Mégy minden ismeretlen nagyravágyó után,

beül ide, beül oda, s már azt gondolja, elég

az ő tudása ahhoz, hogy hamiskodni álljon.

Nem kérdezel, hát mit mondanék, hinnye,

a te dolgod, mikor csúszol oda, te is bele.

Azután már visz magával az ár, beleálltál,

hamiskodni fogsz, mert nem kontrolláltad.

Magyarnak születtem, az anyanyelvem

is az, miért ne lehetnék otthon én is,

a saját magam által is szépítettben, a

 lelkesedésben, sorsuk fejlődésében.

Feltaláltam valami kontrollálhatót,

amit az emberektől kapok, mint

tudást, amikor megtisztelnek s a

 tanácsaimért messziről jönnek.

Rá is láthatok általuk a Világra,

pedig ki sem tettem a lábamat.

Hét erre érett emberiest, most

betanítanék, segítse a családját.

Visszaadnám az összefüggését

már átlátva, oktatva és nevelve.

A tapasztalt tudásomat adnám át.

Sorsodat vidd végig amibe tetted,

az alapjaidat teremtve tegyed meg.

Azáltal, hol meg másban boldogulva,

felszabadulhat, a sikerednek érzése ott.

Ne szedd szét a jól működő kapcsolatot,

nem lesz unalmas az, sokat tanulhattok,

eléritek a sorsotokban a sikereiteket.

Haladva mindenki a sorsát megélve,

a másiknak sorsát, nem hátráltatva.

A generációsról se feledkezzetek el,

utána, ha már a sajátot elvégeztétek.

Önmagát ő is gyógyítónak mondja,

nem teljesülhetett a kívánsága,

hát megmutatja,

nyoma marad,

a fájdalmát

itt hagyta.

Ez nem az

 első, sem

véletlen,

nem lehet.

Hát mikor is

volt az első,

hogy jöttél

rá, hogy azt

éreztetheted,

ilyen módon,

te megteheted.

Odahelyezted a

fájdalmakat, hogy

látványosan elvedd.

Nem kontrollálhatta

tán azt se senki sem,

mit szabad, s mit nem.

Mire használtátok hát,

olyan sokan ezt az, azt

sem tudni, honnan jött,

ide bekerült energiát.

Csak nem, hogy így

gyűjtöttétek azt a

sok embert, aki el

is hitte gyógyítás

az, ami történik.

Elhitték azt is netán tán,

szerelemesek lettek, ah.

Hagytak, csapot, papot,

s hirtelen elköltöztek.

Mire ők kijózanodtak,

semmijük se maradt.

Más gazdagabb lett.

Legalább ne ártsál,

nem mondták azt

neked, amikor oda

beletetted a pénzedet.

A nagy üzlet reményében,

magabiztosan, önhitten, nem

számított semmi más, minthogy,

egyre többen legyenek benne ott.

Nem is tudom, hogy is nevezzem,

hogy magamnak se ártsak vele.

Túl sokan káprázódtak el, hittek

bennük, egyik napról a másikra,

gyógyítókká váltak, ha volt ahhoz

annyi pénzük, hát belefektették oda.

Ej, de jó is lenne, ha ennyi jó ember

lenne, mint ahányan profitáltak, a

mások hiszékenységéből, hinnye.

Kontroll nélkül is, azt a, csak sokan,

látványosan, legyenek benne abban.

Hiszen elhiszik majd gyógyító sokaság,

néhány év alatt, meglátja a világ talán.

Csodát kiáltanak netán, pedig csak

a fájdalomtól szisszennek fel,

azok, akiknél épp hatott.

Mondjad volt-e olyan,

rád mordult már,

a lelkiismereted.

Mennyi ideig hitted,

elbánhatsz az érzéssel.

A szíved vajon félrevert-e,

miközben talán számoltad az

időt attól kezdve, mennyi telt el.

Intő jel, hogy megérezzed, nem

szabadna neked se azt tenned.

Keress egy helyet, ahol te

elmondhatsz egy imát.

Hiszen hozzászoktál,

neked mindenki,

 megbocsát.

Van az Isten,

ha hiszed, ha

nem, ne csodáld,

ha leomlik a térded.

Az arra alkalmas helyen,

megállít a lelkiismereted.

Jelzett egyszer, még kétszer,

nem figyeltél, azt hitted tán,

már mindent lehet, hiszen

megemelkedettben éltél.

Valamiről megfeledkeztél,

az ember, emberiesnek

született, s marad az.

Túlmentél azzal, hogy

felülbíráltál mindent.

S közben nem jelzett

senki, aki azt is mondta

volna, állj meg, ne tegyed.

Az Isten dolga nem a tied.

Túlmentél a túlon is, már rég,

alázatot, egyáltalán nem ismertél.

Szaladnál vissza oda, ahol ártottál,

megbocsát tudod, igen, valóban úgy

van, de a megelőzésben észnél van.

Nem ad oda, ahol már ártottak neki,

a toleranciát ismeri, igyekszik most

se, nem ártani, jó embernek lenni.

Mert ő a fokozatosságot ismeri.

Kitűnően tud bocsánatot kérni.

Alázatot gyakorol nap mint nap.

Nevel is általa, oktatja azt amit ő

maga talált fel, hitelesen bevált.

Különös oktatás, nevelés, eladó.

Néhányan, de remélem nem túl

sokan megtanulták, hogyan

tudnak mindig győztessé,

bekebelezőkké válni.

Ők az alázatot nem

akarják megismerni,

csak a hiszékenyek

által, győzni, győzni.

Szép napot kívánok,

emberek, tisztelettel,

szeretetben könnyebb.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.  Szeretettel. Julamami

Mások hatására kérlek ne válj,

szelektálj, ki miért mondja,

a magad döntésében higgyél,

mert elég érett kell hozzá légy.

Néhány éve megfogalmaztad,

ide rakták a más karmáját,

most már tudod azt is,

akkor mit mondtál,

tíz éve annak is,

hogy rád rakta

a saját sarát a

szeretet okán.

A múlt elmúlt,

örüljünk, a ma

meghozza azt,

találd fel magad,

 pillanatnyi a most,

a jövődhöz fontos.

Megtanulhattál te,

a mínusznak is örülni,

hiszen a jó döntéseidet most

megdicsérik a következmények.

Megismersz néhány emberiest is,

ez lett ám az igazán ajándék neked.

Amikor a dolgok beigazolódva, körbe

is érnek, mi minek a következtében.

Vagy mi van előbb, s jön azonnal

utána a megoldás, s az ajándék

az lesz, hogy a rosszból

átfordulással jó lesz.

Nincs már benned

semmi más, csak a

 spontán elfogadás.

A generációs jelek

felfedezésének

köszönhetően,

meg is tanulható.

Amikor a tollas még

pelyhedzik is egy időben

megél valamit, ami soha az

övé nem lett volna, lám mégis.

Mintha a vedlés fényében úszna,

ragyogva a karmáját is elhagyta.

A hót lélek az nem élő, ha nem

vetted volna eddig te észre, az

 élet élni és nem pocsékot akar.

Mintha az is levethető volna,

ami összetartozik úgy marad,

aminek el és szét kell vállnia

az még az idén megtörténik.

Természetesen a magam által

tapasztaltakról írok, beszélek.

Győzz meg legyőzni könnyű

engemet, nem harcolnék sem

veled se ellened, írni jöttem.

Amikor ő is tudja, hogy hamis,

de annyira nem lát a ködétől,

hogy észre sem veszi, ez mind

látszik, azok számára, akiknek

az Isten megadta a belső látás,

kihallás, gondolkodva döntés,

összefüggésében megélését.

Ezek az igazi nagy élmények,

már nem fáj az, ami tegnap,

hiszen tiéd lett a másik nap.

Tudtad, mindig is tudtad azt,

hogyha kivárod, megadatik.

Mások kultúráját másképp

ismered meg, helyettük

lesz az meg már neked.

Felkészít rá a sorsod,

te majd ezt is már

oktatni is tudod.

Köszönheted

az Istennek, az

 emberieseknek a

tájékozottságának,

hogy rálátnak, nálad

van az a tapasztalt

tudás, amivel ők is

boldogulni tudnak.

Az irigységet,

te már régen

 felismerted, vetülve a

 mostani hétköznapjaidban

nem leled, nem keresed, soha

nem is volt, nincs is rá szükséged.

Viszont láthatod, hogy ami megvan

írva, azt kikerülni úgy sem lehet és

nemcsak neked, hát az elfogadás

lett az igazi ajándék most neked.

Nekik megmaradt felerősödve,

az amit elkerültek nagy bőszen,

egymást figyelik, több ne legyen.

A gyarapodás kiüresedő hajszája,

ma annyit rak amennyit csak lehet,

fél, hogy a holnap tán nem is lesz.

Ahogy megfogalmazod, azt nem

túl sokan, de értik már, hiszen

náluk is elindult az újaknak

a megtapasztalása,

le ők sem maradnak,

köszönhetik a jó öreg

alázatodnak, felkínálja

 használjad, mindig ott van,

már kéznél, hiszen azzal élsz.

Köszönöd is a teremtőnek, ez

lett az igazi ajándék ma neked,

nem is vársz semmi másra,

megvan így is mindened,

körbeért a történeted.

Ezt köszönheted

azoknak,

akik,

adni

nem

tudtak,

vetni nem

vetettek,

azt mégis

előled is

learattak.

Nincs is

káprázat,

az erő

veled,

hát

adsz,

azzal,

hogy

megírod a

 történetedet.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Szeretettel. Julamami

Megjárna neked is, aki ide

teremtetted a szépeket

és a jót is, a mindenkiért

szólót, a jó minőségű életet.

Mert egy Haza ez csak egy, mi

mindannyian teremtettünk is ide,

akik tevékenyen alkottuk ezt meg.

Ugye azt ami nem jó nekünk biza,

 csak tájékozatlanságodból teszed.

Nem viszed bele se, a te ki tudja

mikori sérelmeidet, mert azzal

árthat minden döntésed ott,

ahol azáltal nem tudják ők

végigvinni a saját sorsukat.

Mond te felelősnek tartod

magadat, ha azt sem tudod

mit vállaltál fel, mert nem

is látod át, nem is hallod ki,

de átgondolni sem tudod.

Mindenkinek járna abból

nem rólad szól, másokról.

Esetleg lehetne a hiányt

pótolnod, megtanulnod,

hát tegyél magadért és az

Isten is megsegít tégedet.

Nevetségessé válhatsz te is,

ha azt amit természetesnek

vesznek mások, te nem tudod.

Lehet vágytál rá, hogy tiszteljenek,

helyette azt érted el, amiért már

irigyelnek téged, hiszen arra vágytál,

 tisztelni nem ilyenekért szoktak, így

csak lehajtott fejjel megalázkodnak.

Nem tetted meg azt a pluszt te se,

ami által már tisztán adni is tudnál,

hisz önmagadnak járna a tudás már.

Ezek ott vannak az emberek körül,

amit a többiek megérezve tudnak.

Szerintem már fontos lenne tudni,

 a 2017. év az a mesterek száma,

mindenki, az ő tehetségének

megfelelő sikert megtalálja.

Majd hiába nyomja még aki,

azt sem tudja mit vállalt fel,

a visszájára fordulva látszik,

majd az amit nem szeretne.

Amikor már azt is átlátod,

senki más nincs úgy

otthon abban se,

nem lát rá arra.

Hát nyugodtan

megcsinálhatod,

a hozzátartozó

lehetőségeket,

úgy gondolod,

 birtokolhatod.

Csak te látod,

hátha más

nem, hát

rákapsz

s egy

idő

után

már

te

magad

motiválod.

Jókat kuncogsz

azon, hogy bármit

megcsinálhatsz,

észre sem veszik,

nem a jó szándékod

vezet abban tégedet.

Nem vigasztalnálak

meg tégedet, látszik.

Megérzik, át is látják,

gondolkodva élők ők,

tudják mit is csinálsz,

nem kérdezted őket,

hát megvárják amíg a

 többiek is meglátják.

Mindenki így született,

csak vannak akik nem

mentek mellé, így aztán

összefüggésében látják.

Szintkülönbségeknek

mondom, amikor arra

igyekszem rámutatni,

hogy léteznek ám ők,

köztetek is, ha nem

is tudtok róluk,

attól ők még

ott léteznek.

Ha nincs más

mögötte, mint

a tájékozatlanok

sora, sorban állva,

besorolva az ő nem

is létező sorukba.

Hiszen az nem is

 az ő sorsuk, megélnek

csak valami álságosan

igen jót, fölöttük valót

vettek vele célba,

raktak bele oda.

Ha felfognák mit

tesznek a hozzá

nem értésükkel,

 elhinnék van Isten,

most önmaguktól

mentette meg

őket éppen.

Ahol ők még

az alapjaiknál

sem lehetnének,

ha tudnák, mi

a saját és a

generációs

jelük, nem is

lenne dolguk

azzal, sosem,

élnék az életet

kiteljesedve.

Mond,

tudod-e

miért oda,

születtél meg,

a feladatodat

felismered-e.

Ha ott van a

lehetőséged,

azon belül te

a dolgodat

teszed-e,

úgy, hogy

nem árthatsz

senkinek se vele.

Azt a fejlődésben

lévőt, felelőtlenül

miért emelted fel,

abba a helyzetbe,

ahol másnak van

megérdemelten

a tudásával a helye.

A nemcsak számodra

jót és szépeket is

feltételezed-e,

tudod-e hol

vannak a

határaid,

mennyit

kellene

tenned

azért,

hogy

szóba

 jöhess,

akkor is,

amikor a

dicséret

már nem

álságos,

se nem

 is hamis.

Tudod-e

adni jöttünk

mi mind,

s miután

már azt is

teljesítettük,

lépünk tovább,

s magunkat is

felépítjük oda,

ami elvárható

generációsan.

Hiszen átérzed,

átlátod, átgondolod,

mert ezeket tudod.

Így születtünk mind,

menet közben attól

függően ki, miért

nem adta meg a

lehetőségeinket,

fogunk mellette

ballagni a saját

életünknek, s

azt érezni, tán

a sorsunkat

nem is

tudjuk

tejesíteni sem.

Ez csak időleges,

mert jön az a pont,

amikor átfordulunk,

s megint egy újabb

szinten találjuk

magunkat.

A várakozás

helyett csak

úgy megint

megtörtént,

meg kellett élni,

azt a nehezet,

egyébként

nem megy.

Ami csak jön

meg nem is

érdemelten,

az úgyis a

pocsékig

is elmegy.

Mindenben

ami eléd tárul

mint a saját utad,

van valami neked,

valami olyan ami

érted is szól,

nemcsak

másokról.

Mert miközben

teszed a hétköznapi

dolgodnak tűnőt, már

teljesíted is a sorsodnak

megfelelő éppen időben

lévőt, amit addig nem

tett meg senki sem.

Mert nem ismerte

fel, az alapokhoz,

először adni, a

jóért tenni kell.

Amikor a családod

benned tiszteletet

generált, amikor

nem vársz el

többet,

tőlük,

mint

amire

képesek.

Amikor már

alapban tudod,

a szereteted az

ajándék dolog.

Mert, ha már

felismerted

magadban

azt az érzést,

kezelni is tudod,

hogy az emberies

létedet formálja az.

Felelős is vagy azért

amit te már látsz és

ők még nem látják.

Nem mindegy az,

hogyan tálalod,

amire már elég

érettek azt gondolod,

hogy ideje elmondanod.

A tartás és méltóság az

a belsőkben formálódik,

pont a hatások által, ami

éri őket óhatatlan, ha akarják,

ha nem, történnek velük, azon

történések, amire felkészülni

ők nem tudtak, mert a belső,

a szíves, a lelkes, a gondolkodó

énjükről még nem is hallottak.

Elértem, megértettem, igen

hálás vagyok a sorsomnak,

hogy megtartott ilyennek,

amilyenné az Isten tett.

Amiről nekem most,

fontos tájékozottnak

lennem, az a hogyan,

abban amit nem én

teremtettem meg.

Rám lett hordva,

minden olyan,

ami nem is

tükrözi a

valóságot,

de jó nagy

hátrányt

 is okozott.

Tájékozatlan

vándoroltam az

 online világában,

az embereket,

a hasonlókat is

bevonzottam,

akikből tán sokan

mást feltételeztek,

az üres mindenféle

össze-vissza beszéd

alapján énrólam is.

Pedig én is csak egy

kis porszem vagyok,

aki talán, tisztán is

tájékozott, s azáltal

mellé nem ment,

sem el nem romlott.

Megtalálta önmagában,

a saját tehetsége által a

sorsában is kezelhetőt,

a középpontját, amitől,

el – el távolodhatott,

hiszen egyre inkább

felismerte a határait.

Kihallottam a helyeset is,

a nem ártok, nem bántok,

de magamra is vigyázok,

hétköznapi szinten is

működött,

az arról kérdezők a

helyükre is kerültek,

érzéseim fokozatosan

felerősödve segítettek.

Oktatva is tapasztaltam,

emberesedtem közben.

Ezt neveztem el szinten

tartásnak, szintemelésnek,

amikor tudom, kinek mi az

a magasság, amiben még

nem tér el az egészséges

határaitól és önmagától.

Különös oktatás,nevelés,

 önmagad megismerése,

a saját tenyereid által.

Nem lehet mellé menni,

mert jelez közben a lelked,

a lelkiismereted kontrolljával,

a tudásomat is kontrollálod.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

Egy Haza ez csak egy,  beleteremtettük,

a sok jót és a szépet, arra gondoltunk,

mi gondoskodunk magunkról, hogy

amikor ott az ideje, kapjuk azt meg.

Jó emberekként jöttünk, mi mind.

Eltérve tőle, magad is abban élsz,

gondoltál-e arra, mi mennyit ér.

Mond és minek alapján döntesz,

mérlegre teszed-e előtte, azt

 is, kit, miben, mennyire

érint a döntésednek,

a következménye.

Vagy csak

döntesz,

vegye

észre

mind,

aki,

ami ott

érintett.

Azután

úgy fog

élni, ha

jó az

neki,

ha

nem.

Nem

kérdez,

eldöntötte.

Megszokta,

jó az neki,

miért is

változna,

neki jó úgy.

Azt meg

hogyan is

gondolnák,

az emberek,

megkérdezik-e

tőlük, jó-e nekik.

Valamit nem értek,

ha azt lehetséges is

átvinni mindenkin és

mindenen. Amikor a

belső kontrolljuk,

 jelez még időben,

miért nem állnak

meg egy pillanatra.

Átgondolva, hova,

mibe is rohannak,

saját magukat, se

a generációs

jeleiket nem

ismerve fel.

Pedig jelzi,

nem kéne,

tán azt,

amazt

tenniük.

Mindent

idejében,

magadhoz

képest és a

generációs

feladatodnak

ismeretében.

Figyelve arra,

mind egyedül

születtünk.

Sőt sokan

vagyunk,

akik a

sorsunknak az

önmagunk szerinti

kiteljesítésével,

jó életminőségre,

várunk, mert amit

lehetett megtettünk.

Azért, nem ajándék az, sokat,

megdolgoztunk mindenért.

Nekünk szánta az Isten,

így hát a miénk, akkor

is, ha mások könnyen

veszik, nem tisztelik.

Azt amit nem értük,

nem nekik szánt a

teremtő, csak

mert észlelik,

a lehetőségét

el is vehetik.

Le se hajolnak,

csak hazaterelik.

Meghajolni tudni,

mások emberi

nagysága  előtt,

az egy, nem

hétköznapi

teljes érzés.

Megbecsülés,

tisztelet, legyen

ottan bőven, hogy

vihessenek belőle

mind, kimenőben.

Emberiesség teszt,

hogy felismerje a

biztonságos

határait.

Más és

másabb

mindaz is.

Felszínen élni,

tanulás helyett,

tapasztalás nélkül,

kikerülni a nehezet,

azt is lehet, az élet az,

maga a tapasztalható

nehézségeknek a sora.

Ne közben nevelődjenek,

fel ahhoz, amit felelőtlenül

felvállaltak, teljesítsék azt.

Az egyenes az egyenes, ha

el is tér tőle bárki, azzal,

azért tisztában kellene lennie,

neki szükséges azt, helyre is hoznia.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, oktatom, online,

ha bárhol éltek a Világban, most,

heringesarpadne@julamami.com.

Hétköznapokon 10.00 és 12.00  óra,

között, bejelentkezéssel. Érted és

érted, érted is, hogy a körülötted

lévő, gyakori változást, ne riadtan,

nézzed, átlátva, a sorsodat éljed.

Szeretettel. Julamami

Áruljad már el te miért is

tolakszol annyira előre,

ha azt sem tudod, az

embereknek mire

lenne szüksége, tán

alapban ahhoz, hogy

felismerjék azt nekik

mi is most a legjobb.

Nem egyformák se

az emberek, sem

a kultúrájuk nem.

Legalább ezt tán,

ismerni kellene.

Vagy mondjad, ha

olyan a te feladatod,

és nem vagy gondolkodó,

akkor, hogyan gondoskodsz,

arról, aki magáról képtelen.

S mikor mentél mellé annyira,

hogy isteneset játszol bátran,

akit lehetett már bevittél oda,

így nincs ki lepisszentsen sem.

Édes Hazám Csodaszép, tán,

ne menjél még, hiszen a jót, a

 szépet, amit mi teremtettünk

ide, nem tapasztalhattuk meg.

Nem megyünk el, kivárjuk itt,

a körforgás meghozza a jót is.

Valamiben mindenki hozott

tehetséget a születésével.

Uram Isten, milyen jó

és szép is lehetne,

ha azt a hivatást

gyakorolná, ami neki

a jóra adatott meg.

Ti akik itt vagytok,

kívül maradtatok,

sokan átlátjátok,

áthalljátok, érzitek.

Van a világban élő

embereknek, egy

ébredő kíváncsi

rétege,

jönnek,

megkeresnek,

így is, úgy is vele,

ha már beértek erre.

Kicsiben és nagyban is,

ugyanaz a lenyomat van.

Ha földgömböt kívülről

nézed a forgásában,

7 rét látva,

megláthatod te,

 ott a lenyomatokat

benne, a világrészeket.

Amikor rácsodálkozol ott

egy falevélre, vagy a tenger

mélyében lévő élőlényekre.

Egy földrészen felülről egy

erdőre, a mezőkön lévő

 lenyomatok ugyanazok.

A múltban nem érzett,

mostanában különös érzéseit

meséli, tudom, hogy átélte azt.

Ennyi embernek nem lehet baja,

mert az túlságosan egyszerű volna.

Felelőtlenül azt mondani na, na,

nekik meg félre ment az agya.

A legjobb módja ilyenkor a,

tisztán maradásnak, az ima.

Sok gyermeknek, fiatalnak,

ilyenkor tiszta magyarázatot

kellene már erről is kapnia.

Megelőzve a bajt, mesélhet

róla, annak aki tapasztaltan

tudja, felpörög minden, nem

áll egy helyben, látja,

érzékelni, ki most, ki

nem sokkal később fogja.

Mindenki más időben kapja,

felkészülten nem lesz riadt.

Sok mindennek megvan a

maga magyarázata,

lehet gondolkodni rajta.

Felnőtt ébredj, ne menj

át tagadásba, éld át azt a

tieiddel, hallgasd meg őket.

Ha a sorsod odatette, hát

feladat az neked, meg ne

sérüljön, szembesüljön.

Tudom ezek nem is nagy

dolgok, meglátja az ember

szeme, hogy az egyszerűen

is nagyszerű, ahogy a

lenyomatok ott,

vannak benne.

Az rendre utal,

ha tiszteletben és

szeretetben vagy.

Becsüljük meg azt amit

az Isten, a szeretteink,

az emberek, minőségi,

visszajelzésként adnak.

Szeretet, szerencse,

legyen a zsebedben,

amikor ott a pillanat

és adni vágysz,

ne égjen

az orcád.

Legyen

minden

olyanból,

ami a legjobb

akkor nektek.

Szeretettel. Julamami

Nem ártasz, nem bántasz,

önmagadat ismerve

teszed-e a dolgod.

Tudod, ez a sorsod,

azt is tudod, honnan

tudod, adja azt a belső

tartásod és méltóságod,

a megtapasztalt tudásod.

Nem ártanál senkinek, te

már tudod, magadnak se

  szabadna, minta vagy.

Nem szeretnél te is

ismételni, mint

addig minden

családtagod.

Érzed neked

fel lehet azt

is vállalnod,

hiszen át is

látod, ki is

hallod már,

a megoldás

abban hol van.

Felelősséggel

teszed azt ami

 nemcsak a te

jó dolgodat,

készíti elő.

A te sorsod

a te dolgod.

Vagy mégy a

többiek után,

s te is azt teszed,

amit az akkor, éppen

aktuálisan erős hatású mond.

Óvatosan mondom, mind egyedül

születtünk, hoztuk a tehetségünket.

Tudod-e önmagad szerint, neked

mi a hozzáadott feladatod.

A családod tekintetében,

merre vinne a sorsod,

ha már a sajátodat,

megoldottad, biza

fontos lenne azt

tudnod, van még

tennivalód, akkor

kapod meg, ha már

érted, hogy miért te

kapod azt, akkor meg.

Mert te vagy abban a

legmagasabb lelkes,

szíves, gondolkodó.

Átlátod, megérzed,

kontrollálod a többi

ember hatásának

megfelelően,

átérezve

azt amit

mások

nem.

Két

oldalú

az ember

és kettős az

ő feladata.

Mivel az

erősebb

hatású

hatása

kézzel

fogható

erővel

hat,

hát

az lesz

amit ő

választ.

Bár lehet,

hogy a belső

tartása nem

azt érezteti

vele, de mi

az neki,

nem

veszi

komolyan,

hogy neki

már jelez,

inkább ő is,

a

többiek

után megy.

Nem vállalja

fel azt, hogy

leintse őket,

megelőzés.

Így elérik az

elégedettségi

felső szintjüket,

azt hiszik, hogy

boldogok lettek,

 elhiszik véglegesen.

Életszerűtlenül teszik,

száguldoznak benne,

a tudattalanban,

teljesen tudatlanul,

tömegeket vonzva oda.

Megelőzés, megelőzés.

A fokozatosságot nem

ismerve, boldogulást

kihagyva, hiányosan.

Átszellemülve élnek,

önmagukkal elégedett

emberek, azt sugározva

lám, lám, elértek valahova.

S valóban elérték azt amivel

esetleg dolguk sem lett volna.

Hiszen, hogy jön ahhoz valaki,

aki önmaga felett százszoros

magasságban, felvállal olyat,

amiről azt sem tudja mi az.

Viszont van miből tegye,

senki sem meri már

elmondani neki,

negatív minta,

önmagának és

másnak, ártva.

Hiszen nem is

értené miről

beszél a másik,

hát láthatóan ő

elérte azt is, amit

a másik hiába lenne

dolga vele, nem fog

és soha sem, hiszen,

az ő szerepét is átvette,

megmutatva, neki lehet.

Tudjuk, mi honnan hová

tartunk, az utunkat járva,

megtettük-e azokat az adott

feladatokat, hogy emberiesnek

maradva is elértük a felső határt,

hogy megálljunk és kifújjuk magunk.

Hiszen az első te vagy, s magamnak én,

mert miből adjál, ha nincs miből adnod neked,

hát te először hozzálátsz és tisztán teremtesz.

A hosszú tapasztaló időm által tudom, van Isten,

megcsináltam, mindent amit lehetett, feladatként

önmagamért, egy időben azzal, tettem a többiekért.

Hiszen átlátva, megérezve, kihallva, gondolkodva már

könnyebb, tisztelettel, szeretettel a hétköznapokban

is megélni azt, amiről mások azt hiszik, a minden.

S amikor rájönnek, hogy még nem is csináltak

semmit a többiekért, de már a legfelsőbb

szinteket is kifényesítve ők döngetik.

Mindent megcsinálnak, ami emeli

az ő hiányosságuk által őket,

hátha azt nem látja már

senki, mit hogyan és

miért is tettek.

Nem a valóságnak

megfelelően élnek,

ők a saját világukhoz

mérve, érettnek tűnnek.

Ezért nem mozdulnak ki

onnan, ott az összetett

energia által magukban

erőt éreznek, s azt is,

hogy mindent lehet.

Egyedül születtünk,

saját sorsot, életet hozunk,

azért jöttünk, hogy fejlődjünk,

azt tanuljuk meg, amit nem hoztunk.

S ne abban megrekedve éljünk, amivel

születtünk, tanulni, fejlődni, lenne az,

ami előrevisz akkor is, ha mások

nem szeretnék a fejlődésünk.

Édes Hazám Csodaszép,

ne menj még, hiszen a

széppel és a jóval, amit,

mi mind ide teremtettünk,

nekünk még meg sem jöttél.

Online oktatás, tanácsadás,

hogy ne unatkozva töltsd

el az ünnepeket, hátha

változást hoz neked,

e hasznos ismeret.

Vagy tedd rendbe

azt ami elromlott,

érkezzél másképp

mint eddig tetted a

 tieidhez, a rokonokhoz.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Ha túlságosan magas röptűen kerül fölé a többieknek,

viszont, azt a szintet várja el, ami a sajátja lent.

Miért is számolna vele, ha nincsen ahhoz

szokva, ott jelen van sok intelligens is, ah,

mert azt, az intelligenseknek  szánta az Isten.

Jövünk és majd megyünk, ha nem éljük meg azt

ami feladat  is lehetne a sorsunkban, hinnye, ah.

Mutatják a többiek, hogy mi lenne jó minőségű

egyenként nekik, hiába, fel sem fogja, nem érti.

Akkor meg mire és miféle emberesedés az.

Egy Haza ez csak  egy,  nem  különb

senki sem a másiknál, csupán,

lehet, hogy egyszer nem figyelt.

Belekerült valami tőle teljesen

idegenbe, dolga se lenne vele.

Valakinél magzatként időztünk,

megszülettünk, azután, ki,

hogyan és mikor elmegyünk.

Az nem mindegy, hogy közben,

amit az életünknek nevezünk,

milyen minőségben éljük meg.

Lehet csak beleélni abba, ami éppen

adott, lehetne tudni, azt is, hogy mit jelent a sorsunk.

Hiszen ott van benne, mindenkinek, minden apró részlete,

generációs jele, a generációs feladata, várakozva már a teljesítésre.

Van aki az anyja ágáról hozza a sorsfeladatát, másoknak meg az apja

ágán lenne fontos, hogy teljesítsék, a hozott feladatukat, hinnye, ah.

Szerintem, a racionális, vagy a lelkes, a szíves, a gondolkodó,

az ami adott, kétféle az oldalunk.

Ha nem hiszel magadban,

na meg semmiben, csak teljesítesz,

naponta oda, mindaddig, amíg

azt, vagy mást, elvárnak tőled.

Akkor, ugyan, honnan tudod hol tartasz,

mihez, kihez képest, mekkora utat tettél meg.

Van-e dolgod azzal, amiben éppen benne időzöl.

Vagy, makacsul csak a saját vélt utadat járod,

azt sem tudod, honnan és miért éppen

oda tartasz, amerre áll a lábujjad.

Rátalálsz valami számodra

jónak tűnőre, másokkal

beszéled meg és

nem a saját

családoddal.

Akkor, ugyan,

miképpen tudod

teljesíteni a hozottadat.

Ahhoz tán legyél tisztelettel,

akin látszik érti az életének a lényegét.

Persze szabadon is lehet toccsanni, mint a

tehénlepény, ami visszafordulva a természethez

nagyon hasznossá lehet, nem gondolkodik, ah, minek.

Tanuljál, fejlődjél, ne állj be a nemlétező sorba, legyél,

mozgásban, tervezz még akkor is, ha az adott

pillanat az amire lehet. Fontos, hogy

el tudjál számolni, teljesítetted-e a

 sorsodat, ismered-e önmagadat, hinnye.

Tisztelettel vagy-e azok fele,  akiktől kaptál,

akkor is amikor még adni, egyáltalán nem tudtál.

Milyen alapot adsz, a következő generációnak, vagy

beéred azzal, hogy a sajátos igényeidet ellátod. Nem figyelsz

a lelkes, a szíves, a gondolkodó éned, kontrolljának a hatására, ah.

Ami aztán fellazíthat, magadhoz képest könnyűvé válhatsz, hinnye.

Mindenkinél eljön az idő, amikor már keresi az értelmes életét és

 fontos lesz a tartása, az emberséges méltósága lesz az alapjává.

Ha hiszed, ha nem, van az Isten, majd megtudod idejében.

Legyen elfogadó ez a nap, tisztelettel legyél,  hogy azt

majd, a megfelelő időben megkapjad, le a kalap.

Mond mikor érezted azt először, jó élni,

 örülsz annak, hogy embernek születtél.

Tudsz-e már lelkesen, szívesen megélni,

s a megoldást, nem másoktól remélni.

Az emberies érzéseid akkor jönnek

először, amikor már elég érettként,

felkészülten feltudod dolgozni, vagy.

S beéred azzal, jó dolog, ha adhatsz,

s kapni nem, már csak adni szeretnél,

nem teheted, mert a többiek azt még

nem értenék és kihasználnának téged.

Becsüld meg amiért dolgoztál, az a tied,

s oszd meg azt ami számodra fölösleges,

hogy ne rontsd el a túlzásokkal a tieidet.

A gyermekedet az Isten rád bízta, hogy

tartsd jól, érte tegyél, s ne helyette, így

az ő életének is lehetne igazán értelme.

Tanulj meg lelkesen, szívesen kontrollálj,

az érzéseid is a te hozottad, becsüljed,

 figyelj a belső jelzéseidre, segít téged.

Felkínálja neked a lelked az impulzust,

adja hozzá a szíved az életed ritmusát,

 a gondolkodó agyaddal eldöntötted,

mi jó neked most, az emberiesnek.

Hiszen hiába várnád, hogy mások

meg is értsenek téged, attól, hogy

te érted már a miérteket, azáltal

végzed az emberies feladatod.

Alkalmazkodni tanultál meg

talán legelőször, a magzati

szakaszodban, hiszen mi

lett volna veletek, ha

te azt nem teszed.

Érezted, te is hogy ki

vagy szolgáltatva ott a

 pocakban mindennek, ami

irányítja a megmaradásod,

vagy a minőségi fejlődésedet.

Ha az anyák tudnák mindezeket,

kimondva is, hát bizony felkészülten

mennének bele a kilenc hónapba,

mint a várakozási szakaszukba.

Ketten vannak ott is, abban a

körforgásukban, nemcsak ő.

A magzatnak mindenféle

jelzésére ráfigyelhetne

az anya, hogy megóvja.

Már ott a kilenc

hónap alatti

időben,

tudja a

magzat,

hol vannak

az ő határai.

Minden arra

figyelmezteti,

amin belül tud

mozogni, hogy

ne tekeredjen

rá a köldökén

a zsinórja jelzi.

Nem ajánlott

hirtelen át, se

túlpördülni a

 határait be

kellene

tartani,

önmagát

hozza bajba,

ha megteszi,

nem nyúlnak

attól a határai.

Viszont, ha a

kívülről jövő

hirtelen

hatások

által neki

a helyzetét

meg kellene

változtatni,

mert arra

nem figyelt

értően senki,

védtelenné

lett ott a magzat.

Figyelj ha a lelked

jelez, hogy nem jól

van az, ne várjad

meg a következő

jelzést, érted szól

az aki akkor hozzád

őszintén beszél, hiszen

te még nem érzékeled,

azt amit ő már az ő elért

szintjén a hétköznapjaiban

megél, nem kellene a jelek

mellett csak úgy elmenni se,

hogy nem figyelt fel arra senki.

Fontos porszemek vagyunk mind,

 ha egy fontos porszem elmozdul,

 a hegy is utána omolhat, mert

 az Isten eggyé teremtette.

Jó szerencsét emberek,

áldjon meg az Isten,

minden földi jóval,

azt akinek arra,

van az imához,

már elég esze.

Mert hiába

minden,

ha érteni

sem akarja,

ő azt elvárja,

hogy majd azt

más megoldja.

Nem kibeszélni

megcsinálni,

az oktatáson,

fogalmazom

meg így, ha

addig csak

hárította azt,

amivel lett volna

neki fontos dolga.

Már bocsánat érte,

de elfogyhat az ahhoz

 kapott többlet energia,

ha kibeszéli azt ami

csak rá tartozna.

Mert azért,

adta neki

az Isten,

hogy azzal

ő megoldja,

van az Isten,

ha hiszed vagy

most még nem,

mindent idejében.

A megszületéskor

elvágják a köldökzsinórt,

külön és együtt még, a két

 ember egészséges lelkéért.

Szeretettel. Julamami

Fordítónak születni, vagy fordítóvá válni.

Amikor egy gyermek beleszületik,

a szegénységbe,

egy

darabig,

természetes

számára az.

Megtanul abban,

úgy élni, hogy túlélje,

azokat a nehézségeket,

amikkel más gyermekek

nem is találkoznak,

életük során

sem.

Vannak

gyermekek,

akik ki vannak

kímélve, vagy,

az egyszerűbb

megoldások

miatt.

Nem is

találkoznak,

élethelyzetekkel,

amit mások, szinte,

természetesnek

vesznek már.

Egyszerű lenne,

azt mondani,

a kényelmes

felnőttnek,

összehozza

a gyermekeket,

tanuljanak meg

alkalmazkodni.

Gondolkodjál,

gondolkodjál,

gondolkodjál,

hát akkor, azt

tervezed,

lassan,

óvatosan,

életszerűvé

tenni, hinnye.

Elfogadod az

a könnyebb,

van és kész.

Mekkora, a

tanulni valója,

annak, aki

úgy vállal

fel,

valamit,

amiről,

életszerűen,

fogalma, sincsen.

Nevezzük fordítóknak,

akik, ha megtanulnák, azt,

amit meg és feltaláltam az

emberek tenyereiben,

alkalmazhatnák,

életszerűen.

Hiszen miután,

lejárt ott az idő,

hova tud majd,

visszamenni.

Kommunikálni,

kommunikálni,

kommunikálni tanulni,

így is, felkészülni arra, amit

nem hoztak, mert mást hoztak.

Nem tudok, üzletelni, mert nem

hoztam, a „hogyanját”, tapasztalva

tanulom, a saját bőrömön, mondjuk,

úgy, 26 éve már és még nem tudom.

Ezért, minden helyzetre felfigyelek,

amit már ez ügyben, én is megértek.

Attól, hogy felfogom, hogyan lépnek,

előre ebben sikeresen mások, még nem

lesz belőlem, jó üzletasszony, azt tudom.

Persze igyekeznék, de nem látom azt,

ami nekem, ebben, a segítségemre

lenne, nekem kell tanulnom,

hiszen, nem tudom.

Lassan, óvatosan,

engedem át a

hatásokat.

Attól viszont,

nem lesz a sajátom.

Így jártam, mondhatnám,

van valami, amit nekem adott,

a teremtő tehetségnek, ah. Élni

vele úgy nem tudok, hogy át is

menjen és meggyőzhetők,

legyenek, akiknek az lenne,

a dolga, a lehetőséget adják meg.

Én értem, a miérteket, ők meg csak,

mondják a magukét, a tanulás helyett.

Nincsenek, kapcsolódási pontok sem.

Tudom, ha nem érdeke annak a körnek,

akik sok minden, vagy mindenek felett,

döntenek, nem haladhatok előre, ah.

Tudomásul is venném, mást is,

csinálok már, időközben,

viszont, most nem boldogulok.

Keresem a kapcsolódási pontot.

Ha, a saját jó minőségű életemet,

nem is tudnám, megteremteni, akkor se,

várja el tőlem senki se. Nyugodjak bele, majd,

a következő generáció megoldja helyettem, mert

 az, nem megnyugtató, nem elfogadható számomra.

Aki úgy élek, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít.

Szívesen tanulom meg, de azt, ami, életszerűen, működik is.

Azt viszont, ne várja el tőlem, senki, hogy becsapjak, másokat.

Mert számomra az, ha átlátom, kihallom, megérzem, a gondolkodó

agyam, fordítja, működőképesen, nem azt jelenti, csak nekem legyen.

Nem élhetek úgy, hogy nem érdekel, kinek rossz, kinek nem, ah, csak

nekem jó legyen, azt meg, ugyan, minek nevezzem, azt a, hinnye már.

Ha, a fokozatosság kimarad, nincsenek alapok generációsan sem, ah.

Lehetne tanulni egymástól, ki mit hozott többletként, kommunikálni,

kommunikálni, kommunikál, fordítja, a szintkülönbségeket, áthidalja.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok, csak nevelnék,

oktatnám, hogy mások is láthassák, a saját sorsukat, generációsan.

Adjon az Isten, miden földi jóból, mindenkinek, úgy, ahogy, jó neki,

ne legyen erősebb, az irigység ereje, az alkotó energiáknál, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami

A szeretet ad és kap, körforgásban van,

megtévesztő a hasonló, se hamissal

sem tárgyakkal, nem pótolható.

Nem szép dolog ám, hamiskodni,

a szeretet mögé jól elbújva, igen

 magabiztosan vakmerővé lenni.

Mindent jól összekuszálva élni,

úgy sem bogozza ki azt senki.

A felszínességekre alapozni,

amire rájönnek, hogy az nem, a

 sajátjuk, már általa várakoznak.

Különös oktatás, nevelés. Julamami

Azért, hogy átláss, kihalljad,

 érezzed meg, gondolkodjál.

Tanuljad megkülönböztetni,

az egyenes érzést a többitől.

Meglátni azt is, a hétköznapi

csodát, tisztaságra vágyik,

s már tesz is érte, a Világ.

Az ember születése után,

nő, növöget, hatások

is érik, ilyenek,

meg olyanok is.

Ha más hatások

nem érik, csak

ugyanazok, biza

nem tud váltani.

Azt hiszi, nincs is

 másik, csak az, amit,

nap mint nap láthat.

S amikor a tetszetős

új hatások érik, máris

azt szeretné, legyen.

Abból neki is, szinte

a változásra éhesen.

Veti bele magát, nem

kontrollálja, megbízik

abban ugyanúgy. Mint

addig is, amiben volt, mást

nem is tehetett, másik nem volt.

Felelős vagy önmagadért, minden

olyan döntésedért, ami megváltoztatja

az életedet, mert azzal változik ott és az

is, amire hatással vagy, a döntéseid által.

Ismerete nélkül, belepottyanhatsz, bármi

olyanba, amiből csak nagyon nehezen,

vagy egyáltalán nem tudsz kijönni már.

Kiszolgáltatottja lehetsz egy, időben

ki nem mondott nemnek, tovább

burjánzik, anélkül, hogy tudnád,

mi volt, megteremtve mögötte.

Beszutykolodhat, a neved, úgy,

hogy az addigi sikeres életedet,

lefele viszi, pedig azt jól végzed.

Nézz mögé időben, kontrollálj

mindent, mielőtt elhinnéd.

Vannak akik a segítő szót,

használják fel mindezekre.

Pedig önmagukon, segítenek,

csak vele, a többiek nem érdeklik

őket, viszont ismerik, az embereknek

a hiszékenységét és a túlzott bizalmát is.

Nem is gondolnak azzal, három éve annak,

hogy a jó energiákba bekerültünk, minden a

felszínre kerül, amit hamisnak terveztek el.

Az egészséges körforgás, már csak ilyen,

nézz magadban is szét, látod milyen szép,

a lelkednek tiszta a tükre, így érkezünk le.

Ne árts, ne bánts, magadra is vigyázz, téged

sem pótolhatna hidd el, ugyanúgy senki más.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

szeretettel. Julamami

Az életet lehet játékosan is élni, viszont nem játék az, ha

a többiekre, kiüresítően hat az, amivel csak eljátszanak.

Felvállaltam, teszem hát naponta, tisztelettel vagyok,

oda is, ahol azt is kapom, van bőven tapasztalatom.

Van aki tudja, van aki majd megtudhatja, a

 saját idejében, szerintem van az Isten.

Megszólítanád, jól gondold meg,

ki tudja, mi lehet belőle,

mire véli,

az élet nagyot tud alakítani.

Amikor amit mondasz, nem érti,

nem kérdez vissza, csak

nyugtázza. Vagy kapásból hárítja.

Nem érti,  nem tudja hova tenni,

a másik biztosan

be van buggyanva,

úgy nyugtázza.

Van úgy is, hogy

hú de laza, a többieket

simán, üresben, bekategóriázza.

Elhiszi magáról, ő  a megmondója.

Nem fejlődik, ugyan, hogyan, meg

minek, amikor elérte azt is már,

amivel dolga nem is lehetne.

Elbeszélnek

egymás mellett,

olyan mintha

beszélgetnének.

Fordítókra lenne

szükség napi szinten.

Az egy szinten  lévők

értik  egymást, hinnye.

Talán érdemes lenne,

megtanulni azt is,

amit a többiek

már tudnak, azt a.

Mindenki és minden

hat, az nem mindegy,

a szándéka milyen.

Ha nem tiszta az amiért,

jelzem, vissza is hathat az.

A tapasztaló kommunikálna,

mert érzi, van miért kérdeznie.

Segít-e feloldani azt, mert mi lenne, ha egy

védtelent magára hagynának és hozzá fordulna, ah.

Tudna-e mit kezdeni vele, vagy csak, odébb menne.

A elmélet már kevés, a hétköznapok megértéséhez.

Ismerem mint a tenyeremet, én igen és te miért nem.

Lerajzoltam, oktatom, nevelek általa, palló a két oldalra.

Egyenként születtünk, két oldalunk van, vannak akik már,

emberi nyelven tudnak, mások jól kommunikálnak, elbeszélnek.

Ha nem azt csinálja, amire született, elkallódik a tehetsége, hinnye.

Persze lehet úgy is, hogy berakják üresbe, szabadon felfele, onnan

néz mindenkire lefele. Érezni lehet, valami alaposan megemelte, ah,

levezetné hát, úgy csinál, mintha, értékes beszélgetésben lehetne.

A pénznek is van hozzá köze, igen furává lesz, ah, olyanná teszi,

azt aki nem örökölte, se nem a saját munkájával teremtette,

mert megtehette, hát kiszolgálta magát belőle, hinnye.

Azoknak játszik, akik látják, nincs otthon abban,

a bocsánat akkor hat, ha nem éppen ártás az is.

A valóságban élek, arra vagyok hangolva, a sorsok

fontosak számomra, generációs feladatok vannak.

Nem mondhatja senki, hogy tapasztalatlan lennék,

lenne mit oktatnom, hogy ne maradjanak sokan

a múltban, lépjenek a saját életüket éljék meg.

Milyen furán körbejárják, ki nem mondják,

 mindenki látja, érzi, aki gondolkodva éli

az életét. Értem én, csak inkább tartsák

meg kérem szépen, ne rakják ránk hát,

ilyen erőteljesen, áthatóan az ürességet.

Bár érdekes lehet ez is, gondolati ébresztőnek.

Miért ne tanulhatnák meg, hogy megértsék a többieket,

hátha az megérintené őket és a többieket is hasonlóképpen.

Mit engedek  meg magamnak, most nem is vicceltem, hinnye.

Adjon az Isten, minden földi jóból akkor és annyit ami a legjobb.

Szép napot, kívánok, emberek, áldjon meg, az

Isten, minden földi jóból, idejében bennünket.

Figyelj, ha a lelked jelez, nem jó az neked,

ha, félrever a szíved, nem találja a

saját életritmusodat, ah.

A harmónia helyett,

nem mindegy mi jön

sorsszerű-e az.

Volt-e terved,

a döntésednek,

következménye-e az.

Amit magadhoz képest,

teljesítettél és azzal a

következő szintedre,

megérkeztél. Akkor is

ha másoknak az semmi.

Vagy másokat utánozva,

következett be és

bizonyára azt sem,

úgy

szeretted

volna.

Csupán,

 a véleménye

van, pedig azt,

életszerűen,

még nem is

gyakorolta.

A gondolkodó

agya, meg,

keresné,

a megoldást.

Attól várja, aki

nem tudhatja, hiszen,

nincs abban egy csepp,

tapasztalata sem, hinnye.

Ha megtettél, mindent, a

lépéseid lenyomata ott van,

magad mögött hagytad azt.

Emberesedsz, azáltal is.

Fokozatosan épül bele a

tartásodba, az emberi

méltóságodra, figyeljél.

Amit már kinőttél, abban,

mi módon, hogy fejlődhetnél.

Ah, ha, nincs, aki, felismerje,

kihallja, átlássa, megérezze mindazt.

Hiába, fordulsz,  oda, ahova, lehet, nem

  értik ott, mi az, amit, neked, egészségesen,

kontrollálni képes, az intelligens agyad, ah.

Majd egyszer tán megértik, ha nem idejében,

elkésnek mindenhonnan, lekésve a sorsukat.

Írd le azt, amit a környezeted, nem ért meg,

kitudja, lehet, hogy az lesz, a te fő műved.

Lehet, hogy hátramarad, generációsan is,

az életszerűségért, magad szerint tettél.

Ne másoktól várjad, magadnak csináljad.

Túl ne menjél a saját határaidon, hinnye.

Menj és keresd, a lehetőségeket, ne

hagyd abba, a pontosítást, hiszen,

felelős vagy azért, amit látsz.

Ha végképp, nem tudod,

a jelzéseiddel, mutatod,

a kontrollálhatókat.

Megérti idejében azt,

 mutatja, oda, ahol értik.

Az élet, jó minőségben,

szeretne élni, keresi a

módját, mindazokhoz.

Nem, veled, van, gond,

keresd meg, a helyedet,

olyan emberek között,

ahol értik, mit jeleznél.

Mi az, amire már, vagy

még nem figyelnek, ah.

Ha nincsen, gyakorlata,

az elmélettel nem megy

sokra, legalább ne árts,

magadra is vigyázz, ah.

Nem veled van gond,

mutass jó mintát, ah.

A hangos kiadja, azzal

az energiáját, hinnye.

Az esély is megvan,

minden helyzetben.

Mindenkor, ahhoz,

hogy amit, nem ért,

az, aki, felvállalta,

meg se változtatja.

Nem saját gondolata,

azért még a szintjén van,

ha azt a megszokottban,

a valóságtól távol élők,

nem éljenzik meg.

Ha már, olyan nagy, a

szintkülönbség, hogy

sérülnél, keressél más

feladatot, ami előrevisz.

Megelőzés, megelőzés, ha

érted, ha az fontos neked, hogy

mások értsenek alacsonyabb szinten.

Ott van feladatod, ahol már, hasznos,

a tudásod, sikerélmények nélkül,

leépül, kiüresedik a lelkesedésed.

Az is lehet, hogy tovább tart, mint

azt gondolnád, azon legyél ne sérüljél.

Ne minősítsed, alá, magadat, olyan

szintre, hogy azt, a negatív szerinti,

eredménytelenül, láthatóvá tegye.

Azt mondogathassa, nem értesz,

ahhoz, elfedné, aki felvállalta,

tán nem érti mit, miért tesz.

Tisztán, látható legyen,

mindazt kontrolláld,

magadhoz képest,

is fejlődhetsz általa.

Van, neki való feladat,

amiben, a tehetségével,

jó lehetne,

abban és nem  másban,

kiteljesedne, hinnye.

Keresd, a megoldást,

ne másoktól várjad.

Ne vidd haza, azt,

az ártót, a saját

családodnak.

Nem tudják,

azt annyi sok pénzzel

megfizetni mindazt,

mint amennyit, az

 ártana, pont

oda, amiért

van értelme

a sok tudásodnak,

az energiáját, ott

 hagyni, naponta.

Mindenkinek

van fontos

feladata.

Gondolkodni,

alkotni abban,

amiben éppen,

jót és szépet,

lehetséges.

Az Isten

azt,

neki is,

adta, van.

Mégsem,

él a lehetőségével,

hogy attól aki értően

tudja, a sorsában látja.

Hol vannak a saját,

egészségesen,

emberséges határai.

Vagy telhetetlenné lesz,

nem ismeri a határait, sem

a sorsát, se a generációs jelét.

Lehetne jó és szép feladata,

azáltal, egész életében, ah.

Nem maradna utána,

bánat, inkább az, ami

miatt fölemlegetik.

Az ünnepi asztalnál,

utána, már, mindig.

Úgy döntött, hogy a

 maguk szintjén, mind,

jól éljenek, a Hazában.

A gondolkodó átlátja

és alkalmazkodik, ott,

aminek az eredménye,

generációsan is élhető.

A túlzásokkal, önmagának,

és a családjának is,

 árthat ám, hinnye.

Pedig, akik, felismerték,

a saját sorsukat, a generációs feladatukat,

már tiszteletben élve, megértőek, a családjukkal is,

hiszen, azzal, megvan már mindenük, hinnye.

Figyelj, ha jelez a lelked, nem jól van az,

ha időben, nem jelzed tovább, az

 „életszerűtlent”, hiszen, lehet, hogy

nem is látták, még azt meg. Rá sem

jöhettek, hogy nem is kontrollálták, ah.

Nem a saját szintjükön, élik az életüket, ah.

Hátha, jól jönne, még időben, a változtatás.

Ha, még nem hiszed, hát, járjál utána.

Győzz meg,

legyőzni könnyű engem,

nem harcolok,

sem veled,

se ellened.

Oktatnám,

tovább, a sorsukhoz

nevelhetnék,

csoportokat,

azáltal, amit feltaláltam.

Olyan, igényes embereknek,

akik, tudják, hogy

 ők is boldogulhatnak.

Ha rájönnek, mi az

ami, a hasznunkra, s nekünk is,

a Hazánk, hasznára is, válhatna.

Sikeréhes, az emberi elme, hinnye,

napi tápláléka lehetne, a saját sikere.

Legalább ne árts, senkit se bánts, de

magadra is vigyázz, téged sem

pótolhat ám, senki más, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Heringes Árpádné e.v.

Műhely, a megelőzésért,

fantázia nevet kértem hozzá.

Online önismereti oktatásom.

Szeretettel. Julamami

Amíg nem jönnek rá az emberek, hogy

ők miben a legtehetségesebbek, addig,

azt keresik, mivel szerezhetnék meg.

Azt akkor még nem tudják, nem a pénz

az, amivel a boldogságukat megkapják.

A lelkes, szíves, gondolkodó énjük az,

ami a saját szintjükön biztosítja azt is.

Ami láthatóan, akár a pénzhiányában

lévőknek is meglehet, a sikerélményük.

Amihez kezdtem, abban boldogultam,

adni születtem, tehát boldog voltam.

Meg nem gazdagodhattam, hiszen én

szíves, lelkes énnel, gazdagnak születtem.

A hozottamat teljesítettem, hát tanulom

azt, amit mások jól tudnak, én még nem.

Eladni a feltaláltamat és méltósággal,

 tartásosan korosodom, a sorsomat élve.

Nem tudtam csak magamra gondolni,

nem engedte a belső tartásom azt meg.

Másnak is jó legyen azon járt az eszem,

voltak akik, nem örültek mindezeknek.

Adtam – kaptam, körforgásban éltem,

nemcsak beszéltem, naponta tettem.

Amíg megtehettem, elirigyelték azt,

hiszen tartást, méltóságot adott az.

Adni születtünk mi mindannyian, az

emberiesek, olyanok is maradtak,

a hiányától nélkülözőkké lesznek.

Jó mintáknak teremtette az Isten

az emberieseket, vannak, lesznek.

A többiek kicsit esetlenül esetleg,

de csak kezdetben, mert ha annak,

rájönnek az ízére teszik gyakran.

Óvatosan, a belső kontroll fontos.

Amikor már a sajátja lehet újra az

adni tudás képessége, boldog lesz

tőle, s keresni fogja a lehetőséget.

Az átbillenéstől mentsen az Isten.

Ha ismered a határaidat, tudod,

nem mások hatása után mégy.

Nem később és nem holnap,

nem jövőre, most.

Mindig akkor,

ha a jó ott,

előjön benned.

Viszont meg kell

nézned, mikor és hol

teljesítesz önmagadért.

Figyelj a lelkedre, szívedre,

a gondolkodó agyad döntsön.

Ha nem lennének harmóniában,

az nem jó idő akkor, ott sem arra.

A belső kontrollod figyelmeztet,

 jó megérzéssel, észreveszed.

Ne szolgáltasd ki magadat.

Különös oktatás, nevelés.

Amikor a lelkességed már

motiválja, szükséged van arra, ah.

Tegyed szívesen, magamutogatóan,

másoknak megfelelve, semmiképpen.

Amit így teszel, annak van értelme, olyan

jó minőségben megy az át a kapóhoz, hogy ad

vele annyi bizalmat, hitet, hogy élni érdemes.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

eladó, kerülhessen be, ne landoljon a fiókba.

Nem fordultak ki önmagukból az emberek,

csak picit, megeshetett az, átmenetileg.

Tanulj meg a saját idődben adni, hogy

ne kelljen, ne fordulhasson elő az,

ha akarod, ha nem, kénytelen,

kelletlen szükség lesz kapni.

Adjon az Isten, minden

földi jóból annyit, ami

nektek épp a legjobb.

Magyarországról,

Pakson, a Hergál

Házból.

Szeretettel.  Julamami

Vannak akik az Isten kötényében,

látóterében, munkásan, tevékenyen.

S vannak ahol, körbeértek, meg nem

érdemelten, megélik a luxusdagonyát.

Látható, nem adja meg azt oda amit az

 élet hétköznapi sikeresei naponta, a

 tevékenyek oldalát gyarapítva.

Parolázva,

összekacsintva,

már megint, újra

tudtak féket rakni,

oda, mint a kaloda.

Nincsenek tisztában

vele, mennyit bírhat

el az emberies léte sem,

mert ha igen, hinnye, ah…

A jó ne is menjen be oda,

még ott divatossá lenne.

Rá van telepedve azon

intelligensekre akik

vinnék a Hazájukat

a szépben, a jóban,

a túlélhetőségeket is

mutatva, ki a partjukra.

Különös oktatás, nevelés,

megelőzés, megelőzésként.

Nem, nem, nem, ez mintha

nem is a mi Hazánk volna.

Hova lett a sok szép és jó,

amit ide teremtettünk, ki

vitte el és mit is tett azzal,

várjuk vissza mi is oda és ide,

nem vagyunk feledékenyek.

Alaposak, jók a munkában,

a lébecolók vasmarkában,

a végére nem jut energia,

tudja-e mennyit árt azzal.

Jó nagy luxus most az is,

ha valaki még meg tud

sértődni azon, hogy a

 többiek meg tán nem

  azt gondolhatják róla.

Amit az ő tükrében

feléjük irányítottan,

 jól kitaláltan, az így

 nem is érhet körbe,

meg sem mutatja.

Ahol az a szemét

válogatottan is

 szemét marad, a

 jele is ott marad.

Van-e felelősség

azok iránt, akik

ki vannak téve

mindezeknek.

Elmenni se nem

tudnak, nincs is

hova és miért is,

hát megmarad a

az ő minőségük

alatti szakadék.

Ki szabta át azt

a kisembereknél

 ami még elbírható,

vagy ki van találva a

következő, hova és

merre ki terelhető.

Nem is szólhatsz,

nincs is hova, hisz

nem látnak, nem

is hallanak, nem is

gondolkodva élnek,

felelőtlenek lehetnek, a

 sajátos bűvkörükben élve

nem felnőttként tesznek.

Kire is van szabva itt az

amit sokan alig bírnak

el, de viselniük kell, hisz

nincs különbség, vagy oda

vagy nincs máshova sehova.

Ki hiszi el, hogy elviszik oda,

ahol még nagyobb a tűrés,

mint a felvállalható látszata.

Kivé nevelődnek a gyermekek,

akik azt látják, hogy lenne, de

nem lehet, mert mit szólnak az

emberek, nem a te szégyened.

Mond miért vállalod, ha nem is

bírsz el vele, nem veszed észre,

hogy nem néznek már a szemedbe.

Az árnyéka vagy önmagadnak benne,

egy látszólagos óriásnak tűnő semmibe.

Ha csak ez van mindenhol láthatóan, na

akkor hányan érhetik el ezt, vagy csak

nézhetik, de számukra nincsen semmi.

Hiszen azt nem láthatják aki tevékeny,

anélkül is, hogy ő látható lenne bárhol is.

Háttérben tartják őket, hiszen jó mintáknak,

igen jók volnának, lépésről-lépésre haladva,

a hivatásukat a Hazájuk hasznára fordítva.

S visszafogottan befele figyelnek ők már,

amikor az össze-vissza értelmetlen,

igen alacsony szinten, elkezdődött,

s anélkül van szünet közben, hogy

annak eleje-vége, értelme lenne.

Jó szerencsét emberek, tisztelet

és szeretet legyen bőven nektek,

hogy ne szűkölködjetek, ha adni

is lehetne belőle.

Szeretettel.

Julamami

Miért ne

lehetne,

tisztelni,

szeretni,

méltósággal

embernek lenni.

Tiszta útról addig ne

beszélj, amíg mögötted

nem látszik, mit teremtettél.

Nem ártva, nem bántva haladni

előre, ahogy azt az Isten az útjának

elé tette, hogy a sorsát el is érhesse.

Valaki akkor lesz belőled, ha helyén

van a lelked, szíved, gondolkodsz.

Az ember emberiesnek

született, s a sarjak

ezt látva, ennek a

hatására, lélekben is

erősödve élnek, mert

mennyit is érnének nélküle.

Tevékenyen a jóban, a szépben,

megteremtve a jövőképéhez azt is

amiről ő akkor már nyugodtan álmodhat.

Hiszen tett bele a közösbe és a legjobbat

azzal tette, hogy azt gyakorolja ami

a többieknek jóvá teszi a létének

gyümölcsét nemcsak önmagáért.

A generációs feladatait törleszti,

ha addig ott nem tett senki semmit,

a többiekért is, s a sorsa azt elé teszi,

hát dolga van vele és lesz is bőven mire

kibogozza, hogy ki mit nem tett meg érte.

Hány generáció szülöttje sanyarog miatta,

s ha hirtelen másoktól veszi el, hogy azzal

az övéit kikímélve, a gyarapításukra szánja,

hát majd megtudja mi jön majd annak utána.

Hiszen elvette a fejlődés lehetőségét tőlük,

hirtelen, váratlanul, kimaradt egy lépcsőfok.

A sorsunkat azért hozzuk, hogy teljesítsünk,

ameddig mi azt megtehettük azt elérhettük.

Van aki hirtelen emelkedett ki oda a semmibe

is belekapaszkodva, azt amit hallott el is hitte.

Különös oktatás, nevelés, ismerem a tenyerem.

Más meg keresi kutatja, hol lehetne hasznos,

hol vannak azok a blokkok, ami által megállt

az addigi élete és képtelen volt boldogulni vele.

Alázattal a saját életritmusában, a megteremtettje

által gazdagodva, el nem venné a mások javait, nem.

Persze a gyermekcsíny másról szól, arról mindenkinek

van egy megfelelő emléke, okulva belőle felnőttként

épp azért, vagy egyáltalán nem tenne, mások kárára,

már azzal is tapasztaltabban halad ő, felnőtté válva.

Így a saját életritmusában maradva a sorsát meg is

csinálja, mert megkapja mindenhez időben a jó

jeleket, hogy éppen mihez merre is menjen.

A születésével hoz valamiben tehetséget

mindenki, a „nagyember” léte, a lelkes, a

szíves, gondolkodó ember, nem ártana.

Hát az Isten pecsétjével már rajta,

gazdag, de (nagyember) maradt,

 mindenki azt még nem láthatja,

 ő már tudja, hogy megcsinálta.

Tiszteletem.

Tisztelt volt és jelenlegi

tanítványaim, a két ünnep

között, ha van rá igényetek

jelezzétek és beszéljük meg, a

  kérdéseitekként felmerülteket,

hogy ne vigyétek át a jövő évre.

heringesarpadne@julamami.com

 Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Heringes Árpádné e.v.

Műhely, a megelőzésért.

+36 30 2470 589 által.

Szeretettel. Julamami

Ha, most, a mai napnak megfelelően, nem

vagy az emberies működésünknek tudatában,

miről beszélsz, a gyermekeinkkel, hinnye,

ne szenvedjen, a magasabb szintű sem.

Ha úgy nőttél, hogy várnod kellett, a

 döntő idősebbre, hogy felfogja,

hol van, a sorsod másban,

mint ami neki, a sajátjában.

Akkor, már, van alázatod, hinnye.

Ki mondta, hogy szolgálnod szükséges,

nem végezheted azt, a saját szinteden, ah.

 Tehát, magad szerint, magadnak, szükséges,

megoldanod, a saját idődben, legyen, napi sikered.

A feladatra való érettség, nem életkor függvénye,

van aki úgy öregszik, fel sem fogja, le van maradva.

Tanuld meg, hogy segíthesd, a családodat.

Ki mondja el hát, nekik azt, hogy

ebben a felgyorsított helyzetben,

másképp hat minden. Nem biztos,

hogy a szülők tudnak segíteni, ah.

Akkor legalább a közösségben, ahol

időzniük kötelező, ott kapják meg, a

 megfelelő, életszerű, tájékoztatást, ah.

A gyakorlatban, már bizonyítottaktól,

 a kontrollálható, hitelesektől, hinnye.

Győzz meg, legyőzni könnyű, nem

harcolnék, oktatnám, érvelnék.

Valaki felfogná az idők szavát,

hinnye, kiszolgáltatottá,

lehetnek a gyermekeitek, ah.

Ha a valóságot nem ismeritek.

Nincs mit magyarázkodnom,

a feltaláltammal, érvelnék,

tapasztald meg, mielőtt,

azt gondolod, ez is olyan

mint a többi, a valóságtól

alaposan, elrugaszkodott.

Se hozzáértő segítségem,

sem olyan, aki felfogja, ha

nem időben történik meg,

kezelhetetlenné válhat, ah.

Pedig, vagy már van, vagy

lehet gyermeketek, nektek is.

Jól gondold meg mit kívánsz, mert

ha megadatik, abban fogsz élni te is.

Felismerted-e, érzékeled-e, hogy

van, belső kontrollod, hinnye.

Tudod-e mikor jelez és miért

a lelkesedésed

benned.

Ha nincs

mindennap, a

 szintednek megfelelő

sikerélményed, üresedsz,

vagy kihűlsz, még

mielőtt lehetne.

Bocsánat,

át kellene

menjen, ah.

Felismered-e,

amikor életszerűen adja,

a saját életritmusodat,

a szíved. A kettőt,

érezted-e már,

együtt hatni.

Felfogod-e, a

gondolkodó

agyadnak,

késztetését.

Vagy csak úgy,

mindent bele,

azért,

hogy

igazad

legyen, hinnye.

Vajon mennyi

igazságtalanságot

élhettél át, hogy

mindenáron,

az igazadat

akarod igazolni.

Keresztül minden

emberies határon,

végigviteted,

igazad kell

legyen.

Máskor,

máshol, más

sorsot, generációs

feladatot, hoztunk mind.

Ha nem figyelünk magunkra,

ugyan, hogyan figyelnének ránk.

Minden, a belső kontrollon múlik, ha

 hiába van, nem észleled, akkor bizony,

érzéketlenül, viselkedsz, mindenkivel.

Amit tehetségként hoztunk, abban lenne,

fontos elérnünk, a felső szintünket, ahhoz,

hogy kiteljesedni is tudjunk, a sorsunkban.

Ha még nem tudod, nincs gond, tanuljad meg.

Ha abban nőnek a gyermekek, hogy nekik saját

maguk szerint, semmit sem lehet, beszorulnak.

A saját lelkesedésük hiányában, sanyarognak.

Valamivel pótolni igyekeznek, az egészséges szívük,

adná hozzá az életritmusukat. A sokféle külső hatást,

átgondolni, kontrollálni, igyekeznek. Ha azok hamisak,

hát akkor, mihez, képest, érzékelhetik, a valóságot, ha a

felnőtteknek se működik, az egészséges belső kontrolljuk.

Van-e hiteles, vagy csak esetleges, mondvacsinált, hinnye, ah,

az ami, az életminőségünket, a Hazánkban biztosítani tudja.

Bocsánatot fontos kérnem, hiszen, már megtanultam régen.

Nem fontos, hogy igazam legyen, láthatóak a jelek, próbálják,

egészséges lélekkel, túlélni, elviselni, az intelligensek, hinnye.

Három a magyar igazság, hát, elfér, még, egy, bocsánat, ah.

Tiszteletem.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v.

Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom és általa,

önmagad szerinti, sorsodhoz nevelődéssel. Julamami

védjegyesen.

Szeretettel.

Szeretett Hazánk Csodaszép,

ne menj még, hiszen a széppel, a

jóval amit ideteremtettünk, nekünk

meg sem jöttél, várunk rád mi is még.

Ami volt az már a múlté lett, alapja

a jövődnek, nem vált semmivé.

Elment a tegnap, ma lett a

következő napból,

a most a fontos,

az adott pillanat,

a holnap a küszöbön

úgyis megvár majd és

  készülődik a következő nap.

Tessék mondani, ha azt ki tetszett

mondani, hogy a használatbavételi

engedély után költözhetnek,

akkor miért nem lehet?

A családok nem

több tárgyból

állnak, élők, érzők,

felnőtt és gyermek, hahó!

Valaki tudja-e a választ ezekre,

mikor költözhetnek az ő lakásukba,

ugye addig nem mennek Önök sem,

ünnepelnek, ha igaz az adott szó, a

„csok jó”, üres szó olyan szinten tán

nem való, megelőzés, megelőzés!

Rád bízta az Isten a gyermekedet,

érte tegyél ne helyette, s az életének

úgy lesz igazi tapasztaló tartalma, értelme.

Mond és te terveztél-e, vagy csak teljesítetted-e,

amit rád bíztak, amit feladatul adtak, gondoltál-e

arra, hogy ha nem járatod az agyadat, unatkozik,

s kitalál olyan túl gyorsakat, felszíneseket,

amikkel legyőzöttnek hiszed a többieket.

Ha csak a látszatra figyelsz, megrekedsz,

hiszen az a pillanat töredéke alatt meg

is van, s unatkozva az okos agyad hajt,

még és még kell neki a sikerélmény.

S ha rákapsz, ismételni nem is

szándékozol, csak haladsz,

csupán arról feledkezel

meg, hogy mindenki

más tőled távol lett,

alaposan lemaradt.

A barátokat letudtad,

mint tavasszal a meleg

kabátodat, félreraktad.

Mondjad mi lesz teveled,

ha fázik majd a te lelked,

ki fogad el azzal együtt is,

amiért mások irigyelnek.

S egy reggel rá is ébredsz,

mielőtt nekirugaszkodtál,

 akkor volt meg mindened.

Azóta meg kinőttél már

magad fölé és hiába

szeretnél láthatatlanul

maradni, már nem lehet.

Felfigyeltek rád, s bizony

ők is látják mit csinálsz.

A telhetetlenül a te

 tehetetlenjeid

lettek, azok,

akik mindig

mindent el is

hittek, amit

mondtál és

sugalltál,

hiszen

nagyon

ügyeltél

arra, hogy

a fogalmazás

ne legyen fülön se

csíphető még megnőne,

az igényük a minőségi életre.

Minden megvan alaposan,

részleteiben fogalmazva,

 mi kell ahhoz, hogy olyan szintre

kerüljön az, ami a mások életét és

álmait befolyásolni próbálja,

megmutatja, kimondja,

azt is, kinek mikor és

mit kellene álmodnia.

Azt, hogy az jó is lesz,

na azt nem ígéri, hiszen

nem másokról szól az se,

csak a saját életének igen jó

minőségének bebiztosításáról.

 Minél nagyobb a külsőleg látható

annál aggodalmasabb, a belső igény,

hiszen minek fárasztaná magát már,

minden amire igénye volt kész, a mű áll.

Pedig az élet még kéri a saját napjainak

minőségéhez, értelméhez, tartalmához,

a tennivalókat, a most, a ma, a holnapi

nap képlékenyen emberies tevékeny,

egyszerűségében a sikerélményt.

Az ember gondolkodni született,

kiüresednek az ő napjai, ha ma nem

használja azt amit az Isten arra adott.

A tehetséges voltát, az egyszerűen

is nagyszerű önmagát, ha egy feladat

elfogyott, hozzákezd egy minőséget

adó másikhoz, teszi a dolgát nem áll

és nem vár, a nincs is mire, hahó.

A szemellenzővel nem lát a ló, de

 az érzékei intelligensek, vannak.

Azért mert elérted a legedet,

azért még nem áll meg az

életed, halad, menj, lépj,

gyakoroljad a lépéseket.

Ki ne rekesszed önmagad,

ismerd meg az igaz valódat,

mi minden van még benned,

most nem kell sikeresnek csak

vegetálósnak is elég lenned.

Hiszen elérted a te sikeredet

éld, tanuld amit nem tudsz.

Hát vessél számot te is,

önmagaddal, ami volt

elmúlt, figyelj a most

pillanatára is, mert

később a pillanatok

fontossága erős lesz,

mert nem élted egy

helytelen döntésed

miatt azt sem meg.

Akkor az életed

csak elballag

temelletted,

legfeljebb csak

integet neked.

S úgy nyújtsd a

kezed, ha azt te

 belülről már érzed,

mert jobb legyintéshez

szokni, mint megalázó

kezeket szorongatni,

látványosat lapogatni,

vasmarokban ragadni.

Különös oktatás, nevelés,

magam találtam rá, fedeztem

fel, minden apró részletekre

felfigyelve, egy nap alatt

rajzoltam le.

Betanítom,

azt a ritmust

kapod vele,

amiből

a tegnap

kibillentett,

újraértelmezed.

Más szempontokból

 az elmúltat is meglátod,

a most fontos lesz, hiszen

új értelmet kap egy szó,

egy mondat tebenned.

Jó szerencsét emberek,

áldjon meg az Isten minden

földi jóból annyival benneteket,

ami akkor éppen a legjobb nektek.

Tiszteletem. Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Szegény, Hazánk, Csoda Szép, tisztán látható,

az már összefüggésében mi történhetett vele.

Amikor tolod, mert megteheted, azt is amihez,

középszerűen értesz, jó az, legalább nem látják

meg, a tehetségesek által odatett, jó minőséget.

Magas szinten, jó minőségben hozzáértő tegye,

 mond-e, valami fontos-e, ott, ahol, érteni kéne.

Megtanulni megelőzni, értően kommunikálni.

Hát megtanulom, hiszen, hogy is jövök ahhoz,

hogy nyugodt legyek akkor, ha nem tudom.

Felajánlanak nekem egy lehetőséget,

még nem értem a nyelvüket,

viszont átjönne a jó szó.

Mit istehetnék,

hozzálátok,

már csak

a türelmet

kérem, hogy

tudjak kérdezni.

Mit nyújtana az a

 jónak tűnő lehetőség,

számomra, hozzálátok, s

 megtanulom az ő nyelvüket.

Amivel az a lehetőséget adja,

rálássak, kihalljam, megérezzem.

Ah, értem én, hogy azt gondolják,

sokan, hogy ők mindent tudnak.

Tán, ah,  szükségük lenne még több

tudásra, ha amit kitaláltak, ahhoz

be is vonzották a megoldásokat.

Azt a, nem semmi, jól ki van találva.

Ezzel már nem lehet mit tenni, a helyén

van mindenki, pedig még nem is lehet azt

tudni, hol milyen tudásra lenne szükség még.

Milyen érdekes lehet ez a fordított, gondolom,

ha mégsem jön be, az se, a várakozásnak nem

felel meg az elképzelt, hát cserélgetik majd.

Semmi sem állandó, tudjuk mind, akik már

találkoztunk az életben, hirtelen jövő,

másoknak talán jó megoldásokkal.

Sorsszerű, kinek volt, kinek nem

is tűnt még fel, hogy van sorsa.

Legfeljebb ha a körülötte élők

elhasználódnak, majd letudja.

Ha a tudás nem fontos, akkor

mi lehet ott a fontos épp most.

Átlátni, kihallani, megérezni,

összefüggésében látni, amikor,

eljutottam idáig, nagyon jó volt.

Tudni, hogy meglett a gyümölcse,

a sok tapasztalatomnak, Isten adta.

A megoldásokat, ahhoz, hogy akik ide

eljönnek és szeretnék tudni, mit látok,

megkapják arra, ott látható a válasz.

Persze nem biztos,

hogy azt amire ők

gondoltak, hanem

azt ami ott van ahhoz.

Az ő saját tenyerükben,

mint sorsszerű megoldásuk.

Tanulj, hogy tudjad, ismerjed

a saját sorsodat, te se, másoknak

legyél kitéve, mindenkor és mindenben.

Hiszen, nem mindenki jó szándékkal van ott,

vannak akik azt feltételezik, ők mindent tudnak.

Észre sem veszik azt, hogy alaposan le is maradnak.

Nem változtatnak, csak, hogy a Világ változásban van,

akkor is a porszem igazodik és az nem fordítva történik.

Különösen akkor, ha valakiknek tartják magukat, ah, gőgösen,

na akkor mint a tenger, annyi hasonlót olvastam a sorsokban.

Ne tegye senki sorstalanná, az ideszületett népet, mert az

is lehet, hogy azonosulni fog, mindazzal aminek őket kitette.

Maradjak most csendben, hiszen nem kérdezett engem se,

itt senki sem, hogy kit kérdeztek erről, nem tudom, csak azt,

tudom, hogy a tapasztalatommal, tanultjaimmal már rálátok.

Nem ajánlhatom fel senkinek sem, úgy, hogy ő megvan arról

győződve, ezt is jobban tudja, hiszen neki van, ahhoz, rangja ám.

Én meg az apró porszem, hogy jönnék ahhoz, hogy azt mondjam,

talán én azt másképp is láthatom, sokféle lett a 24. év alatt abban,

a megtisztelők által a rálátásos, kihallásos, megérző tapasztalatom.

Betanulni, összefüggésében meglátni, az nem ugyanaz a kategória.

Tanulni lehet a saját gyermekedtől is, hogy tudjatok kommunikálni,

nemcsak tőle kellene várni, hogy igazodjon, mert neked van korod.

Tapasztalom, hogy mekkora tudást hoznak a gyermekek, ki abban.

Mások meg másban és tulajdonképpen házhoz ment a tudás, csak

nyitottnak kellene lenni, ahhoz a korosabbaknak, hiszen ők még

nem azt, nem úgy tanulták, most adja magát a tudáshoz a Világ.

Érdekes érzés volt, amikor eldöntöttem, megtanulom azt

a nyelvet, hogy tudjam miért pont nekem ajánlják azt.

Ki miért hoz egy döntést, vagy mások nem hoznak

döntéseket, megvárják, amíg felettük döntenek.

Az is lehet, de az emberek hozták a tehetségüket és

adnák, kinek hova lenne a legjobb, az ő hozzáértése.

Mint az összerakós, egymáshoz illeszkedne a tudás.

Egy Haza ez csak egy, tiszteljük, becsüljük hát meg.

Ott fontos lehetne, de ha így is jó, akkor már csak

imádkozik, aki már tart ott, hogy van arra igénye.

Nem unalmas az élet, ha folyamatosan van ami

adódik és meg lehet tanulni, úgy is meglátni azt,

amit addig, csak más módon láthattam még meg.

Nyilván fontos, a pontosságra, van saját igényem.

Persze nem kérdeztek, hogy jönnék ahhoz, amikor

meg is vannak győződve, tudja, hiszen megmondta.

Nem kontrollálta azt senki sem, szembesülnek vele,

hogy jó ha ők maguk teszik meg, mindannyiszor azt.

Nézz magadban szét, látod milyen szép, a lelkednek

tiszta tükre, mi mind, tehetségekkel születtünk meg.

A megoldás természetes, az intelligens alkalmazkodik,

 megfelelően, ahogy lehetséges, nem árt magának sem.

Jelzi azt, mások miért nem látják, persze ha kérdezik.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” eladó.

Olyan hozzáértőnek, aki hasznossá tudná tenni ott is,

ahova engemet, tíz éve már annak, nem engednek be.

Összefüggő, széles látókörre, amit ad ennek a tudása,

bárhol szükség lehet, tudni azt, hogy van olyan ember.

Hozzáadva a saját tudásukhoz, kiemeli az arra rálátást.

Sokan nézik, többet látnak, ha meg összefüggésében is

 látják, nyugodtak lehetnek, becsapni őket nem lehet.

Látni a hétköznapi csodát, tiszteletre vágyik a Világ,

tanulj, hogy tudjad, a tudás, tartást, méltóságot ad.

Tiszteletem. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen.

Édes Hazám Csoda Szép, kérlek, ne menj még,

hiszen a sok szépet és jót mi ide tettük,

megvárjuk itt, mi nem mentünk sehova,

hiszen ha el van ültetve a fa és gondozva,

az a gyümölcsét is meg kell idejében hozza.

Ismered-e a Hazaszeretet érzését, vagy csak

beszélsz, beszélsz, beszélsz, voltál-e lent már,

azért mert mások tették veled azt, nem te.

Ha meg is történt az, hát nekünk mi

közünk lenne ahhoz most,

vagy bármikor máskor, hisz,

mi nem ilyenek vagyunk, soha

nem is voltunk, éltük a magunk

egyszerű életét, a sorsunkban

hittünk, mint az Istenben is.

Mi tette ezt veletek, hogy

készültök az ünnepekre,

mond majd templomba

is bementek és közben,

becsukjátok a szemeteket,

 ne lássátok a tekinteteket.

Mondjátok, gondoltatok-e

arra, hogy mindezt a mások

verejtéke hozta ide így össze.

Nehezen hiszem, hogy nincs

egy kicsinyke idő se, amikor

magatokba szálltok, látjátok

a valóságot és nem siratjátok,

azokat akikkel ez megtörtént.

Sikerek nélkül félbemaradt

sorsok, egymástól távolodó,

emberi kapcsolatok, miért.

Ami összetartozik az együtt

marad, szétválik ami nem.

Miért másokat utánozol,

miért nem éled az életed,

a tökéletes az Isten maga.

A belső tartásod ismered-e,

a káprázat nélküli valóságot,

a méltóságodat felismered-e.

Mondjad mi ez az össze-vissza,

ide-e vagy oda,

hol ide, hol oda.

Van-e önnek

halmozott

java, akkor,

ha még érti,

adjon belőle

oda, ahol

annak nagy

már a hiánya,

magát vigyázva.

Azoknak miért

nincs semmije se,

akik beletettek ide,

sok jót és szépet is.

Miért nem jár belőle,

ha tudják, hogy ide tették,

akkor ők azzal terveztek is,

hogy majd nyugodtak lehetnek.

Hiszen a Szülőhazájukban élnek.

Miért nem kérdezik meg azt akit

érinthet az ami az ő joga lenne itt.

Jól érezni magát a bőrében, hiszen,

azért is mindent megtett, bízott ő is

abban, hogy ilyen elő nem fordulhat.

S most csak néznek ki a fejükből,

akik értik, hogy mi történik, de

nem hiszik el, hogy amit látnak,

az a valóság itt most és tényleg.

Odáig még nem értek el, de már

nincs is hova menniük, megszűnt.

Mi az előretervezett és mik

azok amik hirtelen ötletek,

hahó a becsapottak házát

kidöntötte el, hogy most

ki vigye, vagy lakja-e be.

Ki mire, hova tervezze,

hol erre, hol arra megy el

és minden egyes fillérje.

Miért nincs ehhez mérce,

hogy meddig az addig és

ki hallja és ki nézheti itt.

Se erre, se amarra el ne

térjen, amoda meg semmi

esetre se csurogjon belőle,

nem gond, hogy beletette,

legyen az ő gondja örökre.

Lehet, hogy már nem mer

szólni senki sem, hiszen

nem szeretné, hogy még

abból is gondja legyen.

Miért látszik gügyének,

az aki, nemcsak a pénzre

gondol éjjel nappal, próbál

úgy élni, hogy ne ártson és

ne bántson és senkiket sem,

pedig mind így születtünk meg.

Kérem keressék meg azt amit

elhagytak valahol, uram Isten,

rekordot csinálnak abból is,

hogy a szegényeik esznek.

Mekkora fájdalmak ezek, ki

nem szól erről időben, hogy

ne tegyék, ennyire le neee.

Fékezz, mielőtt megszoknád

a lóval növelt magasságodat,

mert megteheti helyetted a lovad.

Örülj ha ki tudod mondani még, hogy

bocsánat, ha már nem akkor engedd

el azt ami görcsben tart, hátha az

megszabadít majd, ember maradj.

Szeretettel. Julamami

Ha kikopott, belőled, az emberies,

a kezed, inkább csak legyintsen,

ha benned, alázat nincsen.

Egy tükör,

valakitől.

A félretett

érzését, is, meg

lehet, szokni, inkább,

mint, megalázó kezet rázogatni.

Nem tudom, tudják-e, akik, megint,

döntöttek felettem, hogy ha ezt is

megszokom, se lehetek, rutinosan,

mások, kénye, kedve, szerinti.

Persze, él bennem a bizalom,

mint eddig mindig,

megkapom a

megoldáshoz, a

 megfelelő, pillanatot.

Kerülővel jutottam be ide,

mert, az oldal, változásban,

van, a szomszédom is, keresi,

mit tehet érte, elszállt a lehetősége.

Pillanatnyilag élek azzal, amivel

 lehet, a www. julamami.eu.

látszott éppen a mezőben,

bent lévőnek. Valami

történik, amit nem

kértem és mégis.

Történik valami.

Nem tudom,

volt-e már,

teljesen

kiszolgáltatva,

aki, ezt ilyen, teljes

nyugalommal csinálja.

Pillanatnyilag, a

Web-tenyér,

web- mutter.com,

nem ad lehetőséget,

az írásra, a megszokott

módon. Hát igyekszem és

köszönöm, a tanítómnak.

Amerikában élőtől, tanultam,

éjjelente, úgy, hogy ki sem

  tettem, a lábam innen.

Tudta, mire, hogyan

tanítson.

Gondban

voltam, hát

ezzel segített.

Azt mondta,

azért, mert,

előtte meg,

én voltam,

a segítője.

Amíg nem

jön rendbe, az

íráshoz az oldalam,

magam szerint, megint,

mint eddig is megoldom.

Talán az volt a gond,

hogy leírtam,

a nyugdíjamból,

megélni, nem tudnék.

Hát amíg dolgozom élek,

amíg élek, dolgozom.

Pedig a megoldás ez,

ne gondoljátok, hogy

nem dolgoztam át az

életemet, de igen.

Valahogy, úgy,

esett, éppen,

a nettót számolták.

Nem változtatnak rajta,

hiszen csak kevesen vagyunk,

akiknek, a nyugdíja, nem éri el,

az 50 ezret sem. Hát döntöttek,

megint, ah, felettem, nincs kivel ezt,

megbeszélnem, nincs kitől kérdeznem.

Ha megmondták, hát megmondták, ah.

Így, a magam, módján, már szinte,

rutinosan, igyekszem, túlélni.

A reménybe, nem szoktam,

kapaszkodni, van az Isten,

azt tudom, ettől van, ez

a lassan végtelen,

alázatom.

Hát, nem

szomorkodom,

inkább, keresem,

a megoldást, hinnye.

Adjon az Isten, minden földi

 jóból, annyit, mindannyiunknak,

ami éppen időben van és jókor jön.

Tiszteletem. Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen. Szeretettel. Julamami