Egy Haza ez csak egy, a miénk,

ne azt mutasd kifele, hogy itt

milyen gazdagok az emberek,

minden jól működik, jó szinten

látszik kívűlről nézve minden.

A valóság az, hogy emberismeret

nélkül, már jól vezetni nem lehet.

Hol vagytok emberségesen vezetők,

hozzáértően a jólétünkért is tevékenyek.

Éljétek meg helyettünk ezt kérlek benneteket,

próbáljátok ki, mi van ha oda sem figyelnek

arra, mitől fejlődhetne a tisztelt Nép.

Emberek vagyunk nem gépek, amiket

félre lehet tenni, lefedni porosodni.

Ha nem lehetünk részesei annak,

amit megteremtettünk a jóban,

akkor, hogy számolunk el a sorsunkat

mikor teljesíthetjük, hogy ne sorstalanul

 lődörögve éljünk, abban amit szabtak.

Amit letudva, eccpecc, kiszámolva,

meghagytatok, eszi nem eszi,

nincs más, megérdemelten

tettük a jót és a tietek.

Egy Haza ez csak egy,

a miénk is ez, a Népé,

bele teremtettünk jót,

ne csak kiszolgáljátok

magatokat, azon legyetek

becsüljétek hát meg a jót.

Igyekszünk fejlődni minden

adott pillanatban, hogy ki ne

üresedjünk. Akkor sem, ha

lejjebb lettünk rakva, az üresbe

araszolunk a szintünk alatt jóval,

annál mint ahova már elértünk.

Mondjad, szerintetek,

miért van úgy,

tele vonalazva

mind a két

tenyeretek,

mint egy,

 csak egy,

meg egy,

saját

térkép.

Ugyan

mit is

akarhat

vele,

tudatni

számotokra

az Isten.

Tudjátok-e,

hogy látszik,

mikor lépnétek

ti is túl azon,

amit

nektek

azért

adott az

Isten,

hogy még

be tudjátok

tartani az

egészséges

határaitokat.

Ami számotokra

nagyon fontos

lenne, mert

csak emberből

vagytok, hogy ne

gépiesedjetek el.

Ne higgyétek el,

hogy túlmehettek

a természetesen,

az élhető renden is,

hogy nem látszik az

majd, na ki a hamis.

Ha nem is

jelzik azt akkor

még nektek, de

megjegyzik,

abban egészen

biztosak lehettek.

Van-e nektek saját

emberismeretetek,

vagy inkább csak,

a mások által

mondottakban

vakon hisztek.

Ne menjetek,

túl magatokon,

a kezelhető

emberséges,

önmagatokon.

Vannak azok a

 határok, amik

még elbírják,

hogy döngetitek

azt már egy ideje,

gondolják tán az

emberek, hátha

visszatértek

önmagatokhoz.

Itt az ideje annak,

hogy minden látható

a többiek számára,

ami nem azért

lett, hogy a

közösbe

teremtődjön.

A fokozatosság

a lépésről-lépésre

a tehetségeteket, a

tanulással toldva.

El lehet jutnotok,

a saját magatok

tiszteletéig,

mert van az Isten,

ha hiszitek ha nem, rajta

kívül senki sem tökéletes,

az emberek mind,

emberiesnek

landoltak le.

Kiteljesedni

születtünk

 ide mind,

ne azon

legyetek,

hogy

a többieket

észre sem

véve, csak

használjátok

őket és léptek.

Mert újabb és

újabb játékszerek

után nézegettek.

Mond ki védi meg

a túlzók hatásaitól

az emberieseket.

Elhitetnék velük, hogy

ők itt, értéktelenek.

Mi adja az embert,

a tartása, méltósága,

nem a pénztárcája.

Vegyétek már észre,

egyre több a telitett

energia hozománya.

Hiány – többlet, nincs

egyensúlyban veled

sem másokkal sem.

Mert ugyanaz

történik majd

veletek, ha túl

sokat akartok

 túlzón, gyorsan

száguldoztok a

 mondvacsinált

a célotok felé.

Nem ismerve a

saját és generációs

jeleiteket, feladatotok.

 Loholtok, szaladtok, így

minden lényegesetekről

alaposan le is maradtok.

Talán ti oda

hamarabb

odaértek,

meglepődtök

ha mindenkinél,

 nálatok is lehetnek

vakmerőbbek is ott.

Nem igazodhatnak

hozzátok a többiek,

az alkalmazkodást

mindenkinek szükséges

lenne, még időben megtanulnia.

Emberismeret, tolerancia tréning,

Általános műveltséget növelő

(Tenyérolvasó), Ismerem

mint a tenyeremet.

Viszont ha

túl gyorsan

odaértek, a

várakozási

idővel mit

kezdetek,

mert

ott

is

lesz,

várni

kell,

amíg

odaérnek

a többiek.

Türelem,

alázat,

alázattal

fűszerezve,

s előbb vagy

csak később,

mindenki

eljut a

saját

útján

a révjébe,

mint sorsába.

Mint nincs

egyforma

tenyér sem,

az eddigiek

tapasztalata

alapján,

szerintem.

Hasonlót

láttam,

de

ugyanolyat

 én még nem.

Figyeljetek a

 megelőzésre

amíg lehet,

hogy utána

ne kelljen

szembesülni

azzal sem, ami

nem kellene ám,

hogy bekövetkezzen,

amíg megelőzni is lehet.

Ne másokat utánozva élj,

a saját életedet járd, ne meséld,

a sorsodat ismerd meg, hogy

időben tanulj meg remélni,

hogy ne kelljen minden

ismeretlen helyzettől

neked se előre félni.

Győzzél meg, legyőzni

könnyű engemet, nem

harcolok ellened sem,

ide most is, az oktatás

megelőzés lehetősége miatt jöttem.

Magyarországról Pakson,

 a Hergál Házból online.

Szeretettel. Julamami

Julamami védjegy

Heringes Árpádné

tulajdona.

Megelőzésként jó minőségben

oktatom tíz éve szinte naponta.

Amikor még nem

mentél túl azon,

ahol a saját

határaid

vannak.

Vagy ha nem

szeretnéd megélni azt se,

hogy úgy billenjél ki ah,

hogy  ne tudjad

visszarendezni,

egyensúlyba

helyezni

önmagadat.

Íme itt van, a

feltaláltam.

A 153 oldalt,

egy ritmusban

rajzoltam le,

 tananyag lett.

Emberi nyelven,

aminek neveztem,

megfordítom a szót,

hogy ne negatívan,

segítően szóljon.

Ugyanazzal

dolgozom, de

a  személyükre

igazítva is oktatom.

Minden vonala, jele,

a saját felfedezésem.

Egy rajzos belső utazás,

ami láthatóan helyére teszi

a hovatartozásunkat. Így saját

magunkat, a különbözőségünket

is megismerjük, toleranciánkat,

emberiességünket is mérjük.

Az életünket a sorunkba

illeszteni igyekszünk.

Gondolkodtál-e el

már azon, hogy

 neked miből,

honnan van,

 felismered-e a

  belső tartásodat.

Mit hoztál mint a

sorsod, hogyan éled.

Vagy te nem azt éled,

csak azt, amit lehet,

s a vágy a sorsod

után ott van

benned,

benned,

benned.

Amikor

rájöttem

mi a saját

sorsom és

mi az ami a

generációs

feladatom.

Nagyon

nehéz

érzés

volt nekem azt

feldolgoznom,

de azzal én

egyben meg is

könnyebbültem.

Hiszen meg is

magyarázódott,

azzal is, minden

olyan nehézség,

amit addig nem

 értettem még.

Tudod-e ha a saját

sarjaidat szidod,

a negatívjaiddal

jól megpakolod.

Azon fog igyekezni,

hogy legyen képes

úgy eltávolodni, ne

 kelljen neki azt,

meg se hallani.

Mihez képest,

hol tartottam

a sorsomban,

amikor azt,

átélve már

tudtam, hogy

megcsináltam.

Megnyugtató

érzés volt az,

ott belül a

lelkemben,

megszűnt

az ami,

addig

arra

késztetett,

hogy menjek

és csináljam meg.

Nagyon nehéz

egy családon

belül tudatni,

hogy mi a

sajátod,

mint a

feladatod.

Ami

nem

tartozik

senki másra,

csak magamra.

Nincs is mit

mondani

olyankor,

végig kell

vinni azt,

amire ott

nincs kifele

magyarázat.

Belül kell azt

megélni, csak

önmagamért,

hogy érezzem,

a felszabadult

érzést, hogy

már értem.

Mi is a

dolgom

nekem a

 Világban.

Pedig ki sem

tettem a lábam.

Na attól fogva,

beállva a

nemlétező

sorba, mehet

a menet, mert

nincsenek belül

hiányok bennem.

Megerősödve a

következőkhöz

jöhetnek a

feladatok,

van hozzá

tartásom,

méltóságom,

hogy felvegyem

a ritmusát annak is

 amit nem terveztem.

Így kerek a Világ nekem,

s úgy kerek, neked, neked

és mindenkinek másképp,

vagy valamiben hasonlóan.

Nem hallottam még olyan

beszélgetést én sem, hogy

arról társalognának az

emberek, hogyan,

mi módon

csinálták

meg a

saját

sorsukat ők.

Ez megfelelne-e a

 most állapotának,

hiszen haladunk

előre, a sorsok

meg nem

látszik,

hogy

velünk,

értünk is

haladnának.

Így mi lesz a

sarjakkal, mikor

csinálják meg azt,

amit ők is hoztak,

törleszteni, saját

 feladataiknak.

Nézd meg a

gyermekeidet,

boldogulnak-e

nélkületek, vagy

csal lógtok rajtuk,

mint egy biztos

pont, ami pont

a gátlói annak,

amit ők akarnak.

Meddig tartott a saját

feladatotok a sarjaitokkal,

s mitől kezdve már az övét

kellene csinálnia, akkor is

ha nem szaladgálnak el

nagyon messzire, mert

nem szükséges, az a

távolság, hiszen így

is megvan a saját

kiteljesedő élete.

Időben kellene

rájönnie még

mindenkinek,

mikor szükséges

elengednie a sarjat,

ahhoz, hogy azt úgy

élje meg, hogy ő dönt

és nem mások őfelette.

Nem élheti a ti életeteket,

amikor a sajátját szeretné,

de ha nem csináltátok meg

a saját feladatotokat, akkor

bizony az vissza-vissza hat.

Rávetülhet az, amiben vagy,

ha megoldás nélkül marad.,

Szeretne már előrelépni ő,

de valami visszahúzza oda,

nincs meg számára az a jó

érzése, hogy ő már szabad.

Nem folytathatja azt, amit

te nem csináltál meg csak

mondogatod, tervezed,

s magadat a semmibe

simán beágyazod,

nem csinálod.

S akkor ő jön

az ötleteivel,

téged meg az

irritál nagyon,

hogy lehet az,

túllépett rajtad.

S nem tudsz mit

elszámolni magaddal,

azt kell észlelned neked,

túllépett lélekben rajtad

a saját sarjad,

na azzal meg

mit kezdjél te.

Hát erről szól

az amit találtam

megtaláltam, fel is

találtam a sorsokban.

Különös oktatás, nevelés,

Julamami Magyaros Agyalósa,

a generációs jeleink, feladatok

tréningek. Azon érdeklődőknek,

akik már keresik a fejlődésüket,

de nem a pénztárcájuk tekintetében.

Kiegészítése lesz annak amit az életük

során már ők megcsináltak, elcsitul az,

ami addig fortyogott és megértetlenül,

nem maradhatnak, azok az emberek sem,

akik szétszéledtek, pedig összetartoznak.

Tiszteletem. Jó egészséget kívánok.

Magyarországról, Paksról

a Hergál Házból

 Online, ha bárhol

éltek most a Világban.

+36309003272

Szeretettel. Julamami

 

 

 

A sorsodat ismered-e,

amit eléd tesz az élet

azt is megéled-e.

A sorsod körbeér,

ne tegyél olyat,

amit ellenedre,

te sem szeretnél.

Amivel te nem

születtél,

azt meg is

tanulhatnád.

Viszont előbb,

jobb lenne, ha

teljesítenéd

a feladatod.

Tegyél hát

magadért,

azzal is

felnőve,

amikor

már

tudsz,

tegyél te is

másokért.

Beállsz a

sorba, azt

sem tudod,

hogy hova.

Nem ehhez

vagy te sem

szokva,

nem

látod

át azt,

 sem, amivel

kecsegtet az,

 aki feléd sem

jószándékkal,

csak önmagáért,

a sikeréért van.

Vagy gondtalan,

csak úgy

élsz

bele

éppen

most

abba,

ami van.

Amiért

nem

kell

tenned,

semmit se,

ha ott van,

önkritika

hiányában

 megéled csak.

Miért is tennél

valamit önmagadért,

ha könnyen is élhetsz,

hiszen most azt látod,

neked jól megy.

Nem gondolsz

arra, hogy mi

van ha holnap

 megint

mást hord oda

majd a szeles és

nem azt amit

vártál, nem

rólad szól az.

Saját tartásod,

méltóságod,

generációs

feladatod is,

van-e neked.

Nem érinthet

meg más téged se,

mint amit terveztél

végig is tudjad vinni,

a sorsodat megélni.

Nem látsz mást,

csak a sajátod,

nem a te

dolgod,

mondod

arra.

Ami

bizony,

abban a

magasságban,

ott  már, a felelősség a

 Népért az is szükséges

lenne, ha értené mit

várna el az a

a feladat,

a  2021.

évben

tőle.

Elhiszed

az érzést,

hogy isteni

feladatra

teremtődtél,

erőt adsz,

azoknak

akiknek

nincsen.

Hiszen te a

 jót megéled a

 Nép helyett, nekik

honnan lenne,

sikerélménye.

Minta lehet

belőle is,

könnyű

elérni,

ezt látja,

csili-csala

csalafinta,

minek a

tehetség,

miért is

dolgozna ő,

készen kapja.

Ugyan minek is

gondolkodna,

az nem se az ő

dolga, na, de

nem lehet

talaj a lába

alatt neki se.

Ha nem időben

teremtette meg

és nincs hozzá

való esze, hát

mindene oda,

sokan vannak

arra ráállva.

Miről beszél,

ha ő maga

nem is

úgy él.

Megemelt

érzések ezek,

magad fölé is

emeltek,

már látható

a jele, át vagy

teljesen ahhoz

szellemülve.

Észre sem

veszed,

hányan

vannak

így most és

ugyanabban.

Önmaguk fölé

emelkedtek fel,

nem azért, mert

átlátni igyekeznek,

hátha úgy jobban megy.

Hanem, hogy látasság azt,

látványosan is, megadják

a módját. A hiszem ha

látom mondatának

bedőlve, bedöltek.

Mint a lufi, lebegve,

szállva, csak a jóra várva,

hiszen elhitted azt, hogy neked,

előrehozottan jó életed lesz itt mára.

Amiből megélnem nekem sem lehetne,

nyugdíj helyett 60 sincs, a szégyenük,

úgy emlékszem dolgoztam én egész

életemben még most is.

Teszem szorgalmasan

azt, amit éppen adott a feladat,

a hivatásomat naponta gyakorolva.

A racionális oldalamat igyekszem

megismerni, hátha adott az Isten

megélhetési lehetőséget,

abból a sokból, ami

a tehetségem

által készült tíz évig.

Felnevelődtünk mi egyritmusban itt.

Nem mondta nekem, azt senki sem, hogy a

 nevemet azt örökölni kell, ne igyekezzek mert,

ha el is értem a sikereimet, a jólétem nem az

 én teljesítményemnek következtében lesz.

Mond amikor felveszed a jólét részedet,

 mert elhitted tapasztalatlanul, mindig jól megy

 és abban, tehetség, tudás nélkül is sikeres lehetsz.

Majd nem várja el senki sem tőled, hogy tudjad, nem

is tudod mi az, amit tudásként elvárhatnak tőled. Mond

átérezted-e már annak, a felelősségét is, hogy mennyire

fontos lehetne az a feladat ah, ha értőkként tehetnék.

Ha a jólét részében vagy, elhiszed azt megjár neked,

ott a látványosában, a kiemelt helyzetedben, jó

vezetője lennél-e a szeretett Hazánknak,

abban a nagy magasságban.

Mond tudod-e mit vállaltál,

mit kell tenned értünk is majd.

Itt élünk mi a Nép gyermekeiként,

korosodókként is, várjuk a jó életet.

Mondta-e azt neked valaha valaki,

hogy van neked is, tán tehetséged is.

Azt meg azért adta az Isten neked is,

hogy kiteljesedni próbáljál abban is.

haladjál és lépésről – lépésre, azt a

feladatot végezve, amire születtél.

Tapasztaljál, hogy a feladatodhoz

fel is nőjél, mert ha hirtelen,

huppansz a jólétbe, ugyan

mi lesz az, amiért teszel

is, belső késztetésedre.

Ha elfogyott a motiváló,

a megszokod a semmiért

valamit, azt érzed megjár.

Onnan könnyen vagy te is

kritikusa már azoknak az

emberségeseknek, akik a

feladatukat el is végzik,

mert abban tehetségesek.

Legalább maradnál csendben,

ott a számodra túlzóan sokban.

S mi lesz veled, ha hirtelen más

lesz a kegyeltje annak a jólétnek.

Ugyan, hogyan és honnan veszed

ahhoz a tudást elő, vagy csak,

nézegeted magadat a saját

tükrödben, s látod, oh mily

előkelőnek állított be az

életedet már az átrendező.

Nem is észlelted az örömben,

hogy aki meg arra született meg,

már ő is elment, hogy megélhessen.

Vagytok jó páran ott, akik hoztátok

azt, amiben igyekeztek, araszoltok,

 benneteket láthatóvá nem tesznek,

hogy a tehetségeteknek megfelelően,

a teljesítésetekkel ti is nevesedjetek.

S mit lát a Világ a Hazánkból, nahát,

mily szép és jó itt, ejha azt a mindenit.

Vagyunk, akik itt megélni igyekszünk,

amíg élünk dolgozunk, addig élünk amíg

dolgozni tudunk. Erre gondoltál e te és te,

amikor a jól megfizetett feladat nélkülibe,

huppantál bele, egy Haza ez csak egy, mi itt

élünk, bár már egyre kevesebben vagyunk.

Mi lennénk a múltja ennek a szép Hazánknak,

akik ide teremtettünk, a szépet a jókat, s tettük

azért, hogy majd ha elérünk oda, vissza is kapjuk.

Valamit megalapoztunk az emberies adni tudást

beletéve, másokat is észrevéve, hiszen mi lenne,

ha csak egyféle lenne, ej de unalmas is lenne az.

Amit teszel önmagadért a Hazánkat segíted vele,

amit teszel másokért, a sajátjaidat is segíted vele,

hogy tartalmas, szíves, értelmes, lelkes élet legyen.

Ne pusztuljon ki a lélek az emberekből, gondolkodva,

szívesen tegyék azt, ami a hivatásuk nekik. S ne azon

törjék a fejüket, hogyan vehetnék el a többiekét,

hogy ők magukat, a jóért nem téve kiemelhessék.

Nem születtél te sem fölöslegesre, mind – mind,

fontos porszemek vagyunk ebben a förgetegesben.

Nem különb senki sem a másiknál, az életvitele lenne

az ami kifelé is megmutathatná, az igaz valóját neki is.

Ne a könnyűt éljed, ah, leépül tőle a lelkiismereted.

Építsd magadat, tegyél azért, hogy oda el

is juthass, ahova áhítva vágyakozol majd.

Mert mit kezdesz ott tudatlanul, ha úgy is

néz ki mintha vezetnél, de megvezetnek.

A tudás hiánya mögé már nem bújhatsz,

látszik már a látszatos, önmagát adja,

minek bújkálna, nagyember, úgy tudja.

Édes Hazám Csodaszép, ah, ne menj még,

hiszen a jóléttel számunkra még meg sem jöttél.

Szeretettel. Julamami

Ne add fel, a nehézségek  mögött

van a tudás tára, rád is várva.

Gondolkodjál, mások miatt

ne váljál el, a Hazádat

végleg, te se hagyd el.

Ha már azt megérzed,

hogy téged lenéznek,

mert nincsen tenger

pénzed neked, ne bánjad.

Másban van a gazdagságod,

s a gondolkodó agyaddal,

a lelkeddel, a szíveddel te

is vagy, annyi és fontos is.

Két oldalunk van, van aki

ebben, van aki meg a másikban

hozza a tehetségét, a többletét.

Van aki meg a nagy sietségben el

is veszítheti, az emberséges létét.

Nem különb itt senki senkinél se,

csupán más a feladata, mint neked.

Ha az Isten nem szeretett volna a

szép, színes, szíves, lelkes Világot,

hát szürke, üres lenne és minden itt.

Én már 27. éve tudom mi az enyém,

a tehetségem, a hivatásommá lett.

Így, ha egy feladatunk elfogyott,

fogjunk hozzá egy másikhoz.

Tanulom a racionális oldalamat

hasznossá tenni, gondolkodom

azon, mi  módon tudnám azt a

tudásomat eladni, amit magam

találtam fel és Oktatom 11. éve.

Tán nem az elválás a megoldás,

leginkább a leválás az ami,

időnként egy időre,

fontos lehet.

Mibe éppen

mennyi

energiát

teszel bele,

meg lehet

tanulni azt

is Oktatom.

Az egészséges

egyensúly miatt.

Közben arra

figyelsz ami,

akkor fontos

lehet neked.

Mutasd meg

magadból,

óvatosan

azt is amit

addig eltitkoltál,

hogy azt is tudod már,

összefüggésében látod.

Ő is gondol aztán azzal,

s majd elmondja, hogy

mire jutott, mit szeretne

ő abból de másképpen.

Már létre is jöhet az,

ami egymástól

addig távolított.

Adni is tanulj meg,

hogy kifinomulj,

lelkileg és áradjon

a szívednek a ritmusa,

gondolkodva éld meg.

Az egyensúlyodra figyelj,

hol  a racionális oldalad szerint,

máskor meg a lelekes énedért.

Haladj, teljesedj ki,

éld meg azt amit,

az Isten neked

adott, s osszad

meg valakivel,

azt ami bánt,

de tudjad,

hogy az jó

helyen van-e

nála vagy várd

ki a lehető

legjobbat,

a pillanatot,

amikor azt

megoldja a sorsod,

mert, van az Isten,

én már hiszem.

Óvatosan azzal,

aki többnek érzi

magát, mint ami

az emberségéből

érezhetően átmegy.

Tisztelet nélkül, azt a.

Mondjad hát,

te tudod-e,

hogy mit

csinálsz,

ha nem

hallod

és

nem

látod át.

Csodára vársz,

pedig benned van,

magadnak önmagadért

alkotod meg azt is idejében.

Vagy a túlzott hiszékenységed,

miatt majd érezni is fog,

tán helyetted más.

Gyors pörgésben

van a Világ,

az ember

szedi a lábát,

hogy ritmust is

tudjon tartani,

s a sajátja

szerint

is

haladni.

Átfordultunk

2013. szilveszterén,

eltelt azóta a hetedik év,

s látszik, hogy erősen

kötik,

a nincs

hova és

nincs is mit,

az üres semmit.

Már mindent mindig

felülbírálhat a pénz

szava és szaga.

Vannak sokan,

akik nem hiszik

el, hogy létezne

más is itt,

ami az

életüket

élhetővé

tehetné,

másképp is.

Így, nem

használják,

azt amit

hoztak,

amire

születtek,

amiben már

tehetséget

mutatnak.

Egyensúly

a két olda

adott

ahhoz.

Tudás nélkül

már nem hat,

üres az csak.

Nocsak,

hát

azért

tenni

kellene,

hogy

lelkileg is

fejlődjenek,

átlátva lépjenek,

átgondoltan is

haladjanak.

Az ember

emberies,

így született.

Ha elhagyod

azt amit te

építettél fel,

magadért is

tetted azt,

sok- sok időd,

energiád is van

benne és kész lett.

Birtokolni kezded,

azért nem osztod

meg az örömödet

azokkal, akik addig

ott abban is együtt

voltak, tettek veled.

Körbezár az téged túlzón,

az a te pénzed, amiért

annyit tettél,

más már

nem is

érdekel, s

bizony az

lehet már

neked a

legnagyobb

tanulságod.

Megtalálod

a hasonlóan

gondolkodót,

barátnak mondod,

hiszen egy az ügy,

amiben haladni

kell, hogy

legyen

még

és még,

még és még.

Feljebb és

nem tudod

hol van az elég.

Elhagyod a talajt,

a minden a tied

lehet  érzése,

lebegésében

kiváltságot érzel.

Közben azt már

észre sem veszed,

hogy kiüresedhetsz.

Egyre többen vagytok

hasonlóan élitek meg,

egyen gondolkodtok,

szinte egyformán.

S mindenben

egymást

leutánozva

élitek meg,

sablonokban

jól érzitek

magatokat.

Újra és megint

legyártatjátok,

a nesze semmit,

pedig régen

elkoptak.

Nem

adott

fejlődési

lehetőséget,

a körkörös

üresjárat.

 Egy,

meg egy,

meg egy,

egyenként és

egyéniségekként

születtünk mindannyian.

 Az újszerű látszatos

sokszorosan

utánzathoz

igazodva élve,

mindent

ugyanúgy

tesztek, ha jó

nektek, ha nem.

Ti inkább már

amit csak

lehet

pénzzel

oldotok meg.

Minek a régi

gondolkodó

én, ha úgy tűnik,

mindent megold

látszatra a pénz.

Kívülről látva,

minél nagyobb

 a ragaszkodásuk

a gyorsan elért

jólétükhöz,

annál

inkább

távolodnak

el önmaguktól,

a szeretteiktől.

Elképzelni

sem

tudják,

hogy az

lehetne

másképp is.

A fokozatosság

nem  kerülhető el,

vissza fog köszönni.

Hallottad-e,

tegyél

magadért,

s amikor már

elérted mindazt,

amiben jólétben élsz,

a fejlődésed miatt, tanulj meg

tenni jó időben még, másokért.

Alap dolgok ezek,

mert ha azt

szerette volna,

az Isten, hogy

csak te és te

és te létezz,

hát miért

lennénk,

mint a

Nép,

mi is itt.

Nem is

gondoltál erre

ugye, azt a mindenit.

Mert van az

egészséges

 életvitelnek

is határa, az a

 saját sorsod.

Amikor már

nem lehet

túlhúzni,

nem

hagyja

tovább.

Akkor jön

a lehetőség

tanuljál meg

úgy élni, hogy a

sorsodat ne kerüld ki.

Elmúlik az üzleti barátság,

elszámoltok, de nem tudsz

engedni

se, mert a

birtoklásban

közösen

voltatok.

Mivel

nem tesz,

azért semmit,

hogy a másik

megmaradjon neki,

természetesnek veszi.

Elvárja még azt is,

ami nincs, nem

szabadna

elvárnia,

mert

attól

 a másiknak,

már nincs is

abban meg az

egyensúlya.

S amikor

mindenestől

ő magát rábízza

a másikra, mert az

annyira azt sugallja,

benne ő megbízhat.

Nélküle már nincs,

nem létezik semmi,

ami biztonságot adna.

Kibillen az egyensúlya.

Egyedül mint az árva,

nehezen talál magára.

Mivel elszállt belőle

minden önbizalma, azt

érzi, ő egyedül nem tudja

megoldani, feltételezi,

csak a másik tudja,

helyette is,

hogy neki

mi a dolga.

Na akkor

körbeért,

és már

nincs

is

kihívásként

semmi benne.

Azt fogja

látni,

hogy

a másik,

nézelődik,

keresgél

és már, másra, a

 következőre vár.

Nem változtat,

hanem vált,

az a gond

abban is,

másokra

hallgatva

teszi azt.

Pedig még

tartoznának

annyival akkor

egymásnak, hogy

úgy váljanak, ahogy

 az együtt megéléseik

el is várná azt már tőlük.

Hiszen egy nem tisztelt

pillanatban, oda,

mindegyikük

egész múltja.

Tanulni,

megtanulni,

úgy élni, hogy

ismerik a

sorsukat és

a másik sorsa

is fontos, mert

ketten egy pár.

A válás után

gyakran

későn

jönnek rá,

ha egyikük

feladata már

elfogyott, hát

egymásnak

segítve is lehet

a párkapcsolatot

összetartóvá tenni.

S vannak azok az

időszakok, amikor

a gyermekekkel

való törődés

a fontosabb.

A tiszteletről

el  ne feledkezzen

senki se, otthonról

azt viszi amit lát.

Már a hétköznapok

adhatják az éltető

erőt, az együtt

főzés is.  Ki mit

képes  tenni

azért,  hogy

legyen abban

mindenkinek

sikerélménye.

A hangulaton

múlik ám az is,

az egészséges

egyensúlya

megmarad-e.

S nemcsak a

párkapcsolatban

 vannak összekötő

szálak,

azon

belül

még,

ott vannak,

azok amikben,

ők családként,

jól együtt időzhetnek.

Kihívásos feladatokat

oldhatnak meg, hiszen

ismerik egymást, tudják

megbízhatnak egymásban.

Vagy a boldogságot keresve,

a másiktól képesek és

elveszik az addig párjának

hittet, hogy ők maguk már

végre boldogok legyenek,

nem számolnak azzal,

hogy nemcsak ők ketten

lesznek abban a helyzetben.

Hanem akik érintettek lehetnek,

mert hozzájuk tartoznak, azokkal

meg mi lesz, ha hirtelen onnan ők

kifordulnak, nélkülük, hogyan

boldogulnak, ha nincs akkor

átlátható élet sem holnap.

Ha bárkiknek és tudatosan

ártasz, magadnak csinálod azt.

Ugyan hány embernek kell, a

 számukra lehetetlenben élnie,

hogy elérjed a túlzó vágyaidat.

Megint, elment a tegnap,

hát örüljünk a mának, a

 most pillanatának, a holnap meg,

a küszöbödön, úgyis megvár téged is majd.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” tréning.

Bejelentkezéssel Online Önismereti Oktatás, ha a

Világban most bárhol is éltek, viszont

 magyarul beszéltek

és gondolkodva éltek.

Szeretettel. Julamami

 

 

Online szolgáltatva,

átélve is tapasztalom,

mindezeket naponta.

Ami ebből leginkább

meghatározó

lehet,

amit

kapunk

mintának.

Azt általában

mi le is utánozzuk,

amíg rá nem jövünk,

ajjaj, nem jól van az,

hogy ugyanazt éljük

meg, mint amitől

szenvedtünk

addig végig.

Éld meg,

azt amit

mint jót,

az Isten

és a sorsod

megengedett,

 tapasztalatom

szerint nélkülük,

senki más által,

 se nélküled,

az még

neked

  sem megy.

Ők lehetnek-e,

beértek-e,

jó párok-e,

önmagukat

jól ismerik-e,

hogy hasonló

jókat adjanak

egymásnak.

Kinek

mennyi

idő lesz,

szükséges

ahhoz, hogy

ráébredjen,

nem addig az,

hát a sajátját

kellene, hogy

időben megélje,

nemcsak, úgy

leutánozni

 amiben ő

nőtt és

nem

volt

az

jó.

Arra

lenne

szüksége

most már,

hogy mást

is láthasson,

bátran hozzá

is láthasson, a

neki jónak,

hogy ő

maga

már

igazi

minta

legyen

az övéinek.

Nagyon

örültem,

amikor,

ráleltem

a jelekre,

mindezekhez.

Boldogan néztem,

a hozzátartozók,

megoldottját,

de a még

 meg

nem

oldottnak

látszókat is,

 úgy olvastam,

mintha valami

nagy kincset

találtam

volna.

A

sors

be is

igazolta,

később

mind,

mind,

sorba,

hogy

valóban,

rátaláltam,

a mentális

egészségre

is jól ható,

 megtartó

tartást és

méltóságot

is biztosítva,

valami nagyon

fontos feladatra.

Az önigazolásra.

Aminek tudtával,

önmagukhoz és

a hozottjukhoz,

igazodva élnek

az emberek és

 jó minőségig

elérhetnek,

megélik,

abban

amiben

vannak,

a jót.

S nem

lenne,

szükséges

a szenvedés,

ha feladatnak

is vehetnék,

elfogadóan,

amit

el

kell

látni

nekik,

hogy

át

tudják

vinni,

azt

amit

addig

senki

más,

nem

tett

még

meg.

Ők

azok,

akiket fel is

emlegetnek,

a követőik is,

hogy bizony,

megoldották

azt is, ami

másoknak

lehetetlennek

tűnt az odáig.

A legmagasabb

lélekrezgésűek

ők, akik arra is

születtek, hogy

a generációsan

 törlesztéseiket,

megcsinálják.

El is neveztem,

megcsináltam

állapotoknak,

azokat mint

összefüggő

képleteket,

ott látható

helyzeteket,

amik igen

fontosak

voltak,

számukra is,

a jövőképüknek

meglátásában és

az azt következő

generációiknak.

Mint egy térkép

úgy tárul ott fel az,

meg is csinálhatnák,

meglehetne, végig is

mehetnének rajta,

jó minta is lehetne,

 az sok embernek,

hogy minőségibb

életet élhessenek.

Mutatják a tenyerek.

Még azokon belül is

sikerülhetne,

amikben

éppen

vannak.

Különös

oktatás,

nevelés

tréning,

megelőzésként és

a jó minőségű életedért,

tegyél hát időben magadért.

Az emberségesek a várakozásban

sem tévednek  el végleg, mert nem

csak önmagukért élnek, tesznek.

Mert időközben arra azt is látják,

hogy egyedül maradnának, a

fenékig tejfelben is, ha azt

nem érezhetnék, hogy

tisztelik és szeretik

őket, a döntéseikért. Köszönöm,

a megértő segítséget, valószínüleg

elvitt a frissitésem a kerengetőbe, csak

jártam körbe – körbe. Abban reménykedve,

hogy megtalálom a megoldást, s íme reggelre

megkaptam a régi jól bevált szerkesztőt.

Kívánok jó egészséget. Tiszteletem.

 

Ki,

kinek

a párja,

ugyan

miből

állapítod  meg.

Magadról mennyit

tudsz, honnan jöttél,

hova és merre mégy,

mihez, kihez képest

más a kultúrátok,

merre az utad.

Tudod-e,

hogy

vannak

generációs

jeleid neked is.

S mit tudsz arról,

ha nem teljesíted,

a saját feladatodat,

nem tudod megoldani

a generációs hozottat.

Akkor mi lesz veled, s

mi lesz a családoddal,

ha mindent túl korán

megkapnak, még azt

is, ami a pakliban már

nincs is, hiszen valaki

megoldotta már rég.

Attól lesz unalmassá,

amit más el se érhet,

nem lesz ahhoz sem

partnered senki se,

irigyeid bőségesen..

Miközben marad az,

ami a legfontosabb

ahhoz, hogy azok

a problémák ne

maradjanak

továbbra

is meg.

Változatos

legyen az

is amiért,

éppen úgy

oda vagy,

de nincs

is az a

része,

neked

mint a

fontos,

ami visz is

előre, csak

a dagonya

lesz belőle.

Valami

azzal

elromlik,

ha a másik

helyett te,

viszed azt

tovább.

Nem

kell

bele

nyúlni

abba is,

amit se

nem

hoztál,

se nem

kaptál,

nem a

tied az,

mint

feladat.

Minden

egyes

apró

jelet,

magam

fedeztem

fel akkor,

amikor

eljöttek

megtiszteltek a

sorsolvasásért

az emberek.

Eredeti jelek

csak az övéik,

nem keverhető

össze senkiével.

Ha önmagukat

az emberek

nem ismerik

meg, akkor

keresgélnek

a családjukban

olyan történést

amivel igazolják

azt, hogy ők nem

hibásak azokban, s

az el nem végzett

feladatok által se.

Hogyan tudod

a felelősséget

érzékeltetni

a felnövőkkel,

ha nincs kihez

viszonyítsanak.

No iszen már,

nincs az sem,

akihez szólni

tudjanak,

lélekben,

 ők olyan

távoliak

lettek.

Mert el

vannak

látva

minden

olyannal,

ami egy és

mindenkire

vonatkozó

program.

Van akinek

könnyű lesz

az, vannak

akik meg,

emberesedni

fognak

általa.

Van úgy,

pont az

ellentéte

annak, amire

ők akkor vágynak.

Ismerd meg önmagad,

a saját sorsodban haladj,

s igyekezz megismerni

a generációsan neked

szántat, a feladataidat.

Különös oktatás, nevelés,

a boldogulásodért, azért,

hogy átlásd, kihalld, érezd,

mi jó, abban éppen neked.

A befuttatott, máshonnan

hozott, többször fordított,

mégis eredetiként átadott,

gyorsan, divatossá tett,

én nincs mit kezdjek.

Ott ahol tapasztalták,

feltalálták őket, biztos,

hogy jól is működhetnek,

hiszen rájuk méretezettek.

Julamami Magyaros Agyalósa

oldalra rakom fel a tanítványok

számára az oktatási anyagokat.

Ebből nincs több csak ez az egy,

a kulcs hozzá bennem és még,

nem osztottam meg azt.

Se senkinek nem

tanítottam,

be úgy, hogy

azt tanítani is,

legyen képes.

Segíts magadon

és az Isten is

megsegít téged,

téged és téged.

Ha valakit már

megérintett az,

amiket ide felrakok,

nap mint nap és tudják is,

mit kezdjenek vele. Ahhoz,

hogy az emberieseknek,

ezáltal a tudás által is,

könnyebb legyen,

megtalálni

a saját sorsukat,

hát beszéljük meg.

Önismereti oktatás,

az Önbecsülésért.

Ha már beértél rá,

jelentkezz be.

Tiszteletem.

Jó egészséget kívánok.

Szeretettel. Julamami

 

Végtelennek látszott,

gyermeknek lenni.

Alkalmazkodva

sietni kellett

megértően

felnőnöm,

nagyon sok

életregényt

  is elolvastam.

Az sokat segített,

abban is, hogy

megértően

tudjak

megfelelni.

Ezért

korán

indultam,

hamar érkeztem,

hát várnom kellett,

hogy megérkezzenek.

Ők akik nem értették még,

hogy magam elé mindenkit

miért engedek. Tiszteletem.

Az elfogadásban fejlődtem,

addigra számomra, szinte az

lett már a természetes.

Amikor más kapaszkodóm

nem volt, már elhittem azt.

Segítsek  magamon, idejében

az Isten is megsegít engem.

Mára tudom, honnan jöttem,

mikor értem be arra, hogy

 magamat is tiszteljem.

A semmiből magamat

felneveltem,

felgyorsult

ritmusban,

túl gyors

voltam a

többieknek.

Lelassítottak, hogy

ne kerüljek időben a

saját jól megérdemelt

szintemre, még időben.

Amit 60 éves koromra

terveztem, 70. évemhez

értem, és megértettem.

A sorsomat, generációs

feladataimat ismerem,

ne várakozzak tovább.

Menjek a saját ritmusom

szerint, szerintem haladjak,

ahogy képes vagyok, csak

meg ne álljak, már ne várjam

meg a többieket. Akik szintén

jó szinten vannak, akár a

másik oldalon sikeren,

megtisztelnek,  Online

bejelentkeznek. Tiszteletem.

A sok mindenkihez való

és túlzott igazodással,

én magamnak, akkor

úgy tűnt, megfeleltem,

hiszen előre engedtem őket.

Akkor én még

nem tudtam,

vannak az

embereknek a

gondolkodásuk béli,

lelkei, szívei közötti

rezgéskülönbségek,

látszott, a türelem

nem a sajátjuk.

Tapasztaltam,

megtanultam,

 toleranciának

hívják, amit én

magamhoz közel

éreztem, mostanra

olyanná  is lettem.

Amikor már

önmagad

szerinti

 lépésben,

léped meg

a lépcsősorodat,

érzed az életritmusodat,

a sajátodat, neked is van az.

Ugyanúgy mint a többieknek,

akik szintén a sajátjukban,

teszik meg, különbözően,

akkor is, ha azok a lépcsők

ugyanazok, mint a többieké.

Lépsz, lépegetsz, megteszed

az első lépésidet, szerinted.

Nekem úgy mesélték,

hogy lejtőre állítottak,

egy guruló kereten belül és

gyorsan raktam az apró lábaimat.

Sokadik gyermekként születve oda,

velem foglalkozni már fáradtak voltak,

hiszen mind a ketten nagyon sokat dolgoztak.

A pihenő idejükben, társaságban,

fölcipeltek az emelkedőn keretestől,

amit kifejezetten ezért gyártottak le,

 azután újra lefele indítottak, tovább,

tovább, amíg ebbe ők, el nem fáradtak.

Mondták, érezhettem, hogy eleshetek,

igen szedtem a kicsinyke lábaimat,

gyakran fékezni is próbáltam.

Talán azért nem tudtam

sokáig sétálni, siettem.

A másokhoz alkalmazkodást is

és  járni is, hamar megtanultam.

A sok leintéstől, „csendben léttől”,

hallgatni is nagyon megtanultam.

Nem beszéltek soha róla, hogy

beszélni mikor próbáltam meg,

 arra viszont jól emlékszem,

hogy lecsitítottak és igen,

igen gyakran, pedig sok

 mondanivalóm

lett volna.

Talán most

azokért is, a

  soha ki nem

mondhatott

mondatokért is,

írom le, no hiszen,

hogy is férhetne el,

ennyi szó bennem.

Most van rá időm,

így magamért is meg

kell tennem és teszem.

Te mikor csitítod le

a gyermekedet,

mikor mondod,

hogy maradj

csendben

végre.

Figyelsz-e

arra, hogy

amit ő akkor

mondana, az

neked fontos

is lehetne, hogy

azt akkor rögvest,

meg is tudjad róla.

Ne állítsd vele rá,

a kallódók soraiba

kerülhet és csak a

várakozást tanulja.

Lehet, hogy azzal

azonnal dolgod is

volna, ha a szava

a füledig eljutna.

Mindent idejében,

szoktam mondani

az oktatásomon, amikor

azt látom, hogy elkésne

azzal, ha elodázná akkor.

Gyakorlod a hivatásodat,

ott hagysz mindent amit

csak lehet te is magadból.

Hazaérve, van ami maradt,

másoknak adtad oda, nem

a sajátjaidnak vitted haza.

Tudod-e mit rontottak el,

az elődeid, miként vagy

abban még megoldatlan.

Ha ismered már a saját

sorsodat, akkor tudod,

mihez képest hol tartasz.

Tartást és méltóságot ad az,

amikor ráébredsz, hogy te

megcsináltad azokat, amikkel

eddig még, nem bírt el senki.

Van az a pillanat, amikor

érzed, a most, fontos.

Az oktatását nem

engedtem meg, se

 neked, sem neki,

hiába tárolta az

agyad az összes

addig felismert

jelemet, nem te

kaptad, nem megy

át, a szavak mögötti.

Megtanítom neked,

ha már érett vagy rá

és összefüggésében

tudnád adni tovább,

az oktatásási szintjéig

betanulod, megtanulod.

Ne szolgáld ki magadat,

azért mert neked lehet,

a díját számomra utald

át, erősítsed meg vele

a  belső tartásodat,

a saját jószándékod

által emberesedjél.

A Julamami védjegy.

Tehát te sem tudsz,

mit kezdeni vele,

mert nincs arra,

gondolatod se,

hogy miért

kapod azt

a jelet te,

tanuljad.

Önismeret,

Önbecsülés.

Amikor

rájön,

hogy

mi

is

van

ott,

ami

csak

róla,

csak

neki

szólna,

ha azt

látni is

képes

volna.

Akkor

önmagán

segíteni is

képes lenne.

Nem várna

arra aki majd

azt mondja, hogy

aktuálisan ő a földi megváltója.

Ha nem kaphatnak igényesként,

saját ritmusú nekik szóló feladatot,

akkor ők, akinek arra már lenne tán

igénye, meglapulnak hát inkább,

a semmiben, hiteltelenedve.

Nem szólhatnak, ők a gyermekek,

hogy is nézne ki, hogy jelentkeznek,

felszólítják őket, mondhatják, a saját

véleményük helyett, az elvárt üreset.

Szoktam javasolni és jól bevált,

mond ki, persze ott ahol lehet,

mi más lehetne a helyszíne,

mint az otthonA, a családja,

félhangosan és ne erősebben,

s figyelj a szavaidnak hatására.

Ne utánozd le, nem a tied ez, a

 mögötte lévő tapasztalat nélkül,

csak üres szavak hangzanának el.

Rájöhetsz a hangodat hallva,

hogy a másik azt nem hallja.

Önmagához mérni bármit is

képtelen, hiszen nem ismeri

önmagát, nem hogy másokat.

Csodálkozik is, hogy ejnye már,

hogy lehet, hogy a másik azt nála

jobban tudja, vagy előbb ért el oda,

ahova ő is már régóta nagyon vágyna.

Neki nincs hozzá meg, semmi se, hogy

azt el is tudná érni, nem addig az, nem

úgy van ám, másik helyzetben, máshol

megkapná hozzá a lehetőségét spontán.

Mindent idejében és neki megfelelően.

Fontos is lenne, hogy a gyermekekkel

foglalkozók megtanuljanak megérezni,

kihallani, meglátni, összefüggésében látni.

Ha gyakran időzik, alacsonyabb lelki szinten

az emberekkel, elfoglalhatja magát ugyan,

hogyan táplálja az intelligens agyát azzal,

amivel éppen lehet, úgy érdektelenül.

Nem kommunikálnak egymással az

emberek, csak elbeszélnek egymás

mellett, nem megy át a szó se, nem

hallják ki, ami nekik szólna akkor,

arról, az egészséges körforgáshoz

tartozik, a belső egyensúly léte.

Nincs meg az egészséges fokozat,

ami szükséges lenne ahhoz, hogy

el is érjenek a szavak egymáshoz.

Nem gondolják át az emberek,

hogy nekik mi a  legfontosabb

az  ő életükben, elérni mit is

szeretnének, a földi létben.

A saját kulcs, a saját sorshoz

ott van mindenkinek, a saját

jele, a tenyerében a kulcsa ahhoz.

Mert arról is szólna az élete, hogy

fel kellene ismerje, melyik a helyzete,

mit, mikor lehetne meglépnie, úgy,

hogy a belső kontrolljával együtt,

pontosan tudná, miért is érzi azt.

Akkor, mi a késztetés eredete ott

 őbenne, onnan belülről megérezve,

 lelkesen és szívesen, mint az ő saját,

gondolkodó agya által közvetítettet.

A generációs jeleit, az ő generációs

feladatait, ami által lenne „most” is,

tartása, méltósága abban a helyzetben is.

Mert tudná, hol tart ahhoz képest, amit addig

senki más a családjából, még elérni nem tudott.

Hát éld meg az életritmusodnak megfelelő sorsod,

közben figyelj arra is, hogy a többieket se gátold.

Különös oktatás, nevelés, Julamami védjegy,

az Általános műveltséget növelő,

„Tenyérolvasó”, Önismereti

Online Oktatást neked, érted.

Ha már érzed, hogy mit, miért

nem értesz még meg, keresed a

miérteket, a kulcsodat a saját életedhez.

Persze mások szerint is élheted az életed,

nyugalomra vágyva, megülhetsz a semmi

ringató bugyrában, át is szunyókálhatod

az életedet, ahogy mások mondják,

nekik úgy jó, hát jó lesz az neked is.

Azután amikor számot vethetnél a saját

sorsod felett, mily minőségben élted meg.

Ne szomorkodj, mert te hoztad a döntésed,

bizonyára a generációs feladatod sem érdekel.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

06707253808, +36302470589,

heringesarpadne@gmail.com

bejelentkezéssel. Online Oktatás,

ha bárhol is élsz a Világban és már érdekel,

hogy neked is van sorsod és generációs feladatod.

Tiszteletem. Jó egészséget kívánok, szeretettel. Julamami

 

 

Szerintem a Világban

rend van,

a Isten

teremtette,

emberséges rend.

Ha te eltérsz végleg

tőle, hát magadra vess.

A szerzett pénz nem ad,

ha nem vagy arra érett

emberileg, rombolhat.

Ha minden olyan lenne,

mint, amilyennek te látod,

egyformára szabnád a Világot.

Azért vagyunk olyan sokfélék,

mind – mind valamiben tehetség,

mert ettől szép színes a világunk,

nem áraszt el mindent a szürkeség.

Amit még nem értesz, nem látod át,

attól még, szép színes, lelkes, szíves,

ez a gyönyörű csodánk, a Hazánk.

Futsz és szaladsz, így

minden fontosról,

amihez idő kell,

megérezni,

kihallani,

átlátni,

azokról, a

lényegesről

te alaposan

lemaradsz.

Minden és

mindenki

egy,

egy

minden,

nem lehet

tartós az,

neked sem,

amit

mások

vállain

kiemelkedve

teremtesz, s

 csak a tied.

Meg sem

kérdezed,

szabad-e

azt már neked,

fogod és elveszed,

kiszolgálod magad,

csak használod,

kihasználod,

azokat

akiket

csak

lehet.

Olyan

gyorsan

haladsz,

hogy

ahhoz,

a többiek

 úgy tűnnek,

mintha csak

ácsorognának.

Így igen gyorsan

egyedül maradsz.

Túlpörögsz

mindenkin,

te mindent

és bármikor

használhatsz,

mintha csak

te léteznél,

oda neked

mindent.

Elszáll

az

ígéret,

üres a szó,

hahó, hahó,

tisztelettel,

szeretetben

élni, az a jó.

Menni

vagy

maradni a

nehezebb-e,

megerősödik

az embernek

a lelke, ha

kitart

a saját

sorsa

mellett.

Ahhoz

tudnia

kell

mi a

sajátja,

s mi az ami

generációsan

fontos lehet általa.

Mert a belső tartását

az adja, ha tudja,

mi a dolga,

mit miért

tesz meg,

vagy nem

tesz meg.

Továbblépni

azt is lehet,

átlépni is lehet,

de azok attól még,

mint a te feladatod

nem szűnnek meg.

Ha látszólag,

átmenetileg

úgy is néz

ki, hogy

eltűnt

mint

feladat,

de majd az

előrelépésnél,

egyszer csak

ott lesz újra,

mint megoldandó,

mert feladatként

az megmaradt.

A végeredmény

az lehet, hogy

a saját sarjaid

kapják majd

feladatként

azt is meg.

A sorsok is

megismétlődnek,

ami végleges lehet,

pedig fölösleges.

Ha az energia

telített, azt

bővíteni

nem lehet.

S ha mégis,

csakazértis

megteszed,

magadra

vethetsz,

annak a

felelőssége

a tied és nem

oszthatod meg

senkivel sem,

a terheidet.

Az emberies

nem fordul ki

önmagából,

megcsinálja

a nehezet,

nem ártva,

nem bántva

megtalálja a

 középpontját,

életszerűen él.

A saját szintjén

maradva halad,

önmagáért

is teszi azt és

egyéniség marad.

Megadja a méltóságát

ahhoz, hogy a következő

generáció tagjai,

legyen mire

alapozzanak majd.

A tartás, méltóság fontos,

akkor is ha neked kell azt,

legelőször megoldanod.

Aki még nem hallja ki,

nem látja át, nem érzi

meg, arra hogyan bízhatod,

a saját és a generációs sorsod.

Jó lehetőséget mindenkinek,

áldjon meg a Isten,

minden földi

jóval bennünket,

mindenkinek azzal,

ami neki a legjobb lehet.

Különös oktatás, nevelés.

 Tartás, méltóság tréning.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, az Önismeretért.

 Oktatás Online, találkozással,

 heringesarpadne@gmail.com

  Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

tíz évig párhuzamosan is. Most már Online, ha

bárhol éltek a Világban és eldöntöttétek, elérhettek.

A  06707253808, vagy Messenger Heringes Árpádné ,

a régi módon  a +36302470589, hívásával. Tiszteletem.

Jó egészséget kívánok. Szeretettel, Julamami

Ideje, bocsánatot kérek, volt már

gondom, fékek, gátak  is bőven.

Esetleg lehetne, hogy ne  kezdje

el ismétlésben,  ha csak a másik  oldalon

éli már az életét, nem tudhatja. Már nincsen

lejjebb, hiszen átfordultunk, a jóban vagyunk,

alkalmazkodni, adni is tudunk, generációsan.

Mindenkinél  más időben, más  körülmények

között és más szinten, de megtörténnek ezek.

Mivel letörlesztettem  minden olyat amit,

oda  tett a sorsom és gátként kaptam meg,

hogy oldam meg, mert anélkül  nem tudunk

tovább  haladni és megérdemelten jól élni.

Viszont ahhoz, hogy mekkora tömegnek

számít az, akik megtiszteltek és láthattam  a

 felém kinyitott tenyereiket leolvashattam.

Ahhoz mérve elszaladt az idő mindazzal

felettem, a  70.  évemet élem, továbbra is

naponta gyakorlom  a hivatásomat, sorsolvasó

lehettem már, ennyi engemet megtisztelő

ember által, a bizonyíték az Oklevelem,

Sorsolvasó, lett ráírva, az 1994. évben.

Emberesedni akkor tudunk igazán, ha már

a gyermekeinket is megértjük, hogy miért

nem ugyanúgy élik meg, hát mert nem azt

hozták a sorsuknak, nekik saját sorsuk  van.

Az alapokat tudjuk megadni, ki miben hogyan,

ne legyen elvesztegetett idő, minek ismételni.

Az egészséges körforgás adja az egyensúlyt,

bocsánatot kérek, azért ha még nem tudnák.

Körbeértünk 8. éve a jó energiák hatnának,

akik ezt észlelik, megélik, hiszen van az Isten,

tudás nélkül, jó minőséget hazudni nem  lehet.

Aki ezt nem vette észre, nagyon sokat tévedhet,

ideje lenne  bepótolnia  mindazt, amit nem tud.

Aki meg a gyakorlati életében bizonyította,

hogy képes vezetni emberségesnek maradva,

annak mit tudnának még megtanítani, azt a.

A két  oldalunk  bizonyítja,  ki racionálisan,

ki  meg lelkes, szíves,  gondolkodóként érte

el ugyanazt a szintet. Nézik egymást, mintha

nem  is lenne nekik is két oldaluk, lehet, nem

  tudják, az Isten ilyennek teremtett bennünket.

Azt látom, emberségesnek születtünk  mind,

az Isten adta Nép korosodó gyeremekeiként.

Szükséges lenne megélnünk a teremtésünk

általi jólétet, mert hisszük, itt is van olyan,

a saját Hazánkban szeretnénk megélni.

A  lehetőséget szükséges megkapnunk

ahhoz, hogy a saját tehetségünk  által,

megdolgozva érte, jó minőségben éljünk.

Az irigység, nem magyaros virtus,

édes Hazám ne menj még, hiszen

a szép és jó lehetőségeinkkel még

meg sem jöttél, sok itt a tehetség.

Ha még nem ismered fel azt sem,

hogy a magas rezgésűek a tudásukkal

nem valók az alacsony szintre, hát tudj

meg többet róla, ne pusztuljon ki,

az, ami a szintje alá van beszorulva.

Emberismeret, hozzáértő tudás nélkül,

már a jó minőségnek a látszata se megy.

Tanuljál, fejlődjél, hogy sok mindent

abból, amit addig még nem, megértsél.

Jó lenne megismerkedned azzal is,

hogy mit nem tudsz róla, ne az idegen

kultúráktól félj. Add meg a tiszteletet

ismerd meg, ha ott van dolgod neked,

hogy tudjál, ahhoz alkalmazkodva

élni, ha ott időzől, ha úgy döntenél.

A megelőzésben találtam rá

a hivatásommá lett, ami azóta,

már 27. éve, a napi gyakorlatom,

sokféle kutúrával találkozom,

 most egy ideje csak online.

Igen nagy a különbség,

minden ember mást

hozott sorsaként és

vannak akiknek már

már könnyebb az élete,

mert az elődei megcsinálták,

mindannyian még időben, a

a generációs feladatukat.

Azt is tudnod lehetne,

már gyermekként

megmutatkozik,

az a többlete, a

tehetsége, ami

azért van benne,

hogy előre is vigye.

A kulcsot ehhez

hála Isten, megleltem.

Amikor megtisztelnek a

sorsolvasásomért Online,

ugyanazt látom a felvételen,

mint amit személyesen látnék.

Mert előtte fényképezik le a

tenyereiket, ők is azt látják

amit én, ha belenéznek a

saját tenyereikbe akkor.

A legpontosabb, amit

tudni fontos látható,

mindannyiunkról ott van,

a  tenyereinkben. Ahhoz

értek, még megelőzésben,

olvasom le, amikor találkozik

ott tart, abban, amit mondtam,

tudja, hogyan előzze meg azt,

ami mellé vinné a sorsától.

Prevenciósként vagyok

nap mint nap, ha online

megtisztelnek, leolvasom

a sorukról, amit látok mindent.

Adni születtünk mindannyian,

ha az megkopna valakiknél, ott

van a módja a tenyerükben,

hogyan igazodhatják vissza

az  egészséges tartásukhoz.

Tapasztalt tudásom mindez,

a tenyerek adják a tudásomat,

amikor az emberek kinyitják

felém a tenyereiket, leolvasom.

Ehhez szükséges volt mindaz,

hogy a sorsomban benne volt,

adjam akkor is a tudásomat,

ha a pénzüket efogadni

azért nem tudtam, hiszen

úgy volt szükséges törlesztenem.

Azzal, hogy grátisz voltam, akiknek

azt éppen akkor volt szükséges

átélniük, abban a formában.

 Ott és általam megélniük

 azt, hogy úgy adjam oda, el is

 tudják fogadni, kapni tanuljanak.

Nem tudom mit éltek akkor

át, nem mindenki tudta azt

megköszönni, lehet nem

élt még addig át olyat.

Tudtam, hogy valami jó

történik  velük, akkor,

azt átélve, történik majd

utána, hogy jó életük lesz.

Szükségük volt arra, hogy

ki ne billenjenek abból amit adni

hoztak és gyakorolni nem tudták.

Nyilván nem hívnak akkor fel azért, hogy

 mikor miben változott  jóra az

életük, viszont amikor újra

megtisztelnek és leolvasom

a tenyereiket, már tudhatom.

A lelkesedés ki ne kopjon,  hinnye.

Megtanulni adni amikor már van

bőven miből és nincsenek azzal

kiszolgáltatva, gyakorolhatnák.

Hiszen két oldalunk van, amivel

mindannyian születtünk,

a tisztelet és a szeretet, az

alapja. Emberségesnek maradni,

a jólétben nem tudom milyen,

csupán azt tudom, mi a módja

annak, amit a nehézben élve

gyakoroltunk tíz hosszú évig.

Átfordult a sorsom, már azt az

oldalamat tanulom, ami a racionális

létemet biztosítani tudja, a jólétet

nem felejtettem el, hosszú  az út

oda tudom, hát nem adom fel.

Önmagadon túlmenni ah,

tán nem kellene, persze

ha adnál a minőségre,

akkor tanulnod kéne.

Vagy,  ha úgy is jó az,

azoknak akikkel te

kapcsolatban vagy,

ahogy te csőlátod,

akkor ki ne mozduljál ah,

 se a következő, de emberies

szintedre se, azzal nem jutsz el.

Oktatnám mindezt is nektek,

a szülőknek, a nevelőknek is,

ha igényetek is lenne erre,

ne szenvedjenek azok se,

akik többlettel születtek.

Nektek van ebben nagy

a felelősségetek, akik

onnan indultak el.

Ahova mások most is,

általatok is lekerülhetnek,

ha nem ismeritek a sorsotok,

sem, a generációs határaitokat.

Akkor ugyan miből merítesz,

csak nem a mendemondáknak

hiszel, meg sem bizonyosodva.

Amit nem értesz, tanuld meg,

s ha bármilyen magasságokat

 érsz el, abban is maradj ember.

Túlmentél, ha még nem látod

 meg azt, hol van a te határod,

 azt gondolod, minden a tied.

Hát nem osztozkodsz, nem

adsz oda ahol a saját szintjükön,

a generációs feladataikat is ismerve,

igyekeznek, teljesíteni képesek lennének.

Tesznek magukért, hogy nekik is legyen,

úgy élnek, tudják, másoknak is szüksége

van a bevételre, a jó életminőségére.

Nem vállalnak olyan feladatokat,

amikre ők nem képesek még

emberileg, nem érettek arra.

Köszönöm Istenem, felfogtam,

 mára már megérthettem,

milyen nagyszerű is az

érzés, hogy ennyire

egyszerű, értem.

Szülő figyelj erre,

milyen jó is lenne,

ha nem nevelnék,

pont azt ki belőle,

ami az ő többlete.

 Te honnan jöttél,

merre mennél,

kinek az ága az,

apai vagy anyai,

ami által tovább

is mehetnél,

ha látnád,

merre van, hol is van

 most az előre neked.

Hol vannak a generációs

határaid a családod és

magad tekintetében is.

Másképp látod ugyanazt,

ha túlzásban vagy,  másképp,

látod akkor, ha szerény vagy, a

hiány s a többlet sem állandó ám.

A magadhoz képest túlzásokban

gazdag életed, nem használhat a

 lelkednek, a szívednek, sem a

 józan eszednek, hisz azokat

nem használod már, minek,

kiszolgál minden tégedet.

A gyötrő szegénység pedig,

megnyomorítja a lelkedet,

nem tudsz már látni mást,

mint azt, ami nincsen neked.

Adok – kapok a működőképes,

mert ha időben nyitottad meg,

a szelepet, nem rongál a többleted,

ha nem tudsz még, adni tanulj meg.

Tudnod is lehetne, két oldalunk

van, ha eljutottunk oda,

hogy teljesíteni

tudjuk amit

mi is hoztunk,

sorsszerűnek.

Szépen kérlek,

a teljesítésünk

szintjén legalább

add meg a tiszteletet.

Ha ezek eszedbe sem

jutnának, annyira adjál

magadra, kérdezz meg

emberségeseket, ők

mi  módon nem

alázzák meg

az embereket.

Önmagunkért és

a családunkért is,

akkor továbbléphetünk s

azzal a Hazánkért is teszünk.

A saját szintünkön már mind

 boldogulni fogunk, és azzal a

 Hazánként is tettünk,

egymást már értjük.

Íme, szintkülönbségek,

rálátások, kihallások,

megérzések, a gondolkodók.

A korlátok, amikor erősen

kordában tartva,

nevelődnek a

gyermekek.

S nincs nekik

szerencséjük,

mást is látni,

mint amit,

aktuálisan

felettük

  és jónak

döntöttek.

Akkor ne

várják aztán

tőlük, hogy

megtudjanak

különböztetni,

egymástól

a jót

és a

vásottakat,

életük során.

Majd, ha két

lehetőség

közül,

dönteniük

is lehetne már.

Amikor a jeleiket

megláttam  a

sorsaikban és

generációs

jeleiknek

neveztem el,

ott voltak az

összefüggések

is, hát volt miből

merítsem hát a

 tájékoztatót.

Egymáshoz

illettek,

mint

az ikrek,

s mégis

mások

voltak rájuk,

 a lépéseik,

a hatások,

az elvárások.

A tenyereik leolvasása

közben erősen

megmutatkoznak,

hogy kitől mit

hoznak,

mint

teljesíthető

feladatukat.

S mennyi

halmozódott fel,

abból és melyik ágon,

amit addig senki tán,

észre sem vette, hát

nem is teljesítették.

Így ott van a többlet,

amivel nem tudtak

mit kezdeni a elődei.

Viszont meglátva azt,

tudja, ő az, aki már,

azon

többlettel

született le,

ami által teljesíteni

is képes. S van az a

pillanat, amikor

arra rá is ébred,

hát tovább is léphet.

A rálátása már meglesz, mi

 függ össze mivel és mennyire.

Ezek az emberek vezetni

születtek, megvan már

bennük minden ahhoz,

 jól átlátva, jól kihallva,

megérzik az összefüggéseket,

képesek azzal segíteni a többieket.

Nem mondvacsináltan, értve élnek.

Mindezeket mással pótolni nem lehet.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, nem harcolnék

ellened sem, hiszen ide is az

oktatás lehetősége miatt jöttem.

Különös oktatás, nevelés tréning,

+36302470589, 06707253808,

telefonszámok a bejelentkezéshez,

heringesarpadne@gmail.com által,

írásban is meg tudjuk oldani.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból,

Önismeret,

Önbecsülés.

 Online Oktatása, ha

 bárhol éltek a Világban.

Szeretettel:

Julamami

 

Tartásuk és méltóságuk

 lesz azáltal nekik is.

Akik

az életükben, azt a

nehezet is megélik,

ami által hátráltatva

érzik magukat, hogy

nem haladhatnak olyan

gyorsan, mint szeretnék.

Vagy mint generációsan

azt meg is érdemelnék.

A saját sorstól eltérően is

lehet élni és könnyebben,

mert akadálymentessé is

tették a sikereit a számára.

Ahogy felgyorsítva halad

előre, úgy épül le lelkileg,

ha a két oldalának az

egyensúlya nincs meg.

Az a jel is látszik, amikor

megjött a saját sorsunkhoz

már az eszünk és azt éljük.

Meglátszik az életritmusod is

neked és másképp ver ritmust

a szívem, lelkem, eszem nekem.

Nem egyforma, de

azt is tapasztalom,

hogy hasonló is lehet.

Így aztán azok az

emberségesek,

akik

hasonlóan

gondolkodnak és

 élnek, egyszer csak

egymásra rálelnek.

Egyre többen lesznek.

Különös érzéseket

élnek meg,

vagy,

 azt hiszik

egymásba

szerelmesek,

vagy a különös

emberies érzés a

generációs jelekkel

megmagyarázódik.

S azután kiderül,

azért kapták az

ismeretséget,

hogy abból,

jó és

kitűnő

emberies

minőségű

kapcsolatok

épüljenek fel.

Mert a hasonló

lélekrezgésű

emberségesek,

meglepően

sok mindenben

ugyanúgy, vagy

kis eltérésekkel,

gondolkodnak

működnek.

Ezt sokfélén

meg is

fogalmazzák,

de egyszerűen,

vagy nagyszerűen,

a tapasztalatom

beigazolódott.

Egy idő múltán,

után, az a vélt

hőfok is,

elmúlik.

Marad

az, ami

hasonló,

az emberies

tulajdonságok.

Olyan mintha

fel is emelné

őket a sorsuk,

egy más minőség

az, ami iránt

elkezdenek

ők erősen

vonzódni.

Generációs

szintemelés,

szoktam

mondani.

 S ezekben a

 helyzetekben

találkozhatnak

ők egymással.

27. éves, az én

tapasztalatom.

S, van az Isten.

Bizony, bizony,

gyakran arra

gondolnak

ők, hogy

elválnak,

mert olyan

megtévesztően

nagyok, erősek a

rezgésükben a

hasonlóságok.

Párjaikkal élve

megvolt, de az

újonnan megismert

emberekben, viszont,

nincs ott, a megtartó erő.

Vonzás és taszítás jön elő,

ezekben a kapcsolatokban.

Így gyakran újra is kezdik

és szétválnak, s azután

ezt ismételgetik,

hiszen ők nem,

egy pár lettek.

Hanem egyéb,

valami külső

hatás, vonzás,

 alatt vannak.

Nem ismerik fel

 ezeket, nem látják

a különbségeket,

biza, gyakran el

is válhatnak.

Megelőzés,

megelőzés

és megelőzés.

Az a tapasztalatom,

hogy azokból, akikről már

azt gondolnák, ő igen, nagyon

kevesen látják mostanra is át.

Ha nem lenne az ilyen hatású,

talán késztetést is éreznének rá,

hogy megismerjék mindazt, amit

 megtaláltam, összefüggésében látom.

Lásd meg a kicsiben is a nagyot, ez egy

hétköznapi, átlátó, kihalló, érző állapot.

Megtanulva tudnának mit kezdeni,

azokkal is, akikkel, így még nem

találkoztak, csupán online.

A párkapcsolatok az Isten

kezében vannak,

amikor már érettek rá,

ki is osztja, sorban azokat.

Nehezen veszik tudomásul

az emberek, hogy meg kell

legyen a megfelelő szintjük,

ahhoz is és a hivatásukhoz is.

Átfordultunk, 2013 éjjelén,

azóta is, gyors pörgésben van

a Világ, aki nem vette az idén

fel a ritmusát, az később lesz

sikeres tán párkapcsolati és

egyéb emberies dolgaiban.

Győzz meg, legyőznöd

könnyű engemet,

nem harcolnék,

ellened sem,

ide is az

oktatás

lehetősége

miatt jöttem.

Szombatonként

bejelentkezéssel,

terveztem 10-12-ig

a csoportos oktatást.

Frissen, szinten tartja az

agyadat, lelkiismeretedet,

érzékelésedet, kihallásodat.

Magyarországról, Pakson a

heringesarpadne@gmail.com

válaszolok  a Hergál Házból,

 Online,

külön

időpont

egyeztetéssel, 1 főre is,

ha bárhol élsz a Világban.

Szeretettel.

Julamami

Mindennek mindenkinél

más az ideje is annak, ah,

amikor jó ha otthon van

bőven alázat, hinnye, ah.

Ha a saját ritmusodhoz

képest kapkodásra

utaló jeleket érzel,

kérjél időt arra,

hogy a saját jó

ritmusodban

haladjál, mert

a sikerélményed

akkor meg is marad.

Szükségünk van arra

naponta,  hogy tudjuk

hol tartunk, hinnye.

Kimerülhet hamar, a

sikerélmény nélküli

elvárások teljesítése

közben, azt ah. Hiszen

az belőle csak visz és

nem építi, hinnye.

Tanuljál, fejlődjél,

vigyél  haza naponta

tiszteletet, szeretetet,

ne kiüresedve érkezzél,

ha  már tudod a miérteket.

Oda igyekszel, ahol még nem

ismerted fel azt, mi dolgod van

ott, már változást nem várhatsz.

Tedd mérlegre mi a  fontosabb,

vagy megismétled, ugyanazt,

mire megérkeznél, már a

 saját érnyékod vagy.

Amikor elhagyod

azt a helyet,

ahol születtél,

 addig ott megéltél,

egy jobb, szebb élet

reményében mégy el.

Pedig még nincsen

alázatod ahhoz

ahova születtél.

Ha benne van

a sorsodban,

nehezített lesz

azt más országban

teljesítened, azt a.

Életed során akár,

több helyen is

élhetsz, más és más

hatások érnek téged.

S ott is ahova érkezel,

megbecsülnek és érted

magadért,

megkapod

segítségként,

azt is, ah,

amit az ott élők,

azt nem, addig sem.

Akkor miért gondolod

azt, hogy az irányítást is,

neked ott át kell venned.

Miért nem azt gondolod,

hogy jó lenne alázattal

beilleszkedned úgy oda,

hogy el is fogadjanak.

Ne tőlük várjad,

hogy ők hozzád

alkalmazkodjanak,

a magad intelligens

módján mutasd az

elfogadó önmagadat.

S úgy haladj lassan,

szemlélődve

hogy ne

árts magadnak se,

de ne legyen bántó

szó se és befogadnak,

ott téged és tényleg.

Mert megérzik ők az

intelligens lényegedet,

ha nem kifele éled csak.

A kulcsa a tiszteletből

kiteljesedett szeretet,

nem kis odaadásból,

működőképes lesz.

Tisztelni is tudnak,

s az otthonodat is,

meglelheted köztük,

azon a helyen, végleg.

A csodákat ne mástól

várjad, benned van,

magadnak csináljad.

Győzz meg,

legyőznöd

könnyű

engemet,

tapasztalva oktató

vagyok, nem mondhatod

azt, hogy napi szinten

alkalmazkodni én,

 már nem is tudok.

Tisztesség, becsület,

legyen ottan bőven,

hogy vihessenek

belőle

kimenőben.

A felvett

szép,

az még

nem

tisztesség.

Amit mástól

elveszel,

az nem

a tied,

nem

megfelelően

épül tőle

a lelked,

inkább csak

önmagadhoz

mérhetően is,

leépíthet téged.

A megcsináltad

állapot, az egy

adni tudó mód,

az telített érzés,

a lelkes, a szíves

és a gondolkodó

éned fejlődése.

A másik oldaladdal

nem pótolható, sem a

pénzzel, ha az  már csak

 rólad  és érted szólna.

A tisztelet szép,

a szeretet jó,

vigyázzunk rá,

el ne vigye azt,

az üresség hinnye,

hahó, hahó, hahó.

Az emberséges

tisztel,

szeret,

van

amikor lehet,

a többieknek,

az ő hivatása ez.

Szükséges az is,

hogy időben ki

tudja mondani,

a számára már

ártó érzésért

a nem szavat.

Amikor elérted

azt amit hoztál,

tudjál róla,  hogy

megváltozik a

lelkesedésednek

a szintje, amit

félreérthetnek,

akik még csak

kapni szeretnének.

Önismereti Oktatás,

az Önbecsülésért.

A szeretetnek

a boldogulás

a barátja,

mert

rajtuk

van

az

Isten

áldása.

Eltervezed,

hogy neked

meglesz

mindened,

azon vagy

hát

mindenáron,

hogy teljesítsd

is lám minden

 kívánságod.

Észre sem

veszed,

menet

közben,

hogy

elhagyod

a megélhető

valóságodat.

Elhagyod

a családot,

a barátot,

hiszen

lesznek

sokan,

akik

a

kedved

keresik,

ugyan, miért is

bosszankodnál,

mint addig.

A teljes

nyugalmat

keresed,

tegyen

meg,

mindenki

mindent,

hogy az

neked

meg

is legyen,

elvársz és

nem tudják,

hogy mit is

szeretnél.

Nem jöttél

még rá, hogy

abban fogsz te

magad is élni,

amit kierőltetsz.

Az emberek mind

egyenként születtek,

másban szeretnének

törleszteni, nem úgy,

ahogy másoknak jó.

Sorsuk és generációs

feladataik vannak,

teljesítenék azt.

Tudás nélkül már

nem megy, van úgy,

hogy a gyermekek

hoztak abból a

tudásból

többet.

Nem

életkor

függvénye,

mutatják azt

az utat, ami

kezelhető

lehetne.

Tanulni jó,

rálátás lesz

belőle, azáltal

a tiszteletet adod

és  nem elvárod.

Vagy azt érzed,

megjár

az neked,

hogy

abból is,

minden

a tied

legyen.

Megállni

már

nem

tudsz,

nem

érzékeled

a határaidat.

A telített

energiába

futsz bele,

 s

egy

pillanat

töredéke

alatt,

oda

lehet

minden

álmod.

Uralni

akartad,

birtokolni

mindent,

amit csak

lehet.

Azt

érezted,

neked

még

azt is

lehet.

Istenként

vezérelsz

és a

kívánságod

meg is lett,

már csak

hajbókolnak,

akik maguknak

jót akarnak.

Túl szaladtál,

észre sem

vetted,

a nagy

sietségben,

alig várták,

hogy tévedj.

A túlzó vágyad

eluralt téged,

csak akartál,

szereztél,

határok

nélkül

éltél.

Most

már

nincs

mit tenni,

van időd,

kénytelen,

kelletlen,

elgondolkodni.

S nyugtázhatod,

annyira akartad

 a még többet,

hogy pont

attól a soktól

nem láttad meg.

Amikor elindultál,

megvolt már

neked mindened,

s ha számot vetsz,

ahhoz képest,

meddig is

jutottál el.

Amitől már

érezted,

nem

szabadna

továbblépned,

s mégis megtetted.

S csak a hiányokat

növelted,

s az új

felvett

barátaidból

nem szólt rád,

senki sem,

még időben,

hogy állj,

ne tovább,

telített az

energiád.

Amikor

ráébredsz

a valóságra,

ne uraljon el,

a bánat,

úgy lépj előre,

hogy a jövőd majd,

megveregethesse

megérdemelten,

a sokat elbíró

vállaidat.

Különös

oktatás,

nevelés

tréning.

Ahol

meg

és

felismered,

a generációs

jeleidet, hogy

tudjad, merre

van az előre,

a saját és generációs

feladataidban neked.

Magyarországról,

Pakson a

Hergál

Házból,

Online

Önismereti Oktatás.

Szeretettel:

Julamami

Tisztelettel  bocsánatot most rögvest

kérek. Ugye nem valósulhat  meg,

az óriás többletek sora, amiknek

nincsen a teremtésben alapja.

Hiszen az védtelenné is

végteleníthetné a

 hiányokat,

hinnye, azt a.

Fontos az,

hogy tartást és

emberséges

méltóságot is

adjon az, amit

te tovább is viszel,

s amivel, a sarjaidnak

jól alkalmazható hasznos

tiszta minta is lehetnél.

Ugyan mi adja

a tartást,

a méltóságot,

ha azt az elődeid

nem hozták. Vagy

még nem is tudták,

mennyire fontos az,

hogy generációsan

adják tovább és ne

csak a lábukat

lógázzák.

Örülj,

hogy te már

megláthatod,

mindazokat,

amiket más,

még nem

láthat.

Hiszen

van üzleti

érzéked az

a tehetséged,

 a születéseddel

azt hoztad.

Nekem

nincsen

üzleti

érzékem,

helyette

feltaláltam.

Ha sem  a

Hazámban

se máshol,

eladni nem

tudom azt

amit  oktatok.

Akkor én ahhoz

a pénzbeni

bevételhez

amennyit

ér az amit

feltaláltam

nem juthatok.

Evickélek a saját

Hazámban  nem

is tudnak róla,

hogy 10.  éve

feltaláltam,

működik,

oktatom.

Nincs

hova

fordulni,

hiszen az

amit jó lenne

sokaknak tudni,

nincs benne a

köztudatban.

Hinnye, kívűl

maradtam,

azzal ami

tudna

segíteni a

 segítőknek.

Alázatban élek,

a nehezeket

vállaltam

és viszem,

27. éve.

Egyszer

már

meg

üzenték,

annak 10. éve.

Kifizettem az árát,

miért azok viszik

el a  balhét,

akik nem

ártanának

másoknak.

Ne tévedjen

senki sem,

ez nem a

 gyengeség,

leginkább a

 gondolkodók

lelkes,  szíves

oldala, hinnye.

Nem mondhatja

senki sem, hogy

nem írok róla

tizen éve,

Online

Mindent

idejében, te se,

ne félj megélni,

a nehezet, hisz

az tudást, belső

tartást is

ad neked.

Ahhoz,

hogy a

„pénz

éhség”

minden

formáját

át ne éljed

és csak azért is,

 megmutathasd,

nem vagy lejjebb,

a tisztelhetőeknél.

Magadon ah, túl ne

menjél, mert oda

a biztonságérzet,

amit hoztál. Ah, mint

a tartásodat, vagy már

a születésed közben

nem figyelve arra,

a hozzá nem értők,

figyelmetlensége,

érzéketlensége,

elrontotta s nincsen.

Szeretetben, át is látva,

újra stimulálva macerás, de

újra működőképes lehet.

Önismereti oktatás,

igény szerint a saját

tenyeredből olvasod

le, hiszen önmagadat

becsapni nem tudod, ah.

Elérhetsz te is bármit,

 elhordhatsz akár

hegyeket is,

ha hagyják.

A nevedre

is vehetsz,

megvehetsz

csodálatos

helyeket is,

de ha benned

átlátás, kihallás,

tiszta megérzés

és józan ész a

döntéshez

nincsen,

kezed,

inkább

legyintsen.

Mert abban,

a parolázásban

 benne is van ám,

minden belőled.

Jelzésérték az

annak aki

kezet fog

veled,

hiszen

átmegy,

minden

tartás és

méltóság is.

Átlibbenhet,

a könnyű és a

fellengzősség,

a túlzó, a laza is.

Becsüld meg hát

a születési helyed,

az érzést, amit adhat az

neked, amíg ott nevelkedsz.

Ha szinted feletti az oskola,

hát az akkor is csak fokozza

azt benned, ami az erősebb.

Amit hoztál anyai, apai ágadon,

mint fontos feladatot magadért,

az élet, sorsfordító hatásaiért.

Az intelligensnek könnyebb,

a tanultaknak nehezebb lesz,

 hozzájuk fejlődnek a többiek.

Nem úszhatja meg azt senki se,

nem mehet el mellette, meg lesz.

A saját tapasztalataimról szólok,

mindenki megéli azt amit hozott,

 visszafelé is amit tudva elrontott.

Mindent idejében a kulcs ehhez.

A fokozatosság a lényege az a

 tartásnak, a méltóságnak,

mert közben hozzá is

igazodhat, a lelkes,

szíves, gondolkodó

éned, megoldja.

Jó érzés lesz,

amikor eljutsz oda,

hogy van még valami

fontos ott benned,

s rájössz az bizony,

az általad nevelted,

a Hazaértem érzése

és a Hazaszereteted.

No lám akkor már

meg is van

neked is

mindened.

Mutatják

a jeleid,

s az is,

amit

a hova-

tartozásod

jelent neked,

a generációs

jeled, formálja

a jellemed. Ha

komolyan is

veszed, hogy

attól mert

te még

fel,

nem

ismered,

attól még

bizony neked

is van olyanod.

Ha egyszer

magadra

veszed,

vagy

felveszed,

a megfogó

túlzásnak

a rezgését,

úgy szokják

meg a létedet.

Nem vehetnek

komolyan téged.

Hiszen elhagytad,

a biztonságos teret,

amit a generációsan

az elődeid megéltek.

Ha akkor túlmégy,

a saját és a

generációs

biztonságos

határaidon,

elveszíted,

 tartásod és

 méltóságod.

Nincs határa

annak, hogy

mindenáron,

meg akarod

mutatni azt,

hogy neked

akkor már

mindent

lehet.

Mert

elhitted,

hogy csak a

pénz a kulcs

mindenhez,

de minél több

olyan van amit

pénzzel szereztél,

annál erősebb lesz ott

benned a vágyad, hogy

tiszteljenek önmagadért.

Arra vágysz akkor már,

amit oly könnyen elhagytál,

letettél, kikerültél, átléptél.

Mert a túlontúl, az tartást

már nem ad, csak viszi,

amikor megveheted,

megteheted és

neked is már

mindent lehet,

s csak üresedsz.

Ám találsz majd

 menet közben is

néhányat, nálad

is gazdagabbat.

S akkor hirtelen

kezded  keresni

a már meg

nem lévő,

kapaszkodót

a tartásodat.

Hát valamiért

valamit,

szokták

mondani,

csak ritkán

fejtik azt ki.

Mi is az a

valami,

ne keresd,

nincs más,

csak a jó

öreg,

tartás,

méltóság,

emberséges.

Mindennek

megvan a

maga ideje,

ha benne

van a

saját és

generációs

jeledben,

úgy is

elérheted,

ha nincsen,

ugyanaz az

ember maradsz.

Akkor is, ha nap

mint nap órákig,

és egyre többen

fényesítenek is,

hogy te legyél

a legnagyságosabb.

Édes Hazám Csodaszép,

kérlek szépen ne menj még,

hiszen a jóval és széppel,

amit ide teremtettünk,

még meg sem jöttél.

Értem, ha elhagyod a

Hazádat a jó élet

reményében,

a sarjaidnak

meglegyen

minden.

Az a fontos,

meg tudsz-e

állni, ha már

van annyid,

tartalékold.

A családod

megmarad-e

tudsz-e annyi,

szeretetet adni,

úgy, hogy csak

ritkán látnak.

Vagy nincs is

terved, csak

teljesítesz.

Igyekszel és

ha meg is

lesz a sok

pénzed

neked,

ahogy

nő a

túlzó sok,

miértek nélkül

használódhatsz el.

S mire hazajönnél

betöltötték azt

a helyet, amiért

elmentél, hiszen

mások itt közben,

összekapaszkodtak és

nálad jobban pénzesedtek,

talán már nem is tudod

megtartani a helyed.

Már nem mutathatod

meg nekik, hogy mid is

lett közben már neked is,

mert az irigységet geneárál.

Aközben a nehéz nehezében,

a lelkes, a szíves, a gondolkodó

emberek a tartás és méltóság,

hatására, egymás segítségére

lettek. Tudják, mert átélték a

nehezeket, amit az Isten itt

adott nekik mind, mint az ő

fejlődési lehetőségeiket,

hát tartásban lettek ők

erősek és gazdagok

a lelkükben mind.

Van úgy, amikor

pont azáltal,

kopik meg,

mert előbb

lett a jólétük,

mint tudnák,

azt, hogy is

becsüljék meg,

eltartani se tudják,

mert nincsenek ők

felnőve még ahhoz, ah.

Átugrottak magukon,

több generációt is,

annyi ott a tartást

megbontó szerzés,

 ami látszatra mesés.

Természetes nem lehet,

 amit megteremtenek,

nekik mások, az nem,

csak az övék, nem is

tudják, nem is látják,

tán, hogy egy Haza,

csak egy és bizony

mindannyiunkból

lett, aki érte tett,

az a Nép vagyona.

Ah oda az amiben

reménykedtél,

az amiért te

is elmentél,

hogy végre

tisztelhető

itt is legyél, azt a.

 Egy Haza csak egy.

Generációs jelek,

amit az elődeid

teremtettek,

arra alapozhatsz.

Hinnye, ha nincs olyan akkor,

te  magad vagy az aki megteremti,

de párhuzamosan a lelked,

a  szíved, a  gondolkodó agyad is

fejlődne, hát arra is figyelned kéne.

Napi siker táplálékra lenne szükséged.

Lehet tagadni is ezeket, hogy nincs

 is párhuzamosság, a lelked, szíved,

gondolkodó agyad és a tartásod,

méltóságod között.

Győzz meg, legyőzni

könnyű engemet, nem

harcolnék ellened sem,

ide is az oktatás lehetősége

miatt jöttem, s jövök megint,

mert nem adhatom fel,

megígértem magamnak is,

hát ahogy tudom teljesítem.

Julamami Magyarosan Agyalósa,

Műhely, a megelőzésért,

Heringes Árpádné nyugdíjas,

egyéni vállalkozóként, vagyok.

Ne a 70. évemet nézzed, hanem

a feltaláltammal értően élni

tanuljál  meg, amíg lehet.

Különös oktatás, nevelés tréning,

 a tartásért, a méltóságért, a Hazáért,

a békés családoknak a kiteljesedéséért.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

neked aki már érti, mit kellene neki  megtanulnia.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

 Online Oktatás, ha bárhol is éltek a Világban,

magyarul gondolkodtok és  értitek az emberséges

jelnyelvemet, ami szerint itt írok, azzal is Oktatom.

 

Szeretettel: Julamami