Látszik, ami látható, a lehetőség,
az igényesség, a tartás,
az emberi méltóság, ah.
Van, akinek az úgy jó,
nem szeretne fejlődni.
Hiába jelez neki régóta, a
belső kontrollja, hinnye.
Nem tudja, a saját sorsát
sem ismeri fel, hát még a
generációs feladatát, ah.
Emberismeret nélkül,
nem tudhatja, a másik,
igénye mi lenne, ah.
Addig a saját ügye,
amíg nem minta, ah.
A személyes hatás,
a valóság tükrében.
Megváltoztatnák ők,
mert, nem érzik jól
magukat. Igényesen,
a szintjük alatti, rájuk
rakottakban, ah, hinnye.
A fokozatosság fejlesztené,
beülne a tartásába, emberi
méltóságába, igényessé
tenné. Ahhoz, hogy
a feladatát
átlátva,
minden
érintettért tegyen,
valami jót, szépet. Amiből
sokan építhetnék, a saját
és generációs jövőjüket.
Az emberieseknek, jó a
kontrolljuk, mert tudják,
ismerik, az egészséges
határaikat. Jeleznének,
ha lenne hova tegyék, ah.
Megelőzés, megelőzés, ah.
Minél kifinomultabb már, az
emberies, annál alázatosabb,
hiszen tudja, Isten kegye az.
Nem a látszatos, a körítés
teszi a fontos mintákat.
Két oldalunk, kettőféle,
a tanulási lehetőségünk,
a talpunk alatti talajért.
Nagyon különbözők az
alap igényességek is.
Van akinek, még ad, a
másiknak az kevés már.
Ki hol tart generációsan,
aki megcsinálta a feladatát,
fejlettebb lett a többieknél.
Mások meg ah, a többiekkel,
csináltatnák meg, mert azt
sem tudják, nem lehet.
Az életünk, az maga,
fejleszt bennünket.
A saját sorsunk, az
nekünk fontos, meg a
következő generációnak.
S azzal a saját Hazánknak.
Amikor már felnőttünk,
gyermekként, az még a
felelős szülőké lenne, ah.
Ha nem tudja, mi lenne
az ő feladata, hogyan,
várhatnák el tőle, ah.
Ha nem kapja meg, a
megfelelő segítséget,
a belső motivációja, ah,
megrekedhet, hinnye.
Minden megfelelő alap
nélkül, bekerülve egy
elvárásos helyre, ah.
Kiszolgáltatva érzi
magát, mert nem lett
rá felkészítve, hinnye.
Megelőzés, megelőzés,
a hivatástudat, hinnye,
a tisztelettel törődés.
Emberies életforma,
lehet tagadásban lenni,
sokat számít a kultúra.
Ami az övé tisztelje és
tisztelettel legyen oda,
ahol azt gyakorolhatja.
Egészséges ha működik,
oda és vissza, tisztelik.
Mindannyian másban
vagyunk tehetségesek,
ha nem ismerik fel azt,
mondvacsinált minden.
Ne legyenek üresek a
a tekintetek, mert mi
az amit lehetne, ah.
Ha a kontroll nélküli,
döntők szerint élnek.
Nincs más csak fékek.
Fejlődünk, haladunk,
lelkesek, szívesek,
emberiesek
vagyunk.
Így
születtünk,
a teremtő,
ezeket az
alapokat
adta nekünk.
Ahogy látom,
a generációs
feladatokat,
mindannyian,
mást és mást
hoztunk.
Ha
nem
tudod,
mi lenne
a dolgod,
mégy, azok
után a hatások
után, ah, amelyek
erősebben hatnak rád.
Ami téged motiválhatna,
az elődeid, el nem végzett
feladata. A belső kontrollod
figyelmeztet rá, mi a dolgod.
Nem láttam még, a többiek
felé tiszteletlenségre született
ember tenyerét. Pedig láttam már,
nagyon sokfélét, mindegyik eltérő,
a többiekétől, egyedi, csak róla szóló.
Ha ismerhetné a sorsát mindenki, hát
igen serényen hozzálátna, teljesítsen.
A belső határait felismerhetné, hinnye.
Szerencsésnek mondatom magamat, a
megelőzésben találtam meg, az utam.
A tapasztalásaim, megadják, azokat a
lehetőségeket, amiket egyébként, még
eddig, nem kaptam a Hazámban meg.
Van tapasztalatom bőven, lehetne
már a segítésben hasznosítani.
Megelőzésül nap mint nap
a használatával élni.
Azt mondják,
forduljak oda,
segítségért, ahol a
lehetőségeket tartják.
Ha valakinek lenne olyan
információja, kérem szépen,
ossza meg velem, szeretném
eladni a felfedezett tudásomat.
Olyan emberiesnek, akinél, én jó
kezekben tudhatnám. A tenyerek,
rajzait, amiket megrajzoltam, azért,
hogy segítsenek magukon az emberek.
Legyen szép ez a nap, tisztelettel legyél,
hogy azt is kapjad, válaszul te is, hinnye.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból, szeretettel, Julamami