Egyszer volt, hol volt, hol nem volt,

hol így volt, hol meg úgy volt, ahogy

éppen volt, megszületett egy ember.

Akit nem vártak volna, ha

a reményeik szerint,

nem hittek volna.

A jó öreg, sokat

látott orvosuknak,

 étvágyhozó lehetne az,

ha születne egy gyermek.

Mivel más megoldás nem

látszott már, nem használt a

sok gyógymód, hát akkor rég,

megesett az eset, megszületett.

Ahogy mesélték, megoldódott az

addig nem gyógyuló gyomorsüllyedés.

Minden rendben lehetett volna, de arra

nem gondoltak, mi lesz a gyermekkel utána.

Lelkileg nem gondolták át, hogy valami neki

is járna, lehetne sorsa, az első cselekedete,

 ahogy mint magzat növekedett meglett.

Viszont aztán már nem volt ínyére,

senkinek. Amikor rájött arra,

a szeretet helyett, neki az

emberek feladatot adtak.

Elvárták azt, feleljen meg.

Ha már megmaradt, hát

le lehetett vezetni rajta,

a saját sérelmeiket.

Hol dicséret helyett,

hol bokszzsák lett,

hol meg akit szidni

lehet, mert tűri.

Hosszan tűrő

lett belőle,

gyorsan

fejlődött a

 lelkiismerete,

hiszen elhitte

kezdetben.

Azt mind,

amiért ők őt

hibáztatták ott.

Nem látott mást,

azt gondolta, azért

született oda, hogy

az ő problémáikat,

lelkesen, szívesen

megoldja.

Azután,

amikor azt,

észlelte, hogy

 tudja szeretni

őt is valaki,

ahogy ő tudott.

A csodát elirigyelték,

ők maguk éltek a jóban.

Rájött több van benne,

mint amit elbírna egy,

hát a hivatásává lett.

Segítő emberként,

dicséret helyett, volt,

legalább egy, egy. Aki azon

volt, hogy ki és megfordítsa.

A saját hasznára, így azután

vele nem történhettek meg,

azok a helyzetek, amiket,

mások a jóban megéltek.

Tudta, a segíts magadon,

az Isten is megsegíthet,

gyakran mentette meg.

Rájött, kereste, meg is

találta, azokat az

átmeneteket,

 pénzes helyett,

sikeres lett.

Amiket,

mások,

nem volt miért,

 nem úgy éltek meg.

Hiszen ők ott, ahova

születtek mind, olyanok

voltak, mint a fontosak,

akiket terveztek, vártak.

Saját maguk miatt, megvolt a

lehetőség, egyszerűen számoltak

velük, mi lesz, ha nagyok lesznek.

Generációsan is megvolt a helyük,

a sorsukat élhették már gyermekekként.

Felnőttek lettek, megvoltak a lépcsőfokok,

tudták honnan, mit hoztak, sorsukká lehetett.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Hát így esett, egy esetlegesen megszületett,

megtalálta a helyét, kicsit sok éves lett.

Ahhoz, de még életében, elérhette ő is azt,

amit mások, még időben, zsenge felnőttként.

Építi a gyökereit, nem vár, tudja egyedül teszi,

mire elmagyarázná és megértenék, tán már

késő lenne. Így hisz abban, vannak ezzel

talán mások is, vagy tán hasonlókkal.

Hát nézzenek körül és időben,

a saját lelkükben, szívükben.

 Nem szabadna, sok emberies,

 idő előtt elmenjen, aki minta is

lehetett volna, ha megússza…

Nézz magadban szét, látod

milyen szép, a lelkednek,

tiszta tükre, mi mind

így születtünk meg.

Áldjon meg az Isten,

minden földi jóból,

azzal ami a legjobb, a

 sorsotokhoz nektek.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

.

 

 

 

 

Tudod-e mi a sorsod, hova lehetne eljutnod.

Mi az amit mások szerint teszel,

vagy felvállalva a nehezet,

nemcsak magadért.

Ha csak a sajátod

az amiért úgy

látod, ott

van az

ideje.

Nem

veszed

észre se,

egyedül

nem megy.

Nem lehetsz

sikeres, mert

a többiek azt

nem engedik.

Tartanak tőle,

ha megtudod

csinálni, kiderül,

ők nem valók arra.

Hát itt jönne be az ha

tudná, amit egy, meg

egy, meg egy ember,

egymástól különbözőt

hozott, tanult, tudja.

Nem, hogy

ütköznének,

inkább egymás

mellett képesek,

megalkotni, amiért

hozták a tehetségüket.

Ha értenének ahhoz, akik

nem hozzáértően teszik meg.

Inkább csak úgy döntöttek, ah,

bármi is lesz, betöltik a helyet.

Összefüggésében átláthatnák, az

 egészet, milyen szépen illeszkedne,

egymás mellett, egymást segítenék, ah,

 a Haza szépítésére, építésére figyelnének.

Egy Haza ez csak egy, megférnénk sikerben

is egymás mellett, ha a túlzások nem fertőznék

meg az embereket és maradnának emberiesek.

Miért vennék el a mások sikereinek lehetőségét,

ha maguknak a saját szintjükön lennének sikereik.

A sikert nemcsak pénzben mérik, többféle sikereket

élhettem meg, anélkül, hogy terveztem volna, tettem amit

éppen elém tett a sorsom úgy, hogy akkor még nem tudtam.

Mit rejtenek az apró bugyrok a tenyereimben, a többit igen.

Nekem ez a hivatásommá lett, a sorsom beleterelt, hiszen,

hamar rájöttem, ha mások után megyek, megvezethetnek.

Arra is rájöttem, nem biztos, hogy a jó szándék hiányával,

még az is lehet, hogy nem látták akkor még meg, a saját

sorsukat is megcsinálhatnák annyi erővel.

Úgy azután, csak arra koncentráltak, hol

meríthetnek könnyebben, ne kelljen oda,

energiát beletenniük, ott van készen.

Majd mindenki rájön idejében, mi

lett volna a dolga abban az esetben.

Nemcsak egyedül születtünk mi, oda

ahol, ki lehetne mindenkinek teljesednie.

Egészségesen, szépen, egymás mellett, vagy

uram bocsá, egymást segítve, átlátva, kihallva.

Átgondolva, összetett tudással teremteni meg.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” az,

amiben megrajzoltam, egy nap alatt az oktatását.

Nekem adta az Isten, más ezt így nem tudja, nem

is szükséges addig tudnia, amíg meg nem tanulta,

ahhoz az alázatot, amit a sorsában ő maga hozott.

Tehát így csináltam meg sorsszerűen értem révbe,

hogy a pénzbeni, ennek megfelelően nem járt vele.

Az attól még sikeres életem lett, hogy nem lettem,

gazdag általa sem, nem rajtam múlott. Mert ha csak

úgy lehet gazdagodni, hogy másokat félrevezetnek, ne

láthassák meg, abban, többet tudnak náluk, érnek révbe.

Az nekem, köszönöm szépen, úgy nem menne, abban bíz van,

a gyakorlatban sikerélményem, hogyan tudnak egymás mellett.

A tapasztalhatómat az emberek hordták ide, azzal, megtiszteltek,

igényelték a rálátásomat, kihallásomat, átgondoltságomat, jöttek.

Mert szükségük volt, abban a helyzetben, egy másik általi rálátásra.

Tanulni is azért, tanulják meg az emberiesek, hogy kiegészítsék azt

a tudásukat, amivel rendelkeznek, születésük óta, vagy tapasztalva.

Azért születtünk meg mind oda ahova éppen, hogy ott teljesedjen ki

mindenki, azután ha még szüksége van nagyobb tudásra, azt tanulni.

Menjenek ki a Világba, vegyék magukhoz az ott lévő tudást, hozzák

Haza, a jóhoz, széphez, építően társítva. S nem lennének akkorák,

a különbségek, megszűnhetne az ártó irigység, elismernék, ki mit,

tapasztalt máshol, amiért oda hálával gondol, megengedték neki.

Hát elmondhatja majd a Hazaérve, annak a népnek a segítségével,

juthatott révbe, nevesítve azzal őket, köszönöm, hogy itt lehettem.

Nem mindegy, hogy tér Haza a vándorútról,  jó érzésekkel teli, vagy

sok olyan tapasztalattal, ami máshol, nem úgy esett volna meg vele.

 A következőkben, reményeim szerint, julamami.hu, julamami.com,

julamami.eu, szeretetbenelni.com, működésben. Remélve az érzést,

mindezek által, megtapasztalva, átélem, megcsináltam, Hazaértem.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, tiszteletem, szeretettel.