Édes Hazánk Csodaszép, kérlek ne menj még,

hiszen nem éltük meg a jót és a szépet eddig,

vagy velünk a gond,  hogy elhittük a mesét.

Itthon vagyunk-e akkor a Hazánkban,

ha semmi nem értünk van, hogy a

  sok- sok beletett, ide teremtett

szépből és jóból nekünk nem jut.

Nem vonhatunk felelősen magunk

köré burkot, hiszen akkor magunkat

zárjuk el, a tapasztalás lehetőségeitől.

Természetesen tapasztalva fejlődni,

a feladatokat nem kikerülve megélni.

Feltaláltam valami nagyon fontosat,

a magukat fontosnak tartók, nem

érzik át a szükségét most annak.

Hiszen ők jól megvannak abban is,

ami számukra most biztosítva van.

Ha valóban olyan jól működik az,

mitől vannak az emberségesek ilyen

lelkiállapotban, nem meggyzőző az.

Szépen, szívesen, színesen voltunk

egymás mellett is megbecsülésben,

akkor romolhat a harmónia el, ha az

egyikük nem veszi észre időben még.

Ha nagyon kibillent valami miatt, az ő

egyensúlya a megszokottól távol ment.

Elvárná, hogy hozzá igazodjanak a többiek,

észre sem veszi, hiszen nem látja át, nem

hallja ki, nem érzi, azt amit a másik megél.

Ha nem tudják hol vannak az emberies

határai a gyermeknek, felnőttnek, akkor

mihez képest ugyanabba a ritmusba lép.

Vagy várják el önmaga felettiben azt ami,

neki még nincsen meg, majd később lenne.

A döntésbe helyezett, még döntésképtelen

meghozza felettük a döntéseit, az elvárások

szerint, hogy kiket érint, az őt nem érdekli.

Az intelligenseket kerülő kezébe kerül egy,

megnyekkenhet a hozzá nem értéstől sok.

Miért is gondolhatja és bárki, hogy őérte

teremtettünk és nem magunkért teszünk.

Nyilván azt gondoltuk, hogy a közösbe téve,

jut majd a jóból és szépből, ha az időnk odaér

és meríteni szeretnénk mi is belőle, hogy mégis

tudjuk miért is teremtettük, a Hazánkba mi ide bele.

Kiszolgáltatva lenni olyanoknak, akik azt sem tudják tán,

mi végre kerültek, abba a számukra igen kedvező szerepbe.

Nem lehet tölcsérrel beletölteni senkibe se az emberismeretet,

sem az alapvető tiszteletet, se a megbecsülését a többi embernek.

Ha azt gondolja, hogy érte szült az anyánk, nevelődtünk, neveltük

magunkat olyanná amilyenné váltunk, ki kell ábrándítanom, nem.

Magyarországon születtem, itt élem az életemet, nem sok volt,

a lehetőségem a világot megtapasztalni, viszont megtiszteltek

és onnan is eljöttek a tanácsaimért, ide Tolna megyébe Paksra.

10 éve, az online világba szaladtam ki ijedtembe, szerencsémre

addigra sok intelligens, tehetséges, okos embernek segítettem.

Voltak akik nem felejtették el és segítettek a nehézben nekem.

Amerikában készült az első honlapom, köszönöm neki, hogy

nekem éjszakánként, megtanította, hogyan tudok megélni az

internet segítségével, a saját tapasztalt tudásomból épp akkor.

Nagyszerűen megvagyok az egyszerűben, már alázatos vagyok,

jól megtanultam, mit jelent online és itthon magyarnak lenni.

Ha valaki nem látja át azt, amiben mi benne élünk, honnan is

tudná teljesíteni azt a feladatát, ami számunkra jót hozhatna.

Gondolom azért csinál valamit, amiben jók lehetnek a számok.

Tiszteletem, mindenkinek, aki teszi a dolgát értünk, a népért,

hogy ne szaladjanak szanaszét a Világba, Haza nem térve soha.

 Isten adta a szorgalmukat, jó érzésűek, becsületesek a hivatásban,

teszik a dolgukat,  mert otthon vannak abban is, nem idegen tőlük.

A Magyarokért, a szakmájában, tehetségében nagy tudású népért,

már vannak oly sokan akik csak reménykednek, nem tudják miben.

Annyit viszont én kérnék és nagy alázattal megkérem szépen arra.

Magyarázzák el nekem azt, hogy van az, ha a számláló 3 hallgatót

mutat a mondatomon annyi látszik a szemlélődők felé, hát

mikor érem el a várt számot. Amire oly nagyon várok, ha

rákattintva meg a sokszorosa látszik a látogatottságnak.

Melyik szám lesz az, ami megmutatja nekem a valóságot.

Lehet, hogy macerásnak látszom, igen a magam módján

óvatos, szeretem tudni, hogy állnak naponta a dolgaim.

Persze nem várom el senkitől sem, hogy ismeretlenül

tiszteljen engem, mint emberiesen segítő embert, a

 nagyon alapos valóságos emberismerőt, mondjuk

a mély elemzőt, csak annyira mint én magamat.

Emberekkel foglalkozni, alázat nélkül nem megy,

higgye el tudom, nekem már régóta van ilyenem.

Tisztelni, szeretni, megbecsülni önmagunkat azt

is jelenti, képes vagyok ugyanerre másokkal is.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/,

minden olyan ember figyelmébe ajánlom, aki

még nem rekedt meg, ne inogjon a talaj előtte.

2017-ben emberismeret, tolerancia, alázat nélkül,

hát nem tudom, mi lehet a módja, hogy talpon vannak.

Persze bocsánat, a pénz világát rálátva ismerem, nekem

még nem volt olyanból annyi, hogy befektetnem kelljen.

Én az emberies oldalt ismerem, van rálátásom a másikra,

de nem abban élek, ha egyszer úgy lesz, akkor is másképp.

Hiszen nem tudok nemtörődöm lenni, nem fáj úgy mint neki,

de amíg lehet a megelőzésben érte tenni, teszem a dolgomat.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.  Online oktatatom.

Szeretettel.  Julamami