Meg is tagadhatod önmagad, azzal,
ha nem vállalod fel,
a saját kultúrádat és helyette,
a szándékod szerinti,
kultúrájúnak mutatod magadat.
Attól még a génjeidben a saját kultúrádat
erősíted akkor is, ha látszatra a mások kutúráját
vetted fel. Hiszen nem mindenkinek van jó emberismerete,
ahhoz, hogy a jó és a rossz közötti határvonalat felismerje.
Amikor egy napon, egy ritmusban megrajzoltam az oktatási
formáját annak, amit feltaláltam, alázatom is lett hozzá azáltal.
Nem lehet a látszatosat nyomni úgy, hogy az idén ne derülne
ki, az, hogy a valóságtól, mennyire erőlködte el magát.
Azt gondolva, hogy a többi kutúra azt nem veszi észre,
hogy miért az a nagy készülődés, tán minden már
ugyanabban a kézben, egy az ügy, több nincsen.
Megkoronázná már, nincs más hatás.
Nincs panaszra okom, a tehetségemből lett a
hivatásom, jó időben kerültem, arra az Akadémiára,
ahol hozzáértők voltak. Szükségem volt arra emberileg,
hogy kitűnő megajánlottat fogadjak ott el, hiszen ahhoz,
ami hivatásom, az volt, a legmagasabb szintű kontroll.
Mivel addigra már találkoztam, 15 ezer emberrel,
hát, annak a tapasztalatnak a tudásrezgése ott
volt az emberségemben. Megtapasztalhattam,
a gyakorlatok közben, hogy mi mindenről lenne,
fontos tudnia, mára már, alapban sok -sok embernek.
Oktathattam volna, mert kaptam hivatalos engedélyt,
arra, de nem tehettem. Mert a lelkiismeretem azt,
nem engedte meg, hogy szembe menjek azokkal,
akik, akkor voltak ott. S a hozzáértésükkel,
felismerték bennem, azt, ami a tehetségem.
Tisztelettel tartozom nekik, hiszen, tartást
és emberi méltóságot kaptam vissza általuk.
A racionális létem avitt, mivel nincsen ahhoz
késztetésem, hogy bárkinek ártsak, vagy
bántsak, azért, hogy nekem jobb legyen.
Heringes Árpádné egyéni vállalkozóként,
ki vagyok téve, mindannak, aminek mindazok,
akik hitelesnek véltük, hogy akik döntenek
felettünk, azok tudják is mit miért tesznek.
Ez itt a Hazánk, mi vagyunk a Nép, akik
megdolgozunk most is, mindazért, hogy
haladhassunk, építhessünk, a szakmai
tudásunkat, érvekké formálva, alkotni tudjunk.
Nem tudjuk akkor még, amikor lehajtjuk a fejünket,
hogy kipihenjük mindazt, amit azon a napon kaptunk,
új és még újabb változatokban. Kapkodhatjuk a
lassan megint, a mezítlábas talpainkat, hogy
el ne veszítsük azt, ahova sok munkával elértünk.
Nekünk egyszerű embereknek, azon jár az eszünk,
hogy amit megalapoztunk, azt adnánk tovább a
következő generációnak alapnak. Ezzel be is érnénk,
nem kívánunk, a mások lehetőségei szerint élni, a
saját sorsunkat szeretnénk, jó minőségig vinni.
Úgy nem fog menni, hogy amikor elértünk egy
nekünk megfelelő szintet, amiért megdolgoztunk,
ismerve a munka becsületét, nem megugrottunk.
Egy napon a döntő emberek, hogy nekik legyen
meg kényelmük, miért fejlődnének, ha így is megy.
Eldöntik felettünk, hogy holnaptól már mindent,
megváltoztattak, tán kényükre kedvükre legyen az.
Egy – két mondat ide, talán a tapasztalat hiányzik,
az elmélet az kevés lesz, ahhoz, hogy meggyőző
legyen. Ah, miért jó az nekünk, hogy állandóan,
arra kell figyelnünk, változott-e valami éppen.
Nem kérdezik meg az embereket, mert
lehet, hogy sokan belefáradtak, abba,
hogy már, semmi nem értünk, a Népért van.
Egy valamiféle ügyet hajszolnak, az is lehet,
nem is ismerték még fel, hogy értük sincsen az.
Jer velem, jó öreg, gyorsan bocsánatot is kérek,
ah el ne késsek vele. Egy Haza ez csak egy, ezt el
ne felejtsétek, amikor az átfogalmazásokkal
mint a dobpergés történtek a változtatások.
Én nem szégyenlem zokogtam, és igen gyakran.
Hiszen az emberismeretem jelezte, nincsen az úgy,
rendben, hogy azt sem tudja, a Nép mi történik vele.
Igen, tudom, ez nem az én felelősségem, de azt leírom.
Amit szükséges leírnom, hogy ne csorbuljon mindaz,
amit a saját sorsomért, a következők alapjaiért és
Hazaszeretőként, a Hazánkért tehetek, csupán ez.
Azt már ne, hogy az oldalaimmal alapozza, meg
kellett volna kérdezze, a válaszom az, NEM.
Vannak akik rákapnak, arra, hogy
amikor elérték a sikerüket,
úgy csinálnak,
mintha,
a szolgálatás
igénybevétele helyett,
talán üzleti kapcsolatunk is
lenne. NEM, nincs üzleti
kapcsolatunk és semmi
más kapcsolatunk sincsen,
mint, hogy szolgáltattam.
Ez lenne az üzleti terv,
másokra alapozva,
a látszatra
hagyatkozva.
A munka
becsülete,
azt is jelenti,
én magam
csinálom,
a tervét
és a
munkát
is én
végzem.
Volt már
gondom
elégszer,
azzal, hogy
az emberségemet
nemcsak félre érették,
vissza is éltek vele.
Amikor az emberlánya,
munka nélkül is megtalálja,
azt, amivel a tudását tovább adja.
Abból ugyan nincsen bevétele, de
nem bújhat ki az emberségéből és
nem is szeretne, így hát szintet vált.
Mivel botcsinálta üzletasszonyként,
Heringes Árpádé egyéni vállalkozó.
Műhely, a megelőzésért., Prevenciósként.
Jula az emberlánya. Julamami védjegyesként.
Lépj tovább, ha nem szereted az ígéreteidet
teljesíteni, azt viszed tovább és addig emeled a
szintjét, amíg el nem hagyod a valóságot és
mindenáron csak magadnak jól, megcsinálod.
Megjöttem én már onnan is,
többször voltam ismétlésben,
bár nem én terveztem,
de nem volt más lehetőségem.
Önmagának is árt vele,
akkor, ha azt,
ami a saját Hazánkban lett feltalálva,
nem engedi be, a köztudatba.
A tudáshoz megfelelő,
alázat is szükséges lenne,
ha hozzá hatalmat szeretne,
az már a múlt, elmúlt.
Lehetne, hogy ne vállaljon olyat, amivel
nem bír el, mert amikor lefele megy,
azzal mindenkire úgy hat ám.
Ah, hát mondjuk,
ahhoz szükséges az átélése,
a Hazaszeretetnek.
Pedig látszik,
hogy nincsen semmi eszköze ahhoz most, se.
Amekkorát mentünk lefele, sokan, ahhoz képest,
amit addigra elértünk, több munkával is vegetálunk.
Ha nem engedik be a szolgáltatásomhoz az emailt, ami azért
érkezne, hogy pénzt keressek általa, azt minek nevezné, hinnye.
2009 óta vagyok fent az interneten és szolgáltattam már sok
országban, most meg, se megfelelő nyugdíjam, sem a lehetőségem
nem adott,
ahhoz, hogy a feltaláltam által,
szolgáltatni tudjak, sok országban.
Ne az én gondom legyen az,
biztosan van sok jól kereső,
akinek ideje is van bőven.
Arra is megtalálja a megoldásokat,
hogy ezzel a ránk rakottal is,
működni tudjon, a szolgáltatásunk.
Megjárna az nekünk, sokat dolgozunk,
azért, hogy a munkánk becsülete módján,
megdolgozva érte, jó minőségű életet éljünk.
Mi a munkánkat megbecsülő Nép,
úgy is jól érezhessük
magunkat, a saját Hazánkban,
hogy hála Isten, nem adtunk igent.
Tízszer annyit kell dolgoznunk,
hogy a saját szintünkön maradjunk,
az internet világához képest,
felfele szükséges naponta megoldanunk,
mert, úgy döntöttünk, hogy az önbecsülésünket megtartjuk.
/ Ha mindent csak úgy lehet, ahogy a megmondónak jó,
akkor majd ott ül a tömeg, a küszöbén,
hogy ne maradjanak le, hallják időben azt,
amit csinálniuk kellene. Hiszen,
az intelligens alkalmazkodóképes,
s vannak sokan, szinte,
minden családban, legalább egy.
Akit nem értenek meg,
mert eltérő attól a viselkedése,
amit generációsan csak ismételtek sokszor,
a családjukban. A tapasztalatom az, hogy a következő
generáció szülöttjei, magasabb szintű feladatokat hoztak.
Persze, nem pótolható sok pénzzel sem, ami nem megértve,
kinevelődik belőle, még mielőtt felnőne, ki ne üresedjen, ah.
Ezek nem függnek össze, az életkorral, kommunikálni,
kommunikálni, kommunikálni, fejlődni és
megtanulni, most, jól kommunikálni.
Ha nem veszi észre időben a szülő,
hogy neki kellene, megismerni a gyermeknyelvet,
felfejlődnie oda, ahol a gyermeke kommunikál nap mint nap.
Akkor hiába minden, alacsonyabb szinten nem fogadja,
a gyermeke azt, amiről több és más ismerete is van, mint a
nem megértő szülőjének. Amikor az emberlánya, elér oda,
ahova akkor érhet el, bárki, ha megcsinálta,
állapotban van. Annak a szintnek megfelelően,
ahova született és ahol nevelkedett,
vagy a legjobb esetben, ő nevelte fel magát,
a saját tehetségével. A hivatásához felért,
azóta is gyakorolja, mindenkor fejlődve,
a körülményeknek megfelelően él.
Amit a tehetségével ért el, tartást ad az,
s abból meríthet nyugodtan, egész életében.
Sok miden van bennem, tapasztalt tudásként,
amit életszerűvé is lehetne tenni, magához venni,
sok szülőnek és fiatalnak, a generációs jelek.
Egy napon rajzoltam meg, az egészet,
a személyiségére szabottan oktatom,
az ő szintjét követem. Én alkalmazkodom,
mert én már tudom, hogy az mit jelent számára,
hogy magától jön rá, a megoldásra, az oktatásom közben.
Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő
Tenyérolvasó. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként
10.00 és 12.00 óra között. Magyarországról, Paks, Vadász u.59.
Hergál Házból. https://julamami.eu Tiszteletem.