Édes Hazám Csodaszép,
lehetne, hogy ne menj még,
hiszen
a széppel
és a jóval,
amit ide
szívesen,
lelkesen,
beletettünk mi is
még meg sem jöttél.
Mond miért csak az a
mérce, hogy ki mennyit
szedett össze mit tud még
megszerezni. Miért nincsen
olyan mérce, hogy ki milyen
emberséges a hivatásában,
törődik-e a Néppel, a többivel.
Mert amíg az emberséges
hivatását odaadóan gyakorolva
ő is valamit elérne, közben arra is
figyelhetne, amire aki felvállalta
emberismeret nélkül nem tud.
Hisz bizonyára, már neki
nagyobb a rálátása arra
ami neked csak pottyant,
ő képes lenne teremtetni ott,
mert vinné előre az embersége.
Ha nem ismered fel a generációs
feladatod, akkor mihez képest,
mit oldasz meg, vagy csak
halmozol, a látszatosért.
Nem magyaros virtus az
ha azon vagy, hogy szerezz,
miközben másoknak nincs
önmagukhoz méltó munkája.
Elbirtoklod, hozzáveszed,
kiterjeszted, a határát
már nem is látod,
kontrollálni
sem tudod,
azt is jól megszokod,
s nincs is még otthonod.
Nem szólhat rád már senki,
vagy talán el sem hiszik amit
látnak, az valóban megtörténik
velünk az Isten adta Néppel.
Helyszínek vannak, ahol
éppen időzöl és leledzel,
nem kötődsz, ahhoz sem,
mert majd odébb mégy.
Nincs meg a talpalatnyi
föld érzésed már, mert
akár, tán ott minden
lehetne a tied,
elbirtokolhatnád.
Hiszen jól kitalálták
mindazok, akik ehhez
partnereid is lettek.
Arra még talán nem
gondolhattak akkor,
önjáróvá vált mindaz.
Amikor érzed már
megvan neked
mindened.
Abban a
pillanatban
már nincs is
semmid sem,
ami motiválna még,
amiért tán érdemes
lenne menni előre.
Egy az állandóhoz,
hasonlító érzésnek,
megmaradni netán
szükséges lenne.
Van-e fontos,
egyhez kötődve,
másokat ismerve,
mi a tartásod neked,
mihez képest vagy
az akinek tartod
te most magad.
Hol a felső és
hol az ahonnan
kiindultál, van-e
akinek fontos vagy,
ki az aki oda hazavár.
Vagy csak mégy odébb,
mert azt is meguntad már.
Adni tudsz-e mond, vagy
csak kapni szeretnél,
de ha adni nem
tudsz, akkor
nem is
ismered még,
azt az energiát.
Amikor felszabadul
a lelkedből egy óriási
érzés, hogy legyőzted
önmagadat, már adsz.
Mond te aki kitaláltad
a többire kötelezőket,
te azt kipróbáltad-e,
működik-e valóban a
csak a kötelező része,
nem túlzott-e a teher.
Emberies-e, gépies-e,
a hiányzó emberiesmeret
nem tudja adni a jeleket.
Miből indulsz ki,
abból-e, hogy
állandó a bevétel,
vagy abból, hogy
teljesítenek majd
ha van bevétel.
Marad-e
annyi,
hogy
élni
azért
tudjanak.
Életszerű-e
az ami arra
vonatkozik,
hogy biztos
a bevétel.
Nem
lehetne
úgy élnie,
hogy azt is
érezhesse,
gondolnak
rá és vele,
fontos ő is
mint egyike az
emberségeseknek
és nem kellene
sanyarognia sem,
ez itt neki is a Hazája,
hát jól bánjanak vele.
Van úgy, hogy ők
már többször is
megpróbálták,
igyekeznek magukat
eltartani, elindulnak ők
újra meg újra, nem
rakva senki más
vállára, ők maguk
szeretnék megoldani.
Jó mintáknak maradni,
a következő generációnak,
hogy nem szabadna feladni.
Kommunikálni, kommunikálni,
kommunikálni és jól kommunikálni,
ami fáj a megfelelő helyeken kimondani.
Az órdítások mögött ott van a bezártsága,
kitör belőle azzal a fájdalma, talán meg és
feloldja, közben sérülhet az is aki azt hallja.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.
Hátha fellazulhat a füldugó és átmegy, a szó,
ami sajnos nagyon fájdalmasan átható.
Ha nem tudod hol vannak a saját
határaid, a sorsod mit várna el tőled,
ugyan, hogyan tudnád csak az elmélet
alapján megoldani. A gyakorlatból lett
az elmélete is annak amit feltaláltam,
nem mutathattam be teljes egészében.
Ha majd megvásárolták és tudnak jól
vigyázni erre a kitűnő oktatási formára
be lehet mutatni teljes egészében, úgy,
is, ahogy az hat már az oktatása közben.
Mindenkinek más oldódik fel és oldják
meg utána, azokat amik addig úgy tűntek,
meg nem oldhatók az addigi módszerekkel.
Hát ne add fel, a Hazádat végleg ne hagy el,
csak mások hatására ne váljál le se el,
magad szerint tegyél önmagadért.
Teremtsd azt a jót ami adott most,
mond el ahol meghallják még, ne
várakozzál arra amit meg sem
ígértek, csak utalgattak rá.
Csináljad a hétköznapod,
egy idő után, mivel van
az Isten, szintet váltasz,
s a lehetőséget magad
szerint teremted meg.
Jó egészséget kívánok.
Szeretettel. Julamami