A legfőbb érték tán, nem az ember már, jaj de kár.

Ej de kár ugyebár, hogy magad köré sem látsz már.

Íme, Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Fellazult kontroll nélküli lett, még belefért ez,

na meg az, nem látta át azt sem amazt, akinek

át kellett volna látnia, hogy vállalhatta azt fel.

Ha se ki nem hallotta, sem át nem láthatta, de

nem is gondolkodott el rajta, ért-e ahhoz úgy,

hogy összefüggésében a megelőzésben tartsa.

Megváltoztak a rezgések magasabbak lettek, a

 hétköznapjaikban érzékelik ezt az intelligensek.

Ugyan, hogyan várnák el ott, ahol az még nincs,

attól még ő tanultabb, alaposan képzett is lehet.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.

Van aki tudja, van aki nem, tanulni soha nem

késő és nem szégyen semmiképpen sem.

 A”Tenyérolvasó jelnyelv” megtanulható,

alkalmazható, egymást érteni fogják azok

akik ismerik az emberiesek szóhasználatát.

Te se engedd a saját nagyságod fölé emelni

magadat, nem véd, csak alacsonyan rezegtet,

gyors megoldást ígérgettek, átvertek téged.

Várod csak várod, a megígért megoldásod,

későn jössz majd rá, hogy magad csináld.

Amikor nem a saját rezgésszinteden

vagy, az a kontrollálhatatlan pillanat,

ha továbbra is ott vagy, huzatosodsz.

A semmit már erősen döngetik, akik

tehetik, akik meg élnék az életüket,

azt élik ami marad a látszatos jólét

mögötti kényeskedők őket lenézik.

Annyira körbezárnak, hogy ki sem,

meg sem látják a valóságot, csak azt

hiszik el, ami állítólag, megjár nekik.

Biztosak benne, a pénzük megvédi

őket, hiszen mindent és mindenkit,

megvehetnek, önmagukhoz mérik.

Magyarázatot kapjon rá a gyermek,

van saját tartásotok, értékrendetek,

nem a pénze csinálja az emberiest.

Az intelligencia is veleszületett,

tanulással megközelíteni lehet,

a kettő együtt, már jó vezetőt ad.

A hölgy és az úr, már magasabb szint

a megszólítás szerint, ne keverjed,

van akit az egyáltalán nem illet meg.

Ha a saját kultúrádnak teljesítettél már,

annyit ami éppen lehetséges, nemcsak oda,

hogy lássák, mennyire fontosak ők neked.

Úgy is felismerhetik a valóságot, magadnak

akarsz csak azzal is, most és mindennel jót.

Ha értenék az üzlethez, gazdag lennék,

most tanulom, hogy megértsem, miért

van az, elmentem a jólétem mellett.

Persze tudom, más módon is látom,

azért hát, nem ártanék senkinek sem,

nemcsak mert tudom, visszaköszönne.

Nem gondolkodnak, ugyan, hogy lehetne

az csak az övék, ha a többiek sorstalanul

sanyarognak, a következő generációk a

 jólétre mindhiába várnak, “eldőzsölődik”.

Mintha valami köd lepné be őket, benne

csücsülnek egy nem általuk teremtettben.

Ha azt mondják, hogy az övék az amiért soha

semmit sem tettek, hát elbirtokolják és kész.

Elhiszik, hogyha képesek rá, megjár az nekik.

Valamiféle átformálódott, erősen felkönnyített

formája a valóságnak, a saját mesékbe burkolózva.

Királynőként, királyként kibontakozva átszellemülve,

élnek benne a hirtelen jöttbe, elhiszik, hogy az övék lett,

de el sem hinnék, tán ha látnák sem, kilátszik a valóságuk.

Úgy játsszák a szerepeiket, hogy sír bennük a kisgyermek.

Csupa száj, libaháj, pulykamáj, törköly, savanya, jó lesz az,

az idejövő úgy sem tudja, hogy csak kitalálta,  már nincs

semminek sem múltja, a jelen meg szétzilálva, íme, lám.

A múltba révedős kerengetős, a porból előjő és szórja,

viszi a szél, ide meg oda lerakja, az arra járó beszippantja,

előjön a régmúltból minden, az is ami ártó volt és lehet.

Ej, be kár, hinnye már, fogy erősen a terelhető nyáj.

A mű lassan készen van már, hála Isten és akkor talán,

megnyugszanak, ugyan mindenáron, de teljesítették.

A gyermekkori vágyaikat, most ők diktálnak azoknak,

akik minden szépet és jót beleteremtettek a Hazába.

Miről beszél, ha ő maga nem abban éli a hétköznapjait.

Az emberiesek nem ilyenek, legalább vállalják már fel.

Van az Isten, ha hiszitek ha nem, megláthatjátok ti is

idejében, s az a pillanat arra való, hogy megváltozzatok.

Jó irányba gondolkodjatok, vegyétek észre, nemcsak ti

vagytok, ha nem látjátok, hát tanuljatok, megláthatjátok.

Az élet élni szeretne, megvan minden embernek a saját

életrezgése, s az amit hozott, hogy a sarjainak is legyen

mire alapozzák az ő jövőképüket, a jelen elhalad, hiszen

nem áll meg az idő, átfordultunk, már a “jóban” vagyunk.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék,

se veled, sem ellened, örülj ha mellettem nőttél oda fel.

Akkor tudod, hogy az oktatás, nevelés az a terület, ahol

meg kellene férjen az, amit feltaláltam, nem kérem, hogy

álljál ki a tudásom mellett, csak beszélj róla, az elég lesz.

Nekem ez a feladatom, hogy segítsek, erre születtem, de

a megelőzésben, viszont úgy látom, tán most nincs is ilyen.

Persze amennyire azt sem tudják, hogy létezem még, hisz

aki csak tehette, megtett mindent azért, hogy ne lássanak.

Itt fedeztem fel, ide tartozik a tudásom, bár a világból hozták,

a kérdéseiket, várták a tanácsaimat, de a tudás nem árthat egy

helynek sem, azt gondolom, nem befolyásolja a más szinteket.

Nem pénzesedtem meg, tehát szóba sem jöhetek itt meg ott,

ahol a hirtelen hozta meg a gazdagságokat, ők nem ide jönnek,

 ez így helyes, nincs mit megelőzni ott, ahol összeadódottak lettek.

Édes Hazám Csodaszép, ne menj még, hiszen nekünk azzal amit ide

teremtettünk szépet és jót, meg sem jöttél, megvárjuk azt is még.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.