A két fénykép között eltelt sok idő, a kezdet, mint „kis nővér”,

a folytatása a segítő sorsolvasó. A hivatásommá lett a megelőzés,

abban is eltelt már 26 év, minden ráncom a hivatásom tükre lett.

„A nyugdíjamhoz 36 év és valamennyi nap volt beszámítható és

pont akkortól már nettóból számolták ki. Úgy, 600.-Ft lett

a megjáró nyugdíjemelésem összege. Nem gond ugye,

hogy nem tudok  bocsánatot kérni mindazért, hinnye”.

Az életkoromnak megfelelően élek, a lelkem nem

öregszik, inkább kiteljesedik a napi hatások által.

Ha szükséges felveszem az ünnepre tartogatott,

bizony nem túl sokszor hordott szép ruhámat és

személyesen mondom el, hogy a sok – sok tapasztalatom

szerint, hogyan látom összefüggésében a hétköznapokat.

Ez bizony nem fog előfordulni természetesen azt is tudom.

Viszont nem  adhatom  fel, nem hagyhatom félbe mindazt,

a sok jót és szépet, amit átélhettem mert megtiszteltek és

 messziről is eljöttek.  Hát eladom a feltaláltamat, hogy

megfelelően igényes hozzáértő üzletember,

vigye be a köztudatba, amit feltaláltam.

Ebben egyedül magam nem tudok úgy

boldogulni most, hogy megértőkre találjak,

szükség lenne az Online oktatásom általiakra.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Mivel az egyensúlyt erősítő hatása bizonyított ott,

ahol már jól tudják miről írok,  most  éppen a múlthoz

adva, a jelenben a megéléseknek a tükrét fogalmazva.

Tetszik-e tudni, ez a hely ahova születtünk, ez

 a Hazánk is nekünk, miért nem szól értünk is.

Hiszen a Hazánk a  „Családunk” is  lehetne,

ha működne a jó értelmű adok – kapok, így

egészséges körforgásban maradva, az hatna.

Az elképzeléseket mielőtt a Néphez szólnának,

előtte hozzáértően szükséges kontrollálnia, ah.

Mindennek van egészséges kirezgése, érezhető

 ha hamis, kilátszik az is ami nem valós, hinnye.

Nem csapatba, se csoportba születtünk meg,

egyenként, mindenki fontos feladatot hozva,

születtünk. S azért ide, mert itt szükséges,

felnőttekként kibontakoznunk nekünk,

a következő  generációk a hétköznapi

életünkben biztosítva lássák azt is,

hogy itthon boldogulni tudnának.

A saját Hazánkban, a teremtésünkkel,  a

jó minőséget nyújtó, hozzáértő szaktudásunkkal, a

  tehetségünkből, a változatosság lehetőségében tudjunk megélni.

Amihez vannak az emberségükben jók és különböző  jó minőségeket

nyújtanak példaként és  biztosítják az elérését,  mint lehetőségeket,

mintaként. Ami elérhető, ha megtette már az utat ahhoz az Isten

adta Nép, számára adott lett a saját Hazájában,  mert értően

tudják akik felvállalták a lehetőségek igényes feltálalását.

Az Isten  adta Nép már bizonyította azt,  amihez

biztosítanak mindent, ami  az igényességhez

szükséges.  Hiszen  mi adja a Hazánknak a

valós tükrét kifelé ah, hát az, ami hétköznapi,

most is működő, megtartható szintje adott, jó

 minőségű és általa jól boldogulhat az Isten adta  Nép.

Mindennek az alapja a saját szintünkön való igényesség,

ami nem tévesztendő össze, a pénz általi csili-vili-álságossal.

Az élet élni akar, szeretne a leglehetetlenebb helyzetekben is,

lehetőségeket adni minden szinten mindenkinek az életre.

Annyira lehangolóvá válhat, amit az ember itt láthat,

mintha elköltöztünk volna, de ez a mi Hazánk,

nem punnyadni születtünk, dolgunk van itt.

Ez a Haza, nem egy szedett – vedett,

mondvacsinált, kitalált,

lemásolt,

álságos,

satnya,

ócska,

nem.

Kérem

szépet

is szólni

lehetne-e

most már a,

tiszta forrásból

értéket adókról is.

A szaktudásosokról

és az intelligensekről,

a nehezen összehozható,

tandíjakból tanulókról,

akik a nehézben is végigvitték,

azt is, amit generációsan hoztak, hinnye.

S mond neked mi nem megy jól, s kaptál-e érte,

büntetést már az életed során. Akkorát, hogy

ha ennyire megemelik mindennek az árát,

nem mondhatod, mások döntötték azt el.

Mert már nem élik a hétköznapi Népnek az

 életét, az árakat meg  magukhoz mérték.

Ha neked mindent megadnak, honnan

tudnád, mit jelent a teremtés azért,

hogy amit mások eltesznek helyetted,

azt túlmunkával naponta meg kell oldjad.

Ha generációsan nagyon túlmentél, akkor

bizony, a visszáját is  meg kell tapasztalnod.

Miért nem lehet tisztelettel, szeretettel és

egymás megbecsülésével, a másikra, többire is

gondolva élni. Aztán csak még több pénzt oda,

miért, ha nem pótolhat semmit a Nép életében.

Persze ha az emberiestől eltérve pénzre hajtasz,

 attól te se jó nem, sem okos nem leszel, natúr csak.

Nagyon kicsi ország ez a mi Hazánk, becsüljük meg,

biztosan vagyunk sokan, akik a Hazaszeretet érzését,

már a lelkünkben, szívünkben, gondolkodva ismerjük.

Ugyan milyen minta ez a gyermekeknek, fiataloknak,

milyen elismerése ez meg, a még egészségesen,

működőképes, összetartozó, tiszteletben,

szeretetben élő családoknak, hinnye már.

Miért ne lehetne a tiszta a jó minta, miért ne.

Minden embernek van felelősségtudata is,

s egy csomó láthatatlan, de érzékelhető erő

körülötte, ami most nem érte, de ne ellene.

Ők mindent megtettek, megcsinálták,

mindazt, amire képesek voltak, ugyan

ki lehet az aki erre is jó minta, ah, ihaj, na.

Akik tökéletesek mindenben, az már a gépi

zaj nem a jó mintát adó hétköznapi ember.

Lehetne, hogy mutasson be nekünk egyet,

aki boldogul a hétköznapi életben, a gátlók

között, a nehezítettben, lehetőségek híján.

Persze akadhat, nyilván egy -egy ilyen

ember is, de ő már nem hétköznapi.

S vannak akik vezetni születtek,

ők akkor vezetnek, ha értőek.

Nem hagyják meg a következőnek,

megcsinálják a nehezet is, nemcsak

ami könnyen borul az ölükbe bele.

Egyes ember, egyéniség, karakter.

Honnan tudná ezt az, aki már jó

messzire elszakadt a valóságtól,

nem ismeri a hétköznapi nehezet.

Tartás, méltóság, belső lélekből

jövő, szívében erős erő,

gondolkodva döntő.

 A jó életszerű

minta se látványos,

mert működik naponta.

Mi végre, hova vezetnek ezek,

kicsi kis ország ez a mi Hazánk,

mindezekhez a durva, üres,

hatásokhoz. S a látszata

hogy nincs is más,

mint csak az

a kínálat van.

Ne reménykedj,

te se abban amit a lelked,

szíved, gondolkodó agyad adna,

mint emberségest, működőképest.

Hiszen valószínűleg vigyorognának,

a vásottak, megkopottak, topicskolón

üresedők, már rég nem gondolkodók.

Nyugodtan mondhatod, hogy öreg

vagyok, ósdi, nem modernül

gondolkodónak is nevezhetsz.

A minőségi élet nem ez, győzz meg,

legyőznöd könnyű engem, nem harcolnék

ellened sem, tapasztaló emberismerő vagyok.

Nyomhatod, hogy a múlt, meg, hogy a modern,

az ember gondolkodik, nem bújik ki önmagából,

csak azért, hogy másoknak azzal megfeleljen.

Egyenként születtünk ezt el ne feledd,

na ez az új hatás, amit jó lenne,

ha időben megismernél,

s nem a régi,

kikopott,

sablont

utánzó

életet

élnéd.

Kérlek

tartsd meg

a családok szentségét.

Azoktól kérdezzenek, akik

már ápolták a saját öregjeiket.

Mind – mind más és más helyzet,

nem lehet gépiesen megszabni,

a család szentségét nem szabadna

szétzilálni, csak azért, hogy megoldást,

találjanak ebben – abban, erre – arra, azt  a.

Valóban ilyen alacsony szintre hoznák le, ne.

Most itt bocsánatot is kérek mindezért,

remélem ez így itt még működik és elég.

Tessék mondani miért nincs bölcsek tanácsa,

akik nemcsak láttak olyat, s hallottak tán róla.

Emberiesként, s tapasztaltan tudják, s úgy mondják,

s nem lenne gond, ha a többiek még pironkodni tudnának.

Recseg, ropog, szakad, reped, ki állíthatja meg, ha még lejjebb,

az igazságáért zajlik minden, a sérelmeik vetülnek a Népre, azt a.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat, nem mentél

sehova, a Világ mégis ott van nálad, maradj emberséges,

ha bármilyen magasságig juthatsz is el. Ne csábítson

el az egyenestől semmi könnyített, mert az is

 csak időleges, a végeredmény életképes.

Gyere jó öreg bocsánatot kérek, ha

nem kapunk lehetőséget, azért

még boldogulunk most is

a nehezített életünkben.

Tiszteletem.