséges, ah.

Az Isten adta Népet nem lehet úgy látni,

hogy majd ráérnek, az életminőségüket

érintőket a későbbekben megoldani, ah.

Hiszen nagy felelőssége lett ez most

mindenkinek ha döntést vállalt. Vagy

alapot ad néhányaknak, akiket később  is,

folyamatosan feltölthet majd az igazsága miatt.

Más dolog meg az, hogy megalapozhatja azt ah, ha,

a továbbiakban egyfajta jó életminőséghez ad, amit

most felvállal, az emberséges életeket menthet.

Mert ha boldogulni tud a szorgos Nép, s

 azt végzi jó minőségben amihez ért,

azzal a saját Hazáját is minősíti.

Jól figyelj arra amit most kívánsz,

 ha sikerül a lenyomata megmarad,

magad is csak teljesíthetsz majd.

Nem teljesülhet azon vágyad,

hogy elismerjék mindazt, ami

jót adtál a saját Hazádhoz.

Vannak akik csak elbirtokolni

akarnak, mert se jól teljesíteni,

sem sok munkából jól megélni,

nincsen kedvükre, se teljesíteni

az elvárt szinten nem tudnak.

Sorsolvasó volt az első,

aminek az elvégzése után,

az oklevelet megkaptam.

Akadémiára vettek fel,

s még kétezer előtt

megajánlották a kitűnőt.

26 év után már, nyugodtan,

alkalmazhatom, mert átlátom  és

kihallom, megérzem, sorsot olvasok.

Összefüggésében megrajzoltam egy

napon és azóta keveseknek oktattam.

Nem vállalta fel senki  sem  azt, amit

már régen szükséges lenne tudnia az

Isten adta Népnek és gyermekeinek.

Az egészséges körforgást beigazolja,

aki  megtanulta összefüggésében látja.

Mindannyian hozzuk a születésünkkel,

mindezeket, tanulva tettem is érte, hogy

megértsem, mit hoztam mint többletet.

Van aki felszalad az uborkafára,

nagyon boldog,

hogy megcsinálta,

eljutott az általa,

elérhető magasságra.

S egy idő után meglátja,

hogy régóta közlekedik

ő már lapos kúszásban.

Mi a fontosság neked,

mi a pontosság nekem.

Mivel én megtaláltam,

a gerincet mutató jelet,

a sorsot formáló eset, a

 szívhez szól a képlet,

a gondolkodó élete.

Az intelligenciáét,

az összefüggést, a

mindent jelentő,

kiindulást és a

megérkezést.

A tervezést,

az élhetőt,

a sorsokat,

mind – mind,

mást és másat.

Nekem az lett,

a rend, amihez

képest hol tart,

az az ember,

mekkora,

utat

tett

meg.

Ő

magához

képest érte el.

Az a sorsa, vagy

csak az élete lett.

Éljük az életünket,

a sorsunkat  vagy

megcsináljuk,

vagy nem

tudjuk,

ha

azt

sem

tudjuk,

honnan

indultunk,

akkor

mihez

képest

értük el

és mi az,

amit elértünk.

Vagy nem érjük

el sohasem,

mert az

akinek

azt

tudnia

kellene,

hogy

mindenkinek

van sorsa,

az bizony,

azt nem tudva,

lehet azt gátolja.

S ilyen módon,

nem is érhetjük el,

a sorunk általi sikert.

Akkor a jövőnket,

a saját és generációs,

el nem ért feladatainkat,

mivel magyarázzuk meg,

majd önmagunknak,

s a sarjainknak.

Nem lehet,

meggyőzni

senkit sem,

arról,

amiről,

ő maga,

nem

győződött meg.

Nekem ezt adta,

hivatásul az Isten,

hogy azt is mutassam,

meg az embereknek, hogy

mind egyenként születtünk meg.

A magzati szakaszunk megélése még,

ami nagyon fontos is lehetne,

ha akkor már értünk is lenne,

ránk  hozzáértően figyelve,

bizony azzal minden,

más lehetne.

Ah

ez

meg,

mennyire

messze van,

 az eddig ismert,

valóságtól,

pedig ez is,

ott végig látható.

Ha kevés a tudásod,

magadról és másokról,

akkor bizony mihez képest,

vagy valahol, biztos lehetsz-e,

abban, hogy elérted-e azt amit,

hoztál feladatként, sorsodként.

Ha ezzel tisztában lehetnének,

az emberek, talán önmagukra,

s egymásra is jobban figyelnének.

Lehetne egymást tisztelve is élni.

Tartás, méltóság, a belső hozott,

vagy időközben megalapozódott,

látható az embereken, vezetőnek

születve, ahhoz többlettudást hoztak.

Tanulva is elérik azt, azután értik is már

egymást, az érdeklődésüknek megfelelőt

tanultak és adott a születésükkel hozottjuk.

Mindenki fontos feladatra született meg,

senki sem született ide se fölöslegesre.

Ha elértél valami számodra,

fontosat, pihenj meg, örülj,

annak, továbbléphetsz,

megint az első lépcsőt

megpróbálva másban.

A fokozatosságról,

megfeledkezve,

nincs biztos

lépés se,

semmi

újban.

Ha

már

elértél,

a sikerbe,

becsüld meg azt,

s hagyd a következőt

is felnőni a sajátjában oda.

Amíg másoktól várod el azt,

hozzák meg a döntéseiket úgy,

mintha a saját észlelésük lenne az.

Addig a látszatot igen jól irányítod,

megalázó, ha túl sok idő telik, amíg

az Isten adta Népet várakoztatod.

Megszoktad azt, oda addig nem is

  teljesítesz, amíg annak a meglévő

hiánya hangosan el nem hangzik.

A Nép nem kapta meg időben azt,

amit mások áthidaló megoldásnak

összeadtak, az emberségük miatt.

A racionálisba úgy kerültünk bele

nagyon gyorsan, hogy eldöntötték

azt néhányan, hogy jó lesz az majd

mindenkinek. Hiszen a bizalom az

nem játék, vagy van, vagy nincsen.

Ha mindenkire ugyanúgy hathat

mindaz, amiben nem hozta a

tehetségét, megalázzák vele az

 Isten adta Nép gyermekeit mind.

Ha a szüleikre nem gondolnak

a jóban és szépben, ebben az

egy saját Hazájukban, úgy

bánnak most velük, mintha

nem dolgozták volna jól végig

az életüket, minden csöbörbe.

Valakinek tán figyelmeztetnie

lenne fontos, ah, nem működik

az ami sikert adna a Népnek.

A siker az agy napi tápláléka,

Isten óvjon mindenkit, ha azt

hétköznapi szinten nem kapja.

Apró porszemek vagyunk,

mindannyian fontosak,

egy kicsi része az

egésznek,

nem különb,

senki a másiknál,

csak másban jó.

Nézz

szét,

látod,

milyen

szép ez,

a lelked,

szíved,

tiszta

tükre,

tapasztalom,

hogy mi mind

így érkezünk meg,

a születési helyünkre.

Mint az Isten adta Nép, az

egészséges körforgásában van,

haladhatna, ha hozzáértően adnák

azt ami nem miatta hiányzik most se.

Nem maradt számára más, mint elhiszi,

hogy itt a szülőhazájában is jól élhetne, ha

 rá is jutna azokból, amit a Népnek szántak ide.

Aki végigdolgozta az életét és nincs jó nyugdíja

 se, nem viszi be a megérdemelt jóba a saját Hazája.

Az életét az egyszerűben, nagyszerűen sorsszerűen

 élhetné már, hiszen nem vágyik lehetetlenekre hinnye,

csupán kivárja, hátha a saját Hazájában így is jól élhetne.

Íme ide illik, a jó öreg bocsánatot kérek, megoldás is lehet.