Az intelligens alkalmazkodik, a
tudatlan önmaga fölé kapaszkodik.
Nem tud, betanulja és erőlködik,
amíg nevetségessé is válik.
Nem látja át, nem hallja
ki, sem nem érzi azt se meg, a
gondolkodó agya jól döntene.
Egy Haza ez csak egy ide tettük
a sok jót és szépet. Ide teremtettük
azt, amitől mind várjuk, hogy az öregség
ne csak az elmúlásról szóljon. Hanem
arról, megtörténik az, ami jót ide bele
teremtettünk, úgy is kapjuk vissza.
Ne árts ne bánts, magadra is jól
vigyázz, nem pótolhat senki más.
Az ember az biztonságra
törekedne, keresi a talpa
a biztos talajt, de amikor
folyamatos változtatásra
késztetIk, az nehezen megy.
A két oldalának az egyensúlyából
van rendben, az életkorának megfelelően
az egészsége. A belőle jövő késztetése,
legalább ezt tartsad tiszteletben.
Becsüljed meg az Isten
adta Népet, mint önmagad.
Ha elhiszi neked azt, amit
mondasz, akkor oda megy
ahol vagy, hogy részesüljön
abból a jóból, ami neki is járna.
Hiszen minta lettél számára,
megjegyzi ha félrevezeted,
nem beszél róla, de tudja.
Mindenkinek másképp van,
érződik a telítettsége, hinnye.
Van az Isten, ha elhiszed,
ha nem,
akkor
talán
legalább
félhetnéd
is esetleg.
Jóvá válni,
van ám, még
úgy félévnyi
segítség arra.
A tapasztaló
szerintem,
az csak
a lehetőség,
nem kötelező.
Ha te makacsul
mindent elhiszel,
amit láttatnak veled.
Akkor majd, ha odaérsz
leomlik a térded, hogy
könyörögve kérjed,
bocsásson meg.
A teremtő,
mindazért, a
sok kiváltott
könnyekért,
szenvedésekért.
Amit azzal okoztál,
hogy te kiemelkedni
olyan nagyon akarnál.
Nem jöttél még rá, hogy
azt a belső nagyság adja.
Mindent és mindenkit
félrekotornál, hogy
kimagasodhassál.
Óvatosan szólok,
ahonnan hirtelen,
elrugaszkodnál,
oda vissza nem
várnak ám már.
Meg fent sem,
ami tudásalapú
lett ott is azóta,
ahova annyira
bejutni akarnál.
Már kiismertek.
Nem gondoltad,
pont az lesz, okoz
észrevételt épp ott,
ahol mások már
okulni szoktak.
Ha elértél te is
a csúcsodra már,
abban ami ott,
önmagad szerint
megadatott, hát
élvezd az azzal
járó kiváltságod.
Ne halásszál le
mindenki elől
mindent, mert
amit oda kellene
adnod másoknak,
magadnak tartod.
A tapasztalatom az,
generációkon átívelően
árthatsz több sarjadnak.
Ismerjed tán meg a saját és
generációs határaidat, ah.
Ha majd életedben egyszer,
megmagyarázható
lesz a sok miért,
köszönd meg azt ott,
annak a sarjadnak, aki
helyetted élte meg
a nehézségeket.
Hova rohantok,
mindenkinél
mindennek,
megvan már az
önmaga szerinti jó
helye, ha időben jöhet
a saját jó helyzete.
Késhet ha sokan
piszkálnak bele, de
végleg nem maradhat el.
Sorstalanná nem leszel.
Jó szerencsét,
jó emberek,
áldjon meg
az Isten,
minden
földi jóval
benneteket.
Szeretettel. Julamami