2025.05.06. Az is lehet, hogy túl sokat sírt a szemem, gyakran nem is értettem, hogy miért folyik a könnyem, sirattam tán azt, ami elképzelhetetlennek tűnt és a Hazánkban mégis megtörtént és valószínűleg anélkül, hogy tudnánk egymásnak a megváltozott helyzetéről és sokakkal.
Elképzelni sokan nem tudtuk, hogy azt amivel akkor bizalommal voltunk és beleteremtettük a Hazánkba, azt vissza abban a minőségben miért nem jár nekünk és ha netán, használták azokat az összegeket, legalább egy köszönöm kiséretében, vissza most miért nem kaphatjuk.
Hiszen minden arról szól, hogy húde jó és nagy a gazdagság, ha az valóban úgy van, hát akkor mi is lássunk abból a jóból és szépből, most mint az Isten adta Nép.
Ah, tán csupán az lenne a magyarázata, hogy a megváltozott a politika szerint, az már nem is jár vissza nekünk, akkor hol van az, tudja-e bárki is, vagy talán titokban tartalékot gyűjtöttek és az majd, az Isten adta Népnek, annak az idejében a meglepetésünket szolgálja.
Vagy valósítsuk meg az álmainkat és az is elképzelhető, hogy majd kártérítést kapunk, vagy tán fájdalomdíjat, hogy ne üresedjen ki se boldogtalanná ne váljon a sok év alatt senki, ne veszítse el a politikának nevezettben végleg a bizalmát.
Vagy tán az is lehet, hogy csupán átmenetileg bántak rosszul velünk az Isten adta Néppel, s majd rájönnek és bocsánatot gyakran kérnek és fájdalomdíjat fizetnek és nem különböztetnek közben is meg bennünket és egyaránt minden abban érintettnek.
Na hiszen, persze csupán szerintem, ha se a nyugdíjunk összege, se az összegében nem a kiadásokhoz mért most a családipótlék, elszáll a bizalom és végleg, hiszen ki tudja elfelejteni azt, hogyan bántak itt a saját Hazánkban, az Isten adta Néppel.Persze gyorsan bocsánatot is kérek és csupán szerintem írom le ezeket, mert így maradtam meg, éltem túl a nyugdíjamnak nevezettel.
Ne várja azt tőlem senki sem, hogy ne vállaljam az Isten adta Néppel való közösséget, hiszen az a közös Hazánk nekünk, tán nem kéne azt tennie senkinek se, hogy megtagadja az övéit, mert többnek érzi magát náluknál, hinnye má.
Amikor a nemzetközi táborból, ahol a Tenyér – térképeket tömegnek olvastam le, kivitték a világba a H.Nagy Júlia nevet és azáltal, itt a Hazánkban élőként a létezésemet, már nem volt szükség a hirdetésre, mert minősített az akkor éppen, grátisz teljesítésem engemet, tehát adok – kapok volt az nekik és nekem. Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.
2025.05.02. 
2025.04.01. https://julamami.com
Mostanában nem festettem, inkább írom azt ami naponta összejön bennem, leírom összefüggésében, hogy a siker energiájáról ne feledkezzen meg a gondolkodó agyam, kapja meg a táplálékot és maradjon meg ott, ahova már 2010. évben eljutottam. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató, Paksról a Hergál Házból szeretettel. Ha tisztelettel mondod, a julamamivédjegyöreganyám.
Tiszteletem, oda, ahol azt még, értik és fogadni tudják.
Megbocsátani nem tudni még, hogy lehet-e, azt a sok mindent, ami mások általi és kényük, kedvük, szerint, megtörténhetett.
Mert elhitték, hogy megtehetik, félreérthették, ha lehet, akkor már azt, szabad is nekik, megmutatták és vakmerően meg is tették.
Így aztán, nem juthattam el a saját időmben,a sorsomban, odáig.
Ah, hogy mindazzal, amit elértem, magam számára, az emberi méltóságomnak a megtartásához, jól megérdemelten, a sorsomnak megfelelően, teljesíteni is tudjam.
A saját, jó életminőségemet, a szerintem, életszerű tartalékot, én magam a hivatásom gyakorlásával, teremthessem meg.
Minden meg lett változtatva, nem kapcsolódnak, sem időben, sem megoldásban egymáshoz, az addig a régi módon, még működőképes életformánk, hirtelen döntéssel megváltozott.
Többségében azt sem tudjuk, mi maradt a régi szerint és mit kellene tudnunk, napi szintű változása szerint. Nincsenek róla hírek, sem információk úgy, hogy mi az Isten adta Nép is, a valóságnak megfelelően, jól tájékozottak legyünk.
Mit várnak el tőlünk, a legfrissebb döntések szerint, ránk lettek húzgálva a nemlétező, sablonok. Óvatosan írom, se a sorsunk, sem az elért szintünk, nem egyforma ám, másokéval, tán, csupán hasonló.
Felelős-e még értünk a döntéshozókból bárki is, úgy, hogy, ha az nem jó nekünk, vagy túlzottan, nehezíti az életünket, hétköznapi szinten.
Nincs számunkra lehetőség, hogy akkor az, meg lenne változtatva, aszerint, hogy nekünk az, életszerüen élhető legyen most.
Nem adhatom fel, mert amiért megdolgoztam, a saját Hazánkban, az legyen alapja mindannak, ami a következőknek is, alapnak maradhat.
Valamit hátra akarok hagyni, hogy az életemnek most is, értelmet adjak, racionálisan is teljesíteni tudjak.
Ha már, a saját sorsomnak, a racionális megoldásában, gátolva voltam és vagyok, amíg élek, van remény rá, hogy teljesíteni tudok.
Ne add fel, meggondolatlanul ne válj el, a Hazádat végleg ne hagyd el.
Heringes Árpádné, prevenciósként. Műhely, a megelőzésért ev.
Paksról a Hergál Házból. Szeretettel, a
Julamami
