Tisztelni, szeretni, nem ártva, nem bántva,

a sorsunkat, ha másképp  nem megy,

araszolva, nekünk is megélni.

Igazítsad meg, a saját belső

tartásodat, a holnapi sorsodat

ismerd meg, hogy a jövőben is,

 tudjad élni, a minőségi életedet.

Ha ismerhetnénk egymást,

bár én sokukat ismerem.

Emelhetnénk felfele azt,

amire  még képtelenek,

pedig betöltik a helyet.

Egy Haza ez csak egy,

mindannyian meg is

élhetnénk mi is,

 generációsan, az

 életminőségünket.

Hiszen azért az előzők

már szenvedtek eleget.

Mire az ismétlése, ha az,

nem visz senkit se előre.

Mi vagyunk azok, akik

nagyon sokáig, úgy

gondoljuk, hogy

aki vezethet,

intelligens is.

Széleslátókörü,

ezért nem árt és

meg sem bántja.

Nem hiszi, hogy

mind a tulajdona.

Győzz meg, legyőzni

könnyű engemet,

nem harcolnék, se

veled, sem ellened.

Oktatnám nevelnék.

azzal amit feltaláltam.

Legyen hasznára a Világnak.

Amit feltaláltunk a Hazánkban

és a megtapasztalt,

tudásunk helyett.

Mások adják át,

a kitudja hogyan,

divatossá tetteket.

Mi megtanuljuk azt is,

amit nem hoztunk és nem

kérdezett róla senki sem.

Akarjuk-e ezt ami itt lett,

megtanuljuk a racionális

világot, működésében.

Igyekszünk két lábbal

állni, csupán annyit még, ha

 a lelkes, szíves és gondolkodó

énedet nem is ismered, hogy

tudsz haladni a 2019. évben.

A kontroll nélküliek, meg, ki

 tudja, hova, mibe vezetnek.

Mi megbántani

nem akarunk és

senkit sem, ezért

gyakran gügyének

néznek bennünket.

Gorombán beszélnek,

ha ezt látják mintáknak,

hát leutánozzák sokan.

Nehezen mondjuk ki,

 az első tagadásunkat,

össze-vissza vagyunk,

ha azzal, megbántottunk.

Ha ez már meg sem érint,

kérlek vonuljál el, legalább

ne ártsál, telítődtél, hát

takarítsad ki, magadat.

Ne a mások keze által, a

 lelkiismereted segíthet.

Ölelni jó, emberieseknek

való, ha nem szeretnéd,

ne tedd, ah az is átmegy.

Mind emberiesen élünk,

mi segíteni jöttünk, de ha

még ott sem haladhatunk,

hát, tán lassan el is fogyunk.

Ez most itt, nem a mi világunk,

lehetőségeink híján vagyunk.

S mi lesz, ha majd tőlünk

segítséget várnátok, s

 már csak ti vagytok.

Elvárod, elviszed,

a többieket

gügyéknek

is nézed.

Nem adsz,

de elvársz.

Kirekesztő

lettél általa,

pedig mi mind,

adni születtünk.

Ha te, azt nem

gyakorlod, hát

nincs körforgás.

Nem jössz rá, ha

nem azt látod, a jól,

egészségesen működő,

nincs gyakran körülötted.

Csőlátásban vagy és nyomod,

azt ami, csak neked jó, na meg,

azoknak, akiknek nincsen más.

Mint teljesítve feléd, kullogni,

csak a teljesítendőidre várni,

se saját gondolat, se semmi.

Irányítottan minden nap,

ugyanazt, ugyanolyan

módon teljesíteni, s

nem gondolkodni.

Az agyunknak a

tápláléka bizony,

a saját kútfőből

 teljesíthetően, a

sikerünk, hinnye.

Kinek mi éppen.

Ha nem lenne

az, leépülnénk,

vegetálnánk.

A múlt elmúlt,

létezik a jelen,

a “most” fontos.

Átélve a pillanat

is adott, neked szól,

rólunk is szólhatna a jó,

ha ki nem hagytak volna.

Letudva, minden nélkül,

valószínűleg, velük is,

így tettek, ismételve

árthatnak és sokaknak.

Emberieseknek születtünk.

Időben átfordultunk mi mind,

ahhoz igazodva lehetne élni,

 a jót megérdemelten megélni.

Meg is van hozzá minden, de

keveseknek látható még csak,

nem mindenkinek adatott meg.

Nem sejti, ő is megélheti majd,

hasonló módon hasonlók által.

Élj egészséges körforgásban.

Az első hét évben 90%-ban ingyen,

lehet utánozni, jókor, jót csinálni.

Nem tartozom, se ide, sem

oda, tartozom az érkezőhöz,

aki megtisztel és megérkezik.

Róla szól az, csak az ő ideje,

rááldozta, megérzi, kihallja,

abban is boldogul már utána.

Teljesítem a sorsomat, azt ami

éppen, adott és amit hagynak.

Még mindig nehezen hiszem el,

hogy akik istent játszanak, nem

ismerik, a 2018. évnek embereit.

Három év volt rá, ez a negyedik,

amikor már látszott, átléptük, a

 jó energiákban vagyunk, élünk.

Nem érdemes rosszalkodni,

mert ki tetszik látszani.

Átlátva, kihallva,

gondolkodva,

megérezve,

születtünk.

Mindannyian.

El is lehet térni

attól, de visszafele

igen nehéz, látszik,

amikor küszködnek.

Megtartani azt amit

 maguknak rontottak el.

Felvállalni nem tudják,

tökéletes, csak az Isten.

Alázat nélkül nem megy.

Elhagyva a biztosat, a

talajt, többre

és jobbra

vágytak.

Mint,

amit az

ő sorsuk

megadhat.

Keresik a

talajt a

talpuk

alatt.

Nincsen

már hova,

lépjenek.

Minden

lépcsőt

kihagytak,

magasabbra

ugrottak, mint

amit már tudnak.

Hát, nézegetnek

maguk köré,

csőlátásban,

azt nem lehet.

Egyedül lettek,

mert túlságosan

gyorsan haladtak.

A többiek még csak

a lábuk alatt keresik

a biztonságos talajt is.

Alázatos vezetés helyett,

megvezették mindazt akit

lehetett, megvezetettek,

lettek maguk mindazáltal.

Nincs illeszkedési pont se,

emberismeret nélkül ah,

az is lehetetlenné lett.

Túlszaladtak, a saját

határaikon, észre

sem vették az

állomásokat,

amik róluk

szóltak

volna.

Se tudás, se tapasztalat.

Különös oktatás, nevelés.

Tanuljad, hogy azt is tudjad,

szélesítsed a rálátásodat.

Fejlődj, a jóban haladj.

Oktatás, szolgáltatás,

kényelmesebben télen.

skype julamam.julamami

Magyarországon,

Pakson a Hergál Házban.

Szeretettel,

Julamami

 

 

 

 

 

Magyarországon találtam meg és fel,

ide érkeztek, itt tiszteltek meg ők, az

érdeklődő érkezésükkel, köszönöm.

Összefüggésében fogalmazom, írom.

Amikor sokakat magad fölé tolsz,

észlelni azt fogod, nem az jön

visszafele amit gondolsz.

Alacsony szintű lesz ott,

ahol az arra érdemesnek

lenne ott a helye, hinnye.

Leviszi azt az ő szintjére,

megszenvedi azt a nép.

Fel se fogja mit csinál,

rég mellette van már.

Kommunikálj, azt a,

ne várjál a vigaszra.

Miért nem érted meg,

érted kellene szólnia.

Ne várj, kommunikálj.

Viszont amikor már

tudod, kit hova,

és milyen

magasságba

lehet emelni.

Azt ő csinálja, s

nem te, helyette.

Nem kerülhet fölé

a saját kontrollálható

szintjének, mert jelez a

 lelke, szíve, gondolkodó

agya, ne tovább, ártana.

Mindenkinek megvan

a saját és generációs

határa, ha már tudja,

abban éli az életét.

Mert benne van

ahhoz a jó érzés.

Nem téved el, ah,

miért tenné azt,

ha jól érzi magát ő is,

a  bőrében, nap mint nap.

Figyelj hát a lelkednek erős

jelzésére, hogy ne kelljen

megélned. Ébresztőként,

hogyan mordul majd rád,

a saját lelkiismereted.

Érted szól ám, nem

ellened, ha akkor

még úgy is

veszed.

Tanulj,

okosodj,

ne okoskodj.

Lehet, hogy nem

velem és a hasonlókkal

van, tükörként neked gondod,

rájössz időben, ez megtanulható.

 Szélesebb lesz általa a rálátásod is.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés.

Emberiesnek születtünk és mind,

ha mi nem gyakorolnánk mindezt,

az is lehetséges, hogy egymásnak

mennének, a megoldás helyett.

Magadhoz veheted a tudást,

kiteljesedsz, hozzáadhatod,

a hivatásod gyakorlásához.

A Különös oktatás, nevelés,

neked, akiben már kérdés

lenne, a hogyanra, miértre.

Tisztelj meg jelentkezz be,

összeállítjuk, beosztjuk, úgy,

hogy neked az, megfelelő is legyen.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.

Ismerem mint a tenyeremet, azt jelenti, a sorsodat

megismerve, magad fejted meg, a történetedet. Ha

már átlátod, kihallod, megérzed, gondolkodó vagy,

a magad módján, a saját szintednek megfelelően.

Lehetsz a családodban az, aki a kérdéseikre, még

idejében, megelőzésben megadhatja a válaszokat.

Kérlek nézz rá, az Oktatás, nevelés cím tájékoztat.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban oktatok.

Szeretettel:

Julamami

 

 

Igazítsd meg a belső tartásodat, magad miatt.

Tanult, túlképzett lehetsz, ha nincsenek mások,

intelligensek körülötted, akik hatással vannak,

nehezen találod meg, az emberies mivoltodat.

Hát miben, kihez képest vagy akkor önmagad.

Összetett tudás, összehangolt energia, harmónia,

aki érti és érzékeli, jól hangolni csak ő tudhatja.

Ha nem tetszik amit a tükörben látsz, változz,

olyan tudást vegyél magadhoz, amid nincsen.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

előjön a rálátásod, kihallod, megérzed, ésszel.

Tapasztalni fogod, nemcsak ilyen, vagy olyan

vagy, hatások is vannak, ha hozzánk igazodva

tennének, jól csinálnák azt, amit felvállaltak.

Az emberiesek és alázat nélkül nem megy.

Az ember nem gépiesedik, üresedik, hah.

Segíts magadon az Isten is megsegít, azt

a, belátod, ha megnő a rálátás benned.

A belső motivációd, a külső jó hatások,

összeadódnak, lehet ott is jó hangulat.

Nem tesz jót, az indulatból jövő erőd,

ha nem hatsz, ott majd mások hatnak.

Talán, csak ilyen, vagy csak olyan vagy,

tanuljad a saját, s generációs feladatod.

Ha nyomógomb lenne rajtunk, akkor se

egyformán működnénk, gondolkodik az

agyunk, a harmóniára vágyunk és mind.

A módját nem szükséges megtanulnunk,

azzal születtünk, jelzi azt a lelkes énünk.

Ha már ismered önmagadat annyira,

hogy tudod azt, mit lehetne még

fejlesztened, a

 saját sorsodat

megismerned.

Neked fontos,

amikor már látod,

miben lehetnél a

legjobbak között.

A saját szinteden.

S ott, majd úgyis,

meglátod azt ami

megerősít téged,

abban is, amit

nem hoztál.

Ne csak egy,

lábadon

ugráljál,

ismerd

meg az

anyaföldet,

érezd át azt,

ahogy az hat.

A biztonság,

amit magad

kontrollálsz.

Pont azzal,

ahogy hat,

kívülről

befelé.

Azután

fordítva,

néhány

ismétlés

és le van

az tudva.

Már a tied lett.

Megerősítheti,

a birtoklásodnak

érzését benned.

Ritkán lesz az,

ugyanaz, amit

a többiekkel

kontrollálva

éreztek, ah.

Csak a tied,

csak az övé.

Tán hasonló.

Ugyanilyen,

amikor az

oktatáson,

megtudod,

miért olyan

a te sorsod.

S miért is

másabb,

a többié.

Nincs két

egyforma,

a jelek azok

hasonlóak.

A lényege

az, amikor

összeáll.

Egy

sors,

egy

ember.

Ha nem

ismered,

mihez

képest,

hol tartasz.

A fokozatosságot

ugyan, kihez, mihez

méred, ha nem ismered.

A saját életrezgésednek,

az egészséges, benned

rendet tevő szintjét.

Nem vagy gép,

magadnak,

magadért,

tanulj.

Kontrollálva

tapasztalj,

ne mások

szerint élj.

Jelezd, ha

nem jó ott

az neked.

A gépeket

emberek

találták

ki és fel.

Emberiesnek,

az Isten alkotott,

kiteljesedhetnél.

Ha felismernéd a

 honnan – hova,

mettől az oda.

A múlt elmúlt,

megismerve a

saját sorsodat,

tudnál segíteni

majd másoknak.

Amikor már ők is

ott tartanak, amiben,

te már tapasztalt vagy.

Megismerve önmagadat,

 az anyaföldet a lábad alatt.

Felismerhetnéd az érzést,

ha nincs talaj a talpad alatt,

lebegő és bizonytalan vagy.

Tartás, méltóság, emberies

hozzáállás, ha a belső tartás

adja már, a visszajelzést neked.

Eljutottál oda, amikor megszülettél,

mindaz már megvolt érzésben neked.

Vedd magadhoz a tudást, azt amit úgy

érzel neked fontos, mert belülről jelez,

a generációs feladatod, jót és szépet.

Ne akarjál gyorsabban haladni,

mint amit képes vagy,

akkor épp felfogni.

Tanulj meg jól

kommunikálni,

ez most fontos.

Aki nem érti azt,

amit te mondani

szeretnél, tanulja,

mert ideje pótolnia.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

szeretettel.

Julamami

 

 

Ismerem mint a tenyeremet.

Nem siettem, nem kapkodtam,

megéltem azt, amit a sorsom

megadott sikerként nekem.

Tapasztalataim szerint, a

sikerérzet, a gondolkodó

agyunk friss, napi tápláléka.

Ha megismerted már a másik

oldaladat is, hát könnyebben

boldogulsz, hozzáadod ahhoz,

amit a születéseddel, hoztál.

Tartsd frissen a lelkes, szíves,

gondolkodó énedet, tanuljál.

Különös oktatás, nevelés,

azoknak a felnőtteknek,

akik nem szeretnék, azt

észlelni, hogy leépülnek.

Mert ugyan, mit kezdenék,

ha megélések nélkül élnék.

Nem érezném át az életnek

 tartalmát se minőségét, csak

beleélnék abba, ami épp van.

Mások csinálnák helyettem,

azt, aminek a boldogulásával,

erősödik a lelkesedés bennem.

A szívesség érzése kimaradna és

 gondolkodás nélkül, kiüresednék.

Másokra utalva lennék, nem tudnék,

kiteljesedni, se felismerni a saját sorsom.

A biztonságos határaimat használni sem

 tudnám, magamhoz képest, vegetálnék.

Mit jelent a siker neked, neked,

mit is jelent nekem.

Felismerted-e

a sikernek az

ízét, átható

erejének

érzését.

Tudod-e,

hogy

neked

szükséges

tenned érte.

Nem keverendő

össze, az ajándékba

kapott sikerrel, hogy

majd, ha lesz kedved,

vagy tudsz teljesítesz.

Vagy becsapod magad,

más csinálja helyetted.

Azzal ártasz magadnak.

A pillanatok adják meg

a következő fázisát, mint

egy feljáróban a lépcsőket.

A biztonságos lépéseidet, át

is élheted, megismételheted.

Rögzíti közben az agyad, mindazt,

megerősödik, a jó minőséghez alap.

Megváltozol, magabiztosabb leszel.

Azok által amiket már felismersz, mint

a sikerérzést magadban, a hasonlókat

vonzod be, ráállsz a sikernek erejére.

Egy nap alatt rajzoltam le az oktatás

rajzos formáját, telített energiájú.

Diktálom a szövegét, a történést,

mint életszerűt, hozzámondom.

Nemcsak, elméleti lesz azáltal.

Átmegy, nem kell aggódni, mert

nem könnyű ám megtanulni azt.

A megelőzéshez fontos, hogy ne

billenjen ki, aki megtanulta azt,

hogy mit jelent, az ő méltósága.

Felismerhető, a saját határa,

ráláthat majd, generációsan,

a neki megmaradt feladatára.

Tartás biztosít, a jövőképéhez,

biztos alapja lesz, arra építhet.

A sarjainak is jó mintává lehet, a

  bizonytalant ne ismételjék meg.

Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó”, ami által

magadhoz veheted,

ezt a fajta tudást.

Az Oktatás, nevelés,

oldalon tájékoztatlak,

ha döntöttél, jelentkezz

be a +36 30 2470 589,

által beszéljük meg.

Nem értek a

marketinghez,

de elmondhatom,

együtt örülünk az ő

sikereiknek is utána.

Mondhatnám azt,

nem leszel védtelen,

a hamisat megérzed,

kihallod. meg átlátod.

A saját egészségesen

működő kontrollodat,

igazítod vissza, azt amit,

 a születésedkor te is hoztál.

Ha azóta attól már eltávolodtál.

Megigazíthatod a belső tartásod.

Julamami a védjegye az oktatásnak.

Szombatonként 10-13 között, vagy

egyedül tanulod és összeállítjuk

veled, a megfelelő órarended.

Ha kint vagy a Világban, az

is megoldható, online.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok, sem veled, se ellened.

A feltaláltam oktatása miatt jöttem,

alázatban megélni ezt, könnyebb.

Vajon mi adott akkora erőt,

hogy mindent és

mindenkit

legyőzzön.

Mit is

érezhettek, tán,

az adottal kimenekülni,

igyekeztek ők, abból, ami

nekik ott, nem

volt jó, akkor.

A könnyebbe

bele, mint az

ajándékba, ah.

A saját kultúrát

még nem ismerve,

azt fel sem vállalva,

kerültek, másoknak

a kultúrájukba bele.

Így jó nagy felkavaró.

össze-vissza hatások,

érték őket, amivel, sem

azonosulni nem tudtak,

se nélküli nem boldogultak.

Amikor erre ők rájöttek már,

elégedetlenkedve, de mentették

azt, amit abból látszatra lehetett.

Elvették azt, amit csak ők láttak,

megszerezték, amit mások

nem is gondolhattak.

Elbirtokoltak,

miközben túl

gyorsan

haladtak.

Rákaptak,

s még rakták arra,

még és még a többit.

Megrogyasztva azt, ami

tisztán, révbe ért akkorra,

éppen, jó időben lett volna.

Benne nevelődve, haladva, a

saját sorsának megfelelően, a

generációs feladatát végezve.

Alázat nélkül nem mehet végbe,

megtudja majd azt is, jó időben.

Megrekesztve generációsan is,

 magunkhoz mérve, alacsony

szinteken, de van az Isten.

Ha kiugrik és érdemtelen,

a következő generációja

teherként éli majd meg.

Ha azt még sokan nem is

hiszik el, majd megtudják

azt is, tisztán és idejében.

Mások meg, punnyadásban,

benne a semmi bugyrában,

abból a mintából kimenve.

Idő előtt arra éretlenül oda,

meglátták a lehetőségeiket.

Félreértve, hogy nekik lehet.

A messziben, amiről ott szólt, a

 fáma hosszan, nem a saját szintjének

vélte, s mindörökre behelyettesítve.

Az erősen rájuk ható környezetükben,

felnéztek rájuk, az aktuálisat meglátva.

Végigviszik, nem rogyik be az ő mintájuk.

Talán, nem mondta, ott soha, senki sem,

másképp kellene a Hazánkat is tisztelve.

Tisztán vinni, a mi saját ritmusunkban,

nemcsak róluk, nekik, a sajátjukként.

Hazát építve nekünk, benne élünk.

Kivárva a mi sorsunkat,

amire felépítettük, az

ami tartja az alapot.

A pillérek is azon

állnak, s arra lett

hirtelen, minden

egyéb pakolva.

Nem nézett

ki senki sem

közben azon

a bűvkörön.

Ami láttatta

volna, el van

szigetelődve.

Nem látszik ki

és nem látnak be.

Nincs aki láttatja,

az értőknek tálalja.

Mehet mindenféle,

nem lehet baj belőle.

Közös érdekük abban,

összetartanak ottan.

Beláthatatlan lehet

mindabból, ami

kiválasztódik.

Generációsan

csak ők fejlődnek,

önmaguk fölé érnek.

Anélkül, hogy az már

természetes lehetne,

mert eljött az ideje.

Úgy aztán megy a

végtelenbe,

megállítva

nem lesz.

Nem

érdeke

az nekik.

S egyre

csak nő, a

hamisságos,

erdők, hegyek.

Tavak, folyók, s

nem veszik azt se,

időben észre, hogy

kilátszanak belőle.

Akkorára nőttek,

hogy azt most

már, titkolni

nem lehet.

A felszínen

látszik minden.

Igyekeznek azt

is eltüntetni.

Mintha nem is

vették volna

még észre.

Nincsen

arra

érv se,

olyan

biztosak is

voltak benne.

A mi Hazánknak

van ám sok,

intelligens

hozadéka.

Amit nem

hozhatott

felszínre,

eddig, s

mutatja.

Pont a

nehézségek

hozzák mindazt

felszínre, egyszerre.

Kiteljesedett energia.

Tökéletes csak az Isten.

Mind, átlátni, kihallani,

megérezni is születtünk.

Gondolkodók vagyunk.

Mivel kommunikálni

nem mindenkor

lehet még.

Keressük

annak is a

lehetőségét.

Hátha átmegy

éppen jókor,

oda ahol

tudják,

tovább

vinni, a

 jóhoz való

igényünket.

Nem ugyanazt

és ugyanúgy látjuk,

nem egyenben járunk.

Egyéniségnek születtünk,

ha nem éljük meg azokat.

Tudnunk kell, hogy óvnak.

Amiket feladatként mi

mind mást és másképp

hoztunk, le sem épülünk.

Kiüresedés helyett, azon

jár az agyunk, megoldjuk.

Hiszen sikerélmények

nélkül vegetálnánk.

Nem szeretnénk

úgy lehajtani a

fejünket, hogy

nem mondtuk el.

Nem adhattuk át,

se tovább, azt, amit

összefüggésében látunk.

Különös oktatás, nevelés,

itt alkalmas lehetne most.

A megelőzés fontos.

Mindenkinek, hogy

időben legyen, ennyi

ember ne szenvedje meg.

A szintje alatt, beszorulva

az alacsony szinteken tálalt,

mintha, igaz lenne állapotokba.

Nézz magadban szét, látod, milyen

szép tiszta, a lelkednek, őszinte bugyra.

Tartsd magad mozgásban, a saját ritmusodban,

hogy tovább tudjál lépni, az élhető, minőségi életedbe.

Felelőse vagyunk mind, akik megszültük a gyermekeinket,

nem lehet elgyengülve az, aki még nem érhetett most révbe.

A sorod ismerd meg, magadnak magatokért irányítsad, most.

Így, máskor meg, ahogy éppen lehet, csak ne állj meg kérlek és

ne ártsál senkinek sem. Jó minta lehetsz a szeretteidnek, ha

hagyod haladni őket a saját életritmusuknak megfelelően.

Ez itt az Édes Hazánk, ide születtünk, itt élünk, úgy

becsüljük meg, hogy a sarjainknak is jó legyen.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdekes, ha végig gurítod az egeret,

le és fel néhányszor, rálelsz a spirálra,

néhányszor átfordul, ma is az írásom.

Jól nézd meg a gondjaidat kire bízod,

mert ha megtéveszt, lehet utána

még annál is nagyobb a gondod.

Beszél, beszél, beszél, ki mondja

meg mikor, miről beszéljen, hogy

amit kimondott, felelőse legyen.

A hatásai az emberekben vannak.

Tudja-e, hogy körbefogja napokra,

azon energia, amit kimondott ott.

Egy Haza ez csak egy, becsüljük

meg, hogy mindig legyen hova

hazaérjen aki messzire is ment.

Ide teremtettük a szépet és jót,

itt élnénk meg az öregségünkben.

Azt amit beleteremtettünk, nekünk

nincs ilyen korosan, hova mennünk.

Meg nincs is, a Hazánkat elhagyni se

kedvünk, ide születtünk, itt öregszünk.

Kisemberként, mind egyszerűen élünk,

hosszú évek voltak ezek a nehezek, így,

azt a kicsit amink maradt, megbecsüljük.

Az aprópénzből amit nyugdíjként kapunk,

megélni nem tudnánk, nem azért vannak a

gyermekeink, hogy rájuk csimpaszkodjunk.

Aki arra helyeselt, élje meg ő maga úgy, ha

 eldöntötte, gondolom ezzel is sokan vagyunk,

Mintha nem is a mi szeretett Hazánk lenne ez,

a hatalmasan, arra nem érettek nem így élnek.

Ha a telefonomra rákattannak, ugyan, hogyan

tudnának bejelentkezni, a tanácsadásomra, hát

nincs ott olyan emberies aki ezeket még tudja.

Ha a rosszakaróink hagyják, dolgozunk, vagy a

  hivatásunkat gyakoroljuk, emberiesek vagyunk.

Tisztelnek és vannak akik szeretnek is bennünket,

attól még, hogy a túlzó pénzesek közé nem tartozunk.

Nem számítunk a kiváltságos világukban, itt lakunk,

azért mi még így is, mindig tettük a dolgunk, élünk, létezünk.

A tudatlanságodat meg hagyd magadba, ne rakjad a kirakatba.

Az üresedésedről, időben jelezne a lelkiismereted, a szíved,

s fogod és gyorsan felülbírálod hát,

erőből a gondolkodó agyadat.

Pedig érted szól ám, mindaz,

amit, ellenedre feltételezel.

Kettőt jobbra, kettőt balra,

ez a csárdásnak a ritmusa, a

 belső tartásodat megigazítja.

Be se vagy érve a hivatásodra,

magadtól jössz rá időben arra.

Az egyenes az bíz, nem görbe, nem

visz a tévesen választott könnyűbe.

Sokszínű és változatos a Világ, a

 tisztelet, a szeretet azt mutatja,

merre van az előre és a hátra.

A sok ember által akik már

megtiszteltek, tartásom  és

tapasztalt tudásom is lett.

Tanulni jártam oda, ami,

hiányzott és érdekelt is,

most magam is tudhatom.

A sajátomhoz hozzáadom,

szélesebb vele a rálátásom.

Köszönhetem, az Istennek,

az alázat, a hivatásommá lett.

Meghajlok a nagysága előtt, ha

 az emberiesből ki nem vetkőzött.

Boldogulok az egyszerű életemben,

nagyszerű az, ha már megértettem.

Kivárom, hogy be is teljesedhessen,

hiszen nem a pénz által lettem ilyen.

Megtanultam magamból meríteni, a

nincset átlátva, problémát megoldani.

A gyermeked rád bízta az Isten, nem

helyette, érte teszel, ha megértetted.

Sorsa van mindenkinek, akkor is ha

nem vesz tudomást róla, generációs

terheket róva, a szeretett sarjaira.

Különös oktatás, nevelés, teérted.

A mások életének gyümölcse, az

nem a tied, hát nem is tudod

 betakarni azzal, azt se, ami,

neked nem volt, nincs is.

A lelked meg marad pőre.

Mit jelent az egyenes,

a tartásodat jelenti.

Az akkor alakul

ki, ha tiszta a

minta, nem

másoké,

akiknek

már, jól

bejöhetett.

Az utánzása

volt addig,

fel is lehet

építeni egy

darabig azt is.

Csak amikor

már azt

hiszed

kész.

Kér még és

még és még.

Ha nem osztod

be magadnak

az energiádat,

mások majd

energizálnak.

A gond csak az,

minden átmegy,

mindenkin és

mindenen.

Ha fáradtat

kapsz, na az

is a tied volt,

amit közben

te adtál bele.

Mindenki egy,

az egypetéjűek is

egyenként születnek.

Ki miért nevelődik

mellé az egyenesnek,

megvan itt a magyarázata,

nyugodt lehetsz mindennek.

Ha betereltek a tutiba úgy,

hogy tele vagy kétségekkel,

ki mikor borítja ki azt, amit

takargatsz már jó ideje.

Nincs motivációd se.

Ki ne látsszon, meg

ne lássák, honnan

ered, indult ki, a

 túlzó jóléted.

Ha vissza is

rendeződne,

semmi sem a

 tied belőle.

Hazugságra

építkeztél,

semmi nem

valós, amit

látnak az

emberek.

Megizzadsz

minden nap,

mire kihozod

magadból azt

a művet, amit

magadnak soha

nem tudhatnál.

Másoknak a

verejtéke

hozta

össze

mindazt.

Hát izzasztó,

amikor azt

álmodod,

ami a

valóság.

Hányan

élnek

rosszul,

mert

ártottál.

Hazugság

totemeket

imádtattál.

Használod

a rosszakat,

amiért a jók

nem tisztelnek.

Van az Isten, ha

hiszed, ha nem.

Örülj, ha időben

omlik le a térded,

s nem romlottál

el még végleg.

Nem látsz

mást, csak

önmagad.

Nyisd ki a

szemed,

sokan

vagyunk,

fontos csak

magadnak vagy.

Addig köszönj el,

amíg sikeresként

megteheted.

A sorforduló,

az egy pillanat

alatt van meg.

Ne vágyjál

többre, azt

becsüljed,

amid van.

Ha mindent

neked szánt

volna az Isten,

akkor mi mind

fölöslegesnek

születtünk meg.

Ne nézd a

többieket,

ennyire

gügyének.

A méltóság és

tartás, az

ott volt

benned is.

Ha nincsen,

ne keressed,

fel kellene

magadban

építened.

Mielőtt

még, a régi

tartásosodat

visszarendezi,

a természeted.

A színház

a színészek

alkotó helye,

nem a hétköznapi

embereknek az élete.

A mondvacsináltaknak

az ereje elkopott, mert

nem is igazi volt, nincs,

kiürült a fantázia burok.

Mert az is csak lufi volt.

Ha azt hitted megúszod,

végig tudod vinni azt ami,

alapban is, idegen tőled.

Ha nagyon eltértél már

önmagadtól, a valóságtól,

kezded lerázni magadról.

Mindazt ami nehezíti

a hétköznapjaidat,

hogy elbírhassad.

Őszinte nem lehetsz,

mert beomlik, minden.

Megsínyli azt a család,

ha nincs benne eredő,

csak mondvacsinált.

A természetfeletti

erőd látszatosát,

már mind tudják,

csak hallucinálsz.

Akiket azzal jól

átvertél, mind

meg is ette,  amit

nekik ott kifőztél.

Megjönnek azok

is, az álmaidban,

éjszakánként, ah.

Tennéd már le, de

 nincs bizalmasod,

csak becsapottad.

Szabadulnál már, a

  rád rakott soktól,

gyakran sokkol.

Mint az idegen

energiáktól, a

nem hétköznapi

át és felvettektől.

Alaposan össze-

vissza hazudozol,

nagy a csomagod.

Egy szava sem a tied,

kapaszkodnál abba, ah

amit mások istenítenek.

A tudásuk, tisztaságuk,

az övék, nem lesz a tied.

Összekevered és már a

 saját szavaidat is kétled.

Hiszen különben meg

túl nagy lesz, amivel

 még

naponta

terhelődnél.

Mivel nem

épülhet be,

nem a tied,

nem ad,

csak visz

belőled.

Gondold

jól meg,

abból

magad

mennyit

bírsz el.

Na az

pont

elég

lesz.

A többit

tedd bele

a tarsolyba,

kéznél legyen.

Ha oda, meg

amoda is,

szükség

lenne

arra.

Igazítsd

meg a belső

tartásodat,

örülj neki,

ha van olyan.

Jelezd oda, ahol

csak az elképzelés

van, hozzáértés nincs.

Hol vannak az ésszerű

határok, ha nem tudod

megbeszélni és túl megy.

A szajkót utánozza, ott ne

álljál meg, menet közben is

köszöntheted, ne rakja rád.

Azt ami nem tartozik bele,

magának generálta, ott,

nincs hova, mert már oda.

Azt hitte nem megy át, az

a semmi, régtől ártott vele.

A megelőzés eredményes

akkor lehet, ha partnerek, a

 jóhoz, széphez az emberek.

Az nem a te felelősséged,

az intelligencia hiányát,

leplezni már nem lehet.

Maradjanak is abban,

ha ők úgy döntöttek,

mások szerint élnek.

Mire felébrednek, azt

tanulni már túl késő lesz,

közben változott minden,

mire behozná, lemaradt.

Az a sajnálatos, ha van ott

gyermek, aki felett döntöttek,

amikor egy cseppet sem fejlődtek.

Generációsan terhelődnek ők is, akik

még védtelenek, a meggondolatlanoknak,

megrekesztőknek vannak kitéve, van az Isten.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, eladó.

Addig is várom szeretettel, az oktatásomra jelentkezőket.

Adjon az Isten minden földi jóból és annyit, ami a legjobb .

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Julamami, szeretettel.

 

 

 

 

Ha sosem volt, megtanulása nélkül

nem is lehet, megoldani mindazt.

Amit azért kaptunk, hogy előre

vigye az embereket, a szintjükön.

Jó, szép, működőképes is lehetne,

ha amit felvállalna, az a tehetsége,

tegyen meg mindent érte, el is érje.

Felvállalva nem csinál semmi mást,

mint betartja a sehol semmiig érőt.

A jót és szépet, közömbösítőknek,

adják meg a szürkítő lehetőséget.

Eldöntik az ebben járatlanok, kik

érnek révbe, mások fölöslegesen

születtek tán éppen ide, szerintük.

Nem képviseli őket helyben, akinek

a dolga, hogy tudjon mindenről ott.

Ne ugyanoda menjen hát minden,

mintha, nem is léteznének mások.

Akik itt hozták létre és találták fel,

aminek rezgése, mint a Haza maga.

Az itt élőknek, a hasznára lehetne,

a sokféle ne csak ugyanarról szólna.

Színes egyéniségek életszerűvé váló

tudása, régóta láthatják azt a Világban.

 Itthon nem tudhatnak a létezésünkről.

A máshonnan jöttet nyomják, hinnye,

gyorstalpalóknak jár a tisztelet, érdek.

Akik eldöntik, magukat sem tisztelik,

nem hiányzik, amiről nem is tudnak.

A döntő emberek tájékozatlansága,

nagyon sokat árthat, többünknek.

Beleélni terelik, akiket még lehet.

Már felnyergelni sem volt rá idő,

elszabadult, vágtat, hinnye.

Nem vállalkozik arra,

senki úgyse, haszna

lesz hát bőven.

Mellékesen

 a fő helyen.

Nézték-e

kívülről,

felülről.

Mit mutat,

kinek jó az.

Cinkos

aki

látja,

tudja,

mégis

néma.

Nem is

gondolja,

hisz nem

tudja, mit

jelent az

akkor,

ha

már,

csak

akar.

Nem

ismerős

az sem,

annak, aki,

nem hiszi el,

tapasztalatlan.

Nagyon káros az

a hatás, mindenki

félre is néz már.

Visszafordítani

addig lehet, amíg

még átlátható az

talán, némileg.

Persze vannak

ők, akik ahhoz

jól értenek.

Kérdezésük

helyett,

nem is

szabadna,

csak úgy,

döntsenek,

mások felett.

Tanulom hát,

amit észlelek,

hogy még nem

tudhatok most.

Nem hoztam,

hát abban én,

tehetséges

nem vagyok.

Adja a jelet a

lélek, szeretné,

a ritmusát a szív is

örömmel adja hozzá.

A gondolkodó agyunk

meghozza a döntéseinket,

megfontoltan, másoknak is jót

 akarna, hát figyelmesen készül.

Tapasztaltan áll bele abba, átlátja.

Hiszen van belső kontrollja, még,

időben észleli, mit lehet és

mi az, amit nem lehetne.

Aki ezt látja, tudja,

hol van rajta az a

gomb, amivel

megállítható.

Ne vágtasson

minden szépen

és jól működőn át,

a már nem fékezhető.

Másoknál természetes,

 intelligensek is vannak

ott, meg amott, a tudás

hatalma divatossá vált.

Nem elég a tanultság.

Létezik a hivatástudat,

ami nekik nem áldozat.

Hát mire alapozzon, az

a sok intelligens gyermek itt.

Akikkel bennünket ajándékozott

meg az Isten, fel kellene készülni rá.

Vágynak a fejlődésre, az agynak komoly

táplálékra van szüksége, hogy ne épüljön le.

Hát nincs egy se, aki átlátná, kihallaná, érezné

és felelősen tenne értük is, mert közülük való ő is,

ugye nem lehet az, hogy nem engedik a közelébe se.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, azt a.

Görcsösen eldöntik, s úgy lesz ahogy ők akarják és

a kész helyett, mindenki elfogadóvá lesz, mert

nyugodjon meg, más a helye a sok pénznek.

Ami nem megy, annak meg mindenki

felelőse, csak a jóból maradunk ki.

Beállítanák majd cselédnek, aki

tudja azt, ami szükséges,

kiszolgálni őket.

Milyen gondolat,

honnan ered, kiből

pattantak ki mindezek.

Felelőse-e ő, mindannak,

amit elindított és tudja-e,

mire lenne az embereknek

a hétköznapjaikban szüksége.

Képviseli-e, vagy csak az a neve,

a halmozásból minőség nem lehet.

Vagy olyan módon elrugaszkodott,

 a valóságtól, neki mesélik már azokat.

Közben visz bennünket, a ridegségbe, a

 kontrollálhatatlan, tudáshiányos áradat.

Se tartás, sem méltóság, csak a látszat,

mindaz, amit a minőség ott, elvárhat.

Kérem szépen, azt a, ne már, hinnye.

Édes Hazám, Csodaszép, kérlek ne

menj még, hiszen a széppel, jóval,

amit ide beleteremtettünk, nekünk

még meg sem jöttél. Nyugdíj helyett,

aprópénz jön, gondolom aki kitalálta,

hogy meg lehet élni ebből, ami 50 alatti.

Kipróbálta előtte, mielőtt eldöntötte, pedig

dolgoztunk egész életünkben, a gyermekeinkre

mások vigyáztak, a közösségekben nőttek. Ahol,

jól megtanulhatták, hogy maradjanak ám csendben.

Mert a valakik is, jól megvoltak ott azokon a helyeken.

Ugyan, hogyan tudja ellátni az intelligens gyermekeket,

aki nem abban tehetséges, nem látott még olyanokat.

 Gyors pörgésben van a Világ, aki most nem veszi

fel annak az életszerű ritmusát, végleg lemarad.

Csaknem volt hiábavaló, a sok munka itt se, meg

ott, ahol profitálnak belőle tán azóta is, abból amit

a rendes emberek, tisztességgel, ott jól elvégeztek.

Megalapozódott az egyenes fontossága, a rendes

emberek egymásra látása, tisztelete, szeretete.

Nem a túlzó pénzek irányítják a gondolataikat,

amiket, kecskére a káposztát, ah, rájuk bíztak.

Nézz a lelkedben szét, most fontos a szívesség,

gondolkodik az intelligens agy, nem szégyen az.

Ne bánjad, ha sokszor megalázó a helyzeted,

amit köréd kerekítenek, hátha, nem látszik ki,

a valóság életszerűsége, igényesen is működik.

Ha minden energiádat másokra fordítasz, mit

viszel haza a szeretteidnek, ami még maradt.

Gondolkodj el, mi lenne a működőképes itt,

jön az új lehetőség, beleteheted azt, ami

szerinted jó élet lenne, neked, neked, neked…

Ha elmondod azt a képviselődnek, ő igyekszik és

kihozza mindazt abból, ami adott és amiből lehet.

Abban tehetséges, hát hivatását gyakorolja azzal.

Segítsétek hozzá, hogy ő életszerűt hozzon létre,

legyetek az elért sikereknek, aztán majd részese.

Ne felelőtlenül, nélkületek döntsenek felettetek.

Felszínen élni, a problémát kikerülni nem lehet,

de az élet, az maga, a megoldható nehézségek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel,

Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

Tüske a családbarát, mindenkinek felajánlja

a játékban az eldobáshoz, újra és úja a labdát.

Azért születtünk ide, itt éljünk jól, meg a szépet,

ahol mi az itt születettek teremtettük alapoztuk.

Szeretnénk, mi is megélni itt minden jót ami adott.

Minden nappal hálásan, az Istennek, ha az otthon

érzése, nekünk is megvan, a születési helyünkön.

Ha nem szól az másról, csak az üzletekről, hinnye.

A lelkes, szíves, gondolkodó, ne idegenül hasson,

agresszív a hatalomban, cinkos aki tudja, s néma.

Aki vezetésre adja a fejét, ebből időben tanuljon,

mindenki tudja azt ha dívik az uzsora, csicska, ah.

Nem a saját életritmusodat éled, ha nem észleled.

Belekeveredhettél, olyan helyzetekbe is, az erősen

uraló vággyal, a gazdagodásodnak fogságában vagy,

Gondolod, el is hiszed, nem látszik ki, a tudatlanságod.

Generációs feladatok árválkodhatnak, sorstalanul, ah.

Ebben az évben mindent felszínre hozhat, aki ártott,

nem fedi le a múlt, mert elmúlt, a most meg tiszta.

Elmúlt, ha nem hiszed, hát próbáld érzékelni,

már csak az utóhatása van, más nincsen.

Mindenki máskor nő fel, generációs

hatások sora az, ami megoldhatja.

Elengedőnek szükséges volna

lenned, ha felismerted.

Már csak a hatásai

csapkodják azt,

amire még hat.

Nem fejlődsz,

punnyasztasz,

kecsegtető

módon

úgy

néz

ki.

Az

életüket

utánozva,

mintha jó

minőségű

életvitel

volna.

Várja,

hátha

mások

oldják

meg.

Nincs

ötlete

sem,

merre

az előre.

Csak él,

abba bele,

ami mások

szerint jó,

Őt még

fogja az,

amire

nem is

gondolna.

A jólét utáni

vágya, amiért

nem tenne,

hiszen,

nincs

ahhoz

szokva.

Beleél

abba,

amit

mások

generáltak,

nem ismeri

fel, mi az.

Amibe ott,

a könnyűt

felvállalva

belemászott, ah.

Odalett azzal az

 értékes élete,

amit addig

dédelgetett,

pocsékká  lett.

Szembesülés,

az üres szavak,

hogy harsognak.

Mert mindent

beleadnak abba,

no hiszen nincs is

mása, majd azt is

 időben megtudja.

Annyira vágyott arra,

amiért nem tett soha,

hát elérte, elé lett tálalva.

Ébresztőnek tán megfelelő,

rájön, a belső tartásának nem

megfelelő az, hozzálát, megoldja.

Van már rátása, vezetni született.

Már nem másokkal pótoltatja azt,

ami számára hiány,  mert addig, nem

tett semmi olyat, ami a tartását adná.

Üres beszéd, üres élet, üresség, hát

íme, lám, még olyan is belecsúszott,

amíg arra rálátása sem lehetett ott.

Aki pedig, az elértért, eleinte sokat

dolgozott, amikor a könnyű mellett

döntött. Önmagától és a valóságtól

eltávolodott, beállt a mások által

láttatott, nemlétező sorba, mintha

az már, az általa elért, jó sorsa volna.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”.

Ismerd meg általa önmagad, mint a sorsodat,

van generációsan is fontos, s életszerűen

is feladatod, tartást igazítóak mindazok.

Utánozni is lehet, hol éppen azt, azután

meg mást, akkor viszont hiába minden.

Az elődeid által a nehézben végigjárt

hozadéka, belemegy, újra a pocsékba.

Mindenki fontos feladatot hozott,

nem csinálhatja helyette senki,

neki szükséges arra ráébredni.

Mindennek megvan a maga

ideje és helye, a reggelek

arra valók, hogy ébredj,

csináld meg a dolgodat.

Az életnek ritmusa van,

a lelked a motivációt.

A szíved a ritmust, a

 gondolkodó agyad,

a helyes döntéseket.

Meghozza, de bizony

nem punnyadva, hinnye.

Engedd el a múltat, figyelj

a mára, a “most”, áthatóan jó

pillanatára.  A vanni, lenni érzés

nem várhat másra, a tiéd lesz az,

ha teszel érte, minden jónak,

szépnek, van ám értelme.

Az átélt érzéseknek sora,

kihallva, meglátva, érezve,

adja az értelmét az egésznek.

Emberies tartást, méltóságot ad.

Az életed szép, ha te is hallod már

a lelkedben, szívedben, gondolkodva,

a csendzenéd, kívánok, jó szerencsét.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

Julamami szeretettel.

 

 

 

Aztán, miután már szólt a lelked,

szíved, gondolkodó agyad,

rájöttél-e tán.

Mit,

mikor

nem tettél,

meg időben.

Mert nincsen

rá igényed arra,

nem hoztad, nem

tanultad meg azt.

Még akkor idejében,

nem tudod meggyőzni,

a helyességéről azóta sem.

Nincs rá belső igényed neked,

úgy nehéz lesz elhitetni veled,

hogy anélkül nem lehet fejlődnöd.

Alkalmazkodni időben tanuljál meg,

abból lesz idejében az alázat, hinnye.

Ha nincsen benne a kisugárzásodban,

ugyan, hogyan várnád el azt, tiszteljenek.

Ha mindahhoz, az alapjaid sincsenek meg,

  se nincs saját belülről jövő igényed neked.

Sincsen hozzá, hát hiába minden, nem

tudsz haladni az elvárásokkal sem.

Nincs még ott a helyed, hiányos

lesz ahhoz a te tudásod.

Nem tudod felvenni

azzal, életszerűen

az alkalmazkodók

ritmusát, mert azt

 gondolod különb vagy.

Talán elég, az életkorod,

ahhoz, hogy tiszteljenek.

Tartás, méltóság, mindazok

vagy vannak, vagy nincsenek.

Az intelligensek úgy születnek,

tartás, méltóság, önállóság, s tudás.

Ne telepedjél rájuk, mert olyanokká

válnak, mint magad, alkalmazkodnak.

A többlet tudásuk, nem kopik ki azzal,

folyamatos, emberies tapasztalások.

Miről beszélsz, ha úgy még sose éltél,

megtanulni rálátni, kihallani, érezni.

Nem értik, néhányan azt, mire fel

mindazok, ha nem gazdagodott,

az ő megítélésük, szerint meg.

Lelkes, szíves, gondolkodó, a

 gazdagságát, abban hozta.

Várod, majd mások fognak

hozzád igazodni, elvárod azt.

Azzal még, vezető nem lettél,

hogy odakerültél, ahhoz fel is

kellene, emberileg is fejlődni.

A vezetés nemcsak rólad, s

az emberies létedről szól.

Akik, abban érintettek,

bizony mindazokról.

Jó vezető lehet ő,

akinek a vezetése

alatt, jól boldogulnak.

S mindenki megélheti

a sorsát, megvan hozzá a

 lehetősége, kibontakozhat.

Egy Haza ez csak egy, a szépet

és jót, ide teremtettük, csak azt

várjuk, amit mi, mind, beletettünk.

Magunknak és generációsan haladni,

a sarjainknak, hiszen azért születtünk

ide, megéljük itt, mi is, a jó sorsunkat.

Ha ismernék az emberek, a sorsaikat,

igyekezve azon lennének, teljesítsék azt.

Ne hagyják meg a nem teljesítetteknek, a

 nehéz terheit, a következő generációknak.

Engedd el a múltat, érezd át a jelent, most

fontos, megalapozni, hogy egy Hazán belül,

sokféle kultúrában is, otthon lehessen lenni.

Ha ide születtünk, itt lenne fontos teljesíteni,

a Hazánkat tisztelve, szeretve, megbecsülni.

Ha majd megteremtetted a te javaidat másutt,

legyen hol várjanak, jó legyen ide Hazaérkezni.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban

és online, ha bárhol éltem most a Világban.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

Julamami védjegy, Heringes Árpádné tulajdona.

Ha egész életemben csak gátakat kaphatok,

ugyan hány évesnek szükséges lennem,

mire másokhoz képest, révbe is jutok.

Inkább, a saját ritmusomban élek.

Megtisztelő az, ha a tanácsom

miatt, vagy az oktatásomra

érdeklődve megjönnek.

A legjobb tudásomnak

megfelelően teszem,

amit értük tehetek.

 

Sokféleképpen,

sokszor hangzott el az,

 amire magam is rájöttem.

Mit is akarhatnak

sugallni ők,

azzal.

Legyél

önmagad.

Ne térjél el,

 túlzottan, a

határaidtól.

Na, de mihez

képest, hol van

az a működőképes

határ. Amiben nem

ártóan hat az, nem is,

bántó ott, ahol a segítőt

vélik találni.

Hiszen éppen,

egy csalódás után,

kerültek bele, abba az

általuk nem kontrollálható,

helyzetbe.

Vannak akik

éppen attól túlzóak,

mert tudják, hol vannak.

Azok a helyzetek, amivel ők

pont a segítségre utaltak által,

felkínáltaktól jól meggazdagodnak.

Nem ismerve önmagukat, csak látva,

a szerzés lehetőségét, nem tudnak,

ellenállni a csábításoknak még.

Feltételezik, ha ők látták

meg a nyitva maradt

lehetőségeket,

azzal élhetnek.

Pedig kár azért,

a fejlődési időért,

amit azzal ők ott,

elvesztegetnek.

Ki is fejleszthető

az amit adott nekik,

azzal a teremtő Isten.

Léphetnének előre vele,

mint tiszta forrású minta.

Persze könnyebb haladni,

a jól megszokott katyvaszba.

Hiszen ott minden láthatóvá

átjárhatóvá lett, már sokszor

adott is volt, különböző módon,

felkínálódott naponta a számukra,

Jó nagy hiba az, amikor ott a mások

által, szerintük jó után mennek ők is.

Akik pedig, tisztán vezetni születtek,

csak éppen, addig a gátak, fékek, között,

körbe – körbe jártak, abban amit mások

nem hozzáértően számukra megcsináltak.

Tapasztalatom szerint, vannak sokan, akik,

intelligens, lelkesen, szívesen, gondolkodó

aggyal születtek. Hozták azt amiben előszőr

lenne szükséges élniük, nem életkor függvénye.

Ha hozzáértők a szüleik, könnyebben haladnak,

az ismétléseikben, akkor is, ha nem megfelelő

ahhoz az anyagi sík, a családjuk tekintetében.

Teljesíteni tudnak, hiszen tudják, van az Isten.

Lehet tagadva is élni, de megjön az idejében,

mindenkinek, amikor kimondja, Istenem.

Mindent a saját időben, a rászabottban,

haladhat, jó úton járva, megoldja azt.

Minden tapasztalás meghozza,

a fejlődését, nem marad ott,

ahol nem várták, onnan

igyekszik ő  kimenni.

Ahol meg csapdát

lát, a számára

lehetőség,

után

kutat.

Nem

ártva,

kimegy,

amikor

lehet.

Halad

a saját

ritmusa

szerint,

nem

veszi

se el,

se át.

A mások

által kínált,

nem neki

készült

sablon,

számára

idegen.

Nem tud

kibontakozni

általa, nem róla

szól az, csapda.

Arról szól, hogy

aki beterelte oda,

különösebb munka,

energia nélkül is,

kiemelkedjen.

A saját

szintje fölé,

mert azt amit

csinál már unja.

Se időt, sem mást,

nem óhajt belerakni,

csak mint pottyantat,

a sajátjaként használni.

Ezért aztán, amikor azzal,

kerül be, a látható körbe,

kénytelen, kelletlenül is,

sokat kell  foglalkoznia

azzal, amit nem sejthetett.

Alaposan megszégyenülhet.

Talán pont az lesz az ő pillanata,

amikor ráébred, nem adják azt sem

és semmit sem ingyen, valamit tennie

kell másokért. A megérdemeltekért úgy,

hogy nem profitálhat ő maga,semmilyen

módon sem belőle, azután jön meg majd,

az ajándék lehetőségek sora, a nehézzel.

Ne kapni, adni születtünk és mi mind,

ha fordítva élsz, felemésztheted,

saját magadat, pont azzal.

Amiről azt gondolod,

mivel megláttad a

számodra adott

kihasználható

helyzetet ott.

Figyelmeztetés

helyett kihasználod.

Idejében a fölöslegesnek

a fölöslegeséből adj, adj, adj,

hogy szíves, lelkes, gondolkodó

maradj, ne szutykold össze magad.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel, Julamami

 

 

 

 

 

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból írok.

Julamami védjegy, Heringes Árpádné tulajdona.

Sem szóban, se írásban nem adtam, senkinek

sem engedélyt, a julamami bármilyen,

bárhol való használatára.

Azért írom, hogy

tudjanak róla.

Elhiszed-e amit

mások által szerzett,

szerinte, beépülhet-e az

a belső tartásába.

Nem tud ám az, a

 sajátjává válni.

Üresedik

inkább

attól, ha

punnyad,

leépülhet.

Az a mások

sikere ám,

akkor

is, ha

arra,

építette.

A saját

életét,

mert

nem

vette

észre,

miben

van az ő

tehetsége.

Mellette él

a sorsának,

sikerélménye

a másokéból

van neki.

A lényeg,

a látszat,

elhiggyék,

hogy arra

is képes.

Kitől,

mikor

és mit

nyúlhat le.

Közben meg

el is hiszi azt,

természetes,

hogy úgy

esett.

Mások

miért

nem

vették

észre.

Aztán

miért

nem

éltek

azzal a

lehetőséggel.

Valóban úgy is

gondolja, az övé.

Nem érdekli, hogy

kinek, mikor, miben

árt azokkal, neki jó

legyen mindaz.

Nem érett ő

szavatartóvá,

se tartása se

méltósága.

Ha nem

vezetőnek

született

miért képzeli,

hogy képes lehet.

Azon a szinten vezetni,

mint, aki abban tehetséges.

Érződni fog a sok hiányossága,

lefele viszi azt a szintet, ahova

tehetség nélkül került oda.

Tartás, méltóság nélkül,

mégis, mi lesz belőle.

Ha bármibe nyúl

bele, odalesz,

hamar vége.

Jelezd, ha

érzed,

nem

jól

van

az.

Mert

ha

elkésel

a jelzéssel,

felelőse leszel.

A következőknek,

akik hiába tehetségesek

és éppen arra születtek,

nem hagyják a szintjükre

kerülni az önelégültek.

Ez az, amikor azon

csodálkozol,

hogy lehet,

azon a

szinten

és olyan

sikerekben.

Hiszen látszik

rajta, az lehetetlen.

A saját kútfőjéből oda

nem juthatott volna fel.

Ha észlelteti a lelkes,

szíves, gondolkodó

belső tartást adó.

Ne menjen túl,

mert ott,

hirtelen

jöhet a

változás.

Ki kellene

azt bírnia,

akkor is, ha

nem sorszerű

ott az a hatás.

Szeretettel.

 

 

 

 

 

 

Tisztelni, szeretni, bármilyen

magasságban is,

emberiesen,

alázatban,

maradni.

Mi

lehet

fontos,

abban,

ami már

megvan.

Hiszen,

alkotni,

teremteni,

azt megőrizni.

Az elért szintet

jó minőségében

megélni, s akkor is

 jó embernek maradni.

Teljesíteni amit hoztunk,

megtanulni azt, amit nem.

Két lábon állni, lelkesen,

szívesen, gondolkodva élni.

A megtartó erő bennünk van,

nem élhet meg mindent ugyanaz

az ember, hát mi lenne a többiekkel.

Hoztuk a tehetségünket, abban mi ki is

teljesedhetünk, mert megvan hozzá,

bennünk minden, tenni is lehetne.

Ráébredve arra, hogy,

ami nekünk

fontos,

miért

lenne

másnak.

Egyenként

megtudnánk

csinálni mindazt,

amiben élni jó lehet.

Mégis egymásra várnak

legtöbbször az emberek.

Alaposan mellé is mennek.

Még családon belül is vannak,

különböző hozott feladatok.

Összecserélni nem lehet,

mert abból jó nem lesz.

Tiszteletben tartva,

a másik feladatát,

nem vetni gátat.

Már segítség,

hiszen nem

tudhatja,

más,

csak ő,

a belső

kontrollja

figyelmezteti,

persze ha ismeri.

Ismerjed meg az

emberies valódat,

igyekezz ha lehet,

mert lemaradsz.

Feltaláltam,

hozzáolvasni

 megtanultam.

Látható minden

fontos, teljesíteni

való a tenyerekben.

Ha nem ismered még

önmagadat sem, ugyan,

hogyan ismerhetnél jól

másokat.

Ha

csak

úgy

adsz,

hogy

közben

elveszel.

Magadat

viszed a

szinted

alá azzal.

Alázatot

gyakorolva,

a fejlődésünk

jól alakulhat.

Nem ártva,

se bántva,

haladva,

erősebb

lelkű lesz

az ember.

Ha nem

ismered fel

a hálának

érzését se.

Menj vissza

oda ahonnan

elindultál,

ismételjél.

Ne tévedjél

el abban sem,

ami másnak jó

de neked nem.

Szoktam ám,

mondani,

én időben,

megelőzve

szóltam.

Amit

nem

tudunk,

tanuljuk.

Amit

hoztunk,

tudásként

átadjuk.

Adok

kapok, a

körforgás

nem áll le.

Egészséges

a működése.

Ha belebújsz

a mások bőrébe,

s ők közben akkor

is fejlődnek, neked

marad, mindaz, amit

letettek mint terheket.

Magadnak ártottál vele,

kezdheted elölről,

csak már mélyebbről.

Tisztelet, megbecsülés,

legyen ottan bőven, hogy

vihessenek abból kimenőben.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

A saját, generációs életritmusod tartsad,

 haladjál, de alaposan le is maradhatsz, ha

 már megvan minden, motivációd nincsen.

Motiválhat, a lelkes, szíves, gondolkodó

emberies benned, a sorsodat ismered.

Kihallod-e, a csárdásnak ritmusát,

vagy annak a néptáncnak, amit

gyakran táncolni is láttál, vagy

aminek a ritmusán nőttél fel.

Van annak a sajátos taktusa,

ami a szívednek ritmusát adja.

Kettőt jobbra, meg kettőt balra,

rájössz a lelkes, szíves, gondolkodó

ott van benned, a te lényegi részed.

Megismered, a Hazaértem érzést,

amikor a saját sorsod megfejted.

Te, honnan hozod a tartásodat,

s az emberies méltóságodat.

Amikor már sokféleképpen,

tapasztaltál és mégis,

haladnod lenne

szükséges.

Ahhoz,

hogy

ne

légy

a mások,

bugyrában.

Kiszolgáltatva

a saját bele nem

látásod,  ki még nem

hallásod, következtében.

Három éve átfordultunk,

 jó energiákban vagyunk.

Aki még a jól megszokott

rosszalkodásához szokott,

magának csinálja a gondot.

Kilátszik és azonnal, amit

csak a maga hasznára

hajtana, ha már ki

nem látszana.

Nem törődik

másokkal,

csak

körbe

lát a szeme,

a csőlátásában.

Azt gondolhatja

magában, minden

megy tovább úgy,

ahogy jól bevált.

Valóban nem

látja, hogy

már

kilátszik

a lónak az

 egyik lába.

Nem kellene

a körömcipőt

rátuszkolnia.

Ah, önmagát

hozza majd,

azzal is

bajba.

Mind

tudunk,

tanulni

tőlük,

akik

már

tudják.

Azt amit

mi nem

hoztunk,

tanuljunk.

Adok-kapok,

az egészséges

körforgásban

megmaradok.

Adjon az Isten

minden földi

jóból annyit,

amit már, mi is

megérdemlünk.

Jó szerencsét,

jó emberek,

ti már tudjátok,

tisztelettel élni

könnyebb.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

Julamami szeretettel.

 

 

 

Nagy fejlődés lelkesen, szívesen, gondolkodva,

ha már érted, mit nem értettél eddig meg.

Lehet azt gondolni, hogy neked már

azt is meg lehet tenned.

A sok, vagy hozzád

és generációsan is,

mihez képest túl

sok az, neked ott,

mint pénzes lehetőség.

Elvisz a talajtól az érzés.

Pedig már lenne miből,

teljesítsél visszafele,

oda ahonnan kaptad,

azokat, amik által te,

oda, bele kerülhettél.

Hát, gondolkodjál el,

attól kezdve

érzed-e,

amióta

megjött.

Magadhoz és a

sorsodhoz képest,

a gondolkodó eszed.

Vagy már te is csak,

a magad fölé

emelt és mások

által csábítóan generált,

szintjüket érzed, sajátodnak.

Pedig hidd el, én a sokat látott,

hallott, érzékelni képes mondom,

kiszolgáltatott vagy minden olyan

helyzetben, amit kontrollálni apró

részletekre menően nem vagy,

még, percről – percre képes.

67. évembe értem az idén,

hiszek az Istenben, na meg

abban, amit tapasztalhattam.

A sokféle emberi hatások által,

nem adták azt sem ingyen nekem.

Háromszor lettem, nagyon beteg,

szükséges volt átélnem, mindazt,

hogy tudjam hitelesen elmondani.

Mindenkinek aki már érti, hogyan

lehet önmagán segíteni, még akkor

is, ha már úgy érzi, minden odalett.

Engedd el a múltat, figyelj a mára, a

sorsodat ismerjed meg, hogy legyen

mihez igazítanod, a neked jó sorsod.

Ha segítőnek érzed magad, lesz biza,

sok fájdalmas, csalódásos folyamat,

embert próbálóan nehéz tapasztalat.

Nem adják ingyen, neked se azt

sem, amit elveszel mástól, az

 visszavet, téged, téged is, ugyanoda,

ahonnanegyszerrégesrégenelindultál.

Annyiszor lehet ismételni, amennyiszer csak

szeretnéd, amikor már ártanál magadnak is azzal.

Segít neked az Isten, általában kihúzza a lábad alól,

 a jól megszokott, már punnyasztóan, biztosnak vélt,

 nem adtál, hát nincs miért kapnod lebegtető érzését.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék,

se veled, sem ellened, az oktatás, neveléslehetőségét

keresem itt is, nem adom fel, mert rám bízta az Isten.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

Julamami szeretettel.

 

Látod, látod, megszenvedted, majd nem bánod. Óriási fejlődést hozott, megtaláltad magadban, ehhez is az alázatot.

Magyarországról, Pakson, a Hergál Házból,

Julamami szeretettel

.