Az életed, a sorsod a tiéd…
2018.04.09. – 2021.04.09.
https://julamami.com
Vannak akik nem veszik
észre, telített energiába
sodródtak, idő kérdése,
s átbillennek, hinnye.
Aki túlbillent, sajnálni
való, a valóságtól távoli.
Ha ezt most önmagáról
elhiszi, nincs mit tenni,
akkor falig fog menni.
Ahogy eltervezték,
végig is vitték,
megmutatták,
mindent lehet.
Tökéletes lenne,
ha természetes
lehetne, hinnye.
A gondom csak
annyi, nem látják
át, nem gondolták,
majd hallják mi lett.
Az embereknek van
sorsa, ez meg itt a Haza.
ahol megélni kellene azt.
Ami jót, szépet beletettünk
ide, nem kapjuk visszafele.
Van ám, generációsan is
feladata mindenkinek.
Ne gátolja hát meg,
abban senki sem, a
sorsok körbeérnek,
nem „lefeghetnek”.
Mert a természet,
odateszi ám, azt a
feladatot annak,
is aki ott, most a
soros éppen és mind.
Megtanulja mit is tett,
nyögheti, el nem bírja,
mindazt amit mások
ellen tett mindaddig.
Azt a látszatot mutatva,
mintha a legjobb lenne.
Nem fejlődött csak azt
vitte amit jól kitalált,
nem működik az már,
annak a látszatából
egy darabig megél.
Vannak akik ennyit
egész életükön
keresztül sem,
tapasztalnak.
A tudás lett az,
használni is lehet,
nem a hatalmas, az
egyszerű a győztese.
Nagyszerű emberies,
egyszerűen éli meg,
alázatot gyakorol.
Generációs jelek.
Nézheted őket is
nyugodtan, ezért
bárminek, attól
már tudják azt.
Amiről még sokan
nem sejtik, létezik.
Van az Isten, ha
nem hiszed, azt
megtudod majd
a saját idődben.
Az intelligens, azt is
megoldja, amiért sokan
beálltak, a nemlétező sorba.
Mások meg viseljék majd azt el,
amikor megkérdezik tőlük, ugyan,
miért döntötték ők mások felett el.
Miről beszélsz, ha nem abban élsz,
majd felszáll a köd, lekopik az álca,
akkor, ki, hogyan magyarázza azt el.
Igazítsd meg a belső tartásodat, ah.
Ha egy feladat elfogyna, keressenek
kihívásosat, másikat, ha meg mégis,
váltanak, azt vállalják, ami jó nekik.
Lelkesen, szívesen, gondolkodva
élik az életüket, nem változva marad
benne a tiszta életben, emberségesen.
Van amit nagyon sokan nem tudnak,
dolgozik a saját lelkiismeretük, van.
Mások fájdalmát bevonzzák, amit
aközben okoztak ők, amikor ellenük
tettek, mindenáron győztesek lettek.
Ah, az emberiest veszítették el, hinnye,
felelős a mások gyermekeiért, akikért
nem tett jót, mert nem jutott eszébe.
Nem lehet mással, csak megéléssel
törleszteni, ha kimented a sajátodat
a feladatok alól. S felemeled őt olyan
szintekre, ahol sokat árt már azzal is,
hogy látják ők, akikről elfeledkeztek.
Mivel a hála, kiment a divatból, most,
csak a látványos, hivalkodó, az a fontos.
Elhisznek mindent, hiszen a szintjük alá
kerültek azzal, hogy a tartásuk odalett, a
hiányokat élik majd meg, nap mint nap.
Maradnak benne, ami a látszat csak, ah,
vagy gyakorolják, a magukra vetteket.
Lám hisz, mindennek van, jó és rossz
oldala, az attól függ, mennyit tettek
bele a tudásukkal a közösbe, hinnye.
Vagy időben észlelik és átgondolják,
hogyan vegyék magukhoz a tudást.
Vagy mennek, s mások szerint élik,
az életüket, nem is fejlődnek, ah.
Lehet pénzük is tengernyi, állást
is halmozhatnak, boldogok nem
lettek, ha, mások elől vették el
a lehetőségeiket, ember maradj.
Ha megélnék a mások sikereit,
beülnek oda, ami nem nekik
való, meg kell élniük azt is.
Maguknak teremtették ah,
nincs kinek reklamálniuk se.
Sem tisztelet már nincs, ah,
pedig azt gondolták azzal,
amiért olyan túl magasra
emeltették ők magukat,
meghozza nekik, de nem.
Belül kellene keresni azt is,
amit kívülinek generálnak.
Figyelj a lelkedre ember,
amikor jelzi, túlmentél.
Fel kell ám dolgoznod,
azt, amit mások ellen
közben elkövettél.
Hiába, minden,
pénzért nem lehet
megvenni, a tiszta utat.
Magadnak lesz szükséges,
megdolgozni is érte, hinnye.
A túlzóan kényeztetőnek vége.
Elölről kezdeni, végigjárni
úgy, mintha eddig ott sem,
jártál volna, tedd magadat a
tiszta útra, az járható most is.
Te meg ne menj, a lelkes, szíves,
gondolkodó szinted alá, mert
hiába valónak tűnik a munkád.
Semmi sem veszett kárba, ha
benne maradtál a tisztában.
Ne azzal törődjél hát, hogy
ki milyen módon járt el.
Menj tovább, lépjél a
sorsod útjára, ne várj.
Magad szerint csináld,
maradjál mozgásban.
Keresd a lehetőségedet
már ma, ami történt, az nem
a te hibád, mindent megtettél.
Látható a tehetséged, sikered,
hiszen magad jártad végig, nem
csináltak meg helyetted semmit.
Sokat adtál, jót még nem kaptál,
ha nem érettek arra, hát hiába.
Kevesen látják még azt, amit te
már a születéseddel hoztál, ah.
Ez itt a Hazánk, becsüljük meg.
Mindenkinek magának kell majd
elszámolnia a lelkiismeretével,
ahogy látom nem úszható meg.
A saját tudásod szerint élj, nem
jó az, ha mások szerint történnek
a dolgok, egyedül születtünk mind.
Saját sorsot, tehetséget, intelligenciát
hoztatok sokan, egymásra találtok majd.
Jó mintaként, akkor is mutatjátok az utat,
emberiesen, jóra, szépre. Hát akik ezt még
nem értik, tettek titeket most félre, hogy
különbnek érezhessék magukat annál.
Mint amiről már rég szeretnének
megfeledkezni, de nem lehet.
Bennük a lenyomat.
Amíg nem rendezik el a
múltat, hát egyre erősebben
dolgozik rajtuk a lelkiismeretük.
A múlt elmúlt, gondoljatok a mára,
a jelent, megélni való pillanatára, a
jövő a küszöbön, úgyis megvár majd.
Amíg nem rendezték el azt se, amivel
tartoznak azoknak, akiknek ártottak,
hiába minden más, nincs megoldásuk.
Rávetülhet generációsan az, „7 rét” is,
tapasztaltan tudom, megelőzhető, hinnye.
Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/,
neked, neked, neked, neked, akinek megvan már
mindened, tán pont attól üresedik ki a lelked, szíved.
Mert amikor már mindened megvan, nincs semmire se
szükséged, a motiváció üresedik, megszűnhet, hinnye.
Maradjál a saját lelkes, szíves, gondolkodó szinteden, az
alázat legyen otthon benned, a többihez közöd nincsen.
A tartásodba, méltóságodba beült, az a tiéd is lett már,
a saját sorsodra figyelve élj. Ha majd eljön az ideje már,
megélheted azt is, amit eddig, mindig másoknak adtál.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
Julamami