Egy meg egy, meg egy, meg egy,
meg egy, meg egy, mindenkinek
van tehetsége valamiben,
ha le akarják utánozni,
jó sok hasonló lesz.
S igen nagy
katyvaszt
teremt,
elveszíti
azt ami,
egyedivé
tette azt
az egyet.
Márpedig
mi egyedül
születtünk le
mindannyian,
hozva azt ami
csak nekünk lett
adva, a tehetségünket.
Ha nincs türelmed azt
kivárni, amíg ráébredsz
miben vagy tehetséges,
akkor kapkodhatsz
össze – vissza, csak
a ritmusa hasonlít
arra, amire vágysz,
de a tehetség az más.
Mindennek megvan a saját
maga ideje, helye, érettsége,
ritmusa, az utánzása nem helyes,
mert se ilyen, sem olyan nem lesz.
Felépülhet általa egy a “művies” világa,
a megálmodójának az sajátja, nem lesz
öröme benne, ahogy megálmodta.
Nem látta, más szerint csinálta.
Legfeljebb a birtoklás vágya lesz
egy jó időre megkenegetve vele.
Hiszen nem belülről jövő az sem, s
majd azt is leutánozzák az irigyeik
és közben elvesznek a tehetségesek.
Az eredetiek ötlete, a feltalálásuk oda
megy minden a könnyen kezelhetőbe,
a hétköznapivá tett üres pillanatokba.
Vagy elmennek oda ahol becsülik őket,
a sikerüket hozzák, mert Hazaszeretőek.
Miért vállalják, ha ahhoz ők nem értenek,
az emberek miért nem lehetnek fontosak.
Az élhetőtől teljesen elrugaszkodva, bele
a kiemelkedésbe, a hírnévbe, pedig még
hű de sok minden, alapban sincsen meg.
Az elmélet és a gyakorlati tapasztalható,
hűha ott van ám a gondja, ilyet még nem
is látott, nem hogy tapasztalhatott volna.
A fokozatosság nélkül nem épülhet fel a
jó minőség, hiszen hiányos marad mindaz,
ami oly fontos lenne, gondolkodóként látni.
Van ami az emberieseknek a dolga, nem kellene
mindenkinek hozzányúlkálnia, az emberiesek nem
gépek, figyelni kellene a lelkes, szíves, gondolkodóknak
emberséget adó, belőlük áradó minőségiekre is tán, he, ah.
Beletopicskolni és jól szétzilálni, egy irányba rendet vágni, ha
jó az, ha nem, bárkinek, majd igazodnak hozzá, akik képesek,
akik meg arra nem képesek, majd ki lesznek szolgáltatva,
tán az elkényelmesedetteknek és az ügyeskedőknek.
Az embereknek, ne a
statisztikákhoz kelljen
igazodnia, nem gépek.
Fordítva kell legyen,
ha az macerás már
egyeseknek, akkor
szolgálják ki magukat ők
is, az általuk kitaláltakkal.
Legyenek fontosak megint és
véglegesen az emberiesek,
azért mert intelligensnek
születtek, ne nézzék őket le.
Mindent úgy is és fordítva is, át
is látnak, kihallanak, megéreznek,
nem lehet ám becsapni őket,
persze azt gyakran hagyják,
hülyét csinálhatnak belőlük.
Amikor rájönnek majd, akik
azt hitték igazuk van és mindíg,
örüljenek, ha van szégyenérzetük,
akkor még nem vesztek el végleg.
Gondolkodni, gondolkodni…
A szeretet nem múlik, a
boldogság a barátja, mert
rajta van az Istennek áldása.
Egy Haza ez és csak egy, ha
mindenki egy irányt venne
és nem gondolkodna,
mindent hallana,
könnyen átlátható buborékokká,
erősen üresedő értéktelenné lenne minden.
A mi Hazánk szép színes, szíves, lelkes, emberies,
nemcsak egyes, kettes, sokemberesen is tehetséges.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
