Nem tartozom sem ide, se oda, tartozom az engemet

megtisztelőhöz, mikor éppen hova, tiszteletem.

Tapasztalásaim során, nem találkoztam, olyan

tenyérrel, aki sorstalanságra született volna.

Olyannal se, akinek a punnyadása, sorsszerű

lett volna, a motiváció hiányának, ott, a jele.

Akinek, már minden, egészséges lehetősége

adott volt és mégis további sikereket hajszol,

rávetül a következő generációkra, akár hétre.

Punnyadásra adják a fejüket, élvezik azt amit

meg sem teremtettek, nem vetettek, aratnak.

Párhuzamosokat fedeztem fel a tenyerekben,

„ász emberek” jeleinek neveztem el, azokat.

Hála Istennek, sok sikeres, tehetséges, szakmai

tudásával minőséget adó, intelligens emberies

tisztelt meg, messziről is, engemet, köszönöm.

24. éve, annak, hogy a sorsolvasó tanfolyamot

42. évesen elvégeztem, másnap reggel,

egy nemzetközi

táborba

érkeztem meg.

Ahhoz, végzettségem,

a sok megtapasztalásom

mellett, 47. évesen lett.

„Nemzetközin,

megajánlottal,

prevenciósként”

végezhettem.

67. évesen már

tudom is, hinnye, már

sorsolvasó lett belőlem.

Megelőzésként olvasom

le a tenyereket, mint

sorsolvasással nevelő.

Egy napja végzetten,

megérkeztem,

valahova oda,

ahova, meghívtak.

Egy, két embernek a

tenyerét már olvashattam.

Ahhoz, tömeggel találkoztam.

Két elismert nevű mellett, ah,

én, a „Nagy” vezetéknevemmel.

Mindenki ismerheti, az érzését,

annak, amikor először találkozik

azzal a rezgéssel. Amit addig

ő még nem tapasztalt,

és sikernek

neveznek.

Megfogó,

marasztaló,

érzésben volt,

részem akkor.

Azután már

fokozódott,

elragadó

érzés

volt

az.

Mivel

addig csak

egyszer volt

szerencsém

érezni azt.

Tudtam,

nem

szabad,

majd azzal,

hazamennem,

benne maradnom.

A lelkesedést éreztem,

azt is tudtam, nem nekem

szól az, az emberiesek érzése.

Sokan voltak, hát erős érzés volt.

Egy naposan, átéltem,”elismerte” azt,

ahogy az emberekhez viszonyultam.

Az nem volt feladata, sikeresként,

megadni a tiszteletet számomra.

Emberiesként, nem hagyta,

annyiban, megnézte a

tenyereimet, ah.

Sok rosszat

mondott,

már, megvolt.

Ami megmaradt,

„az embereket,

segíteni” szült

az anyád,

mondta.

Minden

mondatodat

írd le, ne szálljon

el, egy sem, írsz egy

  könyvet az embereknek,

a Világ olvassa azt, majd.

Tán ez lehet az, gondoltam.

Hiszen itt látják, olvassák.

Azután rájöttem, ahogy

írom évek óta, egyre

kevesebb szóval is,

megfogalmazódik.

Egy napon, rajzoltam

meg a generációs

jeleket, nevelek

általa, oktatom.

A szövegezést még

a fejemből mondom.

Ha minden összeáll

hozzá, le és megírom.

Ne rongáld hát a mások

sikerét, attól az még nem

lesz a tiéd, van sajátod, ah.

Mindenki elér ám egyszer, a

 tehetségével, a saját sikerébe.

Ha a maga idejében éri el a sikert,

nem száll el, kezelni tudja, mert az

„őserő”, látszik a tenyerekben,

ami a túlzásoktól megóvja.

Adjon az Isten, minden

földi jóból, annyit,

s akkor, amikor

az a legjobb,

annak akit

éppen érint.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel, Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

Emberiesnek születtünk mind,

lelkesen, szívesen,

gondolkodók

vagyunk.

Ha nem

vállalod,

a saját

kultúrád,

családod,

honnan

tudod.

Kihez

képest,

kivé,

vagy

mivé

váltál.

Ne erőlködj,

a többiek felé, a

saját igényeiddel.

Van saját egészséges

igényük, megélnék azt.

Emberismeret nélkül,

az alázat sem megy.

Amit tehetsz, a

többletedből

másokért,

egészséges

körforgásban,

az hozzád visszatér.

Van az Isten, mindenki

megtudja, azt is idejében.

Tégy magadért, másoknak

is, jó minta legyél, azt a, hinnye.

Kérlek, a különösen nevelés, oldalt

 olvasd el, hátha megszólítana, ah.

Tehetséget hozunk, amit most még,

nem tudunk, attól, aki, azt tudja,

 megtanuljuk, nem punnyadunk.

Nem lefele araszolunk, elvégezzük,

 amivel generációsan nyomot hagyunk.

A Világ, gyors pörgésben van, így hát,

hozzá is igazodva, fejlődünk, haladunk.

Amit, a saját és a családunknak, fejlődése

érdekében, generációsan jó minőségben,

biztosítani tudunk, nekik megalapozunk.

Ez a mi tartásunk, méltóságunk, hinnye.

Itt a Hazánk, ide szült bennünket

az anyánk, itt élnénk jól, s amikor

útra kelnénk, haza is ide jönnénk.

Otthon vagy, amikor a kicsikben,

már látod magadat. Nem mentél,

sehova, a Világ mégis ott van nálad.

Kellemes napot kívánok emberek,

tisztelettel élni jó és könnyebb, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel, Julamami

 

 

Igazítsad meg, a belső tartásodat,

tartsd meg az emberi méltóságodat.

Rájöttél-e már arra, ha másokat, nem

tisztelsz, azzal magadat se tiszteled.

Az is lehet, hogy nem ismerted még,

fel magadban, a saját tehetségedet.

Egy családon belül is, sokféle az,

 amit feladatként hoztunk,

más a külsőnk, másban

 más a mi dolgunk.

Egymástól is

tanulhatunk.

Nem életkor

függvénye az se.

Vannak az okosak,

mások meg tanultak.

Kik meg tehetségesnek,

vagy intelligensnek, hinnye,

ah, senki sem fölöslegesnek

született, de egyenként.

Azért lehetünk,

élhetünk, egy

családként,

mert

egy

tőről

jövünk.

Családon

belül is lenne

dolgunk, hinnye.

Vannak akik

már átlátják,

kihallják és akik

még azt sem értik,

mit mondhat a másik.

Általában, az erősebb

akaratú veszi át, a

családban az

irányítást, ah.

S elbeszélnek

egymás mellett.

Mintha, nem egy

anyanyelven

beszélnének, ah.

S van a megérzés,

kihallás, átlátás.

Ami a különböző

anyanyelvet beszélők

között is, érthetően

átmegy, értik egymást.

Tanulnak és fejlődnek.

Úgy néz, most éppen ki,

biza, sokan vannak akik,

kényelmesen pótolják azt,

a külsőségekkel, hinnye, ah.

Akik kitartanak amellett, ha

 ők nem láthatják át, akkor is,

szerintük van jól és annyi.

A lefele, az

nem éppen

felfele, hinnye.

Ah, ha a fejlődésre,

a kényelmeseknek

nincsen most igénye.

Láthatóan átmegy az,

amikor egy főt oktatok.

S másképp is

láttatom.

Nevelődnek,

veszik magukhoz,

amikor ketten vannak,

vagy csoportban.

S minden amit,

közben átélnek a

saját életükkel

kapcsolatban,

már hatással is van.

Megérinti őket, azután már

az is, a hétköznapjaikban,

mintha megtanultak volna,

egy addig, idegennek tűnő

nyelvet, rájönnek, már a sajátjuk.

„Emberies jelnyelvnek”, neveztem

el, mivel a sorsokat olvasva, ott vannak,

a jelek, amik értelmessé tehetik az addig,

érthetetlennek tűnő, történéseiket is, ah.

A Világ gyorsan pörög, azokhoz képest,

akik azt gondolják, jó az úgy, ahogy van.

Miért fejlődnének, ha úgy is lehet, hogy

mások alkalmazkodnak hozzájuk, ah.

A teremtő Isten, gondolkodásra

is teremtett bennünket, hiszen

kitöltötte az agyunkkal a fejünket.

Ha nem tudsz megmaradni a saját

fejlettségi szinteden, ahol azért,

folyamatosan gondolkodni kell.

Szinted alatt fogsz élni, ha

felfogod, ha még nem, ne

mások után menj.

Tanulj meg élni,

a jelenben, a múlt,

elmúlt, a most fontos.

A saját életedet éljed, a

 tenyereidben a sorsod.

Igen ám, de ha nem is

érted mit jelent,

amikor másképp

fogalmaz a saját

gyermeked.

Adja a jeleket,

de te nem érted.

Így aztán másokkal

beszéli meg nem veled.

Különösen oktatás,

nevelés, felnőtteknek.

Egy idő után már érted,

hogy addig mit nem értettél.

Tisztelj meg, legyél jelen, az

oktatásomon, jót tesz neked.

Ha már érted mit mondanak,

a családtagjaid, a gyermeked.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha a helyetted való döntést és az azzal járó

felelősséget is másoktól várod, az a hiányod.

Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit,

 s akkor, amikor nektek, az a legjobb, ah.

Ismerjed a sorsodat, a generációs jeled,

vannak akik ismétlésbe bocsátkoznak.

Nincs más csak egy, ismétlés, a minta.

Harminc évesen, jöttem rá arra, hűha,

nem állhatok be, a nemlétező sorokba.

Minden családban van, generációsan,

aki a rosszat, s a jót felvállalja, hinnye.

A gond az, ha nem figyelünk, kikopik,

az emberi kapcsolatokból a hála, ejha.

Ébresztő volt, szembesülni azzal, azt a,

mennyi mindent kaptam a vállaimra, ah.

A nehezet választva viszem a sorsom,

az egyszerűt nagyszerűnek élem, ah.

Köszönöm az Istennek, nem veszett el,

a reményem, így a sorsomat viszem.

Otthon vagytok, amikor a kicsiben

már látjátok magatok, hinnye.

Tán, nem mentetek

sehova,

a Világ,

mégis

ott van

nálatok, ah.

El ne felejtsétek,

a jót és szépet adni,

 tisztelettel élünk, vagyunk.

Főzzetek, örüljetek, ha fogy az

 étketek, elégedettség az nektek.

Legyen szép ez a napotok is,

dicsérjétek meg, akit lehet,

óvatosan a félreértéssel.

A hitelesek fordítsák le.

Ne türelmetlenkedjetek,

amit szükséges, hát, jól

magyarázzátok majd el,

ha fogadóképesek arra.

Tegyétek hozzá, azt a szót,

hogy „szerintetek”, ah.

Tanítsátok meg, a szépre,

a jóra, a szeretteiteket, hisz,

van hozzá, egy egész élet, nektek.

Ne kapkodjatok, a saját ritmusotokban

éljetek, mások is élnek körülöttetek,

arról, soha el ne feledkezzetek.

Adjatok, hogy kaphassatok,

egy jó szót, tisztelettel éljetek,

hogy szerethetők legyetek, ah.

Magyarországról, Pakson, a

 Hergál Házból, tisztelettel.

Julamami

Nézz mögé, ha csak egyféle a választék, ah.

Lehet ott más is, ami érted, neked szólhat.

Egyenként születtünk mi, nem párban, ah.

Kiegészítjük egymást a kapcsolatokban.

Másban hoztuk, a tehetségünket mind,

megtanuljuk azt, amit nem tudunk.

A többlettudás által, teljesedünk,

összetett energiákba kerülünk.

Összefüggésében is láthatunk.

Fontos, hogy ismerjük a sorsunk.

Mikor mérlegelted magadat,

örültél-e, ah, a belső

tartásodnak.

Csináltál-e

mérleget,

mennyit

érsz,

magadnak, hinnye.

Ha már mindenkinek

eleget tettél, marad-e

energiád magadra.

Tervezel-e,

vagy

élsz

bele,

abba,

amit

neked

szánnak, éppen.

Hol olyan, aztán meg

másmilyen szinten, ah.

Ha nem jössz rá időben,

hogy váltsál, megrekedsz,

a mások szintjén élve.

Kinek, mikor adott a saját

sikere, a generációs feladata,

mutatja, hol boldogulhatna.

Mondjad, mikor veregetted

meg a vállaidat, volt-e már

olyan, legalább,

gondolatban.

Tényleg attól

várod, ah, aki a

szinted alatt van.

Vagy érintett-e

érzékenyen az,

amikor tudatosan

nem figyeltél arra.

Mit jelzett, a belső

tartásod, hol van

a te generációs

határod, ah.

Vagy minden

mindegy,

mégy,

azután

ami éppen

 akkor, hat rád.

Jelez a lelkes éned,

ne tovább, önmagadra

is figyelve éljél, hinnye.

Mindannyiunknak van,

saját és generációsan

fontos tehetsége.

Van úgy, hogy

csak később

veszed

észre. Addig,

csak éltél bele,

az önmagadhoz

képest semmibe.

Ah, ha megérinti

a lelkedet, ne

csinálj úgy,

mintha,

nem is lenne.

Magadat viszed ám,

a saját szinted alá, hinnye.

Hallgat nem beszél, egyedül

dolgozza fel, aki a hivatását

gyakorolja, megtanulja.

Belső tartás, méltóság

nélkül, mihez képest

nézel vissza.

Honnan

jöttél,

melyik

ágadon hoztad, a

 generációs feladatodat.

Odateszi a saját sorsod azt,

amivel teljesíteni tudsz oda.

Miért fontos, hogy igazad

legyen mindenben, ezen

gondolkodj el kérlek.

Hiszen a te igazságodon

belül, hányféle igazság lehet.

Milyen megközelítésből nézed,

ha azt érzed, rossz az neked,

lehet, hogy már azért

történt, fékezzél.

Ne menjél

túl, magadon,

ne csússzál bele

a túlzásba, hinnye.

A saját életedet éld.

Mert, ha már megvan

mindened, a motiváció, ami

addig frissen tartott, saját ritmust

adott, megszűnhet, nincs már miért.

Rád köszönhet az üresség, motiváció

helyett, jöhetnek az irigység fokozatai, ah.

Átbillenve, már kirekeszted magadat, nincs

miért, mihez, kihez képest, teljesíts magadnak.

Ha az egyik oldalunk, tartást adó részének már

teljesítettünk, megkapjuk a másikat is feladatnak.

Ha komolyan veszed azt, ami szinted alatt tartana,

komoly kárt okozol magadnak is, hisz minta vagy.

Időben ismerjed meg, a saját sorsodat, generációs

határaidat. Ah, ne kelljen vesződnöd hosszasan majd,

azzal, hogy visszatérhessél, a működőképes életedhez.

Miről beszélsz, ha nem a saját kútfődből merítve élsz, ah.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

Amikor pereg a te filmed, éled azt,

vagy csak vegetálsz az életed helyett.

Átlebegsz a saját múltad felett, pedig

meg is állhatnál, elidőzhetnél, ah,

egy gondolatnyira.

Azon,

amit nem

oldottál még

meg, viszont,

méltóságot,

tartást adna

generációsan.

Ahhoz az lépéshez,

amit a sarjaid lépnének

meg, ha lenne lépcsőfok ott.

Nem élheted meg, az életedet

mások helyetted, neked fontos

teljesítened, hogy rend legyen.

A lelkes, szívesen gondolkodó

éned, megelégedésére éljél.

Ha úgy érzed, nincsen már

tisztelet benned. Lehetne,

kérni, tartsd a zsebeidben

a kezeidet. Amikor erős a

késztetés, átírnod mások

életét, adott a hangulatod.

Van aki még azt sem fogja

fel, mennyire alacsony, a

fejlettsége. Úgy hát,

egészen nyugodt,

amikor elvárja,

mindenki

csodálja, ah.

Megvalósult,

a generációsan

megálmodott álma.

Eszébe sem jutna, az,

ami alapban elvárható

volna. Miért gondolkodna,

sosem látott olyat, neki senki

nem  is tanácsolta, nincs fogalma.

Ne mások szerint éljed az életedet,

van neked saját sorsod, éljed meg.

Olyan módon emlegessenek a te

sarjaid, boldogultál a nehézben.

Nem siettem, nem kapkodtam,

éltem, amit az Isten odarakott.

Gondolkodva élem a sorsom,

a lelkes, szíves énem, adott.

Miért kapkodnék, loholnék,

akkor nem érezném az életnek

a sorsom szerinti, egyszerűben,

a tartásosan élhető nagyszerűségét.

Adjon az Isten, tiszteletet, szerencsét.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami

 

 

 

 

Győzzél meg, ah, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok se veled, sem ellened, nevelnék,

azzal a sok tapasztalt tudásommal amit hoztak.

Oktatnám azt, ah, amit amikor összejött bennem,

lerajzoltam, egy nap alatt, átmegy, ritmusa van.

Az arra már igényes emberek, saját döntésük

által jönnek, nevelődnek, tanulják a sorsukat.

Boldogulni akarnak, abban is, ami most van.

Haladni akarnak, a nagy Világgal, s nem,

 ártani azzal, az övéiknek, ha lemaradnak.

A belső kontrolljuk, igazolja az ő sorsukat.

Alázattal tudnak lenni, a többiek felé, majd,

úgy, nekik, a méltóságukhoz adódik mindaz.

Az összefüggésében látásukat megigazítják.

A tenyerünkben, ott van a lelkünk tükre,

a jó és a szép, mint a saját sorsunk.

Ha nem ismered,

a saját sorsod,

a többiekét,

mi módon

igazgatod.

Ha nem

tudod,

neked

merre

az előre,

a többieknek

miért, mondod.

Lelkesnek, szívesnek,

gondolkodónak teremtett

az Isten mindannyiunkat.

Ha tudnák az emberek,

hogy elsősorban,

adni születtünk.

Igyekeznének,

minél előbb azt,

teljesíteni, hogy a

többi feladatukkal is,

tudjanak foglalkozni, ah.

Hiszen az beül, a tartásukba.

Az életünk, elsősorban értünk

szól, na meg vannak a generációs

jeleink. Amik megalapozzák a saját

és a többi embernek a sorsát, hinnye.

Amikor nem a saját kútfőből ható, az sem,

hogy mikor érett valaki arra, hogy mintaként

mutathatja, a jót, s szépet, abban tehetséges.

Tisztában van-e azzal, hogy mindenkiről szól,

akit megérint a döntése, figyel-e arra, hogy

 a lelkiismerete jelzését, komolyan vegye.

Nemcsak egyedül, mindannyian a jó

minőségű életet hoztuk megélni.

Kinek mi a jó és szép, tudja,

ha felismeri, van neki

belső kontrollja.

Legalább ne

ártsál, ah.

Legyél

azzal is,

tisztába,

ne essél

túlzásokba.

Ami másoknak

jó, az téged nem

biztos, hogy motivál.

Akkor hát, ah, alázatot

gyakoroljál, ne döntsél úgy,

mások felett, hogy csak a saját

boldogulásodban hiszel, hinnye.

Vannak akik vezetni születtek,

ők abban tehetségesek. Ha

azt észlelik, körülöttük is,

vannak már, az úgymond,

hasonlóan gondolkodók.

Elmondják-e nekik, hogy

mindenki, elsősorban, azért

is felelős. Amit, úgy cselekszik,

ah, aszerint éljenek a többiek is.

Ha tisztában lennének mindazzal,

az emberek, hogy van emberiesen

tartásuk és méltóságuk, akkor, már,

vágynának ugyanarra, mindannyian.

Ami alapjainkban a tartásunkat adja.

Szerintem, ah, ha azt szerette volna a

teremtő, hogy egyformák legyünk,

nem különböznénk mind, hinnye.

Mert, ha benned alázat nincsen,

kezed csak legyintsen. Odafigyel

az emberies, hogy önmagától se,

ah, annyira el ne rugaszkodjon.

Ne mások szerint lelkesedve,

csak a szívességének, eleget

téve, gondolkodás nélkül

teljesítsen. Akkor biza,

a belső tartása,

jelzésére,

félreverne a

szíve. Vergődne

a lelke, benne az

üresben időzne.

S várná, hogy

jön valaki,

aki megoldja

az ő sorsát is.

Hiszen látja már,

vergődni ugyanattól

a saját sarjait is, hinnye.

Ismerve, a generációs jeleit,

a belső tartását, megigazítja,

ha szükséges, méltósága van.

Ideje zsebre tenni a kezeket,

ha túl erős, a késztetés, ah.

Ha nem látják a többiek,

nem is tudnak róla, még

akkor sem, venni úgy,

mintha a sajátja volna.

Nézz szét, látod milyen

szép a lelkednek tükre,

mind tisztán születtünk.

Nem különb, senki sem

másoknál, csak a feladat

más amit hozott, teljesítene.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

A tartásod, az emberi méltóságod, érted,

a saját emberies viselkedésedért van,

neked adta, azt a teremtő Isten.

Másoknak, a  megérdemelt

pénzbeni gazdagodást.

Ah, mindkét oldalunk

működhetne, hinnye,

 természetes is lenne.

Ha nem ismered fel

magadban, a jót

és a szépet,

akkor,

mihez

képest.

Amikor már

tudod, mit hoztál,

mit szükséges neked,

tartásosan megcsinálnod.

Van az emberies életedhez

alapod, ahol kiteljesedhetsz.

A következő generációidnak,

megalapozhatod, a tartásosan,

méltósággal élhető életüket, ah.

Mi az egyenes neked, a gerinced,

a csigolyáid, íveiből áll össze.

Egymástól el és vissza, egy

egészséges mozgásirányba.

Figyelmeztet hát arra, hogy

nagyon fontos a „tartalma”.

Ha túlfeszíted, mert úgy

gondolod, te még azt is

elbírod, mert „túlzó” a

megengedett tered.

Majd idejében

észlelheted,

magadon.

Biza, a saját

működésedet

is tisztelned

szükséges.

Minden

és mindenki

hat, minden

érintettre.

A saját

határaidon

belül, magad is

visszarendezheted.

Nem lesz elég az már,

hogy nem gondoltad azt,

hogy ártasz azzal, mert

könnyen vetted, a

mások emberi

méltóságát.

Túlmentél,

önmagadon,

az emberies,

egészséges

tartásodon.

Megismerheted,

a generációs jeled, ami

megmutatja a tenyereidben,

hol vannak a generációs határaid.

Amikor felfedeztem ezeket az emberileg

fontos jeleket és még sok mindent, aminek az

 ismerete, tartásos viselkedést eredményezhetne.

S már boldogultam az összefüggéseiket látva,  ah,

az jutott eszembe, mennyire kicsinyke porszem

vagyok én ennek a tapasztalt tudásomnak a

közreadásához. Úgy, hogy a gátakkal,

hétköznapi módon tudjak elbírni.

Hatvanhét vagyok, hét éve

a magam egyszerű módján

igyekszem eljuttatni oda,

ahol éppen aktuálisan,

 szükség lenne rá.

Felvenni a

ritmusát a

Világnak is,

emberiesen.

Ha benned

rend van,

alkalmazkodni

is, igényes vagy.

Nem hozzád fog

igazodni, neked

szükséges,

megtanulni.

A kezdeti

és a vége

közötti időt,

jóval tölteni fel.

Adhasson tartást, a

„jó öreg alázatod”, ah.

Kellemes napot kívánok.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

.

 

 

Önmagaddal szembenézni,

magad szerint élni, tartásossá

válni, a méltóságodat megőrizni.

Vannak, akik úgy öregszenek,

 fel sem nőttek önmagukhoz.

Mások meg, leutánozzák, azt,

amitől ők maguk is szenvedtek.

A jó minták, elkallódhatnak, fel

sem fogják, segítségül szánta oda

az Isten, mielőtt megrekednének.

Látod benne a felelősségedet, ah,

vagy megfelelsz, az elvárásoknak.

Ki vagy te, ugyan felfogtad-e már,

vagy elhiszed azt, amit mondanak

rólad, beállsz, a nemlétező sorba.

Itt vagyunk mindannyian, hinnye,

ki már látja, van aki majd meglátja.

Fel sem fogja, ugyanazt nyomja, ah.

Embernek maradni, megtanulni,

úgy élni, hogy, ah, legalább,

nem ártva jóban lenni.

Segítőknek

születnek

az emberek, ah.

Összefüggésében

látják, a jót, a szépet.

Te, legalább annyira,

figyelj a tartásodra,

méltóságodra. Ki

ne kopjon belőled,

a hozott emberiesed.

Befele figyelve érzed,

mikor, hogyan lehet még

megelőzni, a megrekedést.

A hosszan semmi, meghozza,

azt a viselkedési formát, ami

egy idő után, taszítóan hat.

Ha nem vagy tisztában,

a belső tartásodnak,

az igényes formájával,

elfogadod azt ami van.

Nem is gondolsz vele,

mennyire visz az el, az

 egészséges igényedtől.

Kommunikálni, mindent,

amit nem látsz át, a másikkal

megbeszélni, legyen divatossá.

Megkérdezni, hogy érzed magad,

 rászánni, néhány percet a válaszára.

Nem elvesztegetett idő az, sokat ad,

ha figyelmesen hallgatod, rájössz,

neked is volt olyan megoldatlan

helyzeted. Elmondod, te hogyan

oldottad meg, lehet abban, egy

használható mondat a számára.

Lefordítja, a saját helyzetére.

Sokan nem tudták felvenni,

a rájuk zúdult másfajta

elvárásos ritmust, ah.

Várják azt, biztosan,

lesz még valami, ami

a helyére is teszi, mert

szerinte az nem működik.

Nincs a jóból minta, ah, arra,

ami itt teremtődött, ide hat.

Emberies nyelven írok ide,

így is beszélek, ők jönnek,

tanácsért, oktatásra, akik

szeretnék magukénak ezt.

Feloldja a lelkiismeretnek

a bugyrait, gondolkodtat.

Használjad a gondolkodó

agyadat, ne álljon meg

az eszed, leépülhetsz.

Az agyunk tápláléka,

a sikereink halmaza,

ha nincsen sikered,

ugyan mivel pótolod.

A múlt elmúlt, gondolj,

a mára, a most áthatóan

egészséges pillanatára.

Óvatosan mondom, nem

lehet, hogy valaki közben,

a sablonból valami alkatrészt

kihagyott és azért nem megy át.

Sokan várják a működőképeset ám,

a megoldásokat, félig a múlt, na meg,

a jelen is egyszerre hat. Az összevissza

hatása van, most, a kitalálója szerint, az

jól működött. Egyszer, sokszor, viszont,

azóta átfordult a Világ, a jó energiákba.

24 éve annak és isteni kegy, az emberek,

megtisztelnek, a tanácsomért eljönnek.

Összetett tudássá formálódott, a rajzos,

az oktatás, nevelés, formája, már működik.

Mindenkire hat, aki azon a szinten van. ahol

még fogadóképes, a saját életminőségének,

a megújítására. Hozzá igazodva ahhoz, ami

most működik életszerűen, alkalmazkodva.

Minden hat, mindenre és mindenkire,

kire hogyan most, ki felkészült a

változásokra, ki meg várja,

megcsinálják helyette.

Mindenkinek más és

más a hozott tehetsége,

másban lenne szükséges

kibontakoznia, fejlődnie.

Naprakésznek lennie,

mert, ha kimarad,

bizony nem tudja

behozni, lemarad.

Különösen nevelés…

Magyarországon, Pakson

a Hergál Házban, vagy online,

ha bárhol éltek most, a Világban.

Szeretettel, Julamami

 

 

 

 

Tiszteletem, szoktam mondani,

mert az én hivatásom,

ebben megengedő.

Megtanultam,

hol vannak,

a kezelhető

határaim, ah.

Megdicsérem,

azt, amit lehet,

fontosnak érzek.

Fordítva teszem,

mint amit megszoktak

és annak alapján várnak.

Megszenvedtem már,

naponta tapasztalok

most is. Aminek a

hiányát meglátom

megtanulom, vagy

megtapasztalom.

Van úgy, hogy

fékezem, ah,

érte teszem.

Nem túlzás az,

kérdezte

egyszer

egy ember.

Nem, mondtam,

éppen ideje annak.

Menjen át, hallja meg,

intelligens a rezgése, ah.

Gyakran vannak kipörgetve,

onnan, amire ők már érettek.

Tapasztaltan megteszem,

még megelőzésben,

erősebb a szó, ha

 figyelmeztetem.

Odafigyel rá,

mert, úgy

még nem

hallotta.

Lefékezi ott,

ahol még, van

értelme, a tiszta

szónak, hinnye.

Alázat a neve.

Használom,

naponta,

ezért nem

erőltetett,

igazi az,

átmegy.

Kaptam

köszönetet,

dicséretet, az

első 8 évben és

mondhatom, bőven.

Hangulatok, érzések,

igyekeztek, azzal,

kifejezni felém.

Amit, akkor,

ott, tőlem

kaptak.

Átment,

a hatása,

annak,

amit

mástól,

még nem

hallottak.

Adok,

kapok, ott,

rögvest, ah.

Ha elhittem

volna a sok-sok

dicséretet, meg is

változtatott volna.

Talán magamat én,

pont azoknál, akik

mondták, különbül

éreztem volna, ah.

Később meg aztán,

pont, azoktól,

elromlott

 volna, a

tartásom,

emberies

méltóságom.

Körbefogott

volna, az a sok,

nem hétköznapra

való szóáradat, ah.

Csetlettem, botlottam

volna, pont azáltal, hogy

azt magaménak tudhattam.

Segített hát a belső kontrollom,

a kedveskedésből nem csináltam

magamnak, sem megemeltet, se

külön nekem szóló többletet.

Hiszen az embereknek,

az „egészséges énje”,

bizonyos határokon

belül, igyekszik azt a jót,

visszaadni, amit kapott.

Mindenhol ott vannak,

az érzékelhető határok.

Visszarendezhető ám, az is,

ah, ha addigra, megkopott volna.

Magam miatt, rajzoltam akkor le,

telített energia lett belőle, reggelre.

Így hát, ahogy a nevelésükkor, érinti,

őket, akik éppen, azért jöttek ide el,

oldják is azt, amiről beszélünk, ah.

Pont a sokféle tapasztalatom,

az, ami összeadódott,

addigra, kívánkozott

azon a napon, papírra.

Megvan a saját ritmusa.

Tisztelettel ajánlom hát,

azoknak, akik már értik, ah, a

miérteket, magukon segítenének.

A telített energia, ne fordítsa ki, se

 meg, ami által, az alázat, működhetne, ah.

Megértővé válik általa, hiszen jelzi akkor, a

 belső kontrollja, hiteles-e, az, amit hall, ah.

Emberies nyelvnek neveztem el, ezeket a

szavakat, kifejezéseket, itt megtanulhatják.

Gyorsan átveszik és használják is, működik.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy online, ha bárhol élnek a nagyvilágban.

A különösen nevelés, címszó alatt találják.

Szeretettel,

Julamami

 

Benne van a tenyereidben, minden jó és szép.

Érted szólítanak meg, a generációs jeleid.

Ha attól nagyon eltérsz, ha nincsen

meg, a belső kontrollod,

hiába minden

fondorlatod.

Van az Isten.

Tanuljad meg

visszarendezni,

a belsődben, az

egészséges

kontrollod, ah.

Ha bármilyen

magasságokat

el is érhetsz,

maradjál

emberies.

Ha nem

teszed azt,

ami jó és szép, s

a te dolgod lenne,

mellé mehetsz, akár

egész életedre, hinnye.

Vannak akik vezetőknek

születtek, ők jó minták,

a többieknek, mert

bennük van az,

a többlet, ami

másokban

nincsen.

A tolerancia,

velük születetten.

Ha nem figyelsz,

a belsődnek a

 jelzéseire,

mások

szerint,

éled.

Amivel

dolgod,

nem

lenne.

Nem ott

időzöl, ahol

rád szükség

lenne, hinnye.

Elvársz, pedig

nem is láthatta

a „hogyant”,

ráfigyelve

neveljed.

Felértél már, a

saját szintedre, ha

 már megszenvedted,

ott tegyél jót és szépet.

Tanuljál belőle, hát ne

térjél rá, a könnyűre,

hinnye, ah. Ne ugráljál

össze-vissza, a meg nem

érdemelt jókért ácsingózva.

Ha nem tettél semmi jót, ah,

miért várnád el, ugyanattól,

aki, hiába beszélt akkor, ah.

Amikor, még megelőzhető

lett volna, a megtanulása által.

Felismered azt, ahol régen álltál,

csak beleéltél, nem tanultál, ah.

A jólétre figyelve, körbejártál.

Ha feltételezed, hogy megóv,

a tengernyi javad, majd rájössz,

attól nem vagy, ah, saját magad.

Ha nyugodtan élsz, akkor is ha,

te magad látod, másoknak,

a döntésed miatti

nehéz életét.

A saját szinted

alá kerülhetsz,

ha nincs tudásod,

mégis döntöttél.

Fontos lenne

ismernie azt,

mindenkinek.

Merre van az

előre neki,

s meddig

mehet.

Ha

elé

teszi a

sorsa, az

lehetőség.

Rendezd  el

azt amit lehet,

ha megszólít a

lelkiismereted.

Ne kívánjad hát,

magadnak, ah, hogy

lelkiismeret furdalással

kelljen élned. Hiszen nem

figyeltél rá, amikor jelzett.

Ne szolgáltasd ki magad,

ott, ahol nem értik a

tiszta szót. Ne adj,

oda megoldást,

ahol szükség

arra sosem volt.

Nézz szét, látod

milyen szép a

lelkednek tükre.

Mind, így születtünk,

a túlzások miatt, mellé

nem mentünk, hinnye.

Figyeltünk a belsőnk

jelzésére, nem ártva,

nem bántva, élünk.

Ismerjük a sorsunk,

éljük, a magunkhoz

mérhető, egyszerű,

tartást, méltóságot.

A gyermeked már,

a következő jót és

szépet hozta. Nem

szeretné ismételni,

amitől szenvedtél.

Tanulj a gyermeked

mutatja, mi jó neki.

Alkalmazkodj hozzá,

megláthatod a Világát.

A sajátoddal, már van,

egy családias hangulat.

Gyakran van, hogy a

zsenge tisztán látja, a

 felnőtt meg már nem.

Beszéljétek azt is meg.

Összetett energiában,

jó minták lehetnek, a

 tiszta jövőképhez, ah.

Addig őrülj amíg, az

 együtt időzéshez,

van rád igényük.

Magyarországról,

Pakson, a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

Tanulom, tanultam folyamatosan, amit nem hoztam.

Szeretettel fogadom őket, akik tisztelettel tanácsért,

oktatásért, különösen nevelésért hozzám eljönnek.

A mindennapos gyakorlati tapasztalatom ebből van.

A „szakmai képzéshez” most nincsen lehetőségem.

Ami, megérint a hétköznapomban, foglalkozom vele.

Nem megyek el mellette, mintha nem nekem szólna.

Ez az oldal az, ahol, jelzésértékként, megírni tudom,

mások se menjenek el, azok mellett ami róluk szól.

Születéskor látszik, ki mit hozott tehetségként.

Leolvasva, idejében a tenyereket,

sokat segíthetne, abban,

hogy milyen

irányt

vegyen.

Hiszen,

ha a sorsukat

élhetnék meg az

emberek, sikeresen

boldogulhatnának,

pont abban amire

születtek.

Ide

születtem,

ez nem véletlen.

Tehetném is már, a

 dolgomat, hinnye,

ha a megelőzés,

beengedne.

Miért oda,

születnek az

emberek, hinnye.

A tehetségükkel,

az irigységeket, a

teljesítés irányába

mozdíthatnánk, íme

van amivel átlátható.

Különösen nevelés…

Miről is szólna az élet,

ahogy látom, arról, hogy

ne ártsunk, ne bántsunk.

Lelkesen, szívesen, át és

megérezve, tegyük hozzá a

többi hasonló szintű ember

tehetségéhez, a sajátot.

Az egészséges

körforgás meg, ki és

megemelné, az érettségnek

megfelelően, a teljesítéseket.

Hiába a tehetség, ha nem látják át,

nem hallják ki, jó helyen vannak-e ott.

Ha nem működik a megérzésük úgy, a

gondolkodó agyuk, nem tudja időben

figyelmeztetni se, ne tovább abban.

Összefügg minden mindennel,

 átlátnák, ha tudnák kihez

lehet fordulni, ha

 megelőzhető még.

Akkor, körbe is érne,

 megtalálnák a megoldást, ah,

ha bennük van, még, a biztonságot,

egészséges körforgást jelző, kontrolljuk.

Ha nem vitték be, előtte a divatosba, ami

nem a valóságra épülő, csak a látszatosra,

olyan, mintha, működőképes volna, ah.

Vissza az alapokhoz, a természetes

működésünkhöz, ez lenne az, ami

a leggyorsabban megoldaná, ah.

A tudással bíró, vagy a tudatlan,

de erőből, akaratosan nyomuló.

Jelzi a belső kontroll azt időben,

ha van megfelelő ember, ahhoz,

nem hozhatnak, senkit sem, olyan

helyzetbe, hogy kiszolgáltatott legyen.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

ha megerősíteni szeretnéd a benned lévő rálátást.

Ha kontrollálni szeretnéd, a belső jelzésed szerinti

megérzésedet, hogy ne menjél mellé a sikerednek.

Ah, a belső kontrollod által hozzad a döntéseidet.

Győzz meg, legyőzni könnyű ám engemet, nem

harcolok, se veled, sem ellened, csak érvelek.

Hatalmas az Isten, ki már tudja, a többiek

megtudják, azt, a megfelelő idejükben.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, vagy épp onnan, ahol járok.

Szeretettel,

 

Julamami

 

 

 

 

Amikor azt,

amit hoztál,

tehetségként,

már ismered,

a gyakorlati

életedben, jól

boldogulsz

általa.

Gondolj arra,

szükséges lenne,

megismerned azt,

amiben mások

boldogulnak

naponta.

Két

oldalunk,

páros szerveink,

két agyféltekénk

van, a szervezetünk

jól összehangoltan

működteti, hinnye.

Harmóniában

élhetsz,

önmagaddal,

ha figyelsz arra,

hogy a belső

határaidat

betartsad.

A lelkes,

szíves,

gondolkodó

éned, figyelmeztet,

amikor elhagynád a

biztonságos tereped.

A sorsod azért a tied,

mert neked szükséges

törlesztened, azt amit

az elődeid nem vettek

észre, vagy a könnyűt

választva, beleéltek csak.

Abba, amit fontos lett volna,

megélniük, tapasztaltnak lenniük.

Alapok nélkül, nincs lelkesedés, sem

szívesség, se emberiesség, csak önzés.

Pedig mindannyian emberiesek vagyunk,

amikor megszületünk, figyelnünk fontos,

hogy ki ne üresedjünk. A megelőzés

erre a megoldás, megélni a sorsunk.

Úgy, ahogy adott, boldogulni

tanulni, s azáltal szinte

észrevétlenül

boldognak

lenni, hinnye.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

Ami jót ma megtehetsz, ne halaszd holnapra,

így szól a figyelmeztetés, annak aki érti, hogy

nemcsak a saját életritmusa, kényelme a fontos.

Bocsánatot kérni, na, azt nagyon tudok, sokadik

gyermekként, a hivatásom gyakorlásában, alaposan

megtanultam, apró fontos porszemek vagyunk mind.

Ha ezt még nem tudod, bizony, megtanulhatnád, ha

lesz igényed, erre a tudásra. Amit itt, a saját Hazákban

élőként találtam fel. Hozzám jöttek az emberek, ide,

hozták, a gyakorlati tapasztalhatóságát, ennek,

amikor az érkezésükkel megtiszteltek engem.

Megtanultam ami hiányzott, ahhoz, hogy azt

a minőséget, tudjam adni, amire az igény van.

Tudom tetszetősek a divatosak, a máshonnan

behozottak, azzal az ő Hazájukat nevesítitek.

Tiszteletem a tudással bíróknak, természetesen.

Csupán annyit szeretnék tudatni, hogy még időben

legyen, elmentek a tudás mellett, pedig itt termett.

Aki nem hozta, tudásként, tanulnia lehetne időben,

azt amit mások hoztak, kicserélni egymás között, ah.

Megismerni egymás kultúráját és hiányosságait, nem

életkor függvénye az összefüggésében látás, a fejlettség

gyümölcse az, generációsan, ne várjad el kényelemben.

A legegyszerűbb fejlődési lehetőség mindenkinek az,

amit megtanulhatnak, mások kultúrája révén, hinnye.

Aztán minek okán, várják el azt, amit nem tudhatnak.

A „hogyant” megtanítani, a gyakorlatban is láttatni.

A sorsokat, nagyon könnyű tudatlanul megrekeszteni,

továbblépni, hátra sem nézni, mi lesz a tudás hiányából.

Amíg nincs legalább segítőként olyan tudással melletted,

akinek az a dolga, hogy fordítsa számodra, nem jól van az.

Mindennek van kezdete, gyakorlati része és a befejezése.

A fokozatosságra ha nem figyelsz, mert nem is érted azt,

hogy amit felvállaltál, az nemcsak a te életedről szólna.

A kierőltetettek, hamis dolgok, megrekesztően hatnak,

bizony, fel szükséges vállalni, azt is, amit mások nem, ah.

Kényelmetlen a hozadéka annak, vállaljad, hogy fejlettebb

a gondolkodó agyad, lelkesen, szívesen, oktasd amit tudsz.

Kommunikálj úgy, hogy elmagyarázva megértse, nem ellene,

volt a döntésed, viszont magadért szükséges volt azt tenned.

Láttatni vele azt, amihez a másik még nem elég fejlett, hinnye.

Vannak ám, akik, a változásokat, hozták tudásként, azt a, ah.

Vezetőknek születtek, a hozzá nem értők mellé rendelten,

időben a helyükre is szükséges kerüljenek, a „fejlődés” miatt.

Elavultak a régiek ah, már nem működőképesek, ami volt az,

elmúlt, a mosthoz igazodni képesek. a fejlődésünket hozzák.

A lebegtetés ah, hamis, a jónak, szépnek látszó semmiben,

a megérdemelten jó sorsukhoz meg, mások nem jutnak,

hozzá időben. Rávetül a hozadéka generációsan, ah,

rájuk, akik abban, nem úgy döntöttek volna, hinnye.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolok

sem ellened, se érted, ha megtanulod, már érted.

Különösen nevelés, szakmai képzés, oktatás, ah.

A hivatásom gyakorlása által, jött a tudás nekem.

Amikor telítődött, lerajzoltam egy nap alatt, ah.

Azt oktatom, azzal nevelem az értőket, hinnye.

Hozzátanulják a sajátjukhoz, összefüggésében

látást eredményez, azzal, ami tudásuk már van.

Jó, ha tudod, amikor a mások sorsát rongálod,

annak a törlesztésére, a sajátjaidat

terheled le, hinnye.

Ahogy látom,

24 éves a

tapasztalatom.

Ha nem tartod be,

a sorsod szerintit,

nem is gondolod, ah,

micsoda terhekkel

pakolod meg, a

 szeretteidet.

Anélkül

lesz

nehéz,

a sorsuk,

hogy bármit

tettek volna.

Viszik a terhet,

egész életükben,

pedig a megoldás, ott

 van a tenyerükben, ah.

Legalább ne árts, senkit

se bánts, magadra is

vigyázz, téged se

pótolhat senki

más, hinnye.

Amikor

felfogod,

miben van a,

 mellémenés,

a jól felfogott

értelmeddel,

kezelhetően,

óvatosan,

rendezd

vissza.

Nem

okozva

károkat

másoknak.

Tanuljad meg

kommunikálni,

életszerűvé váljon

a sorsod. Generációsan

alapozzad meg azt, ami a

te feladatod abban, hogy

a következőknek,

legyen a talpa

alatt talaj.

Mi anyák

nem arra

születtünk

és szültük a

gyermekünk,

hogy mások,

kényének

kedvére

legyen.

Hozott

mindenki

tehetséget.

Abban jól,

teszi úgy a

dolgát, hogy

a többiekért

is tesz általa.

Viszont van

saját sorsa,

ha nem

tudod

betartani

amit vállaltál,

kérj elnézést és

idejében váltsál.

A hamis szavakat,

hagyd magadban,

nem jó az, már

beérve sem,

learatva, ah.

A sorsunkat

megélni,

azt jelenti,

kezelhetők

a terhek, amik

naponta jönnek.

Amit teszel mások

ellen, holnap ott van

veled szemben, ah.

Magyarázkodhatsz,

a felelőtlen döntéseid

miatt. Ha nem teszed meg,

pont azokat terheled, akikért

tennéd, ne sodorjál másokat

bajba, a saját kényelmedért.

Tökéletes maga az Isten,

kérjed a segítségét,

ha a hited is,

nem díszlet.

Ember tervez,

az Isten, a helyére

teszi a tévedésedet.

Sok feladatot ad arra.

Rendezd el, a múltat,

hogy továbbléphess.

Ha mellémentél, hát

a sorsod mellett vagy.

Van lehetőség arra is,

hogy azon a szinten,

tegyed meg azt ami

akkor kimaradt.

Ne magasabbra

vágyjál annál,

ami akkor ott,

abbamaradt.

Tanuljad meg

a jó öreg,

bevált

alázatot.

A hamisat

taszítja a

tiszta dolog, ah.

Pedig előbb-utóbb,

mindenki azon az

úton ballag majd.

Ha időben le és

meggyőzi,

önmagát,

hamarabb.

Ne állj be a

nemlétező

sorba, van

saját sorsod,

abban legyél,

időben otthon.

Ne várakozzál,

mozgásban légy.

A saját ritmusod

is életszerűséget

hoz, mindegy, hogy

mi által éled meg.

Lélegezz úgy.

hogy áradjon,

a sejtjeidben,

az éltető erő.

Nemcsak írok,

a sorsomnak

minden

pillanatát

megéltem.

Várom,

valószínűleg

olyanoktól, a

lehetőségemet,

akik, a sorsoknak

a létezésében,

még nem is

 hisznek, ah.

Mindent

idejében,

mindenkinek

a saját idejében.

Ha ezt, még nem

érted, tanuljad meg.

Ne ártsál a tájékozatlanságnak

üresítő hatásával, mások fejlődésének.

Az élet élni szeretne, hiába minden, amikor

ott az ideje, újra megteremti a lehetőséget.

Legalább ne gátoljad, azokat, akik rajtad,

emberileg régen túlhaladtak, hinnye.

Tisztelet, szeretet, legyen otthon

bőven, vihessenek kimenőben.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

Mond, miről beszélsz,

ha te magad, nem

is úgy élsz.

S ha

majd,

lekopik

az álca,

ki, hogy

magyarázza.

A szeretteit mivel

nyugtathatja, hogy

ki nem csinálta meg.

S neki miért szükséges,

a nehezeket végigjárnia.

A sorsod a tiéd, nem tudod

átruházni másra, amit teszel

másokért, az neked szóló belső

érték, jóérzéssel, önmagadért.

Van aki adni született, az lenne

a feladata, mert azt a tehetséget is

 hozta, nem bukik bele, jól megoldja.

Vannak, akik meg, hűbele módra, ha

felismerik, annak a módját, ha nem,

felvállalják, a gondokat a nyakukba

veszik, viszik.

A látszatos,

az van úgy, hogy

árt, akkor is, ha jó

a szándék, de nincs

kellő hozzáértés, ah.

Figyelmeztet mindenkit

a belső kontrollja, ha nem

törődik vele, be is vonzza.

Azt is, amivel dolga, soha,

nem is lett volna, hinnye.

Nézz magadban szét,

látod milyen szép,

a lelkednek,

tiszta,

tükre.

Mind, így

születtünk,

jóérzésűeknek.

A tehetséged,

arra való, hogy

kibontakozz

benne.

A szíves,

a lelkes, a

gondolkodó

éned, jelzi azt,

nem késhetsz el, le.

Emberesedsz általa.

Hinnye, még idejében,

van tartásod tőle, ah .

Ne hagyd el, a jót és

 szépet, gyakoroljad.

Alapot adhat az, a

sarjaidnak, majd,

generációsan.

Adjon az Isten,

minden földi jóból,

annyit, amennyi a

legjobb és idejében.

Kellemes időtöltést,

minden jóravalónak.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

Amikor a döntést meghozod, tudod-e,

ami neked jó, az másoknak nem.

Ha az emberiesed, nem fékez,

amikor szükséges, üresedsz.

Kár lenne érted ah, ha nem

vennéd észre még időben.

Végigmentél-e azon az

úton, van-e neked,

abban tapasztalatod.

Mennyit várhatsz el, ah,

onnan, akiknek, nem adtál.

Ugyanúgy, mintha adtál volna.

Mert azokra van minden szabva.

Miért bonyolítanád, elvársz.

Hiány lesz, a többleted

által, ugye, azt is tudod.

Amiről a döntést hozod,

tudod-e, ah, mellé mégy,

mert tapasztalatlanul,

felelősségtudat

nélkül, a szinted

  felettiben élsz.

Egyszerű, azt

gondolod, ah.

Megjár az,

hiszen,

megtettél

mindent

azért.

Annyi elég,

egyszerű az

mint egy faék.

Vannak akik jó

helyre születtek,

mások meg, még

nem érték el azt, ahol,

 a tehetséges szintjüknek

megfelelő, helyük lenne.

Mert, a hozzáértők azt

tudják. Tapasztaltan,

tanultan láttak hozzá.

Mindenki aki beletett,

azért tette, hogy amikor

szükséges, kivenne belőle.

S van, aki, úgy gondolja,

neki az is megjár és kész.

Édes Hazám Csodaszép,

kérlek ne menj még, hiszen,

a jóval és széppel, amit ide

teremtettünk, nekünk, még

meg sem jöttél. Mi lesz abból,

ha nem csinálja meg senki sem, a

 generációs feladatait, szerinted, ah.

Él a „mostban” álmosan, mintha, nem

akarna felébredni se, lesz ahogy lesz.

Se tartás, sem méltóság, se igény rá,

mert nem tudja, hogy lehetne az is, ah.

Vannak akik, a tehetségük által is, már

a jó minőségű életet élhetnék, ha azt is,

tudnák, a saját Hazájukban van lehetőség.

Nem született ám, fölöslegesnek senki sem.

Ha nem ismerted még fel, a tehetségedet, a

 jóban és szépben, nem fogtad fel se, még ah,

attól mások, még várakoznak, arra beérve.

Rend a lelke, mindennek, mindenkinek van,

saját rendje, ah, amit felépített, ne rombold

le, ez itt a Hazánk, itt van szükség, miránk.

Szegény Hazánk, az „árváid” vagyunk hát.

Ma még nekem, aztán már neked, hinnye.

Szívesre, lelkesre, gondolkodókra várva.

Belőlünk mindannyiunkból lett mindez.

Odáig még nem értem el, a tapasztalat

amit megélek, az napi szinten van, de

a remény, minden nap velünk ébred.

Talán van egy legalább, akinek a szava

odahat, egy Haza ez csak egy, ide szült

az anyánk bennünket. Itt lenne fontos,

megélnünk a szépet, a jót, ami értünk szól.

Ah, nézz magadban szét, látod milyen szép, a

lelkednek tiszta tükre, mind, így érkeztünk le.

Figyelj, ha a lelked jelez, ah, örülj majd annak is,

ha rájössz, érted mordult ám rád a lelkiismereted.

Adjon az lsten, minden földi jóból, annyit, s akkor,

amikor a legjobb, mindenkinek, megérdemelten.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

Lefele vágyakozik,

a múltidéző,

a földre néző,

a nehéz helyett

hamis álmokat

ígérgető.

Társává

szegődik,

a csak, a

pénznek

szemüvegét

használó, hahó.

Alacsony szintre

kótyavetyél ő, ah,

hozzászoksz és

nincs is kihez

menni, hisz

nincsen már

információ.

Lealacsonyító,

ha megszokod,

igénytelenné

válsz és veled

 nincsen gond.

Az emberieset,

végleg elhagyó,

meg hova jut ó.

Csilihala,

édelgő,

a számára

jókban kerengő.

A könnyűt istenítő,

helyzetbehozást értő.

Senki sem tökéletes,

csak az Isten az, ha

még nem hiszed,

rájössz idejében.

Amikor azt észleled,

nem a sorsodat élted,

még nem késő, hinnye.

Ártó, akkor lehet az, a

 következő sarjaidnak,

ha tudva tudod, mit,

nem törlesztesz, ah.

Hét generáción át,

már láttam sajna.

Mégsem éled,

mert, az a

nehezebb.

Könnyen jön,

könnyen megy.

A másoké nem a

tied, nálad időzhet,

ha nagyon erőlteted.

Be nem épülhet, oda,

ahol fejlődésként adna.

Mindenkinek van a maga

fejlődési szintje ám, hinnye.

Már sokan topicskolnak, ah,

elérték a legfelsőt, azt ami

mások számára, a kezdeti.

Nagyon szeretnének, ah,

szintjük fölé emelkedni,

mindenkit megvezetni.

Legalább, ne árts, senkit

se bánts, ne azt keresgéld,

ki a hibás, magadban lásd

meg a megoldást, hinnye.

Ne másokkal vitesd el,

a nehezet, ha benne

van a paklidban, vidd.

Ahhoz energiád is van,

nagyobb feladathoz ad

az Isten, éppen eleget.

Tapasztalva élj, tanuljál,

ha visszanéz a családod,

megemelhessék előtted,

a ritkán lengetett kalapot.

Kellemes időtöltést kívánok.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Lehet körülötted sokféle változat, a te sorsod

 nem másé, az ahol laksz, az otthonod  is lehet.

Ahonnan elmehetsz, de oda hazavárnak téged.

Amikor felismerted már a generációs jeleidet.

Pontosan tudod mi illik bele a saját életedbe.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod

magadat, nem mentél sehova, a

Világ mégis ott van nálad.

Felszínen élni, kikerülni

a nehezet, azt is lehet.

Az élet, az maga, a

 megoldandó

nehezek.

Amit mások

megcsinálnak

helyetted, az

nem építi a

 jellemed.

A miheztartás

végett, fontos

tudnod,

meddig

érhet, a

generációs

határod.

Persze úgy

könnyebb,

ha van otthon,

tisztelet és szeretet.

Igyekezz, hogy legyen

otthon bőven, hogy

vihessenek belőle

kimenőben.

Szálldosni

az értelmetlen

könnyűben, nem

ad belső tartást.

A méltóságodat

is elveszítheted,

ha nem tudod,

megfelelő időben

kimondani, a

 jóízű nemet.

Ha már ismered

a sorsodat,

tudod mi

a generációs

feladatod neked.

Ha azt is felismerted,

miben vagy tehetséges.

Silány kapkodásból, jó

minőségű nem lehet.

Csupán elmozdítja

a megszokottat,

a természet meg,

helyreállítja, hinnye.

Mindennek megvan,

a megfelelő ideje.

Van bőven dolgod,

nem lesz unalmas,

abban biztos lehetsz.

Minden apró részlethez

jár majd, egy sikerérzet.

Összegyűlik benned,

ha tenger pénzed

nem is lesz tán.

A tartásodat

megadja az,

amit generációsan

valakik már megoldottak,

előtted, hogy másban meg,

jól fejlődhess. Így, hol ebben,

hol meg másban, lesz fejlődési

lehetőség számodra, ah.

Ne várjad a

csodát,

benned

is ott van.

Felszínre

jön majd,

az is idejében.

Tedd, a jót és szépet,

kerüld el a könnyűt,

lefékezhet. A sikeres

sorsod, meg,

elballaghat

nélküled.

Jó szerencsét

jóérzésűek.

Tisztelettel

élni, könnyebb.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

szeretettel.

 

Julamami

 

 

Ki mit hozott, ki mit kapott,

megtanulhatod azt,

ami jót, a másik

tud, azt

 amit meg

te tudsz jól, ah,

megtaníthatod.

Egészséges

körforgás,

adok – kapok,

elindul egy belső

jóérzés, annak az

elfogadása, nem

mindenki egyforma.

Sőt mindenki más.

Vezetőnek született,

látszik a tenyerében.

A generációs feladata

az, hogy ő, másban,

fejlessze magát.

Nehogy azonnal

átvegye a vezetést,

amikor van még, egy

csomó, hiányosság.

Tapasztalt tudás,

az elmélethez,

anélkül nem

megy, hinnye.

Föl lehet ugrani

a fára, ügyesség

dolga, de attól még,

hogy följebb van,

nem lesz tudása.

Könnyen lehet

nevetségessé

az, aki ezt nem

ismeri fel, hogy a

fokozatosság a lényeg.

Belülről árad a tisztelhető,

hiába várná el, nem kaphatja

meg, nem rendelkezik

azzal a többlettel,

amit, az Isten,

másnak adott.

A felvettnek,

nincs olyan

jó rezgése,

mint a

születéssel

hozottnak.

Hiányzik a

tudásához

az alázat.

Benne van

minden jó,

ott, a belső

tartásunkban.

Azon múlik,

mennyire,

tisztelettel,

szeretettel,

nyúlnak azok,

akik nem arra

születtek, ah, a

rájuk bízottakhoz.

Komolyan kellene

venni, hogy a

gyermekek,

adják majd,

a következő

lépcsőfokokat.

Ha nem azonos

a kultúrájuk, tán

meg lehetne azt

tanulni. Felelősen a

 hiányosságokat,

hozzátanulni,

jól kommunikálni.

A kérdésre, amit

mond válaszul,

hinnye, félre ne

lehessen érteni.

Könnyebb lenne

tán, egymásnak

az anyanyelvét

megtanulni.

Nem követne el,

ordítóan nagy hibát,

abban a miliőben, a

mások fordítása

által, úgy, senki.

Tudná kontrollálni,

azt, amit szeretne

az ahhoz jól értővel,

felelős minőségben,

lefordíttatni, azt a.

Tartás, méltóság,

anélkül, nincs

minőségi tudás.

Hiába minden

körítés, nem

megy át, nahát.

Van annak egy

szintje, ahol

simán átmegy, ah.

Aki alkalmas arra,

ha nem hozta, hát

megtanulhatja.

Lehetne úgy is,

hogy tanulnák a

 zsengék, azt is,

ha étkezéssel

beviszik, az

hol megy

végig és

mi történik.

Természetesnek

vennék, életszerű.

Vagy tudnák

mitől veszik

ők feladatnak,

mások meg,

miért ódzkodnak.

Kiben mennyire nagy,

a tudás iránti áhítat, ah.

Különbözőek vagyunk,

azt sem ártana tudni.

Mi még természetes,

s, miért szükséges

elnézést kérni.

A kérem és a

köszönöm,

hétköznapi

szóhasználata

lehetne, hinnye.

Az elnézést és a

bocsánatkérést,

ne töröljük ki,

legyen teljesen

hétköznapi, ah.

Akit anélkül,

hogy beérne,

feltolnak a

szintje fölé,

elhiszi azt,

különb lett a

többieknél, ah.

Úgy is viselkedik,

ha nincsen meg, az

otthonról hozottja.

A neveltetése se,

a tiszteletben,

közlekedni

nem tud.

Azt veszi

alapul, amit

 maga körül látott.

Egy idő után, olyan

komolyan veszi, hogy

valakivé vált, el is hiszi.

Miközben az másoknál,

az alap, ahhoz, hogy

mellé vegye még a

 tudást, hinnye.

Nevetségessé

lehetnek, sokan,

amikor kiteljesedés

nélkül, mondvacsináltan,

csetlenek, botlanak, a még

addig, nem is látott jóban.

Látszik nincs alapja, ah,

hát átugorja azokat,

amikkel, pótolni

tudná, a hiányait.

Nincs kisugárzása,

azoknak, akik nem

érettek be arra.

Jó az, ha, jól

fog az agya,

megtanulja, a

 hétköznapokban,

meg a régit nyomja, ah.

A sablonos, lehet botrányos.

Se tartása, sem méltósága,

kuncogásra késztető,

annak a hatása, ah,

az intelligens

Világra, azt a.

Ismerem mint

a tenyeremet.

Kérdezheted

és a „rossz”,

azzal mi van.

Hát, vegyed

komolyan.

Én, még,

nem láttam,

hogy hoztunk

volna olyat, születéskor.

Kellemes időtöltést kívánok.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami