Kinek így, másnak úgy… 2017.06.06. julamami.com

Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet, nem

harcolnék se veled, sem ellened,  oktatnám,

amíg igyekeztél te is, az elsők között lenni,

 feltaláltam csendben, tanuld meg tőlem.

Az emberies jelnyelven sorsot olvasva,

aki nem tudja, hogyan tovább most, a

 múltjából eredőt lesz kihez, mihez

kötnie generációs vonatkozásban.

Sok gondja lehet egy gyermeknek

abból, ha azt érzi, a másikkal

jobban bánnak, mint vele.

Hozzászokhat és úgy nem

is lesz már igénye semmi

olyanra, amit nem tett oda

neki az élet, megélhetőként.

Pedig meglehet, ő a magasabb

lélekrezgésű, intelligenciájú és

ő vinné előre a családot, annak

megfelelően, amit ő már hozott.

Persze értem én, hogy könnyebb

mellénézni, mint felvállalni azt is,

amit feladatként tett oda a sorsa.

Lehet, hogy azt hitte, hogy csak úgy

megy minden a maga útján, nem ad

olyan feladatot amit még átgondolni

se képes, olyan szintű hozzá képest.

Különös oktatás, nevelés, Julamami

Feltaláltam felvállalom, olyan fontos

információkkal találkozom a tenyerek

olvasása közben, amit mindenkinek jó

lenne tudnia legalább is önmagáról.

S akkor még nem is beszéltem a

generációs jelekről, hatásokról,

amikor nem értik az emberek,

mi okozza a megrekedtségüket.

Többnyire, az ő válaszaik már arra

várnak, hogy megismerhessék őket.

Összefüggésében meglátni, sok ember

már így is látja, de nem is tud róla, hogy

az már a sajátja, használhatná azt végre,

de megrekedten már inkább szenved tőle.

Meglépni idejében a lépéseket, a lépcsőfokok

adottak ott és akkor, ha felfogják az érintettek,

megváltoztathatja őket és a sorsukat élhetnék már.

Ha megismerhetnék ők a saját és generációs jeleiket.

Nem a mások által közvetítetteket, össze – vissza hatásuk

által az életüket csak érintve élnék, hisz, nem a sorsuk az.

Amitől szenvednek, mert a sorsunk az értünk van, nekünk

adja az életritmusunkat na meg, a többieknek is a sajátjaikat.

Furcsa látni az olyan embereknek a szenvedését, amikor ott van

a  lehetőségük és előttük, nem látják meg, nem örülhetnek annak.

Valami nagyon látványosra várva, nem tudják még a fokozatosság

fontosságát, beépül a sajátjukká válva, mintha mindig úgy lett volna.

Erős szívűek, lelkűek, gondolkodók lesznek, azt is megtapasztalva.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból írom nektek, szeretettel.