Mindenki valami fontos
feladatra született meg.
Ki milyen irányt vesz,
ki miben hisz, amikor
erre az útra lépnek
az emberek, szinte
mindenki elkezd hinni
tán az előző életekben.
Amikor ráébredtem, hogy
nekem az nem magyarázza
meg, hogyha már lehetne,
miért nem oldják a saját
sorsukat meg az emberek.
Elkezdtem már így nézni
ennek is megfelelően a
tenyereket, hátha van
ott magyarázat erre.
Amikor is ráleltem,
megmagyarázódott
összefügg ott minden
mindennel, lehetne
teljesíteni a sorsukat.
Ott van a tenyerekben,
minden segítő jel erre.
Amikor ráébrednek az
emberek a lehetőségére,
generációsan teljesítenek.
A saját magas szintjükre
kerülnek menet közben.
Sok olyan tapasztalatom
van, amiben tehetséges ő
kibontakozik, ha ahhoz
tanulja még amit lehet
és fontosnak tartja,
kiteljesedhet.
Jó minőséget
ad általa oda,
ahol ő a minta,
ne olyan legyen,
akiből látszatosan,
műbábot csináltak.
Elszakadnak onnan
ahova tartoznának,
kibontakozhatnának,
ha nem lennének ott is
meg itt is, tagadásban.
Tartozni valahova oda,
ami az ő sajátjukat fel
is vállalja, az ott még
nincs benne a pakliba.
Van a veleszületett aki
azt gyakorolja, neki
nem idegen a téma,
hogy mások másban
jók és tehetségesek.
Mindenki született
valami fontosra ide,
nem fölösleges senki.
Aki ezt nem látja át,
tanulja, zárkózzon fel.
Mert a tehetséges
építi a környezetét,
azzal, hogy egyenesen
hat, hiszen nem kell még
energiákat beleraknia abba,
mert tehetségként azt hozta.
Nem rakja körbe magát azokkal
akik hasonlóak, mert bevonzza.
Nagyon sokan „nagytehetségek”
ebben a mi szeretett Hazánkban,
remélem még itt otthon vannak.
Alázatban élnek, néha láthatóak,
nem csinálnak belőlük divatot, hisz
akkor kilátszanak mind, a műbábok.
Elárulok egy titkot, három éve nem
lehet eltitkolni, ki tehetség ki meg,
a jól felépített de hiányos, kilátszik.
Hiszen így átmegy a hatása oda ahol,
belőlük majd a legjobbakat kihozza.
Tiszta a forrás, van tartás, méltóság,
erősödik a lelkük, gondolkodnak,
tájékozódnak, tapasztalva végzik,
szívesen teszik, hisz az a dolguk.
Nincs maga fölé föltolva, ő
a maga ritmusában halad.
Kiteljesedhetnek vele a
tehetségek mind, oda
ahol a legjobbak
lehetnének az
emberiesek.
Édes Hazám
Csodaszép,
kérlek
ne menj
még,
sokan
vagyunk.
Akiknek
a jóval, a
széppel,
amit mi ide
teremtettünk,
nekünk, még
meg sem
jöttél.
A körforgás
nem áll meg,
kivárjuk és
egyszer
meg
is
lesz.
Mindent
idejében,
ha nem
ér körbe,
csak „lefeg”,
az sorstalan.
A sorsunkat
megélni
hoztuk,
mi mind,
emberiesen.
Különös oktatás,
nevelés, Julamami
Magyarországról,
Pakson a Hergál
Házból,
szeretettel.
