Tiszteletem, néhány videót készítettem, hogy így is látható legyen, hogy az egészséges körforgás azt is jelenti, mindenkinek a sorsának megfelelően van saját ideje, helye, szintje és generációs feladatai.

Ismeri-e önmagát, van-e a fejlődéséhez elég önbecsülése, vagy

másoktól várja a számára legjobb megoldásokat és már késő az,

amikor rájön, a másik teljesen másképp látja azt mi lenne jó neki.

Ami természetesen együtt jár azzal, hogy azt amit a  génjeiben

hozott számára elegendő-e, eldönthesse,  mit tanul még

ahhoz, hogy összefüggésében láthassa a világát és a

nagy Világot.  Az segíti-e az előrehaladásában, vagy

 változnia szükséges ahhoz, hogy megmaradjon

emberségesnek, bármilyen magasságokat ér is el.

Ami most nagy kihívás minden embernek, hogyan

maradjon meg és fent úgy, hogy ne sérüljön ő se bele és

 a következő generációknak is jól  követhető minta legyen.

Tudva azt, hogy mindannyian egyedül születtünk  meg és nem

másképp. Hoztuk az emberségünket, az alázatot jól ismerjük ahhoz,

 azt fel  tudjuk mérni, melyik oldalunk adja a fejlettebb énünket most.

A régi jól beváltak nem működnek már úgy az elmúlt hét évben, mint

addig. Aki nem tanulta  meg, hogyan tovább, a várakozás nem adja

meg a megfelelő életritmusát. Ha a belső egyensúlyára nem figyel,

kibillenhet és pótolni igyekszik mindent a birtoklásának vágyával.

Ami egy ideig meg is nyugtatja, viszont nem tartja mozgásban.

Elhiszi, hogy hozzá kell igazodnia mindenkinek és elveszhet,

a születésekor hozott tolerancia és az alázata egyensúlya.

Bocsánat ha nem érti az emberies jelnyelvemet, amit a

feltaláltam védelmére használok az oktatásomnál is.

 

Azt látom 7 éve összefüggésében, hogy kaptunk

mindannyian lehetőséget arra, hogy változzunk,

emberségesekként a jó sorsunk szerint éljünk.

Amit lerajzoltam egy napon, egy ritmusban

van vele, akit éppen oktatok, igénye szerint

a sorsához nevelek, ha már arra igényes lett.

Ha csak a múltba révül mindkét szemed,

ugyan honnan tudnád, hol az előre neked.

A hozott sorsod csak a tied,

ne próbáld a másokét megélni, de

más sem élheti meg helyetted, se érted.

Te magad írod bele az élettörténetedet, a

 saját és generációs jeleidet a tenyereidbe.

Az sem mindegy, hogy a sorsodat éled-e,

vagy a másokétól vergődsz hiányokban.

Sorsszerűen ismételni, na azt is lehet,

sajnos megint, ha ugyanazokat

a hibákat, újra, azt „látva” is elköveted.

Az időt sürgetni eredményesen nem lehet,

mert egyszer mozdulsz az egyensúlyodból ki,

utána nagyon nehéz lesz visszarendezni.

Amikor a saját sorsodat, úgy letudnád,

s hirtelen meggondolatlanul,

mások késztetésére,

megváltoztatnád,

na majd azt is megtudnád,

ha két sírás között visszagondolnál,

megvolt mindened, amikor kimozdultál.

Jó lenne, ha te is tudnád, hogy van saját,

s generációs feladatod neked, a sorsodat is

illene megélned, nem learatni ha nem te vetsz.

Legalább ne ártsál ha lehet senkinek sem,

hiszen magadnak írod meg azzal azt ami,

a sorsodban meg nem íródott sohasem.

Honnan indultál hova jutottál, ki vagy most,

fontos az is a génjeiben ki mit hozott, de főleg,

 ahhoz képest amit hozott, kivé, mivé változott.

Gyakran nem veszik észre azt se az emberek,

hogy a saját lehetőségeiken túlmentek.

S mivel a kontrollálható életritmusuk,

úgy, nem tud segíteni nekik, hát csak

„átlebegik” a továbbiakat, ahelyett,

hogy a földön járva tapasztalnának.

Ha elérték azt amit generációsan

lehet, meg kellene pihenjenek.

S el lehetne gondolkodjanak,

azon, hogyan tovább,

mi az amit, nem

csináltak meg.

Egyenes-e,

vagy görbe,

hol hitték

el mindazt,

amivel már

bekerültek

a szintjük alá.

Mert azt, hogy

mikor kellett

volna már

kimondani

a nemet,

nem vették

időben észre.

Vezetésre vágytak,

megvezették őket,

ha olyat vállaltak,

amihez nem értenek.

Önbecsülés, önismeret,

generációs feladatok,

sokat az naponta,

ha aszerint

működsz,

ki nem

üresedsz.

Szükséges,

lenne azt is

megoldanod,

azért, hogy

nyugodtan,

léphessél

tovább oda,

amit neked,

a sorsod még

emberségesen tartogat,

gondolkodva tartásosan.

A megoldást egy szinttel

feljebb találod meg,

fentről nézve, ha

összefüggésében

nézed, jól látható,

egyértelmű lesz.

Hol a hiány, miben a többlet,

a számok világa érdekes,

megmutat mindent.

Elmégy a jólétért

valahova, a sorszerűt

is megváltoztatva,

megcsinálod a sikert,

azt is, amit másoknak

szánt ott a saját Hazája.

S nem is gondolsz arra,

hogy visszamenj oda,

ahonnan jöttél, segítve,

a megteremtett javaiddal

lehetőségeket teremtve,

azoknak, akik a nehezében

a saját Hazájukban maradtak.

Mert ha a lehetőséged adott, hát,

építs magadnak szép, jó holnapot.

S ha megépítetted, akkor nézz

szembe magaddal, csinálj

 egészséges mérleget,

ejnye túl ne menj.

Hátha megérzed,

 a Hazaszeretetet.

Pihenj  máris meg,

ne nyúlkáljál bele,

a mások életébe,

mert bevonzod

a szinted alattit.

Az egyenes az egyenes,

az attól  eltérő nem az, a

 ha kényelmi szempontból

lazítanál, mert a jóléted

odapottyant, csak

kinyújtottad

a kezeidet.

Észre sem vetted,

amit lehet nem szabadna.

Persze csak akkor, ha fontos

a saját emberséges tartásod,

amit elveszel az hiányokat

okoz a Népnek szánt

jólétből, hinnye.

Mindenki hozott

tehetséget valamiben,

abban elérheti azt amit

neki szánt a teremtő Isten.

Hinnye, csak azért, hogy

ne unatkozzál,

s megmutasd,

nem tanultad meg

mit jelent az, hogy

időben emberesedj.

Isteni szerepeket veszel

fel, hogy életek felett is

lazán dönteni tudjál,

látszik, milyen

könnyen is

megy neked.

Sok olyat

láttam már,

hogy visszajár az,

amit elbirtokoltak tőle,

sorszerűen kapja vissza,

 ami azzal jár, azt a sorsa

visszarendezi, hinnye.

Abba, nem is

gondolnak bele,

nincsen kontrolljuk

a felelőtlenségük

kikoptatta belőlük.

 Mindannyiunknak ártanak,

 elvenni próbálják egy pillanat alatt

azt, amit mások, a hivatásuk által,

  vagy egész életükben,

 tapasztalva, teremtve értek el.

Learatnák annak is a hozadékát,

lefölöznék abból a legjobb részét.

Pedig nincs is már rá szükségük,

csak megszokták, hogy lehet,

kikopott az egészséges fék.

S a természet korrigál,

akkor is, ha az őket

meghaladja már.

Ne birtokold el,

azt ami nem a tied,

nem fejlődhet tőle,

sem a lelked, se a szíved,

hiszen nem szerinted rezeg,

mások rezgését cipeled,

jó nagy lesz a terhed.

Időleges dolgok ezek,

gyakran nagyon gyorsan,

máskor, több generáció alatt,

 vissza az eredőhöz rendeződhetnek.

Ha vannak akik generációsan felvállalják

és párhuzamosan több rájuk vetülőt visznek,

korrigálják az addigi lazaságokat talajt adnak.

Meghajolok mások nagysága előtt akkor is ha

 úgy érzem és nem életkor függvénye az sem.

Akkor esik meg, ha megtisztel, hogy olvassam

le a Sorsából láthatókat, s nézzem meg mit

 mutat megoldottként, ott a jele generációsan.

Akik megtisztelnek hozzám érkeznek, tudják,

 őszintén, s finoman kritikusuk is leszek aközben.

Biza, tartásos emberré nevelődtem, a megelőzésben

a hivatásomat is így gyakorlom, s így is élem a sorom.

Mert lehet, hogy már sehol máshol nem kaphatja meg,

az egészséges kontrollt, hiszen nem merik már a tükreiket

tartani nekik az emberek, hiszen kiszolgáltatottjaik lettek.

Az egészséges lelkes, szíves, gondolkodó kontrollra nagyon

nagy szüksége van most mindenkinek, de a saját egyenesére.

Szépen kérlek ne olvasd, ha erősek még a mondataim neked,

 akkor olvasd, ha van már ezekre az összefüggésében is beérett,

életeket, sorsokat segítő szavaimra igényed, segítségedre lehetnek.

Jó egészséget emberek, áldjon meg az Isten,

minden földi jóval benneteket, éljen a tisztelet,

áradhasson a szeretet, legalább ne legyél gátja,

ha megkérhetlek, a sorsomat teljesítem az oktatással.

Különös oktatás, nevelés tréning neked és érted, ha már

 megérted, hogy érted szólok, rólatok és a következőknek.

Ismerem mint a tenyeremet, ismerjed meg a saját szinted.