Meg is tagadhatod önmagad, azzal,

ha nem vállalod fel,

a saját kultúrádat és helyette,

a szándékod szerinti,

kultúrájúnak mutatod magadat.

Attól még a génjeidben a saját kultúrádat

erősíted akkor is, ha látszatra a mások kutúráját

vetted fel. Hiszen nem mindenkinek van jó emberismerete,

ahhoz, hogy a jó és a rossz közötti határvonalat felismerje.

Amikor egy napon, egy ritmusban megrajzoltam az oktatási

formáját annak, amit feltaláltam, alázatom is lett hozzá azáltal.

Nem lehet a látszatosat nyomni úgy, hogy az idén ne derülne

ki, az, hogy a valóságtól, mennyire erőlködte el magát.

Azt gondolva, hogy a többi kutúra azt nem veszi észre,

hogy miért az a nagy készülődés, tán minden már

ugyanabban a kézben, egy az ügy, több nincsen.

Megkoronázná már, nincs más hatás.

Nincs panaszra okom, a tehetségemből lett a

hivatásom, jó időben kerültem, arra az Akadémiára,

ahol hozzáértők voltak. Szükségem volt arra emberileg,

hogy kitűnő megajánlottat fogadjak ott el, hiszen ahhoz,

ami hivatásom, az volt, a legmagasabb szintű kontroll.

Mivel addigra már találkoztam, 15 ezer emberrel,

hát, annak a tapasztalatnak a tudásrezgése ott

volt az emberségemben. Megtapasztalhattam,

a gyakorlatok közben, hogy mi mindenről lenne,

fontos tudnia, mára már, alapban sok -sok embernek.

Oktathattam volna, mert kaptam hivatalos engedélyt,

arra, de nem tehettem. Mert a lelkiismeretem azt,

nem engedte meg, hogy szembe menjek azokkal,

akik, akkor voltak ott. S a hozzáértésükkel,

felismerték bennem, azt, ami a tehetségem.

Tisztelettel tartozom nekik, hiszen, tartást

és emberi méltóságot kaptam vissza általuk.

A racionális létem avitt, mivel nincsen ahhoz

késztetésem, hogy bárkinek ártsak, vagy

bántsak, azért, hogy nekem jobb legyen.

Heringes Árpádné egyéni vállalkozóként,

ki vagyok téve, mindannak, aminek mindazok,

akik hitelesnek véltük, hogy akik döntenek

felettünk, azok tudják is mit miért tesznek.

Ez itt a Hazánk, mi vagyunk a Nép, akik

megdolgozunk most is, mindazért, hogy

haladhassunk, építhessünk, a szakmai

tudásunkat, érvekké formálva, alkotni tudjunk.

Nem tudjuk akkor még, amikor lehajtjuk a fejünket,

hogy kipihenjük mindazt, amit azon a napon kaptunk,

új és még újabb változatokban. Kapkodhatjuk a

lassan megint, a mezítlábas talpainkat, hogy

el ne veszítsük azt, ahova sok munkával elértünk.

Nekünk egyszerű embereknek, azon jár az eszünk,

hogy amit megalapoztunk, azt adnánk tovább a

következő generációnak alapnak. Ezzel be is érnénk,

nem kívánunk, a mások lehetőségei szerint élni, a

saját sorsunkat szeretnénk, jó minőségig vinni.

Úgy nem fog menni, hogy amikor elértünk egy

nekünk megfelelő szintet, amiért megdolgoztunk,

ismerve a munka becsületét, nem megugrottunk.

Egy napon a döntő emberek, hogy nekik legyen

meg kényelmük, miért fejlődnének, ha így is megy.

Eldöntik felettünk, hogy holnaptól már mindent,

megváltoztattak, tán kényükre kedvükre legyen az.

Egy – két mondat ide, talán a tapasztalat hiányzik,

az elmélet az kevés lesz, ahhoz, hogy meggyőző

legyen. Ah, miért jó az nekünk, hogy állandóan,

arra kell figyelnünk, változott-e valami éppen.

Nem kérdezik meg az embereket, mert

lehet, hogy sokan belefáradtak, abba,

hogy már, semmi nem értünk, a Népért van.

Egy valamiféle ügyet hajszolnak, az is lehet,

nem is ismerték még fel, hogy értük sincsen az.

Jer velem, jó öreg, gyorsan bocsánatot is kérek,

ah el ne késsek vele. Egy Haza ez csak egy, ezt el

ne felejtsétek, amikor az átfogalmazásokkal

mint a dobpergés történtek a változtatások.

Én nem szégyenlem zokogtam, és igen gyakran.

Hiszen az emberismeretem jelezte, nincsen az úgy,

rendben, hogy azt sem tudja, a Nép mi történik vele.

Igen, tudom, ez nem az én felelősségem, de azt leírom.

Amit szükséges leírnom, hogy ne csorbuljon mindaz,

amit a saját sorsomért, a következők alapjaiért és

Hazaszeretőként, a Hazánkért tehetek, csupán ez.

Azt már ne, hogy az oldalaimmal alapozza, meg

kellett volna kérdezze, a válaszom az, NEM.

Vannak akik rákapnak, arra, hogy

amikor elérték a sikerüket,

úgy csinálnak,

mintha,

a szolgálatás

igénybevétele helyett,

talán üzleti kapcsolatunk is

lenne. NEM, nincs üzleti

kapcsolatunk és semmi

más kapcsolatunk sincsen,

mint, hogy szolgáltattam.

Ez lenne az üzleti terv,

másokra alapozva,

a látszatra

hagyatkozva.

A munka

becsülete,

azt is jelenti,

én magam

csinálom,

a tervét

és a

munkát

is én

végzem.

Volt már

gondom

elégszer,

azzal, hogy

az emberségemet

nemcsak félre érették,

vissza is éltek vele.

Amikor az emberlánya,

munka nélkül is megtalálja,

azt, amivel a tudását tovább adja.

Abból ugyan nincsen bevétele, de

nem bújhat ki az emberségéből és

nem is szeretne, így hát szintet vált.

Mivel botcsinálta üzletasszonyként,

Heringes Árpádé egyéni vállalkozó.

Műhely, a megelőzésért., Prevenciósként.

 Jula az emberlánya. Julamami védjegyesként.

Lépj tovább, ha nem szereted az ígéreteidet

teljesíteni, azt viszed tovább és addig emeled a

szintjét, amíg el nem hagyod a valóságot és

mindenáron csak magadnak jól, megcsinálod.

Megjöttem én már onnan is,

többször voltam ismétlésben,

bár nem én  terveztem,

de nem volt más lehetőségem.

Önmagának is árt vele,

akkor, ha azt,

ami a saját Hazánkban lett feltalálva,

nem engedi be, a köztudatba.

A tudáshoz megfelelő,

alázat is szükséges lenne,

ha hozzá hatalmat szeretne,

az már a múlt, elmúlt.

Lehetne, hogy ne vállaljon olyat, amivel

nem bír el, mert amikor lefele megy,

azzal mindenkire úgy hat ám.

Ah, hát mondjuk,

ahhoz szükséges az átélése,

a Hazaszeretetnek.

Pedig látszik,

hogy nincsen semmi eszköze ahhoz most, se.

Amekkorát mentünk lefele, sokan, ahhoz képest,

amit addigra elértünk, több munkával is vegetálunk.

Ha nem engedik be a szolgáltatásomhoz az emailt, ami azért

érkezne, hogy pénzt keressek általa, azt minek nevezné, hinnye.

2009 óta vagyok fent az interneten és szolgáltattam már sok

országban, most meg, se megfelelő nyugdíjam, sem a lehetőségem

nem adott,

ahhoz, hogy a feltaláltam által,

szolgáltatni tudjak, sok országban.

Ne az én gondom legyen az,

biztosan van sok jól kereső,

akinek ideje is van bőven.

Arra is megtalálja a megoldásokat,

hogy ezzel a ránk rakottal is,

működni tudjon, a szolgáltatásunk.

Megjárna az nekünk, sokat dolgozunk,

azért, hogy a munkánk becsülete módján,

megdolgozva érte, jó minőségű életet éljünk.

Mi a munkánkat megbecsülő Nép,

úgy is jól  érezhessük

magunkat, a saját Hazánkban,

hogy hála Isten, nem adtunk igent.

Tízszer annyit kell dolgoznunk,

hogy a saját szintünkön maradjunk,

az internet világához képest,

felfele szükséges naponta megoldanunk,

mert, úgy döntöttünk, hogy az önbecsülésünket megtartjuk.

/ Ha mindent csak úgy lehet, ahogy a megmondónak jó,

akkor majd ott ül a tömeg, a  küszöbén,

hogy ne maradjanak le, hallják időben azt,

amit csinálniuk kellene. Hiszen,

az intelligens alkalmazkodóképes,

s vannak sokan, szinte,

minden családban, legalább egy.

Akit nem értenek meg,

mert eltérő attól a viselkedése,

amit generációsan csak ismételtek sokszor,

a családjukban. A tapasztalatom az, hogy a következő

generáció szülöttjei, magasabb szintű feladatokat hoztak.

Persze, nem pótolható sok pénzzel sem, ami nem megértve,

kinevelődik belőle, még mielőtt felnőne, ki ne üresedjen, ah.

Ezek nem függnek össze, az életkorral, kommunikálni,

kommunikálni, kommunikálni, fejlődni és

megtanulni, most, jól kommunikálni.

Ha nem veszi észre időben a szülő,

hogy neki kellene, megismerni a gyermeknyelvet,

felfejlődnie oda, ahol a gyermeke kommunikál nap mint nap.

Akkor hiába minden, alacsonyabb szinten nem fogadja,

a gyermeke azt, amiről több és más ismerete is van, mint a

nem megértő szülőjének. Amikor az emberlánya, elér oda,

ahova akkor érhet el, bárki, ha megcsinálta,

állapotban van. Annak a szintnek megfelelően,

ahova született és ahol nevelkedett,

vagy a legjobb esetben, ő nevelte fel magát,

 a saját tehetségével. A hivatásához felért,

azóta is gyakorolja, mindenkor fejlődve,

a körülményeknek megfelelően él.

Amit a tehetségével ért el, tartást ad az,

s abból meríthet nyugodtan, egész életében.

Sok miden van bennem, tapasztalt tudásként,

amit életszerűvé is lehetne tenni, magához venni,

sok szülőnek és fiatalnak, a generációs jelek.

Egy napon rajzoltam meg, az egészet,

a személyiségére szabottan oktatom,

az ő szintjét követem. Én alkalmazkodom,

mert én már tudom, hogy az mit jelent számára,

hogy magától jön rá, a megoldásra, az oktatásom közben.

Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő

Tenyérolvasó. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként

10.00 és 12.00 óra között. Magyarországról, Paks, Vadász u.59.

Hergál Házból. https://julamami.eu Tiszteletem.